Bomba

 

 

 

 

Kegyetlen, nagy, tiszta, önemésztő, döbbent, jajgató, magányos, keserű, választ-váró
és testvér-szavakat váró féktelen emberi ének ez a vers. Gregory Corso,
ez a nálam két évvel fiatalabb fiú Amerika legbüszkébb, legdacosabb, legvégzetesebb
költője talán. Kiszolgáltatott és árva. Egyedűlvalóan magányos. Önemésztően tiszta.
Amerika átka, éposza, gyásza és hite, Amerika jóságra-vágyó, jóságot-éhező énekese. Nyers,
indulatos, gúnyos, keserű, mámoros, izgatott, kemény. Mert a jóság izgatja mindíg.
A jóságra áhítozik, a jóságot hirdeti legkeserűbb és legátkosabb szavaival, és nem tud
megbékűlni a hazúg világgal, a bűn-szerkezetű világgal, az álnokokkal, agyafúrtakkal,
kezüket kövér, pepita-mellényű zsír-kristály-legyekként összedörzsölőkkel, a liliom-fülű
széplelkűekkel, az eres pofazacskójukban pénzt csörgetőkkel, az álszent puha-buggyanású
lárva-arcúakkal, a hivatal papirpajzsai mögűl acsarkodókkal, a majomcsorda-ugatókkal,
a rózsa-álarcú disznófejűekkel, az orgyilkos trubadúrokkal, a hattyúszárnyú sátánokkal,
az egymást-csordában-kifejő szellemi mindenttudókkal, az aranyvállbojtos óriásbacilusokkal,
az aranycsík-potrohú dögevőkkel, a világot-fölzabálni-vágyó fémfogsorokkal, a hazugsággal,
a tébollyal és a fegyverekkel. Ez a fiú nagyon szereti az életet. Ez a fiú szeretne
szépen élni. Ez a fiú akar okosan élni. De mit tehet, ha nem lehet szépen élni?
De mit tehet, ha nem adatik meg neki a szép emberi élet öröme?
Ez a fiú szereti a jövőt. De megadatik-e az értelmes emberi jövő, nekünk,
a mai Emberiségnek? Ó, Gregory Corso, te bársonyruhás, társam,
most már költészetem része, olasz szülők gyermeke, Amerikai sírás, sose-látott
barátom, te tiszta: mit tehet a költő a pusztulás ellen? A pusztulás árnyéka ellen?
Éget, mint vágott seb az inyen, tudatomba és szívembe-vág tüzes vasával a kérdés,
és fáj és éget és gyötör. Mostanában divat lett a költészet. Divat lett: verset írni.
Rengeteg a költő. A költők elárasztják a világot. Hazámat is. A titokzatos-indítású,
vegetatív-küldetésű költő-áradás, dalos-hemzsegés ellepi létünket. Úgy látszik:
könnyű verset írni ma! Vagy nagyon-is nehéz? Mert ahogy nőtt a szirtjeinket is
behömpölygő vers-tajtékzás, úgy csökkent a költészet felelősség-tudata. Kemény és
kikerűlhetetlen felelőssége. Gyakorlati felelőssége és önmagával szembeni felelőssége.
Könnyelmű és nagyképű lett a költészet, Gregory Corso. Kicsinyes és önző. Öntelt
és könnyen-megelégedő. És divat lett az aggódás is! Ma már divat: a veszély-tudat,
a Végső-veszély tudata! Akik eddig viszolyogtak a rettenet-elképzeléstől, a szörnyű-
lehetséges elgondolásától, s betömték szájukat mézzel, fülüket nőstények nyelvével,
akik az önáltatás lobogóiba göngyölték magukat: ma már rajongva aggódnak. De mit
ér az álgyötrelem, az egészséges kövér testre festett fekete csontváz? A csuklyás
gumiruhába bújt ember az éjszakában, gumiöltönyén a foszforfestékkel ráírt halállal?
Amikor te is gyötrő és tékozló és társtalan nagy versedet írtad Gregory Corso,
még magányos ordítás volt a tied! Igazi, vért-lövellő, tunya gőgöt szétrepesztő,
a butaság szűzhártyáját feltörő. De lemondhat-e a költő a felelősségről és a fájdalomról?
