Anyám

1969

A halott

A homlok: viasz-narancshéj;

a szemhéj: zöld bogárpáncél,

piros-csíkos, rücskös, sárga

bogár páncél-fedőszárnya,

likacsokkal, pórusokkal

rostosodó sárga kőfal,

kőbánya kő-csomójára

forrt pórusos kagyló szárnya,

vak mészkőhab-kőgolyókra

kövesedett kőhab-rózsa,

kő-bordák, kő-vályuk fehér

kőfodrán kő-csipkeszegély,

kő-erekkel, kő-lécekkel

befont kőbuborék-kehely,

megkövesedett ősbogár,

kőtojáson kőszita-vár,

kőpettyek, kőpontok sárga

kőbuborékszita-háza,

őspók hólyag-üregesre

gömbláncként megkövesedve;

a szempillák kőgyökerek,

fehér kőpáfránylevelek,

szikrázó kőcsipketollak,

kőcsipke-bürökcsontvázak.

Az orr: kőlap-sivatagon

fekvő kőviasz-liliom,

mohos kék kőhalmazokon,

pórusos kő-ravatalon

fekvő viaszkürt, kő-halott,

kő-üresség, kitágított

zöld-üregű kő-némaság,

szőrös-öblű kőhólyag-láng,

szőrös viaszbuborékok,

fagyott, kőeres gömblángok

fehér viaszpillér-csönddel

megosztott iker-félgömbje.

A kürtcimpa-viaszhúsban,

a sárga viasz-kapukban

kék erecskék hálózata,

zöld erecskék sejtfonata,

mint rézdrótból font virágok,

viaszba-szőtt csontváz-lángok,

csontvázembriók, drótbokrok,

viaszban-ülő drótszobrok.

S a titkos viasz-odukban,

kőcsigaház-orrlikakban,

fényes viasz-barlangokban,

fénytelen kőláng-likakban

apró piros rákok ülnek,

az orrlik-csöndbe merülnek,

rubint-csigolyákból épűlt

csápjukkal az elfehérűlt

viaszláng-buborék házak

zöld csöndjéből kandikálnak

a rákbajusz-kristályágak,

a piros orrlik-szőrszálak.

S a kék szőrszál-árnyak alatt

a szájcimpa-domborulat

redős kőhernyó-magánya

dermed rothadásra várva,

s belűl erjedésbe zárva

a nyelv, s a torok virága.

S lejjebb az áll, mint kő-gomba

hegyesedik átragyogva

a gyertya kék fény-szívétől,

a mécses láng-lüktetéstől.

S lejjebb a kiálló gége

sárga kristálykürt-reménye

a szőrös, zöld nyakbőr alatt

ásványlángot küldve dagad.

S lejjebb az összefont kezek,

pikkelyes viaszgyökerek,

szőrös kőágak gubanca,

zöld kígyók megfagyott harca,

pikkely, szőr, köröm, erezet

gyökértekervénye: kezek!

Kőgyökércsavarodások,

viaszösszefonódások,

vak viaszgyökérgubancok,

viasz-vályuk, viasz-ráncok,

viasz-sejtek, viasz-lécek,

viaszpikkely-gyűrődések,

szőrös kék viaszcsatornák,

könnyű madárcsontváz-bordák,

harcoló madárcsontvázak,

viaskodó gyíkcsontvázak

szikrázó keveredése:

egymásba-font szenvedése.

Kezek, akiket megfogtam,

akiket sose csókoltam,

akik engem sose vertek,

bánatukkal nem ismertek,

akik meg sose aláztak,

kezek: őshattyú-csontvázak,

kezek: ősgyíkharcok szobra,

megkövesedett gyíkcsorda,

kőpikkelyek, kőgyökerek

vad ágaskodása: kezek,

Jézus kezéhez hasonló,

Krisztus kezeit utánzó

kezek: görcsbe-tekert ujjak,

szőrös, eres, pikkelyes vak,

nagykarmú fehér ujjhegyek,

saskörmű kék pikkely-csövek,

eres viaszpikkely-ágak,

kezek: véres madárlábak,

a semmit kaparó körmök,

csillaghúsba vésett karmok,

fehér mindenség-gyökerek,

csillag-csecset fogó kezek,

isten szívét markolászó

kezek, holtan hadonászó

kék-csíkos, zöld-csíkos kezek,

szőrös őspáfrány-levelek,

megkövesedett őstollak,

kő-bóbiták, kő-őshalak,

kőcsipke-páfránylevelek,

ősi kőláng-üzenetek,

csontváz-kézre gyűrten rásűlt

átderengő viasz-kesztyűk,

apám kezei, ti holtak,

ti sohase-átkozottak,

ti sohase-megcsókoltak,

ti sohase-káromoltak,

ti sohase-elfogottak,

ti sohase-megnyugodtak,

mindíg-játszó, mindíg-mozgó

mindíg fehéren-mocorgó

ujjak, bütykök, ráncok, izek,

rózsarecepajzs-ujjhegyek,

izzó rózsaléc-koszorúk,

szőrös rózsaláng-őskapuk,

meg-nem-áldott istenségek,

tüzes halál-kerítések,

kőpikkelykesztyű-virágok,

bűnre-fagyott rózsalángok,

kezek: összegabalyodott

kivirágzott kőoszlopok,

kiszőrösödött sírkövek,

egymásra-dűlt márvány-szüzek,

kő-Máriák, kő-Krisztusok,

kő-keresztek, kő-kaktuszok,

kő-babérfák, kő-szigonyok,

moha-írású kőlapok,

kezek: márvány-kriptaszobrok,

kő-födélen kő-alakok,

márvány-szakállas királyok,

márvány-szűzön márvány-ráncok,

márvány-redők vak omlása

a márvány-halott húsára,

kezek, illatos vak ujjak,

halál-szagú kő-félholdak,

kő-illatú szőrös sarlók,

két megkövűlt óriáspók,

csontvázmadár őspalában,

páfránycsipke kő-halálban,

kőcsipketoll-lepkecsápok,

szelíd kőrece-páfrányok

buborékos, pettyes kőben,

pórusos őskő-mezőben,

kezek, kezek, sárga kezek,

igyátok föl könnyeimet,

ott csillognak a szőrszálak

közt, mint kristály-bogárhátak,

kezek, kezek, sárga kezek,

fojtsátok meg bűneimet,

váltsatok meg a haláltól,

a bűnbe-rothasztó lángtól,

szívem köré gyökér-háznak

fonódjatok viasz-vázak,

hozzatok örökös hajnalt,

fojtsátok a Fojtó Angyalt,

Rózsakaput nyissatok ki

apám megsárgúlt kezei,

szerelmes viasz-medúzák,

holtan-párzó két kőtoll-rák,

nagyszőrű tarisznyarákok,

szőrös sárga kristálypókok,

szőrös kristályszita-zsákok,

egymásra-hullt vak kő-zászlók,

mohos kő-zászlók ráncai,

kő-zászlók kő-cafatjai,

ti egymásba-gabalyodott

gyöngyházcsillagfürt-polipok,

polip-szőrös korallágak,

ős-tengericsillag-vázak,

ti egymásba-gomolyodott

ős-kígyókarú-csillagok,

pikkely-mozaik virágok,

megkövűlt virágállatok,

kőpikkelycsipkevirágok:

őskő-húsevő-virágok,

kőpóruskesztyűhalmazok:

szőrös őskő-zsákállatok,

emeljetek a tűzből ki

apám kőgyökér-kezei,

ó, ti átszögezetlenek,

ti bűnös megváltó-kezek,

ó, ti bűnös bűntelenek,

megerjedő feszületek,

ó, ti bűntelen megváltók,

mohos szobor-roggyanások,

kiáltozó szőrös szobrok,

ahogy egymásra rárogytok,

vad kőállat-vicsorgások,

vak kőfogsor-lángolások,

ó, ti meg-sose-váltottak,

ó, ti földbe-rohasztottak,

ó, ti csonttá-kopaszodók,

ó, ti űrbe-kapaszkodók,

ahogy görcsösen kapartok,

isten szemhéjába martok,

s az őskristály-szemgolyóból

bőrötökre hull a foszfor,

hull a mindenség szent fénye

körömre, holt véredényre,

az ujjak közt kristálytollak,

kristálycsipke-páfrány-holdak

szikráznak az űrbe nőve:

az isten szempillaszőre.

Kezek, meg-nem-rothadottak,

az ős-kristályba fagyottak,

ősborostyán állatai,

pikkelygyűrődés gyíkjai,

kezek, karmok, viasz-lángok,

kő-szavak, értem-kiáltók,

mentsetek meg a haláltól,

a tűztől, elkárhozástól,

a haláltól védjetek meg,

kárhozattól eltépjetek,

isten ősrózsa-húsába,

mirigyláva-szemhéjába

kapaszkodó sárga kezek,

kő-karmú kristálygyökerek,

moccanatlan ne intsetek

szólni már nem tudó kezek,

ne rántsatok le a földbe,

hogy húsomat megőrölje,

koponyámat összetörje,

csontjaim kővé bűvölje.

Legyetek hitem őrei

apám keselyű-kezei,

rózsaléc-rajzolat álmok,

szőrös rózsaláng-villámok,

görcs-pikkelyes ujjatokból,

az ujjak közti halálból

hatalmasan sírva lángol,

kristálytűzzel szúrva lángol

jövőt írva az időre

az isten szempillaszőre.

S lejjebb, ahogy őt idézem,

ahogy a halottat nézem,

a szemfedő-homály alatt,

cérna-csipke égbolt alatt,

cérna-csillagok, virágok,

cérnacsipkézet-páfrányok

fagyott, könnyű lobogása,

redős, fodros beomlása,

cérna-hóvihar-hullása,

áttört csipke-lobogása

alatt a test láthatatlan,

a hús, az elmondhatatlan,

a húsban a tiszta romlás,

a testben a nehéz bomlás,

a szívben, májban, vesében

kék gáz-habzás, víz a vérben,

a csontokban készülődés,

a sejtekben könnyű züllés,

a nemzőszerv, az ágyékszőr

viaszból, habos kék csöndből,

a combok, térdek, lábszárak

szőrös márvány-virágszárak,

a lábfejek kő-szivacsok,

aranykristály-zsákállatok,

fehér harisnyába bújva

világít minden lábujja,

mintha tíz gyertya lobogna

láng-koponyákkal ropogva,

márvány-sírokra ragasztva,

Krisztus-fejekre tapasztva

égő töviskoronának,

csillagkoszorú-imának,

gyertyák öreg sírköveken,

gyertyák véres feszületen,

zuhogó vak havazásban,

rettenetes-éjű gyászban.

Aztán egyszercsak kivittek,

aztán magasra emeltek,

ott lebegtél az esőben,

a kristálykönny-levegőben,

a vállakon, a társakon,

eljövendő halottakon,

ott lebegtél viasz-vakon

a készülődő csontokon,

ott lebegtél, föld a földön,

ott lebegtél, csont a könnyön,

viasz-megváltó Jézusom,

viasz-átok Apostolom,

lebegtél a zöld esőben,

izzó kristálytű-börtönben,

örök kristályrács-ketrecben,

szikrázó kristály-kehelyben,

múlandóságból kimerve,

kristályhálóba tekerve,

bojtosúszós-őshal-apám,

viasz-Mózes Könyve-apám,

te teremtés, te teljesség,

lehetetlen fénytelenség,

te gyalázat, szőrös átok,

te virágzó csontváz-titok,

te rózsasárga-mosolygás,

te kristály-titkú vigyorgás,

te szememre-száradt vércsepp,

te a feszületnél könnyebb,

a Mindenségnél nehezebb,

te Káinnál is vétkesebb,

te kegyetlen közönyösség,

irgalmatlan kényszerűség,

te rothadni-kezdő csillag,

te, a földbe-nyíló ablak,

kan-rózsatűz, szörnyű kezdet,

alvadt-vérből épűlt végzet,

agyag-csődör, te szétomló,

gyökérrel-beszőtt táltosló,

pokol-kapun kilövő láng,

légy hát kegyetlenebb hozzánk,

légy hát kegyelmesebb hozzám,

rothadásod szabadítsd rám,

csontjaiddal üss meg engem,

haboddal itasd föl könnyem,

föld-szájaddal harapdálj csak,

egyszer majd visszaharaplak,

a földbe leúszok hozzád,

összetördelem a bordád,

lábszáraid megtördelem,

karcsontjaid széjjelverem,

koponyád is összetöröm,

fogammal csontodat őrlöm,

ujjcsontjaid, csigolyáid,

csontra-száradt szempilláid;

az lesz ám a harc a földben,

magadat ne add meg könnyen,

az lesz a vívás a földben,

a gyökeres égitestben,

két csont-csődör, két csontváz-kan

vív a forró föld-tajtékban,

csontváz-kakasokként állunk,

egymásnak csonttal kiáltunk,

egymást ütjük csont-csövekkel,

egymást fojtjuk csont-kezekkel,

föld-húsú gyökér-kentaurok,

földdel-tömött gyökér-szobrok

harapjuk egymást forogva,

fojtjuk egymást tántorogva,

tépi gyökér-kéz a szemet,

gyökér-száj a gyökér-szügyet,

harapja a gyökér-szívet,

fojtja gyökér a gyökeret,

harapja a csont a földet,

harapja a föld a földet,

harapja a föld a csontot,

harapja a csont a csontot!

Tépjük egymást tülekedve

két vicsorgó gyökér-medve,

két gyökér-csődör forogva,

két gyökér-kan vicsorogva,

két gyökér-bika lihegve,

két gyökér-hím fenekedve,

morogva, fújva, lihegve,

a zsíros földben lebegve

gyökér-sólymok, gyökér-sasok,

kegyetlen gyökér-kakasok,

marja egymást két gyökér-bús

gyökér-király, gyökér-koldus,

forogva és sustorogva,

zsíros föld-örvényt kavarva

lázas gyökér-tintahalak,

gyökér-polipok, csont-vadak,

csontváz-cápák, csontváz-halak,

szikrázó csontváz-madarak,

két vak csontváz-krokodílus,

két csontváz-orrszarvú-koldus,

forgó csontváz-denevérek,

őrjöngő csontváz-remények,

s habzik a föld, buborékzik,

fekete lángokkal fénylik,

sárga tajtékkal örvénylik,

vad tajtékcsóvákkal izzik,

kemény buborék-csokrokkal,

fekete hab-páfrányokkal,

gomolygó földhab-sörénnyel,

gyökércsipke-lángörvénnyel.

Amíg engem le nem győztél,

a halálban megelőztél,

amíg le nem győztelek én,

csontod össze nem töröm én,

nem lehetsz te addig boldog,

nem leszek én addig boldog!

Aztán földbe eresztettek,

aztán földdel betemettek,

földdel, virággal, esővel,

esővel, virággal, földdel,

az űrben szörnyek lebegtek,

a jelenések siettek,

hullt az eső kristály-ráccsal,

kristálycsipke-tántorgással,

kristályszita-lobogással,

szólt a rezes-banda gyásszal,

dühödt ősangyal-zúgással,

véres ős-ördög-fújással,

vak őskan-sárkány-hörgéssel,

vak medveanya-nyögéssel,

tele volt az esőkristály,

az óriás gyémánt-kaptár,

réz-hangokkal, réz-lángokkal,

réz-ősorrlik-fújásokkal,

Apokalipszis-álmokkal,

szörnyekkel és angyalokkal,

gyémánt-álarcú lovakkal,

gyémánt-sziszegés tavakkal,

pettyes halál-csődörökkel,

lángoló kristálykürtökkel,

földnek-fordított kelyhekkel,

szikrázó gyémánt-betükkel,

lepkeszárnyú varangyokkal,

asszony-mellű ősgyíkokkal,

férfi-péniszű halakkal,

szűzlány-arcú madarakkal,

átokkal és büntetéssel,

harccal, halál-lebegéssel.

Aztán, ahogy szótlan álltam

az esőben, csak én láttam,

csak én láttam, ahogy roppant

rengéssel a sír megmoccant,

a föld feltúródott lassan,

tornyot épített magasan,

mintha vakond mozogna ott,

túrva a földrózsa-habot,

s apám halál-kristály lába

lángolt a földből kiállva,

kiállt lába hüvelykujja,

mint égő óriás gyertya,

kiállt lángoló nagyujja,

mint kőpikkely-gyík-kő-orra,

mint varánusz-gyík zöld feje,

pikkely-koponyahüvelye,

s nőtt dagadva az óriás

földhab-rózsa vakondtúrás,

nőtt a sír, nőtt apám lába,

lett óriás Mózes-tábla,

mellette a másik is jött

ki a földből, a halál-zöld,

nőttek a kőtábla-lábak,

zöld kristály-fák, kristály-ágak,

nőttek a hatalmas talpak,

mint óriás teknőc-héjak,

nőttek a hatalmas ujjak,

sírkő-karmok, kő-hatalmak,

bütykös lábujjai nőttek,

mint óriás babhüvelyek,

mint óriás zöld kalászok,

a halott ujj-óriások,

mint óriási kő-Buddha

kő-talpa, kő-lábaujja,

mint szfinx kő-hernyó lábai,

óriások őstalpai,

Dante ördögének lába

a Földgolyóból kiállva,

mint a Dante-sátán lába

az őspokolból kiállva:

szőrösen, bőrpikkelyesen,

pórusosan, véreresen,

bütykösen és tyúkszemesen,

érkristálycsillag-bütykösen,

sárga kristályláng-fényesen,

fekete ősbak-szőrösen,

a világ-tengelybe fagyott

őskan lába furakodott

a szent tisztítótűz felé,

a csillagszövetség felé,

mint óriás szőr-virágok,

szőrkristálycsillag-őslángok,

szőrös húskristály-őságak,

őskarmú ősmedve-lábak

nőttek az óriás lábak,

pórusokból a szőrszálak,

nőttek az óriás körmök,

a borostyánléc-pajzsgömbök,

rece-vályuk, bütykök, izek,

nőttek, mint lángoló kések,

nőtt égő-kő-koronájuk,

az iszonyat fért alájuk;

aztán a kezei törtek

ki a földből, a fűzöldek,

az új sírból kidagadva,

lassan, mint a csiga szarva,

ágait fölbugyogtatva

nőtt a roppant kocsonya-fa,

nőttek a roppant kéz-ujjak,

mint óriás csigaszarvak,

nőttek föl az űrbe gyorsan,

halál-fényű illatosan,

sejtek, ráncok, árkok, szőrök,

pórusok, kőkagyló-körmök,

köröm-felhők, köröm-holdak

foszfor-sarlókkal lángoltak,

nőtt a zöld-pórusos testű

óriás két kristály-kesztyű,

nőtt magát dagasztva, ontva,

a földből izét kibontva,

ujjait az űrbe túrva,

csillaghalmazokba fúrva,

nőttek a csigaszarv-tőgyek,

az iszonyú halál-tőgyek,

belenőttek sustorogva

a kék mindenség-lángokba,

s nehéz kék halál-gyökerek

fonták be a két őskezet,

kristálykézen kristály-erek:

lángtalan szőrös gyökerek;

majd az arc, a halál-gyémánt

merült föl a földből némán,

mintha őstengerből őshal

buggyan föl kőszárny-uszonnyal,

kék ősrája, őscet teste,

kocsonyazászló lebegve,

mint óriás piros bálna

az őstengerből kiállva,

s nőtt a koponya, a sárga,

az esőt magába zárva,

fülei, mint szőrös, száradt

ősborostyán-csigaházak,

az orrlikak fölfúvódtak,

kristálybarlanggá dagadtak,

óriás kristályüregek

a dagadó orrlikcsövek,

iker-gyémántkürtök lángja

világított a magányra,

kristály-félbuborék cimpák

csöndjéből lövellt a kék láng,

s az óriás orrlikszőrök,

mint lobogó cipruserdők,

óriás szempilla-ernyők,

fekete szőrpáfrány-felhők

meredtek az űrbe lassan

szőrsarló-szőrsugarasan,

haja, szőre, halál-lángú

ős-óriás szőr-százlábú,

s a szemgolyók földagadva,

mint két izzó kristály-alma,

aranypettyes, rézvirágos,

aranycsillag-robbanásos

roppant kocsonya-tojások,

roppant kocsonyagömb-lángok

az eget magukba szívták,

az űrt dagadva beitták;

s az óriás ajakcimpák,

mint fekete őspiócák

világ vérével dagadtak,

csillag-vért lüktetve szívtak;

aztán a törzs, a kristály-kan,

fújódott a földből gyorsan

iszonyú kristály-tagokkal,

karokkal és lábszárakkal,

hatalmas kristálylapokkal,

fénylő kristály-tojásokkal,

dagadt, mint kristálybuborék,

óriás gyémánt-buborék,

lángoló kristály-ágyékkal,

lángoló kristály-fallosszal,

roppant kristály-nemzőtesttel,

roppant kristálygömb-térdekkel

dagadt, fúvódott ragyogva,

szétáradva, finomodva

apám teste, a tűz-tiszta,

s a létet magába itta,

fallosza, mint űrbe-mászó

iszonyú zöld kristályhernyó,

kristálygyűrődéssel lökve

magát az izzó ősködbe,

nőtt dagadva a tűzsárga

mindenség-őstűz-rózsába,

ágyékszőre, mint iszonyú,

szőrrózsaszív-sírkoszorú

szőrhabbal az űrbe dagadt,

a világtűz-csöndbe ragadt,

s ősrostjai közt hemzsegtek

az aranyláng-égitestek,

s a szőrös herezsák izzó

nagy sárga kristály-sündisznó,

magát fölfújva úgy dagadt,

mint a mélytengeri halak,

erezetét kimutatva,

hártyagömbbé vékonyodva,

nőtt a holttest-őspillanat,

mint gyémántbuborék dagadt,

mint roppant kristálybuborék:

halhatatlan kristálytüzét

lövellve dagadt szét húsa,

könnyű fényporrá lazúlva,

már mi is testében voltunk,

kristály-húsában ragyogtunk,

nőtt a holttest-ősküldetés,

nőtt az ősanyag-erjedés,

a Mindenséget fölitta,

a Létet magába szívta,

ő lett a Lét Burkolata,

ő lett a Mindenség Maga,

ő a Határtalan Minden,

az Ősapatest-Ősisten,

fényköd húsában a világ,

tűzpettyhalmazok, bóbiták,

láng-szigetek, fény-örvények,

égitesthalmaz-lepények,

csillagköd-őscsigaházak,

naprendszer-kígyócsontvázak

lobogtak, ragyogtak kéken

apám mindenség-testében,

a világegyetem-testben,

a halálmindenség-törzsben,

ő a halott ősmindenség,

a lángoló végtelenség,

ő a világgá nőtt halott,

ő hord minden ősanyagot,

őbenne égnek a boldog

tartályok, halmazok, dolgok,

őbenne égnek a boldog

anyag-rögök, anyag-pontok,

csillaghalmazok, ősködök,

anyag-szigetek, tűzkörök,

gáz-örvények, gáz-csillagok,

kék-sörényű csillagrajok,

benne lebegnek a terek,

tér-részek és végtelenek,

napcsillagok, ágyék-fények,

boldog anyag-szövevények,

erővonalak és erők,

pontok, gyűrűk, övek, mezők,

őbenne égnek a boldog

mindenségbeli ős-dolgok,

benne ragyognak a lények:

lángok, halálok, remények,

benne az elmúlás forog,

a titok is ott gomolyog,

ő a mindenség anyaga,

ő az Ős-egyetlen maga,

ő a minden-együtt-Egység

Ősgömbbe-zárt végtelenség,

az idő, s a tér hazája,

az anyag örök magánya,

ő a nemzés és foganás,

a fölburjánzás, kihordás,

ő a szülés, ő az élet,

ő az, aki mindenné lett,

ő az anyag akarata,

ő a halál virradata,

ő a bomlás, porrá égő,

minden anyagszövetség ő,

az anyag minden formája,

anyagpont-szövetség-láza,

benne rejtőzik az isten,

a láng, a tűz, igen és nem,

ott a végtelen halálban,

mindenséggé nőtt apámban,

benne a világ-halottban,

ott a mindenség-burokban,

benne hitünk és reményünk,

benne tántorgunk és égünk,

lángoló halott apámban,

a kristálytűzű halálban,

benne gomolyog az anyag,

benne lobog minden csillag,

apámban, az őshalottban,

a halott halhatatlanban,

a megváltott mindenségben,

apám mindenség-testében.

Az elhagyott ház

Köd, sirályok, köd, tél, isten

orrlikából ömlő füstben,

isten őskan-orrlikából,

néma szőrkancsó-szájából

gomolygó fehér halálban,

göngyölgő csipke-csóvákban,

isten ősbíbor torkából,

szőrös csigaház-orrából

a mérhetetlen kő-kútból,

az örök kristály-barlangból,

az elmondhatatlan üstből,

a fölfoghatatlan testből

kihömpölygő csipke-lázban

áll anyám a búcsúzásban.

A fehér gomolygó gyászban

mindenütt az elmúlás van,

mindenütt a nincs csontváza,

a csont szőrös csipkeháza,

mindenütt a semmi csontja,

a köd csipkepáfrány-lombja,

a csont csipke-csillag váza,

hús-csillagok kő-csontváza,

köddel betömve az ablak,

köddel betömve az ólak,

köddel betömve a pince,

az udvar köddel behintve,

a kertben a krumpliszárak,

üvegpórusok, csont-szárnyak,

maradék zöld csipketollak,

üvegrostok, kristály-holdak,

rothadt virágrongy-koponyák,

fagyott virágarc-kocsonyák,

szőrös üvegrács-halottak,

zöld-kocsonya répa-tollak,

dög-petrezselyemlevelek,

derengő csipke-lebenyek,

magzattalan babhüvelyek,

kő-embriós mályva-szűzek,

kőpogácsa-fejű szoknyák,

korhadó-pikkelyű ostyák,

növényrece-szobor szívek,

pikkely-szobor növény-kövek,

pikkelycsipkeernyő-szobrok,

kérgek, gyökerek, és rostok,

héjak, növénypernyék, háncsok,

szőrrózsa-üst kőbógáncsok,

drótszitaháló-esernyők,

kő-eres kőhártya-csengők,

hártyakoponya-foszlányok,

kő-pórusú növénylángok,

eres hártya-szobor hősök,

hibbantak és eszelősök,

törpék, púposak és csorbák,

döglött növényzománc-csordák,

kővé-száradt virágkanok,

hártya-csecsű szőr-asszonyok,

zománc-levelű halottak,

kristálypórus-háló holtak,

eres kőhólyagfürt-lények,

rothadt kőhártya-szegények,

szőrös kőszivacshab-kesztyűk,

dérrel szikrázik hab-testük,

kék kőpórus-zsák-csöcs hősök,

pórusokban gyémánt-szőrök,

vak drótszitaháló-tőgyek

drótlikacsaiból könnyek

szívárognak, szőrhab-rózsák

csontváz-vállán rothadt szőr-láng,

mindenütt rothadt növény-láng,

vak növénykocsonya-hullák,

fehér szőr-szobrok, rost-rémek,

fekete drótcsipke-szörnyek

merednek a ködbe szúrva,

izzadnak a ködbe gyúrva,

mindenütt szőrös gomolygás,

mindenütt csontváz-vicsorgás,

őshalálcsipkehömpölygés,

mindenütt rozsda-merengés,

mindenütt drótszobor-horda

ködfoszlányokba csavarva,

mindenütt drótháló-holtak,

köd-szemfedőbe-csavartak,

drótcsipkeháló-koponyák

orrlikában köd-bóbiták,

dróthálókürt-orrlikakban,

dróthálócsipke-szájakban,

dróthálóüst-szájüregben,

drótcsipkekagyló-fülekben

vattacsomók, laza füstök,

köd-pamacsok, deres szőrök,

fehér szőrpáfránybóbiták,

verejtékező szőrcsigák,

csontváz-gyökérszobor-rabok

orrlikában szőrcsillagok,

szikrázó vatta-uszonyok,

szikrázó nagy szőrcsillagok.

Köd, köd, köd, köd, isten füstje,

kiszúr habjából a tüske,

a kerítés föld felé dől

isten vak leheletétől,

tántorognak a zöld lécek,

az üresség-rácsú rések,

zöld moha-hüvelybe húzott

rosttá-rohadt zöld léccsúcsok,

a rozsdás ácsszögek kéken

könnyeznek a kerítésen,

kereszt-eres vascsillagok

rozsda-vizenyője csurog,

mintha csupa Jézus-keze

rothadna ott és vérzene,

mintha csupa Krisztus-lába

rothadna rá a mohára,

mintha csupa isten-borda

csurgatná levét a sárba,

isten mellkasa fölnyitva

sárga folyadékkal sírna,

röhögve bután feldöfve

s folyna vére a köldökre,

az ágyékszőr rostos sárga

gyökérszív-szőrpamacsára.

A kút keményen gőzölög,

vizében a sátán hörög,

kidugja moha-füleit,

kristályalma-légyszemeit:

két fekete szőr-rózsára

ragasztott szőrös és sárga

szemét, a két gyémánt-almát,

sokszögűre csiszolt halmát,

kidugja mohos kezeit,

mohos, nyálas orrlikait,

moha-szája is kilángol

a kristálypikkely-magányból:

s fúj, hörög, köp, ködöt, füstöt,

mint gőzt a fortyogó üstök,

isten szívébe harapna,

isten szívébe, ha tudna.

Anyám áll, és nem is tudja

köd a ködöt hogy harapja,

köd a köddel viaskodik,

köd a ködbe gomolyodik,

isten öli az ördögöt,

a kútból lángoló dögöt,

az ördög az istenre köp

átkot, gőzt, káromlást, füstöt;

harkály, cinke tűz felé tör

isten vak leheletéből,

sír a sátán, jajgat, hörög,

kék kocsonya-könnye csöpög,

könnyei mirigyharangok,

tarajosgőték, varangyok.

Anyám áll, és nem is hallja

mit hoz a kút átok-habja,

a kút miért is gőzölög,

isten szája mért füstölög.

Áll az udvaron magában,

áll a ködben köd-ruhában,

áll a ködbe csavarodva,

mint menyasszonyi fátyolba,

áll a ködbe tekerődve,

mint csipkeláng-szemfedőbe,

mintha volna mindörökre

dolga bámulni a ködbe,

szeme előtt óriások,

szeme előtt látomások,

szeme előtt jelenések:

roppant titok-szívverések;

óriás-szív lüktet abban

a gomolygó csipkehabban,

a hömpölygő téli ködben,

vak isten-orrlika füstben

titok-óriások ülnek,

titok-angyalok lebegnek,

titok állat-óriások,

óriás titok-virágok.

Ül előtte az ős-ködben,

a gomolygó csipke-füstben

óriás varangyosbéka,

testén a köd foszladéka,

testén köd-rongyok, köd-habok,

lobogó csipkeszalagok,

mirigy-ragyás bőre gőzöl,

fején korona felhőből,

ül ott az óriásbéka,

a föld mirigy-buboréka,

az iszonyú mirigy-harang,

liheg az óriás-varangy,

ül szemhéját nyitva, csukva,

mint óriás mirigy-Buddha,

ül puhán, lazán, kövéren,

ül a ködben őskövéren,

ül az ősdagadt őskurva,

magát gőgösen fölfújva,

ül a széttottyadt kövér hús:

varangy-Willendorfi Vénusz,

tokája, mint mirigy-emlő

két lába közt a földig nő,

pocakja mirigy-buborék,

szétterpedt mirigy-lepedék,

ragyás, laza gumihordó,

szeplős ősgumikoporsó,

ül a kövér varangy-kurva,

a mirigybuborék-szajha,

szétterpedt combokkal, szótlan,

ráncos gumibugyogóban,

nagyobb, mint a vén szederfa,

nagyobb, mint a templom tornya,

kormos ujjai, mint öreg,

eres, bütykös babhüvelyek,

kocsonyacsigolyák laza

száraz, szeplős bőr-csillaga,

ül a bánat varangy-apja,

reng mirigyhólyag-pocakja,

reng alsóállkapocs-zsákja,

zöld-szeplős petyhűdt tokája,

mellső lábai, mint konok,

ragyás kocsonya-oszlopok,

hátsó combjai szétömlött

mirigy-gatya gumitömlők,

zöld-pettyes bőrgyűrődések,

fölfújt mirigyzsák-rengések,

porcogó-csillag az orra,

kék gumigatya-hónalja

gyűrten, ráncosan, pettyesen

lobog, mirigy-pikkelyesen,

bőre húsától elválva,

mint a kakas bőr-szakálla,

széles őskétéltű-háta

bőrcsipkével kettévágva:

ős-csigolyacsipke-lánccal,

mirigycsillaggal, zománccal,

s benő a kék húsrózsába,

mirigy-rózsa kloákába

a végső porcogó-csillag,

s gőzöl az ürülék-ablak,

gőzöl a vizelő rózsa,

gőzöl a szerelem-rózsa,

füstölög a mirigycsillag,

a mirigyrózsa csók-ablak,

a csücsörgő bőr-rózsa fej,

az ősmirigycsillag-kehely;

ül anyám előtt a büszke

varangy, a bűn mirigy-üstje,

ül anyám előtt a gőgös

ősvarangy, a mirigy-szeplős,

ül anyám előtt a kurva,

ősdög-önmagát fölfújva,

ül a mirigybika-szajha,

a mirigyősasszony-céda,

ül a varangy-Vénusz lomha

mirigybuborékhalomban,

anyám előtt őskövéren

ül isten leheletében,

ül a ködben, fehér gyászban,

őscsipkecsönd-gomolygásban,

feje sárga bőr-sarlóval,

tokáig-hasított holddal

fölvágott kocsonya-kancsó,

ül a varangydög-táltosló,

ül a mirigydög-koporsó,

az ősasszony-mirigykorsó,

porcogó-kürt orrlikai,

mirigy-kagyló szemhéjai,

gyöngyház-csigahéj fülei,

kocsonya-kör járatai

hideg tűzzel gőzölögnek,

pórusai ködöt köpnek,

szemei kő-dülledések,

pupillái gyémánt-kések,

hasadt mirigy-mosolygása,

kék kocsonya-vigyorgása

kocsonya-szalaggal szegve,

pórus-láncokkal pettyezve.

