A tested

Titok, titok, titok, titok.
Selymek, szövetek, kárpitok,
boldog rózsaláng-hajnalok,
boldog rózsabársony-napok,
lüktető kristály-remények,
hártyák, boldog véredények,
rózsa-remény, rózsa-fenség,
titkos szent reménytelenség,
titkos szent anyag-szövetség,
titkos szent halál-teljesség,
az élet rózsa-kapuja,
a halál csontváz-kapuja,
csontok, szőrök, szent hajzatok,
bársony-mirigy csillagzatok,
lángoló csillagszigetek,
lángoló kristály-szövetek,
lángoló, magányos, árva
anyag az anyagba zárva,
lángoló gyémánt-anyagok
hártyáiban napcsillagok,
rostok, kötések, irgalmak,
hámok, pórusok, parazsak,
pernyék, kövek, rögök, lángok,
lüktető szivárvány-pántok,
salak-virágok, kő-ágak,
mészcsipke-kürtök, mész-tollak,
kő-csillagok, vak kő-kések,
égitest-sűrűsödések,
sugárzó szent robbanások,
kristály-páfrány lángolások,
tiszta ős-terekben boldog
remegő, verdeső dolgok,
tiszta ős-terekben tömény
anyag-csoportok, köd-remény,
égő köd-foltok, tűz-pettyek,
elvirágzó-történelmek,
tiszta ős-terekben dermedt
sár-rózsák, sziklák, tűz-vermek,
forró üregek, kő-napok,
izzó kék hártyacsillagok,
izzó kék kristály-ömlések,
mirigycsillag-remegések,
pára-páfrány erdők csöndje,
őscsillagok tűz-őskönnye,
lángoló hártya-tartályok,
hártyabuborék-világok,
kocsonyavirág-szövetek
méhében tűz-csillag rezeg,
kocsonya-napcsillagocskák
méhében tűz-embriócskák,
kék magzatburok-rózsákba
kristálymagzatok bezárva,
gőz-örvények, tűz-örvények,
selyemhártya-szenvedések,
csontcsillag-kereszten függő
szent anyag-mindenség-felhő,
véres kő-kereszten függő
szent mindenség-anyag-felhő,
izzó vak kristálykeresztre
függesztett mindenség-este,
gázcsillag-rózsafürtomlás,
izzó aranypetty-hánytorgás,
a titkos őscsöndből kinőtt
égő kristálylebeny-mezők,
szőrök, csontok, pihék, erek,
hártyák, izmok, kérgek, kövek,
ős-lázak, ős-szétesések,
ős-összesűrűsödések,
elemi összefüggések,
elemi szétterjedések,
boldog állapotok, rések,
boldog megüresedések,
boldog forró zuhogások,
zubogások, fortyogások,
boldog kitárúlkozások,
nyílások, bezárulások,
boldog gőzölgő halmazok,
mirigyfürt ős-csillagrajok,
boldog füstölgő anyagok,
terek, csövek, falak, habok,
pántok, pillérek, oszlopok,
puha gerendák, kőlapok,
dúcok, hurkok, ívek, burkok,
tűzzel-átszőtt burkolatok,
boldog ráncok, gyűrődések,
feszülések, lebegések,
lobogások, szívódások,
gyűlöletek, társulások,
fehér mészcsillag-kereszten
függő virágtitok-isten,
vak világegyetem, sárga
burkokba, hártyákba zárva,
héjakba, burkolatokba,
izzó hártya-hajnalokba,
rózsatűzözön-örvénylés,
rózsatűzözön-hömpölygés,
rózsalángrobbanás rózsa
érfürt-ernyőkkel beszórva,
rózsacsillagörvénylések,
csillagrózsaraj-esések,
rózsarobbanás-jövendők,
forró rózsaörvény-kendők
halála, föltámadása,
születése és halála,
örökös föltámadása,
örökös elárúlása,
örök tűz-megbízatása,
örök elárúltatása,
örök újjászületése,
gyönyörű kínszenvedése,
halál-rózsatűzrobbanás,
örök rózsa-föltámadás,
asszony-Jézus, forró kripta,
világ-hajnalon kinyitva:
nincs ott a sugárzó halott,
szült a sír kristály-alakot,
lángoló szent akaratot,
mindenséggé nőtt gyémántot,
sugárzó mindenség-kristályt,
mindent testébe-zárt tartályt,
benne űrök, terek, napok,
csillag-örvények, gáz-golyók
lángolva és dermedezve,
robbanva, fagyva, tüzelve,
zöld mindenség-tűzpont-folyók.
Titok, titok, titok, titok.
Özvegy szegény-Szűz Máriám,
ősmindenség-asszony hazám,
szegények lánya, te özvegy,
szegények lánya üdvözlégy,
üdvözlégy Borbála, drága,
üdvözlégy anyám, Borbála,
üdvözlégy malaszttal teljes,
halálnak se engedelmes,
üdvözlégy szent test, te drága,
üdvözlégy álom virága,
üdvözlégy mindenség-asszony,
üdvözlégy szent Szakramentom,
te, akiben bűn nem vala,
üdvözlégy szent özvegy anya,
napjaim hajnalcsillaga,
üdvözlégy szent özvegy anya,
üdvözlégy múltam szent teste,
üdvözlégy csillagos este,
üdvözlégy titkos szép vendég,
üdvözlégy örök mindenség,
éhes lelkem táplálója,
értelmem vígasztalója,
üdvözlégy te feddhetetlen,
üdvözlégy legyőzhetetlen,
élet és erény leánya,
üdvözlégy anyám Borbála,
üdvözlégy gonosz hiánya,
tisztúlt egem szivárványa,
bús szívem rózsa-doktora,
te, sebhedettek orvosa,
üdvözlégy ártatlan özvegy,
anyám, Borbála üdvözlégy,
üdvözlégy szívednek vére,
te a megváltás testvére,
üdvözlégy örök virágú,
feddhetetlen tisztaságú,
ritka szépség, tűz csillaga,
te hervadatlan rózsafa,
te sérthetetlen liliom,
bánthatatlan kristály-szirom,
te, a csüggedők reménye,
te, az irgalom szülője,
te, a bűntől szeplőtelen,
te, a bűnre könyörtelen,
te, fiaid pártfogója,
üdvözlégy csillag és rózsa,
üdvözlégy lepecsételt kút,
elzárt kert, te virágos út,
első szava a jóhírnek,
üdvözlégy megváltó-ünnep,
üdvözlégy mennynek ajtaja,
neked, üdvösség hajnala,
akinek az örök ige
leszállott szent szűz méhibe,
s emberi testet vett abban
a tűzkristály-pillanatban,
tiszta méhe rejtekébe,
üdvözlégy üdvösség, béke,
üdvözlégy örvendetes ház,
üdvözlégy te virág-egyház,
mártírok zöld pálmaága,
özvegység szűz gyöngyvirága,
hitvallók nagy vígassága,
te, álmodók legszebb álma,
üdvözlégy asszony-nemesség,
proletár-királyi felség,
mindent fölűlmúló szépség,
csillagnál nagyobb fényesség,
tisztaságban kivirágzott,
aki a halálban gázolt,
szentséges szép Kisasszonyom,
gyászoló nap, őscsillagom,
aki adsz majd szent védelmet
amikor a halál zörget,
csont-ujjával ha kopogtat
elállod akkor az utat,
ó, kegyelem szép hajléka,
béke hűvös zöld árnyéka,
