A halott

A homlok: viasz-narancshéj;
a szemhéj: zöld bogárpáncél,
piros-csíkos, rücskös, sárga
bogár páncél-fedőszárnya,
likacsokkal, pórusokkal
rostosodó sárga kőfal,
kőbánya kő-csomójára
forrt pórusos kagyló szárnya,
vak mészkőhab-kőgolyókra
kövesedett kőhab-rózsa,
kő-bordák, kő-vályuk fehér
kőfodrán kő-csipkeszegély,
kő-erekkel, kő-lécekkel
befont kőbuborék-kehely,
megkövesedett ősbogár,
kőtojáson kőszita-vár,
kőpettyek, kőpontok sárga
kőbuborékszita-háza,
őspók hólyag-üregesre
gömbláncként megkövesedve;
a szempillák kőgyökerek,
fehér kőpáfránylevelek,
szikrázó kőcsipketollak,
kőcsipke-bürökcsontvázak.
Az orr: kőlap-sivatagon
fekvő kőviasz-liliom,
mohos kék kőhalmazokon,
pórusos kő-ravatalon
fekvő viaszkürt, kő-halott,
kő-üresség, kitágított
zöld-üregű kő-némaság,
szőrös-öblű kőhólyag-láng,
szőrös viaszbuborékok,
fagyott, kőeres gömblángok
fehér viaszpillér-csönddel
megosztott iker-félgömbje.
A kürtcimpa-viaszhúsban,
a sárga viasz-kapukban
kék erecskék hálózata,
zöld erecskék sejtfonata,
mint rézdrótból font virágok,
viaszba-szőtt csontváz-lángok,
csontvázembriók, drótbokrok,
viaszban-ülő drótszobrok.
S a titkos viasz-odukban,
kőcsigaház-orrlikakban,
fényes viasz-barlangokban,
fénytelen kőláng-likakban
apró piros rákok ülnek,
az orrlik-csöndbe merülnek,
rubint-csigolyákból épűlt
csápjukkal az elfehérűlt
viaszláng-buborék házak
zöld csöndjéből kandikálnak
a rákbajusz-kristályágak,
a piros orrlik-szőrszálak.
S a kék szőrszál-árnyak alatt
a szájcimpa-domborulat
redős kőhernyó-magánya
dermed rothadásra várva,
s belűl erjedésbe zárva
a nyelv, s a torok virága.
S lejjebb az áll, mint kő-gomba
hegyesedik átragyogva
a gyertya kék fény-szívétől,
a mécses láng-lüktetéstől.
S lejjebb a kiálló gége
sárga kristálykürt-reménye
a szőrös, zöld nyakbőr alatt
ásványlángot küldve dagad.
S lejjebb az összefont kezek,
pikkelyes viaszgyökerek,
szőrös kőágak gubanca,
zöld kígyók megfagyott harca,
pikkely, szőr, köröm, erezet
gyökértekervénye: kezek!
Kőgyökércsavarodások,
viaszösszefonódások,
vak viaszgyökérgubancok,
viasz-vályuk, viasz-ráncok,
viasz-sejtek, viasz-lécek,
viaszpikkely-gyűrődések,
szőrös kék viaszcsatornák,
könnyű madárcsontváz-bordák,
harcoló madárcsontvázak,
viaskodó gyíkcsontvázak
szikrázó keveredése:
egymásba-font szenvedése.