S kocsonya-barlang szájából,

mirigy-vödör tokájából

apám mászik ki részegen,

sárosan, szótlan, könnyesen,

kimászik a szájperemre,

az alsó-ajak szigetre,

a nyálas porcogó-holdra,

nyögve, könnyezve, dúdolva,

az ajak-mirigysarlóra,

a kocsonyasarló-partra

mászik apám kaparászva,

mintha a sírból kimászna,

arcán sárcsomók, sárpöttyök,

hajában laza sárfürtök,

kezén fekete sár-kesztyű,

mászik sírva a sár-testű,

mászik sírva és dúdolva,

mintha más dolga se volna,

mászik nyögve, énekelve,

néha hideg sarat köpve,

köpködve a sarat, nyálat,

elheverve, ha kifárad,

mászik az apám részegen,

ott a varangy-szájperemen,

arcán sárból nehéz álarc,

orrlikaiban sár-kukac,

szempilláin, nagy körmein,

mint a tyúkok lábujjain,

mint a kakasok körmein,

pikkelykesztyű-ujjhegyein,

mint kakas boka-tollain,

pikkelypáfrány kő-lábain

sárgolyók, sár-kesztyűujjak,

homlokán hideg sár-tollak,

szemöldökén sár-százlábú,

fülében sár-rák, sár-bajszú,

fogain olvadt sárpöttyök,

szívárgó sárcsillag-szőrök,

mászik apám dúdolgatva,

sarat csókolva, harapva,

mászik a túlvilág felé,

mászik az úristen elé,

sáros kézzel, sáros hajjal,

sár-sírással, sár-sóhajjal,

könnyes arcát sárba mártja,

ahogy dúdolgat ott mászva,

ahogy kaparász fehéren

a föld sarában, könnyében,

mászik az elmúlás felé,

a nem-várt megváltás felé,

a halál lángjai felé,

a titok szörnyei közé,

aztán föláll tántorogva,

mirigy-bőrbe kapaszkodva,

vékony sárkesztyűs kezeit,

sárgolyós pókláb-ujjait

a varangyszáj-kocsonyába

a bütykökig belevájva,

s ott imbolyog könnyű, vékony

teste a kocsonya-patkón,

a varangy-szájbuborékon,

a kék mirigykancsó-szirmon,

nyújtózkodik, ágaskodik

a zománckürt-orrlikakig,

s az egyik varangy-orrlikból,

a füstölgő porc-kancsóból

egy koporsót húz ki lassan,

imbolyogva a magasban,

s a másik varangy-orrlikból,

a gőzölgő kehely-lukból

nagy szemfedőt húz ki lassan

énekelgetve sárosan,

a koporsót földre dobja,

a varangyszáj-mirigyholdra,

nevét sártollal ráírja

a fekete koporsóra,

s beleül a koporsóba,

mintha nem volna más dolga,

mintha más dolga nem volna

úgy bámul a koporsóra,

köhög, már a vérét köpi,

sár-ujjait fölemeli,

a gyászcsipkét kiabálva

tekeri sáros nyakára,

a szemfedőt nevetgélve

tekeri sáros mellére,

gyűri sárhabos szívére,

a mellkas izzadt kövére,

vak szőrsarló-szigetére,

sáros mellbimbó-szőrére,

meg ne fázzon, ne köhögjön,

többé vért sohase köpjön,

s ott integet, ott vezényel,

két nagy sárkesztyűs kezével,

ülve a nagy koporsóban,

mint egy deszka-űrhajóban,

sárgolyós pillaszőrei,

sárgolyó-végű ujjai

imbolyogva úgy mozognak,

mint levelibéka-ujjak,

mint sárgolyós kék szőrküllők,

sárgolyó-rojtú szőr-csengők,

s vezényel pislogva, sírva

a sáros semmit csókolva,

sár-szempilláit lehunyja,

sár-arcát a ködbe dugja.

Mert az őskocsonya-zsákban,

a dagadt varangy-tokában

zene szól, vad réz-hangszerek

dühétől a mirigy rezeg,

attól reng a varangy hája,

zöld-pettyes mirigy-tokája,

a lüktető bőr-buborék

bendője küldi a zenét.

Mert a forró mirigyzsákban,

a lüktető bőr-virágban,

a forró mirigy-kehelyben,

a lüktető gége-csöcsben

rezesbanda fújja lágyan,

réz-rikkantással vidáman,

röfögve réz-röfögéssel,

tapsolva rézlap-tenyérrel,

vad rézkukorékolással,

rikácsolva réz-virággal,

rézfúvók, kürtök, trombiták

sírják, jaj de szép a világ,

cintányérok, rézfurulyák

mondják, de bolond a világ,

de gyönyörű, de förtelmes,

de kegyetlenűl kegyelmes,

iszonyatos csontváz-örvény,

irgalmatlan gyászú törvény,

gyönyörű kristály-közösség,

rothadt-rózsa-kanszűzesség,

izzó ősanyag-szövetség,

tántorgó lehetetlenség,

szörnyek, dolgok, jelek árva

halmaza egymásba zárva,

egymás szívébe temetve,

a csönd szívéből kivetve,

egymással összekötözve,

magányosan űrbe-lökve,

elmúlás-hálóba kötve,

némán egymásban-pörögve.

Fújja a vad rezesbanda,

apám integet rikkantva,

apám ülve is tántorog,

pillaszőrein sárgolyók,

mint húsevő-virág szőrös

kristályküllőin a szemölcs,

integet jeleket írva

sárgolyós mutatóujja,

lobogva, könnyen vezényel

sárkesztyűs vékony kezével,

sír, vezényel, rikkant, köhög;

s a varangy-száj csak füstölög.

Sír a varangy, a mirigy-bak,

könnyei: fröccsös-poharak,

könnyei: elrothadt tüdők,

könnyei: szőrös csecsemők,

könnyei: földagadt májak,

könnyei: fölpüffedt lábak,

könnyei: kristályszőr-kezek,

könnyei: elkurvúlt szűzek,

könnyei: balták és kések,

könnyei: vak szívverések,

könnyei: szőr-álarc arcok,

könnyei: kövér ribancok,

könnyei: gyujtogatások,

könnyei: káromkodások,

könnyei: motyogó szájak,

könnyei: szemfedő-szárnyak

és a ködben ott lebegnek

a könnyek, mint égitestek,

ott lebegnek az ősködben,

magányosan az őscsöndben,

egymás körűl is keringve,

mint a tejútak fény-fürtje.

S egyszerre áttetszik a kék

varangy, mint üvegbuborék,

s az áttetsző őspocakban,

a fénylő kristály-varangyban,

mint egy óriás palackban,

mint egy hatalmas lombikban,

a fehér lángbuborékban,

az üveghólyag-gyomorban

csontvázak táncolnak gyorsan,

akácvirágos kalapban,

s látni, ahogy teste lüktet:

irtózatos nyüzsgésüket,

csont a csonton, csont a csontban:

akácvirágos kalapban,

topognak, löknek, ugrálnak

a sárga ember-csontvázak,

integetnek, tántorognak,

egymást-löködve forognak,

csont a csontot nyomja, gyúrja,

csontváz a csontot tiporja,

vigyorognak a koponyák,

kalapjukon akácvirág,

bordáik közt sárga rózsa,

mintha a rózsa szív volna,

csontváz-örvények forogva

táncolnak ott csikorogva,

hemzsegve és vicsorogva

áll a csontváz-bál tombolva,

s visszaszól a csontváz-hangra

réz-lánggal a rezesbanda.

A kék ősvarangy-szív alatt,

lassan-rengő kőzsák alatt,

a hatalmas tüdők sárga

buborékszivacs-sziklája

alatt táncol a csontváz-múlt,

csontváz a csontvázzal társúl,

csontváz a csontvázzal bagzik,

úgy ülik a csontváz-lagzit,

zúg a csont-idő forogva.

Varangy-bendő lett a pokla.

Anyám áll a nehéz ködben,

s látja a Varangy felröppen,

teste lassan köddé foszlik,

varangyos húsa eloszlik,

elmerűl a köd a ködben,

a gomolygó fehér csöndben,

áll anyám könnyen merengve,

mintha a ködben lebegne,

mintha mindörökre volna

a ködben állni a dolga,

mintha volna mindörökre

dolga meredni a ködbe,

s látja könnyű kis mosollyal:

fölrepűl a nyári udvar,

fölrepűl, mint könnyű lepke,

mint egy bársony-könyv lebegve,

mint nyitott bársony-könyv könnyen

libeg az udvar a ködben,

hímzett óriás-szárnyakkal,

zöld szőr-pásztorbot bajusszal,

kék szőr-csigaház szakállal,

pikkelycsillag-hímzés szárnnyal,

rózsaszőrcsillag-szemekkel,

szőr-koronás moha-fejjel,

kék pikkely-dorong csápokkal,

zöld csipkeszoknya-pillákkal,

ott lebeg a gomolygó csönd

közepén a fölnyitott könyv,

a szőr-pikkely szárnyú finom

kék János-Evangélium,

a megváltás tiszta könyve

ragyog ott könnyen lebegve,

a jövendő bársony-könyve

illatozik ott lebegve,

a tűz kristálypikkely-könyve

lángol, mint szent János könyve,

lángol, mint kristály-ősmoha

János Evangéliuma,

ott lebeg a nyári udvar

fehér virágcsillagokkal,

bársony mályvalevelekkel,

növényszőrcsiga-füvekkel,

százszorszéppel, vadkaporral,

zöld szőr-rugó cicfarokkal,

libeg a lepke-könyv lágyan

az elmúlás mosolyában,

áll a virágból-szőtt lepke

a köd közepén lebegve,

a virágból-szőtt Szentírás,

az illatos ősmosolygás,

a kék bársony-könyv kinyitva:

olvastassék minden titka.

S a kékmoha lepke-tarkó,

a virágzsindely-táltosló

szőr-nyergében ül a fiú:

fején gyöngyvirág-koszorú,

ott ül a kék lepke-nyakon,

mint valami bársony-lovon,

ott ül nyargalva vidáman:

aranycsengettyűk torkában,

a bársonykönyv közepén ül,

lángolva és meztelenűl,

ott ül a szagos kék könyvben,

a moha-szárnyú örömben.

Feje fölött rezgő virág-

koszorúkból font koronák,

zengő moha-csillagokból,

lángoló aranyszőr-habból,

aranytajték-csillagokból,

aranyszőr-zebracsíkokból,

méhecskékből, darazsakból,

csöpp aranyszőr-szélmalmokból

font zengő korona-forgás,

lebegő korona-zsongás:

barna kitinszív-koponyák,

kitinszív-ökörkoponyák

aranyrugó-ökörszarvval,

tört aranybuzogány-csáppal,

aranygyűszü-testű ágak

pórusaiban szőrszálak,

s a kitinszív két oldalán,

két koponya-buborékán

szőrcsillag-sisakra ömlő,

a szájszervig leözönlő

nagy kristály-látószerv emlő,

kristályszív-mozaik felhő

szemek ragyognak szőrösen,

gyémánt-ikra ötszögesen.

S a méhekből szőtt korona

lángol, mint isten fogsora!

Feje fölött gyöngy-szárnyakból,

bársony-csillag potrohokból,

kemény moha-mellecskékből,

égő kristály-emlőcskékből,

szárnyas moha-tigris táncból,

gyász-szalagos arany-láncból,

mohaszív-arcú zúgásból,

aranykoponya-rajzásból,

kék moha-borjúfejekből,

aranycsápú zöld könnyekből,

aranypáfrány-szarvú gyászból,

kék szőr-ökörkoponyákból,

iker-kristályszív sisakú,

szőrös gyémánt-szív szem-arcú

darázsfej-lókoponyákból,

szőrcsillag-fülű gyémántból,

lüktető szőrpettygömbökből,

égő aranyszőr-csengőkből:

méhecskékből, darazsakból,

bársonyszív-fejű hadakból

zengő, forgó nagy korona:

csupa gyémánt, csupa moha,

kristály-örvényként pörögve,

moha-örvényként gyűrűzve

izzó aranydrót-csontvázak,

lángoló kristály-csontházak,

nagy aranyhártya-koponyák

üregeiben kék mohák,

hézagaiban moha-láng,

gödreiben moha-virág,

moha-rózsák, gyémánt-rózsák,

kristály-rózsák, bársony-rózsák,

az aranydrót-csontvázakra,

aranyhártya-koponyákra

tapasztva, ragasztva, tömve:

forog a korona zengve.

S a virágból-szőtt titkos könyv

lángol, mint a legtisztább könny,

az evangélium-lepke

pikkely-szárnyai rezegve

fénylenek könnyel, virággal;

zöld arccal, szőrös gyémánttal

lebeg a bársonykönyv-lepke,

virág-szentírás-könyvecske,

a kék őskönyv lapozódik,

a virágkönyv illatozik.

S a könyv közepén a fiú,

ragyog, mint csillagkoszorú,

a kék-moha nyereg-tarkón,

az ősmoha-lepkeháton

topog, játszik, nevet, leül,

lángolva és meztelenűl,

nekidűl kristály-szemének,

puha-szilárd üvegének,

a hatalmas kupolának,

a fény-üveg sejt-dombhátnak,

amely szőr-gyűrűből nőtt ki,

kék szőr-koszorú gyűrűzi,

s fogja a pikkely-dorongot,

amely, mint az ős-pásztorbot:

pikkely-kacsba tekeredik,

szőr-csigává göndörödik,

s nézi a nagy szőrdorongot,

a moha-törzsű nagy csápot,

szőrös kristály-csöcsök tollát,

mocorgó szőrpáfránycsigát,

a szőrcsipkelángbóbitát,

a pikkelyfa-pamatcsodát,

szőrpikkelyek, pikkelybőrök,

szagló-pikkelyek és szőrök,

szagló-sejtek, szagló-hámok

oszlopát, a por-istrángot,

fogja, mint harangkötelet,

s rángatja a lepke-fejet,

mint szótalan szőr-harangot,

mézes-torkú kék szőr-kancsót,

a virágharang-szűzecskét,

illatos szőrcsengettyűcskét,

lepkeporos tenyerekkel,

aranyhímporos kezekkel,

pikkelyszőrcsillag-körmökkel,

aranycsontváz-ujjbögyökkel;

s a virágkönyv-lepkeszárnyon,

virág-Evangéliumon,

a könyv lángjába süppedve

ugrál a fiú nevetve,

az aranymoha-zsindelyű,

az óriás szőr-pikkelyű,

redősarany-sivatagban,

süppedő lepke-homokban,

jár ágyékig virágporban,

füstölgő arany-gomolyban,

hempereg virágszőrökben,

bunda-lepke-levelekben,

szőrtelen rózsaszín teste

virág-írással befestve,

kék, fekete, sárga, piros

virágporos, lepkeporos

a vesszője, a köldöke,

szája, foga, szemöldöke,

arcán kék virágpor-álarc,

testén lepkeporból vért-vas,

sarlós szempillaszőrein,

mint a méhecskék combjain,

szőrös kitin-lábszárain,

szőrös csont-comboldalain

óriás virágporgolyók,

arany-zsákok, por-puttonyok,

arany-kancsók, arany-rögök,

nagy virágpor-csillaggöbök.

Aztán a Könyv, a zöld udvar,

a virágból-hímzett angyal,

a füvekből szőtt őslepke,

az illatos őskönyvecske,

a virág-Evangélium,

a virágkönyv-csődörfiú,

a zöld virág-Újszövetség,

virág-János Könyve szentség,

a kalászból-szőtt zöld csikó,

virág-szárnyú táltoscsikó,

a virágbársony-Biblia,

a szent lepke-őskönyv-csoda

finom őskönyv-lapozással,

bársonypikkely-lobogással,

könnyű virág-szárnycsapással,

megváltáskönyv-lángolással

elszállt a sors virágkönyve,

merítve magát a ködbe,

elszállt a nyitott könyv, lassan

oldódva a köd-magasban,

elvitte a boldog fiút,

az aranycsengettyű-torkút,

elvitte a boldog fiút,

a zengő ős-koronájút,

a csillagkoszorú testűt,

a szűz szent virágpor-vértűt

a lobogó virág-zászló,

a virágból font táltosló.

Áll anyám a téli ködben,

az isten-orrlika füstben,

áll, mereng, a ködbe réved,

kérdezi a mindenséget,

ruhájából a köd lobog,

hajában a köd gomolyog,

nem hallja az ős-szavakat,

a beszélő madarakat,

a dolgokból köd szívárog,

a ködben a varjú károg,

a nincs-kakas kukorékol,

a nincs-liba csont-kürtön szól,

a nincs-disznó röfög barnán,

a nincs-kacsa hápog bambán,

meg egy tyúk kapar a ködben,

járkál az ősfehér csöndben,

áll, nézi a deres földet,

nézi a szikrázó csöndet,

mirigyrózsába ültetett

szemei kék csillagkövek,

rá-rácsúszik nagy szemhéja

a kocsonyakő-golyóra,

mint pórusos aranycsésze

toll-arcban ülő szemére;

a ganéjdomb deres, árva

szálkás halál-halmazára

köd ömlik, köd, köd, végtelen

csipkefátyol, vak őselem,

a trágya csont-kupacára,

rongyra, csirkekoponyára,

sárgarépaszelet sárga,

rothadt kis rost-csillagára,

krumplihéjra, tojáshéjra,

fagyott szappanbuborékra,

fagyott kék szappanhab-gyíkra,

fagyott zöld csipketoll-csonkra:

petrezselyemlevelekre,

tyúkganéjra, gyökerekre,

letörött bögre-fülekre,

rothadt papírszeletekre,

fagyott habmirigy-békára,

döglött béka kő-hátára,

szalmaszálra, fazekakra,

odvas vén velőscsontokra;

az üres disznó-ól alja

deres, rongyos rothadt szalma,

a tavalyi ürüléken

dér-hernyók másznak fehéren,

szőrcsillag-sörényű kövér

hernyót szült a disznóganéj;

a vén pinceajtó zölden

repedezik az ősködben,

az őskőgubanc-szederfa

ködcsipkerongyba csavarva,

deres kő-ágain meleg

toll-csillagok a verebek,

deres kő-szárnyain hideg

kő-csillagok a levelek.

Áll anyám merengve, szótlan

a hömpölygő köd-habokban,

úgy áll ott, mintha a dolga

mindörökre állni volna,

révedezni mindörökre

a gomolygó nehéz ködbe,

mindíg csak a ködöt nézni,

szemével a ködöt űzni;

lábánál vak, csipás, öreg

szőrét-vesztő kutyánk remeg,

vonítana és hörögne,

dühét hörögné a ködre,

mert a fehér izzadt csöndben

szörnyek hemzsegnek, a ködben,

szörnyek, rémek és halottak,

kígyók, madárszárnyú holtak,

békafejű denevérek,

ember-arcú seregélyek,

csecsemő-arcú varangyok,

disznócsöcsű nagy galambok,

szitakötő-szárnyú bikák,

gyíkfarkú kan sárkánykutyák,

lepkeszárnyú nősténymedvék,

csontváz-hónaljú méhecskék,

hörögnek kék lángot köpve

a látomásos ősködre,

a szörnyeteg-hemzsegésre,

a ködbeli ősnyüzsgésre,

a hemzsegő látomásra,

az átok-Föltámadásra,

de csak áll csipásan, vakon,

anyám mellett az udvaron.

Áll anyám, nézi a ködöt,

a csipke-hömpölygés időt,

hajában köd-foszladékok,

ruháján köd-lángolások,

előtte a ködben járnak

óriás madárcsontvázak,

lépnek csont-csillag talpakkal,

csikorgó csont-ámulattal,

lépnek csont-csipke ujjakkal,

bütykös oszlop-lábszárakkal,

lépegetnek az időben,

a gomolygó köd-felhőben,

a hatalmas csont-szárnyúak,

a csont-esernyővázúak,

mennek csikorogva lassan

a ködben, a köd-magasban,

csont-csillagból épűlt sárga

gerinc-tornyukat lezárva

billegnek az őskoponyák,

az ős-csőrű kő-ládikák,

a fehér kőhártya-golyók,

nyikorognak a csont-rugók,

nyikorognak, hajlonganak

a kőcsillag-homlokúak,

a kő-koporsó fejűek,

a kő-fogsoros csőrűek,

mennek a csontváz-asszonyok,

madár-nők és madár-kanok,

csontvázukból folyik a köd,

koponyájukból füstölög,

a csonthártya-üst szemekből,

repedezett kő-gödrökből,

az izzó csőr-orrlikakból,

az üvegkürt-csillagokból;

s jönnek a többiek sorba:

csonttal lépve, csonttal szólva,

elúszva a ködben lassan

anyám előtt a magasban:

óriás cápacsontvázak,

kőfejű bálnacsontvázak,

őshalak, ráják, delfinek

csontváza a ködben lebeg,

csontszálka-buborék halak

nyüzsögve lassan rajzanak,

ugrálnak a csontváz-békák,

a csontcsipkecsillagocskák,

hüllők kőtoll-csontvázai,

kőcsillag-talpú láncai

kúsznak ködben nyikorogva,

mint kőcsontváz-harmonika,

emlősök csont-templomai,

kőgerenda-vázlatai,

vak csontcsillag-láncra fűzött

vak kődrót-szobrai között

csont-denevérek forognak,

csont-örvények csikorognak;

s jönnek, jönnek, jönnek, jönnek,

mint kristálycsontvázú könnyek,

az ősködből kiömölnek,

mint isten-szemből a könnyek,

a csontvázak, kődrót-házak,

jön a csontváz-magyarázat,

mert az elmúlás föllázadt,

a csont a földből kiáradt,

kiáradt az ősanyából,

a fekete csillag-zsákból,

a fekete-lángú méhből,

az élet-halál-hüvelyből,

földtojás-magzatburokból,

kiáradt a múlt a múltból,

a csont a földhab-golyóból,

az ősanyácska-bolygóból,

a kék csillag-koporsóból,

a tűz-tojás ősasszonyból,

jött a csont-múlt az időből,

kiáradva az ősködből:

csontváz-rágcsálók, csont-kígyók:

csontcsipkezsák-kőcsontrugók,

s jöttek totyogva, zörögve,

csonttal-sírva, csonttal-nyögve,

belesüppedve a ködbe,

csont-léptekkel csörömpölve,

csontlánc-farokkal csörögve,

csont-dugattyúkkal dörögve,

óriás csontvirág-lábbal,

csontból-font őscsipke-lánggal,

ős-kőszarkofágnál nagyobb

koponyával ősállatok:

kőcsontváz-sárkánykirályok,

kőcsipke-királysárkányok,

kőcsipke-dinoszauruszok,

őskő-láng diplodocusok,

kőcsillag-brontoszauruszok,

kőhab-tirannoszauruszok,

jöttek mind a kőtotyogók,

tengerlakók, mocsárlakók,

zsurló-erdőt legelészők,

őstakonyban heverészők,

páfrányerdő zöld csipke-hab

csöndjén totyogó ős-szavak,

pikkelyerdő zománc-csipke

lángjai közt legelészve

ácsorgó őskan-királyok,

kétéltűek és sárkányok.

Jöttek kőlánggal-totyogva,

kő-mosollyal mosolyogva,

kőkoporsó koponyákkal,

vigyorgó kőcsipke-lánggal,

az óriás kőcsipkehab

tornyok, kőlángból-font urak,

jöttek cammogva a ködben,

támolyogva a vak űrben,

csontjaik közt a köd csobog,

kő-szájukból köd párolog,

kőkoporsó-koponyájuk,

fehér kő-ablak orrlikuk,

kőcsipkevicsorgás-szájuk,

kőcsillag-láng csigolyájuk

ködöt fúj és ködöt harap,

füstölögnek a köd-szavak,

mennek az őscsontváz-kanok,

a kőcsipkeláng-mítoszok,

koponyáikat ingatva,

anyám felé bólogatva,

nézik anyámat meredten,

kő-mosollyal, kő-ijedten,

kő-üst szemüregük sárga

füstöt lövell az anyámra,

bólogatnak, integetnek

a vak kőkoporsó-fejek,

kő-eres kővigyor-lángok

fogsorából köd szívárog.

S amikor jön az utolsó

fehér kőcsipke-koporsó,

a hatalmas kőláng-iszony,

a kőcsipkeszobor-asszony,

kőcsillagokból lukasra

font kőszita-csipkekanca,

az iszonyú, a hatalmas,

az óriás, az irgalmas

kődrót-szobor, a kő-virág

fonadéka szigorúság,

látja anyám, mint kő-lovon:

a csontcsillag-kőfürt nyakon,

az őskő-láng láncon ülve

a fiút, csont-láncon ülve,

ül a csigolyalánc-hídon,

az ős-sárkány csigolyákon,

jobbkezében égő gyertya,

balkezében könyvet tartva,

fején kék, gyémánt-szigorú

lángoló csillagkoszorú,

rá se néz, nem is néz arra,

nem néz a ködös udvarra,

nem néz anyjára, a döbbent

asszonyra a csipke-ködben,

aki intene, ha tudna,

de csak áll ködbe csavarva,

mint menyasszonyi fátyolba,

mint vak szemfedő-vászonba,

aki integetne, lágyan

sóhajtva a köd-magányban,

de oda se néz a fiú,

a kristály-anyag szigorú,

az óriás őscsontvázon,

kőcsipkeláng-őssárkányon

lovagló fiú meredten

ül a kőcsillag-nyeregben,

az őscsigolya-kőláncon

ül, a vánszorgó kőlángon,

előtte az őskoponya

kőkoporsó-ősvigyora,

s a köd gomolyog izzadtan

a kőcsipke-ősasszonyban.

S a kőhorgolás-őskanca,

a ködben-lépkedő csont-fa,

a kődrótszobor-óriás,

kőcsipkeszobor-vonulás,

a hatalmas kődrót-kanca,

az ősállat-őscsontvázfa

kő-fejével bólogatva,

a kő-koporsót ingatva,

kőmosollyal mosolyogva,

lassan totyogva, csoszogva,

kőcsillaggal nyikorogva,

kő-lépteit csikorgatva

eltűnik lassan a ködben,

az istenből ömlő füstben,

s fönt az űrben világít csak

a gyertya, mint lánghab-csillag.

Áll anyám, szólna, intene,

de nem mozdúl fehér keze,

áll csak merengve a ködben,

az istenből ömlő füstben,

mintha mindörökre volna

állni a ködben a dolga,

mintha volna mindörökre

dolga meredni a ködbe.

A köd gomolyog és forog,

a dolgok közűl szívárog,

a tárgyakból, a jelekből,

a pórusokból, résekből,

az anyag hiányaiból,

az anyag vak lángjaiból,

a földből és a lényekből,

a rothadt jelenésekből,

az élőkből, a holtakból,

halott halhatatlanokból,

a deres fekete csöndből,

a csillagokból, az űrből.

Ó, hol vagy kert, kis kertecske,

petrezselyemlevelecske,

zöld csipkedárda-legyező,

zöld növénycsipkeláng-ernyő,

gyökérdrót-bajszú kőfehér

sovány petrezselyemgyökér,

a földből félig kiálló,

kőnyelű zöld csipkezászló,

a sárgarépa, a kapor

mellett kinőtt vak kőszobor,

kő-asszony fehér kő-vállal,

zöld csipkefüst-bóbitával,

kő-csikó fehér kő-fejjel,

zöld növénycsipke-sörénnyel,

zöldszárnyú fehér kő-angyal,

zöldpamacs-lángcsipkehajjal,

földbe-sűllyedt fehér sírkő,

csipkeláng-szárnyú halál-kő,

földből-kimászó őscsontváz,

koponyádon csipkés zöld láz,

kő-Krisztus a földbe dugva,

vállán, fején kis ecetfa,

koponyáján zöld tollfodor,

növénycsipkecsillagcsokor,

hol vagy kövér sárgarépa,

hol van piros fejed tolla,

földből-kibújt piros vállad

húsából nőtt csipkeszárnyad,

hol vagy földlakó ősangyal

növénycsipketoll-szárnyakkal,

te földbe-bújt gyökér-páva

farod finom csipkelángja

hol van, a csipkeláng-ernyő,

a növénykristályesernyő,

földbe-nőtt csőrű hatalmas

piros növénymirigy-kakas,

zöld növénymirigy-tarajú,

mirigycsipkepáfrány-tollú,

hol vagy kapor könnyű sárga

növényküllőcsillag-lángja,

szőrös finom növénycsillag,

a küllők közt kristály-ablak,

pórusos csönd, izzó hártya,

mint a szitakötő szárnya,

mint a kitinerek piros

gyökércsillaga és csomós

gyökércsillagfeje között

a sejtcsillag-hártyaközök,

hol vagy kapor, pihés száron

derengő szőrcsillag-álom,

hol vagy mák, szőrös és laza

gerincen ülő koponya,

szőrös növénycsigolyákból,

szőrös-lombú levél-lángból

növő zöldhártya-koponya,

púpján zöldcsillag-korona,

hol vagy zöldhártya-buborék,

zöld növénykorsó-csöndesség,

pórusos zöld fej, zöld urna,

szempillátlan zöld koponya,

véres lángokból kiálló

csillag-orrlikú táltosló,

sörénytelen lókoponya,

zöld növénycsont-serlegcsoda,

csontcsillag-kontyú fejecske,

szőrös lábszárú szűzecske,

szőrös zöld-lábszárú szent szűz,

véres ágyékú zöld őstűz,

finom zöld zsiráf-ácsorgás,

növény-zsiráf ámuldozás,

zöld gém, féllábú fülecske,

egylábú zöld tehenecske,

szőrös-térdű csipke-őzbak,

csont-lábszárú halál-csillag,

hol vagy krumpli, bársonyhólyag

csipkékből font szelíd csillag,

hol vagy tiszta krumplivirág,

bársonymirigycsipke-ősláng,

zöld bársonytarajok árva

lazán megszőtt sokasága,

zöld bársonymirigy-szakállak,

mirigybársonycsipketollak

szőrös, kövér, mirigypúpos

csillaglombja, a zöld-habos,

ó, hol vagytok ti zöld tyúkok,

hol vagytok növény-kakasok,

bársonycsillag-krumplibokrok,

sárga hólyagcsillag-arcok,

merengő zöld bársonyfejek,

krumplivirágok, levelek,

hol vagy szentséges fokhagyma,

fehér gerezdcsillag-szív-fa,

hólyagszív-koponya virág,

karcsú ezüstszürke ősláng,

vékony pihés növény-agancs,

hol vagy földmélyi szív-gubanc,

hol vagy fehérbajszú hagyma,

zöld tülökszarvú szent hagyma,

növénygumi buborék-szár

tollad végén csillag-kristály,

növényfogsor-koszorúcska,

kis növényszív-csillagocska,

szent növényszív-koronácska,

hol vagy dicsőséges hagyma,

eres növényhártya-tojás,

könnyes héjgömbhalmaz-tojás,

réteges szent gömblángolás,

szent növénykönnycsepp-óriás,

hol vagy láng-csokor saláta,

zöld lángfodor-örvény szoknya,

harmatos zöld csillag-rózsa,

rongy-levelek zöld lángbokra,

hol vagytok vastag zöld-eres,

rongyfodorgyűrű-leveles,

tömött boldog asszony-rózsák:

zöld rózsa-szűzek, saláták,

hol vagy tök, aranypocakú,

sárga csillagkürt-hónaljú,

fehér-eres ősbuborék,

aranybuborék-kedvesség,

fehér-szőrű kristályindák,

szőrös növénylepedő-láng,

bordás kék kristály-hónaljak,

kristályborda-szár csontvázak

szövetsége, növény-béka,

növény-varangy buboréka,

hol vagy tök, édes tököcske,

aranybuborék-csöcsöcske,

őstojás-növényemlőcske,

ősasszonyemlő-gömböcske,

iker-aranyhólyag-koca,

hol vagy szent növény-koponya,

hol vagy szőlő, orgonafa,

almafa, sárgabarackfa,

hol vagy szilvafa, diófa,

dália és őszirózsa,

százszorszép, mályva, kamilla,

bürök, vadtorma, ecetfa,

hol vagy puskapor, liliom,

lángoló zöld csipke-uszony,

zöld lángcsipke-mámor béke,

szegénységünk üdvössége,

üdvösségünk békessége,

békességünk csillagfénye,

hol vagy lángoló mennyország,

zöld lángcsipke-álom ország,

üdvözlégy Mária, hol vagy

kert, kertecske, te zöld csillag,

te zöld csipkecsillag-sziget,

te zölden lángoló követ,

a megváltás zöld csipkeláng

angyal-követe jöjj hozzánk,

jöjj el hozzánk zöld lángcsipke-

tollakból szőtt kis kertecske,

zöld Gábriel, csipkeszárnyú,

szőrös növénycsillag-arcú

hírnök jöjj el újra hozzánk,

jöjj el lángoló zöld hazánk,

jöjj el zöld-lobogás Jézus,

virágból font testű Krisztus,

virágból szőtt szívű drága

megváltó két csipke-karja,

zöld mirigycsipkeláng-kezek,

zöld növénycsipke-tenyerek

védjetek meg a haláltól,

a kemény elkárhozástól,

üdvözlégy nektek ti drága

megváltás szagos virága,

üdvözlégy kert, kis kertecske,

petrezselyemlevelecske,

üdvözlégy kert, zöld szűzecske,

petrezselyemgyökerecske,

üdvözlégy szent kristály-kapor,

zöld csipkeszövetség-akol,

üdvözlégy szegények kertje,

üdvözlégy lángoló béke,

üdvözlégy füvek, virágok,

fehér gyökerek, zöld lángok,

üdvözlégy fák és madarak,

csigabigák és bogarak,

kukacok, hernyók, giliszták,

férgek, tetvek, lepkék, békák,

üdvözlégy kövér varangyok,

levelibékák és pókok,

üdvözlégy méhecskék, legyek,

darazsak, lótetűk, kövek,

üdvözlégy lárvák és bábok,

pondrók, álcák, kis tojások,

üdvözlégy hangyák és pillék,

bozontos éjjeli lepkék,

üdvözlégy neked zöld álom,

lángoló zöld mennyországom,

zöld csipkeláng-isten teste,

üdvözlégy kert, kis kertecske,

üdvözlégy lángoló béke,

szegénységünk üdvössége,

üdvözlégy megváltás fénye,

zöld csipkeláng-szívverése,

üdvözlégy zöld-lángú fecske,

üdvözlégy kert, kis kertecske,

zöld gyökérlobogás-füstben

lángoló zöldcsipke-isten,

üdvözlégy kristály-istenkém,

üdvözlégy halál-kertecském.

Gomolyog a köd fehéren,

átömlik a kerítésen,

átömlik rostokon, kérgen,

átömlik héjakon, véren,

beszívárog a dolgokba,

pórusokba, likacsokba,

résekbe és hézagokba,

beszívárog a csontokba,

a kőbe, húsba szívárog,

eszik a földet a lángok,

az anyag-rostok közt forog

a fehér köd, ott tántorog,

az anyag izzó pontjai,

üregei, hézagai

közt forog a köd fehéren,

gomolyog a szívverésben,

beszívárog a holtakig,

a rothadó tetemekig,

a kéken-lángoló húsig,

a füstölgő rothadásig,

a gázbuborékolásig,

száradásig, korhadásig,

a bomló belső-szervekig,

a kopaszodó csontokig;

gomolyog a köd kövéren

az ős-dolgok közti térben,

az ősláng szirmai között

a fehér ősköd füstölög,

s anyám áll a ködbe fogva,

mintha ez volna a dolga,

áll a ködben a köd foglya

őscsipkelángba csavarva,

áll merengve ott magában,

áll a halál udvarában,

áll ott a ködben magában,

áll a hömpölygő halálban;

a házban is a köd forog,

a bútorok közt gomolyog,

örvénylik a köd a házban,

a konyhában, a szobában,

a padláson, a tárgyak közt,

a ruhák közt, bútorok közt,

gomolyog csöndben, fehéren,

gomolyog izzadt-kövéren,

s szétlazúlnak már a dolgok,

föllazúlnak az anyagok,

s úsznak a ködben lebegve

vacogva és dideregve,

libeg az asztal, a szekrény,

ágy, kalap, ruha, kés, edény,

libeg a fölmosóvödör,

a fölmosórongy, a tükör,

libeg a szék, a kék lavór,

padláson a gerenda-por,

libeg az uborkásüveg,

a tölcsér, a borosüveg,

a varrógép, zománc-kályha,

a bor az üvegbe zárva,

a padlás-csöndben az öreg

zsákok, kukoricacsövek,

libegnek az öreg dolgok,

párnák, fésűk, kefék, gombok,

mint árvízben tárgyak, dögök,

a ködben a lét hömpölyög,

libegnek a tárgyak, testek,

mint űrben az égitestek.

Anyám nézi az ősködöt,

átfolyik kis testén a köd,

húsa áttetszik a ködben,

mint kristály a láng-özönben,

s ahogy csonttal hurkolódik

csontváza kirajzolódik

húsából csipke-fehéren,

lángol a köd szégyenében,

már csontja is ködöt növeszt,

mint kő-pusztán a kő-kereszt,

csontvázában köd gomolyog,

köd örvénylik, ősköd forog,

koponya-gömbjébe zárva

forog a köd habrózsája.