Lemond-e a költő önmagáról és a költészetről, ha vállalja az emberiség-felelősséget?
Akkor is, ha tehetetlen és árva. Ha úgy érzi elárúltatott embersége, hite, élet-álma,
jövő-szeretete? Ha úgy érzi: nincs hatalma a bánat ellen, a magány ellen,
a világpusztító tébolyok ellen. Ha úgy érzi, éneke: törékeny kristály-fa a csillagok alatt,
szava az emberiség tűzben-hamvadó sikoltozása? Nem, nem, nem! Gregory Corso
társtalan vad éneke, Gregory Corso rokon-szava, époszi ordítása az élet-hitben és
életszeretetben gazdag, tehetetlen ember konok dörömbölése a magány börtönajtaján.
A kivégző-osztag fegyvercsövei előtt csengettyűs bohócsapkába, középkori-tarka bohócruhába,
álhajakba és vendégszakállba öltözött ember tánca, tipegése, gajdolása, bukfencezése,
vinnyogása, Mária-himnusz-éneklése. Jöjj el halál! – kiáltja, mert nagyon szeretne élni!
Mert csak élni szeretne, embermódra élni, okosan, szépen. Aki így ünnepli, bohóckodva,
a halál-fiú Megváltó-anyját, az gyűlöli az Eljövendőt, az gyűlöli a halállal-terhes
Vaspocakút, a halál-csecsű Vas-anyát. Annak örök gyötrelme és gyűlölete a Világra-éhes-
halál, annak örök szerelme a Jövendőre-méltó-Emberiség. Gregory Corso ilyen költő.
Szülötte, fia egy olyan világnak, amelynek alászállott Dantei bugyraiba, jégkútjaiba,
gőzei, lángjai, mérgezett virágai, beszélő állatai közé, óriás-ördöge lábszárán
kapaszkodik a másik létbe, lábszára, combja, ágyéka, melle szőrébe csimpaszkodva
kúszik az ős-ördög büdös, verejtékes, mirigybűzös testén a fény felé. Fia egy olyan
világnak, amelynek kötéseiből nem tud szabadulni, amely éppúgy végzete és szerelme,
mint az én végzetem, szerelmem és hitem: Magyarország.
Gregory Corso BOMBÁJA csontváza az enyémnek. Egy mámor vázlata.
A fájdalom fossziliája. Ha szó-szerint nem is azonos, lényegileg és tartalmilag
és jelentésre egy a Corso-verssel az én magyar versem. Hatalmas tiltakozás ez a vers
az élet nevében a halál ellen. Ezért is vállalkoztam magyarúl-elmondására.
De újra kellett teremtenem a verset, hogy egy óriás-vers-lehetőségből csillagosan zúgó
szó-lombozatot, dörgő fájdalomerdőt csinálhassak. Hogy ne csak az ő gyötrött szíve
rángjon és zúgjon és feszíttessen meg abban, de az enyém is.
Történelem-kimozdító Idő-fék Te Bomba
A Mindenség Játékszere Az összegyűrt egek Csoda-Griff-Asszonya Gyűlölni nem tudlak
De hát gyűlölöm én a dögletes mennykövet a Szamár szikla-állkapcsát
A bütykös bunkót a Krisztus-előtt-egymillió-éveset a buzogányt a cséphadarót a baltát
Da Vinci katapultját Cochise tomahawkját Kidd kováspuskáját Rathbone tőrét
Ó és Verlaine Puskin Dillinger Bogart kevély reménytelen dacos szomorú gőgös pisztolyát?
És nem vala Szent Mihálynak lángzó pallosa lándzsája Szent Györgynek Dávidnak parittyája?