Kezek, akiket megfogtam,
akiket sose csókoltam,
akik engem sose vertek,
bánatukkal nem ismertek,
akik meg sose aláztak,
kezek: őshattyú-csontvázak,
kezek: ősgyíkharcok szobra,
megkövesedett gyíkcsorda,
kőpikkelyek, kőgyökerek
vad ágaskodása: kezek,
Jézus kezéhez hasonló,
Krisztus kezeit utánzó
kezek: görcsbe-tekert ujjak,
szőrös, eres, pikkelyes vak,
nagykarmú fehér ujjhegyek,
saskörmű kék pikkely-csövek,
eres viaszpikkely-ágak,
kezek: véres madárlábak,
a semmit kaparó körmök,
csillaghúsba vésett karmok,
fehér mindenség-gyökerek,
csillag-csecset fogó kezek,
isten szívét markolászó
kezek, holtan hadonászó
kék-csíkos, zöld-csíkos kezek,
szőrös őspáfrány-levelek,
megkövesedett őstollak,
kő-bóbiták, kő-őshalak,
kőcsipke-páfránylevelek,
ősi kőláng-üzenetek,
csontváz-kézre gyűrten rásűlt
átderengő viasz-kesztyűk,
apám kezei, ti holtak,
ti sohase-átkozottak,
ti sohase-megcsókoltak,
ti sohase-káromoltak,
ti sohase-elfogottak,
ti sohase-megnyugodtak,
mindíg-játszó, mindíg-mozgó
mindíg fehéren-mocorgó
ujjak, bütykök, ráncok, izek,
rózsarecepajzs-ujjhegyek,
izzó rózsaléc-koszorúk,
szőrös rózsaláng-őskapuk,
meg-nem-áldott istenségek,
tüzes halál-kerítések,
kőpikkelykesztyű-virágok,
bűnre-fagyott rózsalángok,
kezek: összegabalyodott
kivirágzott kőoszlopok,
kiszőrösödött sírkövek,
egymásra-dűlt márvány-szüzek,
kő-Máriák, kő-Krisztusok,
kő-keresztek, kő-kaktuszok,
kő-babérfák, kő-szigonyok,
moha-írású kőlapok,
kezek: márvány-kriptaszobrok,
kő-födélen kő-alakok,
márvány-szakállas királyok,
márvány-szűzön márvány-ráncok,
márvány-redők vak omlása
a márvány-halott húsára,
kezek, illatos vak ujjak,
halál-szagú kő-félholdak,
kő-illatú szőrös sarlók,
két megkövűlt óriáspók,
csontvázmadár őspalában,
páfránycsipke kő-halálban,
kőcsipketoll-lepkecsápok,
szelíd kőrece-páfrányok
buborékos, pettyes kőben,
pórusos őskő-mezőben,
kezek, kezek, sárga kezek,
igyátok föl könnyeimet,
ott csillognak a szőrszálak
közt, mint kristály-bogárhátak,
kezek, kezek, sárga kezek,
fojtsátok meg bűneimet,
váltsatok meg a haláltól,
a bűnbe-rothasztó lángtól,
szívem köré gyökér-háznak
fonódjatok viasz-vázak,
hozzatok örökös hajnalt,
fojtsátok a Fojtó Angyalt,
Rózsakaput nyissatok ki
apám megsárgúlt kezei,
szerelmes viasz-medúzák,
holtan-párzó két kőtoll-rák,
nagyszőrű tarisznyarákok,
szőrös sárga kristálypókok,
szőrös kristályszita-zsákok,
egymásra-hullt vak kő-zászlók,
mohos kő-zászlók ráncai,
kő-zászlók kő-cafatjai,
ti egymásba-gabalyodott
gyöngyházcsillagfürt-polipok,
polip-szőrös korallágak,
ős-tengericsillag-vázak,
ti egymásba-gomolyodott
ős-kígyókarú-csillagok,
pikkely-mozaik virágok,
megkövűlt virágállatok,
kőpikkelycsipkevirágok:
őskő-húsevő-virágok,
kőpóruskesztyűhalmazok:
szőrös őskő-zsákállatok,
emeljetek a tűzből ki
apám kőgyökér-kezei,
ó, ti átszögezetlenek,
ti bűnös megváltó-kezek,
ó, ti bűnös bűntelenek,
megerjedő feszületek,
ó, ti bűntelen megváltók,
mohos szobor-roggyanások,
kiáltozó szőrös szobrok,
ahogy egymásra rárogytok,
vad kőállat-vicsorgások,
vak kőfogsor-lángolások,
ó, ti meg-sose-váltottak,
ó, ti földbe-rohasztottak,
ó, ti csonttá-kopaszodók,
ó, ti űrbe-kapaszkodók,
ahogy görcsösen kapartok,
isten szemhéjába martok,
s az őskristály-szemgolyóból
bőrötökre hull a foszfor,
hull a mindenség szent fénye
körömre, holt véredényre,
az ujjak közt kristálytollak,
kristálycsipke-páfrány-holdak
szikráznak az űrbe nőve:
az isten szempillaszőre.