Ő csak áll, és nem is tudja,

hogy húsát a köd fölissza,

hogy testét a köd fölosztja,

szívét a köd fosztogatja,

áll a ködben csontváz-anyám,

áll a magányban a magány,

áll a halál a halálban,

áll merengve egymagában,

áll az élet ősanyja ott,

csontvázában a köd csobog,

áll a kis Mindenség-anya,

áll a csontváz-Szűz Mária,

áll a boldog halhatatlan,

áll a halálban nyugodtan

a halált-legyőző Asszony,

a halált-elűző Asszony,

áll a boldog révedező,

áll a mindent-újraszülő,

a megáldott-méhű Anya,

áll a Mindenség-Asszonya,

a fölszentelt-méhű Asszony,

áll a Titok, az ős-alkony,

áll a Titok, az ős-hajnal,

áll szent testtel, szent sóhajjal,

mintha mindörökre volna

a ködben állni a dolga,

mintha volna mindörökre

dolga révedni a ködbe.

A tested

Titok, titok, titok, titok.

Selymek, szövetek, kárpitok,

boldog rózsaláng-hajnalok,

boldog rózsabársony-napok,

lüktető kristály-remények,

hártyák, boldog véredények,

rózsa-remény, rózsa-fenség,

titkos szent reménytelenség,

titkos szent anyag-szövetség,

titkos szent halál-teljesség,

az élet rózsa-kapuja,

a halál csontváz-kapuja,

csontok, szőrök, szent hajzatok,

bársony-mirigy csillagzatok,

lángoló csillagszigetek,

lángoló kristály-szövetek,

lángoló, magányos, árva

anyag az anyagba zárva,

lángoló gyémánt-anyagok

hártyáiban napcsillagok,

rostok, kötések, irgalmak,

hámok, pórusok, parazsak,

pernyék, kövek, rögök, lángok,

lüktető szivárvány-pántok,

salak-virágok, kő-ágak,

mészcsipke-kürtök, mész-tollak,

kő-csillagok, vak kő-kések,

égitest-sűrűsödések,

sugárzó szent robbanások,

kristály-páfrány lángolások,

tiszta ős-terekben boldog

remegő, verdeső dolgok,

tiszta ős-terekben tömény

anyag-csoportok, köd-remény,

égő köd-foltok, tűz-pettyek,

elvirágzó-történelmek,

tiszta ős-terekben dermedt

sár-rózsák, sziklák, tűz-vermek,

forró üregek, kő-napok,

izzó kék hártyacsillagok,

izzó kék kristály-ömlések,

mirigycsillag-remegések,

pára-páfrány erdők csöndje,

őscsillagok tűz-őskönnye,

lángoló hártya-tartályok,

hártyabuborék-világok,

kocsonyavirág-szövetek

méhében tűz-csillag rezeg,

kocsonya-napcsillagocskák

méhében tűz-embriócskák,

kék magzatburok-rózsákba

kristálymagzatok bezárva,

gőz-örvények, tűz-örvények,

selyemhártya-szenvedések,

csontcsillag-kereszten függő

szent anyag-mindenség-felhő,

véres kő-kereszten függő

szent mindenség-anyag-felhő,

izzó vak kristálykeresztre

függesztett mindenség-este,

gázcsillag-rózsafürtomlás,

izzó aranypetty-hánytorgás,

a titkos őscsöndből kinőtt

égő kristálylebeny-mezők,

szőrök, csontok, pihék, erek,

hártyák, izmok, kérgek, kövek,

ős-lázak, ős-szétesések,

ős-összesűrűsödések,

elemi összefüggések,

elemi szétterjedések,

boldog állapotok, rések,

boldog megüresedések,

boldog forró zuhogások,

zubogások, fortyogások,

boldog kitárúlkozások,

nyílások, bezárulások,

boldog gőzölgő halmazok,

mirigyfürt ős-csillagrajok,

boldog füstölgő anyagok,

terek, csövek, falak, habok,

pántok, pillérek, oszlopok,

puha gerendák, kőlapok,

dúcok, hurkok, ívek, burkok,

tűzzel-átszőtt burkolatok,

boldog ráncok, gyűrődések,

feszülések, lebegések,

lobogások, szívódások,

gyűlöletek, társulások,

fehér mészcsillag-kereszten

függő virágtitok-isten,

vak világegyetem, sárga

burkokba, hártyákba zárva,

héjakba, burkolatokba,

izzó hártya-hajnalokba,

rózsatűzözön-örvénylés,

rózsatűzözön-hömpölygés,

rózsalángrobbanás rózsa

érfürt-ernyőkkel beszórva,

rózsacsillagörvénylések,

csillagrózsaraj-esések,

rózsarobbanás-jövendők,

forró rózsaörvény-kendők

halála, föltámadása,

születése és halála,

örökös föltámadása,

örökös elárúlása,

örök tűz-megbízatása,

örök elárúltatása,

örök újjászületése,

gyönyörű kínszenvedése,

halál-rózsatűzrobbanás,

örök rózsa-föltámadás,

asszony-Jézus, forró kripta,

világ-hajnalon kinyitva:

nincs ott a sugárzó halott,

szült a sír kristály-alakot,

lángoló szent akaratot,

mindenséggé nőtt gyémántot,

sugárzó mindenség-kristályt,

mindent testébe-zárt tartályt,

benne űrök, terek, napok,

csillag-örvények, gáz-golyók

lángolva és dermedezve,

robbanva, fagyva, tüzelve,

zöld mindenség-tűzpont-folyók.

Titok, titok, titok, titok.

Özvegy szegény-Szűz Máriám,

ősmindenség-asszony hazám,

szegények lánya, te özvegy,

szegények lánya üdvözlégy,

üdvözlégy Borbála, drága,

üdvözlégy anyám, Borbála,

üdvözlégy malaszttal teljes,

halálnak se engedelmes,

üdvözlégy szent test, te drága,

üdvözlégy álom virága,

üdvözlégy mindenség-asszony,

üdvözlégy szent Szakramentom,

te, akiben bűn nem vala,

üdvözlégy szent özvegy anya,

napjaim hajnalcsillaga,

üdvözlégy szent özvegy anya,

üdvözlégy múltam szent teste,

üdvözlégy csillagos este,

üdvözlégy titkos szép vendég,

üdvözlégy örök mindenség,

éhes lelkem táplálója,

értelmem vígasztalója,

üdvözlégy te feddhetetlen,

üdvözlégy legyőzhetetlen,

élet és erény leánya,

üdvözlégy anyám Borbála,

üdvözlégy gonosz hiánya,

tisztúlt egem szivárványa,

bús szívem rózsa-doktora,

te, sebhedettek orvosa,

üdvözlégy ártatlan özvegy,

anyám, Borbála üdvözlégy,

üdvözlégy szívednek vére,

te a megváltás testvére,

üdvözlégy örök virágú,

feddhetetlen tisztaságú,

ritka szépség, tűz csillaga,

te hervadatlan rózsafa,

te sérthetetlen liliom,

bánthatatlan kristály-szirom,

te, a csüggedők reménye,

te, az irgalom szülője,

te, a bűntől szeplőtelen,

te, a bűnre könyörtelen,

te, fiaid pártfogója,

üdvözlégy csillag és rózsa,

üdvözlégy lepecsételt kút,

elzárt kert, te virágos út,

első szava a jóhírnek,

üdvözlégy megváltó-ünnep,

üdvözlégy mennynek ajtaja,

neked, üdvösség hajnala,

akinek az örök ige

leszállott szent szűz méhibe,

s emberi testet vett abban

a tűzkristály-pillanatban,

tiszta méhe rejtekébe,

üdvözlégy üdvösség, béke,

üdvözlégy örvendetes ház,

üdvözlégy te virág-egyház,

mártírok zöld pálmaága,

özvegység szűz gyöngyvirága,

hitvallók nagy vígassága,

te, álmodók legszebb álma,

üdvözlégy asszony-nemesség,

proletár-királyi felség,

mindent fölűlmúló szépség,

csillagnál nagyobb fényesség,

tisztaságban kivirágzott,

aki a halálban gázolt,

szentséges szép Kisasszonyom,

gyászoló nap, őscsillagom,

aki adsz majd szent védelmet

amikor a halál zörget,

csont-ujjával ha kopogtat

elállod akkor az utat,

ó, kegyelem szép hajléka,

béke hűvös zöld árnyéka,

szentek édes maradéka,

az idő szent ajándéka,

aki méhedbe fogadtad,

tiszta öledbe nyugtattad,

könnyű karodon tartottad,

kis emlőcskéddel szoptattad

fiadat, üdvözlégy asszony,

üdvösségem és malasztom,

reménységem és irgalmam,

keserűségem, nyugalmam,

üdvözlégy irgalmas anya,

áldott gyökér, tiszta szoba,

világosság virradata,

örök dicsőség virága,

királynéja az egeknek,

anyja csillagseregeknek,

mert méhed első gyümölcse

sír bilincsét összetörte,

szólj ellenem, ha botlanák,

üdvözlégy szigorú virág,

mutasd meg kegyes voltodat,

mutasd meg boldogságodat,

mutasd meg ős-irgalmadat,

haláltól védd meg fiadat,

áldott szent test, áldott szent vér,

üdvözlégy áldott kis szentély,

üdvözlégy őscsillagszekrény,

lángoló liliom-erkély,

a kígyó fejét széttörő,

bűn átkát, erejét őrlő,

a sárkánykakast megölő,

a halál után siető,

üdvözlégy szavam reménye,

számban méznek édessége,

színaranyból épített ház,

kire csak a halál vigyáz,

kegyelemnek nagy csodája,

lankadt lelkem újulása,

szívem második reménye,

üdvözlégy szavaim fénye,

édes anyám, ó, el ne hagyj,

végórámig velem maradj,

ó legyen amíg mi élünk

életed nyitott szent könyvünk,

Asszony, aki összerontod,

a bűn fejét eltaposod,

ó asszonyi szép liliom,

áldva tisztel sok milliom

volna nyelvem színaranyból,

dícséreted jőne abból,

szárnyaiddal födj be engem,

védd meg testeddel a testem,

anyám, te, kegyelem tára,

gyarló hitem szép mentsvára,

ó, te szűzanya-remete,

ó, te mindenség remeke,

ó, te új örömnap fénye,

te, a jóság eredménye,

hozzád futok bánatommal,

titok-magzatú szavammal,

megfogom a két kezedet

és el nem bocsájtom őket,

hiszen más menekvés nincsen

e világon anya-isten,

állíts a szívedre engem,

mosolya bennem derengjen,

lelkem legtisztább lánggal ég

érted legtisztább édesség,

rólad szólnom nagy édesség,

a legnagyobb gyönyörűség,

köszönöm is, mint anyámnak,

én kegyelmes pátrónámnak,

a veszélyben segítettél,

a bajban engem megvédtél,

nekem annyi áldást nyertél,

szavaiddal, hogyha vertél,

tőled nagy irgalmat kaptam,

mennyei jókhoz jutottam,

testem is belőled vettem,

a testedből merítettem,

azért amíg csak élhetek

tiszta szívből dícsérjelek,

üdvözlégy ó nagy szeretet,

rámöntöd kegyességedet,

rámöntöd érdemem felett

csodálatos szent véredet,

anyámnak magad mutattad,

nagy jóságodra méltattad

szegény fiad, vittél engem

csodálatos szent testedben,

cipeltél boldogan várva

a kínra, fölszakadásra,

emlőcskéid duzzasztottad,

mellecskéid dagasztottad,

méhedben jó ágyat adtál,

magzatburkodba fogadtál,

forró véreddel itattál,

szent vak húsoddal tápláltál,

magzatvizedben forgattál,

mirigyrózsakertbe raktál,

szent nagy hasadban ringattál,

hasfalon át símogattál,

a testeden át hallgattál,

a testeddel csókolgattál,

azért, hogyha ínség jő rám,

azért, hogyha üt végórám

te szakaszd el életemet,

te vidd a földbe szívemet!

Özvegy szegény-Szűzmáriám,

ősmindenség-asszony anyám,

szegények lánya, te özvegy,

szegények lánya üdvözlégy,

nincsen bűnöd, nincsen vétked,

szeplőtelen a szépséged,

szent véredet nekem adtad,

véred a vérembe fontad,

drága szív, anyaszív verj meg,

tebelőled él a gyermek,

nekem a jövendőt nyerd meg,

álmélkodjál és üzend meg,

oltalmazza meg rossztól, bűntől,

kérj oltalmat a jövőtől,

királynő, belőled jöttem,

hiszen szűz méhedben ültem,

s mikor megnyílt tűz-ajtaja,

lángoló rózsa-kapuja,

mikor a világra estem,

testedet áldta a testem,

hiszen téged akartalak,

anyámmá választottalak,

téged választottalak én

dicsőséges rózsa-szekrény,

lángoló rózsa-kápolna,

égő rózsacsillagocska,

te gyarlóságom gyámola,

testem virágzó otthona,

azért, hogy majd bátorítsál

végre halál ha megtalál,

mentségemet tőled várom,

ha halálom megtalálom,

s hogyha megvetsz édesanyám

a halál se hallgat reám,

szánd meg szomorú estemet,

te add neki életemet,

legyen az a te érdemed,

hallgasd meg könyörgésemet,

édes anyám, kegyes dajkám,

mindenható csillagpusztám,

özvegy szép tavaszi rózsa,

égő csillagliliomfa,

benned az élet szép napja

magát miránk kiárasztja,

ó, te szent őscsillag-magzat,

te lángoló őscsillagzat,

ó, te az üdvösség tőgye,

ó, te rózsa anyatője,

ó, te mindenség emlője,

ó, te égi sark erője,

ó, te szép mennyei borház,

érc-torony, kő-pajzs, fedett sánc,

égben és földön boldogság,

a lángok közt legnagyobb láng,

ó, te a hajnal nyílása,

ó, te az est zárulása,

ó, te az éj tiszta holdja,

ó, te a kín gyógyítója,

rabságom szabadítója,

te szívembe-épűlt óra,

ó, te kő-dárda, kő-sisak,

ha rám rontanak a vadak,

isten nyakán arany nyaklánc,

aki üdvöt adva megszánsz,

ó, te a baj enyhítője,

sötétség földerítője,

ó, te a pálma sudara,

ó, te a nektár pohara,

ó, te fűszer illatárja,

zöld bolygónk asszony-királya,

ó, te a szent búza magja,

ó, te az ékszer smaragdja,

ó, te irgalom harangja,

ó, te a harc lobogója,

ó, te a vígság folyója,

ó, te szűz virág bimbója,

te gyönyörök kincstartója,

ó, te a rózsagally lombja,

ó, te Jessze termő törzsén,

ó, te Dávid háza keblén

fölkelt ősboldog-fényesség,

csillagsáppasztó kedvesség,

öröm-fakasztó üdvösség,

poklot-elűző fényesség,

ó, te mennyország kék útja,

ó, te paradicsom kútja,

egek kapuja, tűz szája:

belőled jön isten lángja,

ó, te szent szív, tiszta kertem,

akiben én lakást nyertem,

ó, te szent szív, égő gyertya,

életem tűztojás-burka,

ó, te szent szív, te könnypatak,

te vérpatak, rózsapatak,

itass mindörökre engem,

hadd fürödjek szent könnyedben,

hadd fürödjek szent véredben,

dicsőséges életedben.

Üdvözlégy anyám, Borbála,

üdvözlégy szegények lánya,

üdvözlégy test, dicsőséges,

özvegységben is hűséges,

aki engemet cipeltél,

rózsakertedben fürdettél,

rózsahúsodban termettél,

rózsalángokkal neveltél,

rózsabarlangodban óvtál,

rózsaserlegben kihordtál.

Üdvözlégy anyám, Borbála,

üdvözlégy mindenség-bánya,

üdvözlégy csillagok lánya,

rózsák ősasszony-királya,

üdvözlégy rózsa-Kisasszony,

üdvözlégy mindenség-asszony,

üdvözlégy kristályló Rózsa,

rózsa-trón uralkodója.

Szent testedet sose láttam,

sohase láttam ruhátlan,

hisz nem is a fiú dolga,

hogy szent titkait titkolja,

hogy testét szívébe ássa

csillag-föltárúlkozása,

anyja szent testét, hogy lássa,

megüsse szent lángolása,

meztelen szent ragyogása,

tiszta csillag-lobogása,

rózsakristály-asszonyhajnal,

ahogy áll kibontott hajjal,

titkaiban födetlenűl,

szent testével meztelenűl,

ártatlan betakaratlan,

rózsa rózsa-virradatban,

szűz szent elrejtezetlenűl,

szent védtelen-meztelenűl.

Szent testedet sose láttam,

sohase láttam ruhátlan,

sohase láttam födetlen

tested, sohase ismertem,

csak egyszer, egyetlenegyszer,

egyetlenegyszer, csak egyszer

lángolt fölöttem fehéren,

ragyogott ősrózsafényben,

sugárzott kristály-lángokkal,

égett rózsatűz-csóvákkal

födetlen pucér szent tested,

rejtezetlen kicsi melled,

körülötted ott totyogtam,

másztam, lerogytam, forogtam,

gyermek-kürtön gyöngén szóltam,

bugyborékolva gagyogtam,

fölnéztem rád, lenéztél rám,

ahogy álltál csillag-némán,

ahogy másztam, ahogy álltam

ott a kis nyárikonyhában,

a gőzölgő cement-padlón,

mint lüktető lepény-halon,

zománc-mozaik halbőrön,

mirigyszőnyeg varangy-bőrön,

te csak álltál ott ragyogva,

meztelen testtel lángolva,

én meg néztelek, nevetve,

négykézláb-állva, nevetve,

te visszamosolyogtál rám

liliom-lángoló-némán,

én meg néztelek nevetve,

néztem a szent rózsatestre,

rózsa-láng rózsa-hajnalra,

béka-poronty a csillagra,

szőrös rózsa-varasbéka

a két kristály-buborékra,

emlőcskéidre, testedre,

rózsakristály-életedre,

gőzölgött a nyárikonyha,

füstölgött a tégla-kályha,

gőzölgött a mosókefe,

a kristály-százlábú teste,

a sárga gyökér-sündisznó,

kristálygyökércsillag-hernyó,

gőz gomolygott, gőz hömpölygött,

gőz-állat ette a füstöt,

gomolyogtak a gőz-csomók,

mint gyöngyház-csillag polipok,

verejték-csillag gomolygás

volt a konyha, ős-köd forgás,

gőz-izzadtságcsöpp-tejútak

lángoltak és gomolyogtak,

nehéz gőzharang-örvények,

fehér gőzcsillag-lepények,

lobogva sárgán, könnyesen,

az volt a világegyetem,

az volt a világmindenség,

forgó ősköd-végtelenség,

s ebben az ős-gomolygásban

álltál ragyogva, ruhátlan,

álltál a mosóteknőben,

a gyöngyházpetty-örvény gőzben

mosolyogva, födetlenűl,

kristály-lánggal, meztelenűl,

csillagok közt te ős-csillag,

te rózsakristály-ősalak,

lángoló rózsaszín gyertya,

virágzó kristály-rózsafa,

te csillagból-szőtt ősanya,

te az anyag szülőanyja,

te rózsafehér lángolás,

te asszony-tejút látomás,

te szikrázó kristály-lámpa

ki az űrt bevilágítja,

ott állsz a csillagok között,

átragyogod az ősködöt,

tiszta rózsa-ragyogással,

fehér kristály-lángolással

átvilágítsz minden csöndet,

minden ősködöt, őskönnyet,

minden kék gázcsillag-örvényt,

minden elemet és törvényt,

minden anyagon átragyogsz,

minden rejteket belángolsz,

ahogy állsz ott a teknőben,

nagymosás után, a gőzben,

ahogy álltál a teknőben

nagymosás után a gőzben,

ahogy fáradtan fürödtél,

lehajoltál, lemerűltél,

ahogy testedet súroltad,

emlőid, combod locsoltad,

ahogy arcod, nyakad mostad,

ahogy lábad szappanoztad,

ahogy a habokban álltál,

lángoltál és mosolyogtál,

izzó rózsakristály-Vénusz,

égő rózsacsillag-május,

ahogy lassan lehajoltál,

elmerengve mosolyogtál,

rózsa-asszony Szűz Mária,

s nézi elsőszülött fia,

égő rózsalámpa-Vénusz,

lágyan-rengő kristály-cédrus,

mikor lassan lehajoltál,

elmerengve mosolyogtál:

emlőcskéid űrbe-lógva

remegtek szűzen ragyogva,

mint könnyű fehér sólymocskák,

rózsakristály-csillagocskák,

világító szent napocskák,

világító szűz holdacskák,

illatos gyöngyvirágocskák,

égő selyem-harangocskák,

égő rózsaszínű gyertyák,

lángoló kristály-lámpácskák,

barna-pettyes szűz borjacskák,

reszkető fehér báránykák,

szűz mezőn szűz virágocskák,

kristály-gyerekkoponyácskák,

s ragyogott a combod, vállad,

ragyogott pihés lábszárad,

ragyogott a hasad, csípőd,

ragyogott két tiszta emlőd,

ragyogott tomporod, hátad,

ragyogott térded, a lábad,

s az eres ágyék-barlangon,

a tiszta szemérem-dombon

a szőr-szív burjánzó bokra

gyémántporral volt beszórva,

s a hónalj szőr-csillagait,

szőrkoszorú-őslángjait,

kemény fekete szőr-rózsák

rostjait könnyel beszórták,

beszórta két repedezett

rózsakesztyű-lángú kezed,

ahogy álltál ott a gőzben,

az öreg mosóteknőben,

ahogy szent testedet mostad,

sikáltad és szappanoztad

nagymosás után, a gőzben,

állván a mosóteknőben,

s gőzben izzadt ajtó, ablak,

gőzben izzadtak a falak,

verejtékezett az üveg,

verejtékeztek a kövek,

ruháskosár, a kisbalta,

kilincs, petróleumlámpa,

a szén és a fölmosórongy,

teknő szélén a gyöngyházgomb,

s a kormozott rézbuborék:

gőzölt az üst, s a cinfazék,

s a nyitott kályhaajtóból,

az izzó nekem-pokolból,

a rózsakristály-halomból,

izzó rózsa-hasábokból

rózsatűzkocka-gerenda

dőlt a zöld cementpadlóra,

dőlt a nyálkás kövezetre

rózsaláng-árnyékot vetve,

ahol én gagyogva álltam,

tántorogtam, kiabáltam,

s néztelek ahogy a gőzben

állsz a nagy mosóteknőben,

kemény-szálú göndör hajad

hátadra, csípődre ragad,

tomporod felé ömölve

ragyog, mintha lenne könnye,

néztem szent tested te Titok,

ahogy testtelenűl ragyog,

bőröd, ahogy tisztán lángol,

ahogy csillagként világol,

néztem pici emlőd, hasad,

a gőzölgő pórusokat,

néztelek te ismeretlen,

te istenség ott a testben,

csillagokból szőtt nagy fenség,

csillaghordozó Mindenség,

s mintha már azt láttam volna,

úgy megnőtt a nyárikonyha:

ős-űrből űrbe csobogva

a Tejút függ ott lángolva,

csillagörvényből szőtt teste

függ az űr csöndjén lebegve.

Én a csillag-áradatot,

a hömpölygő őstűz-habot,

a csillagból font Ősasszonyt,

Rózsakristály-Világasszonyt

láttam fölöttem ragyogni,

szűz arcom fölött lobogni!

Odakint már alkonyodott,

odakint a hó zuhogott,

vak fehér pettyekkel ömlött,

pamut-csillaggal özönlött,

örvénylett vatta-csillaggal,

kristályvatta ős-szárnyakkal,

kövér pamut-fonalakkal,

vak fehér szőr-áradattal,

mintha az űrből omolna

az ősz isten ős-szakálla,

mintha az űrből zuhogna

a vedlő csillagok tolla,

az ég aljától a földig

laza pamut-rács szövődik,

kristálypamut-rácsok laza

hó-szitaszövet-halmaza,

egymásba-font, egymásba-szőtt

lobogó könnyű rács-mezők,

rács-lapok és rács-négyszögek,

rács-kockák, nagy rács-szövetek

egymást átütve omoltak,

egymás üregébe hulltak,

kék-kocka rács-ablakokba,

résekbe és hiányokba

szövődtek könnyedén folyva,

fonódtak lazán omolva

a kristálypamut-kötelek,

az elemi fehér testek,

az elemi ős-részecskék,

a fehér őstűz-rögöcskék,

a szőrszálak és szőr-rácsok,

a fehér petty-rács-omlások.

A havas tyúk, mint egy csokor

liliom, kőcsillag-bokor

ült a hóban, izzadt sárga

kis mirigygatya-szakálla,

mirigytaraj-csillag feje,

kristálycsipkével beszegve,

mirigy-csésze szemhéjain,

kék szőrcsillag szempilláin

hókristálycsipkecsillagok

áttört rács-hálója ragyog,

s mint a testen átparázsló,

az üveg-húson át látszó

szív, a magzatok nagy szíve:

a kakas mirigy-láng feje

világít a rács-omlásban,

a rács-szövet zuhogásban,

lángol, mint nagy piros gyertya

egy havas sírdombba dugva,

lángol, mint nagy piros gyertya

a hózáporban föltartva,

mint kristályrács-szövet gömbben,

elemi őskristályrögben

az őstűz szent rózsa-magja,

lángol a kakasfej-gyertya.

S a kötélen fagyott ruhák,

törülközők, ingek, gatyák,

lepedők, párnahuzatok,

zsebkendők, rongyok, szalagok,

bugyogók és dunyha-cihák,

kombinék és pargett-ruhák,

harisnyák, szeplőtlen vásznak,

érthetetlen titkos vásznak

nyikorogtak, csikorogtak,

üvegesedve ropogtak,

mint gyűrt csont-zászlók ragyogtak,

rostos kő-zászlók lobogtak

hócsillagokkal beszórva,

isten könnyével besózva,

a mindenség-rácsozatban,

pamutrózsa-alkonyatban.

Te meg fáradtan fürödtél,

mosolyogtál, nem nevettél,

az öreg mosóteknőben,

a csillagörvénylés-gőzben

titkos-elrejtezetlenűl,

szent testedben födetlenűl.

Üdvözlégy szent test, te drága,

üdvözlégy anyag virága,

üdvözlégy szent anyagtalan,

ifjú titkos-titoktalan,

üdvözlégy te titkos szentség,

te legszebb anyag-szövetség,

üdvözlégy legszentebb titok,

titokzatos napcsillagok,

üdvözlégy emlők, emlőcskék,

engem-itató mellecskék,

üdvözlégy forró kutacskák,

üdvözlégy szeplős halmocskák,

pettyes remegő dombocskák,

üdvözlégy gyémánt-korsócskák,

üdvözlégy habos hordócskák,

tejjel-buzgó csillagocskák,

szöszös-csillagú mellecskék,

üdvözlégy emlők, emlőcskék,

üdvözlégy lábak és karok,

üdvözlégy ifjú végtagok,

körmök, zománc-körömholdak,

tyúkszemes fehér lábujjak,

barna-pihés szép lábszárak,

üdvözlégy combok és vállak,

üdvözlégy kővel-erezett,

repedezett csillag-kezek,

rózsaszirmokból-szőtt könnyű,

titkos rózsa-recézetű,

rózsaléc, rózsacsatorna,

rózsa-vágás, rózsa-borda,

rózsa-ér, rózsa-ránc, rózsa-

vályú, rózsa-láng és rózsa-

sejt-szövetség titkú rózsa

kőszitakesztyűbe gyúrva,

üdvözlégy kéz, rózsalángú,

kőhálóba húzott ujjú,

üdvözlégy kezek, kezecskék,

engem-ápoló könnyűség,

kő-lángú fiatal kezek,

szőrtelen rózsalevelek;

üdvözlégy szent kristály-rózsa,

rejtezetlen kristálylámpa,

csillagokból épűlt sátor:

üdvözlégy szentséges tompor,

üdvözlégy ősrózsaív-hát,

üdvözlégy tiszta lapockák,

üdvözlégy májfoltos tarkó,

üdvözlégy fül: rózsakagyló,

üdvözlégy pórus-füvecskék,

gyöngyház-koponya térdecskék,

üdvözlégy szempillaszőrök,

pihés gyöngycsigaház-köldök,

üdvözlégy liliom-árva

has titkos domborúsága,

liliom-dombok és völgyek,

gyökér-szív szeméremszőrzet,

üdvözlégy a könnycsepp-köldök

felé futó pihék, szőrök,

szőr-szívből földomborodó

szőr-híd, köldökbe-ágazó,

s te szent rózsarajzolatú

gyökérfüstös rózsa-kapú,

szent szülőnyílás üdvözlégy,

titokzatos rózsa-szentség,

rózsabarlangodban éltem,

rózsa-ajtódon kijöttem,

üdvözlégy szent, szent szemérem,

fölszentelt kristály-szekrényem,

fölszentelt rózsa-serlegem,

rózsa-buborék lakhelyem

kapuja téged megáldlak,

üdvözlégy szent rózsa-ablak,

szőrcsillagban rózsaörvény,

üdvözlégy elrejtett törvény,

s üdvözlégy te másik ablak:

rózsabélésű kék csillag;

üdvözlégy szőr-félhold jelek,

szőrsarló-szemöldökívek,

üdvözlégy finom szemhéjak,

kék-eres arany-félholdak,

üdvözlégy pihés-fehér nyak,

üdvözlégy rejtett hónaljak,

üdvözlégy hónaljak barna

titokzatos szőr-csillaga,

üdvözlégy tiszta arc, homlok,

üdvözlégy szent halántékok,

halántékok riadt, árva,

lüktető kék érvirága,

üdvözlégy száj, orr, és fogak,

üdvözlégy kristályláng-szavak,

arany-pettyes barna szemek:

bennük az őscsillag-tüzek,

áldassatok szentségesek,

barna őstűzcsillag-szemek,

üdvözlégy haj, te gyönyörű

kemény fekete-hömpölyű

göndör őshínár-zuhogás,

sűrű fekete láng-omlás,

üdvözlégy bőr, pórus-terek,

hullámzó rózsatengerek,

lüktető pihés szigetek,

bőrön áttetsző kék erek,

üdvözlégy minden csontodnak,

koponyádnak, pórusodnak,

minden láthatatlan szervnek,

amiből evett a gyermek,

ami önmagát úgy adta,

mintha ajándékot kapna,

ami azért lett, hogy adjon,

fáradhatatlan fáradjon,

mindörökké virágozzon,

szent rózsa-házat hordozzon,

hogy abban kristály-napocska,

lüktető sejtcsipke-ostya,

sejthabgolyó-csillagocska,

dobogó kék ér-zsákocska

nőjön rengő rózsa-röggé,

lüktető gyökér-emberré,

lüktető kocsonya-csillag,

égő rózsamirigy-magzat

növesszen koponyát, csontot,

verdeső kék rózsa-zsákot,

szempillákat, végtagokat,

szemgolyókat, hajzatokat,

körmöket, fület, ajkakat,

szerveket, könnyet, gyapjakat,

pihételen nemzőszervet,

s nője be a rózsa-vermet,

s nője be a rózsa-házat,

az ősrózsatojás-várat,

az önmagadból-épített

rózsatojás-épületet,

s betöltve a lüktető, kék

ősrózsahártyabuborék

szeplőtelen ősbelsejét,

eres ősbuborék-tüzét,

ott lebegjen, ott forogjon,

csillagként ott gomolyogjon,

hogy ott forogjon lebegve,

isten-anyában istenke,

aranyszőr-magzatgyapjasan,

aranyzsír-magzatmázasan,

zöld-csillag-magzatszurkosan,

magában nem magányosan,

hasára-húzott lábakkal,

szőrrel-bevarrt szemhéjakkal,

üvegkristály-koponyával,

üvegcsillag-ujjacskákkal,

forró ősvízben lebegjen,

várva, hogy majd megszülessen,

újjongva, pörögve, várva

az első föltámadásra,

a rózsa-héj repedésre,

rózsatojás-széttörésre,

a szentséges megnyílásra,

szentséges víz-apadásra,

a szent, szent leapadásra,

az első vad rándulásra,

a forró rózsaörvényre,

a tűz-ének rózsagörcsre,

várjon a megindulásra,

a rózsakapú-nyílásra,

rózsa-ajtó tárulásra,

véres világra-forgásra,

hogy az ige legyen testté.

Áldassál te mindörökké!

Áldassék örökre tested,

titokzatos tiszta tested,

mindent-tudó test üdvözlégy,

titoktalan titkos szentség,

üdvözlégy szent Szakramentom,

üdvözlégy megáldott asszony,

áldásom az Örök Testé

legyen most és mindörökké!

Szent testedet sose láttam,

sohase láttam ruhátlan,

sose láttam rejtett fényed,

titkos szent meztelenséged,

nincsen mégse aki jobban

ismerős lenne húsodban,

hiszen én tebenned laktam,

húsodban ámúlva nyíltam,

hiszen én véredet ittam,

rózsalángodban ragyogtam,

rózsatüzedben forogtam,

szent forró vizedből ittam,

ültem a magzatburokban,

szent magzatvizet kortyoltam,

húsodat húsommá gyúrtam,

húsodban húsod tanultam,

testedben ülve ámúltam,

tested lángjait kimondtam,

ültem lángoló testedben,

égő rózsa-serlegemben:

magzat-Buddha, magzat-Jézus,

világmegváltó csöpp koldus,

készülődve, hogy lássalak,

lássalak és megváltsalak,

a nem-létből kiváltsalak,

a magányból kioldjalak,

ős-kristályból kihozzalak,

szavammal kiolvasszalak,

jövőmmé varázsoljalak,

a haláltól föloldjalak,

szeresselek és áldjalak,

hogy sohase virrasszalak.

Ültem benned növekedve,

kocsonya-indán lebegve,

mirigyrózsakerthez kötve,

rózsatojásban lebegve,

s szőrösen, magzatgyapjasan,

aranyzsír-magzatmázasan

készülődtem jönni hozzád,

jönni belőled tehozzád,

Világanya, Asszony-fenség,

Csillagból szőtt Ősmindenség,

vérző testedből forogva,

szent húsodból kiforogva,

anyagodból kizuhogva,

véres testtel gomolyogva

mosolyogva eléd essek:

titkos testedből lett tested.

Láng-akaratom te voltál,

húsodból engem akartál,

láng-akaratod én voltam,

veled magamat akartam,

azért növekedett benned

titkosan a titkos gyermek,

embrió-csíraként osztva,

lényegét megsokszorozva,

magát benned kirajzolva,

önmagában folytatódva,

lüktetve, lassan dobogva

lényedből magát kioldva.

Húsod akarta a testet,

húsodból lett minden kezdet,

a test-burok, a koponya,

a csontváz, rózsakocsonya,

a végtagok, a szemhéjak,

a szemöldökszőr-félholdak,

a szempillaszőr-csontvázak:

taknyos szőrcsillag-mintázat,

a szőrtelen pénisz, ánusz,

a szív, a törzs, az üveghús,

a körmök, a testnyílások,

csonton a kocsonya-rácsok,

a fül, az orr, az orrlikak,

a szemgolyók, vékony ajkak,

a száj, a nyelv és a könnycsont,

áldva a teremtő asszonyt,

minden szerv és minden részlet,

minden szőr, minden pihézet,

egyet-akaró egészet

képző végtelen igézet,

s a szent vér, a titkos anyag,

titkok között legtitkosabb,

titkos őspályákba zárva,

a szent nedv örök magánya.