Bomba ha kegyetlen vagy te olyan amivé az ember tesz téged és kegyetlenebb se vagy mint a rák
Gyűlöl téged az emberiség boldogabban hal meg autó-roccsanásban villámtól fulladozva
Tetőről lezuhanva villamos-székben szívrohamban a vénségtől vénségtől Ó Bomba
Minden halál édesebb mint általad Szabadúszó a Halál-Ujj
Embertől nem függ már a te tűz-bomlásod hervadásod rég kiosztotta már a Halál kategórikus
Kék Idéző-céduláit Zengelek Bomba Halál-Extravagancia Halál-Ujjongás
Te pokol-kék a Halál legkékebb ékköve A pilóta lezuhan halála más halál
Mint a hegymászó szikláról-zuhanása. A Kobra-harapás-halál nem Romlott-disznóhús-halál
Van ki ingoványban végzi van ki a tengerben végzi van kit a Bozót-hajú Férfi öl meg az éj-bozótban
Ó vannak halálok Jeanne d’Arc-i halálok rémület-halálok mint Borisz Karloff ad
Közöny-halálok mint a madár-halál nincs-szomorúság-halálok mint a Bowery vén mocskosoké
Árva-halálok mint a halálbüntetés-halál Nagyságos halálok mint a Szenátoroké
El-nem-képzelhető-halálok mint Harpo Marxé mint a Vogue-címlap-kisasszonyoké mint az enyém
De nem tudom milyen szörnyeteg-száj a Bomba-Halál csak sejtem én
De nincs a Halálnak semmi én-ismerem-Halálnak ilyen röhejes Sajtóbemutatója látom egy város
Terpedését New York Cityét az Áradót a Kemény-Szeműt a Földalatti
Szerelvényei kilövődnek örvénylő ember-csáp-tömeg nyihognak asszony-cipősarkak
Szétözönlő kalap-buborékok nem-ismerem-a-fésűt-Ifjoncok
Nők a bevásárló-szatyraikkal-mit-csinálni-nem-tudók
Közönyös Rágógumi-Aútomaták De végzetes a 3-ik sín
A Ritz-testvérek a Bronx-ból ott szoronganak az A-kocsiban
Örökké vigyorogni fog a vigyorgó Schenley-plakát
Ördög-Bomba Szatír-Bomba Bombahalál
Teknősbékák durrannak szét Isztambul fölött
A hörgő jaguár-ugrás
Majd a Föld prém-sapkájába üt négy füstölgő szirom-lukat
Pingvinek fejeselnek a Szfinx-kő-csöcsökbe kő-pofákba
Az Empire State tetőzete
Egy sziciliai spárgakel-földre sodorva nyílheggyel pikkely-kalapjában
Szálkás vas-C-betű az Eiffel-torony a Magnólia-Kertben
Vedlik a Szent Szófia-katedrális Szudán fölött
Ó Halál-Sportoló Játékos-Bomba
Az ókori szent templom-romok
eres márvány-csontvázai széttöredeztek
Elektronok Protonok Neutronok
Napáldozat-ország-haj-sisakot növesztve
Őgyelegnek bús golf-pályáin Árkádiának
Odacsapódva a márvány-hajókormányosokhoz
A Végső-Amphitheátrumba lépnek
Minden Tróják himnikus belső-ünnepével
Cíprusfa-fáklyákat visznek körbe-körbe
Tollakat zászlókat rázva robognak
De Homéroszt-ismerőn karcsú és kecses és könnyű lábbal
Im ők a Csapat Versenyzői a Jelennek
Hazai Csapata a Múltnak
Lyra és tuba egymásra-tekert tüskés rózsa-vércsomós leveles hang-indái
Nézd a virsli-hernyós-kifli a szóda az oliva-bogyó a szőlő
Ünnepség-Galaxisait a taláros egyenruhás
Bírákat Megbízottakat Ó a boldog Tribűn
Isten-eredet üvöltés és éljen és taps és fütty és pisszegés
Egybillió-szemgolyó-Szem örök-idő-figyelme
Ím a Zeuszi pandemónium
Hermes Owens-sel versenyez
Buddha leköpdösött labdája mint összerágott nyálas papírgombóc
Krisztus most lecsap
Luther cselez a harmadikat lopja
Planetárium-Halál Dicsőség Neked Bomba
Lökd kövér tűz-sugarad a Végső Rózsát A Harmadik Szemgolyót a csillagtetves koponyába
