| Ha van Jövő! Ha lesz Jövő! Ha lehet Jövő! Mert csak akkor beszélhetünk, |
| csak akkor érdemes beszélnünk a Költészet jövőt-célzó föladatairól. Csak |
| akkor lőhetjük ki énekünk virágzó vesszejét a létünkre-göngyölgő időben |
| előre. Ha lesz kinek és lesz minek? A halál nemcsak múltunk és jövőnk. |
| A halál kérlelhetetlen Jelenünk. Élve is lakjuk tenyésző Csont-birodalmát, |
| fekete Átok-országát. Ott bizsereg, ott mocorog, ott vakaródzik, ott tüsszent, |
| ott ásítozik minden pillanatunkban. Vár a Megmásíthatatlanra, a Beteljesülésre. |
| Vár önmagára. A csontra, a húsra, a belső szervekre, a körömre, a szőrre, a |
| szemgolyókra és az agyvelőre. De én most nem Róla akarok beszélni. Nem |
| Róla: a Személyiségünkre-áhítozóról. A Bennünket-fogai-közt-morzsolóról. |
| Aki majd átharapja létünk öves csonthéját, mint az őskori páncélos-övesállatot |
| a fölpáncélozott-húsú és páncél-csipketaréjú ős-kétéltű, hogy elmeszesedett |
| szívünkön, értelmét-vesztett árva koponyánkon nagy lukakkal repedezik szét |
| kúp-fogsorának harapás-nyoma, a csontlékek, mint a hold fény-gyűrűs kráterei. |
| Mert nem több ez, mint a magányos veszteség! Mint a szép Megmásíthatatlan. |
| A folytatás egyetlen mámora. A még-tovább csont-tüske csillagvégű |
| ostora. A kezdet értelme. De a világ-veszteségről szólok én. A teljes |
| lét-pusztulásról. A Földgolyó-halálról. A soha-többé-nincs-virágzás- |
| Lehetőségről! Fölrajzoltam én üszkös és kormos és parázs-sistergő szavaimmal, |
| véres vérző hajakkal és még-lüktető velővel, bőrhártyás embercsontszilánkokkal |
| és szőrökkel teleragadt szavaimmal a Jövő Rémület-térképét a Jelenre, |
| és fölrajzoltam én a Földgolyó-Halál, a Túlélő Halál, a Terméketlen |
| Halál és a Rosszra-termékeny Halál virágzó vad világát, és |
| a Holnap penész és rothadék-tájait a nappal arany-deszkáira, megfontam |
| döbbenet-mirigyeimből kitóduló szavaimmal (amelyek mint a pók |
| szövőmirigyeiből a lágy fonál-váladék-kötegek a fonószemölcsön át nyomódnak |
| a levegőre, hogy ott megszilárdúljanak), piros-kristály szavaimmal a Világ- |
| Halál-Jövő rézfonal-szobrát, a Megdermedt-Emberiség pókfonál-szobor- |
| kosarát, az Iszonyat-Drótváz-Földgolyót, az Iszonyat-Drótváz-Embert, |
| a Pókháló-Csontváz-Emberiséget, az anyag-nélkülit, a húsnélkülit, az Iszonyat- |
| Drótváz-Létezőket. A Drót-Mindenséget, amelyen az ember-lét cafatjait, |
| a világlét-cafatjait rázza, lengeti tépi a világszél, a forró, a deres, a közönyös, |
| az árva. Jaj, mi értelme a Költészetnek, ha a Föld a tűz és a tüzes kő alá |
| temetkezik? Ha létünk: akaratunk, szerelmünk és irgalmunk a tűz pikkelyei |
| alá temetkezik? Ha eltékozolt értelmünk a láng és a füst és a robbanás |
| mítoszi rózsái alá temetkezik, a Világegyetemet-benövő, a Mindenségbe- |