Óriás magzatburokban,

eres rózsatojásodban,

izzó rózsagömb-sátorban,

véreres rózsaburokban,

izzó hártyarózsa-tokban,

égő rózsabuborékban,

lüktető eleven házban,

kék rózsahártya-hordóban:

ültem lebegve testedben,

forogtam rózsatüzedben,

kristályos magzatvizedben,

rózsaszín magzatvizemben,

mint eres kocsonya-Buddha;

lüktető kristály-Jézuska,

s láttam házam magzatvizét,

a magzatvíz rózsatüzét,

a rózsaderengést láttam

abban a rózsatojásban,

abban az eleven házban,

a szent magzatvíz-tartályban,

s láttam a vak ősvíz mögött

domborodó rózsaködöt,

a feszes magzatburok-fal,

a kék rózsahártya-gömbfal

duzzadt ereit dobogni,

bennük véredet lobogni,

s a vérben a testecskéket,

a rajzó vérlemezkéket,

mint csillag-örvényt csobogni,

mint csöpp jéghegyeket úszni,

láttam a rózsaléceket,

a rózsapúp ősereket,

az ős-gömb kövér ereit,

mint rózsaszirom léceit,

rózsahúsgyökér csontvázát,

indás rózsahús-gerendát,

s láttam, testedben forogva,

mintha ködben ültem volna,

lángoló vak rózsaködben

tested részeit előttem,

lent, az ágyékhomorulat

fölött feszülő hasfalat,

s azon a sötétkék foltot,

a szív-alakú árnyékot:

az ágyékszőr gyökér-szívet,

árnyékot-vető őstüzet,

s lejjebb, a homályos barna

vak rózsabarlang-csatorna

rózsaüregét is láttam,

a titkos nyílást alattam,

s messzebb a derengő combok

húsában az izzó csontot,

s alatta, mint kristálygolyót:

a térdcsontot, combcsont-forgót,

s láttam rózsahúshajnalok

rózsatüzében a napot,

holdat, kristály-tejútakat:

szent testedben a csontokat,

a kristályszarv-farcsigolyát,

a combcsontnyak kőgolyóját,

s a kristályhordó-pántokat,

az izzó ősabroncsokat,

az égő bordacsontokat,

a szent kristálydrót-hurkokat,

s a rózsahúsban lebegve,

mint óriás kristály-lepke

a medencecsont ragyogott,

rózsalángban világított

és mint egymásra-ültetett

kristályliliom-serlegek

tornyát, a gerincet láttam

a törzs rózsatűz-húsában,

s a kristálytűz-ősmagányban

lebegve, forogva, láttam

égni mögöttem, fölöttem,

tested részeit a ködben,

laza piros ragyogásban

derengő szerveid láttam,

az izzó kék ősfürtöket,

hártyás lüktető gömböket,

a rózsamirigy-tejútat,

a kék napot, piros holdat,

a húgyhólyagot, a májat,

a virágzó világfákat,

a veséket, a beleket,

rózsacsipkelebenyeket,

a kék nyirokháló-csöndet,

az érháló-függönyöket,

tűz-rojtokat, gyökereket,

piros tűz-háló fényeket,

ahogy duzzadtan, kövéren

lobogtak a rózsafényben,

mintha ülnék tűz-keményen

horgolt tűzcsipkeszekrényben

és két rózsahab-fürt között

láttam őt, a tisztán verőt,

a rengő bíbor ős-zsákot,

a lüktető ősvilágot,

az őscsillagrózsát ütni,

ifjú szent szíved dobogni.

Mert magam körűl tudtalak,

mert én belűlről láttalak,

rózsakristály-derengésben,

titokzatos fényverésben

téged magadból tudtalak,

téged húsodban láttalak,

téged testedben néztelek,

testedből fölidéztelek.

S tudtam minden rezdülésed,

emésztésed, szívverésed,

lázad, sírásod, nyögésed,

mozdulásod, pihenésed,

minden csuklásod, nyelésed,

ácsorgásod, ölelésed,

görcsöd, könnyed, ürítésed,

megszaladó szív-verésed,

ahol jársz, tudtam a lángot,

körötted a másvilágot,

ha rózsatüzem beborúlt,

tudtam, hogy az ég beborúlt,

ha rózsatüzem kiderűlt,

tudtam, hogy az ég kiderűlt,

ha fölragyogott ősházam,

s ültem, mint arany-tojásban,

s ültem, mint kristály-tojásban:

tudtam állsz a ragyogásban,

ha besötétűlt ősburkom,

tudtam, elfogott az alkony,

s arany-szempillák ha nyíltak

ős-kék éjszakámba sírtak,

nagy arany-betüket írtak,

őshártyám vizébe szóltak,

tudtam: a csillagok jöttek,

neked lángjukkal köszöntek,

tudtam, amikor hajoltál,

nyögve, kapkodva kapáltál,

mikor a szőlőt kötözted,

tudtam a zöldcsipke-csöndet,

mikor a kosarat nyögted,

a cinkfazekat cipelted,

a vasalót meglóbáltad,

a száraz fát aprítottad,

a konyhakövet fölmostad,

a görcsös padlót súroltad,

amikor a vizet húztad,

más szennyesét szappanoztad,

amikor udvart söpörtél,

s néha sóhajtva leültél,

tudtam mindent, tudtam rólad

te szikrázó kristály-ablak,

te kristály-gömb lakóházam,

te gyötrelmem, hitem, lázam,

átderengő kristály-váram,

lüktető anyag-egyházam.

Mindent tudtam, mindent láttam

körülötted a világban,

körülötted a dolgokat,

a lángoló világokat,

minden ércsontváz-füvecskét,

aranyszőr-malom méhecskét,

kristályszélmalom-repülőt:

kristályrózsa-szitakötőt,

minden magzat-pillanatot,

a béka-Bach alkonyatot,

a vérző ősmindenséget,

a csont-lovas vereséget,

azt, ha ősz vegyűl a nyárral,

kocsonyatűz redves lánggal,

ha a tavasz jött zöld szárnnyal,

s szólt zöld pikkely-trombitával,

jött zöld növénycsipke-ingben,

zöld csipke-szárnyakkal könnyen,

s zöld szőrcsillag-emlőcskéit,

zöld hónaljszőr-csillagait,

zöld-csipkeszív ágyékszőrét,

zöld növénypórusú bőrét

a csipkeing kimutatta,

a növénycsipkeláng-szoknya,

azt, ha ősz vegyűl a téllel,

a rothadás a fehérrel,

vak növénycsontváz a csonttal,

kő-csontváz a csillagokkal;

láttam a jelenéseket,

a földbe-málló lényeket,

a megadást, a föloldást,

minden iszonyt és megoldást,

a földben a foszfor-írást,

az űrben a csontváz-írást,

a láng-torkú madarakat,

kertedben a virágokat,

minden embriót és csírát,

minden petét, minden lárvát,

minden követ, minden múltat,

minden kőbe-írt ős-utat,

őslényeket kőbe írva,

ős-léteket kőbe gyúrva,

s a vak Földgolyóban nyüzsgő,

a bolygó-húsban hemzsegő,

s a vak levegőben nyüzsgő,

az ős-vak légben hemzsegő

szörnyetegeket is láttam

ülvén gömbkristály-szobádban,

ülvén ősbuborékodban,

lüktető rózsaházadban,

te rózsagyémántpalota,

szőrös, pihés ősgömb-szoba,

te rózsa-csillagkupola,

testem rózsaláng-csarnoka,

láttam, körülötted csodák:

Hieronymus Bosch-világ,

szent csoda-szörnyek nyüzsögnek,

szent szörny-létezők lebegnek,

zöld lombban bagolykoponyák,

tarisznyarák-embercsodák,

fatörzsre-kötözött szívek,

ember-répa bohócfejek,

gyíkfarkú varangy-angyalok,

szitakötő kőhal-csikók,

lépegető halmadarak,

pávafarkú béka-lovak,

gyémánt-ostor farkú majmok,

aranyharang-emberpókok,

nagy szitakötő-párducok,

páncélos kék griff-malacok,

üveghólyag-hasú sasok,

fejükön rézüst-kalapok,

a kék üveghólyagokban,

mint üveg-embriótokban:

párzó pucér szerelmesek

szerelem-gomolya lebeg.

Aranytrónon az ember-sas,

trónja alatt egy hatalmas

kék üveg-buborék lebeg,

hatalmas üveggömb libeg,

mintha árnyékszéken ülne,

arany-ülőkén csücsülne,

mintha sérv-hólyagja lenne,

mintha herezsákja lenne,

mintha vastagbele lenne

fölfújtan kitüremkedve,

s abba üríti a riadt

asszonyokat, férfiakat,

arany sas-feje kitátva,

a pucér embert zabálja,

aki félig kilóg ebből

a tátott aranysas-fejből,

s végbélnyílásából nagy kék

vasháromszög-szárnyú fecskék

szállnak a szent rézkürt felé,

az ős-lókoponya felé;

varangy-vaginájú Évák,

patkányfejű ember-pávák,

gémcsőrű denevér-urak,

disznófejű kutya-lovak,

madárlábú ördögkurvák,

repülő gyíkember-lárvák,

törpe madárember-békák,

emberfejű pók-segg-csodák,

púpos ősgyíkvarjúmajmok,

ugató halpáviánok,

férfi-péniszű varangy-nők,

asszony-hüvelyű hal-felhők,

bika-lábú saskoponyák,

köcsög-seggű malac-kutyák,

bógáncs-fejű vas-lovagok,

drótrács-mellű kacsa-hajók,

abban szemüveges papok,

azon tövis-ág farkú pók,

vasgömb-testű varangy-gyík-sas:

emberfeje majomlábas,

a vízből félig kiálló

szakállas egyszarvú ős-ló,

medvelábú teknőc-lepke,

emberfejű egértörpe,

csonthártya-állat ősszobor

belsejében égő pokol,

akár egy föltört tojásban:

a csonthártya-tűzhomályban

a bak ördögök kártyáznak,

durrantanak, vihorásznak:

imádkozó vadnyúl előtt

hegedű-ember, tűz-evők,

lovagsisak-fejű törpe

ebihalpókgyerekszöcske,

óriási aranyfülek

között ős-késpenge lebeg,

szarvasbogármajomcicák:

lovaik: meztelen banyák,

vén csöcsüket varangy szopja,

lepkepóksünkan harapja,

emberlábú-emberszívek

csöcsei vaskesztyűs kezek,

kést döfnek az ülő szűzbe:

a szűz-meztelen testűbe,

s csupa csáp-cafat-rojt-pamat-

toll, lebeny-karom-madarak,

emberrákvarangysünlepkék,

ember-farú gyíkméhecskék,

férfi-botú nő-bogarak,

skorpiószöcskesaslovak,

fácánbékarájalepkék,

bojtosúszósászkafecskék,

embercombú, ember-seggű,

emberlábú, ember-kezű,

denevérfejű lepke-nők,

ánuszukban láng-tollseprők,

s égő-hátú hattyú-hajók,

páncélfejű hajó-sasok,

vas-orrszarvú szárnyas hajók,

az egymással-tusakodók

nyüzsgését láttam körötted,

földben, földön és fölötted,

tested körűl és a földben,

s a kéken lángoló űrben;

s legszebb álmodat is láttam,

ülvén rózsakupoládban,

talán testeddel álmodtam,

mikor húsodban aludtam,

talán ő álmodta benned,

a vízben-szendergő gyermek,

talán én álmodtam benned,

hogy leintsem vad gyötrelmed,

hogy tüzedben ne lobogjak,

több fájdalmat ne okozzak,

a szívedig föl ne rúgjak,

szent testedben úgy aludjak,

szíved árnyékát ne üssem,

koponyámmal ne döfködjem,

apró üveg-magzat-bika,

tűz-eres üveg-manócska.

Legszebb álmodat is láttam

ülvén tűzbuborékodban:

fehér-virágos nagy mezőn,

növény-csillagos ősmezőn

rengve futott körbe-körbe

szügyig-érő füvet törve,

nyerítve, fújva, prüszkölve,

lángolva, fújva, füstölve

egy kövér fehér ló lassan,

futott zöld-mező álmodban,

gyöngyház-szőr farok-uszálya,

mint az angyalok szűz szárnya,

gyöngyház-szőrharang sörénye,

mint a látomás szűz fénye,

mint az angyalok szoknyája,

habos szőrcsipke-ruhája

lobogva, fúvódva, könnyen

buborékzott a zöld ködben,

s szállt óriás szempillája,

kék csillagpókcsontváz-árnya,

háta, szőr-eres oldala,

nagy szőrbuborék-tompora,

szőr-eres combja és szügye,

szőr-eres szőr-kancsó feje

barna pettyekkel pettyezett,

kék csillagokkal behintett,

bársony-béka orrlikában

izzó habcsillag-virág van,

fut nyerítve körbe-körbe,

fut az álom-füvet törve,

fut a pettyes ló álmodban,

rengve fut zöld mosolyodban,

téged néz, mindíg csak téged,

nézi szűz szent dicsőséged,

te meg ott állsz egy virágban,

harmatos virág-ruhában,

fejeden virág-korona,

virág-palást hull hátadra,

virágpalást hull válladra,

combodra és karjaidra,

ott állsz mezétláb, nevetve,

tested virágködbe rejtve,

elfödve meztelenséged,

titokkal megáldott méhed,

zöld növénycsipke-ruhában,

égő liliom-palástban,

csillagokból szőtt kis ingben,

virágból-font mellénykében,

kezedben fehér liliom,

liliom-láng homlokodon,

ott állsz szűz királynő fenség,

virágzó Tavasz-istenség,

ott ülsz Virágzó Szent Asszony,

virágból font szárnyas lovon,

virágból szőtt táltoslovon,

virágszárnyú viráglovon,

ott ülsz te, Virágok Anyja,

virág-szárnyakkal lobogva,

virágból-font tiszta trónon,

virág-sátrú virág-trónon,

ott állsz, te Virág Jövője,

az Idő Fölnevelője,

te a Tavasz Királynője,

te, Virágok Elküldője,

te, Virágok Elhozója,

Virág-Asszony, Virág-óra,

te, Virágzó Világasszony,

illatos Sohase-Alkony,

Világok Kigondolója,

Világok Kihordozója,

te, a Halál Legyőzője,

Virág-tűzzel Elűzője,

te, Virágzó Szűzi Fenség,

te Lángoló Ősdicsőség,

te Virágzó Szent Mindenség,

Szent Virág-Egyetemesség,

Szent Világ-Egyetemesség,

Világszülő Szent Szűzesség,

Örök Élet-szülő Asszony,

Szent Virágzó Élet-Asszony,

te, Élet-szülő Nemesség,

te, Halál-szülő Kegyesség,

te szülöd a Mindenséget,

te Örök Dicsőség, Élet,

Örök-élet Úrasszonya,

Szent Mindenség-szülő Anya.

Ott állsz szent Virág-Szövetség,

Egyetlen Virágzó Szentség,

talpadig merő virágban,

rádomló virág-palástban,

fehér virágkoronával,

izzó liliom-jogarral,

ott állsz Virágok Küldője,

ott állsz Élet Királynője,

ott állsz szent Királynő-Tavasz,

ott állsz te virág-sugaras,

a létet bevilágítva,

Virág-csillag, Virág-lámpa,

én meg ott ülök húsodban,

titokzatos otthonomban,

én meg ott ültem testedben,

szentséges szent életedben,

s a testedet belángoltam,

húsod átvilágítottam,

mint nagy petróleumlámpa,

kinek én voltam a lángja:

úgy égtünk mi együtt ketten,

úgy ragyogtunk test a testben,

a dolgokat, tartalmakat,

homályokat, anyagokat

átvilágítva fehéren

átnéztünk a Mindenségen,

tested átvilágítottam,

aki tebenned lángoltam,

kövér lámpaüveg-tested,

törékeny szent kristály-lényed,

ott ült méhedben szent terhed,

ott ült a megváltó-gyermek,

föllángolva egyre jobban

szent kristálybuborékodban,

várva a végső időre,

a lassan eljövendőre,

érted, hogy majd megszülessen,

testedből világra essen,

s a világot énekelve

dolgaiban megnevezze,

ős-önmagából kiváltsa,

ráfújjon a hallgatásra,

s a csöndet létté kiáltsa,

ráfújva kristályra, rácsra,

rászólva az elmúlásra

a tenyészetből kiváltsa

a világot, önmagából

hogy megváltsa a haláltól.

Ó, szent együtt-levő felség,

szent test-együttes dicsőség,

szent együtt-élő kettőség,

összetartozó külömbség,

Tok és Gyümölcs együttese,

két akarat egy élete,

aki voltunk együtt ketten,

két élet-láng egy életben,

ó, mi szent összekötöttek,

tisztán egymáshoz-kötöttek,

szent egymáshoz-kötözöttek,

egymást-boldogító testek,

szent boldog anyag-szövetség,

kettévált anyag-egyesség,

együtt-élő két külömbség,

egy-virágú anyag-szentség,

szent anyag a szent anyagban,

két láng közös virradatban,

a halálban lakó élet,

egy-anyag-virágzás fények,

az életben élő halál,

a halálban lakó halál,

az életben lakó élet,

dicsérem közös-szentséged!

Szent test, aki terhed voltam,

anyag, ki anyagod voltam,

szent tűz, aki tüzed voltam,

mámor, ki mámorod voltam,

szent anyagodból lett anyag:

üdvözítőm megáldalak,

aki belőled kiváltam,

kiléptem a fényre bátran

tested rózsabarlangjából,

húsod rózsahomályából,

anyagodból épűlt anyag:

üdvözítőm megáldalak,

belőled, ki föltámadtam,

ki testemet tőled kaptam,

életemet tőled vettem,

halálra tebenned nőttem,

szent anyagodból lett anyag:

üdvözítőm megáldalak,

majd a földben találkozunk,

egymásnak nem irgalmazunk,

szent egy-anyaggá változunk,

egymás húsába hamvadunk,

összekeverve hajaink,

egymásra-hullva csontjaink,

a csontjaid, a csontjaim,

irgalmaid, irgalmaim,

egymásnak adjuk a földet,

a gyökerek megkötöznek,

összekötöznek bennünket,

földdé-egyesűlt testünket,

együtt leszünk az anyagban

az anyaggal halhatatlan,

összekeveredik húsunk,

összekeveredik csontunk,

együtt leszünk egy egészben,

szent összekeveredésben,

elolvadnak a szőrzetek,

pórusok földdé ömlenek,

földdé alvad tiszta lángunk,

föld lesz egymásnak-hiányunk,

együtt virrasztunk majd abban

az óriás anyahasban,

egy föld-magzatként a földben,

egy-magzatként az ős-csöndben,

ott az ős-magzatburokban,

az ősanyag-buborékban,

erezetünk kék gyökér lesz,

csontozatunk is gyökér lesz,

egy-koponyánk is földből lesz,

egy-magzat-testünk a föld lesz,

testszőrzetünk is gyökér lesz,

hajzatunk is a gyökér lesz,

föld lesz szemgolyónk és szívünk,

föld lesz lehetetlen hitünk,

ott kuporgunk az anyagban,

a Földgolyó-anyahasban,

várva, hogy majd megszülessünk,

hogy a másvilágra essünk.

Ott lebeg a szűz csillagzat

méhében a gyökér-magzat,

a Földgolyó-anyahasban,

ott az ős-magzatburokban,

a föld-húsú árva magzat

ott ül lebegve és hallgat,

hallja a Föld lihegését,

őskocsonya-szívverését,

a vad őstűz-szívdobogást,

a testben a tűzcsobogást,

s az őskristály-szív őstüze,

az ős-szív rózsatűz-fénye

rózsalánggal átlobogja

a föld-magzatot ragyogva,

mint kék gyertyaláng a tojást,

bent a csirke-szívdobogást,

s látszanak a magány-méhben,

a Földgolyó-tojáséjben

az egymásba-olvadt dermedt

szívek, szőrök, halott szervek,

az összekevert vak csontok,

az egybelüktető dolgok,

ott lebeg az egy-test magzat,

az anya-fiú alakzat,

ott dereng a rózsatűzben,

ott hallgat a rózsaködben,

hallgatja az őstest-forgást,

hallgatja az ős-nyikorgást,

a mindenség gomolygását,

kő-csillagok csikorgását,

tejút-örvények pörgését,

gázgömb-gyűrűk hemzsegését,

izzó aranybuborékok,

kék-eres tűzhártyagolyók,

kristályköldökű csillagok,

kő-méhű kristály-asszonyok,

gőz-örvény köd-liliomok,

izzó csillagköd-kentaurok,

csillagból-szőtt kövér kanok,

csillag-pávák, köd-asszonyok,

csillag-medvék, gáz-embriók,

lángoló kristálymagzatok,

hermafrodita-csillagok,

köd-anyák, tejút-állatok

zokogását, jajgatását,

magányos kiáltozását,

hallgatja az árva világ

árva mindenség-sikolyát,

hallgatja az árva világ,

a szent csillag-szomorúság

árva szent sikoltozását,

a mindenség anyag-sorsát,

s a földben a föld lebegve,

vár a föld a földben függve,

vár a föld-magzat merengve,

vár ősföld-anyjában ülve,

várja, hogy ős-zene szóljon,

hogy a kristálykürt rivalljon,

hogy az őstest megremegjen,

hogy az ősméh fölrepedjen,

őslángok között megnyíljon,

ős-görcsökben hánytorogjon

a Föld, mint az asszony-hüvely,

a Föld, mint a vérző kehely,

vár az újraszületésre,

a szent megtestesülésre,

vár a szent fölújulásra,

a boldog föltámadásra.

Éhség

Elmondok egy mesét neked,

titok-méhű történetet,

titok-magzatú ős-mesét,

a gyötrelem történetét,

amit egy csillagról hoztam,

az idő méhéből hoztam,

az ősköd mélyéből hoztam,

az őscsönd szívéből loptam,

amit a vak ős-félelem,

vagy egy csillag mondott nekem,

zöld csillag, zöld gyémánt-szájú,

zöld kristálycsipketoll-szárnyú,

lebegve nagy éjszakámban,

lángolva ős-éjszakámban,

virrasztó éveim fölött

átvilágítva a ködöt,

zöld gyémánt-száját remegve

tapasztva csöndes szívemre,

súgva amit neki mondott,

amit neked most elmondok,

azt a csillag mondta nekem,

virrasztó nagy éjeimen,

függve az űrben fölöttem,

lángolva a világ-ködben,

mint nyitott gyémánt-könyv égve

lapozódva és beszélve,

mint zöld ősgyémánt-könyv lángolt,

gyémánt-lappal lapozódott,

talán az ős-szél lapozta,

talán az isten lapozta,

ott lebegett a gyémánt-könyv,

mint szikrázó óriás-könny

fölöttem az éjszakában,

lángolva az ősmagányban,

ott lebegett a zöld csillag,

az időbe-nyíló ablak,

az isten szívébe vágott

ablakrés fölöttem lángolt,

isten szívén gyémánt-ablak,

hogy az őstitokba lássak,

a rejtelem közepébe,

a gyötrelem gyökerére,

a vak őshús-lüktetésbe,

az ős-árva szívverésbe,

a lángoló tiszta vérbe,

a reménytelen reménybe.

Ülj mellém, hagyd el a gondot,

hallgasd csak, amit most mondok,

ülj egy csillag peremére,

kék lángcsipke-ereszére,

ülj Gábriel bal-vállára,

ülj a szárnyak toll-lombjára,

ülj a Világfa hegyére,

zöld lángcsipke-énekére,

kék lángcsipke-levelére,

ülj az álmok szigetére,

ülj késpengék között sírva,

ülj a csont-embriós sírra,

ülj egy köves halcsontvázra,

szikkadt kőbuborék-házra,

egy ősmadár-koponyára,

ülj az ős-sárkány csontvázra,

ülj a látomás kövére,

Világanya kötényére,

Krisztus fonnyadt, büdös, sárga,

fára-feszült jobbkarjára,

Jézus hervadt, büdös, kékre

aszalódott jobbkezére,

a nagy-karmú pikkely-ágra,

szőrös gyökér-csillagára,

Krisztus csillag-gyökerére,

fára-szögelt balkezére,

ülj Krisztus habzó szívére,

szíve örökös sebére,

a szív bűzös, kristály-sárga

nedvet könnyező húsára,

ülj kristálycsontvázú árva,

rothadó ifjú lábára,

a virágcsontváz-kőágra,

vedlő rothadatlanságra,

a húsát vedlő világra,

a vas-virág hátú lábra,

ülj Gilgames árnyékára,

óriás szempillájára,

ülj szemöldök-szőre alatt,

mint kék gyökér-felhő alatt,

a könnyes szempilla-háncson,

mint óriás ciprus-ágon,

ülj a Szűz Anya vállára,

Szűz Mária szoknyájára,

Szűz Anya szűz emlőjére,

pihétlen szeplős csecsére,

ülj a halál homlokára,

az örökös koponyára,

varrat-csipkés kő-hegyére,

pórusos ős-sírkövére,

kopasz csont-buborékára,

ülj a halál kő-házára,

ülj az ősvarangy hátára,

zöld mirigypúp-sírdombjára,

mirigy-ernyő szemhéjára,

ülj a Tűzmadár nyakára,

ülj az ősrózsa szirmára,

Vejnemöjnen szakállára,

amely göndören göngyölög,

a világon áthömpölyög,

a világ-teret befolyva

lobog szőr-buborék bokra,

a fehér szőr-füst ős-uszály,

gubancos ősfoszfor-hínár,

benne lángolva nyüzsögnek

örvénylő világszigetek,

kopár kék anyagszigetek,

látomások, kristály-testek,

ülj a sárkány nagyujjára:

páncélinges pikkelyfára,

ülj a Griffmadár hátára,

táltosló habos ajkára,

Világszépe könnycseppére,

mint egy kristálygolyó-székre,

ülj Tórem kő-pajzs térdére,

Vasgyúró ős-tenyerére,

a rózsaránc-sivatagra,

rózsaléc-örvény habokra,

rózsa-vályú áradatra,

ülj az őstűzfodor-napra,

ülj az ősördög szívére,

tűz-koporsófödelére,

ülj a Kérub lábfejére,

lángoló kristály-körmére,

ülj Ezsaiás Könyvére,

Dániel szája tüzére,

Ezékiel szűz átkára,

Jeremiás Siralmára,

Apokalipszis tavára,

a Jelenések lovára,

jácint-vértű lovasára,

smaragd-páncélú sáskára,

gyémánt-álarcú lovára:

jácint-csótárú sáskára,

ülj az őskristály-kutyára,

János Könyve ős-lapjára,

szent Evangéliumára,

ülj a hold kő-trónusára,

ülj a világ-csönd ormára,

a halál koporsójára,

a madár-isten csőrére,

a medve-isten ölébe,

ülj a hétszárnyú Csodára,

a kő-isten mosolyára,

kő-orra mohos nyergébe,

Világanya köldökére,

az ősanyaránc-rózsára,

ülj a Titok-pupillára,

az Ős-szemgolyó gömbjére,

csillagból-szőtt őstüzére,

ülj a Csillag-bak szarvára,

a Fehér Bárány hátára:

a két égő gyertya közé,

gyertya-oltár feje mögé,

szagos lángcsipke-oltára,

lángoló szűz koponyája,

égő gyertya-oltár feje,

gyertyacsipkefa-erdeje,

égő gyertyakoronája,

tűz-koszorú-lángolása

világítsa be arcodat,

titokzatos mosolyodat,

a gótikus gyertya-templom,

gyertyatemplom-fejű Iszony

hátán ülj te mosolyogva,

csillagból-szőtt szívét nyomva,

csillagból-szőtt teste trónján

ülj te Titok és hallgass rám,

az égő halál-trónuson,

lángoló Fehér Bárányon,

a rózsákból font szent lovon,

Megváltó Fehér Bárányon,

a lobogó csillag-trónon

ülve hallgass engem, asszony,

ülj a Teremtés szívére,

ülj az isten kézfejére,

a redős kő-sivatagra,

a pórusos rózsa-napra,

a szőrtelen kristály-könyvre,

a tűz-eres rózsacsöndre,

ülj és hallgasd, amit mondok,

hallgassák mítoszok, dolgok,

hallgassák a nyüzsgő lények,

hallgassák a teremtmények,

hallgassák a jelenések,

látomások, szörnyek, rémek,

legendák, tündérek, szentek,

akiket a Föld teremtett,

az anyag minden virága,

minden formája, magánya,

hallgassák az anyag-testek,

anyag-pontok, égitestek,

hallgassák az álmok, csodák,

próféták és csillag-anyák,

minden teremtő, teremtmény

hallgassa most köréd gyűlvén,

körülötted virágozván,

körülötted áhítozván,

köréd-tódúlva leülvén,

alakod körött lebegvén,

lángolva és virágozva

köribéd magukat hozva

elevenek és halottak,

mind az élők, mind a holtak,

mind a remények, a lázak,

mind a létező csontvázak,

kibújva a földből lassan,

gyökeresen, földhabosan,

állat, madár, ember-csontváz,

halcsontváz és sárkánycsontváz,

gyökér-hússal, gyökér-törzzsel,

gyökér-szívvel és tüdővel,

agyag-szemgolyókkal nézve,

gyökér-szempillákkal intve,

kék földpermetet szuszogva,

sárga föld-lángokat fújva

csont-szakadék orrlikukból,

csontcsipkepatkó-szájukból,

hallgassa a csontváz-világ,

a csontváz-múlt, a csont-anyák,

körülötted állva, ülve,

fehéren köribéd gyűlve,

mint kő-erdő, lázcsipkekő,

csikorgó kőcsipke-jövő,

fehér kőcsipke-vízözön,

dermedt kőcsipke-tűzözön,

hallgassák virágok, vadak,

az állatok, a madarak,

a rovarok, a bogarak,

növények, kristályok, halak,

kövek, lepkék, denevérek,

minden csúszó-mászó, féreg,

csillagok, csillagszigetek,

gáz-örvények, tűz-örvények,

köréd gyűlvén hallgassanak,

intsenek és bólintsanak

köréd gyűlvén édesdeden:

az egész Világegyetem.

Éldegélt valahol egyszer

egy kis asszony, meg egy ember,

egy korhadó, avas házban,

mint bütykös deszka-csontvázban,

a rothadt deszka-bordák közt

bedugta ujjait a köd,

bedugta gyöngyházfüst-orrát,

zöld gyöngyházfüst-hüvelykujját,

bedugta kövér ujjait,

mint a csiga a szarvait,

fehér-csipke szempilláit,

bozontos orrlik-szőreit,

a Fehér Bagoly beköpött

füstöt, havat, esőt, ködöt

az odvas csontváz-réseken,

rost-habos repedéseken,

ronggyal-betömött likakon,

szőr-habos fa-pórusokon,

s gomolyogtak a köd-lángok,

a fehér ködcsipke-zászlók

a kis deszkacsontváz-házban,

a deszkakoponya-házban,

szuvas deszka-koponyában,

bütykös rost-háló szobában,

örvénylett a köd vak lángja,

bekúszott lángcsipke-csápja

millió rojttal mozogva,

bizseregve és bozsogva

az asszony zsíros hajába,

az ember nagy szakállába,

zsíros szőr-harang hajába,

arca sárga bozontjába,

beszívárgott csipke-lángja

a gyerekek kóc-hajába,

zsíros szőr-rózsa fejébe,

a rózsaszőrök közt égve,

mert gyerek is volt ott annyi,

meg se lehetett számolni,

szempilláikra ült kéken,

fehér csipkeláng-szegélyben,

kék csipkesarló-karéjban,

fehér csipkerost-csillagban,

mint a hó pókfészek-szőrre,

virágcsontváz-esernyőre,

s úgy szívárgott a hab-ezüst,

mint szalmatetőből a füst

hajukból a köd fehéren,

csipkefoszladék-szegényen.

Mindíg sírtak, mindíg fáztak,

fiókokban kotorásztak,

dér-üregekben kapartak,

farost-fészkekben kotortak,

nedves rost-rózsa likakban,

hátha van valami abban,

valami kicsippenthető,

valami lazán lüktető,

valami lágy megehető,

rágatlanúl lenyelhető,

mert mindíg éhesek voltak,

mindíg éhesen csipogtak,

egymásra éhesen esve,

egymás tollában verdesve,

mert mindíg éhesek voltak,

mindíg éhesebbek voltak,

egy-kupacban kuporogtak,

szőr-csillagokként lobogtak,

kis szőr-holdakként forogtak,

szőr-manókként tántorogtak,

mert mindíg éhesek voltak,

mindíg éhesebbek voltak,

egyre éhesebbek voltak,

egyre átlátszóbbak voltak,

mint kik üvegből fújódtak:

eres buborékok voltak,

kis üvegbuborék-csillag,

szőrös üveg-lámpa csillag,

világított ott a házban,

ködös deszka-koponyában,

a sok éhes köd-manócska,

szőrös üveg-csillagocska.

A köddel-gomolygó házban,

a bütykös deszka-csontvázban,

a rothadt deszka-anyában,

a redves deszkarost-várban

kuporogtak, fáztak, sírtak,

mert mindíg éhesek voltak,

mindíg éhesebbek voltak,

egyre éhesebbek voltak.

Mint deszka-magzatburokban,

deszka-csontváz-anyahasban,

köd-lánggal beszőtt burokban,

fa-eres köd-buborékban

ültek az éhes magzatok,

szőrös üveg-csillagzatok,

a köd-láng átfolyt testükön,

átfolyt éhes életükön,

mindíg sírtak, mindíg fáztak,

mindíg fáztak, mindíg sírtak,

mert mindíg éhesek voltak,

mindíg éhesebbek voltak,

egyre éhesebbek voltak,

éhesen világítottak.

S elment az ember, hogy lopjon,

elment, hogy valamit kapjon,

elment, hogy valamit kérjen,

elment, hogy lopni ne féljen,

s lopott is egy kicsi búzát,

lopott is egy kicsi árpát,

lopott is egy kicsi rozsot,

meg egy zsíros húsdarabot.

S amit lopott vitte lopva,

éhségében tántorogva,

mint egy nagybozontú, törpe,

fehér-szempillájú medve,

mert úgy összezsugorodott,

nemcsak attól, amit lopott,

az éhségtől úgy megtöppedt,

kis fekete szőrharang lett,

tántorgó szőrharang-medve,

ment szőrébe keveredve,

lobogva és harangozva,

szőrfürt-csillag gomolyogva,

ment a zöld moha-emberke,

a moha-szakállú törpe,

s örömében ugrált néha,

mint egy moha-szülte béka.

S otthon a kőcsillag-asszonyt

kérte: kenyeret dagasszon,

kenyérlepényt süssön abból

a lopott búzából, rozsból,

árpából és húsdarabból,

a zsíros nagy húsdarabból,

azt süsse a közepébe,

süsse a kenyérlepénybe,

legyen a kenyér magzata

a zsír-rózsás húsdarabka,

süssön egy asztal-nagy lepényt,

hadd egye szegény a szegényt.

S az asszony, a kis kő-csillag,

a kővé-szikkadt ős-bánat,

a kőpórus-csillag asszony,

a mosolytalan kis asszony,

a könny-nélküli kis asszony,

a mindíg-fölcsinált asszony

a lepényt meg is sütötte,

aztán az asztalra tette,

ott piroslott füstölögve,

illatosan gőzölögve,

az óriás kenyérlepény,

s körűl-ülte a sok szegény.

És elkezdték csipegetni,

csipetenkint eszegetni,

mohó ujjakkal csípkedni,

zsíros ujjakkal tépdesni,

mohó szájjal majszolgatni,

zsíros szájjal csókolgatni,

s a piros tészta-buborék

szűz kéreg-csillag közepét,

a szűz köldök-buborékot,

kenyérbuborék-csillagot,

a lepénydomborulatot,

a fényes kenyér-pocakot

kinyomó kövér magzatot,

láthatatlan húsdarabot

nézték bűvölten, fehéren,

a kövér húst a kenyérben.

Nézte, mint óriás emlőt

a kenyeret a megbűvölt,

az elbűvölt éhezés ott

a kenyérláng-buborékot.