Ó zöld rugó Tavasz-Bomba
Jőjj el jőjj el dinamit-zöld bársony-köntösödben
És ne fenyegesd többé a Természet szűz-tiszta Szemét
Előtted a nehéz fátyollal-bepántolt-arcú Múlt
És mögötted a hurrogó Jövő Ó Bomba
Topogj a füves mohán szagolj a kürt-ricsajos levegőbe
Mint a róka ha száll a hali-halihó
A Mindenség a te tájad és sövényed a GEO
Pattogj Bomba Szökdellj Bomba vad kancsi cikk-cakkokkal
Arany-rajzás a csillag-nyüzsgés dagadt tök-tarisznyádban
Ragassz vad angyalokat üdvözítő szent lábaidra
És hülye valagadra buborék-szemgolyós esőfény-kerekeket ragassz
Te vagy a Fizetség és íme te lész bíbor Jutalékunk
És teveled vannak mindnyájan az Egek
Dicsőség neked fehérizzástűzcsipkegombás fönnséges Párzás
Tűz-spermás Fém-Hímvessző Mindenség-nemző Tűzrózsa-Fallosz
BOMBA Ó Pusztítás-Antifónia Üvegolvadék-szakadék BUMM
Bomba fújd a Végtelenbe vérszárú gyors tűzbuborék-kemencédet a Tűz-Rózsát
Terpeszd szét a mindenséget-gyomrába-sodró tűzlegyező-Söprésedet
Terjeszd hát elő rettenet-szörny-Napirended
Kandög-csillagok Kripta-planéták Kukacforgács-elemek
Kő-hulla a Mindenség Nyálnyihogó hüvelykujjukat-cuclizók szökdécselnek
Rég-rég-halál csöndhártya-Semmijén
Kaméleonszem-mozgékony füst-pillás tűz-eres láng-csomós szemgolyódból
Mennyei hullaevő-szellemek özöne pöfög ki
A te eljegyzett Méhed
Szülés-széldurrogás-fingsöprűje Óriás-férgeket okád
Tépd föl fém-hasadat Bomba
Keselyűs tisztelgések tódulnak ki a te szent Hasadból
Csatázd csak előre fémpikkelykesztyűs Hiéna-ujjcsonkjaidat
Páncélos-százlábú pikkely-ezerlábú a Paradicsom széles partjain
Ó Bomba Ó legvégső Démoni Dudás
Napok tűz-patkányok szentjánosbogarak roppant láng-lökés-valcered örvényében
Az Isten üres kéreg-szobor magányos meztelen próba-baba
Álnok zsírkőhártyacsillám-álarcú Apokalipszise mögött
Nem hallja dög dudád dödögését
Az őrület-nap vak Szentségtörését
A vén Süket viasz-gyökér csak az Elnémító bibircsókos fülében
Nyers-viasz-örökkévalóság az Ő Királysága
Földdel-betömött harsonák moha-kürtjei csöndezik Őt
Lepecsételt-szájú angyalok penész-kórusa csöndezi Őt
Mennydörgéstelen Isten Halott Isten
Ó Bomba a te BUMM-od az Ő sár-burka
Mert jaj egy természet-tudományos íróasztalra görnyedek
Csillagjós pancsolok sárkány-hatalmas unalomban
Fél-beavatottja a háborúknak bombáknak a bombáknak leginkább
Mert jaj gyűlölni nem tudom amit szeretni muszáj
Mert jaj élni nem tudok egy világban amely mindent elfogad
A kisded rózsákat a pisilő gyermeket a parkban a kamasz-csókot az ember-hús-sülést a villamosszékben
Mert jaj az égvilágon mindenen tudok röhögni
Amit értek azon és amit nem értek azon is hát nevetés-álarcot kötök szenvedéseimre
Mert az mondom Költő vagyok és mert Költő vagyok szeretem az Emberiséget
És szavaimból tudom kihallja az Igét az Emberiség
És az én Csönd-szavaim se némák az Ember előtt
Mert jaj háromésfél-milliárd-arcú vagyok én
Ember aki az óriástestű ős-Arany-ringyó után fut
Költő aki kirohadt-velőjű tündöklő csontok közt őgyeleg
Vagy akinek csak hiszem magam
Cápa-fogsorú Álom az Álom Ember-evő Szörnye
Hát nem kell bomba-mindent-tudónak lenni énnekem