| dagadó Rózsa alá temetkezik, amelynek gyökere tűz, szára robbanás, véres |
| szirom-salátája láng, tüskéje arkangyal-aranyfog, s levéltetvei a nyálzó, |
| kiszáradó csillagok, galaxis-csomók, kozmikus fény-anyagszigetek. Ha |
| létünket magába-szívja a Világmindenséggé-dagadó Tűz-szemgolyó, |
| amelynek erezete tűz, írisze láng, pupillája halál, szemfeneke az Emberiség |
| vastag vér-gubanca. Ha részei leszünk a Szemnek, de megtagadtatott tőlünk |
| a Látás, mert ez a szemgolyó a Vakság. Mi értelme a Költészetnek, ha izzó |
| hamu rakódik lassan, évszázadokig, szakadva, mint a Pokol havazása, a |
| Bűnhődés tűz-esője az Emberiség halálra-nyitott szemére, a próféták halált- |
| átkozni-vágyó, halálba-tátott, halál-fogsorú, leperzselt-szőrzetű szájára? |
| A költőkére és a megváltóéneket-vágyakozókéra. És ha marad valami, hát |
| mi marad? A kő, a bunkó, az állat-lábszárcsont, a szőr-harang, a köröm- |
| tekercs, a szőrösödés, a makogás, a hullaevés, a gyilkosság, a rablás, a csonka |
| gép-kotyvalékok, a város-kőcsontvázak, a babonák, a dárda, a kőbalta, a huzal- |
| értelmetlenség, a szörny-elszaporodás, az istenek, a kolibri-ember, a medve- |
| asszony, a sün-anya, a krokodílus-isten, a disznó-ős, a kentaur, a szirén, |
| a faun, a szatír, a sellő, az Egyszemű, a nimfa, a najád, a törpe, az óriás, az |
| elvarázsolt béka, a madár-ember, a Hulladémon, boszorkány, Hattyúlány, |
| a Zöldszakállú király, sáska, denevér, rágcsáló, a Sárkánykirály, az |
| Ördögkirály, a Fekete saskirály, a Zöldmadár, a Csodaszarvas, az Aranykacsa, |
| Kígyóbőrű Kámán Sára, Vasorrú-bába, Jufijankó, Planétaisten, Nyárfa-anya, |
| a Fűzfa-apa, a Fügefa-szülő, a Myrrhafa-szülő, Tölgyfa-fiú, a Nyírfa-fiú, |
| a Háromfülű Kék Ló, az Égitestszabadító, a Bólintgató-csontváz, a Tűzkirály, |
| a Lángkirály, Vas Jankó, a Békakirály, a Kígyóvőlegény, a Hableány, a |
| Mennydörgés-isten, az Ördög-fejedelem, a Nyolclábú Szárnyas Paripák, |
| a Világ-Ügyelő-Férfi, a Városi-Fejedelem-Öreg, Babszem Jankó, a |
| Gyöngysíró-leány, a Medvevőlegény, a Madárvőlegény, a Békavőlegény, |
| a Sündisznóvőlegény, a Nagy-Erdőbeli-Öreg, a Barlanglakó-Öreg, az |
| Aranyszakállú-ember, az Állatsógorok, a Halottból-lett-kisgyík: Fanampitoloha, |
| a Kardinális-madár, a Kétlábujjú-Szellemszörnyek, az Álomszellem, a sakál, |
| a hód, a csőrösemlős, a kenguru, a gnú, az esőmadár, a rozmár, Baiame: |
| az esőküldő, Hét-Coboly-Magasságú-Rezes-Vas-manó, a Rézember, a Medvefiú, |
| a Macskafiú, a Tóöreg, a Fehér-kanca-fia, a Viziszellem, az emberbeszédet- |
| értő állatok, a Kutyaorrúak, Egérnővérek, a Viziszörny, a Medvefeleség, |
| a Ködasszony, a Gyermekrabló-Csillag, a Hideg-Idő-Ura, Bátor Vidra, a |
| Tintahalkirály-Tengeriemlős-Ember-Viziszörny, Hüvelyk Matyi, Rókaöreg, |