S ahogy csípkedtek, majszoltak,

a nagy lepénycsipkecsillag

egyre fogyott, egyre apadt,

egyre foszlott, egyre szakadt,

gőzölögve és reszketve

egyre kisebb lett láng-teste,

s végűl már az ősbuborék

csipkerepedés-köldökét,

kenyér-rózsa emlőgombját,

kenyércsillag-köldökdombját

kezdték kapkodva csípkedni,

zsíros ujjakkal tépdesni,

zsíros körmökkel kaparni,

zsíros ujjböggyel nyomkodni,

míg szétrepedt füstölögve,

kettéhasadt gőzölögve,

mint egy lángoló kemence,

forró zsírhabot lövellve,

forró zsírpárát fröcskölve,

ujjukat zsírral öntözve,

mintha egy ősbálna fújna

zsíros gőzt a csillagokra,

zsírgőzben ragyogott mohó

fejük, a sok szőrhab-golyó,

s Uramisten, Jézuskrisztus,

ott gőzölgött a kövér hús,

ott füstölgött a piros hús,

ott illatozott a sült hús!

És mindnyájan odakaptak,

egymást löködve kapkodtak,

egymás kezére csapkodtak,

lazán röhögve kapkodtak,

bambán röfögve kapkodtak,

lökdösődtek és csapkodtak,

kézzel, ujjal tolakodtak,

zsíros ujjakkal kotortak,

zsíros körmökkel kapartak,

tülekedve gomolyogtak,

mert nagyon éhesek voltak,

mert mindíg éhesek voltak,

mindíg éhesebbek voltak,

egyre éhesebbek voltak!

Legügyesebb az anya volt,

a bütykös gyökér-asszony volt,

a száraz gyökér-csillag volt,

a gyökérből font anya volt,

gyökér-ujjait befúrta

a párolgó kövér húsba,

kőpikkely-körmét befúrta

a gőzölgő kövér húsba,

mint a sas, ha belevágja

pikkely-csillagát bárányba,

kőgyökér-csillag lábait,

büdös kősarló-karmait

göndör, zsíros báránykába,

s a földről az űrbe rántja,

fölkapta a húsdarabot,

a gőzölgő húsdarabot,

s szájába gyömködte, gyúrta,

a húst szájöblébe túrta,

zsíros kézzel gyömöszölte,

kő-barlang szájába tömte,

ököllel szájába gyömte

és rágatlanúl lenyelte.

Legszomorúbb az apa volt,

a szőrharang-emberke volt,

a kőmedve-manócska volt,

a kőbéka-törpécske volt,

a moha-törpe apa volt,

a szőr-csillag apácska volt,

fölkapott egy kést lihegve,

hörgött az asszonynak esve,

mint egy törpe öreg medve,

lobogó szőrharang-lepke,

szőreiben gomolyogva,

szőr-lángjaival lobogva

táncolt lobogva szőrösen,

vicsorogva és éhesen,

s a kést az asszonyba vágta

jajgatva és kiabálva,

s fölvágta emlői között

testét, éppen szíve előtt,

s szőr-arcát testébe mártva

a húst onnan kicibálta,

kő-fogaival kitépte,

homlokát hajtva szívére,

szempilláit szívverésre,

az utolsó-szív-ütésre,

fürdetve szőrét a vérben,

s az asszony meghalt ültében.

A gyerekek csak ámúltak,

könnytelen szemmel bámúltak,

mert nagyon éhesek voltak,

mert mindíg éhesek voltak,

mindíg éhesebbek voltak,

egyre éhesebbek voltak.

Legszomorúbb az apa volt,

a házból sírva kifutott,

s lekezdett a földben ásni,

kaparászni, kotorászni,

körmeivel kapargatni,

ujjaival fúrogatni,

mint kutya, végezvén dolgát,

s talált egy pöfeteg-gombát,

jó lucskosat, jó fehéret,

jó habosat, jó kövéret,

s beszaladt vele a házba

jajgatva és kiabálva,

s kövér levét kicsavarta,

fehér nedvét kifacsarta,

kő-tenyerébe gyűjtötte,

s csöppenkint becsöpögtette

felesége holt szájába,

fogatlan kő-odujába,

s a vérző, köldökig repedt

pihés partszegélyű sebet,

a vércsipke-alvadékú,

alvadék-láng szakadékú,

gége-gödörig fölhasadt

véres rózsaszirom-cafat

sebet is gyorsan bekente,

a nedvet rácsöpögtette

a nyaktól az ágyék-dombig,

szőr-rózsa szeméremszőrig

vágott iszonyatos lékre,

emlők közti repedésre,

s abban a szent pillanatban

összeforrt a vágás gyorsan,

sírva, pezsegve, lángolva,

rózsaláng-örvénnyel forrva,

szent aranybuborékokkal,

sistergő sárga tajtékkal,

s helyén más már nem is látszik

csak egy pórustalan kék csík,

a nyaktól a szeméremig,

a gyapjas szeméremdombig

nyálas tintaceruzával

húzott pihétlen kék vonal,

a húsba visszaköltözött

kék cérna az emlők között,

mintha viasz-bábú lenne

emlői közt megjelölve,

kettéosztva kék vonással,

kék gyökércsík-elmúlással.

És most már boldogok voltak,

de mégis éhesek voltak,

még mindíg éhesek voltak,

egyre éhesebbek voltak,

mert mindíg éhesek voltak,

mindíg éhesebbek voltak,

egyre éhesebbek voltak,

mert most már boldogok voltak.

S a szőrharang-manó apa,

a kőmedve-törpe apa,

a rozsomák-arcú apa,

a cickány-tarkójú apa,

a menyét-mellkasú apa,

a nyuszt-ágyékú kis apa,

a pele-fogú kis apa,

a nyest-szempillájú apa,

a borz-hátú kicsi apa,

a mókus-kezű kis apa,

a hód-szemöldökű apa,

a vidra-lábszárú apa

fogta a hatalmas fejszét,

a rénlapocka-nagy fejszét,

s szótalan köszörűlgette,

szótlanúl élesítgette,

szótlanúl köszörűlgette,

szótalan élesítgette.

S mikor asszonya kérdezi,

a beforrt-sebű kérdezi,

a föltámadt test kérdezi,

a gyökér-éhség kérdezi,

a gyökérből-font kérdezi:

a fejszét mért köszörüli,

rá az ember azt feleli,

a szőr-harang azt feleli,

a nyérc-bajszú azt feleli,

a vidra-lábú feleli:

megkeresem az istenkét,

a kedves Tórem-istenkét,

megkeresem én az istent,

kettéhasítom az istent,

szétvágom Tórem-istenkét,

kettéhasítom a testét,

egy suhintás: kettévágom,

egy suhintás: széthasítom,

rénlapocka-nagy fejszémmel,

szikrázó fehér fejszémmel,

egy suhintás: ketté-metszem,

egy suhintás: ketté-nyesem,

fejszémet fejébe ütöm,

fejszém agyába fürösztöm,

rácsapok fénylő hajára,

a kőmedve-koponyára,

rácsapok szuvas csontjára,

rácsapok csillag-húsára,

fejszémet testébe ütöm,

fejszém vérébe fürösztöm,

egy suhintás: kettévágom,

egy suhintás: széthasítom

két vért-lövellő szeletre,

két sűllyedő szőr-szigetre,

két vérző fél-istenkévé,

két szőrös fél-Tóremkévé,

fél-fejűvé, fél-arcúvá,

fél-mellűvé, fél-botúvá,

egy suhintás és pontosan

kettévágom hamarosan,

mint egy medvét, mint egy rókát,

szétmetszem Tórem-apókát,

s amikor szétdűl kétfele

vért köp ketté-vágott szíve,

vért köp füstölve, bugyogva,

ráköpi a csillagokra,

szétlövell vére sugárban

a pokolban, mennyországban,

ráömlik a csillagokra,

földre, vízre, állatokra,

növényekre, virágokra,

s a föld húsában lakókra,

mintha piros szárny zuhogna

szívéből nővén lobogva,

habosan, csipkésen, kéken,

szétfolyva a mindenségben,

pontosan feje közepén,

pont a homloka közepén,

pont az orrtöve közepén,

pontosan orra közepén,

pontosan bajsza közepén,

orrlik-pillére közepén,

pontosan nyelve közepén,

pont a nyelv-csapja közepén,

pontosan szája közepén,

pontosan álla közepén,

csillag-szakálla közepén,

pontosan nyaka közepén,

pont a gégéje közepén,

szűz gége-gödre közepén,

pontosan melle közepén,

pontosan hasa közepén,

szőrös köldöke közepén,

göndör ágyéka közepén,

csengős vesszője közepén,

fénylő csontváza közepén,

pont a gerince közepén,

minden csigolyát közepén,

a far-csigolyát közepén,

a segge-likát közepén,

pont a zacskója közepén,

pontosan teste közepén

elhasítom az istenkét,

szétvágom kedves Tóremkét,

kettéhasítom a testet,

kettéhasítom az istent,

s amikor eldűl kétfele

jobbfelén lesz a jobbfele,

balfelén lesz a balfele,

kétfelől lesz két-félszíve,

jobbra a jobb mell-rózsája,

balra a bal mell-rózsája,

jobbfelől fél-koponyája,

balfelől fél-koponyája,

jobbról párolog fél-agya,

balról párolog fél-agya,

jobbra a jobb-szemöldöke,

balra a bal-szemöldöke,

jobbra egyik szempillája,

balra másik szempillája,

jobbfelől lesz egyik szeme,

balfelől lesz másik szeme,

jobbfelől egyik orrlika,

balfelől másik orrlika,

jobbfelől a nyelve fele,

balfelől a másik fele,

kövér bajusza, szakálla,

zsíros ágyékszőr-rózsája

pontosan kettőbe vágva,

ez lesz az isten halála,

jobbra egyik bajusz-szárnya,

balra másik bajusz-szárnya,

jobbfelől a fél-szakálla,

balfelől a fél-szakálla,

a szőr-rózsa ágyékszőrtől

köldökig habzó piros szőr,

a szőrszalag, vastag szőrpánt,

a köldökig futó istráng,

a piros szőrsarló-taréj,

a piros szőrtajték-pillér

pontosan kettőbe vágva,

kettévágva szőrcsík-lángja,

kettévágva ágyék-lángja

két szőr-félszív árvaságra,

balfelől az egyik lába,

jobbfelől a másik lába,

balfelől az egyik karja

jobbfelől a másik karja,

jobbra az egyik hónalja,

balra a másik hónalja,

jobbra az egyik tüdeje,

balra a másik tüdeje,

jobbra az egyik veséje,

balra a másik veséje,

egyik felén lesz a mája,

másik felén epezsákja,

kis gyomra is kettévágva,

félbevágva bél-csigája,

húgyhólyagja kettémetszve,

szőrös zacskója szétmetszve,

jobbfelől egyik tojása,

balfelől másik tojása,

jobbfelől fél-buzogánya,

balfelől fél-buzogánya,

jobbfelől fél-seggelika,

balfelől fél-seggelika,

mint egy szőr-rózsa szétmetszve,

két fél szőrcsillaggá esve,

mint egy félbevágott szőrkürt,

mint egy kettéhasított üst,

jobbra hever egyik keze,

balra hever másik keze

és a kettévágott isten,

a kettéhasított Tórem

két oldala a sebeknél,

a kék hasíték-széleknél,

a vérző seb-oldalaknál,

a szétvágott csigolyáknál

gőzöl, mint az aranybarlang,

lángol, mint a hajnalcsillag,

dől a sebekből a földre

az isten lángoló vére,

ömlik a vér a szegényre,

ömlik isten titkos fénye,

ömlik a titkos test lángja

tajtékosan a világra,

testünket tűzzel itatja,

nyomorunkat gyógyítgatja,

s nem lesz ki a két testfelet,

a két szőrös fél-Tóremet

csókjával összeforrassza,

könnyével összeforrassza,

csillagszőrrel összevarrja,

nyálával összetapassza.

Én az istent megkeresem,

nagy fejszémmel ketté-nyesem,

az istenkét most megölöm,

fejszém azért köszörűlöm,

ha gyereket ennyit adott,

ennivalót mért nem adott?

S elindúlt istent megölni,

Tóremke fejét feltörni,

Tórem szívét kettévágni,

Tórem-isten vérét látni,

rohant a szőr-harangocska,

ment a szőr-harang lobogva,

a szőr-örvény gomolyogva,

szőrei közt átkozódva,

szőreit fújdosva, lökve,

mint ördögbak fújva, köpve,

mint egy szőr-esernyő lepke

örvénylett könnyen lebegve,

mint egy kis szőr-csengettyűcske,

mint egy dörmögő méhecske,

s látja egyszer, ott előtte,

ahogy néz a téli ködbe,

a ködöt bevilágítva

ott áll egy színarany létra,

ősködből lóg ki az alja,

ősködbe fullad a csúcsa,

őstajték-ködbe fúródva

világít gerince, tolla,

ágait a ködbe szúrva,

ágait az űrbe fúrva,

mint óriás gyémánt-sáska

gyémánt-csigolyatoll csápja,

mint óriás kristály-sáska

kristálypáfrány-homloktolla

nő kristálycsipke-bordákkal,

kristálykehely-csigolyákkal

a létra a ködös űrbe,

a kövér ködláng-őscsöndbe.

S lépett az első fokára,

lépett az arany-létrára,

s a kiköszörűlt nagy fejszét,

a rénlapocka-nagy fejszét

föltartva a feje fölé

elindúlt az isten felé,

félkézzel megkapaszkodva

a szikrázó létrafokba,

mászott, mászott, mászott, mászott,

az istenke felé mászott,

mászott a kövér ősködben,

mászott a lángoló ködben,

mint kristályszőr-csillagokból,

kristálytüske-szőrkancsókból

ragasztott kis hernyó mászott,

Tórem-isten felé mászott,

szőrét mártva az ősködbe,

az őslángba dühét köpve,

a fejszét magasra tartva

mászott a szőr-harangocska,

a dühös szőr-csillagocska,

a tajtékos kis kanocska,

a kék szőrcsillag-hernyócska,

a medve-hangú apácska,

s egyszerre a fényes ködben,

az aranylángú őscsöndben

két árnyékot lát lebegni,

feketén a ködben függni;

két-oldalt mellette álltak

a ködben az ember-árnyak,

mint köd-lovon árny-lovasok,

szánba-fogott rénszarvasok,

mint csukott-szárnyú madarak,

kristálytoll-uszonyú halak:

ott állt két ember a ködben

lebegve buborék-könnyen.

S hangjukat a köd-láng hozta:

mit akarsz itt ős-apácska,

mit akarsz szőr-harangocska,

öreg szőrcsillag-pókocska?

S felel az ember a ködben:

az istent megölni jöttem,

megölöm Tórem-istenkét,

kettéhasítom a testét,

egy suhintás: kettévágom,

egy suhintás: széthasítom,

ha gyereket ennyit adott,

ennivalót mért nem adott?

Mert mindíg éhesek vagyunk,

mindíg éhesebbek vagyunk,

egyre éhesebbek vagyunk,

éhség éjszakánk, nappalunk,

éhség alkonyunk, hajnalunk,

éhség halál-virradatunk.

S az ősköd-testben lebegők,

mint a mellkasban a tüdők,

a köd-mellkasban lüktetők,

arany-gerinc mellett függők,

a fekete iker-szívek,

a ködben-rengő ős-szívek,

a lángtalan öreg gyertyák,

a fekete árnyék-fejfák,

a ködbe-dugott sírkövek,

a szakállas ember-kövek,

az árnyék-kereszt lebegők,

a buborék-lovon ülők,

a köd-rénszarvason ülők,

a szőrtajték-ködöt ülők,

a köd őrző öregei,

a köd fekete fényei,

a köd mohos szent lényei,

a köd függő pók-vénei,

a köd szent jelenései,

a köd őrző-emberei,

a fényes köd lovasai,

rénszarvas-árnyék vénei,

csukott-szárnyú madarai,

szakállas, szárnyas halai

egy dióval válaszoltak,

egy öreg dióval szóltak,

csont-eres csontbuborékát,

csont-recéjű csont-szív burkát

fölnyitották, a csont-szívet,

a csontgyökér-hálós szívet,

mutatván, hogy mi van abban

a csont-eres szívburokban:

tele volt az minden jóval,

enni és innivalóval,

ott volt a szent bőség abban

a hártya-cellás csont-tokban,

a hártya-rózsa belsejű,

pórusos hártyafal-közű,

a hártya-csillag tüdejű,

eres szűzhártya-sejtközű

csontszívben ott volt a bőség,

a fölfalható ős-szentség,

dióbél-agyvelő helyett

étel tölti a csont-szívet,

az eres csontszív-koponyát,

bűvölje az ember fiát,

ott lakott az egész világ,

ott ragyogott a boldogság,

fagyott szalonna és fehér

lángrózsa-köldökű kenyér,

rózsalángú szent buborék,

szent szivacsgömb-gyönyörűség,

fagyott hús és búzalepény,

illatozott a csont-edény,

ragyogott az olvasztott zsír,

az ikrás, habos fehér zsír;

a csont-szív, akár a szent sír,

a kő-üreg, a kő-tok sír,

benne feküdt az örök test,

a megváltó mindenség-test,

örök anyag feküdt abban

a csont-eres csontszív-tokban,

föltámadás előtt a Test,

a lángoló szent anyag-test,

az örök tápláló anyag,

a test, a megváltó anyag,

az anyag, az Átváltozó,

az Üdvösséget-meghozó,

az Életben részeltető,

a Haláltól is fölmentő,

a kőangyal-pillanattól,

ama Rettenetes Naptól,

a bűntől, az elmúlástól,

a gyászos Örök Haláltól,

az anyag, a szent Fönntartó,

a test, az örök Megváltó.

Majd a diót összecsukták,

majd a diót neki adták,

de össze hiába csukták,

de neki hiába adták,

de neki hiába mondták,

hogy benne fekszik az Ország,

hogy abban a szent Bőség van,

abban a szent Táplálék van,

hiába vitte loholva,

izzadt kő-markába fogva

az eres csontszív-koponyát,

a bőség csont-koporsóját,

a gyökeres csontszív-kriptát,

a megváltó test szent burkát,

hiába vitte szent láza,

kis szőrharang-boldogsága,

útközben egy másik éhség,

egy másik halál-reménység

ellopta a fényes diót,

kicserélte a szent diót,

egy avas, szuvas vén diót,

egy rothadt-belsejű diót,

egy szú-pontokkal pettyezett,

poros pórusokkal hímzett,

rothadt varratokkal hímzett,

penész-erekkel betekert

diót, szőrös kő-koponyát,

pórusos kőszív-ládikát

tett a szent dió helyére.

Azt mutatta, hazaérve.

Nézték aztán tolakodva,

lökdösődve, ámúldozva,

bámúldozva, tülekedve,

tolongva és verekedve,

amikor otthon mutatta,

mosolyogva fölnyitotta,

nézték aztán ámúldozva,

sírva is meg csudálkozva,

mert az öreg dió közben

összetört, mint holt a földben,

összetört, akár egy olcsó

foszló kis deszka-koporsó,

foszlott, pórusos csontkérge,

eres laza hártya-gömbje

összetört, mint egy koponya,

mint foszlott koporsó-deszka,

s a csonthártya-koporsóban,

a kőzománc-koponyában

csak hártyafal-törmelék volt,

csak kukac-rágás ikra volt,

csak kukac-ürülék por volt,

csak barna-szemcsés homok volt,

csak zöld penésztajték csönd volt,

csak egy döglött kis kukac volt,

feje száraz hártya-rózsa,

teste száraz tajték-cérna,

ott feküdt a barna porban,

a szemfedő-foszladékban,

pórusos kék ajakdombja,

dagadt mirigybajusz-holdja,

mint pettyhalom-kristálygomba,

mint pont-csomó kaktusz-rózsa,

ott feküdt a poros hulla

koporsójába zápúlva,

koponyacsont-törmelékben,

rostos deszka-reszelékben,

csont-eres csont-foszladékban,

pórusos kő-zúzalékban.

Nézték és csak átkozódtak,

átkozódtak, vártak, sírtak,

nézték és csak kiáltoztak,

kiáltozva csudálkoztak,

aztán habosan zokogtak,

siralmasan kiáltoztak,

aztán dünnyögve bozsogtak,

mint egy méhraj sírva zsongtak,

szőrcsillagokként forogtak,

gomolyogva tántorogtak,

dühösen sírva zsibongtak,

kristály-koponyákkal zúgtak,

moha-örvényléssel dongtak,

szőr-lángokkal kavarogtak,

mert nagyon éhesek voltak,

mert mindíg éhesek voltak,

mindíg éhesebbek voltak,

egyre éhesebbek voltak.

S elindúlt újra a férfi,

ment az istenkét megölni,

megölni Tórem-istenkét,

ketté-hasítani testét,

Tórem-isten elé állni,

Tórem-istent kettévágni

egy nagy fejsze-bólintással,

egy hatalmas suhintással,

szikrázó fehér fejszével,

rénlapocka-nagy fejszével,

nem várni egy pillanatot;

ment a dióval-becsapott,

ment az istenkét megölni,

hadd lássa vérét ömölni,

ha gyereket ennyit adott,

ennivalót mért nem adott?

S újra elért a létrához,

a szent ősarany-állványhoz,

a szent ősarany-lépcsőhöz,

a két ködben-lebegőhöz,

a két köd-árnyék emberhez,

s nem jutott el az istenhez!

Ott lebegtek az ősködben,

függtek a fehér őscsöndben,

köd-lovon ülve figyeltek,

ködcsipke-szárnnyal lebegtek,

aranycsontváz-oldalain,

ősarany-csontváz vállain,

tiszta iker-gerincein,

fénylő szent borda-tollain

kinőtt szőr-csipke ős-szárnyak,

szőrláng-arcú ember-árnyak,

fekete szőrcsipke-zászlók,

két szőrharang-óriáspók,

kék moha-gömb lódarazsak,

moha-szentjánosbogarak,

gyapjas, kövér medve-pillék,

köd-szárnyú óriás-medvék,

ott függtek az őshomályon,

ott lebegtek ősköd-szárnyon

az ősarany-csontváz létra

mellett ősköd-hámba fogva,

mint szakállas rénszarvasok,

szánhoz-fogott rénszarvasok.

Ő meg csapkodott a ködben,

csapott feléjük dühödten,

a kireszelt nagy fejszével,

rénlapocka-nagy fejszével,

kiabálta, hogy becsapták,

köd-szóval elámították,

köddel köddé varázsolták,

köd-beszéddel ködbe-fonták;

azok meg egy szót se szóltak,

köddel föléje hajoltak,

köddel szívére ráfújtak,

köddel a szívébe nyúltak,

köd-virággal a kezére,

köd-virággal a szemére,

köd-virággal a szájára,

köd-virággal ágyékára,

gyapjas őslepke-hajára,

a medvekan-koponyára,

köddel ütöttek testére,

köddel éhség-énekére,

köd-kötéllel megkötözték,

köd-kötéllel betekerték,

ködcsipkelángba csavarták,

ködzsákba gyorsan bevarrták,

mint pók a dühös legyecskét,

köd-szemfedőbe a testét,

kristálynapraforgó-nyereg,

szőrös kristálysejt-köpönyeg,

kristályötszög-buborékgömb,

kristálysisak-koponyagömb

szemét, moha-rózsa arcát,

megkötözték isten-harcát,

ott sírt ősködökbe tömve,

köd-vánkosokba kötözve,

mint egy csecsemő pólyában,

mint egy hernyó fehér bábban,

aranycsontvázhoz ragasztva,

mint szőr-tigris darazsacska,

ott sírt ködbe-bábozódva,

mintha a köd fia volna,

ült a köd-magzatburokban,

ült a fehér köd-golyóban,

köd-anyában köd magzata,

a ködbe-gyömöszölt apa.

Aztán néven szólították,

aztán a ködből kihozták,

az ősköd-zsákból kihúzták,

köd-kötését kioldották,

köd-csipkéit letekerték,

köd-bilincseit levették,

szétfújták a nehéz ködöt

átoktalan szája előtt,

az ősköd-burkot szétfújták,

testéből lassan kiszívták

szájára, orrlikaira

szőrös szájukkal tapadva,

kiszívták dermedt szívéből,

szíve minden üregéből,

szíve minden szeletéből,

szíve minden szögletéből,

szíve őshalmazaiból,

húsa száraz rostjaiból,

hártya-hánytorgásaiból,

kiszívták a csontjaiból,

az ítélő fehér ködöt,

az elmondhatatlan ködöt,

s ott ült megint az ős-létra

fokán, mint levelibéka,

szőrös kék kristálykocsonya-

kesztyű kezével átfogva

a lángoló létra-fokot,

az őscsigolya-oszlopot,

mint egy görnyedt, puha testű,

kőcsipketaréj-gerincű

zöld-pihegés hártya-golyó,

kőcsésze-szemhéjú dió,

mint egy zöld-gumigyűrődés,

porc-háromszög farú, recés,

sárga gumimirigy-gatyás

kis zöldbéka-púposodás,

zöld gumisarló-mosolyú,

izzadt hártyakürt-orrlikú

levelibéka-pislogás,

mint egy zöld-púp csodálkozás,

hosszú zöldbéka-karokkal,

kék kocsonya-pók ujjakkal,

gyűrt gumirózsa-hónaljjal,

ellotyogó zöld gatyával,

verejtékesen ragyogva,

görnyedten a csöndre lógva

ott ült, függve a hiányon,

az ősgyík-aranycsontvázon.

S adtak neki egy tört kardot,

abban az egész világ volt,

minden ami megehető,

minden ami lenyelhető,

minden ami fölfalható,

minden ami megiható,

tele volt az minden jóval,

enni és innivalóval,

búzával, kenyérlepénnyel,

fagyott zsírral, fagyott vérrel,

fagyott szalonnával, mézzel,

árpával, rozzsal, kenyérrel,

fagyott hússal és kölessel,

zsíros rénszarvas-belekkel,

kövér rénszarvas-tökökkel,

fagyott ősmedve-csülkökkel,

csipkés nagy medvegyomrokkal,

kopoltyúkkal, uszonyokkal,

habos vaddisznófejekkel,

tajtékos tigris-szívekkel,

érpáfrány-hiúznyelvekkel,

faggyú-rög faroktövekkel,

gombával és szamócával,

vadszederrel, nagy csigával,

fölhasított vadnyulakkal,

hagymával, tejjel, harmattal,

káposztával és répával,

haltejjel és halikrával,

zománcpikkelygömb-halakkal,

kövér madártojásokkal,

vadmézzel és vadalmával,

zsírcsillag-farú madárral,

mirigy-háromszög fenekű,

mirigy-dárdahegy üllepű

lekopasztatott madarakkal,

tyúkokkal és vadludakkal,

májjal, szívvel és tüdővel,

tojásfürtökkel, vesével,

mindenféle jó csontokkal,

jól kiszopogathatókkal,

mirigyrózsa-szakállakkal,

mirigycsillag-taréjokkal,

nyelvekkel, rózsa-orrokkal,

fülekkel, rózsa-talpakkal,

a szent világ ott volt abban

a félbetört rozsdás kardban,

a szent megehető világ,

a megemészthető világ,

a szent tápláló valóság,

a szent fönntartó valóság,

a testünket megújító,

húsunkat lánggal itató,

vérünket megsűrűsítő,

hitünket megnemesítő,

életünket mámorító,

halálunkat elszólító,

üdvözítő, boldog anyag,

létünk forrása, szent anyag.

S futott a medve-emberke,

csoszogott a hód-emberke,

rohant a menyét-emberke,

szaladt a pocok-emberke,

lángolt a lepke-emberke,

a kis szőrharang-emberke,

futott a vidra-emberke,

a kis sündisznó-emberke,

szállt a denevér-emberke,

medvegyapjú-halálpille,

ment a rozsomák-emberke,

ment a boldog nyérc-emberke,

ment a boldog nyuszt-emberke,

ment a boldog moha-törpe,

vitte haza a tört kardot,

amiben a szent világ volt,

vitte haza a fél-kardot,

amiben a szent anyag volt,

minden ami ehető volt,

minden ami iható volt,

vitte haza a világot,

az ehető boldogságot.

S otthon aztán ettek, ettek,

ettek, ettek, ettek, ettek,

nevetgéltek és böfögtek,

csámcsogtak, sírva nevettek,

zsírban-turkálva nevettek,

szalonnát-rágcsálva nyögtek,

dagadoztak, gömbölyödtek,

belűl zsírral bélelődtek,

zsírosodtak, fényesedtek,

zsíros arccal, zsíros szájjal,

zsír-csillagos szempillákkal,

zsíros lángoló fülekkel,

zsírhártya-kesztyű kezekkel

tömték magukat böfögve,

bársony-lángokkal röhögve,

bársony-kürtökkel röfögve,

bársony-buborékként nyögve,

durrogatva és büfögve,

szálkát, pikkelyt, csontot köpve,

a szőrt, a tollat kiköpve,

sírva, nevetve és nyögve,

ettek, ettek, ettek, ettek,

éjjel, nappal ettek, ettek,

alvás helyett is csak ettek,

mindörökké ettek, ettek,

ettek vak-irgalmatlanúl,

vad-megállíthatatlanúl,

szinte már halhatatlanúl,

ettek elmondhatatlanúl,

ettek, ettek, ettek, ettek,

végül is mindent megettek!

Aztán egy nagyot aludtak,

szuszogva egymásra hulltak,

mint szőrös kövér levelek,

mint rózsaláng-kocafülek,

mint füles-baglyok kupacban,

nagy toll-örvény fülkagylósan,

nagy bőr-csésze szemhéjakkal,

nagy szőr-csillag szempillákkal,

aludtak, akár egy részeg

szögrózsa-sündisznófészek,

mint pók-család kő-homályban

ott a deszkarost-csontvázban,

szőrcsillag a szőrcsillagra

hullva, lüktető kupacba,

szempillák és szőrkoronák,

szőr-sírdomb szőr-púp koponyák,

szemgolyók, lábak és testek,

ahogy ott egymásra-estek,

a vak deszka-koponyában,

a deszkarost-csigaházban,

s azon a köd, mint egy fáradt

viaszrózsa-virágállat,

benövi az egész házat,

a rothadt deszka-csontvázat,

a házat körben befolyva,

mint óriás gyökér-szoknya,

ott ül a kövér köd-állat,

a köd-virág rózsa-állat,

köd-törzséből virágozva

lóg csipke-tapogatója,

a köd-gyűrűből fölbuggyant

ködhullámkoszorú, roppant

rojtgyűrűörvénye lassan

vonaglik, őskoszorúsan,

s lecsurog, mint csipkeszoknya

őstajtékbuborékfodra

a csigaházkoponyára,

a redves deszkacsontvázra,

s imbolyog lassan mozogva

a köd-virág-állat-rózsa,

az ős-viaszrózsa-állat,

az ős-virágállat-bánat,

ott hemzseg csipke-örvényben

csipkeláng-harang-fehéren

a hatalmas állat-virág,

őscsipkefa-szomorúság,

gyöngyház-csápjait kövéren

lehajtja körbe fehéren,

csápkoszorú-buborékba,

csáprózsagömb-fonadékba,

s izzik, ragyog, lobog, lángol,

s a csáp-buborék-kosárból

a deszkaház ki se látszik,

amin az ősköd virágzik.

De amikor fölébredtek,

megint csak éhesen nyögtek,

újra csak éhesek voltak,

mert mindíg éhesek voltak,

mindíg éhesebbek voltak,

egyre éhesebbek voltak,

mindíg éhesebbek voltak,

egyre éhesebbek voltak.

S szólt az egyik gyerek: baj van,

tetű van az én hasamban,

tetű mászik a hasamban,

tetű mászkál a hasamban,

hasamban kő-tetű nyüzsög,

kis kőpikkely-örvény pörög.

S szólt a másik gyerek: baj van,

százlábú van a hasamban,

százlábú mászik hasamban,

százlábú mászkál hasamban,

kőgyökércsontváz-koszorú,

kőtipegés-csontváz fodrú.

S szólt a harmadik is: baj van,

bagoly ül az én hasamban,

bagoly sétál a hasamban,

bagoly pislog a hasamban,

lépeget kő-csillag lábbal,

pislogat kő-szempillákkal.

S szólt a negyedik is: baj van,

sündisznó van a hasamban,

sündisznó mászik hasamban,

sündisznó mászkál hasamban,

kő-szög rózsa, nagy kő-bógáncs,

kő-csillagfürt, szöges kő-lánc

nyílik, lassan növekedik,

a hasamban tekeredik.

S szólt az ötödik is: baj van,

borz ugrál az én hasamban,

borz futkos az én hasamban,

borz táncol az én hasamban,

kőpárna-csillag talpakkal,

kőtüskecsokor-bajusszal,

nagy kőbóbita-farokkal,

kőpamat-csengő lábakkal.

S szólt a többi is: nagy baj van,

kő-harang szól a hasamban,

kő-béka ásít hasamban,

kő-harkály kopog hasamban,

kő-gyík liheg a hasamban,

kő-kalász döfköd hasamban,

kő-toboz nőtt a hasamban,

kő-tobzos jár a hasamban,

kő-hal ficánkol hasamban,

kő-denevér száll hasamban,

kő-cincér kapar hasamban,

kő-varjú károg hasamban,

kő-horog forog hasamban,

kő-párduc hörög hasamban,

kő-lepke röpűl hasamban,

kő-darázs nyüzsög hasamban,

kő-gomba dagad hasamban,

kő-kard forog a hasamban.

Jaj, nagyon éhesek vagyunk,

jaj, mindíg éhesek vagyunk,

mindíg éhesebbek vagyunk,

egyre éhesebbek vagyunk.

S elindúltak nyöszörögve,

hártya-léptekkel zörögve,

száraz hártya-lépésekkel,

celofán talp-ütésekkel,

a ködöt nyelve, harapva,

a ködben egymást szólítva,

a ködben egymást löködve,

köd-ujjal egymást böködve,

támolyogtak az ősködben,

fulladoztak az ős-füstben,

másztak az ős-elmúlásban,

a fehér ősgomolygásban

köhögve és kiáltozva,

Tórem-istenkét átkozva,

támolyogva, tapogatva,

négykézláb mászva, kutatva,

másztak akár a csecsemők,

másztak Tórem-isten előtt,

másztak a ködben-keresők,

másztak a ködben-lihegők,

mentek valamit szerezni,

másztak ehetőt keresni,

négykézláb másztak a ködben,

kotorásztak fűben, földben,

fa-odukban, kő-likakban,

mohos föld-alagútakban,

szőr-habos kis kő-vödrökben,

póknyál-habos kő-gödrökben,

elhagyott madárfészkekben,

tollal-bélelt üregekben,

nyállal, ezüst sárcsipkével,

véres madár-ürülékkel,

száraz kék levélforgáccsal,

növény-pernyével, kő-hánccsal,

penészes növényrost-lánccal,

avas növényszőr-ragaccsal

kibélelt hideg üregek,

sárcsipkebuborék-serleg

belsejében kotorászva,

szimatolva és szaglászva,

szagolva és szimatolva,

ködben sírva, bukdácsolva,

az ősködben föloldódva,

az ősködben kiáltozva,

másztak, mint öreg varangyok,

a száraz hártya-könnykancsók,

kő-magzatos szőr-koporsók,

kő-embriós varangy-korsók,

másztak, mint vak kutyakölykök

a szőrcsillag-halálbölcsők,

s amit csak találtak, ették,

a halott világot ették,

pedig az élőt keresték,

pedig az élőt szerették,

nem a dögöt, nem a holtat,

nem is a földbe-rohadtat,

nem is a földbe-fagyottat,

nem a foszlottat, korhadtat,

amit csak találtak: ették,

kő-likakból csipegették,

pórusokból kicsípkedték,

deres ágakról leszedték,

fagyott földből kikaparták,

repedt rögből kikotorták,

mindenféle bogyót, magot,

fagyott békát, dermedt gyíkot,

száraz madárürüléket,

kitincsontvázú zöld pépet,

ősálomba merevedett

kígyót, pókot, lepkét, legyet,

méheket és darazsakat,

dermedt száraz bogarakat,

fagyott őskocsonya-lángot:

virágszárat és virágot,

deres kalász-csontvázakat,

szűzhártyás csigaházakat,

mohás, szőrös és porhanyós,

nyálas, vizenyős, húgy-szagos,

pikkelyes, mirigyes, halott

testet és élő anyagot,

rovarcsontváz-koporsókat,

pórusos kitin-kriptákat,

álcát, férget és kukacot,

lárvát, gilisztát, harasztot,

redves gombát, avas kérget,

halál-szőtte pókfészkeket,

repedt madártojásokat,

büdös madártojásokat,

mindent, amit csak megláttak,

mindent, amit kikapartak,

másztak ugatva a ködben,

másztak négykézláb a ködben,

mint nagy pókok másztak lassan,

szőrharang-ősgubancosan,

szőr-medúzák, szőr-harangok,

szőr-teknőcök, szőr-varangyok,

púpos sovány szőrcsillagok,

csontváz-lábú szőr-sírdombok,

hátukon a szőr-kereszttel,

a halál szőr-írásjellel.