Kezek, meg-nem-rothadottak,
az ős-kristályba fagyottak,
ősborostyán állatai,
pikkelygyűrődés gyíkjai,
kezek, karmok, viasz-lángok,
kő-szavak, értem-kiáltók,
mentsetek meg a haláltól,
a tűztől, elkárhozástól,
a haláltól védjetek meg,
kárhozattól eltépjetek,
isten ősrózsa-húsába,
mirigyláva-szemhéjába
kapaszkodó sárga kezek,
kő-karmú kristálygyökerek,
moccanatlan ne intsetek
szólni már nem tudó kezek,
ne rántsatok le a földbe,
hogy húsomat megőrölje,
koponyámat összetörje,
csontjaim kővé bűvölje.
Legyetek hitem őrei
apám keselyű-kezei,
rózsaléc-rajzolat álmok,
szőrös rózsaláng-villámok,
görcs-pikkelyes ujjatokból,
az ujjak közti halálból
hatalmasan sírva lángol,
kristálytűzzel szúrva lángol
jövőt írva az időre
az isten szempillaszőre.
S lejjebb, ahogy őt idézem,
ahogy a halottat nézem,
a szemfedő-homály alatt,
cérna-csipke égbolt alatt,
cérna-csillagok, virágok,
cérnacsipkézet-páfrányok
fagyott, könnyű lobogása,
redős, fodros beomlása,
cérna-hóvihar-hullása,
áttört csipke-lobogása
alatt a test láthatatlan,
a hús, az elmondhatatlan,
a húsban a tiszta romlás,
a testben a nehéz bomlás,
a szívben, májban, vesében
kék gáz-habzás, víz a vérben,
a csontokban készülődés,
a sejtekben könnyű züllés,
a nemzőszerv, az ágyékszőr
viaszból, habos kék csöndből,
a combok, térdek, lábszárak
szőrös márvány-virágszárak,
a lábfejek kő-szivacsok,
aranykristály-zsákállatok,
fehér harisnyába bújva
világít minden lábujja,
mintha tíz gyertya lobogna
láng-koponyákkal ropogva,
márvány-sírokra ragasztva,
Krisztus-fejekre tapasztva
égő töviskoronának,
csillagkoszorú-imának,
gyertyák öreg sírköveken,
gyertyák véres feszületen,
zuhogó vak havazásban,
rettenetes-éjű gyászban.
Aztán egyszercsak kivittek,
aztán magasra emeltek,
ott lebegtél az esőben,
a kristálykönny-levegőben,
a vállakon, a társakon,
eljövendő halottakon,
ott lebegtél viasz-vakon
a készülődő csontokon,
ott lebegtél, föld a földön,
ott lebegtél, csont a könnyön,
viasz-megváltó Jézusom,
viasz-átok Apostolom,
lebegtél a zöld esőben,
izzó kristálytű-börtönben,
örök kristályrács-ketrecben,
szikrázó kristály-kehelyben,
múlandóságból kimerve,
kristályhálóba tekerve,
bojtosúszós-őshal-apám,
viasz-Mózes Könyve-apám,
te teremtés, te teljesség,
lehetetlen fénytelenség,
te gyalázat, szőrös átok,
te virágzó csontváz-titok,
te rózsasárga-mosolygás,
te kristály-titkú vigyorgás,
te szememre-száradt vércsepp,
te a feszületnél könnyebb,
a Mindenségnél nehezebb,
te Káinnál is vétkesebb,
te kegyetlen közönyösség,
irgalmatlan kényszerűség,
te rothadni-kezdő csillag,
te, a földbe-nyíló ablak,
kan-rózsatűz, szörnyű kezdet,
alvadt-vérből épűlt végzet,
agyag-csődör, te szétomló,
gyökérrel-beszőtt táltosló,
pokol-kapun kilövő láng,
légy hát kegyetlenebb hozzánk,
légy hát kegyelmesebb hozzám,
rothadásod szabadítsd rám,
csontjaiddal üss meg engem,
haboddal itasd föl könnyem,
föld-szájaddal harapdálj csak,
egyszer majd visszaharaplak,
a földbe leúszok hozzád,
összetördelem a bordád,
lábszáraid megtördelem,
karcsontjaid széjjelverem,
koponyád is összetöröm,
fogammal csontodat őrlöm,
ujjcsontjaid, csigolyáid,
csontra-száradt szempilláid;
az lesz ám a harc a földben,
magadat ne add meg könnyen,
az lesz a vívás a földben,
a gyökeres égitestben,
két csont-csődör, két csontváz-kan
vív a forró föld-tajtékban,
csontváz-kakasokként állunk,
egymásnak csonttal kiáltunk,
egymást ütjük csont-csövekkel,
egymást fojtjuk csont-kezekkel,
föld-húsú gyökér-kentaurok,
földdel-tömött gyökér-szobrok
harapjuk egymást forogva,
fojtjuk egymást tántorogva,
tépi gyökér-kéz a szemet,
gyökér-száj a gyökér-szügyet,
harapja a gyökér-szívet,
fojtja gyökér a gyökeret,
harapja a csont a földet,
harapja a föld a földet,
harapja a föld a csontot,
harapja a csont a csontot!