| a gyík, Madárleány, a Coboly-lélek, a Rozsomák-lélek, a Tigrissé-vált-ember, |
| a Beszélő-teknősbéka, az Erdei-Szellem, a Róka-bíró, Rózsakirálynő, |
| Medvekirályfi, a skorpió, ganajtúróbogár, a Mohalány, az Emberevő-lány, |
| a Gazella-lány, a bagoly, a teve, a dzsinn, sajtán, ifrit, márid, a Szellemlovak, |
| a bülbül, az Elvarázsolt madarak, a Kőember, a Sirálykirály, a Békakirály, az |
| Aranymadár, a Farönk-királyfi, az aranyásó hangyák, a Négy-Kígyó, a majom, |
| az elefánt, a mósuszökör, az Emberfejű Naga-kígyó, a Ravasz nyúl, a |
| Kígyódémon, a Hattyúkirály, a Disznószellem, a Föld Szépe, a Hét-arasz- |
| szakállú-és-három-arasz-termetű, a Jóságos emberevő, Gülbahar: a Rózsa- |
| tavasz, Gülizar: a Rózsa-arc, Gülperi: a Rózsatündér, Tök-tábornok, |
| a Százlábú-leány, a poloska, a tetű, a bolha, a rüh, a Hegyiszellem, a Pók-nő, |
| Béka-nő, az Ember-alakú-szellem, a Kobold, a Táltos-cethal, a Csiga-ember, |
| a Majomisten, a Mézmadár, a sakál, a cerkóf-majom, a pávián, a lajhár, |
| a csimpánz, a hangyászsün, a tatu, a jaguár, a Holtak-ura, a Gyümölcs- |
| fia, Mani: a nyolcfejű, a Szivárványhal-bátyák, a Cápaisten, Vasjankó, |
| Rigócsőr-király, a Szarvas-rénbika-formájú-fejedelemhős, a Csontos- |
| rénbika-formájú-fejedelemhős, az Obi-hattyú-orrú-bálvány-öreg, a Nem- |
| szerencsés-fejedelemhős-fiad-körme-íze-nem-fogja-kerek-kőbálvány-öcsém, |
| az Oimét-nép-embere-habos-szablya-vőnk. Ők majd szétözönlenek a |
| Földgolyón, s az űrben, a Jóslatok, a Mámorok, a Rémek, az Ember-nélkűl- |
| értelmetlenek: az angyalok, ördögök, négyarcú-négyszárnyú Kérubok, |
| a kristály-szárnyúak, a láng-szárnyúak, szeráfok, lelkes állatok, Pirosmalac, |
| Hajnalpelika, az Angyalbárányok, Pancimanci, Zöld király, a Hattyunő, |
| a beszélő koponya, Vas Laci: a papirkerékké-váló, a sárkány: a vaskerékké-váló, |
| a Lidércek anyja, a Jós ökör, a jósló madarak, Hattyú-lovag, a jós méhmagzat, |
| az emberbeszédű állatok, az emberbeszédű madarak, Ribike: a gyíklány, |
| a holló, a Csodásökör, Veresálnok Vitéz, az aranyfogú testvérek, Fordítottfejű |
| János, Vasfejű farkas, a Medvék királya, a Rókák királya, Kalefaktor: a |
| szárnyas ember, Hajnalkötöző királyfi, az állatanyától-származó-fiú, a Griff, |
| Fanyűvő, Vasgyúró, Kőmorzsoló, a hegyesszakállú törpe, a Vénusz madara, |
| a félkutya-félember, Fehérlófia, a Varjak királya, Kutyafejű |
| Hétszünyükapanyányimonyók: a hosszúszakállú kis ördög, a méhmagzatnak- |
| elígért-tündér, Világszép Sárkány Rózsa, Veres juhocska: a juhásztól- |
| megesett, a tehén-fiú, a hét-sing-szakállú-hét-sing-ember, az embertől-teherbe- |
| esett-medve, Hegyhengergető, Messzehajító, Lélekrabló tündér, a háromlábú |
| ló, a rák-ember, az inci-pinci-piripócsi-pöttön, a tehetetlen démon, Kutyaszemű |
