A szent tűzözön regéi
Feleségemnek
Lányomnak
Anyámnak
| Tegnap még fény volt, dühödt és boldog szikra-zuhogás, gyémánt-csokrok, |
| és villogás-uszályok, aranylemezekkel-kikalapált ég, féktelen láng-lövelésekkel |
| a lemez-gyűrődések, arany-ráncok és hajlatok találkozásaiban és mélyeiben, |
| tegnap még fény volt, sűrű aranyszögecsekkel kivert és összefogott |
| alumíniumburok az éjszaka fölöttünk, végtelen páncél-buborék, mint Henry |
| Moore ős-sisak-szobra, amelyben ott áll a meztelen emberiség; barna |
| faforgács-csokrok: koszos verebek zsibongtak a fákon, csipegették a levelek |
| üveg-kocsányait, a halál sárga tüskéit csipegették, lerúgtak egy-egy elnehezűlt |
| növényi tollat, megkristályosodott-sejtű növény-lepényhalat. De ma |
| délutánra tódúlva, tolongva, horkanva és fújva elözönlötték az arany- |
| ürességet a Nagyszőrűek, a Büdösbundájúak, a Földre-leomló-farkúak, |
| a Földre-lehömpölygő-hajúak, a Zengő-fémszál-sörényesek, a Szőrvirág- |
| orrlikúak, a Kristály-vicsorgók, behömpölyögte zölden derengő üvegpalackként |
| körénk-fújt várakozásunkat a titokzatosság: előbb a Hangtalanok jöttek, |
| a Némák, a Csöndek, jöttek a Moha-állatok tolongva: a moha-szarvasok, |
| moha-őzek, moha-farkasok, moha-rókák, moha-rágcsálók, moha-egerek, |
| moha-békák, moha-gyíkok, moha-madarak jöttek, moha-harkályok, moha- |
| baglyok, moha-rigók, moha-cinkék, moha-lepkék és moha-denevérek, aztán |
| a Zengők, a Nyikorgók, a Recsegők jöttek, eláradva bolyhos Penész- |
| országunkon, a penész-fák, a penész-állatok, penész-madarak, penész-városok |
| és penész-temetők között: az alumínium-pókok, alumínium-százlábúak, |
| alumínium-skorpiók, alumínium-rákok csápjaikkal, rágószerveikkel, ollóikkal, |
| farok-tüskéikkel, szívócsöveikkel, aztán a vas jött, a vas-dübörgés, jöttek a |
| vas-kancák, vas-csődörök zörögve, a vas-ajakcimpájúak, a vas-orrlikúak, s most |
| telefújják szőrös és beteg ködökkel életünket, fehér és nyálkás csipke- |
| gomolygással, penész-tajtékú vas-szájukból végtelen fehér szemfedők |
| göngyölögnek ki, végtelen halotti vásznak, ködből-és-dérből-szőtt-virágú |
| végtelen lepedők, s ott gomolyog ez a végtelen ködcsipke-szemfedő-hányadék |
| csontjaim között, hőrgőimben, vonagló bronhusaimban, és tüdő- |
| hólyagocskáim lüktető, véreres barlangjaiban, élet-álmú töprengéseimben és |
| élet-vágyú álmaimban, élet-vágyú énekemben. Jöttek a vas-kancák, vas-csődörök |
| s megálltak torlódva, egymásra-hágva, lihegő, röhögő, dobogó vas-szőnyeggé |
| zsúfolódva és remegő vas-kosár-fedővé csomósodva irgalmatlan napjaim |
| fölött, s nehéz fehér füstöt fújnak konok szívemre, szájukból, orrlikaikból dől |
| és ömlik és hömpölyög a fehér füst, mert belűl üresek ők, csak vascsavarokkal |
| összecsavart vaslemez-állatok ők, vaspáncél-lovak, vas-dongákból és vas- |
| ízekből összeforrasztott, összecsavart óriás vashordók, középkori vas-álarcokkal |
| és vasfejekkel, vaslemezekből összehegesztett vaslemez-lovak, a hegesztés |
| vastajték-heggedéseivel dúdorosok, sövényesek és eresek, bűnös vas-korsók |
| és vas-barlangok, forrasztás-rücskökkel-szegélyes vasmozaik-állatok, |
| vas-szelvény-lovak, hosszú, göndör vasforgács-sörénnyel és vas-szalag- |
| farokhajjal, mintha vaskörmök nőttek volna nyakuk csigolyáiból, vas- |
| homlokcsontjukból, a tatuhoz hasonló szegecselt, öves vastomporukból, s deres |
| üregeikben gomolygó fehér füst, bolyhosan erjedő végtelen fehér penész, laza |
| és fonalszivacs-erjedésű penészgomba-áradás, kitódúl szájukon, orrlikukon, |
| hogy orrlikaik, mint fehér halotti rózsák, orrlikaik óriás dagadt penészgomba- |
| rózsák, és szájukból sűrű penészgomba-fátyol zuhog, fehér halál-erjedés ömlik |
| az üveg-merengésű növény-akaratra, az arany-vicsorgású temetőkre, gyertyaláng- |
| fogsorú sírokra, halottak húsával és szőrével erjedő, halottakat-ébresztő |
| szívemre. Egyetlen temető lesz a Föld? |
|
| Eljön a Minden-halál ideje majd? És minek a temető, ha nincs kinek |
| temetni? A halottak egymást nem temethetik! A halottak egymást nem |
| siratják. A halottak könnye: enyv, nyirok, rothadás-nyálka, olvadó húsüveg. |
| A halottak éneke gázbuborék-csokor, sistergő bomlás-szavak, bugyborékoló |
| hús-lángok, a püffedő lágy szervek zsíros, büdös füstölgése. A halottak |
| álma: halál. Eljön a Teljes-Halál féktelen üszög-uralma majd, s testünk, a |
| Világ-test, sűrűsödve és egymásra-burjánozva üszög-zacskókkal fölhólyagzik, |
| s ha a sárga és nyirkos-hamvú, erezett növény-bőrök, tömött sárga |
| hólyagcsokrok, püffedt és dagadt növénybőr-zsákok fölrepednek: növényi |
| korom lövődik a levegőbe, fekete prüszkölés, korom-pukkanás, fekete liszt |
| lövellése és permetezése tölti be az üres levegőt, s ragad rá, rakódik le a halottak |
| szőrzetére, szempillájára, orrlikára és fogaira? És éhezik megdermedt átkainkat |
| a Betapasztott-szájúak, a Vas-fonállal-összevarrt-ajkúak, a Szájüregbe-dagadt- |
| nyelvűek, a Beforrt-szájúak, és nem látják a halott világra deresedett |
| átkainkat a Növényhártyával-benőtt-szeműek, a Szőrös-állatbőrrel-benőtt- |
| szeműek, a Moha-denevérszárnnyal-benőtt-szeműek, a Pupillátlan-galóca- |
| gomba-szeműek, a Csiperkegomba-szemgolyósok, és nem érzik bűzös átkainkat |
| a Hőscincérrel-betömött-orrlikúak, a Szarvasbogárral-betömött-orrlikúak, |
| a Nagy-sárga-kovatű-csokros-korallág-sövényes-hernyókkal-betömött- |
| orrlikúak, a Moha-porhanyó-sáskapotrohhal-betömött-orrlikúak, a Gyász- |
| szalag-abroncsos-aranyszőrhordó-darázspotrohhal-betömött-orrlikúak, és nem |
| hallják halálra-üllepedő átkainkat a Korommal-betömött-fülűek, |
| a Megszáradt-gennyel-betömött-fülűek, a Döglött-patkánnyal-betömött- |
| fülűek, a Döglött-békával-betömött-fülűek, a Madártollal-állatszőrrel- |
| hüllőbőrrel-halpikkellyel-rovarszárnyakkal-szőrcsipkepáfrány-lepkecsápokkal- |
| betömött-fülűek. Mert átveszi osztatlan, kegyes uralmát az Összenőtt-halál: |
| a Növény-halál, Állat-halál, Rovar-halál, Madár-halál, Kőzet-halál, |
| Ásvány-halál, Föld-halál. |
|
| Boldogabb lesz az űr, ha nem leszünk már? Ha a Földgolyó karddal levágott |
| kopasz fejként vicsorogva a lüktető tűz-porban elgurúl, szőr-uszonyos tokjában |
| forgó szemgolyóval: az aranyporos kőzet-golyóval, az arany-gyűszűket- |
| halmozóval, a piros ér-zsák-virággal, a titkos-értelmű kocsonya-tojással, a |
| befestett fény-evő-virággal, a dolgokat-evő-virággal, az anyagot-fölfaló-virággal. |
| Ha a Mindenségből kigurúl a Föld eres viaszkagylóként nyíló-csukódó |
| orrlikakkal, a szőrcsokor-csigaházzal, takony-mélytengeri-rózsát, bizsergő |
| viasz-rózsát, vér-rákollókat, vér-rákpáncélfejeket, vér-rákcsápokat virágzó |
| kő-pohárral, vérgyökér-szoknyát libegtető kék csigahéjjal, piros mirigyzsákkal, |
| bársony kakas-szakállal. Ha a Mindentelenségbe átgurúl a Föld, az Emberiség |
| levágott feje, a hús-dália-nyakcsonkjából vérszoknyát kiökrendő, a vér- |
| páfrányt a végtelenségbe növesztő, s vére és véres könnye a tejút-virágikra- |
| tányérokra szárad, csillagszőrös tejút-virágszárakra szárad. S míg a Mindenségen |
| átgurúl a létről-levágott-fejünk, rátapad a boldogabb anyag tűzpora, mint |
| ujjunkra a lepkeszárny aranypikkely-zúzaléka, aranyszőre. Ha a Végső- |
| Csöndbe átgurúl a halott Föld, a kőgolyó, héját átlukgató billiárd pórus- |
| barlangjából csak a csönd virágzik, nem szőrök, kocsányok, bimbók, kocsonya- |
| kelyhek, hús-harangok, csalánzók, csápok, tapogatók, állatüveg-levelek, |
| állatüveg-páfrányok, takony-ostorok, érző-nyúlványok, szívószájú állattakony- |
| rózsák, éhesen remegő üvegliliom-koszorúk. A kőgolyó-héjat hemzsegve áttörő |
| kő-kürtökből, a héjat szitásan-átlikasztó barlang-trombitákból, mész-harangokból |
| csak a csönd virágzik. Az emberiség-nélküli csönd virágzik. Kőszivacsgömb |
| lesz a Földgolyó! A Költészet-múlt megkövesedett tojása. A legszebb álom- |
| tojás. Benne megkövesedett ember, állat, növény, virág. Megkövesedett |
| angyal: kő-szárnyai testére hajtogatva, vállain át, mellkasán keresztben, hátán |
| csomóra összekötve, mint betegen keresztkötés, egymásra-lapúlt kő-tollakkal, |
| kő-pihékkel; megkövesedett ördög: megkövesedett farka csigásan |
| begöndörödve, mint a lepke óriás koponya-szőrdorongja, szájszervei szőrös |
| szívócsöve, az alsó szőr-állkapocsból kinövő föltekert állat-szőlőkacs, kőelefánt- |
| lepkeormány, mohás patája kő-cipő, nemzőszerve kő-ágyú, kieresztett fullánkja |
| kő-tüske, szakálla kő-legyező, pikkelyes keze kő-rózsa. Benne kő-táltoslovak, |
| a hatlábúak. Benne megkövesedett történelmek, époszok, mesék. Benne a |
| megkövesedett emberiség. Egymásra-dőlt, egymásra-ragadt sírkő-emberek |
| milliárdjai. Kő-férfi, kő-zsákban kő-ondóval. Kő-asszony, kő-magzatburkában |
| kő-embrióval. Kő-gyermek, torkában kő-csengettyűvel. Kő-halál, hóna alatt |
| kő-hegedűvel. Kő-végzet lesz a Föld. Kőpórusos óriás kő-gyűszű a halott |
| isten ujján. S az isten-hullát ellepik az aranytetvek, aranybogarak, arany- |
| poloskák, arany-lárvák, aranydarazsak, aranyméhek, arany-csigabigák, |
| aranybékák, aranysündisznók, aranygyíkok, aranyegerek, arany-madarak, |
| húsát fölzabálják, szőrét és körmét elemésztik. S fekszik a mérhetetlen csontváz |
|
| Boldogabb lesz a Mindenség nélkülünk? Mire hát a költők éneke? |
|
|
|
| Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. |
| Zöld ág virított a föld ormain. |
|
| Sóvárgó, gyásztalan, kéreg-illatú éj! |
| Zöld ág az éjből ki se látszik. |
| Tető az éjből ki se látszik, |
| ablak az éjből ki se látszik, |
| sírkő az éjből ki se látszik. |
| Mohos rovarszem, véres madár-száj, gyökér-alvilág az éj. |
| Mért nem dereng a csillagok mélytenger-virága? |
| Mért nem mozog az űr emésztő, lágy karjaival, |
| a húsevő csillagok imbolygó, forró száj-koronája, |
| vak koponya-virágok kireszelt fogsoraival? |
| Fekete madár-hónalj, szagos medve-ágyék, növény-belső az éj. |
| Magány az éjből ki se látszik. |
| Az éj az éjből ki se látszik. |
| Csak a virrasztók virrasztanak. A merengés ágboga virágzik. |
|
| nagy bajszát fejébe gyűrte, |
|
| két bajszán aranykesztyű, |
| két bajszán harmat-csengő. |
| A csöndnek csöngettyűzik. |
|
| bajsza még nagyon gyönge. |
|
| Aludj te is, a virrasztás sötét, |
| ne figyeld az éj foszfor-életét, |
| hajtsd be a tűnődés füstös lapjait, |
| zárd agyadra az álom páncélos fedőszárnyait, |
| nehogy a létben magadra maradva |
| körűlfogjon az éj sok szörny-apraja-nagyja, |
| s mint a nászban-nyüzsgő krokodílusok |
| horkanásától habzik, sustorog, |
| forr a zöld mocsár, s ondó, vér, könny pezseg, |
| hüllő-anyákat ölelnek nagykörmű krokodílus-kezek, |
| s kövér hím-királyok sírnak a nőstényeken: |
| párzó csőr-szájúak dúljanak szíveden! |
|
| Ne töprengd át a tajték-éveket! |
| Hagyd a tűnődést. Kezdd az éneket. |
| Pillámon csillagpor, ajkamon virágpor, |
| kis sörényem alatt nyögdel a madártoll. |
| ha szerelmes hajamba szuszognál, |
|
| Képeket látok az éjszakában! |
| Képeket látok az éjszakában, mint az ördög kezében a kártyalapokat, |
| képeket látok az éjszakában, mint a holtak csontból-rügyező fogsorát, |
| képeket látok az éjszakában, mint vízből fölbukó állatok szemeit, |
| képeket látok az éjszakában, mint az ítélet vásznait forogni! |
| Képeket látok az éjszakában: egy kéz az ég hártyáit lapozza! |
|
| Jaj, az ítélet ért el engem? |
| Jaj, a rettenet nyelve forgat engem? |
| Jaj, az őrület szája morzsol engem, mint rózsaszín tehénszáj |
|
| a szemhéjnélküli szemekkel, |
| a fülkagyló-nélküli fülekkel. |
|
| Én a Föld kérge alá látok: |
| látom a föld könyvében szétszórva a jövő csont-írásjeleit. |
| Én az égitestek méhburkába látok: |
| látom a kristályok sóhajtalan embrió-tenyészetét. |
| Látom a jövőből áradni a múltat, |
|
| Magányt csírázik a Föld szivacsos, zsugorodott hold-vidéke |
| és virágzik, mint katona-hullán a gólyahír az ember-nélküli-béke, |
| mert meghalt az Emberiség! |
|
| Jaj, mi maradt a pusztulás után? |
| Az Atom, a Hidrogén, a Neutron után? |
| Átok és iszonyat? Átok és iszonyat! |
| De ki tud már átkozódni! De ki iszonyodik már? |
| A rothadt világtörmelék, az embervérből kiszikkadó sár? |
| Az emberhúsból kidühöngő kis fa? |
| Az embercsonttal beborított szikla? |
|
| A holtak-e, avagy az élők? A holtak-e, akik belesűltek a kövekbe, |
| a Föld csillag-anyagába, mint őskori létezők hártyaszárnya, csigolya- |
| húrja, vagy bolyhos-kocsonyájú pontszem-gyümölcse; az emberfaj |
| már a Földgolyó emléke csak, mint a hajdani rák-korszak, óriásemlős-korszak, |
| sárkány-korszak, vagy a mészvázasok kora? És egyre magányosabb |
| lesz embernélküli léte, s a megmaradt kevesek árvasága lesz az egyetlen |
| sóhaj a végső pusztulás előtt? Miért vajúdta ki a lét az embert évmilliárdok |
| gáz, tűz, kőzet, növény és állat-vegetációjából? Mit akart eszményeivel? |
| A tisztasággal, jósággal és szabadsággal? Eszményeivel, amelyek többek,
|
| mint az élet, mert ezek az érdemes és értelmes élet feltételei. |
| Ez a rovar-szív nagyságú bolygó, a Föld, a bálna-szív nagyságú csillagok |
| között magányosan, üresen kering-e tovább, mint elvadúlt, elhagyott |
| temető, az Emberiség temetője? Vagy újra ontani fogja gyötrelmes és |
| gyönyörű méhéből az embert, mint áldott kicsi Ősanya, az Emberiség makacs |
| újraszülője? Magányos csont, fém és rom-sivatagként kering tovább a |
| tűzáradású napcsillag körűl, nagy lesz-e aki a Föld elburjánzott zöld |
| szakálla kócát megnyírja és kifésüli, s lesz-e aki elhomályosodott, hályogos, |
| döglött óceán-tekintetét kifényesíti, és lesimítja a Föld-arcról a |
| szenvedés halálráncait, és lesz-e a tébolyúlt Föld-koponyának értelmes |
|
| Mondd ki a pusztulás, a föllázadt vegetáció képeit! |
|
| Csupa torz, eddig-nem volt, skizofrén, túldagadt, hebegő, brekegő, |
| vinnyogó és daltalan növényi és állat-csoda a lét, borzalom-tenyészet, |
| növény-dodekafónia, állat-szürrealizmus, rovar-egzisztencializmus, madár- |
| atonalitás. Dühödt, kúsza, boldogtalan növény és állat-sivatag a Földgolyó, |
| s a föld vizei. Egyszárnyú madarak, kétlábú lovak, nyolc-fejű szarvas- |
| csillagok, csupa-láb békák, nagybundás teve-koponyájú pókok, nyikorgó bogár- |
| óriások, tüdős-virágok, pislogató tuskó-lények, kiáltozó növény-gubancok, |
| templom-oszlop-nagy kalászok és törpe-elefántok, összenőtt-medvék és |
| többszörös-iker-keselyűk, ismeretlen csúszkáló gyémánt-hengerek, légbe- |
| virágzó kesztyű-állatok, aranyírásos koporsórovarok, nagy szivárvány-szárnyú |
| halak, kéklombú korcs-erdők, bemohosodott-szemű légy-gyík-lények, |
| szitakötőszárnyas csecsemőfejek, csupacafat óriás denevér-anyák, hordóvá- |
| dagadt giliszták, nagy rovarcsápú énekesmadarak, halál-rajzú, csoda-pikkelyezésű |
| lepke-behemótok, állat-drótszerkezetek, tarajos sárkány-gyöngyruhák, |
| tulipán-rengetegek, nárcisz-dühkitörések és liliom-sivatagok, csigolya- |
| fűvadak, halfarkú kecskék, mindenütt-tőgy-tehenek, szájnélküli állatkristályok, |
| gomba-Dinosaurusok és gyöngyvirág-tornyok, eleven érhálózatként lüktető |
| piros növénykúszadékok, belűl üres, de a bőrön harmincnégy szívvel |
| verdeső varangykirálynők, zöldszakállú fecskék, sáskafejű sármányok, |
| cincérkoponyájú nyulak, szélmalom-lapátú röpködők és cimbalom-lények, |
| hárfa-hangú kígyók, seprű-csillagok, rojtlibegők, szemfedő-állatcsipkék, |
| harangbeszédű vaksik, sündisznófejedelmek, aranyszínű patkányok, és |
| nyálkás hód-ősemberek növik be és lepik el lassan a Föld romjait, a városok, |
| beton, kő, vas, tető, kupolamálladékát, a megőszült vizeket és a fekete levegőt. |
|
| Jaj, mi maradt a pusztulás után? |
| Az Atom, a Hidrogén, a Neutron után? |
|
| Maradt-e ember az űr halál-szigetén? Maradt-e ember e földi másvilágon, |
| aki elviseli az egyik halál után a másik életet, e szörny-győzelmet, e téboly- |
| időt, az ember-utáni létet. És e szörnyeteg-lét különös, eddig-nem- |
| hallott hangjait? Maradt-e ember, akinek szíve verni mer tovább is? |
|
| Mert csupa alvilági és létutáni hang ez a sötét és éji világ! Csupa |
| vak csipogás, hárfa-futam és fém-nyikorgás, harkály-kopogás és gyíktorok- |
| dobolás, meztelen csecsemő-nyöszörgés és állat-köhögés, csupa éjféli |
| rikácsolás és madár-átok, kígyó-jajongás és sakál-zene, csillag-pityergés és |
| arany-ügetés, csupa vizilófogsor-vacogás és róka-üvöltés, csupa |
| hártyahang és lúdtalp-topogás, csupa gyémántkarcolás és békabrekegés, csupa |
| őslény-gágogás és medve-jajongás, csupa gép-kerepelés és fogaskerék- |
| surlódás, csupa bolygódübörgés és madártorok-vérzés, csupa halál-verejték |
| és sátán-kopogás, csupa kivégzett-ló-nyerítés és csoszogás, susogás, suhogás, |
| félig-épűlt sikoly és bálnaszuszogás, rovar-rágicsálás és csont-káromlás, |
| tarkórepedés és bőrszárny-nyekergés, csupa fujtató-hisztéria és puha |
| huhogás, vulkán-lüktetés és macska-szerelem, szülőanya-sikoltozás és vízesés- |
| ásványzörej, gyerek-bömbölés és titkos kattogás szövi be az utolsó hangtalan |
| hang, nem-is-hallott-hang után az új csöndet, mint az embert a fájdalom. |
|
| Hát mi adott hitet az Emberiségnek? |
| Szülnek-e majd embert most a gépek? |
|
| Élnek még magányosan, önmagukká alakúlva a megmaradt gépek; hatalmas |
| üvegnyakú dudva-erdők alatt, az ember-vakondok építette lilaragyogású |
| alagút-tekervényekben, a Föld beton-bélrendszerében, kihalt városromok |
| csontváz és ember-rothadék-pusztaságában, a civilizáció és kultúra |
| roncstelepén, a több-fejű legyekkel borított Emberiség szeméthegyén, e |
| világszemét-telepen szanaszét, itt-ott, villognak lámpáik, jeleket adnak, |
| üzeneteket küldenek. Nagy elektronikus gép-egerek, gép-katicabogarak, gép- |
| rókák, gép-majmok futkosnak, gördűlnek, lépegetnek, merev szemükben |
| kigyúllad s elhal a fény ritmikusan, bicegnek, bólogatnak, koppannak, |
| kattognak; fotocella-rendszerű páncélajtók nyílnak ki, s csukódnak be üres |
| pince-termekben, monumentális elektronikus agyak számolnak hisztérikusan, |
| zagyván, nem tudják abbahagyni az életet, elektronikus fordítógépek |
| fordítanak, összevissza keverve szavakat, nyelveket; egy laboratóriumban üveg- |
| ember dereng lila-rózsaszín fényben, mint világító üveg-rózsa, belső |
| szervei, idegpályái foszforeszkálnak, érrendszere, agya villódzik piros-kék- |
| sárga-zöld hálózatával, olyan, mint egy óriás áttetsző szúnyoglárva; egy |
| sugárzó alagút-szoba közepén merev fém-öltönyű gépember mondja el tízszer, |
| százszor, ezerszer, milliószor hanglemez-szövegét; elektronikus szaporodó- |
| gépek szülnek szaporodó gépeket, s azok szülik újra az új és új gépeket, |
| csengve, ropogva, nyöszörögve, gépszülőanya-vinnyogással, olaj-verejték- |
| csatakosan; gép-lovak nyerítenek, gépmajom-anyák szorítják gumi-emlőjükre |
| a holt, már rothadó, málló-szőrű, kocsonyásodó-testű majomcsecsemőket; |
| elektronikus zeneszerzőgépek ember-lónyerítés-szimfóniákat, galaxis- |
| oratóriumokat írnak és küldik a rom-növény-éjszakába a zenét. |
|
| És mi maradt a pusztulás után? |
| Az Atom, a Hidrogén, a Neutron után? |
|
| A Föld, mint golyószóróval kivégzett kisgyerek teste, vérrel kifakad, sebei |
| fecskendeznek tűzgejzireket, fém-nyálat, izzó kőváladékot, lánghörgést; |
| arcára szárad az arany-hányadék, és rubint tajték-nyáladzása rácsordul a |
| városon-nőtt erdőkre, lövell, mint fölgerjedt csődör botja a halál-sörényű Föld: |
| vas-láng-arany szerelem-váladékot, s e világra-hömpölygő ásvány-tajtékba |
| merevednek a holtak és az eleven-lombú idő. |
|
| Mintha kentaurok és faunok futkosnának a holtakból-kivirágzott |
| Mintha szirének énekét hozná ide a vak tengeri szél. |
|
| Minek a hajnal a világnak, ha meghalt? |
|
| Vérző hüvelyéből az éj mért tolja ki az arany-fogú Napot? |
| Hogy meglássa a zöld-üszkös Föld-daganatot? |
|
| Világ, mióta nem láttál te hajnalt? |
|
| A Földet, mint a legyek fejét a mohos szőrzet, bolyhos gömbhéjként |
| begyapjazó füst és porrétegen alig tud áttörni a Nap. Kékszürke derengés |
| árad el a sivatag tájon. Fény-emlőjét hiába tartja oda a rühes csecsemő- |
| földnek. Az éj romjain egy embercsoport ül, virrasztva a világhalott hullája |
| fölött. Talán egy város volt valamikor e kő-fű-csont-rongy-deszka-drót- |
| cserép-óceán helyén. Ülnek, ácsorognak, motyognak, a levegőbe nyúlnak s |
| visszarántják hirtelen kezüket, vacognak deres rongyaikban. Merev |
| arcukon, mint álarc, piros agyagból kent máz, némelyiken, mint a középkori |
| lovagok fémcsőrű sisakja: csúcsos fehér agyag-sisak, csak a szemek, s a száj |
| helye üres, mint a koponyáké. Mióta ácsorognak, motyognak, dideregnek, |
| szikkadnak ezek az időtlenek, vagy új-idejűek? Mióta várnak és mire várnak? |
| Mire vár a megmaradt Emberiség? A kifosztott, a szerelemtelen, a daltalan, |
| a hullaevő, az árva Emberiség-törmelék. |
|
| Fölöttük sötét átok-gomolygás, a légburok rádióaktív szemfedőrongyai. |
| És akkor fémsziszegés hallatszik, s ők makogva a földre borúlnak, mint az |
| ősemberek, oly félelemmel, hogy szívverésüktől remegni kezd a föld, mint |
| átrobogó mozdony alatt a sín-pántú töltés. És a szürke-kék halál-vattát, a |
| Föld testére tekert múmia-pólyát, mint sebészkés, villanásszerűen |
| átmetszi egy fémcsillag, fémgömb-korong, mintha a Szaturnusz hullna |
| közéjük, de az üveges-húsú fémtest mintha mégis puhán remegne, mint tányérba |
| fölütött tojás. És sziszegve a romokra ereszkedik, fölkavarva csontporát, |
| növény-örvényét, fekete véralvadékát, piros hamuját. S madár-dallamokból |
| szőtt zene hömpölyög ki a géptestből, csodálatosan, lágyan, ismeretlen csillag- |
| létezés madár-mondataival. |
|
| A Föld sivatag-emberei fejüket lassan fölemelik, s látják, már megréműlni |
| se tudva, hogy különös kocsonya-csáp-gép-borda-lények szállnak ki a gépből, |
| nagy bíbor lepkeszárnyakon, olyanok, mintha polip, tücsök, lepke és |
| rádióbelsőrész házasságának gyermekei volnának. S röpködnek körülöttük |
| nagylágy, puha bíbor lepkeszárnycsapásokkal. És egyszercsak emberi hang, |
| mintha rádióból szólna, beszél hozzájuk. Hívja őket, mondván: a |
| Világegyetem forró csillag-közönyét törtük át értetek ti boldogok, de csak
|
|
egyszer jöhettünk, máskor soha többé. Megértve a Mindenség-molekula, a Föld |
| halál-villogását, eljöttünk a megmaradottakért. |
|
| És megszámlálják az ittmaradottakat, |
| a boldogokat, a boldogtalanokat. |
|
| A más-csillag-anyájú gépben nincs elég hely a földieknek. Két embernek |
| itt kell maradnia, ezen a Földön, mert két emberrel kevesebbet bír el a |
| boldogság-korong, az új-anyaméh, a boldogság-fémanya. |
|
| És a Föld sivatag-emberei, a kiszikkadt-könnyűek állnak, leszegett fejjel, |
| a vörös-agyaggal-bekent-arcúak, a fehér-agyag-sisakú makogók. |
|
| És akkor a költő megfogja asszonya kezét, és kiáll a vérző agyag-csoportból. |
| Meghordja tekintetét a rom-sivatagon, fölnéz a halál-bundájú égre. |
|
| Mi itt maradunk, érted, elfoszlott Emberiség. |
| Mi itt maradunk, kiállunk e vérző agyagcsoportból. |
| Megőrizzük a lét gyönyörű üzenetét. |
| Szemünk fölszáll a rothadásból, a rádióaktív porból. |
|
| Itt maradunk! Az embernek élni kell tovább, és élni kell tovább a dalnak, |
| mert a Világegyetem szíve szakad meg, ha a dal abbamarad. Én az új lét |
| Orfeusza leszek, s hárfámmal kiéneklem a holtakat a földből, és szavammal |
| elűzöm a halál fellegeit. Mi nem űzettünk ki a Paradicsomból. Énekemmel |
| magunk köré szelídítem a halál-utáni lét lényeit és lecsillapítom a tébolyúlt |
| gépeket. Majd nemzünk kisdedet és keresünk puszta mezőt, s fölássuk és |
| bevetjük magokkal. Mi az Emberiség új ős-szülői leszünk, s leszünk |
| okosabb atyái s anyái eljövendő népeknek, s leszünk új törvények nemzői is. |
| Nemzői és nevelői. Nevelői és megtartói. És elmondjuk majd az új- |
| Emberiségnek, ami volt és megtanítjuk a jövendőre. Mi nem vagyunk |
| árvák: mert a halálnál nagyobb a szerelem. És virrasztunk majd a zord |
| Emberiségnélküli éjszakában a szerelem máglyatüzénél és körénk-gyűlnek |
| a szörny-lények, rémület-vadak és virágok. |
|
| És az Emberiség-törmelék a világűrből-jött gépbe száll. S a csáp-kocsonya- |
| lepke-gép-lények is eltűnnek a gép testében. S boldog madárzene-áradással |
| fölnyilall a fémgömbkorong. S eltűnik a végtelenben. |
|
| A költő elengedi asszonya kezét, körűlnéz, s látja, a romok, a csontok |
| között egy könyv szitakötő-hártyaszárnyait lapozza az aranyszürke hajnali |
| szél. Fölemeli, s olvasni kezdi hangosan a verssorokat. Aztán asszonyát |
| átkarolva elindúl a különös reggeli fényben a zöld-roncs, halál-pikkelyű világ- |
|
| Arany-sündisznó mászik ki az űrből. Szimatolgat. |
|
| Hajnalodik. Feküdj le, költő! Hajnalodik! |
| Agyadról a penész-látomás talán lesorvadt. |
|
| Hétlábú táltoscsikó vagy. Hátadon hozod a Napot, a Holdat. |
| Rázd le a némaság rühes éveit. Kezdd hát világmegváltó táltos-éneked. |
| Itasd meg Mindenség-járó táltosménesed. |
| Mert szügyed aranyszőre, zsíros koponya-bozontod megőszül maholnap! |
|
| Hajnalodik. Aranylapok tetőzik a sötétet. |
| Rubint-hasábok dőlnek virrasztó ablakomra. |
| Szobám lila falára, mint óriás-tüdőről nagyított röntgen-képet |
| a fény a függöny sejtbokrait eresen rákopírozza. |
| Lámpám megfakul, mint az öreg katonatemetők. |
| A fénynek nem ad fényt. Minek is adna? |
| Fölizzanak hitvesem nyakán a pihe-fénymezők, |
| mint a csillaghalmazok: borzongva, lüktetve, apadva. |
| A zöld ág az éjből már dadogva kilátszik: |
| bizsereg, leng, lágy kotyogással lökdösi taréját, |
| üvöltözik a boldog madárivadék, harmatot iszik, bogarászik. |
| És lassan meglengeti az űrben a Nap legyőzhetetlen tűzlobogóját. |
|
| Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. |
| Zöld ág virított a föld ormain. |
|
| Én hiszek tebenned Emberiség. |
| Nem győznek le képzelt halottaim! |
|
|
|
| Kegyetlen, nagy, tiszta, önemésztő, döbbent, jajgató, magányos, keserű, választ-váró |
| és testvér-szavakat váró féktelen emberi ének ez a vers. Gregory Corso, |
| ez a nálam két évvel fiatalabb fiú Amerika legbüszkébb, legdacosabb, legvégzetesebb |
| költője talán. Kiszolgáltatott és árva. Egyedűlvalóan magányos. Önemésztően tiszta. |
| Amerika átka, éposza, gyásza és hite, Amerika jóságra-vágyó, jóságot-éhező énekese. Nyers, |
| indulatos, gúnyos, keserű, mámoros, izgatott, kemény. Mert a jóság izgatja mindíg. |
| A jóságra áhítozik, a jóságot hirdeti legkeserűbb és legátkosabb szavaival, és nem tud |
| megbékűlni a hazúg világgal, a bűn-szerkezetű világgal, az álnokokkal, agyafúrtakkal, |
| kezüket kövér, pepita-mellényű zsír-kristály-legyekként összedörzsölőkkel, a liliom-fülű |
| széplelkűekkel, az eres pofazacskójukban pénzt csörgetőkkel, az álszent puha-buggyanású |
| lárva-arcúakkal, a hivatal papirpajzsai mögűl acsarkodókkal, a majomcsorda-ugatókkal, |
| a rózsa-álarcú disznófejűekkel, az orgyilkos trubadúrokkal, a hattyúszárnyú sátánokkal, |
| az egymást-csordában-kifejő szellemi mindenttudókkal, az aranyvállbojtos óriásbacilusokkal, |
| az aranycsík-potrohú dögevőkkel, a világot-fölzabálni-vágyó fémfogsorokkal, a hazugsággal, |
| a tébollyal és a fegyverekkel. Ez a fiú nagyon szereti az életet. Ez a fiú szeretne |
| szépen élni. Ez a fiú akar okosan élni. De mit tehet, ha nem lehet szépen élni? |
| De mit tehet, ha nem adatik meg neki a szép emberi élet öröme? |
| Ez a fiú szereti a jövőt. De megadatik-e az értelmes emberi jövő, nekünk, |
| a mai Emberiségnek? Ó, Gregory Corso, te bársonyruhás, társam, |
| most már költészetem része, olasz szülők gyermeke, Amerikai sírás, sose-látott |
| barátom, te tiszta: mit tehet a költő a pusztulás ellen? A pusztulás árnyéka ellen? |
| Éget, mint vágott seb az inyen, tudatomba és szívembe-vág tüzes vasával a kérdés, |
| és fáj és éget és gyötör. Mostanában divat lett a költészet. Divat lett: verset írni. |
| Rengeteg a költő. A költők elárasztják a világot. Hazámat is. A titokzatos-indítású, |
| vegetatív-küldetésű költő-áradás, dalos-hemzsegés ellepi létünket. Úgy látszik: |
| könnyű verset írni ma! Vagy nagyon-is nehéz? Mert ahogy nőtt a szirtjeinket is |
| behömpölygő vers-tajtékzás, úgy csökkent a költészet felelősség-tudata. Kemény és |
| kikerűlhetetlen felelőssége. Gyakorlati felelőssége és önmagával szembeni felelőssége. |
| Könnyelmű és nagyképű lett a költészet, Gregory Corso. Kicsinyes és önző. Öntelt |
| és könnyen-megelégedő. És divat lett az aggódás is! Ma már divat: a veszély-tudat, |
| a Végső-veszély tudata! Akik eddig viszolyogtak a rettenet-elképzeléstől, a szörnyű- |
| lehetséges elgondolásától, s betömték szájukat mézzel, fülüket nőstények nyelvével, |
| akik az önáltatás lobogóiba göngyölték magukat: ma már rajongva aggódnak. De mit |
| ér az álgyötrelem, az egészséges kövér testre festett fekete csontváz? A csuklyás |
| gumiruhába bújt ember az éjszakában, gumiöltönyén a foszforfestékkel ráírt halállal? |
| Amikor te is gyötrő és tékozló és társtalan nagy versedet írtad Gregory Corso, |
| még magányos ordítás volt a tied! Igazi, vért-lövellő, tunya gőgöt szétrepesztő, |
| a butaság szűzhártyáját feltörő. De lemondhat-e a költő a felelősségről és a fájdalomról? |
| Lemond-e a költő önmagáról és a költészetről, ha vállalja az emberiség-felelősséget? |
| Akkor is, ha tehetetlen és árva. Ha úgy érzi elárúltatott embersége, hite, élet-álma, |
| jövő-szeretete? Ha úgy érzi: nincs hatalma a bánat ellen, a magány ellen, |
| a világpusztító tébolyok ellen. Ha úgy érzi, éneke: törékeny kristály-fa a csillagok alatt, |
| szava az emberiség tűzben-hamvadó sikoltozása? Nem, nem, nem! Gregory Corso |
| társtalan vad éneke, Gregory Corso rokon-szava, époszi ordítása az élet-hitben és |
| életszeretetben gazdag, tehetetlen ember konok dörömbölése a magány börtönajtaján. |
| A kivégző-osztag fegyvercsövei előtt csengettyűs bohócsapkába, középkori-tarka bohócruhába, |
| álhajakba és vendégszakállba öltözött ember tánca, tipegése, gajdolása, bukfencezése, |
| vinnyogása, Mária-himnusz-éneklése. Jöjj el halál! – kiáltja, mert nagyon szeretne élni! |
| Mert csak élni szeretne, embermódra élni, okosan, szépen. Aki így ünnepli, bohóckodva, |
| a halál-fiú Megváltó-anyját, az gyűlöli az Eljövendőt, az gyűlöli a halállal-terhes |
| Vaspocakút, a halál-csecsű Vas-anyát. Annak örök gyötrelme és gyűlölete a Világra-éhes- |
| halál, annak örök szerelme a Jövendőre-méltó-Emberiség. Gregory Corso ilyen költő. |
| Szülötte, fia egy olyan világnak, amelynek alászállott Dantei bugyraiba, jégkútjaiba, |
| gőzei, lángjai, mérgezett virágai, beszélő állatai közé, óriás-ördöge lábszárán |
| kapaszkodik a másik létbe, lábszára, combja, ágyéka, melle szőrébe csimpaszkodva |
| kúszik az ős-ördög büdös, verejtékes, mirigybűzös testén a fény felé. Fia egy olyan |
| világnak, amelynek kötéseiből nem tud szabadulni, amely éppúgy végzete és szerelme, |
| mint az én végzetem, szerelmem és hitem: Magyarország. |
|
| Gregory Corso BOMBÁJA csontváza az enyémnek. Egy mámor vázlata. |
| A fájdalom fossziliája. Ha szó-szerint nem is azonos, lényegileg és tartalmilag |
| és jelentésre egy a Corso-verssel az én magyar versem. Hatalmas tiltakozás ez a vers |
| az élet nevében a halál ellen. Ezért is vállalkoztam magyarúl-elmondására. |
| De újra kellett teremtenem a verset, hogy egy óriás-vers-lehetőségből csillagosan zúgó |
| szó-lombozatot, dörgő fájdalomerdőt csinálhassak. Hogy ne csak az ő gyötrött szíve |
| rángjon és zúgjon és feszíttessen meg abban, de az enyém is. |
|
Történelem-kimozdító Idő-fék Te Bomba |
A Mindenség Játékszere Az összegyűrt egek Csoda-Griff-Asszonya Gyűlölni nem tudlak |
De hát gyűlölöm én a dögletes mennykövet a Szamár szikla-állkapcsát |
A bütykös bunkót a Krisztus-előtt-egymillió-éveset a buzogányt a cséphadarót a baltát |
Da Vinci katapultját Cochise tomahawkját Kidd kováspuskáját Rathbone tőrét |
Ó és Verlaine Puskin Dillinger Bogart kevély reménytelen dacos szomorú gőgös pisztolyát? |
És nem vala Szent Mihálynak lángzó pallosa lándzsája Szent Györgynek Dávidnak parittyája? |
Bomba ha kegyetlen vagy te olyan amivé az ember tesz téged és kegyetlenebb se vagy mint a rák |
Gyűlöl téged az emberiség boldogabban hal meg autó-roccsanásban villámtól fulladozva |
Tetőről lezuhanva villamos-székben szívrohamban a vénségtől vénségtől Ó Bomba |
Minden halál édesebb mint általad Szabadúszó a Halál-Ujj |
Embertől nem függ már a te tűz-bomlásod hervadásod rég kiosztotta már a Halál kategórikus |
Kék Idéző-céduláit Zengelek Bomba Halál-Extravagancia Halál-Ujjongás |
Te pokol-kék a Halál legkékebb ékköve A pilóta lezuhan halála más halál |
Mint a hegymászó szikláról-zuhanása. A Kobra-harapás-halál nem Romlott-disznóhús-halál |
Van ki ingoványban végzi van ki a tengerben végzi van kit a Bozót-hajú Férfi öl meg az éj-bozótban |
Ó vannak halálok Jeanne d’Arc-i halálok rémület-halálok mint Borisz Karloff ad |
Közöny-halálok mint a madár-halál nincs-szomorúság-halálok mint a Bowery vén mocskosoké |
Árva-halálok mint a halálbüntetés-halál Nagyságos halálok mint a Szenátoroké |
El-nem-képzelhető-halálok mint Harpo Marxé mint a Vogue-címlap-kisasszonyoké mint az enyém |
De nem tudom milyen szörnyeteg-száj a Bomba-Halál csak sejtem én |
De nincs a Halálnak semmi én-ismerem-Halálnak ilyen röhejes Sajtóbemutatója látom egy város |
Terpedését New York Cityét az Áradót a Kemény-Szeműt a Földalatti |
Szerelvényei kilövődnek örvénylő ember-csáp-tömeg nyihognak asszony-cipősarkak |
Szétözönlő kalap-buborékok nem-ismerem-a-fésűt-Ifjoncok |
Nők a bevásárló-szatyraikkal-mit-csinálni-nem-tudók |
Közönyös Rágógumi-Aútomaták De végzetes a 3-ik sín |
A Ritz-testvérek a Bronx-ból ott szoronganak az A-kocsiban |
Örökké vigyorogni fog a vigyorgó Schenley-plakát |
Ördög-Bomba Szatír-Bomba Bombahalál |
Teknősbékák durrannak szét Isztambul fölött |
Majd a Föld prém-sapkájába üt négy füstölgő szirom-lukat |
Pingvinek fejeselnek a Szfinx-kő-csöcsökbe kő-pofákba |
Egy sziciliai spárgakel-földre sodorva nyílheggyel pikkely-kalapjában |
Szálkás vas-C-betű az Eiffel-torony a Magnólia-Kertben |
Vedlik a Szent Szófia-katedrális Szudán fölött |
Ó Halál-Sportoló Játékos-Bomba |
Az ókori szent templom-romok |
eres márvány-csontvázai széttöredeztek |
Elektronok Protonok Neutronok |
Napáldozat-ország-haj-sisakot növesztve |
Őgyelegnek bús golf-pályáin Árkádiának |
Odacsapódva a márvány-hajókormányosokhoz |
A Végső-Amphitheátrumba lépnek |
Minden Tróják himnikus belső-ünnepével |
Cíprusfa-fáklyákat visznek körbe-körbe |
Tollakat zászlókat rázva robognak |
De Homéroszt-ismerőn karcsú és kecses és könnyű lábbal |
Im ők a Csapat Versenyzői a Jelennek |
Lyra és tuba egymásra-tekert tüskés rózsa-vércsomós leveles hang-indái |
Nézd a virsli-hernyós-kifli a szóda az oliva-bogyó a szőlő |
Ünnepség-Galaxisait a taláros egyenruhás |
Bírákat Megbízottakat Ó a boldog Tribűn |
Isten-eredet üvöltés és éljen és taps és fütty és pisszegés |
Egybillió-szemgolyó-Szem örök-idő-figyelme |
Hermes Owens-sel versenyez |
Buddha leköpdösött labdája mint összerágott nyálas papírgombóc |
Luther cselez a harmadikat lopja |
Planetárium-Halál Dicsőség Neked Bomba |
Lökd kövér tűz-sugarad a Végső Rózsát A Harmadik Szemgolyót a csillagtetves koponyába |
Jőjj el jőjj el dinamit-zöld bársony-köntösödben |
És ne fenyegesd többé a Természet szűz-tiszta Szemét |
Előtted a nehéz fátyollal-bepántolt-arcú Múlt |
És mögötted a hurrogó Jövő Ó Bomba |
Topogj a füves mohán szagolj a kürt-ricsajos levegőbe |
Mint a róka ha száll a hali-halihó |
A Mindenség a te tájad és sövényed a GEO |
Pattogj Bomba Szökdellj Bomba vad kancsi cikk-cakkokkal |
Arany-rajzás a csillag-nyüzsgés dagadt tök-tarisznyádban |
Ragassz vad angyalokat üdvözítő szent lábaidra |
És hülye valagadra buborék-szemgolyós esőfény-kerekeket ragassz |
Te vagy a Fizetség és íme te lész bíbor Jutalékunk |
És teveled vannak mindnyájan az Egek |
Dicsőség neked fehérizzástűzcsipkegombás fönnséges Párzás |
Tűz-spermás Fém-Hímvessző Mindenség-nemző Tűzrózsa-Fallosz |
BOMBA Ó Pusztítás-Antifónia Üvegolvadék-szakadék BUMM |
Bomba fújd a Végtelenbe vérszárú gyors tűzbuborék-kemencédet a Tűz-Rózsát |
Terpeszd szét a mindenséget-gyomrába-sodró tűzlegyező-Söprésedet |
Terjeszd hát elő rettenet-szörny-Napirended |
Kandög-csillagok Kripta-planéták Kukacforgács-elemek |
Kő-hulla a Mindenség Nyálnyihogó hüvelykujjukat-cuclizók szökdécselnek |
Rég-rég-halál csöndhártya-Semmijén |
Kaméleonszem-mozgékony füst-pillás tűz-eres láng-csomós szemgolyódból |
Mennyei hullaevő-szellemek özöne pöfög ki |
Szülés-széldurrogás-fingsöprűje Óriás-férgeket okád |
Tépd föl fém-hasadat Bomba |
Keselyűs tisztelgések tódulnak ki a te szent Hasadból |
Csatázd csak előre fémpikkelykesztyűs Hiéna-ujjcsonkjaidat |
Páncélos-százlábú pikkely-ezerlábú a Paradicsom széles partjain |
Ó Bomba Ó legvégső Démoni Dudás |
Napok tűz-patkányok szentjánosbogarak roppant láng-lökés-valcered örvényében |
Az Isten üres kéreg-szobor magányos meztelen próba-baba |
Álnok zsírkőhártyacsillám-álarcú Apokalipszise mögött |
Nem hallja dög dudád dödögését |
Az őrület-nap vak Szentségtörését |
A vén Süket viasz-gyökér csak az Elnémító bibircsókos fülében |
Nyers-viasz-örökkévalóság az Ő Királysága |
Földdel-betömött harsonák moha-kürtjei csöndezik Őt |
Lepecsételt-szájú angyalok penész-kórusa csöndezi Őt |
Mennydörgéstelen Isten Halott Isten |
Ó Bomba a te BUMM-od az Ő sár-burka |
Mert jaj egy természet-tudományos íróasztalra görnyedek |
Csillagjós pancsolok sárkány-hatalmas unalomban |
Fél-beavatottja a háborúknak bombáknak a bombáknak leginkább |
Mert jaj gyűlölni nem tudom amit szeretni muszáj |
Mert jaj élni nem tudok egy világban amely mindent elfogad |
A kisded rózsákat a pisilő gyermeket a parkban a kamasz-csókot az ember-hús-sülést a villamosszékben |
Mert jaj az égvilágon mindenen tudok röhögni |
Amit értek azon és amit nem értek azon is hát nevetés-álarcot kötök szenvedéseimre |
Mert az mondom Költő vagyok és mert Költő vagyok szeretem az Emberiséget |
És szavaimból tudom kihallja az Igét az Emberiség |
És az én Csönd-szavaim se némák az Ember előtt |
Mert jaj háromésfél-milliárd-arcú vagyok én |
Ember aki az óriástestű ős-Arany-ringyó után fut |
Költő aki kirohadt-velőjű tündöklő csontok közt őgyeleg |
Vagy akinek csak hiszem magam |
Cápa-fogsorú Álom az Álom Ember-evő Szörnye |
Hát nem kell bomba-mindent-tudónak lenni énnekem |
És boldogság ez boldogság bizony mert ha hívém vala hogy szőrszemölcshurkák hernyók a bombák |
Nem kétleném hogy pillangó szőrpikkelyesedik az eres tüzes lüktető takonyból |
Ott vannak Ők Ott látom Őket |
Ott ülnek a szájkosarasok és dalolnak |
És két éposz-testű amerikai dalt |
És még-több még-sokaság-dalokra vágynak |
Persze orosz és kínai dalra |
És bizony néhány Homérosz-szárnyú amerikai dalra |
Szegény pici Bomba sose lesz tebelőled |
Nyomnék göndör aranyforgács-parókát pórusos tojáshéj-kobakodra |
És vérpettyes comb-belsejű szöcskeként szöcskölnék Veled mi Jancsi és Juliska |
A hollywoodi mozivászon-esőben |
Ó Bomba benned a dolgok a gyönyörűek |
Az erkölcsiek az anyagiak egymásban-aggódva remegnek |
Ó Tündérpehely Kristálytűz-levél |
Te a mérhetetlen Világfáról letépett |
Ó szűzlő tűzlő Ég-szilánk aki adsz |
Bércnek vakondtúrásnak hangyabolynak élet-tűz-golyót |
Itt állok én lidérces csoda-szirmú Százszorszép-kapud előtt mosolyogva |
És Midgard balzsamos vér-rózsáit hozom teneked Árkádiából való pézsmát |
Tündérnők Angyal-asszonyok bűvölet-piperéjét |
Hát köszönts már engem ne rettegd kitárt tűz-kapudat |
És jég-szellemű szürke Emlékeidet se rettegd |
És ne félj e Szeszély-időjárás stricijeitől sem |
Fermi Mozambik szárazság-halála a csont-szárító zöldet-hártyásító a tűzvirág-csók-halál |
Einstein az ő Mítosz-szája |
Nyálmohás kacsa-kagyló-koszorú a hold-tintahal fején |
Fogadj be Bomba lépj ki a vinnyogó Vemhes-Patkány-sarokból |
És a világ halál-mohó fölemelt-söprűs nemzeteit ne rettegd |
Csókolni akarom csörgésed-csilingelésed-csörömpölésed zabálni brummogásod |
Vagy Szeráfok-kórusa a Sikoltás űr-gyémánt-csúcsa |
Mennydörgés-villámlás-Úr dal-kalapja |
Üdvözlégy Mária Bomba Titkos Értelmű Rózsa |
Ó zengjenek már a te tankos térgyeid |
BUMM ti ég-hártyalapok és BUMM ti tűz-emlő Napok |
BUMM BUMM ti szivárvány-golyvás Holdak ti kocsonyás Csillagok BUMM |
Ó éjszakák ti BUMM ti is napok ti BUMM |
BUMM BUMM ti szelek ti fellegek ti esők |
No BANG ti tavak ti óceánok BING |
Kristálytőr-szemű cápa BUMM és pamut-léptű puma BUMM |
BING BANG BONG BUMM moha-méhecske mézevő-medve mirigyrózsa-seggű majom |
A farok az uszony a szárny |
Igen ó igen eljön Ő Közepünkbe egy Bomba fog vala esni |
És vérző gyökér-lábbal ugrál a Virág mint Magzat újjong vala Ő-Istentől-hasas Szűz-anyjában örömében |
Szántók tarlók mezők térgyelnek vala büszkén a himnusz-pikkelyű szél szárnydühe alatt |
Pirosrózsabombák nyiladoznak vala Jávorszarvasbombák hegyezik szőrkagyló-fülüket |
Óh ama napon bomba-csődület nézi vala a Madarat lázas áhítat-szemekkel ama napon |
Dehát mit ér csak mondogatni hogy jöve a Bomba |
Izgágán zengedezni hogy a Menny tüze kilobban |
Tudd hát a Föld Szűz-Anyának hódolja majd a Bombát |
És barbár bomba-horda születik majd az Eljövendő Emberiség szívben |
Nagytekintetű Bombák hermelin-palástosak csupa ragyogó gyönyörű fém-segg |
És a Föld dacos Birodalmaira tottyannak rengve kövéren |
Fene-arccal Tejútig-erjedő arany-bajusszal |
|
|
| arany-döfés, rózsakristály-szúrás, |
| arany-sziszegés, izzó kristálytüske-harapás, |
| aranytű-pillanat, tűzarany-indazuhanás, tűzkristálytű-befúródás, |
| néma tűzgyökér-repedés, egyetlen tűz-felkiáltójel hasította |
| és szelte két dohos félgömbbé a tikkadt, sárga csöndet, |
| az űr döglött iszonyatától a föld döglött bánatáig lövődő |
| egyetlen fullánk-döfés, egyetlen kristály-bárd-hasítás, tüzes |
| kő-szigony-zuhanás, potroh-aranytű szúrás |
| hajlott és lángolt ki az űr Mindenséget-betöltő penész-potrohából, |
| a vad-lüktetésűből, a tűzmirigy-csomós far-koszorúsból, |
| s fúródott a Földgolyó erjedett penész-szívébe, |
| mintha egy kövér, fekete-arany szőrszalag-koszorús |
| óriás-darázs döfné vak iszonyattal tűzeres fullánkját, potroha |
| kristály-kését, szőr-rózsa tompora kristályszigonyát a kozmikus |
| hemzsegők közt püffedten és mohosan vonagló |
| kék-sárga-zöld Emberiség-lárva szívébe, szent |
| Lehetetlenség-Hernyó árva idegdúcába, |
| mintha egy óriás, csillaggal-pettyezett szárnyú lepke-nőstény |
| szúrná tüzes tojócsövét a Föld sorvadt húsába, hogy a halál |
| petéit tojja, a halál-magvú tűz-tojásokat, a Földgolyó elárvúlt szégyenébe, |
| mintha a csillagmirigy-koszorú-kloákás Csillagpikkely-Mindenség-Őshüllő |
| csurgatná izzó vékony sugárban tüzes vizeletét, pusztító vizeletét |
| tüzes rózsakoszorú-szájként megnyílt kloákájából a Földre, |
| mintha a Mindenség-Ősmadár, a tűzpikkely-tollazatú Asszony |
| köpné puha ürülékét, a tűz-anyagút a Föld hályogos szemére, |
| mintha egy örök-hatalmas zöld Kristály-Imádkozó-Sáska, az üveghasáb- |
| üveggerenda-üvegoszlop-üvegpáncél-kan döfné tűz-kristály spermacsövét |
| asszonya sorvadt, penészes ivartokjába, hogy beleömlessze a Múlandóságot, |
| mintha egy földagadt-heréjű Csillagszőr-Mindenség-Kos lövellné |
| tüzes ondóját az asszonyát elrejtő Föld izzadt, béna magányára, aszott, |
| megpöndörödött és meggöndörödött szőrzetére, kifakúlt hajzatára, |
| tűzfonál, tűzcérna-hullás, |
| izzó aranydrót-lövés, arany fullánk-döfés, |
| tüzes potroh-kard szúrás metszette át a szikkadt, béna csöndet, |
| a vak várakozást, a vad vágyakozást, |
| tüzes vércsöpp, véres könnycsepp hullt a Mindenség |
| Szeméből, lázas könnymirigyeiből, |
| izzó könnycsatornáiból a Földre, |
| s belegyökerezve tűz-erjedésével a föld kevély húsába |
| hajtott tűzpikkelylombot, tűzvirágkoronát, láng-kéve-törzset |
| a Semmi fehér koponya-közepéig, |
| s fehérebb lett a tiszta fehér, izzóbb az izzás, lett a fekete fehér, |
| a sárga fehér, a zöld őrjöngés fehér, lett fehérebb fehér a fehér |
| félelem, a levegő fehér és tűz-sárga a csönd, |
| aztán itt, ott, amott és mindenütt megnyíltak az ég kloákái, |
| kifakadtak az ég mirigyei, vizeletcsövei és húgy-kelyhei, |
| s előbb fonalasan, cérnásan, lazán, lágyan, lágy göngyölgéssel és puha |
| pamut-hullással, aztán egyre-kövéredő szőrös inda-omlással, rostos |
| kötél-zuhanással, dagadt gyökér-erjedéssel és húsosan virágzó, |
| egyre-hólyagosabb, egyre fölgerjedtebb, egyre-tékozlóbb, egyre-ropogóbb |
| zúdulással, egyre-durranóbb dagadással, ömlőtt a tűz-drót, tűz-cérna, |
| tűz-kötél, tűz-inda, tűz-szalag, tűz-fonál, tűz-lepedő, tűz-kéve, tűz- |
| nyál, tűz-tej, tűz-vizelet, tűz-ürülék, tűz-ondó, tűz-pete, tűz-váladék a |
| a Földre, a Földre, a Földre, |
| ömlött, zuhogott, áradt, hömpölygött, patakzott, csurgott, folyt, |
| gomolygott, csúszott nagy lepedőkben, nagy tömbökben, hasábokban a Földre |
| a tűz, a tűz, a tűz, a tűz, |
| a láng, a láng, a láng, a láng, |
| mintha a tébolyúlt Mindenség tűz-állatai okádnának |
| és ürítenének a Földre tüzet és tüzes átkot, |
| mintha tűzből kilógó, a Tűz földagadt hasából kinövő |
| csöcsök, tőgyek, emlők, csecsek és vesszők, a Tűz ringyó-farában |
| tátogó tűz-kemence-hüvelyek, a Tűz egyetlen szűz-arcában tüzes |
| szőrökkel és tüzes mirigyekkel tátogató és prüszkölő milliárd állat-orrlikak, |
| állat-szájak és állat-torkok hánynák és túrnák fújva a lassan |
| fölpúposodó Földre váladékukat, a nyálat, a habot, tajtékot, |
| ökrendezés-anyagot, tejet, vizeletet, fekáliát, |
| mintha egy dühödt kristálykéssel ledöfött csillag őstűz-szügyéből |
| ömlene a füstölgő tiszta vér a Földre, |
| a csillag tiszta vére gőzölögvén, |
| a zöld szőreivel és kő-erdőivel, kőzet-titkaival |
| zsugorodva föltaréjló Földre, |
| a zsírosan, buborékosan, hólyagosan, taknyosan |
| a Földre, amely összehúzódván, zsírjában kéken |
| füstölögvén, sercegvén és lobogván |
| fölpúposodik és föltaréjlik, |
| mint a hernyó nagy szőr-rózsa-csillagaival, kristályszőrös |
| gumirózsa-szemölcseivel a mohó és ostoba gyermek-gyufalángban, |
| égő és hulló csontokként zörögve, |
| égő angyal-lávák isten szívéből kifújt és kiköpött átok-kásájaként |
| csillaglárvák füstölgő lángcsipke-zuhatag-szőnyegeként |
| a Mindenség méhéből kigöngyölögve, |
| folyt, csurgott, szakadt, ömölt és zuhant |
| csipkésen, rostosan, eresen, szőrösen, kalászosan és kelyhesen |
| a tűz, a tűz, a tűz, a tűz, |
| a láng, a láng, a láng, a láng |
| a Megítéltetett Árva Földgolyóra. |
|
| Mert eljöve hát a Próba és az Óra! |
| Mert így akarta a Tűz Kigondolója! |
| Mert az ember bűnének nincs más föloldója! |
| Mert a Habzás és a Mámor nem gondolt a Létet-tűzzel-elmosóra! |
| Mert a Halál tüzet szült, és a Tűz a halált nemzette újra! |
| Mert egy sátáncsecsemő-harapástól fölsebződött az Isten kisujja, |
| s kisujja-vére rózsatűz-tajtékzással |
| szíve-szülötte Legkedvesebbikére! |
|
| És tűz volt homálya és tűz volt fölhasadt kisujja vére! |
|
|
| a növény, az állat, a virág, |
| mit vétett a víz, a boldog tiszta föld, |
| mit vétett az önmagával erjedve boldogan nemződő világ, |
| hogy a Tűz csipkés fogsoraiban kell őrlődnie és elolvadnia, |
| hogy a Tűz végtelen nyelve alatt kell elmállnia és szétfolynia, |
| hogy a Tűz kegyetlen mirigyeibe kell fölszívódnia, |
| hogy a Tűz irgalmatlan piros szájában kell összezúzódnia, |
| elpárolognia és elhamvadnia? |
| Mit vétettek a boldog madarak, |
| a fészek-építők, a lázzal-tojók, a csillag-csipegetők, a pillátlan, |
| hideg üveggolyó-szeműek, a testükben tojást-építő titkos kőművesek, |
| mit vétettek a boldog madarak, |
| a forró barna-pettyes, zöld-szeplős tojásokon izzadt testükkel reszketők, |
| mit vétettek a könnyet-nem-ismerő Mozart-torkú madarak |
| és mit vétettek a hártyás és izmos és kristályos könnyű férgek, |
| a füstölgő-pórusú, lüktető szőrcsillag-stigmájú rovarok, bogarak, |
| mit vétettek a nehéz-léptű, nehéz-tojású, nehéz-homlokú |
| a bársony-kürtök és bársony-trombiták, |
| a kanok, a csődörök, a kosok, a bakok, a kakasok, a hímek, a bikák, |
| az emsék, a kancák, a nőstények, az állat-asszonyok, |
| mit vétettek a hüllők, a kétéltűek, a rákok, skorpiók, csigák, |
| s mit vétettek a kristálycsillag-szemű, kék bársony-béka-orrlikú |
| a pettyes-szőrűek, a csíkos-szőrűek, a mozaik-szőrűek, a foltos-szőrűek, |
| mit vétettek a puha pamutrózsa-léptűek, a kövér szőrcsillag-léptűek, |
| a szikrázó karom-kehely-léptűek, a kemény szőrserleg-bajszúak, |
| mit vétettek a víz állatai |
| és a földben-lakó állatok |
| és a kő-likakban lakó állatok |
| és a kérgek alatt lakó állatok |
| és a más-testében lakó állatok |
| és a háló-országokban lakó állatok |
| és a kőzet-buborékok állatai |
| és a barlangok kristály-tüdejében lakó állatok, |
| a denevérek, pókok, ászkák, gőték, szalamandrák, |
| hogy vétkük ára lett a tűz, |
| a tűz, a tűz, a tűz, a tűz, |
| a láng, a láng, a láng, a láng, |
| hogy létük ára lett a Fölfalatás és Megzabáltatás, |
| hogy a Tűzözön szent köpenye testükre hullván, |
| s ők a szent Tűzözön csipkés gyomrába és fodros beleibe csavarodván |
| lángbuborékos tüzet izzadván szétlazúltak |
| és tüzes rostokra hullván a tűz szent zsírjává alakúltak, |
| sisteregve, sercegve, bugyborékolva, kunkorodva |
| maguk is tűzzé hasonúltak, |
| maguk is a szent Tűzözön átkozott, dögletes részeivé? |
|
| Jaj, mit vétett a kő, a víz, a föld, |
| hogy az iszonyú, förgeteg Ős-ribanc, |
| az űrből-leszálló őrjöngő Tűz-Asszony |
| láng-csipkés és kék tűz-rojtos szoknyáját |
| ráterítette az izzadt Földgolyóra, |
| a földrészeket-úsztató, hajszálérhálós óriás-vízcsöppre, |
| a tűzzel-szuszogó-pórusú, bársonytojáshéjú kristálygolyóra, |
| a virágzó penész-koponyára, |
| s leguggolván, irgalmatlan tűz-átok combjai közt |
| kinyíló végtelen tűzkristályliliom-hüvelyéből |
| ráfolyatta teste szent tüzét, |
| ráfújta teste szent gőzeit, |
| tűz-mirigyei szent leheletét! |
|
| És bűnétől így szabadúlt meg az Emberiség? |
|
| Hát mit vétett az ember a világnak? |
| A Mindenséget bántani hogy tudta? |
| A Mindenséget mivel sértegette? |
| Miért akarta a Mindenség haragját? |
|
|
| és tiszta ámulat volt a földi létben mindenütt, |
| tiszta csodálkozás és dermedt ámulat volt a Létezők árva felelete |
| a lüktető és véres Mindenség-penészpotroh tűzfullánk-szúrása |
| idejében, a szőr-rózsa koronás, csillagmirigy-koszorús |
| dagadt őspotroh tüzes fullánk-lövése aranytű-pillanatában, |
| szemgolyók, szemek, kristályos látószerv-rózsák, fényérző-pontok, |
| fényérző-pettyek, fényérző-hártyák, fénylátó testfelületek és |
| bőr-részletek, érzékeny sejt-koszorúk és látó kehely-csomók |
| milliárdja és billiárdja, |
| fordúlt dülledten, dagadtan, fekete pettycsomóvá, mohos pont-halmazzá |
| összesűrűsödött pupillákkal, csiszolt kristálylap-rózsa-rémülettel, |
| izzó pont-őrülettel, reszketve-habzó ideg-rácsozat felülettel |
| a nehéz bolyhos űrből a földbe növő egyetlen |
| aranygyökér-repedés felé, |
| a Földgolyóra-ereszkedő iszonyú arany-láb felé, |
| a kövér arany-lábszár felé, |
| amelynek lángzó bőre alatt, |
| a tűz-pórusok és tűz-szőrzetek alatt, |
| a tűz húsában, a tűz csontjai fölött |
| látszottak izzani külön a tűzcsomósodások, tűz-erek, |
| mintha az Isten püffedt, dagadt, visszeres lába lógna |
| le a Földig, a tömör tűz-arany pikkelyoszlop, |
|
| tűzgyökér vastagodni és dagadni kezdett, |
| s lett a Földgolyóba-gyökerező, |
| ropogó, durrogó, sziszegő, sistergő Tűz-Óriásfa, |
| amelynek gyökerei a Földgolyó tűzrózsa-szívének fodros |
| szirmai és bodros habjai között gomolyognak, |
| hogy maguknak szent tápláló-anyagot keressenek, |
| szent nedvességet és szent folyadékot; |
| amelynek ágai és levelei, |
| tűzvirágai és tűz-bóbitái a hervadó égitestek |
| közt terjedeztek és bomlottak tovább szent lobogással, |
| amelynek irtózatos láng-lombja, a tűzpikkely-buborékóriás |
| a sorvadtan és lángtól-űzötten lepörgő égitestek között |
| dagadt tovább szent dagadással és szent hólyagzással, |
| bevilágítva az Isten fél-szívét és bal-szemgolyója |
| aranyszőr-pöttyein láng-fogsorokkal, |
| tűz-vicsorgással visszatükröződve erjedt, |
| szállt visongva, sisteregve és pihe-koszorús pórusaiból |
| tűz-bugyborékokat bugyogtatva, |
| mikor az első légy szállt el parázskristály-lövedékként |
| az első szitakötőkan-óriás, |
| s olvadtan égett hatalmas gyémántlap-rózsaszeme, |
| s hólyagosan olvadozva égett teste kék zománc-szelvény-rózsája, |
| s égtek olvadozván szárnya szőrei, pórusos ablakhártyái, kék erezetei, |
| s égtek, tüzes kalászokként lobogva |
| állkapocs-lábai, szájszerv-lábai és kapaszkodó-lábai is, |
| mikor az első égő varjú szállt el a sárga gőzökkel gomolygó |
| mint egyetlen piros tűz-károgás, tűz-káromkodás, |
| mikor az első nyúl futott, a rózsásan erjedő semmiből |
| kiszaladva a kén-pöfögésű, sátán-leheletű mezőre, |
| mikor az első nyúl futott, mint égő rongy-rózsa, |
| lángoló bársonytaps-ugrásokkal, |
| parázsló bajusszal és vékony sikítással a rémületen át, |
| mint a Rémület lángoló Réme, a Rémület égő Reménytelensége, |
| mikor az első virág halt meg |
| illattalan hamu-kehely-iszonyattal, |
| tűz-serleg-sorvadással, tűz-illatú növénytűz-halállal, |
| pukkant szét tüzes szilánk-fröcsögéssel, |
| előbb fölhólyagozva, olvadt kőbuborék-fürtté, kőhártya-rózsává |
| aztán füstölgő és lángoló repedésekkel ereződve, |
| aztán tűz-szilánkokká robbanva és hasadva, |
| légy, szúnyog, darázs, lepke, madár, |
| szitakötő, virágméh, dögbogár, virágbogár |
| szállt lángolva és tüzet sírva a döglötten füstölgő mező fölött, |
| hogy az izzadt és sűrű forró nyállal csöpögő levegőben |
| tűz-csöppek, parázs-csillagok, lángoló szőr-pettyek, izzó moha-golyók, |
| tűz-szőrzászlók, lángoló mohakockák, égő pamut-csillagok, |
| lobogó szőr-kristály-sírások, jajgató láng-csomók, nyöszörgő |
| tűzkristály-rohanások, tűzcsíkok, láng-vonalak, parázs-suhanások, |
| tűzfonalak és parázskristály-haldoklások, tűzgyűrűk, tűzkarikák, |
| tűzörvények, tűzkoszorúk, láng-körök, lángkoronák hemzsegtek, |
| nyüzsögtek és sűrűsödtek, |
| mint a Halál égitest-halmazai, a Tűz-átok csillag-csomói, |
| s szálltak a lepkék, méhek, szúnyogok, bogarak |
| égő csápokkal, parázs-izzás-fej-bóbitákkal, |
| parázs-páfrányokat, parázs-kalászokat, parázs-buzogányokat, |
| parázs-rózsákat, parázs-fésűket hordozva izzó, füstölgő koponyájukon, |
| mikor röpködő tüzes állatok |
| tűz-vonalaival össze-vissza-firkált verejték-lap lett a levegő, |
| mikor a kő is égni kezdett, |
| mikor a növényzet égni kezdett, |
| mikor a vadak is égni kezdtek, |
| mikor a föld is égni kezdett, |
| mikor a víz is égni kezdett: |
| a megbékűlt szent Összevisszaság, |
| beomlottak és összetörtek az Ámulat és a Csodálkozás |
| szemgolyókból és a szemekből, állatkristályrózsa-szemekből és |
| fényérző-pettyekből, fényérző testlemezekből épített |
| összetört, ami a Tűz-repedés felé fordúlt, |
| a földben, a kőzetekben, a földön, növényzetben, vízben, levegőben, |
| kibújt a földből minden élő, |
| a barlangokból, föld-üregekből, föld-likakból, kő-likakból, |
| kibújt a növényzetből minden élő, |
| a lombokban bújkáló madarak, |
| a lombokban ugráló madarak, |
| a levelek szőrös zöld árnyéka alatt, a virágok illat-pokol kelyhében, |
| csészéiben, pártáiban és cimpáiban élő bogarak, |
| pondrók, álcák, lárvák, tetűk, poloskák, kullancsok, kisvadak, |
| a szarvasbogarak, cincérek, orrszarvú-bogarak, |
| az ormányos-bogarak, hernyók, kukacok, lepkék, giliszták, férgek, |
| a földben, a fűben, a mocsárban, pocsolyában, mohában, |
| kő-odukban és fa-odukban, vízben-élő békák, |
| a gyíkok, kígyók, varangyok, gőték, szalamandrák, |
| kibújt az Életből minden Élet, |
| kibújt az élőből minden élő, |
| a testekből kibújtak az élősködők, a férgek, a giliszták, |
| a bundákból, szőrökből, hajzatokból, állat-gyapjakból |
| a tetvek, a bolhák, poloskák, atkák, |
| kipotyogtak a serkék, peték, tetű-tojások, bolha-gyöngyök, |
| kibújtak a földből, erdőkből, vadonokból, ligetekből, |
| pusztaság-ködökből, csönd-szivárvány-buborékokból, |
| az őserdő-füvekből, nádasokból és mocsarakból |
| az emlősök, erszényesek, rágcsálók, ormányosok, gyűjtögetők, |
| a húsevők, a növényevők, rablók, szelídek, félénkek, gyávák, |
| gyöngék, lopakodók, bőszűltek, hatalmasok, |
| kibújtak a dögevők, hullaevők, ragadozók, sziszegők, |
| kibújtak a vánszorgók, totyogók, vonszolódók, könnyen-futók, |
| kibújtak a roggyadtan-lépkedők, hasukon-csúszók, |
| kibújtak a tekeregve-mászók, sok-lábbal futók, fákon-ugrálók, |
| kibújtak az asszony-méhekben, |
| nőstényhüvelyekben boldogan lakók, |
| a vérengzők, a fűevők, lomb-evők, virág-evők, föld-evők, |
| kibújtak a nektár-ivók, harmatot-majszolók, virágport-gyűjtögetők, |
| kibújt a Halálból minden Élet, |
| kibújt a halálból minden élő, |
| s elindúlt sírva, makogva, nyüszítve, vonítva, ugatva, visongva, |
| elindúlt hörögve, sziszegve, vakogva, bömbölve, őrűlten vihogva, |
| elindúlt dünnyögve, dörmögve, zümmögve, zörögve, csaholva, csörömpölve, |
| elindúlt vacogva, reszketve, remegve, a gomolygó zöld füstben köhögve, |
| elindúlt egyetlen tajtékos állat-áradattá hömpölyögve, |
| millió-ágú állathabzás-patakká szétfutva, szétcsorogva, |
| aztán a szőrt, pikkelyt, tollat, bundát, kőzetet, tüskét, mirigyköpenyt, |
| szaru-inget, kitin-páncélruhát, bőr-burkolatot, meztelenséget |
| hordozó szent állat-akarat újra egy-iszonyat-csomóvá torlódva, |
| egymásra-áradva és egymásba-fulladva, |
| egymásra-taposva és egymásba-ragadva, |
| egymásba-dagadva és egymásba-gomolyodva, |
| egymásra-égve és egymásba-belesűlve |
| gomolygott, áradt, hömpölygött, ömölt |
| a Szent Élet-sziget felé, |
| a Szent Csönd-ország felé, |
| hömpölygött lángolva és visítozva, |
| hömpölygött könnyezve és zokogva |
| az Újra-kezdhető Élet felé, |
| mert a könnyet-nem-ismerő rovarszemek, |
| a könnyet-nem-ismerő bogárszemek, |
| a könnyet-nem-ismerő madárszemek, |
| a könnyet-nem-ismerő hüllő-szemek, |
| a könnyet-nem-ismerő kétéltű-szemek, |
| a könnyet-nem-ismerő féreg-szemek |
| is sírtak most, sírtak, könnytől fulladoztak, |
| az emlősök, nagyvadak, erszényesek, ragadozók |
| is zokogtak futván, ahogy futottak, |
| ahogy egymást réműlten böködve és löködve |
| totyogtak, ugrottak, szaladtak, futottak, |
| ahogy lángoló szőrrel, lángoló farokkal, lángoló sörénnyel |
| a Szent Folytathatóság felé! |
|
| A Földgolyón egyszerre, együtt, egy-időben mindenütt. |
|
| Ahogy szaladtak a Világ-tűz csipkésen-lobogó szent köpenye alatt! |
| Mert a Tűz alatt most a Lét szaladt! |
| Mert a Tűz szent Lángcsipke-szoknyája alatt |
| most a tegnap-gyönyörű Világ rohant, |
| mert a Tűzözön-Ősasszony iszonyú láng-csillag-ruhája alatt |
| most az Értelmes Halál szaladt a Mérhetetlen Halálból kifutni, |
| mert a lángszalag-szoknyás Óriás-Tűzasszonynőstény lángot-köpdöső, |
| tüzet-folyató iszonyú tompor-lika, ágyék-hasítéka alatt |
| most a Párzásra-reménytelen, tűzzel-hólyagzó Iszonyat |
| gomolygott, örvénylett és vonaglott, |
| mint tehén rózsából-kinövő, forró vastag csipkehab-szélű aranybárd-vizelete alatt |
| az egyetlen lüktető, savanyú kitin-gombócként |
| hömpölygő és hempergő hangya-gombolyag. |
|
| Csak a növények nem futottak. |
| Mert a növények hűségesek a földhöz. |
| Mert a növények a földet fogva tartják. |
| Mert a növények a föld szent szeretői. |
| Mert a növények a földdel együtt-halnak. |
| Mert a növények halála a föld reménytelensége. |
| Mert a növények halála a föld reménye. |
|
| És nem futottak el a virágok, |
| nem futottak el a szent virágok. |
| Mert a virágok a föld legtürelmesebb Angyalai! |
| Mert a virágok a föld Áldozat-asszonyai! |
|
| És nem futott el a kristály. |
|
| Mert a föld nem futhat el önmagától. |
| Mert a föld szent önmagát megőrzi. |
| Mert a föld nem fél a Tűztől és a Lángtól, |
| nem fél a föld a reménytelen Haláltól. |
|
| És nem tudtak a vízben-lakó-állatok a vízből kibújni. |
| És nem tudtak a víz állatai a puha kristályból kimászni. |
| És nem tudtak a víz vadjai a Láng méhébe hullni. |
| És nem tudtak a vizi-lakók a szent csillagok felé kaparászni. |
|
| És forrt, sustorgott, bugyborékolt, habzott, pöfögött, buborékzott a víz. |
| Láng-taréjokkal és tűztajték-sörényekkel hánytorgott, ágaskodott, |
| füstölgő, izzó bőre alatt gomolygott főttében |
| a vizi lét, fölpúpozva a víz tüzes hasa-bőrét, |
| mintha egyetlen óriás magzat forogna anyja izzó hasában, |
| anyja fortyogó piros magzatvizében, |
| míg kékre-főtten, halottan elcsöndesűl, |
| s a zubogó, buborék-csillagfürtökkel erjedő magzatvízben |
| elkékűlten, halottan forog, |
| hömpölyög a víz forró rózsa-izmai között, |
| kék húscsillag, kék szőrcsillag-szemhéjú kocsonya-rózsa. |
|
| És futott égő szőrökkel, égő hajakkal, füstölgő szájjal az Emberiség! |
|
| Futott lángoló hússal az Emberiség, |
| futott a Halál legnagyobb Adósa, |
| futott a Halálból és futott önmagából. |
|
| De bűneiből nem tudott kifutni! |
|
| A büntetésből nem tudott kijutni! |
|
|
| tüzes és lángzó téboly-futás, |
| micsoda hörgő, lángoló iszonyat-összekeveredés, |
| micsoda lángoló gomolygás, üvöltő, őrjöngő, tüzes hömpölygés, |
| durrogó, pukkanó, tűzcsipke-szemfedőkkel foszló közös rohanás, |
| micsoda tűzben-fölitatódás, tűzben-fölszívódás, tűzben-elpárolgás, |
| a tűz izzó alkatrészeivé-zsugorodás |
| és tüzes bomlás volt az az utolsó együtt-rohanás! |
| Micsoda Megzabáltatás és Fölfalattatás, |
| a tűz kristályfogsorai közti tüzes Őrlődés |
| volt az a robogva-pusztulás, futva-lánghalál! |
| mint patkány a tojást, vidra a visítozó békát, |
| hogy szájából dagadtan kicsurgott a tüzes mirigy, izzó bőrcafat, |
| lángoló tojáshéj, a lüktető, sistergő reménytelenség, |
| a lét úszóhártyás, zöld-pettyes hátsó-lábai, |
| a menekülni-nem-tudás égő hártyaszirom-vonaglásai, |
| a tűzben-elmállás pillátlan, izzó szemhéjai |
| lógtak ki a Tűz puha fogsoraiból, |
| a Láng csipkés kemény szájából |
| a tüzes tékozlás szent idejében. |
|
| sorvadó földig lógó parázs-szálka fogak |
| ették a Földet ama időben, |
| rágták a Földet ama időben, |
| mintha egyetlen iszonyatos, parázsból-épített Ájtatos Manó, |
| a Mindenség csillagait parázskristály-teste rózsatüzével |
| halottra-fehérítő világnagy Imádkozó-sáska |
| szögelte volna parázs-kerítés fogókarjai közé a Földgolyót, |
| a végtelenség őrűlt őscsillagain ülő Parázs-Manó, |
| s parázs-rózsa-szemű parázs-szív-koponyája |
| a Földgolyó izzó, kocsonyás testében turkál, |
| parázs-hordókból összeforrt rózsakan-potroha, |
| a lüktető izzás, izzó szent lüktetés, |
| az alvó Isten angyal-kórusokkal, angyalharsona-dicsőséggel |
| gőzölgő tátott szájába lógván, |
| mert ott tenyészik a zöld-szakállú, aranyból-öntött-arcú |
| angyalcsőcselék az Isten lassan-rengő szívén, |
| s tátongó, szőr-rengeteg orrlikaiból |
| a pokol piros füstje gomolyog mámoros szavakkal, |
| mert a sátánok, ördögök, belzebúbok |
| ott nyüzsögnek kemény, magányos orrüregeiben, |
| ott zúg a büntetés tüze kimondhatatlan homloküregében, |
| átok, jaj, vicsorgás, fogcsikorgatás, könyörgés, ima |
| hortyogó, lobogó ős-orrlikaiból. |
|
| micsoda áradás, hömpölygés, futás, |
| föltorlódás és szétlazulás, |
| összecsomósodás és tüzes elrostosodás, |
| lerogyás, elhullás, béna topogás |
| gerjedéstelen ondó-folyatás, |
| habos és véres hasmenés-csurgás, |
| volt abban a lángoló futásban, |
| micsoda ordítozás, trombitálás, tülkölés, mekegés, bőgés, |
| brekegés, hápogás, károgás, rikácsolás és makogás |
| volt abban a Tűzeső-gomolygásban! |
|
| futottak és füstöltek és égtek, |
| rohantak az állatok, a népek |
| összekeveredve, összegomolyodva, |
| szaladtak lángolva és zokogva |
| a Tűzözönben, a Tűzözön véres szoknyája alatt. |
|
| Futottak, rohantak, robogtak, szaladtak, csúsztak, siklottak, |
| totyogtak, gázoltak, tekeregtek, |
| a hangyász-sünök, kacsacsőrű-emlősök, |
| az erszényes patkányok, erszényes ragadozók, erszényes medvék, |
| a kúszó erszényesek, a rovarevők, rágcsálók, ragadozók, |
| a foghíjasok, metszőfogúak, vendégizületesek, |
| a patások, ormányosok, páratlan-ujjúak, páros-ujjúak, |
| a majmok, a kérődzők, a tülökszarvúak, a cickányok, sünök, vakondok, |
| az ormányos cickányok, pockok, nyulak, hörcsögök, egerek, hódok, pelék, |
| a mókusok, cibetmacskák, hiénák, sakálok, lajhárok, öves-állatok, |
| a csövesfogúak, pikkelyesek, tobzoskák, csincsillák, menyétek, medvék, |
| a cibetmacskák, mosómedvék, kúszósülök, gyalogsülök, |
| a tanrek, az aranyvakondok, az orrszarvú, a teve, a tapír, a viziló, a borz, |
| a farkas, az elefánt, a róka, az oroszlán, a tigris, a párdúc, a puma, |
| a leopárd, a zerge, a zebra, a tarándszarvas, a kudu, a jávorantilop, |
| futott lángoló bársony-ruhában a jegesmedve, az ajakos-medve, |
| futott tűz-ingben a bambusz-medve, a baribál, a feketevállú-medve, |
| a macska-medve, az örvösmedve, a vörös macska-medve |
| és futtában kidurrantak szemgolyói, |
| mint rózsalázzal fölhólyagzó parázs-csillagok, |
| és a majmok lángolva örvénylettek és csobogtak, |
| egyetlen égő pamut-hömpölyegként a világon átgomolyogtak, |
| mint lángoló vatta-szöcskék, vatta-békák, vatta-kutyák, |
| szökdöstek, ugráltak, pattogtak, lángolva visongtak, |
| olvadt és égett sírva hömpölyögvén a fehérfejű sátánmajom, a fehérorrú |
| huszármajom, a fekete pókmajom, az ördögmajom, a feketeorrú huszármajom, |
| a kékorrú cerkófmajom, a sárgabarkójú cerkófmajom, csuklyásmajom, |
| a kacskakezű majom, a pókmajom, a selyemmajom, mókusmajom, |
| a csimpánz, az orángután, a gorilla, |
| futottak felhömpölyödve, bukdácsolva a makik, |
| aranypettyes aranyhólyag-szemük tüzes szappanbuborékként |
| koponyájukból hosszan a levegőbe, az égő levegőbe kicsöcsösödve, |
| kifújódva eldurrant, mint szines kocsonyával töltött |
| celofánzacskó, eleven aranyhártya-pöfeteg-gomba, |
| evickélt a földön az egérmaki, hamvasmaki, kobold-maki, |
| lajhármaki, fülesmaki, véznaujjú-maki, pápaszemes maki, |
| parókás-maki, bagolyszemű-maki, macskamaki, pele-maki, |
| és égő pettyhalmaz-szőrliliomként futott, úszva szinte a tüzes |
| levegőben a zsiráf, úszott a zsiráf lángoló pettyekkel, tüzes virág-úszással, |
| lángoló szőrrel, lángoló moha-kancsó orrlikakkal, |
| és nyakából és szügyéből a barna fiókok füstölve kipotyogtak, |
| s izzott a fiók-helyek sötétje rózsa-átokkal a nyak húsában, |
| és mellette rohant tátogó óriás hússzivacs-kancsó fejével, |
| a szőrös rózsaszivacs-párna szájcimpájúval, a rózsakürt-fülüvel, |
| az áldott viziló-anya, mint izzó óriás rózsakocsonya-csillag, |
| s földig-lógó, eres rózsabuborék-pocakjában, a rózsaizzású |
| magzatburokban megfőtt magzata forgott puhán, |
| mint rózsaviziló-csillagocska, a rózsa-tojásban, |
| és óriás parázs-szöcskék ugráltak, égő pamutsáska-óriások, a kenguruk, |
| és egymásra-hömpölyögve robogtak és csoszogtak, totyogtak |
| izzó kő-totyogással, páncél-csoszogással, tüzes zománc-cuppogással, |
| égő kőhab-nyikorgással az elefántok, orrszarvúak, teknőcök, |
| krokodílusok, és a Tűzözön dörgő lángcsipkeszoknyája, az iszonyú |
| Tűzasszony-óriás lángot fújó dühödt vaginája felé |
| fölcsavart tüzes kő-kesztyűujj-ormányukból, és nyálas |
| kőcsipke-csésze szájukból, és lobogó kő-szoknya-fülükből, |
| és kőtajték-bugyogóba húzott ráncos és csikorgó tomporuk |
| rózsa-likából, és zománc-pikkely koporsófejük |
| kőhólyag-zománcbuborék orrlikából, a rombusz-köldökűből, |
| és kő-csibefejük ember-szemgolyóiból, az olvadó teknőcpajzsok lazuló |
| csontmozaik-mintázatából dőlt a kék füst, piros láng, |
| ömlött a piros füst, kék láng |
| aranycsipke-ropogás-lövelléssel. |
|
| gyermekek, ifjak, öregek, vének, |
| az állat-szűzek, állat-legények, |
| állat-férfiak, állat-asszonyok. |
| cipelve boldogtalan terhüket, |
| hurcolva tüzesen átlátszó testükben, |
| a földagadt tűzeres tűzbuborék-halálban |
| az embriókat, magzatokat, |
| a kinyílt szőrcsillag-szemű, kék kocsonya-rózsa-szemű |
| cipelve hátukon, hónuk alatt, égő mellükön, hasukra szorítva |
| a csecsemőket, csecsszopókat, picinyeket, |
| orrukkal, fejükkel, ormányukkal, arcukkal |
| böködve, löködve, lökdösve, túrva előre |
| lángcsillagként fölhabzó piciny farukat, |
| tajték-kocsonyás, vonagló oldalukat! |
|
| És égtek a tülkök, szőrök, sörények, szarvak, paták. |
| És égtek a pikkelyek, övek, tüskék, barkók, bóbiták. |
| És égtek a szügyek, hátak, hasak, tomporok, nyakak. |
| És égtek a szájcimpák, orrcimpák, fülcimpák, fülek, orrlikak. |
| És égtek a szempillák, nyelvek, szakállak, csülkök, csüdök. |
| És égtek a vesszők, vesszőszakállak, tojások, herék, vaginák, hüvelyek. |
| És égtek a herezacskók, tojás-tokok, ágyékszőrök, ágyékdombok. |
| És égtek a szemgolyók, kiolvadván szent csont-üregükből a szemek. |
|
| a tiszta, szép, nemes vadak, |
| a lovak, csődörök, kancák, csikók, juhok, kecskék, szamarak, |
| a lámák, jakok, alpakkák, guanakók, onagerek, dromedárok, |
| a kvaggák, zebrák, kiangok, vadkanok, tapirok, tigrislovak, tevék, |
| a dzsiggettájok, öszvérek, tehenek, bikák, vapitik, gímszarvasok, |
| az argalik, vadjuhok, kőszáli kecskék, bezoárkecskék, pödröttszarvú kecskék, |
| a pézsmatulkok, bivalyok, bölények, bizonok, kuduk, antilopok, |
| a fehérfarkú gnuk, csíkos gnuk, tatárantilopok, gazellák, oryxok, |
| a kámák, fehérszakállú gnuk, kékantilopok, bóbitás antilopok, |
| a lóantilopok, a fehérfejű, virág-fülű, barna bársony-ruhás, |
| fekete-fehér-csíkos-lábú okapik, a havasi kecskék, sörényes antilopok, |
| a szikaszarvasok, pettyes szarvasok, tarándszarvasok, jávorszarvasok, |
| az őzek, rénszarvasok, pézsmaszarvasok, iszubra-szarvasok, pézsmaállatok, |
| hogy futottak a szent állatok, a szent könnyen-futók, |
| piros, sárga, barna, kék, fekete, fehér, csíkos, pettyes, |
| gyűrűs, karikás, szalagos, öves, |
| szent moha-golyó-tomporú, |
| szent pamut-tulipán-farú, |
| szent vatta-rózsa-szügyű, |
| szent szőrrózsa-szempillájú, |
| szent szőrcsillagkehely-orrlikú, |
| izzadt szőrbuborék-hömpölygéssel |
| a Tűz alatt, a Tűzözönön át, a Tűz kékrojtos, aranycsipkés |
| a Tűz szent, űrből-lezúduló liliomtéboly-énekében, |
| a Tűz szent, lángcsipkés szoknya-özönébe |
| lángolva, ámúlva és lobogva. |
| És elhamvadának futtukban a tiszta szép vadak. |
| És összerogyván parázskupacként hörögnek, buborékzanak |
| És elhamvadának a Tűzözönben, |
| elhamvadának a Tűzözön alatt. |
|
| Elolvadának a Tűz-száj énekében. |
| Elolvadt a szent, szent, tiszta Könnyűség. |
|
| És égett sercegve, füstölögve az egymásra-torlódó Emberiség. |
|
| És futottak, csobogtak, áradtak, szaladtak, |
| egyetlen visongó szőnyegként hullámozva és fodrozva folytak, |
| egyetlen nyafogó szőr-tenger-hömpölygéssel torlódtak, taréjlottak, |
| jajgató szőr-kendő-kúszással vonaglottak |
| óriás szőrhullám-fodrozással |
| a tűzcsipke-szemfedőként lobogó Büntetés |
| a kövér zöld füst szűz nyílásait keresve, |
| a láng tajték-gödreibe esve, |
| a tűz arany-dühöngés szakadékaiba hullva |
| a pocoknyulak, üregi nyulak, szamárnyulak, havasi nyulak, |
| a mezei nyulak, csincsillák, viszkacsák, macskanyulak, |
| a tarajos sülök, vizi-disznók, tengeri malacok, agutik, urzonok, |
| a hódpatkányok, ugróegerek, lemmingek, pézsmapockok, |
| a vizipockok, hörcsögök, mezei-pockok, földi-pockok, erdei-pockok, |
| a hódok, vándorpatkányok, mezei egerek, gözü-egerek, pirók-egerek, |
| a pestispatkányok, marmoták, pelék, hódok, prérikutyák, |
| az ürgék, mókusok, taguánok, menyétek, nyusztok, nyestek, |
| a görények, cobolyok, pekánok, hermelinek, nyércek, vidrák, |
| a borzok, bűzös-borzok, mosómedvék, pandák, koatik, rozsomákok, |
| hogy a Tűzözön rózsafehér dühéből kijussanak, |
| hogy a Tűzözön izzó csont-ütéseiből kifussanak, |
| valahogy a jövőnek megmaradjanak |
|
| sistergő, bugyborékzó, pöfögő, |
| vad gőz-csipkefákat lövellő hússal, |
| mint az égő szenvedés mirigy-pikkely-mész-vizenyő-kocsonya-kásája, |
| mint eleven vartyogó, brekegő, visongó, dülledt és bársony-imbolygó |
| hömpölygött égő kocsonya-lepedők |
| gyűrt, rengeteg-ráncú, fölgyűrődött |
| mérhetetlen csusszanásával, taréjlásával, szétnyúlásával |
| együtt minden csúszó, mászó állat |
| béka, kígyó, gyík, sün, szalamandra, gőte, kerekesféreg, |
| giliszta, hernyó, kukac, csigabiga, meztelen csiga, |
| s a békák óriás piros, mirigyes pislogó buborékká |
| fölfúvódva szétdurrantak, |
| füstöt pöfögve cafattá pukkantak, |
| mint óriás, földagadt piros mirigy-csillagok, |
| s a csigabigák szent mésztrombita-tekervénye égett, |
| s a csigabigák szent higanyvirág-szemgolyós bársonytőgye lángolt |
| és pikkely-virágcsokrok szenesedtek, a gyíkok, a kígyók, |
| és füstölgő üvegcsillagokká olvadtak |
| a gőték, szalamandrák, kukacok, hernyók, giliszták. |
|
| És szöcskék, tücskök, sáskák, kabócák, pattanó-bogarak, |
| növénybolhák, szőrös kitin-szárnyúak |
| íródott be a tüzes levegő, |
| parázs-betűk, parázs-rózsák, parázs-csillagok |
| szent cikkanása, nyüzsgése, hullása |
| volt a gyötrelmében megizzadt üresség, |
| tűz írt a tűzre tűzbetűket, |
| a tűz a tüzet tűzzel teleírta, |
| és pattogtak, ugráltak, szökdöstek, |
| minden nyílásukból rózsabuborékokat, |
| rózsagőzöket, tűzbugyborékokat fújva |
| szöcskék, bolhák, bogarak, sáskák, |
|
| És az elevenek minden likából, nyílásából dőlt a láng. |
| És a lángolók minden nyílásából, likából dőlt a füst. |
|
| a tűzzel és verejtékkel kevert levegőben, |
| a füsttel és átokkal kevert levegőben, |
| a lángoló reménytelenséggel kevert levegőben |
| csavarodtak és gomolyogtak, |
| lángoló bársony-kürt pörgéssel |
| a Tűzözön szent szíve felé. |
|
| És együtt szállt minden madár, |
| szinte a Tűzözön szent Átokcsipke-testéből kijutva már, |
| föltornyosúlva lángoló gomollyal, |
| fölpúpozódva égő toll-toronnyal |
| a Tűzözön rózsa-hörgés tetejéig, |
| a Tűzözön rózsa-döbbenés szívéig, |
| a Tűzözön mérhetetlenre dagadt pikkelybuborék-szeméig. |
| mint az Isten rózsa-szívverése! |
| mint az Isten láng-pillantása! |
|
| mint egyetlen éposz-sikoly, |
| mint a levegő lángoló Bibliája, |
| égő Újszövetségek, égő Ószövetségek, |
| lángoló Ótestamentomok, lángoló Újtestamentomok, |
| szálltak szent tűz-örvénnyel kavarodva, |
| tűzoszlopok tüzes tornyával csavarodva |
| szálltak égő szent könyvek, lángoló zsoltárok, |
| lobogó szent könyvtárak, próféta-könyvek, |
| Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, Hóseás, |
| Jóel, Ámos, Abdiás, Jónás, Mikeás, Náhum, |
| Habakuk, Sofóniás, Aggeus, Zakariás, Malakiás, |
| Jób, János szállt szétnyílt égő könyvekkel a Tűzözönben, |
| Márk, Máté, János, Lukács láng-Evangéliumai |
| lobogtak szent szétlapozással a Tűzözönben, |
|
| Szálltak égő csipkefüggönyként lobogva, |
| eleven tüzes rojtok hömpölygő kendőjeként ropogva |
| a harkályok, bajuszos kakukkok, jakamárok, bajuszos madarak, |
| a borsevők, légykapók, ökörszemek, málingók, seregélyek, cinegék, |
| a csirögék, mézmadarak, pintyek, pacsirták, kékmadarak, |
| a fecskék, kakukkok, pizángevők, papagájok, gyurgyalagok, |
| a szalakóták, szürkebegyek, rigók, gébicsek, varjúk, szövőmadarak, |
| a fakúszók, csuszkák, billegetők, jégmadarak, bankák, baglyok, |
| az orrszarvú-madarak, paradicsommadarak, surranók, lappantyúsak, |
| és halálos szent énekekkel |
| a keselyűk, sólymok, sasok, kígyászkeselyűk, héják, ölyvek, |
| a kányák, óvilági keselyűk, |
| szent tűzvirág-égi-futással |
| az íbiszek, gólyák, flamingók, gémek, gogók, papucs-csőrűek, |
| a kócsagok, búvárkacsák, vöcskök, récék, hattyúk, ludak, |
| a gödények, kormoránok, szulák, gémlilék, lilék, galambok, |
| a sárjárók, székicsérek, tokoscsőrüek, csérek, halfarkasok, |
| az ollócsőrűek, alkák, búvármadarak, viharmadarak, albatroszok, |
| a darvak, lundák, bütykös hattyúk, énekes hattyúk, fekete hattyúk, |
| a rózsás flamingók, levéljárók, guvatok, túzokok, hoacinok, |
| a batlák, gogók, marabuk, tantaluszok, bakcsók, pocgémek, |
| a bölömbikák, hárpiák, majomevő-sasok, keák, halcionok, |
| a szarvasvarjúk, homraik, kalaók, hóbaglyok, uhuk, kuvikok, |
| a nimfakolibrik, tokók, harkályok, küllők, fakopáncsok, nyaktekercsek, |
| a fűzikék, zöldikék, csilpcsalpok, gezék, posztáták, rigók, csaláncsukok, |
| a hantmadarak, fülemülék, vörösbegyek, kékbegyek, szajkók, |
| a csonttollú-madarak, őrgébicsek, szarkák, aranymálinkók, magtörők, |
| a selyemmadarak, királyparadicsommadarak, citromsármányok, |
| a seregélyek, sordélyok, verebek, tengelicék, erdei pintyek, |
| a süvöltők, csicsörkék, kenderikék, zsezsék, meggyvágók, |
| a prédikáló-madarak, zománcos mézmadarak, cinegék, csalogányok, |
| az őszapók, királykák, szövőpintyek, barázdabillegetők, |
| a búbosbankák, mátyásmadarak, pityerek, sárgarigók, feketerigók, |
| a bütyköscsőrű hokkók, fácánok, foglyok, fürjek, frankolinok, |
| a pávák, fajdok, papagájgalambok, pávagalambok, gerlék, |
| a guvatok, harisok, jasszánák, ugartyúkok, krokodilusmadarak, |
| a lilék, bibicek, kőforgatók, gulipánok, gólyatöcsök, |
| a csigaforgatók, partfúrók, fenyérfutók, cankók, szalonkák, |
| a pólingok, godák, lócsérek, csüllők, sirályok, |
| a kárókatonák, a lummák, a lundák, búbosvöcskök, lilik, |
| és szent röptükben hamvadtak el |
| óriás csipkeszájában, szent könyv-hamvadással |
| szent tűzcsipke-dörgedelmeiben. |
|
| És futottak kétujjas-lábfejű nagy futással, |
| förtelmes rikácsolással és kiáltozással, |
| irgalmatlan tűzben-gázolással, |
| tűz-tolongással, láng-borzadással, |
| tüzes mirigytorony nyak-nyújtogatással |
| a meztelen-combúak, a kopasz-nyakúak, |
| futottak nagy csillag-léptű parázs-futással |
| futottak szent testükben megsült óriás-tojással |
| az óriás arany-sisaktaréjú, kékfejű kazuárok, |
| a bütykös pikkely-balta-lábúak, |
| az őskard-csőrű, óriás piros szőrkoszorú-bajszú, |
| kék pikkely-sírkő-lábú óriás kék tollgolyók, |
| gyöngytyúkok, vöcsöktyúkok, vadpulykák, |
| tagellatyúkok, pusztai tyúkok, túzokok, |
| futottak, hogy a Szép Halált elérjék, |
| hogy magukat a Jövő mámorába kérjék, |
| hogy a Megmaradás szűzhártyáit betörjék, |
| s az Idő szűz méhébe bújva, |
| szívüket a Jövő mirigy-országába fúrva |
|
| Hogy a szent, szent, szent Tűzözön után, |
| a piros csipkeroskadás után, |
| a kék csipkeroskadás után, |
| az arany csipkeroskadás után, |
| a kristály-csipkeroskadás után |
| szent rikácsolással és szent madár-szavakkal, |
| szent állat-beszéd-zászlókat |
| lobogtatva bólintgató szent fejük fölött, |
| a Jövő méhéből kivonúljanak, |
| végtelen meztelen-lábú óriás-menetben |
| tódúljanak a rózsa-gőzölgésű Őshüvelyből |
| a fölmagzott új pusztaság felé, |
| az elhamvadt gyötrelem felé, |
| az elégett szenvedés felé, |
| a kiégett gyönyörök felé, |
| és meghódítsák újra ezt a Földet. |
| Hogy dürrögni, nemzeni, tojni, kotlani, nevelni tudjanak, |
| a halál fölött, a halál alatt |
| a halál előtt, a halál mögött |
|
| tolluk, szőrük, pikkelyük, bőrük, húsuk, |
| hogy csak lángoló óriás-csontvázak futottak, |
| égő gázlómadár-csontvázak robogtak |
| a türelmetlen, tajtékos Tűzözönben. |
|
| És nem volt élet már a Föld fölött, |
| és nem volt élet már a földben, |
| sem a kő-buborékokban, kő-csövekben, |
|
| növény-tűz, állat-tűz, virág-tűz, |
| a kő tiszta, lángtalan tüze se volt már, |
| a föld teremtő szent tüze se volt már, |
| a sár teremtő kásája se volt már, |
| a víz teremtő szent izzása se volt már, |
| a tiszta tűz, a tiszta lángolás, |
| a lobogó tiszta illat-szavú mámor, |
| kiégett a világ konok önmagából, |
| lángot-köhögve, hörögve kiégett. |
|
| zöld mirigy-tányér szemhéjukról lefújva, |
| zsírosan sercegő testükből, |
| üvegesen olvadó izmaikból |
| óriás zöld hólyagokat fújva, |
| pórus-orrlikaik milliárdjaiból |
| füstölgő zöld habot fújva, |
| óriás zöld nedvesség-buborékokat növesztve |
| elhamvadt szőrzetük fölé, |
| tűzcsillag-mirigyes óriás növényüveg-hólyagcsöcsöket, |
| sárga tajték-tőgyeket növesztve |
| hamvadó hónaljuk buborékos tűzrost-barlangjaiban, |
| olvadozó zöld anyagukból, |
| kék növénypikkelyes húsukból |
| tűz-pamacs-fákat pöfögve, |
| láng-pikkelyhólyag-csokrokat köhögve |
| zsíros növény-kiáltozással, |
| növényi faggyú-lángolással, |
| növényi szőr-sikoltozással, |
| növényi-csont-rikácsolással, |
| növényi velő-csöpögéssel, velő-párolgással |
| és tódult, túródott buborékosan és zöld-véresen, |
| mint tehenek, bikák, csődörök, medvekanok, vadkanok, bivalyok |
| orrlikaiból, szájából és tüzelő hüvelyeiből, |
| lila vessző-bimbójuk tátogó, tüzes |
| a gerjedtség első tiszta méze, |
| tódult sisteregve, buborékozva, kék fürtökben fújódva |
| likacsaikból, pórusaikból, réseikből, sejt-szüneteikből |
| a halál-erjedés sűrű nehéz habja, |
| a halál-iszonyat kövér hab-folyása. |
|
| gyökérvég-agyuk növényhám-koponya csöndjéig |
| és tűzrost-buborékként izzottak és égtek |
| a finom, kemény gyökérvég-agyak, a kemény növényhajszálakból |
| font apró gyökérkoponyák, |
| égett a kocsonyás sejtpikkelygombóc-gyökér-agyvelő. |
| A szent növények gyökerükig kiégtek. |
| S maradtak a szent gyökerek helyén |
| füstölgő hamu-lukak, gőzölgő korom-csövek, |
| halállal-párolgó izzó földcsövecskék, |
| nehéz füst-lüktetéssel dadogó hamu-csövecske-koronák |
| mint megperzselt döglött óriáspókok halál-után is füstölgő |
| trachea-tüdeje, halott óriásbogarak hervadtan-gőzölgő |
| tracheacső-légzőrendszere, s az árva tracheacsövek leolvadt-szőrű |
| stigmáiból, nincs-szőrkoronás, elszenesedett-pórusú |
| kivezető-csöveiből dögledezve, kéken párolog a maradék füst, |
| a testből a döglött puszta, puszta testből lassan szívárgó gyűlölet, |
| a test tűzben-szétlazúlt részeiből lassan szívárgó reménytelenség. |
| Mint halott angyalok viasz-madárorrlikából a lassan-göngyölgő |
| kristályselyem-lealáztatás finom magánya |
| tódult ki lassan, foszló szőr-rózsa-alakban |
| a kihamvadt, forró gyökérlukakból |
| Az Elszámolás foszlott füst-maradéka, |
| a Megneveztetés tétova, árva maradék-füstje. |
|
| mint egy zsírosan durrogó, |
| kék mirigybuborékokkal sercegő óriásvarangy, |
| mint egy sárga mirigyharang-torkú, |
|
| óriás tűzbuborék-fújásokkal égett a víz is, |
| iszonyú tűz-páfrány-csóvákkal égett a víz is, |
| mert nem volt a víznek se reménye, menedéke, |
| irgalmatlan láng-bóbita-dühökkel égett a víz is, |
| mert nem volt a víznek se más-beteljesülése. |
| Pedig a pókok a víz felé futottak, |
| megmondhatatlan-milliárd-szőr-csillag, kitin-csillag, szőrpúp-csillag, |
| gyöngygolyó-szemkorona-csillag, szőrkereszt-szőrpetty-szőrgolyó-akarat, |
| gyémántkoszorús-szőrbuborék-akarat, szőrös és gyémántkoponya-koronás |
| csontváz-csillag nyüzsgött áradva, gomolyogva és hömpölyögve, |
| egymásra-mászva, egymásra-kapaszkodva, egymásba-harapva, egymásba-tömődve, |
| egymásba-gubancolódva a víz felé, a víz felé, a lánggal égő víz felé. |
| Mint mérhetetlen csipkés szőr-szemfedő, csillagkoszorú-szemű, |
| dagadt zománcrózsakoszorú-szemű csillag-csontvázakkal, |
| szőr-keresztekkel és szőr-pontokkal hímzett földön-kúszó |
| könnyű szemfedő lobogott és lassan hömpölyögve csúszott |