Másztak, másztak, másztak, másztak,

de már semmit se találtak,

megehetőt, fölfalhatót,

lenyelhetőt, kiszophatót,

rághatót, kiszürcsölhetőt,

semmi életre-élesztőt,

semmi holnapra-ébresztőt,

a szívben tüzet-gerjesztőt!

Csak a ködöt, csak a ködöt,

a hömpölygő fehér ködöt,

Tórem isten ősköd-szívét,

fehér szőrcsipkeláng-szívét,

az ős-óriás szőr-szívet,

a köd-óriás ős-szívet,

mert hiszen ők abban másztak,

Isten ős-szívében másztak.

S amikor a köd fölszakadt,

csipke-gyásza égig hasadt,

a fénylő ősrepedésben,

a lángoló csipke-résben,

a tüzes őshasadásban,

a tűz-szakadék magányban,

a lobogó ős-hiányban,

a kék ős-ágyék homályban

sötét éhség-örvény forgott,

véres toll-örvény gomolygott,

zománc-vértű madár-szügyek,

csőrök, lábak, karmok, szemek,

orrlikak, szemhéjak, fülek,

szempillák, kőtoll-kötegek

örvénye forgott, kavargott,

kő-szigonyok és kő-kardok,

hajlott orrlikas kő-bárdok,

kő-eres, recés kő-horgok,

csorba kő-fejszék, kő-kések,

kőpikkely-szögek, kő-térdek

örvénye gomolygott lassan

a láng-hasadék magasban,

vérzománc-mellényű vadak,

vérpikkely-csőrű madarak,

kőpikkely-tölcsére forgott

fölöttük, szinte csikorgott,

pörgött surrogva, csörögve

a kő-tölcsér, sisteregve,

s ereszkedett le a kövér,

madarakból-szőtt ős-tölcsér,

pörögve, szótlan forogva

a madár-örvény ropogva,

s rájuk hullt, mint vad, kiáltó,

szörnyű, madárból-szőtt zászló,

lüktető, gyűrött, ropogó,

madarakból-szőtt lobogó,

madarakból-szőtt szemfedő,

verdeső őshalál-kendő,

s kapálva, rikoltva, ütve,

csípve, vájva, tépve, köpve

rángott, gyűrődött, ropogott,

sziszegett, sírt és csattogott,

hemzsegve fölpúpozódott,

kőpikkellyel fölfúvódott,

toll-lánggal fölbuborékzott,

szőrhólyag-füsttel tajtékzott,

hörögve lángolt, csikorgott,

hömpölyögve rángott, forgott,

kő-buborékkal fortyogott,

vak toll-örvénnyel lobogott

rajtuk a madár-szemfedő,

az éhes őshalál-kendő;

és belőlük egy perc alatt

csak a fehér csontváz maradt,

szanaszét a véres földön,

szikrázva a deres földön,

s a jól-se-lakott madarak

fölkapkodták a csontokat,

csigolyákat, koponyákat,

ujjcsontokat és bordákat,

a kopasz lábszárcsontokat,

sark-csontokat, farcsontokat,

s testüket az űrbe rántva,

testüket a fénybe rántva

lobogtak, lengtek keményen

a kék ősláng-repedésben,

keringtek az örök égben,

az égő kristály-reményben,

s a csontokat földre ejtve,

a koponyát így föltörve

a csontra visszazuhantak,

velőt-csípkedve lobogtak.

Mit tegyek?

Halottaim, halottaim,

földbe-hívó halottaim,

integető halottaim,

csalogató halottaim,

fosztogató halottaim,

csábítgató halottaim,

halottaim, halottaim,

rettenetes halottaim,

bővölgető halottaim,

varázs-szavú halottaim,

könyörtelen halottaim,

meg-nem-váltó halottaim,

halottaim, halottaim,

lehetetlen halottaim,

álom-arcú halottaim,

elámuló halottaim,

megbocsájtó halottaim,

átoktalan halottaim,

halottaim, halottaim,

átkozódó halottaim,

kivirágzó halottaim,

kegyetlen-szép halottaim,

tajték-szemű halottaim,

lángoló, vak halottaim,

halottaim, halottaim,

ti elmondhatatlanaim,

ti legyőzhetetleneim,

ti kivédhetetleneim,

boldog halhatatlanaim,

halott boldogtalanaim,

halottaim, halottaim,

föld-beszédű halottaim,

csont-illatú halottaim,

irgalmatlan halottaim,

kő-vicsorgás halottaim,

gyökér-szívű halottaim,

halottaim, halottaim,

csontváz-írás halottaim,

föld-szemgolyós halottaim,

penész-szemű halottaim,

hab-ágyékú halottaim,

tajték-szőrű halottaim,

halottaim, halottaim,

föld-szemérmű halottaim,

kukac-ajkú halottaim,

pondró-nyelvű halottaim,

gyökér-vértű halottaim,

habzó-torkú halottaim,

ó, ti áldott átkozottak,

ó, ti habzó-orrlikúak,

kukac-forgács szájöblűek,

zsíros-pondró-köldökűek,

ti gyökér-szempillájúak,

tajték-rózsa hónaljúak,

tajték-szeméremszőrűek,

ti gyökér-ivarszervűek,

ti égő árnyéktalanok,

földet-fúvó-kő-csillagok,

ti féreg-szemöldökűek,

ti giliszta-énekűek,

ó, ti ugató kék lángot,

szűz gázbuborékcsillagot,

csipkehínár-örvény füstöt,

gyökércsipke-tölcsér kürtöt,

zöld láng-habcsokor csecsemőt,

földdel-tömött moha-csengőt

szülő vak fehér halottak,

áldottak és átkozottak,

átkozottak és áldottak,

kocsonya-fortyogás holtak,

ó, ti száradók, szikkadók,

földdel szótlan-kiáltozók,

forró kék földhabot ivók,

sárga füst-rózsákat fújók,

ó, ti vad szemérmetlenek,

földben-levetkőző szűzek,

irgalmatlan csontváz-kanok,

föld-szívű gyökér-kakasok,

gyökér-szügyű csontváz-bikák,

vad csontváz-meztelen apák,

fölgerjedt gyökér-csődörök,

megerjedt zöld lángot köpők,

szájatokból habzik fehér

zsírkukac, füst-finom gyökér,

gyökér-kesztyűujj bimbótok

földet lövell, gyökér-drótot,

halálhab-tejútat lőve

döf kék gyökérszőr-felhőbe,

ó, ti szemérmetlen szűzek,

ó, ti ős-szemérmetlenek,

ó, ti vak szégyentelenek,

ó, ti vad reménytelenek,

ó, ti trágár ártatlanok,

mindöröktől hívatlanok,

pucér kevély kegyetlenek,

földbe-gyömöszölt testűek,

magányból kiváltatlanok,

földdel-nyomott gyökér-bábok,

szégyenből-kibontatlanok,

ó, ti vak kifosztatlanok,

ó, ti hanyattfekvő holtak,

húsotokból kibontottak,

csontváz-trágár meztelenek,

lángoló ágyékú szűzek,

gyökérfüst-szeméremszőrű,

gyökérhab-kehely szemérmű,

ti fölhúzott csontváz-térdű,

zöld gyökérüst-ágyéköblű,

széttárt-combú csontváz-kancák,

hab-hüvelyű gyökér-kancák,

gyökér-emsék, csont-nőstények,

csábító csontváz-kevélyek,

hanyatt a földben-föloldott

testű kő-medencecsontok,

combcsontok, csipkés farcsontok,

csonthuroklepke-őscsontok

pórusos csontszigetére,

a csipkés csont-tölgylevélre

hömpölyödik a habos föld,

hömpölyödik a férges föld,

gyökér-kan-csontváz-szégyenre,

gyökér-hím a gyökér-szívre,

kis gyökérszobor-asszonyra

a fölgerjedt föld lángolva,

a szemérmetlen csontvázra,

a kopasz kőcsipke-házra,

a láztalan fehér lázra,

a kiszolgáltatottságra,

halottaim, halottaim,

hívogató halottaim,

elsiratott halottaim,

földbe-dugott halottaim,

koponyák, csontok, csont-csövek,

követelő kegyetlenek,

halottaim, halottaim,

mindíg-hívó halottaim,

könnytelen szép halottaim,

könnyező szép halottaim,

a szívemtől mit akartok,

szívem felé mért kapkodtok,

halottaim, halottaim,

könyörtelen halottaim,

sohase-elsiratottak,

az időből kilopottak,

az elmúlásba csavartak,

ősgyökér-zsákokba varrtak,

halottaim, halottaim,

erőszakos halottaim,

foszfor-átok halottaim,

föld-álarcú halottaim,

zöld mindenség-lovasaim,

bilincseim és árnyaim,

égő bolygó-utasaim,

zöld-égitest utasaim,

a Földgolyó-húsba tömve,

a kis ősgolyóban ülve,

kövér gyökér-lovon ülve,

sárga földhab-lovon ülve,

fénytelen csontváz-utazók,

vigyorgó égitest-lakók,

repűltök a mindenségben

ülvén egy gyökér-nyeregben,

ülvén tömött föld-dobozban,

ülvén a bolygó-csillagban,

ülvén kék gyökér-fülkében,

ülvén a bolygó-pörgésben,

keringtek csillagok között,

suhantok ti levetkőzött,

ringyó-közönyös halottak,

kurvánál is kurvább holtak,

pörögtök, fekve, kevélyen,

rohantok a Mindenségben,

a Mindenség ős-szívében,

mint vérlemezkék a vérben,

mint vértestecskék a vérben,

szálltok a Tér szent testében,

szálltok fekve és halottan,

csontvázzá-kopaszodottan,

szálltok hanyatt-fekve holtan,

ribanc-föltárúlkozottan,

trágár-kitárúlkozottan,

mohó csontváz-átkozottan,

mit akartok hát halottak,

mit akartok tőlem holtak,

halottaim, halottaim,

fenyegető halottaim,

lehetetlen halottaim,

dacos gyökér-angyalaim,

a halálban elődeim,

ti vad gyalázatosaim,

ti vak csontváz-öregeim,

ti elmúlás-követeim,

ti földbe-küldött kémeim,

halottaim, halottaim,

mért beszéltek, mért jajgattok,

mért sziszegtek, mért nyafogtok,

mért bömböltök ott a mélyben,

gyökeresen, csont-kevélyen,

gyökér-tigrisek, kő-sasok,

ti csontváz-krokodílusok,

ó, ti kő-rinocéroszok,

csontváz-robogástalanok,

ó, ti csont-övesállatok,

ti kőszobor-szótalanok,

gyökér-kutyák, gyökér-medvék,

vak csontváz-türelmetlenség,

ó, ti kőpikkely-farkasok,

kőzománc-mozaik gyíkok,

gyökér-párducok, kő-baglyok,

ó, ti halhatatlan foglyok,

föld rabjai, kő-rácsaim,

halottaim, halottaim,

mért hörögtök, mért ugattok,

csonttal földet mért haraptok,

miért hívtok, mit akartok,

szívem felé mért kapartok,

mért ugattok kő-fejekkel,

tátott kőcsipke-vödrökkel,

szőrös kőpikkely-szájakkal,

zománc-patkó fogsorokkal,

halottaim, halottaim,

kíméletlen halottaim,

tőlem holtak mit akartok,

szívem felé mért haraptok,

tőlem holtak mit akartok,

szívem felé mért kapartok,

gyökér-kesztyűs csont-kezekkel,

agyag-kesztyűs kő-kezekkel,

könnyű kő-csillag kezekkel,

száraz csont-csillag kezekkel,

a földből csontváz-ribancok

kijönni miért akartok,

kimászni miért akartok,

fölnyitni az ős-földajtót,

mit akartok tőlem holtak,

régen földbe-rothadottak,

az ősanyagba-rohadtak,

gyönyörűen elkorhadtak,

mit akarsz te csontváz-apa,

mit akarsz vedlő nagyanya,

mit akarsz csonthab-testvérem,

mit akarsz föld-örökségem,

mit akartok halottaim,

földbe-küldött barátaim,

csontváz-büszke bánataim,

koponya-csönd rokonaim,

úgyse visztek le a földbe,

úgyse húztok le a földbe,

nem gyömöszöltök a földbe,

nem gyúrtok bele a földbe,

nem gyömködtök be a földbe,

nem cibáltok be a földbe,

nem megyek én le a földbe,

nem kívánkozom a földbe,

nem akarok én lemenni,

hozzátok a földbe menni,

veletek a földben ülni,

az ősanyagba merűlni,

nem akarok ott heverni,

csontvázzá lefogyatkozni,

gyapjas füsttel füstölögve,

kék lángokkal felőrlődve,

a földben szétszívárogva

vetkőzni le a csontokra,

inkább egy csillagra ugrok,

csillagról csillagra ugrok,

a Mindenségben így futok

előletek csont-gonoszok,

várok csillagködbe bújva,

csillaghalmazban lapúlva,

csillaganyám szent testében,

csillagból-szőtt életében

elrejtőzve előletek,

halottaim, kegyetlenek,

anyám háta mögé bújok,

karjaiba csimpaszkodok,

anyám haja alá bújok,

vállaiba kapaszkodok,

mint Szuzó az Asszony mögé,

a Szűz-Anya háta mögé,

csillagos palástja alá,

illatos hajsátra alá,

a jövőbe kapaszkodok,

az időbe csimpaszkodok,

a Boldog Könyörületbe,

a Rejtelmes Segítőbe,

a Szelíd Közbenjáróba,

arcom szíve mögé dugva.

Tél van. Havas-eső esik,

hó esik és eső esik,

sárga, kék, fehér víz-szálak

közé kevert higanyszálak

ütik a földet konokúl,

ütik buboréktalanúl,

ütik a hó-rongyos földet,

a hó-kocsonyás vak földet,

a vedlett vak temetőket,

virágtalan temetőket,

a hó csillag-kocsonyája

ül szőrös virág-csontvázra,

rothadt-roncs virágfejekre,

pórusos virág-küllőkre,

viráglábszárcsont-bütyökre,

fekete pórus-szőrökre,

meszelt sovány kő-Krisztusok,

szent kő-merengés Jézusok

fején olvadó szőr-sisak,

kristálycsipke-szélű sisak,

s a kő-orr mellett csöpögve,

kő-orrcimpát megkerűlve

fekete kristály-szalaggal,

fekete ikra-pántokkal

csurog a víz gőzölögve

a kő-csillag szájgödörbe,

a vedlő-arcú Jézusok,

meszelt temető-Krisztusok

mészkéreg-álarca alatt

átnövő kristályfonalak

a kő-vállgödörbe gyűlnek,

jég-csontvázú kristály-könnyek,

az ázott, görnyedt Jézusok

kő-vállain hó-párducok,

döglött, foszló hó-menyétek,

kristálycsipke-lepedékek,

kő-kezükben jégcsap-kések,

a könnyek is jégcsap-kések,

kő-szöget körűlvirágzó

jégcsap-csillag, kristály-olló

szikrázik a kék esőben,

Jézus kő-csillag kezében,

hó zöld kocsonya-csipkéje

ragad a hártya-levélre,

kirothadt növény-szárnyakra,

rostszitaháló-tollakra,

a kék ecetfa-csontvázra,

kőpikkely-bodzacsontvázra,

cafatos növényrongy-házra,

őszirózsa-koponyára,

érkeretek közé fogott

pórusos hártya-ablakok

szőrös foszladékaira,

pihés hártya-rongyaira,

nyárfára és jegenyére,

Szűz-Mária kő-fejére,

sovány, kőredős ölébe

omló fia szégyenére,

sírkövekre, keresztekre,

holt kő-szemgödör fészkekre,

földből kiforgott csontokra,

szőrös rovar-csontvázakra;

higany-rács hull a világra,

kristályrács-köd a magányra,

mint amikor őt temettük,

apámat a földbe tettük,

mint amikor ott lebegett

szótlanúl a sírja felett,

ázott hajak, ázott tarkók,

esőrágott öreg tarlók,

kristályfogsoroktól rágott

szalagok, zászlók, virágok,

szőrkoszorús kristálysziget-

buborékú öreg fejek,

leragadt-hajú koponyák,

eső-füstös réz-trombiták,

zöld füstöt okádó kürtök,

pihés csontváz-virágernyők

fölött ezüst deszka-tokban,

kristály-szárnyú koporsóban,

ott lebegett a koporsó,

a virágszárnyú táltosló,

mint egy fémlemez-csikóhal,

virágbóbitás csikóhal,

kristálycsótárú csikóhal,

mint virágzó deszka-angyal,

mint egy könnyű szép rakéta,

jövőbe-szálló rakéta,

mint a Föld húsát bejáró

ezüst tengeralattjáró,

a Föld szent testébe szálló

deszka-tengeralattjáró,

készülvén már lemerűlni,

az anyaggal egyesűlni,

az ősanyagba merűlni,

a halálban elmerűlni,

mint az Alvilágba szálló

Griff, a szent Földbe leszálló,

földben-repülő ősmadár,

a Földben-úszó szent Madár,

mint csontvázak közt úszkáló

kristály-tengeralattjáró,

csontok között, holtak között

bejárva a halálködöt,

csontvázak és koponyák közt

lebegő szűz deszka-báb csönd,

a csontváz-múltban lebegő,

a Földgolyóban repülő,

csontváz-állatok közt függő,

csontváz-virágok közt rengő,

ősállat-csontvázak között,

koponya-virágok fölött,

száraz ősmadár-csontvázak,

kopasz őshüllő-kővázak,

nagy csontváz-virágállatok,

csontváz-halak, csont-csillagok

közt könnyen-lebegve járó

deszka-tengeralattjáró;

a Földgolyó ős-csöndjében,

a múlt csontváz-tengerében,

az anyag zsíros levében,

rostjaiban, kőzetében,

szilárd pórusos tüzében,

az Elmúlás hüvelyében,

az Idő Föld-reményében,

gyökérhálószövetében,

jövőtlen szent szégyenében,

szilárd élet-közegében

úszó ezüst test, deszka-tok,

nehezebb, mint a csillagok,

nehezebb, mint a csillag-fa,

nehezebb, mint Jézus sírja,

nehezebb, mint isten szíve,

mint isten mindenség-szíve,

amiben a lét virágzik,

az elmúlás-csönd virágzik,

s a rovarbáb-szerű testben

fekszik a Test önfeledten,

s a testben a Csontváz fekszik,

a húsból majd kinövekszik,

lángolva, erjedve, égve,

füstölve, gázzal-beszélve,

míg tisztán ott lebeg abban

az ezüstös deszka-tokban,

a deszka-testben a csontváz

a földben a deszkatok-ház,

a Csontváz-Jónást hordozó

őscet-tengeralattjáró.

Tél van. Havas-eső esik,

hó esik és eső esik.

Áznak a földben a holtak,

áznak a makacs halottak,

áznak, akiket szerettem,

áznak, akiket temettem,

áznak, akiket feledtem,

akiket el se feledtem,

áznak, áznak, áznak, áznak,

halottaim áznak, áznak,

kiket a házból kihoztam,

lábbal-előre kihoztam,

kiket szívembe átkoztam,

hanyatt a házból kihoztam,

rogyadozva, tántorogva,

koporsó-lábakat fogva,

arcomat a szemfedőre,

a halálcsipkekendőre

hajtva, kamasz-homlokomat,

könnytelen szempilláimat,

s a koporsó-csúcs szöglete

élét húsomba égette,

s a szemfedő ős-illata

szívemet magába itta,

ők meg merengve kinéztek,

a kis ablakon kinéztek,

virág-ablakon kinéztek,

a szemfedő mögűl néztek,

mint magzatburokhártyából,

asszonyselyemhártyalángból,

a halál magzatburkából,

az elmúlás szűz fátylából,

viasz-virág arccal néztek

akik magukat penésznek,

lángnak, rothadéknak adták,

szívemet körűlharapták;

áznak a halott halottak,

akik rám se kiáltottak,

akik rám se csudálkoztak,

akik néven-szólítottak,

viasz-szóval szótlan szólva,

szenteltvíz húllt a fogukra,

a kő-szemekre rácsavart,

szempillaszőrrel összevarrt

kőmirigygömb-szemhéjukra,

sárga hideg-füst hajukra,

illatozott a mosolyuk,

viasz-merengés mámoruk,

viasz-kehely orrlikukba

tömött zöld-penészes vatta,

virág-teknőben feküdtek,

virág-penészbe merűltek,

növény-csönddel fagyoskodtak,

szent virág-múltba roskadtak;

áznak a komoly halottak,

az elmúlásba kapartak,

a földbe frissen-merűltek,

a zord anyag-lángba sűltek,

a száz-éve foszladozók,

a halottan-kiáltozók,

áznak az ezerévesek

és a tízezerévesek,

és a százezer-évesek,

és a millió-évesek,

áznak a félig-rothadtak,

az egészen fölolvadtak,

áznak a bomlani-kezdők,

az erjedve-újat-kezdők,

a lángokban-üvöltözők,

a zöld füstben ünnepelők,

áznak a halál-könnyesek,

az átoktalan kedvesek,

áznak a füstben-mosolygók,

áznak a lángban-vicsorgók,

áznak a lángot-köpködők,

áznak a csontra-vetkőzők,

a csontvázzá-kopaszodók,

hártyát-vedlő csontváz-gyíkok,

áznak a megmérgezettek,

a még-el-sem-felejtettek,

a magukat-eloldottak,

akik a földbe-futottak,

akik a földbe-siettek,

a gyorsan-eltemetettek,

áznak a szűz hanyattfekvők,

a csont-kézzel integetők,

a csont-ujjal csábítgatók,

csont-ágyékot kimutatók,

áznak a halál-szeretők,

a csontváz-nőstény remegők,

a csontváz-hím álmodozók,

a kincsüket kuporgatók,

áznak a lényegtelenek,

az elfelejthetetlenek,

a kék most-kitárulkozók,

a múltjukat-elárulók,

áznak a fölbomló lázak,

ázik a foltos alázat,

a rothadékony szent burok,

áznak a bomlott asszonyok,

a szentséges szent test ázik,

a szentséges szent hús ázik,

a szentséges anyag ázik,

a szentséges lényeg ázik,

áznak a-már-félig-tiszták,

áznak az egészen tiszták,

áznak koponyák, csontvázak,

a csontok, csigolyák áznak,

áznak a fölbomlás-lángok,

a földbe-dobott virágok,

a földbe-dobott zsebkendők,

bajuszok, párnák, fejkendők,

szempillák és szemöldökök,

hónalj és vaginaszőrök,

kemény férfi-ágyékszőrök,

őshernyó-szemöldökszőrök,

áznak a kezek, a lábak,

áznak a fülcimpa-szárnyak,

a rothadt szemfedő alatt

erjedő füst-halálszavak,

körmök, hajak és szemhéjak,

göndör, foszlott tarkótollak,

viasz-pórusok és likak,

áznak a tajtékos szájak,

a tajték-hernyós orrlikak,

a hab-rózsába fúlt fogak,

áznak a hím-hártyacsengők,

a viaszhernyó kan-vesszők,

vaginákban a hab-rózsák,

ánuszokban tajték-rózsák,

áznak kicsinyek, öregek,

áznak a kemény gyökerek,

földbe-ásódott varangyok,

kukacok, pondrók, rovarok,

giliszták, férgek, bogarak,

áznak a boldog föld alatt,

áznak a gyönyörű földben,

a mindenség-anyag csöndben,

füstölög a víz befolyva

az új deszka-koporsókba,

a csipke-szárnyú tokokba,

a nagy deszka-dobozokba,

a döglött halál-lepkékbe,

koporsó-medvepillékbe,

földben-szálló korhadt, barna

kövér deszka-madarakba,

a papír-szárnyú bábokba,

az el-nem-rothadottakba

és az elrothadottakba,

a foszlottan-széthulltakba,

kukacoktól-őröltekbe,

földdel-összekevertekbe,

hússal-összekevertekbe,

csonttal-összekevertekbe,

ronggyal-összekevertekbe

csurog a tél tiszta könnye,

a mindenségnagy-csontvázú

őshiganyfonál-százlábú

milliárd higany-lábával,

kristálygyökér-önmagával

hitét a holtakig ássa,

belenő az Elmúlásba,

az űrből legyökerezve

örök kristálygyökér-teste

magát a Halálba ássa,

lényegét az elmúlásba,

mint egy szentséges, föllázadt

örök kristálygyökér-állat,

hogy a holtakban tenyésszen,

holtakból élőt növesszen,

vak szívükbe gyökerezzen,

vak hitükbe feledkezzen,

vak húsukba temetkezzen,

vak csontjukkal szeretkezzen,

s a csontok kivirágzanak,

nagy zöld levelet hajtanak,

a csontvázak virágzanak,

virágzanak a csontvázak,

gyökereket eresztenek,

zöld csillagot növesztenek

a sírban a csontok, vázak,

a földben a vak csontvázak.

És te mit láttál a Földben,

a rejtelmes anya-gömbben,

mit láttál apám a földben,

a titkos ősanyag-csöndben,

elmerűlve az Elemben,

a Virágzó Rejtelemben,

mit láttál te Megfigyelő,

búvár-gömbbel lemerűlő,

mit láttál te kedves alak

ott tizenkilenc év alatt,

mit láttál te Titkos Szótlan

a sötét föld-buborékban,

a fekete ősgolyóban,

a csonttal kivirágzóban?

Tizenkilenc éve annak

a vacogó pillanatnak,

mikor a földbe merűltél,

a titokba ereszkedtél,

átadtad magad a földnek,

átadtad magad a csöndnek,

átadtad az ősi lángnak,

halhatatlan elmúlásnak,

az egyszerű fölbomlásnak,

gyalázatos árulásnak,

átadtad magad az éjnek,

átadtad az új-reménynek;

ott állt csillogva, lebegve,

higanyhálóban remegve,

a nyitott föld fölött függve

a koporsó ezüst teste,

eső-ujjak tapogatták,

higany-ujjak kopogtatták

a szent lemerülés előtt,

mielőtt elnyeli a föld

az ős-tengeralattjárót,

az örök titokba szállót,

hosszúkás, vékony szent testét,

nagy födél-papírkeresztjét,

minden szögletét és csücskét,

deszka-húsa minden részét,

minden csavart, minden szöget,

a fa-rostokat, sejteket,

még a Lemerűlés előtt,

a Titokba-úszás előtt,

az Ős-rejtelem-út előtt,

az Ismeretlen Lét előtt,

hogy a mélységet kibírja,

hogy szét ne durranjon sírva,

szét ne pukkanjon füstölve,

mint a sátán hártya-gömbje,

amiben ott ült lebegve

az isten szívét figyelve,

mint magzat magzatburokban,

a tűzhártyabuborékban,

s a hártyagolyó ott forgott,

isten szívében gomolygott,

s az ős-ördög bent kuporgott,

figyelte a Titkos Titkot,

amíg egy ős-szívütéstől,

egy iszonyú szív-rengéstől

szétpukkant nyálas cafattá,

tűz-szőrös tűzpép-ragaccsá

az ős-szív tűzbuboréka,

az ősördög magzatburka,

s a Gonosz, a Szíve-korhadt

az isten szívébe olvadt;

esőbuborékos ujjak,

nagy vízhólyag-végű ujjak,

higanylencsehólyag-ujjak,

kopogtattak, tapogattak,

higany-hemzsegve matattak,

a koporsón kopogtattak,

mintha az űr buboréka

ős-kristálylevelibéka

óriás kristálykezével,

higanylencsés őskezével

tapogatná, ropogtatná,

a koporsót kopogtatná

milliárd kristályujjával,

higanybuborék-lábával,

hogy megtudja mi van abban

a titokzatos nagy tokban;

aztán esőben libegve

mint egy ezüst-szőrű lepke

lassan lemerűlni kezdett

a tok, s a tokban a tested,

most is hallom a koporsó

ezüst oldalán csikorgó

ázott vastag köteleket,

csiszolódó köteleket,

mikor elindúlt a földbe

eső-füstben füstölögve,

mikor lassan imbolyogva

merűlt az agyag-dobozba,

ázott kötél-dörzsöléstől,

vastag kötél-feszüléstől

füstölgő vak oldalakkal,

könnyű csipke-uszonyokkal,

mint egy óriás öreg hal,

kocsonyakristályszárnyakkal,

hallom, ahogy földet érve,

rányomódva a kötélre

a koporsó nagyot koppan,

kötél-nyikorgásban roppan,

s láthatatlan tested moccan

az ezüstös deszka-tokban,

s hull rá eső, föld és virág,

hull a megmaradó világ,

csikorogva és dörögve,

buborékolva, zörögve,

hull ima, könny, ének, átok,

hull rád elhagyott világod.

Ó, te szent földbe leszálló,

ó, te az anyagot járó,

ó, te szent testbe merülő,

anyád belűlről-ismerő

proletár-Piccard professzor,

lemerűltél este hatkor,

tizenkilenc éve annak

a rejtelmes pillanatnak,

hogy a fényes ezüst-tokkal,

koporsó-búvárhajóval

lemerűltél az időbe,

az ősanyag-belső térbe,

a szent Halál-óceánba,

ős-Mariana-árkába,

a szent halál-szakadékba,

a szent mélytenger-halálba,

tizenegyezer-méterre

a halál-nyüzsgés tengerbe,

titkos halál-Mariana-

árokba lebegvén hullva,

tizenegyezer-méterre

az elmúlásban heverve,

Piccard-gömbödben figyeltél,

a szent ősanyagban ültél,

ott a búvárgömb-hajóban,

mint egy üvegbuborékban,

mint egy kristálybuborékban,

mint kristály-magzatburokban,

ültél te halál-embrió,

ültél magzat-ámúldozó,

ültél te, halál-magzata,

te Piccard-kíváncsi apa,

ott ültél búvárgömbödben,

ropogó üveg-gömbödben,

a kristálytest-gömbfülkében,

az ősanya őscsöndjében,

ültél a véges halálban,

a gömb-korlát elmúlásban,

tizenegyezer-méterre

önmagad sorsába esve,

szent halálodba eresztve,

ott sodródva és figyelve,

s fölötted már összecsaptak,

a föld-habok összeforrtak,

a szent földtajték-örvények,

a föld-örvény remegések,

a habzó anyag-tölcsérek,

földbuborék-hemzsegések,

a seb összeforrt fölötted,

a föld összenőtt fölötted,

összeolvadt a rög-tenger

fölötted Figyelő Ember,

amit búvárgömböd kavart

te viasz-bátorság-Piccard.

S ami elnyelte a tested,

a boldog földet fölötted

benőtte rozmaring, virág,

benőtte a vadrózsa-láng,

benőtte a lobogó fű,

a zöld kalász-tekintetű.