| Jankó, Ződ Imre, Növény Ferenc, Csonkatehén fia, az odvas-fában-fekete- |
| bárány-ellette-ember, Kakasel, az őrző-elefántok, a tyúklábú ember, Bai |
| Ülgön, a tizenkétszárnyú ló, az ólomfejű-barát, az arany-cethal, Csillag- |
| kalapáló, a sokfejű-szörny, Háromlelkű, a pelikán, a kutyahal, a tengeri kutya, |
| a véreslábú csikó, a szélbe-dobott-repülő-száraz-rózsa, a csonttal-koponyával- |
| telt-ló, Tórem: a Földre-szent-tűzözönt-lebocsátó, a Szőlőfürt-fiú, az |
| emberbeszédű békák, az aranyfülű szamár, a tűzokádó medve, a tűzökrendező |
| oroszlán, az emberszülő malac, a halfiú, a virágból-született-fiú, Baba-Jaga: |
| a csontlábú, az aranysörényű-tüzesfogú-kutyák, az aranyagyaras Vadkan- |
| király, az alma-apák, a víz-apák, a Liliomleány, Szegfűhajú János, a hiéna, |
| a borz, az óriást-őrző kakas, a koporsót-turkáló-tüzes-ökör, a tüzes vaddisznó, |
| Naperesztő, Zöld dragonyos, Olenburisz király fia, Kékvár-tornyán-forgó- |
| kék-kakas-lány, Félvilág csősze, Éjjelt-nappalt-zsebében-hordó, Bolha-inas, |
| Hangya-huszár, a Csodaszörny, skorpió, Kékszakáll, Lidérckirály, a |
| Medvecár, Halál-ló, a Zöldnadrágú szakács, a Marhahólyag-fejű, a Disznógyomor- |
| fejű, az Ürügyomor-fejű, a Csöcsös-emsehas-fejű, a Kecsketőgy-fejű, a |
| démonok, a halottevő-hűtlen-anyák, a mókus, Hirtelennőtt, Égigérő-nyakú |
| táltos, a vak béka, kétfejű kutya, a tündértörpék, a tündérpók, Isten fehér tevéje, |
| Mongus Pakai: a kőszívű, a gyökér-remete, a faháncs-ember, a tapló-szűz, |
| a gomba-asszony, a csikóhal-király, a tarajosgőte-bálvány, a csíkbogár-démon, |
| a viziló, a tapír, az orrszarvú, a zsiráf, a csillagruhájú sárkány, az ötlábú- |
| háromfejű-táltosparipa, a kis tengeri nyúl, Széltől-fogantatott, Macska- |
| Csinosomdrága, az egér, a Darázs-szúnyog-légy-királyfi, a szövőszéken- |
| katonákat-szövő-asszony, Virágok Vitéze, Sasfészek-fejű, Észak Vén |
| Banyája, a hétfejű menkív, a szélasszonyok, Rothadt-szív: a reves-fa-szívű |
| herceg, a keselyű, Durumó: a pokol királya, a Rubicek-madár, Pestisasszony, |
| Nyomorasszony, Sárgahalál: az elbomlasztó, Zöldhalál: a fölsarjasztó, |
| Sárgalábú-vöröslábú-a-többi-teste-zöldbe-s-veresbe-játszó-Csontváz-ember, |
| a négyszárnyú táltosló, Harkálytündér, Skorpió-boszorkány, Sokagancsú- |
| szarvas: mely-csak-addig-él-míg-szarvai-égig-nem-érnek, Magas-szikla-hollója: |
| mely-csak-addig-él-míg-alatta-a-mélységet-ganéjjal-meg-nem-töltötte, |
| Huszonnégyfogsorú, a Méhek királynéja, a Halak királya, a Madarak királya, |
| a Hangyák királya, a fehér pelikán, a Páva-hajú lány, Teknősbéka-fiú, a leányfejű |
| kígyó, Szalmakirály, a Miki-máki öregember, Harmatból-fogant-kilenc- |
| anyától-született-lány, a bajuszos patkány, a hatlábú jávorszarvas, az |
