arany-döfés, rózsakristály-szúrás, |
arany-sziszegés, izzó kristálytüske-harapás, |
aranytű-pillanat, tűzarany-indazuhanás, tűzkristálytű-befúródás, |
néma tűzgyökér-repedés, egyetlen tűz-felkiáltójel hasította |
és szelte két dohos félgömbbé a tikkadt, sárga csöndet, |
az űr döglött iszonyatától a föld döglött bánatáig lövődő |
egyetlen fullánk-döfés, egyetlen kristály-bárd-hasítás, tüzes |
kő-szigony-zuhanás, potroh-aranytű szúrás |
hajlott és lángolt ki az űr Mindenséget-betöltő penész-potrohából, |
a vad-lüktetésűből, a tűzmirigy-csomós far-koszorúsból, |
s fúródott a Földgolyó erjedett penész-szívébe, |
mintha egy kövér, fekete-arany szőrszalag-koszorús |
óriás-darázs döfné vak iszonyattal tűzeres fullánkját, potroha |
kristály-kését, szőr-rózsa tompora kristályszigonyát a kozmikus |
hemzsegők közt püffedten és mohosan vonagló |
kék-sárga-zöld Emberiség-lárva szívébe, szent |
Lehetetlenség-Hernyó árva idegdúcába, |
mintha egy óriás, csillaggal-pettyezett szárnyú lepke-nőstény |
szúrná tüzes tojócsövét a Föld sorvadt húsába, hogy a halál |
petéit tojja, a halál-magvú tűz-tojásokat, a Földgolyó elárvúlt szégyenébe, |
mintha a csillagmirigy-koszorú-kloákás Csillagpikkely-Mindenség-Őshüllő |
csurgatná izzó vékony sugárban tüzes vizeletét, pusztító vizeletét |
tüzes rózsakoszorú-szájként megnyílt kloákájából a Földre, |
mintha a Mindenség-Ősmadár, a tűzpikkely-tollazatú Asszony |
köpné puha ürülékét, a tűz-anyagút a Föld hályogos szemére, |
mintha egy örök-hatalmas zöld Kristály-Imádkozó-Sáska, az üveghasáb- |
üveggerenda-üvegoszlop-üvegpáncél-kan döfné tűz-kristály spermacsövét |
asszonya sorvadt, penészes ivartokjába, hogy beleömlessze a Múlandóságot, |
mintha egy földagadt-heréjű Csillagszőr-Mindenség-Kos lövellné |
tüzes ondóját az asszonyát elrejtő Föld izzadt, béna magányára, aszott, |
megpöndörödött és meggöndörödött szőrzetére, kifakúlt hajzatára, |
tűzfonál, tűzcérna-hullás, |
izzó aranydrót-lövés, arany fullánk-döfés, |
tüzes potroh-kard szúrás metszette át a szikkadt, béna csöndet, |
a vak várakozást, a vad vágyakozást, |
tüzes vércsöpp, véres könnycsepp hullt a Mindenség |
Szeméből, lázas könnymirigyeiből, |
izzó könnycsatornáiból a Földre, |
s belegyökerezve tűz-erjedésével a föld kevély húsába |
hajtott tűzpikkelylombot, tűzvirágkoronát, láng-kéve-törzset |
a Semmi fehér koponya-közepéig, |
s fehérebb lett a tiszta fehér, izzóbb az izzás, lett a fekete fehér, |
a sárga fehér, a zöld őrjöngés fehér, lett fehérebb fehér a fehér |
félelem, a levegő fehér és tűz-sárga a csönd, |
aztán itt, ott, amott és mindenütt megnyíltak az ég kloákái, |
kifakadtak az ég mirigyei, vizeletcsövei és húgy-kelyhei, |
s előbb fonalasan, cérnásan, lazán, lágyan, lágy göngyölgéssel és puha |
pamut-hullással, aztán egyre-kövéredő szőrös inda-omlással, rostos |
kötél-zuhanással, dagadt gyökér-erjedéssel és húsosan virágzó, |
egyre-hólyagosabb, egyre fölgerjedtebb, egyre-tékozlóbb, egyre-ropogóbb |
zúdulással, egyre-durranóbb dagadással, ömlőtt a tűz-drót, tűz-cérna, |
tűz-kötél, tűz-inda, tűz-szalag, tűz-fonál, tűz-lepedő, tűz-kéve, tűz- |
nyál, tűz-tej, tűz-vizelet, tűz-ürülék, tűz-ondó, tűz-pete, tűz-váladék a |
a Földre, a Földre, a Földre, |
ömlött, zuhogott, áradt, hömpölygött, patakzott, csurgott, folyt, |
gomolygott, csúszott nagy lepedőkben, nagy tömbökben, hasábokban a Földre |
a tűz, a tűz, a tűz, a tűz, |
a láng, a láng, a láng, a láng, |
mintha a tébolyúlt Mindenség tűz-állatai okádnának |
és ürítenének a Földre tüzet és tüzes átkot, |
mintha tűzből kilógó, a Tűz földagadt hasából kinövő |
csöcsök, tőgyek, emlők, csecsek és vesszők, a Tűz ringyó-farában |
tátogó tűz-kemence-hüvelyek, a Tűz egyetlen szűz-arcában tüzes |
szőrökkel és tüzes mirigyekkel tátogató és prüszkölő milliárd állat-orrlikak, |
állat-szájak és állat-torkok hánynák és túrnák fújva a lassan |
fölpúposodó Földre váladékukat, a nyálat, a habot, tajtékot, |
ökrendezés-anyagot, tejet, vizeletet, fekáliát, |
mintha egy dühödt kristálykéssel ledöfött csillag őstűz-szügyéből |
ömlene a füstölgő tiszta vér a Földre, |
a csillag tiszta vére gőzölögvén, |
a zöld szőreivel és kő-erdőivel, kőzet-titkaival |
zsugorodva föltaréjló Földre, |
a zsírosan, buborékosan, hólyagosan, taknyosan |
a Földre, amely összehúzódván, zsírjában kéken |
füstölögvén, sercegvén és lobogván |
fölpúposodik és föltaréjlik, |
mint a hernyó nagy szőr-rózsa-csillagaival, kristályszőrös |
gumirózsa-szemölcseivel a mohó és ostoba gyermek-gyufalángban, |
égő és hulló csontokként zörögve, |
égő angyal-lávák isten szívéből kifújt és kiköpött átok-kásájaként |
csillaglárvák füstölgő lángcsipke-zuhatag-szőnyegeként |
a Mindenség méhéből kigöngyölögve, |
folyt, csurgott, szakadt, ömölt és zuhant |
csipkésen, rostosan, eresen, szőrösen, kalászosan és kelyhesen |
a tűz, a tűz, a tűz, a tűz, |
a láng, a láng, a láng, a láng |
a Megítéltetett Árva Földgolyóra. |
|
Mert eljöve hát a Próba és az Óra! |
Mert így akarta a Tűz Kigondolója! |
Mert az ember bűnének nincs más föloldója! |
Mert a Habzás és a Mámor nem gondolt a Létet-tűzzel-elmosóra! |
Mert a Halál tüzet szült, és a Tűz a halált nemzette újra! |
Mert egy sátáncsecsemő-harapástól fölsebződött az Isten kisujja, |
s kisujja-vére rózsatűz-tajtékzással |
szíve-szülötte Legkedvesebbikére! |
|
És tűz volt homálya és tűz volt fölhasadt kisujja vére! |
|
|
a növény, az állat, a virág, |
mit vétett a víz, a boldog tiszta föld, |
mit vétett az önmagával erjedve boldogan nemződő világ, |
hogy a Tűz csipkés fogsoraiban kell őrlődnie és elolvadnia, |
hogy a Tűz végtelen nyelve alatt kell elmállnia és szétfolynia, |
hogy a Tűz kegyetlen mirigyeibe kell fölszívódnia, |
hogy a Tűz irgalmatlan piros szájában kell összezúzódnia, |
elpárolognia és elhamvadnia? |
Mit vétettek a boldog madarak, |
a fészek-építők, a lázzal-tojók, a csillag-csipegetők, a pillátlan, |
hideg üveggolyó-szeműek, a testükben tojást-építő titkos kőművesek, |
mit vétettek a boldog madarak, |
a forró barna-pettyes, zöld-szeplős tojásokon izzadt testükkel reszketők, |
mit vétettek a könnyet-nem-ismerő Mozart-torkú madarak |
és mit vétettek a hártyás és izmos és kristályos könnyű férgek, |
a füstölgő-pórusú, lüktető szőrcsillag-stigmájú rovarok, bogarak, |
mit vétettek a nehéz-léptű, nehéz-tojású, nehéz-homlokú |
a bársony-kürtök és bársony-trombiták, |
a kanok, a csődörök, a kosok, a bakok, a kakasok, a hímek, a bikák, |
az emsék, a kancák, a nőstények, az állat-asszonyok, |
mit vétettek a hüllők, a kétéltűek, a rákok, skorpiók, csigák, |
s mit vétettek a kristálycsillag-szemű, kék bársony-béka-orrlikú |
a pettyes-szőrűek, a csíkos-szőrűek, a mozaik-szőrűek, a foltos-szőrűek, |
mit vétettek a puha pamutrózsa-léptűek, a kövér szőrcsillag-léptűek, |
a szikrázó karom-kehely-léptűek, a kemény szőrserleg-bajszúak, |
mit vétettek a víz állatai |
és a földben-lakó állatok |
és a kő-likakban lakó állatok |
és a kérgek alatt lakó állatok |
és a más-testében lakó állatok |
és a háló-országokban lakó állatok |
és a kőzet-buborékok állatai |