Tépjük egymást tülekedve
két vicsorgó gyökér-medve,
két gyökér-csődör forogva,
két gyökér-kan vicsorogva,
két gyökér-bika lihegve,
két gyökér-hím fenekedve,
morogva, fújva, lihegve,
a zsíros földben lebegve
gyökér-sólymok, gyökér-sasok,
kegyetlen gyökér-kakasok,
marja egymást két gyökér-bús
gyökér-király, gyökér-koldus,
forogva és sustorogva,
zsíros föld-örvényt kavarva
lázas gyökér-tintahalak,
gyökér-polipok, csont-vadak,
csontváz-cápák, csontváz-halak,
szikrázó csontváz-madarak,
két vak csontváz-krokodílus,
két csontváz-orrszarvú-koldus,
forgó csontváz-denevérek,
őrjöngő csontváz-remények,
s habzik a föld, buborékzik,
fekete lángokkal fénylik,
sárga tajtékkal örvénylik,
vad tajtékcsóvákkal izzik,
kemény buborék-csokrokkal,
fekete hab-páfrányokkal,
gomolygó földhab-sörénnyel,
gyökércsipke-lángörvénnyel.
Amíg engem le nem győztél,
a halálban megelőztél,
amíg le nem győztelek én,
csontod össze nem töröm én,
nem lehetsz te addig boldog,
nem leszek én addig boldog!
Aztán földbe eresztettek,
aztán földdel betemettek,
földdel, virággal, esővel,
esővel, virággal, földdel,
az űrben szörnyek lebegtek,
a jelenések siettek,
hullt az eső kristály-ráccsal,
kristálycsipke-tántorgással,
kristályszita-lobogással,
szólt a rezes-banda gyásszal,
dühödt ősangyal-zúgással,
véres ős-ördög-fújással,
vak őskan-sárkány-hörgéssel,
vak medveanya-nyögéssel,
tele volt az esőkristály,
az óriás gyémánt-kaptár,
réz-hangokkal, réz-lángokkal,
réz-ősorrlik-fújásokkal,
Apokalipszis-álmokkal,
szörnyekkel és angyalokkal,
gyémánt-álarcú lovakkal,
gyémánt-sziszegés tavakkal,
pettyes halál-csődörökkel,
lángoló kristálykürtökkel,
földnek-fordított kelyhekkel,
szikrázó gyémánt-betükkel,
lepkeszárnyú varangyokkal,
asszony-mellű ősgyíkokkal,
férfi-péniszű halakkal,
szűzlány-arcú madarakkal,
átokkal és büntetéssel,
harccal, halál-lebegéssel.