szentek édes maradéka,
az idő szent ajándéka,
aki méhedbe fogadtad,
tiszta öledbe nyugtattad,
könnyű karodon tartottad,
kis emlőcskéddel szoptattad
fiadat, üdvözlégy asszony,
üdvösségem és malasztom,
reménységem és irgalmam,
keserűségem, nyugalmam,
üdvözlégy irgalmas anya,
áldott gyökér, tiszta szoba,
világosság virradata,
örök dicsőség virága,
királynéja az egeknek,
anyja csillagseregeknek,
mert méhed első gyümölcse
sír bilincsét összetörte,
szólj ellenem, ha botlanák,
üdvözlégy szigorú virág,
mutasd meg kegyes voltodat,
mutasd meg boldogságodat,
mutasd meg ős-irgalmadat,
haláltól védd meg fiadat,
áldott szent test, áldott szent vér,
üdvözlégy áldott kis szentély,
üdvözlégy őscsillagszekrény,
lángoló liliom-erkély,
a kígyó fejét széttörő,
bűn átkát, erejét őrlő,
a sárkánykakast megölő,
a halál után siető,
üdvözlégy szavam reménye,
számban méznek édessége,
színaranyból épített ház,
kire csak a halál vigyáz,
kegyelemnek nagy csodája,
lankadt lelkem újulása,
szívem második reménye,
üdvözlégy szavaim fénye,
édes anyám, ó, el ne hagyj,
végórámig velem maradj,
ó legyen amíg mi élünk
életed nyitott szent könyvünk,
Asszony, aki összerontod,
a bűn fejét eltaposod,
ó asszonyi szép liliom,
áldva tisztel sok milliom
volna nyelvem színaranyból,
dícséreted jőne abból,
szárnyaiddal födj be engem,
védd meg testeddel a testem,
anyám, te, kegyelem tára,
gyarló hitem szép mentsvára,
ó, te szűzanya-remete,
ó, te mindenség remeke,
ó, te új örömnap fénye,
te, a jóság eredménye,
hozzád futok bánatommal,
titok-magzatú szavammal,
megfogom a két kezedet
és el nem bocsájtom őket,
hiszen más menekvés nincsen
e világon anya-isten,
állíts a szívedre engem,
mosolya bennem derengjen,
lelkem legtisztább lánggal ég
érted legtisztább édesség,
rólad szólnom nagy édesség,
a legnagyobb gyönyörűség,
köszönöm is, mint anyámnak,
én kegyelmes pátrónámnak,
a veszélyben segítettél,
a bajban engem megvédtél,
nekem annyi áldást nyertél,
szavaiddal, hogyha vertél,
tőled nagy irgalmat kaptam,
mennyei jókhoz jutottam,
testem is belőled vettem,
a testedből merítettem,
azért amíg csak élhetek
tiszta szívből dícsérjelek,
üdvözlégy ó nagy szeretet,
rámöntöd kegyességedet,
rámöntöd érdemem felett
csodálatos szent véredet,
anyámnak magad mutattad,
nagy jóságodra méltattad
szegény fiad, vittél engem
csodálatos szent testedben,
cipeltél boldogan várva
a kínra, fölszakadásra,
emlőcskéid duzzasztottad,
mellecskéid dagasztottad,
méhedben jó ágyat adtál,
magzatburkodba fogadtál,
forró véreddel itattál,
szent vak húsoddal tápláltál,
magzatvizedben forgattál,
mirigyrózsakertbe raktál,
szent nagy hasadban ringattál,
hasfalon át símogattál,
a testeden át hallgattál,
a testeddel csókolgattál,
azért, hogyha ínség jő rám,
azért, hogyha üt végórám
te szakaszd el életemet,
te vidd a földbe szívemet!
Özvegy szegény-Szűzmáriám,
ősmindenség-asszony anyám,
szegények lánya, te özvegy,
szegények lánya üdvözlégy,
nincsen bűnöd, nincsen vétked,
szeplőtelen a szépséged,
szent véredet nekem adtad,
véred a vérembe fontad,
drága szív, anyaszív verj meg,
tebelőled él a gyermek,
nekem a jövendőt nyerd meg,
álmélkodjál és üzend meg,
oltalmazza meg rossztól, bűntől,
kérj oltalmat a jövőtől,
királynő, belőled jöttem,
hiszen szűz méhedben ültem,
s mikor megnyílt tűz-ajtaja,
lángoló rózsa-kapuja,
mikor a világra estem,
testedet áldta a testem,
hiszen téged akartalak,
anyámmá választottalak,
téged választottalak én
dicsőséges rózsa-szekrény,
lángoló rózsa-kápolna,
égő rózsacsillagocska,
te gyarlóságom gyámola,
testem virágzó otthona,
azért, hogy majd bátorítsál
végre halál ha megtalál,
mentségemet tőled várom,
ha halálom megtalálom,
s hogyha megvetsz édesanyám
a halál se hallgat reám,
szánd meg szomorú estemet,
te add neki életemet,
legyen az a te érdemed,
hallgasd meg könyörgésemet,
édes anyám, kegyes dajkám,
mindenható csillagpusztám,
özvegy szép tavaszi rózsa,
égő csillagliliomfa,
benned az élet szép napja
magát miránk kiárasztja,
ó, te szent őscsillag-magzat,
te lángoló őscsillagzat,
ó, te az üdvösség tőgye,
ó, te rózsa anyatője,
ó, te mindenség emlője,
ó, te égi sark erője,
ó, te szép mennyei borház,
érc-torony, kő-pajzs, fedett sánc,
égben és földön boldogság,
a lángok közt legnagyobb láng,
ó, te a hajnal nyílása,
ó, te az est zárulása,
ó, te az éj tiszta holdja,
ó, te a kín gyógyítója,
rabságom szabadítója,
te szívembe-épűlt óra,
ó, te kő-dárda, kő-sisak,
ha rám rontanak a vadak,
isten nyakán arany nyaklánc,
aki üdvöt adva megszánsz,
ó, te a baj enyhítője,
sötétség földerítője,
ó, te a pálma sudara,
ó, te a nektár pohara,
ó, te fűszer illatárja,
zöld bolygónk asszony-királya,
ó, te a szent búza magja,
ó, te az ékszer smaragdja,
ó, te irgalom harangja,
ó, te a harc lobogója,
ó, te a vígság folyója,
ó, te szűz virág bimbója,
te gyönyörök kincstartója,
ó, te a rózsagally lombja,
ó, te Jessze termő törzsén,
ó, te Dávid háza keblén
fölkelt ősboldog-fényesség,
csillagsáppasztó kedvesség,
öröm-fakasztó üdvösség,
poklot-elűző fényesség,
ó, te mennyország kék útja,
ó, te paradicsom kútja,
egek kapuja, tűz szája:
belőled jön isten lángja,
ó, te szent szív, tiszta kertem,
akiben én lakást nyertem,
ó, te szent szív, égő gyertya,
életem tűztojás-burka,
ó, te szent szív, te könnypatak,
te vérpatak, rózsapatak,
itass mindörökre engem,
hadd fürödjek szent könnyedben,
hadd fürödjek szent véredben,
dicsőséges életedben.