| a pók-mindenség a víz felé, a lángot-pöfögő, gőz-tornyokat |
| fújó, csipkés pára-oszlopokat lövellő víz felé. |
| És réműlt, rángó szövőmirigyeikből, szövőszemölcseikből, fonószemölcseikből |
| folyt, ökrendezett, kocsonyásan csobogott, megállíthatatlanúl ömölt |
| a selyemkötél, selyemszőr-hurka-végtelenség, hogy velük kúszott |
| és csúszott a végtelen selyemcsipke-háló-lepedő, dühödt, okádó |
| mirigyeik selyemcsillag-háló-világegyetemében hömpölyögtek |
| a víz felé, a víz felé, meg-nem-értett haláluk felé. |
| És a víz bugyborékolt, füstölt, habzott, fortyogott, zubogott, zenélt, |
| forró buborék-koszorúkat, nehéz bugyborék-kévéket, levegő- |
| hólyag-csillagfákat böffenve és böfögve őrjöngő, lázas mélyeiből, |
| és forogva, gomolyogva, vastag kocsonya-örvényekként forogva |
| főttek a víz állatai, óriás eres kocsonya-buborékokként |
| földagadva, kék hártyahólyagokként fölfúvódva, |
| lapos zománcpikkely-levelekké, zománchártya-lepényekké |
| olvadva főttek és forogtak és gomolyogtak a víz állatai, |
| a halak, a békák, a gőték, a medúzák, a rákok, tengericsikók, |
| a teknősbékák, szépiák, polip-kanok, tintahal-asszonyok, |
| a murénák, ráják, kék cápák, pettyes-cápák, csigák, |
| a fókák, rozmárok, sörényes fókák, gyűrűs fókák, elefántfókák, |
| a delfinek, gömbölyűfejű delfinek, dugongok, lammantinok, |
| a narválok, óriás ámbrás cetek, kacsacetek, az óriás-szárnyú bálnák, |
| a tengermély állatcsipkéi, a tengeri rózsák, tengeri liliomok, pókok, |
| a kígyókarú csillagok, fenéktúró halak, világító-törpék, lámpás-halak, |
| mindenféle apró, törpe, óriás-vadak, |
| hímek, nőstények, hermafroditák, |
| hal-csillagok és hal-kutyák, |
| míg összefővén egyetlen rózsaszín takonnyá, |
| egybefővén, mint a fortyogó, buborékzó rózsaszínű szappan, |
| összefővén egyetlen iszonyú, forró kocsonya-rózsává, |
| lüktetett a se-víz-se-állat Valami, |
| mert egybefőtt a szőr, a csont, a pikkely, a hús, a mészváz, |
| mert egybefőtt a bőr, a taréj, a belsőszerv, a csontváz, |
| mert egybefőtt mindenféle ivarszerv, pénisz, kloáka, hüvely, |
| mert egybefőtt csecs, emlő, csöcs, tőgy, szemgolyó, asszony-mirigykehely, |
| mert egybefőtt minden létező és szétfővén péppé, latyakká, |
| föloldódott a véres vízben lüktető, pöfögő kása-maszattá, |
| a tüzes vízzel összeolvadt a szent, buta vizi-nép, |
| s lett a víz-állatösszeolvadásból fortyogó, bugyborgó sűrű pép, |
| s teteje csipkés lángbóbita-óriásokkal égett, |
|
| És nem volt már se szőr, se csont, se haj, |
| se bőr, se hús, se pikkely, se állatüveg, |
|
| Csak egyetlen iszonyú szappan-lüktetés. |
| Egyetlen iszonyú takony-lobogás. |
| Egyetlen iszonyú kocsonya-dobogás. |
| Egyetlen iszonyú tűzpép-verdesés. |
|
| És az űrből, a mennyből, a tüzes semmiből |
| őrjöngő vad lángcsipke-zuhogás, |
| kiáltozó és átkozó tűzcsipke-förgeteg. |
|
| Már semmi halál, semmi születés, semmi öröm. |
|
| Csak a magányos szent Tűzözön. |
|
|
| a megszottyadt testű öregisten, |
| ült az ágyán, s a Földre lenézett. |
|
| Nézte a kis láng-csobogás-pöttyöt, |
| nézte a láng-kúszadék-viharzást, |
| nézte a láng-fröcsögést, tűzcsipkét, |
| nézte a tűzbika-tehén párzást, |
| nézte a láng-állat-csorda-bagzást, |
| nézte a fodros nagy tűz-tarajlást, |
| nézte a Tűz szent tőgyeit, nézte, |
| nézte a tűz-tőgyek dagadását, |
| nézte a szűz parázsgolyó-Földet, |
| ahogy köpi, fújja és okádja |
| a tűz-buborékot, eres lánghólyagot, lobogó tűzcsipkét, |
| s körötte kék, fekete, zöld, piros koromgyűrűk forognak, |
|
rózsaszínű, halál-bolyhos füst-abroncsok forognak, |
| míg a csillagok, mint a Mindenség-mocsárba |
| szemgolyóig-sűllyedt pikkely-arcú ősállatok, |
| kőkéreg-golyó-szemű békák, zöld mirigy-buborék-fejű |
| néma aranykard-kaszabolással, |
| és kövér ráncokkal, hólyagokkal, gyűrődésekkel |
| reng a kozmikus csönd-anyag láthatatlan testük |
| lomha lüktetés-mámorától. |
|
| a Világegyetem-csönd virágzó végtelen egyszerűsége. |
|
|
| pedig, a csipás, vaksi szemű, akinek |
| sárga mirigycsipke-salátában, vércsomós és zsírpettygolyó-koszorús, |
| bőrredő-koszorús hervadt bujaságban ül sorvadt kis szeme, |
| mintha vén meztelen-csiga ülne hervadó sárga rózsán, |
| öreg-nyálasan, ér-repedés-csillagosan, arany-robbanás-pöttyösen, |
| egyre-kövérebb zöld kocsonya-sisakosan, |
| akinek aszott, puha, öreg ujjai, mint haldokló hernyók |
| másznak szakállában, mint dögledező vén hernyók, |
| a kék takony-szemölcsösek, kocsonya-rózsa-szemölcsön arany- |
| szőr-csillagosak, szőr-serlegesek, koralltüske-kelyhesek, |
| a zsíros, nyálfoltos, böfögés-pecsétes, zöld epemocskos- |
| szakállú, a fényesre-dörzsölt-szakállú, |
| aki úgy ült gőzölgő ősi ágyán, |
| szőrzettel, hajzattal, szakállzattal befolyt |
| pedig az önmagából-erjedt szőr-özönt |
| széttúrva lassú hernyó-ujjaival mellkasán: |
| júr-férget vett ki szívéből, |
| eleven sossel-férget vett ki szívéből, |
| a szent Tűzözönt a Földre hintette mosolyogva, |
|
| mert Xul-atért akarta megölni szíve szent tüzével, |
| a Xul-atér-lakta-Földet akarta elmosni |
| szent, szent, szent Tűzözönnel, |
| szent, szent, szent Tűzözönnel, |
|
| hogy a szent lángcsipke-ágaskodás tetején, |
| a bőszűlt szent tűzcsipke-tajtékzás tetején, |
| az őrjöngő szent lánghab-örvénylés tetején, |
| a mámoros véres szent tűzcsipketajték-virágzás tetején, |
| fodros, örvénylő, habzó, tajtékzó, fortyogó, eres, |
| óriásbuborékokkal fölfúvódó lángcsipke-háborgás tetején, |
| a Tűzözön láng-hörgése és tébolyúlt aranycsipke-üvöltése |
| a kék láng-horpadások és piros tűz-dagadások |
| egy hétrétegű nyárfa-tutaj úszik, |
| hétrétegű nyárfa-tutaj libeg, |
| hétrétegű tutaj hánytorog. |
|
| A tutajon tokhalbőrből hétrétegű sátor. |
| A tutaj négy sarkán négy óriás-hordó, |
| a hordókban tiszta, kövér halzsír. |
|
| És a tutaj hasára kötött szent Megtartó-kötél, |
| a tiszta fűzfa-gyökérből font óriás köldökzsinór |
| a csipketéboly-Tűzözönbe merűlve |
| éghetetlenűl és lángtalanúl feszűl, |
| a lánggal-beköpött szent Föld-Anya-hasába gyökereztetett |
| szent fűzfagyökérből-kötött Megtartó-kötél, |
| a szent zöld köldökzsinór |
| a Föld hasából feszesen kinyúlik, |
| nem rágja azt a Tűzözön szent sáska-fogsora! |
|
| nemződő, erjedő, dagadó, szülő pöttöm Földgolyó-Ősanya, |
| a Mindenség titkos nemzését szelíden-kívánó csöpp |
| a Mindenség örökös forró sperma-csobogását szűz |
| méhébe záró mohos és kristályos Égitest-Szűzanya, |
| a lánghalálban-gomolygó égő-hajú, égő-húsú piciny |
| a tűzrózsa-szívű, csillagkoronás boldog Szűz-Föld-Mária |
| tisztán, titokzatosan és szeplőtelenűl |
| kihordta Megváltó-Gyermekét, |
| megszülte Megváltó-Gyermekét: |
| a szent Tűzözön tetejére fölszálló nyárfatutajt, |
| a nyárfatutajt és a tokhalbőr takarósátort |
| izzó szent testéből, mint léttel-telt-magzatburkot kilökte, |
| szétnyílt hatalmas kőcsipkemirigy-hüvelyéből nyögve kilökte, |
| s fölszállt a véres, zsíros szent Magzatburok |
| a lobogó tűzhártyacsipke-büntetés tetejére, |
| fölszállt véresen, zsírosan, eresen, megbontatlanúl |
| az őrjöngő aranycsipketaréj-ágaskodás-özön felszínére, |
| fölszállt a zsíros, eres, véres, dagadt Magzathólyag, |
| fölszállt az éghetetlen, kövér, kemény hatalmas Buborék, |
| fölszállt a Tűzözön csipke-vicsorgás-tetejére, |
| és rózsatűzben mosolygott titkos homálya, hártyája fénye |
| és tiszta magzatvizében ott lebegett védetten, tisztán, |
| a csöndre várva és a reményre, |
| a tűz-roskadásra várva és a tűz-taposó fényre, |
| a tűz halálra várva és a zöld növény-beszédre, |
| a szűz világra várva és az új madár-zenére, |
| a rózsacsöcsű Hajnalra várva és a kék állat-hallgatásra, |
| a megélesztő szent víz-zuhogásra várva és a sárra, |
| a megerjedő, földagadó, zöld buborékokkal hemzsegő sárra, |
| az Új-Élet-Szülőre várva és a Megértett Szép Halálra, |
| a láng rózsa-árnyékát magába-ivó magzatvizében |
| összekuporodva, mosolytalanúl |
| az Emberiség Megváltó Maradéka. |
|
| de várta, hogy a Tűzözön leszárad, |
| de várt, amíg a Láng-téboly lehamvad, |
| várt, amíg a Tűz-átok elolvad, |
| várt, amíg a tőgyek elsorvadnak, |
| a Tűz tőgyei míg elapadnak, |
| várt a szent Tűzcsipke-száradásra. |
|
| Mert úgy fortyogott, rotyogott még a szent Tűzözön, |
| örvénylő és gomolygó rózsahab-tetején tűzeres |
| tűzbuborékok milliárdja lüktetett, dagadozott, |
| buborék-tetején rózsabuborék-bimbókat növesztve erjedt, |
| mintha egyetlen lángoló ős-emse sikoltozna, röfögne hanyatt |
| a lángoló Mindenség közepén, |
| egyetlen lángoló Ősdisznó-Asszony, |
| s milliárd csöcsei égő tejet fröcsögve hólyagzanának |
| rózsatűzzel rengő őshasán. |
|
| várt a végső tűzcsipke-büntetés roskadásra, |
| várt, amíg a Büntetés kifárad, |
| mert tudta, hogy szent teste el-nem-éghet, |
| mert tudta, hogy szent szíve ki-nem-éghet, |
| várt a Büntetés-elvirágzásra, |
| várt a Tűzözön-elszáradásra, |
| hogy ha majd a Magzatburok lassan |
| alászáll a Föld szent hamujára, |
| hogy ha majd a szent Buborék lassan |
| megüllepszik teste hamujában, |
| a még forró pernye-sivatagban, |
| a lüktető hamu-áradatban, |
| mint lüktető eres Noé-bárka, |
| emberrel-töltött szent Magzatburok-hajó, |
| kisujjával akkor megrepessze, |
| a szent Burkot körmével fölsértse, |
| a köldökzsinórt akkor elrágja, |
| hogy legyen a Burok az első szent Trágya, |
| s a Magzat-Emberiséggel kizúduló |
| szent magzatanyagokkal-kövér magzatvíz legyen |
| az áldott szent tápanyagokkal, emberiség-hámfoszladékokkal, |
| emberiség-mirigyváladékokkal, emberiség-sóoldatokkal, |
| emberiség-magzatmáz-cafatokkal, emberiség-magzatszőrökkel, |
| emberiség-magzatvizelettel, emberiség-magzatkenőccsel |
| amely teste hamujába ömlik, |
| hogy megéledni segítse a hamu szent magányát, |
| az elhamvadt földburok vastag kék homályát. |
|
| látta azt is öreg Numi-Tórem, |
| látta azt is az Időtlen Isten, |
| hogy a szomszéd mennyei szobában |
| forrnak, zubognak az arany-üstök, |
| fölforrt, habzik bennük a tüzes víz, |
| égő habjuk, tűztajték-viráguk |
| kiforr, kifut, kitúródik lassan, |
| piros buborék-kásával föltolongva, |
| mintha tűzbuborék-sörényű tűz-ménes tombolna, |
| tűzbuborék-zászlókkal, hajakkal, |
| tűzbuborék-arccal, orrlikakkal, |
| tűzbuborék-szemgolyókkal, szájjal, |
| tűzbuborék-fülekkel, fogakkal, |
| tűzbuborék-szemhéjjal, pillákkal, |
| tűzbuborék-tomporral, patákkal, |
| kitolong az aranyüst-peremről, |
| s csipketajték-csillagként lecsöppen, |
| tűzhabcsillag-fürtökben lepottyan, |
| lecsurran a kopasz, árva Földre. |
|
| S ahova egy tűztajtékcsöpp csurrant, |
| tűzbuborék-csipkecsillag csöppent, |
| ott a népek, nemzetek, országok, |
| birodalmak, földrészek, világok |
| elmosódtak, összeroncsolódtak, |
| a tűz csipke-szívébe fonódtak. |
|
| hogy az Emberiségre-vigyázó szent Fiú, |
| szent kendőjével az üstöket meglegyinti, |
| szent kendő-legyintéssel a zubogó üstöket lecsöndesíti, |
| szent selyem-legyezéssel az arany-üstök habját visszanyomja. |
|
| hogy az Ember, aki megmarad majd, |
| akit nem vitt el az üstök habja, |
| akit nem mosott el a tűz-tajték, |
| akit a Tűzözön meg nem rágott, |
| aki a szent Tűzözön fölött volt, |
| a lángcsipke-tajtékon hánytorgó |
| szent nyárfatutajon remegve, |
| a szent tokhalbőr-sátor rózsa-homályában dideregve, |
| s a kövér forró hamuban kotorászva |
| múltját, jövőjét sírva keresi, |
| sírva keresi a Megmaradást, |
| sírva keresi a Múlandóságot, |
| hogy az ember hozzá fölkiált majd, |
| kér halat, madarat, állatot, rovart, növényt, virágot, |
| kér zöld szőr-erjedést, zöld növényi lángot, |
| kér hús-virágzást, ondó-gyülemlést, mirigy-szaporodást, álmot, |
| kér pikkely-sűrűsödést, toll-tombolást, tojásdagadást, petét, virágport, |
| kér nemző-erőt a létnek, nemző-kedvet az első vadaknak, |
| a hímeknek, nőstényeknek, hermafroditáknak, önmagukat-szaporítóknak, |
| kér szaporodó-erőt, szaporodó-kedvet, szaporodás-reményt |
| növénynek, állatnak, embernek, halálnak, |
| a Lángtalan Szent Tüzet meg is kapja! |
|
|
| mi, akik ott zokogunk a Megmaradás néma fém-szigetén |
| a lángoló, a tűzzel-fortyogó Földgolyó fölött, |
| a titoktalan csillagok között, ismeretlen titkos csillagok felé |
| örvénylő, tűz-habos-oldalú rakétán, a Kiválaszttatottság |
| óriás tükörmozaik-korong-csápú fém-hüvelyében szorongva, |
| mint hatalmas fém-bogár forró testében, kitinpáncél- |
| kéregbarlangjában, a zúgó, pörgő, titkos tengelye körűl lassan |
| forgó Menekülés-tokban, a Remény és a Reménytelenség |
| ablaktalan fém-csillagában vacogva, jaj, mi, akik |
| megmaradtunk és árvák maradtunk és űrbe-rohantunk és |
| fekete szívvel várakozunk, és átkozni se tudunk már és könnyünk |
| is elapadt, és úszunk e nehéz tükörkorong-mozaikcsápú |
| óriás fém-rovar forró testébe zsúfolódva az őrjöngő, kövér |
| lángcsipke-örvényekben és tűzcsipke-fortyogásban nyöszörgő |
| és buborékosan vonagló Földgolyó fölött, az olvadt |
| kőhólyagok és láng-csipkefákat pöfögő kristályolvadék- |
| buborékok, pocsékká olvadt kövek, kőhabként-szétfolyt |
| városok, óriás gőzpáfrányokat fújó, kő-kása-rotyogással |
| erjedő és kő-láng-sziszegéssel beszélő kőbirodalmak fölött, |
| tűzben-elrágódott népek, a tűz nehéz-rojt-lobogásába |
| fölitatott nemzetek, a tűz boldogtalan tajték-torlaszaiban |
| elolvadt Emberiség büdös füst-gomolygása és nehéz |
| pára-gombái fölött, jaj, mi akik a Bűn részesei |
| és a Büntetés részesei vagyunk, és elviselői vagyunk a |
| Reménynek és elviselői a Reménytelenségnek, e lassan |
| tengelye-körül-forgó kövér fémbuborék-csillag árva |
| lakói, az Új-Noé-bárka Kiválasztottjai és Megnevezettjei, |
| Kijelöltjei és Megjelöltjei vagyunk a jövőtlenség és a jövő |
| magányos Fém-csillagának, Fölkentjei a Jövő-Új-Halálnak, |
| jaj, mit akarunk és mit akarhatunk még? |
| Mert hoztunk magunkkal tiszta és védett tartályokban, szeplőtelen |
| tokokban többmillió apró állatot, növényt, növénycsírát |
| és növénymagot, hoztunk magunkkal rovarokat, bogarakat, |
| lárvákat, álcákat, bábokat, petéket, tojásokat, baktériumokat, |
| hoztunk magunkkal férgeket, ondót, spermiumot, ikrát, |
| hoztunk magunkkal kisvadakat és nagyvadakat, madarakat, |
| hoztunk magunkkal hüllőket, kétéltűeket, csigákat, halakat, |
| hoztunk magunkkal tengeri lényeket, szörnyeket és szépeket, |
| hoztunk magunkkal virágot, virágmagot, virág-átkot, |
| virág-reményt, hoztunk állatot, virágot, madarat, férget, növényt, |
| hoztunk hímeket és nőstényeket, ivarosokat, ivartalanokat, |
| de lesz-e Föld, ahová a magokat bevessük, szent talaj, |
| ahol a vadakat eleresszük, víz, amibe a víz vadait vessük, |
| levegő, ahol a bogarak, madarak, emlős-madarak, lepkék, |
| rovarok szent, szent, szent lobogással remélni kezdenek? |
| Jaj, elhoztuk mi a temetőket megrettent szívünkbe ásva, |
| jaj, elhoztuk mi a halottakat elárvúlt szívünkbe ásva, |
| jaj, elhoztuk mi a múltat jövőtlen szívünkbe temetve, |
| jaj, elhoztuk mi a jövőnket elégett múltunkból kiemelve, |
| és nem kapartuk ki a Történelem szent óriás-csontjait a Földből, |
| és nem loptuk ki a Földből a szent Lét-fejlődés ősmadár-csontjait, |
| óriás őshüllőcsontjait, őshalcsontjait, ősteknőc-csontjait, |
| ős-kétéltű-csontjait, ős-emlős-csontjait a láng-csipke alól, |
| és nem loptuk ki a szent Könyveket a Tűz csipke-szívéből, |
| és nem loptuk ki a Kegyelem szent Zászlóit, a Kegyelem |
| bánattal és reménnyel, halállal és föltámadással hímzett |
| Szent Zászlóit a múlt halállal-átrohasztott szívéből. |
| Itt ülünk szótlanúl, titoktalanúl, bámúlva egymást |
| könnytelen szemekkel, bámúlva egymást kiszáradt szemekkel, |
| az óriás fém-rovar hasában, e forró tiszta Fém-Siralomház |
| titkos csöndjébe temetve, bűneink fölött és büntetésünk |
| fölött árván és könnytelenűl lebegve, itt ülünk, |
| átoktalan elátkozottak, és szólni se tudunk már, |
| nincs szavunk, nincs imánk, nincs mámorunk, hitünk, |
| tajtékos, hörgő, fuldokló jajgatásra sincs hitünk már, |
| tajtékos, hörgő, fuldokló sirató-énekekre sincs hitünk már, |
| az Elveszett Föld vad siratóénekére, az Elvesztett |
| Egyetlent sirató átkos vad szavakra, az Egyetlen Szűz Anyát, Egyetlen |
| Szent Földgolyót, az izzó Égitest-Hullát búcsúztató |
| könnyekre sincs erőnk már, nincs könnyünk, könny- |
| áradásunk, hogy vad könnyeink e gépből kicsobogván, |
| a tűzben-párolgó szent Földgolyóra hullván, kék lángban- |
| zsugorodó szent Múltunkra hullván vak bűneink |
| tüzét eloltsa! Tűzhalott Egyetlen Szerelmünk szent asszony- |
| szívére hulló könnyeink helyett elapadt szemekkel |
| nézzük egymást, e tengelye-körűl lassan forgó óriás |
| Fém-Siralomház boldogtalan Várakozói. S a tiszta |
| fém-ólak, fém-ketrecek, fém-kalickák és fém-tartályok |
| felől állatok bőgése, makogása, hörgése, üvöltése, sírása, cirpelése, |
| szuszogása, kérődzése, fújása, lihegése, topogása, dobolása |
| szívárog árva fülünkbe, madarak éneke, madarak rikácsolása, |
| állatszőr, állatvizelet, állat-ürülék, állat-lehelet szaga |
| ér elfehérűlt orrlikainkba, és megrettent árva szívünkig |
| ér a hűtlenűl-elhagyott Földgolyó végtelen tűzkiáltozása, |
| az ostobán-elhagyott szent Bolygó-Ősanya tűz-imája, |
| a Földgolyót szétrágó Tűzözön tébolyúlt lángcsipke-ropogása! |
|
|
| A páfrány-erdő zöld kristály-tollai, a szőrös zöld-tollú kristály-gerendák, |
| a kristály-szőrű ágak, erek, erecskék, üveg-izom recék, az óriás |
| növényi éjjeli halálfejes-lepke-csápok, az iszonyú szőr-legyezők, |
| rezgő zöld szőrcsipke-tollak, növénylepkefej tollbóbita-óriások |
| zizegő, rezgő, üvegszőrös sűrűsége, a kristálykő-szemű moha-lepkék, |
| a zöld bunda-koponyájú csönd növénycsipke-tollú csótárai rezegtek, a zöld- |
| bütykös üvegszárú óriás-toll-áradat lassan szétnyílt zörögve fönt, |
| torony-magasan az elvékonyodó tollcsipke-dárdák növény-horgolású |
| leveleinél, s lassan, mintha óriás üvegpók mászna ki: előbb a mellső |
| lábak kő-karmú üveg-ízei, aztán a csuklós forgók szőr-üvegcsülkei, |
| aztán az áttetsző bütykök, fölöttük két véreres üveg-púp, egymásra-nőtt |
| szemgolyók szőlőfürtjeként az üveges, rücskös kézfej mászott föl a horgolt |
| növényi dárdahegy tollcsipke-peremére, majd az egész kéz ott ült a |
| páfrány-levélen, átlátszó hatalmas pók, amely csontvázát mutatta, erei |
| lassú lüktetését, az üveg-izomkévék és borostyán-izomnyalábok |
| tapadását, szőlőgyökér-tekeredését, de az egész aprócska kéz mégis lágy és |
| remegő és puha és reszketeg volt a szilárd páfrány-oldallevélen, mintha kis |
| zöld cserépcsipketálra madár-tojást vert volna a szél, nagy ondó-üstökössel, |
| fehér sperma-sárkánnyal közepében, inkább gumikesztyűs levelibéka-kéz |
| kapaszkodott a hegyes-csipkézetű cserépzománc-levélbe, nagy kocsonya- |
| lencsés ujjvégekkel, finom remegéssel, mintha mészhéj-nélküli tojások |
| lennének a gumihártyacső-ujjhegyekre nőve, remegett, aztán |
| moccant a pici levelibéka-kéz-állat, kúszott a levélen, a levél- |
| gerinc vastag növény-csigolyái felé, hogy a gyöngy-korsó csukló is kitolódott |
| a zöld csipke-homályból, a növénycsáptollas zöld kásából, majd a pihétlen |
| fehér alsókar a sárga könyökkel, majd hónaljáig a felső kar tolúlt előre, |
| önmagát bugyogtatva lágy gumi-gyűrűzéssel, mint a kék higany-csontú, |
| higany-koponyájú csiga-szem, majd a recés váll, a csupasz erdei csiga |
| hús-kordbársony hátához hasonló, aztán széthúzva a zöld cserép- |
| csipkefüggönyt, a ropogó páfrány-szemfedőt, mint zöld virág-üstök eres és |
| sejtes kráter-öléből az aranypor-szív-fejű aranypor-fallosz duzzadt |
| aranyszőr-dorongja fölmered: a zöld virágkehely-homályból, az |
| óriás csönd-kancsó-derengésből kibújt az ellapúlt tompa orr, |
| amely mint nagy varangy ült az arcon, s a tág orrcimpák külön az orrba |
| kapaszkodva kétoldalt lüktettek, mint levelibéka-csecsemők, mint a pipabéka- |
| kicsinyek, akik ott ülnek az anya-hát hatszögletű kocsonya-hordóiban, derékig |
| az anyába-forrva, deréktól kiállva a kocsonya-zsákból, a hatszögletű |
| húsüveg szülő-sír peremére támaszkodva átlátszó kocsonyaüveg-kesztyűs |
| kezecskékkel, aztán a pici piros, aranykoronás vadrózsabogyó-szemek, |
| mélyen az óriás szemöldökcsont barlangjában, piros szempillaszőr-harangban, |
| aztán a kövér csúcsos pici száj, amely inkább nyálas csigaszáj |
| rózsaszirom-lebenyeihez hasonlított, vagy csecsemő-vagina piros fodraihoz, |
| aztán a rózsamohás csecsemőfül, amely mögött, mint a fehér axolotl |
| piros kopoltyú-tollai: vörös húsrongy-tollak libegtek, vörös csokorban, |
| mint a kakasfarok, talán a vízalatti léthez, végül az egész arc |
| a fényre úszott, mint a lila hús-pajzs: a rája, s libegett az óriás- |
| páfrányok halál-erdejének zöld árnyék-öblében, buborék-bársonyaival, |
| piros fodor-csokraival, lüktető nyálas lebenyeivel, csipke-harang-szájával, |
| mint a medúza; vörös vulkán-hajzata, a zöld moszatokba, nyálkákba |
| mohákba-süppesztett lapockákra hátra-zuhant, és elömlött elől szemöldökszőrbe, |
| bajúszba, szakállba-keveredve, sűrű vörös ér-szoknyaként a zöld pikkely- |
| levél-kásába sűllyedt mellkason, hisz eddig csak a fehér fej |
| látszott, mint a mohás sírba süllyedt mohamedán-sírkövek kő-turbán-feje; |
| pislogott, szimatolt, véreres áttetsző orrlikai lüktettek, mint a levelibéka |
| aranypikkely-fújtató tokája, fülelt, fodros ajkait nyalogatta, |
| fintorgatta buta kő-turbán-sírkőfej-arcával ez a fejre tarajosgőte- |
| szalamandra-axolotl-gekkó-keverék, vigyorgott ez az ebihal-fej, |
| ez a békalárva-arc, pedig egészben ember-arc vala, kisejlett vad |
| szőrei közűl az ember arca, igen, egészben mégis ember-arc vala. Aztán |
| kitolta a zöld pikkely-kásából balkezét is, a jobbkézre teljesen |
| hasonlót, a hónaljig eleven sárga gumikesztyűbe húzottat, amely hol |
| ellazúlt gyűrődve, ráncolódva, hol rátapadt a húsra, a szalmaszál- |
| csontra, a méhek lép-viaszához hasonlító cellás-rajzolatút, kitolta |
| gumibársony-gekkókezét, üveggép-csáp-tarajosgőte emberembrió-kezét, amely |
| mint üvegből-fújt pici emberkéz, amelyben finom aranydrótok az erek, |
| s a körmök, vagy karmok pici lapos üvegórák, domború óralapok, s alattuk |
| az ujjbögyek, mint lencsés ujjvégek, amelyekben ott kotyog, forog, piros |
| üveg-fogaskerekeivel egymásba kapaszkodva ott forog az idő, rugója ott csavarodik |
| csigásan, ott lüktet a vér a hajszálerek pici gömbhálójában, |
| piros rézdrótfonadék-gömbjében vértestecskéit, vérlemezkéit |
| mutatva, a hajszálérgömbök, mint pici drótszobrok ülnek |
| az ujjhegy üveghúsában, s világítanak a fölizzó titkos drót-Buddhák, |
| mint a villanykörték izzó-keresztje, igen, két üveg-botsáska kezével az |
| emberarcú lény széthúzta a páfrány-sűrűség szőrös-sejtű |
| nehéz növénycserép-csáptollait, s apró lúdbőrös-csöcsű mellkasát, |
| vagy szügyét lassan előredöntve fülelt. A fintorgó |
| mámor-bozontú arcra butaság, iszonyat, vágy, harag, félelem |
| fény-hálói, pamut-hálói, ragacs-hálói, tűz-hálói és gumi-hálói |
| hulltak, kiszakadva kővel és mohával-benőtt érzékeiből, valahonnan |
| a teste mélyiből, s izzó arany-zsákba fogták, szőrös nyál-kosárba, |
| nyúló gumi-pókcsipkecsillagba, tűz-ketrecbe és bolyhos, puha pamut-álarcba |
| fintorgó, vergődő, kíváncsi ember-arcát, mint kutatóháló a mélytengeri halat |
| a felszini gyöngy-ikrájú fénybe, a tűz-mámorú csillag, a láng-ökör |
| lüktetése és tűz-kristály pofája alá, s az elszineződve finom, eres |
| buborékként földagad, lesz szétrobbanni-vágyó szervei földagadt üveghártya- |
| zsákja, nyélen-ülő periszkóp-szemei, mint elapadt csöcsök behúzódnak |
| az üveg-dagadásba, hosszú kocsonya-gyökér-szakálla, mint az alsó |
| állkapocs pici buborékzó-pórusú üvegtőgye, kis üvegrongy-rojt csak, |
| s a hatalmas kristálytű-szakáll-fogsor széttátott cseppkőbarlangjából hártyásan |
| kibugyog lassan a vér, a nyál, a gyomor, a belek, kisebb halak, rákok, csigák |
| csontváza, csigolyája, szálka-hordója, fogsora, ürüléke, pikkelye, vérkéreg olló- |
| páncélja, pórusos tordonga-gyűrűje, félig-fölszívódott mészváz- |
| salakja, mint egy kupac lemállt vakolat, beapadt, folyékony üveg-tölteléküket |
| kifolyatott, arany-csecstömegükkel beszáradt szemgolyók, viaszrózsák hervadt |
| tapogatója, mint vállban-leharapott embrió-karok, pókok ötszögű sejtlapokra-metszett |
| ikra-virágfejű gyémántköves szőr-koponyája; vigyorgott, gyűlölködött, |
| félt ez az ember-arcú fej a zöld, csipkés csont-lángok között, fönt, |
| torony-magasan a szőrös és kemény, sejtes-zománcú páfrány-levelek |
| rezegő pikkely-koszorújában, s a félelem és a vágy fény-rostélyai, |
| moha-rostélyai ocsmány ember-arcát befödték, mint izzó |
| arany-álarc, szerelemillatú, s halál-illatú moha-álarc, valahonnan |
| teste mélyiből szállva föl, mint a gyermekkor halálfejűre-festett papír-szalag- |
| bajszú, szines papír-rojt-farkú sárkányai, húzva, rángatva, cibálva |
| vékony kötelével a hártya-arany szélű arany-háncs-térdű, a gyermekláncfűfejű, |
| ezer szőr-küllős pihebuborék-koponyájú fiút, föllibegve, ragyogva |
| s illatos moha-rongy sűrűséggel, tűz-arcfedőként és zöld moha-arcpajzsként |
| valahonnan a mérhetetlen bendő, a tízhektós kortyogó büdös gyomor, |
| az egymásra-hajtogatott mirigyes, véres, milliárd-vérgyökérrel egymásba-szőtt |
| hártyák, fodros, zsíros és buja szövetek, s a selymesen-fodrozódó |
| földgáz-csővezeték-vastag óriásbelek, a test-alsó véres ganéjjal és fortyogó |
| sárga salakkal töltött óriás-lárvái, óriás-kukacai és óriás- |
| hurkái közűl, föllibegett az emberarcúra-gyűrt aranyhártya-maszk, |
| az illatos moha-selyem-maszk valahonnan a remegő ökrendezés és |
| a bűz-buborékos böfögés, zsíros hártya-hánytorgás lárva-kútjából, |
| ahonnan az ihlet indúl hányinger-nyomorával, a zsíros és véres és büdös |
| test-belső háborgó, fodros és tekervényes rétegeiből, ahonnan a teremtő- |
| rémület növeszti hatalmas tűkristály-legyezőit szét a gyávaságot-szerető |
| puha szervezetben, s benő mindent, tüdőt, szívet, hímvesszőt, izmokat, |
| csontvázat, velőt, a vérpálya mozgó és dobogó koszorúit a tűkristály-páfrányok, |
| kristálytű-zsurlók törékeny, létet-porlasztó dzsungele; fintorgott, figyelt |
| ez az emberhez-hasonló nyálas csigaszáj-fodros-szájú, piros-bozontú, |
| lapos-kavics-homlokú arc, hiszen egészben ember-arc vala, egészben |
| mindenképpen emberarc vala; aztán az álarcok sorban kigyúltak, |
| s pernyésedve lassan, pernye-álarcként, s hamu-álarcként visszahulltak |
| ismeretlen teste gőzölgő, pöfögő mélyeibe: az arany-álarc, a gumi-álarc, a |
| moha-álarc, a pamut-álarc, a tűz-álarc, a ragacs-álarc, a szőrbunda-álarc, |
| a kristály-álarc, arcán újra a csigabigatest-húsbársonyú csillogó buta közöny, amely |
| nyálka-foszlányaival, törékeny hártya-mázredőivel bársonylott s villogott, |
| aztán piros ér-kesztyűs kis levelibéka-kezével, vagy mozgékony, üveg-karmú |
| tarajosgőte-üvegkezével, amely, mint sok-küllős, szőr-sásos, üveglikacsú |
| mozgó üveg-virág, tengeri pók lassú, üveg-ragyás, üveg-kérgű csuklós lábai, |
| igen, átlátszó pici kezével az óriás páfrány-tollak csipkés zománc-lapjait |
| még-jobban széthajtogatva, fejét kicsit megbillentve oldalt, hogy |
| jobban hallja, amit vélt hallani már, ami úgy izgatta, rémítette, |
| bizsergette madár-lüktetésű apró madár-szívét, hogy mégjobban hallja |
| azt a kínzó és ökrendeztető és füstölgő dühbe-bodrozó kristálycsengő- |
| csokor valamit, amit valaha vélt hallani már, amit tán sose |
| hallott, csak büdös bensője kristálybuboréka, aranykéreg-gömbje, amit |
| emlékezésre-gyötrődő lénye felböfög, s az lassan kiszáll húsrózsa- |
| fodor száján, levelibéka-lüktetésű orrcimpáin a tág, kék-bársony |
| orrlikakból, amelynek szőr-csokrai, mint piciny rákok csigolyás |
| rubint-csápjai hajlongva szögletesen mozogtak; tompán fülelt, |
| hogy újra hallja, amit tán sose hallott, csak dédapja, ükanyja, |
| hét rőf-szakállú manó-őse, a puha moha-ember, vagy a sárkány-anya, |
| az óriás kőszirom-taréjú, akinek kő-gerincén óriási pórusos, mohás |
| kő-levél-sorok nőttek, széleiken kő-eres kőtüske-koszorúval; |
| igen, fülelt, kis rózsamohás fülkagylója megrázkódott, mint a vizilovaké, |
| aztán lépett egyet! Most látszott csak, hogy teste, talán a szőrcsésze- |
| köldöktől lefelé, mint kétlábú óriás-sírkő, két ősi kőpikkely-oszlop, |
| két hatalmas, kő-levelekkel egymásra-pikkelyezve tolongva-benőtt |
| pórusos kő-dorong, amelynek kő-pikkely-barlangjaiban kék zuzmó, |
| piros moha tenyészik, kő-csigaházaiban nagybundájú pókok ülnek, |
| vaskos gyöngyház-ollójú rákok, meztelen csigák düllesztik négy-ágú kő- |
| korona-szemüket, belűl a kék-szárú higany-hólyagokkal, s egy-egy nagyobb |
| kő-pikkely árnyékában vadméhek szürke kőhártya-cellájú sejt- |
| rózsa-fészke, kövér többszörös szőr-abroncs-potrohú darazsak tanyája, |
| s egy nagyobb kő-likból, mint mohos kő-kútból gyász-szalagokkal át- |
| kötött arany-kéreg-hordó-potrohú méhek lövődnek ki, mint a |
| bölcsőszájú hal vérhártya-barlang szájöbléből az aranycsésze-halacskák: |
| beszívja, kilövi, beszippantja, kiköpi a dupla kristály-rózsa szemű |
| szárnyas aranyhordókat a mohás kő-kút, lélegzik aranyfüstöt, nagypettyű |
| szőr-csillagokat köp ki lihegve; s volt pikkely ami alatt százlábú üveg- |
| rugó feküdt összetekeredve, mint üveg-küllős üveg-autókerék, s a másik moha- |
| barlangjában kőmirigy-varangyosbéka lihegett, forgatta megnyúlt |
| rombusz-alakúra hasított pupillájú kő-eres kő-golyó szemeit, és a |
| homlokcsont kő-ernyője alatt, a kő-mirigyes szemhéjak nehéz kőcsomós |
| kőkéreg-gömbhéjszeletje rácsúszott lassan a nedves arany-pántba- |
| fogott szemgolyókra; sőt itt-ott az iszonyú két láb-oszlop réseiben, |
| hasadékaiban, kő-repedéseiben kis virág-bokrok rezegtek, lila |
| virághústrombiták, nagytokájú virágbársony-szájak, körben eresen föl- |
| csücsörődő növényi ajakcimpákkal, fodros, begöngyölt, szőrös kék |
| lebenyekkel és aranybársony nagy ajaktányérokkal, amelyekben hangyák |
| dörzsölték össze kitin-görcsös, a csönd csontvázát tartó dupla csápgerincoszlopukat, |
| tetvek, poloskák szeretkeztek, petéző-csévéiket hátúlról hanyatt keményen |
| beledöfve a nőstény lüktető, lágy, páncéllal-gyűrűzött, szögecselt, kitin- |
| lapokkal rózsásan körűl-palázott ivarnyilásaiba, mint egymásba-döfött, |
| fölűl kérges, alúl gumiredős állat-injekcióstűk, vagy összeragadva: |
| a rovarhártya-cséve-has a pórusos kőpáncél-háton, mint két mintákkal- |
| telerajzolt őskori kőlándzsa-hegy, eres és csövecskés-hálózat-belsejű, hólyagsorozat- |
| belsejű csiszolt kőpajzs, amelynek likacsain, kőszita-felületén a napfény |
| megtörik, kis kő-cimerek, bemohosodott-írású sírkövek, domború kő-lencsék, |
| kő-rombuszok, légzőcsöveik kivezető-nyílásai lüktettek, füstölögtek, |
| a kitin-legyező csápok, fésűs csáp-csontok, bütykös, zömök rovarcsont- |
| csápvesszők, kunkori ősbajszok mozogtak, mint a kiszáradt fák, |
| akácok magtokja, mint a fölégett föld sziklába-gyökeredző, |
| megperzselt-héjú, félig szenes vadrózsabokor-vesszői; itt-ott kristálylencsés szőr-gázálarc- |
| fejű pókok dagadoztak telezabáltan, kövér hasuk, s a fejtor |
| potrohszőrei közt a csontcserép-peremű kivezető-csövecskék |
| szétszakított nyál-ablakú kútjai párologtak láng-lihegéssel, vagy |
| hólyagoztak a forró test-párától nyál-szűzhártyás csont-vagináik; üveg-pikkely-lovagok: |
| gyíkok hevertek, pikkelykúp-fejük mögött a sárga-gyűrűs fehér |
| kő-lencse dobogott, s néhol kövér kő-saláta-fejével a kis |
| pikkelytorony: a kőrózsa emelte növényi-kobra-fejét az arany- |
| zöld-pettyezésű, aranyszálka-csontváz, aranycsipke-levél-csöndbe, |
| a fodrozás-nélküli, gyűrűzés-nélküli csöndbe. Mert szél nem volt, |
| csak növény-bizsergés, lét-mocorgás. S a Félig-látható, a |
| piros-bozontos ember-fejű Sírkő, hiszen köldöktől ember-törzse volt, |
| moccant újra egyet, egyik kő-pálmatörzs-lábát, amely besüppedt |
| füstölögve a mohába, az aljrothadékba, erjedő növény-pernyébe, |
| páfrány-ganéjba, lassan egyik lábát a talajból kihúzta. És valának |
| roppant körmei, mint a kövek. És valának roppant kőhurka- |
| ujjai, kő-mirigyes bőrrel bevonva, mintha kőmirigy-kesztyűt |
| húzott volna lábára, az ujjak között hajlékony kő-hártya-vitorlák, |
| gyűrött kőmoha-vásznak, ujjtövekig-nőtt szürke gumi-ernyők. |
| És lépte vala mégis totyogó, mint az öreg tudósoké. És lassan |
| totyogva a mezőre kilépett, óriás liba-talpaival csülkig besűllyedve |
| a páfrány-hullákba, moha-halálba, eres, szőrös, aranyszőr-csiklós, |
| növényi kénpor-dorongos virág-kancákba, virág-csődörökbe, virágpor- |
| csontvázakba, növényhúscafat-virágforradalmakba, szörnyeteg- |
| talpával mocskos és véres víz-legyezőket nyomva a neki-puha |
| talajba cuppogatva lépett nyikorgó, recsegő, repedéseiben vért- |
| buggyantó óriás pikkelykő-oszlop-lábaival, ember-törzse, szakáll- |
| bozontos kis feje fönt a magasban, mint szakállas kicsi rózsa, szőrös |
| fehér axolotl-fej, szalamandra-fej, kiszakállasodott kocsonya-álarc, ebihal |
| hajszálerecske-bozontú pillátlan kocsonya-dió-feje, véres Borjú- |
| orrú-fű, nagy virágér-csontú, óriás-alsó-állkapocs, bársony-körtekercs- |
| ajakcimpájú, a szájba-szoknyásodó felső-ajakszélű Isten-papucsa. |
| Füle mögött a vérrongy-kopoltyú-páfrányok lobogtak, mint a |
| kakasfarok. Totyogott a Gigász-ősliba-lábú, a Kő-pikkelyfa- |
| lábú, bár lénye nagyobb része még bent az óriás növény-tollak |
| között, az üveges páfrányerdőben tekergett, zúzva, mint zománc- |
| hártya-tollakat, üveg-pávafarkakat a pikkelycsontvázú páfrány- |
| leveleket, a zöld rengeteg zöld óriás-kígyócsontvázait, amelyek ropogva, |
| hasadva törtek, mint óriás üveg-lepkecsáptollak, aztán hirtelen |
| megállt, kis törzse a szőrös embrió-koponyával előre-hátra hajlott a |
| nagy zökkenéstől, mint a még-karon-sem-ülő csecsemők feje, ha fürdetés |
| után hirtelen magasba emelik őket, megdermedt a Kő-hús-csoda, a |
| köldöktől-koponyabuboréktetőig emberforma lény, a kőpikkelyes görög-templomoszlop-lábú. |
| Mert most újra hallotta azt a hangot, újra hallotta azt a tiszta |
| hangot, tisztábban, mint amikor még egész lénye az óriás |
| páfrány-erdő szagos, zöld moha-árnyékú sűrűjében rejtőzött és |
| csak kis gekkó-kezével húzta szét a zöld tollak finom cserép-lándzsahegy |
| csúcsait. Tisztábban, mint amikor még csak rózsaszín kis |
| fejét dugta ki a pikkelyes növénykása-sűrűből, mint a |
| békalencsés tóöbölben a zöld tavi lencsefőzelékből hosszú, |
| hegyes, ferde csontgyűrű-orrlikú, feketesávos fejét a kecskebéka. És |
| kis feje reszketett a zöld kása-koszorúban, mint az óriás gyöngyház-szögecsekkel |
| összeszegecselt, finom, félbevágott üvegbuborék-szemernyős, üvegálarcú |
| kocsonya-köcsög csikóhal-fej. Reszketett kis feje a zöld |
| pikkelykoszorúban, mint egy állat-tearózsa. De most, hogy |
| hallotta újra azt a hangot, feje szőrös rózsatányérkái meg- |
| rázkódtak, mint a viziló kis, hegyes fülei. És arca újra |
| fájdalmasan vonaglott. Hiszen sokfajta lét-hang mászott föl már, |
| mint százlábú-mocorgás kis vérmoha-fülébe, fekete döngés, tűz- |
| dörgés, szőrpikkely-szárnyú cincogás, lófejű szitakötőszárnyú celofán- |
| kereplés, buja és foszlott-arcú tündér-vihogás, dagadt madárfejű |
| kisemlősök vékony füttyögése, bőr-szárnyú suhogás, moha-szárnyú vinnyogás, |
| tébolyodott arany-toll-koronás-fejű madarak rikácsolása, cserregése, |
| csivitelése, csattogása, hörgése, köhögése, félkutya-félszarvasbogarak |
| ugatása, mirigyes-kőhordó-ökörbéka-bőgés, négyszarvú-bikabéka- |
| torok harangozása, tűzbársony-ruhás, zöldbársony-öltönyű kecskebékák, |
| zöld selyeminges levelibékák brekegése, kuruttyolása, kummogása, fehér |
| lepkemajmok makogása, vihogása, mikor lassú szárnycsapásokkal röpűlnek, |
| mint szárnyas szőr-bábúk, pettyes katicabogár-szárnyú óriás-sündisznók |
| visítozása, röfögése, mikor taknyos ferde-orrlikú fekete szivacskorong- |
| orrukat kakasfejű törpe méhek csipegetik, s kis taréjuk, piros nyálkamirigy- |
| szakálluk bizsergeti orrlikaik szivacs-hordó-belsejét, mint a rózsa, |
| zsiráfnagy imádkozó-sáskák harapás-hangja, rágás-hangja, hisz ezek |
| a sáskák majdnem a szügyéig érnek, átlátszóak, mint az üvegtorony, |
| a fény nagy szögekben törik meg testük üveghús-téglái, kristálygerendái között, |
| gyomrukban látszanak a lenyelt kezek, lábak, koponyák, csontok, csápok, |
| szőr-gombócok és fogsor-koszorúk, beleikben az ürítőnyílás felé kúszó |
| salak, mint lassú rugalmas higanyszál, s izmaik üvegrost-kévéiben |
| itt-ott üveg-buborékba-zárt üresség, amely ragyog, mintha aranyszőr-csillag |
| lenne lakója, fénypók, láng-madár; igen, hallotta ő a lómadarak |
| patakopogását a nagy füves puszták kiégett-sejtű kőrost-szita |
| kövein, a madárfejű csikók bársony-harang nyihogását, hallotta diónagy |
| piros vizilovak mirigyes torok-trombitáját, amikor szétnyitják hústátika- |
| szájukat s rátrombitálnak a szelíd, szamárfejű óriásszúnyogokra, |
| hallotta az óriás lemezes csápok kitin-legyezőinek gyors szét-dagadását, |
| mikor, mint óriás csontlemez-rózsa az izgalomtól földagad, s rezeg |
| ötszögű csont-dombormű-mozaik-csontlapjaival, mert a finom moha- |
| szőrrel betakart szaglógödröket, s az onnan az agyba-futó csont- |
| csövecske-csatornákat érzéki, vad rothadás-szag ütötte meg erjedés- |
| gázrózsáival, s izgatta érzékeny pici fülét a legyek, darazsak, |
| méhek, bőgölyök, pőcsikek nedves, hideg-ütésű arcra-csapódása, |
| nemcsak arca csecsemő-bőrét, az óriás állat-kocsonya-sejtrózsa |
| darázs-szemek nyálkás, jég-öklű csattanása a homlokon, |
| mikor alkonyatkor, vagy hajnal felé bután-merengő arcának lövődtek, |
| ráncolatlan sárga kavics-homlokára zuhantak, mint gyökér-köteg-izmos állat- |
| kristály-bombák, útjukban hazafelé, vagy röpűltek, zabálni, nyalni, |
| vért-szívni, dögöt-rágni, rothadékot-lefetyelni, húgyot-szürcsölni, |
| fekáliát-harapdálni, velőt-szopogatni, növeszteni kövér virágpor-bugyogót |
| a szőrhordóból-kicsüngő meztelen, gyökeres, köteges, izmos, kitin-bőrös combokra. |
| Hallott mindent, amit hallhatott, de ezt a hangot, ezt az élete-nem- |
| ismeri hangot sose hallotta még, de mégis, mintha hallotta volna |
| már! Mintha hallotta volna már ezt a kimondhatatlan, ezt a fehér |
| és arany és bíbor és kék és kristály és bársony-valamit, ezt a meg- |
| nevezhetetlen sose-hallottat, ezt a kifejezhetetlen aranycsengő- |
| bizsergést, ezt az elmondhatatlan bársonycsengő-mocorgást, ezt az |
| elvinnyoghatatlan üveg-harang-csipogást, ezt a harmat-hegedű- |
| cincogást, ezt a mély mohakürt-búgást, titkos gyémánt-nyálból font |
| trombiták finom zenéjét, köd-harangok zúgását, köd-kesztyű-tapsot, |
| dér-csizma-dobogást, csont-dobok dübögését, koponya-csörgők csörögését. |
| És most már tisztán és egyre élesebben hallotta azt a titkos valamit, |
| oly élesen, hogy megdermedett vala és bíbor szakállbozontú, csecsemő- |
| fejű törzse dermedetten ült vala két óriás fenyőtoboz-lába |
| pikkelyes összenövése fölött, a durva kő-zsindelyes szügy-kezdeten, |
| mint jáde-Síva-szobor, jáspiskő-Buddha, sárga-kristály levelibéka, |
| mint elfelejtett, csipás harmatkő-istenszobor az óriás kő-libalábú |
| oltárköveken. Évmilliárdok óta nem érte kristály-orrlikát tömjén- |
| füstbodor, kő-pikkelyes óriás láb-oszlopaira áldozati vér se |
| fröccsent, kecskéké, szűzeké, madaraké, gyermekeké, borjaké. Piros szakálla |
| szőrei közt bogarak másztak, belezuhant aranytrombita-orrú gyémánt- |
| lüktetések, eltévedt darazsak szemének kristály-kúpjait reszelte |
| egy-egy gyökérszerű durva szőrszál, katicabogár rezegtette barna |
| csáplegyezőjét a bozontban, kifújta mint egy gyászlampiont, pettyes |
| fedőszárnyait fölcsapva lobogtatta, s hátára visszacsapta gyorsan, hogy |
| kigöngyölt nagy-eres hártyaszárnyai kilógtak narancs-kitinkoporsó |
| hátából, mint a ráhajtott koporsófödél alól az arannyal-hímzett |
| szemfedő. Ő pedig várt dermedetten. De azért szakállába olykor |
| belenyúlt hajlékony nagylencsés ujjaival, kicsípett egy-egy bogarat, |
| s gumi-lencse ujja-végei közt elmorzsolva lassan bársonyukat, |
| kristálykocsonyájukat, hártyájukat, gumi-redőjüket, szőrmohájukat, |
| kitin-burkukat, taknyos nedvedző péppé dörzsölve páncélos, üveges, |
| mohás mocorgásukat: figyelt! Mert a hang, az ismeretlen tiszta |
| harmat-csobogás most már egészen betöltötte fülét, füle rózsamohás |
| járatait és hirtelen oly izgatott vala, hogy izgalmában felböfögött. |
| S csak ökrendezte büdös böfögését, mérhetetlenre-dagadt üres |
| bendője zsíros kortyogását, nyálas hörgését, savanyú buborékolását. |
| Mintha valamire emlékezne már! Pedig nem emlékezett, csak |
| böfögött bután, hogy irdatlan teste ismeretlen forró kútjaiból, |
| véres mocskából, büdös mocsarából a fölszálló gázbuborékok |
| szétpattanva elfüstölögjenek kis csigabigaszáj-húsrózsa-szájából, a |
| nyál csillogó savanyú lepedékével vonva be a száj vonagló, fodros |
| szirmait. De mégis, most már tisztán hallotta a hangot, nem |
| is a hangot, a dalt hallotta már, a dalt, amit nem ismert, amiről |
| nem tudott, amit mégis, mintha hallott volna már! Miféle lény szava |
| lehet ez, miféle szörny hortyogása, tüzes dadogása, miféle |
| brekegő bársony-ámulása, gondolta volna már vala, de folyékony |
| gyötrődése hirtelen kristállyá kicsapódott, s buta gyötrelme helyén, |
| a hosszúkás, keskeny kavics-koponyában sokszögű kristálytű-csokor |
| képződött a picinyke agy helyén, amely talán nem is volt nagyobb, mint |
| egy béka agya, s kristályos dermedtségben állt vala a Lény, a |
| dalra fülelvén izgatottan, s piciny, vékony csirke-gigája, amely alig volt |
| több, mint egy hajlított vékony hártya-cső, erekkel-gyűrűzött halhólyag, |
| vékony csirke-gigája föl-le járt, mintha törpe mókus futkosna |
| belsejében forgó, küllős, dupla-fakorong-ketrecben. De nem |
| látszott ugráló giga-izgatottsága a piros szakáll-bozont alatt, |
| amely durván elkeveredett a kis zsíros-csöcsű mellkas bársony szőr- |
| mellényével. És míg ő dermedetten beleikrásodott az égbe, és |
| lénye nagyobb része a páfrányerdő zöld toll-sűrűjében lihegett |
| lassú dermedéssel, mint egy óriás kő-harmonika, egyre tisztábban |
| és egyre erősebben hallatszott a dal, a vinnyogtató, a talán-sohase- |
| hallott, a talán mégse-ismeretlen, a fujtogató, madár-lüktetésű |
| gyors madár-szívét arany-kosárba-fonó, a szíve körűl a húsban |
| kemény mészcsipke-kürtökkel kürtölő, vonagló eleven pókháló- |
| trombitákkal trombitáló, a gyönge gyermek-tarkóját arany- |
| kesztyűkkel-ütögető, a halántékát gyémánt-lándzsahegyekkel-döfködő! |
| Mély kútba tekintek, aranyszálat szakajtok, benne látom testvérkémet |
|
bíborba, bársonyba, gyöngyös koszorúba, és mégegyszer, aztán tovább: |
|
Szedjük össze csinteket, csontokat, avval harangozzunk, és mégegyszer: |
| aztán tovább: Boldog-Asszony mit kerülöd, mit fordulod én házam
|
|
táját, és mégegyszer, aztán tovább: Hol jársz, hol kelsz nagy Erzsébet
|
|
asszony, itt járok, itt kelek, lányokat keresek, örvénylett pamut-gyűrűkkel |
| kis fülei körűl az ámulat, s jött, jött aranycsengettyű-lábakon a dal, |
| kristálysöprő-lábakon kúszott a száz-csigolyahordós dal, aranykéreg- |
| madarakként csivitelt a dal, az ismeretlen, a megnevezhetetlen, a |
| vinnyogtató, nyöszörögtető megállíthatatlanúl: Sötét az erdő, hangos
|
| mező, kit adsz nekem király-uram, kivel hazamegyek? Járok |
| egyedűl, félek egyedűl, kit adsz nekem király-asszony, kivel |
| hazamegyek? Járjuk, járjuk az Úrnak a városát, járjuk, járjuk |
| egyedűl. Egyetem, begyetem karkantyú, nem vagyok én félnyakú, Isten |
| kovácsa vagyok, Szent Pál lovát vasalom, fényes szeggel szegelem, |
| vaspálcával kongatom. Süsd anyám, süsd, vendégeid jönnek, Szent |
| Péter és Szent Pál szürke lovon nyargal, apró szénát eszik, fekete |
| szurkot szarik, avval világítanak. Ki népei vagytok, micsoda ellenség? |
| Sírjunk, ríjunk, majd elmarad egyikünk, a legkisebbikünk. Meghalt |
| apád, sirassuk hát, sirassuk hát, sirassuk hát. Mindennek van |
| szeretője, csak énnekem nincsen, kinek kettő, kinek három, csak |
| énnekem nincsen, ha az Isten egyet adna, jaj de megbecsülném, |
| kezét-lábát összekötném, a füstre föltenném. Szitakötő mit csinálsz, |
| hogy egész nap meg sem állsz?, Rózsalisztet szitálok, gyémánt-kosarat |
| hurcolok. Aranyláncon cérna, két baka sírja, benne forog kis |
| menyecske, akit szeretsz kapd el. Szedek szép rózsát, kötök bokrétát, |
| fejemre teszem gyöngyös koszorúmat. Csillag Boris tudom a nevedet, |
| dugd a szarba mind a két kezedet! Hetet érett a mogyoró, meg- |
| zöldellik a viola, ha még egyszer megzöldellik, hetet virágzik, ah |
| liliomszál. Sánta lovam, paripám fémlik a mezőben, szép barna |
| szeretőm ott lakik a gyöpben. Láttam szarkát a száraz fán, gyöngy- |
| kaláris volt a nyakán, szépen ki volt pallérozva, így sétált be |
| a városba. Mész, mész, mész, termett mész, termett mésznek háromsága, |
| lehullott virága, Kakasisten jónapot, adjon Isten minden jót. Járom, |
| járom az új várnak az alját, szemeten vétem szemeteket, inkább |
| adjuk lányunkat, minthogy adjuk szemünket. Katica röpülj el, jön |
| a nyár kötéllel, megverik a seggedet, katica röpülj el, mutasd |
| meg: merre visznek férjhez? Mosdózik a kegyes, fehér borba mosdózik, |
| hattyújával kendőzik, gyolcs-inge, pártázatja, kis aranykorsója. Gyertek |
| ide rókák, madárkák, csináltattunk egy kis házat, abba lakik szil, szál, |
| szalmaszál, nádi, nádi Perge Pál. Csincsindrálom, trombitálom, |
| trál-asszony trálom, medve-szitálom, álom-álom, petruzsálom, hopp |
| cudri kalácsom! Gyalázatos fababa, elmehetsz a faluba, sót kéregetni, |
| babot szedegetni. Ispiláng, ispiláng, ispilángi rózsa, rózsa volnék |
| gurulnék, bárka volnék zöldellnék, zöld selyem-ostya, piros galamb |
| zsírja, szedem, szedem szép Béluskát, fordulj angyal-módra. Kötök |
| koszorút, fejemre teszem, gyöngyös koszorút, ziboda, zaboda, zabodai |
|
zabszem. Bőregér, bőregér gyere vacsorára! Ő pedig, a megdermedett, |
| a köldöktől fejbúbig csigabiga-puha, s a köldök alatt összeívelő |
| kő-szügyektől a szfinx-körmökig szikla-zsindelyekkel-borított, |
| teste-nagyobb-részében titkos Ámuló, akinek szörnyeteg pikkelyes láb- |
| oszlopai, s roppant kő-pántos kőszügye, mint a gótikus templomok |
| csúcsban hegyesen össze-záruló oszlopai, a titkos Hallgatag, a titokzatos |
| Buta, kétlábú kő-korsó Ember-takonyrózsája, akinek lénye elülső |
| része tört ki csak az óriás növény-cseréptoll páfránydzsungelből, |
| mint egy rózsaszín axolotl-fejű ősi kőpajzs, míg teste titkos folytatása |
| ott a zöld dzsungel óriás növényszőr-csipketollas zöld burkában |
| pihent, valószínűleg, mint óriás csorba, csipke-tarajos, kagylósan |
| kitöredezett-húsú, testén kristály-kagylókat szikráztató kövér |
| kő-penge zöld bársonytokban, arany-tollakkal kivarrt tokban, |
| amelyre arany-lemezekből hajlított szögekkel szögelték a szeretők aranyhártya-domborítás- |
| arcát, istenek falloszát, megváltók szívét, ő pedig, a Megnevezhetetlen, |
| óriás pikkelyes kétlábú kő-korsóba-forrt békalárva-szerű és |
| pondró-puha, hőscincérlárva-hurkás és a nyálkák, hártyák és |
| kocsonyák lepleibe és rostos vásznaiba csavart éjjelilepke-lárvához |
| hasonló, a rostos gumileplekbe koponyáig-bepólyázott lótetű-lárvához |
| hasonlító, az enyves múmia-fátylakba tekert ganajtúró bogár lárvájához |
| hasonlító, köldöktől-koponyakéregig puha, az ember-törzsű, ember-arcú |
| Lény, hiszen kagyló-állat-lágy arca egészben ember-arc vala, egészben |
| mégis ember-arc vala, teste felső részével oly tehetetlenűl ült az ég |
| ragyogó magzatburkában, az űr kék hasában, a rugós csigolya- |
| oszlop előtt, a tajtékos forró vagina-barlang fölött, a lassan-lüktető |
| fény-buborékban, mint anyahasban a kifejlett magzat, a jövőre-váró, |
| mint szülésre-érett anyatestben a lila-kék-piros hártyákba, rózsa- |
| lepelbe, puha, hajlékony húsfátyolba, ezüstös nyálka-szemfedőbe göngyölt |
| embrió, akinek kis üveg-kezein, kis üveglábain, óriás üveg-buborék |
| koponyáján, üveg-hólyag-hasán, üveg-buborék szemhéjain, üveg-combján |
| és üveg-karjain úgy látszanak az áramló-vérű erek, mintha egy piros |
| drótszobrot kristálylana körűl kis emberalakban a hús, mintha |
| piros pamutból horgolt csipkeháló-embert fújtak volna körűl üveg- |
| hártyával a rózsa-fodros vaginán keresztűl, s ott úszik, kicsit össze- |
| hajtogatva, kristály-orrlikaiban véres ragaccsal, zárt végbelében kemény |
| magzat-szurokkal, amely át-meg-át-szövődött testéről, arcáról, fejéről- |
| leázott szőreivel, pihéivel. Dermedetten ült vala az ember-fejű, |
| ember-törzsű lény két lába óriás páros kő-tobozain. Aztán |
| óvatosan, lassan törzsét a páfrány-erdő felé hátrafordította, mint |
| kentaur, ha kövér tomporára hátranéz. Egyik lapockája a |
| lapos hát anyagába sűllyedt, másik lapockája hegyesen kiállt, |
| mint hegyes csontlemez-zsák-nélküli tatu-koponya, vagy pikkely-álarc-nélküli kígyó-koponya, |
| vagy bársony-maszk-nélküli vakondok-koponya, szinte látszottak csont- |
| hártya szemgödrei, mikor nagy vörös sörénye vállaira, mellére, |
| arcára előre-dobódott. Most látszott csak, hogy a csecsemő-hát |
| bőre, ahol gerinccsatorna vájata a segg két izom-golyója |
| összeforrásánál az ánusz-gyűrű felé továbbhasadna, hogy ott |
| már gyönge gyöngyház-pikkelyekkel benőtt, sőt fölfelé, a lapockák |
| felé a bőrt pontszemnyi arany-pikkelyek borították, mint az egymásra- |
| hágó tetvek, kis üvegpajzsok, aranypoloskák, de azért a hát bőre ott |
| még kis üvegpikkelyekkel, szőrpikkelyekkel, moha-zsindelyekkel |
| keveredett, mint a mohás, kavicsos föveny, s fölfelé egész a nyakig, |
| tarkóig a tiszta bőr virúlt, a pórusos tiszta bőr. És alúl, ahol a |
| csípő a lassan-szélesedő második hát óriás gerinc-csigolyáiba |
| forrt, ahol a roppant pocak, s az iszonyú hát felé a test |
| meglazúl, s fordított kúp-alakban hirtelen széttárul, mint a varánuszok |
| háta, s a zöld gyöngypikkely-bőrszövet-borította hajlított gerinc-gerenda |
| vastag érként kinyomja egész a farok-tőig a hát bőrét, hogy |
| ott a sárkánygyík-kezdetnél, a második hát felé induló derék |
| homorú hajlatában már durvább pikkelyek, csont-rücskök, kövecsek, |
| kő-rügyek, eres kő-pajzsok, mohás kő-levelek növekedtek. És |
| látszott az is, ahogy nyakát is megcsavarva, feje-hátulját a nap |
| felé fordította, s vörös nagy hajába kis szalamandra-kezével olykor- |
| olykor beletúrt, hogy koponyája a tarkótól szinte a robbanó-érverésű |
| halántékokig mintha kő-tokban lenne, a fej, akár egy félbe-repedt gesztenye- |
| héj tüske-üstjében a gesztenye, mintha nem is koponya-hátsó lenne az, de |
| kő-sapka, a római harcosok fülkagylót és szemgödröt üresség- |
| korongjaival kihagyó páncélsisakja, hátrafelé nagyöblű kő-sisak, és |
| hajszálai e kőhártya-hólyag pórusain törnek ki vastag tövekkel; fél |
| kőszita-buborék volt ez a koponya-hátsó, kis kő-csövecskékkel sűrűn |
| bepettyezett domború kőpajzs, talán a fej vértje, s a kő-csövecskék |
| talán az agyig-befúródó hálózatából úgy tört ki a zsíros, növény- |
| púderes hajzat, mint a gumiselyem-parókasisakból. De az el- |
| szarusodás az arc, az állak, a sárgahártyás-lüktetésű kis béka-toka |
| felé hirtelen elvékonyodott, mint az embrió-köröm, s onnan már |
| tiszta bőr volt csudálkozása, sárgás, pórusos tiszta bőr. Így, mindenestűl, |
| az ember-törzsű, ember-arcú lény bonyolúlt lénye aprócska, felsőbb |
| részeiben ember volt mégis, hiszen szőrmoha-mellényű kis törzse a |
| zsíros lúdbőrző kis csöcsökkel ember-törzs vala, nem tudhatni |
| még, hogy férfié, vagy asszonyé, hogy nőstény, vagy hím nemzőszerv |
| rejtőzik-e páfrányerdő-tokba bújt iszonyú kő-penge-teste |
| ismeretlen hasadékában, hasa-üregében, nyálzó, vérző, habzó, bíbor |
| kocsonya-tapogató-koszorús óriás kőpikkelykorsó, csápoló-szívócsöves |
| viaszrózsa-koszorú, lágy csecsemőköröm-pikkelyű forró szikla |
| hasadék éhes gyümölcse, vagy pórusos dagadt kicsi kő-ágyú, mint |
| az indiai mosolygó, bajúszos, álló férfi-kőistenszobrok kis kő- |
| pöcse, amely a dagadt, mohaszőrös kő-herezacskó fölött lóg kis |
| elvékonyodó-hegyű kő-hurkaként, s a bőrtok vége ráncosan föl- |
| csücsörödik, gyűrűsen, mint a pióca recés szívókorongja, s az eres, vékony kő- |
| fodor-szoknyából a kő-makk pupilla-hasítású búbja keményen |
| kiáll. Igen, nem tudhatni még nemét e titkos, titokzatos lénynek, |
| de arca mindenképpen ember-arc vala, egészben ember-arc vala. |
| Most, hogy a dalra dermedetten figyelt, s törzsét újra a nagy |
| mező felé fordította, gyermek-emberarcára újra a zagyva zavar, |
| tétovaság, butaság, izgalom, rémület kő-rostélyai, gyöngy-rostélyai, |
| rózsa-rostélyai, milliárd-likacsú korall-rostélyai, ezüst-rostélyai |
| libegtek, fölszállva páfrányerdőbe-bújtatott ismeretlen óriás-teste |
| büdös és rothadt, émelyítő mélyeiből, mint a mocsár-gyöngy, |
| a gazdag sár buboréka, amit a tavak poshadt, békanyálas öblei |
| böfögnek föl, amit a partszéli víz sár-gyomra könnyezik, a puha |
| fekete latyak, amely telve van állat-hullával, virág-halállal, növény-rothadékkal, |
| kirothadt-belsejű rovar-vázakkal, üres hártya-koponyájú kitin-köcsögökkel, |
| bogarak pórusos hártya-mellvértjeivel, föloszlott potrohok üres hártyacsévéivel, |
| varangyosbéka-száradékkal, lapos, üres csigaházakkal és négytornyú üveg- |
| hús-virágokkal bimbózó csigaházakból lágyan-ringó csiga-fejekkel, kis haldögök |
| behorpadt-szemgolyójú pikkely-rombuszaival, tetvek üveg-tokjaival, |
| vizipókok üveg-küllős, atom-gömb-szerkezet-modell-árnyékú csontváz- |
| kerekeivel, ikrás-bajszú egércsontvázakkal, kígyócsontvázak kőcsipke-pisai-ferde- |
| tornyával, madárhullák foszló toll-örvényével, lárvák likacs-pettyes, |
| üveges bőr-ingeivel, szitakötők otthagyott nagy páncél-állkapocsfogós, |
| lélegzőkutaktól-áttört hurkás üvegbőr-zsákjaival, amelyeken a |
| lábak helye kiszakítva, rongyos hártyacsövekként libeg, mint a |
| foszló gumi-nadrág. És ahogy ezek a kő-gyöngy-rózsa-korall- |
| ezüst-rostélyálarcok csöpp axolotl-arcán gyorsan egymásra- |
| rakódtak, a legfelső szikrázó csillám-álarc fölé mintha valami |
| mosoly húzta volna álom-kéreg-álarcát, mintha valami mosoly-álarc |
| rakódna libegve a gekkó-fej hökkent vonásaira. Igen, arcán a láng-moha- |
| harmat-virágpor-ámulat-vegyülék valami mosolyra hasonlított! De |
| ezt a lágy belső-virágzást nem ismerte még. Nem ismerte még ezt |
| a mellközépből-induló arany-mámort, könnyű aranyfüst-borongást, |
| ezt a mellközépi szelíd virág-dühöt, amely a bíbor-puha korall-fa- |
| bronhusok, a dagadó-apadó rózsafa-tömlők, egymást-hemzsegve- |
| virágoztató tüdőhólyagocskák, izzó, lüktető kék-rózsa hártyák, a szív |
| remegő tompa csúcsa alól, a mirigyes gumicelofán-burok finom vonaglása, |
| lélegzése alól nő föl a törzsben a torok felé, mint menta-illatú, |
| nagybolyhú növény, ánizs-illatú zöld száradzás, leveledzés, és |
| sarjad zöld kacsokkal, zöld indákkal tekeredve, benőve növény- |
| pamut-ágaival, növénypamut-leveleivel belűlről a törzset, a lüktető, |
| boldog szervekkel tömött élet-zsák belsejét, benőve a tüdőket, |
| hílusokat, izmokat, csontokat, bordákat, izom-arany pántokat, |
| szétosztódva és szétágazva növénypamut-száraival és bársony-zöld leveleivel |
| a törzs minden zúgában, hajlatában, barlangjában, bugyorában, |
| s a légzőcső s nyelőcső találkozásánál, ahol a porc-rugó csövek összeszájadzanak, a |
| gégébe áramlik, s a szájüregbe tolúl ez a zöld száradzás, leveledzés, |
| s onnan a koponyaüregbe nő fel zöld szőr-lángokkal, zöld pamut- |
| levelekkel, s a koponya-belső üregeit, járatait és vájatait |
| betölti egyre-apróbb pikkely-leveleivel, hogy végűl az agykoponya |
| buborék-sötétjében, a végső csontcellában erjedjen zöld növény- |
| füstje, leveleivel, indáival a belső csontfalak eres buborék-belső- |
| gömbhomorulatára tapadva, mint a vadszőlő tapadó-korong- |
| talpai, s visszafelé az agyvelőt is benőjjék puha zöld bokorral, |
| s a szemgolyókba nőve a kristályok, kévék, kúpok, kristály-kötegek, lencsék és csatornák |
| kocsonya-tojását apró pikkely-levél-csokraival kitöltse. Nem ismerte |
| még a mellkas belső növénypamut-korallvárát, a zöldlevelűt! |
| Nem ismerte még ezt a zöld-levelű, aranypor-csigaszarvakkal, bunkós |
| arany harangütőkkel a fehér-eres, aranyporral-befújt liliom-üst |
| aljából arany-péniszként fölmeredő reményt, ezt a liliomkelyhű |
| áhítatot, amely úgy nő ki a szívből, kemény, görcsös gyökereit a |
| szív húsába fúrva, mint az együgyű halott szerzetes szívéből a |
| liliom, amely halála után kihajtott szívéből, s zöld szárat növesztve |
| a nyelőcsövön, a gégén, a torkon, a szájon át kinőtt a levegőre, ki- |
| hajtott szakáll-bozontos, rothadó szájából hosszú zöld pikkely- |
| toronnyal, sűrű zöld növény-pórusos levelekkel az Isten felé, |
| s ott remegett a Szűz-Anya rengő pici emlői előtt óriás fehér |
| kristály-kehellyel, és minden gyökér-gubancára, szára minden pikkelyére, |
| minden pórusára, minden levél-kocsányára, minden levelére, levele minden |
| erére, levele minden sejtjére, levele minden szőrszálára, kelyhe minden |
| szirmára, kelyhe minden szirom-lángjára, szirma minden erére, szirma |
| minden pórusára, szirma minden sejtjére, porzóira és bibéire kívűl és |
| belűl, kívűl és belűl a pikkelyeken, leveleken, szirmokon, ereken, sejteken |
| pórusokon írva valék: Ave Mária, Ave Mária, Ave Mária, |
| Ave Mária, Ave Mária, Ave Mária, Ave Mária, Ave Mária! |
| Mert nem ismerte a mosolyt, az örömöt mégkevésbé, a gúnyt, röhejt, |
| bánatot, szitkot, átkot, csömört, szerelmet, haragot, szánalmat, reményt, |
| csak az éhséget, a kimondhatatlan éhséget ismerte csak, amely kő- |
| rozsdás hatalmas kő-késeivel szúrta, nyiszálta, reszelte, hasogatta |
| ismeretlen óriás-gyomrát, a talán több-gyomorból-összetettet, amelyek, |
| mint a kemény bogarak kis bőrhártya-csövekkel egymáshoz-csatolt |
| hólyag-szívei lüktettek eres hólyag-falukkal, s a hólyagszív-sorozat, |
| kis hólyag-hurka-lánc üresen nem rezeghet, mert ha belottyad |
| egymáshoz-száradó hártya-falakkal: a finom csövecskékkel, gyomrokkal, erekkel, |
| mirigyekkel és fújtatókkal, kristályokkal, belekkel, szőrökkel, hártyákkal, lemezekkel, |
| nyílásokkal, izmokkal, tojásokkal, karmokkal, vezetékekkel összeszőtt |
| csoda-szerkezet leáll, bomlani, rohadni kezd, elmállik, szét- |
| folyik, szétfoszlik, elpépesedik, megpenészedik, önmagába szárad, |
| vagy ottmarad a boldog hulla-zabálóknak kis kő-ravatalon, |
| moha-ravatalterítővel, önmaga hullája önmaga kitin-koporsójában. |
| Igen, az ökrendeztető, vad, könyörtelen, konok, kis arany- |
| koronás piros csipkebogyó-szeméből arany-füstkarikákat lövellő, |
| sűrű kis csuklásokkal csicsergő éhséget ismerte csak, az éhséget, |
| amely savanyú böfögéssel szállt föl ismeretlen teste forró kő- |
| barlangjaiból, mirigymohás kő-üregeiből, savanyú böfögéssel, |
| amely az örökké-hánytorgó savak-kútja-gyomorból, a büdös savanyú |
| lepedékkel, bűzös, pépes savanyú huruttal borított óriás bendő- |
| fal belső gumi-hánytorgásaiból, fodros lepedék-rángásaiból |
| szakad le nagy gáz-dörrenéssel, s a moha-kehellyel, szőr-gyűszűvel koronázott |
| darázs-vaginaként lüktetve össze-összeránduló szűk gyomorszájból |
| kitörve ömlik gáz-durranásával a kis szájüregbe-virágzó |
| nyelőcsövön föl a szájba, gyorsan fölhólyagoztatva belűlről az |
| orcák csecsemő-húsát s a kis nyálas csigabigaszáj-húsrózsafodor |
| szájon fütyülve kitör, mint a bálnák gőz-liliom-fújása a koponya |
| csont-sípjából, sípolva sistereg kifelé, mint mozdony-szelepen |
| a gőz, s a pici embrió-vagina-száj rózsa-eres és rózsaleveles hús- |
| fodrai kis nyálbuborékokat szülnek, mint fodrozódó, buborékzó kis |
| nyál-kutacska. Csak az ismeretlen test-belsőt kő-kardokkal |
| kaszaboló, kő-lándzsákkal döfködő éhséget ismerte ő, a kő- |
| patákkal vadúl rúgdalkozó éhséget ismerte ő, mintha óriás |
| kő-embrió rúgdalódzna kő-lábaival, ütne kő-öklével ecet-hordó |
| hasában, mintha nyolc-lábú kő-táltoscsikót készülne szülni |
| ő, a Megnevezhetetlen, s a nyolc-fejű, nyolc-lábú, nyolc- |
| szárnyú kő-táltoscsikó-magzat rúgdosna kő-patáival, |
| szárnyazna kő-szárnyaival, böködne kő-orrcimpáival, szúrná |
| belűlről hasfalát hegyes kő-füleivel, melyek mint a kő- |
| kanalak, böködné éhségben-izgatott gyomorfalát kő-szárnya |
| kő-tollaival. Csak az éhséget ismerte ő, s a szagokat: a virágpor, a vér, tojás, |
| mirigy, levél szagát, ujja gumi-gombjaival összenyomott bogár taknya |
| szúrós szagát, a páfránylevelek, virágszirmok, óriás növényi mirigyszőrök, |
| szőrös pikkely-pajzsikák illatát, az esőszagot, a pára-szagot, a harmat |
| kristály-illatát, nagy csiszolt-sejtű gyémánt-nyereg szitakötőszemek |
| szőrös üveghús-szagát, csak a szétlegyezett kitinbabérfa-csápok szagát, |
| csápfésűk szőrpáfrány-szagát, rovar-ivarszervek, bogár-petevezetékek, rovar- |
| tojócsövek erjedt illatát, óriás domború üveg-szemgallér alatt darázs-koponyák |
| és méhecske-koponyák rágószerveinek rothadt illatát, csak a szagokat |
| ismerte ő, a lepkefej alsó szőr-állkapcsából kinövő, majd csigásan |
| begöndörödő szőrdorong-szívócsövének méz-illatát, rovar-bogár- |
| lepke-légyszárnyak szőrbunda-hártyapikkely-vitorla-szagát, rovar- |
| pete, bogár-ürülék, madárfos szagát, csak a moha, a zuzmó, a |
| gomba, a penész szagát ismerte ő, a pók-kötél ragacs-szagát, mikor |
| selyemgumi-szálként a szövőszemölcs kis mirigy-csövén kitódúl, mint |
| hurkatöltőből a töltelék, csak az állat-vaginák, bogár-péniszek |
| szagát ismerte ő, s a tollakét, mirigyes irhákét, bundákét, szőrökét, |
| héjakét, vázakét, a párzás, a szülés, a halál szagát, a szerelmes |
| mirigy-kutak, petevezeték-kötegek, petezsákok, ondó-tartályok és |
| sperma-ágyuk vékony húscsöves falloszvég-bimbójának, húsos, tüskés, |
| pikkelyekkel-földagadó nemző-tobozok erjedésének szagát, a nyálzó, |
| véresen buborékzó rovar-rózsaszőr-hüvelyek vad kanca-illatát, |
| madárnőstények lázas, izzó mirigyrózsa-kútjának terhes illatát, |
| béka és gyík-hímek hímvesszőtlen sperma-gödreinek, pikkelyekkel |
| rózsa-alakban körűl-palázott peremű ondó-zsákszájainak |
| sperma-illatát ismerte ő, a tücskök, sáskák, szöcskék, kabócák |
| csáp-csigolyatornyainak és mohás lemezpáncélokból kovácsolt, |
| kitincsavarokkal összecsavart zöld kitin-páncélingeinek szagát, a |
| sáskák moha-gallérja szagát, mohos kőpáncélsisakja szagát ismerte |
| ő, s a szüléskor a tojással, magzattal kiömlő vér, |
| nyálka, lepedék, placenta, zsír, háj, magzatburok, vizelet |
| és véres lágy ürülék szagát ismerte ő, s a halál szagát, a |
| halál-tenyészet bűzét, gázbuborék-oszlásait, a rothadás gennyei, |
| zöld-eres mocsarai szagát, a fölbomló szervek dög-illatát, az |
| oszlás liliom-szagát, a foszlás csont-toll-bél-máj-tüdő-irha- |
| gyomor-izom-vese-húgycső-végbél-vesekő-köröm-csőr-velő-szagát, |
| s a korhadás könnyű bűzét, a hulla-szervek, hulla-csontok közt |
| erjedő füstszálú zöld penész szagát, a korhadó rostok növény- |
| barlangjainak, csont-barlangjainak és kitin-barlangjainak odvas |
| illatát. Csak az éhséget ismerte ő, a Titokzatos, a Megnevezhetetlen, |
| csak az éhséget ismerte ő, s a lét mámoros szag-üzeneteit, a |
| kövekét, a gyantákét, a fészkekét, az odvakét, a mézgákét, a |
| rügyekét, a levegő áramlataiét, csak a szél nehéz szagát ismerte ő, |
| s talán az égitestekét a láng-fogsorú csillagokét, az űr |
| szagát, a Végtelen-őshüllő forró párája szagát, a kemény kristálykő- |
| hüllő-has szagát, a virágzó üvegszikla-pikkely-hasét, amely ott |
| függött fölötte négycsövű, hegyes-csuklyájú, lüktető üvegpikkely- |
| zsákként minden nem-tudott éjszakáján. Hiszen, csak az |
| éhséget ismerte ő, és a szagokat! És nem ismerte vala önmagát, |
| önmaga rétegeit és mélyeit, önmaga burkát és összetettségét sem |
| ismerte vala, bonyolúlt lénye kétfajta takaróját, mely szelíden, |
| fokozatosan nő egymásba át, nem durva átmenettel, de finom |
| szőrökkel, pikkelyekkel, mohazsindelyekkel, pihékkel és hártyákkal |
| a pórusos tiszta bőr felé, s a sziklásabb csont-rücskök egyre- |
| vastagabb kő-toboz-pikkelyei, kő-cserepei felé, a második hát |
| kezdeténél még alíg látható kis lukas-végű, kő-csövecskét rejtő |
| kő-tövis-sövény felé, amely a gerinc durva vastagodása, a |
| második hát egyre-vastagabb kiszélesedése felé egyre-vastagabb |
| tövekkel, s egyre-vastagabb-likú hegyekkel, egyre-vastagabb kő- |
| csövecske-belekkel, egyre-nagyobb kő-pórusokkal taréjosodik |
| majd, ha látható lesz, s a második hátkezdettől egész a messzi |
| kő-farokcsúcsig ér, a második hát gerinccsigolya-hullámvonalából |
| nőve ki, mint egyetlen óriás levél-alakú kőtüske-hárfa, |
| amelynek szélső apró tövisei fokozatosan nőnek egymáshoz sűrűn sorakozva, |
| s a levélcsúcs középső, vastag fő-érként meredő óriás kőtüskéjétől |
| kőtűhegyeikkel lépcsősen rövidűlnek a hosszú farok-végig, ahol már |
| aprócskák ezek a kő-orrlikú kő-szemcsék, apró fogacskák, vékony kő- |
| reszelők, finom kőtű-ráspolyok, mint a csigabiga szája-belsőjének |
| szaru-pontfogsora. Mert mást nem ismert vala ez a titkos |
| árva lény, ez a kétfajta anyagból összeragasztott, kétfajta indulatból összeszájadzó |
| dupla lény, ez a kő-hús összenövés, állattakony-szarukéreg egymásba-ojtottsága, |
| ez az összetett lét-hasonlat, ez a kettős-végzetű halál, |
| ez a kétszeres-kiszolgáltatottság, kétfajta lényével végzetesen |
| összeragadt, két-önmagával szétválaszthatatlanúl összeforrt, |
| széttéphetetlenűl összevarrt múlandóság, ez a két-testű, de |
| egy apró húsfodor-rózsaszájú, s egy kloáka-nyílású magány. |
| Mert kloákaútja ott bimbózott a még kőgyűrűs, vastag, de el- |
| vékonyodó, kő-tatufarok tövén alúl, mint összecsücsörödött |
| kő-szőrös kőmirigy-rózsa, a kőpalával szélrózsa-legyező-alakban |
| körűl-palázott száj-kezdetű tojónyílás alatt, mint a törpe |
| kajmánoké. Nem ismerte vala önmagát sem ez a lény, ez a titkos |
| titokzatos kentaur-szerű bonyolúltság, ez a két-akaratú |
| húsrózsa-óriás, pikkelyes kő-buborék, ez a kő-pocakú, végtelen |
| hosszú kőpikkely-ostor, ez az elhegyesedő kőpikkelyzsákba |
| bújtatott csigolyalánc, a végén finom üvegzacskó-gyíkfarokkal, |
| ez az elfekvő, lihegő, iszonyú kő-korsó, kő-zsindelyekkel |
| teleragasztott óriás kő-urna, két ókori óriás pikkelylibaláb- |
| torony lüktető, talajig-lelógó kőhólyag-pocakú reszkető sárga |
| takonyrózsája. Nem ismerte még önmagát vala. Csak az éhséget |
| ismerte vala, és a szagokat ismerte vala. De talán megismerte |
| vala most a kíváncsiságot. Mert nem tudta ugyan, mi az, |
| hisz bonyolúlt volt és buta volt, de kíváncsi lett vala a hangra |
| nagyon, hogy kis szalamandra-agyáig, aprócska gekkó-agyáig |
| láng-örvények és tűzfodor-gyűrűzések lövelltek föl húsában, |
| csontjaiban és kő-lapjai között, mint a lázas csillagörvény, világrész- |
| katasztrófa-robbanás, hogy kis feje szinte lázasan virúlt, mint |
| a lázas csecsemőké, s szinte fülnyílásain, orrnyílásain, s szája |
| pici fodrain köpködött ki a láng, a csillag, tűzpehely, aranyfüst. |
| Kis teste, s talán összetett kőfolytatása is a párás páfrány- |
| erdő bársonytokjában reszketett. Egész összetett kő-hús-lénye |
| megremegett vágyakozásában vala. S lassan totyogva elindúlt, |
| óriás kőlibaláb-léptekkel ment a dal felé. A tiszta, tiszta dal |
| felé. Elindúlt végzetéből végzetébe. Mert most már oly |
| tisztán hallotta a dalt, oly élesen és tisztán, hogy bozontos kis lárva- |
| feje puha lázzal kigyúlt, mint lárva-csillag, lüktető csillaglárva, |
| oly tisztán hallotta a dalt, mintha pici rózsamohás fülkagylóihoz |
| gyémánt-kürtöt és kristály-trombitát szorítva, szőr-harsonákat és |
| moha-kürtöket tapasztva fújták volna buta lótetű-lárva-agyába |
| lebegő láthatatlan könnyű kürtösök, láthatatlan-szárnyú, ismeretlen- |
| szájú, üveg-hangszerüket füleihez-tölcsérező harsonások! Kis gigája |
| az arc, s az áll nagy vörös szőrbozontja alatt izgatottan föl-le-járt, |
| mintha egy fölfújt eres disznóhólyagba zárt óriás gyászmoha-kövér |
| lódarázs röpködne össze-vissza-csapódva, zúgva, őrjöngve és zihálva |
| hólyagbörtönében, s a hólyagfalnak csapódna nagy nedves, nyirkos csattanással kemény |
| üvegtakony-darázsház szemével, vagy puha ütődéssel, pamut- |
| durranással lövődne kék moha-rózsa potrohával a hólyag |
| száraz falának, s a pamut-hordó potroh becsapódása helyén |
| kék szőr-csillagok, arany virágpor-koszorúk maradnának a |
| száraz-eres hártyafalra tapadva. A nyirkos, könnyű térség, ahol |
| át kellett mennie, a hang felé, a tiszta, tiszta dal felé, a dal |
| felé, amerre elindult, nagyobb alíg volt, mint a gyermekkori tópart |
| rétjei, a zsombékos, nádas, lucskos kis mező, virágos könnyű láp, |
| gólyahír, kákics, vizi-liliom, sás, gyermekláncfű, vadtorma, szarkaláb |
| tanyája, harangvirág és csigolyás kalászos könnyű fű hazája, lapu- |
| levél, mályva, vadsóska, nyuszifül, bogáncs, tövis, szőrőslevelű, |
| kőpikkely-toronygombú szőr-salátatorony hazája, törpe bodza- |
| bokrok és törpe fűzfák világa, tücskök, sáskák, szöcskék, bogarak, |
| legyek, szúnyogok, pillék és lepkék, pókok, vizipókok, növény- |
| bolhák és növény-tetvek, darazsak, méhek, lótetűk, kukacok, |
| giliszták, hernyók, százlábúak és fülbemászók, rühatkák és |
| ászkák boldog hazája, csigabigák, békák, tarajosgőték, gyíkok, |
| siklók, csíborok, szitakötők, piócák virágokkal-őrjöngő, bábokkal, |
| lárvákkal, egerekkel, pockokkal, vidrákkal, vakondokkal, álcákkal, fészkekkel, |
| tojásokkal, petékkel, erszényekkel és újszülöttekkel zsibongó lucskos növény-szivacs-földje, |
| bárányfelhők ege, s a nappali pórusos hold-kőtojás ege, s a könnyű, |
| könnyű, könnyű madaraké. A könnyű, könnyű, könnyű madaraké! |
| Lassan totyogva ment a Névtelen, a Megnevezhetetlen, a |
| Kettős-alkatú, a Tiszta-mámorra-kíváncsi, iszonyú kő- |
| pikkely-oszlopait a virágos, lucskos, zöldszivacs-talajba fúrva és |
| cuppogva, lomha-lassúsággal, gyötrelmesen kihúzva, mint iszonyú |
| kő-dugattyú, hogy a bogaras-lepkés-füves-virágos zöld sár, a |
| fekete buborék-rostos puha zöld szivacs pukkant és durrant szinte, |
| és szikla-karmú kőhártya-talpai, a mérhetetlen pikkelyes kő- |
| libalábak körűl víz-koronák lövődtek föl a napfényes tiszta |
| levegőbe, s óriás kő-liba-léptei után vízhártya-legyezők születtek |
| zavaros, mocskos, levedlő-foncsorú tükörrel, amelyben állathullák, |
| bogárhullák, virágszirmok és lepkeszárnyak örvénylettek és úsztak |
| eltört bütykös kitinbajússzal, kipukkadt szemekkel, arany-lepkepor- |
| gyűrűkkel, aranyszőr-korongokkal a lepkeszárnyak körűl. És oly |
| lassan ment, mintha nem is menne, csak lassan düledezve topogna, |
| mint gúnárok a hóban, hiszen csak arra-született, hogy álljon! |
| Hiszen csak arra született, hogy álljon s behemót kő-gyaloglása |
| alíg haladt, s olyan volt szánalmas vánszorgása szinte, mintha |
| állna, kőszikla-karmaival a földkéregbe-gyökeredző óriás |
| iker kő-liliom, s fölfelé, ahol a kő-liliomfejek a szügy izom- |
| sonkáinál egymásba-harapva összenőnek, mint nagyívű gótikus |
| templom-oszlopok, az izmos kő-csésze öbliből rózsaszín kukac |
| nyújtózna hurkás rózsa-testével, s imbolyogna nagy zafirkő-ikrás |
| szem-napraforgó-tányérú rózsa-hurka fejével. De ment mégis |
| a Névtelen, ment előre a dal felé, a tiszta, tiszta dal felé! Ment |
| a förgeteg napsütésben, a tébolyúlt láng-háborúban, mert úgy |
| dagadozott, buborékolódott egyre-nagyobb fény-hólyaggá a nap, úgy |
| nőtt, láthatóan szinte tűz-pocakja, úgy erjedt lényével ön- |
| magából kidomborodva a csillag, mintha terhes lenne ön- |
| magával, s hatalmasra földagadt hasa tűz-bőre mögött |
| látszanának a csikó-fejű láng-embrió-férgek, mint a tengeri- |
| csikó-apa duzzadt tüskés szülőtasakjában, szögecselt üveg- |
| zsindelyes átlátszó templomkupola-pocakjában, állatüveg- |
| gesztenyetok-gömböcében az óriás feketebársony-szemrózsás |
| csikóhal-embriók, üveg-csikófejekkel, pórusos üvegkürt-orrlikakkal, |
| üvegszivacslappal leforrasztott-végű üvegtrombita-orral, amelyen félbe- |
| vágott üvegbuborékok az orrlik héjai, s üveg-erszények az |
| ajakcimpák, s gyöngypikkelyes üveghurka-embriótestük végződése a |
| farokkezdettől-indulva csigásan becsavarodik, mint a kaméleon |
| farka, mint gerincükből nőtt üvegcsigaház, lapos csigák tengelyből- |
| kifelé-gyűrűző mészváz-trombitája. A földagadt, áldott csillag, |
| mintha méhében fölrepedve új csillagokat készülne szülni már, |
| tűzgömbjével lüktetett, izzó bőrlikacsaiból tűz-tornyokat és |
| lángoszlopokat fújt vala a földre, láng-szárnyakat és fény- |
| szívócsápokat növesztve, tűz-szívókorongú polipkarokat, tűz- |
| kacsokat és láng-indákat sarjasztott a föld felé, a védtelen föld |
| felé, a másik égitest felé, a pörgő zöld-szőrzetű óriás-pete felé, |
| a zöld penésszel benőtt őshártya-tojás felé, amelyben a tűzkristály- |
| állat lakik, az izzó kristálytűz-embrió, a rózsa-arcú óriás tűz- |
| kocsonya-féreg. De nem tudta ezt az óriás kődugattyú-lábú, |
| a rózsakukac-fejű, a rózsahurka-testű. Mert semmit sem tudott. |
| Nem tudta önmagát, s a létet. Mert önmagát tudta legkevésbé. |
| Csak ment vala vánszorogva lassan, a förgeteg fényességben ment |
| vala, a hang felé, a tiszta, tiszta dal felé. Csak ment, bele- |
| sűllyedve lábaival a növényhús-szivacs talajba, mint nehéz, kövér |
| csődörök a sárba, s úgy húzogatta a fortyogó zöld sárból pikkelyes |
| csülkeit, karmos, kő-hártyás óriás-libatalpait, mint dupla |
| köröm-harangú csülkeit a vaddisznó a rothadó, zsombékos mocsárban. |
| S ahogy ment, lassan kihúzta iszonyú kövér kőpenge-másod- |
| testét a nedves páfrány-tokból, a lucskos moha-tokból kihúzta |
| vala irtózatos kicsorbúlt kövér kőpenge-másodtestét, kivonszolta |
| vala irtóztató kőpenge-másik-önmagát a páfrány-erdő-tokból, |
| a harmatos, lucskos moha-tokból, az iszonyú tőrt, a kövér |
| kő-kést, amelynek nyele kis lüktető gumibéka, amelynek |
| koronája kő-liliom, amelynek pengéje tüskés, kő-eres, vastag |
| puszta kő. Puszta, puszta kő. És most látszott csak, hogy ez |
| a kőpenge két oldalán középen hatalmasan fölhólyagzik, |
| két óriás kő-buborékkal kidagad, mint a kövér varánusz- |
| gyíkok hasa, s a vastag-tövű farok felé óvatosan ellapúl, nagy |
| dudorodása elvékonyodva ellapúl, s vékonyabb kőpikkelyekkel |
| hemzsegve fut, mint elsorvadó kő-izom a végtelen farok-ostor |
| vékony kő-csücsök-végéig, amelyből kőtövis-korona nőtt ki, |
| hosszú eres kő-tűivel, mint kőtű-harang, szürke kőtüske- |
| kehely. Mert most látszott az is, hogy a páfrányerdő zöld |
| pikkely-tokjába bújtatott eddig-ismeretlen másod-test |
| valóban kő, tiszta, tiszta kő, hogy iszonyú pikkelyes kő-penge |
| ez a test, kő-seprűs-farkú ős-szaru-zsák, valami megkövesedett |
| őshal fejnélküli testéhez hasonló. Mert most látszott csak, hogy |
| ez a test, ez a titkos második valóság, ez a titokzatos moha- |
| tokba-bújtatott kőpenge-magány, pikkelyes kő-tuskó-szenvedés, |
| óriás kőlegyező-farkú lihegő kőpikkely-korsó, hogy ez az |
| óriás vaskos kő-ebihalfarok, hogy ez a mohás zsindelyekkel-borított |
| iszonyú kő-tülök, amelyből az embertörzs, mint csigabiga |
| virágzik, most látszott csak, hogy ez a begöndörödő-végű |
| mélytengeri mészcsipke-kürt, csipkés-sejtű mészváz-trombita, amelynek |
| idegen-tenyészetű rabló-lakója az embertörzs-viaszrózsa, hogy |
| ez az irtóztató test valóban sárkánytest vala. Mindenképpen |
| sárkánytest vala. És látszott az is, hogy a szügyközépből, ahol |
| a dúdoros izmok két kőpikkelygolyóként összeérnek, mint |
| hatalmas pikkelyrózsás emlők, mint a Willendorfi Vénusz |
| köldökig lezsákadzó óriás-csöcsei, hogy ott, a szügyközépből, |
| a két likacsos kőgolyó közűl óriás kő-tüske mered előre a |
| fénybe, mint az Egyszarvúé, mint a narvál-hímek óriás |
| ajaktövise, mint a narvál-hímek óriásra-nőtt szemfoga, |
| hosszú, ragyogó csont-tüskéje. Igen, most látszott mindez, most, |
| az őrjöngő tiszta fényben. És most látszott az is, hogy ez a |
| hatalmas sárkánygyík-másodtest, amely csigabiga-lassan |
| kivonszolódott a napfényes, lángoló tiszta mezőre, ez az óriás fekvő |
| kő-fénytoboz, az ívhullámosan hajlított hát babér- |
| levél-alakú óriás kőtövis-hárfája alatt, s az elfogyó-vastagságú |
| gyíkfarok-ostor farkot-lezáró kőtövis-kelyhe előtt, s elől |
| a dagadt combtövektől a gerinc, a has, a has-alj és az ágyék |
| felé indulóan más-más pikkelyezésű, hol finomabb, hol durvább, |
| hol körmösebb, hol sziklásabb, hol szarusabb, hol üvegesebb, a |
| lágyabbra-készült hajlatokban gyík-csecsemő-finom, az érdesebb, |
| vaskosabb kidudorodásoknál kígyóbőr-szerű, majd a nagy durva |
| dúdoroknál, a tízhektós pocak oldalain már csont-cserép-tetős, |
| a has felé, alúl, a roppant kő-hólyag alja felé, mint a zöld varánusz- |
| gyíkok fehér kőmirigy-szövete, sárga gyöngy-hímzés-vánkosa |
| a zöld gyöngyszőnyeggel behúzott széles borda-bárka alatt, amely |
| a tejútnak-fordítva úszik, hiszen a nagybütykű gerinc a |
| bárka csigolya-gerendája, s a nagykarmú lábak, vagy pikkelytokba |
| húzott kezek földnek-fordított evezői. Igen, gyík, kígyó, varánusz, |
| kajmán, krokodílus, tatu, toboz-állatka, hangyász-sün, madár- |
| láb-pikkelyek, zsindelyek, cserepek, csontlemezek, páncélöv-szeletek |
| és szív-alakú csonttoboz-tollak, vastag ős-sárkánygyík-csontlevelek |
| és mégvastagabb kő-tollak keveredtek elosztva roppant másod- |
| testén, a szenvedő test rendelése szerint, a hónalj-gyűrődések, s a |
| faroktő, a szügy-levelek és a hegyes farokvég, a babérlevél-alakú |
| szikrázó hát és a halhólyag-alakú roppant has, e pikkely- |
| zacskóban lotyogó roppant kőtojás kívánsága szerint. És most |
| látszott az is, hogy elkövesedett-kérgű iszonyú sárkánygyík-másod- |
| testén mindenütt, a pikkelyekből kiszájadzóan és a pikkely-levelek |
| találkozásánál, görbe és végig az egész hosszú testen, amely olyan volt, |
| mintha óriáskígyó kecskebakot nyelt volna le, vagy a fák-lakója-kígyó |
| nagy madártojást, most látszott az is, hogy nemcsak a kőhárfa-taréj |
| és a farokvég-kőtüskeharang kőtövisvégei kis kő-kutak, de a |
| pikkelyek, levelek, tollak, palák is szitásan áttörve vékony, hosszú |
| kőzsákokkal, kötegesen átszőve kőcsövecskékkel, kő-csövecske- |
| kévék nyílnak kis csücsörös szájjal teste minden részletében: a |
| háton, a hason, a taréjtüskéken, a farkon, a lábakon, a combokon, |
| a térdeken, a szügyön, a farok-harang pórusaiban, a gyűrt kő- |
| zsák hónaljakban, a pocak-alsó vérző kő-ráspolyai és taknyadzó |
| kő-reszelői között, minden összenövésnél és szétnyílásnál, minden |
| összeforrásnál és elívelésnél, minden találkozásnál és minden szét- |
| kelyhesedésnél, minden kőcserépen és kőtüskén. Annyira, hogy óriás |
| kő-lopótöknek hatott közelebbről ez a behemót testrész, amelyet héja |
| minden sejtjében átfúrt a fürkészdarázs, vagy óriás kőcsipke-szita- |
| ebihalnak, párolgó kő-szita bojtosúszós-őshalnak, áttört kőcsipke- |
| harang-hólyagnak, elvékonyodó kőcsipke-szárú óriás kőcsipketollnak. |
| És ezek a kőzsákocska-csokrok és kőcsövecske-kötegek áttörve a |
| megcsontosodott durva kérgeken, ahol a test puhább és lágyabb |
| rétegeibe értek, lassan porcossá váltak, nyájas és hártyás porc- |
| gyűrűcsövekké alakúltak, mint a madár-gégecsövek, csirke- |
| nyelőcsövek, harkály-légzőcsövek. Vonszolta kettős önmagát a |
| Megnevezhetetlen a könnyű tiszta réten, a tiszta, tiszta réten, az |
| őrjöngő nap fénykéve-szívócsápjaival behömpölyögve, a vad tűz- |
| szívókacsokkal körűlgomolyogva, mintha medúza rojtcsipke- |
| harangja, vagy mélytengeri húsrózsa tapadna és csápozna körűl |
| jáspis-rózsa-szívókájú szívókar-üstökével, eleven éhség-koszorújával |
| tüskés, üveg-gomba-szemű mélytengeri halacskát, begöndörödött-üveggyűrű-farkú, rombuszos- |
| üvegpajzsokkal összeforrasztott, csiszolt kristálytörzsű, csiszolt-kristály- |
| csikófejű, ember-pislogású, rezgő üvegnyárfa-koponyabóbitás hal- |
| csikót. Sőt, most látszott az is, ahogy gőzölögve vánszorgott a |
| réten, teste minden kő-csövecskéjéből füstölögve, sárkánygyík- |
| másodteste minden kő-kutacskájából párologva, hogy szivárvány- |
| gyűrűk és pára-koszorúk övezték teste gyík-részletét, mintha |
| óriás fehér pamut-tojásban lenne óriás kő-embrió, mintha óriás |
| fehér vatta-hordóban tekeregne kő-varánuszgyík-magzat, |
| mintha izzó fehér selyem-bábban kő-béka lihegne, most látszott |
| az is, az őrjöngő tiszta fényben, a hát és a has pára-bundája alatt, |
| hogy alúl, a faroktő ostorkezdeténél, ahol a párolgás kisebb volt, |
| mint a test más felületein, mert a zsombékos lucskos talaj inkább |
| deresítette a kőcsövecskék erjedt dögszagú gőzét hűvösével és |
| árnyaival, s azok csak dér-szájfodrokat növesztve, kis hópihe-virág- |
| szoknyákat, fehér szakállkákat és jégtaréjkoszorúkat kristályozva |
| csöndesen füstölögtek, igen, most látszott csak a vékony pára-szemfedő |
| alatt, hogy alúl a faroktő ostorkezdeténél, a csontpala-liliom tojónyílás |
| és kőrózsa-mirigyzsák kloáka-nyílás alatt kis férfi-nemzőszervet |
| hordoz ez az iszonyú sárkánygyík-másodtest, jelentéktelen, kis |
| kő-hurkát, apró pikkelyes kő-zacskóban apró heréket. Az egész nemző- |
| szerv-együttes olyan volt, mint két kis kő-alma között csüngő ráncos kő- |
| kukac, gyűrt bőre ráncosan rászáradt a hurkás pici csőre, ovális- |
| pupillájú makkja sem volt nagyobb, mint egy megkövesedett béka-szemgolyó, |
| amelyre körűl keményen rászáradtak a kőmirigy-szemhéjak, mint |
| kis kő-gatyaszár, mint kis kőszoborra tapadva ráhúzott kőpikkely- |
| zsákocska, amelynek száját elfelejtették bekötözni, s a megkövesedett |
| kőhurkahéj úgy fodrozza körűl kőcimpa-kürtjével a szemgolyó-középen |
| kivájt kőtojáshéj-belsejű kőszemgolyós kövér fejet, mint a közép- |
| kori urak fejét a csipkegallér. Igen, a nemzőszerv-egész olyan |
| volt, mint egy megkövesedett levelibéka rothadt őskori kő-kígyótojásokon, |
| sorvadt, hervadt, láng-nélküli, lázas durunggá, rücskös furkóvá |
| dagadni, kemény pikkely-ágyúvá duzzadni képtelen, szánalmas kő- |
| féreg, zacskójával és kőhagyma-gombos botjával, mint egy meg- |
| kövesedett csiga olyan vala, akit házából félig kibújva ért a kő-halál! |
| De mégis férfi-nemzőszerve vala a Lénynek, a tojónyílás és a |
| kloákanyílás alatt, hervadt pici kő-szőlőfürt, fonnyadt pici |
| körte, pórusos ütőjű kő-harangocska, férfi-nemzőszerve vala |
| a Vánszorgónak, s így hát nem tudni minek nevezhető ez a |
| Kettős-végzetű, ez az Egymásból-hús-és-kő-kiágazás, ez az |
| Ember-sárkánygyík-összeforrottság, ez a Kétirányú-dupla-akarat: |
| hímnek, csődörnek, baknak, kakasnak, bikának, kannak, |
| vagy éppen hermafroditának? És ment vala lassan totyogva a Kíváncsi |
| Megnevezhetetlen, ment vala a könnyű tiszta mezőben, a sásos, |
| zsombékos, kákicsos, füves kicsi réten, ment vánszorogva vala, |