és a barlangok kristály-tüdejében lakó állatok, |
a denevérek, pókok, ászkák, gőték, szalamandrák, |
hogy vétkük ára lett a tűz, |
a tűz, a tűz, a tűz, a tűz, |
a láng, a láng, a láng, a láng, |
hogy létük ára lett a Fölfalatás és Megzabáltatás, |
hogy a Tűzözön szent köpenye testükre hullván, |
s ők a szent Tűzözön csipkés gyomrába és fodros beleibe csavarodván |
lángbuborékos tüzet izzadván szétlazúltak |
és tüzes rostokra hullván a tűz szent zsírjává alakúltak, |
sisteregve, sercegve, bugyborékolva, kunkorodva |
maguk is tűzzé hasonúltak, |
maguk is a szent Tűzözön átkozott, dögletes részeivé? |
|
Jaj, mit vétett a kő, a víz, a föld, |
hogy az iszonyú, förgeteg Ős-ribanc, |
az űrből-leszálló őrjöngő Tűz-Asszony |
láng-csipkés és kék tűz-rojtos szoknyáját |
ráterítette az izzadt Földgolyóra, |
a földrészeket-úsztató, hajszálérhálós óriás-vízcsöppre, |
a tűzzel-szuszogó-pórusú, bársonytojáshéjú kristálygolyóra, |
a virágzó penész-koponyára, |
s leguggolván, irgalmatlan tűz-átok combjai közt |
kinyíló végtelen tűzkristályliliom-hüvelyéből |
ráfolyatta teste szent tüzét, |
ráfújta teste szent gőzeit, |
tűz-mirigyei szent leheletét! |
|
És bűnétől így szabadúlt meg az Emberiség? |
|
Hát mit vétett az ember a világnak? |
A Mindenséget bántani hogy tudta? |
A Mindenséget mivel sértegette? |
Miért akarta a Mindenség haragját? |
|
|
és tiszta ámulat volt a földi létben mindenütt, |
tiszta csodálkozás és dermedt ámulat volt a Létezők árva felelete |
a lüktető és véres Mindenség-penészpotroh tűzfullánk-szúrása |
idejében, a szőr-rózsa koronás, csillagmirigy-koszorús |
dagadt őspotroh tüzes fullánk-lövése aranytű-pillanatában, |
szemgolyók, szemek, kristályos látószerv-rózsák, fényérző-pontok, |
fényérző-pettyek, fényérző-hártyák, fénylátó testfelületek és |
bőr-részletek, érzékeny sejt-koszorúk és látó kehely-csomók |
milliárdja és billiárdja, |
fordúlt dülledten, dagadtan, fekete pettycsomóvá, mohos pont-halmazzá |
összesűrűsödött pupillákkal, csiszolt kristálylap-rózsa-rémülettel, |
izzó pont-őrülettel, reszketve-habzó ideg-rácsozat felülettel |
a nehéz bolyhos űrből a földbe növő egyetlen |
aranygyökér-repedés felé, |
a Földgolyóra-ereszkedő iszonyú arany-láb felé, |
a kövér arany-lábszár felé, |
amelynek lángzó bőre alatt, |
a tűz-pórusok és tűz-szőrzetek alatt, |
a tűz húsában, a tűz csontjai fölött |
látszottak izzani külön a tűzcsomósodások, tűz-erek, |
mintha az Isten püffedt, dagadt, visszeres lába lógna |
le a Földig, a tömör tűz-arany pikkelyoszlop, |
|
tűzgyökér vastagodni és dagadni kezdett, |
s lett a Földgolyóba-gyökerező, |
ropogó, durrogó, sziszegő, sistergő Tűz-Óriásfa, |
amelynek gyökerei a Földgolyó tűzrózsa-szívének fodros |
szirmai és bodros habjai között gomolyognak, |
hogy maguknak szent tápláló-anyagot keressenek, |
szent nedvességet és szent folyadékot; |
amelynek ágai és levelei, |
tűzvirágai és tűz-bóbitái a hervadó égitestek |
közt terjedeztek és bomlottak tovább szent lobogással, |
amelynek irtózatos láng-lombja, a tűzpikkely-buborékóriás |
a sorvadtan és lángtól-űzötten lepörgő égitestek között |
dagadt tovább szent dagadással és szent hólyagzással, |
bevilágítva az Isten fél-szívét és bal-szemgolyója |
aranyszőr-pöttyein láng-fogsorokkal, |
tűz-vicsorgással visszatükröződve erjedt, |
szállt visongva, sisteregve és pihe-koszorús pórusaiból |
tűz-bugyborékokat bugyogtatva, |
mikor az első légy szállt el parázskristály-lövedékként |
az első szitakötőkan-óriás, |
s olvadtan égett hatalmas gyémántlap-rózsaszeme, |
s hólyagosan olvadozva égett teste kék zománc-szelvény-rózsája, |
s égtek olvadozván szárnya szőrei, pórusos ablakhártyái, kék erezetei, |
s égtek, tüzes kalászokként lobogva |
állkapocs-lábai, szájszerv-lábai és kapaszkodó-lábai is, |
mikor az első égő varjú szállt el a sárga gőzökkel gomolygó |
mint egyetlen piros tűz-károgás, tűz-káromkodás, |
mikor az első nyúl futott, a rózsásan erjedő semmiből |
kiszaladva a kén-pöfögésű, sátán-leheletű mezőre, |
mikor az első nyúl futott, mint égő rongy-rózsa, |
lángoló bársonytaps-ugrásokkal, |
parázsló bajusszal és vékony sikítással a rémületen át, |
mint a Rémület lángoló Réme, a Rémület égő Reménytelensége, |
mikor az első virág halt meg |
illattalan hamu-kehely-iszonyattal, |
tűz-serleg-sorvadással, tűz-illatú növénytűz-halállal, |
pukkant szét tüzes szilánk-fröcsögéssel, |
előbb fölhólyagozva, olvadt kőbuborék-fürtté, kőhártya-rózsává |
aztán füstölgő és lángoló repedésekkel ereződve, |
aztán tűz-szilánkokká robbanva és hasadva, |
légy, szúnyog, darázs, lepke, madár, |
szitakötő, virágméh, dögbogár, virágbogár |
szállt lángolva és tüzet sírva a döglötten füstölgő mező fölött, |
hogy az izzadt és sűrű forró nyállal csöpögő levegőben |
tűz-csöppek, parázs-csillagok, lángoló szőr-pettyek, izzó moha-golyók, |
tűz-szőrzászlók, lángoló mohakockák, égő pamut-csillagok, |
lobogó szőr-kristály-sírások, jajgató láng-csomók, nyöszörgő |
tűzkristály-rohanások, tűzcsíkok, láng-vonalak, parázs-suhanások, |
tűzfonalak és parázskristály-haldoklások, tűzgyűrűk, tűzkarikák, |
tűzörvények, tűzkoszorúk, láng-körök, lángkoronák hemzsegtek, |
nyüzsögtek és sűrűsödtek, |
mint a Halál égitest-halmazai, a Tűz-átok csillag-csomói, |
s szálltak a lepkék, méhek, szúnyogok, bogarak |
égő csápokkal, parázs-izzás-fej-bóbitákkal, |
parázs-páfrányokat, parázs-kalászokat, parázs-buzogányokat, |
parázs-rózsákat, parázs-fésűket hordozva izzó, füstölgő koponyájukon, |
mikor röpködő tüzes állatok |
tűz-vonalaival össze-vissza-firkált verejték-lap lett a levegő, |
mikor a kő is égni kezdett, |
mikor a növényzet égni kezdett, |
mikor a vadak is égni kezdtek, |
mikor a föld is égni kezdett, |
mikor a víz is égni kezdett: |
a megbékűlt szent Összevisszaság, |
beomlottak és összetörtek az Ámulat és a Csodálkozás |
szemgolyókból és a szemekből, állatkristályrózsa-szemekből és |
fényérző-pettyekből, fényérző testlemezekből épített |
összetört, ami a Tűz-repedés felé fordúlt, |
a földben, a kőzetekben, a földön, növényzetben, vízben, levegőben, |
kibújt a földből minden élő, |
a barlangokból, föld-üregekből, föld-likakból, kő-likakból, |
kibújt a növényzetből minden élő, |
a lombokban bújkáló madarak, |
a lombokban ugráló madarak, |
a levelek szőrös zöld árnyéka alatt, a virágok illat-pokol kelyhében, |
csészéiben, pártáiban és cimpáiban élő bogarak, |
pondrók, álcák, lárvák, tetűk, poloskák, kullancsok, kisvadak, |
a szarvasbogarak, cincérek, orrszarvú-bogarak, |
az ormányos-bogarak, hernyók, kukacok, lepkék, giliszták, férgek, |
a földben, a fűben, a mocsárban, pocsolyában, mohában, |
kő-odukban és fa-odukban, vízben-élő békák, |
a gyíkok, kígyók, varangyok, gőték, szalamandrák, |
kibújt az Életből minden Élet, |
kibújt az élőből minden élő, |
a testekből kibújtak az élősködők, a férgek, a giliszták, |
a bundákból, szőrökből, hajzatokból, állat-gyapjakból |
a tetvek, a bolhák, poloskák, atkák, |
kipotyogtak a serkék, peték, tetű-tojások, bolha-gyöngyök, |
kibújtak a földből, erdőkből, vadonokból, ligetekből, |
pusztaság-ködökből, csönd-szivárvány-buborékokból, |