Üdvözlégy anyám, Borbála,
üdvözlégy szegények lánya,
üdvözlégy test, dicsőséges,
özvegységben is hűséges,
aki engemet cipeltél,
rózsakertedben fürdettél,
rózsahúsodban termettél,
rózsalángokkal neveltél,
rózsabarlangodban óvtál,
rózsaserlegben kihordtál.
Üdvözlégy anyám, Borbála,
üdvözlégy mindenség-bánya,
üdvözlégy csillagok lánya,
rózsák ősasszony-királya,
üdvözlégy rózsa-Kisasszony,
üdvözlégy mindenség-asszony,
üdvözlégy kristályló Rózsa,
rózsa-trón uralkodója.
Szent testedet sose láttam,
sohase láttam ruhátlan,
hisz nem is a fiú dolga,
hogy szent titkait titkolja,
hogy testét szívébe ássa
csillag-föltárúlkozása,
anyja szent testét, hogy lássa,
megüsse szent lángolása,
meztelen szent ragyogása,
tiszta csillag-lobogása,
rózsakristály-asszonyhajnal,
ahogy áll kibontott hajjal,
titkaiban födetlenűl,
szent testével meztelenűl,
ártatlan betakaratlan,
rózsa rózsa-virradatban,
szűz szent elrejtezetlenűl,
szent védtelen-meztelenűl.
Szent testedet sose láttam,
sohase láttam ruhátlan,
sohase láttam födetlen
tested, sohase ismertem,
csak egyszer, egyetlenegyszer,
egyetlenegyszer, csak egyszer
lángolt fölöttem fehéren,
ragyogott ősrózsafényben,
sugárzott kristály-lángokkal,
égett rózsatűz-csóvákkal
födetlen pucér szent tested,
rejtezetlen kicsi melled,
körülötted ott totyogtam,
másztam, lerogytam, forogtam,
gyermek-kürtön gyöngén szóltam,
bugyborékolva gagyogtam,
fölnéztem rád, lenéztél rám,
ahogy álltál csillag-némán,
ahogy másztam, ahogy álltam
ott a kis nyárikonyhában,
a gőzölgő cement-padlón,
mint lüktető lepény-halon,
zománc-mozaik halbőrön,
mirigyszőnyeg varangy-bőrön,
te csak álltál ott ragyogva,
meztelen testtel lángolva,
én meg néztelek, nevetve,
négykézláb-állva, nevetve,
te visszamosolyogtál rám
liliom-lángoló-némán,
én meg néztelek nevetve,
néztem a szent rózsatestre,
rózsa-láng rózsa-hajnalra,
béka-poronty a csillagra,
szőrös rózsa-varasbéka
a két kristály-buborékra,
emlőcskéidre, testedre,
rózsakristály-életedre,
gőzölgött a nyárikonyha,
füstölgött a tégla-kályha,
gőzölgött a mosókefe,
a kristály-százlábú teste,
a sárga gyökér-sündisznó,
kristálygyökércsillag-hernyó,
gőz gomolygott, gőz hömpölygött,
gőz-állat ette a füstöt,
gomolyogtak a gőz-csomók,
mint gyöngyház-csillag polipok,
verejték-csillag gomolygás
volt a konyha, ős-köd forgás,
gőz-izzadtságcsöpp-tejútak
lángoltak és gomolyogtak,
nehéz gőzharang-örvények,
fehér gőzcsillag-lepények,
lobogva sárgán, könnyesen,
az volt a világegyetem,
az volt a világmindenség,
forgó ősköd-végtelenség,
s ebben az ős-gomolygásban
álltál ragyogva, ruhátlan,
álltál a mosóteknőben,
a gyöngyházpetty-örvény gőzben
mosolyogva, födetlenűl,
kristály-lánggal, meztelenűl,
csillagok közt te ős-csillag,
te rózsakristály-ősalak,
lángoló rózsaszín gyertya,
virágzó kristály-rózsafa,
te csillagból-szőtt ősanya,
te az anyag szülőanyja,
te rózsafehér lángolás,
te asszony-tejút látomás,
te szikrázó kristály-lámpa
ki az űrt bevilágítja,
ott állsz a csillagok között,
átragyogod az ősködöt,
tiszta rózsa-ragyogással,
fehér kristály-lángolással
átvilágítsz minden csöndet,
minden ősködöt, őskönnyet,
minden kék gázcsillag-örvényt,
minden elemet és törvényt,
minden anyagon átragyogsz,
minden rejteket belángolsz,
ahogy állsz ott a teknőben,
nagymosás után, a gőzben,
ahogy álltál a teknőben
nagymosás után a gőzben,
ahogy fáradtan fürödtél,
lehajoltál, lemerűltél,
ahogy testedet súroltad,
emlőid, combod locsoltad,
ahogy arcod, nyakad mostad,
ahogy lábad szappanoztad,
ahogy a habokban álltál,
lángoltál és mosolyogtál,
izzó rózsakristály-Vénusz,
égő rózsacsillag-május,
ahogy lassan lehajoltál,
elmerengve mosolyogtál,
rózsa-asszony Szűz Mária,
s nézi elsőszülött fia,
égő rózsalámpa-Vénusz,
lágyan-rengő kristály-cédrus,
mikor lassan lehajoltál,
elmerengve mosolyogtál:
emlőcskéid űrbe-lógva
remegtek szűzen ragyogva,
mint könnyű fehér sólymocskák,
rózsakristály-csillagocskák,
világító szent napocskák,
világító szűz holdacskák,
illatos gyöngyvirágocskák,
égő selyem-harangocskák,
égő rózsaszínű gyertyák,
lángoló kristály-lámpácskák,
barna-pettyes szűz borjacskák,
reszkető fehér báránykák,
szűz mezőn szűz virágocskák,
kristály-gyerekkoponyácskák,
s ragyogott a combod, vállad,
ragyogott pihés lábszárad,
ragyogott a hasad, csípőd,
ragyogott két tiszta emlőd,
ragyogott tomporod, hátad,
ragyogott térded, a lábad,
s az eres ágyék-barlangon,
a tiszta szemérem-dombon
a szőr-szív burjánzó bokra
gyémántporral volt beszórva,
s a hónalj szőr-csillagait,
szőrkoszorú-őslángjait,
kemény fekete szőr-rózsák
rostjait könnyel beszórták,
beszórta két repedezett
rózsakesztyű-lángú kezed,
ahogy álltál ott a gőzben,
az öreg mosóteknőben,
ahogy szent testedet mostad,
sikáltad és szappanoztad
nagymosás után, a gőzben,
állván a mosóteknőben,
s gőzben izzadt ajtó, ablak,
gőzben izzadtak a falak,
verejtékezett az üveg,
verejtékeztek a kövek,
ruháskosár, a kisbalta,
kilincs, petróleumlámpa,
a szén és a fölmosórongy,
teknő szélén a gyöngyházgomb,
s a kormozott rézbuborék:
gőzölt az üst, s a cinfazék,
s a nyitott kályhaajtóból,
az izzó nekem-pokolból,
a rózsakristály-halomból,
izzó rózsa-hasábokból
rózsatűzkocka-gerenda
dőlt a zöld cementpadlóra,
dőlt a nyálkás kövezetre
rózsaláng-árnyékot vetve,
ahol én gagyogva álltam,
tántorogtam, kiabáltam,
s néztelek ahogy a gőzben
állsz a nagy mosóteknőben,
kemény-szálú göndör hajad
hátadra, csípődre ragad,
tomporod felé ömölve
ragyog, mintha lenne könnye,
néztem szent tested te Titok,
ahogy testtelenűl ragyog,
bőröd, ahogy tisztán lángol,
ahogy csillagként világol,
néztem pici emlőd, hasad,
a gőzölgő pórusokat,
néztelek te ismeretlen,
te istenség ott a testben,
csillagokból szőtt nagy fenség,
csillaghordozó Mindenség,
s mintha már azt láttam volna,
úgy megnőtt a nyárikonyha:
ős-űrből űrbe csobogva
a Tejút függ ott lángolva,
csillagörvényből szőtt teste
függ az űr csöndjén lebegve.