| ment az Ember-sárkánygyík kettős akarat, úgy vonszolta gőzölgő dupla |
| önmagát irdatlan bütykös kő-libalábaival, mintha kétlábon-járó |
| óriás ebihal menne a réten, mintha egy hegyes kőkéreg-toronnyá csavart |
| házú csiga mászna két kakaslábbal segítve önmagát, s fehér |
| húskordbársony-teste a csavaros kőtokból, a csigás kő-tülökből félig |
| kicsavarodva kis kő-várként elindúlna óriás hattyúlábakon, maga |
| után vonszolva ismeretlen teste óriás kőcsipke-mésztrombitáját, földugva a tiszta |
| űrbe négy selyemkupolás kőtornyát, amelyekben látni a higany- |
| hagyma-harangokat a higany-harangkötéllel. Ment vala a |
| könnyű tiszta réten, a zsombékos, lápos tiszta mezőn, ment vala az |
| őrjöngő tiszta fényben, a nap aranyszigonyaival körűldöfködve, |
| arany-tüskésen, mint egy óriás arany-sündisznó, csak ment vala a |
| dal felé, a hang felé, a tiszta tiszta dal felé. Ment füstölögve, |
| párologva és gőzölögve. Ment füstölve, párologva, gőzölögve, |
| hogy sárkánygyík-hátsórésze, mintha egy óriás szivárványszőrű |
| darázs-potroh lenne, arany-pántos, csillámszőrdongás szivárvány- |
| hordó. Csak ment a könnyű tiszta réten át, vánszorogva vonszolta |
| önmagát, a dal felé, a hang felé, a tiszta tiszta dal felé! És |
| nem tudta még a létet, nem tudta kettős-önmagát. Mert |
| csak a dalra figyelt, csak a dalra fülelt. És buta volt. Bonyolúlt |
| volt és buta volt. Észre még most sem vette, hogy a zsombékban, |
| nádban, sásban körülötte, a mohákban, mocsárban és a fákon, a |
| bokrokban, zöldszőrű pocsolyákban, lepedékes kis vizekben, |
| virágok szárain és a virágok kelyheiben, hogy a nyálkás zöld szivacs- |
| ban és a mohos gödrökben, nyirkos üregekben, sőt a levegőben, |
| a fény arany-legyezőtollain és arany-toll-lapjai között, ha nem is |
| hozzá-hasonló végzetek lüktetnek, virágzanak, szuszognak, lihegnek, |
| szeretnek, táncolnak, zabálnak és ürítenek, de valami vele-azonos |
| kettősségű mámorok, tébolyok és szerkezetlenek, egymáshoz-nem- |
| illő összepáradzások, kétfajta-szerkezetű egymásból-kinövések |
| hemzsegnek, kásádzanak, nyüzsögnek, röpűlnek, bozsognak, |
| rezegnek, vibrálnak és zörögnek. Kristály és szőr, kő és takony, pikkely és |
| moha, bőr és malachit, toll és üvegtakony, kitin és rózsalevél, |
| csont és gyöngyvirág-csengő, kecsketőgy és bogárpotroh, karom és csáp- |
| toll-szövetség, madárfej-békatestikerség mozgolódik, vartyog, csipog, |
| zúg, hörög, hortyog, cincog, sziszeg, csicsereg és röpűl körülötte. Mint |
| a légyfejű gyík, amelyik lába óriás-tobozain mászik köldöke |
| felé. Vagy a gyíkfejű légy, amely ott röpűlt el közönyös, buta szeme |
| előtt. Aztán nagy ívben pörögve megfordúlt, s rászállt ránctalan |
| kavics-homlokára. S ott lihegett kis pikkelybőrdob-fújtatóival, |
| kettős-ágú nyelvével nyalta hegyes likacsos szaru-peremű szájaszélét, |
| nagy szőrfésű-hártyalegyező-buborékpamat-pamutbojt-piheseprű lábaival törölgette |
| hatszögű-eres szárnya szőrös üveg-ablakait, amelyek tüzeltek a |
| fényben, s a láb-söprűk nyálától meggöndörödött az ablaksejtek |
| hatszögű szőrkoszorúja. Törölgette nyálbuborékfürt-pihemeszelő- |
| szőrbojt-karomcsokor-kristálylevéllegyező-lábaival szőrös-pórusú |
| szárny-ablakait, az erek tokja közt kifeszűlt szőrpikkelyes |
| hólyagokat, mint a csarnokok üvegkupola-sejtjeit gumifésűjével |
| az ablakmosó. Pislogott, mint egy szárnyas kő-táltoscsikó. De |
| nem látta mindezt a gőzölgő összeforrt ember-sárkánygyík- |
| Kíváncsiság. És nem látta azt sem, hogy különösen a kétéltűek, |
| a hüllők, a legyek, szúnyogok, pókok, a hártyaszárnyúak, hólyag- |
| szárnyúak, receszárnyúak, szőrzsindelyszárnyúak, púder-szárnyúak |
| és pamut-szárnyúak osztódtak és legyeződtek mindenféle álom-alakká, |
| osztódtak és forrtak egymásba, ágaztak és bokroztak egymásból bőrös |
| és szőrös és páncélos és púderes és csáptollas és kristálylegyezős, tarajosgőte- |
| farkú és nagy pamuttoll-páfrány-csápú dupla micsodákká, madár- |
| fejű békákká, békafejű pókokká, óriás púder-páfránycsápú lepkefejes |
| kígyókká, pókfejű egerekké, madár-testű szarvasbogárhímekké, |
| harkálybogarakká, sziréngőte-pillangókká, csigabiga-szitakötőkké, |
| szitakötőfej-kristálykoponyás teknőcökké, varjúszárnyú varangyokká, |
| szőrös őzecske-lábú, őzecske-pofájú skorpiókká. Különösen a békák |
| sokszorozódtak és sokasodtak hemzsegve, önmagukat is több-ágúra |
| osztva, szerveiket és testüket önmagukban többfelé-osztva és meg- |
| sokszorozva, őrjöngő változatosságban és gazdagságban, tébolyúlt |
| gyönyörűségben, mint a lét álomküldöttei. Mert voltak két- |
| testűek és négyfejűek, hátrafelé-ugrálók és olyanok is, amelyeknek |
| tömzsi varangyos törzséből legyezőalakban nyolc zöld babhüvelyhez |
| hasonló törzs nőtt ki, végükön a kis kőpala-békafejekkel, és volt olyan, |
| amelyiknek csak egy hártyástalpú lába nőtt ki hasa közepéből, s azon |
| ugrált, vagy állt, mint hóban a liba s volt olyan, amelynek kövér nyaka |
| körűl, mint az abroncsnélküli és fagyűrű-nélküli kerék küllői: lábak |
| nőttek, s úgy hordozta ezt a kocsonya-küllő-koszorút, mint középkori |
| rabok nyakukban a fakereket, sőt háta közepén, a gerincvonalon végig, |
| egész a kőmirigy-csücsörgés-szájú hegyes farig hártyástalpú lábak taréjlottak, |
| mint nagykelyhű húskristályvirágok, a sziromerek végin nagy görbe |
| körömmel, zöld nyálkával a hártyaszirmokon. Voltak szemnélküliek, |
| voltak szájnélküliek, voltak fejnélküliek, voltak hat-törzsű- |
| egyfejűek rengeteg lábbal, volt olyan, amelynek tokájától faráig végig az |
| egész hason kis lábak ezre nőtt, mint a has hártyáslevelű lábszakálla. |
| Volt itt kocsonyatuskó, amely csak lihegett s bugyborékzott, bőre mirigyei |
| füstölögtek, volt itt átlátszó mirigybőrű kocsonya-zsák, amelyben |
| a fej, a lábak befelé nőttek a látható lüktető szervek közé, s |
| mint egy jégtuskó ragyogott: amelyben befagyva béka, hal, pióca, toll, |
| virág. Izzó kristálytuskók hevertek, lábatlan kristályrönkök, |
| amelyeken kívűl éltek, a kristályból kivirágozva szinte, a kristály- |
| lapok és szögek, hasábok és élek bőrére nőve a szervek: a szív, a |
| tüdő, a gyomor, a belek, az érrendszer, a vesék, az agyvelő, a máj, |
| az ivarmirigyek, s a tömör kristály-testben csak a szemgolyók, s a fül |
| gyűrűs csontürege, s a csont-kürt orrlikak sárga csontpereme ült, |
| mint ősgyantában a pók, bogár, méhecske, százlábú, béka, gyík. És |
| a legkülönösebb a szőlőfürt-béka volt, két változatban is, sőt |
| háromban talán, mert az egyik csúcsos hát-farán hordozta |
| szőlőfürt-szemét, mint óriás szőlőfürt-alakú petecsomót, s ott |
| vibrált, pislogott, forgott rombusz-hasítású pupilláival, aranykarika- |
| keretével a kő-eres kőgolyó-szőlőfürt-szemcsomó háta hátsó |
| résziben, pislogó ikra-zsák, pillogató, pupilláit penge-keskenyre- |
| beszűkítő kőtakony-buborékhalmaz. És a másiknak, akinek a |
| szemek helyét eres kőkéreg nőtte be, körűl a nyakán, mint gyöngy- |
| nyaklánc ragyogott a szemgolyó-koszorú. De a harmadik, a harmadik |
| volt a legtitokzatosabb! Mert ez a harmadik egész testén szem- |
| golyókat hordozott, nem is volt más, csak egyetlen szemgolyó-gombóc, |
| négy gyönggyel-kivarrt-lábú kukoricacső, egyetlen szemgolyó-szőlőfürt, |
| hiszen teste minden felületén szemgolyók szikráztak: a fejen, a tokán, a háton, |
| a hason, a faron, végig a combokon a talpakig, a lábujjakon is |
| végig, a kis karmokon is, mint apró vízgyöngyök, légbuborékok a harang- |
| háló-építő vízalatti pók testszőrei közt, potrohszőreibe ragadva, |
| a talphártyákon is kívűl és belűl, mint hemzsegő üveg-levéltetvek. |
| Olyan vala ez a szem-szőlőfürt-béka, mintha gyönggyel-kivarrt |
| ruhába, gyöngy-sisakba, gyöngy-álarcba, gyöngy-kesztyűkbe és gyöngy- |
| csizmákba öltöztette volna a titkos teremtés. Önmaga szemgolyó- |
| szobra volt ő. S e soklábúak, sok-törzsűek, sok-fejűek, |
| kristálytuskók és ragyogó béka-kavicsok között ott ült nagy |
| rücskös testével a Békakirály, ott ült pislogatva bölcsen egy |
| bodzabokor árnyékában, a halálillatú zsongásban, óriás virágikra- |
| tányérok bólogatása, virág-kocsonya rengése alatt. Ott ült koponya- |
| csontjába forrt és feje nyirkos bőrrügyeibe, hideg mirigy-dombjaiba forrt |
| aranykoronával, s az aranycsipkehálókorona, az arany-korallház- |
| korona csipkecsúcsain egy-egy szemgolyó virágzott, pici szaru- |
| leveles kőtokban, kőpala-liliomkehelyben, olajos mirigyzsákban, |
| szines pikkelykorsóban, s forgott pikkelykorsó-tokjával együtt |
| előre-hátra-oldalt-lefelé-fölfelé, mint a kaméleon szeme. |
| De ezt se látta a Vánszorgó Megnevezhetetlen, és nem látta a |
| többi koronásokat sem, a királyokat, a hallgatag közönyösöket, |
| nem látta a büszke Madárkirályt, aki ott ült egy zöldtollú öreg |
| görcsös fűzfaágon, pirosbóbitás madárfején a koponyabuborék csontjából |
| kinőtt hatszögű kristályrudakból álló kristály-koronával, amely |
| szögletes rúdvégén kristályból növénybe forr át, a rúd-csúcsok lassan |
| pikkelyleni, szőrösödni kezdenek, mint a virágok szára, s a pórusos, |
| szőrös növényszárak pihés növénycsészéi, levélrózsa-tányérai kék |
| sziromkoszorút növesztenek, s illatoznak bíbor-eres ágyékkal, kék |
| növény-sejtekkel, bibe-falloszokkal, virágpor-lábszárcsontokkal. |
| És nem látta a napfényes földbarlang-száj előtt ülő Rovarkirályt, |
| akinek nagy kristálybabérlevél-legyezős babérfa-csápjai mögött, a |
| kitinkoponya likacsos narancsbőr-szerű csonthéjazatából nőtt remegő lágy |
| koronája: a kocsonya-koszorú, az eleven gyertya-korona, amelynek |
| végein kis lángokként pici rubint-tollak libegtek ropogva. És |
| nem látta a nagy sárga, mézes ikratányérú virágon ülő Lepkekirályt, |
| akinek nagy kristály-darázsház-szemei, kocsonyával kitöltött darázs- |
| ház-papirrózsa domború szemkorongja mögött, amelyek úgy álltak ki |
| moha-koponyájából, mint madártestből félig-kibújó tojás, s |
| vastag-főerű, óriás, állat-púderes, szőrzsindelyekkel-benőtt |
| kristálytoll-csáppáfránylevelei mögött a koponya-mohából, a |
| sűrű virágporos fejszőrből nő ki koronája, amely nem más, mint |
| moha-koponyájához hozzánőtt gyermek-koponya: s a varratos |
| fehér emberkoponya felső buborékszelete lefűrészelve, mintha agy- |
| műtéten esne át, vagy mint boncoláskor a hullák koponyája, s a |
| büdös agygödörből, a velőnélküli csontbarlangból párolgó, vérző |
| rózsabokor nőtt ki rengve, füstölgő vérszirom-salátával, bolyhos |
| bársonyszirom-hagymafejekkel. És nem látta a mohos föld- |
| likból húsgyűrű-fejét kidugó Gilisztakirályt, akinek csücsörös |
| húsfodrozású szája, vagy törzsvége a fogaskerék-húsráncos száj- |
| gyűrűvel olyan, mint egy kisfiú farkincája, akinek rózsaszín, |
| piros erekkel körűlzsákozott gyűrűcső-fejéből, vagy törzs-elejéből |
| színarany-levelibéka nőtt ki hatalma koronájaként, mint apró |
| Buddha-szobor, nagy pocakkal, nagy tokával, nagy mellekkel, nagy |
| eres köldökcsészével, s aranybajúszos aranymosollyal; és nem látta |
| azt sem, hogy óriás, gyémánt-pamutból horgolt hálókorona közepén |
| ott ül a Pók-király, kövéren, mint a világegyetem, s kettős titkos |
| gyémántköves moha-koponyájából, amelyekben úgy ülnek az óriás |
| szemkristályok, mint zöld moha-irhában a sziklák, szőr-koponyájából, |
| a kitin-kéregből kinőve, s a szőrös kitinhártya-koponyával összenőve, mint |
| sírkő áll ki sok-kezű kő-koronája, mint rengeteg-lapátú |
| isten-szélmalom, mint rengeteg-kezű Síva-szobor, s a kő- |
| tenyerek árnyéka a csiszolt óriás szemkristályokra vetűl, amelyek |
| úgy állnak ki a nehéz fejszőrből, a szőr-álarc pamut-bojtjaiból, |
| mint ragyogó mézgába, sárga borostyánkőbe-temetett darázs |
| szőrös potroha szőrharangkoszorús tojónyílásából a félig-kitojt |
| pete, a gyöngykéreg-tojás, mint szőr-kelyhes légzőnyílásából |
| a borostyánkéreggel körűlnőtt kibuggyanó utolsó légbuborék, megkövesedett |
| levegő-tojás. Igen, kő-tenyerei árnyéka a kristályszem-rönkökre vetűl és |
| elveszik a kristályhasábok, hatszögű sejtoszloprózsák |
| tört kristály-mélyeiben. De nem látta mindezt a Megnevezhetetlen |
| Vánszorgó, az óriás Dupla-mámor, a kettős-végzetű Kíváncsiság, |
| csak ment tovább a hang felé, a tiszta, tiszta dal felé, az egyre- |
| tisztább dal felé. Mert most már rózsamohás dobhártyáit böködte |
| arany-tűivel a dal, hogy kis fülei megreszkettek, mint a |
| vizilovak húscsőr-füle. És valami kis szél is jött épp a dal |
| felől, kis gyönge, forró-leheletű szél, kicsit-erősödő forró |
| fuvallat, s rángó üveg-izmai között, forró szélizom-kötegei |
| között hozta a dalt, a dalt, a tiszta, tiszta dalt. Igen, valami |
| kis szél jött, forró bizsergés, hogy arca és feje nagy vörös haját, |
| koponyája bíbor hajzatát meglebbentve fodrosan hátrafújta, |
| önmagából becsücsörösödő, önmagát-behorpasztó forró léghártya- |
| zsákba gyömködte, mint az aranyfüstöt, mint nagy piros zászlót. |
| És persze, nem látta a Vánszorgó Kíváncsi, azt se látta, hogy körülötte |
| bozsog, pezseg, hemzseg a lét, az egyszerű, a furcsa, a tiszta és |
| amorf lények esznek, nemzenek, lihegnek, párzanak, ürítenek bogyómagot, |
| kristályosúlt vizeletet, véres fost fröccsentenek, kitinszárnyakkal, |
| csápcsontvázakkal, kitin-páncélruha-roncsokkal, savtól-lerágott |
| rovarlábszárcsontokkal zsúfolt lágy véres ürüléket, hogy zabálnak, |
| böfögnek, rágnak, isznak, szívókáznak, szürcsölnek, lefetyelnek, |
| bagzanak, kaparnak, fészket építenek, petéznek, ikráznak, tojnak, költenek, |
| kis homok-gödrökbe ássák tojásaikat, s azon kotlanak madarak, tyúkok, |
| teknőcök, kígyók, gyíkok, törpe sárkányok. Nem látta, hogy a |
| tarajtosgőték nyálzó és véres szülőnyílásából a vaskos kocsonya-levél |
| faroktő alatt kis tarajosgőték rángatódzanak kifelé, a véres és |
| lepedékmocskos szülő-húsgyűrűt feszítve és nyomva fejükkel, |
| hátukkal, vállaikkal, és üvegből-fújt, rézdrót-érhálózatú, pici, |
| körmös emberkezükkel a rángó vaginát, az izzó hüvelyszájat széthúzva, |
| mint egy véres gumizsákot. Nem látta, hogy tojásokat törnek föl madarak, |
| sárkánycsibék, gyíklegyek, kígyók, teknőc-csecsemők. Nem |
| látta azt sem, hogy minden létező inkább törpére sikerűlt, a |
| rovarok, pókok, legyek, szúnyogok, bogarak kivételével, hogy |
| valami torz törpe-lét vette körül, törpe-virágzás, törpe- |
| szájadzás és törpe egymásba-forrás, és egymásból-kiágazás, s hogy |
| épp óriás libatalpas, sárkánykörmös pikkelytorony-ballába |
| mellett, a kis piszkos zöldnyálas mocsárban törpe sárkánygyíkok, |
| bagzanak, törpék, de mámorra igaziak, páncéllapokból összeszögeltek, |
| csontlevél-taréjúak, tüske-oszlop-farkúak: ott fortyognak, totyognak |
| szikrázva, csikorogva, cuppogva, röfögve, nyerítve, sárbuborékokat fújva |
| kő-kürt orrlikaikból, a mocsarat bugyborékozva röfögő fújásukkal, |
| egymásra-tekerődző két őskori kő-reszelő, sikítanak, nyihognak, véres |
| nyáluk csurog véres kristálytű fogsorukból, egymás csont-köcsög orrlikát |
| nyalják rubint-reszelő nyelvükkel, testük kis kőzsákjai forrón |
| gőzölögnek, porlik nagy szemcsékkel szerelmes kő-ráspoly- |
| ölelésükben kő-testük, szikrákat csihol a vad kanca-csődör |
| kő-horzsolás-ölelés, kis malac-szemgolyójuk véresen forog |
| taréjos, mohos kő-álarcú kősisakjuk mohagyűrűs üregeiben, és sírva, |
| fújva totyognak a kőpikkelygatyások a zöld lekvárban, a zöld gumi-buborékos sárban, |
| hörögve sír a törpe-nőstény, ahol törpe kőkakas-kanja vastag |
| páncélos far-mozgással és szaru-páncél-lapokkal bepalázott |
| tompor-rángásokkal és lágy pikkelygumi-tövű ágyék-döfésekkel üti |
| véres hosszú kőszivacs-gombját a sárkány-asszonyba, s a sárkány-tehént ölelvén |
| kőpikkelykesztyű-karjával, a kőtüskebuborék-asszonyhátat, |
| hogy rózsamohás hasa vérzik az asszonyhát kő-szögeitől, ahogy |
| belefúródnak páncéltalan hasába, s a sárkány-tehén, a kő-kanca |
| szerelme-éhes bíbor mirigyzsák-belsejét szinte kifújja lázzal |
| a kőliliom-szájú sárkány-vaginából, s sír a kő-asszony, ahogy egyre-nehezebb |
| szuszogással, egyre-vadabb lökésekkel döfködi a vérző piros |
| kő-rózsa-kútba duzzadt, izzó kőpikkely-vesszőjét a habzó-ágyékú |
| törpe sárkánybika, mint eleven kőpikkelygomb-makkú kő- |
| rózsa-virágot, vad ondót-lövellő kő-ágyékszarvat, véres, izzó |
| dugattyút. És nem látta azt sem a Megnevezhetetlen |
| dupla-Szenvedés, hogy nem is oly messze roppant törzse |
| kőhólyag-hömpölygésétől kék-bíbor-arany-fehér-lila |
| sziromszökőkútként a talajból fellövelő virág-óriás |
| oszlop-csokor alatt, mintha gyermekcsoport ülne, valami |
| hamvas, fehér kis csoport az óriás-növényszárak tövében. Talán |
| gyermekek voltak ők, az űcsörgő csöndesek, a tétova ácsorgók, a |
| szelíd csípkedők, báva legelészők, a rettegni nem-is- |
| tudók! Talán gyermekek! A szégyentelenek. De ki tudja milyen |
| anya szűlte őket? Ki tudja miféle anyák? Ki tudja miféle szégyen- |
| anyák és gyász-apák nemzették őket? Ki tudja milyen torz, hülye |
| mámor, kretén-szerelem, vagy vinnyogó, nyálzó imbecillis-hempergés |
| volt ágyékba-lövelltetésük, forró, vonagló méhkürt-vándorlásuk, |
| savós hüvelyben-haláluk, anyapetébe-fúródásuk vaksi gyász- |
| gyönyöre, ki tudja milyen idióta-ágyékok és sátán-furkó |
| kocsonya-lángok egymásba-csapódása, egymásban-kivirágzása és |
| szőrös-szájú izzó rázsákadzása volt e szörny-emberkezdet és |
| bávatag ember-virágzás, nyálzó, furcsa imbolygás erjedt, izzó, |
| savanyú csonka-csődör és óriáskukac-kanca, férfi-kan és asszony-emse- |
| szerelem izzó fészke? Mert miféle szerelem akarta őket? Miféle vaksi végzet? |
| Miféle szerelem? Hisz szerelemre vágyik minden, ami él. Egymásba- |
| fúródni vágyik minden kétnemű izzás, kettős-erjedésű mámor, |
| két-alakzatú szerelem-készülék, hím és nőstény-nemiszerv, a |
| hermafrodita-kettős-szerelemszervek, az állat-bimbódzás, sarjadzás, |
| osztódás, állatzsák-elkötődés, befonalazódás, befűződés, szájadzás, hólyag- |
| kettőződés-közötti elkötődés. És szűlni akar kanca, emse, tyúk, |
| nőstény, minden megtermékenyűlt létező, minden emlős-méh, eleven- |
| szülő kétéltű méh-mirigyzsák, izzó mirigy-méhű rovar és bogár- |
| anya, vad csókkal-harapó gumipumpa-csókú pikkely-levél |
| hal-asszony, hüllő-tojózsák, tollas madársegg-sátorba rejtett |
| tüzes-mirigyű madár-tojózsák, a rák, a skorpió, a százlábú, a |
| csiga, a tengeri-rózsa, a csupa mészcsipke-hüvely, likacsos |
| mészcsipkezsák-tőgy, a korallvázcsipkekesztyű-zsákállatka, a |
| pók, a tetű, a baktérium, a vírus, a lepke, a szitakötő, a féreg, a |
| giliszta, a tüskés költő-tasakú tengeri-csikó, a rája, a polip, a |
| tengeri csillag, a tengeri uborka, a bálna, a cápa, a tigris és a páva, |
| igen, szerelemre éhes, nemzeni, bagzani, párzani, tüzelni, szűlni |
| akar minden, ami él, a fölsorolhatatlanul-billió-virágú lét- |
| akarat. A kristály, a kő, a növény, a virág, a tűz, a halál. De |
| ki akarta őket, az ácsorgókat, a nem-is-tudják-létezőket, a nem- |
| is-tudják-szenvedőket? Miféle gyűlölet-mámorú apák és anyák |
| nemzették e gyermekhez-hasonló kis billegőket, földet-ütögetőket, |
| levegőt-kaparókat, vizet-szürcsölőket? Mert az óriás virág- |
| árnyékok, bibe-árnyak, szőrös növény-ernyők és hányinger- |
| vad-illatú virágszoknyák alatt, a zöld elefántláb-vastag és zsíráf- |
| láb-karcsú növényoszlopok tövénél, ahol még zömöken össze- |
| forrva egyek, s ahonnan szétágazó zöld pihés küllő-gerendákkal |
| szöknek föl a felhőtlen ég felé iszonyú kürtjeik, harangjaik, |
| trombitáik és tölcséreik, ott a zöld-árnyékú zsongó némaságban |
| kis gyerek-csoport áll hülyén és hússal-virágzó önmagában. Lehet, |
| hogy pete, ikra, tojás vagy döglött anyaméh volt a fészkük, |
| héj, hárty, bőr, gumiszövet, bábszövet, placenta, burok, pete-kéreg és |
| takony-zacskó tapasztotta körűl magzat-álmukat, kő-lárvaként |
| összecsavart embrió-magányukat, s ott libegtek, mint óriás szén- |
| kéreg-labda-szemű, pántos aranykéreg-koponya-szemű meg- |
| kövesedett hurkás férgek, az óriás szögletes üvegsejtlapokból össze- |
| forrasztott üvegkoponya-szúnyoglárvafejen a csigás fülkagyló-koronggal, |
| a kis eres kocsonyatuskó láb-kezdeményekkel és kéz-kezdeményekkel, becsavarodott |
| kő-gyűrű-csikóhalfarokkal. Ám az is lehet, hogy az őrjöngve- |
| izzó, tüzet fortyogva-okádó, láng-hörgésű, kőzetet, kristályt, |
| ércet, létet-megolvasztó tébolyúlt Föld fújta őket, mint részeg üveg- |
| fúvó szesz-elmebajában és halál-mámorában a föld izzó |
| tűzkristályokkal-virágzó fölszinére, s mikor üszkösen hűlni |
| kezdett, ott maradtak a földön dermedetten, a hamuszőrű, kristályolvadék- |
| pecsétes árva talajon, átlátszó üveghólyag-fiúk, áttetsző |
| üvegbuborék-lányok, virágzó üveghólyag-üvegbuborék-gyermek- |
| csokor, mert oly átlátszók voltak és oly törékenyek. És oly |
| különösek is, mint köröttük a lét, bár nem különösebbek, mint |
| köröttük a lét. Törékeny, torz üvegfigurák, üveghólyag-pocakok és |
| üvegbuborék-rózsák, az üvegtesten áttetsző szervekkel, vad |
| szerv-virágzással, lélegzéssel, áramlással és lüktetéssel. A |
| legkülönösebb az a kis csoport volt, amelyik egy óriás-lepke |
| szőrös aranykéreg-szárnya tövén a dinnyenagy mézhólyagot |
| szopogatta, harapta szinte, mint cukorkása-gombócot. Az |
| egyiknek, mert ruhátlan volt mindegyik, oly óriás vastag pénisz volt kis törpe |
| teste gyönge ágyékára ragasztva, az óriás szőrzsák-herezacskó tojásai |
| közé tapasztva, hogy a földön hosszan előtte feküdt, mint |
| egy iszonyú ebihal-farok, mintha egy rózsaszín üvegtakony-ebihal |
| nőtt volna ágyékára kocsonya-tök fejével, vastag farok- |
| zászlójával; a másiknak feje a nyakból kinőtt egyetlen szem- |
| golyó, amely irtózatos íriszével és kormos rézüst-nagy pupillájával |
| talán a másikra ráragadt, sűrű aranycsipke-kráterszájas, |
| lenyúzott lónyakbőr-eres tojáshéj-fehérjével, mint egy könnyes |
| pöfeteg-gomba, s csak hátúl, a tar koponyacsonton látszik, |
| hogy csontfoglalatban van mégis ez az óriás szem-gyémánt, |
| mint egy gyűrű-bölcsőben. És ezen a dülledt szemgolyó-koponyán |
| se szemhéj, se szemöldök, se szempillaszőr. A harmadiknak csak |
| törzse volt, leforrasztott-nyakú üvegzsák, leforrasztott-végű üveg- |
| cső-lábcsonkokkal és karcsonkokkal, a csuklóknál, bütyköknél |
| összeolvasztott kéz és láb-nélküli üvegzsák vala ő, amelyben szinte |
| ketyegnek a szervek, mint egy üveghólyag-órában a fémcsipke-szerkezet. |
| A negyediknek összeforrt üvegszája mögött és üvegállán át- |
| nőttek a felső állkapocs szemfogai, mint az elefántagyar, vagy |
| orrszarvú-ajakcsonttüske, vagy rozmár-agyarak, amelyek a pórusos |
| húspárna, szivacs-tűpárna ajakrózsákból cseppköveznek |
| ragyogva a földig. Az ötödiknek akkora lábai voltak, mint |
| az egyiptomi kő-istenszobroknak, hogy törpe teste előtt az óriás |
| kő-lábfejek, iszonyú kő-ujjak a kő-teknősbékahát-körmökkel |
| valahol messze elől feküdtek tyúkszemeikkel, mint a |
| kövér kő-csöcsű szfinxek. A hatodik, a legnyúlánkabb talán, |
| a hatodik, a kétkezű, aki a Megnevezhetetlen Titkos |
| Vánszorgóhoz állt legközelebb, a hatodik vala Emberfa- |
| virág, szörnyű húsvirágzás, az erjedni-mámorosúlt kezek |
| kis üveghólyag-szobra. Mert balkeze hüvelykujja, mint |
| óriás borsóhüvely, vagy óriás üvegkalász, iszonyú üvegtorony, |
| nagykörmű üveg-ág csöpp kopasz feje fölé nőve ragyogott a tiszta |
| fényben, s jobbkeze kis üvegcsillagából újabb kezek, az újabb |
| kezekből újabb ujjak száraztak fölfelé, sarjaztak oldalt, nőttek |
| ágakkal-bokrokkal szélesűlve és vékonyodva, ágaztak végűl |
| finom üvegcsövekből sarjadó üveglevelekké, takony-bimbókká, kristály- |
| csillagokká, hogy vala a hatodik jobbkeze, mint csillogó üvegkézfa, rengeteg |
| tenyérrel, ujjal, bütyökkel, körömmel, mint izzó, űrbe-felnövő |
| átlátszó üveghólyag-habcsokor. Igen, ott álltak ők a tiszta, |
| tiszta fényben, a fültelenek, a kézfejnélküliek, az üveghártyával beforrt- |
| pinájúnak, az üvegfa-kezűek, a szemgolyó-koponyájúak, a kilátszó- |
| erezetűek, mert erezetük húsukból kiragyogva lángolt, mint a félidős magzatoké, és |
| majszolták, szívták, rágták, szopták, ették, lefetyelték, nyelték |
| az óriás szőrpikkelyes, mohazsindelyes ér-rece-ernyő tövének |
| sárga mézbimbóját, hónalj-mézhólyag-szirupját, ahogy |
| lehetett, ahogy tudták, ki-ki szervei, csonkjai, kocsányai és üveg- |
| kacsai képességei szerint, igen, ahogy csak lehetett. És arcukon |
| szines lepkepor-álarc, szemükön lepkepor-szemhéj, kezükön világító- |
| arany lepkehímpor-kesztyű, mellükön, hátukon, fejükön |
| szikrázó aranyfoltok, s lábaikon, s az árnyékos füvön az aranypor- |
| permet csillagai és pikkelyei. S ahogy fogdosták az óriás lepke- |
| szárnyat, a szárny óriás kristályfája: a szőrös, pórusos erezetfa |
| lekopott szőreivel, csupasz mohátlanságával vala, mint a lerágott |
| csontok, s az erek között feszülő sejtes lepkebőr vala, mint |
| leforrázott tyúk kopasz háta, leforrázott disznó háta-bőre, |
| denevér lerohadt-mohájú szárnya barna hártyája, puszta bőre. |
| És vala rajtuk arany-lepkeszőrből aranysisak, aranyszemüveg, |
| arany-szemfedő, aranyszőr-ing, szemükön aranypor-csésze, |
| koponyájukon aranyszőr-harang. De a Kőhólyag-hasú, a Kő- |
| buborék-pocakú, a Kőtű-hárfás-gerincű, a Megnevezhetetlen |
| Kő-hús-duplaság nem látta maga körűl a létet, a gyermek- |
| nyomort, a növényi, állati spórádzást, a bimbózást, virágzást, |
| nem látta maga körűl a nemzést, kihordást, szülést, szoptatást, |
| etetést, halált, temetést. Nem látta a vonagló véres mirigy-hüvelyekből |
| kirángó és kiforgó véres és nyálas újszülötteket, a véres és nyálas-hajzatú fejeket, |
| véres és taknyos-hajzatú koponyákat, a kiömlő mirigyeket, |
| placentákat és méhburkokat, nem látta a véres csecsemő-kitolulást |
| a megtágult, rángó, vérző hüvelyekből, s nem látta a tőgyek, |
| csöcsök, csecsek, emlők szopását, a lágy-vad döfködést az emlő- |
| bimbóra gyűrűsen ráforrt pici szájjal, a vad-éhes döfkölődést, |
| amely az egész fej, s az egész váll erejével nyomkodja, szívja, |
| döfi a tejmirigyfás emlők, tőgyek, csöcsök és bimbók dagadt, lágy |
| húsát, nem látta a boldog rovartáplálkozást, a hulla-zabálást, |
| a dögevést, a lárva-takonyfalást, az álca, lárva, bogár- |
| embrió, rovar-magzat zabálását és rágószerv-munkáját, mikor |
| a lágy-bőrű kocsonyahurkákból nagy darabokat kiharapva esznek, |
| hogy kitin-fogsoruk között bimbózik a lárvatakony, szakad a |
| likacsos gumiselyembőr. Nem látta az elevenszülést és az |
| eleven-falást, az újszülött-kicsinyeiket-megzabálókat és a |
| más-nedveit-szopókat, a vért, a nyiroknedveket, izom-taknyot, |
| idegvelőt, gerincvelőt és agyvelőt szopogatókat, szürcsölgetőket és |
| rágcsálókat, nem látta a más heréit, ivarmirigyeit, csápjait |
| és kocsonya-kristályvirág-szemeit rágcsálókat és a ragyogását- |
| vesztett-szemgolyó-nedveit-szürcsölőket. Nem látta a halált se, |
| a dögöket, hullákat, halottakat, holttesteket, és nem látta a |
| rothadást, erjedést, bomlást, penészedést, gázbuborékolást, |
| eltaknyosodást, szétfoszlást, korhadást, romlást, a halál-égést |
| se látta, és nem látta a koporsókat se, a természet koporsóit és nem látta ő a temetőket. |
| Nem látta a föld-koporsókat, szőr-koporsókat, moha-koporsókat, |
| pikkely-koporsókat, hártya-koporsókat, barlang-koporsókat, |
| háló-koporsókat, kő-koporsókat, csontkoporsókat és fa- |
| korhadék-koporsókat, nem látta a növény-koporsókat és állat- |
| koporsókat, a kőzet-koporsókat és kristály-koporsókat. Mert |
| semmit se látott a Megnevezhetetlen. Mert bonyolúlt volt és |
| buta volt. Nem látta ő a temetőket. Az állati, növényi lét |
| burjánzó vad temetőit. A Mindenség füstölgő, erjedő, robbanó |
| temetőit. Nem látta ő a Föld temetőit. És nem látta ő a |
| Világegyetem izzó temetőit. Mert nem látott ő a zöld-szőrzetű, |
| kőzet-csontú földkéreg alá. És nem látott a Mindenség tűzlő |
| sejtjei közé. Nem látta ő a Mindenség pörgő, dörögve-kerengő |
| gázbuborék-temetőit, tűzgolyó-temetőit, kristályolvadék-csöpp-temetőit, |
| atom-bomlás-kukacháló-hólyag-nyüzsgés-temetőit, amelyben úgy nyüzsög az |
| őstűz, mint faágra-ragasztott lüktető hernyóháló-zacskóban a |
| nagy szögletes szénrög-szemű hernyó-embriók. Mint ondótasakban a |
| lárvafejű eleven ondó-milliárd. Csak ment, csak ment a |
| dal felé, a dal felé, a tiszta, tiszta dal felé. Vonszolta |
| roppant kőhólyag-pocakját, kő-hárfás gerincét, kőtű- |
| harang-végződésű farkát az Embersárkánygyík-Ámulat, |
| vonszolta óriás pecsétfatörzs-lábával, kőhártyás-talpú |
| óriás kőgúnárként vonszolta önmagát, mint a halált. A dal |
| felé, a tiszta, tiszta dal felé. Vonszolta önmagát a könnyű |
| tiszta réten, a könnyű, tiszta réten, a dal felé, a tiszta, |
| tiszta dal felé, mint az Emberiség hatalmas, titkos, buta temetőjét. |
| Vonszolta önmagát, mint érthetetlen ocsmány túlvilágot. A |
| másik lét ronda Emberrózsa-rezgésű sárkánykőpocak- |
| Mennyországát. Vonszolta önmagát, önmagában az Emberiség |
| jövőjét, önmaga múltját, a titok jelenét, a dal felé, a tiszta, |
| tiszta dal felé. És lassan átvonaglott a zsombékos, sásos, kákicsos, |
| nádas kicsi réten ember-fejű, ember-törzsű iszonyú kő- |
| varánuszgyík-teste, nagy piszkos, zavaros víz-teknőt, vízredős |
| mocsárkoporsót vájva ki a zöldszivacs-talajból roppant kő- |
| hólyagtestű hasa kotyogó hömpölygésével, kőpikkely-ráspoly- |
| pocak-alja nyikorgó vonszolódásával, hasa hatalmas, vérző kő- |
| fogú kőreszelőivel. Nem látta azt sem, amit eltiport hatalmas |
| kő-hártya talpaival, amit péppé, cafattá, ronggyá, máz-vonaglássá, |
| cseréphalommá, csont-kásává, hús-kásává és kitin-csont-hús- |
| szőr-toll-szilárdabb-nyálka-vér-izom-belsőszerv-lekvárrá |
| taposott irgalmatlan lassú kő-libatalp-dugattyú lépteivel. Mint |
| ahogy azt se látta irtóztató butaságában és irgalmatlan kíváncsiságában, |
| hogy mindenféle növény-állatházasság, madár-virágösszeforrottság, |
| kőzet-növényegyesülés és rovar-moha-társulás virúl, dagad, dadog, |
| hemzseg, fújódik, szőröződik, tollazódik, buborékolódzik, és |
| hervad, sorvad, fonnyad, pernyésedik, haldoklik, pusztul és |
| döglik körülötte. Emlősök nőttek össze madarakkal, énekes- |
| madarak sündisznókkal, rágcsálók teknőcökkel, egerek, |
| patkányok, pockok, vidrák, menyétek, nyusztok, nyércek és |
| hódok, vakondokok baglyokkal, rigókkal, fülemülékkel, cinkékkel, |
| sármányokkal, varjúkkal és közönséges kakasokkal, bogarak forrtak |
| egymásba liliomokkal, jácintokkal, őszirózsákkal, rovarok ragyogó |
| hasábos és mindenféle idom-szerkezetű kristálykövekkel, gombák |
| kucsmája, tölcsére, tányéra, fodorcimpája halakkal, kígyókkal, |
| gyíkokkal szövetkezett szétválaszthatatlan és szétboncolhatatlan |
| kemény-puha, laza-kőrostos, gombaszivacs-kitinváz, növénybőr- |
| állatcsontváz, viráglevél-rágcsálószőr, mirigyes kétéltű-irha- |
| növénylevél, állatszőr-liliompihe, kőzet-kagyló-madártoll- |
| ikerségben, egytestűségben, egymásban-létezésben. Mert voltak |
| rózsafejű rákok, rák-rózsák, mókus-pókok, bagolyvidrák, hódliliomok, |
| béka-fecskék, rókasármányok, tűzliliomdenevérek, lepke- |
| piócák, szitakötőegerek, halkutyák, bagolypávák, kecskebak- |
| halak, pillangómacskák, rózsapárducok, szamártövis-skorpiók, |
| ormányosbogár-patkányok, kristályrúdkéve-csókák, varjúibolyák, |
| korallvázharang-szöcskék, virágsáskák, tetűvirágok, cinkepoloskák, |
| földigiliszta-tulipánok, és ki tudja még miféle dupla létezők, |
| inkább törpék, mint óriások, tébolyok, poklok, szenvedések, temetők. |
| Folytathatatlanok és megállíthatatlanok. Kimondhatatlanok és |
| virágzó dagadt diadallal létezők, a haláltól-összeragasztott |
| dupla halálok, egymásnak-értelmetlen virágzások, szenvedések |
| és pusztulások! Miféle csontváz-szövetség tartja össze őket, miféle |
| páncélos-rostos-puha-kőágú-kristálydorongú-csontpálcikájú-növény- |
| száras-kitinhordós-kitinhártyadongás torz szerkezet, egymásba-csigolyázó, |
| és egymásból-kigerincesedő növényszár-kőkalicka-kristályketrec- |
| csontkosár-kitinpáncélruha-szövetség? Micsoda csont-kő-toll-szőr- |
| hús-szőrbunda-virágszirom-bibeszál-halpikkely-kopoltyú-pikkelyház- |
| tüdő-gombaszár-kristályköteg-összenövések, egymásból-kiágazások, |
| egymásból-kitolúlások és egymásba-források nemzettek, születtek, |
| virúltak és haltak meg itt, a tiszta, tiszta réten, a tiszta, tiszta, |
| zsombékos, sásos, kákicsos, nádas kis mezőn, és messze odébb, az |
| ismeretlen, titkos messzi tájon, amely ki tudja meddig ér, amíg |
| csak kő lesz, puszta, puszta kő, piros szénkristályizzású kő-kalász- |
| pusztaság, izzó fehér kristályszivacs-messzeség, kő-lángú üresség, |
| kormos, mohás, léttelen, fekete-kő-temető! A legfurcsább mégis az |
| az óriás százlábú volt, amely szivacsos kristályhordókból összeforrasztott |
| kristályhólyaglánc-testét lassan kígyózva és tekerve lába felé |
| mászott, talán hogy iszonyú kő-pikkely-durungján, állatokkal, virágokkal, |
| növényekkel és rovarokkal-virágzó kőpikkelyliliom-lábán gyűrűsen |
| föltekeredve ember-törzsére másszon, talán kis kukaclárva-gekkó- |
| levelibéka-ebihal-rózsahurkahernyó-tarajosgőte-keverék ember- |
| fejére szikrázó kristálytöviskoronának, s ott üljön, mint csipkés |
| üvegkalap, millió-küllős üvegkerék, villogó kristálytűkből-font |
| üvegkoszorú. Igen, a legfurcsább ez a százlábú volt, mert üveg- |
| hordóiból, az üveghordólánc minden abroncs-szeletéből és gyűrű- |
| izmából másfajta láb nőtt ki izmosan és csontkristályosan mégis, oly |
| vaskosan, hogy a dúdoros kemény izmok, mint borostyán-kévék |
| tapadtak körűl az üvegcsontra, s a felsőcomb tövénél liliom- |
| kehelyszerű húsos kötegben forrtak a légzőlikacsos üvegtörzsbe. |
| És minden lába másfajta lény lába vala, és minden lába-végződése |
| másfajta lény lába-végződése vala. Volt madárláb, hattyúláb, pókláb, |
| borjúláb, csikóláb, szarvasbogárláb, légyláb, lepkeláb, őzláb, |
| vakondláb, varangyláb, egérláb, rókaláb, macskaláb, darázsláb, |
| sündisznóláb, hangyászsünláb, tetűláb, majomláb, gyíkláb, elefántláb, |
| zergeláb, zebraláb, zsiráfláb, vizilóláb, orrszarvúláb, keselyűláb, |
| galambláb, medveláb, kacsacsőrűemlős-láb, kengurúláb, torláb, temető-láb, |
| potrohláb, fejláb, rágószerv-alatti-láb, fogóláb, kotróláb, ásóláb, |
| sáska-láb, csontálarc-szájnyílás-körüli-láb, szöcske mohos kősisak- |
| koponyája-lába, sáska szögecselt állatcsontlemez-hernyó-sisak- |
| koponyája ajak-koszorú-lábai, hódláb, pingvinláb, rákláb, és |
| még ki tudta hányfajta láb, hártyákkal, körmökkel, karom-rózsákkal, |
| nagygombos gumipálcaujjakkal, osztott, hasított, egypatkó-patákkal, |
| hártya-legyezőkkel, kristálysöprűkkel és üvegbuborék-pamat-esernyőkkel, |
| szőrösek, pikkelyesek, palásak, bőrözöttek és hártyázottak, csont- |
| ágak, kő-ágak, moha-ágak, kitin-ágak, kristály-ágak, érc-ágak, |
| szőrcsizmák, tollcsizmák, mohacsizmák, és pikkelycsizmák. És |
| még ki tudja hányfajta lábak valának lassan-gőzölgő kristály-szivacs- |
| testéből kinőve, ki tudja hányfajta lábak valának? És mindegyik |
| lába menni másképp akart, menni vala, kopogva, nyikorogva, nyögve, |
| hártyázva, kaparászva, karom-rózsákkal kapaszkodva, medve- |
| mancsokkal totyogva, csikópatákkal kopogva, macska-pamut- |
| rózsaugrásokkal ugorva, kengurú-csontszőrlegyezőkkel csapkodva. |
| Ahogy ment, szinte nyikorogtak kristálycsigolyái, s kristálymoha- |
| hordó törzslánca az ezer-más lábakkal lassan tekeredett az |
| óriás kőpikkelypálma-oszlopok felé, vitte tömpe üvegfejét a |
| grafit-pont-szemekkel, vitte, vitte a halál felé. Mert alig ért |
| a jobb kő-oszlop közelébe, az a neki-puha lápból, a virágzó |
| könnyű sárból nagy cuppanással kihúzódott, s a csonteres, iszonyú |
| kőhártya-talp egy fokkal odébb úgy verődött vissza a virágos könnyű |
| sárba, a virágzó sárszivacsba, mint csigáskarmú, kőbordás |
| kő-esernyő-bomba, hogy a százlábú eltűnt alatta ezer-más |
| lába virágzó rejtelmével és üvegszivacsgyűrűlánc-törzse láb- |
| mámoraival, virágzó értelmetlenségével, s ezer-lénnyé fröccsent |
| szét az üveg-csoda, ez a mindenféle létező lábából összeragasztott |
| üveglánc, mintha pók, szamár, béka, gyík, légy, hód, kecske, |
| malac, lótetű, sáska, emu és mindenféle más tiszta lény csomósodott |
| volna össze egy kopasz dombon özönvíz-ijedtében, s ezt a minden- |
| fajta állat-kupacot érte volna a kő-esernyő-bomba, a kő- |
| dugattyú-telitalálat! Ő-maga, a virágzó üvegértelmetlenség eltűnt |
| a sárkoporsó büdös fenekén, a láp gázmirigy-gyomrában, a |
| takonylepedékes vízlegyező-szemfedő alatt, csak itt-ott a sáros |
| füvön, a víz gyűrűző felszinén, s a sarat-dagasztó sárkánygyík- |
| láb kőpajzsain, mohos, virágzó barlangszájaira tapadva, s az |
| óriás sarok-kakaskarom hegyére ragadva rángott egy-egy láb, |
| tehénláb, madárláb, rovarláb, békaláb és egyéb kitin, szőr, pikkely, |
| hártyacső-halál, pata, köröm, mancs, és hártyatalp-dermedettség. |
| Igen, a legfurcsább mégis ő volt, a koronátlan Százlábú-király, |
| a mocsárba-taposott virágzó állat-összevisszaság. Mert voltak itt a |
| zsombékos, sásos, kákicsos, nádas tiszta kis mezőn, rejtve és |
| a zöld függönyökből kifedve, kis sárbarlangjaikba bújva, hideg |
| sáralagútaikba fúródva, kicsücsörödő szájperemű, taréjos sár- |
| kancsóikban lihegve, csipkés sárzacskóikban, nyállal összeragasztott |
| sár-zsákocska-fészkeikben dobogva és lihegve, fészkeiken és tojásaikon |
| ülve, virágok között merengve, darázspapirházban bozsogva és a |
| levegőben cikkanva, libegve, remegve, dörmögve, zúgva és zizegve, |
| föld-üregükbe tekeredve, gödör-tojásukban szuszogva, víz-alatti |
| pókhálóharangjukba dugva légbuborékos, szőr-bokros, pamut- |
| bojtcsokros potrohukat, sárgombóc-köcsögeikben petézve |
| éppen, voltak itt a vízben, a fűben, a földben, levegőben és a |
| virágokban, kalászok üvegtüskéi és vízalatti gyökerek lepedék- |
| fodor tekervényei között, a vízben, a földben, a kőzetben, a fákon, |
| növényzetben és a levegőben tiszta, tiszta, tiszta lények is, |
| eredendő-alakzatúak, eredendő-értelmezettségűek, eredendő- |
| megálmodottak és eredendő-végzetűek is, mámoros, tiszta, |
| tiszta lények. Bogarak, pókok, rovarok, emlősök, rágcsálók, |
| halak, férgek, hüllők, kétéltűek, lepkék, sáskák, szöcskék, |
| patások, növények és virágok. Vadkecskék, vadcsikók, vad- |
| szamarak, vadlovak, rókák, rákok, legyek, tetvek, liliomok, |
| szitakötők, harangvirágok, szarkalábak, fákon és a levegőben, a könnyű |
| tiszta levegőben tiszta, tiszta, tiszta madarak, csivitelő, csicsergő, |
| éneklő, füttyögő, sikoltozó, rikoltozó és forgó, pörgő, keringő, |
| lobogó könnyű, könnyű, könnyű tiszta madarak! De ő |
| nem látta maga körűl a létet, nem látta vala maga körűl a sistergő, |
| fortyogó, forró, bugyborékzó, zakatoló, hörgő, sikoltozó, szerelmes |
| és halálra-készülődő létet, a földben, a vízben, a sárban, a |
| kőzetekben, a fákban, a füvekben, a fákon, leveleken és virágokon, |
| a földön és a föld alatt hemzsegő alakzatokon, a tisztákat és a |
| keverékeket és a bűntől-fogantatottakat, a kettős-végzetűeket, s egy-halálúakat, |
| az egymásban-szenvedőket, s egymással-vonszoltakat, az egymástól- |
| meg-nem váltottakat, s az egymással-összenőve-marakodókat, az |
| egymástól-álmatlanokat, az összeforrt-másképp-evőket-másképp- |
| ürítőket, a több-részükben-másképp-emésztőket-másképp-szenvedőket, |
| másképp-terhesülőket, a többfajta szépség és többfajta vágy hús- |
| szőr-kitin-pikkely-mirigyragya-összeforrottjait, a lehetetleneket és |
| vergődőket, a halállal-minden-testrészükben-másképp-üzekedőket, |
| a madárfej-bogárpotroh, halfarok-szitakötőkoponya-üveghólyag- |
| csöcsök, a rókafarok-szőrmozaikszárnyú-lepketest, a lila páncél- |
| olló-durung-kék-acél-ajakcsipesz-szakállú rákfej-ráktörzs- |
| kócsaglábú-darázsszőrhordó, a gémfej-pókhátsórész, a mészcső- |
| hurkatekervénycsigaház-nagyérküllős-szőresernyő-fülű-patkósorrú- |
| denevérfej szövetségét, nem látta az egymásból-kidagadókat, az |
| egymásban-ragyogókat, az egymást-virágzó-részleteivel-összeragasztott |
| vartyogókat, kaparókat, sziszegőket és sipítozókat, a másképp- |
| nyelőket-másképp-emésztőket, másképp-fosókat-másképp- |
| húgyozókat, az összevissza-szőrösödőket-pikkelyesedőket- |
| bőrözötteket-páncélozottakat-tollasodókat-karmozottakat- |
| patázottakat-csőrözötteket-gumigyűrűs-szájú-pikkelytokos-bíbor- |
| gumizsák-tátogókat, a varangyosbékafejű kiscsikókat, az |
| óriás mohacsipkecsáptollas szőrpikkelykoponya-lepkefejű |
| vaddisznókanokat, akiknek tömpe mohabuborék-tokájából |
| öt szívókacs tekeredett legyező-alakban a mocskos kan-szügyekig, |
| mint öt szőrcsigaház, öt külön moha-pikkely-tekervény-szakáll. |
| Nem látta ő maga körűl, s maga fölött a fénylő tiszta levegőben |
| a tisztátalan, s a tiszta létezőket, a röpködő gyík-kristály- |
| legyezőket, a cikkanó lókoponyás pamut-kereplőket, a |
| pamutból-horgolt-vitorlás teknősbéka-csecsemőket, a madár- |
| lovakat, menyétsasokat, holló-százlábúakat, lüktető |
| hártya-vitorla-buborékokat, skorpió-medúza-gyíkokat, a |
| szitakötőszárnyas-foraminiférákat, amelyek ott libegtek feje körűl |
| ezer takony-liliomos, kocsonya-bojtú, éhes üvegszívószájharangú |
| kőcsövecske-szövevény-testük ezer befalazott-cellás, csigásan föl- |
| tekert ezer kőcsövecske-kútnyílású mészvázkürtjével, a |
| radiolária-szöcskéket, amelyek ott pattogtak vérpettyes, |
| nagycombú páncélos-szöcskelábon, mint állatüveg-rózsákkal, |
| egysejtű-takony-kalászokkal, és éhes üvegbimbókkal kőszitarost- |
| hálójuk likacsain kitüremkedő kovacsipkeváz-ingek, kova- |
| csipkeváz-mellvértek, kovacsipkeváz-sisakok, kovacsipkeváz-csikóhalak, |
| nem látta a sáskabaglyokat, hangyakristályskarabeuszokat, cinke-egereket, |
| a rózsapirók-kecsegéket, fölcsapott pórusos kitinszárnyakkal, s |
| kigöngyölt rózsaeres hártyaszárnyakkal elzúgó, óriás lemezcsáp- |
| szélmalomkerékkel zengő mátyásmadárfejű csigabigákat, akiknek |
| kék tollsisakjából, gyűszű-orrlikú csőrtöve fölött, vastag |
| pihetoll-homloka alatt, a csőr-homlok-összenövésnél, a szaru- |
| toll-találkozásnál fújódtak ki négy-ágú gumihártya-tehéntőgy |
| csigaszemei, az eres hártyatőgy-üregekben a higanymirigy-kalászokkal. |
| Nem látta ő a tüdő-kopoltyú-légzőhólyag-lélegzőcsőhártyabélfa- |
| mirigyszövetátszűrődés-légzőgödör-lélegzőket, az egymással |
| lehetetlenűl összekevert fuldoklókat, szuszogókat és lihegőket, |
| a nagy-fújásúakat és robbanva-pihegőket, a lágy-lohogókat |
| és nehéz-fújtatásúakat, a fülkagyló-mögötti csontpikkelyt- |
| dobogtatókat, a pikkelypocak-tokát remegtetőket, a far-fújásúakat, |
| a hasfal-hullámoztatókat, a mellkas-emelőket, borda-ernyőt- |
| ringatókat, a kopoltyú-tátogókat, vízalatti léghólyag-szürcsölőket, |
| vízalatti levegő-harang-ivókat, a légzőcsőkijáratszájúak szőrkoronás |
| gyűszű-kút-potroh-kitincsőszitaszövevényével szuszogókat, a tarkó |
| buborékmirigyszövet-tüdőtollaival a vízből a levegőt-kiszűrőket, |
| nem ismerte ő a csiga-tüdőket, madár-tüdőket, hüllő-tüdőket, |
| kétéltű-tüdőket, emlős-tüdőket, bogár és rovar-tüdő-korall- |
| fákat, a levegővel, léghólyaggal virágzó potrohbelső-korall-polipházakat, |
| amelyek utolsó póruskorallzsák-ágai a kitin-hordó-csontváz |
| felületébe szájadzanak, s ott buborékzanak, párolognak a |
| páncélmoha rücskei, páncél-szőr virágporos és dögszagú csokrai |
| között. Nem ismerte ő ezt az összevissza-nőtt, összevissza-szőtt, |
| egymásba-ágazó és egymásból-kirügyező világot, s a bűn-előtti, |
| megmaradt bűn-utáni tiszta, tiszta létezőket, a rákokat, |
| rigókat, hüllőket, madarakat, emlősöket, mert nem ismert |
| vala semmi, semmi mást, sem az egynemű, sem az összetett |
| világot, sem a tobzódva bűnnel-erjedő, sem a tiszta álmot, |
| és nem ismerte vala önmagát sem, csak a mérhetetlen büdös, kő- |
| hömpölygésű, kő-borítású, kő-pikkelyezésű bendőjéből |
| fölbugyborgó Kíváncsiságot, s a tébolyúlt, vak, mámoros, elhülyítő, |
| foszlány-alakká és fölfújt léghártya-testté, izzó buborék-tömeggé |
| finomító éhséget ismerte vala a Kíváncsi Megnevezhetetlen, |
| a kétszer-haldoklású, kéthalálú dupla-Butaság, csak az |
| éhséget ismerte vala ő, a titkos, titokzatos kettős-test-erjedésű |
| buta titok, az emberhús-sárkánykő-vánszorgás, az ember felső- |
| test-sárkánygyík-testalsó egymásból-kihámozhatatlan, egymásból- |
| kifejthetetlen egyszerű összevisszasága, a természet ember- |
| ősállat-tébolya, ez a kőhártyatalpas kőpikkelylibalábon sárkány- |
| gyík-alsótestét vonszoló kettős könyörtelenség, ez az ember- |
| rózsa-virulású kétlábú kő-tülök, ez a kősipkás-koponyahátsórészű, |
| vérző paróka-lobogós, nagy szőrcsésze-köldökű lüktető |
| rózsakukac, akinek kis kövér csöcsei remegtek, mint a hernyók |
| kristályszőrkoszorús takonycsöcs-lábai, piros moha-mellényéből |
| tömpén kidudorodva, s csecsrózsái ráncosan összecsücsörödtek, mint |
| a piócaszáj. Csak az éhséget ismerte ez a kentaur-embertörzs, aminek deréktól nem |
| kövér csődör teste folytatása, de kőhólyagpocakú óriás, tüskés |
| kőtekervény, a farokvéget lezáró szikrázó tűkristályharanggal, |
| ez a hihetetlen anya szűlte, hihetetlen sárkány tojta tojásból kikelt, |
| ez a hihetetlen tehén ellette, ez a hihetetlen kanca ellette, |
| ez a hihetetlen elevenszülő-gyík véres vaginafodraiból kimászott, |
| ez a hihetetlen asszony-sárkánygyík-emse méhburkát fölrepesztve |
| kis gumigombos gekkó-ujjaival, vagy még puha gumi-sárkánylábaival: |
| a durrogva-ökrendező véres és nyálas hüvelyzsákból kirángó, a |
| vastag hosszú ágyékszakáll, ragacsos nemzőszerv-hajzat, szörcsögő szülőkút hínár- |
| uszonyain lassan fészkébe csúszó, titok-tudja milyen combok |
| gőzölgő hasítékából, vérböfögő barlangjából lassan kimászó, |
| levegőre-evickélő, ki tudja hogyan fölsíró, ki tudja hogyan |
| fölvinnyogó, ki tudja milyen első-sikítású, első-hörgésű, ki |
| tudja milyen csöcsöket, emlőket, csecsbimbókat, tőgyeket szopni- |
| kereső, ki tudja milyen tőgyzsákokat, emlőgombokat rágicsáló és |
| fuldokolva-szopó féreg-ember, sárkány-kukac Titokzatosság! |
| Csak az éhséget ismerte ez a mítosztalan kentaur, ez a kis sorvadt- |
| nemzőszervű férfi-sárkánybak-keverék, akinek apró férfi-ivar- |
| szerve ott csüngött iszonyú kőpikkelyes kőbuborékpocakja mögött, |
| a kőtövis-taréjozású kőkúp, a pikkelyes kő-leguánfarok |
| tő-kezdetének tövénél, a palával-körűlrózsázott-szájú dupla kő-bimbók, |
| a fehér csontlapokkal körűlszögezett kloáka-nyílás és szülő nyílás |
| alatt, mint hervadt kőzacskóban két bezápúlt-kőtojás, két |
| kőhólyagbimbó, iker-kőbuborék-mirigy, s a kőfodros-végű, kő- |
| pupillás kőrügy-végződésű kővessző, a kőcsöves-belű, vánnyadt kő- |
| gyomrú kő-giliszta rászáradt a herezacskó mirigyes bőrére, mint |
| ős-asszonyszobrokon két kő-emlő között a kőgyík. Mert nem ismerte |
| a szerelmet sem ez az embertörzs-sárkánygyíkmásodtörzs- |
| keverék, ez a kíváncsi rózsás emberkukaccal összenőtt kő-kérgű |
| ebihal, ez a kővonaglású rózsahernyó-végzet, és a halált se ismerte |
| még, hiszen nem látta maga körűl, maga alatt és maga fölött a |
| szerelmet, szaporodást, haldoklásokat, halált, temetéseket, |
| temetőket. Csak az éhséget ismerte vala ő, a titkos, titokzatos |
| Nehezen-megnevezhető, Alig-elnevezhető, csak az éhséget |
| ismerte a másra-hülye, s másokra-buta, és az elmondhatatlan kíváncsiságot. |
| Nem látta maga körűl a boldogtalan-boldog bozsgást-bizsergést- |
| mocorgást-halált-temetést. Nem látta teste sárkánygyík- |
| másodfelét sem az őrjöngő tiszta fényben, ahogy most lassan újra |
| hátranézett maga mögé, mint a kentaur, ez az emberrózsakukac-kőebihal-ikerség |
| az őrjöngő, tiszta, tiszta fényben, csak ember-csípőjéből hengeresen |
| hosszan kinövő, dagadt fehér párapamuthordót látott vala |
| sárkánygyík-teste helyén, izzó selyemgőzből szőtt óriási bábot, |
| szikrázó, duzzadt, lüktető hernyótokot, vastag szivárványló gőz- |
| zsákot, dobogó páraszőr-kancsót, lángoló gőzmoha-hüvelyt, |
| amelynek sárkánygyík-másodteste a kőféreg-lakója, kőhernyó- |
| csecsemője, kőlepke-magzata. Igen, sárkánygyík-alsóteste |
| helyén csak ezt a szőrös gőzbuborékot látta, sárkányteste lélegző- |
| nyílásaiból kövéren kigöngyölgő páraszalagokból font szoknyát |
| látta gyíktestén, mikor lassan a kővel-összeforrt far iker hús- |
| buborék-kezdeteire hátranézett, mint a kentaur, a szakállas |
| ember-csődör. Szikráztak a pikkelyhámba és bőrszövetbe-növő |
| más-más kezdetek, vagy végződések pihéi, gyöngypikkelyei, szőrei, |
| pórusai és likacsai. Aztán embertörzsét gyorsan előre visszafordította, |
| mert már oly tisztán hallotta a dalt, a dalt, a tiszta, tiszta dalt, |
| hogy szinte dobhártyáit hasogatta csengettyű-késeivel, csilingelés- |
| lándzsahegyeivel, és sietett volna, ha tudná mi az, mint napról |
| a kukac, mert puha és rózsálló embertörzsén a bőr égetten föl- |
| hólyagzott, vízmagokkal fölbuborékzott és repedt szét nyálkát, |
| enyvet eresztve, gennyes váladékot szívárogtatva magából, bárhogy |
| is védte törzsét a bíbor mohamellény, de nem födte vállait, karjait, |
| kezét, sőt arcán: az orron, halántékon és homlokon is kis hártya- |
| selymek, bőrhártyák, fehér hámcafatok pöndörödtek, szirom- |
| lottak és repedeztek viszketve a nap tűzcsápjai, lángkocsányai |
| szívókorongjaitól hólyagosan fölszíva és sebzettre kiégetve. Ment |
| is, vonszolódott, hömpölygött, ahogy tudott, ment gyorsabban |
| valamicskét, gyorsabban emelgetve iszonyú kőhártyatalpas kő- |
| dugattyú-lábait a hang felé, a hang felé, a tiszta, tiszta dal |
| felé, érezve tán közeli halálát, vagy csak a titokkal be- |
| gyömködni vágyva egyszer és hirtelen-földagadt kíváncsisága |
| mérhetetlen átlátszó hártyazsákját, érezve tán közelgő halálát |
| ment a zöldszivacs-rétet dagasztva és redős kőgyűrűlánc- |
| nyomokat hagyva a fölgerjesztett virágos könnyű sárban, mint |
| eső után a giliszta a gyermekkor fénylő sárbőrű udvarán, ahol |
| hosszú sárcsigolyás redőnyom-szalagok maradtak reggel felé, a |
| bodzaszagú, orgonaszagú, szederfaszagú, kaporszagú, mályva- |
| szagú reggel felé a fényes tiszta sárban, mint játékautó |
| sárcsipkés gumikeréknyoma. Ment a dal felé, a tiszta, tiszta |
| dal felé, hatalmas kőgilisztanyomokat hagyva maga után a zöld- |
| lepedék sárban, zöld, vízzel és nyállal bevérző-sár-zsákokat, |
| sárba-préselt halálokat, vad, vízzel-hólyagzó temetőket. Ment a |
| dal felé, a tiszta, tiszta dal felé, közeli gyors halálát tudva szinte, |
| ha tudta volna szegény a halált, ment a dal felé, a dal felé, a tiszta, |
| tiszta dal felé a hatalmas embersárkány-gépezet, a halálba-hívó dal |
| kő-fészke felé, az óriás, halott, fekvő kő-anya dal-magzata |
| felé, amely neki még nem tudott megszületni, mert ott hevert nem |
| messze már a halott kő-anya-óriás, a szétroncsolt-fejű kő- |
| hulla-asszony ott feküdt nem is oly messze tőle már, ott feküdt |
| kő-térdeit fölhúzva, mohos kő-combjait a csillagokra nyitva |
| hasára-csúszott kő-szoknyája véres csipkéje előtt, s fagyottan |
| tátongó kőbarlang-zsákja zengő belsejéből, a kőfodrok és kő- |
| lebenyek közűl áradva ömlött kifelé, zuhogott kifelé a dal, a dal, a |
| tiszta, tiszta dal, a tiszta, tiszta dal! Ott feküdt a halott kő-anya- |
| óriás és széttárt kőmirigy-torkú szülőbarlangja zengő üregéből |
| áradott vala a dal! Mert ott ült ő, a megszületni-nem-tudó, vagy |
| megszületni-nem-akaró, a halálból-kidaloló, a kőbarlangban- |
| harangozó, ott ült az elzuhant roppant kő-halálban, a hatalmas |
| megrepedt kőbuborék-magzatburok közepén, ott ült a halálban |
| a halálból-kibújni-nem-akaró, halálból-kiforogni-nem-akaró |
| gyermek, ott ült az óriás halál-kőanyában, a megrepedt magzat- |
| burkú halott kő-halálban, a halott kő-asszony kő-buborék- |
| cellájában az ismeretlen gyermek, az éneklő tiszta csoda, a |
| tiszta tiszta tisztaság, ott ült a halott kő-anyában, ott ült az |
| asszony-kőhalálban, ott ült a kő-cethal-asszony szétrepedt kő- |
| hólyag-tarsolyában és énekelt magában. És énekelt és énekelt |
| magában. És énekelt és énekelt és énekelt és énekelt és énekelt |
| magában! De ő, az embertörzs-sárkánygyíkhátsórész-Ámulat, |
| az egy-anyából-kibújt, a ki-tudja-milyen-anyaméhből-kiökrendezett, |
| pici, nyálas csigabigaszájfodros-buborékos-rózsasziromsalátaszájú csücsörgő |
| Mohóság nagyot-zöttyenve hirtelen megállt, hogy meglobogtak kis |
| rózsamohás fülkagylói mögött a bíbor axolotl-kopoltyútollak, a |
| tarkócsont-elágazásokból kis gégecső-kürtből kinövő kék |
| mirigybuborék-tüdőlevelek, mint a kakasfarok. Igen, zöttyenve |
| hirtelen megállt, mint egy óriás kő-kenguru, hogy a térdbütykökig |
| sűllyedt a virágzó könnyű lápba, nagy zökkenéssel hirtelen megállt, |
| s izzó, lángrózsabokorral körűlnőtt ember-sírkő-törzsét hátra- |
| csavarva a fardúdorok két izomgolyója felé, a pikkelyes |
| sárkánytörzs-összeragadás felé, mint a kentaur, a szakállas ember- |
| csődör, ha kövér lótestére, vastag farokzászlójára visszanéz: |
| a páfrányerdőre merengve hosszan visszanézett, a párás, lucskos |
| páfránypikkelybarlangra hosszan merengve visszanézett. Az |
| elhagyott óriás zöld, mirigyes, gőzölgő-pórusú, növényzsír-pikkelyű, |
| szőrős és buja, könnyező, nedvedző csipketoll-növény-barlangra |
| vágyódva visszanézett. A szőrös kristálycsipke-csáp páfránylevelek |
| zöld növény-Mennyországára visszanézett. Az elhagyott zöld hazára |
| nézett vissza merengve, talán nem-is-tudja-merengve, hosszan |
| az Alíg-megnevezhető, ember-anyja moha-sírja felé nézett vissza talán, |
| sárkányapja gyökér-szőnyegbe tekert, gyökér-szemfedőbe csavart |
| csontjaira nézett vissza talán, ember-apja zölden-elrothadt |
| szíve felé, sárkánygyík-anyja mohába-korhadt ágyéka, méhe, |
| emlői felé nézett vissza talán. De lehet, csak az Éhség nézett |
| vissza vele a párás zöld páfrányrengeteg felé, a gőzölgő óriás |
| páfránypikkelykása-kancsó felé, az óriás zöld-moha-tojás, az óriás |
| zöld párolgó pikkelyragacs-báb felé, a párolgó páfránytoll-dongás |
| pikkelyhordó felé, a zöldszivacs anyaméh felé, amelyből |
| kíváncsisága kibújt, elfeledve lénye határait, léte korlátait, |
| szülő-végzete intelmeit. Nézett, nézett hosszan merengve hátrafelé, |
| a párás páfrányerdő felé, mint aki zöld héjait, hártyazsákját, |
| rostszövet-bábját vágyja vissza már, a mégegyszer-elérhetetlent, |
| a másodszor-el-nem-érhetőt, a bolondúl-elhagyottat, az |
| ostobán-szétnyitottat, a bűnösen-szétlegyezettet, a gyalázatosan- |
| szétroncsoltat. Mert a gőzölgő zöld vadon, a párolgó páfrány- |
| erdő neki már messze volt nagyon. Vala visszahozhatatlan ködös |
| zöld messzeség, zöld pára-Mennyország, halott moha-tojás, zöld- |
| szivacs-urna, növénnyel-befutott halott anyaméh, virággal-kizöldűlt |
| dermedt szülőbarlang, titkos magzat-léte zöld moha-buborékja. |
| Igen, a párás páfrányerdőre úgy nézett vissza vala, mint aki nyitott |
| méhű halott anyjára visszanéz, mint aki ravatalára, koporsójára |
| vágyva visszanéz, mert most már az se lesz neki. Lucskos zöld |
| szemfedő, csipke-nyirok-moha-ravatal, páfránycsáptollas lepke- |
| gyomor-sírgödör, amely nyirkaival, nedveivel két-szerkezetű |
| csontvázáról a húst lassan lerágja, kettős-végzetű csontjaiból a |
| velőt kiszopogatja, emberkoponyájából az agyvelőt és sárkány- |
| gerince hátközépi óriáscsigolyája másodkoponya-agyvelőgödréből |
| az agyat kiszopja, mint a velőscsontot az öregasszonyok. Nézett |
| vágyódva visszafelé, a párás páfrányerdő felé, mert olyan volt |
| az a párás, tollas messzeség, mintha óriáslepkék milliárdja ült |
| volna koponyabúbig a vastag mohába bújva, s csak állat-kocsonyával |
| töltött hatszög-cellájú, szőrkoszorús darázspapirház-szemrózsa- |
| kupolájuk állna ki a mohából, moha a mohából, milliárd moha- |
| buborék-koponyatető, s azokon az óriás zöld csáptollak, hatalmas |
| mohacsipke-legyezők, kristálygerendaküllős zöld szőrcsipketollak |
| merednének az ég felé párásan, mirigyesen, pórusosan, illatosan. |
| Éhes vala, éhes irtózatosan! És véres és büdös és nyálkás és savakkal-bugyborgó, |
| fekáliával-fortyogó ősgumiszövevény-beleiből és őstömlő másod- |
| bendőjéből elindúlt újra a vad böfögés, nagy gázbuborékokkal |
| szállt föl egyre-vékonyodó nyelőcsövén, a tekert, fordított hártya- |
| porcogótrombitán a böfögés és megtöltve szőrös, szakállas pofa- |
| zacskóit, kis savanyú nyálbuborékokkal foszlott el csigaszájfodrú |
| szájnyílása csücsörgő hernyós rózsaszirmain. Mert az Éhségbe |
| nézett vissza már, dupla-gyomrú testébe nézett vissza már, iker- |
| bendői kortyogó savanyú barlang-üregeibe nézett vissza már, |
| óriás fodros gumihurkatekervény-beleibe nézett vissza már, zabáló |
| önmagába nézett vissza már, sose-jóllakott, degeszre-sose-tömött |
| iker-bendőjű testébe nézett vissza már, elevenfaló, vad, nyihogó, röhögő, |
| szürcsölő, majszoló, szopogató, rágcsáló, ropogtató, gerinc-harapó, |
| csontváz-tördelő, hártya-zabáló, mohatest-porhanyót-csemcsegő, csontot, |
| tollat, pikkelyt és páncélt-szétmorzsoló, csigaházat, kitinburkot, |
| kagylót-összeroppantó Mohóságába nézett vissza már, amikor szőrös |
| kis törzsét hátracsavarva arccal a párás páfrányerdőnek hosszan hátra- |
| nézett, mint a kentaur, ha kövér farára visszanéz, s figyeli szakállas |
| arca mohón, hogy fölemelt hosszú farok-seprője alól a kitüremkedő, |
| vonagló húsrózsa-zsákból hogy böffen ki nagy szelekkel a gőzölgő ürülék, |
| szagos sárga növénygombóc, párolgó nyálkás növényrost-tojás. És most |
| látszott csak, ahogy törzsét hátracsavarva az embertörzs-sárkánytest |
| találkozásánál a pihés, mohazsindelyes, gyöngypikkely-pettyezésű bőr |
| meggyűrődött, ahol a sárkánytestbe futó pikkelyszövet durvább leguánpikkelyű |
| gumironggyá nő át, a derékból-kiinduló combgolyók összeforrásánál, |
| ahol a hasíték az elhagyott férfi-ivarszerv felé szakadna, hogy ott a két |
| test találkozásánál, ahol a férfitörzs hirtelen sárkánygyík-hátba |
| ível át, pikkelytől, szőrtől, moha-zsindelytől-sátorozottan ember- |
| végbélnyílása is van a Lénynek, kis szőrösperemű, feketefoltos |
| ürítő-szája, emberteste kivezető-csöve, lehet, hogy kettős-föladatú, |
| mint a kloáka, lehet hogy benőve hártyával, pikkelyszövettel, de |
| az is lehet, hogy azon ürít, sőt azon vizel. Mert amit kis üveglencsés levelibéka- |
| kezeivel, kis gumigombos gekkókezeivel mohón magába-gyömködve |
| zabált, csámcsogva, nyálat-köpködve rágott, amit oly falánkúl gyömöszölt |
| nyálas csigaszájfodros ajkai közé, amit oly izgatottan, gyorsan és bután |
| tömködött pici húsrózsafodor-szájába axolotl-emberkezével, |
| üvegből-fújt, rézdrót-eres pici tarajosgőte-üvegkesztyűkezével, amit |
| oly gyorsan és ügyesen fogott meg a levegőben, mint a kaméleon bunkós, |
| ragacsmirigyes buzogányostor-nyelve a legyet, amikor szőrös szárnyaira, szőrös |
| hideg szemére rácsapja, szinte kifújva szájából, mint szájüregében |
| föltekert eleven méznyálas légyfogó-papirost, hogy szeme se rebben, |
| mert tömpe pikkelykoponyáján a két szines pikkelykorsóba |
| ültetett szemgolyók korsóstúl föl-le-forognak, előre-oldalt- |
| hátra és lefelé, és lándzsahegy-pupillájukkal a kőeres szemgolyók még külön is |
| forognak a bíbor-bélésű pikkelyurnákban, igen, amit oly |
| könnyedén csipegetett le gumi-bütykös ujjaival a páfránylevelek |
| csipke-oldal-szárnyáról, kristályereiről, kristályszőrös kristályszáráról, |
| csipkepajzs-hegyéről, zöld csipke-lándzsáiról és csipke- |
| címereiről, s amit oly bután és mohón gyömködött |
| és gyorsan gyömöszölt picínyke szájába, s amit oly gyorsan |
| rágott meg egérke-fogsorával, s nyelt le sokszor meg- |
| rágatlanúl, nyersen, félig-leszopva, félig-összetörve, vagy egészben, |
| az megemésztve, leszopva, vagy megemésztetlenűl, az másutt |
| talán ki se jöhetett! Nem is keményen, de oly véresen, lágyan, |
| és sercegő-könnyedén, mint a madárfos, amelyben a megemészthetetlen |
| test és váz-részek összekeverednek a zöldes lágy salakkal, amelyben kitin- |
| szárnyak, kitin-páncélok, belsejét-kivedlett páncélbőr-ingek, kemény |
| héjak, kitin-combcsizmák, kopasz csáp-erek és szemhártyarózsa- |
| nélküli kitin-koponyák, aprócska csontok, csigolyák, kis gerincoszlopok, |
| kígyóborda-gyűrűláncok, halcsontvázak, gyíkbordahordók, béka- |
| medencecsontok és páncélos bogárszügyvértek, csőrök, karmok, tollak halmaza, |
| szőrgombóc, hajzat-csokor dermed meg, amíg a lágy ürülék füstölögve szárad. Mert amit ehetett, az |
| emberfelsőtestének is kevés volt, amit a párolgó páfrányerdő adott: |
| csigát, legyet, szúnyogot, békát, lepkét, szitakötőt, darazsat, méhecskét, dongót, gyíkot, |
| kígyókat, tetveket, poloskákat, bogarakat, álcákat, rovarokat, madarakat, |
| pókokat, százlábúakat, tojásokat, lárvákat, petéket, újszülötteket és |
| dögöket, bomló hullákat, rothadó, otthagyott tetem-maradékot. |
| Néha mókust, cickányt, egeret, denevért, növénymirigyet, mirigyszőrt, |
| virágot, ürüléket és levélzsengét, mindenfajta ürüléket, mézet, virág- |
| port, kígyótojást, gyíktojást, madártojást. Rügyeket, bimbókat, férgeket, |
| csipkeszőrt, és persze az összekevert, más-más-testrészű röpködő, |
| cikkanó lényeket, akik ragyogva, sisteregve, zenélve és zihálva |
| pörögtek, forogtak, sziszegve lobogtak ember-törzse és vér-zászlós feje körűl! És |
| hogy fogdosta, csipkedte, kapdosta és zabálta őket! Milyen mohón |
| és milyen értelmetlenűl! Hisz irtózatos sárkánygyík-másodteste |
| összenövés-kezdetéig sem ér a sok finom, porhanyó, ropogó, |
| páncélos, mohás, pikkelyes, szőrös, csáptollas, mirigyragyás falat! |
| Pedig hogy fogdosta, kapdosta, csipkedte őket, bogarászta a páfrány- |
| leveleket, a zöld és arany kristály-idomokkal, az izzó kristályszögekkel és |
| kristályszerkezetekkel töltött és benőtt páfránylevéltől-páfránylevélig-űrt, |
| a kristálytömb-testű páfránytörzstől-páfránytörzsig-csöndet törte kis |
| gumikalapács-kezével, ha dupla-bendői kortyogó büdös mélyeiből, a |
| piciből és az óriásból savanyú gázzal böfögve földühöngött az Éhség, |
| hogy törte szét gyors gumi-bunkó-öklével az óriás-csönd kristályait, hogy azok |
| hasábokra, szeletekre, rudakra, lapátokra, levelekre és kis izzó |
| idomokra-hasadva és szakadva hulltak a penészes, mohás, halottként- |
| erjedő alj-rothadékba! Hogy fogdosta, kapkodta, gyorsan a körötte |
| röpködő, cikkanó, surrogó, suhogó tiszta és keverék-lényeket az arany- |
| szita-levegőből! Hogy csipkedte szakállából, hajából, bajúszából, melleszőréből, |
| sárkánysziklába forrt ember-ágyéka kőpikkely-hemzsegéséből göndör szőr-füstként földühödő szőr-pajzsából, |
| fülpamacsaiból, a páfránypikkelyek pajzsárnyék-barlangjából, a páfrány-erek |
| szőreiből, s a páfránylevelek nyirkos, méz-mirigyes, lucskos-szőrű |
| hónaljából, csipegette rózsás, felhős és holdas csecsemő-körmeivel a |
| növényzetből és elérhető-önmagából a rettegő, dermedő, mocorgó, párzó, |
| tojó és falva-bizsergő aprócska lényeket, mint a majom bundájából, üstöke |
| bóbitájából, szőrkerék-szőrgallérjából, a csöcsei-közti-szőrmohából és |
| nemzőszerve vörös szőrzetéből a bolhákat, tetveket, atkákat, poloskákat. |
| Sokszor úgy nyelte le a tojást egy óriás buborék-nyeléssel, mint a kígyó, |
| s látszott, ahogy gégéjében, torkában, nyakában nagy hólyagként, óriás- |
| dagadásként csúszik lassan testébe lefelé, nő gyomra felé; néha türelmetlenűl |
| tátongó szájfodrai közé csapta a tojást, mert a legjobban azt szerette, |
| hogy az szétloccsanva arca szőreire fröccsent, s lefolyva odaszáradt |
| a sárgája, enyves fehérje az alsó ajakcimpa vörös légy-szakállára, |
| bajúsza piros gyökérszálaira, s a véres hártya-belsőbőrű tojáshéjcserepek |
| csigaszáj-ajakfodraira ragadtak, szakállába és fogaira, mint fehér |
| pikkelyek. S csak tömte, gyömködte, gyömöszölte, túrta bodros szájába |
| a tojást, lepkét, bogarat, dongót, darazsat, méhet, gyíkot, denevért, |
| ropogtatta, nyelte a lágyat, csücsörögve szopogatta a vért, a nedvet, a mézet, |
| s köpködte a szilárdabb részeket a levegőbe, a páfránylevelekre, a |
| növénycsipkelándzsákra, köpte ki nyállal keverve a szerkezet részeit, |
| a váz darabjait, s vonagló szájfodrai közt a porhanyó, puha moha- |
| testek szőrösen olvadva és púderesen porozva, hímporfelhőkkel |
| füstölögve ropogtak és omladoztak, s aranypor-csillagokkal és aranypor- |
| csápcsipketollak aranypúder-másolatával, aranymozaik-csipketoll- |
| árnyékával ragyogtak finom ajaklebenyein az odacsapódott csápok |
| aranyszőr-másolatai, mintha aranyfonállal lenne kihímezve szája piciny |
| fodorszoknyája. A darázs-mohatest, a dongó-bunda-korsó, a |
| méhecske-potroh-szőrtojás, a lepke-mohazsindelyvitorla, a csupa lüktető |
| moha-puhaság, csupa dobogó szőr-tojás, szőr-vitorla-ragyogás, a |
| sikoltozó pikkely-hímek, a visítozó mókus-nőstények, a csigabiga- |
| mész-nyál-kocsonyakeverékek, a jajgató, csipás, sárga bőrszegéllyel-kivarrt |
| csőrolló-tövű vaksi madárkicsinyek, méztakonnyal-beragadt-szemű vak |
| egércsecsemők és a feketebársony irhába visszahúzódott csökevényszemű vakond- |
| kölykök, cincogó fekete denevér-mohaesernyők, a szemgolyókoronás |
| pókok, a kristály-őszirózsa-szitakötők, sipítozó levelibékák, kecskebékák |
| és a varangyok nagy állatmirigy-rügy testükkel úgy tűntek el |
| fodros éhség-üregébe gyömöszölve, s úgy forogtak |
| rágószervei őrületében, dagadt pofazacskóiban nyállal |
| keveredve és nyálbuborékokkal beszőve, hogy éltek szinte még száj- |
| üregében, ott visítoztak, zümmögtek, sírtak, vergődtek és csipogtak |
| szája nyálas öblében, egymással véresen és mázasan összekeveredve, |
| s éltek még szinte mikor csomóban nyelte őket, mikor nyállal össze- |
| ragasztott szőr-csont-szemgolyó-állatüvegszemrózsa-bojtfarok-egérpofa- |
| tojáshéj-pikkelygyöngykása-kitinváztörmelék-mohadugó-koponyácska- |
| szárnytoll-faroklegyező-karomrózsa-csőr-csáptoll-mókusprém-denevér- |
| hártyalegyező-gombócként, vonagló eleven véres gombócként nyelőcsövén |
| üres ember-gyomrába lecsúsztak. S mikor nagyot nyelve, s talán |
| jóllakottan böfögve ásított egyet, s picinyke szája nyálas csigabigaszáj- |
| fodrait nyalogatta, látszott, hogy szájpadlása rózsás húsredőbordázatára, |
| csillogó fogaira, nyelve kékmirigyes tövére és nyelve pórusos rózsa- |
| szivacs-hegyére, s kivűl is a szájfodrokra, a cimpákra, |
| lebenyekre, az ajakcimpák körűli szőrzetre |
| tapadva ragyognak, pikkelylenek és tüzelnek kis csontok, fogak, |
| pikkelyszőrök, mirigyrongyok, csápok, állatüvegrózsa-bogárszemek, |
| egércsecsemő-lábak, madárkarmok, rovarlábak és a gyíkruha |
| gyöngykása-maradéka. Aztán mézes, ragacsos, virágporos, lepkehímporos, |
| szőrös, pikkelyes levelibéka-ujjait is tövig leszopogatta, gekkó-keze |
| ujjvégi gumi-dióit, mirigytüskés gumikorong-tapadólencséit is |
| leszopogatta, s keze olyan volt, mintha nem is kéz lenne, de csillogó |
| nyál-kesztyű, s hangosan ásított. Igen, ilyenkor szinte jóllakottan ásítozott |
| vala, és gyorsan elaludt. Állva aludt szegény. Mert csak állni |
| tudott vala szegény. Csak állni! Se feküdni, se ülni nem tudott |
| vala. Ilyenkor gyorsan elaludt. Kis emberfejét egy óriás páfránylevél |
| kristályszőrös csipkebordázatára hajtva aludt, a szőrös kristályoszlop-törzsből |
| kiágazó csipkevállak egyikére hajtotta fejét, s hortyogva aludt. Hajába, |
| amely a zöld csipketollakon szétlegyeződve bodrozódott, mint az |
| aranyfüst, hajába és a zöld csipkelándzsák és csipkepajzsok közt göngyölgő, |
| hólyagzó vérfüst-szakállába ilyenkor gyíkok, pókok, levelibékák, tetvek, |
| csigák másztak ezüst nyál-útakat húzva, pókgumicsipke-harangokat szőve, |
| vidáman brekegve, sárga gyöngyzacskó-tokadudát fújva, sziszegve |
| és lihegve. Különös, tüdőmirigy-kopoltyútollas üstökére madarak |
| szálltak csivitelve, a fülkagyló-mögötti axolotl-kopoltyúkra |
| nagy üveglapokból szögletes kristályhalommá ragasztott üvegkoponyájú |
| szitakötők ültek, óriás pamutpáfránycsáptollas, piros moha-koponyájú lepkék, |
| a csáptollak tömzsi szőr-tövénél fekete ikrarózsakorong-szemekkel. De ő, |
| a Most-már-végleg-Megnevezhetetlen, minderről mit se tudott. |
| Csak aludt hortyogva-szutyorogva, kis emberfejét a zöld |
| csipketoll-vállakra hajtva, s lüktető fodros orrlikaiba a |
| kristályszőrű levélkarok erjedt hónalj-szaga, a hónaljszőr- |
| mézizzadmány-szaga szívárgott, tetvek méze, viaszlemezkéket |
| szőr-abroncsaik és kitindongáik közűl izzadó méhecskék nektár- |
| szaga, hangyák tetűfejés-szaga, a növénymirigyek, növénymirigyszőrök, |
| levélerek, pórusok és pihék édeskés szaga szállt föl erjedetten, lassan füstölögve. |
| Lehet, hogy álmodott ilyenkor? De ki tudja mit álmodott ilyenkor? |
| Ki tudja milyen álma volt szegénynek, aki emelet-magasan ott |
| hortyogott a páfrányerdő moha-csöndjébe ásva fejét? Ki tudja kiről |
| álmodott vala? Ember-álma volt? Sárkány-álma volt? Ember- |
| múlt-álma volt? Sárkány-őskor álma volt? Sárkány-gyerekkor- |
| álma volt? Ember-tipegés álma volt? Sárkánygyík-múlt-álma volt? |
| Ember-rettegés álma volt? Sárkányapák és sárkánygyík-ükapák, |
| sárkánygyík-anya és sárkánygyík-ősanya szóltak álmában neki? |
| Álmában ott totyogott iszonyú kőtorony-anyja vastag kő-ebihal- |
| farka tövénél, az óriás kőmirigy-kloákarózsa illatában, s vakargatta |
| sárkánytaréjos őspikkely-őstüske-házacska hátát kis kőpikkely- |
| kesztyűs, kő-karmos kezével? Emlékezett még a homokban-izzó |
| sárkánytojás-üst véres, nyálkás, véreres-belsejű melegére? Vagy ember- |
| anyja rengő kicsi csöcsére emlékezett talán az álom, ahogy döfködve |
| szopta, rágta, s fodrosan az emlőre tapadó szája nyálas gyűrűjén, |
| s az édes izgalomtól lúdbőrös emlőn nyálbuborék-korona, |
| tejhabkoszorú dagadt, lüktetett, apadt? Vagy álmában |
| emlékezett arra talán, hogy növekvő sárkánygyík-csecsemőteste szűk |
| kő-kaktusz-bőrét nagy kínnal nyafogva levedlette, hogy jajgatva és |
| visongva kibújt, mint egy vérző hártya-bélésű, vérerekkel kihímzett |
| mirigyhártya-zsákbélésű Armadillo-kőmozaikpáncélból, mert sárkánykamasz- |
| korba dagadó testének szűk volt már a kőtüske-kőlevél-kőmozaik- |
| kültakaró, kő-abroncsaival, kődongáival és kőhéjbuborékaival |
| nyomta, feszítette csontjait, húsát, szinte egymásba-préselte |
| forrongó belső-szerveit, s kőzet-kültakarója stigma-végződésű kő- |
| csövecske-hálózatán szinte kipasszírozta másodirhája göndör zsírját, |
| teste ikráit, bojtvégződésű, érharangocska-végződésű, kefevégződésű, |
| és bóbitavégződésű hajszálér-szerkezete vérét. Ő meg ott ült a |
| forró, párás homokban, mint egy csöpp homoki gekkó, mint egy |
| lágy varasbéka, mint egy kő-krisztustövisgyík-Phrymosoma, mint |
| egy hosszú hegyes kőgyűrű-kukac-hangyászsün, mint egy kő-tobozállatka- |
| csecsemő, mint egy gyűrűs-kő-övek-hegyes-zsákja-tatu, mint egy |
| hosszú-kőpikkelyszalagfarkú-kőpikkelymenyét Pangolin, mint |
| egy zöld kőkaktusz-Tuataragyík, mint egy óriás üveghólyag- |
| szemű törpe-kajmán, hegyes hosszú kőragya-csőrfeje végén páncél- |
| korong orral, azokban pórusos csont-hólyagszegfű-orrlikakkal, ott ült |
| a forró, párás homokban, mint egy kőharmonika-csecsemő, kőcséve- |
| állatka, mint egy kő-kukoricacső-fiú, mint egy óriás kő-ászka, amely |
| teste gyűrűs kőkupola-íveit, kőboltív-tetőit, lemezes kőgyűrű- |
| héjait egymásba-tolni tudja, s lesz akkor hosszú, domború kőlemezzsák- |
| dárdahegy, kőlemez-borítású pajzs, s ha összegöndörödik, lesz akkor |
| egymásba-tolt-kőtojáshéjak lemezbuborékából összeszögecselt kő- |
| donga-abroncsú, kristálymálna-szemű kőkerék. Ő meg ült ott |
| a forró párás homokban, nyaka óriás kőcsipke-esernyő-gallérjával, |
| amely a lüktető pikkelytojás-tokából indul ki körben a fej |
| óriás kristálybordás és kristályküllős kristályhártyalegyezőjeként, mint |
| szikrázó kristálykörfűrészkorong, s fut utolsó kristályküllőjével és |
| hártyaszeletével a másik oldalon a pihegő tokába vissza, hogy ott fodrosan, a gyöngy- |
| lencsék szövedékébe belenőjön, ült lihegve nyaka óriás fölfújt |
| üvegkaktusz-esernyőjével, kőlencse-gumivásznú kőküllő- |
| gallérjával, mint kis Chlamydosaurus, ült a párás forró |
| homokban, mint nyálkásbőrű foltos-szalamandra, nagy kőér- |
| seprűbe forrasztott gumihártya-talpakkal, mint egy Xenopus-béka- |
| csecsemő, mint egy kis homoki gekkó. S míg lazán gyűrődve |
| száradott és páncélosodott teste új bőre, s gyöngyszövet és üveg- |
| kavicsszövet-gyűrődéssel redőzött, hernyózott és harmonikázott |
| lüktető kis testén a combhónaljak alatt, a pici kőkukac-nemzőszerv, |
| a kő-darázsszem herék, illetve herezacskók körűl az ágyékon, a |
| faroktő alatt, s gyűrt ráncos gyöngyfűzérzsákként lötyögött a |
| hosszú farkon, míg ült lágy, képlékeny, puha üvegrügy-kő- |
| tüske-kristálybimbó-gyöngykása-üvegszövet-ruhájában, s |
| hosszú lapát-alakú nyelvével lassan fejéről és szeme domború |
| üvegtokjáról a rátapadt homokot letisztogatta, nézte bután |
| a mellette heverő, gőzölgő, véres és leszakadt hajszálerek szőlő- |
| kacsával teleragadt-belsejű, szőrrel, véres nyákkal, nyálkás hártyával, |
| fénylő zsírfoszladékkal teleragadt-belsejű régi páncélzat- |
| öltönyét, a hólyagos félgömb-alakú szemlencsedúdorokat az |
| üvegálarc-bőrön, a pórusokat, repedéseket, nyílásokat, üveg- |
| hernyós csatlakozásokat, a hártyabőrös vágásokat, összenövéseket és |
| egymásba-övedzéseket, egymásba-lemezesedéseket, mint a pók, |
| amely vastag kitinbőrével együtt, mikor dagadó testéről ledobódik, |
| szemlencséit is vele ledobja, ami nem is más, mint a páncélos bőr |
| üvegbuborék-előreboltosúlása. Nézte régi önmagát, levedlett kőpikkely-ingét, |
| nézte régi-önmagát, levedlett tüskegumiöltönyét, kis hegyes feje |
| üres tüsketarajos üvegtokját, mint a gyík üres hártyapikkely- |
| fejsisakját, amelyen a kis orrlikak szaruköcsögei, hártyakancsói megrepedeznek, |
| mint a tócsák jéghártyabőre tavaszodván, bennük a jégtojáshéjú levegő- |
| buborékok tavaszodván, a homlokoldal dupla hártyamozaik- |
| buborékja, a szemgolyó-sisak dülledten szikrázik a napon, minden |
| sejtcella-ablakával külön-külön ragyogva, nézte levedlett |
| tegnap-magát, nézte lehámlott múlt-önmagát, mint a pók nyolc- |
| szemlencsés kitinkéreg-gázálarc-fejét, a levedlett kőhártya- |
| koponyát, a szájszervek körűl a kőhártya csipkés repedezettségét, |
| az orrlikak körűli kő-barlang-ürességet, s a tor üvegbőrözéssel |
| födött forgói, vaskos tengericsillagszerű combnyakcsuklói kifújt vékony üvegerezéses, |
| üvegfésű-karomkesztyűs laza üveghártyazsákjait, ahogy kifújódtak, |
| mint a csigaszemek, s lotyogtak, száradtak a napon, nagy pórus- |
| hálózatuk, a hártyacsillag-háló, mint a kristályatomszerkezet, mint a |
| molekula-szerkezet fekete ponthálói az elektronmikroszkóp alatt, üreg- |
| bendőjű pórusaik szájkörűli üvegércsápkoszorúikkal kinyíltak a |
| napon, mint a mélytengeri rózsaállatok, viaszrózsák tapogató- |
| csápkoszorús feje, rablónyúlvány-kocsonyakoronás-rózsafejbúb- |
| bélszája. Vagy ember-ősei sírjáról álmodott talán? Holtakról, |
| ravatalokról, sírgödrökről, temetőkről? Halottak illatos |
| magányával összezárt magányáról? Halottak zöldülő, penészedő |
| arcából világító, halottak hegyes zöld kucsmagomba-orráról, |
| halottak sárga váladékkal szívárgó, zöld penészfonalgomolygással- |
| erjedő, deres-szőrű orrlikaiból, pihés zöldmályva-levelű |
| állából illatozó szégyenéről álmodott talán? Halottak lekonyuló |
| szempillasöprűiről álmodott talán, amelynek gazdag mézragacsára |
| nagy zöldkristály-mohabuborék-szivárványos kristálygomba-szemű legyek, |
| kristályikra-rózsa-szemű, szivárványpántos, szivárványszalagos, szivárványöves szemű legyek |
| szállnak, s ott kezdik fésűlgetni, kristályecset-nyálbuborékkefe-üveglegyező- |
| kristálykaromsöprű-pihepamacs-hártyabélfürt-pamutbojt-mellső- |
| lábukkal kezdik tisztogatni az óriás üvegikra-szemgombák körűl a szőr-koszorút, |
| moha-álarcukból és nyakuk szőr-nyergéből a beleragadt tetűket, |
| mikrobákat, idegen petéket, tetűtojásokat, víruskristályállatkákat, gomba-állatkákat |
| fésűlgetni, kapargálni, kefélgetni, kiporolni? Vagy a halottak |
| zöld rongypépként a szemüregbe-száradó dermedett, mirigyragyás |
| szemhéjai között a homályosan elkocsonyásodó szemlencsék, a |
| bomló, feslő, erekkel-virágzó íriszek, aranyrepedések, aranygyökér-koronás-pupillák |
| zavaros takony-gödrének elmondhatatlan üzenetéről álmodott |
| talán? Vagy arról álmodott, amit nem is tudott, mert nem tudhatott, |
| amit talán sejtjei, sejthártyái, plazmái, sejtmagjai, idegrostjai, |
| zsírszövetei, tüdőszövetei, velőszövetei, csontszövetei, izomszövetei, |
| kutikulái, kefeszegélyei, pellikulái, mikrobolyhai, üregei, pórusai, |
| szervecskéi, lemezkéi, csillói, kromoszómái, molekulái, |
| kolloidjai, génláncai, nukleinsavai se tudtak, lénye sejtelmei se tudtak, |
| ami volt egyszer, egyszer volt, mint a mesében, üveghegyeken nem is |
| túl, a kristályhegyeken nem is túl, nem is túl azon, ahol a kurta- |
| farkú malac túr, nem is a bársonyszoknyában lakó bolha szívében, |
| nem is az isten-madarak előtt, a Garuda, a Simurg, a Züzülő- |
| madár, a Gerida-sas, a Smaragd-Anka, a Rok-madár, |
| a Holló, a Kakukk, a Galamb, a Sas, a Lélekmadár, a Halulu-madár, a |
| Homa-madár, a Sasarcú Géniusz, a Griff előtt, az ámbra- |
| illatot-lehelők előtt, akiknek fejében aranybogarak laknak, a |
| jégeső-taknyúak előtt, a Kristályangyal-madarak előtt, a Táltos- |
| madár előtt, a Beszélő-madár előtt, a Világító-Szárnyas-Emberek előtt, |
| a Páva, a Hattyú, az Elátkozott-madár előtt, a Zivatar-madár előtt, |
| a rózsa-nevetésű Tündér-madarak előtt, nem is az isten-madarak idejében, |
| de istenek, istenasszonyok, héroszok, gigászok, óriások, tündérek, sárkány- |
| emberek, törpék, manók, szellemek, állat-királyok, állat-istenek, isten-állatok, |
| démonok, táltosok, megváltók után, ami volt egyszer, hol nem volt, mint |
| a mesében, ami volt egyszer, egyszer volt, tündérek, boszorkányok, vas- |
| orrú bábák, sárkányok, ördögök, táltoslovak, sátánok, szörnyek, belzebúbok |
| idejében, vagy tán az Emberiség idejében, vagy tán a beszélő állatok |
| idejében, vagy tán a beszélő virágok idejében, szóló szőlő, csengő |
| alma idejében, talán az ember idejében, ami volt egyszer, volt, ki |
| tudja volt-e valóban, mint a neki-nem-tudott mondákban, Vogul |
| mesékben? Vagy arról álmodott, amit nem is tudott, amit nem is tudhatott |
| szívében? Amit nem tudtak vére sejtjei, lemezkéi, amit nem |
| tudott vére bársony-áramlása, selyem-lüktetése? Amit nem tudtak |
| szíve, lehet hogy dupla-szívének rostjai, pumpái, kötegei, gödrei, üregei, csövei, |
| billentyűi, amit nem tudtak szíve sejtjei sem, amit nem tudott |
| a vad szíve sejtmagjaiban embrióként összetekeredett, sikítva-sírva |
| megszületni-vágyó Szorongás! Igen, nem tudta ő sem, a titkos, |
| titokzatos Most-már-végleg-megnevezhetetlen, a Kétlényű-furcsa- |
| egység, a vágyódó, éhes Embertörzs-sárkánygyíkmásodtest-keverék, |
| nem tudta ő sem az álmot, nem is álmodott talán, csak süketen, |
| vakon hortyogva aludt, mintha moha-kötés lenne szemein, moha- |
| tömés kis rózsamohás fülkagylóiban, mintha egész feje óriás moha- |
| zacskóba lenne kötve, moha-harang-kalappal a vállakig le- |
| takarva, mint ahogy azt se tudta, hogy bogarak, lepkék, gyíkok, csigák, |
| békák, legyek, madarak, szitakötők ülnek fején, kis vonagló össze- |
| kevert lények vergődnek szakállába, hajába ragadva, ott csurgatva |
| kín-mézcsöppeiket potrohukból, tor-csöveikből, ott ökrendezve, okádva, |
| hányva szájukon nagy buborékokkal gyomruk tartalmát, fosva beleik pépjét, |
| a nyálat, mézet, ürüléket, kristályrúd-vizeletet, kristálykehely kloáka- |
| okádékot, s lángoló arany-hímporral festve be a szőrzet rostjait, a |
| hajzat ágait. Nem tudott semmiről a bután-hortyogó, csak aludt, s álmában |
| megrázta kis rózsaszőrkagyló füleit néha, mint a vizilovak. És most, hogy |
| a hosszú, buta, mámoros, mohó, merengő páfrányerdőre-visszatekintés |
| után tüzelő, lázas embertörzsét újra előre visszacsavarta, s lassan |
| csöcsein, mellkasán, kis szőrcsésze-köldökű emberpocakján lecsúsztatta |
| tekintetét az óriás-izomdagadású, ikerkőcsöcs-szfinxszügyű, |
| kőliliomösszenövésű alsótörzs-kezdetig, vagy felsőtörzs-befejezésig, |
| s onnan tovább az iszonyú kő-libalábak pikkelyeit sodorva szűk |
| tekintetével egész a kőhártyás, kőkarmos óriás kőlibatalpakig, |
| most hogy hülyén és könnyelműen-összeragasztott, idétlen kettős- |
| önmaga-elején végigcsúsztatta pisla, buta tekintetét, most hallotta |
| csak újra azt a hangot, most hallotta csak újra azt a dalt, a dalt, a |
| dalt, a tiszta, tiszta dalt, s egész ocsmány és szánalmas lénye, tüzelő, |
| izzó, gőzölgő lénye lázzal-vacogva, kőpikelyekkel-csikorogva, kő- |
| ráspolyokkal reszelve, kő-forgókkal-nyikorogva megremegett. Most |
| tudta csak, vagy nem is tudta tán, hisz oly bonyolult volt és buta volt, |
| most tudta csak, mikor az éhség mámor-tojása héját föltörve |
| embertörzsével ragacsos, mézgás álomtojás-éjéből kibújt, mikor |
| egész szomorú szegény lényével a jelenbe visszaszületett, s újra |
| a dal, a dal, a tiszta, tiszta dal kő-fészke felé nézett, végig- |
| söpörve szemével előbb elűlső önmagán, most tudta csak, ha tudta |
| ugyan, hogy a halálba nézett vissza az előbb, a halálba nézett |
| vissza ő, de nem tudta még, hogy a halálba néz előre is, |
| hogy a halálba néz már a halálból, mikor a dal, a dal, a tiszta, |
| tiszta dal kő-fészke felé tekint. Halálból halálba nézett |
| most a Lény. Páfrányerdőből a dal felé, a dal felől a páfrány- |
| erdő zöld ravatal-ködébe, zöld-moha-koporsójába, zöld pikkely- |
| sírgödrébe, zöld növénycsáptoll-deszkái alá. Halálból halálba |
| sóvárgott szegény! Miért is kellett megszületnie? Miért is kellett |
| a páfránysátorából kikukucskálnia mohón és óvatosan? Minek is kellett kivánszorogni |
| onnan? Miért is hallotta meg azt a dalt? Tömte volna be |
| moha-dugóval, bogárpotrohhal, pikkelylekvárral, tinórú-gombával, |
| fonalgomba-gombóccal a fülét! Minek is kellett visszanéznie?! |
| Oly hosszan álmodozva visszanéznie! Nyomta volna ki két |
| bogyó-szemét, hogy durranva kifolyjon kocsonyájuk, fényük! Hátra |
| mért nézett, mért vánszorgott előre? Nem tudta ezt a Buta-Bonyolúlt, |
| mikor kis embertörzsét visszacsavarva a párás páfrányerdőre hosszan |
| visszanézett, mint a kentaur, az embertörzs-lótest-duplaság, |
| ha kövér tomporára visszanéz. Azt tudta csak, hogy a párás páfrány- |
| erdőre visszanézni jó, azt tudta csak, hogy hosszan visszanézni vágyott, |
| és másképp nem tehette, hisz nem volt kaméleon, hogy feje agyag- |
| csipkekorsóit hátrafordítva a korsólakó szemgolyó-gyümölcs |
| pupilláit a zöld párázatra tágítsa, míg gyöngybéka-feje előre |