az őserdő-füvekből, nádasokból és mocsarakból |
az emlősök, erszényesek, rágcsálók, ormányosok, gyűjtögetők, |
a húsevők, a növényevők, rablók, szelídek, félénkek, gyávák, |
gyöngék, lopakodók, bőszűltek, hatalmasok, |
kibújtak a dögevők, hullaevők, ragadozók, sziszegők, |
kibújtak a vánszorgók, totyogók, vonszolódók, könnyen-futók, |
kibújtak a roggyadtan-lépkedők, hasukon-csúszók, |
kibújtak a tekeregve-mászók, sok-lábbal futók, fákon-ugrálók, |
kibújtak az asszony-méhekben, |
nőstényhüvelyekben boldogan lakók, |
a vérengzők, a fűevők, lomb-evők, virág-evők, föld-evők, |
kibújtak a nektár-ivók, harmatot-majszolók, virágport-gyűjtögetők, |
kibújt a Halálból minden Élet, |
kibújt a halálból minden élő, |
s elindúlt sírva, makogva, nyüszítve, vonítva, ugatva, visongva, |
elindúlt hörögve, sziszegve, vakogva, bömbölve, őrűlten vihogva, |
elindúlt dünnyögve, dörmögve, zümmögve, zörögve, csaholva, csörömpölve, |
elindúlt vacogva, reszketve, remegve, a gomolygó zöld füstben köhögve, |
elindúlt egyetlen tajtékos állat-áradattá hömpölyögve, |
millió-ágú állathabzás-patakká szétfutva, szétcsorogva, |
aztán a szőrt, pikkelyt, tollat, bundát, kőzetet, tüskét, mirigyköpenyt, |
szaru-inget, kitin-páncélruhát, bőr-burkolatot, meztelenséget |
hordozó szent állat-akarat újra egy-iszonyat-csomóvá torlódva, |
egymásra-áradva és egymásba-fulladva, |
egymásra-taposva és egymásba-ragadva, |
egymásba-dagadva és egymásba-gomolyodva, |
egymásra-égve és egymásba-belesűlve |
gomolygott, áradt, hömpölygött, ömölt |
a Szent Élet-sziget felé, |
a Szent Csönd-ország felé, |
hömpölygött lángolva és visítozva, |
hömpölygött könnyezve és zokogva |
az Újra-kezdhető Élet felé, |
mert a könnyet-nem-ismerő rovarszemek, |
a könnyet-nem-ismerő bogárszemek, |
a könnyet-nem-ismerő madárszemek, |
a könnyet-nem-ismerő hüllő-szemek, |
a könnyet-nem-ismerő kétéltű-szemek, |
a könnyet-nem-ismerő féreg-szemek |
is sírtak most, sírtak, könnytől fulladoztak, |
az emlősök, nagyvadak, erszényesek, ragadozók |
is zokogtak futván, ahogy futottak, |
ahogy egymást réműlten böködve és löködve |
totyogtak, ugrottak, szaladtak, futottak, |
ahogy lángoló szőrrel, lángoló farokkal, lángoló sörénnyel |
a Szent Folytathatóság felé! |
|
A Földgolyón egyszerre, együtt, egy-időben mindenütt. |
|
Ahogy szaladtak a Világ-tűz csipkésen-lobogó szent köpenye alatt! |
Mert a Tűz alatt most a Lét szaladt! |
Mert a Tűz szent Lángcsipke-szoknyája alatt |
most a tegnap-gyönyörű Világ rohant, |
mert a Tűzözön-Ősasszony iszonyú láng-csillag-ruhája alatt |
most az Értelmes Halál szaladt a Mérhetetlen Halálból kifutni, |
mert a lángszalag-szoknyás Óriás-Tűzasszonynőstény lángot-köpdöső, |
tüzet-folyató iszonyú tompor-lika, ágyék-hasítéka alatt |
most a Párzásra-reménytelen, tűzzel-hólyagzó Iszonyat |
gomolygott, örvénylett és vonaglott, |
mint tehén rózsából-kinövő, forró vastag csipkehab-szélű aranybárd-vizelete alatt |
az egyetlen lüktető, savanyú kitin-gombócként |
hömpölygő és hempergő hangya-gombolyag. |
|
Csak a növények nem futottak. |
Mert a növények hűségesek a földhöz. |
Mert a növények a földet fogva tartják. |
Mert a növények a föld szent szeretői. |
Mert a növények a földdel együtt-halnak. |
Mert a növények halála a föld reménytelensége. |
Mert a növények halála a föld reménye. |
|
És nem futottak el a virágok, |
nem futottak el a szent virágok. |
Mert a virágok a föld legtürelmesebb Angyalai! |
Mert a virágok a föld Áldozat-asszonyai! |
|
És nem futott el a kristály. |
|
Mert a föld nem futhat el önmagától. |
Mert a föld szent önmagát megőrzi. |
Mert a föld nem fél a Tűztől és a Lángtól, |
nem fél a föld a reménytelen Haláltól. |
|
És nem tudtak a vízben-lakó-állatok a vízből kibújni. |
És nem tudtak a víz állatai a puha kristályból kimászni. |
És nem tudtak a víz vadjai a Láng méhébe hullni. |
És nem tudtak a vizi-lakók a szent csillagok felé kaparászni. |
|
És forrt, sustorgott, bugyborékolt, habzott, pöfögött, buborékzott a víz. |
Láng-taréjokkal és tűztajték-sörényekkel hánytorgott, ágaskodott, |
füstölgő, izzó bőre alatt gomolygott főttében |
a vizi lét, fölpúpozva a víz tüzes hasa-bőrét, |
mintha egyetlen óriás magzat forogna anyja izzó hasában, |
anyja fortyogó piros magzatvizében, |
míg kékre-főtten, halottan elcsöndesűl, |
s a zubogó, buborék-csillagfürtökkel erjedő magzatvízben |
elkékűlten, halottan forog, |
hömpölyög a víz forró rózsa-izmai között, |
kék húscsillag, kék szőrcsillag-szemhéjú kocsonya-rózsa. |
|
És futott égő szőrökkel, égő hajakkal, füstölgő szájjal az Emberiség! |
|
Futott lángoló hússal az Emberiség, |
futott a Halál legnagyobb Adósa, |
futott a Halálból és futott önmagából. |
|
De bűneiből nem tudott kifutni! |
|
A büntetésből nem tudott kijutni! |
|
|
tüzes és lángzó téboly-futás, |
micsoda hörgő, lángoló iszonyat-összekeveredés, |
micsoda lángoló gomolygás, üvöltő, őrjöngő, tüzes hömpölygés, |
durrogó, pukkanó, tűzcsipke-szemfedőkkel foszló közös rohanás, |
micsoda tűzben-fölitatódás, tűzben-fölszívódás, tűzben-elpárolgás, |
a tűz izzó alkatrészeivé-zsugorodás |
és tüzes bomlás volt az az utolsó együtt-rohanás! |
Micsoda Megzabáltatás és Fölfalattatás, |
a tűz kristályfogsorai közti tüzes Őrlődés |
volt az a robogva-pusztulás, futva-lánghalál! |
mint patkány a tojást, vidra a visítozó békát, |
hogy szájából dagadtan kicsurgott a tüzes mirigy, izzó bőrcafat, |
lángoló tojáshéj, a lüktető, sistergő reménytelenség, |
a lét úszóhártyás, zöld-pettyes hátsó-lábai, |
a menekülni-nem-tudás égő hártyaszirom-vonaglásai, |
a tűzben-elmállás pillátlan, izzó szemhéjai |
lógtak ki a Tűz puha fogsoraiból, |
a Láng csipkés kemény szájából |
a tüzes tékozlás szent idejében. |
|
sorvadó földig lógó parázs-szálka fogak |
ették a Földet ama időben, |
rágták a Földet ama időben, |
mintha egyetlen iszonyatos, parázsból-épített Ájtatos Manó, |
a Mindenség csillagait parázskristály-teste rózsatüzével |
halottra-fehérítő világnagy Imádkozó-sáska |
szögelte volna parázs-kerítés fogókarjai közé a Földgolyót, |
a végtelenség őrűlt őscsillagain ülő Parázs-Manó, |
s parázs-rózsa-szemű parázs-szív-koponyája |
a Földgolyó izzó, kocsonyás testében turkál, |
parázs-hordókból összeforrt rózsakan-potroha, |
a lüktető izzás, izzó szent lüktetés, |
az alvó Isten angyal-kórusokkal, angyalharsona-dicsőséggel |
gőzölgő tátott szájába lógván, |
mert ott tenyészik a zöld-szakállú, aranyból-öntött-arcú |
angyalcsőcselék az Isten lassan-rengő szívén, |
s tátongó, szőr-rengeteg orrlikaiból |
a pokol piros füstje gomolyog mámoros szavakkal, |
mert a sátánok, ördögök, belzebúbok |
ott nyüzsögnek kemény, magányos orrüregeiben, |
ott zúg a büntetés tüze kimondhatatlan homloküregében, |
átok, jaj, vicsorgás, fogcsikorgatás, könyörgés, ima |
hortyogó, lobogó ős-orrlikaiból. |
|
micsoda áradás, hömpölygés, futás, |
föltorlódás és szétlazulás, |
összecsomósodás és tüzes elrostosodás, |
lerogyás, elhullás, béna topogás |
gerjedéstelen ondó-folyatás, |
habos és véres hasmenés-csurgás, |
volt abban a lángoló futásban, |
micsoda ordítozás, trombitálás, tülkölés, mekegés, bőgés, |