Én a csillag-áradatot,
a hömpölygő őstűz-habot,
a csillagból font Ősasszonyt,
Rózsakristály-Világasszonyt
láttam fölöttem ragyogni,
szűz arcom fölött lobogni!
Odakint már alkonyodott,
odakint a hó zuhogott,
vak fehér pettyekkel ömlött,
pamut-csillaggal özönlött,
örvénylett vatta-csillaggal,
kristályvatta ős-szárnyakkal,
kövér pamut-fonalakkal,
vak fehér szőr-áradattal,
mintha az űrből omolna
az ősz isten ős-szakálla,
mintha az űrből zuhogna
a vedlő csillagok tolla,
az ég aljától a földig
laza pamut-rács szövődik,
kristálypamut-rácsok laza
hó-szitaszövet-halmaza,
egymásba-font, egymásba-szőtt
lobogó könnyű rács-mezők,
rács-lapok és rács-négyszögek,
rács-kockák, nagy rács-szövetek
egymást átütve omoltak,
egymás üregébe hulltak,
kék-kocka rács-ablakokba,
résekbe és hiányokba
szövődtek könnyedén folyva,
fonódtak lazán omolva
a kristálypamut-kötelek,
az elemi fehér testek,
az elemi ős-részecskék,
a fehér őstűz-rögöcskék,
a szőrszálak és szőr-rácsok,
a fehér petty-rács-omlások.
A havas tyúk, mint egy csokor
liliom, kőcsillag-bokor
ült a hóban, izzadt sárga
kis mirigygatya-szakálla,
mirigytaraj-csillag feje,
kristálycsipkével beszegve,
mirigy-csésze szemhéjain,
kék szőrcsillag szempilláin
hókristálycsipkecsillagok
áttört rács-hálója ragyog,
s mint a testen átparázsló,
az üveg-húson át látszó
szív, a magzatok nagy szíve:
a kakas mirigy-láng feje
világít a rács-omlásban,
a rács-szövet zuhogásban,
lángol, mint nagy piros gyertya
egy havas sírdombba dugva,
lángol, mint nagy piros gyertya
a hózáporban föltartva,
mint kristályrács-szövet gömbben,
elemi őskristályrögben
az őstűz szent rózsa-magja,
lángol a kakasfej-gyertya.
S a kötélen fagyott ruhák,
törülközők, ingek, gatyák,
lepedők, párnahuzatok,
zsebkendők, rongyok, szalagok,
bugyogók és dunyha-cihák,
kombinék és pargett-ruhák,
harisnyák, szeplőtlen vásznak,
érthetetlen titkos vásznak
nyikorogtak, csikorogtak,
üvegesedve ropogtak,
mint gyűrt csont-zászlók ragyogtak,
rostos kő-zászlók lobogtak
hócsillagokkal beszórva,
isten könnyével besózva,
a mindenség-rácsozatban,
pamutrózsa-alkonyatban.
Te meg fáradtan fürödtél,
mosolyogtál, nem nevettél,
az öreg mosóteknőben,
a csillagörvénylés-gőzben
titkos-elrejtezetlenűl,
szent testedben födetlenűl.
Üdvözlégy szent test, te drága,
üdvözlégy anyag virága,
üdvözlégy szent anyagtalan,
ifjú titkos-titoktalan,
üdvözlégy te titkos szentség,
te legszebb anyag-szövetség,
üdvözlégy legszentebb titok,
titokzatos napcsillagok,
üdvözlégy emlők, emlőcskék,
engem-itató mellecskék,
üdvözlégy forró kutacskák,
üdvözlégy szeplős halmocskák,
pettyes remegő dombocskák,
üdvözlégy gyémánt-korsócskák,
üdvözlégy habos hordócskák,
tejjel-buzgó csillagocskák,
szöszös-csillagú mellecskék,
üdvözlégy emlők, emlőcskék,
üdvözlégy lábak és karok,
üdvözlégy ifjú végtagok,
körmök, zománc-körömholdak,
tyúkszemes fehér lábujjak,
barna-pihés szép lábszárak,
üdvözlégy combok és vállak,
üdvözlégy kővel-erezett,
repedezett csillag-kezek,
rózsaszirmokból-szőtt könnyű,
titkos rózsa-recézetű,
rózsaléc, rózsacsatorna,
rózsa-vágás, rózsa-borda,
rózsa-ér, rózsa-ránc, rózsa-
vályú, rózsa-láng és rózsa-
sejt-szövetség titkú rózsa
kőszitakesztyűbe gyúrva,
üdvözlégy kéz, rózsalángú,
kőhálóba húzott ujjú,
üdvözlégy kezek, kezecskék,
engem-ápoló könnyűség,
kő-lángú fiatal kezek,
szőrtelen rózsalevelek;
üdvözlégy szent kristály-rózsa,
rejtezetlen kristálylámpa,
csillagokból épűlt sátor:
üdvözlégy szentséges tompor,
üdvözlégy ősrózsaív-hát,
üdvözlégy tiszta lapockák,
üdvözlégy májfoltos tarkó,
üdvözlégy fül: rózsakagyló,
üdvözlégy pórus-füvecskék,
gyöngyház-koponya térdecskék,
üdvözlégy szempillaszőrök,
pihés gyöngycsigaház-köldök,
üdvözlégy liliom-árva
has titkos domborúsága,
liliom-dombok és völgyek,
gyökér-szív szeméremszőrzet,
üdvözlégy a könnycsepp-köldök
felé futó pihék, szőrök,
szőr-szívből földomborodó
szőr-híd, köldökbe-ágazó,
s te szent rózsarajzolatú
gyökérfüstös rózsa-kapú,
szent szülőnyílás üdvözlégy,
titokzatos rózsa-szentség,
rózsabarlangodban éltem,
rózsa-ajtódon kijöttem,
üdvözlégy szent, szent szemérem,
fölszentelt kristály-szekrényem,
fölszentelt rózsa-serlegem,
rózsa-buborék lakhelyem
kapuja téged megáldlak,
üdvözlégy szent rózsa-ablak,
szőrcsillagban rózsaörvény,
üdvözlégy elrejtett törvény,
s üdvözlégy te másik ablak:
rózsabélésű kék csillag;
üdvözlégy szőr-félhold jelek,
szőrsarló-szemöldökívek,
üdvözlégy finom szemhéjak,
kék-eres arany-félholdak,
üdvözlégy pihés-fehér nyak,
üdvözlégy rejtett hónaljak,
üdvözlégy hónaljak barna
titokzatos szőr-csillaga,