Ott ülsz üveg-gömb anyádban,

kristálygömb-magzatburkában,

halhatatlan csontvázmagzat,

föld-álarcú csontváz-Piccard,

s a kis koporsó-ablakon,

kék búvárgömb-ablakodon

kinézve látod a földet,

látod a zsíros kék csöndet,

halál-szörnyekkel hemzsegő,

szörnyeteg-holtakkal nyüzsgő

ősvilágot látsz a földben,

holtakat úszni a ködben,

úsznak a csontváz-rokonok,

csontjuk előtted elforog

kék csont-uszony lobbanással,

világító robbanással,

mint állatszörny-tüzijáték,

zöld lángcsokor-ősajándék,

kék szörny-mirigyfény-bóbita,

hal-csillagok fény-pamata,

égő kék kocsonya-zászlók,

mirigybóbita-lámpások,

kocsonyaorrtüske-lámpák,

tűzliliom-fényködpárnák,

kocsonyaszakáll-tűzrácsok,

mirigy-ötszög lángolások,

égő szájöböl-koszorúk,

mirigycsillagpatkó-kapuk,

mirigy-kukoricacsövek,

tátott kocsonyaüst-tüzek,

mirigyvirág-toroklámpák,

fényszitagömb-buborékfák,

tűzrostbuborék-hidegek,

tűzkoronás szörnyetegek

nyüzsögnek ablakod előtt,

forgó búvárgömböd előtt,

mirigycsillag-koszorúkkal

virágzó szakállas őshal

lebeg zöld ablakod előtt,

csont-lámpákat növeszt a föld,

világító koponyákat,

izzó koponya-lámpákat,

s látod ülvén a halálban,

az ősanyag-buborékban,

forogván az ős-golyóban,

keringvén a Földgolyóban,

úszván halál a Halálban,

a rejtelmes Virágzásban

a Múltat, a Neked-Jövőt,

lebegni föld-szemed előtt,

Dylan Thomas ül a földben

a laugharne-i temetőben,

a laugharne-i füves dombban,

ott ül gyökér-fonadékban,

fölpuffadtan, földagadtan,

ül csontok-közé-ragadtan,

kezében nagy söröskrigli,

kezében nagy-pohár whisky,

mint egy angyal-varangy ül ott,

szürcsölgeti a föld-habot,

gyökér-szárnyakkal lebegve,

gyökér-álarccal merengve

ül ott az irgalmas földben,

a laugharne-i temetőben;

s másutt az ősbuborékban,

a másik-oldal-anyagban

Marilyn Monroe sikoltoz,

zöld lángot fújva rikoltoz,

a lángoló gyémánt-kanca

nyihog ott a földbe-dugva,

az ősarany-táltoskanca

készűl a legvégső harcra,

kövér ősarany-sörénye

hömpölyög a földben égve,

csontvázakra hömpölyödik,

csont-csődörökre örvénylik,

haja, mint ősarany-folyó

bezuhogja a Földgolyót,

szent füstjével az anyagot

belűlről benőve ragyog,

nagy mellein szitakötők:

szűz kristálycsontváz-csecsemők;

s Kathleen Ferrier egy roppant

kőcsontváz-Brontoszauruszban

állva énekel a földben,

földet-fújó ős-örömben,

gyökérfüggönyök közt állva

énekel az őscsontvázban,

gótikus kőcsipke-dómban,

a sárkánycsontváz-templomban,

Gluck Orfeuszát lobogva

zokogja földbe-ragadva,

mint egy ősfoszfor-angyalban,

a kristály-őshímcsontvázban;

s látod a csontváz-zenekart,

Wolfgang Amadeus Mozart

a földben lágyan vezényel

kék gyökérkesztyű-kezével,

s föld-hegedűk és föld-fúvók,

föld-klavírok, föld-csemballók,

föld-kürtök, vak föld-trombiták

mondják a föld-szimfóniát,

csontváz-nyikorgás a hangjuk,

föld-hallgatás a hatalmuk;

s hallgatja az ősföld-zenét,

kék gyökércsipke-ütemét

szent gyökér-Kazinczy Ferenc,

a gyökércsipke-ingű szent,

máslis-copfos koponyával,

magányos csont-mosolyával,

vak szívében föllazúltan,

az ősanyag-Konzerthausban,

gyökérszobor-lovon ülve,

csontváz-testén gyökér-mente,

csontváz-lábán gyökér-csizma,

szent gyökér-könyvet lapozva;

a Föld-szívben Bach és Verdi,

Schönberg, Haydn, Monteverdi,

Alban Berg és Anton Webern

Beethoven, Liszt Ferenc, Wagner,

Händel, s a vén Gusztáv Mahler

nagy lábszárcsonttal vezényel

szentséges csontváz-csoportban,

integetve a föld-habban,

s valamennyiük csont-arcát,

mindegyik vezénylő-pálcát

befonják hajszálgyökerek,

s a föld-kesztyűs csontváz-kezet;

s látod, ül, a földbe-hullván,

zöld békával hüvelykujján,

kis zöld levelibékával,

zöld-lüktetés mirigy-házzal,

amely ujjára fonódik,

miriggyel rápúpozódik,

lencsés kocsonya-kezével,

kocsonya-gomb ujjhegyével

átölelve a nem-hervadt,

el-nem-rothadt hüvelykujjat,

s a hideg mirigy-akarat,

a zöld görnyedés csak hallgat,

mint egy lüktető zöld dió,

mint ijedt, zöld mirigy-manó,

ott ül Bartók Béla némán,

zöld-béka ül hüvelykujján,

ott ül szótlanúl, merengve,

szent arcát a földbe rejtve,

ott ül el-nem-rothadottan,

ép testtel az ősanyagban;

s ott száll a titkos hold felé,

a Föld rózsa-szíve felé

száll Cyrano de Bergerac,

testén milliárd kis palack,

sovány szent testére kötött

hajnali harmattal töltött

milliárd kis üvegpalack-

hólyaggal száll szent Bergerac,

mint üveghólyagfürt-angyal,

mint üvegszőlőfürt-angyal,

erjedő harmat-párával,

lobogó rózsa-párával

a Hold felé ráncigálva

az üveghólyagfürt-lámpa

ott repül a Földgolyóban,

az Ősanyag-buborékban,

száll a fekete golyóban,

amiben egy parázs-szív van,

a rózsaparázs-szív felé,

repűl a Föld szíve felé,

száll a rózsaszín golyóban,

amiben egy tűzgolyó van,

a lobogó üvegpalack-

hólyagfürt-angyal Bergerac;

s látod: beszél a vadaknak,

a halaknak, madaraknak

gyökér-Assisi Szent Ferenc,

szent-szíved-rokona-Ferenc,

s körülötte ott nyüzsögnek,

csontja körűl ott hemzsegnek

mint szódavízbuborékok,

mint a csillag-gömbárnyékok

a sárga csontvázmadarak,

a fehér kőcsontváz-vadak,

a szálkabuborék-halak,

csontváz-őzek, csontváz-nyulak,

csontváz-gyíkok, csontváz-békák,

csontváz-hemzsegés-gömbszálkák;

s látod, taposva a csöndet,

meg-sem-mozdítva a földet

mennek a csontváz-állatok,

őscsontváz-Dinoszauruszok,

az óriás kő-templomok,

az ős-csontcsipke-kőtornyok,

óriás medence-csonttal,

óriás lábszár-csontokkal,

óriás szent combcsontokkal,

csipkés csigolya-ágakkal,

mint óriás kő-hegedűk,

óriás csontváz-hegedűk,

vonúlnak lassan a földben,

az ősanya-Múltidőben,

a Múlt-idő őstestében,

Örök-Anya-Jelenében,

mennek kő-léptekkel lassan,

az Anyagban moccanatlan.

S látod, ahogy ott ülsz szótlan

föld-üveg búvárgolyódban,

az örök magzatburokban,

a Földgolyó-ősanyában:

csontváz-lovakon kocognak,

csontváz-népek vándorolnak,

csont-népek mennek a földben,

nagyhajúak a nagy csöndben,

földdel-tömött koponyájuk

pórusaiból szakálluk

szőrzete a földbe-tódúl,

hajzata az agyagba hull,

a lovak farka, sörénye,

csontból-kinőtt szőr-örvénye,

csigolyából, koponyából

kinőtt szőr-zászlója lángol

gyökerekbe keveredve,

földhabokba gyökerezve;

s körülötted elforognak,

mint a napok, mint a holdak,

mint égő csillag-képletek,

lángoló csillag-rendszerek,

mint égő állat-csillagok,

lángoló növény-állatok,

foszforeszkáló köd-képek,

csillagképlet-tűz-szekrények:

márványtökű márvány-lovak,

márvány-eres csődör-nyakak,

márvány-röhögés ló-fejek,

márvány-szárnyú ló-istenek,

Vénuszok és Afroditék,

márvány-csöcsű föld-remeték,

a márványcsipke-szakállú,

habos márvány-koponyájú,

göndör márványcsipke-szőrű

ágyékban márvány-péniszű

istenek, kőcsipke-hajú,

fehér kő-szemgödör arcú

istennők, Homérosz, Dante,

égő csontváz-könyvön ülve,

foszlott gyökér-könyvön ülve,

kő-époszokon repűlve,

mint kő-lepkén, gyökér-lepkén,

mint óriás csontváz-lepkén;

Herakleitosz, Leonardó,

kőcsontváz-Giordano Brunó

száll ott lángoló kék szájjal,

csillag-fújó koponyával,

szájukból a végtelenség,

az égő csillag-mindenség

ömlik, habzik sisteregve,

a Földgolyót fényesítve,

csillaglángokkal beszórva,

csillagtajtékkal befonva,

s a Földgolyó-derengésben,

szájuk végtelen tüzében

látod belűlről a Földet,

anyádból az anya-testet,

látod az őskőzeteket,

azokban az őslényeket,

kőbe, palába temetett,

állatokat, növényeket,

s látod kedves halott alak

a földben a kristályokat,

a lángoló ásványokat,

a kristályrög-csillagokat;

s látod Halhatatlan Ember:

nagy csontváz-macskán ül Baudelaire,

hatalmas kőlárva-arca

gyökér-csipkével takarva,

s fut a macska mozdulatlan

a gyökeres ősanyagban;

s látod, egy gyökérszobában

Spinóza görnyed magában,

föld-asztalnál szótlan görnyed,

teleköhögi a csöndet,

földet fúj csont-köhögése,

földet köp csontváz-köpése,

óriás lencsét csiszolgat,

mintha csiszolná a holdat,

s csontváz-kezével föltartja,

azon át látszik csont-arca,

óriás csontgömbbé nőve

mered az ősföld-időbe,

s látszik a dagadt koponya

minden varrata, pórusa,

mintha az ősüveglencsét

a hold kő-arcához tennéd,

s úgy látnád te a földagadt

kőcsipkepórus-arc holdat;

s látod, ahogy a földben száll

gépén Otto Lilienthal

föld-felhőkbe emelkedve,

óriás káposztalepke,

titokzatos merűlésben,

a csapkodó-szárnyú gépen,

a drótváz-faváz-csontvászon-

őscsipke-lepke madáron,

s ott szállnak a Wright-testvérek

ülvén kétfedelű gépet,

Wilbun Wright és ő, Orville Wright,

ferdén, ahogy a föld-szív lejt,

mint egy király-szitakötőn

ülnek kétszárnyú repülőn,

ülnek a vászon-nyeregben,

mint egy lepketartó-nyergen,

csontváz-lábuk hosszan kilóg

a vászon-gépből, gyökér-pók,

mint a szitakötő sárga

zománc-csillag-gömb torába

gyökerező kristály-lába,

lóg az ősgyökér-magányba,

koponyájukon szemüveg:

dagadt szitakötő-szemek,

s zöld gyökér-pilótasapka

koponyájukra ragadva;

s látod, mutatja az ablak:

Kopernikusz, Newton, Max Planck

mereng magában a Földben,

az Ős-Múlt-Jelenidőben

ott mereng a három Csontváz-

szent-mindenségmegújítás,

gyökér-papíron számolva,

karcsont-ceruzával írva,

egymás-felé bólintgatva,

koponya-tornyokban lakva,

csontváz-mellkasukból vastag

gyökérszövedékgömb dagad,

az új-mindenség-ősforma,

az húzza őket magasba,

azon függenek a vázak,

mint léggömbön kosár-házak;

s látod ott ül Albert Einstein,

mint a Teremtő Úristen

egy óriás vastojáson,

kék fémbuborék-tojáson,

ül domború csillag-rácson,

a gömbvégtelen őslángon,

a csillag-gömb végtelenen,

ül a buborék-mindenen,

hamvadatlan bársony-arca,

rothadatlan szent ősarca,

vállig-érő szent őshaja,

roppant ősbajusz-mosolya

lángol, mint az isten szíve,

mint a teremtés mindene

mindörökké ott a Földben,

az ősbuborék-örömben;

s látod ott ül ásítozva,

Goethe Faustját lapozgatva

a boldog ördög a földben,

pokol-rózsatűzözönben,

szőrös ujját megnyálazza

a szent époszt úgy lapozza,

mintha nem is földben ülne,

de egy üveg-gömbben ülne,

körűl a megritkúlt anyag

pontjai világítanak,

mintha egy atomban ülne,

anyagpont-gömbhéjban ülne,

mintha csillag-gömbben ülne,

csillag-buborékban ülne,

ül az anyagtalan földben,

a belőle-növő csöndben,

a merengés-buborékban,

a széthúzódó anyagban,

szívéből-áradó gömbben,

önmaga-buborékcsöndben.

Ó, te Boldog Megfigyelő

elszáll előtted az idő,

elhömpölyög a múlt-idő

előtted Jövőt-kereső,

leszáll tehozzád a jövő,

eljön majd a jövő-idő,

minden ami volt, ami lesz,

leszáll elrothadt szívedhez,

leszáll minden Jövő hozzád,

s megérinti csontváz-orcád,

minden dolog, minden lényeg

megérinti csontváz-lényed,

eljönnek hozzád a testek,

mint lángoló égitestek,

eljönnek hozzád a múltak,

a régen földbe-lazúltak,

látomások, jelenések,

földbe-rothadt szívverések,

jönnek az ezerévesek

és a tízezerévesek

és a százezer-évesek

és a millió-évesek,

minden halál eljön hozzád,

halálát elhozza hozzád,

jövőjét elhozza hozzád,

te szent csontváz-bizonyosság,

te-előtted elforognak,

búvárgömböd előtt szállnak,

mint robbanó-fényű halak,

fény-robbanás testű halak,

foszfor-felhőt fecskendező,

kék fény-bojtokat lövellő

garnélák, ollótlan rákok,

kristályszöglet-Jézus rákok,

eljön minden csont a csonthoz,

minden halál a halálhoz,

eljön a szent föld a földhöz,

a csont-bánat a csont-csöndhöz,

majd eljövök én is hozzád,

földbe-megyek én is hozzád,

koponyádat kopogtatom,

csontváz-arcod megcsókolom,

lesz akkor kövér vígalom,

földalatti-lakodalom,

gyökér-székben ülve vársz majd,

könyöklöd a gyökér-asztalt,

asztalodon gyökér-pohár,

földdel-habzó csipke-pohár,

ülsz csontváz-apám a földben,

csontváz-lámpa a kezedben,

azzal világítsz, ha jövök,

szájadból a föld füstölög,

s figyelsz a réz-lángú hangra,

földben szól a rezesbanda,

fújják a réz-trombitákat,

a réz-csigaház dudákat,

a lábszár-csont furulyákat

a földbe-gyömöszölt szájak

fújják az ősföld-szobában

a csontváz-fiúk vídáman,

s a Földgolyóban szétárad

lángja a rezesbandának,

hogy minden halott figyeljen,

ünnepünkkel ünnepeljen,

ünnepeljen az ős-halál,

ha a fiú hazatalál,

ha megtér a tiszta földbe,

visszatér a boldog földbe,

a szent Bolygó-ősanyába,

anyag-halhatatlanságba,

a halhatatlan anyagba

szívét rothadni lehozza,

testét rothadni lehozza,

énekét a földbe-dobva,

szívét a föld-lángba dobja,

nem a mennybe, a pokolba.

A föld-valcert, az iszonyút,

fújják majd a csontváz-fiúk,

fújják a habos föld-polkát

a földdel-tömött trombiták,

szétlazúlt csontváz-kezével

a direktor-úr vezényel,

Dévay igazgató úr

szájából földpermet tódúl,

csontváz-testén nagy-sujtásos,

kék zsinórcsipke-írásos

penész-kabát, elrothadt ing,

selyem-kesztyűs kezével int,

nyakkendő-csokrán arany-rojt,

foszló aranycsipke-bozont,

körülötte, mint egy fészek

darázs, a csontváz-zenészek:

szikrázó és gyökér-recés

réz-moha-szőr-keveredés,

a cintányéros is üti,

a csontváz-dobos is veri

a rézkorongot a földben,

a föld-nagydobot a földben,

billegnek a csont-üst lukak

moha-szívén csontváz-ujjak,

játszik a víg rezesbanda,

gyökércsipkecsönd a hangja,

hangja gyökerekből, földből,

gyökér nő ki a kürtökből,

földdel-tömött trombitákból,

föld-gilisztás furulyákból,

gyökércsipkehab-állatok,

gyökérszoknya-földasszonyok

lógnak ki a trombitákból,

a szétrepedt koponyákból,

másznak gyökér-százlábúak,

gyökér-skorpiók, kő-ágak,

gyökér-gyíkok, gyökér-pókok,

bütykös ősgyökér-varangyok

a mohos földzsákba tömött

csontvázak, koponyák között,

a föld-habos csontvázakban,

a föld-habos koponyákban,

körűltekerik a fáradt,

földbe-fulladt trombitákat,

föld-likú csont-furulyákat,

föld-szakállú koponyákat,

az egész csontváz-zenekart

betekerik bütykös, csavart

csipkeözön-hálójukkal,

örvénylő csipke-lángjukkal,

gyökér lóg ki a csont-csöndből,

szemgödrökből, fülgödrökből,

a csontcsipke-alagutak,

föld-belű csigolya-lukak

zsírjából füstként kimászik,

kövér gyökér-szőr virágzik,

a fehér csont-hónaljakon,

kő-lepke medencecsonton

göndör gyökérhab-szőrrózsák,

gyökérszívrózsa-ágyékláng,

s a föld-arcú koponyákon,

a varratos kőgolyókon,

repedt kő-buborékokon,

széttörött csonthólyagokon

rothadt dalárdista-sapka,

mint foszló kék moha-rózsa,

közepén arany-darázzsal,

kis arany-darázscsontvázzal:

aranycérna-hímzés lanttal,

kis aranycsontváz-lírával.

S így szól a zene a földben,

a zene földbe-tömötten,

a földbe-merűlt zenekar,

szent gyökér-föld-csont-valcerral,

föld-ütemmel, föld-hangzással,

szótalan föld-lángolással,

amikor hozzád leszállok,

magam is szent földdé válok,

amikor ott mulatozunk,

lent a földben vígadozunk,

szent férges földet kortyolunk,

szent kukacos földet iszunk,

s a földben, mint a csillagok,

giliszták, férgek, varangyok,

lótetűk és százlábúak,

kövér szalonnabogarak,

kerekesférgek, bogarak

függvén úgy világítanak,

lüktető testük úgy ragyog,

mint az űrben őscsillagok,

holtat-faló elevenek

körülöttünk úgy lebegnek,

mintha csillag-háló lenne

köröttünk a földbe-szőve.

Tél van. Havas-eső esik.

Hó esik és eső esik.

Áznak a földben a holtak,

áznak az örök halottak.

Ne hívj engem csontváz-apám,

ne hívj le a földbe apám,

figyeld csak az ősvilágot,

a zsíros Halál-országot,

te, a Földgolyót-bejáró

deszka-tengeralattjáró

széttörött csontváz-királya,

mindörökké-kapitánya,

figyeld csak a vak életet,

földalatti-történelmet,

lásd, amit sohase tudtál,

lássad, amibe lehulltál,

búvárgömböddel leszálltál,

gömb-utas, csontváz-virágszál,

örök kristálygolyó foglya,

kristály-burok embriója,

lásd a Föld-időt, föld-magzat,

mindent-néző csontváz-Piccard,

proletár-Piccard professzor,

Misztikus Angyali Doktor,

Mindenttudó Szent Confessor,

Angyali Tudós Professzor!

Magamat földbe nem oldom,

nekem más dolog a dolgom,

anyámat kell megvédenem,

a haláltól elrejtenem.

Szívem nem őrölheti meg

föld, kő, tűz, rothadás, féreg,

anyámat kell megvédenem,

a szívembe építenem!

Hagyj hát magamra Csont-alak,

ne akard, hogy átkozzalak!

Ne akard, hogy megsértselek,

a földön át megüsselek,

ne hívd anyámat a földbe,

ne hívd zöld lángot üvöltve,

hogy a sírból kicsap a láng,

attól hervad el a virág,

ne hívd te Örökös Naptár,

férgekkel-nyüzsgő Csont-kaptár,

irgalmatlan Csontváz-harang,

földbe-merűlt búvár-harang,

csont-Apokalipszis-állat

ne csábítsd Édesanyámat,

ős-jelenés Angyal-kutya,

gyökér-szárnyú Csontváz-Csoda,

látomás Csontváz-Angyala,

gyémántnál-szigorúbb apa.

Hisz a föld összetört téged,

összetörte tiszta fényed,

hisz a földben összetörtél,

földdel összekeveredtél,

a szíved is úgy rohadt el

sziszegő förtelmes tűzzel,

szíved a lángtalan földben,

vad lángot lövellve zölden,

hogy azt hittem, tomboló, vad

tüzétől a Föld széthasad,

a Föld is parázzsá rohad,

parázskristály-gömbbé lohad,

kiég tested lángjaitól,

égő szíved lángjaitól.

Ha leásnék a sírodba,

mit találnék szétomolva

ott az agyag-koporsóban,

a gyökeres föld-dobozban?

Gyökerek és lárvabőrök,

szakadozott gyökérszőrök,

üres hártyák, foszladékok,

penészes ing-maradékok,

tajtékok, maradék szőrök,

rongyok, rothadt csipke-felhők,

féreg-pernye, földbe-száradt

kukac-hab, rovar-csontvázak,

földdel-tömött csigahéjak,

aszalódott varangy-csillag,

rothadt aranypapír-kereszt,

korhadt aranyírás-lemez

között jaj mit is találnék,

halál-szemétben ha állnék?

Csontot, csontot, csontot, csontot,

földbe-száradt csontot, csontot,

a gyökeres földbe száradt

sárga koponyát, csontvázat,

pórusos kiszikkadt csontot,

repedezett sárga csontot,

földdel kitömött koponyát,

gyökér-bajuszos koponyát,

gyökér-szempillás koponyát,

gyökér-szakállas koponyát,

széttört csontvázat, koponyát,

de nem a szent Ember Fiát!

De nem a Megváltó Fiút,

a csillag-hajnal mosolyút,

de nem a Megváltó Testet,

a Kőművesfiú-istent,

aki jött, hogy fölkiáltson,

az idő szívébe lásson,

az elmúlásból kiváltson,

hogy az öröklétbe rántson.

Ez volnál te, Büszkeségem,

ebben a halál-szemétben?

Ez volnál te, Édességem,

ebben a keveredésben?

Ez volnál te, szép Kedvesség,

ez a föld-csont-szőr-keverék?

Ez volnál te, Éposz-hősöm,

aki itt jártál a földön,

aki sírtál, énekeltél,

részegen is csak nevettél,

aki még tőlem is féltél,

féltél, mert nagyon szerettél,

ez a föld-dobozba rothadt

rongy, szőr, csont, gyökér, féreg-hab?

Ez volnál te, Örökségem,

aki adtad boldog fényem,

aki testemet is adtad,

lámpásomat meggyújtottad,

szívemet testedből gyúrtad,

énekem szívembe fújtad,

ez a sárga és fekete,

kék-eres és rozsda-szürke,

lángfoltos és föld-mirigyes,

porhanyó, ragacsos, nedves

agyagba sűllyedt kő-fejű,

húrtalan nagy kő-hegedű?

Ez a sárba-süppedt komor,

büszke, vak Henry Moore-szobor,

ez a kő-kengurucsontváz,

ez a széttört, szikkadt kő-ház,

nagy kő-hárfa kő-húrokkal,

vak kő-fa kő-csillagokkal,

ez a csont és szőr-maradék,

ez a keverék-rothadék,

ez a lehetetlen sárga

csont, belegyúrva a sárba,

ez a széttört csontcsipke-híd,

ez a repedezett kő-hit,

ez a kő-csipke, kő-pálca

összevisszaság, kő-trágya,

ez a gyökér-rózsás csont-gömb,

ez a csont-hólyagba zárt csönd,

szuvas fogak, lukas fogak

üreg-csöveiben salak,

kemény föld-gyökértömések,

kék földhab-sűrűsödések,

földpikkelycsillag-gyökerek,

föld-férgek és föld-idegek.

Ez volnál, Örök-Szemérmes,

ez a gyökeres, föld-kérges

hosszú csontváz penész-zölden,

kő-írás a sárga földben,

magadat hanyatt szétvetve

föloldva és kiterítve

a habtalan agyag-tokban,

szemérmetlenűl, titokban,

csontjaidat szétterítve,

meztelenséged levetve,

csontcsipkepálca-kúszadék,

csontcsillaglánc-kőmaradék,

tátott, repedt, fölordító

kő-eres kőkéreg-golyó,

mintha egy kőcsipke-madár,

ősdenevér, gázlómadár,

titkos ősgyík-Ramphorhynchus,

szent ősgyík-Pterodactylus,

vak ősgyík-Anurognathus,

Pteronodon-kőkasza-kúp,

boldog Archaeopterix,

palába-sűlt kőpórus-X

csontváza heverne kőbe-

forrva, lazán kőbe-törve,

ez volnál, csontpálca-szobor,

megkövűlt ősvirág-csokor,

ahogy csipkésen, fehéren

heversz az agyag-szekrényben,

hosszú pórusos virág-szár,

kőmozaik-tulipánszár,

kő-tulipán, kőgömb-fejű,

szőrtelen kő-láng levelű,

vak kőcsipkelánc-gyökerű,

fehér kőcsipketoll-kezű

csont-tulipán a kék földben,

kő-serleg az eres földben,

földdel-megtöltött kő-kehely,

lángtalan csontketrec-hüvely,

fekvő csontkalicka-torony,

te szőrtelen csontváz-szigony.

Ez volnál te, ez a Kő-gyász,

ez a bütykös, sárga Csont-ház,

ez a Csont, ez a Váz, ez a

földdel összekevert laza

csont-alom, trágya-korhadtan

a föld-kocka istállóban?

Hát hol vagy Te, Büszkeségem,

hát hol vagy Te, Édességem,

hát hol vagy Te, Szép Kedvesség,

hát hol vagy Te, Nagy Örökség,

hol vagy Örök-Szemérmesség,

te Époszhős-Sejtelmesség?

Hová lett fénylő Alakod,

hol van Lényeged, Illatod,

hol van Hangod, Mozdulatod,

Rekedtséged és Mosolyod,

hol van könnyű Nevetésed,

szép fehér Integetésed,

Szenvedésed, Rettegésed,

Irgalmad és Betegséged,

hol van Vágyad és Reményed,

Kizárólagos Szent Fényed?

Hol van sugárzó szép arcod,

bajusztalan fehér arcod,

vékony-szálú laza hajad,

izzadt homlokodra tapadt,

mosolyomba keveredett

hosszú könnyű fehér kezed,

fehér Krisztus-lábad hol van,

Jézus-tiszta lábad hol van,

gacsos, hosszú lábujjaid,

tyúkszem-rózsás lábujjaid

hol vannak, szent lábad hol van,

amit a lavórban mostam

előtted a földön ülve,

lábszárad is nedvesítve,

te meg ott ültél gatyában,

a hokedlin a konyhában

és sárosan énekeltél,

sár-rózsa szájjal fütyültél,

hol van behorpadt nagy hátad,

fehér féloldalas hátad,

pórusos kő-teknő hátad,

beroppant-üregű hátad

hová foszlott, hátad hol van,

amit vídáman tapostam,

meztelen lábbal tapostam,

amíg nyögésed hallgattam,

nagy kék kardvágás-karéjban,

kék forradáscsipketollban,

lila csipkelánc-félholdban

összevarrt szent hátad hol van,

amit boldogan tapostam,

seb-páfrányán tapickoltam,

verejtékedben taposva,

a hajadba kapaszkodva.

Hol van teremtő ágyékod,

szőrhabos tiszta lágyékod,

a szent nemzőtest hová lett,

miért táplálta a férget,

amit egyszer láttam, halott,

mint viaszvarangy-csillagot,

ahogy fénylett árván, holtan,

haláloddal kitakartan,

halálodban kitakartan,

halálos gyalázatodban,

feküdtél tehetetlenűl,

ott feküdtél meztelenűl,

szent viasz-szégyentelenűl,

vak viasz-szobor, egyedűl,

absztrakt szobor, viasz-őspajzs,

a halálra-rajzolt kőrajz,

öled verejtékes lángja

mint egy égő kristálylámpa,

ős-szőrbokor-foglalatú,

lángoló, viasz-illatú

kristálylámpa fénylett tompán,

megtörve a kőtoll-bordán,

a medence-csont kiállva,

mint egy óriás kő-hárfa

izzott a gyertyaláng-csöndben,

s az illatos halál-ködben,

a verejték-fényű testen,

ebben a kőhárfa-csöndben,

a viasz-láng némaságban,

a viasz-csönd soványságban

úgy megnőtt a szent nemzőtest,

a szent nemzőszerv-együttes,

kristálygyík szőrcsillag-dombon,

mint egy afrikai szobron.

Mögötted már a halál van,

előtted is a halál van,

alattad is a halál van,

fölötted is a halál van,

s nem látod, összekúszáltan

fekvő váz a föld-szobában,

a tömör agyag-szobában,

a sárga agyag-kockában

fekvő csont-törmelék apám,

koponya-kedvesség apám,

nem látsz túl az agyag-szobán,

nem látsz túl a gyökér-szobán,

vak koponyád, a csont-sárga,

belefulladt a kék sárba,

szemgödreiben a vak föld,

csont-üstjeidben a vak föld,

nem látod, hogy a fejedtől,

elrothadt test-hüvelyedtől

tíz méterre szállt a földbe

nagyanyám, a zsíros ködbe,

tíz méterre a fejedtől,

elrothadt ifjú szívedtől.

Ó, a kicsi Csillag-asszony,

a zöld-arcú Tündér-asszony,

a zöld-arcú csöpp Ősanya,

a zöld-arcú Angyalocska,

a picike szent Ősasszony,

a fönséges Moha-asszony,

elvarázsolt Tündér-koca,

a mítikus Éposz-kacsa,

világtojást keltő Réce,

a zöld-bóbitás Mesécske,

mindenség-tojó Őséposz,

semmin-fészkelő Zöld Mítosz,

virágzó Ősmadár-Anya,

világok Madár-asszonya,

ó, a zöld-arcú Ősálom,

a Zöld Lomb a zöld halálon,

ó, a csöppség Zöld Ősanya,

a titokzatos Zöld Ima

virágok közt szállt a földbe,

virág-palástba merűlve,

mint egy virágból-font lepke,

virágból-szőtt Őskönyvecske,

úgy feküdt a ravatalon

a Világ-anyja Ősasszony,

mint fekete imakönyvre,

nyitott öreg imakönyvre

fektetett szagos gyöngyvirág,

fehér nárcisz, rozmaring-ág,

fehér jázmin, zöld füvecske,

zöld ibolyalevelecske,

zöld kalász, kristálytű-ágú,

zöld kristályszőr-koronájú,

mint harmatos ibolyácska,

bársony-koponya árvácska,

virág-bölcsőben feküdt ott

a kicsi Ősanya-halott,

a halhatatlan Ősasszony,

a csöpp Ősanya-Kisasszony

egy hatalmas koporsóban,

fekete halál-dobozban,

hogy a közepéig ért csak,

ott ágaskodtak a lábak,

selyem-cipőben az ujjak,

a szemfedővel takartak,

mint köd-zsákban viasz-tollak,

virág-örvényben kő-ágak,

nagy-máslis selyemcipőben,

apró kék bársony-cipőben,

s a koporsó üres felét,

haláltalan zöld üregét

kitömtük fehér virággal,

pórusos zöld növény-lánggal,

kitömtük piros virággal,

szőrös növény-boldogsággal.

Úgy halt meg, akit szerettél,

aki elől elsiettél,

hogy egész-nap imádkozott,

három-napig imádkozott,

éjjel-nappal imádkozott,

ült az ágyban fehér ingben,

rózsafűzérrel kezében

és egész-nap imádkozott,

három-napig imádkozott:

Üdvözlégy Mária Édes,

üdvözlégy Malaszttal Teljes,

üdvözlégy Szent Virág-asztal,

üdvözlégy örök malaszttal,

üdvözlégy Szent Virág-asszony,

Virág-szülő Boldogasszony,

üdvözlégy Virág-kemence,

üdvözlégy Virág-medence,

üdvözlégy áldott Jézusunk,

virágzó vérünk és húsunk

Illatos Virág-Temploma,

üdvözlégy Világ Asszonya,

üdvözlégy Virág-Buborék,

Szent Virág-Asszony Teljesség,

Szeplőtelen Szűz Mária,

üdvözlégy Jézusom Anyja,

testedben aki hordozád

üdvözlégy Szentséges Virág,

üdvözlégy Szent Szeplőtelen,

Jézuska csüggött melleden,

szentséges szent emlőiden,

virágillatú kebleden,

üdvözlégy Boldog Mária,

mennyország Virág-angyala,

az örök Úr van teveled,

áldott legyen a te neved,

áldott vagy az asszonyok közt,

a boldog Virág-kutak közt,

mi Asszonyunk, Szűz Mária,

én istenemnek Szent Anyja,

imádkozz értem bűnösért,

az istennek tán kedvesért

most és halálom óráján,

most majd halálom óráján,

Szűz Mária Édes Szíve,

Mi-Asszonyunk Virág-szíve

légy az én Szent Menedékem,

hadd aludjak kertecskédben;

ó, Jézus Szentséges Szíve,

halállal-tusakvó szíve

irgalmazz a haldoklónak,

védj, ha az angyalok szólnak,

immár a nap leáldozott,

ezért hozzád fohászkodok,

a gonosz álmok fussanak,

az ördögök aludjanak

és az éji képzeletek

szívemben ne nyüzsögjenek;

éjjel-nappal imádkozott,

három-napig imádkozott,

akkor jött a Fehér Angyal:

virág-szárnnyal, virág-hajjal,

virágból-font virág-testtel,

virág-illatú énekkel,

virág-ujjal megillette,

homlokát megérintette,

s fülébe súgta szelíden:

ne félj nagyon kicsi szívem,

egy kicsikét most nehéz lesz,

egy kicsit nagyon nehéz lesz,

de azután majd könnyű lesz,

azután gyönyörű fény lesz,

gondolj az Ember Fiára,

vérző-szívű Szűz-Anyára,

én a Termékenység vagyok,

a Teremtő Angyal vagyok,

a Virágzás-Angyal vagyok,

a Teremtés-Angyal vagyok,

tehozzád azért fordulok

Te Örök Termékeny Boldog;

aztán jött a Piros Angyal,

tűzből-épített szárnyakkal,

csillagokból szőtt szent testtel,

csillagokból font kezekkel,

csillag-ujjal megillette,

a homlokát érintette,

s fülébe súgta szelíden:

ne félj nagyon kicsi szívem,

nemsokára megégetlek,

tüzemmel porrá perzsellek,

lángommal fölolvasztalak,

én a földbe rohasztalak,

szívecskédet megégetem,

ráfújom sistergő tüzem,

ráfújok lángoló szájjal,

lángoló kék kiáltással,

csillag-testemhez ölellek,

csillag-testembe égetlek,

én az Űr Angyala vagyok,

Végtelenség-Angyal vagyok,

a Csillagtér-Angyal vagyok,

az Öröklét-Angyal vagyok,

azért fordulok most hozzád

Te Csillagból Lett Boldogság,

egy kicsikét most nehéz lesz,

egy kicsit nagyon nehéz lesz,

de azután majd könnyű lesz,

tűz-testemben újjászületsz;

s jött már a Fekete Angyal,

férgekből-szőtt dög-szárnyakkal,

nyüzsgő, zsíros kukacokból,

vak szalonnabogarakból,

nyűvekből és vak lárvákból,

hernyókból és rovarokból

szőtt lüktető dög-sár testtel,

lárvás döghús-sár kezekkel,

s dög-ujjával megillette,

homlokát megérintette,

s fülébe súgta szeliden:

most nagyon nehéz lesz szívem,

most kicsit nagyon nehéz lesz,

most aztán nagyon nehéz lesz,

nézz rám, előbb imádkozunk,

a férgekhez imádkozunk,

aztán szépen megfojtalak,

torkodon megszorítalak,

dög-kezemmel megszorítom,

lelked dög-testembe szívom,

ne félj nagyon, én a rabod,

én a Föld Angyala vagyok,

én az Anyag-Angyal vagyok,

a Földanyag-Angyal vagyok,

az Ősanyag-Angyal vagyok,

az Anyagláng-Angyal vagyok,

azért fordulok most hozzád

Te Földből Épűlt Boldogság,

ne félj szívem, ez a dolgom,

húsodat a földbe fojtom,

mondd csak szép lassan utánam

míg föléd-terítem szárnyam:

üdvözlégy férgek, bogarak,

üdvözlégy kukacok, vadak,

üdvözlégy hernyók, giliszták,

boldog föld leszállok hozzád,

üdvözlégy pókok, varangyok,

üdvözlégy csigák, vakondok,

üdvözlégy kemény rovarok,

üdvözlégy szőrös csillagok,

üdvözlégy gyökerek, kövek,

üdvözlégy lárvák és nyüvek,

üdvözlégy tetvek, poloskák,

üdvözlégy Föld, Örök Ország,

üdvözlégy Föld, Bolygó-Anya,

férgek, szentek Szülőanyja,

üdvözlégy Föld, Csillag-gyermek,

üdvözlégy Föld, és ismerj meg,

üdvözlégy Keringő Asszony,

üdvözlégy Zsíros Szent Alkony,

méhed nyisd meg kis testemnek,

nyisd ki készülő testemnek,

férges, száradó húsomnak,

nyílj ki Hajnal alkonyomnak.

Üdvözlégy Föld, elindulok,

tiszta szent testedbe bújok,

üdvözlégy boldog Rothadás,

üdvözlégy jövő-Lángolás,

üdvözlégy Erjedés, Bomlás,

üdvözlégy Gyönyörű Romlás,

üdvözlégy Szent Féreg-ország,

Föld-Anyám, indulok hozzád!

S a fekete Féreg-Angyal

vad féreg-örvényű jajjal

fölkiáltott és ráfonta

férgek-ujjait a nyakra,

a sárga rózsa-gyűrődés,

pihés rózsaránc-erjedés

hártyacsipke-csillag nyakra,

s az Ősanyát megfojtotta.

Kis-kontyocskás koponyája,

rózsalángú koponyája,

a fehér hajszálak alatt

a rózsaláng-gömb csontfalak

lassacskán elfehéredtek,

szemhéjai megdermedtek,

s az angyal-féregkezekben

úgy ült feje megkövűlten,

mint egy habos viasz-csillag,

mint egy lángtalan kő-csillag.