| angyalmalacok, A Napba-röpítő-fehér-ló-melynek-két-fülében-két-szál-gyertya- |
| ég, Virágok királya, a kalt-bálvány-képű-rénbikák, Páfrányvirág, Lúd- |
| szállta-harminc-embernél-öregebb-bátyák, Fagy-öreg, Felső-Ég-nyugodt- |
| vizében-növekedett-bálványhúsban-dús-fejedelemhős, Húsz-daru-magas- |
| lábíz-bátyák, Kacskaringós-fejű-vöcsök-madár-anyám, Járványvész-fejedelemfi- |
| fürtös-fejedelemhős, Himlő-anya, Halálangyalok, Nyusztos-nép-embere- |
| nyusztprémben-bővelkedő-fejedelemhős, Járvány-anyó, Sok-föld-emberének- |
| insége-fejedelemhős, Hideglelés-leány, Nátha-anyó, Kanyaró-apó, Takony-apó, |
| Kelés-apó, a fénylő-hátú-teknős, a kolibrimenyasszony, a fóka, Bakuraó- |
| madár, a bálnaevő poloska, a nyérc, a Világteremtő Varjú, Isi: az Uaku- |
| gyümölcs-fia, az Égből szállt-asszony, a félig-hús-félig-fa-testű, az alligátor, |
| az emu, a kristályból-lett-hattyúk, az opossum, Mullinga, Baiame: a |
| virágküldő, Bibiolona: a Nagy Állat, a kőbéka-lányok, Mooroonu-mil-da: |
| a szemnélküli-az-orrlikain-keresztül-látó, a Boogoo-doo-ga-da: az esőmadár, |
| a krokodíl, Ooboon: a kéknyelvű gyík, fölűl-ember-alul-kristályszikla-istenek, |
| Bun-yun Bun-yun: az árvizi béka, Maya-Mayi: a hét kristályruhájú nővér, |
| Ég-leány-széltől-víztől-teherbe-esett-Vízanya-akinek-térdén-egy-kacsa- |
| fészket-rakott-s-abban-hat-aranytojást-és-egy-vastojást-tojt-ott-kotlott-költött- |
| a-ruca-amíg-a-Vízanya-térde-mint-izzó-szén-térdén-rándít-s-a-tojások-a |
| tengertajtékba-hullanak-cserepekre-törve-tojás-alsó-fele-lesz-föld-tojás-felső- |
| fele-lesz-ég-sárgája-felső-fele-lesz-nap-fehérje-felső-fele-lesz-hold-tojástarkája- |
| lesz-csillag-feketéje-felhő, a madár-hüllő-párzás, a pikkely-toll-szerelem, |
| a rovar-emlős-bagzás, a szárnyas amphibiák, az ezerszemű, négyezerlábú, |
| húszezer-orrlikú, negyvenezer-ujjú, húszezer-fülű, tízezer-farkú, nyolcszázezer- |
| karmú reptiliák, a zsákállatok, húsevővirágok, pókok, rákok, polipok, csigák, |
| medúzák, férgek, elhízott delfinek, halak, bálnák, cetek, virág-erjedések, |
| növény-tajtékzások, rózsa-dühöngések, porzó-háborúk, bibe-forradalmak, |
| vagina-tébolyok, ágyékszőr-erjedések, fallosz-őrjöngések, emlő-csecs-milliárd- |
| bugyborékolások, rovarcsáp-páfrányerdők, szemgolyó-szemkristály-trillió- |
| rügyezések, világuralkodó városnagy Rovar-Atyaistenek, Bogár-Szűzmáriák. |
| Ez lehet Jelenünk. És ez lehet Holnapunk. Jövőnk. A Költészetnek értelme |
| akkor van csak, ha van Jövő. De ez a jövő a Költészet halála. Az elvadúlt, |
| lét-alatti lét fölfalja nemcsak a Költészetet, de a Költészet spermáit is, mint |
| az önhitt és gőgös és zsarnok népmese-sárkány az Ország lányait, a Vizet, |
| a Napot, a Holdat, a Csillagokat. És jöve a Sötétség. A korhadás, a rothadás, |