üdvözlégy tiszta arc, homlok,
üdvözlégy szent halántékok,
halántékok riadt, árva,
lüktető kék érvirága,
üdvözlégy száj, orr, és fogak,
üdvözlégy kristályláng-szavak,
arany-pettyes barna szemek:
bennük az őscsillag-tüzek,
áldassatok szentségesek,
barna őstűzcsillag-szemek,
üdvözlégy haj, te gyönyörű
kemény fekete-hömpölyű
göndör őshínár-zuhogás,
sűrű fekete láng-omlás,
üdvözlégy bőr, pórus-terek,
hullámzó rózsatengerek,
lüktető pihés szigetek,
bőrön áttetsző kék erek,
üdvözlégy minden csontodnak,
koponyádnak, pórusodnak,
minden láthatatlan szervnek,
amiből evett a gyermek,
ami önmagát úgy adta,
mintha ajándékot kapna,
ami azért lett, hogy adjon,
fáradhatatlan fáradjon,
mindörökké virágozzon,
szent rózsa-házat hordozzon,
hogy abban kristály-napocska,
lüktető sejtcsipke-ostya,
sejthabgolyó-csillagocska,
dobogó kék ér-zsákocska
nőjön rengő rózsa-röggé,
lüktető gyökér-emberré,
lüktető kocsonya-csillag,
égő rózsamirigy-magzat
növesszen koponyát, csontot,
verdeső kék rózsa-zsákot,
szempillákat, végtagokat,
szemgolyókat, hajzatokat,
körmöket, fület, ajkakat,
szerveket, könnyet, gyapjakat,
pihételen nemzőszervet,
s nője be a rózsa-vermet,
s nője be a rózsa-házat,
az ősrózsatojás-várat,
az önmagadból-épített
rózsatojás-épületet,
s betöltve a lüktető, kék
ősrózsahártyabuborék
szeplőtelen ősbelsejét,
eres ősbuborék-tüzét,
ott lebegjen, ott forogjon,
csillagként ott gomolyogjon,
hogy ott forogjon lebegve,
isten-anyában istenke,
aranyszőr-magzatgyapjasan,
aranyzsír-magzatmázasan,
zöld-csillag-magzatszurkosan,
magában nem magányosan,
hasára-húzott lábakkal,
szőrrel-bevarrt szemhéjakkal,
üvegkristály-koponyával,
üvegcsillag-ujjacskákkal,
forró ősvízben lebegjen,
várva, hogy majd megszülessen,
újjongva, pörögve, várva
az első föltámadásra,
a rózsa-héj repedésre,
rózsatojás-széttörésre,
a szentséges megnyílásra,
szentséges víz-apadásra,
a szent, szent leapadásra,
az első vad rándulásra,
a forró rózsaörvényre,
a tűz-ének rózsagörcsre,
várjon a megindulásra,
a rózsakapú-nyílásra,
rózsa-ajtó tárulásra,
véres világra-forgásra,
hogy az ige legyen testté.
Áldassál te mindörökké!
Áldassék örökre tested,
titokzatos tiszta tested,
mindent-tudó test üdvözlégy,
titoktalan titkos szentség,
üdvözlégy szent Szakramentom,
üdvözlégy megáldott asszony,
áldásom az Örök Testé
legyen most és mindörökké!
Szent testedet sose láttam,
sohase láttam ruhátlan,
sose láttam rejtett fényed,
titkos szent meztelenséged,
nincsen mégse aki jobban
ismerős lenne húsodban,
hiszen én tebenned laktam,
húsodban ámúlva nyíltam,
hiszen én véredet ittam,
rózsalángodban ragyogtam,
rózsatüzedben forogtam,
szent forró vizedből ittam,
ültem a magzatburokban,
szent magzatvizet kortyoltam,
húsodat húsommá gyúrtam,
húsodban húsod tanultam,
testedben ülve ámúltam,
tested lángjait kimondtam,
ültem lángoló testedben,
égő rózsa-serlegemben:
magzat-Buddha, magzat-Jézus,
világmegváltó csöpp koldus,
készülődve, hogy lássalak,
lássalak és megváltsalak,
a nem-létből kiváltsalak,
a magányból kioldjalak,
ős-kristályból kihozzalak,
szavammal kiolvasszalak,
jövőmmé varázsoljalak,
a haláltól föloldjalak,
szeresselek és áldjalak,
hogy sohase virrasszalak.
Ültem benned növekedve,
kocsonya-indán lebegve,
mirigyrózsakerthez kötve,
rózsatojásban lebegve,
s szőrösen, magzatgyapjasan,
aranyzsír-magzatmázasan
készülődtem jönni hozzád,
jönni belőled tehozzád,
Világanya, Asszony-fenség,
Csillagból szőtt Ősmindenség,
vérző testedből forogva,
szent húsodból kiforogva,
anyagodból kizuhogva,
véres testtel gomolyogva
mosolyogva eléd essek:
titkos testedből lett tested.
Láng-akaratom te voltál,
húsodból engem akartál,
láng-akaratod én voltam,
veled magamat akartam,
azért növekedett benned
titkosan a titkos gyermek,
embrió-csíraként osztva,
lényegét megsokszorozva,
magát benned kirajzolva,
önmagában folytatódva,
lüktetve, lassan dobogva
lényedből magát kioldva.
Húsod akarta a testet,
húsodból lett minden kezdet,
a test-burok, a koponya,
a csontváz, rózsakocsonya,
a végtagok, a szemhéjak,
a szemöldökszőr-félholdak,
a szempillaszőr-csontvázak:
taknyos szőrcsillag-mintázat,
a szőrtelen pénisz, ánusz,
a szív, a törzs, az üveghús,
a körmök, a testnyílások,
csonton a kocsonya-rácsok,
a fül, az orr, az orrlikak,
a szemgolyók, vékony ajkak,
a száj, a nyelv és a könnycsont,
áldva a teremtő asszonyt,
minden szerv és minden részlet,
minden szőr, minden pihézet,
egyet-akaró egészet
képző végtelen igézet,
s a szent vér, a titkos anyag,
titkok között legtitkosabb,
titkos őspályákba zárva,
a szent nedv örök magánya.