brekegés, hápogás, károgás, rikácsolás és makogás |
volt abban a Tűzeső-gomolygásban! |
|
futottak és füstöltek és égtek, |
rohantak az állatok, a népek |
összekeveredve, összegomolyodva, |
szaladtak lángolva és zokogva |
a Tűzözönben, a Tűzözön véres szoknyája alatt. |
|
Futottak, rohantak, robogtak, szaladtak, csúsztak, siklottak, |
totyogtak, gázoltak, tekeregtek, |
a hangyász-sünök, kacsacsőrű-emlősök, |
az erszényes patkányok, erszényes ragadozók, erszényes medvék, |
a kúszó erszényesek, a rovarevők, rágcsálók, ragadozók, |
a foghíjasok, metszőfogúak, vendégizületesek, |
a patások, ormányosok, páratlan-ujjúak, páros-ujjúak, |
a majmok, a kérődzők, a tülökszarvúak, a cickányok, sünök, vakondok, |
az ormányos cickányok, pockok, nyulak, hörcsögök, egerek, hódok, pelék, |
a mókusok, cibetmacskák, hiénák, sakálok, lajhárok, öves-állatok, |
a csövesfogúak, pikkelyesek, tobzoskák, csincsillák, menyétek, medvék, |
a cibetmacskák, mosómedvék, kúszósülök, gyalogsülök, |
a tanrek, az aranyvakondok, az orrszarvú, a teve, a tapír, a viziló, a borz, |
a farkas, az elefánt, a róka, az oroszlán, a tigris, a párdúc, a puma, |
a leopárd, a zerge, a zebra, a tarándszarvas, a kudu, a jávorantilop, |
futott lángoló bársony-ruhában a jegesmedve, az ajakos-medve, |
futott tűz-ingben a bambusz-medve, a baribál, a feketevállú-medve, |
a macska-medve, az örvösmedve, a vörös macska-medve |
és futtában kidurrantak szemgolyói, |
mint rózsalázzal fölhólyagzó parázs-csillagok, |
és a majmok lángolva örvénylettek és csobogtak, |
egyetlen égő pamut-hömpölyegként a világon átgomolyogtak, |
mint lángoló vatta-szöcskék, vatta-békák, vatta-kutyák, |
szökdöstek, ugráltak, pattogtak, lángolva visongtak, |
olvadt és égett sírva hömpölyögvén a fehérfejű sátánmajom, a fehérorrú |
huszármajom, a fekete pókmajom, az ördögmajom, a feketeorrú huszármajom, |
a kékorrú cerkófmajom, a sárgabarkójú cerkófmajom, csuklyásmajom, |
a kacskakezű majom, a pókmajom, a selyemmajom, mókusmajom, |
a csimpánz, az orángután, a gorilla, |
futottak felhömpölyödve, bukdácsolva a makik, |
aranypettyes aranyhólyag-szemük tüzes szappanbuborékként |
koponyájukból hosszan a levegőbe, az égő levegőbe kicsöcsösödve, |
kifújódva eldurrant, mint szines kocsonyával töltött |
celofánzacskó, eleven aranyhártya-pöfeteg-gomba, |
evickélt a földön az egérmaki, hamvasmaki, kobold-maki, |
lajhármaki, fülesmaki, véznaujjú-maki, pápaszemes maki, |
parókás-maki, bagolyszemű-maki, macskamaki, pele-maki, |
és égő pettyhalmaz-szőrliliomként futott, úszva szinte a tüzes |
levegőben a zsiráf, úszott a zsiráf lángoló pettyekkel, tüzes virág-úszással, |
lángoló szőrrel, lángoló moha-kancsó orrlikakkal, |
és nyakából és szügyéből a barna fiókok füstölve kipotyogtak, |
s izzott a fiók-helyek sötétje rózsa-átokkal a nyak húsában, |
és mellette rohant tátogó óriás hússzivacs-kancsó fejével, |
a szőrös rózsaszivacs-párna szájcimpájúval, a rózsakürt-fülüvel, |
az áldott viziló-anya, mint izzó óriás rózsakocsonya-csillag, |
s földig-lógó, eres rózsabuborék-pocakjában, a rózsaizzású |
magzatburokban megfőtt magzata forgott puhán, |
mint rózsaviziló-csillagocska, a rózsa-tojásban, |
és óriás parázs-szöcskék ugráltak, égő pamutsáska-óriások, a kenguruk, |
és egymásra-hömpölyögve robogtak és csoszogtak, totyogtak |
izzó kő-totyogással, páncél-csoszogással, tüzes zománc-cuppogással, |
égő kőhab-nyikorgással az elefántok, orrszarvúak, teknőcök, |
krokodílusok, és a Tűzözön dörgő lángcsipkeszoknyája, az iszonyú |
Tűzasszony-óriás lángot fújó dühödt vaginája felé |
fölcsavart tüzes kő-kesztyűujj-ormányukból, és nyálas |
kőcsipke-csésze szájukból, és lobogó kő-szoknya-fülükből, |
és kőtajték-bugyogóba húzott ráncos és csikorgó tomporuk |
rózsa-likából, és zománc-pikkely koporsófejük |
kőhólyag-zománcbuborék orrlikából, a rombusz-köldökűből, |
és kő-csibefejük ember-szemgolyóiból, az olvadó teknőcpajzsok lazuló |
csontmozaik-mintázatából dőlt a kék füst, piros láng, |
ömlött a piros füst, kék láng |
aranycsipke-ropogás-lövelléssel. |
|
gyermekek, ifjak, öregek, vének, |
az állat-szűzek, állat-legények, |
állat-férfiak, állat-asszonyok. |
cipelve boldogtalan terhüket, |
hurcolva tüzesen átlátszó testükben, |
a földagadt tűzeres tűzbuborék-halálban |
az embriókat, magzatokat, |
a kinyílt szőrcsillag-szemű, kék kocsonya-rózsa-szemű |
cipelve hátukon, hónuk alatt, égő mellükön, hasukra szorítva |
a csecsemőket, csecsszopókat, picinyeket, |
orrukkal, fejükkel, ormányukkal, arcukkal |
böködve, löködve, lökdösve, túrva előre |
lángcsillagként fölhabzó piciny farukat, |
tajték-kocsonyás, vonagló oldalukat! |
|
És égtek a tülkök, szőrök, sörények, szarvak, paták. |
És égtek a pikkelyek, övek, tüskék, barkók, bóbiták. |
És égtek a szügyek, hátak, hasak, tomporok, nyakak. |
És égtek a szájcimpák, orrcimpák, fülcimpák, fülek, orrlikak. |
És égtek a szempillák, nyelvek, szakállak, csülkök, csüdök. |
És égtek a vesszők, vesszőszakállak, tojások, herék, vaginák, hüvelyek. |
És égtek a herezacskók, tojás-tokok, ágyékszőrök, ágyékdombok. |
És égtek a szemgolyók, kiolvadván szent csont-üregükből a szemek. |
|
a tiszta, szép, nemes vadak, |
a lovak, csődörök, kancák, csikók, juhok, kecskék, szamarak, |
a lámák, jakok, alpakkák, guanakók, onagerek, dromedárok, |
a kvaggák, zebrák, kiangok, vadkanok, tapirok, tigrislovak, tevék, |
a dzsiggettájok, öszvérek, tehenek, bikák, vapitik, gímszarvasok, |
az argalik, vadjuhok, kőszáli kecskék, bezoárkecskék, pödröttszarvú kecskék, |
a pézsmatulkok, bivalyok, bölények, bizonok, kuduk, antilopok, |
a fehérfarkú gnuk, csíkos gnuk, tatárantilopok, gazellák, oryxok, |
a kámák, fehérszakállú gnuk, kékantilopok, bóbitás antilopok, |
a lóantilopok, a fehérfejű, virág-fülű, barna bársony-ruhás, |
fekete-fehér-csíkos-lábú okapik, a havasi kecskék, sörényes antilopok, |
a szikaszarvasok, pettyes szarvasok, tarándszarvasok, jávorszarvasok, |
az őzek, rénszarvasok, pézsmaszarvasok, iszubra-szarvasok, pézsmaállatok, |
hogy futottak a szent állatok, a szent könnyen-futók, |
piros, sárga, barna, kék, fekete, fehér, csíkos, pettyes, |
gyűrűs, karikás, szalagos, öves, |
szent moha-golyó-tomporú, |
szent pamut-tulipán-farú, |
szent vatta-rózsa-szügyű, |
szent szőrrózsa-szempillájú, |
szent szőrcsillagkehely-orrlikú, |
izzadt szőrbuborék-hömpölygéssel |
a Tűz alatt, a Tűzözönön át, a Tűz kékrojtos, aranycsipkés |
a Tűz szent, űrből-lezúduló liliomtéboly-énekében, |
a Tűz szent, lángcsipkés szoknya-özönébe |
lángolva, ámúlva és lobogva. |
És elhamvadának futtukban a tiszta szép vadak. |
És összerogyván parázskupacként hörögnek, buborékzanak |
És elhamvadának a Tűzözönben, |
elhamvadának a Tűzözön alatt. |
|
Elolvadának a Tűz-száj énekében. |
Elolvadt a szent, szent, tiszta Könnyűség. |
|
És égett sercegve, füstölögve az egymásra-torlódó Emberiség. |
|
És futottak, csobogtak, áradtak, szaladtak, |
egyetlen visongó szőnyegként hullámozva és fodrozva folytak, |
egyetlen nyafogó szőr-tenger-hömpölygéssel torlódtak, taréjlottak, |
jajgató szőr-kendő-kúszással vonaglottak |