Aztán, ahogy szótlan álltam
az esőben, csak én láttam,
csak én láttam, ahogy roppant
rengéssel a sír megmoccant,
a föld feltúródott lassan,
tornyot épített magasan,
mintha vakond mozogna ott,
túrva a földrózsa-habot,
s apám halál-kristály lába
lángolt a földből kiállva,
kiállt lába hüvelykujja,
mint égő óriás gyertya,
kiállt lángoló nagyujja,
mint kőpikkely-gyík-kő-orra,
mint varánusz-gyík zöld feje,
pikkely-koponyahüvelye,
s nőtt dagadva az óriás
földhab-rózsa vakondtúrás,
nőtt a sír, nőtt apám lába,
lett óriás Mózes-tábla,
mellette a másik is jött
ki a földből, a halál-zöld,
nőttek a kőtábla-lábak,
zöld kristály-fák, kristály-ágak,
nőttek a hatalmas talpak,
mint óriás teknőc-héjak,
nőttek a hatalmas ujjak,
sírkő-karmok, kő-hatalmak,
bütykös lábujjai nőttek,
mint óriás babhüvelyek,
mint óriás zöld kalászok,
a halott ujj-óriások,
mint óriási kő-Buddha
kő-talpa, kő-lábaujja,
mint szfinx kő-hernyó lábai,
óriások őstalpai,
Dante ördögének lába
a Földgolyóból kiállva,
mint a Dante-sátán lába
az őspokolból kiállva:
szőrösen, bőrpikkelyesen,
pórusosan, véreresen,
bütykösen és tyúkszemesen,
érkristálycsillag-bütykösen,
sárga kristályláng-fényesen,
fekete ősbak-szőrösen,
a világ-tengelybe fagyott
őskan lába furakodott
a szent tisztítótűz felé,
a csillagszövetség felé,
mint óriás szőr-virágok,
szőrkristálycsillag-őslángok,
szőrös húskristály-őságak,
őskarmú ősmedve-lábak
nőttek az óriás lábak,
pórusokból a szőrszálak,
nőttek az óriás körmök,
a borostyánléc-pajzsgömbök,
rece-vályuk, bütykök, izek,
nőttek, mint lángoló kések,
nőtt égő-kő-koronájuk,
az iszonyat fért alájuk;
aztán a kezei törtek
ki a földből, a fűzöldek,
az új sírból kidagadva,
lassan, mint a csiga szarva,
ágait fölbugyogtatva
nőtt a roppant kocsonya-fa,
nőttek a roppant kéz-ujjak,
mint óriás csigaszarvak,
nőttek föl az űrbe gyorsan,
halál-fényű illatosan,
sejtek, ráncok, árkok, szőrök,
pórusok, kőkagyló-körmök,
köröm-felhők, köröm-holdak
foszfor-sarlókkal lángoltak,
nőtt a zöld-pórusos testű
óriás két kristály-kesztyű,
nőtt magát dagasztva, ontva,
a földből izét kibontva,
ujjait az űrbe túrva,
csillaghalmazokba fúrva,
nőttek a csigaszarv-tőgyek,
az iszonyú halál-tőgyek,
belenőttek sustorogva
a kék mindenség-lángokba,
s nehéz kék halál-gyökerek
fonták be a két őskezet,
kristálykézen kristály-erek:
lángtalan szőrös gyökerek;
majd az arc, a halál-gyémánt
merült föl a földből némán,
mintha őstengerből őshal
buggyan föl kőszárny-uszonnyal,
kék ősrája, őscet teste,
kocsonyazászló lebegve,
mint óriás piros bálna
az őstengerből kiállva,
s nőtt a koponya, a sárga,
az esőt magába zárva,
fülei, mint szőrös, száradt
ősborostyán-csigaházak,
az orrlikak fölfúvódtak,
kristálybarlanggá dagadtak,
óriás kristályüregek
a dagadó orrlikcsövek,
iker-gyémántkürtök lángja
világított a magányra,
kristály-félbuborék cimpák
csöndjéből lövellt a kék láng,
s az óriás orrlikszőrök,
mint lobogó cipruserdők,
óriás szempilla-ernyők,
fekete szőrpáfrány-felhők
meredtek az űrbe lassan
szőrsarló-szőrsugarasan,
haja, szőre, halál-lángú
ős-óriás szőr-százlábú,
s a szemgolyók földagadva,
mint két izzó kristály-alma,
aranypettyes, rézvirágos,
aranycsillag-robbanásos
roppant kocsonya-tojások,
roppant kocsonyagömb-lángok