Óriás magzatburokban,
eres rózsatojásodban,
izzó rózsagömb-sátorban,
véreres rózsaburokban,
izzó hártyarózsa-tokban,
égő rózsabuborékban,
lüktető eleven házban,
kék rózsahártya-hordóban:
ültem lebegve testedben,
forogtam rózsatüzedben,
kristályos magzatvizedben,
rózsaszín magzatvizemben,
mint eres kocsonya-Buddha;
lüktető kristály-Jézuska,
s láttam házam magzatvizét,
a magzatvíz rózsatüzét,
a rózsaderengést láttam
abban a rózsatojásban,
abban az eleven házban,
a szent magzatvíz-tartályban,
s láttam a vak ősvíz mögött
domborodó rózsaködöt,
a feszes magzatburok-fal,
a kék rózsahártya-gömbfal
duzzadt ereit dobogni,
bennük véredet lobogni,
s a vérben a testecskéket,
a rajzó vérlemezkéket,
mint csillag-örvényt csobogni,
mint csöpp jéghegyeket úszni,
láttam a rózsaléceket,
a rózsapúp ősereket,
az ős-gömb kövér ereit,
mint rózsaszirom léceit,
rózsahúsgyökér csontvázát,
indás rózsahús-gerendát,
s láttam, testedben forogva,
mintha ködben ültem volna,
lángoló vak rózsaködben
tested részeit előttem,
lent, az ágyékhomorulat
fölött feszülő hasfalat,
s azon a sötétkék foltot,
a szív-alakú árnyékot:
az ágyékszőr gyökér-szívet,
árnyékot-vető őstüzet,
s lejjebb, a homályos barna
vak rózsabarlang-csatorna
rózsaüregét is láttam,
a titkos nyílást alattam,
s messzebb a derengő combok
húsában az izzó csontot,
s alatta, mint kristálygolyót:
a térdcsontot, combcsont-forgót,
s láttam rózsahúshajnalok
rózsatüzében a napot,
holdat, kristály-tejútakat:
szent testedben a csontokat,
a kristályszarv-farcsigolyát,
a combcsontnyak kőgolyóját,
s a kristályhordó-pántokat,
az izzó ősabroncsokat,
az égő bordacsontokat,
a szent kristálydrót-hurkokat,
s a rózsahúsban lebegve,
mint óriás kristály-lepke
a medencecsont ragyogott,
rózsalángban világított
és mint egymásra-ültetett
kristályliliom-serlegek
tornyát, a gerincet láttam
a törzs rózsatűz-húsában,
s a kristálytűz-ősmagányban
lebegve, forogva, láttam
égni mögöttem, fölöttem,
tested részeit a ködben,
laza piros ragyogásban
derengő szerveid láttam,
az izzó kék ősfürtöket,
hártyás lüktető gömböket,
a rózsamirigy-tejútat,
a kék napot, piros holdat,
a húgyhólyagot, a májat,
a virágzó világfákat,
a veséket, a beleket,
rózsacsipkelebenyeket,
a kék nyirokháló-csöndet,
az érháló-függönyöket,
tűz-rojtokat, gyökereket,
piros tűz-háló fényeket,
ahogy duzzadtan, kövéren
lobogtak a rózsafényben,
mintha ülnék tűz-keményen
horgolt tűzcsipkeszekrényben
és két rózsahab-fürt között
láttam őt, a tisztán verőt,
a rengő bíbor ős-zsákot,
a lüktető ősvilágot,
az őscsillagrózsát ütni,
ifjú szent szíved dobogni.
Mert magam körűl tudtalak,
mert én belűlről láttalak,
rózsakristály-derengésben,
titokzatos fényverésben
téged magadból tudtalak,
téged húsodban láttalak,
téged testedben néztelek,
testedből fölidéztelek.
S tudtam minden rezdülésed,
emésztésed, szívverésed,
lázad, sírásod, nyögésed,
mozdulásod, pihenésed,
minden csuklásod, nyelésed,
ácsorgásod, ölelésed,
görcsöd, könnyed, ürítésed,
megszaladó szív-verésed,
ahol jársz, tudtam a lángot,
körötted a másvilágot,
ha rózsatüzem beborúlt,
tudtam, hogy az ég beborúlt,
ha rózsatüzem kiderűlt,
tudtam, hogy az ég kiderűlt,
ha fölragyogott ősházam,
s ültem, mint arany-tojásban,
s ültem, mint kristály-tojásban:
tudtam állsz a ragyogásban,
ha besötétűlt ősburkom,
tudtam, elfogott az alkony,
s arany-szempillák ha nyíltak
ős-kék éjszakámba sírtak,
nagy arany-betüket írtak,
őshártyám vizébe szóltak,
tudtam: a csillagok jöttek,
neked lángjukkal köszöntek,
tudtam, amikor hajoltál,
nyögve, kapkodva kapáltál,
mikor a szőlőt kötözted,
tudtam a zöldcsipke-csöndet,
mikor a kosarat nyögted,
a cinkfazekat cipelted,
a vasalót meglóbáltad,
a száraz fát aprítottad,
a konyhakövet fölmostad,
a görcsös padlót súroltad,
amikor a vizet húztad,
más szennyesét szappanoztad,
amikor udvart söpörtél,
s néha sóhajtva leültél,
tudtam mindent, tudtam rólad
te szikrázó kristály-ablak,
te kristály-gömb lakóházam,
te gyötrelmem, hitem, lázam,
átderengő kristály-váram,
lüktető anyag-egyházam.
Mindent tudtam, mindent láttam
körülötted a világban,
körülötted a dolgokat,
a lángoló világokat,
minden ércsontváz-füvecskét,
aranyszőr-malom méhecskét,
kristályszélmalom-repülőt:
kristályrózsa-szitakötőt,
minden magzat-pillanatot,
a béka-Bach alkonyatot,
a vérző ősmindenséget,
a csont-lovas vereséget,
azt, ha ősz vegyűl a nyárral,
kocsonyatűz redves lánggal,
ha a tavasz jött zöld szárnnyal,
s szólt zöld pikkely-trombitával,
jött zöld növénycsipke-ingben,
zöld csipke-szárnyakkal könnyen,
s zöld szőrcsillag-emlőcskéit,
zöld hónaljszőr-csillagait,
zöld-csipkeszív ágyékszőrét,
zöld növénypórusú bőrét
a csipkeing kimutatta,
a növénycsipkeláng-szoknya,
azt, ha ősz vegyűl a téllel,
a rothadás a fehérrel,
vak növénycsontváz a csonttal,
kő-csontváz a csillagokkal;
láttam a jelenéseket,
a földbe-málló lényeket,
a megadást, a föloldást,
minden iszonyt és megoldást,
a földben a foszfor-írást,
az űrben a csontváz-írást,
a láng-torkú madarakat,
kertedben a virágokat,
minden embriót és csírát,
minden petét, minden lárvát,
minden követ, minden múltat,
minden kőbe-írt ős-utat,
őslényeket kőbe írva,
ős-léteket kőbe gyúrva,
s a vak Földgolyóban nyüzsgő,
a bolygó-húsban hemzsegő,
s a vak levegőben nyüzsgő,
az ős-vak légben hemzsegő
szörnyetegeket is láttam
ülvén gömbkristály-szobádban,
ülvén ősbuborékodban,
lüktető rózsaházadban,
te rózsagyémántpalota,
szőrös, pihés ősgömb-szoba,
te rózsa-csillagkupola,
testem rózsaláng-csarnoka,
láttam, körülötted csodák:
Hieronymus Bosch-világ,
szent csoda-szörnyek nyüzsögnek,
szent szörny-létezők lebegnek,
zöld lombban bagolykoponyák,
tarisznyarák-embercsodák,
fatörzsre-kötözött szívek,
ember-répa bohócfejek,
gyíkfarkú varangy-angyalok,
szitakötő kőhal-csikók,
lépegető halmadarak,
pávafarkú béka-lovak,
gyémánt-ostor farkú majmok,
aranyharang-emberpókok,
nagy szitakötő-párducok,
páncélos kék griff-malacok,
üveghólyag-hasú sasok,
fejükön rézüst-kalapok,
a kék üveghólyagokban,
mint üveg-embriótokban:
párzó pucér szerelmesek
szerelem-gomolya lebeg.