| áll, se nyúl, aki egyik szemével hátrafelé is lát, sem óriás |
| fekete kristály-krizantém-szemű üvegkoponyás szúnyoglárva, |
| dagadt fekete hosszú-kristályhólyag-csokor-szemű, üvegkoporsófejű |
| szúnyoglárva, akinek szemei csokor-kötegtörzsére körben liliomosan |
| üvegizmok forrtak, s azok húzzák, forgatják előre-hátra, föl-le a szemet, |
| s a szemek forognak az átlátszó hártyaüveg-koponya üvegkocsonya-levében, |
| az összeforrasztott üveglapok, szögletes üveglapkristályok között, a koponyát |
| kitöltő, koponyát-alkotó üvegkristályok között, azokba ágazva és ágyazva, |
| mint fekete szederrel töltött tölcsérek, fordított kristálymálna-fejű |
| fekete kúpok. Nyakához szitakötőfej se ragadt, szitakötő se volt ő, akinek egész fejét |
| befödi, a tarkóig, nyakig, torkezdetig, benövi kettős-domborulat |
| kristályszem-sisakja, s kilencezer pigmentkehelybe ágyazott |
| kristálykúpja a fésűs, kévés, söprűs, bunkós idegszálakkal, kilencezer |
| cellasejt-ablakon kilencezer hatszögű képet vetít a facettarózsa- |
| kristálykéve-kúpcsokor tövén át az agyba, körűl, léte minden oldaláról, |
| minden kristálysejtablakából ragyogtatva kristályszem-ikravirágai |
| virágzó, boldog gyönyörűségét. Sem domború kristály-őszirózsa-szemű csíbor |
| nem volt ő. Vízlakó, se temetőbogár, akinek fején két harmincezer |
| kristálykúp-cellából összeragasztott ikrás kristály-szem-esernyőként |
| dagad a fekete pórusos kitinpáncélból kinőve domború állat- |
| üvegvirág-szeme, a tompa páncélfejen; sem tiszavirág-hím, |
| akinek négy szeme van szinte feje helyett, két oldalsó kövér |
| kristályszeder, s fölöttük vastag szem-turbánok virágzanak, |
| hatalmas domborúhátú kristálymozaik-korongok, sejt-napraforgó |
| tányérukkal kicsit oldalt fordúlva, mint a domború mozaiktetőjű |
| kristálykúptornyok, a ragyogó szederszemek mellett a hártya-koponyából |
| hirtelen dagadva-kinőtt szikrázó óriás kristálygombák. Mert csak két |
| apró, vaksi vadrózsabogyó-szeme volt az orrnyereg tövében, két pici |
| piros üveghólyag, piros írisze pirossal bőven erezett, s mintha piros |
| bársonymoha nőtte volna be apró piros pupilla-kútját. Minek |
| is nézett a párás páfrányerdőre vissza még? Mért vonszolta ki |
| roppant, buta iker-szörnyűségét az illatos, virágzó zöld anya- |
| méhből? Miért hallotta meg ezt a hangot? A dalt, a dalt, |
| a tiszta, tiszta dalt, amelynek kő-fészkét látni kereste? A |
| zöld páfrány-méhű halál szűlte őt, a párázó páfrányanya-óriás |
| szűlte őt. Vonagló, illatos növény-anyaméhéből okádta őt a |
| Halál a tűzcsipke-szemfedőjű, fákkal, cserjékkel, kalászos füvekkel, pudvás |
| növényzettel-benőtt kő-koporsó kőszivacs-fenekére. És most látta csak, most, |
| hogy először nézett végig magán, illetve két-mámorból összeragadt |
| lénye elején, most látta csak, hogy elől sárkány-szügye és ember- |
| ágyéka összenövése pillanatánál, a pihe-mohás, szeplős, lencsés, nagyköldökű |
| kis pocak alatt, mintha kemény vörös ágyékszőr erjedne fölfelé, a májfoltos pocak- |
| domborulat alján és oldalán kúszva fölfelé kövéren a nincsen-comb- |
| hajlat vékonyában is, persze pikkellyel, mohával, gyöngyrostokkal |
| lágyan keveredve, s mintha a férfinemzőszerv is ott virúlna valahol |
| a kőcsöcsként kidomborodó szügy két kőgolyója között, a meg- |
| kövesedett szügyliliom kőpajzsa mögött, vagy kőfoglalatban |
| szenderegne, mint ősborostyánban törpe ősgyík. De az is lehet, |
| hogy vesszője, heréi a testben a lágy szervek felé benőttek, mint héjába |
| télen a csiga, mint kőlikba húzódó lárva, mint sárüregébe a béka, földüreg- |
| zsákba gyűrűző izom-korongcső-giliszta, s ott tenyésznek a zsírba, izmokba, |
| belekbe nőve, keveredve és ágyazva, értelmetlenűl. Hisz |
| önmagát megtermékenyíteni úgyse tudja. Ez a terméketlen, ez a |
| mégegyszer-meg-se-teremthető, ez a hím-nős óriás tüdős- |
| Csigabiga! Ez a női-férfi-ivarszerves Értelmetlenség! Ez a |
| hermafrodita Butaság! Ez a kloákás-hímvesszős-herezacskós- |
| tojónyílásos-talán-férfipöcsű-kétszer-péniszes Terméketlen |
| Magány! Ez a Mégegyszer-nincs-ilyen, ez a Másodszor-nem- |
| lehet, ez a Nősténye-nincs-neki Árvaság, ez az Ilyen-asszonyt-hiába- |
| kereső, ez az Egyedűlvaló Egy! A természet nemző- |
| mámorának hülye gyümölcse, önmaga-hiánya, önmaga |
| tojáshéja, önmaga tojásbelseje, önmaga tojás-éjszakája. |
| Ez a teremtésre-terméketlen, lét-termékenyítést-nem-tudó, |
| halálra-érett eleven Halál. A föld-idő, földtörténeti-milliárd-létező- |
| mámor-emberiségmúlt vánszorgó, zagyva Sírkő-óriása, |
| ez a Földgolyó-sárkánygyík-álommúltja-újraszületés, ez a |
| virágzó Sárkánymúlt-születés, ez az Emberiség vánszorgó, zagyva, |
| eleven, bűzlő Temetője! Miért is bújt ki onnan, a |
| párás zöld anyaméhből, a lucskos óriás moha-tojásból, az |
| óriás lüktető páfrány-anyából miért is bújt ki mohó kíváncsisággal? |
| Miért is bújt ki a dagadó, párás páfránytest lucskos hidegéből, |
| miért akart a halálra születni? Miért mászott ki a zöld pikkely- |
| burokból mohó arccal és mohó fülekkel? Miért vonszolta ki |
| roppant testét, a csigabigapuhaembertörzs-kősziklahólyagsárkánygyík- |
| másodtest kőtövis-hárfás, kőtüskeharang-farokvégződésű, pikkely- |
| bőr-szőrzet-kőzet-hártya-kopoltyútoll-keverékű gyönyörű és ocsmány |
| zagyvaságát, miért is cibálta ki ez a gőzölgő emberfejű-Tuatara |
| az óriás mohatojás-anyaméhburokból, a pikkelycsipkefodros |
| párolgó páfrány-vaginából magát, mintha gyík kövér tojását széttörve |
| a fényre mászik: előbb csak aranymáz-belsejű pikkelyköcsög-orrlikait dugja |
| ki a hártyás, véres, nyálas, tojásrésen, aztán kétágú nyelvét lövi ki a |
| véres és cserepes puha barlangrésen, mint izgatott higany-szigonyt, aztán |
| pikkelyes kő-dárda fejét nyakig, aztán kőkarmos ujjacskái első pikkely-hólyag- |
| ízeit tapasztja a tojáshéj pórusos lék-peremére, aztán egész |
| kő-ragya-kezét a kőfodros csuklókig kinyomja, mint kőpikkelykesztyűt, |
| aztán gyönge moha-kő-karjait vállig, hogy látszanak laza, szőrtelen |
| hónaljai csillaggyűrődés-bőrgatyafodrai, aztán kő-törzsét, kő-pocakját, |
| hátsó-lábait és farka kőgyűrű-ostorát húzza ki a tojás-barlangból, s ott |
| liheg a napos kövön véresen, nyálkásan, gőzölögve, boldogan pihegve |
| fekete tarkó-dobjaival. Miért is jött ki az irgalmatlan fényre? |
| Miért is vánszorgott ki az irgalmatlan fényre, vonszolva |
| iszonyú kő-kaktusz-testébe ültetett óriás kőbuborék-pocakját, |
| kihúzva kőebihal-másodtestét a moha-páfrány-tokból, mint |
| óriás, csorba, kövér kő-kardot, amelynek nyele piros szőrzsák-embertörzs, |
| nyélzáró bunkója parókás, kő-sipkás emberkoponya, zászlója piros |
| szakállzat, hajzat? Miért is mászott ki ez az ember-kőkaktusz az |
| őrjöngő, tiszta, tiszta fényre, amelyben amorf-szárnyasok és |
| keverék-lények hemzsegtek, bozsogtak, sipítozva, cincogva, |
| vihogva, brekegve, hörögve, csipogva, csicseregve és nyafogva, |
| kristályszárnyakon, madárszárnyakon, denevérszárnyakon, hólyagszárnyakon, |
| egyenes-szárnyakon, recés-szárnyakon, legyezőszárnyakon, kétszer-iker- |
| szárnyakon, mohaszárnyakon, pikkelyszárnyakon és üvegmozaik- |
| szárnyakon. Most tudta csak, ha tudta ugyan, hogy a halálba bújt |
| ki a párolgó páfrány-ősanyából, most tudta csak, hogy itt állt a |
| nádas, kákicsos, sásos, zsombékos, virágos kis mezőn, valami növény- |
| tajtékkal, zöld kása-habbal benőtt omlatag kőfal előtt, a párás |
| páfrányerdőtől messze, messze már, amit úgy látott csak az előbb, |
| kis piros, vérmoha-pupillás üveghólyag-szemével, mint tengerparti zöld |
| ködöt, növény-álom-fátylat a puha fényhártyás vízből fortyogva, |
| szuszogva, fújva, bugyborékolva és gőzölögve kibújó mélytengeri vízi- |
| szörny, ahogy szörcsögve kapkod a levegő után, kopoltyúkagylói véresen |
| gőzölögve nyiladoznak, vérbuborék-kopoltyúlemezei, bíbor kopoltyú- |
| legyezői, állkapocs-mögötti tüdőtollai fröcskölve verdesnek és vonaglanak, |
| a véres fejbóbiták, a nyálkás koponya piros buborék-páfrány levelei, |
| úgy látta csak a párás páfrányerdő-anyát, mint a messzi part |
| zöld köd-mámorát a felszínre sisteregve és ragyogva |
| fellövődő óriáspolip, hogy óriás gyöngyházüst-feje körűl és |
| csillagosan szétlegyeződő, fodrosan tekergő fejlábai körűl bozsog, |
| forr, sistereg, habzik, nyálzik a víz, s mikor ott fekszik pihegve és |
| szuszogva a tenger üveglapján, szétterűlt gyöngyös lábakkal, mint |
| óriáspók a vízben, akinek láb-szőrei, comb-szőrei közé légbuborékok |
| ragadtak, buborékgyöngyök tapadtak, gyöngyszívókorongokkal kivarrt |
| hosszú izmos lábnyelvein, kristálypókfej-koponyája szétlegyezett |
| sárga gyöngyházgombzsák-huzatú izzó kocsányain a nap lángcsikói |
| legelésznek, s gyöngygörögdinnye-szemgolyója domború, eres |
| óriástükrében kis csücsöri-ajkú, kékpettyes tömzsi halak úsznak, zöld, |
| piros, sárga, arany, kék üvegharmonika-testű Hippocampusok |
| libegnek, csavaros, hegyes üvegharmonika-kapaszkodó-farokkal, kis |
| kocsonyaecetfa-bóbitás csikóhalak, üvegkristály-csikófejükön kis |
| szempillasöprűs üvegtojáshéj-szemhéjakkal, üveglegyező-uszonyokkal a |
| fülek csavaros, koponyába-sűllyedt csontcsigaház-gödrei előtt, és |
| planktonok, rákocskák, rojtszoknyás medúzahólyagok, lüktető, éhes |
| vizigombák, lihegő lárvák, hidraforgók úsznak óriás-szemgolyója |
| véreres írisz-tükrében, s beúsznak a tág pupillákba, mint fekete |
| moha-barlangba, s ott ülnek az összehúzódó-szétnyíló pupilla- |
| barlangszájból csikóhalfejüket, rákocskafejüket, csillagvirágzó hidra- |
| fejüket kidugva, mint a mesében, mint egy mohafészek domború üveghártya- |
| tetője alatt. Igen, most látta csak, ahogy tétován, dermedetten ácsorgott |
| a zöld pikkelykásatajtékkal vastagon beköpött omladék-kőfal előtt, |
| amelyen kupacokban reszketett a zöld hólyagos levélzet, mintha |
| egy óriás zöld döglégy tojta volna petéit halomba a kőtömbökre, |
| repedésekre, amelyen fürtökben rengett a zöld hólyagos levélzet, mintha |
| egy óriás-békanőstény ülne ott, aki varacsos hátán hordozza, mint hatalmas |
| hab-szőlőfürtök csomóit csillogó petekötegeit, nyálas tojásfürtjeit, |
| most látta csak a zöldkása-kőfal előtt, amelyben gyíklegyek, |
| légyfejű gyíkok, teknősbéka-verebek és szitakötőfejű varangyok |
| lihegtek, sziszegtek és mocorogtak, vakondszöcskék és sáska- |
| sündisznók másztak, ugrottak és röpködtek zizegve, most tudta |
| csak, hogy vissza sose térhet, hogy vissza, vissza, vissza sose térhet. |
| Csak állt dermedetten, állt vala dermedetten az erjedő növény- |
| habos omladék-kőfal előtt. Állt dermedetten és magányosan. |
| Aztán elkezdett vakaródzni. Kis gumigombos gekkó-kezeivel meg- |
| vakarta állát, szemöldökét. Hónalját is vakarta lassan, bután, |
| magányosan. Mert hónalja izzadt szőrében, szakállában és |
| szemöldöksövényében nyüzsögtek a tetvek. Tele volt szőrzete tetűvel, |
| serkével, petével. Mint kis üvegdárdahegyek, izzó üvegpajzsok |
| hemzsegtek szőrzetében a tetvek. Válla-bőre és háta egész a |
| férficsípő végzetéig, a sárkánytörzs-kezdetig, mintha mákkal lenne |
| beszórva: kullancsokkal és kullancsfejekkel volt bemákozva |
| sötéten, a nagy-rágószervű kullancsfejek befúródtak húsába kefesörtés, görbe |
| olló-fogsorukkal, s törzsüket letörve, potrohukat ledobva ott |
| dagadoztak boldogan a pórusos tiszta bőrben. És boldog volt |
| szegény, ha egy-egy madár vállára, hátára szállt, onnan a vérszívókat, |
| a szőrpamat-kefecsokor-arcú kullancskoponyákat csőrével kicsipegette, véres |
| sebet ütve persze a bőrön, mint a rinocérosz, ha repedezett, vérző és |
| nyálzó páncél-hátából, páncélzata véres és nyálas repedéseiből, |
| gőzölgő gödreiből és réseiből a madár a férgeket, a tetveket, |
| pondrókat, lárvákat, bogarakat kicsipegeti. Hasára, a kis szőr- |
| domború ember-pocakra egy imádkozósáskafejű-csonttövisfésű-fogókarú- |
| szitakötőszárnyú-csigabiga szállt, s egyetlen nyálhernyó-talpával nagy |
| szőrcsésze-köldökére ragadt. Egy gyíkfejű legyet zabált. Nagy |
| gyíkfejű legyet zabált az ájtatosmanó-szitakötő-csigabiga. Két |
| csonttövisfésű-alsókarja közé szögezve a zagyva légy stigma-vaginás |
| kövér szőrmozaik-potrohát, lassan zabálta a zagyvát a zagyva, |
| hogy a hosszú tűborda-gereblyék, csonttüskevillák közé szögelt gyíklégy- |
| nyomorék sziszegett, visítozott, zúgatta bolyhos celofán-vitorláit, izgett, |
| mozgott, evickélt, villás gyíknyelvével hátra-hátracsapott, a torból kő- |
| rózsaként kinőtt gyíkfeje ijedten fölfúvódott, mint egy ragyás gumizsák. |
| S a mohapotroh sebei az alsókar tűi körűl, a csontszögbefúródások |
| szőrgyűrűi körűl nyálzottak, buborékoztak, véres nedvet eresztettek, |
| lucskot folyattak, mint kiskutya, ha álmában bevizel. S a zöld üvegtövis- |
| boronák véginél a csuklósan mozgó karmos kitinsöprű-kezecskék |
| a testet tapogatva gyorsan mozogtak, hogy szinte nyikorogtak a bütykös |
| forgók, a sarló-karmú kitinujjacskák kaparásztak, a puhább helyeket |
| keresték szőrrel, vérrel, mézgával teleragadva. S a csigabigaszitakötő kőkúp- |
| ájtatosmanófeje a tűfésű-alsókarok réműlt rabjának testébe vájt, |
| szörcsögve, csámcsogva turkált a test lágy részeiben, a kitinhordó |
| kocsonyakristályait nagy falatokban harapta, hogy zöld gumigégéjét ki- |
| dagasztotta a sok finom falat. Csak néha húzta ki kőkavics-háromszög- |
| fejét a véres testből s látszott ilyenkor, hogy a csonttölcsér-fejvég rágó- |
| szervei: a pórusos zöld csontszívvel összenőtt gumizsák, s azon |
| koszorúsan a csontlapátok, csontkanalak, s fölöttük körben a karmos |
| szájlábak, a gyömködő csontgumikefék még tovább mozognak a levegőben, |
| nyílnak-becsukódnak, mint egy csontrózsa-állat kemény, egymásra hajló szirmai, |
| szögletesen ránganak a száj-kanalak fölött a ragyás csont-álarcból, a kő-likacsos |
| kősisak-koponyából küllősen körben kiágazó kitin-csuklós szájláb-buzogányok, |
| s látszottak, ahogy tátogatott, a nyálas zöld gumihártyazsák-szájöbölben |
| a kitin-fogsorocskák, a piciny csontos gégefűrészek, a gégeboronák, tűreszelők, sőt a |
| torokban a még le se nyelt részek, s mikor gumizsák-csontrózsa- |
| száját becsukta az egymásra-hajló csontlevelek, kanalak és szirmok |
| résein és hasadékain bugyborgott ki a véres nyál, takonykristály, nyirok- |
| nedvbuborék. Elámúlva és bután nézte a sárkánygyíktest fél-embere |
| a zagyva zabálót, ahogy csigatalpával köldökére ragadva csemcsegett, |
| ropogtatott, hersegett, mozgatta rágószerveit, pihent, aztán az egészet |
| újrakezdte, a keményebb részekkel hosszabban bíbelődve, a pikkelyeket, |
| gyíkszemgolyót, gyíknyelvet, gyíkszemhéjat lassabban csámcsogva, rágicsálva |
| és harapva, de mohón dolgozva mégis, sietve könyörtelenűl, míg két |
| izzó tűhegyű kristályfésüje, csontszöges alsókarjai között más nem |
| maradt, ahogy őket, mint csontkesztyű ujjait egymásba-fonta, mint egy |
| csontszárú csonthólyagvirág: öt-hat csigolyából vékony csigolyafüzér, csont- |
| csillaglánc, s azon, mint csontrugón rugózva: kis hegyes koponya pórusos, |
| varratos fehérre lerágva, a szétlazúlt állkapcsokban kristályszögpatkók, |
| az állkapcsok hegyes keretében kristályszögek, száraz fogsorkoszorúk, |
| a szemek helyén csonthártya-üst, fehér hártyagödör. S a fogókarok |
| csontszögein fönnakadva még foszlott-üvegű szárnyrecék, kitört-ablakú |
| szárny-erek, kitinlábacskák, s egy púderes piros szőrcsomó. Nézte |
| elámúlva és bután a Lény a boldog jóllakottat, aki böfögött szinte, |
| úgy pihent, összekulcsolt csontfésűi között a csigolyalánc-koponyácska- |
| virággal, nézte a kőeres csigaházból kilegyeződő négyágú piros |
| szitakötőszárnyakat, ahogy tövüknél piros gumizsákba ültetett forgókkal |
| nőnek ki a mészhéj középső hurkatekervényéből, nézte a recés |
| csigatalp habos fodrait, s a fodros és fehér bársonytömegű csigatest |
| zöld kitincsőkiágazását, az ájtatosmanónyakat, ahogy a hús a kitin- |
| csővel összenő, szinte észrevétlenűl, nézte a csigolyátlan zöld páncél- |
| zsák nyakat a gyűrt ráncos gumizsákocska-gégével, nézte a lapos |
| zöld kavics-háromszög-fejet, a zöld csontszív-koponyát, s a |
| koponyatetőn az óriás domború, ikrás szemkorongok tövénél a csont- |
| tölcsérekből kiágazó óriás, zöld csontrugó-antennákat, ahogy tekeregnek, |
| föl-le hajladoznak, a levegőt szagolják, és nézte, nézte a szemeket, |
| e fej csoda-rózsáit nézte legtovább szuszogva. Mert a lapos és |
| tömör koponyán, a pórusos zöld csontszíven, mint két óriás, ikrás |
| üveghólyag ültek a szemek, hatalmas domború pórusos lencsék, peremükkel |
| a tarkóig, gégéig futva körben, elől, hátul és oldalt összeérve, |
| úgy dagadtak a fejen, a fejet a nyakig, az orrig benőve iker-kristály- |
| sisakjukkal, mint hatalmas üvegbuborékok, hogy elől csak a hegyes |
| rágószerv maradt ki kristálygomba-burkolatukból, mint tömpe madárcsőr. |
| Ez a kúpos kristályrudakból összetett két hatalmas őszirózsa a zöld csont- |
| szívből kinőve, a zöld csontszív-koponyába gyökerezve, mint szívalakú |
| sírkőbe, ez a kristálycellamozaikos két óriás kristálykalap, ez a vaskos |
| csontszív-koponyából kidagadó két óriás kristályfacettabuborék, a |
| fejet nyakig-lefolyva-betakaró két duzzadt-mirigyű, gombnélküli |
| kristálymozaikcsöcs, kidagadt kristályikra-virágtenyér volt az |
| utolsó, amit látott életében. És ahogy a domború kristályrózsák ezer |
| csiszolt sejtlaptükrébe nézett, mintha ezer szakállas fejét látná az |
| ezer kristálycellaablakon merengeni. Ezer kis piros-szakállas fej |
| nézett vissza rá a domború ikrarózsák facetta-ablakaiból. Most |
| látta először fejét, most látta ezerszer fejét önmagára visszamerengeni. |
| Aztán kis gumigombos gekkókezével gyorsan odakapott, egy |
| sodrással tenyerébe fogta az ezer-fejével-visszanézőt, s két ujja |
| gumicsipeszével kicsit összenyomva a szilárd csigahéjat, fodros |
| szájába gyömöszölte, s egy nyeléssel, rágatlanúl lenyelte. |
| Mert eddig úgy figyelt a köldökén fuldokolva-zabáló zagyva |
| csodára, hogy szinte elfeledte hallani a dalt! A dalt, a dalt, |
| a tiszta, tiszta dalt! A dalt, amely most már oly erősen, tisztán |
| csengettyűzve és édesen gyűrűzött, áradott, fodrozódott körülötte, |
| hogy arcát újra a dal láthatatlan kő-fészke felé csapta, szája |
| nyálas csigabigaszájfodrai picit szétnyíltak, s a piros fodorcsomóból |
| nyelve hegye is kibújt, mint törpe gyíkfej óriás virágkehelyből. S még |
| eresen, elvékonyodva fölbuborékzó orrcimpáival is szagolta |
| a dalt, a dalt, a sose-hallottat, a nem-ismertet, a tisztát! |
| Mert hiszen túl volt már a zsombékos, sásos, nádas, kákicsos, virágos |
| kicsi réten, amely ott bozsgott, gőzölgött, lüktetett tiszta és |
| egymásba-gyökerező, egymásból-kiágazó keverék lényeivel, |
| tiszta madaraival és amorf szöcskéivel, békáival, csigáival mögötte, az |
| illatos kicsi rét mögötte volt már, mögötte szikrázott óriás kő-libatalp- |
| nyomok szikrázó, füstölgő csillagaival, túl volt már a léttel- |
| virágzó kis mezőn, és itt már a kő kezdődött, a növénnyel-benőtt, |
| a növénnyel vastagon, kövéren, buján, zöld-iszaposan behabzott, a kő, |
| a láthatatlan, a kő, a kő, a fém, a kő, a kő! S bár gőz-hengerben |
| tekergő kőkaktusz-gyíkfarka a farokvég kőtöviskelyhével még a rét |
| lucskos kákicsbokrai között feküdt, a kákicsbokrok között, melyek, |
| mint hegyes gumicsőcsokrok fújódtak ki a lucskos talajból, mint a láp- |
| tehén hegyes-csöcsű zöld tőgyei, ő túl volt már a virágzó halál-út négy- |
| negyedén, s ott ácsorgott bambán, a naptól-vértezetlen, ügyefogyottan, |
| vaksin és éhesen a Halál előtt, a kizöldűlt kő-anya fölrepedt |
| kő-méhe előtt, a tiszta, tiszta dal kő-fészke előtt, ott ácsorgott vaksin, |
| hülyén a fény gyűrűibe, a láng kúpjaiba, a tűz kristályaiba meredve, lázasan, vacogva, |
| mint parázsló fahasáb: tűzkristályosan, parázs-rostosan, tűz- |
| kristálybuborékosan izzó férfitörzzsel, s az irgalmatlan kő- |
| folytatással gőzölögve, mintha nem is férfitörzs-sárkánygyíktest |
| titokzatos kentaur-összenövöttsége lenne, de parázskristályrózsa |
| lenne vattasárkányhoz, pamutból-horgolt gyíktesthez ragasztva. |
| Igen, most már kétszer két titok cserélődött benne, ellentétes |
| összenövésekkel keveredve, parázs és pamut, kő és hús, gőz és |
| fa-kentaurférfitörzs-parázslás, emberség-sárkányság titkos-jelentésű |
| nehéz bénasága. Ott állt vala a növényzettel kásásan, tajtékosan és iszaposan |
| befolyt omladék-kőfal előtt, lázasan, cserepesen, kiszáradottan, |
| lázzal és herpesszel, sömörrel kipattogzott, fölhólyagzott és be- |
| gombásodott picíny szájfodrokkal, megfonnyadva, belottyadva, |
| lefogyva és megszottyanva kőzetében és húsában, megtöppedve |
| lényében az őrjöngő tiszta fényben, mint árnyéktalan óriás |
| kő-lavorban óriás varangyosbéka, feje bőr-rügyeiből kinőtt |
| rózsaszállal! Mert kiszáradott vala, mint a varangyosbéka az |
| árnyéktalanságban, a nap őrjöngő tűzében, kiszáradott vala a |
| tűzkristályok közé beágyazott, a tűz izzó, olvadt pépjében ragadt, a |
| tűz sárga gyantájával befolyt, a megőrző iszonyú tűzkristályba |
| temetett, mint szögletes kristálykoporsójában, áttetsző borostyán- |
| koporsójában, az őskori varasbékácska, méhecske, lepke, gyík, |
| ott ülnek örök állat-dermedésben, s csápjuk, szemük, potrohuk, orr- |
| likuk, fülgödrük, lábuk és szőrtekercs-szívóka-szakálluk szinesen |
| ragyog a tömör ősüveg-szekrényekben. Kiszáradott vala, mint varangyosbéka |
| az árnyéktalan tüzes kőlap-árvaságban, mert varangyai, rügyei sírnak, |
| mirigyszövet-bőre, mirigy-irhája, lüktető kopasz teste oly gyorsan |
| párolog, mint izzó kályhalapon a nyálbuborék, mint izzó tengerpart- |
| homokra kihömpölygetett tengeri csillag, szivacs-állat, medúza: |
| száraz csontcsipkecsillaggá, száraz szivacs-kőzetté, száraz fodor- |
| harangos mohavirággal-hímzett üveghártya-esernyővé. Kiszáradt, mint a tüzes sziklára |
| köpött csiklóhal, amit a tenger köpött a sziklára dagadt mámorában, |
| s lesz a kőre-ragadt, kocsonya-kristályait vesztett hártya-csikó, |
| összelapított csikófejű-üvegharmonika, a kőre-száradt üveghal-csikó, |
| s pórusai, üveg-harmonikaszeletei, és ráncai, szemhéjai, szemgolyói, koponyája, |
| üvegfácska-bóbitája, fülkagyló-hártyalegyezői, üvegernyő-uszonysörénye, |
| üvegpáncélzat-szögecsei, test-vértezete dongás üveglemezei |
| egymásba-horpadtan és egymásra-száradtan szikráznak, |
| mint koponya-szemgödrökbe ültetett gyopár. Miért |
| is mászott ki a tűzre ez a zöld homályban született, ez a |
| zöld homályban anya-csecseket szopó, ez a kövér mohatojásból |
| kikelt, mohatojás puha zöld éjszakája magzata, miért is jött |
| a tűzkristálybarlangba vánszorogva és vonszolódva a páfrány- |
| barlangból, moha-fészekből, a Kíváncsi, a Mohó, az Iker-buta, |
| miért is gázolt, ha lassan is, ha tétován óriás kőlibaláb-léptekkel |
| a parázskristály-alagútban, az önmagát-nem-ismerő Dupla- |
| Kábulat, a fénye rejtelmeit, teste titkait, szerkezete vágyait és |
| húsa álmait nem-ismerő két-halálból-összeragadt Kettős-bódulat! |
| A kétfajta halál két törmelék-darabjából, két csonka-részletéből |
| szétválaszthatatlanúl-összeszőtt, széttörhetetlenül összetapasztott |
| egyhalálú Halálra-szülötte? Miért is cibálta ki gyors-verésű kis |
| emberszívével a férficsípőjéből-kinőtt, ember-törzséből-kivirágzó, |
| férfi-derekából kővel-kisarjadzó törzsfolytatás-másik-szívűt, |
| az óriás kőpikkelyhordóba akasztott óriás sárkányszívet, amelynek |
| lennie kell, ha már a kőtüskehordó-törzs üregét körűlbarlangozza, |
| amely bizonyára ott ver a gőzölgő, mirigyes, fodros és lebenyes óriás- |
| másodszervezet sárkány-virágzó belsejében, ott lóg nagy ütéssel és nagy |
| dobbanással, az őscsigolyákra-font húrokon, piros kötélzeten, mint |
| óriás bársonyharang, amely ott ül a bordák, csontok, csigolyák közé |
| szőtt piros hálózat közepén, mint egy lüktető piros farkas-pók, |
| ott lebeg hólyagtestével lágyan dobogva, mint egy óriás piros |
| medúza. Miért is jött hát ki a fényre a sötét páfrányerdő-zizegésben |
| fölnövekedett, a zöld csipketoll-barlangban kettős-halálból egy-halálúvá- |
| erjedett? Hisz oly gyorsan nőtt, mint a gomba, az ismeretlen titkos anya- |
| méhből-kilökődés után emeletmagasra a párás páfrányerdő-homályban, |
| oly gyorsan nőtt, azután, hogy az anyaméh gyűlölettel-kiokádta, hogy |
| az undorral-vonagló hüvely vérrel és nyákkal együtt a páfrány-moha-rothadék |
| szülőágyra kiköpte, hogy a lázas és irtózó anyaméh szinte durrogva, |
| röfögve, zsírosan kiokádta, mert emlékezett tán ocsmány szerelmére, a |
| lehetetlen bagzásra, a képtelen hempergésre, az elmondhatatlan |
| sikolyokra, röfögésekre, nyafogásra, sírásra, hörgésre, visításra |
| és szuszogásra, mert emlékezett tán a tüskés-pikkelyes-kőkesztyűs |
| kőkarok hátúlról-ölelésére, a kőbuborék-pocak iszonyú, lázas tömegére |
| a lúdbőrző kis asszonygerincen, a ropogva-behajló vékony csigolyaláncon, |
| a behorpadt izzadó kicsi háton, az asszonyemlőgombot-harapdáló |
| sárkánycsőrszáj kő-hidegére, a kőpikkelynyak hidegére, a kő- |
| kaktusztaréjos pórusos sziklaliliom-sákányfej madárcsőrszerű hegyesére, ahogy |
| kis asszony-nyakán keresztben, mint a pihenő lovak feje, mint tenyérbefogott |
| gyík, ha feje az ököl felé lelóg, rengő szőrös kis csöcsei felé lelógott, |
| s a kőtrombita-orrlikak forró nyálas gőzlövellése, szinte szívéig |
| szúrt pára-dárdáival? Mert emlékezett tán a kő-vad, kő-durva, |
| kő-pupillás kő-bunkó-pillanatra, mikor a kőpikkelybimbós hosszú kővirág, |
| a szőrtelen sárkánygyík-ágyék kő-merevsége nagy döféssel őrjöngő lágy |
| testébe hatolt, a vak szerelmes ringyó-boldogságra, a kettős ágyék- |
| parázsra, a vérre és reményre, a megváltásra és szerelem-kútja |
| gyermek-énekére, bagzása kő-édenére, mikor a hánytorgó kőmoha-hasú sárkánykan |
| tűz-ondója izzadt, virágzó mámorába lövődött? Jaj, milyen |
| szerelem gyümölcse, miféle kő-csődör sperma-virága lesz ez a |
| gyermek, miféle kőpikkelybika tűzlucska dagasztja méhét |
| kövérre, miféle kőtüskés-kőkaktuszbak tolta kő-iszonyát |
| szőrös húsrózsa-szégyenébe? Miféle irgalmatlan és lehetetlen |
| nász volt az övé, miféle fönnmaradás-vágy, milyen kanca-éhség? |
| Vagy a fordított undor szűlte őt, a szinte fölfújva-növekedőt, |
| mert oly gyorsan nőtt emeletmagasra a páfrány-dzsungel zöld ködében, |
| mint eső után a gomba-óriás, mint szalmacsőből a szappanbuborék, |
| mintha játék-gumiállatot fúj föl a gyermek friss tüdővel. Vagy |
| fordítva volt ez a kő-hús-szerelem? És sárkányanyaméh röfögte ki őt |
| habosan könnyedén bugyburogva, szétnyílt kőliliom-vagináján előbb |
| nagy, eres, lila hólyagot kifújva, nagy vérhártya-buborékot kifújva, |
| s mikor az a megroggyadt kőpikkely-lábak között a földig le- |
| lógva sisteregve szétrepedt, előbb a kis nyálas emberfejet, aztán a véres |
| embertörzset, aztán a gyönge gyíklábakat, csecsemőkörömpikkelyes gyíktestet, |
| aztán a lágy gyöngylencsés gyíkfarkot lökte ki a moha-alomra, magzat- |
| vízzel, vérrel bugyogva. És nem is emlékezett a könnyű nászra már, |
| amely puha volt és szenvedélytelen, mintha lepke-kan szeretne leveli- |
| béka-nőt, oly puha volt és mámortalan, oly súlytalan volt és |
| tűz-hiányzó, mohás, szőrös, pikkelyes, púderes, moha-hideg. Mintha hideg |
| mirigyragyás hátán ott rezgett volna a lepkehím, mohakoponyája |
| óriás kristálykötegrózsa-szemei mögűl vastag tövekkel és szőr- |
| pikkelyekkel kinőtt pamutpáfránycsáptollait hajlogatva, göndör szőr- |
| csigaház-szívókaszakállát háta nedves ragyáinak ütögetve, ő meg |
| szőrös kristálytakony-legyet nézne, szemhéjaival pislogatva, egy kövér |
| fűkalászon, hogy majd bekapja. Mert kő-közönyös volt és ámúlt kő-buta |
| a sárkánygyík-anya, kőpikkely-combjait szétterpesztette, kő- |
| kaktuszfarkát fölemelte, s nem is emlékezett másra, mint valami |
| puhára, mint valami combja közt habzó és fodrozódó meleg csiga- |
| bigára, nem is emlékezett a nászra, nem is emlékezett urára, csak |
| valami kő-árnyú kőgyászra, csak valami csigaszarv-puhára, |
| csak valami csigatest tajtékos bársonyára. S a nász után, hogy |
| kukac-meztelen férje ott feküdt a moha-ágyon, a zöld sötétben, |
| azt se látta, ott feküdt asszony-kőteste kő-szögeitől átveretett |
| testtel, tenyerén, lábfejein, szívén kő-dárda-sebekkel, vérző |
| stigmákkal, hervadt ágyékkal, halottan. Ő meg elkezdte a páfrányt |
| legelészni. De hát mit tudott erről az ember-sárkányfiú, mit |
| tudott a neki-éden zöld homály-neveltje? Mit tudott anyjáról, |
| apjáról, szerelmük tébolyáról? És mit tudott magáról? És mit tudott |
| a vágyról, az egyetlen-megmaradásról? És mit tudott a múltról, |
| a halálról? Ahogy itt állt a zöld növénypetékkel, növényhártya- |
| gömböcökkel, zöld virághólyagokkal, levéltojásokkal beköpött |
| és behabzott kőfal előtt, mit se tudott a Megváltó-Magányról, |
| a Megváltó-szerelemről, a Megváltó-halálról! Mint ahogy azt |
| se tudta, hogy lassan megvakúl. Zöld ködökhöz, kása-homályhoz, |
| páfránybóbita-füsterjedéshez szokott kis piros, mohapupillájú bogyó- |
| szeme nem bírta már a fényt, az őrjöngő tiszta fényt, a piros tűz- |
| kristálysugárzást, s talán az éhség is vakította! Igen, az éhség és |
| a tűz vastag piros hólyagot növesztett piros szemlencséire, két piros |
| kavicsot, két piros kő-fedőcskét. A dolgok, a létezők, a lények |
| és a fények lassan elhomálylottak előtte, körvonalaikat elveszítve |
| homályosan derengtek, központjukban finom ragyogással, hamus |
| foszlány-szélükön foszladék-virággal, széleiken rongyos rost-koronával, |
| mint a rothadó zsák, halottak földben-korhadó ruhája, mintha pók levedlett |
| páncélbőrével együtt ledobott kövér szemlencséin át nézné a |
| világot, a hemzsegve virágzó árvaságot, a nyüzsögve-szeretkező |
| állat-virágmámort, magányosan-meghaló lét-magányokat, a csönd- |
| kehellyel sorvadó időt. Aztán az-amire-nézett-központ-ragyogása |
| is benőtt puha piros mohával, benőtt vaksága vastag bíborával, |
| és más nem maradt, csak a piros moha-sötét. És a hang. A |
| hangok, a hangok, a tisztátalanok, a tiszták, a vartyogók-sziszegők, |
| a brekegők-pittyegők, a brummogók-mekegők, dörmögők-zizegők, |
| zakatolók-reszelők, fortyogók-sziszegők, mocorgók-bizsergők, |
| az ugatók-lihegők, gágogók-kaparók, vakarók-makogók, |
| böfögők-szellentők, rágcsálók-ropogók, nyikorgók-csipegők, a |
| fújtatók-szörcsögők, csemcsegők-csámcsogók, a hangok, a hangok, |
| amelyek nem-vak fülébe tömődtek most kristály-moha-bársony- |
| kő-üveg-gumi-csont-toll-virágütésekkel, böfögés-bunkókkal, |
| szélbuborék-ököllel, mintha az egész láthatatlan, hemzsegve-árva |
| árva lét mohos dobhártyáján dobolna! Most hallotta csak, az |
| eddig-erre-süket, hogy hányfajta hanggal beszél a lét, most |
| hallotta csak az ocsmányúl fölvartyogó, torzan brekegő, feketén |
| röfögő, bután dadogó árva világot, a sziszegőt, berregőt, kereplőt, |
| most hallotta csak az eddig-csak-a-dalra-éber, hogy milyen hangokkal |
| beszél a lét körülötte, micsoda sziszegéssel, motyogással, kukoré- |
| kolással! Most hallotta csak, a dal, a dal, a tiszta dal percnyi szünetében |
| a lét hangszövedékét, a lét magányos hangjait, a nem-szavú beszédet, ahogy |
| lüktető hangvirág-szövetként hánytorgott, lobogott, csattogott |
| vak szemgolyójú vak arca előtt, kis szőrrózsamohás fülei előtt, |
| mint a csillagokig kigöngyölgő zászló! A surranást, csattogást, suhanást, |
| zizegést, az izzó hang-örvényeket, hang-gyűrűket, és dübörgés- |
| kopogás-kattogás-homályokat vak arca és nem-vak füle körűl! |
| De oly hirtelen szakadt rá a vakság, hogy szinte észre se vette! Csak |
| amikor kis gekkó-kezével a levegőbe kapott, s egy nagy pamuttollcsápú lepke- |
| békát fogott meg hirtelen, s tömör gumi-gomb ujjavégei közé csípve a |
| szeméhez emelte, hogy megnézze mi az, tántorodott meg |
| egy picit, s mikor az elcsípett puha lényt moha-vak arcához |
| emelte bután, s nem látta csak a piros moha-sötétet, kezdett gyanakodni. |
| Mert mit se látott, csak a piros moha-sötétet, és mást se |
| érzett ujjai közt, mint a mirigyes-ragyás-enyves-mohás- |
| porhanyó-szőrös-kocsonyás-hártyás-pamutos ideges puha dobogást, |
| vad verdesést és lüktetést, aztán a taknyos-pamutos-bábszövet- |
| gumibőr-pukkanást, mállást és bugyogást, amikor ijedtében a |
| verdeső dupla-vackot összenyomta, s kásás csattanást, puha |
| durranást hallott, mikor az összenyomott békalepke kihullt viasz- |
| gyáva ujjaiból, s zúzott púdercsipkeszárnyú mirigyangyalként térde egy kő- |
| sziromlevelén fönnakadva meghalt. S már ették is a dongók, |
| darazsak, méhek, hangyák, tetvek, poloskák. Aztán szeméhez |
| kapott a Megvakúlt-Csoda, dörzsölte kis gumi-ökleivel bársony- |
| vak szemgolyóit, aztán kis üveglencse-ujjvégű levelibéka- |
| kezével kis szőrös hermafrodita-csöcseit idegesen nyomkodva |
| vartyogva hosszan hörögni kezdett. Könnye nem volt, csak hörgött |
| szegény, a most már piros moha-tojásba ültetett, a piros bársony- |
| tojás embriója, a piros vakság-tojás óriás-lárvája, a szűz Vakság, |
| a Megváltót-befogadó Titkos Értelmű Rózsa rabja, a piros bársony-anya |
| Egyszülött-fia, a piros moha-halálasszony hörgő, iszonyú magzata. Hörgött, akár |
| a fuldokló szörnyek a mesében. Szörcsögve hörgött, akár a haldokló |
| szörnyek a Bibliában, ha nincs levegőjük. S kis rózsafodros |
| csigabigaszáján nyál buborékzott, mint az éhes csecsemőknek. Ó, |
| hogy bújt volna az iszapba, a lápba, a sárba, a földbe, a homokba, |
| mint a Scaphiopus-nemzetségű ásóbéka, a magát moccanni-se-tudón-telezabáló |
| falánk, aki a hátsó-láb szaru-sarkantyúival befúrja magát a földbe, hátrafelé, míg hátsó |
| lábával váltakozva rúgja oldalt a homokot, s perc múlva úgy el- |
| tűnik, mintha ott se lett volna, csak homokfodrok, homokörvények gyűrűznek |
| volt-feje fölött, míg kristályrezgésükben megállnak. Ő meg boldogan |
| ül odalent és odabent a homok-anyában, a homok-anyaméhben, |
| mint a föltámadásra váró Harmadik, vagy a megszületni-váró |
| istenfiú, ragyogó fiú-isten. Szemére rácsukja mirigy-sapka szem- |
| héját, szemgolyóit koponyaüregébe visszahúzza, s úgy vár a föltámasztó |
| esőre. S ha soká jön a megváltó eső, az se baj nagyon, mert húgy- |
| hólyagjában, testüregeiben, mirigyes bőre alatt ott a fölhalmozott |
| tartaléknedvesség, a mesék életvize. Ott alszik csöndesen a föld |
| alatt, mint Szűzanyában a magzat alszik csöndesen. Légzése egyre |
| lassúbbodik, tüdeje lassan leáll, s csak a bőrön keresztűl lélegzik, |
| iszik, szívja a talajszemcsék oxigénjét, nedveit. Ó, mért nem |
| bújt a földbe, a kőbe, a sárba, a homokba! Mért bújt ki a zöld |
| anyából a halálba. A zöld páfrányvaginából a piros vakság-moha- |
| tojásba! Igen, vartyogva hosszan hörgött szegény, hörögve vartyogott |
| a vakság-tojás ember-sárkánygyík-embriókirálya. Könnytelen |
| vartyogott az egynemű halál zagyva halála. Könnytelen vartyogott a |
| Halálasszony-óriás földagadt piros mohabuborék-magzatburkának |
| hermafrodita-Szaúrusz-virága. A vak, a vak, a vak, az árva! |
| A vak, a vak, a vak, az árva Vak, a könnytelen, a bűntelen, |
| a könny-nélküli Iker-árvaság, a megtébolyúlt és magát mámorral- |
| folytatni-akaró természet két tiszta részletéből-összeragasztott |
| Dupla-tisztátalansága, a bűn-nélküli magány Bűntetés-bűn- |
| zagyvasága aprócska fehér axolotl-kezeit férfi-mellkasa szőrös |
| hermafrodita-csöcsöcskéire tapasztva hosszan vartyogott. Vartyogása |
| volt a sírása, sírása volt a vartyogása. S kis csigabigaszájfodros- |
| húsrózsa-szája véreres fodrain kidagadtak a nyálbuborékok, mint |
| a csücsörgő lázas csecsemő-szájon, mint a vért-könnyező gyíkok piros |
| hólyag-könnyei. Vartyogva sírt a Vak, a Bűntelen, a Könnytelen, |
| az Emléktelen, a Szerelem-nélküli, a Most-már-magának-is- |
| árva, sírt, hatalmas varangy-vartyogással a vakság-tojás piros |
| moha-cellájába zárva, az ablaktalan piros pamut-búrába |
| gyömöszölve sírt szegény, a sárkány-ember-hermafrodita-gyíkember- |
| legény, vartyogva sírt, mint az izzó, kőeres, kőrücskös, mohátlan kő- |
| pusztaságban füstölögve és megszottyadottan, kis csontvázas-koponyás, |
| zöld, gyűrött bőrcsomó-köpéssé aszottan haldokló-béka-árva. Mint a kis, |
| félig-kifejlődötten verdeső szomjas és sistergő béka-lárva, aki, |
| ha elérte mámortalan és visítozni-erjesztő tűz-halála, s aszott, zöld- |
| fekete-foltos mirigy-szövedék-testét, a kövéren kidülledő üveg-diókra |
| hártya-búraként, buborékos zöld üveg-harangként rásűlt szemhéjú |
| ragya-tömlőt a hulla-gázok belűlről durrogva kiszakítják, s |
| húsa, bőre, izmai, belső-szervei lassan eloszlanak, szétfoszlanak, elpárolognak, |
| fölszívódnak a fényben, lesz mint csontlovas halotti csontszekér, koponya- |
| lóval csonthalálszekérke, finom kőcsipke-álom, könnyű csontcsipke- |
| bogár, lesz a nyakcsigolyák, hátcsigolyák, maradék farcsigolyák, pórusos kőhártya- |
| medencecsont, a combcsontok, lábszárcsontok, csuklócsontok, ujjcsontocskák, |
| a varratos kőhártya-koponyácska halotti csipke-álma, az izzó kő |
| csontcsipkevirága, az elmondhatatlanság kőcsipke-láza, a |
| reménytelenség és maradandóság magány-szerkezete, amit a nap |
| fényhártyái ragasztanak be izzó szövedékkel, mint játék-repülőgép |
| faborda-vázát az izgatott kamaszfiúk hólyagpapírral, celofánnal. |
| És bent a halhatatlan csönd, bent a halhatatlan üresség. Kint |
| az őrjöngő tiszta, tiszta fény. Igen, vartyogva úgy sírt szegény, mint aki |
| meghalni készűl. És nem tudta még, hogy meghalni készűl, mert |
| mert nem tudta mi a halál. Nem tudta vala a halált, mert föl |
| nem ismerte a halált, mert szeme nem látta vala a halált, mert |
| lénye nem tudta vala a halált, léte nem bírta vala a halált, |
| mert roppant bonyolúlt volt és buta volt, és szomorú volt és |
| nem tudta mi az? Mert nem tudta önmagát, pedig ő volt a |
| Bűn és a Bűntetés, ő volt a Bűnhűdés maga, ő volt az Átok |
| maga, ő volt a Bonyolúltság és a Butaság, ő volt a Reménytelenség |
| és az egyetlen-Remény, ő volt a Mámor és a Magzat, ő volt a |
| Bíztatás és ő volt a Lehetetlen, ő volt a Hit és ő volt a szörnyű |
| Végzet, ő volt az Emlék és ő volt a fölösleges Emlékeztetés, ő volt a |
| bűnhődött Szerelem-erjedés és ő volt az Őrület-szerelem-erjedés, ő |
| volt az egymás-halálába-taszított hússal és kővel-virágzó Halál- |
| készülődés, ő volt az egymással-együtt-vánszorgó szétcibálhatatlan |
| Ravatal és a Halott, az egymással-együtt vonszolódó Kőravatal- |
| emberhalott, az egymással-együtt-mászó Embersírkő-kősárkánygyík- |
| koporsó, ő volt a Lepke és a Báb, a Lárvabőr és a Lárva, a Tojás és |
| az Embrió, ő volt a hiábavaló Sperma és Pete, a Petefészek és az |
| Ondó, az egymással-és-egymásban-terméketlen Férfi-Női-Szerelem- |
| Szerv, ő volt a hímnős Halottak Egyesülése, döglött és rothadt |
| és halott szerelmek hermafrodita Kő-hús-virága, ő volt az Egy- |
| személyben-kettős-nemiségű Undor-Csömör-Remény-Reménytelenség |
| jövőbe-nyíló Kő-ember-ága, ő volt a tajtékos, bomlott kurva- |
| nemzés kőpikkely-hajfodor-kőzacskó-emberfő Gyász-harsonája, |
| ő volt a Gőg két-ocsmányságból összeragasztott Túlvilága, ő volt az |
| összeférhetetlenség ringyó-összetapadása Íme-hát-ez-lett-Csodája, |
| a volt a bánatos buta bagzás, a fölgerjedt és fölerjedt Nemző- |
| szervek véres találkozása utáni Közöny és Gyűlölet elevenfaló, |
| létet-csipegető, csámcsogva-zabáló hermafrodita-ember-kőpikkely- |
| kancsó Húsevő-virága, a ragadó-csillós-szájú, a tapadó-szemcsés |
| méztányér-ajkú, a tüskefogsorú büdös Bársonykancsó, a bűzlő Dög- |
| virág, a moha-zacskó-pofájú, szőrös mézlevél-ajakcimpájú dög- |
| szagú Temető, csontvázak, koponyák, hulla-maradékok, bőrcafatok és |
| hajcsomók érharangbordás, szőrös Növény-kriptája, Szőrtoka-zsákja, |
| levegőre-akasztott büdös Moha-gödre, ő volt a Csúcs és az |
| Álom, ember és sárkánygyík szánalmas szerelmes összemocskolódása |
| Skizofrén-dagadványa, az Emlék és az Iszony duzzadt, dagadt, |
| kővel-lángoló és vértömlős mirigyekkel koszorú-harangként kihólyagzó |
| ivarszerveinek húspuha-sziklás hermafrodita Ember-kőcsigabigája, |
| emberlágyék-sárkányágyék keserű, kannak-se-jó, asszonynak-se-mondható |
| Óriás-korcsa, a Vágyódás és Rettegés Ikre, kőlibalábakon-vánszorgó, mirigyekkel, zsírral, |
| szervekkel, húggyal, vérrel, nyirokkal, levegőzsákokkal, defekálás- |
| latyakkal és szőrös magzatszurokkal megtöltött hímnős, óriás, fölösleges |
| Kőpikkelykancsó, a Téboly csődörnek-befejezetlen, nősténynek-el- |
| végezetlen, kis szőrös-csöcsű, korcs kan-gyíktörzsvégződésű, |
| a zsigerek-felé-benőtt férfi-péniszű, madár-petefészkű, hüllőtojás- |
| petefészkű, törpekajmán-kloákás, vak, ember-agyvelőjű, buta |
| Jövője, ő volt a kétfajta Lehetetlenség, az Egymásnak-nem-született |
| visongó-vartyogó-hömpölygő-tántorgó-tajtékozó-húgyozó végzetes |
| egyszer-szerelem, összefonódva röhögő, görnyedő kentaurszerelem, |
| gyíkkentaurcsődör-asszonytéboly, lihegő, vicsorgó, széles, vad, izzadt |
| tomporokkal lüktető, izzó kőpikkelygolyókkal-verdeső, habzó |
| tokokkal és véres kő-tőrökkel egymásba-csapó, hüvelyező, vonagló |
| és döfködő szerelem-halálának Szerelemtakony-halálfia, az |
| egymásnak-halál halálok boldog Szörnyűlködése, a halotti |
| szerelem-háború buta Bélése, a szerelmes halál Magzat-álma, |
| a vak ravatal-szerelem Embrió-halála. Ő volt az Elképzelhetetlen, |
| a süket és vak ejakuláció-pillanatban sose-elképzelt Jövő! |
| A nem-látott Látomás! A Kiválasztottak szelíd, környörtelen |
| Álom-embriója. A Kiválasztottak dagadt álom-magzatburkának |
| eleven Jövendő-kővirága. A végzetes-látni-tudók Irgalmatlansága! |
| Ő volt a Múlt és a Kétszer-múlt Múlandóság árva vak Jövője. |
| Ő volt a Szerelem. Ő volt a Halál. Ő volt a véges Árvaság! |
| Ő volt a Múlt-ágyékába-temetett. Ő volt a vartyogó Idő dühös |
| ágyékából kiökrendezett. Ő volt a Kiváltódás és a Kiváltó. Ő |
| volt a Megválthatatlan Megváltó. Ő volt a Megváltott |
| Megválthatatlanság. Ő volt a Megváltó és a Megváltás maga! |
| És nem tudta vala mi a szerelem! És nem tudta vala mi a halál! |
| Ahogy ott állt a növényhabokkal, virágfürtökkel, viráguszonyokkal, |
| szőrös levelekkel, növényhólyagokkal, dagadt csikó-cimpás virágokkal, |
| tüsketekervénykötegekkel, üvegszőrös indákkal, sárga pamut-csillagokkal, |
| aranyszőrkelyhekkel, csillagpor-üstökkel, kövéren-rengő tömzsi bokrokkal |
| vastagon befolyt és kásásan dagadó csomókkal lüktető omlatag |
| kőfal előtt, amelynek zöld mirigylepényei és duzzadt kék emlő- |
| rózsái között, az enyves levélhónaljakban és a nyirkos árnyék- |
| virágokon a tiszta és keverék-lények nyüzsögtek, sziszegve, |
| zizegve, dobolva, rágva és kaparászva, csigák, varangyok, madarak, |
| bogár-egerek és kígyó-denevérek, szitakötő-teknőcök és törpe |
| szalamandra-pávák, sündisznófejű-szöcskék és tarajosgőte- |
| pillék: fejükön nagy csipkés aranytollakkal, fuldokló hal-pókok és |
| pók-patkányok, törpe kolibrikutyák és piros gumikesztyű-kezű darázs- |
| majmocskák, hangyák, lótetűk, temetőbogarak, fénylő zöld rózsa- |
| csikócskák és zöld korallház-sörényű, kristálytüskebokor-taréjú, |
| üvegszőr-legyező-uszonyú, rózsaszivacskorong-orrú törpe hernyómalacok |
| vékonyan röfögve, igen, ahogy ott hemzsegett, alatta, fölötte és körötte, |
| a földben, növényzetben és a levegőben, a most-már-csak- |
| hallható világ, s csak pislogott csipázva, pislogott vakon, nagy |
| sárga csipáit ki-kicsipegetve a nagy szőrszoknyás szemburok csücsörös |
| tövéből, mint kopasz madárfiókák arany-húsrózsa-seggéből, |
| ki-kidörzsölve gyulladt, mohával benőtt vak piros szeméből, |
| s elmázolva arca szőrei közt, mint ragacsos puha |
| bogarat, igen, ahogy ott állt vakon, bután és tétován, s kis |
| átlátszó, üvegből-fújt, rézdrót-érhálózatú üvegkesztyű-tarajosgőte- |
| kezével a levegőt markolászta, karmolászta és tapogatta, hiszen |
| már abbahagyta a sírást-vartyogást, a kimondhatatlan |
| vartyogás-jajgatást, a borzalmas ősvarangyosbéka-panaszt, |
| igen, ahogy ott állt vala dermedetten, tétován, vakon, ahogy ott |
| állt vala önmaga foglyaként a Halált-nem-ismerő-halálra- |
| váró, a Már-anyaméhében-halott-halhatatlan, ahogy ott állt vala |
| az őrjöngő tiszta, tiszta fényben, az irtózatos és hatalmas és vak |
| Ember-kőcsigabiga, ahogy ott állt vala megszottyadottan az |
| őrjöngő tiszta, tiszta fényben, a zsúfoltan lüktető, erjedetten dobogó, |
| körülötte vastag kövér hang-füstgombaként a tiszta űrbe |
| földagadó hangzat-gomolygás, hang-füst-áradás centrumában, |
| mintha megint hallotta volna azt a dalt! Azt a minden-mástól- |
| különböző, azt az állatok-növények-kőzetek-tüzek-vizek-égi- |
| testek-nem-adhatják-hangot! Azt a tiszta, tiszta hangot! Azt a |
| tiszta, tiszta dalt! Azt az eddig-sose-hallottat, azt a kimondhatatlant! |
| Kicsit fátyolosan, kicsit messziről talán, mert vaksága és vak |
| reménytelensége úgy megnövelte füle erejét és füle árvaságát, hogy |
| a körötte gomolygó hang-lüktetést hallotta borzongva leginkább, |
| az áradó, vad lét-hangokat, mintha két óriás hártyazsák lenne |
| rózsamohás kis fülkagylóira kötve szorosan, s azok megnyúlt |
| óriás buborékokként a földig lelógva, két iszonyú kőpikkely- |
| libalába mellett a földig lecsüngve tömötten rengenének, mint |
| átlátszó hártya-emlők. Mintha fülei körűl a fejéből kinőtt |
| hatalmas buborék-csöcsök lógnának nehéz hártyagolyójukkal a |
| földig, s bennük tej helyett a hangok lüktetnének. Olyan volt |
| ez a két füleire kötözött hang-zsák, mint a szövőlepke óriás |
| háló-ernyője a fákon, amelyben az óriás szén-margaréta-szemű |
| hernyó-embriók nyüzsögnek forogva, egymáson-gomolyogva, egymáson- |
| tekeregve, hatalmas, lüktető, szénrózsa-szemekkel kivirágzott lárva- |
| gombócként. Mert fülei földig lelógó dagadt hártyazsákjaiban |
| milliárd hang nyüzsgött összekeveredve, egymást-összevissza-nőve és |
| szőve és bogozva, lüktettek a hatalmas buborék-fülcsöcsök az |
| üregükben gomolygó vartyogással, vakogással, brekegéssel, cincogással, |
| reszeléssel, rágással, kopogással, kaparással, vihogással, röfögéssel, |
| nyerítéssel, zúgással, totyogással, lotyogással, kotyogással, reccsenéssel, |
| ropogással, nyüszítéssel, dobogással, loholással, sziszegéssel, lihegéssel, |
| bugyogással, bugyborékolással, vicsorgással, köhögéssel, rágással, |
| percegéssel, piszmogással, legyezéssel, pattogással, csapkodással, károgással, |
| kerepeléssel, kattogással, kopogással, zörgéssel, reszeléssel, dörmögéssel, |
| dörömböléssel, roppanással, zuhanással, dübörgéssel és ki tudja még |
| mivel! Ott fortyogott, bugyborékolt, zakatolt és csomózott füle hártya-hang- |
| tömlőiben a világ, a már-sohase-látható, a már-csak-tapintható, |
| a már-csak-fogható, a már-csak-beszívható, a már-csak-lenyelhető, |
| a már-csak-megrágható, megharapható és kiköphető, a már-csak- |
| elgondolható, a már-csak-szagolható, ízlelhető, a már-csak-vágyható |
| és undorodható, a már-sose-sose-látható világ, amely puha |
| pamut-csattanással, taknyos kristály-ütéssel, szagos potroh-rózsa- |
| lövődéssel, illatos szőrgolyó-durranással, karmos karcolással, |
| kristálylegyező-súrolással, moha-esernyő-dobbanással, pikkely- |
| trombita-durranással, csáppáfrány-csapódással, csőr-kéreg-vájással, |
| mirigy-dob dörrenéssel, eleven bőr-zacskó pukkanással, forró szőrös |
| kristályrózsa-taknyadzással, laza kristállyal töltött hártya-csöcs- |
| csattanással, mézes mirigyrózsa-ujjacska tapadással zuhan, lövődik, |
| por-pamacsolódik és taknyolódik arcára, vak szemére, lüktető |
| pipabéka-orrára, vékony, lapos, a kősisak-paróka alá hátra- |
| csúszott, felhőtlen kavics-homlokára, amely mögött az agy- |
| állomány nagyobb tán nem is lehetett, mint kis koponya-üregében |
| egy varangyé. Ó, hányfajta hanggal beszélt a Lét, hányfajta hanggal |
| beszélt a tiszta-zagyva Lét! Micsoda hang-mámor volt a lét |
| körülötte! A már-sohase-látható, a föl-nem-ismert, a magányos |
| végtelen világ! Hányfajta hanggal beszélt a lét körülötte, benne és a |
| világegyetemben! A most-már-sose-látható, a megnevezhetetlen, |
| a mérhetetlen-erjedésű Mámor! A kőzet-tűz-gáz-csillaganyag- |
| seholüresség-csillagköd-csillagközti-anyag-fém-víz-por-érc- |
| növényzet-kristály-állat-didergés-vacogás-mocorgás-bizsergés |
| gomolygó, spórádzó, titkos, szerelmes, virágzó, elfoszló, nemző, |
| szerető, meghaló, elbomló, újjászülető, ragyogó, elboruló, föllángoló, |
| kilobbanó, földagadó, összesűrűsödő, bűntelen titkos rendje, |
| virágzó, boldog, bűn-nélküli végtelen összevisszaság! Ó, hányféle |
| hangon beszélt hozzá a lét, a föl-nem-ismert gazdag Árvaság, hány |
| hangon beszélt neki a létezés, az ő-észre-se-vette-világ, hányfajta |
| szájjal, szervvel, szerkezettel, nyílással, üreggel, torokkal és |
| szájtalanúl! Hányféle anyaggal és hányféle anyag-szövetséggel és |
| anyagbeszéddel! Hányféle mozgással és hányféle sűrűséggel! |
| Mennyi cselekvés, mozgás és halál, mennyi akarat, törekvés, vágy, titok |
| küldi külön-külön részlet-hangjait a tiszta, tiszta magányba! Ó, a keletkezés, |
| a pusztulás, a szülés, a szerelem, nemzés, ürítés, a táplálás, szoptatás, |
| haldoklás, korhadás, rothadás, ó, a bomlás, szétlazulás, fonódás, |
| társulás, kristályosodás, kristály-épülés hangjai! Ó, az erjedés, a dagadás, |
| a szülőméhben-növekedés hangjai, a méhburokban-kortyolás, mozgás és ürítés, |
| a kicserélődés hangjai! Ó, a petefészekbe, mirigyzsákokba, ivar- |
| mirigyekbe, állat-rovar-madár-hüllő-kétéltű-féreg-bogár-hal-hüvelyekbe |
| lövődés fallosz-hangjai, ondó-hangjai, spermium-hangjai! Ó, a pete- |
| fészek-virágzás halhatatlan hangjai, száj és szülőnyílások legszebb |
| hangjai, szájak és hüvelyek boldog sikoltozása, kiáltozása és |
| fodor-susogása, ó, a tojómirigyfészek-virágzás hangjai, kitinhártya- |
| petecsövek, kitin-ondóvezetékek, lázas ivarkutak, és dagadó kitin- |
| bunkók csattanás-hangjai, nyöszörgés-hangjai és nedves, puha gumi- |
| kotyogása. A tojócsövek, hímtagok, hím-szerelemhorgok, földagadó |
| kloáka-kesztyűujjak, kloáka-kigyűrődések, kétéltű-péniszek, |
| csiga-péniszek, bogár-nemzőcsövek kitolódás-hangjai. Ó, az ondó-tokok, |
| duzzadt petezsákok, ikra-gomolyok, tej-felhők kicsusszanás- |
| hangjai, nyálkás hártya-gumigyűrődés hangjai. Ó, az egymásra- |
| tapasztott szerelmes kloákák hangjai, halak vérző, földagadó gyűrűs-szájú |
| gumizsákból kivicsorgó fogsorának csókharapás-hangjai, gumi-cuppanás- |
| hangjai, teknőcök farkitolásának dagadó hangjai, kígyók kettős szerelem- |
| pikkelyörvényének hangjai. Szerelmes négyélű mésztőr-döfések hangjai! |
| Tüzek, égések, robbanások, hódítások, rohanások, kitörések, elsorvadások hangjai! |
| A fodrosan, mirigybuborékként lassan szétnyíló, öblösen szétdagadó |
| tojónyílások szüléshangjai, amikor előbb a tojás hegye, aztán a tojás törzse |
| buggyan ki forrón a forró testből, a véres tollkoszorús szájból. A tojások |
| fészekbe-pottyanásának, homokba-hullásának hangjai. A szem-virágzás, |
| csápvirágzás, karom-virágzás, toll-növekedés, kitin-dagadás hangjai, a |
| tarajosgőte-csókolódzás hangjai, az apró szerelmes békahím |
| gumihüvelykujjának a nőstény-békatest hasi mirigyszövetébe |
| fúródásának gumi-hangjai, a lassú gumiabroncs-ölelés-hangok! A fej, a rágószervek, a |
| lábak pamatainak, pamacsainak, sörtéinek, keféinek, söprűinek, legyezőinek, |
| bojtjainak, ecseteinek, lágy dörzsölés-hangjai! A száj- |
| körüli gyömöszölő-lábak munkahangjai! A fül-legyezések, fülkagyló- |
| mozgások, tarkódobok és toka-dudák hangjai. Tücskök, sáskák, szöcskék |
| térdkalács-dobjainak, lábszár-dobjainak, comb-dobjainak, csáp- |
| dobjainak, potroh-dobjainak, tor-dobjainak, a testrészek csont- |
| keretébe-épített dobhártyáinak rezgés-hangjai! Tücskök, lótetűk, |
| sáskák, szöcskék, méhek, teknőcök, kétéltűek, csigák, hüllők, halak, férgek, |
| madarak, pókok, vak lárvák, erszényesek, ősszájúak, rágcsálók, ugrálók, emlősök |
| szerelem-kiáltozás, párzás-gyönyör, nászi-mámor-hangjai! A fodros, tajtékos |
| cuppanások, kocsonyás harapások, gumi-ölelések, kitin-ropogások, toll- |
| örvénylések, szőr-csiszolások, patás-karolások, karmos-átfogások hangjai! |
| A sörénylobogások, farok-suhogások hangjai! Ó, a növény-épülés hangjai, |
| a gyökeredzés, bimbófeslés, rügy-szétrózsállás, levél-épülés hangjai! |
| A fészeképítés hangjai! A sírásás hangjai, hulla-eltakarítások, temetkezések hangjai! |
| Az újszülöttek sírása, vinnyogása, tüsszögése, csuklása, vizelése, zöld pépkicsurgatása, könnye! |
| Bendő, torok, toka, bögy, tarkó, has, hátföltépések és kiszakadások hangjai! |
| Az újszülött-tisztogatás nyelv-söprés, magzatméz-csurgás, szőr-súrolás, cimpacsók-hangjai! |
| A gyomormunka hangjai, a vese-tüdő-máj hangjai, a salak-dagadás hangjai, |
| húgyhólyagban húgyfölgyülemlés hangjai. Sejtek, sejtcsoportulások, molekulák, |
| atomok, elemi részecskék hallhatatlan hangjai! Szerelmes bogár-hárfák, |
| gumihártya-kürtök, kitincimbalmok, kitinérfogacskák, csontreszelőcskék, |
| emlős-harsonák, hüllő-dudák, madártorok-csőrtülök-riogások hangjai! |
| A földagadt anyahasban a magzat-forgás, magzat-rúgdosás, magzat-szívverés hangjai, |
| a megrepedt magzatburok, a magzatvíz-kisuhogás, az anyatestben a gyermek-alászállás hangjai, |
| az ember-szülés tajtékos, véreres sikolya, vér-hangja, az állat-szülés nyögése, vér, zsír, nyák-lottyanása. |
| A nyögések, cuppanások, rikácsolások, nyöszörgések, kalapálások, hárfázások, |
| harangozások! Dobhártyás csontüregek, gumiszelepes csonthólyagbarlang- |
| hangszerek hangjai! A mámor és a vereség hangjai! A győzelem és a |
| legyőzettetés hangjai! Üveges uszonydöfések, véres pikkelytest-föl- |
| szakadások hangjai! Az álom hangjai és az ébredés hangjai! Az iszony |
| hangjai és a téboly hangjai! Csaták hangjai és őrjöngő ivarszerv-leharapások |
| hangjai! A vérsuhogás és a nyirokáramlás hangjai! A létezők mindenféle |
| szívverés-hangjai: az érhálózatok, csőszívek, hátiedényszívek, hólyagszívek, |
| hártyacsőszívek, hólyaglánc-szívek, hártyacsőhurka-szívek, mirigyhurka-lánc- |
| szívek, hártyacsőtüskefa-szívek, hártyacsőgerinc-bordaernyő-szívek, |
| fürtös és fésűs hártyacső-gyomorszívek, szívszerű üregek, osztóerek, |
| gyűjtőerek, egypitvaros-egykamrás-artériás-szívek, egypitvarú-egykamrás- |
| vénás-szívek, a nem-teljesen-osztott-vérkörű-szívek, a tökéletlen-válaszfalúak, |
| a teljesen-osztott-szívek: a kétkamrásak, két-pitvarúak vad, gyönyörű, |
| puha hangjai, a madaraké, emlősöké, és az övé, a félig-sárkány-félig-emberé! |
| A szívtömlők, kemény hús-zsákok gyönyörű hangjai! Ó, az ölelések, szeretkezések |
| hangjai, a páncél-nyikorgás, páncél-súrlódás, páncél-dörzsölődés, szőr- |
| súrolás, pamut-bojt-söprés, moha-huppanás, csáp-összedörzsölés, csáp- |
| nyikorgás, rágószerv-reszelés, hal-gumibuborék-harapás, madár- |
| csőr-harapás, csöcs-rágicsálás, emlőgomb-nyalogatás, tőgycsecs-szívás |
| hangjai! Ó, a fémek, kőzetek, tüzek, virágok, fák hangjai! Ó, a |
| fogsorok, szervek, állkapcsok, szempillasöprűk, talpak, karom- |
| kesztyűk, szárnyak, farok-legyezők, farok-ostorok, paták, körmök, |
| kitin-forgók és pórusos páncél-csapok, szárnyak, szárnylegyezők |
| hangjai! Kloákák, ánuszok, tojónyílások, orrlikak, hártyatalpak, sörények, |
| uszonyok, tüdők, trachearendszerek, tracheatüdők hangjai! A tojás, |
| petézés, szerelmes sperma-préselés, mirigyzsák-ölelés hangjai. Hangjai |
| az evésnek, emésztésnek, rablásnak, pusztításnak! Öldöklések, döfések, |
| nyiszálások, törések, szögelések hangjai! Csontvázak, koponyák |
| hangjai! Hangjai a növekedésnek. Hangjai a haldoklásnak! És |
| hangjai, végső hangjai a halálnak! És hangjai a dermedésnek, |
| megfagyásnak, fölbomlásnak, erjedésnek, átalakulásnak! És ó, hangjai a |
| sírásnak, a könnyeknek, a szélnek, esőnek, tenger tébolyának, földrengésnek, |
| árvíznek, árapálynak, az üstökösöknek, vulkánkitöréseknek, protuberanciáknak, |
| meteoroknak, meteoritfelhőknek, csillagkatasztrófáknak, csillagszületésnek! |
| Hatalmas, hatalmas hangjai a csillagoknak! Hatalmas hangjai a csillagfutásnak! |
| Hatalmas, hatalmas hangjai a csillagoknak! Csak állt vala |
| dermedetten a hatalmas Bonyolúlt-buta, füleire kötött óriás |
| hang-zacskókkal, állt vala dermedetten ebben a végtelen, |
| félelmetes hang-gomolygásban, a felhőtlen tiszta égbe, a |
| fekete űrbe földagadó hangfüst-gomba vak centrumában, s oly |
| őrjítő, oly bénító, oly mámorító, oly halálra-figyelmeztető és pusztulásba- |
| kábító volt ez a bíbor-fekete-arany-sötétkék-rózsaszín-zöld- |
| sárga-lila-fehér hang-ömleny, virágzó hangpép, amibe sűllyedett, |
| oly fullasztó, hörgésre-erjesztő volt ez a csillagokig-dagadó, csönd- |
| üregekkel-buborékos nehéz hang-szivacs, amibe ágyazódott hirtelen, |
| ami körülnőtte, mint valami szivacsos uborka-állat, eleven |
| szivacsfa, ami ősszáján át gyomrába gyömöszölte, nagy rángásokkal |
| rátüremkedve, ráfodrozva, ráhólyagozva és rászitásodna, ami |
| mohón éhesen ősüreg-belébe gyűrte, mint egy ezer mészváz-szita- |
| kesztyűujjnyúlványokkal és hosszú szitaháló-csöcsökkel az űrbe-növő |
| zsákállat, amely ott él lélegezve, ürítve és zabálva a Föld |
| köldökére tapadtan. Mert most már fájt neki a sok hang, mert |
| most már fájt neki a vakság! Mert, nem tudta bár, már fájt |
| neki a sorsa: nemzettetése, születése, buta múlttalansága, |
| szánalmas emléktelensége, mert most már fájt neki a társtalanság, |
| szerelem-nélküliség, szerelem-hiány, mert most már fájt neki a |
| többé-sose-látható milliárd-szemű-szemgolyójú-látósejtű lét, |
| mert most már fájt neki a milliárd hasznos-ivarszervű, hasznos- |
| petefészkű, hasznos-ondótartályú növény-állat-létezés, amely látott |
| és nemzett boldog öntudatlanságban, és nem tudta tán, hogy lát, |
| és szeret! Mert most már fájt neki a csak-hanggal-köréje-ikrásodott |
| termékeny és haldokló világ, mert most már fájt neki a csak-hanggal- |
| köréje-kristályosodott milliárd-magányú látó és vak szerelem, amelyben úgy |
| állt ott dermedetten, mint jégbefagyott csigabiga, jég-gombába-fagyott |
| gyík, jég-koporsóba-fagyott öreg óriásvarangy. Mert most már fájt neki a |
| dal, a tiszta, tiszta dal, amelyet a hártyás, lüktető-belsejű hangzsákok mögűl, |
| a fülére-nőtt erjedő és fortyogó óriás hang-gyomrok rángó, dobogó |
| burkolatán át hallott sápadtan, vékonyan, fehéren, mintha Mindenséget- |
| beerjedő füst-özön mögűl, a Mindenségből-zuhogó tűzözön mögűl |
| hallaná, fekete vattahömpölygés mögűl, világfaló, büntető láng- |
| ropogás, tűz-téboly mögűl, a létezők sistergő, lángba-fúlt vak |
| jajgatása mögűl hallaná, állatok, növények, megolvadt kőzetek, a szét- |
| olvadt föld, nagy vizenyős hólyaggá dagadt, szétdurrant emberek, |
| a nyákkal fölhólyagzó, rostosra-elszenesedő nem-ismert-Emberiség |
| egymásra-tódúlt, egymásra-mászott, egymáson-rángó, szinte füst-nélkülien |
| izzó parázskristálytornyai mögűl, parázskristály-temetői mögűl, |
| a tűz végtelen-göngyölgésű, piros-kék-erezésű, lángkristály-leveledzésű |
| szárnyai mögűl hallaná, mintha a bűntető-megújító Tűzhalál |
| mögűl hallaná a dalt, a dalt, a tiszta, tiszta dalt. Mintha az |
| izzó Tűzhalálasszony-óriás dagadt hasából hallaná kizengeni a |
| dalt, a tűzbuborék-pocak belsejéből, az óriás Parázskristály- |
| emse, az iszonyú Tűzkristály-emlős, a rettenetes Kristálytűz- |
| nőstény méhéből hallaná kizengeni a dalt, a dalt, a tiszta, tiszta |
| dalt. Mintha az óriás Tűzanya testéből hallaná kizengeni a dalt, |
| a megdagadt tűztejmirigycsomós parázskristály-emlők alól, a |
| tűz-hólyag-has belsejéből a tűz-magzatburok magzata énekét, a |
| tűztől-nemzett, tűzben-fogantatott, tűzben-kihordott fiúét, aki |
| ott ül dalolva a tűzbarlang-anyaméhben, a tűz-nem-fogja, |
| tűz-nem-emésztheti zöld Moha-fiú, zöld moha-koponyája, zöld moha-teste |
| áttetszik a lángbuborékhason, mint tengericsikó-apa üveg-gubacs- |
| teste üveggesztenyehéj-hasán az óriás fekete kristálybuborék-virág-szemű, |
| szögletes üvegkristályhurka-testű, gyöngyszögecselt üvegharmonika-törzsű, |
| ferde ikerbuborék-orrnyílású, üveglappal-leforrasztott hegyes üveg- |
| harci-sisakba-bújtatott-fejű, kristálylegyező-uszonyfülű, kristályesernyő- |
| sárkánytaréjos, hegyes üvegharmonika-fogófarkú, üvegtüskés csikó- |
| magzat. Ott ült, ott énekelt vala a parázsbuborék közepén, a |
| lángbarlang közepén a zöld Moha-fiú, az eléghetetlen, a tiszta, |
| ott ült énekelve a zöld Moha-fiú, a zöld Megváltó, a zöld Újraszületés, |
| s míg énekelt, moha-mellkasa rengett, mint a kékdarázs-potroh, mohaszempillás |
| moha-szemhéjait lecsukta-fölnyitotta, moha-gégéje virágzott mohával, |
| moha-szemgolyói lágyan mohásodtak, moha-pupillái lágyan kitágúltak, |
| s míg énekelt, moha-szájából moha-por, virágpor permetezett, zöld |
| fonalgomba-füst gomolygott, mint egész testét lágyan begöngyölgő |
| finom zöld szakáll. Igen, a hang mögűl, a tűz mögűl hallotta csak a |
| dalt, puhán, zöld-füstölgőn, zöld-permetezőn, lágy zöld |
| áradással a Moha-fiú moha-énekét, s hatalmas vágyódás |
| nőtt ki gyors madárdobogású, axolotl-szívverésű apró ember- |
| szívéből, nőtt ki szívéből zöld szárral, zöld levelekkel, nőtt föl |
| torkában, nőtt bele szájüregébe, nőtt ki csigabigafodorszáj- |
| szájrózsafodrain hatalmas pórusos, szőrös, pikkelyes száron, óriás |
| zöld csészetokkal, s nyúlt előre, szájából a tiszta fényre |
| nyílva, a hatalmas szerelem virága, szűzek szűz-szerelme, a tiszta szűz |
| Fogantatott felé, a zöld Megváltó-anya felé, a szűztiszta szűzet |
| hordozó zöld Mária felé, az istennel-megnemzett, isten-magzatát |
| cipelő szűzi szűz felé, szűztiszta szűz emlői felé, óriás zöld |
| száron nőtt ki szájából a levegőre az ötszirmú óriás Liliomkehely, |
| mint a halott együgyű-szerzetes rothadó szájából, szakálla |
| penészes bozontkútjából a rothadó szívéből kinőtt liliom, |
| lángolt fehéren az öt szirom, mint a Halott öt sebe, lángolt fehéren az |
| ötágú szűzesség, az öt-sebű halál, az öt-lángú szerelem. És |
| minden szirmára, szirma minden erére, szirma minden pórusára, |
| szirma minden dongájára, szirma minden pihéjére, szirma minden |
| bordájára, kehelycsészéje minden zöld kanalára, szára minden |
| pikkelyére, szára minden sejtjére, pórusára, szőrszálára, idegére, |
| gyökere minden ágára-bogára, gyökere minden gyüremlésére, |
| gyökere minden hajszálerére, gyökere-bőre minden ízére, minden |
| gyökérvég-agyára, gyökérvég-agya burkolatára, gyökérvég-agya minden |
| sejtjére, sejtmagjára, sejtköpenyére, minden szervecskéjére, részletére, |
| töltetére, kromoszómája minden pöttyére, nukleinsava minden lánc- |
| szemére írva vagyon egész a szív közepéig: Dicsőség! Dicsőség! |
| Dicsőség! Dicsőség szűz keblek, rengő kicsi emlők! Dicsőség szűz méh |
| szűz fogantatása! Dicsőség Megváltó szűzben-dagadása! Dicsőség |
| Jövendő titkos virulása! Dicsőség halál Legszebb Tagadása! |
| Dicsőség Remény vak Föltámadása! Dicsőség! Dicsőség! Dicsőség! Dicsőség! |
| Csak állt vala dermedetten a kövér növénykásával, tornyos, csigás, |
| vastag virághabbal zsírosan és porosan bepépezett omladék kőfal |
| előtt, amelyben a boldogtalan-boldog keverék-lények nyüzsögtek, |
| állt vala dermedetten és vakon, s míg hatalmas szügye, a |
| kőpikkelyszív-alakú, az iker-pikkelykőgolyós, a két Szfinx- |
| csöcsű sárkány-mellkas növénnyel, állattal, madárral, virággal bozsogva |
| virágzott, míg hatalmas kőpikkelygolyó-bütykű, pikkelyes kőszív- |
| térdkalácsú, sziklázat-karmú és sziklatüske-sarkantyús kő- |
| libalába odvai, pikkelybarlangjai, kő-gödrei, szőrtelen, pórusos |
| üregei, és mohos, nyálkás kőlikai, a moha-bélésű kő-üstök növénnyel, |
| állattal, madarakkal, virágokkal, vadakkal vígan virágoztak, míg |
| ott állt dermedetten és vakon és egész Szaurusz-másodteste |
| pikkelyburkolata és tüske-erdője vadakkal, virágokkal hemzsegve vígan |
| virágzott, lassu-ütésű bársony-harang-sárkányszívéből |
| kihajtott zölden az Eddig-nem-tudta-micsoda, a |
| Most-se-tudja-micsoda Valami, kitört a szívtömlő vérhártyás |
| oldalán pihés zöld indával, mirigyragyás, lélegző-pórusos zöld |
| szárral, fő-gyökereit és hajszálgyökérernyő-hálóját a szív üregeiben, |
| likacsaiban, rostjaiban és izmaiban széteresztve és szétlegyezve, |
| kitört zöld szárral a Nem-tudja-mi-lehet, a testét, sőt testeit, |
| növekedvén, lázzal, tűz-habokkal, vértolúlással, lobogó nedvekkel |
| és erjedő reménytelenséggel fölgerjesztő Ki-tudja-micsoda Valami, |
| és teste rendeltetésében talán benne-se-foglalt, a lénye kettős- |
| értelmetlenségű szerkezetében talán nem-is-lehetséges, a szerkezete |
| dupla-indulatú és kétféle-akaratú bonyolúlt vonulatában, a kétszer-gerincű, |
| kétszer-borda-hordós, egyszer-nyakcsigolya-száras, egy-koponyájú Ember- |
| csigában, óriás kőtüskés kőcsigaházban, amit beledagadva és belenőve |
| bőven kitöltöttek a zsigerek, a szervek, a lágy hánytorgások és kotyogások, |
| áttört kemény zöld szárral, puha növénypamut-indával az óriás- |
| szív burkolatán, finom-erezésű hártyázatán ez a Valami-Szár, ez |
| a Valami-Virág, pihés, pórusos, pikkelyes, sejtes vastag növény- |
| csont-csigolyatornya átfúrta a mellkasba-akasztott szivacs-viziló, |
| hánytorgó és lüktető rózsahólyagocska-bálna, a földagadt óriás |
| tüdő mellett a hártyás porcogószelvény-nyelőcső iszamos, ruganyos |
| falát, s a nyelőcsőben, a rövidre-visszametszett sárkány-posta- |
| kürtben nőtt tovább, nem a sárkánygyík-száj felé, de a másik test |
| törzsvége felé, nőtt tovább a nyelőcsőben, amely nem a sárkány-szájüregbe |
| szájadzott a nagy szivacsosra-átrothadt rózsakrumpli-mandulák, a bársonycsap- |
| nyelvbillentyű, a torok piros, körömtelen kocsonya-hüvelykujja mögött, hiszen |
| nem nyak volt a kőpikkely-hordó-sárkánymellkas folytatása, de |
| a sárkányhátba, gyíktörzsbe, kőszív-sárkányszügybe pikkelyekkel, |
| szőrökkel, tiszta pórusos bőrrel, gyöngylencsékkel, üvegkavics- |
| szövettel, kristálycsillámokkal lágyan-átnövő szőrtelen, |
| hímvesszőtlen és herezacskótlan férfiágyék, férfitompor-kezdet, |
| két kőhajlatba-forrt rózsás fél-buborék, egymástól-alíg |
| elhasított izomgolyók, amelyeknek alsó gömbfele a szőrös, feketefoltos |
| ánusszal, a csücsöri rózsaszín-fodros végbélnyílással már a sárkány- |
| mellkasba ágyaztatott, vagy nincs is talán. Igen, az elmaradt |
| sárkánygyík-nyak és a nemzésben és fogantatásban-kifejlődött sárkány- |
| fej, az elmaradt óriás-állkapcsú, kőkaktusz-füles kőkúp-sárkány- |
| koponya helyett a sárkányszügy, a gyíkmellkas ember-tompor- |
| folytatása, férfi-pocak és férfihát-folytatása felé nőtt a |
| rövidre-metszett sárkány-nyelőcsőben a zöld-szárú zöld-Valami, |
| önmaga bársonyredő-béléséből kigöngyölögve, lágy hólyag-gyűrű-kút |
| bugyogással fölfele ömölve, mint egy zöld csigaszarv, nőtt a nyelő- |
| csőben, az összenövés titkos, titokzatos belső részleteiben, bonyolúlt |
| csont-zsiger-porcogó-hártya-erezet-csigolya-csontágacska-medencecsont- |
| sárkánynyakcsigolya-gubancában folytatódva tovább, talán az |
| ánusztalan végbélen, a ki-tudja-hova-szájadzó ürítőbélen át, |
| a fodros, mirigylebenykecsipkés, zsíros, hártyás és eres vastagbeleken |
| keresztűl, amelyek dagadásig tömődtek csigahéjjal, kitinszárnyakkal, |
| kiolvadt-szemrózsakristályú kitinkoponyákkal, csápokkal, lábakkal, |
| karmokkal, körmökkel, dongákkal, pikkelylekvárral, hajgombócokkal, |
| apró csontvázakkal, szőr-pamacsokkal és csőrökkel és kiégett |
| növényi rostokkal, virághulla-maradékkal, nőtt ez a zöld Valami |
| a fodortekervényes beleken, a meglottyadt üres gyomron át embertörzse |
| madárszív-dobolású kis ember-szívébe. S az emberszívet fodraival, |
| pikkelyeivel és szőreivel belűlről körűl benőve, mint egy nagy zöld |
| szivacs, és a szív húsán vékony fonalaival szitásan és lazán áttörve, |
| mint légy haldokló-légzésű, szőrkehely-vaginaként vonagló stigmájú |
| szőrös kristálymozaik-potrohán a fonalas zöld penészgomba, s |
| áradva zöld penészgomba-szakállával a tüdők felé, hogy azokat is |
| lágy fonalvég-szájukkal átfúrva erjedetten benőjék, mint a zöld füst, |
| zöld pikkelycsigolyatörzse mellékszakáll-gyökérszoknyáit a férfitörzs |
| belsejében, a munkálkodó lágy szervekben és elemi részletekben zölden szétgomolyogva |
| hátrahagyva nőtt tovább a zöldszárú zöld Valami a gégén, a |
| nyakon, a szájon át, kitörve nyálas pici szájfodrain az őrjöngő tiszta |
| fényre! És szájából hosszan előrenyúlva, majd kétszer csigásan meg- |
| tekeredve, mint a szőlőkacs, tapadónövények zöld drótja, függőlegesen |
| fölmeredve, mint egy zöld kobra, nőtt tovább a titkos, titokzatos |
| zöld Valami szára, orra, homloka előtt föl a fénybe, s vörös- |
| parókás, kőszitasisak-koponyahátsórészes feje fölött, amelynek |
| pont-hálózatos sűrű kőcsövecske-szájaiból úgy nőtt ki a vörös hajzat, mint |
| kőszitabuborékon átpaszírozott olvadt piros tüdőszövet, igen, |
| buta, lapos, axolotl-külsőkopoltyús emberfeje fölött csigolyázódva és |
| tornyozódva magasan, lassan leveleket eresztett, nagy, bordás, szőrös |
| levélernyőt, s zöld ernyőt is szára végiben, szőrös növényküllőjű |
| zöld hártya-esernyőt, és fölötte körben zöld növénycsipke-legyezőket, |
| de nem virágot! Ott esernyőzött, párolgott derengve zölden a feje |
| fölött ez a titkos, titokzatos valami-Vágy, mint egy óriás zöld büdösbürök! |
| És ezekre a szöszökre, ernyőkre, levelekre nem vala írva semmi! |
| Száján-kinőtt szíve-bürökére nem vala írva semmi! Semmi! |
| Semmi! Semmi! Semmi! Mert nem tudta ő, hogy mire vágyik. |
| Hogy szíve száján-kinőtt büdös növényernyője mit jelent? Hogy |
| valami más nőtt ki onnan, mint amire nem-is-tudva vágyott! Mert |
| bután születve és fiatal-vakon az éhséget ismerte csak, és most a |
| hangokat, a lét fekete-bíbor-arany-kristály-hangszövedékét, az elmúlás és |
| születés, a fogantatás és dagadás, a kihordás és temetés, a tevékenység |
| és szunnyadás, az álom és az ébredés hangbugyrait, hang-hólyagjait |
| kis rózsamohás, rózsaszőrös fülkagylóira kötözve keményen. Mert nem |
| tudta ő, a varangy-értelmű, teknőc-agyú, az axolotl-agyvelejű, |
| akinek agya csak párolgott öntudatlanúl, mint a varangyosbéka háta, |
| fodros rózsabéka teste, nem tudta ő a Bonyolúlt-Buta, a |
| kettős-halálú-egyhalál-csigabigatörzsű-Szaurusz, az ottfelejtett- |
| ségéből lassan kimászott, a magárahagyottságából kíváncsian ki- |
| vánszorgó, a hülye-elrendeltetettségéből ember-kőebihal- |
| gyalázatával megvakúlt óriásteknősbékaként, ember-övesállatként, |
| férfi-hangyászsünként, csődörrózsa-tatuként, emberliliom- |
| kőkenguruként kivonszolódó, bűnben és titkos reményben, közönyben |
| és megváltóhalálban nemzett és szégyenben, gyötrelemben, talán az |
| olyan-mindegy kő-üst mirigybokrai közt kihordott, talán az |
| irgalmas asszony-sikollyal megszűlt, talán csipogva-röfögve |
| kipottyantott és csak haláltól-fölnevelt, szétfolyó zöld hullától |
| oktatott, tüskés, óriás, csipogó kőbuborék-közömbösségtől tanított |
| árva, árva, árva vak Buta, nem tudta száján mért nőtt ki a zöld |
| levéltorony, a zöld bürökernyő. Mert a létet se tudta, nemhogy ön- |
| magát, kettős-szíve gödreinek gyönyörét és iszonyatát! Vala |
| azért talán, hogy ez a titkos zöld növény nem gerjedt ágyékából, |
| dagadt heréiből indúlt a szájából kinőni! Vala azért talán, hogy nem |
| kettős-ágyéka vérrel-földagadt szivacstömlői, a rejtett nem- |
| látható, s a sárkánygyíktörzs kőpikkelyes tömpe testvégződése, vastag |
| kocsonyástövű farok-kezdete alatt, a kőlapokkal rózsásan ki- |
| palázott kloáka, a kőpikkely-urna tojónyílás alatt sorvadozó |
| hervadt szerelem-bogyói és pikkelykukackája ivargödreiből, apadt és |
| apatikus here-bimbóiból, bika-dagadással-nem-erjedő és tűz- |
| csillagtársulásokat nem termelő ondó-tojásaiból sarjadt ki a gerinc- |
| velőben gyökerező zöld büdösbürök, elvartyoghatatlan zöld |
| akarat! Mert ami valaha, valaha másnak annyi irgalmat, s |
| erőt adott, arról ő, az eddig vágytalan buta semmit nem tudott, |
| ami annyi gyásznak, vidulásnak, teremtésnek és pusztulásnak, |
| reménynek és halálnak annyi jövőt adott, annyi jövendő jövőt, |
| annyi múlt bársonyát, annyi halál-viasztrombitát, annyi moha- |
| menyegzőt, harmat-hegedűt, hajnal-háborút, bársony-koporsót, |
| tűz-vértet, föld-csengettyűt, csillaghártya csöndet, tűz-eres tűzbuborék- |
| éneket, amelyben ott ül virágpor-trombitával, zöld pikkely-hegedűvel, |
| kék moha-kürttel és virághárfával a soha-senki-nem-látta Angyal, |
| ami valaha másnak annyi irgalmat, erőt, halált és megváltást |
| adott, arról ő a most-már-vak-Buta, a Bonyolúlt-semmi, |
| az összebogozott Folytathatatlanság, a szétválaszthatatlan |
| Nem-lesz-még-egy-ilyen, a terméketlen Asszonyt-nem-ismerő, a |
| hermafrodita Emse-kanca-csődör-tyúk-ember-gácsér-Összevisszaság |
| semmit nem tudott! Mint ahogy azt se tudta, hisz vak volt szegény |
| és nagyon buta, hogy szájából az őrjöngő tiszta fényre a derengő |
| büdös hártyacsipke-ernyő kinőtt, és ott ágaskodik és terűl |
| hervadatlanúl és árnyéktalanúl zöld hártyáival, csipkéivel, |
| legyezőivel és bordáival tömpe gekkó-emberfeje fölött. Mert |
| nem érte el a Megvilágosodás! A mámoros, vad, tiszta, tiszta fény, |
| mert látón is vak volt és buta volt, nemcsak vakon, nem nőtt |
| ki szívében, s átnőve szíve finom héjait, egész testében szétdagadva az |
| anyagtalan kristálybuborék, a belső tiszta fény, a megváltás |
| és megvilágosodás erjedve-dagadó belső hólyaglángja, amely |
| anyagtalan hártya-házával, belseje sugárzó édenével az |
| egész testet belűlről bevilágítja, és átvilágítja csontjait, húsát, |
| és bőrén ragyogva kifénylik és nehéz kristályfényébe vonja körűl |
| a növényzetet, virágokat, kivégzetteket és szerelmeseket, mint |
| Altdorfer Lót-lányának domború kristálybuborék-hasa, apa-bűnt-befogadó |
| szigorú csontszínű ágyéka, átvilágítva emlőit, karjait, lábait, |
| koponyáját, izzik fején, mintha izzó kristályálarc lenne arca elé |
| kötözve, amely befényesíti kristálytüzével a világegyetemet, mint |
| Lót-lánya kristálybuborék-hasa, amelyben bűnösen és bűnhődötten, tüzes |
| mirigy-ágyúból szétlövellve, tűzpamacsokkal erjedve, lángbuborék-fürtökkel |
| énekelve virágzik az Elmondhatatlan, a Halál! Legalább egyszer látta volna |
| magát, legalább egyszer látta volna magát nagy csöndes víztükörben |
| teljesen, parókájától a farokvég kőhúr-kelyhéig egy óriás fény- |
| hártyás feszes víztükörben, vagy az ég leeresztett tükörhártyája |
| csöndjében, legalább egyszer látta volna magát! Vagy jött volna vele |
| szembe, nyálúton mászva tajtékos fodros csigatalpaival, mint |
| égbenyúló óriás csigabiga egy vele-hasonló Másik, egy ugyancsak |
| hermafrodita, csücsörgő, tapogató nagy habos kocsonyafodor-hullámokkal |
| hullámzó vele-végzetű Másik, hogy kétnemű két önmaguk |
| lényegét és küldetését megértve találkozzanak, fölgerjedjenek és |
| szeressenek! Bújt volna ki egy másik páfrányerdő párás csipke- |
| barlangjából, mohos és nyirkos pikkelykása-alagútjából csigázva és |
| fodrozva és nyálhab-szőnyeget a földre-ragasztva, testéből |
| tajtékcsipkefodor-lepedőt folyatva és a növénytömeghalálra |
| tapasztva egy Másik-őmaga, hogy egymással-találkozva megvilágosodjanak. Talán |
| csöpp gőte-agyáról, csiga-agyáról, szalamandra-agyáról lehámlott volna |
| a mohos kőhólyagburok, a penészes kőhólyag-burkolat, és |
| értelme is megnyílt volna talán, Múltja és Jövője, Szülője, |
| Nemzője, Kihordója, Teremtője, Bűntelensége és Bűnhődöttsége |
| a nyálhártyás, habfodros, tajtékizzadó találkozásban. És lett volna |
| ivarszerveinek is értelme talán, a bizonyára-fölgerjedőknek, a |
| mindenképpen-fölgerjedőknek, ha mint a hímnős tüdős csigák |
| egymást kétszer szeretve, lénye értelmet nyerne a habzó vad szerelemben! |
| Ő, az Asszonya-férje-nincs-neki Vak-Buta, ha szeretni tudna tán, |
| talán megváltódna a Szerelemben! Micsoda szerelem-torony lenne az, |
| micsoda vak ölelés, húsbársonycső-belső-szemgolyós tapogató-egymásra- |
| tekeredés, micsoda ragyás húsbársony-fejtorony egymásra-csavarodás, micsoda |
| egymásra habosan föltornyozott, nyálmézes hús-fodorszoknyás fodor- |
| egybehullámzás, az egész test tajtékos talp-csókja, habos fodor- |
| hullámzása, őrjöngő szent egymásra-ragadása, micsoda egymás- |
| kocsonya-zsákjában turkálása, a másik rózsaszín, redős üveggumifejének |
| a kocsonya-kancsó-szájba gyömöszölése, micsoda nyálas kocsonyafodor- |
| csókok, csigaszem-szopogatások, gumikocsonyacimpa-harapások, vad |
| egymás szájába gyömködések és szájkocsonyaüst-fejre-ráhúzások, |
| ráfodrozások, rávonaglások, ráöklelődések, ráfejődések és üveges |
| rágyűrődések, kocsonya-csókok és kocsonyaharapások közt szeretne a |
| két hermafrodita vad, s mikor egymásra-ágaskodva habos fodor- |
| talpakkal inganak, a szerelem sárga-habos hús-árbócai, testük titkos |
| hústokjaiból négy-élű mészpáttőröket kilökve, forró mésznyilakat |
| kilőve egymás izzadt, erjedett testébe döfik, hogy kékpettyes húsukból |
| már a vér virágzik, tántorognak és vonaglanak egymásra tapadva |
| és tekeredve a kő-tőrök döféseitől, szent stigmákkal, vér- |
| kehely sebekkel, s mikor rózsapettyes óriás-péniszüket egymás ivarnyílásába |
| vezetik petét sisteregve, spermát kiáltva, úgy állnak ott tajtékos fodor- |
| ikertoronyként, nyolc óriás kék-golyós szembimbóval a csillagok alatt, |
| mint a hártyát-kocsonyát-páncélt-üveget-testmohát millió ernyővel, |
| vérttel, taréjjal, tüskével, levéllel és nyereggel, millió szemmel, |
| szemgolyóval kivajúdó Ősföld Őslátomása! És milyen |
| büszkén és dagadtan cipelné testében kicsinyeit, ez az imbolygó |
| zöld páfrányhínárból kiúszott hatalmas kő-Csikóhal! Ez az |
| óriás üvegből-fújt Hal-kengurú, ez a sose-lesz-óriás-kő- |
| Anya-Apa! Jaj, micsoda szerelem lenne az is, micsoda tiszta, |
| szép, micsoda legszebb-gyermekálom-szűlte ringó szép szerelem! |
| Micsoda elmondhatatlan kristály-bonyolúltság, szikrázó páros |
| üvegtrombita-forgás, aranyszemgolyós, csikópislogású, üvegpáncélos |
| kocsonyacsikófejű, szögletes kristályhernyó-összetekeredés! |
| Micsoda páros üvegtüskeliliom-keringés, micsoda kettős üveg- |
| álomcsikó-örvénylés, micsoda álmatag, gyöngyház-palákból egymásra- |
| pikkelyezetten fölépített, gyémánt-csavarokkal összecsavart középkori |
| üveglovagöltönyök egymáskörűli tánca lenne az, a csikófej hosszúkás |
| üveglemez-sisakjával, amelynek szögletes hiányából nagy |
| szempilla-kristályszoknyavázak söprűznek fölfelé, üvegarany-margaréta- |
| szemgolyók ragyognak! Micsoda üvegtüsketaréj-ragyogás, uszony- |
| kristálylegyező-verdesés, fülecske-kristályuszonytoll-legyezés lenne |
| az, míg az üvegsisakos kocsonya-koponya piros és kék |
| kocsonya-nyárfái lágyan rezegnek szines kocsonyalombjukkal, mint |
| fénylő csótárok, szikrázó bóbiták! Micsoda csikófejű páros |
| üveggubacspörgés lenne az a nehéz és bonyolúlt szerelem! De |
| hiszen ő is nehéz és ő is bonyolúlt! Mint a Hippocampusé, a |
| kis csikóhalé! Ha elébe úszna most, a fekete űrből libegve talán |
| alá megnevezhetetlen sorsa Hippocampusa! Mint a Hippo- |
| campusoké, a tengeri csikóké. Micsoda szerelem lenne az! Micsoda |
| fordított szerelem. Ha jönne az űrből, az égitest-ikraszigetek |
| fénylombjai, láng-indái közűl, csillaghínárok fénybuborékos laza pamat- |
| ernyői közűl libegve és lágyan leforogva titkos ős-nászruhás asszonya, a szögletes |
| kristályragyogás-Csikóhal-nőstény! Ó, azok a kis üvegcsikó-szerelmesek! |
| A gyöngypalás, kocsonyanyárfa-bóbitás, tüskés üvegbuborék-csikók |
| üveghernyós-üvegharmonika-fogófarkukkal átfonva egymást, egymást |
| kristály-legyező uszonyukkal fogva, hosszú-orrú üvegcsikófejüket |
| egymáshoz a hosszú kristálysisak oldallapjaival fordítva |
| szorítva, hogy aranyesernyő-emberszempilláik összeérnek, imbolyognak, |
| ringanak és forognak, aztán a hím fölfújja hasát, mint egy tüskés |
| hártyabuborékot, s a nem-vad asszonyhal-csikó férje véreres üvegzsákja |
| alsó nyílásába csúsztatja nő-hímvesszőjét, narancsszínű ivarszemölcsét, |
| és lövelli boldogan a kristályhastarisznya mélyibe petéig, míg a reszketve |
| kristályragyogó hím-csikó spermáját teste forró mirigycsatornájából |
| gyöngykéreg férfi-költőzsákjába üríti. Aztán a két szikrázó |
| csikófejű üvegtrombita, a két uszonylegyezős kristálykürt egymástól |
| elforogva boldogan legelészik, pórusos üvegtrombita-orrlikú hegyes fejük |
| mereven villog és ragyog, iker-üvegfélbuborék-orrlikú felső-ajakcimpájuk közt, kristály- |
| kehely-szájukban ropog a vizi fű, ahogy harapnak. Ó, ha |
| tudná mi az, míly boldogan esne teherbe, míly boldogan |
| hordozná kicsinyeit az üvegbuborékként földagadt érhálóbuborékos apa- |
| költőzsákban, mint a Hippocampus-apa, akinek teste, mint |
| a terhes asszonyok hasa röntgen-sugár alatt elvékonyodva |
| átviláglik, s oly gazdagra földagad, hogy látszanak benne ötös- |
| ikrei, a pöttöm szempillás csikófejek, az óriás fekete üveghólyag-csikó- |
| szemek, a tüskés gubacs-páncélzat, s az elvékonyodó tüskehernyó- |
| fogófarok! S hogy szűlné őket, nyögve boldogan, az óriás |
| Embersárkánygyík-csikóapa, az óriás Ember-tüskés-kőbuborék- |
| apa, mint a Hippocampus-apa tüskés picinyeit, mikor lüktető |
| gyöngyház-gubacs-hasa fölreped s a véres és nyálas szülőnyíláson |
| csikófejükkel előre, lassan kiránganak, verdesve kivonaglanak |
| a puha csikóhal-gubacsok, az üvegálom-újszülöttek, uszonyaikkal, |
| tüskéikkel, a hasban-üvegkaktusz-farokgyűrűzéssel segítve |
| magukat, segítve magukat porcogós kocsonya-kehely-orrlikaikkal is, |
| karcsú fejük szines üvegbóbita-virágcsokrával is, míg körűl a |
| vízben a vér, mint füst szívárog a megrepedt kristály- |
| hólyaghas réseiből, az apatest szívárgó szülőanyasebéből, s |
| ellegyeződve, elbodrozódva eloszlik kék pamataival, s a halcsikó-apa |
| fejét magasra emelve mereng, pislog és forognak aranylemez-margaréta- |
| keretű, arany-holdsarló-pupillás feketemoha-szemgolyói! |
| Ó, hogy ringana, forogna, imbolyogna ő is, hatalmas, elvékonyodott, |
| tüskés kőbuborék-pocakjával az ég felé, átlátszó óriás kő- |
| hártya-hasában a hemzsegő ember-sárkánygyík-embriókkal, az |
| apró kőtüske-buborék-moharózsákkal, a pislogókkal, lüktetőkkel, |
| a csücsörítőkkel, az emberembrió-varánuszgyíkmagzatokkal, az |
| egymásból-kimoharózsálló-tüskepikkelykőbuborékba-átnövőkkel, s ha |
| érezné, hogy legszebb órája közeleg már, hatalmas átlátszó kő- |
| hártyatasakját lágyan emelve, mint iszonyúság-nagy kő-csikóhal, |
| óriás szűlni-kész Embersárkánygyík-Hippocampus-apa, teste lüktető |
| hártyazsákjában a hemzsegő, látható Embersárkánygyík-Hippocampus- |
| kicsinyekkel, forogva, libegve fölúszna a Holdig, hogy ott szűlje |
| meg őket, a kristályos lilamoha Holdon, s ott legelésszenek |
| majd holdmoharózsát, holdmohaliliomot, holdmohapáfrányt, |
