| Tegnap még fény volt, dühödt és boldog szikra-zuhogás, gyémánt-csokrok, |
| és villogás-uszályok, aranylemezekkel-kikalapált ég, féktelen láng-lövelésekkel |
| a lemez-gyűrődések, arany-ráncok és hajlatok találkozásaiban és mélyeiben, |
| tegnap még fény volt, sűrű aranyszögecsekkel kivert és összefogott |
| alumíniumburok az éjszaka fölöttünk, végtelen páncél-buborék, mint Henry |
| Moore ős-sisak-szobra, amelyben ott áll a meztelen emberiség; barna |
| faforgács-csokrok: koszos verebek zsibongtak a fákon, csipegették a levelek |
| üveg-kocsányait, a halál sárga tüskéit csipegették, lerúgtak egy-egy elnehezűlt |
| növényi tollat, megkristályosodott-sejtű növény-lepényhalat. De ma |
| délutánra tódúlva, tolongva, horkanva és fújva elözönlötték az arany- |
| ürességet a Nagyszőrűek, a Büdösbundájúak, a Földre-leomló-farkúak, |
| a Földre-lehömpölygő-hajúak, a Zengő-fémszál-sörényesek, a Szőrvirág- |
| orrlikúak, a Kristály-vicsorgók, behömpölyögte zölden derengő üvegpalackként |
| körénk-fújt várakozásunkat a titokzatosság: előbb a Hangtalanok jöttek, |
| a Némák, a Csöndek, jöttek a Moha-állatok tolongva: a moha-szarvasok, |
| moha-őzek, moha-farkasok, moha-rókák, moha-rágcsálók, moha-egerek, |
| moha-békák, moha-gyíkok, moha-madarak jöttek, moha-harkályok, moha- |
| baglyok, moha-rigók, moha-cinkék, moha-lepkék és moha-denevérek, aztán |
| a Zengők, a Nyikorgók, a Recsegők jöttek, eláradva bolyhos Penész- |
| országunkon, a penész-fák, a penész-állatok, penész-madarak, penész-városok |
| és penész-temetők között: az alumínium-pókok, alumínium-százlábúak, |
| alumínium-skorpiók, alumínium-rákok csápjaikkal, rágószerveikkel, ollóikkal, |
| farok-tüskéikkel, szívócsöveikkel, aztán a vas jött, a vas-dübörgés, jöttek a |
| vas-kancák, vas-csődörök zörögve, a vas-ajakcimpájúak, a vas-orrlikúak, s most |
| telefújják szőrös és beteg ködökkel életünket, fehér és nyálkás csipke- |
| gomolygással, penész-tajtékú vas-szájukból végtelen fehér szemfedők |
| göngyölögnek ki, végtelen halotti vásznak, ködből-és-dérből-szőtt-virágú |
| végtelen lepedők, s ott gomolyog ez a végtelen ködcsipke-szemfedő-hányadék |
| csontjaim között, hőrgőimben, vonagló bronhusaimban, és tüdő- |
| hólyagocskáim lüktető, véreres barlangjaiban, élet-álmú töprengéseimben és |
| élet-vágyú álmaimban, élet-vágyú énekemben. Jöttek a vas-kancák, vas-csődörök |
| s megálltak torlódva, egymásra-hágva, lihegő, röhögő, dobogó vas-szőnyeggé |
| zsúfolódva és remegő vas-kosár-fedővé csomósodva irgalmatlan napjaim |
| fölött, s nehéz fehér füstöt fújnak konok szívemre, szájukból, orrlikaikból dől |
| és ömlik és hömpölyög a fehér füst, mert belűl üresek ők, csak vascsavarokkal |
| összecsavart vaslemez-állatok ők, vaspáncél-lovak, vas-dongákból és vas- |
| ízekből összeforrasztott, összecsavart óriás vashordók, középkori vas-álarcokkal |
| és vasfejekkel, vaslemezekből összehegesztett vaslemez-lovak, a hegesztés |
| vastajték-heggedéseivel dúdorosok, sövényesek és eresek, bűnös vas-korsók |
| és vas-barlangok, forrasztás-rücskökkel-szegélyes vasmozaik-állatok, |