Aranytrónon az ember-sas,
trónja alatt egy hatalmas
kék üveg-buborék lebeg,
hatalmas üveggömb libeg,
mintha árnyékszéken ülne,
arany-ülőkén csücsülne,
mintha sérv-hólyagja lenne,
mintha herezsákja lenne,
mintha vastagbele lenne
fölfújtan kitüremkedve,
s abba üríti a riadt
asszonyokat, férfiakat,
arany sas-feje kitátva,
a pucér embert zabálja,
aki félig kilóg ebből
a tátott aranysas-fejből,
s végbélnyílásából nagy kék
vasháromszög-szárnyú fecskék
szállnak a szent rézkürt felé,
az ős-lókoponya felé;
varangy-vaginájú Évák,
patkányfejű ember-pávák,
gémcsőrű denevér-urak,
disznófejű kutya-lovak,
madárlábú ördögkurvák,
repülő gyíkember-lárvák,
törpe madárember-békák,
emberfejű pók-segg-csodák,
púpos ősgyíkvarjúmajmok,
ugató halpáviánok,
férfi-péniszű varangy-nők,
asszony-hüvelyű hal-felhők,
bika-lábú saskoponyák,
köcsög-seggű malac-kutyák,
bógáncs-fejű vas-lovagok,
drótrács-mellű kacsa-hajók,
abban szemüveges papok,
azon tövis-ág farkú pók,
vasgömb-testű varangy-gyík-sas:
emberfeje majomlábas,
a vízből félig kiálló
szakállas egyszarvú ős-ló,
medvelábú teknőc-lepke,
emberfejű egértörpe,
csonthártya-állat ősszobor
belsejében égő pokol,
akár egy föltört tojásban:
a csonthártya-tűzhomályban
a bak ördögök kártyáznak,
durrantanak, vihorásznak:
imádkozó vadnyúl előtt
hegedű-ember, tűz-evők,
lovagsisak-fejű törpe
ebihalpókgyerekszöcske,
óriási aranyfülek
között ős-késpenge lebeg,
szarvasbogármajomcicák:
lovaik: meztelen banyák,
vén csöcsüket varangy szopja,
lepkepóksünkan harapja,
emberlábú-emberszívek
csöcsei vaskesztyűs kezek,
kést döfnek az ülő szűzbe:
a szűz-meztelen testűbe,
s csupa csáp-cafat-rojt-pamat-
toll, lebeny-karom-madarak,
emberrákvarangysünlepkék,
ember-farú gyíkméhecskék,
férfi-botú nő-bogarak,
skorpiószöcskesaslovak,
fácánbékarájalepkék,
bojtosúszósászkafecskék,
embercombú, ember-seggű,
emberlábú, ember-kezű,
denevérfejű lepke-nők,
ánuszukban láng-tollseprők,
s égő-hátú hattyú-hajók,
páncélfejű hajó-sasok,
vas-orrszarvú szárnyas hajók,
az egymással-tusakodók
nyüzsgését láttam körötted,
földben, földön és fölötted,
tested körűl és a földben,
s a kéken lángoló űrben;
s legszebb álmodat is láttam,
ülvén rózsakupoládban,
talán testeddel álmodtam,
mikor húsodban aludtam,
talán ő álmodta benned,
a vízben-szendergő gyermek,
talán én álmodtam benned,
hogy leintsem vad gyötrelmed,
hogy tüzedben ne lobogjak,
több fájdalmat ne okozzak,
a szívedig föl ne rúgjak,
szent testedben úgy aludjak,
szíved árnyékát ne üssem,
koponyámmal ne döfködjem,
apró üveg-magzat-bika,
tűz-eres üveg-manócska.
Legszebb álmodat is láttam
ülvén tűzbuborékodban:
fehér-virágos nagy mezőn,
növény-csillagos ősmezőn
rengve futott körbe-körbe
szügyig-érő füvet törve,
nyerítve, fújva, prüszkölve,
lángolva, fújva, füstölve
egy kövér fehér ló lassan,
futott zöld-mező álmodban,
gyöngyház-szőr farok-uszálya,
mint az angyalok szűz szárnya,
gyöngyház-szőrharang sörénye,
mint a látomás szűz fénye,
mint az angyalok szoknyája,
habos szőrcsipke-ruhája
lobogva, fúvódva, könnyen
buborékzott a zöld ködben,
s szállt óriás szempillája,
kék csillagpókcsontváz-árnya,
háta, szőr-eres oldala,
nagy szőrbuborék-tompora,
szőr-eres combja és szügye,
szőr-eres szőr-kancsó feje
barna pettyekkel pettyezett,
kék csillagokkal behintett,
bársony-béka orrlikában
izzó habcsillag-virág van,
fut nyerítve körbe-körbe,
fut az álom-füvet törve,
fut a pettyes ló álmodban,
rengve fut zöld mosolyodban,
téged néz, mindíg csak téged,
nézi szűz szent dicsőséged,
te meg ott állsz egy virágban,
harmatos virág-ruhában,
fejeden virág-korona,
virág-palást hull hátadra,
virágpalást hull válladra,
combodra és karjaidra,
ott állsz mezétláb, nevetve,
tested virágködbe rejtve,
elfödve meztelenséged,
titokkal megáldott méhed,
zöld növénycsipke-ruhában,
égő liliom-palástban,
csillagokból szőtt kis ingben,
virágból-font mellénykében,
kezedben fehér liliom,
liliom-láng homlokodon,
ott állsz szűz királynő fenség,
virágzó Tavasz-istenség,
ott ülsz Virágzó Szent Asszony,
virágból font szárnyas lovon,
virágból szőtt táltoslovon,
virágszárnyú viráglovon,
ott ülsz te, Virágok Anyja,
virág-szárnyakkal lobogva,
virágból-font tiszta trónon,
virág-sátrú virág-trónon,
ott állsz, te Virág Jövője,
az Idő Fölnevelője,
te a Tavasz Királynője,
te, Virágok Elküldője,
te, Virágok Elhozója,
Virág-Asszony, Virág-óra,
te, Virágzó Világasszony,
illatos Sohase-Alkony,
Világok Kigondolója,
Világok Kihordozója,
te, a Halál Legyőzője,
Virág-tűzzel Elűzője,
te, Virágzó Szűzi Fenség,
te Lángoló Ősdicsőség,
te Virágzó Szent Mindenség,
Szent Virág-Egyetemesség,
Szent Világ-Egyetemesség,
Világszülő Szent Szűzesség,
Örök Élet-szülő Asszony,
Szent Virágzó Élet-Asszony,
te, Élet-szülő Nemesség,
te, Halál-szülő Kegyesség,
te szülöd a Mindenséget,
te Örök Dicsőség, Élet,
Örök-élet Úrasszonya,
Szent Mindenség-szülő Anya.