| a penész, a moha, a dér, a világganéj. Ez lesz-e létünk sorsa? Ez lesz-e a |
| Költészet jövője? Győz-e a tűz, és a tűz után a penész? És dagad-e új szellem- |
| embrió a pusztulásból? Megtermékenyűl-e a Föld új szerelmes-nemzésben? |
| A költészet tárgya: a lét. A költészet értelme: az ember. De milyen ember? |
| Nem a Maradék-ember! De a Vágyakozó-ember, a Kiválni-akaró-ember, a |
| Szeretetsóvárgó-ember, a Halállal-társalkodó-ember. Ember nélkűl |
| fölösleges a Költészet. Ember nélkül a Költészet: puszta kő, szürke pala, |
| pórusos kőzet, amelybe belenyomódtak a lét csipkés, sejtes és eres szavai, |
| életünk csontvázai és szerelmes rajzai. Ember nélkül a Költészet: bűn, téboly, |
| a magány üresség-háza, mint a kürtős-darazsak fészke, amely sár-kürtjeivel, |
| sár-zsebeivel, sár-kéményeivel, sár-zacskóival, sár-zsákjaival, sár-trombitáival, |
| sár-erszényeivel, sár-bélrendszerével, sár-hólyagcsöveivel, sár-barlangjaival, |
| sár-celláival, sár-tülkeivel, sár-korallbokrával és sárkancsó-csokraival, |
| sárkehely-csomóival, sár-serlegrózsáival, mint egy omladékony, barna-héjjal- |
| vedlő-gyökerű löszfalra tapasztott ezersejtű sár-virág: értelmetlen, |
| terméketlen, céltalan és illattalan. Szagtalan iszap-és-darázsnyál-keverék-rózsa. |
| Mi hát a dolgunk: a Jelenkor költőinek? Egy költőnek sincs hatalma arra, |
| hogy elhallgattassa az átkozott fegyvereket. Hogy mint Sztravinszkij opera- |
| hőse az ördögöt a földbe: visszakártyázza a fegyverré-kovácsolt-érceket a |
| földbe: érc-kristályrózsának, érctüdőnek, ércembriónak, érc-daganatnak. Egy |
| költőnek sincs hatalma arra, hogy mint áttörhetetlen és átéghetetlen kristály- |
| redőnyt az Iszonyat-Jövő előtt lehúzza az Időt, így védve az élet jelenét a |
| lángtól és a hamvadástól. Egy költőnek sincs reménye arra, hogy Jézus hatalmával |
| megmilliózza kis kenyerét és kőhártya-pikkelyű halát: hogy szétosztván |
| juttasson minden éhezőnek, gyermeknek, öregnek. Egy költőnek sincs hatalma |
| arra, hogy szája prófétatüzével elolvassza, mint jégcsokrot, jégvirágkoszorút: |
| a bűnözést, a hatalmi tébolyt, az elnyomást, a koncentrációs táborokat, a |
| szexuál-banditizmust, az önámítást, a szesz-mámorba-menekülést, a drog- |
| mámorba-menekülést, a könyvégetést és könyvbezúzást, a fajgyűlöletet, a |
| kizsákmányolást, az ember és a költészet szép szabadságának hisztérikus |
| gyűlöletét, és mind a fölsorolhatatlanúl-többieket. Mi hát a lehetősége nemcsak |
| a Jelenkor költőjének, de a Költészetnek általában? Mi a lehetősége és |
| kötelessége? Hogy éljen hitével és reményével! Mert ez a hatalma! A |
| Költészetben nincs kivételezettség. Kivételezett tárgy, kivételezett forma, |
| kivételezett indulat, kivételezett kifejezésmód. A Költészet mintája a Mindenség. |
| De a Költészet dolga nem a Mindenség utánzása, hanem azonos-rangú |