És boldogság ez boldogság bizony mert ha hívém vala hogy szőrszemölcshurkák hernyók a bombák
Nem kétleném hogy pillangó szőrpikkelyesedik az eres tüzes lüktető takonyból
Van ám bomba-Pokol
Ott vannak Ők Ott látom Őket
Ott ülnek a szájkosarasok és dalolnak
Főleg német dalokat
És két éposz-testű amerikai dalt
És még-több még-sokaság-dalokra vágynak
Persze orosz és kínai dalra
És bizony néhány Homérosz-szárnyú amerikai dalra
Szegény pici Bomba sose lesz tebelőled
Eszkimó-dal Szeretlek
Dugnék nyalóka-kakast
Fém-ajakcimpáid közé
Nyomnék göndör aranyforgács-parókát pórusos tojáshéj-kobakodra
És vérpettyes comb-belsejű szöcskeként szöcskölnék Veled mi Jancsi és Juliska
A hollywoodi mozivászon-esőben
Ó Bomba benned a dolgok a gyönyörűek
Az erkölcsiek az anyagiak egymásban-aggódva remegnek
Ó Tündérpehely Kristálytűz-levél
Te a mérhetetlen Világfáról letépett
Ó szűzlő tűzlő Ég-szilánk aki adsz
Bércnek vakondtúrásnak hangyabolynak élet-tűz-golyót
Itt állok én lidérces csoda-szirmú Százszorszép-kapud előtt mosolyogva
És Midgard balzsamos vér-rózsáit hozom teneked Árkádiából való pézsmát
Tündérnők Angyal-asszonyok bűvölet-piperéjét
Hát köszönts már engem ne rettegd kitárt tűz-kapudat
És jég-szellemű szürke Emlékeidet se rettegd
És ne félj e Szeszély-időjárás stricijeitől sem
Oppenheimer csücsül
A Fény sötét zsebében
Fermi Mozambik szárazság-halála a csont-szárító zöldet-hártyásító a tűzvirág-csók-halál
Einstein az ő Mítosz-szája
Nyálmohás kacsa-kagyló-koszorú a hold-tintahal fején
Fogadj be Bomba lépj ki a vinnyogó Vemhes-Patkány-sarokból
És a világ halál-mohó fölemelt-söprűs nemzeteit ne rettegd
Ó Bomba szeretlek Bomba
Csókolni akarom csörgésed-csilingelésed-csörömpölésed zabálni brummogásod
Vagy Szeráfok-kórusa a Sikoltás űr-gyémánt-csúcsa
Mennydörgés-villámlás-Úr dal-kalapja
Üdvözlégy Mária Bomba Titkos Értelmű Rózsa
Ó zengjenek már a te tankos térgyeid
BUMM BUMM BUMM BUMM BUMM
BUMM ti ég-hártyalapok és BUMM ti tűz-emlő Napok
BUMM BUMM ti szivárvány-golyvás Holdak ti kocsonyás Csillagok BUMM
Ó éjszakák ti BUMM ti is napok ti BUMM
BUMM BUMM ti szelek ti fellegek ti esők
No BANG ti tavak ti óceánok BING
Kristálytőr-szemű cápa BUMM és pamut-léptű puma BUMM
Ubangi BÁNG Orángutáng
BING BANG BONG BUMM moha-méhecske mézevő-medve mirigyrózsa-seggű majom
Ti BANG ti BONG ti BING
A farok az uszony a szárny
Igen ó igen eljön Ő Közepünkbe egy Bomba fog vala esni
És vérző gyökér-lábbal ugrál a Virág mint Magzat újjong vala Ő-Istentől-hasas Szűz-anyjában örömében
Szántók tarlók mezők térgyelnek vala büszkén a himnusz-pikkelyű szél szárnydühe alatt
Pirosrózsabombák nyiladoznak vala Jávorszarvasbombák hegyezik szőrkagyló-fülüket
Óh ama napon bomba-csődület nézi vala a Madarat lázas áhítat-szemekkel ama napon
Dehát mit ér csak mondogatni hogy jöve a Bomba
Izgágán zengedezni hogy a Menny tüze kilobban
Tudd hát a Föld Szűz-Anyának hódolja majd a Bombát
És barbár bomba-horda születik majd az Eljövendő Emberiség szívben
Nagytekintetű Bombák hermelin-palástosak csupa ragyogó gyönyörű fém-segg
És a Föld dacos Birodalmaira tottyannak rengve kövéren
Fene-arccal Tejútig-erjedő arany-bajusszal

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]