óriás szőrhullám-fodrozással |
a tűzcsipke-szemfedőként lobogó Büntetés |
a kövér zöld füst szűz nyílásait keresve, |
a láng tajték-gödreibe esve, |
a tűz arany-dühöngés szakadékaiba hullva |
a pocoknyulak, üregi nyulak, szamárnyulak, havasi nyulak, |
a mezei nyulak, csincsillák, viszkacsák, macskanyulak, |
a tarajos sülök, vizi-disznók, tengeri malacok, agutik, urzonok, |
a hódpatkányok, ugróegerek, lemmingek, pézsmapockok, |
a vizipockok, hörcsögök, mezei-pockok, földi-pockok, erdei-pockok, |
a hódok, vándorpatkányok, mezei egerek, gözü-egerek, pirók-egerek, |
a pestispatkányok, marmoták, pelék, hódok, prérikutyák, |
az ürgék, mókusok, taguánok, menyétek, nyusztok, nyestek, |
a görények, cobolyok, pekánok, hermelinek, nyércek, vidrák, |
a borzok, bűzös-borzok, mosómedvék, pandák, koatik, rozsomákok, |
hogy a Tűzözön rózsafehér dühéből kijussanak, |
hogy a Tűzözön izzó csont-ütéseiből kifussanak, |
valahogy a jövőnek megmaradjanak |
|
sistergő, bugyborékzó, pöfögő, |
vad gőz-csipkefákat lövellő hússal, |
mint az égő szenvedés mirigy-pikkely-mész-vizenyő-kocsonya-kásája, |
mint eleven vartyogó, brekegő, visongó, dülledt és bársony-imbolygó |
hömpölygött égő kocsonya-lepedők |
gyűrt, rengeteg-ráncú, fölgyűrődött |
mérhetetlen csusszanásával, taréjlásával, szétnyúlásával |
együtt minden csúszó, mászó állat |
béka, kígyó, gyík, sün, szalamandra, gőte, kerekesféreg, |
giliszta, hernyó, kukac, csigabiga, meztelen csiga, |
s a békák óriás piros, mirigyes pislogó buborékká |
fölfúvódva szétdurrantak, |
füstöt pöfögve cafattá pukkantak, |
mint óriás, földagadt piros mirigy-csillagok, |
s a csigabigák szent mésztrombita-tekervénye égett, |
s a csigabigák szent higanyvirág-szemgolyós bársonytőgye lángolt |
és pikkely-virágcsokrok szenesedtek, a gyíkok, a kígyók, |
és füstölgő üvegcsillagokká olvadtak |
a gőték, szalamandrák, kukacok, hernyók, giliszták. |
|
És szöcskék, tücskök, sáskák, kabócák, pattanó-bogarak, |
növénybolhák, szőrös kitin-szárnyúak |
íródott be a tüzes levegő, |
parázs-betűk, parázs-rózsák, parázs-csillagok |
szent cikkanása, nyüzsgése, hullása |
volt a gyötrelmében megizzadt üresség, |
tűz írt a tűzre tűzbetűket, |
a tűz a tüzet tűzzel teleírta, |
és pattogtak, ugráltak, szökdöstek, |
minden nyílásukból rózsabuborékokat, |
rózsagőzöket, tűzbugyborékokat fújva |
szöcskék, bolhák, bogarak, sáskák, |
|
És az elevenek minden likából, nyílásából dőlt a láng. |
És a lángolók minden nyílásából, likából dőlt a füst. |
|
a tűzzel és verejtékkel kevert levegőben, |
a füsttel és átokkal kevert levegőben, |
a lángoló reménytelenséggel kevert levegőben |
csavarodtak és gomolyogtak, |
lángoló bársony-kürt pörgéssel |
a Tűzözön szent szíve felé. |
|
És együtt szállt minden madár, |
szinte a Tűzözön szent Átokcsipke-testéből kijutva már, |
föltornyosúlva lángoló gomollyal, |
fölpúpozódva égő toll-toronnyal |
a Tűzözön rózsa-hörgés tetejéig, |
a Tűzözön rózsa-döbbenés szívéig, |
a Tűzözön mérhetetlenre dagadt pikkelybuborék-szeméig. |
mint az Isten rózsa-szívverése! |
mint az Isten láng-pillantása! |
|
mint egyetlen éposz-sikoly, |
mint a levegő lángoló Bibliája, |
égő Újszövetségek, égő Ószövetségek, |
lángoló Ótestamentomok, lángoló Újtestamentomok, |
szálltak szent tűz-örvénnyel kavarodva, |
tűzoszlopok tüzes tornyával csavarodva |
szálltak égő szent könyvek, lángoló zsoltárok, |
lobogó szent könyvtárak, próféta-könyvek, |
Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, Hóseás, |
Jóel, Ámos, Abdiás, Jónás, Mikeás, Náhum, |
Habakuk, Sofóniás, Aggeus, Zakariás, Malakiás, |
Jób, János szállt szétnyílt égő könyvekkel a Tűzözönben, |
Márk, Máté, János, Lukács láng-Evangéliumai |
lobogtak szent szétlapozással a Tűzözönben, |
|
Szálltak égő csipkefüggönyként lobogva, |
eleven tüzes rojtok hömpölygő kendőjeként ropogva |
a harkályok, bajuszos kakukkok, jakamárok, bajuszos madarak, |
a borsevők, légykapók, ökörszemek, málingók, seregélyek, cinegék, |
a csirögék, mézmadarak, pintyek, pacsirták, kékmadarak, |
a fecskék, kakukkok, pizángevők, papagájok, gyurgyalagok, |
a szalakóták, szürkebegyek, rigók, gébicsek, varjúk, szövőmadarak, |
a fakúszók, csuszkák, billegetők, jégmadarak, bankák, baglyok, |
az orrszarvú-madarak, paradicsommadarak, surranók, lappantyúsak, |
és halálos szent énekekkel |
a keselyűk, sólymok, sasok, kígyászkeselyűk, héják, ölyvek, |
a kányák, óvilági keselyűk, |
szent tűzvirág-égi-futással |
az íbiszek, gólyák, flamingók, gémek, gogók, papucs-csőrűek, |
a kócsagok, búvárkacsák, vöcskök, récék, hattyúk, ludak, |
a gödények, kormoránok, szulák, gémlilék, lilék, galambok, |
a sárjárók, székicsérek, tokoscsőrüek, csérek, halfarkasok, |
az ollócsőrűek, alkák, búvármadarak, viharmadarak, albatroszok, |
a darvak, lundák, bütykös hattyúk, énekes hattyúk, fekete hattyúk, |
a rózsás flamingók, levéljárók, guvatok, túzokok, hoacinok, |
a batlák, gogók, marabuk, tantaluszok, bakcsók, pocgémek, |
a bölömbikák, hárpiák, majomevő-sasok, keák, halcionok, |
a szarvasvarjúk, homraik, kalaók, hóbaglyok, uhuk, kuvikok, |
a nimfakolibrik, tokók, harkályok, küllők, fakopáncsok, nyaktekercsek, |
a fűzikék, zöldikék, csilpcsalpok, gezék, posztáták, rigók, csaláncsukok, |
a hantmadarak, fülemülék, vörösbegyek, kékbegyek, szajkók, |
a csonttollú-madarak, őrgébicsek, szarkák, aranymálinkók, magtörők, |
a selyemmadarak, királyparadicsommadarak, citromsármányok, |
a seregélyek, sordélyok, verebek, tengelicék, erdei pintyek, |
a süvöltők, csicsörkék, kenderikék, zsezsék, meggyvágók, |
a prédikáló-madarak, zománcos mézmadarak, cinegék, csalogányok, |
az őszapók, királykák, szövőpintyek, barázdabillegetők, |
a búbosbankák, mátyásmadarak, pityerek, sárgarigók, feketerigók, |
a bütyköscsőrű hokkók, fácánok, foglyok, fürjek, frankolinok, |
a pávák, fajdok, papagájgalambok, pávagalambok, gerlék, |
a guvatok, harisok, jasszánák, ugartyúkok, krokodilusmadarak, |
a lilék, bibicek, kőforgatók, gulipánok, gólyatöcsök, |
a csigaforgatók, partfúrók, fenyérfutók, cankók, szalonkák, |
a pólingok, godák, lócsérek, csüllők, sirályok, |
a kárókatonák, a lummák, a lundák, búbosvöcskök, lilik, |
és szent röptükben hamvadtak el |
óriás csipkeszájában, szent könyv-hamvadással |
szent tűzcsipke-dörgedelmeiben. |
|
És futottak kétujjas-lábfejű nagy futással, |
förtelmes rikácsolással és kiáltozással, |
irgalmatlan tűzben-gázolással, |
tűz-tolongással, láng-borzadással, |
tüzes mirigytorony nyak-nyújtogatással |
a meztelen-combúak, a kopasz-nyakúak, |
futottak nagy csillag-léptű parázs-futással |
futottak szent testükben megsült óriás-tojással |
az óriás arany-sisaktaréjú, kékfejű kazuárok, |
a bütykös pikkely-balta-lábúak, |
az őskard-csőrű, óriás piros szőrkoszorú-bajszú, |
kék pikkely-sírkő-lábú óriás kék tollgolyók, |
gyöngytyúkok, vöcsöktyúkok, vadpulykák, |
tagellatyúkok, pusztai tyúkok, túzokok, |
futottak, hogy a Szép Halált elérjék, |
hogy magukat a Jövő mámorába kérjék, |
hogy a Megmaradás szűzhártyáit betörjék, |
s az Idő szűz méhébe bújva, |
szívüket a Jövő mirigy-országába fúrva |
|
Hogy a szent, szent, szent Tűzözön után, |