az eget magukba szívták,
az űrt dagadva beitták;
s az óriás ajakcimpák,
mint fekete őspiócák
világ vérével dagadtak,
csillag-vért lüktetve szívtak;
aztán a törzs, a kristály-kan,
fújódott a földből gyorsan
iszonyú kristály-tagokkal,
karokkal és lábszárakkal,
hatalmas kristálylapokkal,
fénylő kristály-tojásokkal,
dagadt, mint kristálybuborék,
óriás gyémánt-buborék,
lángoló kristály-ágyékkal,
lángoló kristály-fallosszal,
roppant kristály-nemzőtesttel,
roppant kristálygömb-térdekkel
dagadt, fúvódott ragyogva,
szétáradva, finomodva
apám teste, a tűz-tiszta,
s a létet magába itta,
fallosza, mint űrbe-mászó
iszonyú zöld kristályhernyó,
kristálygyűrődéssel lökve
magát az izzó ősködbe,
nőtt dagadva a tűzsárga
mindenség-őstűz-rózsába,
ágyékszőre, mint iszonyú,
szőrrózsaszív-sírkoszorú
szőrhabbal az űrbe dagadt,
a világtűz-csöndbe ragadt,
s ősrostjai közt hemzsegtek
az aranyláng-égitestek,
s a szőrös herezsák izzó
nagy sárga kristály-sündisznó,
magát fölfújva úgy dagadt,
mint a mélytengeri halak,
erezetét kimutatva,
hártyagömbbé vékonyodva,
nőtt a holttest-őspillanat,
mint gyémántbuborék dagadt,
mint roppant kristálybuborék:
halhatatlan kristálytüzét
lövellve dagadt szét húsa,
könnyű fényporrá lazúlva,
már mi is testében voltunk,
kristály-húsában ragyogtunk,
nőtt a holttest-ősküldetés,
nőtt az ősanyag-erjedés,
a Mindenséget fölitta,
a Létet magába szívta,
ő lett a Lét Burkolata,
ő lett a Mindenség Maga,
ő a Határtalan Minden,
az Ősapatest-Ősisten,
fényköd húsában a világ,
tűzpettyhalmazok, bóbiták,
láng-szigetek, fény-örvények,
égitesthalmaz-lepények,
csillagköd-őscsigaházak,
naprendszer-kígyócsontvázak
lobogtak, ragyogtak kéken
apám mindenség-testében,
a világegyetem-testben,
a halálmindenség-törzsben,
ő a halott ősmindenség,
a lángoló végtelenség,
ő a világgá nőtt halott,
ő hord minden ősanyagot,
őbenne égnek a boldog
tartályok, halmazok, dolgok,
őbenne égnek a boldog
anyag-rögök, anyag-pontok,
csillaghalmazok, ősködök,
anyag-szigetek, tűzkörök,
gáz-örvények, gáz-csillagok,
kék-sörényű csillagrajok,
benne lebegnek a terek,
tér-részek és végtelenek,
napcsillagok, ágyék-fények,
boldog anyag-szövevények,
erővonalak és erők,
pontok, gyűrűk, övek, mezők,
őbenne égnek a boldog
mindenségbeli ős-dolgok,
benne ragyognak a lények:
lángok, halálok, remények,
benne az elmúlás forog,
a titok is ott gomolyog,
ő a mindenség anyaga,
ő az Ős-egyetlen maga,
ő a minden-együtt-Egység
Ősgömbbe-zárt végtelenség,
az idő, s a tér hazája,
az anyag örök magánya,
ő a nemzés és foganás,
a fölburjánzás, kihordás,
ő a szülés, ő az élet,
ő az, aki mindenné lett,
ő az anyag akarata,
ő a halál virradata,
ő a bomlás, porrá égő,
minden anyagszövetség ő,
az anyag minden formája,
anyagpont-szövetség-láza,
benne rejtőzik az isten,
a láng, a tűz, igen és nem,
ott a végtelen halálban,
mindenséggé nőtt apámban,
benne a világ-halottban,
ott a mindenség-burokban,
benne hitünk és reményünk,
benne tántorgunk és égünk,
lángoló halott apámban,
a kristálytűzű halálban,
benne gomolyog az anyag,
benne lobog minden csillag,
apámban, az őshalottban,
a halott halhatatlanban,
a megváltott mindenségben,
apám mindenség-testében.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]