| ő meg totyogó kicsinyeire vigyázva lágyan, egy-egy emberfő-intéssel, gumi- |
| gekkó-ujj-figyelmeztetéssel, kőtüske-harang farokcsöndítéssel, |
| a boldogan elhagyott Földre visszanézve, a fekete mohában forgó zöld |
| mohagolyóra visszanézne! A világító árva Földre, a halállal- |
| hemzsegő, titokkal-tántorgó árva Földgolyóra! De hát ő erről |
| mit se tudott! Nem tudta hányfajta szerelem, nemzés, kihordás, |
| szülés nyüzsög most is körülötte, ahogy itt áll vakon, tétován, |
| bután a zöld növényhólyagokkal, izzó virágbuborékokkal, kemény |
| pikkelylevelekkel és vastag gyökérszőrzetekkel buján behabzott |
| omladék kőfal előtt. Nem tudta a tétován ácsorgó, vakon |
| pislogó, csipáit dörzsölő, hanghártyazsákkal-bekötözött-fülű, |
| az óriás hártya-csöcsökkel, buborék-emlőkkel, földig-lógó hártyagolyókkal megbilincselt-fülű, |
| a vartyogni-vágyó, hosszan jajgatva vartyogni-vágyó, a hang- |
| tűzlávával-befolyt-fülű, a piros-mohával-benőtt-pupillájú |
| vak, vak, vak Buta-bonyolúlt, akinek kis pórushátú, kék mirigy- |
| hasú nyelve is úgy ült szájában, mint piros moha-barlangban egy bíbor-béka, |
| nem tudta a Vak-vartyogó, nem tudta, mert látón se tudta látni, nemhogy |
| vakon, a szerelem milliárd változatát, a kihordások milliárd módozatát! |
| Nem tudta a buta vak Szegény a szerelmet, a buta vak vartyogó Magány, |
| a szerelemtelen, szerelme-sose-lesz Árvaság, a Folytatása-nem-lehet |
| Elapadtság, a Nincs-aki-szeresse-Nincs-miért-szeresse Kábulat, az |
| önmagába-sűlt, önmagába-hervadott-ivarszerű Önmaga-halála- |
| Halál, a Halált-nemzeni-képtelen Halandó, a Halál-eleven-Halottja, |
| nem tudta ő, a vartyogni-vágyó vak, buta Szegény, hogy a lét hogy szeret, |
| nem tudta a földagadt-nyelvű Szegény, akinek nyelve apró fekete kitin- |
| horgokkal, kitinszigonyokkal volt feketén beszögezve, darázs- |
| fullánkokkal, virágméh-fullánkokkal, mézelő méh fullánkjaival, |
| nagy dongók kiszakadt kitin-tőreivel vala döfködve tele, |
| apró fekete késekkel, amelyek végén úgy dagadt az aranyszelvényes moha- |
| tojás, az aranypántos szőrhordó, a lüktető potroh-tojás mohos farcsúcsából |
| a fullánkkal-együtt-kiszakadt, méreg-miriggyel töltött hártyazacskó, |
| mint fekete kőtokban nyálas mirigyvirágcsokor. Sőt rózsabordás szájpadlása |
| körben körűl, nyelve mirigy-töve, bíbor-eres nyelvcsapocska-zsákja, |
| s a rózsamoha-here mandulák, s ajakcimpája duzzadt sűrű csigabigaszáj-fodrai |
| is fullánkokkal tüskéződtek szőrös feketén, mintha kicsiny szájöble fekete |
| szőrbarlang lenne, rózsatüske-belsőburok, nyelve rózsaszín sündisznó, nyálas és |
| sűrűn fodrozó sűrű ajakfodrai gyűrűsen egymásra-hagymalevelesedő, |
| fodrosan egymásra-hullámzó szőrszirmok csücsöri rózsaszín salátafeje. |
| Nem tudta ő, hogyan szeretnek az emlősök, madarak, halak, |
| az amphibiák, reptiliák, rovarok, bogarak, férgek, egysejtűek és |
| többsejtűek, a virágzó sejt-társulások, nem tudta |
| ő, a szerelemre-vak, a párzásra-buta, a kihordásra-nincs-mit, |
| a megszülésre-nincs-kit Szegény bonyolúlt, besűlt, be- |
| mohásodott, pikkelyes kővel betokosodott agyacskájú és párzó- |
| szervű vak buta árva Barom, a Megnevezhetetlenség Ember-kő- |
| csodája, a vak lehetetlenség embertörzs-sárkánygyíktörzs össze- |
| ragadt-mámorú mohó Mámortalansága, a kősündisznótesttel |
| összenőtt rózsaszín-szájgyűrű-kerekes Pióca-lárva, az izmos |
| szívókorong-szájú övesállattörzzsel-összenőtt páfrány-pióca- |
| Árva, a bunkós szívókorong-toronyfejű, kocsonya-búvárgömb- |
| fejű, tüskés, hosszában-sodrott tengeri csigahéjjal összenőtt, |
| páfránytestben tenyésző Féreg, akinek fehér hús-bunkó fején körben úgy |
| ülnek a kocsonyaredőküllős szívókorongok, az üvegporc szívó- |
| kelyhek, mint búvárgömb dülledt kristályablakai, nem tudta ő, |
| a vak Álmatag, a csak-zabálni-tudó Mindíg-éhes, az Asszonyt- |
| nem-ismerő Gerjedtségtelen, a megkövesedett Múlt csipás |
| Takonybimbója, az Eleven-kőkripta-Nagybimbós-asszonykukac |
| szerelmének kőtüskegubóval és falánk húscsillaggal egymásból |
| pikkelyesen és szőrösen kiágazó, foszforeszkáló Hulla-virága, |
| nem tudta ő, a Kőállat-hermafroditalárva, a bűnben és bűntetésben |
| Nemzett és Fogantatott, a Kő-kurvasággal-Halál-halállal |
| összetaknyozott és összerózsázott vonaglás-virágú Lomhaság, a |
| viruló belső-szervekkel gazdagon megtömött, jövendővel-mégis-üres |
| toronyló Ember-kőzsák, a párolgó óriás-Kőgesztenyeburok, |
| amelyből rózsaszín istenfia-álca bújt ki félig, mint hurkás, |
| sárga kis kukac, nagy zsíros fodros hurkavég-fejével, fekete |
| mohapont-szemével, tömzsi fekete kitin-sarló-pár rágószervével, s |
| ott imbolyog rózsahurka-feje óriás fekete álszem-foltjaival, |
| mint a szerelem kukac-ragadozója, mintha gumitakonybőrű |
| puha pórus-zsák-fejét két korongjával körben befödné |
| a cellás, puha, fekete hártyacsokor-szemrózsa, mint bársonyos |
| bőrmoha-sisak; s ott imbolyog a magát-látónak-tettető pontszemű |
| vaksi vak kukac a Semmi csöndhártya-üregében, a Csönd izzó |
| magzatburkában, nem tudja ez a talán-asszony- |
| szűlte, önmaga-bélésébe-töppedt, önmaga-gyönyörtelenségébe- |
| sűlt, önmaga-gyászába-gyömöszölt árva vak Nyomorúlt, hogy |
| a lét őrjöngve, vadúl, véresen, titkosan és öldökölve szeret, |
| hogy ott szeret egyszerűen, tisztán és titoktalanúl az elmondhatatlan |
| létezés a gyásztalan, árva, magányos Mindenségben körülötte. Nem |
| tudta ez a talán-gyönyörű-anya-szűlte Lét-ocsmány-Szabálytalansága, hogy |
| szeretve, nemződve, pusztítva és visongva ott bozsog körötte, benne és |
| alatta, testében, húsában, bőrében, szerveiben, teste kő-burkolatában, a |
| földben, kőben, vízben, csillagokban, az olajban, növényzetben, |
| virágban, a korhadékban, hullákban, a mocsárban, tücskök, |
| sáskák, szöcskék csápjain, legyek, darazsak, lepkék szőrei közt |
| és szeme moha-koszorújában, méhek iker-üvegrózsás szőr-sisakjában, |
| rovarok, férgek, bogarak szájszerveiben, békák szájában, hátában, |
| halak kopoltyújában, kagylók héja alatt, férgek hasában, féreg- |
| nőstények fodrosan-behajtott húslepény-hasában, féreg-kancák |
| virágzó ivar-pitvarában csücsűlve többszörösen, hangyák szőrös |
| kitin-kehely torában, halak gyöngyházkéreg-korsó fejében, |
| zöld gumihüvelytok-szájában, madarak tollában, csőrük sárga, likacsos |
| csont-kürt orrlikában, csigák tornyának utolsó mészpúp- |
| üregében, utolsó mészbuborék-barlangbelső-mirigyrózsabokrában, |
| döglött bogarak, madarak, egerek, pockok, halak, békák, |
| vakondok bársony-alatt, mirigy-alatt-erjedő, rothadó testszövetében, |
| méreggel-elkábított pókok, legyek, hernyók, álcák, lárvák |
| gumipép-töltetében, emlősök, férgek, csigák dagadt mirigyhüvelyében, |
| bogár-tehenek, bálna-kocák mézes és véres asszony-barlangjában, |
| szemgolyók könnyes és mézgás tövében, a szőrszempillafésűk likacsos |
| kezdeténél, szemhéjak összenövés-bőrlevéltövében, fák merev izomrostjaiban, |
| fák kérge alatt, virágszárak feketegolyó-feketeszár-összekötöttségű |
| molekula-szerkezet-rajzos derengő zöld sejtkristály- |
| épületében, egysejtűek hömpölygő virágzás-közegében, egysejtűek |
| pöfögő, buborékzó, gőzpikkelyfákat-fuvalló, gőzpáfrányfákat- |
| lövellő, reszketés-nyúlványozó, körömtelen üvegujjacskákat, sárga |
| takony-kesztyűcskéket kidagasztó-kisarjasztó üvegláva-örömében, hogy a |
| kőzetek mohos üreg-szívében, barlangok csöpögő cseppkőcsontváz- |
| szerkezetében, barlangcsontok fehér kőszivacshab-buborék- |
| szövevényében, a föld üregeiben, penészes tokjaiban, gyökér- |
| hálóbélésű nyirkos zsákjaiban, a víz zöld üvegizmai |
| közt, buborékos zöld üvegharangjai alatt, rákok, skorpiók, csíborok, |
| forró nőstény-zacskóbelében, nem tudta ez a szemén-vak-pupillájú, |
| ez a péniszén-vak-pupillájú dupla-vak Szegénység, ez a |
| kétszer-vak Reménytelenség, akinek szemgolyó-pupillája piros |
| mohával, kőmakkja-pupillája pikkelyes kősapkával nőtt |
| be puhán és keményen, mint a makk barna növénypikkely-sisakkal, |
| mint az erdei kő szürke hólyag-likacsai mohával, nem tudta ez a |
| szegény, szegény, szegény, hogy benne, körötte, alatta és fölötte, a |
| földben, vízben, levegőben, a növényzetben, és bizonyára más |
| égitesteken, a sötét Mindenség csillagcsomóin, lázas anyagszigetein, |
| foltos és szakadt és mirigycsomós és ikraköteges csillagháló- |
| szövetében bozsog, virágzik, foszforeszkál, örvénylik, dagad és |
| remeg a szent, szent, szent Megmaradás! Nem tudta ez a |
| kurva-kanság, kurva-kancaság, kőbarom-kakaskodás és |
| kegyelem-kéjelgés kétéltű vak Gyümölcse, hogy hányfajta |
| pénisszel, fallosszal, nemző-bunkóval, kőragyás kloáka-pikkely- |
| kesztyűujjkigyűrődéssel, sperma-ágyúval, spermium-tűvel, |
| nősténytestbe-törzsközépig-belenövéssel, óriásnőstény-pocakjába- |
| gyökerezéssel, egész-nősténytestet gyökérfejével-benövő hím- |
| fölszívódással, nősténybe-forrt fej-szemgolyó-száj-tüdő-szív- |
| gyomor-föladással-beleolvadással, hányfajta hím-nőstény- |
| vérkeringés-légzéskeringés-összekapcsolással, hányfajta oszlással, |
| befűződéssel, bimbózással, kicsöcsösödéssel, ágazással, szét- |
| válással őrjöng és virúl és hallgat a vérző és vértelen titokzatos |
| folytatva-megmaradás az árva, árva létben körülötte! Nem |
| tudta az Így-folytathatatlanság-bagzás, a tűz és halál-utáni kétségbeesett |
| téboly-ringyó-szerelem bezápúlt-ivarszervű hermafrodita Férfitorzó-kőgyíkkakasa, |
| hogy hányfajta herezacskók, herék, ondótarsolyok, ondótokok, ondó- |
| zsákok, gumihártya-zacskók és nyálkahártya-erszények, gumi-bugyrok, |
| ondótartályok, spermatokok, ál-méhek, férfiszülőzsákok, érbarlang-test- |
| üregek, magzatburkok, petefészkek, mirigykutak, szülőhólyagok, |
| tojások, hártyaházak, izzó-mirigybélésű ivarbarlangok |
| erjednek, dolgoznak és dagadnak benne és a világban, nem tudta |
| a folytathatatlan vak Iker-halandó, a vak halál kétszer- |
| halandó, két-ocsmány-ágazású Halandóság-virága, a kettős- |
| értelmetlenségű dupla Akarattalanság, hogy nőstények, hímek, |
| hermafroditák lüktető lázas szerelem-kelyhében, dagadt pofa-buborékjaiban, párolgó |
| ivar-fészkében, tajtékos hüvelyében, gőzölgő ivar-barlangjában, |
| habzó és vérpárás-mirigykút-hüvelyében, eres kocsonya-költőzsákjaiban, hogy vad nőstények |
| és kétszer-vad hermafroditák testében erjed és virágzik a |
| halállal-fölcsinált Éden, erjed és virágzik a tűzzel és virággal |
| fölnemzett Halál! Nem tudta, hogy testekben, test-tarsolyokban, |
| testerszényekben, szájakban, habfészkekben, nyál-kupolákban, |
| hálócsipkebarlangokban, sárkancsókban, sárköcsögökben, sár- |
| kűrtőkben, sárzsákokban, cellás papirrózsa-házakban, növény- |
| toll-pikkely-csigahéj-kagylószilánk-kagylócska-rózsatenyér-szőr-levél- |
| fészkekben, csipkésen összevarrt levél-tölcsérekben, üres és |
| nyálas csigaházakban, sárbarlangokban, forró kő-hüvelyekben, nyállal, |
| mézzel, testből kitincsövön hurkásan kipréselt belsőnedv- |
| ragaccsal, lágy véres fekáliával, virágporral, mások hullájával, |
| csontjaival, csontvázával, szőrzetével, viaszos testizzadmánnyal, |
| testből kiizzadt, megdermedt viaszlapokkal, pórusos viaszpalákkal |
| épített fészkekben, ganéjból gyúrt golyókban, kőre, fára, virágra, vízre, levegőre ragasztott |
| és akasztott barlangokban, buborékokban, házakban és zsákokban, |
| harangokban, és üres gombócokban, hüvelyekben, bábokban és |
| tokokban, tarsolyokban és hálógyomrokban erjed, dagad és virágzik |
| a Szerelmes Halál, erjed, dagad és virágzik a Halhatatlan- |
| Megváltó-Reménység! Nem tudja ő, az Egyhalál-szülötte |
| Két-halál, ha ugyan nem kacsa tojta, vagy vak denevér-anya szűlte, vagy |
| vak piros barlangi-gőte-szűz, a szemgolyónélküli, a tarajtalan, |
| akinek feje csak dülledéstelen piros zsák és lábai hosszú piros- |
| kelyhű kocsonya-virágok a puha törzsből kinőve, ha ugyan nem |
| gyík szűlte, gekkó-nőstény, vagy ősvarangy-anya, aki nem is tudja kivel |
| bagzott, hátára mászva miféle hím ölelte, kőmirigy-fejét fejére rakva lágyan, |
| hogy sárga-zöldfoltos hasa nyirkos gumikőszövet-bőrén tíz nyálas kút maradt, |
| csillagzó mély lukak, a hüvelykujj-luk, s a lencsés többié, |
| mit tíz vérző bőr-kutacska, tíz testbe-ágazó, hasfalba nőtt |
| mirigy-kehely, az erős kan-kezek szerelem-furatai, nem |
| tudja ő, az Egyhalál-szülötte buta vak, reménytelen Magány, |
| ha ugyan nem habos csiga szűlte, tengericsikó-apa, pók-kanca, vagy óriás agancs- |
| fogójú szarvasbogár-asszony, hisz törzse tokától ágyékig egészen, kövér |
| piros gyapottal, szőr-mellvérttel, moha-inggel benőtt, mint a |
| szarvasbogár-nőstény hasa, nem tudja ő, a tétova óriás |
| Páfrány-tetű, a szánalmas Szenvedélytelen, hogy az ősszájúak, |
| újszájúak, bélszájúak, szájbelűek, két-testvégződésűek, az |
| ürbelűek, a hidrák, polipok, medúzák, szivacsok, méhek, |
| férgek, giliszták, piócák, lábasfejűek, a postakürt, a rákok, |
| a tintahal, a polip, a tengericsillag, a tengeri sün, a lándzsahal |
| hogyan szeret, hogyan szeretnek, hogy a lepkék, szentjánosbogarak, |
| rovarok, bogarak, százlábúak, méhek, vizibogarak, sáskák, |
| szitakötők, darazsak, halak, aranyos virágbogarak, békák, |
| kígyók, madarak, patások, karmosak, tőgyesek, csöcsösek, |
| költőerszényesek hogyan szeretnek! Mert ő csak bonyolúlt volt |
| és buta volt, és semmit se tudott szegény. Bonyolúlt volt és |
| buta volt, mint a Végzet, és megnevezhetetlen, mint a Halál. |
| Hát hogy tudta volna ő, a Nem-tudó, a Látón-is-vak és Vakon- |
| se-látó, hogy a hidra testközepe kebleket növeszt, s e kis üveg- |
| csöcsökben a csírasejtek dagadoznak, hogy tudta volna, hogy a hidra-hím, |
| vagy hidra-hermafrodita melle ondó-tejét a vízbe üríti, hogy az ondó-csokrok |
| alászállva a víz tenyészetébe a tüskés emsegolyókat megtermékenyítsék, |
| hát hogy tudta volna, hogy a virágállatok a vízbe ürítik ivarsejtjüket, |
| spermát, ondót-lövellve imbolyognak a virágállat-kanok, pete- |
| gyöngyszoknyát, pete-esernyők milliárdjait a medúza-menyasszonyok, |
| hogy az ostoros gömbállatkák magukat kehellyé türemítve bimbózni |
| kezdenek, hogy szaporodjanak és mészből és kovasavból építenek |
| magukra és magukba csipkecsövecske-álomházakat, s virágzó ondó- |
| sejteket okádva virágzanak tömegben a pete-pecsétfákat lövellő |
| mészcsipkeharang-asszonyok felé! Hogy tudta volna, hogy mi a vizi |
| hímek spermatánca, izzó drótfonál-tekeredése, hogy szerelmes |
| fénybojtok, fényszórók, fénypamatok gyúlnak ki és hervadnak el a |
| termékeny találkozásban, hogy a soksörtéjű gyűrűsféregkanca |
| fölfalja féregcsődöre testéből hártyazacskóként kilógó ivar- |
| részeit, a hímzacskót leharapva lenyeli, hogy boldogan megtermékenyűljön! |
| Hogy tudta volna, hogy a vízben, földön, húsban-tekergő lények |
| spermatokot, ondótartályt cserélnek összegöngyölödve és háttal-összeragadva, |
| vagy cső-szervükkel átszúrják kristálykoszorú-asszonyuk bőrét, s |
| ott lövik be halandó végzetük virágát! Hogy tudná ő, a |
| Bánattalan Buta, hogy a polip-szerelem-ringatódzás |
| egymásba-nyelt szájakkal, karokkal, kopoltyúrésbe, bíbor légző- |
| páfránycsokor tövébe gyömöszölt párzókarral, kopoltyúkamrából |
| kopoltyúbarlangba gyömködött ondótasakkal se más, mint |
| a gyönyörű fönnmaradás vad gyöngyházkosár-libegése! Hogy |
| tudta volna, hogy a mohaállatok, pörgekarúak, csillókoszorús- |
| virágházúak, tengeri rózsák, tengeri sünök is szeretnek! Hogy tudta volna, |
| hogy van, aki belűlről eszi meg anyját, s anyja gyomrával él tovább, |
| míg anyja lehámlik róla, mint hervadt virág, rothadt kesztyű! Hisz sose látta, |
| hogy lesz a lándzsahal-petéből szedercsíra, bélcsíra, hogy nő belőle |
| bélüreg, velőcső, gerinchúr! Mit tudott ő, az agyára-is-vak Szegény, |
| az érzékszerveire-vak, a heréiben-vak Nyomorúlt, a Fényleni- |
| nem-tudó, a Lángtalan, a csak Böfögés-és-Dögillatú, |
| a talán Szagra-is-süket, mit tudott ő a szagmirigyekről, |
| szaglócsápokról, szagpikkelyekről, szagfoltokról, szag-pamacsokról, |
| vadak szerelmi mósuszillatáról, krokodilok, pézsmakacsák, pézsmamacskák, |
| pézsmapatkányok, pézsmapekarik, pézsmaszarvasok, csigák, |
| bogarak, teknőcök, tintahalak pézsma-szerelem-gőzeiről, |
| éjjeli-lepkék málna-karamella-vanília-illatáról! Mit tudott ő |
| a szerelem-fényről, mirigyek hideg fényéről, fényszalagokról, |
| lángcsíkokról, tűzfoltokról, az egysejtűek, férgek, zsákállatok, |
| halak, rákok bíbor-kék-zöld-arany-izzás fénylövetéről, |
| a nem-párzó csillagok alatt szűzringyóként hanyattfekvő emse- |
| szentjánosbogarak fölemelt faráról, faruk zöld gumibársonyáról, amelynek |
| gumihas-tövében kocsonyába-épített tűzmirigy-fürtök, lángfodor-rózsák, tűzkelyhek, |
| zöld fény-szedrek világítanak az űrben röpködő zöld tűztányér-potrohálarcú |
| szentjános-kan felé! Mit tudott ő a szerelem-táncról, szerelem-zenéről, |
| rákok sisteregve-kicserélt rózsaszín-fehér-bíbor-zöld-türkíz-rubintos- |
| kék szerelem-ingéről, a vad szerelem-integetésről, mit tudott ő, |
| a Talán-megtermékenyíthetetlen, a pókok, a gyémántkorona-fejű dupla |
| szőrpúpok potrohalji füstölgő, moha-harangos ivar-kelyhéről, amelybe |
| a törpe hím alsó-állkapcsa kitinhólyagkanalát, az ondóval-megtöltött |
| hólyag-üstöcskét mámorral bedugja, mit tudott ő, a barna pórusos- |
| páncélzatú szarvasbogár-kanról, a kövér és dögletes-hatalmas harci vas- |
| öltönyös bogárkirály-lovagról, aki többméteres spermatejútat lövell |
| csontpapirrózsa-csápú páncél-asszonya felé, a csíkbogárhímről, aki |
| mellső-lábai tapadókorongos szívókelyheit a pórusos sötétkék kanca- |
| nyakpajzsra tapasztva addig lovagol asszonyán, míg az légbuborékokat |
| pöfögtetve egymásbatolt kék páncélhártya-szelvényes potroha légzőcsővégződés- |
| stigmáiból, megadja magát, aztán több-napig szeret! Jaj, mit |
| tudott ő a magát-megzabáltató, a belső-részeit vadúl ki- |
| ökrendező, az üvegtest-rózsamoha-gombóc áldozat-szerelemről, |
| a virágszagú méhkirálynő-hüvelyt bedugaszoló leszakadt, mirigyzacskós here- |
| hímvesszőről, a kardsáska-hím zöld görcsben-vonagló gumi-lágyékából |
| nedvesen kibugyogó ondó-gumitömlőről, amely, mintha zsigerei ömlenének |
| ki teste párás nyílásán, nagy véres hártyazacskóként asszonya |
| tojócsövére akad, aztán a kardsáska-nő az ondót guminyögéssel nyögve lassan |
| ivarkútjába préseli a tömött, puha gumihártya-zsákból! És |
| mit tudott ő, mit tudott ő, a hal-szerelemről, a páros pikkely- |
| liliomörvényről, véres gyöngyháztőr-uszonydöféspárbajról, a földaga- |
| dásig, gumihólyagzásig pörgő gumicsókharapásról, a fogsor- |
| gumiszájcibálásról, uszony-kristálytölcsér-pörgésről, pikkely- |
| kard-gyémántkardtok-egybeforgásról, a nyálhabból, veseváladékból, |
| növényrostokból épített fészkek vacogó mámoráról, az ál- |
| hímvesszősök, hal-hermafroditák csókjáról, szégyenéről, békák vad, |
| dupla gumipúp-szerelméről, békák gombos gumihártyakeze |
| kőműveskanál-igyekezetéről, az ormányos szöcskebékahímek hasig-ledagadt |
| tokabölcsőjéről, a vörös, sárga, kék, rózsaszín, fekete, kékcsíkos |
| nőstények hát-peteszőlőfürtjéről, a nősténykloákából-kihúzott |
| petenyaklánc-lábratekerésről, fűvándorlásról, a szelíd békaanya-hát |
| varas bőrkocsonya-erszényéről, amelyből, ha vérrel és nyákkal föl- |
| hasad, a megvastagodott izzó szövetcsomó alól, a vad vérző hát- |
| hártyabuborék gőzölgő piros üregéből apró szemek, orrlikak, szájhegyek, kék |
| kocsonyakesztyű-kezek, eres, zöld takony-szemhéjak, lila-pettyes tokák, arany-sarlós, kő-eres |
| szemgolyók buggyannak ki, mint egyetlen pislogó, nyüzsgő, véres |
| kocsonyafürt, s ömlenek az anyaháton, a varacskos anyalábakon lefelé |
| párologva. És jaj, mit tudott ő a Pipa dorsigeriáról, a |
| legszebb és legtündökletesebb Virágzó-hátú-Anyáról, a |
| Halál-Életfa Mámor-szimbólumáról, a virágzó Költészet- |
| kocsonyafáról, a bojtosról, a lebenyesről, a tapogatószál-ujjhegyesről, |
| a nyelvtelenről, a kása-szeműről, a dögletes uszóhártyavitorlásról, |
| a méhsejtház-hátúról, aki a kopuláció után, mikor ura már |
| kipréselte a lázzal-kigyúlladt kloákazsákállatka petéit, s szét- |
| kente az asszony-háton szögletes béka-mosollyal mosolyogva, |
| vár, amíg hátbőre vadúl burjánzani kezd, amíg szerelmes háta |
| kivirágzik, a véres kocsonya-hordók üvegvirágsapkája kinyílik, s ki- |
| dugják fejüket, mint apró látomások a tokáig-hasított-szájú |
| kicsinyek, zöld-pettyes gumihártyalencsés-gumitakonyujjacskáik megkapaszkodnak |
| a porcogó-hordóperemben hajszálér-kesztyűként, s aranysarló-pupillákkal, bőrüstben forgó |
| gyermek-üveggolyókkal virágzanak, lüktető kék tokadobokkal |
| lihegnek párologva! Ó, füstölgő Életfa-virágok! Ó, nyáladzó |
| Halálfa-kelyhek! Ó, ezerméhű Világ-anyahát! Ó, dicsőséges |
| hátból-születés! Ó, pislogó állat-csipogások! Ó, halálzó |
| halál-vartyogások! Jaj, mit tudott ő, a Milliárdszor-buta, |
| mit tudott a nem-magával-virágzó-testű Szegény, jaj, mit |
| tudott ő a Szerelemről? Legalább a magával-valahogy- |
| hasonló-lényűekről tudna valamit! A valahol-valahogy-vele- |
| azonos-tervezésű, de más-építésű lényekről tudna valamit! Tudná |
| akkor talán, hogy vele mit akart a Születve-készülő-halál! |
| Tudná talán, hogy nem lesz már elrendelése! Tudná talán, hogy |
| teste csorba kése hiába fityeg ott a test alatt, a kloáka és a |
| tojónyílás alatt, mint kő-szőlőfürt mohosan, feketén. Mert |
| valahogy a farkos-kétéltűek voltak hozzá legközelebb a |
| származásban és a családban. A gőték és a szalamandrák! |
| Igen, ők valának legközelebb hozzá a végtelen világban, ők, |
| akikről semmit se tudott! Ők, akik ott nyüzsögtek nyálkásan, |
| szerényen a páfrányerdő zöld moha-ködében, a gőzölgő |
| csipketoll-növényzet ragyogó, nedves zöld sűrűjében! Akik |
| csoszogtak és totyogtak iszonyú kőlibalába zöld gumiszövet- |
| bársony úszóhártyái körűl, rámásztak, kőpikkelyhurka-láb- |
| ujjaira, s ott lihegtek a ráncos, mohos hártyavitorlákon. S ha lege- |
| lészve, páfrányt-csípkedve, legyet, repülő, bordás, gyöngyszövet-vitorlás |
| sárkánygyíkocskát elkapva gyorsan bezabálta, s böfögve |
| újrakezdte az egészet, igen, ha legelészve és zabálva így |
| toporgott és totyorgott a páfrányerdő zöld csipke-ámulatában, |
| észre se vette, hogy rájuk taposott. S csak elnyekkentek, szétmállva |
| taknyosan és enyvesen iszonyú kőhártya-talpai alatt, mint a |
| mézes rügyek. Pedig valahol valahogy rokonai valának a gőték, |
| szalamandrák! Ha tudná azok hogy szeretnek! Hogy csipognak, sóhajtanak, nyögnek, |
| nyávognak, vartyognak, ciripelnek, fütyűlnek, kocsonyaharanggal harangoznak, |
| brekegnek, kaffognak, rikácsolnak a szerelemben! Hogy |
| illatoznak és libegnek! Hogy dürrögnek a szalamandra-kakasok, |
| gőte-kanok! Nőstény a hím-kloákához hogy préseli vad csókkal nyáltüzes |
| kloákáját! Hogy forognak szerelmesen a párzószerv-nélküliek! |
| A színesek, a tűz-lobogók, az elevenszülő viasz-babhüvely vak |
| gőték, a vérpiros-kocsonyalevél vak gőték, a hengeres-nyelvűek, a |
| hosszú-keskeny-nyelvűek, a tojás-nyelvűek, a gomba-nyelvűek, |
| a szív-alakú-nyelvűek, a szalag-nyelvűek, a végig-lenőtt- |
| nyelvűek, a kopoltyúval-lélegzők, a tüdővel-lélegzők, az |
| erezett szájüregnyálkahártyával-lélegzők! A sáncdudor- |
| kőkelyhű-kloákások, a szájpadlásfogsorúak, a kúpalakú ondó- |
| csomót-lerakók, a gyermekkor titok-ragadozói, az ásítók, a |
| fekete-szalagosak, a kék-háromszögfoltosak, a feketepettyes fehér |
| vérlegyezősek, a fekete ujj-gyűrűsek, a narancshasúak, a |
| kék-kehelyfoltosak, a tojássárga-pettyesek, az olajzöld- |
| hátúak, a csipkés zöld kocsonyazászló-taréjúak, a varacskos, |
| szemölcsös-zöldek, a fekete-fehér-taréjcsíkosak, a fekete- |
| márványozásúak, az ezüstfarokszalagosak, a kocsonyaléc- |
| hátúak, a kidülledő fülmirigyűek, a sárga szemüveg-rajzolat |
| szemgolyósak, a fehér-pettyezés-torkúak, az érzsákocskás-ujjú |
| kocsonyakesztyű-kezükkel is lélegzők, a külső-kopoltyúbojtosak, |
| a gyermek-szeműek, a csikószeműek, a madár-szeműek: a |
| tarajosgőték, szögletes-fogsorú gőték, pettyes-gőték, márványos- |
| gőték, szalagos-gőték, talpas-gőték, tűzüsthasú gőrék, a pápa- |
| szemes szalamandra, tüdőtlen szalamandra, a sötét alligátor- |
| szalamandra, a csukaorrú vakgőte, a pigmenttelen, vissza- |
| fejlődött-szemű kút-rémülete, ivóvíz gőte-királya, a |
| sziréngőte, a halgőte, a foltos szalamandra, a sárga-fekete-fodros |
| gumiláng-csoszogás! Igen, valahogy valahol rokona az axolotl, |
| a szalamandra, a gőte volt talán. A gőte, aki kétszer-szűlve |
| él, egyszer megszüli önmagát, aztán meg kicsinyét. Mert ha |
| vedlik, bőre elmocskolódott gumi-lángjait lehántja, a láng- |
| foltos gumiruhát magáról lehúzza, mint az egyszer-halált, |
| kis érkesztyű-bélésű üveggumikesztyű-lábaival üveg-állkapcsán föltépi bőrét, a már- |
| lángtalant, a feketülő-parázsut, az elmohásodót, s mikor |
| orrlikai körűl gumikehely-fejbőre leválik: összeráng, |
| rázkódik, csavarodik, s először koromgyűrűs piros kocsonyagumi-kesztyűit |
| húzza le lassan, aztán feje kék kocsonyaálarcát a véreres gumiüvegsisakkal, |
| aztán törzse arany-foltos gumizsákját, aztán taréjos farka, háta penészes zászló- |
| üvegburkolatát, s mikor már farkáig tolta le véres gumigatyáját, |
| hátrahajolva elcsípi tű-patkó-fogsoraival, s magáról az egész vérhálós |
| gumitakony-tokot rángatva lecibálja. És lenyeli gyorsan a |
| gumihártya-múltat, de szegény nem tudja megemészteni, se ki- |
| köpni, se kifosni, s a csomós gumitömeg végbeléből a vízbe |
| hosszan kilóg, mint angyalok szárnya az ördögök fenekéből, |
| mint üvegkoporsóból régi rothadt hímzett szemfödél.Vagy ha |
| meg se ette még eddig-szenvedése üres bársonyát, ott lebeg |
| mellette a vízben, mint kifordított négy-gumikesztyűs gőte- |
| krokodílus-öltözék, végtagjai szétterpedt üvegsejtcsipkés kesztyűujjaiban |
| ragyog a véres víz, s a gumi-koponyasisak két vízkorongja |
| mutatja, hogy valaha ott ragyogtak lágyan kidomborodva az aranytányér- |
| pupillás csikó-gőte-szemgolyók. Ó, talán ő is úgy született, mint a |
| tarajosgőte-kicsi! Óriás tarajosgőte-anyja ott lebegett valami |
| ősvíz nyálkás hínárfodrai, csigákkal-teleragadt és békákkal- |
| billegő zöldhártyás bodorlevelek, vízgyöngyös, levegőbuborékos |
| békanyálfüggönyök között, s hátára és a víz rothadt fenekére |
| vizipók óriás molekulaszerkezet-árnyéka vetűlt, a vizipók- |
| láb úszókorongjai vastag árnyéktányérokat lőttek |
| anyja lóasszony-szemére, vastag zöld taréjfodros háta kocsonya- |
| koporsó-gyöngyház-födelére, s míg a lenti mocsok-halálra, |
| halál-erjedésre ő is lüktető árnyékot vetett, ringó hosszú |
| árnyéklepedőt, fekete mohateknőt, teste alsó részlete, hátul az arany-abroncsos, |
| kékpettyes, vastagtövű kocsonyazászló-fartő alatt gumirózsa-fodrozással, |
| véres gumibuborékbugyogással lassan kinyílt, mint egy |
| tátogó véres gumirózsa, s kitüremkedve a tömpe törzsvég |
| tövében nyiladozó kloáka mirigyüst-belsejét, lágyan és |
| véresen kibugyogtatva a szülő-kút vérhártya-fodrait, mirigy- |
| bársonybélését, belső tűzrücsök-szövetét, kicsücsörítve egész |
| rózsahártyabélés szülőönmagát, fodrosan, rángva és gyűrűsen |
| bugyogva-fodrozódva lassan izzó szemölcszsák-belsejéből |
| magzatát kitolta, az meg hogy láng-pettyes gumibársony-gőtekajmán-feje |
| már kibújt a vérző hüvelyből, s érhálócsipkekesztyűs kocsonyakesztyű-kezei is |
| kilökődtek, erősen segítette magát, lágy koromgyűrűs gumikesztyű-kezekkel, |
| és aranypettyes üveggumi-ujjakkal a hüvely véres és fölbuggyadt hólyagfodros |
| peremét megfogta, hogy belefúródtak ujjai a nyálas buborékszirom- |
| fodrokba, mint gumitömlőbe, itt behorpasztva, ott pukkanásig |
| földagasztva a földagadt, gerjedett lágy vagina-anyagot, lassan |
| kisegítette magát vállig, aztán hónaljig, aztán aranycsíkos hasáig, s szépen |
| kicsusszant a vérfátylat könnyező hüvelyből, s ott ringott |
| vérbodrok, növénylevelek, lárva-döbbenetek között libegve, |
| máris egy hínár finom növénycsipke-pajzs-hegyét csipegette |
| meg-se-keményedett tűpatkó-fogsoraival, míg anyja vékonyra-belottyadt, |
| megapadt testén a lassan-bezáruló vérző szülőkúttal elúszott, s fodros, |
| bolyhos hosszú vérszalagot húzva maga után, fejét a vízből kidugta, |
| ott lélegzett lassú ütemmel, pórusos üvegtölcsér-orrlikaiból lassan |
| szállt a gőz, s nézte a vizipók kristálylábszárcsontjain a |
| kristálypórus-hálózatot, amely úgy ragyogott dülledt, piciny arany- |
| kocka-pupillás, vérhálógömbkosárba ültetett szemgolyói előtt, |
| mint arany-sperma-tarajával a csillagondó-gőte, a Tejút. De |
| hát ő azt se tudta szegény, a Buta-bonyolúlt, hogy apja |
| volt, anyja volt, hogy eredete volt, hogy folytatása |
| nem lesz! Hisz talán szülői sem valának neki, nemhogy |
| ősmúltja volna! Hisz talán szülői sem valának neki, |
| sem ősei, sem ágai, foszlott, korhadott és kemény csontokat, |
| koponyákat hiába keresne tán a földben, hiába keresne |
| csigolyákat és koponyákat, irgalmatlan kőpikkely-libalábait |
| behajtva szikrázó kőpikkelyropogással, mohos kőszelvény-nyikorgással, |
| letérgyepelve, mint páncélruhába öltözött középkori lovag, mikor még felső |
| teste meztelen, s csak vascipős vas-nadrágjába bújt bele, |
| s a térdforgók páncél-félgömb-héjai, a vascsillagokkal a |
| lábszárvért-hátsó vaskagylójához, s a combhátsó vaskérgéhez csavartak, |
| a fénylő vasbuborékok forgócsapjai nyikorognak, s kőpikkelygolyó- |
| térdbütykei úgy fúródnának a földbe, mint az ősi ostromok kő- |
| ágyúgolyói, s kis gumibütykös gekkó-kezeivel hiába |
| turkálna a földben, föl hiába túrná tán a földet, az egész |
| földet hiába, hiába kapálna és kaparna iszonyú kőpikkely- |
| libalábaival, mint óriás kotrógép, a lábujjak sziklakarmaival, |
| óriás kőpikkelyhurka-ujjai vad erejével, iszonyú vascsőr-sarkantyúja |
| minden kakas-ütésével, mohos kőesernyő-úszóhártya-talpaival hiába |
| legyezné a mohát, a földet, a port, a penészt, a sarat óriás |
| kőpikkelyesernyő-talpaival hiába dagasztaná vartyogva |
| vadúl és eszeveszetten, ősei csontjait talán meg se találná, |
| hisz ősei talán nem is valának, találna csak ősi |
| sárkánycsontokat, találna ősi sárkánycsontokat, igazi sárkánycsontokat |
| a földbe-keverve, alvadt kőbe kristályosodva, kőzetekbe- |
| alvadottan és irgalmatlanúl a földbe-dugottan, sárkánygyíkok, |
| hal-sárkányok, repülő-sárkányok csontjait találná talán |
| földbe-csavartan és elszórva a földben, palába-préselődve, |
| kőlapokba-dermedten, megkövesedve és megkristályosodva, |
| palába-csipkésedve és sziklalapokba, fekete kő-lécekkel, |
| kő-korongokkal, kő-gyűrűkkel és csipkés kő-koponyarészletekkel, |
| amelyek csipkésen kitört orrcsonthiánya pórusos kő-buborék- |
| belsőbe forr, likacsos kő-üstökben folytatódik, ezek az orr- |
| likak, a szemablakkeretek kőgyűrűi egy belső kőgyűrűből kő- |
| lécekkel, kőhártyákkal küllősen fölosztva háromszögkőablakok |
| rózsáiként ragyognak, míg a háromszög-kőcellák szem-kocsonyája, |
| pupillája helyén kőszivacs-üregek, kőszivacsteknők és szivacskő- |
| hólyagbelsők derengnek. Találna sárkánycsontokat, őshal-csontvázakat, |
| őskétéltű-csontvázakat, őshüllő-koponyákat talán, hegyes kő- |
| kúpokat, amelyek állkapcsaiban a páros kúpfogsorok, mint megkristályosodott |
| tömpe kőfésűk egymás hézagaiba tolódva szikráznak, s egy-egy |
| kirohadt ideg helyén, a lekopott kúphegy kőtányér-metszése |
| gödreiben, pórusaiban, vagy őskőbarlangjában valamilyen féreg lakik. |
| Sárkányok, őshüllők csontjait találná talán a vartyogva-széttúrt |
| föld vértelen és zsírtalan belében, őshüllő-nem-is-őseiét, |
| akik ki tudja hogyan szerettek, szűltek és szerettek újra? Jaj, |
| ki tudja, hogyan szerettek a talán-nem-is-ősei Szauruszok? Vad |
| párzás-harcban roskadtak vérezve, gőzölögve, az Elevenszülők, |
| a Tojást-tojók? Vagy hím-nőstény kőrózsa-kloákacsókokkal |
| szerettek, mint a gőték, szalamandrák, mert hím-párzószervük nem |
| vala nekik? Jaj, mit is találna ő vartyogva térgyepelve, kotorászva |
| kis gumigombos gekkó-kezekkel a föld forró beleiben? A |
| Poraspis kőtoboz-csontvázát; a Pterichthys kőpettyes kő- |
| mozaiklemez-vértjét; a Rhinobatis bugesiacus hosszú kő-kacsacsőrű |
| kőszálka-levélesernyő-csontvázát; a Microdon wagneri kő- |
| cinkecsőrkoponyás kőszálkabuborék-csontvázát, a kőszálkabuborékból |
| kőfésűkként és kőcsigolyás kőlegyezőként kiálló farokkal, uszonyokkal; |
| a Metoposaurus tömpe félkörívű kőmozaik-fejét; a Holocephali |
| kő-orrszarvú-halkoponyáját; a mellső-lábakig-száj, alig-lábú |
| őslepény, a Mastodonsaurus szemöldökcsontját; a Metaposaurus |
| nagy vállövét; a Cacops aspidephorus csigolyataréjcsontjait? |
| Jaj, mit találna ő a földben, a föld gőzölgő, forró belei |
| között a Jajongva-vartyogó, a Kőtérdekkel-nyikorgó, Gumikezekkel- |
| túrkáló, az Emberszájjal-vartyogva-fortyogva-lihegő, jaj mit |
| találna ő a földben, a Szíve-egyszer-megsajdúlt Árva Barom, |
| az Emberszívű-sárkányszívű, az Embercsontvázú-Szauruszcsontvázú, |
| mit találna ez a Két-szívvel-harangozó Vartyogva-Vágyakozó, |
| ez a Két-félcsontváz-összenövöttje, mit találna múlandó ősei, |
| szétfolyt halottai, elkorhadt bűnös és bűnhődött szülői helyett a |
| Vartyogva-földben-kotorászó? A Seymouria baylorensis |
| dupla kőfésűjét; a Pareiasaurus óriás horpadt és rücskös kő-durvaság-vázlatát; |
| az Archelon ischros iszonyú kőbordás kő-pajzsát; vagy az |
| óriás tüskevázas-hártyataréjlevél-vigyor, az Edaphosaurus |
| cruciger csúcsos kőpofa-mosolyát; vagy a Dimetrodon |
| hosszú csigolyaszáras óriás kőszálka-levelét páros hasított kőhólyag- |
| vicsorgással; a Labidosaurus himatus-koponya kő- |
| kanál-olló-vigyorát? Mesosaurusok vékony csontcsipke-mámor- |
| szerkezetét? Ichthyosaurusok két kőküllős kő-kerék-szemfoglalatát |
| a hegyes csőr tövében? A tömpe úszóhártyatalpas lábakon totyogó |
| hosszúnyakú, krokodílkacsacsőrfejű Nothosaurus andriani |
| szemgolyótlan kőkalász-fejét? Az iszonyú halhattyúk, a |
| kocsonyahattyúhalkirályok kőlap-kőfodor-kőcsipke-kőgolyó- |
| kőgyűrű-kősisak kettős-keresztjét; vagy a Placochelys |
| placodonta csontcsillagrügyes csontpikkelypajzsát; vagy a csipogó |
| vaskos kocsonya-láng tátott kőmadár-pofáját? Jaj, mit találna |
| ő a földben nem-tudott, nem-hallott, nem-gondolt ősei |
| helyett, jaj, mit találna ő a föld erjedett belében, zöld- |
| gőzű fekáliája köves rétegeiben? A bőrlevélfarkú sárkány- |
| denevér, a Ramphorhynchus gemmingi kis szárnykeze pórusos |
| kőcsipke-kesztyűjét, hosszú, hegyes koponyacsőre kőtüskeboronáit; |
| vagy a Pterodactylus, a karomkesztyű-szárnykezecskés iszonyú |
| gyíkdenevérvarjú elől-iszonyú-fogatlan-kőcsőr-hátúl-még-hosszabb- |
| kőtarajlevél hatalmas egyszerű koponyáját, amely nyolc hosszú |
| kősejtcsigolyán nő ki a tüskenyúlványos, kőhártyadobozos gyík- |
| madár-testszerkezetből! Vagy az ugráló, pattogó, szaladó, futó |
| sárkányszöcskék, szöcske-szaúruszok, sárkánygyík-kengurúk, |
| sárkánygyík-kacsák, hattyúszauruszok, a kis kőbunkó-fejűek, |
| a gyíkszeműek, madárfejűek, a háromujjas-kezűek, a vicsorgó |
| gumi-tornyok, fülig-hasított kőgumikoponya-mosolygásúak, az |
| Ornitholestesek, Compsognathusok, Struthiomimusok hatalmas |
| lábszárcsontjait, ágas csontkalapácstengelyét? Vagy az óriás, de talán |
| nála-nem-is nagyobb gumikő-álmok, hosszú, hegyes, hengeres gumilevélfarkú |
| tüske-taréj-gumi-hólyag-látomások, a Plateosaurusok, Allosaurusok, |
| Ceratosaurusok kőfutás-nyomát, kőtotyogás-óriáscsipkéit? Jaj, mit találna, |
| jaj, mit találna ott a föld belében, a föld nyirkos beleibe |
| tömködve keményen, a kiégett és virágzó fekáliába |
| ágyazva és gyömöszölve? A még-nála-is nagyobb, összeforrt |
| két csontváza fölágaskodó-csipketornyánál-is-nagyobb állat- |
| temetők, kétlábú kő-végrendeletek, négylábú kőhattyúgyík- |
| koporsók, háromujjú kétlábas ménkű-nagy kocsonyaebihal- |
| madarak, iszonytató gyíkgémkacsák, kócsaggyíkcsődörök és |
| gumihattyúló-kancák, hattyúnyakú kőbuborékgyíkkígyóhernyó- |
| gőték, kacsacsőrű sziréngőtekengurú-hermafroditák, a |
| Tyrannosaurus rex, a Diplodocus carnegei, a Brachiosaurus |
| altithorax, az Iguanodon bernissartensis, a Trachodon, |
| a Corythosaurus kőgerenda-kőhordó-kőmedenceing-kőkefe- |
| kősisakvarratgömb-kőkacsacsőr-kőgémpofakanál-kőborona- |
| fogazat gerenda-szálka-fogazat-koponya-csigolyacsillag-ujjcsont- |
| lábszárcsont-várait, ménkű-tornyait, megkövesedett és meg- |
| kristályosodott tejút-izzásait, az ősidő kőbe-dermedett, a vak űrből a földbe- |
| parancsolt csontváz-tejútjait találná meg vartyogva és kotyogva? |
| Vagy a négy kőgatya-lábú gyíkbékacsibe, a páncélhernyós |
| tarkójától kőgyűrűs farka-közepéig két sor függőlegesen álló |
| háromszögletű és váltakozva-elhelyezett hatalmas csontlemez-taréjú, |
| a tokát, torkot, csontpajzs-páncélvérttel harapástól-védő, a |
| kőkúp-farokvégen négy pár kőtövist-hordozó, az apró agyüregű |
| Stegosaurus óriás kőtaréjleveleit találná meg a földben, vagy |
| a kőrózsakörmű, kőoszloplábú Struthiosaurus, a négylábú |
| gyíkkocsonyakeselyű keselykoponyáját, a Struthiosaurusét, |
| akinek keselyűnyakától háta elejéig nagy csontagyarak és kőfogak |
| tüskézték bőrpáncélzatát, onnan a farok kezdetéig kődongák |
| egymásbatolt ívlemezei övezték gyíkhátát, s onnan lefelé, egész |
| a farokcsúcsig tömzsi kősarlók ágaskodtak a fodros és hullámos |
| farok-kőhéjborításból, s végig az egész lemezes kőbuborék- |
| hernyó-hátpáncélzat bunkós kőcsavarokkal volt összecsavarozva, |
| s csak a kőhólyag-pocak, s a gumi-nyak, gumi-hordó-szügy |
| volt védtelen egészen! Vagy a Triceratops kétszarvú, kő- |
| sátánvigyorú, homorú, óriás, kő-bordás kőkagylólegyező-koponyataréjos |
| ősrokon-koponyáját találná meg a földben a múltját- |
| kereső Árva-vartyogó, az önmagát-kereső Föld-tegnap-nélküli, |
| a Földgolyó-sírban vartyogva kotorászó és dühödt iszonyú |
| kőpikkelyoszlop-kőúszóhártyás kőlibalábakkal legyező, |
| söprűző, kőhártya-hangokkal totyogó árva, árva, árva, |
| múlttalan Barom, ősmadarak szárnycsontjait, ősgázlók |
| kőoszlop-lábszárcsontjait, ősemlősök megrepedezett medence- |
| csontját? Vagy tán csak köveket találna, fölismerhetetlen |
| árva köveket, kis elmállt madárkoponya-maradékot, csont- |
| fodros csontüst-szemüregeket, földben-lakó madarakat, férgeket, |
| állatokat, pondrókat, bogarakat, hullatetveket, gyökereket |
| és mérgeket, nedveket, gyantás szöveteket, bogárhullákat, |
| egércsontvázat, embercsontvázat, emberkoponyát, és nem tudná mi |
| az? Vagy arcába-lövellne a láng, a láng, a láng, a Föld lángja |
| talán, a bolygó-központban-lakozó Tűzkocsonya-magzat |
| piros köpése, a hatalmas Tűzkristályembrió piros ürítése, |
| láng-vizelése, ha addig túrná le a földbe, míg izzadva |
| és sziszegve a Föld izzó magzatburkát elérné, s hogy szűlni |
| tudjon, gumigombos gekkó-kezecskéivel fölsértené a tűz-eres, dagadt hártyát, meg- |
| repesztené, mert halandónak a Föld izzó őskristálybuborék- |
| magzatburkát nem szabad érintenie! Ő meg belefolyva és |
| sisteregve beleégve a megnyílt tűz-magzatburok belsejébe |
| csobogna és megszűnne létezni párologva, s mikor az ős-tűzhólyag- |
| magzatburok tűzzel-patakzó sebe összenő, tűzkristályrepedése |
| gyorsan bezárul, odabent, a tűzkocsonyagömb-ősmagányban |
| a Tűzkristálymagzat énekelne és nevetne, tűzkristálykürtön |
| kürtölődne, tűzkristályhegedűn hegedűlne, tűzdobon dobolna, |
| tűzhárfán hárfázna boldogan! És nem tudna semmit a |
| halálról! Nem tudna semmit a múltról, a világról, nem |
| tudna arról, hogy gyűrűsen, gömbhéjasan, zárt-buborékosan, |
| övesen és rétegesen fölötte, alatta és körötte, gömbökre gömböket |
| építve, gömbökben gömbök rengetegével dagad és lüktet és |
| virúl a szerelmes anyag, virágzik gömb-anyja, a mindenütt- |
| emlős, az emlőtelen, a mindenütt-vaginás, a vaginátlan, a nincs- |
| feje-asszony, a nincs-végtagjai-asszony, a nincs-szája-anya, a nincs- |
| ürítőnyílása-anya, a mégis-a-mindenség-gyönyörű-törpe- |
| óriás-asszonya! Nem tudja a Tűzrózsa-magzat, hogy köréje |
| úgy dagad, tűzkristályhólyag magzatburkolata körűl, amely őt is, |
| és az őskocsonyatüzet héjába bezárja, hogy köréje úgy dagad |
| lüktetve és virágozva az anyag-buborékgömbök sokasága, |
| mintha tűzlabdára nőne kristályhártyatojás, és azokra újabb gömbök |
| és tojások, újabb héjak és buborékdagadások, lágy hártyahéjak, |
| lucskos pép-gömbduzzadások, azokat magába-fogadva kristály- |
| tojáshéj, s az egészet befogadva és benőve kőzet-buborék és az |
| egész egymásranőtt és egymást-befogadó őslabda-sokaságot, az |
| egymásban-elhelyezett kőzet-kristály-őspép-hártya-kristály- |
| tojáshéj-tűzkristályhólyag-őskocsonyatűz-golyókat, az egymásból- |
| kinövő és egymásra-rétegező, egymásra-héjazó gömbárvaságot vékony |
| tojáshéjként bezárja az állattal-növénnyel-őrjöngve-virágzó |
| gyönyörű földköpeny füstölgő-hemzsegő-virágzó-szikrázó- |
| éneklő buborék-koponyája, az elmondhatatlan-mámorú talaj, |
| amely majd minket is magába fogad. S ez a tűzkristály-magzatú |
| ős-szülőtojás úgy űl az óriás légréteg-tojásban, mint tojássárgája |
| a tojásban, az elektromosság-gömbhéjakban, mágnesesség-gyűrű- |
| fonadék-buborékokban, kozmikus moha-övekben, gyűrűkben, |
| korongokban, karimákban és glóriákban lüktetve és lassan forogva |
| magában, s a még-ősibb Tűzanya őslángkocsonya-gömbje körűl |
| pörög elliptikus árvaságban! Nem tudta, hogy ez a zöldgyapjas |
| ősanya-gömbkoponya, amely őt tűzkocsonya-méhébe zárta, tűz- |
| erekkel és tűzgyökerekkel szövődött be egészen, áttörve az öveket, |
| szöveteket, héjakat, burkokat, köpenyeket, egymásba-ágazva és |
| egymásból-kiszálazva, csipkésen, fodrosan, kévésen, kötegesen, |
| vastag tűzcsőgyomrosan és tűzcsőkötegesen és bojtos, pamatos, |
| hullámos, gubancos-hajszáleresen, sejtesen és lánglövellés- |
| gyökérzetesen, fonatosan, és tűzcsövesen, burok-érhálózatosan és |
| írisz-vérgyökérhálózat-eresen, szemfenék-vérgyökeresen és |
| chorioidea-érgyökérszivacsbokrosan, Vortex vena-szőlőgyökér- |
| kötegesen-gubancosan, pupilla-protuberancia-vérágazás-bodrosan, |
| hogy összevissza-törve, ágazva, szőve, bodrozva, fodrozva és |
| pamatozva, mintha érhálókosarak, s azokban tűzgyökér-buborék- |
| gömbök, s azokban tűzhálószivacsgolyó lakozna, mint tüdő, |
| hogy ez az egymás-anyag-hártyagömbjeire nőtt ősgömbök-sokasága- |
| gyomrú ősanya-ősbolygóbuborék tűzgyökerekkel és tűzerekkel |
| van átszőve csipkeháló-gombócosan és kövéren, mint erekkel |
| az ember-szemgolyó! Nem tudta ez a Tűzkristályfiú, |
| a Megszületnie-nem-szabad-őstűzembrió, a boldogan énekelő |
| és tűzzel-áradó, a tüzes ősanyakocsonya őstűzmagzata, hogy |
| alatta, fölötte és rétegesen körötte az ősanya-gömb |
| héjai, burkai, köpenyei kristályokkal, kőzetekkel, ércekkel, |
| végzetekkel, halálokkal, vizekkel, járatokkal, barlangszivacsokkal |
| és csövekkel törettek át szivacsosan, habosan és buborék- |
| tajtékosan, mint rosszúl-összeforrt összevissza-csontok, küllős, gerendás |
| csontüreg, fehér csontszivacs, s hogy az utolsó gömbhéj zöld |
| hajzatában, gyökérszivacsgömbjében, és eres, pórusos tollazatában, |
| óceán-szemgolyóiban és víz-kristályrózsaszemeiben ott |
| lüktet, ott pusztúl, ott szenved, ott teremt, ott temet, ott vérzik, |
| ott dadog, ott makog, ott sistereg, ott zizeg, ott énekel és ott fogan |
| a szerelemre-mindíg-éhes Halál, a halált gyönyörrel fölsikoltva |
| nemző Anyag-szerelem! Mint ahogy azt se tudta az őskocsonya- |
| tűz-ősanyaméh tűz-mirigyrózsa-trónusán űcsörgő Tűzkristály- |
| magzat-énekes, a csak önmagát-tudó őstűz-embrió ott az ős- |
| anyatojás legbensőbb belsejében, hogy ott áll fölötte, lüktető anya- |
| rétegei fölött, a tűz, a tűzhártya, az izzó kristályhártya, a kristályburok, a |
| pépköpeny, a kőzethéj, a föld-buborékburok tűzerekkel és |
| tűzgyökerekkel-benőtt, és belsejében és buborék-rétegeiben |
| összevissza-szőtt kozmikus ember-szemgolyó tetején, |
| az óriás fodros gödörszalagokkal kivésett szemlencse puha zöld |
| kristályanyagán ott áll merengve tétován, bután és megvakúltan |
| a Megnevezhetetlen-Megnevezhetetlenség, az Ember- |
| sárkánygyík-vakság, az óriás hangbuborékcsöcsökkel-be- |
| kötött-fülű, a kőúszóhártyás kőlibalábakig lelógó iszonyú |
| hang-hártyazsákokkal beszájadzott rózsamoha-fülkagylócskájú |
| vartyogó vak Vágyakozás, hogy ott áll a Múlttalan-őstelen, a |
| megvakúlt, és testében megszottyadott Sárkánygyík-ember-Magány |
| és nem tudja mit tegyen? Ott áll az őrjöngő tiszta, tiszta fényben, |
| piros mohával benőtt apró csipkebogyó-szemgolyókkal, az őrjöngő tiszta, tiszta, |
| tiszta fényben, ott áll behorpadottan, meglottyadottan és meg- |
| szottyadottan, parázzsá-átégett izzó férfitörzzsel, mint |
| egy megöregedett, beloppadt, kis fekete mirigyzacskó-csomóvá sorvadott |
| csődörbimbójú és csődörtojású gebe-Kentaur, hisz a tűz- |
| lüktető, őrjöngve-duzzadó egy-pocaktestű őstűzbuborék-asszony, |
| lángaranytojás-anya úgy kiszívta sűrű kőcsövecskehálózat- |
| gubancú sárkányteste nedveit és tüskés, pikkelyes, kőfodros, |
| csontleveles, kőragyás, kővaracsos, kőrózsás, kőmirigyes sárkány- |
| testburka nyálkáit, mézeit, mézgáit, taknyait, kocsonyáit, |
| a testburkolat bőrpáncél és kőpáncél-réseit, repedéseit, pikkely- |
| összenövés-töveit és kőlevélhólyag-hónaljait, mint egy izzó lapos kősivatagba |
| tévedt öreg varangyét. Ott állt soványan és gebemód, a zsíros |
| növényhólyagokkal, eres virágbuborék-szemgolyókkal, lucskos |
| növénypikkelykása-ömletekkel, virágzó tüskeindákkal és |
| szagos szőrbozontokkal láposan-befolyt omlatag kőfal előtt, |
| amelyben a tiszta, s a keverék-lények hemzsegtek, nyüzsögtek |
| és bozsogtak, lihegve és egymásból-kivonaglani-akaró duplasággal, |
| sőt háromsággal és négyességgel, mint az az izzó szőrcsésze- |
| köldökére nyálfodor-húslepénytalpaival ráragadt falánk |
| imádkozósáska-csigabigaszitakötő, amelyik visítozó gyík- |
| legyet zabált, s amelyet egy gyors kapással elkapott, gyors töméssel |
| szájába-gyömöszölt és lenyelte mohón bezabálva, az előbb, mielőtt végleg |
| megvakúlt. Ott állt férfihúsában fölégve és sárkánytörzsében |
| kiszíva, meglottyadottan és megszottyadottan, mint egy árva óriás |
| kentaur-gebe, férfilapockái háta nyálhólyagos és vizenyő- |
| buborékos bőrét hegyesen kinyomták, hogy háta olyan volt, |
| mintha két csonka kristályszárny dagadna nőve kifelé a |
| pórusos izzó rózsabőr alatt, vagy rénlapátagancsok nőnének |
| mohos csipkés kőlapjaikkal vállcsontjaiból, tüzes zergeszarvak, |
| vagy mintha két piros uszony nőne ki kristályborda-piros-bőr- |
| hártya-legyezőivel a szenvedő tüdők fölött, vagy mintha két üveg-harang- |
| szájú, gyöngyházkéregcsőrfejű hegyes csuka-koponya akarná |
| átdöfni behorpadt férfihátát, amelyen a bordakosár |
| szárnytoll-abroncsai dúdoros-lécesen átütöttek, mintha két |
| kőbordalegyezős kagylóhéjlevél nőne ki gerincéből kétfelé |
| fülesedve, vagy csigolyáiból a húsban-növekedő kő-fülkagylók, vizilófülek; |
| ott áll az őrjöngő tiszta fényben a Megszottyadott, |
| Meglottyadott, sárkánygyíktörzsében fodrosra-gyűröttre- |
| behorpadt óriás Embercsiga-kőtatu-Végzet, az Övesállat- |
| almakukac-tüskeharangfarkú-tegzesállat-tobozállatka- |
| gyíkkakas-hermafrodita-gázlómadártyúk-emsecsődör vak |
| Árvaság, a bíborrózsafejű Kengurúkígyó-asszonybika |
| Lehetetlenség, a Tűzliliomfejű-tűzliliomtörzsű-békagyík- |
| varangyasszony-kőkacsaférfi Szédület, ott állt az őrjöngő tiszta |
| fényben, a Földgolyó tűzkristály-magzat-énekese fölött többezer |
| méter magasan, a tűzerekkel és tűzgyökerekkel beszőtt tűz- |
| kocsonyatüdő-ősanyaméh kristálytűz-burkolata fölött, az ős- |
| anyagömb egymásra-héjazott és egymásba-rétegezett lét-burkolatai |
| tetején, a kozmikus ember-szemgolyó láthatatlan pupilla- |
| korongja fölött és nem látta, hogy odabent, az ősgömbanya- |
| szemgolyó mélyiben, a vastag, bíbor tűzgyökér-eres szemfenék |
| közepén, a tűzgyökeres tűzkristályüst közepén, a tűzfonal-gyökeres |
| lángkorongon, a tűzgyökércsomókkal ágbogas sárga Papilla n. optici és |
| a Macula lutea, Fovea centralis között ott ül és énekel a |
| tűzsörényű tűzkristályfiú, tűzanyaméh tűzmagzata, tűz- |
| kristálydobon dobol, tűzkristályhegedűn hegedűl, tűzkristálykürtön |
| kürtődzik, tűzkristályhárfán hárfázik, hogy ne hallja a |
| föld-pörgés-hangokat, a földtengelyforgás nyikorgását, a |
| csillagdübörgés elliptikus aranygyűrű-hangjait, hogy ne hallja az égitestek |
| egymás-körűl és csomósan egymás őstűzcsomói, őstűz-ikralepényei, |
| őstűzcsigaházkorongjai, őstűzspirál-állatai körűl egymást- |
| metszve és keresztezve, egymásba-ágyazva és egymásból-kiágazva, |
| egymást átnőve, körűldagadva és befonva, egymás körűl arany- |
| keringéshálózatukkal buborékgömbözve és fényhólyagburkolatozva |
| forgó és keringő aranytűzfonálellipszis-hangjait, a Mindenség |
| forró fényharang-gyűrűit, aranyhangfonál-szövedékét, amely úgy |
| izzik, szinte állva a végtelen ősgömb nyüzsgő ősbelsejében, |
| mintha elliptikus tűzfonál-koszorúvázak, aranydrótgömbök és |
| aranyhuzal-gömbkosarak kristály-rendben és mégis gyökérgubancban, |
| aranyhólyagokkal egymásba-nőve és aranyhurkokkal egymásból |
| kifülesedve egyetlen aranydrótvirágként, egyetlen kristályrózsa- |
| fejként állnának dermedetten! Mert ő csak azt hallotta, a |
| csillagdübörgés hangjait, ő csak azt hallotta, a tűzkorong-papilla |
| éneklő tűzkristálymagzata, az égitest-sikolygyűrűket, a |
| csillagszigethörgés-ellipsziseket, az extragalaxis-fütty- |
| fénykarikákat, csillagok vad tengelyforgását, pörgő fényhangszoknya- |
| fodrait, a Mindenség remegését és lüktetését, csillag- |
| tengelyek ingását, döccenését, az ősrobbanás-hangokat, az |
| ős-zuhanás-hangokat, a csillagszületés-hangokat, a csillag- |
| halál-hangokat, az ős-anyatest reszketését, lélegzését és dobo- |
| gását, a csillagpukkanás és csillagdurranás halál-hangjait, |
| a csillagföllángolás és kozmikus beomlás végső-kezdet- |
| hangjait, a csillagszívdobogás forró hangjait, csillag- |
| csecsemők és csillag-vének sírását, gajdolását, szörtyögését, |
| szortyogását, és ettől félt nagyon! Mert nem hallotta az |
| őskoponya-gömbanya zöld szőrzet-burkának, mohagömb- |
| köpenyének biológikum-hangjait, árvaság-hangjait és szerelem- |
| hangjait, hisz nem is tudta vala, hogy gömbanyja gömbhéj- |
| hajzatában mi lakozik. Mert ő csak a halált tudta vala, |
| a Tűzkristály-énekes, a Kocsonyatűz-magzatfiú, Szűz-anyja |
| tűz-anyaméhe kristályvérkeringés-csobogását, körötte kocsonya- |
| tűz, tűzrózsák, izzó tüdőszívlevelek, és benne és fölötte és alatta |
| és körötte, minden porcikájában és anyja minden szeletében, |
| sejtjében és rétegében az egyetlen óriás anya-szívdobogás, |
| amelybe belenőtt, amely beléje-nőtt, amely őmaga és anyja együtt, |
| a gyönyörű anya-fiú-egybelüktetés, kettős ős-egydobbanás, |
| magzat-szív-anyatest egy-azonosság, egyremegésű kettős egymaga! |
| Mert ő csak a halált tudta vala és nem a halandóságot! |
| Nem úgy, mint ott fönt, fölötte többezer-méterre az a |
| Másik, az a vak, tétova, árva vak Buta, az a Bonyolúlt- |
| Minden és Semmi-Halhatatlan, aki ott állt a zöld sörénnyel |
| bagzottan és buján benőtt omlatag kőfal előtt, akit a tűz- |
| anyaméh énekes lakója nem is láthatott vala, mert tűz-fullánk- |
| tekintete át nem döfhette vala az anyatest kövér közönyét, |
| aki ott állt a Végső-kőfal előtt nehéz és gyötrő hangzsákokkal a |
| fülére kötözve, átlátszó óriás hang-golyókkal megbilincselve |
| füleiben és nem tudta, hogy ott az ős-szemgolyó mélyiben |
| ki lakik, és oda le nem láthatott, mert vak vala, vak |
| teljesen és véglegesen, vak, vak, vak, vak vakogó, s a titkos Föld |
| szívébe nem láthat vala bele halandó, sem halhatatlan nem |
| nézhet vala a Föld szívébe, mert szíve megreped, mint mész- |
| csipkekorsó és meghal vala megvakúltan és megszégyenűlten! |
| Mint ahogy azt se tudta a Boldogtalan-Buta-Bonyolúlt, |
| hogy az ősanyagömb-szemgolyó, amin áll, nem egy űr-állat, |
| csillagpikkelykaméleon agyagcsipkekorsó-szemfoglalatának nyálkahártya és |
| vérhálóüstjében forgó kocsonya-körte-szeme, aranykocka- |
| pupillás kocsonyaszív-szeme, de kis önállósúlt szemgolyó- |
| állata csak az izzó tejútikralepény fénycsigaházkürtjének, laza |
| tűzhálótrombita-lángsziromfodorszélén lüktető zöld moha-pötty- |
| szemgolyócska, dobogó zöld mohapont-szemállatka a sötét végtelen |
| Gömbmindenség egymástól-távolodó tüzes pete-fürtjei, lázas tojáscsomói között, |
| amik úgy ragyognak, derengnek, izzanak, és lobognak e |
| végtelen Gömbmindenség fekete moha-csönd-belsejében, a |
| végtelen Ős-ősgömbanya burkolatában, a végtelenség-belső |
| kozmikus moha-anyagában, mint a megváltás végtelen kristály-szőlő- |
| fürtjei, mint az isten-békaanya varancsos hátára ragasztott |
| óriás jövendő-ikrafürtök, mint az isten-békaapa zöld- |
| foltos lábára a bokától a combtőig föltekert jövendő-lárva |
| ikra-láncok, mint Isten szíve a mítoszokban, mint az |
| elmondhatatlan Mítosz-isten-őmaga! Csak állt itt a növény- |
| penészes és virágtajtékos omlatag kőfal előtt, vakon, tétován, |
| megfogyva, bután, megfogyatkozva és megszottyadottan, |
| az őrjöngő tiszta fényben, az irtózatos és irgalmatlan |
| hangfüstgomba izzó tengelyében, kőzetében belottyadva és |
| szinte puhán, mert óriás sárkánygyík-másodteste is úgy |
| meglottyadott, beszottyadott és szinte összetöppedt, megaszalódott, |
| mint egy napra-kitett öreg varangy, hogy óriás, tüskés, fodros, |
| bodros és leveles sárkánygyíkteste kőcsövecske-hálózattal |
| ágbogasan és hálózatosan áttört és beszőtt kőzet-burka, |
| bőrpáncélhuzata és csontszelvény-öltönye behorpadott és |
| csomósan összegyűrődött, mint a megvedlett gőte üveg-eres, zöld gumimirigy- |
| szövet-kezeslábasa a gumiálarcos gumisisakkal, az üres- |
| szemkorongúval, amit a gőte-újjászületettség mohón be- |
| zabálva lenyelt, s most ott lóg ki zöld üvegrózsa-nyílású végbeléből csomósan és |
| gyűredékfodrosan, mint a sátán mirigyrózsa-ülepéből a csámcsogva és |
| győztesen bezabált angyal véres szárnytoll-ecsetje, igen, |
| szaurusz-másodteste, a kőhólyagfolytatás úgy behorpadt, |
| mint a kígyótojás, amelyből a kígyócsecsemő kibújt, és teste |
| gumi-kő-bőrpáncél-kőmirigyszövet-burkolatát |
| úgy kinyomták a hatalmas csontok, az iszonyú kőcsillag- |
| csigolyák, a kőgerenda-sárkánybordák, az irgalmatlan |
| combcsontbütykök és óriás kőbuborék-forgók, mintha egy |
| öreg kecskebak-csontvázra terítettek volna csigahéjakkal, |
| kagylóhéjakkal, rákpáncélokkal, megkövesedett viaszrózsákkal, |
| tüskés kaktuszlevelekkel és üres teknőcpáncélokkal |
| teleragasztott gumilepedőt, mintha egy zölden rothadó zsákba bújt |
| volna bele sovány malac, foszlott fekete gumizsákba leguán! |
| Iszonyú combcsontjain és lábszárcsontjain, térdbütykein is úgy |
| lötyögött a kőburkolat, mint gyűrött, fodros pikkely-kőgatya, |
| kőpikkely-buborék térdburkolata is hervadtan lötyögött, mint |
| összegyűrt, összenyomott pikkely-álarc, szaurusz-szügyén |
| a kőpikkelypáncéling is meghervadottan lötyögött vala, lila kőcsipkeing, |
| mint megszáradt üres tüdő a napon, hatalmas szügy-csöcsei, |
| a gombtalan kőpikkelygolyók sorvadtan, zacskósan, |
| szottyadottan a térdekig lógtak, két megnyúlt pikkelyerszényként, |
| kőleveles kőlepedőként, mint indián-vénasszonyok hasig- |
| lelógó gumipalacsinta-mellei. Szenvedett vala nagyon a hangoktól |
| bizony, nemcsak a naptól, szenvedett vala nagyon a testében |
| annyira-megsorvadott, hogy teste kőburkolatának barlang- |
| lakói, kőüregfészkelői, és kőlevél-hónalj árnyék-bozsogói, |
| pikkelypajzs-hűvöse tetvészkedői is sorvadottan kipörögtek, |
| döglötten kipotyogtak, lihegve eliszkoltak és dörmögve, |
| sírva kiszálltak a sárkánykő-barlangszivacs-édenből, |
| kőszivacs-lábaiból, kőhólyagház-rózsa-szügyéből, kőszivacs- |
| szita sárkányburkolatából, mert egész szaurusz- |
| másodlénye ropogott, szikrázott, repedezett, mállott és |
| pattogzott, mint kőkorsó a tűzben. Ott állt szikrázva, |
| füstölögve, kőszikra-szöcskéket pattintgatva, parázs-kő- |
| sáskákat szikráztatva az őrjöngő tiszta, tiszta fényben, a |
| sásos, kákicsos, zsombékos, nádas, virágos kis mező másik |
| végiben, a nem-tudja-mi omladék kőfal előtt, érezte |
| jön halála, nagy léptekkel jön felé a Végzet, érezte meghalni |
| fog vala nemsokára, meghalni fog vala! Érezte, jő vala |
| halála, fekete lábakon, fekete szárnyakon. Hogy ott libeg már |
| kis embergekkó-feje fölött, a piros-zászlós kőszitabuborék- |
| koponya fölött, hogy ott lebeg már az űrből-alámerűlt |
| óriás Fekete-angyal. Hogy ott libeg árva, vak feje fölött |
| fekete szárnyakkal a fekete mohaszoknyás, fekete moha- |
| kesztyűs, fekete moha-álarcos Fekete Angyal, mint egy |
| óriás fekete lepke! Mert szarvai helyén hatalmas fekete |
| csápok növének, iszonyú korom-páfránylevelek, iszonyú fekete |
| mohacsipke-tollak és szakálla helyén az állkapocsból |
| növének fekete szívócsápcsigaházak, föltekert fekete |
| pikkelyoszlop-szakállak, öt csigás mohakorongok, s az öt spirális |
| fekete mohalevél öt ágra csillagozva és levelezve csüng |
| vala fekete mohagyűrűszakállként vastag, fodros fekete mohaszoknyával |
| elfödött kan-ágyéka közepéig. Csak két szeme |
| sugárzott és tüzelt vala izzón a vastag fekete moha- |
| álarc két moha-gödrében, mint izzó kristályvirágok, |
| mint csillagzó napok. Ott lebegett a Fekete Angyal-lepke, |
| a fekete moha-csáppáfrányleveles, fekete mohacsigaház-szakállas, |
| a fekete moha-álarcos óriás Lepke-angyal feje fölött |
| vala a tiszta fényben. És ő, a Halálra-nem-tudva-készülő, |
| csak állt ott az omlatag ki-tudja-mi-ez kőfal előtt, kis |
| madár-pihegésű emberszívében kő-malom forog, kőbéka |
| ugrál, kőmadár repűl, kőkajmán tátogat. Érzi a kő- |
| malomkerekek hideg dörzsölés-lázát szívében, a kőhártyatalpak kő- |
| tottyanás-hidegét szívében, a kőszárnyak suhogás-fagyát |
| szívében, a kőkajmán-fogsorok harapását szívében. És |
| nem tudhatni vala, hogy iszonyú kőbarlangba-zárt |
| sárkányszíve lüktet-e még a megaszalódott, összeszottyadt, |
| belső zsíros fekete mesében, hogy kongat-e még az az óriás |
| szaurusz-bársonyharang! Jaj, bár miféle anya szűlte őt, |
| hogy nem lesz majd aki őrűlten sirassa? Miféle anya |
| szűlte őt, hogy nem lesz, aki lemossa, kiterítse, verejték- |
| hideg testét csókolgassa, miféle anya szűlte őt? Talán |
| egy mítoszokból-idetévedt ringyó istenasszony? Egek |
| kurvája, poklok kancája, föld dögletes rimája, mítosz |
| szárnyas asszonydög-csudája, túlvilág rózsacsöcsű ribanca, |
| földre-szökött szárnyas disznó-emse, a lángpofájú, |
| a piros anyakoca-fejű, aki nyakától ringyó ágyék- |
| dombja kezdetéig rózsaszín csöcsökkel van tele, tejszagú |
| rózsákkal, mérgezett tejekkel! Micsoda kurva túlvilági |
| nőstény szűlte meg vihogva őt, a Meghalni-készülőt, miféle |
| istenárnyékba-visszaszökött szörnyeteg szárnyas kanca, miféle |
| lófejű angyal, akinek ősállatsörényében, őskanca- |
| szemöldökében, szőrszoknya lószempilláin a csillagok |
| nyüzsögnek, mint a tetvek, egész feje, csöcs-szőrzete, ágyéka |
| vörös háromszögszőrbokra csillagtetű-aranykásával nyüzsög, |
| mint a halott csavargók szőrzete, miféle asszonycsöcsű |
| óriásnőstény-ősmadár tojta tojását a párás páfrányerdő |
| csipke-édenébe, amiből csipogva kikelt ez a Bűn-magzata, |
| ez a Tékozlás-kőcsipketaknya, ez a csipogó Embersárkánygyík- |
| féreg! Miféle kurva, óriás égi nőstény, denevérhártya- |
| esernyő-szárnyas sárkányangyalkurva szűlte őt vicsorogva |
| és zokogva, míg lázas testéről pikkelyeit tépte kősarló- |
| körmeivel és kúpfogsorával kicsiny, feketeszőrös emlőit |
| akarta leharapni pikkely-ing mellkasáról, miféle |
| mindenkivel és mindennel bagzó űri őskanca-szörnyeteg, öröklét-cédája, |
| titok-anyja óriásnőstény, ősvarangy-szuka, a tejút-sörényű kéjek- |
| kedvelője, kanok-kevélye, királyok kacsa-asszonya, fertőzött isten-szajha |
| szűlte őt, miféle gyíkmadár-asszony, repülő Sárkánygyík- |
| emlős, miféle mindenkivel-összefekvő kövér Ősrima, |
| Willendorfi-Vénusz-dagadt egyetlen csöcsök-pocak-tompor- |
| angyalemse, istenek-falloszához-szokott, istenfiúk dagadt |
| bögyéhöz szokott, sátáncsődörök, ördögbikák, és bak ördögök kénszagú, büdös és |
| halállal-erjedett csókjához és tüzes furkójához szokott egyetlen |
| többráncú húsbuggyanás, elől-hátul húsdagadás öt |
| óriásbuborékából-összeragadt sárló és nyihogó, tajtékos és |
| húsrózsába-bedagadt-szemű, pofa-buborékokba bedagadt |
| szájacskájú, csak-eldőlni-tudó őskövér-angyalnőstény |
| fogadta be őt kis habos vérrózsa-üregébe, miféle zsíros ősdagadás-angyalemse |
| hordta ki őt, aki szárnytalan, mint a kék nünüke, mint a vadméhek |
| szőrnyereg-hátán lovagló kőrisbogár-lárva, s okádta ki őt, |
| dagadt rózsabuggyanás-hüvelyéből habosan röfögve, miféle mítoszi |
| angyal-anyakoca, föld magányos nőstényóriása, aki ott |
| feküdt hanyatt a virágos nagy mezőben, térdeit a dagadt, |
| szőrös feketemályva-tányéros, óriás fekete-szedres, eres ős- |
| emlőkig fölhúzva, ménkű-combjait szétágaztatva, hogy |
| dagadt pocakjától, a kiálló húsköcsög-köldökig fekete |
| vastag mohával és zsíros gyapottal fölerjedt szemérem- |
| szőrzetétől még orra-hegye se látszik, nemhogy kicsiny feje, |
| s förtelem-hasítéka oly nyers, izzó, rubintos, és eresen hímezett |
| vala, mintha fejszével hasítottak volna léket bozontos |
| combtövében, mintha egy óriás görögdinnye közepéig vágott |
| szögletes, hosszú lék virágozna ragyogva piros és sárga-eres és kásás |
| és gyöngyöző belső-piramisával, ott feküdt lihegve, mosolyogva |
| és meztelenűl, tajtékos érosz-erjedésben, kezeit végtelen |
| őshajába túrva a feje alatt, vastag fekete őshajába, amely |
| a virágokra, kalászos füvekre és mocorgó állatokra hintve |
| és terítve és az egész mezőben szétgöngyölítve feketén |
| szikrázott a napon, mint virágokkal, mocorgó állatokkal, apró |
| vadakkal és türkíz-kalászos füvekkel kövéren behímzett |
| nászi fátyol, hatalmas lába hatalmas rózsapatkó-körmeire fölfújt tőgy-fejű |
| csigabiga mászott, fű békája ugrott, zöld-pettyes kecskebéka, kő-arcú szöcske, |
| imádkozó sáska, aranyos virágbogár szállt, szögletes-üvegrózsa szitakötő, lepke, |
| barna lemez-harmonika-csápú katicabogár, hatalmas lábujjai |
| réseiben pikkely-kérdőjel sikló tekergett, húsrózsa-kérdőjel földigiliszta, kékpettyes kukac |
| vonaglott, ő meg, a fejszével-kihasított barlangú, lágy habos |
| röfögéssel várta, hogy megtermékenyítsék, talán csak szeressék! |
| Ott feküdt a föld óriás ősasszonya a nagy mezőben, testével |
| talán az egész mezőt betakarva, s lehet, hogy teknősbéka, |
| sündisznó, hangyász-sün, övesállat fúródott füstölgő combjai közé, |
| tüskéivel, kőmozaik-gyűrűivel, kőburkolat-nélküli puha |
| pihés rózsaszín hasával, pikkelyes bőrgyűrődés-nyakú páncélkesely- |
| fejével, vagy valami vékony féreg, gyűrűs giliszta, |
| selyemhurka-lárva, az is lehet, hogy a csöndből-kitotyogó |
| medve ölelte, zsíros ágyékbozontjába fúrva barna moha- |
| koporsó fejét, vagy krokodílus fonta át pikkely-öleléssel viasz-koca |
| derekát, pikkelygyűrű-faroktekeredéssel szőrös viaszpikkelyoszlop |
| lábszárát, kőkoca-csődörfeje kőtrombita-fújásával borzolva |
| a fekete testhabokat, vagy őskövér, pettyes-szőrű vaddisznó-kan állt kékpettyes |
| kőoszlop-sáskacombjai közé, fehér agyartajtékokkal, |
| fodrosan hullámzó vörös gerincsörénnyel, lángoló tarkó-szőrtaréjjal, |
| de az is lehet, hogy valami madár ontotta méhébe forró férfi- |
| nedveit, az üstökös-fejű tűzcsóva-hemzsegést, az ostoros- |
| farkú fehér hímpetty-áradatot, valami részeg és tékozló |
| madárkan, szines gácsér, fácán, gém, kócsag, varjú, hattyú, |
| vadliba, héja, ölyv, rétisas, keselyű, vagy vadpáva, |
| aki aranykorona-esernyős fejét ingatva rikácsolt végtelen combjai |
| között, s farka kékarany-virághímzéses tollvirág-esernyőjét |
| elterítette vergődő combjai és füstölgő ágyékdombja írtózatos |
| pórusos fehér tömegén, mint arannyal-hímzett kékbársony- |
| szemfedőt. Nem tudhatni, hogy ki is szerette őt, a virágos nagy |
| mezőn ősasszony-tömegével-heverőt, féreg-kan, teknőc- |
| csődör, varangybika, medve-kan, tatu-fiú, krokodílus- |
| isten, vagy madárhím, féreg, állat, kétéltű, hűllő, vagy |
| madár, hisz oly mindegy volt neki vala, hogy össze kivel |
| feküdt, féreggel, állattal, madárral, csak kan legyen! Hisz |
| észre se vette tán, mikor szerették, és észre azt se vette |
| tán vala, ahogy szerették, a föld óriásribanca, az óriás- |
| nőstény-kurvaság! Talán ő szűlte őt, a Földasszony-óriás, |
| irgalmatlan nyögéssel, rángással, vicsorgással, vagy valaki |
| más, titkok titkos Rémület-asszonya, talán a Szűz |
| Fogantatás maga, talán az egek Őspáva-asszonya, a romlott és |
| fertőzött halál tébotyúlt Viasz-kancája, aki ott állt a |
| gyásztalan hermafrodita isten ősmoha-szívén, viasz- |
| sörénnyel, viasz-farokzászlóval, viasz-lófejében viasz- |
| szemgolyókkal, viasz-orrlikakkal, viasz-patái fölött |
| viasz-rojtszoknyával, s fülei, mint a gyertyák égnek, |
| s karcsú viasz-lófején vala égő gyertyákból korona, s |
| viasz-gerincén vala égő gyertyákból lángsövény, s oldalából |
| nagy viaszgyertyatollú szárnyak állnak ki vala, végükön |
| piros lángcsipkepajzsokkal, fogai égő gyertyák, és viasz-szív- |
| szügye közepéből messze előre nyúlik égő vastag viasz- |
| gyertya, mint az Unikornis hosszú homlokcsont-tüskéje, |
| hosszú szaru-tövise, szemgolyóbuborékjában is pici |
| gyertyák égnek és testében is égő gyertyakoszorúk, égő gyertyakerítések, |
| égő gyertya-fogsorok valának, hogy hasa vala, mint szét- |
| olvadhatatlan viaszbuboréklámpa, szemei valának, mint szét- |
| olvadhatatlan viaszhólyag-lámpácskák, s az egész világító |
| és derengő szárnyas-viaszkancaság vala, mint a csillagos ég, |
| mint a halottak-napi temető! Jaj, miféle anya szűlte őt, a |
| titok-kőfal előtt haldokolva vakon-remegőt, a végzet-kőfal |
| előtt vartyogva-verdesőt, a halál-kőfal előtti vak várakozót, |
| akinek piros paróka-sörényű ember-gekkó-varangyocska- |
| axolotl-vakgőte-sziréngőte feje fölött ott libegett fekete |
| moha-lágyan, fekete moha-szárnyveréssel, fekete moha-esernyőlebegéssel |
| a fekete Halál-angyal, akinek fejéből, fekete moha- |
| álarcba rejtett homlokcsontjából óriás fekete mohacsápok növének |
| ki vala, mint az éjjeli lepke páfránylevél-csáptollai, és |
| fekete moha-álarc alá dugott alsó-állkapcsából fekete moha- |
| foraminiféra-ház mohaszakáll-kagylótrombiták leveleznek öt |
| göndör levélként öt ágra osztottan lecsüngve fekete moha-ravatal- |
| kendővel eltakart csődör-ágyéka közepéig. Talán valami |
| medve-ősasszony, ősrozmár-anya, aki két vörös szivacs- |
| buborékos, tüdő-gomba-orrcimpás, legyezős szőrkefe- |
| bajszú, a földig lelógó cseppkő-agyarú ősháj-hurka |
| fejével a körötte-hemzsegő pórusos háj-hurka-hímekre nézett |
| hunyorogva, míg ellette őt, míg szoptatta őt, a puha, |
| lassan megkeményedő pikkelyzetű és páncélzatú ember- |
| sárkánygyík-vakarcsot, az embriókörömlágy-mozaik-páncélzatú, |
| leragadt-szemhéjú, csipás, vaksi, nyálas kukactetűt, |
| vagy valami Madár-istenasszony, a Gyémánthegy gyémántszírtjén |
| fészket rakó óriás Istenasszony-madár, aki míg ült egyetlen óriás, |
| gőzölgő-pórusú tojásán a csillag-páfrányok és csillagfény- |
| alagútak között, a Halál zöld óriás moha-szíve közepébe |
| látott, s nem tudta, hogy a madáristenasszony-melengetéstől, |
| a teste-forró tojásból vékonyan nyávogó, véresen prüszkölő embergyíkcsecsemő- |
| féregpikkely-összeragadvány fog kibújni, mint egy kis csikóhal, |
| mikor apró tapadó-lencsés-levelibékakorongos-gekkó- |
| küllőgombos-gőtekarmocskás üveggumikesztyű-hajszálércsipkekesztyű- |
| kezecskéivel a tojás héját föltörve szétfeszíti, előbb hosszan |
| kopogtatva gumigolyó-ütésekkel a börtöne-tojás hártyás, |
| véreres falán, aztán alig-hajú kis radiolária-kovacsipkegömb- |
| szerű koponyájával, aprócska, alíg-sörtés kőszitabuborék-koponya- |
| sisakja kőcsipkehálóhólyagocska-hátsófelével nagyot ütve a |
| pirosan-derengő, rózsásan-áttetsző, eresen hólyagzó tojásfal |
| oldalára, a tört résen kinéz, hogy csak az aranylepény-pupillás |
| piros szemgolyócska látszik a véres tojásrésben, mint az elvarázsolt |
| galamb fejébe szúrt piros üveggombostűfej: és az viszket |
| és karmával kapargatja; meg az összeragadt arany- |
| szirmos szemhéjak, aztán kibújtatott, apró, gumigombos, lágy gumi- |
| ujjacskáival addig tördeli a tojáshéj enyves és hártyás széleit, |
| míg rózsás emberfejecskéjét is kidughatja, mint kis rózsaszín |
| kukac, aztán kibújik köldökig az ember, az apró rózsamoha- |
| gyermek, mint valami ember-alakú, csücsöri pöttyrózsa-szájú |
| rózsakukacvirág, aztán a kis pikkelyszügyecske, meg a pikkelypáfrány- |
| libalábacskák bújnak elő összeragadt úszóhártyácskákkal, |
| mint becsukott nyálas kőpikkelyesernyőcskék, aztán a lágy- |
| tüskés gumigesztenyeburok-szaurusztestecske, aztán a hosszú |
| kőpikkelyostorka-farok, végén a tüske-haranggal, amelynek tüskéi |
| még úgy önmagukba hajlanak, a tőgyűrűcskéből csápjaikkal vissza- |
| hurkolódva befelé a virágköldökig, illetve a farokcsúcsig, mint |
| éjjel a húsevő virág mézbimbós tapogatói, ha legyezős üveg- |
| hurkokkal a virágtányér mézágyék-üstjébe visszahajlanak, s |
| ragyonak kristály-királyi-koronaként, vagy mint aranyfonalrózsa-gomb |
| aranyhuroklepkeszárny-csillaga! Igen, talán nem látta ezt a furcsa |
| születést a Madár-istenasszony, mert mikor meghallotta vala az |
| első tojás-ropogást, a még zárt tojásban a kopogást, csipogást, |
| vartyogást, sumér istenszobrok, etruszk halotti szobrok üvegszeméhez |
| hasonló madár-üvegszemét ferdén az égre emelve nagy szárny- |
| robajjal, isten-vitorlalegyezéssel, a csillagok közé nagy |
| gyűrűkben pörögve az Ősmúltba elrepűlt, vagy nem is látta, |
| hogy mászik ki forró őshasa véres toll-lucska alól a furcsa féreg, |
| csak nézett a csillagindák, égitest-alagútak mögött ülő Halál zöld óriás |
| moha-szíve közepébe, ahol zöld moha-üregben, vastag zöld moha- |
| buborék közepén, a szívközép zöld moha-tojásban a |
| Kristályasszony ült sugárzó egymagában, kristályredős kristály- |
| ruhában, kristályhaja kristály emlőire-hátára-tomporára- |
| térdére és hasára lebomlott, mellette kristályhegedű, kristálydob, |
| kristályhárfa, kristálykürt hever a zöld szívbarlang- |
| mohában, belesűllyedve félig, mint megkövesedett |
| foraminiféra-házak, csigakürtök, őshalcsontváz-szálkabuborékok, |
| tengeri rózsák, ott ül kristályragyogó, kristálysugárzó egymagában, |
| a zöld moha-tojásban, a Halál zöld óriás moha-szíve moha- |
| barlangjában, halott hangszerekkel, játéktalanúl, daltalanúl, |
| énektelenűl, ott ül szikrázó kristály-önmagában, mert |
| karjai nem valának neki, jaj nem valának karjai, karjai |
| helyén két kristály-csökevény, mint a kéthónapos természetes- |
| vetélés-embrióknak, karjai helyén két szikra-csonk, karjai |
| helyén két kristálygödör vala, mert karjai, a gyönyörű kristály- |
| asszonykarok letörvék, a mohába fúródva hevernek, s csak |
| a kristálykörmű kristályujjak hegye látszik ki a nehéz zöld szív- |
| mohából, mint tíz megkövesedett kristálypikkely-szauruszfejecske. |
| És hangja sem vala neki, a sugárzó tiszta szépnek, mert |
| kristályszívéből kristályvirág nőtt ki, betöltve nyelőcsövét, |
| betöltve szája kristályüregét, s szájára forrva ott sugárzik |
| kristálysziromhólyagcsillagával, sokszögű kristálylap-virágfejével, |
| mint kristályőszirózsa, csillangó-szoknyájával szájüregébe nőtt |
| kristálymedúzahólyag, mint szájába-dagadt és szájára forrt |
| viaszrózsa, mint szájüregéből kinőtt kristálygomba, mint a milliárd |
| buboréküreggel és pórussal csipkésen megkövesedett, szájára tapadt |
| tengeri-csillag, mint egy megkövesedett kettős kristálysejtlaprózsa- |
| szem, millió kőbuborék-üstöcske-társulás, domború kőhatszög- |
| öszetettség kettős-kősisakja ősszitakötőszem. Hangja hát |
| nem vala neki, se hangszer-éneke, csak ült a zöld moha- |
| tojásban, a Halál moha-szíve moha-barlanjában, zöld |
| porral porzó zöld üregében, csak ült sugárzó önmagában, kristály- |
| virággal-beforrt szájú, letört-karú szikrázó magányban, |
| és csonka és beforrt lénye tiszta sugárzása a mohatojás |
| belsejét betöltvén, azon zölden átviláglott, s halál-szív |
| zöld moha-anyagán is átsugárzott, s zöld fénybe zöld fény |
| szívódva, a halál-szív körűl zöld fénybuborék-házat vonva, |
| derengő zöld fénytojást, zölden derengő fénybuborékként lassan |
| a Halál sötét kő-testén is átdagadva a Halál körűl |
| zöld fényhólyagként folytatódva és fénygömbként dagadozva, |
| lassan az egész űrben szétdagad a fénytojás, a zöld |
| fénybuborék, s a Mindenséget önmagába tölti, dagadva, nőve |
| áthat csillagszigeteken, fénytengereken, az űranyagon, végzeteken |
| és végteleneken, s a Mindenséget magába-folyatva a |
| Mindentelenségbe dagad át, s föl nem foghatja létező, halott, |
| dagadva tovább-erjedő zöld fényhártya-burkolatát, míg |
| idebent a karjai-nélküli kristályasszony, a kristályrózsával- |
| beforrt-szájú Elmondhatatlanság kristálysugárzás-közegében, |
| a halál-mohaszív zöld mohabuborék-lakója zöld fényözönében, |
| idebent a Mindenségben zölden foszforeszkálva dereng a lét, |
| a csönd, a zöld foszfor-fénnyel-bevont milliárd-módozatú |
| Magány! Ó, hát miféle anya szűlte őt, az Ítélet-kőfal előtt |
| vakon ácsargó szottyadt Nyomorúltat, miféle anya szűlte |
| őt, a Halálra-nem-is-tudja-készülőt, miféle anya szülte őt, |
| a Várakozás-kőfal előtt lázzal-vacogva és lottyadottan, |
| vakon és irgalom-nélkűl várakozót, miféle rongy anya, |
| elkurvúlt szívtelenség, miféle tolvajszeretkező Asszony- |
| rühesség, miféle mocsok Tetű-közönyösség, Nem-bánja- |
| banya, halállal-fölmagzott boszorkány, seprűnyél vasorrú- |
| bába-kancája, miféle denevérszárnyas ördögnőstény, |
| kitinszárnyas ősrovar-ribanc, miféle szitakötőszárnyas |
| óriás tündérkancaribanc, mesék moha-asszonya, miféle |
| szakállas manó-feleség, bagzásban-elhülyűlt törpe- |
| Nagyasszony, miféle bávatag Bánat-királynő, varasbéka- |
| szerető gonosz királykisasszony, nagycsöcsű bálna-angyal, mennyei kurva-szűz, |
| emberhúst-zabáló dögszagú tündéremse, tetves és férges istennő, miféle vad |
| hártyakanál-csőrű elvarázsolt Kacsa-menyasszony, Sátán-feleség, |
| miféle Ég-kanca, Pokol-emse, Túlvilág-nőstény, Mennyország-anyakoca, |
| Mítosz-liba, miféle közömbös, ostoba és kegyetlen Túlvilági- |
| Hermafrodita szűlte őt, és hagyta ott a párás páfrányerdő- |
| barlang mohás, aljnövényzet-nyirkos, gombás, tetves, alj- |
| rothadékos, penészes és döglötten-erjedő halotti lepedőjén, |
| hogy nem lesz, most, ha vartyogván elzuhanva meghal, hogy |
| nem lesz aki sírván megsirassa! Hogy nem lesz, aki összenőtt |
| behemót-testét lemossa tiszta vízzel, viaszrózsává-alakúlt |
| vak emberfejét lemossa tiszta vízzel, csókolja tiszta csókkal, |
| símogassa tiszta újjakkal, aki lemossa tiszta vízzel, szivaccsal |
| és ecettel vak viasz-álarc emberarcát, aki csókolja tiszta csókkal |
| bedermedett szája eres és pórusos viasz-szirmait, a fodros pici |
| viaszrózsa-csöndet, amely nem tud már soha vartyogva sírni, |
| szenvedve zabálni. Mert nem lesz anya, aki szőrös viasz-ing |
| mellkasát csókolgatná erjedő, elbomlott, zöld-gázzal-buborékzó kis |
| szíve fölött, aki összekúlcsolná puha viasz-emberújjait, s |
| a megfagyott sárga kis viaszcsontváz, a viaszgombos, viasz- |
| lencsés, zöld viasztoll-körmös viaszgerendaház közepébe dugna |
| tiszta, tiszta rózsát és szűz liliomot, csókbársony-kelyhűt, |
| aranypor-tornyosat, hogy befödje édes halál-illatával bomló és |
| föloszló teste büdösét, viasz-kehellyé dermedett viaszeres, |
| viaszpórusos orrlikai halál-gőzét, dögfüstjét, párolgó rothadás- |
| szagát! Nem lesz anya, aki zöld viasz-szemhéjait vak, mohából |
| viaszba-átnövő szemgolyóira húzná, mint két zöld viasz-pikkely- |
| sisakot és meleg csókjával a két sisakfelet összeforrasztaná! |
| És nem lesz anya, aki legalább férfitörzsét, a megégett |
| kentaur-férfitörzset, a sárkánygyík-kentaur zöldre kihűlt ember- |
| törzsét vágná le legalább dögsárkányteste kövecses, pikkelyes, |
| mirigyes nyaktöviről, kőkéssel, kőfűrésszel jajongva |
| nyiszálva, csontokat törve, ereket cibálva, csontot reszelve, |
| csontot kalapálva, hogy a véres tiszta csonkot, a most-már- |
| mindenképpen tiszta csonkot, a múltjáról-levágott, bűnéről-lemetszett, |
| bűntetéséről-lefűrészelt, szaurusz-végzetéről levésett embercsonk- |
| halottat, a szégyenéről levágott, gyalázatától-megtisztított |
| embercsonk-árvát, a tiszta halottat, a meg-nem-váltott megváltó |
| emberfelet ecettel, könnyel, tiszta vízzel lemossa, páfránylevél- |
| pólyába tekerje, s karjaiban cipelje a tisztátalan-tiszta |
| sírig, s mohával, páfránylevéllel kibélelt végső-gödrébe |
| eressze, s eligazítva lágyan a fülei mögűl kis csont- |
| kürtöcskékből kinőtt mirigytollakat, tüdőkopoltyúleveleket, |
| tüdőmirigy-kakasfarkokat, behintse mohával, páfránnyal, |
| virággal, s a növénnyel befödött sír tetejére nagy követ rakjon, |
| s arra piros virágot. S az ember-részétől megfosztott vérrel- |
| bugyborgó, halállal-gőzölgő sárkánygyík-testmaradékot, |
| az óriás kő-mirigy-pikkely-tüske-gumirongycsomót, az iszonyú |
| kő-libalábas embertelen árva csonkot, a halál-múlt |
| óriás behorpadt kőhólyag-lotyadékát, az ember-nélküli |
| kőzet-halom-dögöt otthagyja a vadaknak, dögevőknek, |
| a férgeknek, keselyűknek, csigáknak, békáknak, bogaraknak, |
| legyeknek, darazsaknak, patkányoknak, pondróknak, kukacoknak, |
| madaraknak. S azok kőburkolat-héjai és kőbuborék-pikkelyei, |
| kődonga-repedései, kőhártya-tollazata közt túrkálva, csámcsogva, |
| szörcsögve és visongva, csonka szügygödrénél a behorpadt pikkelyes kőhólyag- |
| testbe belemászva, ott benn kalapálva, kalapálva, rágicsálva, |
| csípkedve, kotorászva és zabálva, a véres, forró, erjedő mirigy-hús-izom- |
| bél-zsír-emésztő-lélegző-kiválasztószerv-barlangban vájva és |
| kotorászva elvégzik a boldog munkát, a boldog, boldog, boldog |
| belső temetést! De neki, a most-már-egyedűlinek, a |
| leválasztottnak és kiválasztottnak, csonka ember-maradéknak, a kéthalál |
| egyszülött Emberfiának a földbe kell húllnia! Mert |
| a föld vár halottaira nagyon! Mert a föld a holtakat szereti! Mert |
| a föld a halottak legszebb menedéke! Mert a föld a lét legszebb |
| erjedése! A föld majd elvégzi magában a munkát. Magát-meg- |
| nem-osztva a csontokról a húst lefosztja, s a tiszta csontvázat megőrzi, |
| mint anya gyermeke csecsemő-fényképeit. Mint vénülő szívünk a |
| halottak sóhaját, arcát, halottak utolsó párás sóhaját, halottak |
| arcát erjedt virág-teknőben a ravatalon. Ó, Föld, ó gyönyörű Föld! |
| Ó gyönyörű Visszakérdező! Ó csodálatos Visszakérő! Ó, legszebb |
| és legáldozatosabb Irígy! Ó, legtékozlóbb Kapzsiság! Ó, |
| csodálatosan-tenyésző Mohóság! Ó, legadakozóbb diadalmas |
| Zsugoriság! Ó, Föld, te tébolyúlt, te tiszta, te gyásztalan-gyönyörű |
| Adakozás! Ó, Föld, aki mámoros őskanca-erjedésben tested illatos |
| anyagából kifújod a flórát, a faúnát, a lángot, dagadt, |
| tékozló diadalukat kívánod, őket magadba visszavárod, |
| boldogan nyögöd és lüktetve viseled az elevenség-táncot, |
| s megérett lényeid zsíros fekete, fekete méhedbe visszazárod! |
| Ó, Föld, őstermékeny teremtő Hallgatás, titkos és titokzatos vad |
| Foganás, titkos és titokzatos vad sperma-pete egymásba- |
| fúródások legmámorosabb Összezárulása, Sejt-osztódása, |
| Szedercsíra-kialakulása! Ó, Föld, titkos és titokzatos Anya- |
| erjedés, Anya-dagadás! Ó, Föld, te milliárdszor milliárd |
| Gyermek-kihordás, Magzat-növelés, Embrió-táplálás, Közös- |
| szívverés! Ó, Föld, te Mindíg-szülő és Mindíg-temető, Mindíg- |
| tápláló, Mindíg-nevelő, Mindíg-sarjadó, Mindíg-vénülő, |
| Mindíg-lángoló, Mindíg-rothadó, Mindíg-ámuló, Mindíg-záruló! |
| Ó, Föld, ó Föld, te komolyan visszakérdező! Mert a hallgatag, |
| árva ősi Gömb-anya visszakérdez és visszakér! Ötmilliárd év |
| óta kigondol, megépít, visszakérdez, visszakér! Kigondolt egy- |
| sejtűeket, moszatokat, fejlábúakat, pörgekarúakat, halakat, |
| kagylókat, csigákat, kétéltűeket, hüllőket, ízeltlábúakat, |
| páncélosokat, hártyásokat, héjasokat, pikkelyeseket, selymeseket, |
| szőröseket, tollasokat, a mezteleneket, s a burkolatosokat, |
| a váztalanokat, kívül-vázasokat, belűl-csontvázasakat, |
| a hólyagosokat és hús-álmúakat, a bábosokat és spórásokat, |
| a szülőméheseket és tojókat, a petéseket, lárvásokat, a tüdőseket |
| és tüdőtleneket, a látókat és a vakokat, a hallókat és a süketeket az |
| agynélkülieket és az aggyal-virágzókat, a Létfa halott virágait és eleven |
| halottait, madarakat, sárkányokat, sárkánygyíkokat, őstulkokat, emlősöket, |
| szelídeket és vadakat, pikkelyfákat, pecsétfákat, zsurlókat, |
| páfrányokat, növény-látomásokat, virág-vaginákat, és virág-agyarakat, |
| s ötmilliárd év óta kéri vissza csontjaikat, ötmilliárd év óta |
| kéri vissza a sejteket, ivarszerveket, a szíveket, szemeket, agyakat. |
| Állat-törpéit, állat-óriásait, növény-törpéit, növény-óriásait, |
| féreg-törpéit, féreg-óriásait, álom-törpéit, álom-óriásait, asszony- |
| törpéit, asszony-óriásait, férfi-törpéit, férfi-óriásait, hermafrodita- |
| törpéit, hermafrodita-óriásait, hímjeit, nőstényeit, ivartalanjait, |
| közömböseit! Ötmilliárd év óta kéri vissza a Föld, a forró |
| Ős-gömbanya, a fortyogva-folyton-szülő Gömb-idő-anya |
| virágzó hermafrodita zsíros asszonyburkolata vergődő, fickándozó |
| törpe-álmait, csipogó Ős-dagadványait, csontos, páncélos, tüskés és |
| őskaktuszleveles vartyogó, röfögő Ős-dagadásait, apró és óriás |
| Ős-tátogásait, mohos és gumilepedős Ős-szárnycsattogásait, virágzó |
| toll-mámorait, csöcs-emlő-tőgy-kigondoltjait, végzetes, vad |
| szerelem-mámora, fénytelen-fénylő fuvolás szülőmámora |
| árváit és halottait, halottait, halhatatlanait, vázlatait és vázait, |
| virágzó szülő-kegyelme, halálos szerelem-tébolya milliárd |
| egyszülötteit, a halhatatlan halottakat, a halottakat, halottakat, |
| a testeket és a csontokat, a szárnyakat és a csontokat, a bűnöket |
| és a csontokat, az irgalmakat és a csontokat, a testeket és a |
| csontokat, a húsokat és a csontokat, a gyötrelmeket és a |
| csontokat, a boldogságra kölcsön-adott anyagot, a csonttal-és |
| testtel-kivirágzó pillanatot, a csontokra-épűlt ámulatot, a |
| csontokba-épített gyötrelmet, szerelmet, bánatot, a csontokra |
| kötözött Folytatás-akaratot, a húsokat, a csontokat, a csontokat, |
| a vázakat, a titkos titkos vázakat, a legtitkosabb anyagot, |
| a titokzatos házakat, csontgerendázat-házakat, a nehezen- |
| elrothadó csontállványzatokat, a titokzatos skeletonokat, |