a piros csipkeroskadás után, |
a kék csipkeroskadás után, |
az arany csipkeroskadás után, |
a kristály-csipkeroskadás után |
szent rikácsolással és szent madár-szavakkal, |
szent állat-beszéd-zászlókat |
lobogtatva bólintgató szent fejük fölött, |
a Jövő méhéből kivonúljanak, |
végtelen meztelen-lábú óriás-menetben |
tódúljanak a rózsa-gőzölgésű Őshüvelyből |
a fölmagzott új pusztaság felé, |
az elhamvadt gyötrelem felé, |
az elégett szenvedés felé, |
a kiégett gyönyörök felé, |
és meghódítsák újra ezt a Földet. |
Hogy dürrögni, nemzeni, tojni, kotlani, nevelni tudjanak, |
a halál fölött, a halál alatt |
a halál előtt, a halál mögött |
|
tolluk, szőrük, pikkelyük, bőrük, húsuk, |
hogy csak lángoló óriás-csontvázak futottak, |
égő gázlómadár-csontvázak robogtak |
a türelmetlen, tajtékos Tűzözönben. |
|
És nem volt élet már a Föld fölött, |
és nem volt élet már a földben, |
sem a kő-buborékokban, kő-csövekben, |
|
növény-tűz, állat-tűz, virág-tűz, |
a kő tiszta, lángtalan tüze se volt már, |
a föld teremtő szent tüze se volt már, |
a sár teremtő kásája se volt már, |
a víz teremtő szent izzása se volt már, |
a tiszta tűz, a tiszta lángolás, |
a lobogó tiszta illat-szavú mámor, |
kiégett a világ konok önmagából, |
lángot-köhögve, hörögve kiégett. |
|
zöld mirigy-tányér szemhéjukról lefújva, |
zsírosan sercegő testükből, |
üvegesen olvadó izmaikból |
óriás zöld hólyagokat fújva, |
pórus-orrlikaik milliárdjaiból |
füstölgő zöld habot fújva, |
óriás zöld nedvesség-buborékokat növesztve |
elhamvadt szőrzetük fölé, |
tűzcsillag-mirigyes óriás növényüveg-hólyagcsöcsöket, |
sárga tajték-tőgyeket növesztve |
hamvadó hónaljuk buborékos tűzrost-barlangjaiban, |
olvadozó zöld anyagukból, |
kék növénypikkelyes húsukból |
tűz-pamacs-fákat pöfögve, |
láng-pikkelyhólyag-csokrokat köhögve |
zsíros növény-kiáltozással, |
növényi faggyú-lángolással, |
növényi szőr-sikoltozással, |
növényi-csont-rikácsolással, |
növényi velő-csöpögéssel, velő-párolgással |
és tódult, túródott buborékosan és zöld-véresen, |
mint tehenek, bikák, csődörök, medvekanok, vadkanok, bivalyok |
orrlikaiból, szájából és tüzelő hüvelyeiből, |
lila vessző-bimbójuk tátogó, tüzes |
a gerjedtség első tiszta méze, |
tódult sisteregve, buborékozva, kék fürtökben fújódva |
likacsaikból, pórusaikból, réseikből, sejt-szüneteikből |
a halál-erjedés sűrű nehéz habja, |
a halál-iszonyat kövér hab-folyása. |
|
gyökérvég-agyuk növényhám-koponya csöndjéig |
és tűzrost-buborékként izzottak és égtek |
a finom, kemény gyökérvég-agyak, a kemény növényhajszálakból |
font apró gyökérkoponyák, |
égett a kocsonyás sejtpikkelygombóc-gyökér-agyvelő. |
A szent növények gyökerükig kiégtek. |
S maradtak a szent gyökerek helyén |
füstölgő hamu-lukak, gőzölgő korom-csövek, |
halállal-párolgó izzó földcsövecskék, |
nehéz füst-lüktetéssel dadogó hamu-csövecske-koronák |
mint megperzselt döglött óriáspókok halál-után is füstölgő |
trachea-tüdeje, halott óriásbogarak hervadtan-gőzölgő |
tracheacső-légzőrendszere, s az árva tracheacsövek leolvadt-szőrű |
stigmáiból, nincs-szőrkoronás, elszenesedett-pórusú |
kivezető-csöveiből dögledezve, kéken párolog a maradék füst, |
a testből a döglött puszta, puszta testből lassan szívárgó gyűlölet, |
a test tűzben-szétlazúlt részeiből lassan szívárgó reménytelenség. |
Mint halott angyalok viasz-madárorrlikából a lassan-göngyölgő |
kristályselyem-lealáztatás finom magánya |
tódult ki lassan, foszló szőr-rózsa-alakban |
a kihamvadt, forró gyökérlukakból |
Az Elszámolás foszlott füst-maradéka, |
a Megneveztetés tétova, árva maradék-füstje. |
|
mint egy zsírosan durrogó, |
kék mirigybuborékokkal sercegő óriásvarangy, |
mint egy sárga mirigyharang-torkú, |
|
óriás tűzbuborék-fújásokkal égett a víz is, |
iszonyú tűz-páfrány-csóvákkal égett a víz is, |
mert nem volt a víznek se reménye, menedéke, |
irgalmatlan láng-bóbita-dühökkel égett a víz is, |
mert nem volt a víznek se más-beteljesülése. |
Pedig a pókok a víz felé futottak, |
megmondhatatlan-milliárd-szőr-csillag, kitin-csillag, szőrpúp-csillag, |
gyöngygolyó-szemkorona-csillag, szőrkereszt-szőrpetty-szőrgolyó-akarat, |
gyémántkoszorús-szőrbuborék-akarat, szőrös és gyémántkoponya-koronás |
csontváz-csillag nyüzsgött áradva, gomolyogva és hömpölyögve, |
egymásra-mászva, egymásra-kapaszkodva, egymásba-harapva, egymásba-tömődve, |
egymásba-gubancolódva a víz felé, a víz felé, a lánggal égő víz felé. |
Mint mérhetetlen csipkés szőr-szemfedő, csillagkoszorú-szemű, |
dagadt zománcrózsakoszorú-szemű csillag-csontvázakkal, |
szőr-keresztekkel és szőr-pontokkal hímzett földön-kúszó |
könnyű szemfedő lobogott és lassan hömpölyögve csúszott |
a pók-mindenség a víz felé, a lángot-pöfögő, gőz-tornyokat |
fújó, csipkés pára-oszlopokat lövellő víz felé. |
És réműlt, rángó szövőmirigyeikből, szövőszemölcseikből, fonószemölcseikből |
folyt, ökrendezett, kocsonyásan csobogott, megállíthatatlanúl ömölt |
a selyemkötél, selyemszőr-hurka-végtelenség, hogy velük kúszott |
és csúszott a végtelen selyemcsipke-háló-lepedő, dühödt, okádó |
mirigyeik selyemcsillag-háló-világegyetemében hömpölyögtek |
a víz felé, a víz felé, meg-nem-értett haláluk felé. |
És a víz bugyborékolt, füstölt, habzott, fortyogott, zubogott, zenélt, |
forró buborék-koszorúkat, nehéz bugyborék-kévéket, levegő- |
hólyag-csillagfákat böffenve és böfögve őrjöngő, lázas mélyeiből, |
és forogva, gomolyogva, vastag kocsonya-örvényekként forogva |
főttek a víz állatai, óriás eres kocsonya-buborékokként |
földagadva, kék hártyahólyagokként fölfúvódva, |
lapos zománcpikkely-levelekké, zománchártya-lepényekké |
olvadva főttek és forogtak és gomolyogtak a víz állatai, |
a halak, a békák, a gőték, a medúzák, a rákok, tengericsikók, |
a teknősbékák, szépiák, polip-kanok, tintahal-asszonyok, |
a murénák, ráják, kék cápák, pettyes-cápák, csigák, |
a fókák, rozmárok, sörényes fókák, gyűrűs fókák, elefántfókák, |
a delfinek, gömbölyűfejű delfinek, dugongok, lammantinok, |
a narválok, óriás ámbrás cetek, kacsacetek, az óriás-szárnyú bálnák, |
a tengermély állatcsipkéi, a tengeri rózsák, tengeri liliomok, pókok, |
a kígyókarú csillagok, fenéktúró halak, világító-törpék, lámpás-halak, |
mindenféle apró, törpe, óriás-vadak, |
hímek, nőstények, hermafroditák, |
hal-csillagok és hal-kutyák, |
míg összefővén egyetlen rózsaszín takonnyá, |
egybefővén, mint a fortyogó, buborékzó rózsaszínű szappan, |
összefővén egyetlen iszonyú, forró kocsonya-rózsává, |
lüktetett a se-víz-se-állat Valami, |
mert egybefőtt a szőr, a csont, a pikkely, a hús, a mészváz, |
mert egybefőtt a bőr, a taréj, a belsőszerv, a csontváz, |
mert egybefőtt mindenféle ivarszerv, pénisz, kloáka, hüvely, |
mert egybefőtt csecs, emlő, csöcs, tőgy, szemgolyó, asszony-mirigykehely, |
mert egybefőtt minden létező és szétfővén péppé, latyakká, |
föloldódott a véres vízben lüktető, pöfögő kása-maszattá, |
a tüzes vízzel összeolvadt a szent, buta vizi-nép, |
s lett a víz-állatösszeolvadásból fortyogó, bugyborgó sűrű pép, |
s teteje csipkés lángbóbita-óriásokkal égett, |
|