| vas-szelvény-lovak, hosszú, göndör vasforgács-sörénnyel és vas-szalag- |
| farokhajjal, mintha vaskörmök nőttek volna nyakuk csigolyáiból, vas- |
| homlokcsontjukból, a tatuhoz hasonló szegecselt, öves vastomporukból, s deres |
| üregeikben gomolygó fehér füst, bolyhosan erjedő végtelen fehér penész, laza |
| és fonalszivacs-erjedésű penészgomba-áradás, kitódúl szájukon, orrlikukon, |
| hogy orrlikaik, mint fehér halotti rózsák, orrlikaik óriás dagadt penészgomba- |
| rózsák, és szájukból sűrű penészgomba-fátyol zuhog, fehér halál-erjedés ömlik |
| az üveg-merengésű növény-akaratra, az arany-vicsorgású temetőkre, gyertyaláng- |
| fogsorú sírokra, halottak húsával és szőrével erjedő, halottakat-ébresztő |
| szívemre. Egyetlen temető lesz a Föld? |
|
| Eljön a Minden-halál ideje majd? És minek a temető, ha nincs kinek |
| temetni? A halottak egymást nem temethetik! A halottak egymást nem |
| siratják. A halottak könnye: enyv, nyirok, rothadás-nyálka, olvadó húsüveg. |
| A halottak éneke gázbuborék-csokor, sistergő bomlás-szavak, bugyborékoló |
| hús-lángok, a püffedő lágy szervek zsíros, büdös füstölgése. A halottak |
| álma: halál. Eljön a Teljes-Halál féktelen üszög-uralma majd, s testünk, a |
| Világ-test, sűrűsödve és egymásra-burjánozva üszög-zacskókkal fölhólyagzik, |
| s ha a sárga és nyirkos-hamvú, erezett növény-bőrök, tömött sárga |
| hólyagcsokrok, püffedt és dagadt növénybőr-zsákok fölrepednek: növényi |
| korom lövődik a levegőbe, fekete prüszkölés, korom-pukkanás, fekete liszt |
| lövellése és permetezése tölti be az üres levegőt, s ragad rá, rakódik le a halottak |
| szőrzetére, szempillájára, orrlikára és fogaira? És éhezik megdermedt átkainkat |
| a Betapasztott-szájúak, a Vas-fonállal-összevarrt-ajkúak, a Szájüregbe-dagadt- |
| nyelvűek, a Beforrt-szájúak, és nem látják a halott világra deresedett |
| átkainkat a Növényhártyával-benőtt-szeműek, a Szőrös-állatbőrrel-benőtt- |
| szeműek, a Moha-denevérszárnnyal-benőtt-szeműek, a Pupillátlan-galóca- |
| gomba-szeműek, a Csiperkegomba-szemgolyósok, és nem érzik bűzös átkainkat |
| a Hőscincérrel-betömött-orrlikúak, a Szarvasbogárral-betömött-orrlikúak, |
| a Nagy-sárga-kovatű-csokros-korallág-sövényes-hernyókkal-betömött- |
| orrlikúak, a Moha-porhanyó-sáskapotrohhal-betömött-orrlikúak, a Gyász- |
| szalag-abroncsos-aranyszőrhordó-darázspotrohhal-betömött-orrlikúak, és nem |
| hallják halálra-üllepedő átkainkat a Korommal-betömött-fülűek, |
| a Megszáradt-gennyel-betömött-fülűek, a Döglött-patkánnyal-betömött- |
| fülűek, a Döglött-békával-betömött-fülűek, a Madártollal-állatszőrrel- |
| hüllőbőrrel-halpikkellyel-rovarszárnyakkal-szőrcsipkepáfrány-lepkecsápokkal- |
| betömött-fülűek. Mert átveszi osztatlan, kegyes uralmát az Összenőtt-halál: |
| a Növény-halál, Állat-halál, Rovar-halál, Madár-halál, Kőzet-halál, |
| Ásvány-halál, Föld-halál. |
|
| Boldogabb lesz az űr, ha nem leszünk már? Ha a Földgolyó karddal levágott |
| kopasz fejként vicsorogva a lüktető tűz-porban elgurúl, szőr-uszonyos tokjában |