| Mindenség teremtése. Így a jövő megtervezése. Az ember, bár a természet |
| akarata ő is, azzal több, mint a természet, hogy ítél, dönt, dacol, lemond, |
| kimond és vállal. Megteszi ezt napjaink Költészete? A Költészetnek őriznie kell |
| önnön szabadságát: a szó, a nyelv, a kimondás, az ítélet, a konokság szabadságát. |
| A tisztaságét. Az aggódás szabadságát. Őrizkednie kell a Megtévesztőktől, |
| Beleszólóktól, Hamisaktól, Júdáspénzt-adóktól! Megteszi ezt napjaink |
| Költészete? Ne a kora határozza meg Költőjét, de a költő határozza meg korát: |
| építse meg a lét gyémánt-szerkezetét, s fonja be, borítsa be világ-álmú, világ- |
| értelmű fogalmaival és szavaival. Mert az előbbi: gyöngeség, esetlegesség, |
| esettség, lemondás, árvaság. De az utóbbi: tiszta akarat és törvényerejű |
| teremtés. A jelen legjobb és legszebb erővonalainak összefogása, és szikrázó |
| gyémántfonalainak tündöklet-katedrálissá-fonása. Éneklő Tűzfonadék- |
| templom. A Jövő Háza. Hisz a Költészetnek nincs múltja. A Költészet a |
| mindíg-jelen! Múltja csak a költészettörténetnek van. És a tér-idő- |
| teremtményeknek. A Költészetnek csak jelene van és jövő-reménye. Hite. |
| Hite, hogy az ember nem adja föl önmagát. Hite, hogy az Emberiség nem adja |
| föl önmagát. Hite, hogy szavára testvér-szavakkal felel a lét. Hite, hogy |
| egyszer föloldódik világegyetem-magánya. Hogy egyszer találkozni fog |
| világegyetem-testvéreivel. A Költőnek hite van és reménye. Hogy szavai a |
| jövőre-írt tűzkacskaringó-époszok. Hogy nem pusztul el ostobán és reménytelenűl |
| a Föld, hogy zöld penész-gombócként keringjen majd céltalan Tűzanyja körűl, |
| makogva, hörögve, sikoltozva, vinnyogva, cincogva, ugatva, reszelve, cirpelve, |
| károgva, víjjogva, nyihogva, bőgve, zizegve, cuppogva, csattogva és kopogva. |
| Hite, hogy nem pusztul el iszonyú tűz-szerelemben a Földgolyó, s lesz a |
| világűrbe-lógó-hajú füst-gyapjú-hulla-ősanya, megkövesedett sárkánytojás, |
| amelyben ott ülnek évmilliárdokig a kő-sárkánygyík-embriók; megkövesedett |
| sárkány-anyaméh, amelyben kő-sárkánytojások fürtjei, óriás kő-szőlőfürtök, |
| s a kő-szőlőszemekben emberkezű, csikószemű, kő-orrlikú, kő-fülkagylós, |
| kőpajzs-tarajsörényes, kő-körmű kősárkánycsecsemőmagok eres, kő- |
| szemgolyós halmazai várnak a soha-föl-nem-támadásra. A jövendőnek-szánt |
| Emberiség! Hite, hogy nem hal meg az Értelem, az ember legszebb reménye, |
| a költő legtisztább szerelme, hite, hogy nem pusztul el, nem hal ki Atomtigris- |
| lánghörgésben az a nép, amelyből vétetett, az a nagy-álmú és nagy- |
| szenvedésű nép, amelyből szólnia kiválasztatott, hite, hogy nem szárad el a |
| Ringyó-robbanás világpusztító-csókjaitól az a nyelv, amelyen szólnia rendeltetett, |
|
|