| a csontokat, a csontokat, koponyát, csigolyát, csontokat, a sárga |
| skeletonokat, hogy nyirkos és habos és forró és sötét hasába |
| őket visszatömje! Ó, mindent-megőrző tiszta föld, ó, el-nem- |
| veszíthető árva Gömb-anya, ó, titokzatos, titokzatos Hermafrodita- |
| Temető, hozzád mi hűtlenek nem leszünk, mert hozzád hűtlenek |
| nem lehetünk, ó Hűség Hűségese, Magányos Anya-pörgés, |
| titkos és diadalmas Temető-Ősasszony, gyarló és gyámoltalan |
| Csillagtörpe-nő, gyámolíthatatlan Ős-anyacsecsemő, Mindenség- |
| magzata-asszony, Dícséretes Szűz, Te Szűz Fogantatás Szűz |
| Mámora, Te a méhburok és a temető önmaga, őrizz meg minket, |
| védj meg minket, rágd le húsunkat, foszd ki szívünket, fald |
| föl húsunkat, olvaszd szét szívünket, edd meg agyunkat, idd |
| be nemzőszerveinket, őrizd meg koponyánkat, őrizd meg |
| csigolyánkat, őrizd meg csontjainkat, őrizd meg vázainkat, |
| legmaradandóbb belső-házainkat, hisz bűn nélkűl bűnödből |
| fogantatnánk, benned növekedénk, általad virágozánk, beléd |
| görgedezünk, benned temetkezünk, te Létezésünk Koporsója, |
| csontjaink Csöcsetlen-Korsója, te Szűzeknek szent Szűze, Üdvözítő anya, |
| Tisztaságos Anya, Csodálatos anya, Makula nélkűl való anya, Szentséges Szűz, |
| Szeplőtelen szűz anya, Teremtő szent anya, Nagyokosságú Szűz, Titkos Értelmű |
| Világegyetem-Rózsa, Dícsérendő szent Szűz, Nagyhatalmú szent |
| Szűz, Kegyes és irgalmas Szűz, Hívséggel teljes Szűz, Igazságnak |
| tüköre, Bölcsességnek széke, Örömünknek oka, Tiszteletes edény, |
| Lelki tiszta edény, Dávid királynak tornya, Salamon király méhe, |
| Elefántcsontból való torony, te Frigynek szent szekrénye, Csillag- |
| Mária Aranyház, Szeretetreméltó anya, te a Halálnak ajtaja, Élet Rózsa-kapuja, Megváltó-anya, |
| Hajnali szép csillag, te Ős-malasztunk anyja, Betegek gyógyítója, Bűnösök oltalma, |
| Szomorúak vígasztalója, Szülötteid királynéja, Angyalok királynéja, Pátriárkák |
| királynéja, Próféták királynéja, Apostolok királynéja, Mártírok királynéja, |
| Költők királynéja, Hitvallók királynéja, Szűzek királynéja, Halottak |
| királynéja, Eredeti bűn nélkűl fogantatott királyné, Ájtatosságnak jeles edénye, Béke |
| királynéja, Szűz virág szent anya, te Legcsodálatosabb Csoda, Költők Virágzó |
| Ősmámora, Mennyországnak ajtaja, Ötmilliárd éves Szűz, talán-annál-is-vénebb |
| Önmagad-koporsó, Te Mindenség boldog moha-pöttye, Te |
| örök Víz és örök Bögre, Táltosok szülője, Varázslók temetője, |
| Istenek kigondolója, Halál elrothasztója, te Halál-Halál, |
| Liliom-Élet, te Szerelem-Szerelem, Gyönyörű Végzet, te Vak |
| Szemgolyó, te Látó Vakság, te legszebb Örökség, legszebb |
| Iszonyatosság, te Csontok földzsákja, Koponyák föld-hólyagja, |
| te Értelmünk bolygó-hermafrodita koponya-gödre, te Föld, te Föld, |
| te Dicsőség királynéja, Igazságosság anyja, te Szeretetreméltó, te Csodálatos, |
| te Erős, te Jövendő élet anyja, te Nagyhatalmú, te Legtürelmesebb, te |
| Legengedelmesebb, te Alázatos, te Szelíd, Szerető anyánk, Erények példaképe, |
| te, az Élet szerzője, mi Istenünk, mi Menedékünk, te Szegények anyja, |
| Hívek kincse, Jó asszony-pásztorunk, Igaz világosságunk, Örök bölcsességünk, |
| te Végtelen jóság, Utunk és Életünk, te Végtelen fölségű Szeretet lángoló |
| tűzhelye, te Jósággal és szeretettel teljes, te Minden dícséretre legméltóbb, te, |
| Minden szív Királynője és középpontja, te Ős-szív, melyben a bölcsességnek |
| és tudománynak összes kincsei megvannak, te Ős-szív, melyben a Lényeg egész |
| teljessége lakozik, te Ős-szív, melyben a Teremtésnek kedve telt, te Ős szív, |
| melynek teljességéből mindannyian merítettünk, te Béketűrő és Nagyirgalmasságú, |
| te Dúsgazdag mindazok iránt, akik hozzád folyamodnak, te Élet és |
| szentség forrása, te Vétkeinkért engesztelő áldozat, te Gyalázatokkal tetézett, |
| te Gonoszságunktól összetört, te Mindhalálig engedelmes te Halál-lándzsával |
| átvert Ős-szív, Minden vígasztalás Kútfeje, Életünk és Föltámadásunk, |
| Békességünk és Engesztelésünk, te Bűnösök áldozatja, Benned |
| reménylők üdvössége, Benned kimúlók reménysége, Minden Költő- |
| istenek gyönyörűsége, légy irgalmas, kegyelmezz nekünk, légy irgalmas, |
| hallgass meg minket, te Költők öröme, Tűz-kiáltók mestere, te Vértanuk |
| erőssége, te Hitvallók világossága, te Nemzés tisztasága, őrizz meg |
| minket, védj meg minket minden bűntől, minden gonosztól, a te |
| haragodtól, a hitvesztés incselkedéseitől, a tisztátalan élettől, az örök |
| haláltól, sugallataid elhanyagolásától, szent megtestesülésed titka által, |
| halálgyötrelmed és szenvedésed által, elhagyatottságod és ellankadásod |
| által, halálod által, temetésed által, föltámadó-újjongásod által, |
| örömeid által, dicsőséged által, ó, Föld, szentelj meg minket, üdvözíts |
| minket, véreddel ihless meg minket, fölsebzett oldaladból folyó vizeddel |
| tisztíts meg minket, szenvedéseddel erősíts minket, zöld füleiddel |
| hallgass meg minket, szent sebeidbe rejts el minket, vérző szűz méhedbe |
| rejts el minket, izzó szűz rózsádba fogadj be minket, ne engedd, |
| hogy elszakadjunk tőled, gonosz ellenségtől oltalmazz minket, |
| halálunk óráján hívj el minket, és juttass el magadhoz minket, ó, Föld |
| ments meg minket születésed által, gyermekséged által, szent életed által, |
| fáradalmaid által hirtelen és készületlen haláltól, haragtól, gyűlölségtől, |
| minden gonosz akarattól, nekünk irgalmazni méltóztassál, nekünk |
| megbocsájtani méltóztassál, minket igaz bűnbánatra vezérelni |
| méltóztassál, Föld, Föld, Föld, te Mámorunk, Reményünk, Jövőnk, |
| Csontvázaink Apja-Anyja, te virágzó tartó-szerkezetünk |
| víg Vígalma, Te örökös Szülés és örökös Halál fogadj be |
| minket, és úgy vedd el, tisztán, ahogy adtad, elvérző életünket és |
| szűz szívünket, te elmondhatatlan Rózsa-virúlás, te teremtő |
| zöld Halál-mohás, Tevékeny Bomlás, Termékeny Rohadás, |
| Hasznos Elbomlás, Boldog Poshadás, te milliárdszor milliárd |
| halál-hüvellyel kinyíló örökös Befogadás könyörögvén |
| könyörgök vala, őrizd meg szavaimat, őrizd meg csontjaimat, |
| ha már elvetted szívemet, elvetted magamat, s őrizd meg őt |
| is, az Elmondhatatlan-Hermafrodita-Szűzet, a Kegyetlenség Szűz |
| Kegyelem-virágát, a Bűn ocsmány-gyönyörű Bűntetés-ágát, a |
| Kőrózsa-Kentaurt, a Sárkánygyíkkakas-könnytelen-fiút, őrizd |
| meg őt, a Vak-vartyogót, a Bonyolúlt Butát, a Soha-nem-lesz- |
| szerelme Hermafroditát, a Megváltás-mámor vak Bűnhődés- |
| fiát, a Szégyen és Szerelem árva szűz Asszony-kakasát, |
| a Senkit-megváltani-nem-tudó Kettős-halál Egyhalál-fiát, |
| a tiszta tiszta daltól napfényre-csalt vak páfrányerdő-Óriás |
| Csigát, őrizd meg iszonyú csontjait, gigász-medencecsontját, |
| óriásvarangy-koponyáját, embertörzse törékeny csontcsipke-házát, |
| az isten-tudja-hogy-összenőtt dupla csont-hidat, a főpilléreket, |
| a kő-hurka ujjcsontokat, az óriás kőpálmalevél-sárkány- |
| bordacsontokat, s a farokhúr-csigolyák kőfogaskerék- |
| csipkéit, a vékony ember-vállcsontokat, lapockacsontokat, a kőcsipke- |
| fogakat, fogadd vissza erjedett, zsíros fekete méhedbe őt, |
| aki ott áll megsorvadottan és megszottyadottan haldokolva a |
| kövér növénykásával és izzó virágbuborék-fészkekkel rengve |
| benőtt, keverék s tiszta lényekkel nyüzsgő, hemzsegő omlatag |
| kőfal előtt, s térde óriás kőpikkelygolyó-bütykére óriás |
| varangypáva repűlt, ott űlt varangyosan és izzadottan, |
| páva-esernyőjét csiganyállal hímzett kék mohalegyezőként |
| kinyitva, s a térdpikkelyek pórusos szürke tobozréseiből szívárgó |
| vért nyalogatta. Ó, honnan tudta volna ő, honnan is tudta volna, |
| a talán bánatos Bonyolúlt Buta, aki a létről-mit-se-tudva |
| élt, csak evett, ürített, vizelt, defekált, böfögött, vartyogott, aludt, |
| ásított, magában anyagot cserélt, használta az anyagot, s az anyag használta |
| őt, aki nem ismerte a Halált, a Múltat, a Mámort, a Jövőt, a |
| Bűnt, a Szerelmet, csak a zölden-derengő Páfrányerdő-Jelent, |
| a bezabálható lények jelenét, virágét, páfrányét, gombáét, |
| növényét, madárét, állatét, s a kiürített maradék gőzölgő |
| kupacait, véres zöld lotyadékát, füstölgő zöld gombócait, aki |
| csak a csipkés zöld homályt ismerte, a nyirkos és lucskos zöld |
| ködöt, a szőrzetébe és hajzatába ragadó, páncélzata réseibe |
| szívárgó esőt, a múlttalan időt, jövőtlen jelent, de se apját, |
| se anyját, se embert, se idegent, se hozzá-hasonló, vagy |
| másfajta iker-óriást, vagy egyszemélyű szörnyet, vagy egytestű halált |
| rejtegető pórusos óriás-tojást, se istent, se embert, se sárkány- |
| óriást, szaurusz-törpét, erdei manót, törpekirályt, hüvelyk- |
| embersárkánygyíkot, gigász-kőcsipke-kant, valódi ember- |
| nőstényt, valódi Emberfiát, aki csak a párás páfrányerdő zöld |
| csipketoll-legyező-rengetegében állt, hisz nem tudott se ülni, |
| se feküdni, aki csak éhes volt és másra-vágytalan, látón is vak |
| és most vakon se látó, aki csak állt, vagy mint virágcserépbe virág, |
| beűltetve űlt kőcsipke-sárkánytornya emeletmagas pikkely- |
| bástyatornyába ragadva, mint középkori vitéz az őrző bástyafalakba |
| dagadva, kőcsipkekoronájában ülve, mint páncélos békakirály, |
| aki csak állt ott se félve, se remélve, se örűlve, se iszonyodva, |
| mint egy kínai óriás sárkánykőszobor eleven virágállat-foglya, húsevő- |
| virág-rabja, amely kővicsorgású szájából a kőfogsorok közűl kivirágzik, |
| tekert kőpikkelynyaka tetején a kőpikkelysárkánykoponya |
| tág kő-orrlikakkal szikrázik, s karmos kőhártyatalpai a mohába |
| sűllyednek kőlomhasággal, aki csak állt se akarva, se nem- |
| akarva, mint a Múlandóság magányos Ember-barma, se menni |
| nem akart, se maradni, csak enni akart és magát kifolyatni, |
| sárkány-húgyhólyagja nedveit kicsurgatni, emberteste salakját kilövellni, |
| kipotyogtatni, aki csak egyszer akart menni előre, de soha hátra, |
| hisz nem tudhatni a Földgolyó görbületén meddig ér a páfrány- |
| csipke-hajzat, aki nem tudta mi a mámor és a magzat, aki |
| oly vágytalan volt és olyan éhes, oly mindíg-éhes és oly mindíg-vágytalan, |
| hogy azt se tudta, hogy társtalan, örökös-egymaga van, |
| aki nem tudta mi történt összevissza-hormonaiban, |
| aki nem tudta mi a rémület és mi a mosoly, ez a rózsaszájú |
| zabáló Kőgigász-takony, ez a mohó magány, magányos mohóság, |
| ez a se rosszaság, se jóság, ez a se gyász, se irgalom, se szégyen, |
| se áhítat, se gyűlölet, se reménytelenség, se remény, aki a |
| rétet se látta, ahová kitotyogott, mint óriás Kétlábú-kőbéka- |
| gyíkliba-emberkíváncsiság, csak vala füstölögve hömpölygő kő- |
| zsák, kőpikkelyoszlopoktól-vonszolt kőnyikorgás-állat, |
| tetején valami bánatos ember-útálat, a gigász vak Ember- |
| csigabiga, akit a dal, a dal, a tiszta, tiszta dal csalt a halálra, |
| a fényre, a létezés lüktetve-zsúfolt állat-virágszigetére, mint |
| valami Istengyíkot, Muréna-istent, kétéltű Sziréngőte-istenkirályt, |
| hermafrodita Csigaistent önmagából önmagába-hólyagzó |
| öröklét-hártyaüregéből, örökcsönd-barlangjából nem-tudja- |
| miféle angyalkórus, angyalharsona-zene a kozmosz egy |
| tűzzel-virágzó csillagszigetére, hát honnan tudta volna ő, az |
| árva, árva, árva vak vartyogó Ember-barom, hogy halottak |
| arcával van tele szívünk, mint kagylóval a kagylógyűjtő zsákja, |
| hogy halottak arcával van tömve szívünk, mint titkos jelenésekkel |
| az Apokalipszis látomása, halottak arcáról lehúzott verejték- |
| álarcokkal, sárga viaszgyötrelem-álarcokkal, pórusos és szőr- |
| likacsos mosoly-aranyhártya-álarcokkal, halottak végső- |
| arcáról levett zöld rothadásfolt-álarcokkal van kövéren |
| megtömve szívünk, zöld orrhegyek, zöld szemhéjak, zöld állak, |
| zöld szemgolyók, elzöldűlt ajkak gumi-kásájával tömődött |
| be szívünk, mint csontokkal az árva, tiszta föld. Egymásra tolva |
| és egymásra hajtva, egymásba gyűrve és egymásra tömve, mint |
| kristályokban a kristály lapjai és síkja és szögei és részlet-kristályai: |
| halottak kristályálarcait hordjuk szívünkben, mi ember-elevenek, |
| a rothadhatatlan rothadás zöld gumi-álarcait, a hervadhatatlan |
| hervadás aranygyanta-álarcait, a végső elárvulás ragyogó |
| borostyán-álarcait, az utolsó-elborzadás jádekő-álarcait, |
| az első-megvilágosodás jáspiskő-álarcait, a végső-megbizonyosodás |
| topáz-álarcait, a legvégső-bizonyosság pórusos, szőrlikacsos kék |
| jácintkő-álarcait, amik nem oszlanak, nem foszlanak, nem |
| bomlanak el szívünkben, s csak fölbomló, rothadó szívünkkel |
| korhadnak el, törnek össze, olvadnak el a földben, vagy el |
| se olvadnak talán, föl se szívódnak talán, mint |
| Agamemnon király ráncos, gyűrt aranyhártya-álarca a |
| földben, a bőrpórusokkal, a lehúnyt szemhéj gyűrődés-csipkéivel, |
| ráncaival és gyűrt bőrtasakjaival a fülcimpák alatt, az aranyszigor-álarc, az alsó |
| szemhéjakkal kizacskósodva ragyogó; vagy ott feküsznek széttört koponyánk |
| mellett a földben, a koponyacsonthéj-darabok, koponyacsont- |
| cserepek, fehér koponyatörmelék, barna-csipkés csontszilánkok, a |
| szemgödörperemes homlokcsontdarab, az orrcsonthártya, az |
| alsó állkapocs sárga szilánkjai, a kitört fogak, a felső- |
| állkapocsba-gyökerező fehér-zománcú fogak között a |
| földben, a koponyabuborék-hátsón, s az agykoponya csontjain |
| elszórva, mint Úr királynője földben-széttört koponyáján, |
| földbe-gyömöszölt sárga koponya-csontjai között széttöredezett, |
| szétesett aranykoronája, halotti aranykoszorúja, mint az ősi |
| királyasszony koponyacsontjain az aranyszalagok, aranypántok, |
| fekete gyöngy-berakású arany-pórusos arany-margaréták, karcsú-szárú, |
| fonal-erezésű arany-hársfalevelek, amelyekre oroszlánok, pávák, szarvasok, |
| párdúcok, pelikánok valónak domborítva, s a bordás aranyhártya- |
| golyók, bordás kék gyöngy-golyók, mint megkövesedett |
| skarabeuszok. Mert csak a holtakat eszi meg a föld. Mert |
| a holtak emlékét nem eszi meg a föld, legfeljebb széttörheti! |
| Ó, honnan tudta volna ez az árva, árva, árva vak Halálra-készülő, |
| honnan tudta volna, hogy halottak földje ez a Föld, halottak |
| árva földje, hogy ez a Földgolyó dugig tömetett vala csonttal |
| és halottal, mert a Föld visszakérdez és visszakéri eleveneit! |
| Hogy tömve vala a Föld legfelső anya-köpenye csonttal, csont- |
| virággal, csont-csillaggal és csontváz-árvasággal, mint |
| szánalommal emberi szívünk, mint megadással a szerelem, |
| mint a Mindenség anyaszigetei tüzes csillagikrával, ó honnan |
| tudta volna szegény, hogy a zsíros szülőanyagban odabent |
| egymásra-halmozva és tapadva, egymásba-keverve és dagasztva |
| a Csontváz-Mindenség dereng, hogy ősrétegekben egymásra- |
| lapozva ott hever és ott mered titkos csont-ősmúltja fölött |
| több Emberiség, hogy odabent a zsíros titok-anyasötétben |
| csontváz-őshalak úsznak, csontváz-őshüllők másznak, |
| csontváz-ős kétéltűek düledeznek, csontváz-ősmadarak |
| repűlnek, csontváz-sárkánygyíkok csapkodnak, csontváz- |
| gyíksárkányok röpködnek, csontváz-sárkánygyíkok totyognak, |
| csontváz-denevérek csontesernyője nyiladozik, csontváz-ősteknősök |
| másznak, csontváz-Tirannosaurus-rexek tátogatnak kő- |
| vicsori óriáskoponyájukkal, csontváz-varangyok ugrálnak, csontváz- |
| lovak robognak, csontváz-mammutok riognak, csontváz- |
| orrszarvúak tülkölnek, csontváz-elefántok topognak, csontváz- |
| majmok makognak, csontváz-krokodílusok vigyorognak, csontváz- |
| rákok integetnek, csontváz-vízilovak szürcsölik a földet, |
| csontváz-cinkék énekelnek, csontváz-gémek lobognak, csontváz- |
| medvék toporognak, csontváz-emlősök, csontváz-madarak, |
| csontváz-halak, és csontváz-hüllők dermednek dermedetten |
| föld-szemgolyókkal, föld-tollakkal, föld-uszonyokkal és föld- |
| ámulatokkal, gyökerekbe pelenkázva csontváz-csecsemők, |
| hogy ott él az Ősgömb-anya minden-eddig-álma, szerelem- |
| akarata és halál-virága, minden mámoros kísérlete és gyönyörű |
| megvalósulása a földbe, kristályba, kőbe dermedetten! Ó, |
| honnan tudta volna ez a haldokolva-árva vak Gyámoltalan, |
| hogy a Föld gyásztalan, mert a föld önmaga koporsója, ágya, |
| önmaga öröme, gyásza, önmaga virágzása és halála! Hogy |
| kölcsön nem kér semmit se a föld, se örömet, se gyászt, se |
| halált, se virulást, hogy amit önmagából önmagának ad, azt |
| önmagának újra visszaadja, gyönyörtelenűl szűl és gyásztalan |
| temet, hogy ő önmagában megvalósulás, a teremtés, a kihordás, |
| a szoptatás, a temetés, hogy ő önmagában önmaga maga, hogy, |
| amit önmagából magának adott, azt önmagába egyszer visszakéri, |
| s teremtményeiről a fölösleget lerágva, a tisztúlt részeket, |
| tiszta részleteket, a nehezen-törhető vázakat, csigolyákat, csontokat, |
| koponyaházakat megáldva testébe zárja, s egy-egy gyönyörű |
| álom-alakját, lehántva róla mámor-salakját, leszopva róla puha |
| vakolatát, kőbe, kristályba-préselve megőrzi. Mert, jaj, nem igaz, |
| hogy a föld megőriz minket, jaj, nem igaz, hogy a föld végleg |
| megőrzi lényegünket és szerkezetünket! Mert csontjainkat a föld |
| összetöri, összetöri és megőrli csontjainkat a fogsortalan föld! |
| Csak a tiszta kristály őrzi meg lényegünket, vázlatunkat, vagy |
| lényünk maradékát, csak a tiszta kristály, meg a kő, a kő, a |
| kő, a tiszta, tiszta kő, a kő, a pórusos tiszta kő! És jaj, a |
| követ is megeszi egyszer, jaj a kristályt is fölszívja egyszer a tűz, |
| a tűz, a tűz, a tiszta tiszta tűz, amely ott izzik tűz-kocsonya- |
| tüdőként az ősgömb-anya tüzkristálymagzata körűl, s egymásra-épűlt |
| gömbhéjait, tojáshéjait, rétegbuborékait, kőzetburkolatait és |
| kristályhólyaghártyáit átvilágítva rózsaszín derengésbe vonja |
| a legfelső földburok, a szülőanya-burok Csontváz-Mindenségét, |
| hogy mint földmélyi rózsanyílás, gyönyörű gömbrózsakert bíboran |
| és pirosan ragyog, rózsásan foszforeszkál az Emberiség milliárd |
| csontváza, a madárcsontváz, ősteknőc-koponya, a hatalmas |
| kőgerenda-kőcsigolyacsillag-állat, a Diplodócus-csontváz és a Triceratops |
| kétszarvú ősbálvány-koponyája! Igen, csak a tiszta kristály őriz |
| meg minket, a tiszta, tiszta kristály őrzi meg képletünket, vázunkat |
| és lét-érdemünket, testünk irgalmát és létünk álom-anyagát, |
| lehetetlenségünk gyönyörű mintázatát, amely maga is kristály már, vagy |
| tiszta kő, csak a kő őrzi meg volt-létünk csipke-mintázatát, a kő, a |
| kő, a kő, a pórusos tiszta kő, s ami belőlünk így megmaradt, az is csak |
| kő, kő, kő, kő, csipkés, buborékos, eres, erezett, bordás, pikkelyes, |
| mozaikos és kőpont-üstöcske-magos, létrajzolatos kő, kő, kő, tiszta, |
| tiszta kő! Ó, megőrző legszebb anyag! Ó, megőrző kristályok, kövek! |
| Buborékosak, pont-fürtösek, apró-csöcsösek, csöcsös kő-koca- |
| hasak, kőpont-fogsorosak, mint a csigabiga nyelve, szájürege, kő- |
| petty-sorozatosak, kúposak, piramisosak, mirigyfürtösek, tüdő- |
| szövetesek, mirigy-lebenyesek! Ó, kristályok, egymáshoz-ragadt hosszú |
| fekete csöcsök, tetejükön az egymásból-kibuggyanó fekete buborék- |
| bimbókkal, fekete köroszlopok, oldalukon fekete tányér-metszésekből |
| fekete szedrek, fekete málnák, fekete mirigycsomók nőttek, ó, |
| egymáshoz-ragadt gyönyörű gombák, homályosak, titkosak és |
| kérgesek, ó, egymásba összevissza-tekert tüskés és kígyószemű titkos |
| fonadékok, béltekervények, sál-hurkolatok, homályos és |
| fehéren derengő csontszivacsszerű pillér-üregfonadékok, törékeny |
| bordák, küllők, gerendák, vállcsont-összeforrások, egy-egy csipke- |
| ágon zöld szívtömlőkkel! Ó, kristályhab-lárvák, mészhab- |
| kukacok, ibolya-tapadókorongszájú fehér piócák, homályos |
| hernyók, egymáson-tekergő, egymásban-tekergő hemzsegő sokasága, |
| ó, földmélyi kristályfenyőfaágak, páfránylevelek, bürök-bordavázak! |
| Ó, földmélyi kristály-kaméleonok, ormányos-bogarak, Diplodócus- |
| nyakak, kristályrigók, ó, kicsi kockák, lapok, hasábok, szikrázó |
| túlvilága, ó megkövesedett kristályörvény, a kérges és rostos, tekert |
| szemérem-gyűrű kristálylap-tölcsér vagina-háza, ó, egymásra- |
| kazlasúlt izzó ceruzák, titkos őszirózsák, tengeri-rózsák tiszta |
| magánya, ó, fekete hasáb-kazlak, félig-kinyitott könyvek, |
| földalatti Bibliák titkos, titkos tudása, kristálysörények, kristály- |
| tollak, kristálytaréjok dermedt zömök lobogása, ó, tűcsokrok, |
| legyező-szárnyak, szögletes pálcika-kazlak egymásba-ágazó, |
| egymásba-épülő rózsafejes, mirigy-gombócos árvasága, ó, fehér |
| tömbökbe tolt fehér tömbökkel körűlnőtt, fehér tömbökbe |
| fúródott fekete kockarudak, nyolcvan-szögűvé-vésett, csillag-gerendázat- |
| oldalú fekete oszlopok titokzatos tisztasága! Ó, földmélyi |
| mozaikok, kristálymozaik-kövekből kirakott isten-arcok, Mária- |
| fejek, kisasszony-szemgolyók, ó, fehérségből kitömbösülő |
| fekete ősisten-templomok, zöld hermafrodita-trónusok, ó, földmélyi |
| kis zöld káposztafejek, kristálybogárlárvák, kőrisbogarak, rost- |
| rózsák, ó, a magány fehér szív-laptömbjein viruló csipkédző, |
| csipkésen ágazó fekete páfrányok, zsurlók, ó fodrosan fölnyúló, |
| eresen bokrosodó csipkebokor-örökkévalóság! Ó, szivárvány-amőbák, |
| fodros szivárvány-egysejtűek, márványhártyabőrű Egysejtóriások! |
| Ó, kék, zöld, rubintos, lángszínű, vörös, sárga, lila, jégszínű, mirigyes, |
| buborékos, fürtös, hasábos, kúpos, hurkás, csöcsös, csöves, rudas, pálcikás, |
| tőgyes, gyűrűs, kockás, hasáblapos, háromszögkúpos, négyszögkúpos, sörényes |
| kristályok földmélyi titkos túlvilága! Ó, kristályok, megőrzők, megmaradók! |
| Belőlünk, ami megmarad, csak úgy marad, ha titkos, áttetsző, homályos |
| méhetekbe vala zárva, ha átlátszó tiszta húsotok hervadhatatlan |
| csontjainkra épűl, ha párolgásunk és vergődésünk húsotok |
| szigorú-szerkezetű csöndjével kibékűl, és ránkfolytok és |
| körűlcsipkéztek és lapjaitokkal, kockáitokkal, szögeitekkel, |
| hasábjaitokkal halotti-arcainkra nőve és titkos, titokzatos |
| vázunkat benőve, a csontokat, csigolyákat, koponyákat, őriztek |
| minket, őrzitek elfoszlott szívünket, a szív-bőr egy mirigyes |
| cafatját, a szempillák szőrlegyező-koronáját, felhámunk egy |
| pórusos, ráncos, bőrmozaikos darabját, agyburkolatunk egy eres |
| hártyahurkabőr-foltját, szemlencsénk szalagosra-kivésett felületű |
| kocsonya-reményét, ha nem is a szemek tiszta fényét, ha nem is |
| a szív vad verését, ha nem is a bőr lélegzését, ha nem is a |
| szempillák rojt-esernyőzését! De csak létünk likacsos cafatját, |
| pikkelyes maradékát, valami mirigycsomót, valami légző-pórusos |
| hártyát, valami ragyogás-maradékot, valami mirigyes szív- |
| olvadékot! Nagy létünk kristálymásolatát, kőzet-ábrázolatát, |
| mint az őslétezőket a kövek. Mint az őslétezők kő-önmagát |
| a kő, a kő, a kő, a tiszta, tiszta kő, a pórusos tiszta kő! Ó, kövek, |
| ó, gyönyörű, gyönyörű kövek! Ó, kövek, mit őriztetek meg eddig az |
| elfoszlott világból, a milliárd-milliárd árvaságból, a rengeteg |
| sokfajta magányból, kövek, kövek, kövek, pórusos, tiszta kövek? |
| Ősászkák csomóját, ahogy három kőbordás kőhurkaágú, tripla |
| kőhurka-fejű kőlevélként a kőből kidomborodva hevernek, vagy |
| negatív kőbordavésetükkel a kőbe nyomódtak, mint |
| kőgerendás homorú kőbordapajzsok; ősdarázs fodros kőcsövecske- |
| hártyafalas, kőcsipkés darázspapirrózsa-házát; a kígyókarú |
| tengeri csillag fodrosan tekert kőcsipke-hátú, kőuborka-testű |
| hegyes csillagkarjait; ősszúnyogok kőlapból-kiálló vékony |
| kőcsigolya-gerincű kőszelvénytestét, hosszú kőhurkalánc-potrohát, |
| a domború kőpórus-rózsa szemeket, a kőhártya-csigolyalánc |
| szívókát, végén a kőbuborék-üst szívónyílással, a kőbelapult fej kiálló- |
| csipkézetű kő-páfrány tollait, kiálló kőléc-erezetű kőtoll-bóbitáit; |
| őshártyaszárnyak kiálló kőrece-rojtjait, szálkás és mozaikos |
| domború-ágú kőerezet-függönyeit; kétszárnyú kagylólepkét, a |
| hullámszélű kőbordás lepkeszárnyak a recés kőszivartörzsből |
| szárnyaznak kifelé; fekete-rostos növényszárak fekete erezet |
| hólyagleveleit, fekete rajzolat-tollait, a fodros toll-széleken |
| körben a sűrű tollerezet-koszorúval; páfrányok fekete kőcsipke- |
| rajzait; vastag növényszárak fekete-pont sejtcellás kősatírozoás-rúdjait; |
| mélytengeri ősvirágállatot, ahogy önmagából kidomborodva |
| örökre virágzik, szára, mint megkövesedett gégecső, kőbordás |
| vékony hurkaként mered, s az egymásra-hajtott, egymásba-fűzött |
| tapadókorongos csáp-karok tömött kőbuborékláncokkal ragyognak, mint |
| egy királyi korona, ha megkövesedett; őscsiga megkövesedett |
| őskérges őstülkét; ős mélytengeri virágcsillagot, ahogy tömötten |
| megkövesedett kőoszlop-szára hosszan fölnyúlik, s szára végiben |
| az összezsugorodott kőpikkelyes, kőkarmos virágfej, mint leforrázott |
| öreg tyúk lába kampósan domborodik, horgosan bedermed; és |
| mellette a másik, amely vékony kőbordácska fürtoszlop-kötegekből |
| összetapadt oszlopszára végiből domború kőcsigolyalánc-ostorokat, |
| kőcsigolyafonadék-söprűket lövell örökre fölfelé, s a kő- |
| korongocska-toronykarok, kőcsigolya-őshajfürtök közében kockás |
| apró kőmozaik-bőrözet mereng lazán és mégis széttörhetetlenűl, |
| mint a krokodilus háta; óriás ősforaminiféra tekert bordás |
| kőkürtjét, ahogy kőmagja tengelyéből egyre-vastagodó, kiálló- |
| bordázat-gerincű kőkürttekervénye szorosan kifelé csavarodik |
| a pórusos kőüreg-kürtszájig; homorú, csipkésen-beágazó, csillagzó |
| kőhártyafalakkal-gyomros ötszögkő-csillagok sejtszőnyegét; |
| töviskoszorúsan szétcsillagzó kőgyűrű-tövű kőszivarok, kő- |
| lúdbőrös kőszivarok csillagállatát, amelynek teste kőgolyós |
| kőüst-köldökű kőparadicsom, testhuzata kőbuborékos, csipkés |
| héjazat, ráfonódott ötágú kőcsipke-polipkarokkal, köldök-koszorúja |
| kőmargaréta, bőrdíszítése kőhólyag-rózsa; páros kőcsipke-hártya- |
| bordázat kőlemezkoszorúiból kinövő oszlopos kőhártyafal-csillagállatot; |
| kőcsipkehálóba-bemélyedő nyolcszirmú, kőhártyákkal elosztott |
| kőhólyagüreg-állat-virágszőnyeget! Ó, mit őriztetek meg kövek, |
| kövek, pórusos tiszta kövek a Gömb-Szűzanya milliárdszor |
| milliárd árva magzatából? Ősrák fekete sömör-rajzát, |
| páncélja sömör-pöttyök milliárdja, ollója fehér-pórusos |
| fekete kétágú dárdahegy, lábai szénizületek, hosszú dupla- |
| levélvégű tora fekete kőpálmatörzs-rajzolat, csápjai alíg-látható |
| grafitcsigolyácska-kacsok; ősszitakötőt, ahogy ragyásan anyagotokba- |
| dermedve négy kiterített ősszárnyával pihen, s alig látszik |
| potroha szelvényezettsége, szárnya erezettsége, kőüstöcske-cella- |
| hólyagbőr egyetlen iker koponya-szemsisakja; rücskös grafit- |
| rajzolat korallágat, amelynek szögletes és csigolyás ág-kinövésein |
| alíg látszik az állatház-pórusok, a polip-mészcsőkutacskák |
| milliárdja; tömör ősrákot, amely mint kőbepréselt fekete kehely |
| alszik mindörökké, két csápja két grafit-sáslevél, behajtott kőmirigyes |
| bunkó-karjaiból, a kőcsipkeing fodor-csuklóból, a kőcsipkekürtből kilegyeződve |
| egymásra-vicsorgó kőfésű-fogókezek lapulnak; tengeri ősdinnyét, amelynek |
| vastag kőmirigy-bőrét ötágú kőgerinc-húr, kőpórusszalag, öt negatív kőcsipkepánt |
| osztja öt testszelvényre, s e kőbuborékáradat-szelvények |
| ötszögű kőhólyagbőrű foglalatokból tömör kő-csöcsöket |
| növesztenek, csúcsuk alatt kőperemmel, s a kőperemekből |
| tömör kőbuborék-csecsrózsák tömődnek fölfelé, közepükön |
| pórus-tejlikakkal; őstengeri uborkát, amely mint kőgyűrűs- |
| nyelű megkövesedett kukoricacső; tömör fehér lángotokba |
| dermedt ősgyíkmadarat, a megdermedt fekete ősrikoltást, |
| iszonyú ősrikácsolást, aki ott fekszik a fehér magányban, |
| gerince szénláncos csigolyavonala a hosszú nyaknál hurkosan fölfele |
| hajlik, őskoponyája fekete rajzolatából az óriás, üres fekete |
| szemkorongok dagadnak, gégéjéből és szeméből kinőtt, nyitott |
| óriáscsőr-háromszögei, mint a pelikáné, a csőrvégeken belűl fekete |
| kefefogsorok, bordázata elhullott szálkák fekete összevisszasága, |
| farcsigolyája hegyes fekete kőkukacfej, hátsólábai fekete |
| behajtott szénrudak, talpai bütykös fekete csontlegyezők, |
| hatalmas szárnykarcsontjai a fekete bütykökkel, forgókkal, |
| mint megszenesedett ősnád-csövek, s behajtott bütyökvégükön |
| háromágú szénkarom-csontvázkesztyűk dermedeznek! Ó, mit |
| őriztek megtartó-reménységű kövek! Egyetlen-megmaradás |
| kőzetek! Hártyás kőcsipkefodorlevél-szobrokat; valami |
| gerinces őshólyaglepkeállatot, aki, mint ősi isten-ábrázolat |
| a kőlapon: az összenőtt két szénkarikát feketehúros |
| gerinc osztja négy fehér hólyagra, az elsőben az óriás iker- |
| szemgyűrűk feketednek szöszökkel, bojtokkal, pamatokkal, |
| s az iker szénrajz-testet fekete tüskeglória szárnyazza körűl, |
| mint oltáriszentségtartót az arany tüskekoszorú; párzó üst- |
| alsóajkú őshalakat, akik egymásra-ragadva, mint két |
| fekete kőcsigolya-főerezetű, bunkófejű kőszálkalevél |
| libegnek az örök tiszta kőben, tátott szájukba kőláva folyt, |
| szemgolyóik fehér kőbuborék-álmok, kopoltyúik fekete |
| mirigykőpajzsok, uszonyuk fekete szálkatoll-páfrány; őskagyló |
| dupla, fehér, kérges kőfodor-koponyatátogását, vagy mámorító |
| márványlegyezőjét, a fodrosvégű, szélesedő-márványbordázatút; |
| őstengeri-csillag tömör kőcsipkeszivacs-csillagát; őscsiga |
| hegyes márványtornyát a fölfele-gyűrűző fodor-peremek |
| egyre-kisebb kehelyszéleivel; összetekert őskalács-állatok |
| kőhártyafalakkal-elosztott kőcella-csipkekorongjait; bepödört- |
| farkú bordás és kocka-negatív-szobás, receszövetű kő- |
| fodor-kelyhű őstrombitát; hegyes és leveles márványcsiga- |
| kancsót, a bevésetekkel szelvényesre-osztott kúposat; vagy |
| márványgyűrű-csíkozású csigaliliomkagylót, a márványcsipke- |
| tarajút; vagy a megmaradásban-is-feledhetetlen tengeri szirom- |
| állatot, aki ott fekszik egy kőgolyós-magvú kőlikacsokkal, |
| köldök-pórusokkal végtelenűl-bepettyezett kőkorong közepén, |
| öt ovális szirma ötágú negatív kőcsillagból nő ki, |
| a sziromszélek kő-pórus-láncából kőfésű-karéjok taréjozódnak |
| a levél kőbordasörényeként, minden szirom egy kő-vágattal |
| kettőbe osztva, kétcombúra vágva, s maga az iker-sziromtest is, és a |
| szirmok bemélyedő bordázat-sörénye is, a kő-sziromhús, a |
| bordaközök kőpontos kőpórusokkal, kő-bimbós kő-köldökökkel |
| pettyeződtek sűrűsödve tele, mint csillagokkal az isten arca, |
| s e kőgolyós kőüstöcske-hemzsegést a hosszú kő-sziromdombokon |
| keresztben párhuzamosan megosztja a vékony kőüreglécek páros fésű- |
| hiánya, mint tollat a szárból egymás fölött párosan szétágazó |
| oldaltollak hártyacsőgerendázata, mintha egy lepréselt |
| halcsontvázat látna fölűlről valaki, s a csigolyák gerenda- |
| vonalából kiágazó szálkabordázatot! Ó, megkövesedett ősnövény- |
| szárak, vaskos kőhurkák, kőhártyacsövek, kőzetbelű kő-bóbiták, |
| kő-tömlők, megkövesedett virágénekek, kelyhek, bibék, porzók, |
| eres virágüstök, sziromerek, sziromszőrök, virágporok, növényi |
| sejtek, növényi pórusok, pikkelyek, tüskék, levelek, |
| növény-mámorok, virágtemetők és virág-ősanyák, meg- |
| kövesedett virágbikák, kőbe-ásatott virágkanok, liliom- |
| kancák, növény-ősasszonyok ti is csak azt hirdetitek, hogy |
| ami megmarad belőlünk, azt nem őrzi más, mint valami |
| irtózatos őskőolvadás, tüzelni-gerjedt kőzet-szétfolyás, a |
| tűz-nemzette kő, a tűz-szerette kő lényünk maradékát |
| körűlfolyó, lényünk vázát és vázlatát becsobogó, forró, |
| buborékos húsába temető végső Megmaradása, a megmerevedő |
| tiszta, tiszta kása, a kő, a kő, a kő, a tiszta, tiszta kő, a |
| pórusos tiszta kő! De hát nem tudta mindezt és nem tudta |
| még ezt a férfitörzsében megégetten és sárkánytestében meg- |
| lottyadottan és megszottyadottan ácsorgó vak Lomha-Lehetetlen, |
| az összenőtt Kétszeres-halál, kezdetével és folytatásával bután |
| összeragadt Kettős-árvaság, férfifolytatásával és sárkánykezdetével |
| reménytelenűl-összenőtt és szétbonthatatlanúl összeszőtt |
| dupla Idomtalanság, a kétfajta mámor ocsmány Egy-ragadványa, |
| kétfajta fönnmaradás-vágy óriás emberfejű Kukac-gyíkkakasa, |
| a Ki-tudja-ki-volt-apja, Ki-tudja-ki-volt-anyja, |
| Ki-tudja-hogyan-született, Ki-tudja-hogy-növekedett, |
| Párja-nincs-neki, Testvére-nincs-neki Hermafrodita, |
| a vak Öntudatlan-Megszégyenűltség, Istenek-elvetéltje, |
| Pokol-kiheréltje, Múltak-Időcseréltje, a Semmi-csődör-semmi- |
| kanca Éhség, a vánszorgó Szegénység és Semmi-kevélység, a |
| megvakúlt világ vak Végállomása, az eljövendett reménytelenség |
| piros moha-szemgolyós, páncélos, pikkelyes, tüskés, kő-héjazatos |
| Varangyember-óriása, a Meg-nem-váltó Megváltott Maradék, |
| akinek hónaljában még ott az Emberiség, a lucskos, vörhenyes |
| hónalj-kefék őrzik még az Emberiség illatát, akinek apró |
| agykoponya-üregében, a lapos kavics-homlok csontja mögött |
| agya nagyobb nem is lehet, mint egy varangyosbékának, vagy |
| ökörbékának, nem is jobban tekervényezett és szelvényezett, nem |
| vala bővebben erezett és sejtekkel se gazdagabb, akinek |
| kis madárlüktetésű emberszívében kőmalom forog, kőbéka ugrál, |
| kőmadár repűl, kőkajmán tátogat, s érzi aprócska, megszégyenűlt ember- |
| szívében a kőmalomkerekek kőhab-csiszolását, a kőhártyatalpak |
| hideg tottyanását, a kőszárnyak szárnyverés-szúrását, a |
| hegyes kőfogsor-patkók jeges marását, aki ott állt megtöppedve, |
| megszottyadottan és meglottyadottan, megvénűlve hirtelen és |
| vakon a kákicsos, zsombékos, nádas, sásos, virágos kis mező |
| másik végiben, a zsíros, és eres és hájas és tapadókorongos, |
| léggyökeres, kacsos és gacsos növénykásával, tűzhabos és |
| vérlatyak-fodros virág-ömlennyel zuhatagosan befolyt, tüskés, |
| indás, növényszőr-köteles, kemény vadszőlő és repkény-szövetes |
| omlatag kőfal előtt, feje körűl gyíklegyek, pávapatkányok, |
| csigabigaszitakötő-Ájtatos Manók, lepkemókusok röpködtek |
| és pörögtek, denevérhalak, bagolyskorpiók, békacinkék |
| forogtak, vartyogtak, csipogtak és brekegtek, izzadt, vörös szőr-mellényű |
| mellkasa kis poshadt csöcsire légyfejű gyík mászott, szitakötő- |
| fejű levelibéka, és feje fölött ott lebegett vala fekete szárnyakkal, |
| fekete lábakkal a fekete Halál-angyal, mint óriás fekete |
| lepke, hogy lassan hátára szálljon, ott lebegett vala a fekete |
| Angyal, hogy fekete talpai szinte vörös-parókás koponyabúbját érték, ott |
| lebegének vak feje fölött a fekete talpak, mint ráncos, sejtes |
| és eres fekete lapulevelek, ott lebegének áldatlan, vak |
| koponyája fölött a fekete halál-angyal-lábak, hogy fekete |
| körmű gacsos nagy ujjaik szinte lángzó hajába értek, mint bütykös- |
| csavaros vastag gyökerek, mint vadrózsabokor éhes és mámoros |
| fodor-örvény gyökérvég-agyú ujjai a sárga tajtékkal-erjedő, |
| kék gázbuborékokkal pöfögő és bugyborgó, zöld füsttel |
| dühöngő, hullatűz-rózsacsóvákkal lángoló halottak halál-tetvekkel hemzsegő |
| hajába, ott lebegének kis axolotl-tarkós, külső-tüdőleveles, |
| bíbor mirigypáfránytollas embergekkó-feje fölött a nagybütykös- |
| ujjú fekete lábak, hogy a patkós fekete kagyló-körmök, a |
| fekete rózsapalák szinte tetves hajába túrtak, a tetvekkel, |
| poloskákkal, atkákkal és kullancsokkal hemzsegő, homlok- |
| halánték-és-arcbőrrel és a bíbor-szakállzattól-láthatatlan tokabőrrel |
| szinte észrevétlenűl, kövesen és bőrhártyásan összenőtt |
| koponyahátsó-kőszitasisak kőcsövecske-kútjaiból kiszálazó |
| vörös parókasörény durva koponyafüstjébe túrtak, az izzó |
| vörös füsthömpölyegbe, amely elömlött a nyakon, a vállakon, a háton, |
| s a kis loppadt csöcsöket is körűlgyűrűzve elől, a mellkason, |
| a piros szemöldökszőrzászló, a vörös bajuszfüggöny és a |
| bíbor szakállzsák fodraiba és csigás göngyölgéseibe keveredve. |
| Ott libegett vala a fekete Halál-angyal fekete talpakkal |
| vak feje fölött, mint egy óriás fekete lepke, hogy majd szótlanúl |
| alálebegve, óriás csápjaival legyezve, integetve, öt csigatekert szakáll- |
| levelével elrejtett kan-ágyékát ütögetve alámerűljön, |
| nyakára űljön, mint izzadt és véres nyeregbe, s izgatott, |
| irgalmatlan fekete tomporával, a két fekete kőgolyó-ütéssel, |
| kőgolyó-dörzsöléssel és kőgolyó-horzsolással vállairól, nyakáról, |
| hátáról a húst lecsiszolja, hogy irgalmatlan fenék-riszálással |
| a férfitörzs húsát a csontokig lehorzsolja, hogy óriás, vad fekete |
| szárnyai kőlándzsa-köteg-ütésével és kőhártyakard-döfködésével a |
| sárkánygyík-másodtest kőzet-burkolatát lepattíntsa, levésse, |
| letördelje, leporolja, hogy irgalmatlan fekete szárnyütéssel |
| a sárkánycsontváz-töredékről, a szauruszcsontváz-torzóról a sárkánygyík-húst |
| is lesodorja, hogy végbelén fekete gyöngykorbács-kötegként kibocsájtott |
| tekergő, vonagló, fonódó, fekete fodor-üst szívókorong-szájú szívócsápkévéivel |
| a csontvázhordók tartalmát is kiszívja, bezabálja és kiszopja, |
| a bordák között befúródva a test lágy véres belsejébe, a bordákra, |
| gerinccsigolyákra, forgókra, medencecsontokra tekeredve és |
| a férfi-bordakosár, a sárkány-bordakorsó belsejében gyűrűzve, |
| szopva és libegve a meleg belsőrészeket is fölszívja, bezabálja, |
| a zsírt, a húst, a vért, a nyirkot, az idegeket, a lágy szerveket, |
| a tüdőket, a szíveket, a kiválasztószerveket, a gyomrokat, a beleket, |
| s a csigolyalánc résein a gerinccsatornába is betörve, a velőt |
| végbelén át önmagába tömve megtisztítsa a párolgó büdös |
| fölöslegtől őt, a Talán-nem-is-szenvedőt, hogy ötágú |
| fekete mohalevél-szakállütéseivel a kőlikacs-buborék- |
| koponyát betörje, s fekete mohaszoknyája alatt zengő fekete törzse |
| dombjain és völgyein fölkúszó végbélcsápjaival az agyvelőt |
| is kiszopja és önmagába tömje, hogy fekete moha-kesztyűs |
| ujjaival a szemgolyókat kinyomja, s legöngyölített hosszú fekete |
| szívókáival a szemgödrökön, az orrlikakon, a füleken, a szájon |
| a fejbe tolódva és nyomúlva beszívja a nyelvet, a szemeket, a |
| dobhártyákat, a taknyot és a könnyeket, a pupillákat, szemlencséket, |
| üvegtesteket, íriszeket, hogy fekete mohakesztyűs kezeivel az |
| arckoponyáról a füleket, az orrot, a rózsafodor-szájacska eres szirmait |
| lehántsa, mint kukoricacsőről kukoricalevelet, míg alsó |
| állkapcsa hosszú szívókái csigásan lassan föltekerednek, mint a vérrel, |
| dögzsírral, harmattal jóllakott lepkének, hogy óriás fekete lábaival a kő-csöcsű |
| sárkányszügyön rugdalkózva, kapálva és dobolva a fapikkelyeket, |
| a kőrostokat, a kőszivacs-szügyburkolatot lemorzsolja, |
| mint a kukoricacsövet, vad sarok-ütésekkel, lábújj-tépésekkel |
| a szügy húsát lekotorja, a kőhéjakat, a kő-csöcsöket, a |
| pikkely-asszonymellvértet, ahol a csecsek helyén két pikkely- |
| kupola gömbösödik ki kőlevélzetes buborékként, hogy fénytelen belső |
| kő-üregükbe a mellek nyomódás nélkűl, lágyan betömessenek, |
| hogy fekete földagadt péniszével és duzzadt két-tojás zacskójával a tokát, |
| a nyakhúst addig döfködje, addíg böködje, addíg üsse, magát két |
| fekete-kőgolyó fenekével a nyakon addig riszálja, fekete |
| szárnyakkal a testet addíg cibálja, addíg vágja, végbele |
| kitolódott fekete gyöngyostor-fonatával a testbelsőt addíg |
| szívja, addig zabálja, míg lekopik, lefoszlik, eltűnik |
| a test minden szöglete, hajlata, csücske, kocsonyája, könnye és |
| virága, s ha már csak a tiszta váz maradt az óriás fekete Fenék- |
| Riszáló alatt, csak a tiszta tiszta váz maradt az óriás fekete |
| Szárny-Öldöklő alatt, ha már csak a tiszta, tiszta, tiszta váz |
| maradt a fekete combok, fekete alsó-lábszár ütése, rúgása |
| alatt, szakáll-csápjait csigásan, lassan begöngyölítve, végbele |
| fekete polipkarjait, viaszrózsa-állat csápkoszorúit fekete testébe |
| visszatekeríntve, fekete moha-szoknyáját az irdatlan |
| sárkány-másodcsontváz fordított kőgerendabárkáján elterítve, |
| fekete moha-álarcos feje óriás fekete csipkepáfránycsáp- |
| tollait hajtogatva és rezegtetve, fekete mohakesztyűs kezeivel az |
| emberkoponya tátogó fehér csontbuborékába kapaszkodva |
| lecsusszanjon az embergerincen a sárkánycsontváz-kezdetig, |
| a furcsán összevissza-nőtt, csontpántokkal, csontgerendákkal, |
| csontlécekkel, csipkés csontpajzsokkal, torz és dúdoros |
| csigolyacsillagokkal kúszán összeforrt, pilléresen és habosan |
| összegyökerezett, összeágazott két-törzs-összenövése gyorsan |
| kiszélesedő csontnyergébe, aztán fekete óriás-szárnyait, mint |
| fekete kő-zászlókat meglobogtatva elügessen az óriás |
| Csontváz-kentaurral, az Embercsontváz-sárkánycsontváz- |
| kentauron a zöld tejútak, kék csillagszigetek, lázasan fénylő és |
| lángzó anyagszigetek közé az űr zajába, ahonnan alászállt |
| libegve, mint óriás fekete lepke, elügessen az óriás |
| Csontvázkentauron, a betört, megszelídített Csontváz-emberlovon |
| a fekete-mohakesztyűs, fekete-mohainges, fekete-mohaálarcos |
| Halálangyal-bika, a szőrtoll-lepkecsápos, szőrdorong-lepkeszívókaszakállas fekete |
| Angyalcsődör-halál, a meztelen-lábú fekete Kan-halálangyal |
| az ősi, gerjedt égitest-csomósodások felé, ikrái és petés tűz-gerjedések |
| felé, míg fekete moha-por szállong körülötte, fekete moha- |
| kesztyűs keze nyoma az emberkoponyabuborékon, mint |
| fekete mohapor-virágok, a fekete moha-álarc szemrésein |
| kilövellő halál-tekintete, mint a csillagzó csillag, mint a lángzó |
| lángok, s ahogy száll egyre följebb keringve a csillagok között |
| az apró, szikrázó Csontvázkentauron, száll szárnyait becsukva, |
| mint egy fekete moha-könyvet, mintha kis gyászlepke ülne |
| csontváz-gyíkon, mintha özvegyi-ruhás szitakötő ülne csontváz- |
| csecsemő-teknősbékán, száll fekete mohapor-örvényt, fekete |
| mohapor-tölcsért húzva maga után, mely az árva Földgolyótól |
| kürtjében lassan megvékonyodva a csillagokig ér, aztán |
| leszáll a Halál zöld Moha-szívén, s Csontvázkentaur- |
| lovát magára hagyva, hadd legeljen, eldűl a Halál-szív |
| mohaszőnyegén hanyatt, nagy fekete szárnyait szétterítve, |
| óriás fekete mohacsipke-csáptollait rezegtetve, fekete moha- |
| kesztyűit lehúzza, fekete moha-álarcát leveszi, s az aranyból- |
| öntött pórusos szép kezek ragyognak, lángolnak, fénylenek, s látszik, |
| hogy arca tömör aranyból öntött pórusos tiszta ember-arc, |
| szemgolyói gyémánt-almák, szemhéjai aranybuborékok, |
| szempillája aranyesernyő, csak szája nincs neki, mert szája |
| helyén ráforrt pórusos aranybőr-lepény. Aztán szemhéjait |
| szemére húzva lassan elalszik, csak ímbolygó, fekete csáptoll- |
| zizegése hallszik, míg a Csontvázkentaur a zöld fénnyel erjedő zöld |
| Halálszív-mohába térdig besüppedve áll, mint egy elhagyott |
| ősi kristálytemplom, királysírkő, mint egy titkos, titokzatos földi |
| Csontvázkentaur-király, s lassan befénylik ő is, és az |
| Angyal a Halál-szív moha-buborék-barlangjában lakozó örökös |
| Kristályasszony-sugallattal, átdereng a moha, a csont, az |
| angyalhús, az angyal-arany, az óriás fekete páfránylevél-csápok derengnek |
| finom zöld irgalommal, hogy már a fekete Angyal csontváza is |
| látszik, s a Csontvázkentaur, az Embersárkánygyík-csontváz |
| csönd-üregeiben finom zöld fénypor dereng lágyan gomolyogva, |
| mint eső után a réti pára a csontváz-világegyetem csillag- |
| csontjai között. Az Angyal pedig, a pórusos-arany-ember- |
| arcú, a pórusos-arany emberkezű arról álmodik talán, hogy |
| megpihenvén fölkel, s Csontváz-kentaur-lovára újra visszaűl, |
| s nagy csontfüttyökkel és vad szárny-suhogással a csillagok között a |
| Földre visszaszáll, s a földet föl se túrva, föl se |
| háborítva, föl se fodrozva, föl se törve, lemerűl lovával |
| a tiszta földbe, s a földben csobogástalanúl lassan úszva |
| a Csontváz-embersárkányt anyja szent testébe visszaviszi, hogy |
| csontok, koponyák, csigolyák között ott melegedjen, a derengő |
| rózsaszín ősanyatűz melegében, testvérei, társai, ősei árva |
| csontjai közé, a csontok csontjai közé, mert a föld szülötte |
| mind a földbe száll, ha isten volt, ha sárkány, ha ember, ha |
| király, hogy ott merevedjen és melegedjen testvérei, szülöttei |
| között a rózsafényű halál-rétegekben, ő, a mindenkivel- |
| rokon összeforrt Csontváz-lehetetlen, földet ott legeljen, |
| anyát ott találjon, földet ott lélegezzen, földet ott |
| ürítsen, ő, az Egyszer-volt-Sohasem-lesz Csontváz-csoda, |
| a Halálangyal fölöslegétől-lefosztott Csontváz-kentaur-lova, |
| hogy szülőit, őseit végre megtalálva anyja száraz csontmellkasára |
| hajtva koponyáját végre boldogan aludjon sárkánycsontvázak, |
| embercsontvázak között a földben, a titkos, titkos Ősanyaméh- |
| tűzrózsafényözönben, s hallgassa hogy énekel, kürtöl, dobol, |
| hárfázik, hegedűl a tűzkocsonyamag-anyaméhben a vidám |
| Tűzkristályfiú, hallgassa végre a tűztiszta zenét, a tűztiszta |
| éneket, amely átszivárog burkokon, hártyákon, héjakon, rétegeken, |
| hallgassa őt, a Tűz-anyaméhben tűzzel-énekelőt, az |
| ott örök-lakót, a tűzkristály-ősembriót, az örökkévaló boldog |
| tűzmagzatot, akit sose hallott, sose látott, sose láthatott, |
| sose hallhatott! Bizony rövidesen megtér vala a Csillagok |
| közé, vagy a Földbe, valami irgalmatlan Csillagsziget-másvilágra, vagy |
| az Ősgömb-Földanya visszafogadó irgalmas hasába, csillag- |
| szigetvilágok lángzó, ragyogó tűz-trónusára, vagy a baktérium- |
| illatú, gyönyörű savanyú földbe, a geozmin-szagú földbe, |
| a drága, drága jóillatúba, a talajbaktériumok-anyagcsereterméke- |
| illatú földbe, a baktériumok, sugárgombák, gombák, algák, |
| protozoák közé, a szerelmes mikrobák közé, a szexuál- |
| virágzás baktériumok közé, a szén, a nitrogén, a kén, a foszfor, |
| a vas, a mangán közé, az alkoholos, savas, ecetsavas erjedés |
| felé, a fonálgombák közé, az egysejtűek és többsejtűek közé, |
| a kerekesférgek és rovarok közé, halottak, hullák, holttetemek |
| titkos, titkos flórája, faúnája közé, a víz titkos erei és |
| hártyái közé, a víz szalagai és rojtesernyői közé, a boldog |
| mikrobák közé, az aerob és anaerob bontás-formák közé, az |
| egysejtű állatok, amőbák, ostorosállatkák, zöldalgák, kékalgák |
| közé, a finom talajrepedések, mikroszkópikus vízhártyák élői |
| közé, a forró rothadás felé, a föld-oxigén közé, a föld |
| pórusai alá, a föld pórusai közé, az elhullott mikroba- |
| csontvázak, mikroba-páncélanyagok, a csipkés mész-ingecskék, csipkés kovasav- |
| sisakok közé, kovaalgák gótikus kovavázai közé, bizony megtér vala |
| nemsokára a rothasztó forró anyagba, a gyönyörű, gyönyörű |
| savanyú talajba, a lángzó, tajtékzó erjedésbe, a titkos, titkos |
| másod-föléledésbe, a gázok, gázpöfögések, gáz-sistergések, |
| gázlövellések, gáztajtékzások, gázbugyborgások forró vadonába, |
| bizony, bizony megtér vala, megtér nemsokára a gyönyörű |
| titkos másod-föléledésbe, amikor a test bozsogni, bizseregni, |
| puffadni, dagadni, mocorogni kezd, amikor eljő vala a szent, |
| szent, szent Erjedés, Füstölés, Lángolás, Gázbuborék-robbanás, a |
| szent, szent, szent Lefogyatkozás és Elfogyatkozás, amikor |
| eljőnek vala a férgek, bogarak, mikrobák, lángok, füstök, savak, |
| hogy anyagot cserélve, anyagot benyelve és anyagot ürítve, |
| anyagot átlényegítve virágozzanak és ámúldozzanak, hogy a halál- |
| anyagot magukba átlényegítve és magukkal átnemesítve szeressenek |
| és szaporodjanak, hogy a halál-anyagot mikroszkópikus lényegükbe |
| tömve élettel fölújjongjanak, a Kürtösök, a Trombitásak, az Ujjasok, |
| a Kesztyűsök, a Gömbösök, az Ostorosok, a Csillósok, a Kerekesek, a |
| Korongosok, a Küllősök, a Lepényesek, a Pamacs-koronások, a fej- |
| pórusokból kiágazó Kefeküllőkoszorúsok, a Csipke-páncélingesek, a |
| Csipkepáncélsisakosak, Csillangósok, a Rákollósak, a Csillámpörgekarúak, a Kontyosak, |
| a Rügyesek, a Bimbósak, az áttetsző Szemkoponya-kontyosak, a |
| Hártyakoponyabuborék-hátsó-szemagyúak, a Dárdások, a Lándzsások, |
| a Zsákosak, az Üvegrúdon-takonyemlősek, a Csupa-csöcs-labda-csillagok, |
| a Csöcshónaljú-pamatsöprűsek, a Tömlősek, a Szivacsosak, a Hártyabuborék- |
| koponyában-póruscsomó-agyúak, az Iker-kristálysöprű-farkúak, a csöpp |
| Kristálybojt-uszonyúak, a Végzetesek, a Végtelenek, az Egyszerűek, a Bonyolúltak, |
| a Légzőpórusokkal-és-légzőcsatornákkal-összevissza-szőtt-egyetlen-gyomor- |
| agyak, eljőnek vala bizony nemsokára, eljőnek bizony vala, |
| hogy fölegyék a Furcsa Lehetetlenség és Tehetetlen Furcsaság |
| minden likacsát, rostját, sejtjét, pórusát, a szövetet és a kocsonyát, |
| a kolloidot és falakat, a hártyákat és a hajszálércsöves mozaik-lapokat, |
| a legfinomabb részletet, a legtitkosabb nedveket, a legtitkosabb |
| burkokat, a legtitkosabb tartalmakat, eljőnek vala bizony, |
| eljőnek vala nemsokára, s nem lesz már akkor fogak vicsorgatása, |
| nem lesz vala vakság, semmi vartyogás, nem lesz vala éhség, |
| semmi ámulás, csak boldog földmélyi Újravirágzás, Lángolás, |
| Füstölés, Kék robbanás, földmélyi földdel-párzás, a gyönyörű |
| savanyú földdel, a geozmin-szagú talajjal, Boldog-Első- |
| Szerelem, Boldog-Első-Nász, Halotti szeretkezés, boldog |
| Erjedés és boldog lángolás, Föld-szerelme-föld, Föld- |
| hüvelye-föld, Föld-csókja-föld, Föld-harapása-föld, |
| lesz vala föld, föld, föld, föld, csontvázról-mindent-letúró, |
| csontokig-mindent-lefújó, csontokig-habzsolva-legyökeredző |
| Föld-szerelem, Föld-nász, Föld-megadás, Föld-megáldatás, |
| föld, föld, föld, föld! Eljő vala bizony nemsokára a Végső- |
| bezárulás, Végső-levetkezés, a Földoldódás-kezdet, a Földben-kitárúlkozás, |
| megkéretik a múlandóság Ára, elkéretik a legnagyobb Adó, |
| eljő vala a legnagyobb Fizetség, behajtatik az egyetlen Adósság, |
| a bűnhődöttség legszebb Ajándékozása, eljő vala a csillagok közűl a |
| Halál három királya, eljőnek vala a Három királyok, eljőnek vala, |
| hogy előtte megálljanak, a Négyszárnyasak, Nyolcszárnyasak, |
| Tizenkétszárnyasak, eljőnek vala, hogy előtte tornyosúljanak, |
| ott tornyosúljanak a föld fölött picit lebegvén, s lángzó |
| kezükkel, lángzó ujjaikkal tömpe és lapos emberbéka-homlokát |
| érintvén hozzá szótalan szóljanak, szikrázván, füstölögvén és |
| gőzölögvén csöndjükkel virágozzanak. Eljőnek vala a Halál- |
| Háromkirályok, eljő vala a Három, eljő vala a három Királyi- |
| Emberalak, eljőnek vala a Sokszárnyasok, hogy vaksi fejét |
| és vak homlokát megérintvén, érintés-ajándokukkal őt gazdagítván |
| szótalan köszöntsék, szíveibe és csöpp agyába virágzó csöndjüket |
| beöntsék, Csönd-szívük csöndjét neki odaadják, Csönd-szívük |
| csönd-hangját bomlatag mellkasaiba rakják, Csönd-szívük |
| csönd-énekét ellapúlt, odanőtt-levelibéka-cimpás orrlikain, csücsöri |
| rózsafodor-száján sorvadott testébe fújják, szakállas vak arcára |
| csönd-álarcot kössenek, kis rózsamohás fülkagylóira csönd- |
| csöngettyűt akasszanak, agyába fújjanak csönd-gondolatot, |
| testébe fújjanak csönd-akaratot, teste kő-burkolata alá csöndvirágzást |
| ültessenek, kis gumigomb-ujjvégű kezére csönd-kesztyűt |
| húzzanak, iszonyú kőlibalábaira combtőig-érő csönd-csizmát húzzanak, |
| teste petyhűdt és kihűlt nyílásaiba csönd-rózsaszálat |
| dugjanak, az orrlikakba, a fülelkbe, a szájba, az ánuszba, |
| a tojónyílásba, a kloákába átlátszó nagy csönd-liliomot |
| és hárman hármasan őt lágyan fölemelve, vagy talán |
| hárman beporhadt-ősgerincű kőbárka-sárkányhátára térdepelve, |
| elvigyék a boldog csillagok közé, vagy lenyomják a tiszta, tiszta |
| földbe, aki már várja őt, a lassan-lassan közeledőt, |
| és szét se repedve, szét se nyílva, szét se hasadva, szét |
| se tárúlva, bezártan is nyitva, összenőtten is kitárúlkozva |
| úgy befogadja őt, a Megváltást-nem-hozó Megváltó- |
| csecsemőt, a Meg-nem-váltott Megváltó-szégyent, az elképzelhetetlen, |
| Megvalósúlt ocsmány Édent, a Nem-Keresztfiát, az Éhségre-szögezett- |
| Jövendőre-fölfeszített megváltó Embersárkánygyík-királyt, |
| aki nem tudta a Múltat, s a Halált, rezzenéstelen úgy befogadja |
| őt, mint az ifjú Szűz Anya Mária az Isten Fiát, a Semmiből- |
| jövőt, a Mindenből-jövőt, mint Mária a titkos isten-spermát, |
| ami szűz hüvelyébe lövődött kristálysugár-alakban, ahogy a lámpabúrán, |
| virágkancsón átragyog a napfény, ahogy a tiszta fényt átveszi a |
| kristályszekrény, ahogy a gyertyák fényét méhébe issza az üvegkoporsó, |
| ahogy az egysejtű a nedvet pórusain át magába szívja, ahogy a láng a |
| lángot határtalanúl magába fonja, ahogy a csillagfény a csillagfénybe |
| társúl ahogy a halál a halálba zárúl, s a szűz petét megtermékenyítve |
| önmagát emberré-alakítja, s amíg a szent pete a szűzi szűz |
| kürtben vándorol, magát kettőbe-osztja, a szent, szent, titkos |
| blastomerre, s oszlik tovább a zona pellucidán belűl |
| barázdálódva, míg gömbsejttársulásként magát a szent, szent |
| szeder-morulára bontja és építi, s önmagát építve annyira hiszi, |
| hogy titkos belsejében az elfolyósodott sejtek hiányától lüktetve |
| kialakúlnak a barázdálódási üregek, a sejtpéppel töltött |
| magma-üregek, s az isten-kezdetet rejtő petehólyag, az |
| isten-indulás hártyagömbjén belűl, a belső hártyafalon a trophoblast- |
| sejtek lerakódnak, hogy magukat átadják a bolyhokká, a lepény- |
| magzati-része-akarattá, míg a másik sejtgomolyag, az embryoblast- |
| sejt-gomhóc, az embryócsomó, a csíralemez-jövőjű, a még sejtcsomó |
| indulás-embrió, a trophoblast-sejtekkel tapadónyéllel összeragadt, |
| a magmaüreget málnásan bedomborítja, s a magma-üreg szent |
| szivacs-rece töltetét behomorítja, de ha már elfolyósodtak a |
| finom sejthidak, s kialakúlt az egységes üreg, s a petehólyagot |
| a sejtpép, a szent első-táplálék tölti meg, a szent kilencedik, vagy tizedik |
| napon a petehólyag a méhüregbe ér föl, hogy beágyazódjon a szűz |
| méh nyálkahártyájába, a kéttized-háromtized-milliméter gömb- |
| hólyagocska, a titkos, titkos jövő-golyócska, s ott magát tovább osztva |
| és bontva fodrosodjon és csövesedjen és eresedjen és dagadjon magában, |
| a méh virágzó szent, szent anyagában, hogy kialakúljon és meg- |
| szülessen, s születvén fénylő kis újjal a Halálra intsen, a Halálra |
| világ-árnyékot vessen, a Halálra szelíden rákiáltson, mert |
| hangja, mint a liliom és bársony, mert hangja mint a csillagoknak |
| fénye, mert hangja, mint a tűz örök edénye, mert hangja, |
| mint a megváltás, a mámor, hangja harmat, halál és virágpor! |
| Igen, jaj, igen, a geozmin-szagú savanyú föld úgy befogadja |
| őt, mint Mária az istenondó-sugarat, a tejútas csillagikrafény-áradatot, |
| hogy fodrot se vet, ráncot se vet, nem ver gyűrűket, fodrokat, |
| gyökeres földhabot, mikor a Titkos Három őt a földbe-nyomja, |
| s mikor a földben lassan eltűnik óriás sárkánygyík-háta, a |
| kőtüskehárfa-taréjú, a kőhólyag-öves-borítású, a kövér kő- |
| csavarokkal összecsavart páncélzat-hát-tetőzetű, s hosszú kő- |
| pikkelyostor-szauruszfarka is, a kőtöviskehelyvégű, a kővel- |
| harangozó, kő-liliommal nyiladozó, s mikor a kő-pikkelyes szfinx-szügy |
| is eltűnik lassan a fekete föld-áradatban, s lassan lemerűl a |
| férfitörzs a kis asszonyos szőrös csöcsökig, aztán a nyak az ajkakig, |
| a nyálzó és buborékos csigabigaszájsziromrózsa-csecsemővaginafodrokig, |
| hogy a földből már csak a vörös-parókás embergekkó-fej áll |
| ki, a kőszitabuborék-koponyasisakú árva, mint az ősföld |
| egy pislogó őshajú állatvirága, s a piros szakáll, s a vörös hajzat a |
| földön szétgöngyölögvén elterűl, mint óriás fodros szőrszoknya, |
| és kunkorodik, kacskaringózik, csigásodik, aztán a fej is |
| benyomódik a földbe, a vak, vak, vak, piros mohával benőtt |
| árva szem-hólyagokig, hogy a felső szempilla a titkos talajjal |
| egyvonalban áll, a lapos kavics-homlok alatt, mint kőüregekben pókok, |
| mintha két óriás piros pók ülne szemgödreiben, s a vak szemgolyó- |
| mohatojás a pók kövér potroha lenne, a maradék moharés- |
| csillogás a pók nyolc szeme, s a szivacsos talajszemcséken, |
| pórusos rögöcskéken a szempillaszőrök úgy tapadnak, mint a |
| pókok ízelt, bütykös, pórusos állatkristálycsontváz-lábai, s a |
| szempillaszőrvégek is úgy kapaszkodnak a likacsos, fonalgomba- |
| bolyhos rögöcskékbe, mint a pókláb kristálysarló-csokor karmai, |
| mert nem akarnak a földbe nyomódni, s mikor már csak a |
| hajzat utolsó habos vérfodrai látszanak, hogy lassan azok is a |
| földbe ivódjanak, mint véres víz a talajba, nem lesz a |
| földnek se fodrozása, se hangja, mert úgy issza be őt, tisztán, |
| pezsgéstelenűl, buboréktalonúl, háborítatlanúl, mint a Szűz |
| az Isten ős-ondó-sugarát! És talán odabent a titkos, titkos föld- |
| hüvelyben az embersárkánygyíkcsontváz-sperma az ősi őspetéig |
| vándorol, hogy azt megtalálva és megtermékenyítve, a titkos |
| óriás ős-szedercsíra lüktetve kialakúljon, aztán a Föld-Szűz Anya |
| méhlepényébe vándoroljon, s ott nőjön tovább önmagát |
| megalakítva, az anyatesttel összeszőve, az ősanya-magzatburokban |
| virágozva újra megszülessen, egy irgalmatlan-iszonyú gőzölgő föld- |
| repedésen a fényre essen, s fölkelvén, nyálkásan és véresen |
| támolyogva fölvartyogjon a zöld pórusokkal füstölgő csillagokra, |
| vartyogjon az árva, végzet-sokáig és halálig-hosszan, vartyogjon |
| bíborosan, világmegváltó-mámorosan, kék csillagtüskére bökve |
| arcát, zöld csillag-örvénybe nyújtva nyakát, hogy tátott rózsafodros |
| szája üregén át a csillagfény kis madárlüktetésű ember-szívébe |
| ver sokszöges gyémántlevél-fejű aranydárdát. Bizony eljövének vala |
| nemsokára a Halál-Háromkirályok, eljövének vala nemsokára, |
| eljövének vala nemsokára a Sokszárnyasok, eljövének vala, |
| hogy előtte három-oldalról-lebegvén, alíg valamivel a föld |
| fölött megálljanak, köréje csöndburkot vonjanak, hogy úgy |
| üljön abban a csillogó, átlátszó csöndbuborék-méhburokban, |
| mint egy meztelen Bosch-alak a virágszáras óriás hártya- |
| buborékban, mint egy ruhátlan Bosch-alak a csöndhártyahéj- |
| gömbben, s hárman fölemeljék az Embersárkánygyík-magzatú |
| csöndbuborék-virágot, a szikrázó Halál-embriós buborékhártyagömb- |
| virágot, s a földről lassan föllebegve a vak-lángú csillagok közé |
| szálljanak, az óriás-virágot hárman háromszor fogva és emelve lassan |
| repűljenek, míg a Halál-ősmagzat, az Embrió-sárkánygyík- |
| emberalakzat úgy űl a zöld, pórusos pikkelyoszlop-virágszár óriás, szikrázó |
| csöndhártyabuborékában, mint a csirke a zárt tojásban, mint |
| borostyánhólyagban a hangyadarazsak, mint anyatestben a magzat-alak, |
| s a pikkelyes zöld virágszárat hárman három-felől fogva, a csillagok |
| között lassan hármasan forogva, a Halál zöld ősmoha-szívén |
| leszálljanak, s a hártyagömb-fejű halál-virágot a zöld |
| ős-szív-mohába tűzzék, hogy ott szikrázzon és ragyogjon |
| örökre, a Halál ősterhes őshólyag-virága, mint egy óriás embrió- |
| embersárkánygyík-lángnyelvű lámpa, hogy legyen ő a Halál |
| örökké-virágzó fényvirága, s ott űljön a végtelen időben |
| végtelen magában az óriás csönd hártyabuborék-virágban, mint |
| anyamagzatburokban a kifejlett magzat, a hártyabuborék-belső |
| csönd-töltet közegében lebegvén, mint embrió-csirke átlátszó |
| kristály-tojásban, s a csöndhártyabuborék pórusain szivárogjon |
| vartyogása, csönd-kortyolása, csönd-szívverése, csönd-ürítés |
| csobogása, csönd-vérkeringés-hangja, csönd-pislogás szempilla- |
| harangütése mindörökké! S a fénylő csöndhártyabuborék héja |
| keményen, szétpattínthatatlanúl ragyog a pikkelyes, pórusos, szőrös, |
| zöld, óriás liliomszáron, mint egy aranyhártyából fújt, aranypórusos, |
| erezetlen, varrattalan, szem-orr-száj-fülrés-nélküli óriás |
| tűzagyú koponyahólyag. Ők pedig, a Halál-Háromkirályok a csillagok közt |
| leforogva lassan a Földre visszaszállnak, hogy maguknak új-haldoklót |
| keressenek, hogy fölvigyék a csillagok közé, vagy levigyék nagy |
| szárnyveréssel a földbe, s a földben hangtalanút röpűlve és |
| úszva a csontok közé a testet letegyék, a testek közé a |
| csontot letegyék, a csontok közé a csontot letegyék, hintsenek rá |
| csigolyát, csontot, koponyát, föld-csöngettyű-hangot, kondítsanak rá öreg |
| gyökér-harangot, kövér moha-harangot, kék penészkürttel kürtöljenek |
| szívei fölött, pondrókból-férgekből-ragasztott trombitával |
| fújjanak fölötte csönd-zenét, lárvákból-bogarakból-varangyokból- |
| ragasztott hegedűn hegedűljenek megtért és bomladozó szívei |
| fölött, aztán a föld virágzó fölszínére nagy úszással újra visszaszálljanak, |
| s keressenek maguknak új-haldoklót megint, hogy fölvigyék |
| tüzes csillagokba, hogy levigyék a puszta, puszta földbe, a pórusos |
| puszta földbe. Igen, eljövének elébe nemsokára, eljövének vala |
| a Sokszárnyasok, a Halál-Háromkirályok! És jobbról és |
| balról a fej mellett lebegvén és elől az arc előtt lebegvén |
| megállanak. Eljő vala, eljő vala, eljövend nemsokára |
| a három Halál-Emberalak! Az egyik vala földből, mint |
| a föld. Ő a négyszárnyú Föld-óriás. Teste minden porcikája |
| föld, minden sejtje, minden láza föld. Szemhéjai, |
| szempillái, szemgolyói földből valának, és földből vala |
| arca, orra, szája, két füle is, földből vala törzse, combja, |
| pénisze, herezacskója, térde, lábszára, lábújja is, földből |
| valának keze és lába körmei, földből valának hónaljai és |
| combgödrei, földből valónak melldombjai és fogsorai, földből |
| valának tenyerei és talpai. Csak szőrzete vala gyökérből, szőrzete |
| vala rücskös és gacsos és bütykös és tekert és finom gyökerekből. |
| Vaskos és gacsos és rücskös és csomós és foszló-héjzatú gyökér-hajzata |
| a földkoponyából kisarjadottan a hátán fodrokban-leömölve földtomporáig ért, |
| s ott fölfodrozódva és fölgyűrűződve, hajszálgyökérgubancokkal |
| pamatolódva és harangbolyhozódva görcsösen lobogott. Hónalja |
| gyökérsöprűi a csípőkig göngyölgének lefelé, ágyékszőrzete is |
| gyökérzet vala, nagy bokros és gumós gyökértekervények gubanca, |
| amelyből tömör, elkötött-nyakú, földbuborékos földzsákként |
| tört elő pórusos pénisze. És szakálla, bajsza is vala tiszta, tiszta gyökérből. |
| Vala bajszával keményen elvegyűlt szakálla is gyökér, gacsos, bütykös, |
| csomós gyökér-lepedő, üres csigahéjakkal, elszáradt varangyokkal, levedlett |
| pók-ruhákkal, sejtszövedékhártyacsövekkel, üres pikkelykoponya-gyíkfej- |
| burkolatokkal, kitinszárnyakkal és kitincsápokkal teleragadt |
| gyökérzet-függöny. S valának bőre szőrzetei is tiszta |
| gyökerek, melyek a földpórusokból törtek elő, mint a dögledező légy szőrös |
| kocsonyakristálymozaik-potrohából és bőrpórusos tor-hártyazsákjából a |
| fonalgomba zöld füstszálai, a kis gyűrűs-végű piros |
| hajszálgyökerek, melyek a tiszta föld-pórusokból törének elő! |
| S vala olyan az egész földember-óriás, mintha gyökérhálószobor, gyökérháló- |
| szivacs-ember görcsös szivacs-üregeit töltené ki a föld, a pórusos |
| tiszta föld, a tiszta, tiszta föld! Csak négy szárnyai valának |
| tölgyfák, hatalmasak, valának négy óriás tölgyek, a vállakból, |
| s a lapockákból rostosan és fekete-kérgesen kinőve, s talán |
| a szívbe gyökerezve. S a négy szárny-tölgyfák kemény zöld |
| lombozatában, a pórusos, sejtes és eres, csipkefodros zöld |
| fémlevél-kásában madarak, kígyók, békák, mókusuk, rovaremlősök, lepkesünök |
| lakozának, s talán a láthatatlan angyalrák. És csontvázból |
| vala valamennyi! Mert szárnyai zöld lombozatában csontváz-rovaremlősök, csontváz- |
| mókusok, csontváz-madarak, csontváz-kígyók, csontváz-lepkesünök, csontváz-békák |
| lakozának és fészkelének, s talán a láthatatlan hermafrodita csontváz- |
| angyalok. S szempilla-verdesése vala, mint az út, ha porzik, |
| beszéde vala mint a földmorzsolódás a sírgödörbe! És hangja vala, mint a |
| földrengés halál-moraja. Mint a földmélyi dübörgés! És a |
| másik vala kőből, mint a kő és kristályból, mint a kristály! |
| Ő a nyolc-szárnyú Kőzet-kristály-óriás! Mert teste tiszta, |
| tiszta kő, pórusos tiszta kő, illatos tiszta kő! Koponyája pórustalan |
| sokszögű tiszta kristály, hatalmas hatszögű sejtekre csiszolt felületű |
| kristálygolyó. És hajzata nincs neki, és szakálla nincs neki, és |
| bajúsza nincs neki, s kristályorra hideg barlang-üregeiben sem |
| valának szőrök, se kristály-fülkagylóiban. Koponyája, mint |
| egyetlen óriás szitakötőszem szivárványlott és ragyogott, szinte |
| nyaktalanúl, a vállak közé ragasztva, s csak a kristálybuborék-szemhélyak |
| kristálylevélpánttal beszegett peremén sorakoztak a pórus-likacsok, |
| mint a hal oldalvonalának pontsora, mint kristálygyűszűn a |
| pettyüregek. Kristály-szemgolyója fagyottan állt ki a kristály-szemtokok |
| tág kristálybuborék-erszényéből, mint gyík-kloákától, |
| teknőckloákából a félig-kitojt tojás. Kezei a csuklóknál |
| a pórustus tiszta kőből kristályba növének át, valának |
| kristálykörmű kristálykezek, kristálysejtekkel, kristályerezettel, |
| lábai a bokáknál kristályba növének át, valónak kristálykörmű |
| kristálylábak, kristálysejtekkel, kristályerezettel. És teste minden |
| része, minden porcikája ezentúl vala tiszta, tiszta kő, pórusos, |
| illatos tiszta kő, hatalmas kőüst-köldökű hasa, óriás kőrózsás, kő- |
| eres emlői pórusos, illatos tiszta kőből valónak, s kőből vala, |
| illatos, pórusos tiszta kőből két kőoszlop-combja hideg |
| hasítéka, a fodros, pórusos kő-hüvelyrózsa, a csikló, a cimpák, |
| a lebenyek pórusos kőből valónak, tiszta, tiszta kőből, s |
| kőből vala, pórusos tiszta kőből teste hatalmas asszony-üstje is, |
| a kőmirigy-kőkút, a barlang-lehelletű! És egész testének nem |
| vala szőrzete, sem a nagy kő-szeméremdombnak, sem a kő-hónaljaknak, |
| sem a karoknak, sem a lábaknak, sem az emlők pórusos |
| kőlepény-rózsájának nem valának szőrei. S az iszonyú kőtest minden |
| részletén, a pórusos bőr felületén, s a testben magában is, |
| hisz az is tömör kő vala, pórusos, illatos, tiszta kő, a testen |
| és a testben mindenütt ősállatcsontvázak, ősmadárcsontvázak, |
| őshüllőcsontvázak, ősemlőscsontvázak, őshalcsontvázak, bordák, |
| szálkák, koponyák, csigolyák, medencecsontok, állkapcsok, forgók, |
| bütykök, újjperecek, taréjgerendák valának nyomkodva bele, |
| valának belekövesedve, őscsontvázcsőrtátogások, őskoponya- |
| vicsorgások, őscsontváz-ugrálások, ős-szárnycsontvázhaldoklások, |
| ősmadárkéz-csontvázgörcsösödések, kiállva félig a kőtestből, |
| vagy a domborulatokig nyomkodva bele; a hosszú kőcombon |
| Ichthyosaurus megkövesedett, óriás kőszemkorongos, csőrös kőhártyalevele, |
| gyomrában őshalak csontváza, az őstáplálék, beleiben a megkövesedett ősürülék, |
| hasában az óriás kőkorongszemgolyós Ichthyosaurus-embriók meg- |
| kövesedett őspikkely-levélkötege; melleiben, amelyek talán |
| megkövesedett ős-sárkánytojások, kis taréjos kő-sárkánygyík- |
| magzatok űlnek kőpórusos iker-kőtrombita-orrlikakkal, kőpikkely- |
| csipke hártyatalpakkal, hasán, a kődombon, párzó őshalak szénrajza, |
| ősszitakötők csupa-pórus-sisak koponya-szeme ragyog, mint |
| fekete-fehér pettykőszövet-alma, ősvirágok, őspáfrányok széncsipke- |
| tollai és szénhálógömb-szirmai ereződnek a kőcsípőkbe ragadva, |
| és megkövesedett mirigyszövetek, tüdőszövetek, izomrostok, pikkely- |
| szövetek villognak és szikráznak a kőben, megkövesedett |
| virágporok, virágszárak, tollak, s a kő-csípőktől a kő- |
| hónaljakig pikkelytörzsösen és korongcsigolyaoszloposan a törzsön |
| megkövesedetten fölkúszva, mint kidudorodó óriás mozaikkő- |
| erek, mint óriás kőmozaikfák, kőkorongokból összefűzött ős- |
| korbácsok a hónaljak belső üregébe homorúan belenőve |
| és kőpikkelyostorosodva, mint bodzabokor a barlangbelső- |
| oldalfalba, megkövesedett mélytengeri ősvirágállatok csigolyafái és |
| pikkelyfái virágzanak, mint kopasz tyúklábak, kőcsigolya- |
| virágállatostorok, hatalmas sokszögűre-csiszolt tar kristály- |
| koponyája kristálybuboréküregekkel, kristályhéjgömbökkel, |
| kristálybuborékfürtökkel vala tele, mint az ősborostyánkő, |
| s e tömör buborékokban, héjgömbfürtökben és kristályba-zárt |
| ürességzsákokban őskori gyíkok, kígyók, bogarak, méhek, darazsak, |
| lepkék, szúnyogok, békák, hangyák valának, mint anyaméhben |
| az embrió, s ragyogott színesen ősi pikkelyük, szőrzetük, állat- |
| kristályrózsa-szemük, mirigyzetük, csápjuk, szívókájuk, s a |
| szemgolyók ragyogtak színesen és eresen, mint gyermek-játékgolyók, s a |
| potrohok trachea-stigmájából kitolódott végső légbuborékok üvegtojása, |
| egyre-kisebb gyöngygolyó-hullása szikrázott keményen, s a sárga |
| pórusos porcogótölcsér kigyóorrlikak, békaorrlikak, gyíkorrlikak |
| kristálykérgű levegőtojásokat tojtak, az orrlikakból félig |
| kinyomódva kristályhéjjal félig kidudorodtak, mint |
| krokodilnöstény kloákájából a félig kitojt tojás, s e pont- |
| likacsos kristályburkolatú levegőtojások az elporlott őssikolyt |
| őrizték, a fuldoklás ősbuborékcsöndjét, az orrlikak, rovar- |
| légzőcsövek nyílásai szűlte kristálycsönd-tojások, félig-szűlt |
| kristálybuborék-hólyagzások őrizék belsejükben a titkos |
| tiszta semmit, a kitörhetetlen halál-hangot, ami ott |
| gomolyog a kristálytojásbelsők visszhangzó héjazat-falú |
| örök üregében! S valának kristálykezei és kristálylábai is |
| őslényecskékkel temetve tele, mint az őszárványok, aranyló |
| borostyánkövek, a tiszta, tiszta őskoporsók, tömör sárga kripták |
| őshüllőcskékkel, őskétéltűekkel, ősrovarokkal. És nyolc |
| szárnyai valának kristályból és kőből, kiágazva a vállakból, |
| a lapockákból és kettő a csípőkből, valának tiszta kristályból |
| és pórusos tiszta kőből, a tollak, a pihék, a szárny-erek, |
| a legyezős végső lapátlevelek, valának, mint óriás kőmalom- |
| kerekek, kristályszélmalom lapátjai. És e kőtollakra, kristály- |
| levelekre, kőlapokra és kristálypihékre nem vala az őshalálból |
| írva semmi, semmi, semmi, semmi, és anyagukban sem vala |
| semmi őshalál. És szája zengzete, mint a kristálytrombiták, és |
| szárnya-zengzetei, mint kőlapát-suhogások, mint kristály- |
| fenyőfák örök nyikorgása. És egész lénye vala illatos, |
| jószagú, kőszagú és kristályszagú, állati, növényi bomlástermék- |
| szagú, lipid, terpén, karotenoid-szagú, s a tiszta kő-illat teste finom |
| kő-likacsaiból, kőzete pórusaiból árad vala illékonyan elő! |
| És a harmadik vala vízből, mint a víz! Ő a tizenkét-szárnyú |
| Víz-óriás. És a harmadik vala vízből, mint a víz, és a |
| harmadik vala hermafrodita! Úgy áll vala ott arca előtt |
| majd, mint vízből-tevő Ember-óriás, mert teste víz és |
| tizenkét szárnyai is vízből valának, szétfolyhatatlan, |
| elfolyhatatlan tiszta, tiszta vízből! És mintha lénye |
| egész burkolata is a víz valahogy meghártyásodott, áttetsző |
| anyaga lenne vala, vízből sejtesedett, vízből szövetesedett óriás |
| hártya-alakzat, mintha valami puha üvegzsák, puha |
| szappanbuborékhártya-ember-óriás volna vala, amely folyton |
| hólyagzik, folyton kibuborékzik, folyton dagadozik, |
| hullámzik, gyűrűzik, horpadozik, püffedezik és loppadozik |
| vala, de szét sohase pukkan, szét sohase pattan, |
| pórustalan és repedezetlen, erezettelen és csonttalan. És |
| nem valának belső szervei, se agyveleje, se erei, se |
| körmei, se szempillái, se szőrzetei, se hajzatai! És tizenkét |
| szárnyai valának testéből kicsöcsösödve, a vízhártya-vállakból kétszer |
| kettő, a lapockákból kettő, a csípőkből kettő, a tompor |
| áttetsző hártya-buborékjaiból négy, mintha óriás füsthártya-kesztyűk, |
| gumihártya-kesztyűk, üveghártyakesztyűk és csillámhártya- |
| kesztyűk dagadoznának testéből fölfújtan kicsöcsösödve |
| és lágyan dagadozva, mert a szárnytollak is különágazva |
| dagadozván csöcsösödtek vala, hengeresek valának és dúdorosak, |
| mint a fölfújt gumikesztyű ujjai. Hatalmas csöcsei nagy víz- |
| buborékok valának és víz-buborékok valának térdbütykei is, és |
| nagy átlátszó hólyag vala hasa is és hatalmas fallosza, |
| mint dagadt hártyazsák és herezacskója vala két |
| buborékcsöcsös hártyagolyó. És arca nem vala és szája |
| sem vala, feje egyetlen kerek vízhártyagolyó-gigász. És |
| fülei sem valának és szemgolyói sem valának. És asszony- |
| ivarszerve vala testébe mélyen láthatóan-behüvelyesedő |
| hólyagfejű vízhártyagomba-alakzat. És karjai és lábai |
| és kezei és lábujjai, mint dúdoros kövér vízhártyacsöcsök. |
| És testében mindenütt a tiszta víz áramlik és ragyog vala, |
| a tiszta, tiszta víz! És teste vizében mindenütt léghólyagok, |
| légbuborékok, léggyöngyök szállnak fölfelé, ereszkednek |
| alá, libegnek és úsznak csomósan, fürtösen, magányosan, |
| szikrázva és ragyogva, mint a Mindenségben a csillagok. |
| Szállnak, libegnek, ereszkednek és fölemelkednek, belsejükben |
| tűz-magokkal, fényikracsomókkal, mint a Mindenség tűzlő |
| csillagai, fénylő ködfoltjai, szikrázó galaxisai. És víz-hurka lábaiban |
| és combjaiban, lábújjaiban és kézújjaiban, fejében, törzsében, víz-zsák |
| falloszában és szárnya vízcsöcs-tollaiban légbuborékok, léghólyagok |
| szállnak, emelkednek, ereszkednek és úsznak vala, mint a |
| csillagok! És vízteste tiszta, tiszta ősvízében színesen ragyogva, |
| lángolva és virágozva nyüzsögnek, hemzsegnek és gomolyognak |
| a vizi-lények, tengericsikók, bálnák, polipok, szirének, rákok, |
| garnélák, tintahalak, cetek és ráják, delfinek, hímzett medúza- |
| hólyag-virágharangok, ős-polipok, hidrák, vizi-álcák és vizi-bogarak, |
| a pókok, a békák, pettyes és csíkos és mozaikos és virágos és lángfoltos kis |
| halak, mélytengeri világító virágcsillagkoszorú-halak, periszkópszeműek, |
| csápvégbojtszemgolyósak és szem-világítótornyosak, a hideg mirigy- |
| fényűek, a dupla üveghólyag-szeműek, a planktonok, az egysejtűek, |
| az ősszájúak, az ősbelűek, a csillókoszorúsok, a csillámkoszorúlegyezősek, |
| a kristálypamatküllő-fejlegyezősök, a férgek, a pörgekarúak, |
| és lábfejeiben és sarkaiban valának leülepedve és tekeregve |
| a csigák, a kagylók, a lepényhalak, a fenéktúróhalak, a viruló |
| állat-virágok, a tengeri rózsa bíbor csáptömeg-fejével, a viaszrózsa |
| fehér koszorúkarjai libegő, vonagló viaszkákics-tömkelegével, a |
| tengeri liliom, a tengeri sün, a tengeri-uborka, virágzó virágállatok |
| csigahéjfürtökből kinőve, vérpiros rákok páncélingére tapadva, |
| az algák, a csigalepkék, a szárnyazó kocsonyaszirom-lepkecsigák, |
| és a szikrázó hüvelyzsákot körűl, mint köcsög-karót rózsabokor, |
| benőve virágdühöngéssel, polipokkal virágzó korallfák |
| ragyognak és tövükbe tapadva a piros kigyókarú-csillag, a vörös |
| tengeri csillag, oldalából is befele-nőve, mint a tüdők, piros |
| korallvázbokrok nyiladoznak, milliárd mészcsőcsipkeághegyük milliárd |
| fehér pórusából és a korallágak milliárd póruslikacsából polipok |
| állatvirágfeje virágzik, és óriás vízgömb-fejében ott fortyog, ott |
| gomolyog lágyan, színesen villogva és egy-gomolyag-virágban hal, |
| polip, Hippocampus, medúza, rák, csiga, az egész tenger-álom |
| ott forog és bizsereg és lebeg a hatalmas vízgömb-koponyában, |
| az iszonyú víztest tiszta, tiszta víz-anyagában, a szárnyakban, |
| a lábakban, kezekben, a vízkesztyűkben és vízcsöcsökben, |
| és csupa szerelem, csupa virágzás ez a vízi-ember-óriás, csupa fénylő |
| spermafelhő-gomolygás, ondólövellés-csillagbojt-óriás, csupa |
| csupa ürítés, csupa szülés, csupa foganás, csupa anyatestben- |
| növekedés, csupa ikrázás, petézés, fészeképítés, csupa gomolygó |
| szerelem, csupa gomolygó halál. Mert a halál a víztestben is lefele |
| száll, hull libegve, forogva, pörögve, imbolyogva lefele, a |
| víztalpak fele, elpusztúlt magzat, hulla-embrió, elpusztúlt |
| phytoplanktonok, phytoplankton-evők tetemei, vedlő állatok |
| levetett bőre, páncélja, hal-ürülék, medúza-rongy, halál- |
| lepedék, rákcsontvázak, halcsontvázak, csikóhal-üvegkristály- |
| szögletes-csikófejű-pórusos-üveghártya-halottak, csigahéj, levedlett |
| üvegbuborékszemű polip-üvegharang, hull lefele az állathamú, pikkelyfüst, |
| a páncélingpernye, a gyöngygombos mellény, a csápvirágos kitin- |
| kalap, a szemrózsa-csöcsös üvegkoponyasisak, a pórusos dongahéj, |
| szirmát-ledobott állatrózsa-törzs, mellette bíborral-erezett fodros |
| piros szirmai, hull a szemgolyó-üvegdiócska, hull, hull, hull, |
| hull, mint a hamú, mint a gyönyörű végzet, s az örök önmaga- |
| koporsó-hullás, a foszlott dögtetem-imbolygás között föl-le-száll |
| a törzsben, a fejben, a lábakban, karokban, szárnyakban, a tűz-embriós |
| légbuborékok, léghólyagok fürtje, magányosan, mint a tiszta, |
| tiszta Mindenségben a csillagok, csillagszigetek, lángoló galaxisok. |
| És hangja egész testéből jöve, minden felől és minden |
| oldaláról, mert hangja vala, mint a víznek hangja. |
| Hangja egész bugyborgó, fortyogó, hólyagzó, buborékzó, |
| dagadozó, világgal-gomolygó, halállal-permetező testéből jöve vala, mert |
| hangja vala, mint a víz beszéde. Csak óriás vízhártyagömb- |
| koponyája hólyagzott, buborékzott előredagadva a száj helyén |
| nagy hólyagcsöccsel vízlénye víz-szavára, ha szólt vala |
| külön, mint a víz, ha szólal. Mert hangja vala, mint a víz beszéde. |
| Igen, ő is ott áll vala majd, a Tizenkétszárnyú Harmadik, |
| ott áll vala vak arca előtt a levegőben lebegvén, ott áll |
| vala és nézi őt a Szemgolyótlan, egész lényével nézi őt, |
| míg társai két-oldalt lebegnek vala, a Nyolcszárnyú |
| Második, a Négyszárnyú Első! Ott vala, ott vala majd körülötte |
| a Föld, a Kő, a Víz! Jaj, nem tudta még a halált, nem |
| tudta még vala az Embert-nem-evő Magtalan, a vak- |
| végzetű megpörkölődött és megszottyadott Árva-Magányos, |
| a buta és bonyolúlt Ember-sárkánygyík-hermafrodita, a |
| végzetes és homályos Összenövöttség, a Titkok-nem-tudója |
| Titok, a magának múlttalan, hatalmas kék kentaur-árnyékú |
| tisztátalan Tisztaság, aki ott állt óriás hanghártyazsákokba |
| növesztett kis rózsafülekkel, földig-lógó, megnyúlt, hosszúkás, |
| golyó-aljú, világ-hangjaival megtömött buborékcsöcsökkel, |
| amelyek koponyájára nőttek vala, kis rózsamohás fülkagylóit |
| tő-szájukkal körűlnőve puhán, hogy a világ-nagy áttetsző hangzsákokban |
| gomolygó, fortyogó és hömpölygő hangok már két teste |
| belsejében fortyogtak, ömöltek, hömpölyögtek és dübörögtek, |
| fölrágva, fölzabálva, fölemésztve mindent, szinte e kettős |
| burkolatokig, az emberbőrig és a szaurusz-kőhéjazatig, hogy |
| csak a húsát, szerveit és nedveit beszopott és bezabált |
| hangok dörgő, csipogó, kopogó, reszelő, visszhangzó barlangja |
| volt teste megfonnyadt duplasága, két fekete nyirkos barlang- |
| hólyag, amelyet repedésig és szétrobbanásig tömtek ki hemzsegő, |
| tekergő, vonagló, fickándozó és gomolygó Hangok, mintha |
| fűrészporral és fűvel tömnek ki megölt kengurút, vagy ritka |
| gázlómadarat, s abban, a forró töltelék-habban, a penészes |
| bőrtömlő-töltelékben férgek, álcák, tetvek nyüzsögnének, mint |
| a Mindenség-koponyában a csillagok, halottakban a féreg, hogy |
| összenőtt testei iker-üressége suhogott, vartyogott, vakogott, cincogva |
| hártyásan lüktetett, mint egy zsák egy másra-gyömöszölt madár, |
| mintha két cseppkőfogsorú bálnaszáj-barlangban kása-sűrűen |
| betömött patkós-orrú és kutyafejű denevérek egymásra gyömködve |
| mohásan és hártyásan és fémesen hemzsegnének és nyüzsögnének, |
| a millió hártyás és fogsoros és mohás és karmos és bőrös és szőrös |
| és páncélos és csáptollas állat, féreg, hogy szerette volna füleit |
| kiszúrni, a pórusos mohahártya-dobot szétrepeszteni, hogy ne |
| hallja már a hangot, a hangot, a szépet, a vadat, a szelídet, |
| a szenvedőt, a halottit, a bitangot, hogy ne hallja már a |
| hangokat, a hangokat, a csillag-állat-növény-kőzet-kristály- |
| föld-vízhangokat, hogy ne hallja már a létdübörgés-hangokat, |
| a halálzuhogás-hangokat, a születés-csobogás gumikotyogás- |
| hangjait, a szerelem-ordítozás-hangokat, az égitestek vak |
| dörgedelmeit! Csak azt a másikat, csak azt a másikat, a |
| tiszta, tiszta dalt, a tiszta, tiszta, tiszta éneket, a tiszta |
| tiszta, éneket, amit vaksága bíbor pillanatában az előbb |
| elveszített, ami bennragadt a szemlencsére nőtt vörös |
| vakság-mohában, ami fönnakadt a vakság anyagában, |
| ami a fülére-nőtt hangzsákokban, hártyagolyókban, buborékemlőkben, hártya-csöcsökben nincsen, |
| mert nem fért vala a lét árva hangjai közé, mert |
| bíbor vaksága halál-pillanatában hirtelen megszakadt, |
| s csak a hangokat hallotta, csak a hangokat hallotta egyszeriben, |
| a fekete, szikrázó, lángoló, füstölgő, kőtotyogás, csillag-párzás, csillag-beomlás, |
| kő-kortyogás, föld-fortyogás, sárbugyogás, állat-áhitat lét-hangokat, |
| fák kopogását, fák nyikorgását, növények neszét, a növény-építkezés- |
| zenét, de nem a Múltét és nem az Édenét! Igen, szerette volna |
| vala füleit kiszúrni, ahogy ott állt megszottyadottan, meg- |
| lottyadottan, bénán és vakon az őrjöngő tiszta, tiszta fényben, |
| a sásos, kákicsos, zsombékos, nádas, virágos kis mezőn, már |
| a túlsó végiben, növénypajzs-kásával, eres, sejtes, pórusos és |
| szőrös, zöld csipkeláng-szélű levelekkel, kövér hajgubanc- |
| gyökerekkel, virág-tetvekkel és bíbor bársonycsipke-koronájú |
| eres csillaghólyagokkal duzzadva és lüktetve-benőtt omlatag |
| kőfal előtt! Meg is próbálta már többször, meg is próbálta vala, |
| szegény vak és tétova buta, hogy tömör gumihernyó-újjacskáit |
| fülébe fúrja, de fülei oly picinyek valának, oly csigatekervény- |
| sűrűsek és oly vastagon rózsamohásak, nyílása oly aprócska, |
| kemény rózsaporcogó-billentyűs rózsamoha-barlang, hogy rece- |
| rajzpajzsos gumihenger-újjának nagy gumigömb-végei, a talán |
| körömtelenek, a vaskos és áttetsző, eres kocsonyalencsék, |
| amelyek olyanok valának, mint piros erecskék hálózat-gömbjével |
| és hálózat-gömbszivacsával benőtt kocsonyagolyók, vagy üveg- |
| golyók, már a fülnyílás rózsamohás kagyló-peremén megakadtak és |
| nem fogadta be őket a rózsamohás fül-üreg, bárhogy is |
| nyomta, fülébe csak akkor nyomódtak volna az ideges, érháló-embriós |
| gumigolyók, az eres tapadólencsék, a remegő kocsonya-tapogatók, |
| ha ember-varangykoponyáját, ember-gekkófejét, ember-axolotl- |
| fejét, ember-sziréngőtekoponyáját két oldalról ujjaival fülébe |
| nyomúlva szétrepesztené, mint egy féligérett kicsi dinnyét. |
| De ehhez már nem vala ereje szegénynek, szegény vak buta és |
| bonyolúlt Sárkánygyíkemselegénynek, a Halálra-nem-tudón- |
| készülőnek, nem vala ereje már! Mert a dalt, a dalt szerette |
| volna hallani újra, a tiszta, tiszta dalt, a tiszta, tiszta éneket, |
| amiért e világra kimászott, amiért e világra vonszolta bámulatos |
| és titokzatos testét, párás páfrányerdőbe-rejtett önmagát, |
| amiért dögletes-nagy sárkánygyík-kőzet-másodtestét, a |
| csorba, kőhólyag-pengehasú iszonyú tüskés kőkardot a |
| lucskos és meleg és puha és kövér ősmoha-tokból lassan és |
| végzetesen kicibálta, amiért a párás páfrányerdő óriás zöld |
| csipketoll-csáplevélfüggönyét, a pórusos, pikkelyes, toboz-mirigyes, |
| szív-sejtmagos, kristályszőrös kristálygerendák és kristályerek zöld |