És nem volt már se szőr, se csont, se haj, |
se bőr, se hús, se pikkely, se állatüveg, |
|
Csak egyetlen iszonyú szappan-lüktetés. |
Egyetlen iszonyú takony-lobogás. |
Egyetlen iszonyú kocsonya-dobogás. |
Egyetlen iszonyú tűzpép-verdesés. |
|
És az űrből, a mennyből, a tüzes semmiből |
őrjöngő vad lángcsipke-zuhogás, |
kiáltozó és átkozó tűzcsipke-förgeteg. |
|
Már semmi halál, semmi születés, semmi öröm. |
|
Csak a magányos szent Tűzözön. |
|
|
a megszottyadt testű öregisten, |
ült az ágyán, s a Földre lenézett. |
|
Nézte a kis láng-csobogás-pöttyöt, |
nézte a láng-kúszadék-viharzást, |
nézte a láng-fröcsögést, tűzcsipkét, |
nézte a tűzbika-tehén párzást, |
nézte a láng-állat-csorda-bagzást, |
nézte a fodros nagy tűz-tarajlást, |
nézte a Tűz szent tőgyeit, nézte, |
nézte a tűz-tőgyek dagadását, |
nézte a szűz parázsgolyó-Földet, |
ahogy köpi, fújja és okádja |
a tűz-buborékot, eres lánghólyagot, lobogó tűzcsipkét, |
s körötte kék, fekete, zöld, piros koromgyűrűk forognak, |
|
rózsaszínű, halál-bolyhos füst-abroncsok forognak, |
míg a csillagok, mint a Mindenség-mocsárba |
szemgolyóig-sűllyedt pikkely-arcú ősállatok, |
kőkéreg-golyó-szemű békák, zöld mirigy-buborék-fejű |
néma aranykard-kaszabolással, |
és kövér ráncokkal, hólyagokkal, gyűrődésekkel |
reng a kozmikus csönd-anyag láthatatlan testük |
lomha lüktetés-mámorától. |
|
a Világegyetem-csönd virágzó végtelen egyszerűsége. |
|
|
pedig, a csipás, vaksi szemű, akinek |
sárga mirigycsipke-salátában, vércsomós és zsírpettygolyó-koszorús, |
bőrredő-koszorús hervadt bujaságban ül sorvadt kis szeme, |
mintha vén meztelen-csiga ülne hervadó sárga rózsán, |
öreg-nyálasan, ér-repedés-csillagosan, arany-robbanás-pöttyösen, |
egyre-kövérebb zöld kocsonya-sisakosan, |
akinek aszott, puha, öreg ujjai, mint haldokló hernyók |
másznak szakállában, mint dögledező vén hernyók, |
a kék takony-szemölcsösek, kocsonya-rózsa-szemölcsön arany- |
szőr-csillagosak, szőr-serlegesek, koralltüske-kelyhesek, |
a zsíros, nyálfoltos, böfögés-pecsétes, zöld epemocskos- |
szakállú, a fényesre-dörzsölt-szakállú, |
aki úgy ült gőzölgő ősi ágyán, |
szőrzettel, hajzattal, szakállzattal befolyt |
pedig az önmagából-erjedt szőr-özönt |
széttúrva lassú hernyó-ujjaival mellkasán: |
júr-férget vett ki szívéből, |
eleven sossel-férget vett ki szívéből, |
a szent Tűzözönt a Földre hintette mosolyogva, |
|
mert Xul-atért akarta megölni szíve szent tüzével, |
a Xul-atér-lakta-Földet akarta elmosni |
szent, szent, szent Tűzözönnel, |
szent, szent, szent Tűzözönnel, |
|
hogy a szent lángcsipke-ágaskodás tetején, |
a bőszűlt szent tűzcsipke-tajtékzás tetején, |
az őrjöngő szent lánghab-örvénylés tetején, |
a mámoros véres szent tűzcsipketajték-virágzás tetején, |
fodros, örvénylő, habzó, tajtékzó, fortyogó, eres, |
óriásbuborékokkal fölfúvódó lángcsipke-háborgás tetején, |
a Tűzözön láng-hörgése és tébolyúlt aranycsipke-üvöltése |
a kék láng-horpadások és piros tűz-dagadások |
egy hétrétegű nyárfa-tutaj úszik, |
hétrétegű nyárfa-tutaj libeg, |
hétrétegű tutaj hánytorog. |
|
A tutajon tokhalbőrből hétrétegű sátor. |
A tutaj négy sarkán négy óriás-hordó, |
a hordókban tiszta, kövér halzsír. |
|
És a tutaj hasára kötött szent Megtartó-kötél, |
a tiszta fűzfa-gyökérből font óriás köldökzsinór |
a csipketéboly-Tűzözönbe merűlve |
éghetetlenűl és lángtalanúl feszűl, |
a lánggal-beköpött szent Föld-Anya-hasába gyökereztetett |
szent fűzfagyökérből-kötött Megtartó-kötél, |
a szent zöld köldökzsinór |
a Föld hasából feszesen kinyúlik, |
nem rágja azt a Tűzözön szent sáska-fogsora! |
|
nemződő, erjedő, dagadó, szülő pöttöm Földgolyó-Ősanya, |
a Mindenség titkos nemzését szelíden-kívánó csöpp |
a Mindenség örökös forró sperma-csobogását szűz |
méhébe záró mohos és kristályos Égitest-Szűzanya, |
a lánghalálban-gomolygó égő-hajú, égő-húsú piciny |
a tűzrózsa-szívű, csillagkoronás boldog Szűz-Föld-Mária |
tisztán, titokzatosan és szeplőtelenűl |
kihordta Megváltó-Gyermekét, |
megszülte Megváltó-Gyermekét: |
a szent Tűzözön tetejére fölszálló nyárfatutajt, |
a nyárfatutajt és a tokhalbőr takarósátort |
izzó szent testéből, mint léttel-telt-magzatburkot kilökte, |
szétnyílt hatalmas kőcsipkemirigy-hüvelyéből nyögve kilökte, |
s fölszállt a véres, zsíros szent Magzatburok |
a lobogó tűzhártyacsipke-büntetés tetejére, |
fölszállt véresen, zsírosan, eresen, megbontatlanúl |
az őrjöngő aranycsipketaréj-ágaskodás-özön felszínére, |
fölszállt a zsíros, eres, véres, dagadt Magzathólyag, |
fölszállt az éghetetlen, kövér, kemény hatalmas Buborék, |
fölszállt a Tűzözön csipke-vicsorgás-tetejére, |
és rózsatűzben mosolygott titkos homálya, hártyája fénye |
és tiszta magzatvizében ott lebegett védetten, tisztán, |
a csöndre várva és a reményre, |
a tűz-roskadásra várva és a tűz-taposó fényre, |
a tűz halálra várva és a zöld növény-beszédre, |
a szűz világra várva és az új madár-zenére, |
a rózsacsöcsű Hajnalra várva és a kék állat-hallgatásra, |
a megélesztő szent víz-zuhogásra várva és a sárra, |
a megerjedő, földagadó, zöld buborékokkal hemzsegő sárra, |
az Új-Élet-Szülőre várva és a Megértett Szép Halálra, |
a láng rózsa-árnyékát magába-ivó magzatvizében |
összekuporodva, mosolytalanúl |
az Emberiség Megváltó Maradéka. |
|
de várta, hogy a Tűzözön leszárad, |
de várt, amíg a Láng-téboly lehamvad, |
várt, amíg a Tűz-átok elolvad, |
várt, amíg a tőgyek elsorvadnak, |
a Tűz tőgyei míg elapadnak, |
várt a szent Tűzcsipke-száradásra. |
|
Mert úgy fortyogott, rotyogott még a szent Tűzözön, |
örvénylő és gomolygó rózsahab-tetején tűzeres |
tűzbuborékok milliárdja lüktetett, dagadozott, |
buborék-tetején rózsabuborék-bimbókat növesztve erjedt, |
mintha egyetlen lángoló ős-emse sikoltozna, röfögne hanyatt |
a lángoló Mindenség közepén, |
egyetlen lángoló Ősdisznó-Asszony, |
s milliárd csöcsei égő tejet fröcsögve hólyagzanának |
rózsatűzzel rengő őshasán. |
|
várt a végső tűzcsipke-büntetés roskadásra, |
várt, amíg a Büntetés kifárad, |
mert tudta, hogy szent teste el-nem-éghet, |
mert tudta, hogy szent szíve ki-nem-éghet, |
várt a Büntetés-elvirágzásra, |
várt a Tűzözön-elszáradásra, |
hogy ha majd a Magzatburok lassan |
alászáll a Föld szent hamujára, |
hogy ha majd a szent Buborék lassan |
megüllepszik teste hamujában, |
a még forró pernye-sivatagban, |
a lüktető hamu-áradatban, |
mint lüktető eres Noé-bárka, |
emberrel-töltött szent Magzatburok-hajó, |
kisujjával akkor megrepessze, |
a szent Burkot körmével fölsértse, |
a köldökzsinórt akkor elrágja, |
hogy legyen a Burok az első szent Trágya, |
s a Magzat-Emberiséggel kizúduló |
szent magzatanyagokkal-kövér magzatvíz legyen |
az áldott szent tápanyagokkal, emberiség-hámfoszladékokkal, |
emberiség-mirigyváladékokkal, emberiség-sóoldatokkal, |
emberiség-magzatmáz-cafatokkal, emberiség-magzatszőrökkel, |
emberiség-magzatvizelettel, emberiség-magzatkenőccsel |
amely teste hamujába ömlik, |
hogy megéledni segítse a hamu szent magányát, |
az elhamvadt földburok vastag kék homályát. |
|
látta azt is öreg Numi-Tórem, |
látta azt is az Időtlen Isten, |