S ott fekszik most már a földben,

a biai temetőben,

tíz méterre csontod mögött,

földdé-rothadt szíved mögött,

nagyapám koporsójára

üllepedett deszka-bárka

zöld utasa, a zöld csillag,

a zöld tajték, a zöld őshab,

ott fekszik virág-teknőben,

virág-palástban a földben,

fekete rózsafűzérrel

megláncolt bütykös kezekkel,

a rózsagyökér-csillagok,

viaszrózsa-kéz-állatok,

az egymásba-kapaszkodott

szőrtelen zöld viasz-pókok

rózsa-imába tekerve,

fagolyó-lánccal megkötve,

arca, mint zöld kristálykőzet,

visszatükrözi a csöndet,

álla alatt kis zsebkendő,

fekete-csipke fejkendő

gyász-sisakjában világít

arca, mint izzó zöld gránit,

gyászcsipke-lovagsisakban

a földmélyi zöld lángokban

úgy világít a zöld kő-arc,

mint a halál-máglyán Jeanne d’Arc,

mint a kis szűz téboly-arca

az elmúlást beragyogva;

a koporsók, mint kristálykő-

szitakötőn szitakötő:

egymáshoz-ragadva könnyen

lebegnek az öreg földben,

iker-deszka-szitakötők,

földben-szálló szitakötők

lebegnek ott boldog nászban

a habos zöld elmúlásban,

a buboréktalan földben,

gyökér-szárnyakkal a földben;

mert nagyapám ötven éve

földbe-hullt halál-szekrénye

nem omlott földdé a földben,

várta asszonyát a földben,

várta, hogy hozzá merűljön,

tiszta szívére feküdjön,

várta a szent rothadatlan

test a testet rothadatlan,

várta pödrött nagy bajusszal,

gyökér-száraz nagy bajusszal,

penészes fekete hajjal,

koponyáján zöld sisakkal,

illatos penész-sisakkal,

szemén penész-virágokkal,

keze, a kék madár-körmű:

mirigyhártya-békakesztyű,

lábai, az ölyv-láb árvák:

száraz varangy-mirigy csizmák,

ott fekszik hártya-gyűrötten,

hártyapikkely-bőrözetben,

nagy fehér katonaingben,

a rothadatlan őscsöndben,

zsinóros tüzér-nadrágban,

mezitláb a cink-ládában,

a nadrágon zsinór-csontváz,

zsinór-csontvázvirág-írás,

ott fekszik ős-elevenként,

pikkelygyűrődés-szoborként,

mint egy kiszáradt zöld ősgyík,

hártya-virágból hímzett gyík,

bajusza, a fehér-mohás,

nagy szőrrózsa-csavarodás,

a szempillák felé futó

két szőr-kérdőjel, szőr-csikó,

a hártya-arcra tekert nagy

szőrrózsa-üstököscsillag,

így várta az ifjú, délceg

férfi a halál-hűséget,

az Ősanya-Boldogasszonyt,

a Zöld-csillag-arcú Asszonyt,

így várta őt, rothadatlan,

szívében föl nem oszlottan,

ötven évig a cink-tokban,

a füves temető-dombban;

és most ott libeg fölötte,

mint egy kicsike gyászlepke,

fekete csipkéből hímzett,

gyászcsipke-csődörtől nemzett

kis halotti-zászló lepke,

fekete csipke-könyvecske,

s ott ég boldog szerelemben,

ott lángol a boldog földben,

zöld tajték-rózsás mellényben,

foszfor-rózsás kék kötényben,

erjedő kék hab-csizmában,

égő fehér harisnyában,

szent kukac-rózsafűzérrel

megláncolt hab-kesztyűs kézzel,

nyüzsgő féreg-koronával,

szájában féreg-rózsával,

ölében kék láng-rózsákkal,

húsában halotti lánggal,

szent, szent, szent ős-szerelemmel,

hab-palástú türelemmel,

a féreg-palástú Asszony,

a kukac-koszorús Alkony,

a férgekből-szőtt kis Lepke,

kukac-szárnyú Ősszűzecske,

a pondrókból, rovarokból,

lárvákból és bogarakból

szőtt szárnyú titkos Hab-angyal,

homlokán féreg-csillaggal,

Féreg-szívű Kis Szent Teréz,

az Ősanya-Fölismerés,

az égő Ős-szemérmetlen,

a levetkőző Kegyetlen,

a zöld-arcú Ősanyácska,

tajtékos zöld Csillagocska,

a féreg-hüvelyű kis szent,

aki szerette az istent;

és most itt a füves dombban

lebeg a földben nyugodtan,

mint egy sárga csontváz-lepke,

könnyű csontcsipke-könyvecske,

mint egy csontból-írt kis őskönyv,

mint óriás sárga csont-könny,

a húsából kivetkőzött,

a gyászából kivetkőzött

pórusos fehér Csont-Rózsa,

hintve a Várakozóra,

fehér csont-kereszt a földben,

a biai temetőben.

Tél van. Havas eső esik.

Hó esik és eső esik.

Áznak a földben a holtak,

áznak a halott halottak.

Mit akartok tőlem holtak,

a habos földbe dugottak?

Tőlem, gyávák, mit akartok,

szívem felé mért kapartok?

Mit akarsz te, Csontváz-apám?

Könyörtelen Csontváz-apám?

Mért akarsz a földbe húzni,

csontjaid mellé lehúzni,

magad mellé lecibálni,

a vak földbe ráncigálni?

Nekem más dolog a dolgom,

magamat én föl nem oldom,

szívem a földbe nem oldom,

földnek nem adom a csontom!

Nem elég, hogy te meghaltál,

hogy a földbe leszaladtál,

hogy az agyagba zuhantál,

magadból könnyet se hagytál?

Ott feküdtél a konyhában,

egy hatalmas öreg ágyban,

nagyanyám aludt a széken

ülve, halál-feketében,

azért ült ott, hogy vigyázzon,

a jövőbe visszarázzon,

fején fekete fejkendő,

mint fekete szitakötő

dermedten ült a kis-széken,

virrasztó gyász-feketében,

te meg csak az ajtót nézted,

mindíg csak az ajtót nézted,

a kinyitott ajtót nézted,

az űr-téglalapot nézted,

ahogy hidegen ragyogott

a februári csillagot,

a csillag-ősszív-lüktetést,

az ős-tűzrostély-sziszegést,

a gőzölgő csillag-kockát,

a négyzetes űr-őskristályt,

a gőzölgő ajtó-üreg

kockájában az őstüzet,

a csillagból-szőtt űr-kockát,

az égő őskristály-téglát,

anyám is aludt egy picit,

szárogatta a könnyeit

és egyszerre csak zörögtél,

gyufaszálakkal zörögtél,

a gyufásdobozt ijedten

rázogattad a kezedben,

mint egy picike koporsót,

abban a gyufaszál-csontot,

ráztad a kicsi koporsót,

zörögtek a száraz csontok,

ráztad dühösen, szelíden,

ráztad szelíden, dühösen,

mert már csupa vér volt minden,

csupa, csupa vér volt minden,

fölugrottak az asszonyok,

nagyanyám már imádkozott,

jöttek az öregasszonyok,

mindegyik egy gyertyát hozott,

anyám a véredet mosta

félelmetesen vacogva,

vérző szent szájadat mosta,

véres szent testedet mosta,

véres szent kezeid mosta,

véres szent nyakadat mosta,

vért-bugyogó szájad mosta,

a vérhabos kútat mosta,

s akkor a csillagok közűl

látszott feketén kiröpűl,

mint fekete bársony-zászló,

mint egy fekete táltosló

kiröpűl a Halál-Angyal,

lobog a Megfojtó Angyal,

jön a Szent Fekete Törvény,

forogva, mint korom-örvény,

jön bársony-fekete jajjal,

csillagok közt ős-sóhajjal,

jön szíved felé zuhanva,

az űrből eléd suhanva,

mint egy korom-pont, ha megnő,

s lesz előbb nagy korom-ernyő,

aztán koromcsipke-zászló,

aztán őskorom-táltosló,

mint ejtőernyős, ha ugrik,

s buborék-szárnya kibomlik,

s hull az űrből növekedve,

árnyával föléd lebegve,

s már ott áll a nyitott ajtó

előtt az Angyal-Táltosló,

fekete csipkeözönben,

fekete-ragyogás csöndben,

nehéz korom-virágokból,

nehéz korom-csillagokból

szőtt Fekete Csipkeangyal,

nagy koromcsipke-szárnyakkal,

fekete jajból szőtt ingben,

fekete csipke-kesztyűben,

már ott áll és csak te látod,

betölti a csillag-ajtót,

melléd áll és csak te látod,

rádborúl és csak te látod,

kezeit nyakadra fonja,

füstölög szent keze korma,

rádborúlva reng, rázkódik,

reszket, lobog, hánykolódik,

mint kakas ha boldog nászban

reng a hajnal-rózsalázban,

te meg nézed az Ős-estét,

koromcsipkeszövet-testét,

lüktető tokáját nézed,

a gyászvarangy-toka csöndet,

a lüktető hólyag-halmot,

az ős-korombuborékot,

szép fejed visszahanyatlik,

a véres párnára csuklik,

ömlik rólad a verejték,

a szent utolsó veríték,

sovány hajad egy lucsokba,

szemöldököd egy lucsokba,

a nénék meg feketében,

égő gyertyával kezükben

imádkoznak, kiáltoznak,

kiabálva imádkoznak,

égő gyertyákkal topognak,

égő gyertyákkal futkosnak,

levegőbe lánggal írnak,

aranyvonalakat húznak,

sistergő arany-csíkokat,

tajtékos tűz-idomokat,

Mama, Mama, mondod kétszer,

Mama, kiáltod mégegyszer,

anyám kis kezeit fogva,

kezeibe kapaszkodva,

anyám szíved felé húzva,

halálod szívébe húzva,

az asszonyok kiabáltak,

égő gyertyával topogtak,

égő gyertyákkal futkostak,

égő gyertyákkal lobogtak,

kiabálva imádkoztak,

az anyámra kiáltoztak:

Hagyd már nyugodtan meghalni!

Ne fogd már, hagyd hát meghalni

Boris, hagyd már őt meghalni!

Hagyd már Jézusom meghalni!

Anyám meg visszakiáltott,

sziszegve, sírva ordított:

Vigyétek a gyertyát innen!

Vigyétek a halált innen!

Vigyétek az égő gyertyát!

Vigyétek a gyertya-oltárt!

Gyertyát fogó denevérek,

gyertyával táncoló rémek!

Te meg ott feküdtél csöndben

szent verejték-kereszteden,

véres-arcú Jézus Krisztus,

vérhabos-ajkú Szent Koldus,

szemhéjaid félig csukva,

szempilláid félig nyitva

és halottan sírtál, sírtál,

mert ugyan már halott voltál,

te mégis mindent hallottál,

mikor már semmitse láttál,

nem láttad a Fojtó Angyalt,

a rózsa-vérömlés hajnalt,

ahogy állt magát felejtve,

kezeit ölére ejtve,

nehéz ütéssel lihegve,

az egész konyhát betöltve

fekete csipke-özönnel,

fekete csipkeszőr-csönddel,

s benne lobogtak a gyertyák,

benne táncoltak a gyertyák,

testét tűzzel teleírták,

tajtékgyűrűkkel befonták,

nem láttad a Halál-Angyalt,

a Mosolygó Fojtó Angyalt,

a szőrcsipke Végső Angyalt,

Fekete Megfojtó Angyalt,

se a Rózsa-hörgés Hajnalt,

a Rózsa-vérözön Hajnalt,

ahogy ömlik rózsa-vére

a Föld szent ősköpenyére,

de mégis mindent hallottál,

amikor már halott voltál,

mert éltél még, így halottan,

viasz-Jézussá fagyottan,

s szemedből folytak a könnyek,

szent patakokban a könnyek

az orr könny-teknő tövénél,

viaszbuborék-serlegnél,

a viaszkehely-orrcimpa

mellett véresen csobogva,

mert te mindent jól hallottál,

mert te halálodról tudtál,

hallottad a halálodat,

sirattad elmúlásodat,

szemedből azért ömöltek

a könnyek, a könnyek, könnyek,

halálod vad zűrzavarát,

halálod szent zűrzavarát

hallottad, nem tudtál csalni,

nem akartál te meghalni,

jaj, annyira nem akartál,

meghalni te nem akartál

és már tudtad, hogy meghaltál,

halottan azért is sírtál,

halálodban azért sírtál,

szemedből azért ömöltek

a könnyek, a könnyek, könnyek,

a könnyek, a véres könnyek,

könnyek, könnyek, könnyek, könnyek.

Aztán gúnyos és keserű

lett arcodon az ősderű,

a kakas is kukorékolt

és még kétszer kukorékolt

és úgy maradt, félig nyitva

szemed, zölden világítva.

Mit tegyek anyám, ha eljön

áttörve csillag-mezőkön,

a szent Mindenség-tűzerdőn,

anyag-csöndön, anyag-felhőn,

áttörve az örök téren,

az őscsönd-meztelenségen,

a csillagból-szőtt magányon,

az égő halál-homályon,

az égő szent ünnepségen,

égő reménytelenségen,

az égő szent kúszaságon,

égő halhatatlanságon,

a lehetetlen reményen,

az égitest-szövevényen,

csillag-gömbök, anyag-pontok

között repűlve a Boldog,

csillag-testek, tér-szigetek,

csillaggal-behintett terek,

csillaggal-beszórt üresség,

anyag-tartály végtelenség,

lángoló mindenség-rostok,

anyag-szövedék-őspontok,

erők, terek, dolgok, tárgyak,

vonzások és anyag-vágyak,

lángoló csillag-csontvázak,

virágzó égitest-házak,

virágzó csillag-egyházak,

az Égő Szent Magyarázat

mindenség-húsán áttörve,

szent szárnyait átgyötörve

minden anyagon, reményen,

minden boldog készülésen,

minden boldog kimúláson,

minden részlet-pusztuláson,

az égitest-halmaz téren,

minden tejút-tűzsörényen,

az űr-ősburokban függő,

gyémánt-tűz-reményben égő

boldog anyag-halmazokon,

tűzikra-őstányérokon,

csillaghalmaz-magzatokon,

csillagikra-embriókon,

az égő őshalmaz-szíven;

égő pont-rajzás semmiben,

anyag-tűzpont hemzsegésben,

tűzpont-anyagörvénylésben,

égő anyagpont-rajzásban,

égő pontanyag-habzásban,

anyag-tartály-áramlásban,

ponthalmaz-tűz gomolygásban

úszván lobogva boldogan,

a Látható Láthatatlan,

ha áttörve az iszonyon,

a mindenség-pórusokon

érted is eljön az Angyal,

a Fekete Halál-angyal,

áttörve tűzön, reményen,

áttörve homályon, fényen,

áttörve minden halálon,

áttörve a titkos lángon

jön a Csontvázak Ősanyja,

a Fekete Angyalkanca,

a Mindenség-őscsontvázban,

az égő örök Csont-házban

bolyongó Fekete Asszony,

hogy csont-kezéhez ragasszon,

hogy fölötted ő virrasszon,

azután a földbe nyomjon

gyászcsipke-kesztyűs kezével,

ősfüstözön-énekével,

féreg-haját rádterítse,

kukac-sörényét rádhintse,

féreg-szárnyait rádejtse,

kukac-palástját rádöntse,

s ha már a földben ülsz szépen

egy férges gyökér-trónszéken,

szikrázó Csontváz-királynő:

szíved körűl varangy-felhő,

lüktető varangy-koszorú,

csont-öledben ezer-karú

gyökér-polip, gyökér-csillag,

vállaidon gyökér-szárnyak,

vállaidon pondró-palást,

béka-csigabiga-palást,

fejeden féreg-korona,

kezedben sündisznó-alma,

gyíkokból-font pikkely-jogar,

ajkaidon kristály-rovar,

csontváz-méhedben föld-magzat,

földből-gyúrt ősgyökér-magzat,

s gyökér-abroncsok, kő-pántok,

föld-redőjű gyökér-zászlók,

földet-habzó gyökér-fáklyák,

görnyedt, sovány gyökér-kutyák

körülötted, a lábadnál,

kristály-csontváz alakodnál,

ha már ott lángolsz a földben,

Csontváz-királynő a földben,

eltűnjön fölitatódva

csillagokba, pórusokba.

Mit tegyek anyám, ha eljön

érted a Lángoló Börtön,

a Lángoló Csillag-kutya,

a Koponya-fogú Csoda,

a Szárnyas Fekete Kanca,

az Ős-tűzszekrény Angyalka,

a Csontokból-font Ősanya,

a Csontváz-szárnyú Gyík-kutya,

a Denevércsontváz-Rabló,

a Gyertya-szárnyú Táltosló,

Égő Gyertyatemplom-fejű,

Lángoló Kő-oltár szívű,

Lángoló Csillag-csontvázú,

Lángoló Csillagszőr-szárnyú,

Lángoló Csillagköd-szőrű,

Kék Csillag-palást örvényű,

Kék Csillag-gerincsörényű,

Lángoló Csillag-beszédű

Fehér Bárány ha érted jön,

a Lángoló Csillag-börtön,

kinek a könnye is csillag,

lihegése felhő-csillag,

szuszogása örvény-csillag,

tűz-méhében csontváz-magzat:

égő csillag-koronával,

szent csillagbóbita-szárnnyal;

a Bárány ha lejön érted,

anyám mit tegyek teérted,

ha jön az űrben lépkedve,

s oda-áll a küszöbödre,

ha a Csillag közeledik,

mint a pók leereszkedik

az űrből a küszöbödre,

csillagnyálon ereszkedve,

s ránéz szívedre a Bárány,

körötte csillag-szivárvány,

tekintete tüzes csillag,

szempillája égő csillag,

szemhéja is égő csillag,

orrlika is égő csillag,

beszéde lángoló csillag,

könnye-hullása is csillag.

Mit tegyek anyám, te drága,

üssek kővel a Bárányra,

bottal álljak az ajtóba,

késsel álljak az ajtóba,

emeljem föl a kisbaltát,

azzal csapkodjam a Bárányt,

azzal vágjam, azzal öljem,

késem a szívébe döfjem,

emeljem föl a nagy-fejszét,

szent fejét azzal verjem szét,

hogy láng, csillag, szent tűz fröcsög,

csillagomlás-vére csöpög,

hogy fröccsen a tüzes kristály,

csillaghabot köpköd a száj,

csillagtajtékot a sebek,

az orrlikak csillag-tüzet,

emeljem föl a nagy-fejszét,

szent szívét azzal verjem szét,

hogy megdögöljön a Romlás,

legyen világ-csillagomlás,

csillaghömpölygés-tűzözön,

csillagfortyogás-vérözön,

s a szív égő cafatjait,

a gyertya-oltár lángjait,

a csillagkoponya-roncsot,

az égő-csillag-abroncsot,

a vérző csillagcsontokat,

a szent csillagszőr-lángokat

addig rúgjam, Kis-Mindenség,

mintha az égben taposnék,

mintha a szent Mindenséget

taposnám védelmed végett,

csillagokat törve, zúzva,

csillagkásában taposva,

amíg elfeketűl minden,

meghal a Mindenség-isten,

s szent Maradéka füstölög,

szíve-cafatja gőzölög,

s minden ami ezután lesz

most már csak a te szívedhez

föltámadván igazodik,

mosolyodba kapaszkodik,

úgy kering a boldog létben,

benned-újjászületésben,

áhítatodban lebegve,

mosolyodtól tündökölve,

halhatatlanúl örökké,

teáltalad mindörökké.

Hogy vívjam meg ezt a harcot?

Keressek egy régi kardot,

azzal üssek a Halálra,

azzal üssek a Bárányra,

mint a szent az Ősvarangyra,

az Ősmirigy-bűnt szabdalva,

azzal üssem a Könny-tuskót,

a kövér Ősmirigy-zsákot,

Kocsonyacsődörvarangyot,

a lüktető Könny-harangot,

s dög-testében léket vágva

bújjak dög-léte zsírjába,

hogy szívét összeharapjam

sírva a mirigybarlangban,

a Mirigyharang-varangyban,

az Őskocsonya-állatban,

hogy döglötten ellottyadjon,

bugyborékolva rohadjon,

zöld dög-kásává olvadjon,

büdös lekvárrá poshadjon

az óriás Varangy-kakas,

a Mirigycsődör-hatalmas,

ne tudjon többé rádnézni,

ne tudjon földbe-igézni,

a föld szívébe bűvölni,

szemével téged megölni!

Mit tegyek én majd, ha jönnek,

ha a szobádba ömölnek

a hírhozó szárnyas vadak,

a madarak, a madarak,

s belepnek mindent csapkodva,

tülekedve, tolakodva,

nyüzsögve, sírva, surrogva,

csiripelve és csipogva,

toporogva és kopogva,

énekelve és lobogva,

ha kopognak a csőrükkel,

biccentenek a fejükkel,

topognak pikkely-ág lábbal,

suhognak vérfoltos szárnnyal,

pislognak aranyszőrökkel,

vérpettyes aranyszemekkel,

mit tegyek anyám én akkor,

hogy védjelek a vadaktól,

gyújtsam föl az egész házat,

a szívedre úgy vigyázzak,

úgy öljem meg a vadakat,

a hírhozó madarakat,

az átok-jaj madarakat,

halál-követ madarakat?

Hogy elszálljanak lobogva,

mint milliárd égő gyertya,

az űrben lánggal pörögvén,

mint égő ős-gyertyaörvény,

égve üszkösödő vadak,

a halál-hírnök madarak!

Hogy védjelek meg majd attól

a verejték-pillanattól,

hogy védjelek meg Kicsikém,

hogy tudlak megvédeni én

téged Anyám a haláltól,

téged az örök haláltól?

Építek neked egy házat,

egy átlátszó kristályházat,

hatalmas kristály-lapokból,

könnytelen gyémánt-kockákból,

buboréktalan kövekből,

tiszta kristály-pillérekből,

csiszolt őskristály-tömbökből,

szögletes kristály-szívekből,

metszett sokszögű rögökből,

homálytalan szent kövekből,

tiszta kristálycsipke-kastélyt

minden ablakára rostélyt

teszek, sűrű kristályrácsot,

kristályból-font ablakrácsot,

ős-kristályszita-szövetből,

fehér kristálydrót-szövetből,

kristály-ajtaja lesz annak

a kristálycsipkekastélynak,

az ős-ajtón kristálypántok,

az ős-ajtón kristályláncok,

az ajtón őskristály-lakat,

óriás kristályszív-lakat,

nagy kristálykoponya-lakat,

az harapja a zárakat,

én abba a házba zárlak,

halál elől odazárlak,

én a küszöb elé állok,

a szívemmel odaállok,

fogok egy nagy kristály-fejszét,

úgy várom az Angyal-estét,

úgy várom a Közeledőt,

állva a küszöböd előtt,

várom a Szent Settenkedőt

állva a küszöböd előtt,

várom a Szent Lopakodót,

a Fekete Elhurcolót,

a Szent Földbe-gyömöszölőt,

a Titkos Elém-kerülőt,

a Titoktalan Készülőt

állva a küszöböd előtt,

hogy ráüssek, rákiáltsak,

kristályfejszémmel rárontsak,

szent fejét azzal verjem szét,

szent szívét azzal vágjam szét,

te meg a kristálykastélyban

kristályfényben ülsz magadban,

s mosolyod az ősanyagon

átdereng a kristályváron,

szétárad a Mindenségben,

világok égnek tüzében,

mosolyod az élő, áldott,

belángolja a világot.

Nem, nem építek én házat,

tiszta kristálycsipkevárat,

könnytelen ősanyag-kastélyt,

lángoló kristálytűz-kastélyt,

szent tiszta Megőrző-várat,

Magányos Öröklét-házat,

égő kristálycsipke-kastélyt,

nem úgy várom én az Estét,

a fekete-csipkeszárnyú,

a fekete-csipkelángú,

a csipkeláng-özön szájú,

a mindenség-csontvázárnyú

Közeledőt nem úgy várom,

másképp győzök a Halálon!

Magam dermedek kristállyá,

egyre-növekvő kristállyá,

egyre-növő kristályröggé,

egyre-tágabb kristálygömbbé,

egyre-nagyobb őskristállyá,

lángoló örök kristállyá,

mérhetetlen-nagy kristállyá,

mindörökké-egy kristállyá,

örök-széthasíthatatlan,

örökké-megbonthatatlan,

örökké-eltörhetetlen,

örökké-bevégezetlen

kristállyá növök ragyogva,

tágúlva, nőve, dagadva,

sejtjeimmel egyre nőve,

folytatódva, építődve

növekszem a világtérben,

ágazva a Mindenségben,

növök, mint kristály-harmatcsepp,

mint óriás kristálykönnycsepp,

ősnövésem egyre könnyebb,

benövöm az izzó csöndet,

ragyogva, szótlan lobogva,

önmagammal folytatódva,

önmagamat szétnövesztve

a Mindenséget benyelve,

őslétemmel széttolódva,

ránőve a csillagokra,

mindent befolyva, benőve

a létbe beépítődve,

a létet magamba zárva,

kristály-magányomba zárva,

könnytelen világtereket,

égő anyagszigeteket,

forró csillaghalmazokat,

lüktető őscsillagokat,

hogy már testemben ragyognak

a csillagok, napok, holdak,

tűzponthalmazok hemzsegve,

tűzpettyek lazán derengve,

anyagok, csöndek, remények

kristály-életemben égnek,

halmazok, tüzek, kő-árnyak

kristálytestemben lobognak,

ragyogásomban ragyognak,

kristály-életemben forrnak,

egyre-épülő testemben,

szűz kristályszögleteimben,

mindenség-ősanyagomban,

végtelen őskristályomban

ott virágzik minden élet,

minden növény, állat, féreg,

minden, ami mindenné lett,

minden, ami eddig fénylett,

minden, ami csak homálylott,

ami homályban virágzott,

az most derengve ragyog föl

az örök őskristálycsöndből,

minden tartály, dolog, edény,

minden megmaradás-remény,

ragyog minden, ami boldog,

izzó nagy ősanyag-pontok

égnek ősanyag-testemben,

örök kristály-életemben,

bennem: Mindenség-kristályban,

a kristály-megmaradásban,

örök kristály-anyagomban,

mindenségkristály-húsomban,

végtelen-kristály testemben,

örök kristály-életemben.

S te Anyám, kristályszívemben,

hatalmas kristály-szívemben,

az örök kristálydobozban,

a kristály-szentségtartóban,

a kristályszív-ősoltárban,

a kristályszív-boldogságban

ülsz mindörökre bezártan,

mint egy nagy kristály-szobában,

úgy ülsz őskristályszívemben,

kristály-könyörületemben,

kristály-ősszeretetemben,

kristálytűz-szívverésemben,

örök őskristály-csöndemben,

őskristály-mindenségemben,

élőn az öröklét végett

és nézed a Mindenséget,

a bennem-virágzó Jövőt,

a bennem-lángoló Időt,

úgy ülsz kristályvár-szívemben,

örök kristály-életemben,

úgy ülsz mindörökké bennem,

mint én ültem a méhedben,

mint én ültem a testedben,

szentséges szent életedben,

úgy ülsz az Örök Kristályban,

mint lepke a borostyánban,

mint ősdarázs a kristályban,

ősméhecske a kristályban:

virágporos szent szőrökkel,

virágpor-kesztyűs kezekkel,

nagy kristályrózsa-szemekkel,

virágos szőrpikkelyekkel,

virágpor-kancsós combokkal,

virágpor-csizmás lábakkal,

kék moharózsa-ágyékkal,

zöld moharózsa-hónaljjal,

szőr-gyász-szalagos potrohhal,

szőr-gyászabroncsos tomporral,

aranycsontvázú lakk-fejjel,

arany-zebracsíkos törzzsel,

arany-tigriscsíkos háttal,

arany-nyereg nyak-zománccal,

kitin-csillag koponyával,

közepén szőr-rózsa csáppal,

piros szőr-szív koponyával,

azon iker páfrány-csáppal,

tövükben szőrös gyémánt-rög,

csiszolatuk sejtlap-ötszög,

onnan nő a szőrcsipketoll,

tekert szőr-kürt a tokából,

ülsz sárga kitin-szív fejjel,

dagadt szőr-rózsa szemekkel,

aranyszív-álarc ősarccal,

aranyhártya-koponyával,

aranycsont-arc szőrrózsával,

moharózsa-koponyával,

kék kitinpikkely-álarccal,

aranyrece szárny-vázakkal,

szőrös, pórusos őshártya-

szőrcsillag vállad ős-szárnya,

ott ülsz virágpor-palástban,

virágporcsillag-ruhában,

úgy ülsz az ős-szív kristályban,

mint darázs ős-borostyánban,

el-soha-rabolhatóan,

mindörökre láthatóan;

úgy ülsz mindörökre bennem,

mint én ültem a méhedben,

ülsz, mint a magzatburokban

örök kristály-anyagomban,

óriás kristályszívemben,

mindenség-őséletemben,

a kristályszív-ősburokban,

örök kristály-buborékban,

a tiszta kristálytojásban,

a kristálygömb-virágzásban,

az ős-kristálytojás-csöndben,

az örök kristály-örömben,

ülsz az Örök Élet-házban,

az Eleven Virágzásban,

ülsz a Boldog Kristály-lázban,

Kristály-Halhatatlanságban,

mint én ültem a méhedben

szentséges szent kis testedben,

ülsz örök kristályszívemben,

virágzó szent kristálycsöndben,

virágtrónon Édesanyám,

én magzatom, Édesanyám,

Örök Embrió, Szent Magzat,

Halhatatlan Élő Magzat,

s az őskristály-pórusokon,

a kristály-póruslikakon,

a Mindenség ősillata

szívárog szent orrlikadba,

a Semmi vak ősillata

szívárog orrlikaidba,

s mindenség-kristály testemen,

a külső gömb-felületen:

mint lepke lámpaüvegen,

szitakötő gömb-üvegen

zúgva, zörögve, zenélve,

szilárd héjamnak ütődve

kristályhabrózsa-szemekkel,

szőrös kristálykönny szemekkel,

üvegszőrkoponya-fejjel,

üveg-koponya ősfejjel,

vastag szőrcsipketoll-csáppal,

piros koponya-páfránnyal,

kőfűrész-rágószervekkel,

kőkesztyűs rovarkezekkel,

rózsaszőr-rovarlábakkal,

gyászcsipketoll-ősszárnyakkal,

zöld mohacsillag-potrohhal,

fekete potroh-szalaggal

a Halál csapkod zihálva,

arcodig ér ősgyász-árnya,

árnya a kristályba merűl

lobogva tehetetlenűl,

ott táncol a kristályanyag

csöndjében, mint páfrány-csillag,

ott táncol a kristálycsöndben

a halál-árny-lepke könnyen,

ő meg a létből kizárva

táncol a kérgen zihálva,

kapar, kapaszkodik, csúszik,

vicsorogva kapkod, mászik,

harapná a kristályt sírva,

szemét a kristályhoz csapva,

kék kitinszív-koponyája

csücskein két szőr-rózsája

szőrös gyémánt-sejt csöcsei,

ötszöglethalmaz szemei,

szemcellakeret-szőrei,

ötszög-szőrkerítései

csiszolódnak, taknyolódnak,

ahogy testemhez csapódnak,

vak ősnedvet eresztenek

a könnytelen őslakk-szemek,

kihólyagzik szőrcsésze kék

szájszervéből nyálbuborék,

öklendik a nyálzó nedvet

nyálmirigy-óriássejtek,

szőrszív-mohakoponyája

szőrcsipketollpáfrány-csápja

szőrpor-páfrányt csap testemre,

lángoló ősüvegemre,

ahogy ott táncol dühödten,

a Halál-angyal őrűlten,

a nemlétben lobog árván,

mint egy fekete szivárvány,

mint büdös kurva boszorkány,

szőr-arcán pödrött szőr-ormány,

szőr-állkapcsán kék betekert

fullánktalan ős-pödörnyelv,

azt kifújja, a szőr-csigát,

mint egy vékony szőr-trombitát,

mint egy szőrcsigává pödört

hosszú kék szőrcsipkekürtöt,

ahogy beszívja, kifújja,

egyre-jobban fölindúlva

az állkapocs-szőrtrombitát,

a szőr-kürt kék moha-csigát,

trombitálva szőr-sóhajjal,

mint egy őrjöngő Szőr-angyal,

lobog az Őshalál-lepke

a Minden héján kerengve,

a Semmiben dideregve,

a Minden kérgén keringve,

mint lepke lámpaüvegen,

szitakötő gömb-üvegen,

lobog, fullánkjával döfköd,

buborékcsóvákat köpköd,

őstüzemtől megigézve,

őslángomban perzselődve,

öklendezik kék potroha,

kék rózsaszőr-dögpotroha,

kék mirigyszív-csücskű puha

lüktető ősdög-valaga,

kitincső-szigonyát, forrva

tojócsövét is kitolja,

a vékony kék kitincsövet,

a csőlándzsa potrohtüzet

dülledve kiökrendezi,

mintha zsíros zsigerei

ömlenének ki testéből,

szőrrózsa-ősfenekéből,

mintha cső-merev végbele

fenekéből kiömlene,

s kristálypórusokba szúrja

tojócsövét az Őskurva,

hogy a pórusokba tojja

halál-petéit a Szajha,

döfköd a Szőr-angyal szörnyen,

döfköd üllepe dühödten,

lobog a Halál dühödten,

szégyenében megőrülten,

magát csapkodja és zúzza

kérgemen vércsíkot húzva,

dög-illatú szárnyaporát,

dög-illatú lepkeporát,

dög-illatú őshímporát,

dög-illatú kék szőrporát

rácsapkodva a kéregre,

az őskristályfelületre,

kristálypórusokba fújja

ürülékét az Őskurva,

táncol az Ősalkony-Bálvány

a Minden Kristály-határán,

a Semmi Kristály-határán

csúszkál a Szőrangyal-Bálvány,

kaparász az Őskan-asszony,

a Szőrcsipke-angyal Alkony

kristálykéreg őslétemen,

őskristályfelületemen,

az Örök Kristály őskérgén,

a Végtelen Kristály bőrén,

amíg lehullik döglötten

kukacos szíve-repedten,

s a gömb-kérget megcsiszolva

porzik a szárny páfránytolla,

s hull az őskérgen zörögve,

hull a semmiben pörögve,

szőrpáfrány-csápjait zúzva,

a kérgen porcsíkot húzva,

hull a semmiben forogva,

árnyéktalanúl lobogva,

a Halott Halál lebegve,

gyászörvény-kúttal sűllyedve,

mint halálra-perzselt lepke,

a Semmiben mindörökre.

Te meg őskristály-szívemben

mosolyogsz szent révületben,

a kristály-magzatburokban,

mint ahogy én mosolyogtam

áldott szent magzatburkodban,

boldog rózsabarlangodban,

ülvén őskristály-szívemben,

mindenségkristály-testemben,

ahogy én ültem méhedben,

szentséges ifjú testedben,

te örök szívemben-lakóm,

Édesanyám, én magzatom,

ott ülsz Világszülő Anyám,

én magzatom, Édesanyám,

én Halhatatlan Magzatom,

Lángoló Örök Csillagom,

ott ülsz virágzó szívemben,

örök kristály-életemben,

s a Mindenséget figyeled,

az öröklétet figyeled,

a virágzó ősanyagot,

Örök Virág-állapotot,

készűlvén újraszületni,

szíved Halál elé vetni,

én Magzatom, Édesanyám,

Létet-újjászülő Anyám,

Édesanyám, én Magzatom,

Én Halhatatlan Megváltóm.