| lángcsipkezuhatagát és zengő zöld csipkecímer-omlatagát lassan |
| szétnyitotta, előbb levelibéka-ujja egy hajszálérfonadék-emberkés |
| belsejű kocsonya-lencséjét, mint levelibékát ültetve csak egy zöld csipkelándzsahegy |
| páfrány-oldallevél zöld légzőpórusos végire, aztán csuklóig kidugva kis piros |
| érzsák-hálókesztyűs gumitakony-kezét, aztán kibújva a hegyes és csipkés |
| párfánylombokból vállig, aztán a pipabékaszerű sejtházas, |
| cafatos, pamatos, szögletes úszóhártyaláb-orrcimpájú orrot dugva |
| ki a csipkekásából, a kőmirigy-kövér pipabékát, aztán az egész ember-axolotlfejet, |
| a fülek mögött a tarkóból kis sárga porcogó-kürtökből kisarjadzó |
| külső-kopoltyúkkal, a bíbor kopoltyútollakkal, a kék- |
| rózsaszín mirigylevelekkel, a tüdőszínű toll-tüdőkkel, amelyek |
| libegtek, rezegtek, mint a kakasfarok. Igen, a dalt, a dalt, |
| a tiszta, tiszta dalt, a tiszta, tiszta éneket szerette volna hallani |
| újra a Vágyakozásban-megvakúlt, amiért iszonyú szfinx- |
| csöcsű kőpikkely-szív-szügyében az izmok dagadozni és gerjedezni |
| kezdtek, amiért kőpikkelygolyó-térdbütykös, mohos kő-esernyő- |
| úszóhártyás, kőpikkelyhurka-lábújjú vastag kőpikkelyoszlop |
| libalábai lassú nagy gázlómadár-léptekkel, nandu- |
| totyogással, kazuár-gázolással, kivi-tottyanással, emu- |
| talpalással elindulának vala a fénybe, gémláb-lassúsággal, |
| kócsagláb-óvatosan, gólyaláb-sárszortyogtatással, a dalt, |
| a dalt, a tiszta, tiszta dalt szerette volna hallani újra, amitől |
| a fényre, a tűzre, a lángra kicsalatott, a halálhívó-dalt |
| szerette volna hallani újra, a szent, szent, szent halálba-csalogatót! |
| A dalt, a dalt, a tiszta, tiszta dalt, ami még ott gomolygott |
| fehér szárny-tömeggel, ott rengett és izzott aranycsengettyű- |
| fürtökkel, ott virágzott és szikrázott kristályharsonákkal és |
| üvegtrombitákkal kicsi agyában, amely talán nem is volt |
| nagyobb, mint egy ökörbékáé, vagy egy öreg varangyé. És mintha |
| hallaná megint, mintha hallaná, mintha a behantolt sírból |
| a siratók sírását hallaná, mintha a föld alól éneklő halottak |
| hangját hallaná szívárogni a föld illatos pórusaiból, mintha |
| bányaomlásban a föld alatt feküdne fuldokolva, verejtékezve |
| és lihegve, s a füstölgő szén-oszlopokon, lángoló kőzet-rétegeken át hallaná |
| lágyan és szegényen a föntiek jaját, anyákét, szeretőkét, gyermekekét, |
| mintha végtelen, kövér, zöld kristály-izomfonadék-vízgörgeteg mögűl hallaná, |
| mintha kőtojásban űlve a kőpórusokon beszívárogva hallaná, |
| mintha bíbor embrióként, kifejlett magzatként a magzatburokba |
| zárva, a forró, lüktető, csobogással-virágzó, fortyogással- |
| örvénylő anyahasban ülve hallaná anyja zengző tiszta |
| énekét, a bőrön, a hasfalon, a hashártyán, a magzatburkon, a |
| placentán, a magzatvízen át hallaná, amelyben |
| szépen összehajtogatva lebeg és pislog és kortyol és ürít és |
| forog, mintha az anyatest véráramlásai, piros vérháló- |
| fonadék-zizegése, elektromos sejt-torony-remegése |
| mögűl és közűl hallaná, mintha az anyatest belsejét is |
| átitatva, a tüdőket, a gyomrot, a hártyákat, a mirigyeket, csontokat, |
| izmokat, rostokat, lebenyeket, mintha az anyatest minden |
| atomjából, molekula-szerkezetéből, sejt-államából, virág-szigetéből |
| hallaná szívárogni és szétlegyeződve szétcsobogni anyja |
| tiszta, tiszta énekét, mintha szívük egybekapcsolt kettős |
| ütéséből hallaná szent anyja tiszta, tiszta énekét, úgy hallotta halál- |
| messziről, élet-messziről újra már a dalt, a dalt, a dalt, a |
| tiszta, tiszta dalt! Mert ott űlt vala az óriás Dal-anyában, |
| mint bíbor magzat az anyaméhben, a magzatburok vízében, |
| lebegve vakon, ott űlt vala az Énekanya-óriás hasában, |
| földagadt, lüktető magzatburka meleg vízében lebegve, |
| mint a magzat, ott űlt vala nyitott szemmel és mégis |
| vakon, bezárt füllel és mégse süketen, mint a kifejlett |
| magzat az élet őslevében, a halvány rózsaderengésben, hisz |
| anyja ott állt a napon, s a magzat-rózsa látja vala a magzatvíz rózsapiros |
| homályán át a magzatburok nagy kövér vérereit dagadozni, |
| látja vala ahogy a vízzel-töltött gömbhártyán, a feszes puha falon szétágazódva |
| és szétbojtozódva, érhálólabdát kacsosan, virágosan kirajzolva |
| a burok-erek rubintosan ragyognak, mint fölfúvódott mélytengeri |
| hal ősbuborék kocsonyahólyag-testén az erezet piros páfrányai, a gömbhártyát |
| benövő erezet-csipketollak, s azok mögött a domború hasfal, |
| a rózsahártyák ereit is látja, ahogy beszövik a sejt-mozaikok |
| hártya-hátait, ahogy beszövődik piros bojtjukkal, bíbor pamatukkal, |
| rózsa-hálópamacsukkal minden részletecske, pórusgyűrűcske, hártya, |
| s látja, amint lágyan lebegve függ, a mirigyrózsabokor-placentával összenőtt |
| köldökzsinór vérháló-fonatos inda-ágát, mint rózsás üvegkötelet, |
| amelyben piros drótok tekeregnek és gyűrűznek csigásan és bojtosan fölfelé, |
| látja ősvize titkos rózsahomályát, a titkos gömbhártyaburkolat |
| belső falának titkos zártságát, titkos derengését, titkos magányát, |
| s úgy vágyik végre megszületni, hogy rúgdalkózni és forgolódni |
| kezd, s úgy forog anyja boldog rózsatűz-ősvizében, mint magányos |
| csillag a Mindenségben! Igen, úgy vágyott vala már a bénaságból |
| kitörni, mint anyjából a levegőre létre-érett magzat, úgy vágyta már a |
| dalt, a dalt, a tiszta, tiszta dalt ez a különös, titkos, titkos |
| Alakzat, hogy két szíve egy-ütéssel oly nagyot ütött, mint |
| riadt anyáé, s vele-riadt magzaté, madárszív-kicsi |
| ember-szíve, s sárkányteste iszonyú bársonyharangja együtt |
| lökött remegve akkorát, hogy parázsló és megszottyadott |
| iker-teste hosszan és nehezen megremegett, a behorpadt óriás |
| kőhólyag-pocak, a kőtüskehárfalevél-taréj, s hátúl a farokvég |
| kőtövisharangja is csörgött, csörömpölt, mikor az illatos |
| kőgerendatűk egymáshoz verődtek, s kőpikkelykancsóból |
| kiágazó embertörzse, a szauruszkentaurszügy emberfolytatása |
| reszketve imbolygott az őrjöngő tiszta fényben, mint csigaházba |
| telepűlt, csigaházkürt-szájból kinövő mélytengeri rózsa, virágzó |
| állatkocsonyarózsa, mint elhagyott sírkő repedéséből kinőtt |
| korcs öreg rózsaág. És e szívütés-ikertől, hosszú testremegéstől, |
| a hús-dobogástól, a kőzethullámzástól, kőzetvicsorgástól |
| és kőzet-ropogástól szétbomolva és a semmibe omolva |
| leváltak és lemálltak a test köré nőtt kristálytömbök, |
| a fénylő és ragyogó kristályhasábok, amelyben úgy űlt, mint |
| ősborostyánban a béka, mint szögletes ősgyantában az őscsigabiga, |
| s a kis rózsamohás fülek óriás hang-csöcsei, a földig lógó emlő-hártyagolyók, |
| hanggal-hemzsegő hanghártyazsákok reccsenve leszakadtak vala |
| füleiről, párásan elfoszlottak, s a hemzsegve-gomolygó |
| hangok a világba osztozódtak, kerűlt mindegyik a maga helyére, |
| a madáré a madár pettyes torkába, a szöcskéé a szöcske kitinfűrész- |
| kitinfogacska-kitinreszelő-kitinérágacska-hangszerébe, a békáé |
| a béka sárga mirigyharang-torkába, a kalászé a növény-kristálycsáp-üvegkalász- |
| hajlogatásba, a fáé a levélbe, a vízé a víz zöld izomgöngyölegébe, |
| a csillagé a csillag őstüzébe! Igen, leomlottak vala teste |
| kristályzárványai és leszakadtak vala füle hanghártyacsöcsei, |
| s egy pillamás-töredék alatt benne és körülötte a tiszta |
| csönd maradt, a tiszta csönd, a tiszta, tiszta csönd! És most |
| meg mintha űlne fejbúbig mohában, egy óriás moha-tojásban, |
| moha-zsákba kötözve, s mellette a vak zsákbelső is mohával lenne tele- |
| tömve. De ez a tömör moha-csönd, ez a zöld moha-magány, ez a |
| derengő zöld moha-tojásbelső elfoszlott egy mégtöredékebb pillanat |
| alatt, s most már a vak-Buta vak-Bonyolúlt vak-Árva Vak |
| oly tisztán, csengettyűsen és fehéren hallotta a dalt, izzó virág-őrjöngéssel, |
| kristálycsengettyű-fürtök tömegével, aranyharsona-virágzás |
| teljes édenével, harmatharangok kongatásával, virágpor-kürtök |
| virágfújásával, virágtrombiták szagos diadalával, zöld pikkely- |
| hegedűk párolgásával, mohadobok moha-döngésével, zsurló-kürtök zsongásával, |
| kristályhárfák angyal-pöngésével, liliom-fuvolák fehér fuvallatával, |
| rózsadobverők rózsaütésével, nárcisz-cimbalmok csillag-futamával, |
| viola-csengők harangozásával, páfránytrombiták zúgásával, jácint- |
| vonók vonogatásával, tulipán-ütők ütésével, mályva-tenyerek |
| zöld tapsával, kapor-hárfák halál-illatával, bodza-harangok bongásával, |
| mohaszivacskürtök komorlásával, pajzsika-hegedűk zöld hidegével, |
| istenke-kesztyűk pamut-csattogásával, békaliliom billegésével, |
| virágselyem-dudák dudálásával, árvácska-csöngők árvaságával, |
| rozmaringciterák remegésével, hogy két szíve majdnem megszakadt! |
| Gyűjj ki napocska, itt apád, itt anyád, sót törünk, borsot törünk, |
| tökkel harangozunk. Csigabiga gyere ki, ég a házad ideki, sós kútba |
| teszlek, onnan is kiveszlek, malom alá teszlek, ott meg összetörlek, |
| mégis ki kell jönnöd! Csigabiga gyere ki, ég a házad ideki, ha |
| nem jössz ki házadból, összetörlek házastól! Csigabiga gyere ki, |
| ég a házad ideki, jön apád, jön anyád, hozza a piros csizmát. |
| Csigabiga gyere ki, rí a fiad ideki, kapsz tejet, vajat, holnapra is |
| marad. Csigabiga gyere ki, ég a házad ideki, szántsunk, vessünk, |
| hogy jobban élhessünk. Csigabiga told ki szarvadat, ha nem tolod |
|
összetöröm házadat! Jaj, mohakürtök, virágtrombiták, jaj, pikkely-hegedűk, |
| pajzsika-hegedűk, páfránytrombiták, zsurlókürtök, liliomfuvolák! |
| Jaj! Nekem is volt kislányom, haját fontam hat ágra, hat ágára
|
| hopp, hopp, hopp, térdig-érő fátyolba. A tavalyi kecske, nem tom |
| mi van benne, ólomszipka, fodormenta, kántormenta, |
| csobi tavalyi kutya, tudja fene micsoda. Ej Béla, Béla, |
| ablak alatt Béla, új fákat hasogatok, gyöngy-fákat szedegetek, |
| egyet imádkoznak! Hej pendi, pendijom, szegyelica madár, |
| madárka! Csicsibeli hajó, nincs itthon a manó, elment Gergő-fára, |
| mézes pálinkára. Jön a róka ne nézz hátra, tüzet viszen a markába, |
| meg ne fordúlj, szépen állj! Hold, hold, fényes hold, kék |
| kapud alja. Egy aranyat leltem, vérbe borítottam! Osztopáni |
| malomárok, haja rózsa haja ha, nem terem az mást, mint nádat |
| haja rózsa haja ha! Zöld erdőbe, sík mezőbe fiatal fa szépen |
| zöldellik, szépen zöldellik, szépen zöldellik, levelétől, bimbójától |
| messze tündöklik, messze tündöklik! Csérige-madár, csérige, |
| petrence-madár, petrence. Hélú, hélú, héluska, onáncédú |
| bébuska, rekcos rekdolnája, cikcus vigdolnája. Nem |
| vagyok én oka semminek, anyám az oka mindennek! Itt a |
| család loboncos, loboncos, fátyolos, fátyolos az én rózsám kertje. |
| Járom az úrnak járóját, járom másodmagammal, szerdán |
| viszik lányomat, a legszebbik lányomat, gyöngyöm gyöngy egy asszonyának, |
| hogy senki se lássa, gyöngykoszorút a lányának, vesszőt, vesszőt a |
| seggire! Rétibe és Kapiba nagy fűbe jár a liba, mondd meg |
| édes gúnárom, lesz-e liba a nyáron? Lesz, lesz, ha a fene |
| meg nem esz! Sötét az erdő, hangos a mező, kit adsz nekem |
| király-uram, kivel hazamegyek?, Adok én neked, szerzek én |
| neked egy szép fiút, egy szép legényt, kinek neve Ferkó, Nem |
| szeretem őtet, ő sem engemet, rút maga, rút ruhája, |
| törzsök a szakálla, fogom a jobb-kezit, kihívom a kertbe, |
| leszakítom csípős csalánt, tűzöm a kezébe. Viszik már, viszik már |
| Danikáné lányát, bíborba, bársonyba, letyefitye főkötőbe, |
| bíbor lepedőbe. Sűrű erdőcske, ritka mezőcske, kender-morzsa. |
| Csöm-csöm gyűrű, aranygyűrű, találd ördög kinél van az aranygyűrű, |
| piros bőrnek bőr-ajtaja, aki tudja, ne tagadja! Két paradicsom, |
| liliom, liliom, hallottad rózsám, jól tudom, jól tudom, vagy |
|
életem, vagy halálom, már énnekem meg kell halnom! Jaj, jaj, |
| jaj, virághegedűk, páfránytrombiták, pajzsika-kürtök, rózsa-dobok, |
| jaj, rozmaring-citerák, párolgó pórusos zöld pikkely-hegedűk, jaj |
| Jött egy ember Niniből, Niniből, király, birály vissza!, Egy |
| embertől nem félünk, nem félünk, király, birály, vissza!, |
| Katonaságot hivatunk, hivatunk, király, birály vissza!, Katonaságtól |
| nem félünk, nem félünk, király, birály vissza!, Fölgyújtom szép |
| házatokat, király, birály vissza!, Elveszem szép lányotokat, király, |
|
birály vissza! Jaj, jaj, jaj rózsadobon rózsadobverők, kapor- |
| hárfák, rozmaring-citerák, jaj, viola-kürtök, jácint-trombiták, |
| bodza-harangok, mályva-tenyerek, liliom-fuvolák, tulipán-dobok, |
| jaj, párolgó pórusos zöld pikkely-hegedűk, zúgó páfrány-trombiták, |
| mohaszivacs-kürtök, istenke-kesztyű pamut-tenyerek, jaj, jaj, jaj |
| virágselyem-dudák, virágpor-trombiták, pajzsika-hegedűk, |
| árvácska-csöngők, zsongó zsurló-kürtök, jaj zöld ágak, |
| aranykapúk, virágkoszorúk, jaj titkos, titkos halál-bújdosás, jaj |
| Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapú |
| csak bújjatok rajta, Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat, hadd |
| kerűljem váradat, váradat, Szita, szita péntek, szerelem csütörtök, |
| bab szerda. Bújj bújj zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az |
| aranykapú, csak bújjatok rajta, Nyisd ki asszony kapudat, kapudat, |
| hadd kerűljem váradat, váradat, Szita, szita péntek, szomorú |
| csütörtök, zab szerda. Angyal-e, ördög-e, csupa tiszta angyal! |
| Egy kis kertet kertelék, mind aranyból kertelék, zöld ág, zöld |
| levél, piros borozdája. Hej gerenda, gerenda, tartományi gerenda, |
| ipszilon, ipszilon, ipsziloni rózsa, Ha én rózsa volnék, szépen kifordúlnék, |
| Szent Róza, szent Róza, fordúlj ki a láncba. Ess eső, ess, holnap |
| délig ess!, Zab szaporodjék, búza bokrosodjék, Az én hajam olyan |
| legyen, mint a csikó farka! Ég a gyertya ég, el ne aludjék, aki |
| lángot látni akar mind leguggoljék! Zöld paradicsom, liliom, |
| beállott a szívem, jól tudom, beállott az esméret, beállott az |
| esméret a szívembe! Lánc, lánc, eszterlánc, eszterlánci cérna, cérna |
| volna, selyem volna, mégis kifordúlna, Pénz volna, karika, |
| karika, fordúljon ki angyalka, istenkének lánca! Süss föl nap, |
| fényes nap, kerted alatt egy kis bárány majd megfagy! Nyísd ki |
| isten kiskapudat, hadd lássam meg szép napodat, Süss föl nap, |
| fényes nap, kerted alatt a kis bárány majd megfagy! Hej lala, hej |
| lala, cucorkánja, szaggat a, szaggat a bíborkánja! Gólya, gólya, |
| gilice, mitől véres a lábad?, Török gyerek elvágta, magyar |
| gyerek gyógyítja, síppal, dobbal, nádi hegedűvel! Gólya, gólya |
| gilice, ki lányát vetted el?, A tengeri bokrosét, Mivel vitted haza, |
| Síppal, dobbal, nádi hegedűvel, Miért véres a te lábod, azért véres |
| az én lábam, szárazgáton általmentem, kerekes erdőn leszállottam, |
| párnahajat varrtam, két pénzen eladtam, százszor is megbántam! |
| Fehér liliomszál ugorj a Dunába, támaszd meg oldalad egy |
| aranypálcába, fésűlködjél meg, mosakodjál meg, törűlközzél meg |
| az aranykendőbe! Fehér liliomszál, fekete virágszál, sej ugorj a |
| Dunába, sej ugorj a Dunába, Lázár vedd fel lábodat, támaszd |
| meg oldalodat az aranyvillába, sej simakodj meg szépen, Ha |
| az ördög olyan volna, kosárjába tenne, mindjárt odavinne, a híd |
| alá tenne, Fügefa zöld ága, Már minálunk sípolnak, trombolnak, |
| nyári hegedűlnek! Fehér liliomszál, arany ibolyácska, sej ugorj |
| a Dunába, sej ugorj a Tiszába, Támaszd meg oldalad, az arany- |
| villádat, sej szakajtsd ki rózsádat, forgasd violádat, Kerek |
| égen járó, nap után sétáló, sej szívem, zöldszoknyájú, dikta |
|
pántlikájú! Jaj, jaj, jaj világ, aranykapú, arany-ág, arany- |
| bárány, aranyvilla, fehér liliomszál, jaj arany-ibolyácska, arany- |
| lánc, zöld halálkapú előtt arany-tánc, zöld levélkapú előtt |
| arany-halál, zöld halál-kapú, zöld istenke, zöld karmazsín |
| szoknya, zöld karmazsín gyertya, rózsapiros fejfa, zöld |
| világ, zöld karmazsin álom, zöld szél, zöld levél, zöld halál, |
| gyöngykoszorú, zöld levél, ispilángi rózsa, gyöngyfa, gyöngy- |
| kecske, gyöngyből-fűzött szűzecske, gyöngy-katona, gyöngy-malom, |
| gyöngy-kapúban liliom, liliom-hídon Salamon, Salamon |
| szívében gyöngy-csikó, Salamon szívében zöld malom, Dávid |
| szívében aranykés, gyöngy-páva űl zöld lovon, zöld ló nyargal |
| csont-halon, zöld kapúban gyöngy-szúnyog, csápja zöld |
| kristály-kalász, zöld szúnyogban vak varjú, benne űl a |
| zöld halász, aranyhorga arany-ránc, nyakán vastag aranylánc, |
| zöld lábán aranybilincs, zöld kezén aranykesztyű, zöld hasában |
| gyöngy-dió, lakik abban aranycsődör, két nagy szeme gyémántkőből, |
| jácintkőből orrlika, abban áll az arany-bika, aranybika orrlikában |
| egy szikrázó kristályvár van, abban lakik Kerge Pál, cike- |
| cuka, eckő-peckő, tike-tuka zöld király, ő a zöld moha-alak, |
| fején zöld moha-kalap, azon moha-korona, mint egy moha- |
| borona, kezében moha-jogar, oldalán zöld moha-kard, foga két moha-agyar, |
| hátán moha H-betű, zöld vállain mohaszárny, fejében moha-tetű, moha-könyveket |
| lapozgat, moha-porral porozgat, moha-könyvben zöld Halál |
| moha-szóval írva áll, zöld levél, zöld levél, ispilángi rózsa, |
| zöld ág, zöld kapú, gyöngy, liliom, rózsa, zöld kapú, zöld halál, |
| lépj be rajta új király, új király, új király, Ispilángi Rózsa! |
| Vidd zöldszoknyás szívedet, zöld karmazsín vágyadat, vidd |
| király, vidd király, Halál-kútat idd ki már, moha-kútba nézz |
| be már, meglátod majd vakon is, benne űl a Varangykirály, fején |
| aranykorona, pislog, mint a csillagok, vartyog, mint az ördögök, |
| megfogja szakálladat, vörös gyökérzászlódat, lehúzza kis |
| fejedet, megcsókolja szájadat széles, büdös, hideg, nyálas varangy-csókolással, |
| megdermeszti szívedet zöld mirigy-vartyogása! Jaj, oly |
| áradóan, oly édesen, oly moha-csengettyűzve és kristálykürtölődzve, |
| oly gyöngyvirágkoszorúsan és ibolya-fejű vadrózsa-gyermek öleléssel, |
| zöld pikkelyhegedű-hangon, páfránykürt-búgással, zsurló-kürt |
| zsongással, pajzsika-trombita zöld trombolással áradott vala |
| a dal, a dal, a tiszta, tiszta dal benne és körülötte, hogy |
| szinte benőtték a dal, a dal, a tiszta, tiszta dal zöld indái, liliom- |
| kürtjei, rózsa-rengései, pamutos növényszárai és eres kék, piros, |
| arany-pettyes és fekete-csíkozású kelyhei, mint virágok, kúsza-kövér |
| indák a sziklát, mint vadrózsabokor rózsaszín és zöld virág- |
| levélkásájával a pórusos tiszta követ, hogy ott állt a bíbor és |
| fekete és arany és liliom és rózsa gyermekdalokba fonva, az |
| őrjöngő tiszta fényben, mint egy Ceylon-dzsungelbeli, India- |
| dzsungelbeli óriás bajúszos és szakállas isten-kőszobor, akinek |
| kőpórusokkal illatozó, kőeres ősi lábaszárán kúszik föl a |
| virágzó párás ősnövényzet, átnőve kő-lábújjai között, gyűrűsen |
| és csigásan föltekeredve kőizmain, a kő-teknőc térdeken, a vaskos és |
| kövér combokon a kő-ágyékig, a kőtomporig, befonva virágzó |
| és illat-üstös, tapadólencsés kacsaival a kőfallosz fodros kő- |
| kehelyvégű, lándzsaék-pupillás kőgolyóját, a pórusos nehéz |
| tompordombokat, és kúszva és tekeregve és csavarodva tovább |
| a törzsön, a mellkason, a háton, a vállakat, test mellé szorított |
| karokat, kőhomorú-tányérkörmöket, kő-ereket benőve, a nyak, |
| az állak, a fülcimpák felé füstölögve keményen, zölden és ragyogva, |
| az egész kőfejet befonja, tapadólencsés zöld pikkelyszázlábú- |
| lábaival a fülkagyló kőtekervényeibe, az orrlikak pórusos kő- |
| üstjeibe, a szemgolyók pupillátlan kő-golyóira, a szájbuggyanások |
| redős kőlepény-piócáira, a kő-homlokra és a pórusos koponya- |
| gömb kidagadó kőerezetére és kő-sejtjeire ragadva és tapadva, |
| körben, mintha milliárd levelibékaláb, hajszálértérképpel-erezett kocsonya- |
| lencsés levelibéka-ujjacska ragadna a test és a fej minden domborulatára, |
| homorulatára, gödrébe, vágatába, hajlatába és szögletébe, s úgy áll ott |
| évezredek óta már a füstölgő zöld vadonban, véres madár- |
| rikácsolások, pikkelykürt kígyó-suhogások, szőrös bogár-zúgások, lánghörgések, vak kő- |
| trombitálások, mirigybuborék-békabrekegések, aranyszőr-álarcos majom-vakogások, majom-ugatások, majom- |
| sikoltozások, füttyök, csicsergések, állat-átkok és állat-zenék közt, |
| mint a pikkely-levél-virág-vértezetbe öltözött ősi Hallgatás, zöld |
| pikkely-sisakba, levélsisakba, bíbor virág-álarcba bújt kőbajszos, |
| kőszakállas ősi Isten-mosolygás. És levél-vértezetében, illatos |
| virág-sisakjában és zöld pikkely-álarca alatt az indák, kacsok, |
| tapadók, szárak és szőrök vad szövevényében, a sejtes és pórusos és eres |
| zöld árnyék-szivacsban pókok, gyíkok, békák, kígyók, majmok, |
| bogarak, madarak lakozának. Mintha virág-vízözönben, rózsa- |
| tűzözönben állna, mintha liliomörvények, rózsahömpölygések, |
| jácint-lávák, nárcisz-viharok sziromtengerében és virágtűzözön- |
| illat-viharában állna, rózsa-vízözönben, tűzliliom-tűz- |
| özönben fuldokolva és haldokolva boldogan, mint egy óriás |
| megkövesedett kentaur. Csak állt ott az őrjöngő tiszta fényben |
| a gyermekdalokkal virágozva-benőtt Ember-sárkánygyík- |
| kentaur-óriás, a növényhabos és virágtajtékos omlatag kőfal |
| előtt, a hártyás és csontos és szőrös és kitines keverék-állat-nyüzsgés |
| fölött, a tiszta, tiszta madarak, a könnyű tiszta madarak lüktető |
| ének-szövetében, talán egy leszakadt-ívű, repkénnyel és vad- |
| szőlővel befolyt nagy kőkapú előtt, az őrjöngő tiszta fényben |
| és bámúlt a dal felé vakon. Vak szemgolyói, a piros moha- |
| buborékok csipás és könnyes szemgödrében vakon forogtak, |
| kis gumigombos embergekkó-kezei a tiszta fényben tapogattak, |
| hajlongtak és imbolyogtak, mint a rece-sejtrajzos fehér |
| csigaszarvak, a fehér gumigombák, az áttetsző recehálós |
| gombafejekben a feketeszárú feketegolyó-szemekkel. Izzadt, szőrös |
| arcához, verejtékálarcos fejéhez halálból-őrjöngő, szerelemtől- |
| eszeveszett légi vadak csapódtak taknyosan, kristály-kocsonya |
| csattanással, állatüvegrózsa-durranással, pikkelyesen, mohásan, szőr-golyósan |
| és mirigy-lövedék nyál-hidegen. Csak állt ott a dal, a dal, a |
| tiszta, tiszta dal kristály-örvényeiben, gyémántliliom kehely- |
| üstjében, jácint-kastély illatában vakon, bután és megrészegítve |
| boldogan, s oly tiszta volt a hívás, olyan édes és mámorító, oly |
| közeli tiszta és végzetes-fehér volt a Hívás, a Halhatatlanság |
| illat-üzenete, virág-reménye, illatos mohaharang-kondítása, |
| a Megtartó Halál fehér virág-beszéde, oly tiszta és közeli volt |
| a Végső Megbizonyosodás Pillanata, a tisztaság Virág- |
| álom-Üzenete, a Reménytelenség virágzó szent, szent, szent |
| Gyermek-zenéje, az Egyetlen Bizonyosság Virágszagú Fénye, |
| az óriás Kőhalálanya csillagokra nyitott méhe, amelynek |
| kőbuborék-barlangjában a Virág-gyermek énekel, virág-tüdővel, virág- |
| szájjal, virág-torokkal, virág-hangon, hogy összetett és szerencsétlen, |
| megszottyadott és meglottyadott hervatag ember-sárkánygyík- |
| teste újra megremegett, mintha belsejében kő-teknőcök, kő-vizilovak, kő- |
| rinocéroszok, kő-elefántok párzanának és harcolnának vala, |
| hogy kőhólyag óriás-pocakja, a behorpadt szaurusz-kőbuborék, a kőtüskékkel, |
| kőpikkelyekkel benőtt óriás kőtojás hánytorogni és vergődni |
| kezdett vala teste iszonyú kőszelvény-burkolatában, a hervadt, |
| lötyögő kőmirigyzsákban, szfinx-csöcsű szügyén is pattogzani |
| és ropogni kezdtek a csontpikkelyek, szarupajzsok és kő- |
| levelek, iszonyú kőbütykös kőoszlop-lábszárán a kőkéreg- |
| szelvény-vértezet füstölgött és lángolt. Réseiből és repedéseiből |
| füst, vér, méz, könny és láng szívárgott. Aztán nagyot reccsenve |
| lépett egyet, s lassan, tétován, bután és vakon, és piros szőr- |
| álarcos arcában talán mosolyogva, újra elindúlt. A dal felé, |
| a dal felé, a tiszta, tiszta dal felé! A szűz Hívás felé, a |
| virágzó Halál felé! Igen, piros szőr-álarcos arcában talán |
| mosolyogva, talán mosolyogva ment vala újra, hogy megindúlt, |
| a dal felé, a dal felé, a tiszta, tiszta dal felé, a dal felé |
| a roppant kő-testében megszottyadott, embertörzsén vízzel-feszülő |
| hólyagosra és sárga nyákkal szívárgó bőrhártyabuborékosra |
| fölégett vak, buta Barom, a tántorgó Dupla-Nyomorúság, |
| talán mosolyogva, mert madárszív-kicsi emberszíve, csöndhártya- |
| hámjai, ködpamat-zacskói, titkos és titokzatos szivárványhéj- |
| burkolatai, gyöngykéreg-tojásai és mohatompaság-buborékai, |
| amelyben úgy űlt vala emberszíve, mint tojásban a csirkeembrió, |
| emberszíve héjai és burkolatai lehámlottak és lefoszlottak és |
| elolvadtak és eloszlottak, és dagadt ősbálnapók szauruszgyík- |
| szíve, a mérhetetlen ősmedúza-gomba, az iszonyatos őspolip- |
| harang kristály-burkai, kőzet-héjai és szikla-kérgei, a nem-is- |
| tudta-közönyösség és nem-tudhatta-közömbösség, a talán |
| vele-született gyönyörtelenség és könyörtelenség, a bánattalanság |
| és emléktelenség vastag, réteges, érchidacskákkal és fémszivacsokkal |
| benőtt és gerendásan, küllősen összevissza-szőtt sárkányszív- |
| bevonatai, sárkányszív-kőzetkérgei, kristály-háncsai megrepedeztek és |
| szétlazúltak, mint a kiszáradt föld, cserepesre és levelesre |
| fölkunkorodtak és felpörögtek, mint az esőtlen föld cserepei, |
| és félig-kiürűlt, lázas, szaggató, szúró és üresség-zsákokkal |
| hánytorgó sárkánybelsőszervei latyakos és büdös mélyeibe |
| húlltak, valahová az összelottyadt üres óriásgyomor és a |
| széllel és gázzal fölfúvódott dagadozó és puffadozó üres, eres |
| selyemhurkatekervény-belek közé, amelyek dagadozván hánykolódtak |
| és fodrosan, üresség-kövéren, szél-keményen zsákolódtak, mert |
| emesztőszervei és kiválasztószervei már oly tiszták valának, mint disznó- |
| öléskor a disznóbél, ha az asszonyok kimosták, s fölfújtan nevetve egymás |
| orrához csapdosták, míg a rózsaszín reggeli hóban toporogtak és a |
| kakas kukorékolt, mint erezett fehér hártyarudakat, mert |
| oly tiszta vala már szervezete a nedvességtől, szennytől és |
| salaktól, mirigye, veséje, mája a mérgező anyagtól, a rózsabelek |
| a büdös és véres sárga latyaktól, húgyhólyagja az aranyló |
| vizelettől, hisz minden kicsurgott, kiböffent, kipárolgott, kifolyt |
| már testéből az úton, az útfélen, az őrjöngő tiszta fényben, |
| oly tiszta volt már teste a nedvektől, a salaktól, mint egy |
| embercsontvázpók yogié, aki ott űl önmaga kőcsontváz-szobraként |
| egy büdös barlangban ezer éve már, s csak csontja van, pórusa, bőre, |
| szemének túlvilági fénye, s az egész barlangot bozontosan benőtt |
| haja, mint a fehér füst a kőbuboréküstben lüktet és lobog, |
| ő meg ott ül hajzata tetves gyökérfüst-közepében, mint egy |
| megaszalódott, megkövesedni-kezdő kicsi pók, aranytetű-pupillájú szemekkel, |
| verejték-koronával szőrös és bemohásodott homlokán, s a verejtékcsöppek úgy |
| ragyognak homloka szőrmoha-szalagjában, mint a pók mellékszemei; igen, oly |
| tiszta volt szervezete már a szennytől, a víztől, a salaktól, mint egy |
| összetöpörtyűsödött varangykanember remete-szenté, aki egy óriás |
| ősbükkfa korhadt odvában ül kétezer-éve már, s tetves szakálla |
| fehéren kifolyik az ősbükkös fekete rengetegébe, s szétcsobogva |
| a páfrányok, a pajzsikák, a kukoricacső-kalászú füvek, a mohás |
| ősfatörzsek között, talán szétfolyik az egész világon, talán a |
| Földgolyót becsobogja, mint valami ősi isten-álom, s ott tekereg, |
| ott göngyölög a csillagok között is, ott ül a törpe zöld moha-manó, |
| a valaha-király, a valaha-költő, a valaha-gyilkos varangy-mohamadár, |
| s keze-körmei és lába-körmei, mint csigásan föltekert óriás szaru- |
| rugók, zöld kardlap-spirálok, hatalmas kőszalag-rugók |
| a redves és gombás és foszforeszkáló, büdös odúból kinőve a |
| füvön, a füstölgő avaron, az izzó rothadék-talajon ülnek, |
| mint húsz óriás csigaházak, s kőtekervényüket beszőtte a pók, |
| kőrózsa-kürtjüket benőtte virág, ő meg ott ül kétezer éve már, |
| tisztán és salaktalanúl, mint egy gyík-szemű, gyíkszemhéjú törpe |
| gomba, szeme vérpettyes mirigyzacskó-salátájából aranytetű-pupillás, maga |
| repedezett kőgolyó-szemek figyelnek, mint a Hyla fabernek, toka- |
| fölfújó varacskos-békának, tüskésbőrű békának, ott ül tisztán |
| és salaktalanúl, mert már nincs, amit maga alá folyasson, maga |
| alá eresszen, maga alá ürítsen, hisz belűl csupa száraz hártya, |
| csupa száraz porcogó, csupa kiszáradt szivacs csak, és másra |
| nem is figyel a tetves manócska-gomba, a redves varangyoska- |
| ember, a mohos őslevelibéka-manócska, csak a fényességes fényben |
| lebegő Szűzanyára, a szikrázó-lángoló arany-glóriára, csak |
| a Szűzanyára, gerjedt ágyéka és erjedett szíve rózsa-akaratára, |
| csak a nagy fényben feléje lépkedő Máriára, aki előtte lassan |
| levetkezik, mutatja izzó rózsacsöcseit, rózsagyapjas ágyékát |
| mutatja, eres rengő szép liliom-emlőit mutatja, alabástrom- |
| combjait villogtatja, jácint-vadzerge csecseit ugráltatja, |
| jádekő-tomporát csillogtatja, rózsa-csöcseit rázza nevetve, |
| aztán fölmekeg, mint az öreg kecske, fölnyerít, mint a büdös |
| tündérkanca, isten tékozló angyal-ribanca, mert megfordúlt |
| a látomás, lett belőle vartyogó csuhás, lett belőle ugató varangy, |
| lett belőle vakogó varas, lett belőle röfögő vaddisznó-banya, lett belőle |
| sátán-kutya, lett belőle ember-denevér, medvenőstény, lett belőle kígyó- |
| sárkány, patás és szakállas ördögbak, aki ott vihog, ott köpköd, |
| ott vigyorog kő-eres vaksi kőgolyó-szeme előtt, aztán ugrik és fingik |
| egy nagyot, ként és tüzet lő csimbókos fenekéből, ősmajom- |
| mirigyrózsa-seggéből, s lesz fehér füst, kék láng, piros tűzcsipke-zászló, fekete |
| bodor, büdös semmi, ő meg, az öreg, nyálzik és pepeg, hálálkodik |
| és remeg, s érzi nyálzó kő-bimbója szégyenét, a kétezeréves |
| halál-zenét, az izzó fehér csontfuvolát, a fekete moha-koponya |
| intését hallja, hisz látni már úgyse lát sokat, csak valami kőzetes |
| dolgokat, zölden-derengő, kő-eres kőlapokat, hiszen elkövesednek |
| szemgolyói a szemhez vezető csövek, a szem-erek levének mész- |
| csövek, mészfonál-pamatok, csupa kő-gyökerek, s megkövesedik |
| lassan a szivárványhártya, a szemburok, a kocsonyás szem-víz, az üvegtest, a |
| szemlencse is, s szemei, mint a pórusos tiszta kövek, illattal- |
| párolgó kőgolyók. Ő meg, akinek csillagtetves ősbozont-szakállában kígyók, békák, |
| madarak, bogarak, pókok és vadak lakozának, ül tovább |
| ősi bükkfa-üregében, az eres kőgolyó-szemű moha-varangy, |
| és várja az újabb titkos jelenést, a Szűzanya-fényű belső |
| kancaságot, a meztelen liliom-lángot, a büdös ördög- |
| kurvaságot, míg körötte reng, zörög, zizeg, zölden lángol és |
| feketén ropog a páfrány, a pajzsika, a fű, a moha, a bükk. |
| Igen, oly tiszta és oly salaktalan volt már emberteste és sárkány- |
| teste, a titkos, titokzatos Összenövöttség, oly hártyás, szivacsos, |
| száraz és ropogó, hogy mikor szíveiről a kérgek lehúlltak, |
| s elbomolva és elpárologva semmivé múltak, nem érzett mást, |
| csak valami csodás és tiszta belső virulást, csak valami könnyű, |
| könnyű fényt emberszívében, csak valami nehéz, párás fénygomolyt |
| sárkányszívében, mintha fénylő ködfoltok, lángoló csillagszigetek, |
| tűzspirál, ősgalaxisok úsztak volna dupla-szívében, s istenszív-illatú |
| lángjuk és tüzük és fényük a kettő-szív fénylő üregein és ragyogó |
| barlangjain átsütve, áttörve a szív-duplaság romlandó húsán, testét |
| belűlről zölden és kéken bevilágítaná, s kitörne a bőr és a |
| kőzetburok pórus-kútjain is. Mintha liliom-erdő és |
| rózsa-erdő nőtt volna ki buja, vad, erjedett tüzekkel és álom-illatokkal |
| szíveiből, s a fodros bíbor rózsa-ágazás, nehéz, virágpor-csengőjű |
| liliom-kelyhezés mindkét testében kúszva és forogva, a |
| testek minden részletét belűlről benőné, mintha egy pikkelyes kőhordó |
| lenne tele liliommal, mintha egy gumirózsazsák lenne tele |
| rózsával, s teste nyílásain kinőve, az orrlikakon, a füleken, a |
| szájon, az ánuszon, a kloákán és a tojónyíláson lobognának ki aranypor- |
| csengő-ütős fehér kelyhükkel, nehéz tűmirigy-fodrozás |
| csomójukkal. Mert úgy botorkált, úgy tántorgott, úgy rogyadozott |
| és botladozott, támolygott tétován és vakon, ahogy óriás |
| kőpikkelyoszlop-kőesernyő lábait lassan emelgette, hogy |
| szinte mosolygott a belső tisztaságtól, a belső rózsanyílástól, a |
| belső liliom-rengéstől, hogy vak mosolyával szinte illatozott, |
| vak arcát a magasban előre-tolva, óriás vaskos tűzrózsaként előre- |
| hajolva, mintha egy rózsaszín törzsű és piros-fekete-pettyes |
| szőrű öreg kentaur vánszorogna a tenger felé, a vad |
| kristály-dörgés, zöld izomkéve-rengés, fehér tajtéklövellés |
| felé, rózsaszín kezét a füléhez kagylósítva, emberfejével a |
| föld felé szagolva, mintha egy arany-rózsa-pettyes vén kentaur |
| tántorogna a tenger felé, a fekete kőzethab-zengés felé, a |
| kék virágizzás-hömpölygés felé haldokolva, a csigát köpködő, |
| polipot-prüszkölő, medúzát-hörgő, csikóhalat-ökrendező |
| tenger felé, ahol várja a kristály-uszony-esernyős Vizi-asszony, |
| a hínár-szakállú Vizi-isten, a tengericsikó-szemű Vizi-halál, |
| a medúza-fejű, csigaház-emlőjű Ősvíz-anya, hogy ott |
| haljon meg közöttük fölsikoltva és fölhörögve, kezével ember- |
| szívéhez kapva, hogy eldőlve a tenger-nyálas és növényfodros, csigás |
| homokban Ősvíz-anyja hínár-szoknyás ölébe hajtsa fejét, s ha |
| már emberló-lelkét kilehelte, halcsontváz-hárfákon játszó sellő-seregek |
| kíséretében vigyék a Vizi-várakozók a vizi-mélybe, a |
| vízalatti kristálykastély hínár-ravatalára, a vízalatti kristály- |
| kastély-halotti-szobába, a kristály-vizi-várba, amely tengeri csillagokkal, |
| tengeri rózsákkal, tengeri liliomokkal, csigákkal, viaszrózsákkal, |
| csikóhalakkal, medúzákkal és polip-gyöngykoronákkal, kagylókkal |
| vala benőve, hogy ők vigyék le a hínár-ravatalra, az őscsigahéjakból |
| ragasztott koporsóba, a korallcsipkeház-szobába, köröttük |
| gyűrűsen örvénylő polipok, cetek, kékpettyes cápák, ráják, delfinek, láng- |
| csíkos és napfoltos halak, egymáskörűl is gyűrűző milliárd- |
| szemgolyó-pörgés néma koszorújában, amely köröttük reng, |
| mint egy óriás, milliárd szemgolyóval beültetett kék kocsonya- |
| harang, s ha már aranypettyes-tűzpettyes szőrű emberló- |
| testét a csigahéj-ravatalra rakták, a rubint-bimbó-szemű rákpáncél- |
| koporsóba, patáit egymásra helyezték a kentaur-alakú |
| őshéj-koporsóban, s szőrzászló-farkát is fölcsomózva rózsásan |
| összekötözték, s terítettek lótestére polip-gyöngyharang-szemfedőt, ember- |
| testére piros tengeri csillagból szőtt lepedőt, emberfejére csikóhalakból |
| összehorgolt kristálykérdőjel-szemfedőt, tengersírással ott sirassák, |
| rája-ernyővel ott legyezzék, medúza-rózsákkal beborítsák, |
| cápa-mosollyal símogassák, polip-gyöngyharanggal harangozzák, |
| csigaház-kürtön kürtözzenek mélyen, pikkely-legyezőkkel |
| vízlegyeit hessentsék, míg lángzó ravatalgyertyái a világító |
| mélytengeri rákok, kék fényfelhőt lövellő rákok, világító- |
| szájöblű hideg mirigyfényű mélytengeri halak, a tűzmargaréta- |
| koszorús oldalúak, zöld fényszóró-csápbimbós kocsonya-szakállúak, |
| az izzó tűzmirigykoszorús szemkeretűek, a fénypettycsíksorozat- |
| hasúak, a lángüst-láncolat-gerincűek, a lángoló kristály- |
| szárnyúak. Ment, botorkált tántorogva, tisztán és vakon |
| a dal felé, a dal felé, a tiszta, tiszta dal felé, ment csipásan, |
| csipádzva, szeme aranytaknyát vakargatva és csipegetve, ahogy |
| gumigolyó-ujjvégeivel lehetett, nagy gázlóléptekkel ment |
| vala már a titkos, titokzatos, növénnyel-bevont kőkapu- |
| omladék mögött, lassan átvonszolva meghervadott és meg- |
| lottyadott kőzet-sárkánytestét is a kapu ősrepkénnyel és zöld |
| őskásával csomósan, csimbókosan és gubancosan benőtt kő-oszlopai |
| között, ment embertörzsével kicsit előrehajolva, tántorogva és |
| imbolyogva, mint rózsakoszorús Chartresi-katedrális, az óriás, mohos, |
| zöld Kőcsipke-angyal, ment csipádzva, tántorogva, pislogva |
| vakon a mosolygó-arcú hatalmas Kőcsipkeangyal-sárkány, már a |
| zöldsörényű kőfalon belűl, ment vala lassan, tántorogva és támolyogva, |
| mint egy emuval-összenőtt zöld krokodílus, mint egy kazuárral |
| összenőtt óriástatu, ment a Megsorvadott, a Megszottyadott |
| a dal felé, a dal felé, a tiszta, tiszta dal felé, iszonyú kő- |
| úszóhártyatalpas kőpikkelycsontváz-lábaival lépkedett, mint |
| egy óriás ős-gázlómadár, amelynek tollbóbitás meztelen farát |
| egy óriáskrokodíl bekapta, s azt húzza lihegve és tántorogva |
| maga után, ment virágos bokrokkal, kis pikkelyfákkal, virághabokkal, |
| pecsétfákkal, ecetfákkal és pici tölgyfákkal zölden rengő |
| és bíbor-kürtösen fortyogó sárkánygyík-másodtestét vonszolva |
| lassan, irtózatos kőcsörömpöléssel, lottyadt óriás kőbuborék- |
| hömpölygéssel, ment sorvadottan és lottyadottan is virágzó |
| sárkánymásodteste szikrázó kő-tébolyával, farok-kőtüske- |
| harang-csörömpöléssel, kőnyikorgással és kőfüstöléssel, kő- |
| lángolással és kő-reszeléssel, mert pikkelyes kőesernyő-talpai |
| alatt, kőpikkelyfűrész-hasa alatt, kőráspolygerendás farka |
| alatt recsegett, füstölt, szikrázott a föld, a növényzet, a kő, |
| igen talán a kő, a kő mert mintha kő-úton menne, eltűnt |
| népek kő-útjain, földbe-foszlott népek, kőbe-olvadt |
| népek zöld kő-útjain, a Meghalt Emberiség kő-útján, |
| amelynek kipattogzott és likacsos kősejtlap-összenövéseiből |
| gazdagon és buján, kövéren és keményen burjánzott ki a |
| fű, a moha, a cserje, mint darazsak, legyek, méhek, bögölyök |
| kristálysejtcella-hatszögfacettáinak szőr-kerete, pókok nagy- |
| bozontú szőr-álarca, amelyből a szemek úgy állnak ki, mint |
| nagy üveghólyagok, s bennük aranyhal, aranypikkely-halotti-koszorú, |
| aranypikkely-levél, tűzmirigyrózsa, csillag lakik. Ment támolyogva, |
| tántorogva, csipádzva és vakon a Halott Emberiség kő- |
| útján, füstölgött, szikrázott alatta a növényzet, s a kő, a |
| kő, a kő, mintha kő-ráspolyok, kőreszelők, kőfűrészek és kő- |
| boronák harapnának és vicsorognának egymásra, mintha óriás, pórusos |
| ős-csontváz sárkányfogsora harapná a sárga kőpikkely- |
| reszelőkkel és zöld kőtüskeboronákkal fölszerelt, gerendásan |
| és csíkosan pántozott embersárkánygyík-hasat, ment iszonyú |
| ősgázlóléptekkel vonszolva irgalmatlan kőpikkelybuborék- |
| pocakját és kőmirigyzsákba bújtatott kőgerendacsengettyűs |
| bojtú farkát, ment összetekeredett fémrudak, csigásan meg- |
| tekert vasoszlopok, megolvadt fémek, elolvadt kőzetek, |
| összepöndörödött vasolvadék, rugósan begöndörödött vaspántok és |
| vascseppkőszálkásra olvadott vasívek halmazán taposva és vonszolódva, |
| bután, tétován, csipádzva és vakon megvilágosodva, ment |
| elsorvadt kövek, szétolvadt kupola-vasbuborékvázak, el- |
| folyt vasgerendacsontvázak, viaszként pecsétesen és egymásra |
| pecsétrétegesen olvadt és buggyant és folyt és csöpögött és |
| bugyborékzott vasak és kövek között, vashártyabuborékos kő- |
| mirigyolvadék között, vasrücsök, megdermedt kő-pép tengerében, |
| ment vak kőcsipkecsillagléptekkel, kőtüskés, kőeres, kőcsengettyűs, |
| megpuhult, kőpikkelyes kőhólyag-hömpölygéssel, |
| s nem látta, mert nem is láthatta szegény, bár megvilágosodott |
| szíveiben és rózsával, liliommal kivirágzott bensejében, hogy |
| teste résein kitódult a liliom-láng, rózsatűz, nem látta |
| a Boldog Megvilágosodott, a Boldog Haláltól-Hívott, a |
| Boldog-Boldog Belsőfényű Vak, akinek szíveibe kék csillagszigetek, virágzó |
| galaxis-örvények, árva fényfoltok, boldogan-őrjöngő fényködök költözének |
| lángolni, ragyogni, fénnyel füstölögni vala, nem látta az |
| Emberiség-halálban-gázoló, hogy nem messze tőle, fénylő és |
| virágzó két szívétől balfelől, fénylő és lángoló vakság- |
| álarcba bújtatott kis ember-axolotl feje mellett oldalt, |
| oldalt, az árva-emberszív-oldalán, mintha egy óriás |
| temető rengene éhes zöld vadonával, földűlt, elolvadt, széttört |
| és vashólyagcsokrokká, kőmirigyfürtökké, kőbuborékpenésszé szétfolyt köveivel, |
| szobraival és vascsontváz-alakjaival. Nem látta, amit nem |
| látott eddig, és most már nem is láthatott soha, és látón, se látott |
| volna nagyon, hisz vastagon, kövéren, zsírosan és mirigyesen, |
| pikkelyesen, kásásan, indásan, lombosan és gyökeresen |
| gubancolódva és hólyagzódva, zöld zsírral ragyogva és zöld |
| mirigylávával befolyva, növényhájjal bedagadozva és zöld, szőrös |
| növényizmokkal vastagon, bütykösen és csomósan vala befonva |
| minden, növénnyel a kő, növénnyel a növény, fával a fa, fűvel a |
| fű, kalásszal a kalász, lencsével a lencse, zöld golyóval a zöld |
| golyó, zöld hólyag-üsttel a buborékzöld-gumó, gyökérrel a |
| gyökér, indával az inda, zöld szőrrel a zöld szőrzet, nem |
| látta, hogy pórusos kőfejek, kőlikacsos kőkezek, mohos kő- |
| szemgolyók, égrevicsorgó kő-szájak, repkényszőrös kő-falloszok, |
| pórusos kőpéniszek, mohával benőtt kőszeméremdombok, kő- |
| combok, kő-lábfejek, bronz-koponyák, vas-szívek, vas- |
| seggek, bronz-tomporok, vas-csöcsök, vas-sisakok, vas- |
| lándzsák, vas-szűzek, pórusos kőmirigy-gomba szájcimpájú, kőbojt-farú |
| sovány kőoroszlánok, kő-ágyban heverő nagycsöcsű kőasszonykancák, |
| kőlovak, kőbárányok, kőkakasok, penészes kő-vaginák, kőcsődör-toporgások, |
| félbetört kő-Szűz Máriák, csikóhajú kő-Jézusok, költők kő-feje, költők |
| zöld moha-álarcos kő-szégyene, kőpikkelysárkánygyík-kőlovag-eltaposások, |
| kőszoptatások, márvány-dárdák és márvány-szívek, kőherezacskók és |
| kőálarcok szikráznak a zöld kása-homályban, vagy állnak |
| ki a zöld őslencsefőzelékből, mint Dante époszának |
| bugyrában a szarba-ítéltek, a fortyogó barna fekáliába |
| istentől-gyömöszöltek! Nem láthatta a Boldogtalan Büdös |
| Túlvilág Vergilius-nélküli Embersárkánygyík-Dantéja, |
| a földmélyből, a földgömb-belsőből a felszínre-buggyant, |
| e föld bozontos zöld bőrére fortyant Túlvilág, a földburokra |
| őrjöngve-kiokádott ocsmány Pokol, tiszta Ítélet és |
| kő-szájakkal-hörgő, kőpofákkal-vicsorgó, kőordítással |
| hallgató, kő-jajongással-tátogó Elítéltetettség magányos |
| Vándora, hogy fű, lencse, kása, moha, penész nőtte be ezt a |
| vas-kő-bronz-hulla-poklot, ezt a kőbefaragott, bronzba- |
| öntött ocsmány Múlt-iszonyt, hogy a kőszemgolyókon moha-burok, |
| kő-kezeken moha-kesztyű, vas-péniszeken kőrózsa-szőrzet, |
| kő-tátogásban fű-fogsorok, kő-arcokon moha-álarcok, |
| bronz-hasakon gyökér-hálók, a kő-ujjak pórusos-pénzű bemélyedés- |
| kősziromkörmeiben zöld penészholdak és kék mohasarlók, hogy a kő- |
| fülkagylókban kalász-csokrok, kőorrlikakban füstzöld penészbokrok |
| növekedének vala, mint a végzet. S hogy ez a zöld növény- |
| lekvárba gyömködött és taszigált Kőhalál-emberiség lukakkal, |
| roncsokkal, roncsoltsággal, repedésekkel, üregekkel, résekkel, |
| törésekkel, omlásokkal és horpadásokkal éktelenkedik, mint |
| a bánat, hogy ez a lucskos rengő zöld szivacsba temetett kő-bronz- |
| vas-útálat, a kő-gerincek, kőhátak, kőfejek, kőcsöcsök, kőpéniszek |
| kő-irgalmatlansága, mint a megtébolyodott Irgalom. És a |
| széttört bronz-fejekben madarak fészkelnek vala, a kilukadt |
| bronzhasak penészes üregében kígyók, gyíkok, békák, pókok, egerek |
| lakozának vala, s nagy szöcskék és sáskák ugrálnak és |
| szárnyaznak vala mindenütt zöld kristályzerge-nyilallással, |
| vérpettyes kőpáncél-lovagok kőpáncélszoknyás lóugratással, míg |
| lobog mohás kősisakjuk virágmintás-szaggödrű csigolyatorony-tolla, |
| és szikrázik a mohos kősisakba épített két óriás kristály- |
| mozaik-korong-szemük mereven, mint koponya szemgödreibe |
| dugott két dagadt kristályrózsa, mint az isten szíve |
| az űr zöld fogsorai között. És mindenütt, minden fényben, minden |
| zúgban, szögletben, homályban, árnyékban, tisztáson, mocsokban, |
| tisztaságban, minden gödörben, üregben, barlangban, levél-hónaljban, |
| fészekben, szirmon, levélen, ágon, kövön és virágon, minden repedésben, |
| résben, minden kérgen és kéreg alatt, minden rögöcskén, indán, szőrön, |
| rög-koporsóban, minden sárkancsóban, föld-korsóban, darázs- |
| papírház-sejtrózsában, minden kő-lukban, sárgolyóban, ganéj-golyóban, |
| rothadás-kötegben, penész-csomóban, minden kalászon, csápon, |
| minden ikratányéron, lombocskában, sejtes hártyával összekötött |
| ér-harang-virágüstben, minden viráglázban és növényfüstben, |
| minden titokban és reményben, kő-edényben, kristály-edényben, |
| erjedésben és rothadásban virágzott, lüktetett, tombolva és rajongva |
| reszketett az apró-létezés milliárd változata, nem a csülök és a pata, |
| de a karom és a köröm, az őslégzacskó, a bőrlégzés, a tracheakopoltyú, |
| a fésűs-tüdő, vagy trachea-tüdő, amikor a hasi stigma tágúlt |
| hólyagba torkollik, s abban reszketnek a hólyag falához nőtt lemezecskék, |
| a föltekert pödörnyelvek, a libegő recevázas lepkesziromesernyők, |
| a könnyű, könnyű pillangó-levélcsillagok, a cikázó virágszirom- |
| fecskék, a röpködő barna szőrbojt-csillagok, a sárga gyűrűben |
| feketefoltos, abban aranypettyes szárnyfodorszélű szőrlevelecskék, |
| az ezüstbordás ezüstbarna levél-lepkék, zöld folt-lánccal, |
| zöld szárnyfoltokkal, a rózsaszín-narancs-arany-lila-fekete- |
| fehér-ikrapikkely-csillagszárnyú lepke-álmok, a zöldpórusos-zöld- |
| pettyes-zölderezet-levélpillangók, a fehér szőrkeretes szárnyú |
| sötétkék lepkeharangok, a világoszöld hártyatollúak, fekete |
| foltokkal, fekete karikákkal, a bíbor-lila-narancs-szőrmozaik- |
| szárnyúak, a világoskék szőrgerendázat levélszárnyúak, |
| lila mohákkal, zöld szőr-vértezetben, a lila csigolyagerinces fehér |
| páfránylevél-csápúak barna medveöltözetben, a fekete-fehér-folt |
| lepkerakéták fekete szőrsisak-koponyával, a zölderes libbenő |
| káposztalevelek, a bíborfoltos fekete fecskefarkúak fehérfoltos |
| moha-bóbitával, reszkettek remegvén boldogan a csápok: a fekete- |
| fehér gyűrű-rudacskák, a szőrkristálykoponya zöld iker-kobrái |
| pikkelytörzsükkel, előrehajtott zöld kőgolyós zöld pikkelylevélfejükkel, |
| a kék szőrkorona fölágaskodó kobrái, zöld pikkelytörzzsel, szétfújt pikkely- |
| esernyő-nyakkal, lapos lándzsahegy-fejjel, zöld pikkely-gallérpajzzsal, |
| a pórusos lila kitin-páfrányok, az ikrás fekete kristályhólyag- |
| szemgolyók mellett kinőtt rózsaszín pamut-pajzsikák, a |
| kövér barna prófétaszakállas, fehér mohaborjú-arcú, rózsa- |
| moha-borjú-orrú fehér mohakoponya óriás, széles aranytollai: |
| az aranygerincű, aranydrótból hosszú dupla hurokcsipkezsák- |
| oldalágakkal a csöndre-hímzett nagy páfrány-levelek, |
| amelyek úgy ragyognak a fehér mohaborjúhomlokból |
| kétfelé ágazottan kinőve a vörös prófétaszakáll-gyapjúba és |
| fehér mohakoponyasisakba ágyazott két óriás fekete szem- |
| kristályemlő fölött, mint óriás széleshasú, aranykristályfenyőhegyű |
| aranytollcsontvázak, mint sejthártyaösszekötöttség-nélküli óriás |
| aranylevél-erezet-vázak, a fehér mohakoponya óriás arany-páfrányai; |
| a szőrsisak lepke-arany bibe-bunkói, a barna bütyöklánc-szárú |
| bíbor buzogányok, az aranyhólyaglencse-szemű csőrös zöld szőrsisak |
| hosszú, lila, előreágazó szőr-zergeszarvai, a fekete-harmonika- |
| talpú kövér fejhernyók, a két fekete ikracsöcsgolyó mellől |
| kiágazó fenyőfaágak, a lila csigolyagerincű óriás lila |
| medvekoponyatollak, a fekete bordázatlemezes fekete harasztok, |
| a fekete moha-fej százlábú-ágai, fapálcikákra-fűzött egyre-kisebb |
| fagolyók iker-tornyai, a bütykös hosszú, barna |
| márványpálcikák, a piros-bunkójú kitin-koponyagerincoszlop- |
| párok, a barna kéregcsigolyaláncok, a zöld gyöngyből fűzött zöld |
| koponya-tornyok, a hosszú fekete szén-gyűrűkből-fűzött koponya- |
| antennák, a sötétkék, pórusos, szőrös csövekből bütykösen összeragasztott |
| szagolgató ágak, a kalásztalan csont-búzaszálak, az óriás bütykös |
| koponyabajszok, a fej sárga tornyos ikravirágai, piros ikravirág- |
| tornyai, a kék csigolya-oszlop-szárak, a kitingolyóból kiágazó |
| piros kristály-kalászok, a csuklós fekete gumibotok, kitinkürtből-kinövő |
| barna kitinhernyók, barna csontszarvakból kicsöcsösödő esztergált |
| kitingolyókból fűzött tornyok fehér tojáscsöccsel végükön, a pórusos |
| ovális hártyalemez-legyezők, szőrtüske-peremmel, kitin- |
| csigolyacsuklókból kiágazók, az egymásra-rakott zöld homokórák |
| tornya, amelynek összenőtt fordított kitinkelyhei felületét, |
| az iker kitin-hólyagok láncolatát, a zöld üvegtojások tornya |
| héjazatát homorú csillagalakú szaglógödrök borítják, mint a csillagok az eget, |
| mintha növénytetűk űlnének körben gyűrűsen és üveg-pikkelyesen egy |
| bütykös zöld fűszálon, reszkettek remegvén boldogan a csápok, |
| a rózsafejűek, a darázspapirház-koponyarózsák, a lemezesek, |
| a virágmintás szaglógödrökkel-bedomborított kitinpórusos lemezek |
| csápharmonikái, csáplampionjai, lemezrózsái, a tojás-ragyások, |
| mert a csáplemez felszíne a kitinperem-sáncos sejt-össze- |
| növések hold-vidékéből vastag kitingyűrűkben kitin- |
| tojásokat növesztett, úgy űlnek azok a lemezcsipke-sáncos |
| csápfelszín kitinfészkeiben, mint a barnapettyes madártojások; |
| ott reszkettek remegvén mindenütt a csápok, hogy szagolják az illatos |
| világot, a szaglószőrösek, szaglóbimbósok, szaglólemezkések, amelyek a |
| csáp hámjába ágyazna lüktetnek, vagy a hámpórusokból törnek |
| elő, a szaglókúposak, a szaglógödrösek, a kitin-kutikula-réteggel |
| védettek, hogy érezzék az illatos világot, a lét szagmolekuláit, |
| a gömbölyűeket, a korong-alakúakat, az ék-alakúakat, a hasáb-alakúakat, |
| a farkincás papirsárkány-alakúakat, a pálcika-alakúakat, amelyek |
| a szagfelvevőhelyek üregeibe úgy nyomódnak bele, mint üvegnyakba a |
| dugó, hogy érezzék a szagmolekulák atomszerkezet-épületét, amelyek |
| más-más tér-alakban hozzák a lét illatüzenetét, a kámforosat, a |
| pézsmásat, a virágosat, a borsosmentásat, az étereset, a csípőset, |
| a rothadtat, hogy érezzék a szagmolekulák elektromos töltését is, s |
| az angelikagyökér-olaj, a rózsa, a mentolos-cukor, az ecet, a záptojás, |
| az élet, a halál szagát, s ne legyenek szag-süketek, |
| szag-vakok, mert a szaglóidegvégződések fölvevőhelyeinek |
| formája a szaganyagok molekuláinak geometriájához igazadott, |
| hogy beleilleszkedjen minden szag-molekula az ő tér-formájához |
| alkalmazkodó szaglóideg molekulaszerkezet-csontvázú pórusába! |
| Jaj, körötte ott nyüzsgött, ott rengett, ott virágzott milliárd |
| alakban a lét, milliárd egységével, milliárd változatával, milliárd |
| részletével és egészével ott mozgott vala körülötte a zöld |
| kásával befolyt halálon, a fűben, a földben, a fákban, tócsákban, |
| virágban, állatban, virágon, fák kérge alatt és a fákon, a |
| kövekben és a levegőben: a kovamoszatok, a kovasavas-sejt- |
| hártyájúak, a csodás védőpáncélúak, a csipkés aranykorongok, a |
| kristálygombtüdő-üvegküllő-pórusos-páncélkerekek, a lábszárcsont- |
| homokórák, a kovamargaréták, az egysejt-összetett-rovarszemek, |
| a pórusos csillagbordás aranypajzsok, a kovarózsacsillagkorongok, |
| a nagyköldökű zöld gyöngyházgombok, a likacsos csipkés csont- |
| háromszöglapok, a háromhurka zöld ős-ászka-alakok, a |
| hárombütyök-rücsökcsillagok, a kristálycsigolyaláncok, a pórus- |
| kristálykelyhek, a kovaszivacstrombiták, a kovacsillag-vaginák, |
| kova-százszorszépfejek, a zöld naphernyókorongok, |
| a kristálybordalepények, a kristálycsigolyalánc-szárú-kristály- |
| csigolyaoszlopoldalágazású-kristályszitaszövedék-sejtházak; ott |
| párologtak a növények zöld buborékszőnyeg-mirigyszőnyeg- |
| sejtfelületén a zöld szemhéjakhoz hasonló, zöld |
| ajkakhoz-hasonló, zöld asszonyhüvelyszájakhoz-hasonló |
| növényi légzőnyílások; ott lüktettek a növényi sejtek zöld |
| színtestecskékkel, fekete sejtmagokkal, darázsház sejtbuborék- |
| szivaccsal, amelyek részeiben itt-ott a jobban-összecsomósodott |
| sejtek, mint zöld zsákból készűlt koponyák nagy szemkorong-üregekkel, |
| szájüregekkel tátognak, mint zöld spárgából horgolt ősi maszkok; |
| ott ragadtak, libegtek és tapadtak a peték, a korongalakúak, |
| a csipkés-szélű barátfüle-alakúak, a tüskés kristálydinnye- |
| alakúak, a csontgombos-fejű cserép-urna-alakúak, a kristályhenger- |
| alakúak, a kövér kristálykukoricacső-alakúak, a kristálycsillag-alakúak, a |
| gyöngygolyó-alakúak, a nagy mohalencse-köldökű virágcsillag- |
| alakúak, a rothadt-csigolya-alakúak, az acélgolyó-alakúak, a bordagerendás |
| és harántküllős-bordaközű hegyes tizenhatszögű kristálycsöcs-alakúak, |
| a szappanbuborék-alakúak; ott lüktetnek a szív-alakú mirigy- |
| szivacs lepkepetefészkek; ott fekszenek, nyüzsögnek, ott remélnek |
| a bábok, a lárvák, a hernyók, ott nyüzsgött minden egy-idejűen, |
| mintha egyszerre lenne az idő, egy-gömb önmagában, ott |
| ragyogtak az idő egy-buborék anyagában, a bábok, a lárvák, |
| amelyek, mint kőhernyó-szemű, hernyócsöcs-ormányú, ragyalánc- |
| csíkozású hártyazsákok, óriás recekoszorús-ránchólyaghurka- |
| női-nemiszervek dobogtak, mint összehajtogatott, két fekete- |
| szemgolyókoponyás kristályembriók ragyogtak, mint megfagyott |
| feketemintás hártyasasok, mint barna, rücskös és csipkés fakéreg- |
| lemezekből, egymásbatolt érgerenda-gerincű fakéreg-pajzsok |
| héjazatából épített, tüskékkel összevarrt kőmirigy-karcombú, fakéregnyakú, |
| ragyás faszivacs-szemhólyagú, tollazatlan csupasz kéregkakasok, |
| szemük lila kőcsipkehólyagai mellett kinőtt fagolyókból-fűzött |
| csápostorral, ott ragyogtak, mint izzó tüskés hártyacsigaházak, |
| pödört zöld takonycsigaházak, mint vizilófülű, zöldharmonika- |
| nyakú, taréjgerinces csontpajzsok, mint kristálytüskefákkal, |
| kristálybordalemez-farsisaktaréjjal díszített vak kristályhártya- |
| csikóhalak, mint fekete kaktuszág-farkú, piros kristály- |
| kaktusz far-rózsájú, fehér kristálykefeoszloplábú, rózsaszín |
| páros kristálycsigolyatornyú, kristályrózsa-álarcú, rózsaszín |
| zergeszarvú puhák, vonagló lárva-zergék; mint fekete |
| gyöngyökből fűzött testű, rózsaszín gyöngyökből-fűzött hosszú |
| farokvillájú, lila pórusos szemkristálygömbkoponyás ragyogók, a fekete |
| facettás szemkoponya mögött kinőtt két kristálykaktuszrózsával, |
| kristály-tengeri-rózsával, rubint viaszrózsával; ott lüktettek, |
| ragyogtak és reméltek jövendőt az egy-gömb időben, mint |
| sötétkék zergeszarv-farkú, piros-kacs-farokvégű, zöld- |
| bársony-szoknyás, kék gumilepedő-hátterítős, zöld tarkópáncélú, kék |
| páncélsisakú középkori csata-lovak, a zöld gumibársonyszoknyán |
| feketekarikás fehér pettyfoltok pontsorával; mint áttetsző |
| kristálymirigyökrök, vastag kristálymirigy-ökörszarvakkal, és |
| fekete gyöngyökkel a kristályszarv és a kristálytest csipkéi, rücskei |
| közt; ott feküdtek hanyatt, mint hatkarú ősi kövér Buddha- |
| szobrok, jádekőből kifaragva: vízszintes kőhurkákból |
| ragasztott kőpajzs-potrohhal, hurkás kőkarokkal, amelyek |
| a csuklónál hurkafejjel befejeződnek, mert nincs kéz- |
| folytatásuk, kőpárnák hurkahátaiban kőpupilla-köldökkel, |
| hegyes kőszívvel a kőemlők között, mint egy vastag hátpáncél-koporsóban, |
| és csúcsos kősisak-koponyával, kőbuborék-állal, s a kő- |
| sisak, s az állkapocs-kőhólyag között két óriás kőgolyó, alatta |
| két kisebb kőgolyó, s a kőgolyónégyes között két apró kőgolyó: |
| a szemek! Ott feküsznek ragyogva, tompán, titokzatosan |
| a befejezetlenek, jövőt-remélve, holnapot várva, a kő- |
| Buddhák, kristályökrök, kristálykaktuszrózsa-golyvások, a |
| rózsaszín puha kristályzergék, s ott másznak, taknyadzanak, |
| rágnak és zabálnak az óriás korom-korong mohapofa- |
| álarcosak, a szőrtüske-koronásak, az óriás zöld kristályhab- |
| levelek, a bordás zöld kristályszivacslepketaréjok, a |
| piros-sárga-fehér-kék-fodros és gyűrűs, zöld unikornis-szarvú, |
| cseresznye-fejű fekete bőrzsákok, a három bíbor-öves fehér |
| hurkák, a kristálytű-bokrokba-öltözöttek, a lila szőrcsöcs-hasú, |
| aranyteknő-hátú arany-fenyőerdő-taréjúak, a zöld fodros-szoknyájú kocsonya- |
| sárkányok, a fakéreg-őslókoponyafejűek, a lángfoltos zöld kocsonyaszarvú zöld |
| selyemhurkák, a zöldkristály lámpák, kékkristály lámpatokok, az eres márvány- |
| hurkák, a fekete hálóerszény-lakók, az érhálópajzs-csikók, kitinfogsorokkal |
| a pajzsok peremén, a csipkés kakastaréjhátúak, a tűzmagú sárga- |
| pettykoszorúkkal világító kékgumibőrűek, a barna lókoponya- |
| fejűek, a sárga és ezüst korallcsillagfákkal borított testűek, |
| a zöld kaktuszerdő-hátúak, a sárga csillagkaktusz-bőrűek, |
| a barna tülöklábúak barna koponyahólyaggal, zöld gumitakony- |
| harmonika-testtel, amelyen kék foltokból, arany-pettyekből |
| óriás fekete szőrszálak nőnek, az aranyhímzéses kék bárony- |
| hurkák, a kékgyűrűs feketefolt-láncolat-hasaljú, aranypettyes |
| zöld gumihernyó-rinocéroszuk, homlokukon tüskés zöld |
| gumiszarvval, a szürke kőgumifodorzsákok, az egyetlen |
| kőnarancs-fejű fekete-fehér-csíkos gumizsákfodrozások, a |
| piros labdafejűek, fehér mirigycsomós-nyakúak, fekete-fehér szőr- |
| bozonttal, a gumicsöcslábú, lánggyűrűs fekete pettymintájú |
| zöld gumidiplodócusok, a kék-sárga csíkos takony-kérdőjelek, |
| a kékpettyes zöld gumitakonyfalloszok, zöldhurka fejvégükön |
| arany lángfodor-karéjjal, zöld homlokukon hatalmas |
| lángfoltokkal, fekete-keretű aranytányérokkal, az arany- |
| tányérokban kék folttojások, fehér folt-lepények, sárga |
| lángfodor ajkuk fölött szárnyas fekete mirigyszeder-bajússzal, a |
| lila mirigygombóc-fejűek, fejükön sárga folt-szárnyakkal, |
| a fehér csíkbordázatú fekete gumitehenek, a fekete-fehér-gyűrűs, |
| fehérpettyes, kristály-tövisfa-testbajszú húzódások, a tizenkét |
| gumitőgylábú, kocsonyaszarv-farkú, gyűrt zöld gumiőslovak, |
| ott esznek, rágnak és harapnak zöld kocsonya-koponyával, |
| zöldpórusos gumigombóc-fejjel, amelynek piros szőrkoszorújában |
| fekete szem-foltok lobognak, s gyűrt barna hártyabuborék- |
| arcukból, gumitakonyhurka-mellkasukból sárgacsíkos fekete |
| gyöngycsigolya-lábak hernyósodnak elő fekete karom- |
| sarlókkal, mint fekete kitinhurka-fogak. Jaj, jaj gyönyörűen |
| ott virágzanak a kefék, a bojtok, a pamatok, a fésűk, a |
| pamacsok, a lábak: a sarló-csokrosak, a fésűbokrosak, a kék |
| karom-kesztyűsek, a szőrös-pikkelyes-pórusos-hártyasejtszitás- |
| tüskeleveles kétszerkelyhesek, amelynek két pikkelyszőr-fülkagyló |
| kehelylevelén ragacsos kristálytűbőrözet ragyog, s benövik |
| habpikkelyfelületét a kristályszőrök, üvegtüskék, üvegszarvak, |
| pórus-pikkelypamatok; a lábak, a szőrtüskés kitincsuklóvégűek, |
| ahol a csuklóknál pontszemű ikrákból összeragadt gombóc a kéz, vagy a |
| lábfej, s ragyog, mint szőrös, gyöngyökből ragasztott golyó, amelyből |
| nagy sarlós-szárnyú kitin-horgok nőttek, izzik, mint |
| embriókkal töltött gömbpetecsomó, fekete-szemgolyós habbuborék- |
| csomó, gyöngymirigyes gömboldalán két üvegbuborék-tojással, |
| amelyben fekete szemgolyók űlnek, mint tojásban a sárgája, |
| és csupa izzás, csupa remény szőrös kristálybuborék-golyó-egésze! |
| Ó, a létezés mennyi szerve, gödre, ürege, szervecskéje, szerv-részlete, |
| alkatrésze, fészke, mennyi páncélja, hártyája, mirigye, habja, |
| tömbje, teste, építkezése tette dolgát, akarta önmagát, akarta a mást, |
| az izzást, lobogást, öldöklést, harapást, a befejezhetetlent és a |
| befejezést, az elkezdést, a halált, a szerelmet, születést, itt |
| kürülötte a virágzó halálon, mennyi elkezdés és mennyi álom, mennyi |
| indulat és mennyi valódiság, rügy, sejt, kristályok a növény- |
| levelekben, szín, láng, megdagadt pete a petefészkekben, lüktetés |
| a sárbordás sárzsák-barlangokban, dobogás az algákban, hidrákban, |
| szivacsokban, a béka orrlikának szaglósejtjei, a szaglósejtek elektromos |
| kisülései, a csiganyelvet fedő reszelő-lemez, az ősi |
| tiszta ráspoly, harasztok halál-zörgései, szőlőkacsosan |
| bepödört szívókák, potrohok, szirmok, szárnyak, szívek, tüdők, |
| fekete-moharózsa-szemű, aranyálarcú darazsak, arany-állkapcsú, arany- |
| állkapocs-csontú, aranycsontváz-fejű, fekete mohaálarcos méhek, |
| atomok, gének, savak, molekulák, a sejtszájak, a paraziták, |
| a sejtbelső-lakók, a sejtszövet közötti állomány lakói, az |
| ostorosok, az ostortalanok, az egész testfelületükkel-táplálkozók, |
| a kék, zöld, piros, fekete, aranycsíkos, aranypettyes, fehér moha- |
| kockákból, kristálykockákból, zománckockákból összeragasztott legyek, |
| a moha-pepita, zománc-pepita legyek, szemeik: tömött kristályszivacs- |
| párnák, dagadt kristályvánkosok, fekete szőr-rózsára ragasztott kristályrózsa- |
| párnák, zöld moharózsára ragasztott kristálylép-kocsonyaviasz-vánkosok, |
| rovarok, méhek, denevérek, madarak, pókok atkái, a tücsökfej, |
| tücsökláb, tücsök-csáp piros atkái, a rovarok alsó-állkapcsi |
| szaglószervei, alsó-szájba épűlt szaglószervei, virágkoporsók, virág- |
| temetők, halálos mézlepény-szemfedők, halálos méregmirigy- |
| kehelyravatalok, a nemi-petézési ösztönöket izgató virágok, a |
| döghús-ürülék-vizelet-rothadás-erjedés-virágszagok, a dögszagú |
| virágszeretkezés-kancsók, a húgyszagú virágmegtermékenyítés- |
| várakozó-kürtök, a csőszerű pártává nőtt sziromlevelek, a |
| mirigysejtváladék-belsőfalúak, a pártacső befelé-álló ferde |
| szőrkoszorúja, a virágveremszervek, a cafrangos, szöszös virágszélek, |
| a csillótestek párzás-ingerlése, a zárószőrök, a váladékcsöcs-szőnyeg |
| csúszóövezet, a lánggal-ragyogó, a fényfolt üst-aljú, a járópárnás- |
| lábú legyek, a mirigyhab-párnás lábúak, akik a csúszóövezet |
| mikroszkópikus váladékrész-rácsozatán lecsúsznak, s míg |
| a mirigy-gombóc lábpárnák a halálméz mirigyszőnyegén |
| lecsúsznak, átdereng tisztán és reménytelenűl a koporsóablak, |
| amely mögött a halottak szőrös viasz-pehely arca világít, hogy |
| látni a viaszpórusok, viaszsejtek peremét, pettyüreg-koszorús |
| mintáit, hogy látni a szemfedő alatt a zöldhabos sárga vicsorgást, |
| a zöld viaszpikkely-szemhéjakat, a pórusos sárga orrlik-kelyhekből |
| a zöld tajték-gomolygást, hogy látni a harmatot a homlokon, |
| az árnyékot a márvány-dombokon, a szemlencse-eltaknyosodást, |
| jaj mennyi, mennyi élet és halál volt, mennyi élet égett, mennyi |
| halál lángolt, mennyi halálkendő, moha-ravatal virágzott, mennyi |
| szülőágy, magzat és anya gyászolt, mennyi újjongás és mennyi |
| öröm volt, mennyi megadás és mennyi lemondás volt |
| körülötte, mennyi, mennyi álom, itt fönn e zöld kása-vadonban, |
| és túl, túl, túl a halálon, jaj mennyi, mennyi élet és mennyi halál |
| volt, mennyi élet égett, mennyi halál lángolt körülötte, mennyi |
| sejtelem, mennyi láz, míg ő az indával, levéllel, virággal, gyökérrel |
| benőtt vad kő-úton gázolt, szegény vak, vak, vak árva Barom, |
| mint egy ős-szomjas őskazuár, a Genyornis, mint egy Aepyornis, |
| hatalmas pikkelyoszlop-lábaival, a kőszikla-karmúval, a |
| kősarló-sarkantyússal, az őspikkelyzetűvel, míg ő az |
| Emberiség halál-kőútján gázolt, lángot lottyantva, kő-füstöt |
| lobbantva irgalmatlan őslépteivel, mint a Dinornis, |
| mint egy más csillagszigetről az árva Földgolyóra |
| úszott óriás Kőmozaik-jelenés, kaktuszrózsa-fejű Kőrózsa- |
| jelenség, mint egy rózsaszín angyalt derekáig lenyelt |
| Stegocephalus, s az angyal ott sikít szájában irgalmatlanúl, |
| ott vergődik szárnya rózsalobogással, ott vonaglik törzse véres |
| bugyogással, ott füstölög szája isten-átkozással, jaj mennyi |
| élet égett, mennyi halál lángolt, mennyi, mennyi élet és halál volt |
| körülötte, míg a fémekkel-egybeolvadt halál-úton gázolt, |
| mint egy embertörzsű őspáncélöves, mint valami óriás Glyptodon, |
| a pikkelyes ősemlős, a négyméteres hátpajzsú Ősemlős-öreg, |
| talán a pikkelyes Ősemlős-isten maga, aki a zöldmoha- |
| Földgolyót sírva bejárja, a Mindenség fénytelen moha-pöttyét, |
| mert a Föld is árva és maga is árva, az árvaság árvaságba vala |
| bezárva, az árvaságban árvaság lakik, mint a dolgok burka alatt a titkos |
| rejtelem, mint a dolgok tengelyében, magjában a megváltó sejtelem, |
| mint az isten-anyában a megváltó isten-gyermek, mint az istenanya magzat- |
| burkában a titkos, titokzatos titok-embrió, mert az árvaságból árvasság |
| virágzik, talán a pikkelyes Ősemlős-isten gázol itt a |
| véres kőúton, a négyszögletes fénytelen kő-pikkelyekkel borított, |
| a kőmozaik-hátpajzsos, a kő-mozaik homlokpajzsos, a kő- |
| mozaik derékpajzsos, a kőgyűrű-harmonika-testű, a kőgyűrű- |
| pikkelyes-lábú, a kőgyűrű-pikkelyes-farkú, amely, mint óriás |
| kőpikkelykorongokból-fűzött ős-vastag ostor ágazik ki kő- |
| mozaik-félhordó hátpajzsa alól! Talán a hegyes homlok- |
| sisakú kilencöves Ősisten-tatu gázol itt a lángzó, véres kőúton, |
| az Óriás-tobozka-isten, az óriás Kő-toboz-halál, aki |
| halhatatlan halandót keres itt a földön lihegve, hogy megállván |
| előtte meghalni összerogyjon, mert meghalni sem jó egyedűl, jaj |
| meghalni sem jó egyedűl, s míg ráemelné kis arany-ablakú, eres |
| kőgolyó-szemét, hosszú ragacsos nyelvét mellcsontja melletti |
| csőtokjába visszahúzza, mert hosszú ragacs-buzogány nyelvével |
| eddig a lázas csillagbolyokba kotort, extragalaxisok tűzspirál- |
| kürtjeibe kotort mohón, s a nyelvére tapadt csillagokat |
| bezabálta, hogy füstölgött, lángzott, fortyogott szájában a |
| csillagkása, hogy szájaszéle, nyelve, foga, szájpadlása, torka, |
| nyelőcsöve és gyomra teleragadt lángzó nagy csillagokkal, |
| füstölgő aranycsöcs-halmazokkal, sistergő aranycsöpp-világokkal, |
| aranypikkelyekkel, mintha egy gyík aranyhalat zabálna, |
| s ha únta már a csillagot zabálni, mert teste puha rózsabarlangjait |
| égette nagyon, nagyot kanyaríntva nyelve mirigyszalag-ostorával |
| rózsaszín angyalai közé csapott, s úgy nyelte az angyalhúst, angyal- |
| jajongást, angyalszárnyat, angyal-átkot, mint krokodílus a rózsaszín |
| flamingót, s ha ürített: üres csillagcsontvázak, behorpadt |
| égitest-koponyák, angyalszárnytoll-csontvázak és kristályfogsorok |
| valának salakjában elkeverve, mint a megkövesedett tengeri csillag, mint a |
| megkövesedett ős-sárkánymadarak, gyíksárkányok, Pteranodonok, megkövesedett |
| tengeri dinnyék, őspáncélosok, őshalak, ős-páfrányok, ős-harasztok, |
| őslevelek, ős-tollak, mint a madarak füstölgő, véres ürülékében a pórusos |
| kitinszárnyak, páncélpajzs-szárnyak, csigolyás csáp-fésűk, sáskák |
| óriás kristályfacettakéve-korong szemei! Mint a bagolyköpetben a szőr, |
| a csontocskák, fogsorocskák, kitinváz-részek, karmok, csőrök! Talán a Halál |
| kereste itt a Halált, mert irgalmatlanúl únta már a létet, talán |
| a Halál gázolt a halál felé itt, mert meg akart vala halni |
| már, mert halál nélkűl nincsen bizonyosság, halál nélkűl |
| nincs lehetetlenség, halál nélkűl irgalom hiába, halál nélkűl |
| a Mindenség gyáva, halál nélkűl nincs megmaradás, halál |
| nélkűl nem érdemes élni, halál nélkűl halott a Mindenség! |
| Ment vala irgalmatlanúl és irgalmatlan lassúsággal a lángzó, |
| véres kő-úton, ment vala tántorogva, támolyogva, csipádzva |
| és vakon, ment vala egyre-irgalmatlanabb ember-szívveréssel, |
| szuszogva, tátogva, fulladozva, forró rózsapárákat fújva, |
| vérpermet-ködöket, piros gőzpamacsokat is fújva talán, mert |
| percenként háromszázat is verhetett apró madár-gyorsaságú |
| ember-szíve, míg sárkánygyík ősbálna-szíve, a lassan-rengő |
| ősbársony-harang, percenként ha vert ötöt-hatot, ment |
| vala az őrjöngő tiszta, tiszta fényben ez a szánalmas, szegény |
| Szívverés-összevisszaság, ez az egymásnak-ellentmondás Kettős- |
| szívütem, ez a Szívverés-lassúság-szívverés-gyorsaság, ment |
| vala irgalmatlan magányban és irgalmatlan árvaságban ez a |
| Mindenféle-összevisszaság, ez a Tyrannosaurusláb-emberkéz- |
| emberfej-sárkánygyíktörzs-emberszem-kőcsengős-Glyptodon-farok- |
| Összevisszaság, s ezen belűl is összevisszaság, hiszen valának |
| óriás kőoszlop-őslibalábai, kőgumilap-úszóhártyás Dinornis- |
| lábai kakas-sarkantyúkkal, hatalmas kőpikkelybokaág- |
| kardokkal kőből és palából, s teste, feje, keze is össze- |
| keveredett vala mindenféle lény őshagyatékával, és maradék |
| jelképeivel, ősjelzés-kinövéseivel, hiszen koponyája egy bika- |
| békáé is lehetne talán, óriásvarangyé, ökörbékáé, s feje, mint |
| a fehér axolotl-fej, a rózsamoha-fülkagyló mögött kis |
| porcogó-kürtőkből kinövő külső-kopoltyúkkal, piros mirigy- |
| tollakkal, rengő cafrangos tüdőlevelekkel, melyek mint piros |
| csótárok, bíbor kakasfarkak, tüdőszínű buborékvirág-bóbiták |
| rezegtek, hiszen kis gumibársony emberkezének újjavégei tapadó- |
| lencsékkel, gumigombokkal, s azok fölött, vagy azok alatt rózsakő- |
| sarló, rózsakőforgács, kővirágszirom körmökkel, vagy karmokkal |
| valának fölékesítve, mintha levelibéka, gekkó, leguán, tarajos- |
| gőte és emberkéz keveredett volna össze kezeiben, emberbőr, gumibőr, |
| kocsonya-bőr, fehér-üveg axolotl-bársony, s benne a nemek is össze- |
| vissza keveredének, a nőstényivarszervek és a hímivarszervek összevisszasága |
| vala ő, a mindenféle-lehetőség önmagába-sűlt, önmagába-töppedt |
| hermafroditája, pénisz, herezsák, kloáka, tojónyílás kőzetes és rózsamoha- |
| bársony együttese és céltalan, értelmetlen sokasága, kajmán, |
| őskazuár, férfi, házascsiga, béka, madárszerűség |
| ivarszerveinek bolondos és tréfás találkozása, s rengő, kövér, |
| kicsi csöcsei is valának, kis szőrös asszonyemlők vörös szőr- |
| mellényes férfi-mellkasán, s talán hasa alján is valának |
| valahol csecsek, valahol a sárkánytörzsvég farok-kiágazása |
| kezdete alatt, vagy az óriás kockás kőmozaik-őskoporsófödél- |
| hátpajzs kőfodros széle alatt, kőkagyló-legyezőkkel csipkésen beszegett |
| óriás kőpikkelyszoknyája alatt, a puha, mohos és rózsaszőrös |
| rózsaszín has páncéltól nem védett részletein, mint az elefánt |
| két hátsó kő-oszlop lába puha összenövésinél, a lágy anyagból |
| rózsásan kifürtösödve, mint a rinocérosz kőpillér-combjai |
| között a gyűrűs és szivacsos rózsacsöcsök, mint e két óriás-emlős |
| hasának, akik boldogan röfögnek, kő-trombitálnak, szuszognak, |
| fújnak és nyögnek, ha a combok közé a kis kő-tüskés kő-fejek, |
| fölfele visszatekert kő-trombitás fejek visongva befúródnak, |
| s puha kő-csőr ajkukba, tompa kő-buggyanás ajkukba fogva a |
| dagadt tőgyfürtöket, izzó csecseket, nagyokat szíva, nagyokat nyelve |
| döfkölődnek és toporognak, igen, talán neki is valának |
| csecsei a sárkánygyík-has valamely rejtett részletén, mint |
| az anyakocának, talán a homorú, kő-ráspolyokkal hosszában |
| lécezett, kő-reszelőkkel gerendázott, kőfogsorokkal, kő- |
| boronákkal és kő-fűrészekkel pántosan, szalagosan és fodrosan |
| benőtt hátú haspáncél kőlikaiban, a kő-ráspoly-csíkozás |
| korong-nyílásaiban, ahol az emlők úgy űlnek talán, mint |
| kőkútban piros mohabékák, vörös varangykirályok, szőrösen, |
| mirigy-gyűrű-csigaházasan, nagy pórusos rózsagombokkal és |
| piros mohamályva-tányérokkal. Igen, kan és emse, kakas és |
| tyúk, csigabiga és madár, bika és tehén, bak és nőstény, |
| csődör és varangyasszony, sárkánykanca és békahím, férfi és |
| varánuszgyíknő, övesállatfiú és szíréngőteszűz |
| virágtalan összekeveredése, hermafrodita hervadott együttese |
| vala ő, mindenféle zavaros és egymásba-zárt összevisszaság, |
| ez a lihegve, fuldokolva kapkodó-lélegzetű, akiben mindenféle |
| tüdők is keveredének bizonyára, hisz óriás kő-sárkánygyík |
| másodteste is lélegzett valahogy, s vala kőpikkely-sárkánygyík |
| másodtestének trachea-rendszere is, óriás légzőcső-szövevénye |
| testének, mint a bogaraknak, dög-másodtestében óriás levegő- |
| csövecske-hártyaüvegfák, mintha sárkánytestében befelé-nőtt |
| puha üvegcső-erdő virágozna és füstölögne, egyre-vékonyodó |
| ágbokrokkal lombosodva egészen a sejtekig, a sejtmagokig, |
| s kőgyűrűs kút-stigmái ott füstölögnek, ott gőzölögnek a test- |
| páncélzat pikkelyei, levelei, toboz-szirmai, palái felületébe |
| szájadzva és törve, mint télen a kutak a deres udvarokon, |
| ahol deres csipkecsontváz-koronával mereng a virág-esernyő, az eltaposott |
| varangyosbéka mirigy-csillaga, a sárga, pórusos porcogó-gyűrű- |
| orrlikú zöld moha-mirigy-csillag, a deres kis ecetfa, a kút- |
| kerék vaspántja, a vödör, az öreg kutyaház. És valának |
| bizonyára őslégcsövei és valának óriás trachea-tüdői is, mint a |
| póknak, a hasi légzőnyílásokból, légzőkapukból tág hólyagba |
| torkollók, amelyekben boldogan reszketnek vala a hólyagfalhoz |
| egyik végükkel odanőtt tiszta őslemezek, mint a cserebogár kitin-lemezekből |
| rózsafát építő csápjai, a barna koponya-babérfák, ahol a csápszirmok |
| babérlevél-felületei kitinsejtsáncokkal tarajosak ötszögűen, s azok közé |
| barna kitin-kráterekben fekvő kitintojások arányosan elszórt fészkei |
| épülének. Igen, hiszen külső-kopoltyúi is valának, mint az |
| axolotlnak, s ki tudja nem valának-e rejtett trachea- |
| kopoltyúi is, a testpikkelyzet-összenövések réseinek bőrlégzése |
| mellett, hiszen annyifajta testeiben fölismerhető, kétágú |
| alakjával látható és titkos, láthatatlan, két-lényből- |
| összenőtt furcsa kentaur-testén jeleivel nem mutatkozó |
| titokzatos és rejtőző, rejtett lény összevisszasága vala ő, |
| annyiféle titkos, és megszottyadott, félig-elégett külsején |
| fölismerhető lény bonyolúlt összevisszaságának rejtett és nyílt |
| összetömörűlése, egymásba-szövődése és virágtalan, jövőtlen, |
| szerelemtelen, utódtalan egymásba-bonyolódott csoportosulása, |
| különös fölhalmozódása vala ő, hogy embertestében és szaurusz- |
| testfolytatása kőhárfa-taréjú kőmozaik-koporsó |
| burkolata alatt ott rejtőzhet minden titok és minden rejtelem |
| vala, mint az elképzelt isten szívében. Ment vala irgalmatlanúl |
| és irgalmatlan lassúsággal ez a folytathatatlan, vak, |
| reménytelen és jövőtlen Összevisszaság, ez a Se-fia-se-lánya- |
| se-utódja-se-földben-csillagokban-megtalálható-őse-se-apja- |
| se-anyja-se-rokona-se-ismerőse hermafrodita vak Virágtalanság, |
| ez a Semmit-szülés, Semmit-nemzés, Semmit-vajúdás, Semmit- |
| szeretés, Semmit-temetés árva, árva Világcsoda, ez a Múlt- |
| átka, Reménység-mosolya, ez a vak, vak, vak Vágyakozás, |
| Lihegés, Fuldoklás, Vakogás, Vartyogás, ez a most már tiszta |
| tiszta Mámor, aki jött vala talán más csillagszigetek lángzó |
| magányából, aki kilépett vala a Bűn homlokából, aki jött |
| vala a Büntetés Halál-szigetéről, átúszva a szörnyekkel-hemzsegő és csodákkal- |
| virágzó, tajtékos őskristály-életanyagon, aki kinőtt vala talán a világnagy |
| Ördögkirály oldalából a büdös és izzadt és tetves ős-szakáll- |
| szőrcsimbókú bal-hónalj alatt, a második és harmadik borda- |
| toll között, mint valami különös állat-ág, mint valami |
| rejtelmes ember-virág, az Ősgonosz büdös és tetves oldalából |
| kivirágzott kőszitabuborék-koponyás Bárgyuság, a kőcsövecskeponthálózat-sisakú Butaság, |
| a füstölgő, vicsorgó Ősgonosz tetves oldalából kinőtt tétova, tiszta |
| Jóság, csipás és vaksi Tehetetlenség, fuldokló, vakaródzó, |
| vartyogó varangy-Magány, aki nemzetteték benne önmagában |
| egy titkos ősgonosz-gondolat isten-nemzésű rejtelem-pillanatától, növekedék |
| az Ős-ördög büdös oldalhúsában, a vastag zsíros bőr alatt, s mikor már |
| születni megérett, előbb a rozsdacsimbókos, penészrothadék-szőrös |
| bőrt púpozta föl kőszitagolyó-emberaxolotl-fejével, aztán |
| csomósan és szőrbuborék-kupolásan kirajzolódott teste óriás |
| domborzatával az ősmedvebundás oldalbőr alatt, hogy az |
| ördög elkezdte a tetves szőr-púpot hatalmas kő-agyar körmeivel |
| vakargatni, mintha ősférgek fehér őscsomója nyüzsögne és |
| egymáson-tekeregve lüktetne odabent a véres genny-fészekben, |
| a bőrbarlang genny-üregeiben, aztán a kőtüske-hárfa-taréj |
| kőlándzsatoll-hegyei szúrták át a rozsdacsimbókos, büdös |
| bőrt, hogy oldala vala, mint mohás temető-kerítés rozsdás vas- |
| dárda-virág fogsora, mintha egy őssárkány csigolyatüskés- |
| taréjlevelű csontváza süppedt volna elkövesedett ősmohába, |
| s csak az óriás taréjtűk, a kőkaktusz-levelek, a kőeres kő-kardok |
| állnak ki a kőmohából, aztán a lüktető óriás szőrpúp nagy |
| reccsenéssel vérrel és lánggal fölfakadt, hatalmas láng- |
| oszlopokat, vér-gomolyokat, tűz-gombákat lövellve az |
| űrbe, a csillagok közé, tűzgolyókból növesztve egyre-nagyobb |
| tűzkarikákat, tűz-gyűrűket, lángkoszorúkat, tűzrózsa- |
| koronákat, tűzcsipkegallérokat, azokra tűzgolyvákat, |
| láng-kerekeket, tűzgombagomoly-arcot, tűzmoha-koponyát, |
| hogy rózsásan és véresen bevilágosodott a csillagok közti |
| tér, az ősfeketeség, s elsáppadának az arany-álarcú csillagok, |
| és elhomálylanak az ős-csönd tűzcsillag-kürtjei, tűzmirigy-fürtjei, tűzrugó-fejű |
| ősvirágai, mintha mélytengeri kutatóháló világító őshalak csomóját |
| fogná hálózacskójába, a hideg mirigyfényű rózsákat, liliomokat, |
| violákat, ő meg ott feküdt a véres, tiszta sebben, az ördög- |
| újszülötte Jóság, a vartyogó kis Örökkévalóság, a bűnös gondolat, |
| erjedt ősördög-akarat Ősvakarék-virága, mint piros kocsonya- |
| fészekbe ellett sziréngőte-csecsemő, mint vörös nyálhab-fészekbe |
| ellett tengericsikó-gyermek, a csupa üvegtüske, csupa üvegtaréj, |
| csupa üvegpáncélruha-lemez, csupa üvegcsavar, csupa üvegsisak- |
| szögletes-üvegmellvért-halcsikócska, mint egy piros mohafészekbe |
| ellett kőpikkelycsikótörzsű kentaur-csikó, aki ott fekszik |
| nyálasan, véresen, húgyosan a vérrel és mirigyes zöld habokkal |
| befolyt kentauranya-hátsólábak alatt a piros moha-almon, |
| s anyaméh-ragacsos szemeit nyitogatja, emelgeti a taknyos gyökerekké, |
| aranytakony-küllőkké összeragadt szempillákat, hogy anyja gőzölgő, |
| fölhasadt rózsa-hüvelyét lássa, a lassan, gumibuborékosan vissza- |
| gyűrődő piros mirigyzsákot, a csigaszarvként kitolódott és |
| csigaszarvként önmagába-visszabugyogó recés gumikocsonyatűz- |
| hüvelykürtöt, hogy lássa a tűzeres, lila liliom-kelyhet, ahogy |
| lassan becsukódik, egymásra hajtva izzó, párolgó ős-szirmait, |
| míg anyja óriás kék farokzászlója a széles hátra föl- |
| pöndörítve, mint nagy kék szőr-rózsa terűl el a gerincen, |
| a háton, a kék-arany-rózsaszín-pettyes, eres has-buborékokon szőr-szirmaival |
| lefolyva, s az asszony-kentaur aranypettyes, rózsaszínpettyes, tűzpettyes, |
| zöldpettyes szügyén-elhalnak a szőr-reszketések, vastag |
| érdudor-gyökérzet-remegések, míg a kentaur-asszony ember- |
| törzse tüzel és lángol a fényben, mint a piros moha-kútból |
| kinőtt vérbársony-rózsalángolás, és duzzadt, telt csöcsei, |
| a rózsakupolák, a kövér rózsamohagolyók tüzesen előre- |
| dagadnak nagy tűzbimbókkal, kék moha-erekkel, és óriás |
| arany hajkoronája lobog a tengerparti szélben, tűzbuborékokkal, |
| lángcsigákkal, tűzhólyag-sátrakkal vállaira hullván, hátán tüzesen |
| legöngyölögvén, nagy aranyszárnyakkal a rózsás szélben úszván, mint |
| az üstökös tűz-uszálya, s nézik a vízből-kidugott fejjel, |
| tengermohás, csigatüskés, kagylóleveles vizi-sziklán űlvén a |
| Sellők, Szirének, Zöld pikkelykürt-asszonyok, gyémánt- |
| tüske-bordás, pirospettyű-kocsonyahártyás kék farokuszonyukat |
| szárogató zöldcsöcsű Viziszűzek, a medúza-szemgolyós, |
| polipgyöngy-házharang-sisakú Víz-ősanya, a kristályharang-koponyájú, |
| piros tengeri-csillag-szemkeretű, viaszrózsa-szarvú, kék ránc- |
| gerendakoporsó-hasú kékbálnán lovagló Vizi-isten, |
| akinek látszik fejében hatalmas agya, mint piros ércsipkeháló- |
| kehelyben sárga labdarózsa, s fekete izomszalagkelyhekbe |
| ágyazott aranyszív-pupillás kék kocsonyadinnye-szemgolyói |
| az izomszalagoktól húzottan forognak, s látszik az is, hogy a fekete |
| izomszalag-kelyhek lábai, talpai mélyen beágaznak a szögletes üveg- |
| kristályhalmaz-koponyába, az üvegkockákból, üvegkúpokból és |
| üvegháromszög-csúcsokból összeforrasztott harangkoponyába, |
| a fekete mirigyszeder agyig, mint az átlátszó szúnyoglárva-koponyában a |
| fekete kocsonyakehely-szemek, s az üvegkocsonya-fej két oldalán |
| kristálypórusokból, fülkagylószerű üveglikacsokból üveg-kopoltyú- |
| pamatok, kristálysöprűk, üvegkefék legyeznek lélegezve. |
| Ő meg, a kentaur-anya, a merengő Vizi-álmodókra, a zöld víz-rengésben |
| tűnődő, bámuló Vizi-vándorokra, az újszülött tengeri- |
| liliom-koszorúkkal, tengericsillag-koronákkal, gyöngyház- |
| csikóhalakból-összehorgolt kehellyel, tengerirózsából szőtt palásttal |
| köszöntő Vizi-istenre, Víz-ősanyára, a teknőc-csontváz-koronás, |
| rája-csontváz-pajzsos, cápacsontváz-dárdás Vizi-halálra |
| ragyogva, büszkén visszanéz. Jaj, úgy feküdt ő, az ember- |
| sárkánygyík-csecsemő a Sátánkirály fölfakadt oldalában, a |
| véres tiszta sebben, mint ragacsos, taknyos és véres ősmadár- |
| magzat a föltört vérkocsonyás tojásban, míg az Ősördög |
| óriás kristálygyökér-karmaival ki nem kaparta onnan, mint |
| megőrűlt kengurú-anya vérhártyás, érlombos erszényéből a csöcsre- |
| ragadt-szájú, mirigycafatokba-kapaszkodó kengurú-magzatot, |
| s levágta egy lottyintással a tejútak, galaxisok, magányos |
| csillagok között az űrbe dühödten az aranyhajút, a pikkely- |
| puhát, mint orra tenyerébe-fújt csillagtaknyát, s húllt |
| pörögve, csavarodva, maga után végtelen kék bársony-örvényt, |
| korom-kürtöt húzva, húllt kék mohagyűrűtölcsért kavarva, |
| magát emberfejű pikkelycsigaházzá csavarva, emberkaméleonná tekerve, |
| a tejútlángolások, galaxislobogások, zöld, kék, vörös, |
| narancs, sárga, lila, mályvaszínű, májszínű és tüdőszínű |
| bolygópörgések, égitest-forgások között a zöld moha-golyó Földre, épp az |
| óriás zöld csipkelángolás közepébe, a párás páfrányerdő |
| lucskos zöldcsipkepajzs-zöldkristálytoll Édenébe! Mert |
| a világnagy Ördögkirály oldalából született talán, a Világ- |
| ördögkirály tetves oldalából, csillagtetvekkel-hemzsegő szőrzetéből |
| kitört Tűzözön hozta őt a Földre, a Világnagy Ördögkirály |
| oldalából őrjöngve kizúdúlt Tűzözön köpte őt véres |
| lángjai között a Földre, a Világördög robbanva megnyílt oldalából |
| a megméretett Földre hömpölygő Tűzeső hullatta őt a |
| Földre, a Tűzbéka-eső, a tüzes Véreső, a véres Lángeső, a |
| Tűzvirág-hömpölygés sodorta őt a Földre, talán az Ős- |
| sátán tűzzel-kifakadt oldalából pottyant ő a Földre, |
| mint a Tűzözön Arkangyala, mint a Tűzözön Megváltó- |
| fia, mint a Tűzözön ember-sárkánygyík Kentaur-angyala, |
| nagy tűz-szárnyakkal repűlt a Földre a tűz, a tűz, a tűz csipkés |
| hömpölygései, habos patakjai, piros véráradata között, mint |
| éghetetlen-testű új-Megváltó, mint a Bűn Keverék-hírnöke, |
| mint a Tűzözön éghetetlen Kentaur-angyala, a tűz- |
| harsona-nélküli, a tűzpallos-nélküli, a szárnytalan, |
| mert embertörzs-befejezetlensége és sárkánygyík-szügy- |
| elmetszése zavaros és különös, alíg-látható-átmenetű összeforrásánál, |
| a törzsvég-hátkezdet másodvállból kinőtt hatalmas arkangyal-kristályszárnyai |
| elolvadának és elfolyának vala buborékozva és füstölögve a |