| forgó szemgolyóval: az aranyporos kőzet-golyóval, az arany-gyűszűket- |
| halmozóval, a piros ér-zsák-virággal, a titkos-értelmű kocsonya-tojással, a |
| befestett fény-evő-virággal, a dolgokat-evő-virággal, az anyagot-fölfaló-virággal. |
| Ha a Mindenségből kigurúl a Föld eres viaszkagylóként nyíló-csukódó |
| orrlikakkal, a szőrcsokor-csigaházzal, takony-mélytengeri-rózsát, bizsergő |
| viasz-rózsát, vér-rákollókat, vér-rákpáncélfejeket, vér-rákcsápokat virágzó |
| kő-pohárral, vérgyökér-szoknyát libegtető kék csigahéjjal, piros mirigyzsákkal, |
| bársony kakas-szakállal. Ha a Mindentelenségbe átgurúl a Föld, az Emberiség |
| levágott feje, a hús-dália-nyakcsonkjából vérszoknyát kiökrendő, a vér- |
| páfrányt a végtelenségbe növesztő, s vére és véres könnye a tejút-virágikra- |
| tányérokra szárad, csillagszőrös tejút-virágszárakra szárad. S míg a Mindenségen |
| átgurúl a létről-levágott-fejünk, rátapad a boldogabb anyag tűzpora, mint |
| ujjunkra a lepkeszárny aranypikkely-zúzaléka, aranyszőre. Ha a Végső- |
| Csöndbe átgurúl a halott Föld, a kőgolyó, héját átlukgató billiárd pórus- |
| barlangjából csak a csönd virágzik, nem szőrök, kocsányok, bimbók, kocsonya- |
| kelyhek, hús-harangok, csalánzók, csápok, tapogatók, állatüveg-levelek, |
| állatüveg-páfrányok, takony-ostorok, érző-nyúlványok, szívószájú állattakony- |
| rózsák, éhesen remegő üvegliliom-koszorúk. A kőgolyó-héjat hemzsegve áttörő |
| kő-kürtökből, a héjat szitásan-átlikasztó barlang-trombitákból, mész-harangokból |
| csak a csönd virágzik. Az emberiség-nélküli csönd virágzik. Kőszivacsgömb |
| lesz a Földgolyó! A Költészet-múlt megkövesedett tojása. A legszebb álom- |
| tojás. Benne megkövesedett ember, állat, növény, virág. Megkövesedett |
| angyal: kő-szárnyai testére hajtogatva, vállain át, mellkasán keresztben, hátán |
| csomóra összekötve, mint betegen keresztkötés, egymásra-lapúlt kő-tollakkal, |
| kő-pihékkel; megkövesedett ördög: megkövesedett farka csigásan |
| begöndörödve, mint a lepke óriás koponya-szőrdorongja, szájszervei szőrös |
| szívócsöve, az alsó szőr-állkapocsból kinövő föltekert állat-szőlőkacs, kőelefánt- |
| lepkeormány, mohás patája kő-cipő, nemzőszerve kő-ágyú, kieresztett fullánkja |
| kő-tüske, szakálla kő-legyező, pikkelyes keze kő-rózsa. Benne kő-táltoslovak, |
| a hatlábúak. Benne megkövesedett történelmek, époszok, mesék. Benne a |
| megkövesedett emberiség. Egymásra-dőlt, egymásra-ragadt sírkő-emberek |
| milliárdjai. Kő-férfi, kő-zsákban kő-ondóval. Kő-asszony, kő-magzatburkában |
| kő-embrióval. Kő-gyermek, torkában kő-csengettyűvel. Kő-halál, hóna alatt |
| kő-hegedűvel. Kő-végzet lesz a Föld. Kőpórusos óriás kő-gyűszű a halott |
| isten ujján. S az isten-hullát ellepik az aranytetvek, aranybogarak, arany- |
| poloskák, arany-lárvák, aranydarazsak, aranyméhek, arany-csigabigák, |
| aranybékák, aranysündisznók, aranygyíkok, aranyegerek, arany-madarak, |
| húsát fölzabálják, szőrét és körmét elemésztik. S fekszik a mérhetetlen csontváz |
|
| Boldogabb lesz a Mindenség nélkülünk? Mire hát a költők éneke? |
|
|
|