Ott állsz szent Virág-Szövetség,
Egyetlen Virágzó Szentség,
talpadig merő virágban,
rádomló virág-palástban,
fehér virágkoronával,
izzó liliom-jogarral,
ott állsz Virágok Küldője,
ott állsz Élet Királynője,
ott állsz szent Királynő-Tavasz,
ott állsz te virág-sugaras,
a létet bevilágítva,
Virág-csillag, Virág-lámpa,
én meg ott ülök húsodban,
titokzatos otthonomban,
én meg ott ültem testedben,
szentséges szent életedben,
s a testedet belángoltam,
húsod átvilágítottam,
mint nagy petróleumlámpa,
kinek én voltam a lángja:
úgy égtünk mi együtt ketten,
úgy ragyogtunk test a testben,
a dolgokat, tartalmakat,
homályokat, anyagokat
átvilágítva fehéren
átnéztünk a Mindenségen,
tested átvilágítottam,
aki tebenned lángoltam,
kövér lámpaüveg-tested,
törékeny szent kristály-lényed,
ott ült méhedben szent terhed,
ott ült a megváltó-gyermek,
föllángolva egyre jobban
szent kristálybuborékodban,
várva a végső időre,
a lassan eljövendőre,
érted, hogy majd megszülessen,
testedből világra essen,
s a világot énekelve
dolgaiban megnevezze,
ős-önmagából kiváltsa,
ráfújjon a hallgatásra,
s a csöndet létté kiáltsa,
ráfújva kristályra, rácsra,
rászólva az elmúlásra
a tenyészetből kiváltsa
a világot, önmagából
hogy megváltsa a haláltól.
Ó, szent együtt-levő felség,
szent test-együttes dicsőség,
szent együtt-élő kettőség,
összetartozó külömbség,
Tok és Gyümölcs együttese,
két akarat egy élete,
aki voltunk együtt ketten,
két élet-láng egy életben,
ó, mi szent összekötöttek,
tisztán egymáshoz-kötöttek,
szent egymáshoz-kötözöttek,
egymást-boldogító testek,
szent boldog anyag-szövetség,
kettévált anyag-egyesség,
együtt-élő két külömbség,
egy-virágú anyag-szentség,
szent anyag a szent anyagban,
két láng közös virradatban,
a halálban lakó élet,
egy-anyag-virágzás fények,
az életben élő halál,
a halálban lakó halál,
az életben lakó élet,
dicsérem közös-szentséged!
Szent test, aki terhed voltam,
anyag, ki anyagod voltam,
szent tűz, aki tüzed voltam,
mámor, ki mámorod voltam,
szent anyagodból lett anyag:
üdvözítőm megáldalak,
aki belőled kiváltam,
kiléptem a fényre bátran
tested rózsabarlangjából,
húsod rózsahomályából,
anyagodból épűlt anyag:
üdvözítőm megáldalak,
belőled, ki föltámadtam,
ki testemet tőled kaptam,
életemet tőled vettem,
halálra tebenned nőttem,
szent anyagodból lett anyag:
üdvözítőm megáldalak,
majd a földben találkozunk,
egymásnak nem irgalmazunk,
szent egy-anyaggá változunk,
egymás húsába hamvadunk,
összekeverve hajaink,
egymásra-hullva csontjaink,
a csontjaid, a csontjaim,
irgalmaid, irgalmaim,
egymásnak adjuk a földet,
a gyökerek megkötöznek,
összekötöznek bennünket,
földdé-egyesűlt testünket,
együtt leszünk az anyagban
az anyaggal halhatatlan,
összekeveredik húsunk,
összekeveredik csontunk,
együtt leszünk egy egészben,
szent összekeveredésben,
elolvadnak a szőrzetek,
pórusok földdé ömlenek,
földdé alvad tiszta lángunk,
föld lesz egymásnak-hiányunk,
együtt virrasztunk majd abban
az óriás anyahasban,
egy föld-magzatként a földben,
egy-magzatként az ős-csöndben,
ott az ős-magzatburokban,
az ősanyag-buborékban,
erezetünk kék gyökér lesz,
csontozatunk is gyökér lesz,
egy-koponyánk is földből lesz,
egy-magzat-testünk a föld lesz,
testszőrzetünk is gyökér lesz,
hajzatunk is a gyökér lesz,
föld lesz szemgolyónk és szívünk,
föld lesz lehetetlen hitünk,
ott kuporgunk az anyagban,
a Földgolyó-anyahasban,
várva, hogy majd megszülessünk,
hogy a másvilágra essünk.
Ott lebeg a szűz csillagzat
méhében a gyökér-magzat,
a Földgolyó-anyahasban,
ott az ős-magzatburokban,
a föld-húsú árva magzat
ott ül lebegve és hallgat,
hallja a Föld lihegését,
őskocsonya-szívverését,
a vad őstűz-szívdobogást,
a testben a tűzcsobogást,
s az őskristály-szív őstüze,
az ős-szív rózsatűz-fénye
rózsalánggal átlobogja
a föld-magzatot ragyogva,
mint kék gyertyaláng a tojást,
bent a csirke-szívdobogást,
s látszanak a magány-méhben,
a Földgolyó-tojáséjben
az egymásba-olvadt dermedt
szívek, szőrök, halott szervek,
az összekevert vak csontok,
az egybelüktető dolgok,
ott lebeg az egy-test magzat,
az anya-fiú alakzat,
ott dereng a rózsatűzben,
ott hallgat a rózsaködben,
hallgatja az őstest-forgást,
hallgatja az ős-nyikorgást,
a mindenség gomolygását,
kő-csillagok csikorgását,
tejút-örvények pörgését,
gázgömb-gyűrűk hemzsegését,
izzó aranybuborékok,
kék-eres tűzhártyagolyók,
kristályköldökű csillagok,
kő-méhű kristály-asszonyok,
gőz-örvény köd-liliomok,
izzó csillagköd-kentaurok,
csillagból-szőtt kövér kanok,
csillag-pávák, köd-asszonyok,
csillag-medvék, gáz-embriók,
lángoló kristálymagzatok,
hermafrodita-csillagok,
köd-anyák, tejút-állatok
zokogását, jajgatását,
magányos kiáltozását,
hallgatja az árva világ
árva mindenség-sikolyát,
hallgatja az árva világ,
a szent csillag-szomorúság
árva szent sikoltozását,
a mindenség anyag-sorsát,
s a földben a föld lebegve,
vár a föld a földben függve,
vár a föld-magzat merengve,
vár ősföld-anyjában ülve,
várja, hogy ős-zene szóljon,
hogy a kristálykürt rivalljon,
hogy az őstest megremegjen,
hogy az ősméh fölrepedjen,
őslángok között megnyíljon,
ős-görcsökben hánytorogjon
a Föld, mint az asszony-hüvely,
a Föld, mint a vérző kehely,
vár az újraszületésre,
a szent megtestesülésre,
vár a szent fölújulásra,
a boldog föltámadásra.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]