hogy a szomszéd mennyei szobában |
forrnak, zubognak az arany-üstök, |
fölforrt, habzik bennük a tüzes víz, |
égő habjuk, tűztajték-viráguk |
kiforr, kifut, kitúródik lassan, |
piros buborék-kásával föltolongva, |
mintha tűzbuborék-sörényű tűz-ménes tombolna, |
tűzbuborék-zászlókkal, hajakkal, |
tűzbuborék-arccal, orrlikakkal, |
tűzbuborék-szemgolyókkal, szájjal, |
tűzbuborék-fülekkel, fogakkal, |
tűzbuborék-szemhéjjal, pillákkal, |
tűzbuborék-tomporral, patákkal, |
kitolong az aranyüst-peremről, |
s csipketajték-csillagként lecsöppen, |
tűzhabcsillag-fürtökben lepottyan, |
lecsurran a kopasz, árva Földre. |
|
S ahova egy tűztajtékcsöpp csurrant, |
tűzbuborék-csipkecsillag csöppent, |
ott a népek, nemzetek, országok, |
birodalmak, földrészek, világok |
elmosódtak, összeroncsolódtak, |
a tűz csipke-szívébe fonódtak. |
|
hogy az Emberiségre-vigyázó szent Fiú, |
szent kendőjével az üstöket meglegyinti, |
szent kendő-legyintéssel a zubogó üstöket lecsöndesíti, |
szent selyem-legyezéssel az arany-üstök habját visszanyomja. |
|
hogy az Ember, aki megmarad majd, |
akit nem vitt el az üstök habja, |
akit nem mosott el a tűz-tajték, |
akit a Tűzözön meg nem rágott, |
aki a szent Tűzözön fölött volt, |
a lángcsipke-tajtékon hánytorgó |
szent nyárfatutajon remegve, |
a szent tokhalbőr-sátor rózsa-homályában dideregve, |
s a kövér forró hamuban kotorászva |
múltját, jövőjét sírva keresi, |
sírva keresi a Megmaradást, |
sírva keresi a Múlandóságot, |
hogy az ember hozzá fölkiált majd, |
kér halat, madarat, állatot, rovart, növényt, virágot, |
kér zöld szőr-erjedést, zöld növényi lángot, |
kér hús-virágzást, ondó-gyülemlést, mirigy-szaporodást, álmot, |
kér pikkely-sűrűsödést, toll-tombolást, tojásdagadást, petét, virágport, |
kér nemző-erőt a létnek, nemző-kedvet az első vadaknak, |
a hímeknek, nőstényeknek, hermafroditáknak, önmagukat-szaporítóknak, |
kér szaporodó-erőt, szaporodó-kedvet, szaporodás-reményt |
növénynek, állatnak, embernek, halálnak, |
a Lángtalan Szent Tüzet meg is kapja! |
|
|
mi, akik ott zokogunk a Megmaradás néma fém-szigetén |
a lángoló, a tűzzel-fortyogó Földgolyó fölött, |
a titoktalan csillagok között, ismeretlen titkos csillagok felé |
örvénylő, tűz-habos-oldalú rakétán, a Kiválaszttatottság |
óriás tükörmozaik-korong-csápú fém-hüvelyében szorongva, |
mint hatalmas fém-bogár forró testében, kitinpáncél- |
kéregbarlangjában, a zúgó, pörgő, titkos tengelye körűl lassan |
forgó Menekülés-tokban, a Remény és a Reménytelenség |
ablaktalan fém-csillagában vacogva, jaj, mi, akik |
megmaradtunk és árvák maradtunk és űrbe-rohantunk és |
fekete szívvel várakozunk, és átkozni se tudunk már és könnyünk |
is elapadt, és úszunk e nehéz tükörkorong-mozaikcsápú |
óriás fém-rovar forró testébe zsúfolódva az őrjöngő, kövér |
lángcsipke-örvényekben és tűzcsipke-fortyogásban nyöszörgő |
és buborékosan vonagló Földgolyó fölött, az olvadt |
kőhólyagok és láng-csipkefákat pöfögő kristályolvadék- |
buborékok, pocsékká olvadt kövek, kőhabként-szétfolyt |
városok, óriás gőzpáfrányokat fújó, kő-kása-rotyogással |
erjedő és kő-láng-sziszegéssel beszélő kőbirodalmak fölött, |
tűzben-elrágódott népek, a tűz nehéz-rojt-lobogásába |
fölitatott nemzetek, a tűz boldogtalan tajték-torlaszaiban |
elolvadt Emberiség büdös füst-gomolygása és nehéz |
pára-gombái fölött, jaj, mi akik a Bűn részesei |
és a Büntetés részesei vagyunk, és elviselői vagyunk a |
Reménynek és elviselői a Reménytelenségnek, e lassan |
tengelye-körül-forgó kövér fémbuborék-csillag árva |
lakói, az Új-Noé-bárka Kiválasztottjai és Megnevezettjei, |
Kijelöltjei és Megjelöltjei vagyunk a jövőtlenség és a jövő |
magányos Fém-csillagának, Fölkentjei a Jövő-Új-Halálnak, |
jaj, mit akarunk és mit akarhatunk még? |
Mert hoztunk magunkkal tiszta és védett tartályokban, szeplőtelen |
tokokban többmillió apró állatot, növényt, növénycsírát |
és növénymagot, hoztunk magunkkal rovarokat, bogarakat, |
lárvákat, álcákat, bábokat, petéket, tojásokat, baktériumokat, |
hoztunk magunkkal férgeket, ondót, spermiumot, ikrát, |
hoztunk magunkkal kisvadakat és nagyvadakat, madarakat, |
hoztunk magunkkal hüllőket, kétéltűeket, csigákat, halakat, |
hoztunk magunkkal tengeri lényeket, szörnyeket és szépeket, |
hoztunk magunkkal virágot, virágmagot, virág-átkot, |
virág-reményt, hoztunk állatot, virágot, madarat, férget, növényt, |
hoztunk hímeket és nőstényeket, ivarosokat, ivartalanokat, |
de lesz-e Föld, ahová a magokat bevessük, szent talaj, |
ahol a vadakat eleresszük, víz, amibe a víz vadait vessük, |
levegő, ahol a bogarak, madarak, emlős-madarak, lepkék, |
rovarok szent, szent, szent lobogással remélni kezdenek? |
Jaj, elhoztuk mi a temetőket megrettent szívünkbe ásva, |
jaj, elhoztuk mi a halottakat elárvúlt szívünkbe ásva, |
jaj, elhoztuk mi a múltat jövőtlen szívünkbe temetve, |
jaj, elhoztuk mi a jövőnket elégett múltunkból kiemelve, |
és nem kapartuk ki a Történelem szent óriás-csontjait a Földből, |
és nem loptuk ki a Földből a szent Lét-fejlődés ősmadár-csontjait, |
óriás őshüllőcsontjait, őshalcsontjait, ősteknőc-csontjait, |
ős-kétéltű-csontjait, ős-emlős-csontjait a láng-csipke alól, |
és nem loptuk ki a szent Könyveket a Tűz csipke-szívéből, |
és nem loptuk ki a Kegyelem szent Zászlóit, a Kegyelem |
bánattal és reménnyel, halállal és föltámadással hímzett |
Szent Zászlóit a múlt halállal-átrohasztott szívéből. |
Itt ülünk szótlanúl, titoktalanúl, bámúlva egymást |
könnytelen szemekkel, bámúlva egymást kiszáradt szemekkel, |
az óriás fém-rovar hasában, e forró tiszta Fém-Siralomház |
titkos csöndjébe temetve, bűneink fölött és büntetésünk |
fölött árván és könnytelenűl lebegve, itt ülünk, |
átoktalan elátkozottak, és szólni se tudunk már, |
nincs szavunk, nincs imánk, nincs mámorunk, hitünk, |
tajtékos, hörgő, fuldokló jajgatásra sincs hitünk már, |
tajtékos, hörgő, fuldokló sirató-énekekre sincs hitünk már, |
az Elveszett Föld vad siratóénekére, az Elvesztett |
Egyetlent sirató átkos vad szavakra, az Egyetlen Szűz Anyát, Egyetlen |
Szent Földgolyót, az izzó Égitest-Hullát búcsúztató |
könnyekre sincs erőnk már, nincs könnyünk, könny- |
áradásunk, hogy vad könnyeink e gépből kicsobogván, |
a tűzben-párolgó szent Földgolyóra hullván, kék lángban- |
zsugorodó szent Múltunkra hullván vak bűneink |
tüzét eloltsa! Tűzhalott Egyetlen Szerelmünk szent asszony- |
szívére hulló könnyeink helyett elapadt szemekkel |
nézzük egymást, e tengelye-körűl lassan forgó óriás |
Fém-Siralomház boldogtalan Várakozói. S a tiszta |
fém-ólak, fém-ketrecek, fém-kalickák és fém-tartályok |
felől állatok bőgése, makogása, hörgése, üvöltése, sírása, cirpelése, |
szuszogása, kérődzése, fújása, lihegése, topogása, dobolása |
szívárog árva fülünkbe, madarak éneke, madarak rikácsolása, |
állatszőr, állatvizelet, állat-ürülék, állat-lehelet szaga |
ér elfehérűlt orrlikainkba, és megrettent árva szívünkig |
ér a hűtlenűl-elhagyott Földgolyó végtelen tűzkiáltozása, |
az ostobán-elhagyott szent Bolygó-Ősanya tűz-imája, |
a Földgolyót szétrágó Tűzözön tébolyúlt lángcsipke-ropogása! |
|
|