| hosszú Tűzözönzúdulás-úton, mire földet ért, talán a megítélő |
| Tűzözönnel jött vala a Földre, látni a tűzben-elsorvadt |
| világot, a parázsgolyóvá-zsugorodott Földet, a parázskristály- |
| gombóccá összeroskadt Földet, a parázsszivacs-rózsává |
| rothadt Földet, a tűzkoponyává aszalódott Földgolyót, |
| hogy lassan elroskadván a Földgolyó-lángok, összeomolván a |
| parázskristály-tornyok, széthullván és elfoszladozván a tűzkristály- |
| temetők, láng-ravatalok, kristályparázs-koporsók, ott totyogjon a |
| Föld izzó piros hamujában, az élet forró maradék-porában, ott |
| kotorásszon a halál hamujában, keresve tűzzel-elroncsolt |
| embercsontvázakat, tűzzel-szétrágcsált város-csontvázakat, a tűz |
| virágzó fogsoraival szétrágott ország-csontvázakat, a Tűzözön |
| lángfűrészeivel szétvágott világrészcsontokat, tűzben-kirohadt |
| emberiség-csontvázat, állatok, madarak, növények elszenesedett csigolyáit, |
| a Tűzözön csipkés lángtajték-szájában elolvadt koponyákat és |
| álmokat, aranypéppé, kristálylekvárrá, gyémánt-mocsárrá olvadott |
| gondolatokat, vágyakat, akaratokat, áhítatokat, mámorokat és |
| tündökléseket, aztán hosszan tűnődve megállván, merengő |
| arcát reménnyel átitatván, verejték-álarcát arcáról ledobván, |
| kék gyöngyházkéreg-álarcát arcáról letörvén, mint üveghólyag-burkot |
| arcáról a Hajnali Merengő, mint a csönd kristályálarcát fejéről a |
| halottat-virrasztó Hajnali Férfi, hamu-kesztyűit lehúzván, igen, tűnődve hosszan |
| toporogván, mellkasa piros szőr-ajtaját kinyitván, mint titkos rózsa- |
| kaput, mohos és virágos szügye kőcsöcsös kőpikkely-ajtaját ki- |
| nyitván, mint titkos kőbárka-ajtót, hiszen ő a Bárka és ő |
| vala Noé is, ő az Önmaga-minden-Megmaradás, hiszen ő |
| vala a Tűzözön Bárkája, s Noéja, hiszen ő vala a szent |
| mánysi-nép, s a mánysi-nép nyárfatutaja is, a tokhalbőrből |
| készített hétrétegű takarósátorral, s ő vala a szent tutaj köldöke és |
| köldökzsinórja is, a szent Földanyával összenőtt, a szent rögzítő- |
| kötél, s ő vala a tiszta halzsír is, a tüzes vizet oltó, ha tutaja |
| valahol tüzet fogott, igen, mellkasa, s szügye rózsa-pikkely ajtaját kinyitván |
| szíveibe nyúljon, s merengve nagy marokkal szórja, tűnődve, |
| áldott tiszta kézzel szórja a szívekből kivett magokat, tiszta |
| tiszta kézzel és mosollyal szórja a Föld meleg hamujába a |
| virágmagot, növénymagot, bozsgó zöld pettyfelhőkben, nyüzsgő |
| aranygolyó-szárnyterüléssel szórja a virágmagot, növénymagot, |
| szórja fehér gomolyfátylakkal, gyöngyfejű, gyöngyostorkájú hemzsegés- |
| szárnyakkal az ondót, a spermát, a petét, ember-ondót, állat- |
| petét, férfi-spermát, asszonypetét, rovarpetét, állat-spermiumot, |
| nagy izzó fürtökben az ikrát, a halasszony-tejet, embermagot, állatmagot, |
| rovarmagot, virágmagot, növénymagot, szórja, szórja, szórja |
| kifogyhatatlanúl az élet magjait, kimarkolva megváltó- |
| szíveiből, szórja, szórja, szórja a boldog halál magvait, |
| totyogva lassan a meleg hamu-sivatag Földgolyót bejárván, |
| míg óriás csipkés kőlibaláb-talpnyomai a lázas világhamuba-írt ős- |
| csillag-betűk. S mikor már a hamu-bundás Földgolyót |
| bejárta, s a Tűzhalálban kihamvadt Földgolyót beszórta |
| tiszta magokkal, merengve a megáldott magányban megáll, s várja |
| kétszer-szent türelemmel, hogy megnyíljon a Mindenség |
| szíve, hogy a szent, szent, szent Vízözön a Mindenség szívéből a |
| Földre áradjon vala, a csíráztató, az egybesodró, a tápláló, |
| a fölélesztő, a megnövesztő, az összetapasztó, a burjánoztató, |
| a megvédő, kibomlasztó, a létre-fakasztó, életet-dagasztó, |
| sarjaztató és egymásba-árasztó szent, szent, szent Vízözön, |
| s legyen vala általa a Föld gyönyörű szent Élesztő, a Lét szent |
| Kenyértésztája, az erjedve-földagadt élet buborékos, szivacsos |
| sűrű lángja, tápláléka, hite, anyaga, reménye, lüktető boldog |
| Ősgömbhernyó, amelybe az Élet Fűrkészdarázs-angyala tojta |
| megtermékenyített petéit, s míg tojócsövét a pórusos gumi- |
| selyem-bőrrel födött kocsonya-ősanyagba szúrta, óriás arany-csontvázas, arany- |
| recehálózatú, aranygyökér-szitás, aranydrótrácsozatú darázs- |
| szárnyait, a hártyaüvegablakúakat, a tűzpettyeseket, a korompettyeseket, arany- |
| tányérosokat, bíbor-foltosokat rezegtette a csillagok között keményen, |
| ember-arcú angyalfejét, a fekete vadlósörényűt az égre emelte, |
| emberkezeivel a kövér ős-gumihernyóhátba mélyedt, mint a béka-kan, |
| ha szerelmes asszonya mirigykoporsó-hátán csücsűl, s asszonyát ölelvén mirigy- |
| hasába fúrja lencsés kocsonya-ujjait, egész a tüdőkig, hogy |
| kiserked vala a habos lila tüdővér, asszonycsípőjével összenőtt darázs- |
| potrohát behajlította, mert koromgyűrűs és aranypántos kitin- |
| szelvényekből összetolt szőrös harmonikahordó potroha vala neki, mint a |
| darázsnak, kis kék mohakopoltyú-fedős lélegzőstigmákkal, |
| s valának lábai bütykös, pórusos barna csontvázlábak, mint a |
| darazsaknak és valának asszonycsöcsei, kis rengő rózsalabdák. |
| S lészen vala majd a szent Csírázásból, a szent Dagadásból, |
| a szent Erjedésből, a szent Élet-tésztából, a szent Táplálékból, |
| lészen vala a szent sűrű Lángból Ember, Madár, Féreg, Állat, Növény, Virág! |
| Jaj, jaj talán a Tűzözönt kibocsájtó oldalú világnagy |
| Ördögkirály vágta őt a Földre, mint taknyát a régi öreg katona, |
| hogy lássa az elpusztított világot, nem a lángot, de a láng után |
| a hamvat, nem is a lánghalált, de a bizsergő, roskadó hamu- |
| ősnyugalmat, hogy lássa a Gőg, a Reménytelenség, az Öncélú- |
| kurvaság, Élet-tehetetlenség, az Ősbuta-téboly mire képes, |
| hogy mit tud az Ördög tenni vala, hogy bebizonyítsa magának |
| önmagát, hogy lássa vala, mire képes a világnagy Ördögkirály, |
| a fekete Királysátán, a világnagy, kan Sátánfejedelem, |
| aki ott áll a Világmindenség tengelyében, a virágzó Világegyetem |
| közepén, mint egy óriás gorilla, akinek hatalmas denevér- |
| szárnyai valának, fekete csontágas piros bőresernyők, |
| a szárnyküllők mohos csontujjvégein óriás kőcsiga-karmai valának, |
| mint a keselyűknek, feneke óriás bíbor mirigyrózsa, iszonyú |
| medvelábszárai talán egy másik űr kristálybuborék-héját betörve |
| a másik űr csillagfürtjei között lógnak, a görcsös, pikkelyes kősziklagyökér- |
| csavarodás lábakkal, az óriás, csipkés-szélű, kőmirigy- |
| kakastaréj-sarkantyúsokkal, vagy állnak a másik űr |
| gyémánt-szívén, mint irgalmatlan sárkánytalpak, tűz-pikkelyes |
| csonthordó-lánc lábujjakkal, fekete kőmozaik úszóhártyákkal, |
| őskőzet-sás karmokkal, büdös kérgekkel, irgalmatlan négy-arcú |
| feje egy újabb űr gyémánthártya-buborék csöndjét bezúzva |
| egy újabb űr tűz-koronái, kék csillagpártái, tűzgyűrűi és |
| lángkürt-őscsigaházai között imbolyog, mert négy arca vala neki, |
| talán négy-ágú feje, egy medve-fej, egy varangyfej, egy lófej, |
| s egy imádkozósáska-fej, s négy fejei fölött véres fekália- |
| hurkákból és kurva-szívekből font korona lebeg vala, |
| árulók, gyávák, gyilkosok, hazugok, tolvajok, ringyók, utánzók |
| szemgolyóival bőségesen és sűrűzve kirakva, ott pislognak |
| a mindörökre szarba-dugottak, az asszonybékák, férfivarangyok |
| és büdös könnyel bugyborognak e véres szar-korona és ringyó- |
| szív-koszorú gőzölgő fonataiban, mint a büdös mocsárba, tószéli |
| rothadás-illatú békalencsekásába a szemgolyókig besűllyedt mirigykakas |
| békák, a mirigyasszonyok, hogy csak véreres kőkéreg-szemhéjuk, aranyfalevél-pupillás, |
| repedezett kőkocsonya-szemgolyójuk látszik ki a büdös |
| zöld latyakból, törzsén vörös szőrfürt-lombozat vala, |
| vörös szőrcsimbók-ing, combjain piros szőrcsimbók-gatya, |
| egyik keze, mint a gorilláé, ráncos piros ősgumikesztyű, kékpala |
| köröm-korongokkal, fekete szőrcsokrokkal, körmei alatt |
| hemzsegő nyüvekkel, férgekkel, pondrókkal, kukacokkal, |
| amelyek néha a körmökre tekeregve kimásznak, vagy pörögve az |
| űrbe hullnak, a galaxisokra potyognak, másik keze mint az Ájtatos Manó |
| fogókarja, zöld pórusos kitinpáncélkesztyűbe bújtatott vállig, |
| a könyök zöld csontgolyója, barna bütyöksisakja egymásba |
| épűlten nyikorog, ha csillaghalmazok között kaparász barna |
| kitinkesztyű-kezével, a kősarló-körművel, alsó karcombja |
| óriás zöld kristályszög-fésűvel, üvegszigony-taréjjal ragyog, |
| mint a végzet, s köldökéből is egy kéz nőtt ki vala, mint a |
| levelibéka keze, óriás mirigyes kocsonyafa vala ez a harmadik |
| kéz, zöld kocsonyaágakkal, ág-végükön véreres-rácsozatú, piros |
| ércsontváz-levélmintázatú óriás cafrangos kocsonyalevelekkel, |
| s vala háta két púppal megáldott, mint a tevének és |
| valának térdei, mint a kazuárnak, és vala irtóztató nagy szőrtelen |
| piros zacskója neki, amely a térdekig lóg le, nagy piros |
| sejtekkel, nagy piros mirigyekkel, nagy piros pórusokkal, mint a |
| kakas vörös mirigyzsák-szakálla, mint a pulykakan lila, fodros |
| mirigylebeny-szakáll-tokája, vala óriás piros erekkel |
| befuttatott piros herezsákja, s abban hatalmas őstojások, |
| hogy úgy nézett ki vala piros herezsákja, mintha két óriás szív |
| lógna piros ütőként piros bőrharangban, s vala fúrkója, mint a tűz, |
| nagy bíbor gumi-csengős pikkelyszárú ősvirág a fekete |
| ősmoha-temető-ágyékból kinőve, mindíg dagadtan, sose |
| hervadtan, ércsomós-sisakú ősbuzogányfejével egy |
| harmadik űr kristályszűzhártyáját betörve itt dagad vala a |
| harmadik űr közepében a galaxis-tűzkoszorúk, őscsillag- |
| korallházak, kékgyűrűs, zöldgyűrűs, aranygyűrűs, vörösgyűrűs, |
| lilagyűrűs csillagok között, mint egy ősállat ősrózsa-feje, mint |
| egy bíbor húsfodor-rózsába ültetett szemlencse-nélküli ős- |
| szemgolyó, s a folytonos gerjedettségben ágyéka forró lucskát, |
| tüzes magvakkal hemzsegő spermáját a csillaghalmazok között |
| sugárban szétlövelli, mint Gilgames bikája, hogy valának |
| azok a Gonoszság Tejútjai, a Megtermékenyíthetőt |
| nem ismerő, sárkányfarkú koponyákkal nyüzsgő tüzes |
| kása-csurgások, halotti ködspirál-folyások, forró halál-szalagok, tüzes |
| Őshalál-bálnafújások, óriás fehér kocsonyabóbiták, s vala hasában |
| iszonyú korgás, végtelen kőhordógörgetés, belében hánytorgás, széldagadás, |
| hogy egyre csak durrog nagy szelekkel, láng köpettel, vér- |
| viharzással, zöld fosással, mert vágyná vala az Ősgonosz, a tehetségtelen |
| Tiszta-rossz, a kurva-kan Királysátán bebüdösíteni a mámoros |
| Mindenséget, a halállal-virágzó Mindenséget, a Mindenségben milliárdszor-milliárd |
| virággal illatozó és virágzó szent, szent, szent Világfát! |
| Jaj, talán a kurva-kan Sátánkirály oldala köpte őt a Földre, |
| a tehetségtelen és kegyetlen Ördögkirály, aki ott áll a Mindenség |
| tengelyében, talán az önmagával oly boldogtalan Ősgonosz gondolta |
| ki őt és hullatta őt az embertől-árva, árva Földgolyóra, a |
| lángoló csillagképek közűl, az őscsillagkép galaxisainak tündöklő |
| gyémántkristályrács-szerkezetű tűz-épülete csöndjéből, |
| talán az Ősgonosz-király egy vad spermacsomója csöppent a |
| párás páfrányvadon közepébe, valami láthatatlan őshüvelybe, |
| valami láthatatlan méh-nyálkahártyába, valami láthatatlan, |
| titkos, titokzatos petére, hogy megtermékenyítvén azt öntudatlan |
| akaratával, az Őspete önmagát önmagával részletekre-osztva embrióvá |
| alakúljon, hogy megvalósúljon a Páfrány-Ősanyában, s titokzatosan |
| megszületvén, s fölfújt gumiállatként emeletmagasra növekedvén |
| ott legeljen, ott vartyogjon, ott zabáljon a párás páfrányerdő zöld |
| csipkeláng-rengetegében, ott ürítsen és ott hortyogjon a zöld |
| őscsipke-csáp-vadonban, a gőzölgő, lucskos zöld-homály-állapotban, |
| hogy keverék keze ujja-bögyei, mint apró sárga, kék, piros, pettyezett, csíkozott, |
| szalagos, foltos, gyűrűs, puha kőmirigykancsó-levelibékák ültek a páfrány-ágon, |
| a szőrös és pórusos és kemény zöld csipkeláng-csillag oldallevélen, ha álmában |
| odamásztak pihegni, mint lüktető kőmirigyrózsa-hasú, mirigybuboréktokájú levelibékák; |
| aztán onnan lassan és végzetesen kivonszolódván, mint egy hatalmas |
| házas őscsiga, kivonszolódván kíváncsian az őrjöngő tiszta, |
| tiszta fényre, a keverék-vadak, zagyva virágok és a könnyű, |
| könnyű könnyű tiszta madarak közé, a tiszta dalt, a dalt, a |
| dalt, a tiszta, tiszta dalt keresse, a virágtiszta-éneket, |
| hogy múltját keresse és önmagát keresse és jövőjét keresse, |
| a bársonykürt-bársonyhangokat, az illatos virágharang-zenét, |
| a tiszta ősi illatfuvolákat fújó szájakat, a párolgó, pórusos, zöld |
| növénypikkelyekből-ragasztott pikkely-hegedűk, arany bibeszőr- |
| vonós zöld pikkelyvonók dallamát keresse, s a növényhegedűt, |
| virágvonót fogó kezecskéket keresse, a tiszta vállakat és tiszta |
| állakat, amik a lepkék pödörnyelveként bepödört szőlőkacs- |
| fejű, hínár-húros pikkelyhegedűket a testhez szorítják, |
| hogy a csipkés és fodros, színes szőr-zsindelyes, lángfoltos, kék- |
| pettyes lepkeszárny-csöngettyűket megkeresse, s a színes porral felhőző, |
| aranypermettel-csengőző csengettyűket szorító ujjacskákat |
| megkeresse, hogy a dal, a dal, a tiszta, tiszta dal forrását |
| megkeresse, hogy a reménység forrását megkeresse, hogy tiszta |
| szép halálát megkeresse, hogy ott ácsorogjon boldogan mosolyogva |
| a szép Reménység virágzó Gyermekfája előtt, hogy bőven és |
| bőségesen kortyolhasson a Reménység édes Gyermekillatából, |
| hogy bőven és bőségesen ihasson a tiszta, tiszta Dal mámorából, |
| hogy a dallal, a dallal, a tiszta, tiszta dallal minden sejtje legtitkosabb |
| közepéig betelvén átitatódjon édes illatokkal, Gyermekdal- |
| virágszagokkal, mint hatalmas éhes szivacs, a tisztaságra-éhes Ősszivacs, |
| megtöltődjék Gyermekdal-ámulatokkal, nem világzajokkal, nem |
| állathangokkal, nem csillag-zúgásokkal, angyalharsonák vad |
| hermafrodita-dicséretével, nem is anyagokkal, az anyag |
| tömegével, rostjával, taknyával, vérével, csontjával, levével, de |
| illatos tiszta Gyermek-fénnyel, az őrjöngő tiszta, tiszta napcsillag |
| lángszívókáitól, tűz-szívócsápjaitól hervadottra és merev |
| keményre kiszívott, kiszáradt támolygó vak Ős-szivacs, s |
| ha már virág-zenével és illatfénnyel, tiszta, tiszta, tiszta, virág-illatú |
| Gyermekdal-mesével egészen betelvék, lénye végig betölteték, |
| hogy teste pórusaiból már pirosan és fehéren és kéken, illatosan |
| kivirágzik a dal, a dal, a dal, a tiszta, tiszta dal, mint óriás |
| korallvárak csipkés és likacsos-peremű kristálypórusaiból a |
| a polipok, hogy ha már dallal, illattal, virággal, az éneklő szent |
| Gyermek-világgal egészen betölteték, s maga is dallal-virágozván, |
| mint Rózsafa, Jácint-templom, Liliom-kastély, Nárcisz-csillag, |
| ott haljon meg a virágzó Gyermekdalok virágzó Ősfája alatt, amelynek |
| hatalmas viráglombja a csillagokig ér föl, ott virágzik a kék csillagok, |
| csillagképek, fényködök, tűzkörök, gyémánt-ősköldökök közt |
| lángolván és illatozván, s szagos és lángzó ősrengeteg-viráglombjai |
| között szakállas istenkék, Medve-apák, Rénszarvas-anyák, |
| Jávorszarvas-fiúk, Hattyúlányok, arany koronás Békakirályok, |
| Huszárok, Katonák, Madár-istenek, Csillag-istennők, Világ-ősanyák, |
| Szárnyas Fény-emberek, Hétfejű Sárkányok, Gólyák, Gilicék, Vándor-fiúk, |
| Gyöngymadarak, Gyöngyös-koszorús Testvérkék, szent Pelikánok, |
| Tündérkirályok és Varangy-angyalok lakozának! Amely ott reng, |
| remeg, rázkódik, lángol a csillagok között, édes virágporfelhőket |
| lövellvén a csillagokra, csillagközti térre, csillagok arcába, |
| orrlikába, a Mindenség kristályrács-szerkezete extragalaxis-ősatomjaira, |
| az ős-rácsközök közti ősfeketeségre, míg szent, szent, szent virág- |
| kelyheiben lepkék, darazsak, méhek, bogarak, madárcsikók, madár-angyalok, |
| csillagcsikók, madarak nyüzsgölődnek zsongva boldogan, virág- |
| porral teleragadt moha-bundával, virágporcsizmásan, virágpor- |
| combzsákosan, virágpor-combgolyókkal, virágpor aranymaszatával |
| teleragadt fejjel, virágpor-álarcban, virágpor-kesztyűkkel, |
| virágporral degeszre-tömött szőrcombokba-épűlt kitin-puttonyokkal, a |
| boldogok. Jaj, ha már gyermekdallal egészen betölteték, mint |
| boldog létanyagával a szivacs, ha már a tiszta, tiszta dallal |
| lényében végig betölteték, az irgalomra-éhes, száraz Ősszivacs, |
| ott haljon meg a virágzó Gyermekfa alatt, emberszívéhez-kapva, |
| nagy csattanással elzuhanva, ott enyésszen el a virágzó Dal-óriás |
| gyökerei fölött, a gyökerek fölött, melyek a Föld Szívébe ágazának, |
| a Föld tűzkristálykocsonya-szívébe, az ősi szent gyökerek fölött, |
| a füstölgő, illatos avarban, ott enyésszen el boldogan és lassan, |
| míg hullanak rá a rengve-rázkódó Gyermekdal-óriásfa arany- |
| hímzéses mohatollai, a megkristályosodott öreg levelek, aranylevelek, |
| gyémántlevelek, kristálykelyhek, eres, árva szirmok, hogy dögletes |
| furcsa testét betemessék. Igen, talán ezért vánszorgott tovább |
| a zöld zsíros kásával befolyt és gyémántszögekkel-kivert, rozsdás vastű-fogsorú |
| inda-csontvázakkal virágzó láthatatlan kő-úton, a dal felé, |
| a dal felé, a tiszta, tiszta dal felé, tántorogva, csipádzva és |
| vakon, piros mohával benőtt apró szemgolyókkal, mint egy óriás |
| vak kentaur-csődör, szeme taknyát csipegetve, dörzsölgetve, vakargatva, |
| ahogy lehetett, furcsa összetett lencsés-gombos-körmös ujjvégű |
| csupa kék ránc, csupa rózsafodor gumibársony-kezével, ment tántorogva, |
| csipádzva és vakon a dal felé, a tiszta, tiszta dal felé, mint egy |
| félbevágott Brontosaurus, a legalább húsz tonna súlyú, aki |
| furcsán és titokzatosan egy ágyékánál elfűrészelt emberféllel |
| nőtt össze valahogy, szinte alíg látható testfelszín-átmenetekkel, |
| egymásba-olvadó bőrözettel, szőrözettel, pikkelyzettel és mirigyzettel, |
| ez a különös-különös arcú Valaki-Valami, különös-különös arcú Vágy, |
| néma vak Vágyakozás, hiszen szőr-álarcos, tétova arcában is vala különös |
| összekeveredettség, mintha vak ember-arca, a bíbor-szőrzetű, az |
| egymásbacsavarodó és egymásba-dagadt piros szakállú és vörös-bajszú |
| ember-arc fehér kocsonya-bársony axolotl-arccal, zöld-piros-kék-lángú |
| gumiálarcos gőte-arccal, sárga-kék-piros-arany-csíkozású |
| mirigy-vigyor béka-arccal, vak piros sziréngőte-arccal lenne |
| összekeverve, s orra helyére, mintha egy rongyos, csipkés, szögletes, |
| hatszögű-cellás darázsházhátú pipabéka-nőstény nőtt volna, a |
| nagy zöld úszóhártyás lábakkal a két szájszögletbe gyökerezve, |
| mint kocsonya-lapulevelek, moha-esernyők, s lágyan lüktető orrcimpának |
| levelibékák nőttek vala pipabékanőstény-orra oldalára, |
| balfelől egy sárga kocsonyalencsevirág-kezű piros levelibéka, |
| jobbfelől pedig egy zöld kocsonyakesztyű-kezű kék levelibéka, |
| dülledett négy arany szemgolyókkal! Ment óriás kő-oszlop |
| lépteivel, iszonyú kőlibaláb-talpaival egyre beljebb a zöld |
| penésszel, lángoló, fodros, csipkés és kékszivacs-kucsmás |
| gomba-őrülettel, zsíros és reszkető zöld lencsekásával, |
| véres fekete növénytajtékkal, virágzó bokrokkal, gomolyag kacsokkal, |
| megkövesedett kígyó-gyökerekkel, vastag aranyszivacs-hömpölyeggel |
| benőtt láthatatlan kővilágba, ment a Vak, az Éhes, a Dalra- |
| szomjas, az Árva, ment tántorogva, tisztán és vakon, egyre |
| beljebb húzva megszottyadott és meglottyadott irgalmatlan |
| kő-másodönmagát az egyre-jobban fölpúpozódó, egyre-magasabban |
| föltornyozódó növényhabokkal, egyre tornyosabb, lángolóbb és |
| csipkésebb lombozattal rengő láthatatlan kő-város ismeretlen |
| közepe felé, egyre-nagyobb vasak, vasgubancok, fémolvadék-hegyek, |
| kőomlás-tengerek, kő-elfolyás-buborékok és kő-olvadás-lepények |
| között taposva és cibálva, ráncigálva emberteste vak |
| kő-folytatását, a sárkánygyík-terhet, mintha egy szűlni-kész, |
| kőkoporsóburkolatú óriás Őstatu húzná kőmozaikhátteknője |
| kőfodros kőszoknya-széle alól földig-lelógó dagadt, pikkelyes kő-buborék- |
| pocakját, s kőmozaik-gyűrűkből fűzött óriás vastag ősfarkát |
| a megdöglött, zölden-izzó növényzettel bevont ősvilágon keresztűl, a |
| kihalt kősivatag vastag növény-szőnyegén, s a sok dörzsöléstől, |
| ütődéstől, föld-visszaütéstől, kő-visszaütéstől kőszagú testében |
| megdöglött vala már a magzat, ott lebeg döglötten a forró |
| anya-lében, a kékeres hártyalabda-méhben, széttárt karokkal, |
| mint a Megfeszített, mint egy kőmozaik-övekkel, kőmozaik-gyűrűkkel, |
| hegyes kőmozaik-sisakkal felöltöztetett kőcsontváz, kőcsontváz- |
| lábai és kőcsontváz-kezei széttespednek, mint kőcsontvázlegyezők, |
| kőkürt-orrlikaiból véres nyál szívárog, s kőgyűrű-farka |
| fölcsavarva, mint egy kaméleonnak. S az óriás Őstatu-anya |
| pedig megy vánszorogva tovább a kihalt, árva világban, |
| megy a kő-belsejű zöld magányban, csiszolva, reszelve nagy tömött |
| pocakjával a földet, a követ, és nem tudja, hogy magzata |
| rég halott már, és nem tudja, hogy halottat cipel, és nem tudja, |
| hogy Holtak-királynője, nem tudja, hogy a halállal terhes, |
| nem tudja, hogy halottat fog szűlni, megy a Halál hasában halállal, |
| megy a Kő-sír halott magzatával, megy az ősi, ősi Kőkoporsó, |
| kő-hasában ringatja halottját, kő-hasában kő-halott lebeg. Igen, |
| úgy cipelte ő is kőzet-másodtestében a virágzó csöndet, a virágos |
| tiszta mámort, mint az ember cipeli halottait szívében, akik |
| ott nyüzsögnek viasz-álarcos fejükkel, gyöngyház-álarcos arcukkal, |
| kristály-álarcos koponyájukkal a szív forró üregeiben, gödreiben és |
| barlangjaiban, mint az őssziget kőlángcsipketaréjos, fehér gyönggyel |
| kirakott halántékú, kék zománcpikkelykesztyűs, sárga |
| pórusos bőrkehely-orrlikú ősgyíkjai, egymásra-mászva, egymáson |
| heverve, míg fölöttük a szirteken madarak nyüzsögnek, szikrázik |
| milliárd tojásuk, a kőfészkekbe rakott, s a tengerig csorog le |
| alvadtan, keményen, zölden, pirosan, fehéren vastag ürülékük, |
| s málladozik az ürülékcsipkefüggöny a tengercsattogás zöld szivacstaréj-őshabjaiban. |
| Csak ment, csak ment, csak ment a növénnyel-behabosodott, |
| virággal-bezsírosodott, virág-ikrával és virágpetével befolyatott |
| kő-omladék-város, kőmálladék-világ világközepe felé, |
| a dal felé, a dal felé, a tiszta, tiszta dal felé, ment lassan, |
| tétován, csipádzva, vakon a zöld növénykásában, fehér |
| ikra-lávában, amely oly kövéren és keményen csurgattatott a |
| láthatatlan város omladékaira és kő-olvadékára, mintha |
| az űrben lebegő Őshal-istenasszony folyatta volna izzó |
| fehér tejét e kőhalálra, mintha az űrben-lebegő Őshím- |
| halkirály öntötte volna ikráját e kőhalál-magányra, mintha |
| a Mindenség aranyhínárai közt vartyogó Ősvarangy-isten-kan |
| folyatta volna spermáját e kőcsontváz-árvaságra, s Ősbéka- |
| istenasszonya csurgatta volna szent kloákájából ide gyöngy- |
| pete-fürtjeit, pete-szőnyegét, mintha a csillagokban fészkelő, |
| csillagdarázsházban lüktető, csillagcementből épített termeszvárban |
| lobogó Ősdarázs-istenbika, Ősméhecske-kan, Őslégy-apa, Őshangya-nőstény, |
| Őstermesz-istenanya petézte és ondózta volna tele rengő tornyokban és |
| reszkető fényes kupolákban e kő-csontváz-maradékot; csak ment |
| tántorogva, tétován, vakon csipádzva egyre beljebb e zöld |
| sivatagban, e szikrázó ikra-pépben, sokszor belesűllyedve |
| térdig a zöld főzelékbe, fehér latyakba, sárga zsírba, |
| kék moha-puhaságba, vad, végzetes lihegéssel, irgalmatlan |
| lassúsággal, irgalmatlan nyikorgással, mintha óriás kőharmonika |
| szólna kő-szelvényeivel összepréselődve, kőszelvényeivel kinyújtózva, |
| mintha kődobon vernének kő-dobverőt, mintha óriás kőhernyó |
| ropogna, recsegne összehúzódva, szétfújódva kőgyűszűs kőhurka- |
| hullámaival, csak ment, csak ment, csak ment iszonyú kő- |
| libalábaival, hurcolva maga után már félig-döglött, alíg- |
| füstülgő, nyikorgó, hömpölygő, harmonikázó szaurusz-másodtestét, |
| a kőkoposóba-zártat, a kőkard-hárfás-taréjút, a kő- |
| harang-farokbojtút, csak ment, csak ment, csak ment, hogy |
| kiserkedett kő-pikkelycsillag lába ujjaiból a vér, kiserkedett kőmirigymoha hasa-aljából a |
| vér, kiserkedett kőgyűrű farok-ostora mozaik-lapjai közt |
| a vér a vad dörzsöléstől, a kőhorzsolástól, kőrágástól, |
| hiszen hasa és farka pikkelyzete kiszakadt, letört és |
| lemállott vala a láthatatlan kő csókjaitól, a láthatatlan |
| kőfogsorok harapásaitól, a láthatatlan kőnyelvek milliárd |
| tüskés ráspolyaitól, lába irgalmatlan úszóhártyáit, a szivacsos |
| és mohos és sejtes óriás kőgumilepedőket átszúrták a kő- |
| agyarak, a megolvadt fém rozsdás agyar-csöcsei, ment hurcolva |
| magával és hurcolva magában fémek rozsdás fésűit, fémek |
| szivacs-koponyáit, vasak csontvázát, rugók korrózió-penészes |
| csigaházát, egy kihalt világ maradék-szégyenét, egy elégett világ |
| kő-csorbulás-vázát, kő-buborékolás-iszonyatát, egy megsűlt világ |
| elszenesedett kőzeteit és elszenesedett fém-alkatrészeit, csak |
| ment a dal felé, a dal felé, a tiszta, tiszta dal felé, egyre közelebb |
| a dal kő-fészke felé, a szivacsosra kiégett kő-húsú Kő-anya |
| kő-csontváza felé, amely ott fekszik valahol nem is oly messze |
| már e zöld sivatag, e fehér ikra-sír közepén, a Kőanya- |
| csontváz felé, amelynek méhében a Virággyermek énekel, mint |
| kőcsontvázbuborék-kupolából, kőgerendatorony-magányból, |
| kőpillér-árvaságból épített, zöld, szőrös és lángoló növényzettel és |
| virágzattal benőtt templom közepén, ott ül a Gyermek, teste |
| fonva virágból, koponyája kötözve virágból, keze virág, lába |
| virág, szeme virág, füle virág, vesszője virág, szája virág, haja |
| virág, ott ül a Virággyermek, a virág-hangú, a virág-tekintetű |
| és virággal-virágzik, virággal-lélegzik, virággal-könnyezik, |
| virággal-énekel. Ott ül a Virággyermek és várja őt, ott ül az |
| óriás kőszivacsbuborék-anyahas közepében illatosan, tisztán, |
| lángolón és énekelve várja őt, a gyötrelmesen vonszolódót, |
| a haldokolva lassan közeledőt, aki jön már tántorogva, |
| csipádzva és vakon, jön mint a Halál a halálban, jön |
| a haldokló Halál-fiú, a Halál-nemzette Ember-Kő-Iszonyú, |
| jön a Tűzhalál Egyszülött-fia, jön a Tűzözön Kentaur-magzata, |
| az Ember-Sárkánygyík Vetemény, jön a haldokló Remény, jön |
| a Nemzette-Reménytelenség, jön az Akarta-Bűn, Akarta- |
| Kevélység, jön a Szörny-Újvilág Szörny-Butája, jön az újra |
| fölmagzott Földgolyó Ember-sárkánybikalánya, jön az Új Élet |
| titkos szép Csunyája, jön a Tűzondó-Halálpete-Társulás vak |
| Hermafroditája, jön a Bűnhődés legocsmányabb Virága, |
| jön az élettel újra földagadt Földanya egyetlen óriás Teremtmény- |
| Csudája, jön az újra-virágzó Földgolyó legtitkosabb Árvasága, |
| jön tétován, tisztán és vakon, s nem látja, hisz vak, vak, vak |
| szegény, nem látja, hogy itt-ott, ahol kőpikkelycsillag-talpával, vagy kőostor-farkával, |
| vagy farka kő-tövis-harangjával a vad növényzetet, a tébolyúlt |
| virágzatot elkotorta, vagy kitépvén vak lépteivel, a kőről |
| elsodorta, hogy ott a kőben, a pórusos hatalmas kőlepényben, |
| az óriás szétfolyt kőlencsében valami felső testéhez hasonló |
| rajzolat fekete csipke-alakja, kristályfodor-halálsalakja |
| virágzik, hogy ott a kőbe-sűlve emberforma látszik, mint ős- |
| palába a rákok, szitakötők, halak, madarak szénrajzolat- |
| váza, mint ősbuborékos kőmagányban az őshal széncsipke-mintája, |
| hogy ott a kőben, a pórusos tiszta kőben, az óriás kőlepényben |
| egy ember vala úgy belesűlve, mintha egy ember-árnyék lenne |
| a kőre sűlve, nem, nem is árnyék, de maga az ember, hiszen |
| ahogy fekszik a kőben föloldódva hanyatt, látni a fekete |
| kőcsomóvá dermedt mirigy-láncokat, a bőr recézetét, mintázatát |
| a kőben fekete háló-árnyék-alakban, s külön a test pórusait, |
| a kiégett szőrszálak fekete kőbuborék-üregeit, a szétcsapott |
| tenyerek ráncát, az orrlikak, szemhéjak, szájcimpák, fülcimpák |
| pórus-tengerét, likacs-sivatagát, a kiégett szempillák |
| kőlikacs-koszorúit a szemhéjak peremén, az arc kőpórus- |
| álarcát, benne a szemek, a száj, az orrlikak széngyűrű-rajzolatát, |
| s külön a test közepén a kőbe-sűlt szívet, mint valami póruscsipke- |
| ősárnyék-virágot, mint egy pórusos fekete kőmirigy-csomót, |
| megkövesedett csipkeszalagos és buborékszirom-gyűrű-virágos tengeri dinnyét, |
| összezsugorodott kőgyűrűcsigolya-csokrot: tengeri liliomot, mint egy |
| emberszív kőbesűlt eres árnyékát a szénrajz-csontváz-mellkas |
| közepén. Nem látta, hogy a kőre sűlve és a kőbe sűlve úgy |
| feküdt ott az ember, az ember szénrajzolat-váza, a fekete |
| kőbuborék-szövet-emberalak, szétvetett karokkal, kőpóruskesztyű-kezekkel, fekete |
| kőpórus-szövedékből kimetszett árva arccal, kőbe-sűlt ágyékkal, |
| kőszivacs-kesztyűvé változott lábakkal, függve szinte a kőben, |
| ott csüngve a lepénnyé-olvadt kőmezőben, mint kínhalála |
| után, az ecet, a spongya, a végső ordítás után, mint a veres |
| szakállba véres nyál-szívárgás, buborékos kék tüdővérhányás, csomós zöld epe- |
| hányás után, a végső, végső sikoltás után a kereszten a |
| Megfeszített. De jaj, mit látott ő az Elvégeztetett Világból, |
| a Kínhalálból és a Kínhalál-utánból? Mit látott ő a |
| Tűzhalálból és a Tűzhalál-utánból, mit látott ő, mit |
| láthatott a Tűzözön után? Mert amíg látott zöld homályban |
| élt, mert amíg látott fényben vándorolt, nem látott mást, |
| csak zabálni-valót, amit csipkedve, levegőt-legyezve elfogott, |
| és szájába gyömöszölt vala, fejébe gyömködött vala mohón, a |
| rózsafodorcimpás-csigabigaszájkocsonyafodorszoknyás-vaginaszájúba, |
| míg nyálasan örvénylettek húsrózsaszája rózsaszeplős, kékpettyes, májfoltos szirmai! |
| Mert amíg látott, csak a bekapni-valót látta, a nyüzsgő, |
| röpködő, hernyózó, vonagló, ugráló, mászó, lebegő, remegő |
| fölfalni-valót, a sikítozót, puffanót, vartyogót, visongót, |
| vergődőt, menekülőt látta, a fuldoklót, ujjai között taknyos péppé- |
| málladozót, véres mirigycafattá-durranót, nyálmézes púder- |
| maszattá, szőr-ragaccsá, pikkely-latyakká szétdörzsöltet és |
| szétolvadót, és nem látta vala még a csillagokat sem, a virágzó |
| égitesteket sem látta vala, mert az égre föl sose nézett, hiszen |
| nem is nézhetett nagyon, az égre arcát sose fordította, hiszen |
| a párás, lucskos páfrányerdő magasan rezgett és beszélt fölötte |
| hegyes zöld lángcsipkéivel, zöld zománcból kalapált csipke- |
| lándzsatollaival, pórusos zöld fémlapokból kivágott csipkepajzs- |
| özönével. Mert amíg látott, a fényt látta csak, nem a lét |
| milliárd alakját, neszét, szerelmét, szégyenét, nem látta az |
| apró szörnyeteg-nyüzsgést maga körűl a fényben és a fény alatt, |
| nem látta hemzsegő boldog-boldogtalan szörnyeteg-környezetét, |
| a tisztákat és az összenőtt vadakat, az egymásba-bonyolódott, |
| szétválaszthatatlan alakzatokat, összenőtt más-más akaratokat, |
| a virágokat és a virág-irgalmakat, az üvegvirágzó árva |
| imbecillis-csordát, az átlátszó üveg-torzakat, az üveghólyag- |
| üvegcsipke-üvegláng torzókat-elburjánzókat, akik úgy |
| álltak ott lassan tátogva, libegve a fényben, az őrjöngő |
| tiszta, tiszta fény óceán-tömege alatt, mint a mélytengeri |
| virágállatok, mint a tengerfenék állat-virágai, a tengeri rózsa, |
| tengeri liliom, viaszrózsa, kocsonyafodor csápjaikat lassan hajlítgatva, |
| tekergetve, fodrozva, száj-rózsafejüket bíboran szétnyitogatva, |
| tapogató-csillagkarjaikat egymáson csúsztatva, tekergetve, a száj |
| mirigyrózsa-öble felé koronásan visszahajtogatva, |
| egész gyomrukat a kitágúlt szájnyíláson át vérhólyagosan |
| kizsákozva, hogy zsákmányukra lassan ráhúzódjanak, mint |
| lángfodros rózsafej a kis, nyálzó csigabigára, aranyos |
| virágbogárra, nem látta őket, az üveghólyagfa-üvegcsipkeláng- |
| idióta-merengőket, akik úgy álltak ott merengve, virágozva, alíg- |
| moccanva a fény őstömbjeiben, mint a tengeri zsákállatkák, |
| a mészháló-szitakesztyűk, a mészrács-szövet tőgyek a kövekre |
| nőve, hogy a vízből, a fényből az életet kiszűrjék, hogy a vízbe, |
| a fénybe a halált kiürítsék. Mert amíg látott, a fényt látta |
| csak, a dal, a dal, a tiszta, tiszta dal felé vezető fény-utat, |
| talán a hang fényeit, talán a fény hangjait látta vala, amíg |
| láthatott, nem a fát, virágot, madarat, bogarat, nem, nem, |
| a könnyű, könnyű, könnyű tiszta madarakat, nem is a |
| csoda-szemű bogarakat, nem is a bogarak különös, különös |
| szemét, csak egyszer a csigabigaszitakötőimádkozósáska |
| óriás két, sejtes kristálybuborék dupla szemsisakját, az izzó zöld |
| szemlencse-cellaablakok tükrében arca többezer törpe mását, |
| mielőtt végleg megvakúlt! Jaj látón is vak volt szegény, vak, |
| vak, vak Buta, és vakon se látta a Mindenség szívét, a |
| Föld tűzkocsanyarózsa-méhében lakozó Tűzkristály-fiú |
| mellének tüdőszív-levelét, nem látta milliárd-szemű virágzó |
| állat-környezetét, nem látta vala, hogy hányfajta szemmel |
| néz a Földi-létezés, hogy hányfajta szemmel néz vala a |
| virágzó anyag önmagára és a világra. Ó szemek, ó gyönyörű |
| szemek, ó csodálatos kegyesek, tiszták, könnyesek, könnytelenek, |
| ó szemek, szemek, szemek, óh áldott, áldott szép szemek, |
| az áldott, áldott, áldott anyag Legszebb Virágai! Ó, szemek, |
| szemek, szemek, Csoda-virágok, kristálykelyhek, kristályláng- |
| kévék, csodakristály-kupolák, könnyes üvegrózsák, fekete-bibéjű |
| tűzliliom-kocsonyák a koponyában és a koponyán! Ó, szemek, |
| szemek, szemek, mámorosak és végzetesek, igézetesek és ígéretesek, |
| megváltást-igérők, halált-hozók, könnyükkel-titkosak, |
| fényükkel-átkozók, lángjukkal-adakozók, ragyogásukkal- |
| robbanók, homályukkal-dideregtetők, aranykulcsokkal- |
| kérdezők! Ó, szemek, szemek, ó, szemek, szemek, titokzatos |
| őskristálycsomók, állati láng-kupolák, üvegviolák, tiszta |
| kocsonya-kelyhek, ó, állatüveg-koponyarügyek, koponyák tömött |
| kristálykelyhei, koponyák üvegtestű bársony-rózsái, homlok- |
| alatti állatásvány-kürtök, homlokokon ülő csillagikra-fürtök, |
| homlokok gyémánt-szedrei, kristálymálnái, kék szőr-álarcok piros |
| ikra-rózsái, aranyálarcú szőrkoponyák kék kristálymirigy-uborkái, zöld |
| moha-arcok piros gyöngy-mozaik-tányérai, kék moha-álarcok |
| arany-mozaik-szemkoponyái, piros arany-állkapcsú mohakoponyák lila |
| kristálykelyhecske-tűzcsokor-kupolái, zöld húskristályrózsák a |
| szőrkoronás kék csont-álarcokon, piros mirigyrózsák a zöld |
| mohás kitin-koponyasisakokon, kék napraforgó-tányérok a |
| rovarcsont-csőrsisak-lovagfejeken, hatszögű sejtrácsozat- |
| felületű vastag gyöngy-korongok a zöld csontszív-fejeken! |
| Ó, szemek, szemek, szemek, csoda-virágok, csodásak, kegyesek! |
| Ó, szemek, pondrók, lárvák, álcák, embriók, magzatok szemei! |
| Ó, állat-embriók, madár-embriók, hüllő-magzatok szemei! |
| Ó, kétéltű-magzatok, békalárvák, szitakötőlárvák, szúnyoglárvák |
| szemei! Ó, csoda-virágok, csoda-árvák, csoda-lángok, csoda- |
| kocsonya-harangok, csoda-rózsák, csoda-csillagok, csoda-lámpák! |
| Ó, szemek, szemek, szemek, fölnyílók, ragyogók, lángolók, virágzók, |
| ó, kihúnyók, elhomályosodók, kilángolók, eltaknyosodók! Ó, |
| gyermekek lassan-kifejlődő szemei az anyaméhben, ó gyermekek |
| félig-nyílt csillag-rózsái az anyamagzatburok forró őslevében, ó |
| csecsemők megszületés-utáni szemei, a rózsataknyosak, a magzat- |
| mézesek, az összeragadt aranycsillagosak, a tiszta, tiszta kékek! |
| Ó, haldoklók szemei, lázaranyrózsa-remények, a Fojtó Angyalt, a fojtó Halál- |
| angyalt-látó tűzliliom-szegények, aranypettyes, aranysündisznócskás, |
| arany-gesztenyetokocskás barna bársony-márvány-árvaságok, |
| óriás koromkoronggá kitágúlt pupilla-temetők, korom-kutak, |
| amelyekbe belehúll a világ, mert a retinán-ülő Tűzangyal két |
| lángpikkelykesztyűs kezével a világot behúzza, mint az aranykoronás |
| Varangykirály a Zöld-királyt zöld szakállába kapaszkodva a kútba, zöld |
| szakállát kocsonyavirág-kezeivel megmarkolva, húzza, húzza, húzza |
| a Tűzangyal a haldokló szemébe a világot, a tárgyakat, a lényeket, a |
| dolgokat, a zöldeket, a lángot, a csillagos eget, mint gyűrt, |
| aranycsillaggal-hímzett terítőt, hogy utána csak a fekete üresség |
| marad! Ó, haldoklók verejtékálarcban ülő zöld kristálybéka- |
| szemei, ó, haldoklók izzadtság-koponyában ülő aranygyökeres |
| márványgolyó-szemei, a zöldek, a kékek a feketék, barnák, |
| az ezüstmoha-színűek, az arany-hervadás-lángúak! És ó, |
| jaj a halottak szemei, a halottak árva, árva szemei, amelyekre |
| jégkesztyűs kezét az Elmúlás helyezte, jég-ujja hegyével |
| lángjukat dermesztette, ó zölden-elkásásodó lencse-ragyogások, |
| zölden elpépesedő kristály-lobogások, kéken eltaknyosodó kocsonyák, |
| hártyák, üvegek, zöld penésszel betokosodó üvegolvadék- |
| remegések, ragyogás-maradék-reszketések, a sárgán |
| elfolyósodó szemlencse-magányok, zölden-begombásodó |
| kocsonyagolyó-virágok, a fehéren elpenészedő üveggolyó-talányok, |
| zöld bomlások, kék szívárgások, füstszínű buborékolások, |
| lila bugyogások, piros bugyborgások, zavaros, zagyva üvegláng- |
| elfolyások! Ó, halottak csönd-szemei, mikor az ideghártya bíbor, |
| eres üst-fenekéről lassan kinő a homály-lencsefa, a zöld-takony |
| pikkelyfácska, nő, nő az üvegtestben kövér pikkelytörzsével |
| vala, s áttörve a szemlencsén a szemgolyó véreres felületén elterűl |
| pikkelylombjaival, mintha kék pikkelyharangot húztak volna a |
| szemekre, mintha zöld pikkelykocsonya-szoknyás angyalok |
| ülnének vala a titkot-hallgató szemgolyókra, a Bomlás, az Erjedés, az |
| Elgázosodás, a Rothadás, az Elkásásodás Angyalai! Ó, |
| halottak szemei! Óh Apám aranycsipkekráteres, arany-liliom- |
| kelyhes kékmárvány-szemgolyói a Ravatalon, a mosolytalanok, |
| a vissza-nem-nézők, a magamra-hagyók, a csipkevirágos szemfedő alatt |
| kéken zománcosodók, a titkosak, a búcsútlanok, az árvák, a |
| minden-titkot-tudók, az érthetetlenek, a rejtelmesek, ó, |
| Apám szemei a lezárt koporsóban, ó, Apám szemei a föld |
| alatt a koporsóban, ó Apám félig-nyitott szemei a sárga, esőbuborékos, |
| esővert föld alatt! Ó, Öcsém kis kék sziromzsák szemei a |
| koporsóban, az aranypettyes kék viaszgolyók, az aranyrepedés |
| szélű koromlencsével áldott kék zománc-csillagok véreres fehér |
| bársonygolyóra ragasztva! Ó, Nagyanyám szemei a koporsóban, |
| az elpépesedő zöld hólyaglángok, a csupa-pórus, csupa-ér, csupa |
| sejtszögletesség zöld habgolyók, zöld szivacslabdák, a |
| Halál legszebb kincsei, a Halál legszebb gyöngyei, a Halál |
| legszebb könnyei, foszladozó zöld lánghólyagok, amelyekre |
| zöld-lencse talpú zöld zománckristály légy szállt, míg el nem |
| zavartam onnan egy sárga rózsával, amelyekre zöld |
| szivacskorongpárna-talpú zöld kristálymoha légy szállt, |
| mintha a Halál Angyala lenne ő, döglégy mohakristály- |
| testévé varázsolódva! Ó, holtak szemei szívünkben és a |
| föld alatt, holtak tág-kásásodású szemei, holtak kék |
| mirigyzsákocskákból kidermedő szemei a föld alatt, a |
| szemfedő alatt, a koporsóban, amelyeket már a bomlás zöld |
| füstje se bánt, a rohadás kék gőze se bánt, az erjedés |
| sárga ködláza se bánt, a gázbomlás kék buborék-esője se |
| bánt, a kék halál-lángok sziszegő kard-ütése se bánt! |
| Ó, holtak szemei szívünkben! Mert úgy hordjuk szívünkben a |
| holtak szemeit, mint a Mindenség a csillagkását, tűzfürtöket, |
| csillagszemgolyó-koronákat, jaj, a holtak szemei szívünkbe |
| valának úgy belenőve, mint a gyíkok fejtető-szemei, szívünk |
| halottak szemével vala kirakva, mint gyönggyel az azték |
| halál-álarc, mint gyönggyel, ékkövekkel az áldozati koponya. |
| Ó, Holtak szemei, jajtalanok! Ó, Élők szemei, Csoda-lángok, |
| Csoda-álmok, Csoda-remények, Csoda-zivatarok, Csoda-csöndek! |
| Jaj, hogy tudta volna ő, a vak, vak, vak Ősi Vakság, hogy |
| látta volna ő, a vak, vak, vak Tudatlanság, hogy tudta volna ő, |
| hogy látta volna ő, hogy hányfajta szemmel lát az anyag, hogy a |
| gyönyörű, gyönyörű testekben a szemek, szemgolyók hogy virágzanak! |
| Hogy üveglencsésen kidomborodó sejtjükkel látni akarnak még a |
| növények is! Hogy a protozoák, galandférgek, szívóférgek, medúzák, |
| zsinórférgek fényérzékeny plazmájukkal néznek, hogy különös, |
| különös fényérzősejttel lát a giliszta, hogy iránylátó-szemekkel |
| látnak a férgek, lándzsahalak, örvényférgek, gödörszemmel a |
| puhatestűek, hogy fénylátó szemmel néznek a medúzák, |
| pontszemmel a rovarok, rovarlárvák, mozaikszemmel a |
| rovarok! Hogy képlátó hólyagszemmel néznek a soksertéjű |
| gyűrűsférgek, a lábasfejűek, gerincesek! Ó, Gerincesek szemei! |
| Ti tökéletesek, ti belső-lángúak, ti csillag-álmúak! Szemlencse- |
| helyváltoztatással látó halak, akkomodációs-szemlencséjű kétéltűek, |
| s ti, a szemlencse-domborúságot szabályozni képes hüllők, madarak, |
| emlősök, gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű vadak! Ti szárnyasok, |
| uszonyosok, kocsonyazászlós-farkúak, tőgyesek, emlősek, patások, |
| körmösek, csőrösek, karmosak! Jaj, a szemek micsoda gyönyörű lánca |
| épűlt az időben és az anyagban, hogy lássa önmagát az eleven |
| állati lét és lássa a világot, a szem-alkatrészek micsoda |
| gyönyörű társulása és közös megvalósulása virágzott és virágzik |
| a létben, virágzott az ember előtt, virágzott az ember idejében, |
| s virágzik az ember-idő után, és hányfajta szem porhanyósodik |
| a földben az alakulás-kezdet óta, mint egy óriás, |
| fordított, a föld tűzkocsonya-szíve felé nőtt Ősfa |
| milliárd gyümölcse, virága! Ó, az egyszerű látósejtek, amelyek úgy |
| ülnek a kutikula alatt, a pigmentsejtek között a hámban, mint |
| kék idegrost-szárú zöld-piros bibék! Ó, az egyszerű pigment- |
| kehelyszemek, melyek, mint a kék idegrostszárú pórusos rózsaszín |
| hajókürtök hajolnak a fény felé, az érzéksejt az idegszőr-kehely- |
| koronával és a vakuolával, a sejtnedvekkel telt üregekkel a |
| pigmentsejt-sisak alatt! Ó, az összetett pigment-kehelyszemek: |
| amelyekben a szőrkorona-kürtvégű piros látósejtek az epidermis alatt |
| egymásba-fonódva a pigmentkehely-hám-szemkoponyabuborékba úgy hajlanak, mint |
| kékszárú, kristálykefekorona-kürtszájú tűzliliomok remegve! Ó, ti |
| gödörszemek, ti csigák szemei, akik úgy ültök a cornea-sejt- |
| buborékban, mint tojásban a tojássárgája, idegrost- |
| kehelycsészében, amelyekből a szőrfejű látósejt-amőbák |
| tekeregnek a szemlencse felé, mint az Apostolok feje fölött |
| a lángok! Ó, ti pontszemek, lárvák, bogárlárvák pontszemei, |
| holt szívünk lárváinak pontszemei! Ti kitinlencse-sisakú |
| állatvirág-kelyhek, sejtes-szerkezetű üvegtest-szirommal, kehely- |
| belső-fésű érzőpálcákkal, amelyek a belső kehelylángtaréj- |
| látósejtekből ágaznak kifelé! És ó, ti csodák, ti szent csodák, |
| ti kitin-csodarózsák, ti kitinlencse-sejtszövetség-kupolás |
| csoda-virágok, szemlencse-kalászos kristálykéve-álmok, |
| kristályrózsával-benőtt pigmentsejt-kürtök, amelyekben |
| látósejt-szárú kristálykúpok szoros kévekötege ragyog, mintha |
| darázspapírház-rózsa hatszögű sejtcelláit lefejezett kristály- |
| darazsak töltenék be kristálykúp-potrohukkal, kristálytestük |
| izzó tömegével! Ó, ti rovarkoponyák izzó szent gyémánt-napraforgó- |
| tányérai, tűzikrás rózsatányérok, gyémánt-ikrás zöld korongok, |
| gombák, turbánok! És ó, ti hüllők, halak, kétéltűek, |
| madarak szemei, ti lángoló csoda-hólyagok, csoda-buborékok, ti fénylő |
| kocsonyahólyag-almák, hólyag-körték, ti golyó-szemlencsések, ti |
| korong-szemlencsések, ti üvegtestesek, ti szemcsarnokosak, |
| ti ideghártyásak, inhártyásak, szaruhártyásak, érhártyásak, szivárvány- |
| hártyásak, idegrostosak, fésűnyúlványosak! Jaj, emlősök |
| szemei, ti könnyesek, ti vigyázók, ti rettegők, ti álmosak, ti |
| bársonyosak, ti tétovák, ti rózsa-lángúak, ti arany-kehellyel |
| lángolók, ti gyémánt-kulccsal-titkosak, ti zöld |
| moha-levéllel benőttek, ti titkos-akaratúak, ti elmondhatatlan- |
| bánatúak, ti belső-gyásztól fátylasak! És jaj, és jaj, és jaj, |
| ti Emberszemek! Jaj, ti gyönyörű emberszemek! Jaj, te gyönyörű |
| Emberszemek Virágzó Világfája, amit sose láthatott szegény, |
| hiszen nem volt körötte Emberiség, hiszen csak ő vala az Emberiség |
| kétszer-múlttal-összenőtt korcs maradéka, hiszen vala ő |
| emberteste részleteiben inkább axolotl, sziréngőte, béka, mint |
| ember, vagy ember-maradék, s a föld alá sem láthatott szegény, |
| mert halandó nem láthat le a halálba, halandó a halál |
| múltjába nem nézhet, halandó a halál Ősfáját nem látja, |
| amely fordítva nő a földbe befelé, gyökerei, a láthatatlanok, |
| a csillagokba nőve, törzse a Föld rétegei közt az őstűz- |
| anyaméhig ér le, ágkoronája a föld alatt az egész Föld- |
| golyót benőtte, s valának ága bokrai, mint a kő-erek, |
| és vala a Földben széthálózott és szétbokrosodott ágazata, |
| mint az Ember-szemgolyó érhálózata, mint az emberszem |
| középső burkának vastag értőcsomókból gyökerekkel szétkelyhező |
| erei, amelyek az íriszben egyre sűrűsödnek, s a szemlencsét úgy |
| fogják koronásan és koszorúsan és ércsipke-korongosan körűl, |
| mint virágkelyhet sejtérhálózat-kelyhe az illatos, árva |
| virágkehely-csöndet, vala ághálózata oly csipkésen és csipkesejt- |
| bozontos özönben a földben, mint az episcleralis érfonat az |
| emberi szemben, mint az írisz érháló-buborékja, s azon belűl, |
| az Ősfa-ágazat minden pici része is vala oly bonyolúlt, mint az ember-szem |
| ideghártyájának egy tömbszelvénye, amelyben, mint kocsonyás zöld |
| üvegkockában, egy hatszögű sejtekből épűlt kockalap, s a felső üveglap |
| között függőlegesen piros ideghólyagláncok, ideghólyagfürtök, ideg- |
| hólyagcsövek, hálóbokorgyökérzetű kék ideghólyag-lopótökök, |
| idegcsomócska-kelyhekből ideggolyóforgók függőleges hálózata és |
| vízszintes gyökér-esernyőzete ragyog. S valának lombkoronája |
| csönd-szivacsának titkos mélyei, rejtelmes mélységei, mint a szemtükri kép |
| érhálózatos vérkorongja, az érhálózat alatti sárga Papilla |
| nervus opticival, a Macula luteával, a Fovea centralissal, |
| és valának lombja levelei pillás és pillátlan szemhéjak: állatszemhéjak, |
| madárszemhéjak, emberszemhéjak, kétéltű-szemhéjak, hüllőszemhéjak, |
| őslényszemhéjak, sárkánygyík-szemhéjak, emlősök szemhéjai, |
| s valának tündöklő virágai és gyümölcsei: szemek, állatszemek, |
| rovarszemek, madárszemek, halszemek, lárva-szemek, féreg- |
| szemek, kétéltű-szemek, hüllő-szemek, őslények szemei, |
| lepkeszemek, madársárkánygyíkok szemei, ősemlősök és ősmadarak |
| szemei, gyíkhalak szemei, páncélos Őskanok szemei, kőgyűrű- |
| öves Ősasszony-állatok szemei, taréjos Őskocsonya-torony-csipogók szemei, |
| kék-piros-sárga-arany-zöld gumilángfoltos Ősgumibársony- |
| kocsonya-templomok szemei, kék gumikocsonyaharang-orrlikú, |
| piros gumiláng-szügyű, aranypettyes-kékpettyes-violapettyes-tűz- |
| pettyes-türkízpettyes óriás Kocsonyagumiláng-állatharangok szemei, |
| a kék-kocsonyakezűeké, a piros-kocsonyakezűeké, az arany-kocsonyakezűeké! |
| Ősdenevér-madárhüllők szemei, és emberszemek! Mert |
| ez a Föld őskocsonyatűz-szíve felé nőtt halál-fa a Virágzó |
| Szemgolyók Fája, a Halottak Szemgolyó-fája, vala ez a |
| mérhetetlen ős-fa a Szemgolyó-Halálfa, a Szemek |
| Hervadatlan Halálfája! Jaj mit tudott ő, mit tudhatott a |
| Szemek Virágzó Virágfájáról szegény, mit tudhatott szegény vak, |
| vak, vak Buta a szemekről, a csodásakról, a gyönyörűekről? |
| Mit tudhatott arról szegény vak, vak, vak Buta, hogy hányfajta |
| kicsi ablak nyílik az állatszemekből a világra, a szerelemre, a |
| halálra, hogy a pupillák, a csodálatos pupillák hány alakban |
| virágzanak a szemekben? Ó, pupillák: fekete bajusz-alakúak, |
| fekete ökörszarv-alakúak, fekete hurka-alakúak, fekete |
| lencse-keresztmetszet-alakúak, fekete gomba-alakúak, fekete tégla- |
| alakúak, fekete levél-alakúak, fekete madárfej-alakúak, fekete |
| kérdőjel-alakúak, tüskés fekete üst-alakúak, hajlott hernyó- |
| alakúak, fekete hullámvonal-alakúak, fekete kagyló-alakúak, |
| fekete szügy-alakúak, fekete csöcs-alakúak, fekete fog-alakúak, |
| fekete kehely-alakúak, fekete gomb-alakúak, fekete gyűrű- |
| alakúak, fekete holdsarló-alakúak, csipke-fejű fekete golyó- |
| alakúak, fekete lándzsahegy-alakúak, fekete lándzsa-él-alakúak, |
| fekete dárdatoll-alakúak, fekete spóra-alakúak, fekete kalap- |
| alakúak, fekete szív-alakúak, ősászka-alakúak, őshernyó-alakúak, |
| ötgolyós lepény-alakúak, török holdsarló-alakúak! És ó, ti |
| íriszek: pirosfoltos-pirospettyes szürkék, aranyléces mályvák, barna |
| szivacskorongok, piros-sárga gyűrűfoltok, lukas barna tányérok, ó |
| íriszek, zöld-piros márványlapok, aranybarna érfodros gyűrűk, zöld |
| hólyagkoszorúk, lángfodros zöld márványcsipkegyűrűk, arany- |
| szalagos zöld lepények fekete ágacskákkal, lila ércsillagháló- |
| korongok, zöldsárga márvány értányérok, kék csipkehálóterítők |
| piros erekkel, aranycsipketányérok piros gyökerekkel, fekete- |
| napcsillagú-piros-lángkörtarajú-napkilövellés lángcsillagok, ó, íriszek, |
| két zöld mohaköves barna kalapok, szürke tányérban |
| barna cincérrágta facsipke-koszorúk, mohazöld hernyós levelek, |
| békazöld sejtkristályperemleveles övek, fehérmárvány-feketemárvány- |
| gömblapok, aranyfákkal-benőtt kékmárványcsillagok, aranytányérok |
| barna rece-hálózat-tömeggel; kopasz fekete fákkal, füstölgő |
| kupolával benőtt aranyhasú szürke gömbegek, zöld pálmalevél- |
| fonatkoszorúk: bennük csipkés aranylevél, fehér koszorúban |
| vérkerités-koszorúk, aranykorongok ércsipkemintázat-koszorúkkal, |
| azokban vércsipkehálógyűrűkkel! Jaj, íriszek és jaj szemgolyók |
| mélyei, ti titkosak, ti rejtelmesek, ti sejtelmesek, ti |
| csodásak, jaj csodálatos fundusok: érhálófákkal benőtt, |
| aranytüske-körsugaras aranyhernyó-napcsillaggal ragyogó kék |
| alapok, piros pórussivatagok ezüst napkoronggal, fekete kristályszeder- |
| kristályküllőcsillagos piros, kék alapok; zöldpettyes, aranypettyes |
| zöld szigetek, hócsillag-köldökűek, a hócsillagban zöld rája lebeg; |
| bíbor-ezüst kristálycsillagúak, rózsaszín napgyűrűvel, a nap |
| hasában lila csipkelevél, abban barna szarvak; világoskék |
| ősterek, bennük fehérsugarú fekete csillag; fehérpettyes májfoltok, |
| bennük fehérküllős kristálycsillag, rózsaszín fénygyűrű fehér nap körűl, |
| amelynek fehér kovatűkoszorúja világít, drapp bársonyalapok |
| fekete-embriós fehér tojással, mésztűküllős rózsalapok piros hasítékú |
| fehér vaginával; fekete-köldökű fehér oltáriszentségtartós rózsa- |
| szivacslapok hóbelű piros pálcikákkal, és ugyanazok a hótányérban |
| fekete integetős-rákkal, és piros és kék és lángfodros és szürke és |
| zöld és vérhernyós szemfenekek fekete bojt-állatokkal, fekete |
| hernyókkal, fekete kacs-csavarokkal, aranyküllő-koronás fekete |
| csigaházakkal, fekete ősbolhákkal, zöld csíkokkal, zöld gyűrűkkel, |
| piros pontokkal, piros korongokkal, mintha lángörvényeivel, |
| lángtekergéseivel a napot látnád; és még-titkosabb korongok, |
| még-rejtelmesebb alapok, a csoda-csoda-fundusok, a lét- |
| remények, a rózsahabosak, a vérszivacsosak, a vérhernyókoszorúsak, |
| amelyekben kristálysugaras fehér tojás, milliárd gyökérhajú ércsipke- |
| hernyó, kristályküllőkoszorús szedercsíra, ércsipkefás, |
| ércsipkeszárnyas fehér nap lakik; és még-titkosabb, még- |
| rejtelmesebb fundusok: kristálytojásos ősmárványlapok, |
| rózsaszín pórusszivacsok fehér napkoronggal, fekete-pórusos |
| aranytányérok piros ércsillagpókkal, piros kígyókarú-csillag- |
| hálójúak, piros radiolária-nyúlványokkal benőtt sárga csillag; |
| májszínű márványtojások aranytojás-embrióval, piros gyökerekkel |
| befutva, piros gyökérfák sárga-zöld mohakorongon lapúlva, |
| aranyszivacs-napkorongok fekete levelekkel, piros láng- |
| robbanás-gyökerekkel, s mint valami akvárium: zöldpettyes zöld szivacstányér, |
| amelynek közepéből, a fekete gyökérszivacstojásból, |
| a szürke ősezüstkeféből két egymásbafont rubintfa nőtt ki, a |
| zöld szivacslapra lógó gyökér-ágakkal, hatalmas bíbor gyökerekkel, |
| melyek az ezüstkefe szőrsörényébe nőnek, egész a |
| fekete pettyhalomig! Jaj, mit tudott ő a szemekről, a |
| különös titkos koponya-istenekről, mit tudta ő, a vak, vak, |
| vak árva Buta, hogy bennük testesűlt meg a világ mosolya, a |
| világ iszonya, a világ virága, a világ láng-reménye, a létezés |
| leggyönyörűbb fénye, hogy ott, ott a szemekben lakik a láng, a |
| láng, a láng, az elmondhatatlan, formálódott ki vala a szem |
| bármíly alakban, bármilyen fejen, testen, koponyán, húson, |
| kitinen, csontban, kocsonyán, amőbán, Diatomon, Desmiden, |
| Dendrocoelumon, papucsállatkán, virágállaton, tűcsillagon, |
| Euglena-levél-lepényben, Stenor kocsonyakürtön, Volvox |
| gótikus katedrálisok facettarózsa-kőfonatablakához hasonló testén, |
| amelyben kocsonyaszőrcsillagok, napkorongok, pontszemű sziromcsillag- |
| kereszt-gerinces virágok laknak, a szőrkoszorús pettyhálócsipkecsillag- |
| korongban, ősrákok csupa kristálybojt fején, csupa kristálykefe |
| üvegkoponyáján, Daphniák csupa kristályágacska koponyalegyezője |
| alatt, az Apus páncélkaréja szélén, csillagállatkákban, gubacs- |
| csillaglényekben, sugárállatkák sugár-reményében, Dixippus |
| kőcsontváz-pontkoponyája pórus-üregeiben, a Rotifer páncélos |
| koponyatölcséreiben, a pórusuborka Hirudo pórusgomb-fején, a |
| Nereis ezer kitinlevél-szelvény teste kitincsipke-elején, az |
| üvegtökű üvegharang Sarsiában, a polipon, szépián, állat-kaktusz- |
| fejű Loligó fej-oldalán, az Eledone csipkekaktusz teste tövében, |
| a Cyclops tüskecsigolyabajszos öves páncélpajzsa korongeleje- |
| közepében, a Copilia kalász-bajszú homloka elején, az |
| ezerlábú csontvázpajzs Scutigera nagy kristálykacsú csigolya-fején, |
| a vizibolhában, mint fekete mirigylepény kocsonyával töltött üveg- |
| harang alatt, a kajmánfejű Leptodora orra elején, a kitinhernyó- |
| karú két-tollas szarv alatt, a Vorticella szőrkoszorús- |
| peremű takonyliliom-kelyhén, a holdason, a korongoson, a |
| tengeri liliom kocsonya-csigolya-ágain, a tengeri csillag gyöngyös |
| lángkarja gyöngysisak-hegyén, az Alciopa kristály-kefés |
| koponyahólyagja homlokán, mint két óriás kocsonyadió, a |
| kőcsipkegyűrűs-halkobra, a kristálylegyező-fülű Syngnathus |
| hegyes kőcsikó-fején, a különös különös állat-kristályatomszerkezet- |
| ponthálózatokon, a gömbökön és a csipkecsillagtornyokon, kitin- |
| koponyákon és szőrálarcokon, mohafejeken és csontkoponyákban! |
| Jaj, hogy néztetek rám Szemek, Állatszemek, Rovarszemek, |
| Bogárszemek, Madárszemek! Ti tömpe kék kitinálarc dermedt |
| ikrakönnycseppjei, ti csontbuboréksisakos kitinkoponyák izzó |
| fekete szőlőfürtjei, ti szőrös kitinhólyag-pókfejek nyolc ragyogó |
| üveghólyagszemei, melyekben ott ül, mint borostyánkőbe zárva: |
| arany-csikóhal, aranykecske, aranypáva, aranylevél; ti hosszú, pórusos |
| kitinrúdvégek kristálymirigy-szemcsöcsei, ti zöld csigolyakasza- |
| fejek hatalmas mozaikos kristálygombjai, ti csápcsukló-alatti |
| mirigylepényrózsák, ti kocsonya-csápvégen-ülő üvegbuborék-magú |
| kristálykehelyszemek, ti hasított hosszú kék gumiragya-zsákok: |
| Tritirus-fejek kék kőgolyói, ti bíbor kopoltyutollú fehér |
| kocsonyalevél-lobogások fekete-pettyes piros axolotl-szemei, |
| Hippocampusok hosszú, szögletes üvegkristály-csikófejének csecsemő-szempillás, aranypettyes csikószemei, |
| ti nyolcszögű kék zománc-pupillás kőeres kőgolyó gekkó- |
| szemek, ti tüskegombóc tövéből fakadt tompa kőcsöcsök fekete |
| gyöngyei, ti széles, kajmán-orrlikú őscsőrök szőr- |
| rózsa tövében ragyogó gyémántok, ti hatalmas piros koponya-szőr- |
| páfrányok alatt a fehér mohasisakból kidagadó kék kőmozaik- |
| golyók; ti szőrgombócokban fészkelő eleven akváriumok, óriás |
| ősaranybuborékok, amelyekben gyászhal úszik, feketepettyes, |
| feketegyűrűs, fekete-öves-cigányhal, ti pipahal-kanalasgémcsőrök |
| tövének üveggyűrűs koromgolyói, ti őslények fénypetty-csillagkoszorúi, |
| ti óriás széles kőcsipkeszáj kocsonyarecelevelei fölött laposan fekvő |
| kékgombos aranylencsék, ti dülledő üvegtornyok, lángoló üveg- |
| gombák, ti kitinpórus-kitinkéregtorony négy dagadt üvegheréi! Ó, |
| hogy nézett vissza rám a kékcsápú, a kék-ezüst-rózsaszínpettyes |
| kitin-álarcú, háromöves zöld kitingallérú szöcske pórusos rózsaszín |
| kavics-szeme, a denevér óriás bőrbordás-füle alól kis vaksi |
| kutyaszeme! Ó, szemek, szemek, szemek, őshalfejben fehér |
| márványgolyók, fekete-köldökű fénypettyek, feketepontos |
| fénygolyók, ó szemek, vállig-érő, ajkakig-nőtt fénypettymozaik- |
| kupolák, szőrös ikracsomó-szívek: az egész mohakoponyát |
| betakarók, ó állatüveg-facettacsöcsök a szőrálarcos szőrkoponyán, |
| ó pórusos, rücskös, eres zöld kitin-lovagsisakok óriás kőlencse-lángjai, |
| óriás kéregrücsök-szarvfej fekete golyói, kékpettyes kitinkéreg halántékok |
| fehér darázsház-háromszögei, ó, ti mindenféle rovarkoponyák |
| csodaszemei, ti óriás zöld üvegbuborékok, kettős fénypettybuborékos |
| óriás-turbánok a dupla ikragolyók fölött, külön kidülledő |
| üvegkoponyák az üvegfejen, kitinharapófogók üvegrücskei, ó, ti |
| piros, zöld, kék, fekete, arany kristálymozaik-koponyasisakok, a |
| vállakig érők, zöld páncélsisakfejek gyöngylepényei, üveglámpái, |
| üvegcsöcsei, hegyes zöld kősisak koponyák ősüvegpénzei, ti orrszarvú, kék, |
| pórusos koponyasisak-óriások kis piros mirigylegyei, ti fogólábas |
| ősvarjúcsőrű gombfejek hatalmas gyöngyházgolyói, ti gyöngymirigy- |
| arcok sárga kőgolyói, kőfodor-arcok ezüst-hólyagai, ó, ti |
| szivárványos látó-ikraemlők a fekete, sárga, kék mohakoponyán, hatszögű üveg- |
| mozaiklevelek az elefántormányú üvegpáncélsisak oldalán, ó, ti kidülledő |
| aranypetty-rácsozatú óriás koponya-korsók, ó ti mirigytüske- |
| bogárfejsündisznók eltévedt gyöngyei, ó, ti tűzpettyes mohasisak kék kavicsai, |
| rózsaszín mohakoponya barna korongjai, kék szőrsarlós |
| arc-taréjú fehér pikkelysisak fekete üvegdinnyéi, zöld |
| márványarc aranygolyói, kék csigolyacsápú pórusos aranyálarc lila őslencséi, |
| ó ti zöld kristálymoha-hólyagok, pórusos zöld kitinpáncélpajzs |
| aranybibéi, zöld gerendabordázatú csipkepáncélpajzs előtt dagadó |
| kék szem-mirigyek, ó ti kék golyók, barna golyók, májszínű |
| golyók, tüdőszínű golyók, aranycsíkos rózsafejből, aranymirigy- |
| koponyából, rózsaszín-fejsisakból, aranyálarcokból, szőr-koponyákból, kék kő- |
| likacsos kőpajzsok aranykoponyagödreiből, kék szőrtarajú piros szőrsisakból kilángolók, |
| ó hatalmas aranytollak, széles aranycsipke-páfránylevelek alatt a |
| barna prófétaszakállú fehér medvekoponya, a fehérmoha medvearc |
| hatalmas kék kristályrácsgombjai, ó barna lárvafejek nagyszőrű |
| fekete pontszemei, ó kék mohakoponyák bepödört pödörnyelvei |
| fölött izzó aranyikratojások, ó hatalmas kétágú kék fésűcsápok |
| mellett kinőtt lila tojás-ragyogások, ó lila-szalagos, zöld |
| hatszögű pontmozaikokból épített óriás mohakristály-szemkoponyák, |
| ó, zöld pikkelylevél-mohák zöld zománc-tojásai; és ti, a fehér |
| mohaszakáll fölött domborodó kékmozaik koponya-szemsisakok, tűzcsíkokkal, |
| piros pántokkal, szivárvány-övekkel, zöld-piros szalagokkal; és ti, fekete moha- |
| golyók, kék zománctojások, feketecsíkos márványtojások, sárga kőtojások, |
| lila gyémánttojások, barna üvegtojások, feketepettyes barna |
| márványszívek, fekete fénygumók a kitinkoponyákban, pikkelykoponyákban, |
| mohakoponyákban, pikkelysisakokban, szőr-álarcokban, moha-sisakokban, |
| mohaálarcokban, pikkely-álarcokban, kitin-álarcokban, pamut-álarcokban, |
| szőr-sisakokban, szőrkoponyákban! Ti fekete mohagolyók, kékpettyes arany- |
| tojások, ti kék gyémánt-bimbók, aranyrügyek, és mind, ti |
| Szemek, létezők szemei, ti kristályikra-szőlőfürtök, arany- |
| ikralepénycsomók, és mind ti Szemek, létezők szemei, titkos, |
| titokzatos lánghordozók, remény-lámpák, az élet tűz- |
| madarát mélyükbe zárt csodaüvegkoporsók, boldog kristály- |
| koporsói a koponyáknak, boldog állatgyémántrózsái, állat- |
| üvegkoporsói a létnek, amelyekben az isten-szívű arany- |
| levelibéka lakik, amelyekben az arany-angyal lakik, a Láng, |
| a Láng, a Gyönyörű, Titokzatos! Ó ti Szemek, húsagyagcsipkéből |
| font hatalmas zöld korsókban lakók, óriás kőeres, koromhasítékú |
| kőgolyók, aranylevél-lencsés kőpikkelytojások, feketehernyós |
| aranyfákkal hímzett zöld lángolások, kék gallérkoszorúban, |
| fekete csipkekoronában ülő piros madárszemek, kék narancsbőr- |
| tokból kibújó fekete gömbláng-üzenetek, lándzsaékpupillás |
| ezüstlabdák, aranygyűrű-keretű kék viaszrózsák, tűzcsíkos |
| aranygombok, piros-kék-zöld-lila-arany-cserépgolyó-madár- |
| szemek aranygyűrűkkel, aranyszigonyokkal, aranylevelekkel, |
| aranypettyekkel, aranysarlókkal, aranyövekkel, aranypántokkal! |
| Ó, szemek, szemek, szemek, Elmondhatatlanok, Befejezhetetlenek, |
| Végtelenek és Milliárd-sokaságúak, akik voltatok és akik |
| lesztek még valaha, majd ha én se leszek már, majd ha engem is |
| ledobtak a földbe, majd ha szívemet megette a Föld! Ó, |
| szemek, szemek, szemek: nagy fehér pamatcsákó oldalán |
| ragyogó fekete-gyöngyből-fűzött óriásgolyók, ó szemek, szemek, |
| óriás csontcsigolyaszárú-csontfonalhurokágú tollcsontváz- |
| csápok alatt a fehérmoha prófétakoponyából kidagadó |
| óriás fekete gyöngygombócok, szőrös kitinsisak-pókarcok nyolc óriás |
| fekete gyémánthólyaga a koponyakitinharangból kilógó |
| lábszárszakállak fölött, fehér fénybuborékok, arany lánghólyagok; |
| ezüst rovar-mohaborjúfej szőrdorongcsápja alatti kék aranypetty-ikra |
| tojások, titkos márvány fodorlepények izzó fehér |
| gyöngyikraholdja, az elmondhatatlan, fekete szőrzászló |
| kék fénypettyhálózatú, koromrácsozat-felületű óriás |
| kristálybuborék-dombjai! Ó, szemek, a hő-pontokat-keresők, |
| jövendőt-keresők, kék málnák, piros szedrek, lila ikrafürtök, |
| sokszögűre csiszoltak, állatüvegkamillák-virágfejei a koponyákon, |
| izzó állatikravirágtányérok, látó penészgolyók, látó mohagolyók, |
| hártyagombos kocsonya-golyók aranygyűrűvel kerítve, |
| kristálytálból kinőtt szőrcsillagok, piros mirigymargarétás |
| aranygolyók, piros csipkevirág-szemgyűrűs zománc-tojások, szemek, |
| piros mirigytányérban zöld zománcgolyók arany-szívvel, vörös |
| bőrcsipketálban koromkocka-pupillás kék agyaggolyók, |
| lila mirigymargaréta-szemkeretes aranyzománc-labdák, |
| ó szemek, ti rugalmasak, ti könnyen-szétkenhetők, könnyen-szét- |
| dörzsölhetők, könnyen szétmorzsolhatók, lepkék, pillék, szúnyogok, |
| éjjeli lepkék szemei, ti habszerűek, pépszerűek, üvegnyálka- |
| szerűek, ti üvegkocsonyásak, ti piros, ti kék pamutpetty-szemek, zöld |
| üvegpont-szemek, kék pamutpont-szemek, ti mohásak, ti alíg-nedvességű |
| mohagolyók, penészgolyók, fonalgombarácsozat-gombócok, ti |
| fakéreg-szemhéjú szemek, száraz-dióhéj-szemhéjú szemek, mohos |
| fakéregcsésze-szemhéjú szemek, véreres kék, zöld, sárga mirigycsésze-szemhéjú |
| szemek, szemek, szemek, szemek, ti fehér bársonygolyók arany |
| levelekkel, fehér gumibársonygolyók korom-sarlókkal, ti gumicsésze-szájú |
| mirigygumi-koponyák aranypislogású, tűznyilazású üveg- |
| harangjai, amelyekben fekete moha-manó, korom-kengurú, penész-medve |
| lakik, ti szemek, szemek, szem-rózsa-levűek, szem-rózsa- |
| olajosak, kék rügy-nedvűek, ti enyvtelen, gyantátlan növényi- |
| nedvszerű facetta-pépes állatüveg-rügyek, rovarfejrügyek, bogár- |
| koponya-kocsonya-rózsák, ti kék, ti piros, ti zöld, ti barna, |
| ti arany lakk-rózsák, ti szénkristály-rózsák, ti látó kristály- |
| petefészkek a kitinkoponyák oldalain, aranyabroncsokba foglalt zöld moha- |
| koponyák látó facettarózsa-fülei, izzó kristálypetehalmazok a mohos |
| páncélsisak-kőkoponya-fejen, amiket a Látás tojócsöve tojt |
| oda, lila csáprózsás páncél-kőbuborék-fejek lángzó csillaghalmazai, |
| szemek, szemek, szemek, jaj ti Szemek, ti forgathatók, forgathatatlanok, |
| ti szempillások, szempillátlanok, ti merevek, színes porcelángombok, |
| aranyköldökű porcelángolyók, ti aranypettyes kék zománcbuborékok, |
| nehezen forduló, fejjel-együtt-forduló madárszemek, archaikus |
| szobrok kő-szemgödrébe, agyag-szemgödrébe, márvány-szemgödrébe-ültetett |
| üvegszemekhez hasonlók, ti meredt, szemhéjnélküli üvegvirágok, |
| ti likacsos, kőgyökeres kőgolyók, a zöld mirigysisak-koponyából |
| kiálló kocsonyacsillagos kőhab-vázák, likas-hegyű megkövesedett |
| diók kocsonyatűzüveg-rózsával, mint megfúrt diók: bársonyrózsában |
| korom-liliommal, óriás gyöngyharangok arany-pántos üveg- |
| dinnyéi, barna-magú napraforgótálak a szőrkoszorús homloktetőkön, |
| ti izzó állatüveg-kocsonyaablakok, gyémánt-darázsfészkek, gótikus |
| rovartemplomok kőfonat-keretű kőfonatvirágsziromcsillagos üveg- |
| mozaik-ablakai, ti meleg üveglágy lép-szerkezetűek, ti sokszor |
| harmincezer kristályliliom félgömb-társulásai, ti pórusos grafitpöttyök, kék |
| kő-pontok, izzó koponyakristálykelyhek, ti kőmirigy-szemek a |
| bogárvirágfejekben, piros mohakoponyák kék pikkelyálarcából kinőtt |
| kristály-kukoricacsövek, szőrtarajos szőrsisakok óriás gyöngykorongjai, ti kőarcok |
| kék bársony-golyói, kő-álarcok vaksi pillátlanai, ti bársonypillantásúak, |
| ti ősduzzadt, sárga óriás szőrcsillag-töviskoronájú megváltó- |
| rovarkoponyatetőkről kétoldalt az arany-állkapocs-csontig őskövéren |
| lefolyt szőrös gyémánt-Willendorfi-Vénusz-emlők, jaj szemek, |
| ti moha-álarcok gyémánt-hagymái, izzó vérmirigysapka-szőrcsillagok, |
| ti állatbársony-koponyák arany-oltáriszentségtartói, ikralepény-ostyával, |
| ti szemhéjnélküli, könnytelen pont-sivatag-korongok, ti gyöngykorong |
| pontszem-csillagtáborai, sokszögűre-csiszolt mohakristálygolyók, |
| ti tajtékszerűek, nyálhabszerűek, kemény tajtékrózsák, szilárd nyálhabrózsák |
| szikrázó állatkristály-bodzavirágok, kőkoponyán kék bodzalepények, |
| szemek, szemek, szemek, rózsaszőrfészkekben pórusos, zöldpettyes tojások, |
| fehér kőrost-koponyák dagadt fekete szőrcsillagaiból, kövér bíbor |
| szőr-rózsáiból kidülledő kristály-asszonyhasak, gyémánt- |
| magzatburkok, amelyek szilárd kocsonya-őslevében, tiszta, puha |
| tömör magzatvizében sugárzó arany-embriók lebegnek, arany- |
| magzatok begöndörödött, nagypéniszű kaméleon-testtel, arany- |
| virág lábakkal, kezekkel, aranycsillagú koponyával, ó, szemek, |
| fekete kitin-álarcok penészes üveg-körtéi, égő fénydatolyafürtök, |
| sokszögűre-köszörűlt kristálygömblámpák, sokszögűre reszelt |
| gyémánt-szívek, üvegsírkövek a merev fejeken! Ó, Szemek, |
| Szemek, Szemek ! Elmondhatatlanok, Kifejezhetetlenek, Kegyetlenek, |
| Tiszták, Könnyesek, Könnytelenek! Ó, Szemek, Szemek, Szemek, ti |
| titkos, titkos mélyben kialakulók, kis sejtpöttyök, piros tűhegycsomók, |
| ahogy dagadtok, osztódtok, ereződtök, kelyhesedtek, üvegesedtek, |
| rétegesedtek, mint a növő hagyma-gumó, ahogy lencsésedtek, vagy |
| kristályliliomkéve-kúpgömbbé reménykedtek az eres, forró, lágy, |
| pórusos kocsonyában, a tiszta lüktetésben! Ó, Szemek, Szemek, |
| Szemek, embriók szemei, titkosan alakulók! Ó, titkos, titkos |
| alakulás, titkos szent növekedés és bennfogantatás, ó, a velőlemez |
| szemtelepe, ó, a velődombok elűlső részletének gödre: a fovea |
| optica, ó, a bezáródott velőcső oldalsó felszínének kitüremkedései, |
| a primér szemhólyagok, ó megnyúló szemhólyag-nyelek, látóideg- |
| telepek, ó szent agyvelőrész-szemhólyagok, a külső lemez |
| homorulatába benyomódott horpadt-hasú gumilabdák, ó, kialakuló |
| kettős-falu szemserlegek, szemserleg-szél által körűlfogott |
| pupillanyílások, ó, szemserlegüregek, a lencsék, üregtestek üstjei, |
| ó embryonális szemhasadék, ó burjánzó serlegszélek, kialakuló |
| retinarétegek, ó, lencsemezők, lencsegödrökből lett lencsehólyagok, |
| ó, lencsedombok, lencserostok, lencsehámok, ó, az agyvelő-felé |
| ágazó idegrost-kötegek, ó látórostok, ó mindenféle szent alakulások, |
| burjánzások, növekedések, hólyagzások, sejt-lombosodások, |
| ó, szemhéjvarratok: összenövők-szétválók, ó, kialakuló |
| könnymirigyek, könnylevezető-utak, burjánzó hám-lécek, |
| ó, csodás, csodás szemhólyagok, amelyek a látószerv szervező anyagát |
| tartalmazzák, s így indukálják a szem minden részletének |
| titkos, titokzatos fejlődését, ó szent véráramtól hozott anyagok, |
| szent, szent anyagok, melyek az íris és a tapetum pigment- |
| sejt-képződését megindítják, ó hatalmas kék hólyagok, óriás |
| kék hólyagserlegek a kocsonyapödörnyelv-farkú, rózsaszín |
| rovarlárva-alakú, kövér, hurkás-szelvényű, hernyósarló-alakú |
| embriók óriás fejében virágoztok, ó kék hólyagliliomok, kék |
| kocsonya-kelyhek, óriás kék serleghólyagok a gyönyörű, |
| gyönyörű magzatok fejében, az izzó titkos, titkos anyaméhben, |
| ó szent, szent, szent Virágzás, Szemek, szent, szent, szent |
| virágzása magzatburkokban, lárvákban, tojásokban, petékben! |
| Ó Szemek Virágzó Világfája! Többmilliárd-éves eleven |
| Szemgolyó-szemrózsafa, többmilliárd éve növő sose-vén, sose- |
| halott Világfája a Szemeknek, amely a Föld tűzkocsonya- |
| szíve felé növő Szem-Halál-Ősfa ellentéteképpen az erjedő kék |
| Időben nő a Végtelen-buborék elérhetetlen hártyaszélei felé, mint |
| hatalmas Rózsafa-Liliomfa-Őskehelyfa, virágzó húskristály- |
| szemgolyókkal, virágzó állatkristályrózsa-szemekkel, ágai az Idő-Szemgolyó |
| ősbuborékbelsejét sűrűzve és csipkehálóharang-rengeteggel benövik, |
| mint erezet az emberi szemgolyót, levelei eleven szemhéjak, szempillák, |
| a szemek szőr-csészéi, pikkely-csészéi, kitin-csészéi, kristály-csészéi, |
| a szemek kőcsészéi, hártyacsészéi, mirigybőr-csészéi, ragyás csontkéreg- |
| csészéi, és virágai, virágzó virág-lényei a Szemek: emberszemek, |
| állatszemek, madárszemek, rovarszemek, bogárszemek, halszemek, hüllő- |
| szemek, puhatestűek szemei, kétéltűek szemei, féregszemek, szem-sejtek, látósejtek, |
| fényérző-pontok, fényérző pettyek, fényérző testlemezek! Jaj, |
| nem látta ő, sem a szemeket, sem a szempilla-árnyakat, a lila |
| nagy árnyéksöprűket, kék árnyék-esernyőket, fekete árnyéklegyezőket az |
| arcokon, jaj nem látta ő a csillogásokat, villogásokat, ragyogásokat, |
| lángolásokat, izzásokat, lobogásokat, a hideg kristálylap- |
| fényeket, a hideg kristálylaphatszög-társulás-dombok csiszolt és |
| köszörűlt üzenetét, nem látta ő a fénypontok, kőpontok, penészpontok, moha- |
| pontok, pamutpontok izzását vala, mert vak volt Szegény és bonyolúlt buta, |
| nem látta ő a tűzpontok, kristálypontok, zománcpontok, lakkpontok titkos izzását, mert |
| vak, vak, vak Vartyogó, Nyomorult Buta Barom vala ő, aki |
| haláltól nemzettetett, halálban fogantatott, haláltól született, |
| halálban növekedék, halálban élt vala, halálban vándorolt, |
| halálba ér vala nemsokára, nem tudta ő, az Irgalomtalan, |
| a vak, vak, vak Vándor-Halál, a Halál vak, vak, vak Vándora, |
| a Vánszorgó Félhalott Halál, nem tudta ő a Szemek Halálfáját, |
| amelynek félig-érett gyümölcsei már az ő piros-mohával-benőtt |
| megvakúlt szemgolyói, nem tudta ő, a Szemek Virágzó Világfáját, |
| amelynek húllni-kész penészes gyümölcsei már az ő vak szemei! |
| Csak ment, csak ment, csak ment, egyre beljebb a kiégett kő- |
| sivatag zöld bundájába és színes viráglávájába süppedvén iszonyú pikkelycsillag- |
| kőlibalábaival, hogy óriás homorú mohacsillagok, növényrece- |
| ráspolyszalagok maradtak léptei után és belottyadt kőgolyós pikkely- |
| hasa hömpölygése, kőgyűrűhernyó-farka tekergése után, csak ment, csak |
| ment irgalmatlan, roggyadt lépteivel a város kőcsontvázában, |
| a növénnyel, virággal, mohával, indával, gyökérrel, penésszel, zöld |
| kásával, bokorral, kalásszal, ággal, lombbal benőtt iszonyú |
| kőszivacs-csontváz-törmelékben, a dal felé, a dal felé, a |
| tiszta, tiszta dal felé, a halálhívó dal felé, a halál-üzenet |
| felé, le is döntve szfinx-csöcsű kőpikkelyvért- |
| szügyével, pikkelyes kőgolyó-térdeivel egy-egy mohával-benőtt |
| maradék tornyot, vérrel-virágzó indákkal gyapjasan befutott és |
| zsákosan-beszőtt kéménycsonkot, hogy nehéz darabjai, kiégett kő- |
| szivacs-tömbjei úgy hulltak a mohába, növény-kásába, virág- |
| lávába, mintha kődárdát ütnének moha-hátba, kőlándzsát |
| növénylekvár-emberóriásba, kőszigonyt iszonyú penész-mirigyes |
| óriás moha-varangyba, hogy cuppant, loccsant, pukkant puhán, zöld |
| mohaporral-porzott, tüzes virágporfelhővel füstölgött a moha, a |
| virágláp, a vastag zsíros növénygomolygás. Ment tántorogva, csipádzva, |
| vakon, egyre-jobban tántorogva és düledezve, hiszen vala már |
| félig halott, hiszen sárkánygyík-másodteste vala már halott talán, |
| s csak emberszíve húzta, a madárszívlüktetésű piros húsmotor |
| iszonyú kő-temető szaurusz-másodönmagát, a Múlt kő-kriptáját, a füstölgő |
| kőpikkely-koporsót, az embertörzs feléhez nőtt kő-lélekharangos árva |
| temetőt, ment fuldokolva, zihálva vadúl, kutya-lihegéssel, vad |
| gyíklihegéssel, békatoka-dobogással, ment a város penészes |
| kőcsontváza belsejében a dal felé, a dal felé, a tiszta, tiszta |
| dal felé, a Mámor felé, a Halál felé! Ment iszonyú, roggyadt |
| kőlépteivel, hurcolván magával fákat, bokrokat, viráglepedőket, cafatos |
| növényvásznakat, virágzó tüskegomolyagokat, haldokló állatokat, |
| madarakat teste száraz likacsaiban, kőüregeiben, kőbarlangjaiban, |
| kőnyílásaiban, kőpikkely-árnyékaiban, kőlevél-ernyői alatt és |
| kőhasadékaiban, hurcolván magával meggörbűlt vasat, el- |
| olvadt fémek szálkacsipkés gubancait, kőgerendákat, kő- |
| dárdákat, kőlapokat, elszenesedett létcafatokat, elolvadt |
| kő-hólyagcafrangokat, vasfürtök vaserezet-csontvázát, mint egy |
| virágzó, rózsaszín kentauremberféllel-összeforrt kőpikkely-halottaskocsi, mint |
| földíszített és fölvirágzott haldokló vén kentaur, megőszűlt- |
| hajú és megőszűlt-szakállú, megőszűlt-szőrzetű öreg kentaur, |
| akinek pár lépése vala csak hátra a halálig, pár roggyant lépése |
| vala csak, s megy embertörzsével szinte a levegőre előre-lógva, |
| mint sírkőből kinőtt dérütött rózsafa ága, hogy majd a földet |
| éri hosszú fehér próféta-szakálla, s fehér-koszorú szempillái |
| úgy csüggnek vala a levegőben, mint kemény jég-esernyők. |
| Ment, mint a megőszűlt-szügyű, megőszűlt-szőrű, megőszűlt- |
| farokzászlójú Kentaur-öreg, a tántorgó Csődör-ember, a |
| kifehéredett Látomás-alak, az ezüst-mohával-benőtt |
| haldokló Kentaur-kakas, a vénségtől-megvakúlt, Kentaur-király! |
| Igen, mert az ő hajzata is fehér vala már, ember-mellkasa vörös |
| szőrzete fehér bársonymellény vala már, a kőszitabuborék koponya |
| finom kőrács-üregeiből kizúduló ős-vörös sörénye fehér |
| vadló-sörény vala már, szemöldöke vastag vörös pamut-sövénye |
| ezüst moha-ernyő vala már, szempillája piros szőrernyője |
| fehér gyökéresernyő vala már, bajúsza piros indaszövevénye |
| fehér mohafüggöny vala már, szakálla piros szőrcsigaörvénylevele |
| ezüstrugókból, ezüstmirigycsomókból összeragadt kakas-szakáll |
| vala már. Csak ment, csak ment vala megőszűlve, fehéren, |
| előregörnyedő embertörzzsel, rózsapúppal, mintha rózsaszín |
| meztelen-csiga redős rózsabársony teste közepével föltaréjlik, |
| csak ment vala rogyadozó lépteivel, iszonyú kőtottyanás- |
| léptekkel, kőgumi-úszóhártyás pikkelyes kőcsillag-lépésekkel |
| ment vala a dal felé, a dal felé, a tiszta, tiszta dal felé! Csak |
| ment fújtatva, lihegve, kő-ízeiben nyikorogva vala, mert kő- |
| pikkelygolyó térdkalácsa úgy nyikorgott vala a kősisak-forgóban, |
| mintha kősisakban forgatnának sisak-űrt betöltő kövér |
| kőgolyót, s az egymásba-ágyazás kő-szünetéből, a csikorgó |
| kő-találkozás vékony kőüreghártya-sötétjéből kő-füst, |
| kő-láng tör vala elő aranytaréjjal, fekete pamut-mosollyal, |
| igen, úgy ropogott térde kalácsa és ízülete vala, mintha kiszáradt |
| tojáshéjakat nyomnának egymás burkolatüregébe, s elszáradott |
| fülei és kiszáradott szemhéjai is úgy zörögtek vala, mintha |
| pórusos száraz tojáshéjfelek ragadtak volna kőszitagömb koponyája |
| oldalaira, szemüregei peremére, hogy látszott vala a héj |
| belső felületének üveghártyásra száradt nyálkája, feketére |
| száradott erezet-térképe is. S azontúl vala emberteste bőre |
| csupa fekete májfolt, csupa májszínű petty, csupa-csupa szeplő. |
| És keze vala, mint pórusos üveghártya-kesztyű. És szája vala, mint |
| százezer sziromfodrú sárga cseréprózsa. És orra vala két zöld |
| viaszlevelibékával összeragadt óriás fehér viasz-varangy. |
| És fülcimpája vala fehér viaszpénz. Csak ment, csak ment a dal |
| felé, a tiszta, tiszta dal felé, a Megváltó-Halál felé, mert |
| ahogy a zöld növényhússal, mohabőrrel bevont kőcsontváz közepe |
| felé érne, a berogyott kő-mellkas közepe felé, elszivacsosodott |
| kő-csigolyák, elhabosodott kő-gerenda-bordatollak mohás és |
| virágos kőráspoly-sivatagán taposva, oly tisztán, közelről, oly |
| édesen és tisztán hallotta a dalt, hogy úgy érezte vala: az Óriás-dal |
| testében gázol már vala, ott lebeg az Óriás-dal testében, mint |
| egy forró, fortyogó, lüktető, anya-szív-ütésektől remegő anyamagzat- |
| burokban. Lépett még egyet, aztán keskeny varangy-homlokával |
| valami puhának, valami mohának, valami mohapúpnak, |
| valami mohabuboréknak ütközött, vak ember-axolotl- |
| sziréngőte-fejével, s alíg hallatszott vala az ütődés csattanása, |
| mintha mohába ugrik kicsi tűzbéka, a tűzpettyes-bőrű, s hőkölve megtorpant |
| hirtelen. Igen, zihálva hirtelen megállt, tapogatott, kalamolt |
| vak kezével, mint a csiga négycsöcsű fehér kocsonyatőgy-szemével, |
| beletúrt a mohába, cserepes szájába vette vala egy hideg zöld szivacs- |
| csomóját, gyorsan kiköpte, pislogott bután és tétován, piros |
| mohagolyó-szemeit kidüllesztve, hogy szinte kiestek a fehér |
| gyökérharangszoknyás mirigycserép-szemhéjak közűl, gumigombos- |
| kocsonyalencsés-vakgőtekörmös embergekkó-axolotl-gőte-szalamandra- |
| levelibéka-ujjait lassan a moha-puhához érintette, aztán |
| visszahúzta, aztán újra kinyújtva őket a hideg mohába fúrta, |
| mint szerelmes varangy-kan kocsonyagombos hüvelykujját óriás |
| asszonya zöld mirigygumi-hasába, a piros-zöld-ezüstfoltos gumi- |
| bugyogóba, s a nyirkos, hideg moha-kutakban pihentetve ideges |
| ujjait, vad-vad-vad lihegéssel pihent. Aztán turkált tovább az |
| ősmohában, mint vak gyerek a sárban, mint vak béka a zöldnyálas |
| mocsárban, mint vak madár a tóöböl haldögös zöld habjában, mint vak |
| kutya a hóban, mint vak angyal az Isten zöld moha-mosolyában, mint vak |
| piros barlangi gőte a barlangfenék kék iszapjában! És nem úgy, mint |
| vak ördög az Ördögisten tűzmirigyrózsa-seggében, hogy onnan az |
| angyalmaradékokat kicsipegesse, de reszketve, finoman, szerényen, |
| mintha vak angyal csillagtetűt keres az isten Ősaranybozont-fejében, |
| mintha anya könnyeztető kis bogarat keres gyermeke riadt szemében, |
| s a szemhéjakat buborékosra fölhúzva a szemhéj könnyes, rózsaágeres |
| fehér-petty-szövet belső felületéről az odaragadt apró, kitincsáprózsás, |
| kék-fehér-pettyes kitinbuborékhátú bogarat a zsebkendő csavart |
| csücskével kitörli. Mintha az Arkangyal-király az Isten |
| szemébe csapódott ördög-bikát készűlne kivenni, megnyálazott |
| ujja hegyével, amely az óriás kék isten-szemgolyó egy csillag- |
| sugárkoronás aranypöttyére ragadt, odahullván, mint vizespohárba |
| a lepke, hogy ott úszik vergődve a vízben, virágpor-páfrány- |
| csápjai, mohamozaikpikkely-szárnyai körűl aranypor-koszorúfodorral, |
| az ördögcsődör is odaragadt mirigyes, pórusos, két szív-tojású piros-bőr ágyék-zacskójával, |
| az ördög is odaragadt a könnyes istenszem aranypöttyére piros, pórusos |
| denevérszárnyaival, a piros bőrbársony-esernyőkkel, s ott vergődik |
| fickándozva az óriás aranygyökérkoronás őspupilla mellett, |
| mert szeretett volna vala a kurva dög a fekete ősmoha-kútba |
| benézni, hogy az isteni Fundust lássa, a piros kútfenék |
| tűzgyökereit, az ott lakó titkos, titkos kristályalakot, akinek egyik |
| kezében gyémánt-szív, másik kezében gyémánt-koponya vala, |
| de a szemgolyóhoz csapódván a kék írisz hártyájára ragadt vala, mint |
| egy piros denevér, ott öltögeti nyelvét a véreres hatalmas kék őskocsonya- |
| domborúság aranypöttyén, ott tologatja ki tüzes vas-szigony-fullánkját |
| dagadt rózsamirigy-mohagumó-potrohfenekéből, lázas durungja |
| ott lövell forró fehér halál-jégesőt, ott fickándozik az istenszem egy |
| könnyes részletéhez ragadva, mint légypapíron a piros légy, a piros |
| lakkmozaik-mohamozaik-testű, piros kristálysisakmozaik-koponyás, piros |
| szivacskorong-párna-talpú, míg az Arkangyal-király le nem csípi |
| az Isten kék szeméről, s hüvelyk és mutatóujja aranyrecehólyagai |
| közt el nem dörzsöli, puha, nyálas, mohos, szőrös, kocsonyaruganyos |
| piros pépcafattá, mint gyerek a pici lepkét, piros kristályrózsa- |
| szemét, fekete mohasisak-koponyáját, szőr-koponyája óriás aranycsontváz- |
| csáptollait. Igen, ott kotorászott a mohában vala szegény vak |
| Nyomorúlt, s a dal, a dal, a tiszta, tiszta dal, mintha már a |
| lábai alól örvénylett volna föl virág-gyűrűzéssel, illat-tölcsérekkel, |
| rózsa-örvényekkel, virág-lángokkal egyre-lassabban verő emberszívébe, mert |
| sárkányszíve rég halott vala már talán, s ott lógott büdös sárkánybelseje |
| piros hálójában döglötten, sorvadtan, összezsugorodva, mint egy |
| óriás piros pók, a nyolc fényhólyag-szemű, örökre-nyitott szemmel, |
| mert szemhéjai nem valának neki, sem szempillái, mert nincs mirigypohár, |
| szőrtok, hártyacsésze, mohasisak, amivel szemét lezárja! Csak kutatott |
| kotorászva szegény a mohában, sietve, tétován, vak kezekkel, |
| és nem tudta szegény, hogy egy mohával benőtt fal-maradék |
| mohával tömött üregében turkál, talán egy vakablak mohával |
| kitömött kőnégyszögüregében, talán egy mohalapokkal benőtt ablak- |
| résben, mint ahogy azt se tudta, hogy egy fal előtt áll, mint ahogy |
| azt se tudta vala, hogy a moha-fal mögött óriás-korongban |
| kitéresűl a zöld hallgatás, mint egy nagyváros főtere, óriás |
| mohakorong ott a halál, körötte, mint korona ágai: csipkés, zöld |
| mohatornyok merednek. Így turkálva a nyirkos, hideg kőfal-mohazsákban, |
| kis keze, a zöld békagumikéz, a fehér gumibársony axolotl-kéz, a |
| kék-bíbor-aranyfoltos gumiláng gőte-kéz valami szilárdabb |
| anyagba ütközött. Ujjaival lázasan turkálva a hideg moha- |
| magányban, a szilárd valamit körűltapogatta, aztán megmarkolva |
| a valami csontbordás gerincét, mint egy óriás százlábú gyöngykorong- |
| öves gyöngyhurka-testét, a kristálysöprű-ezerlábú gyöngykorongláncot, |
| mint vak öregasszony a rózsafűzért, igen, megragadva a Valami |
| bordás gerincét, mint levelibéka aranyszeplős kezével a csigaházat, lassan |
| a mohából kihúzta, aztán csipás vak szemei elé nyomta, aztán |
| másik kezével megtapogatta, aztán lázasan, nyálazva, fodros csigatalp-nyelvével |
| megnyalta, mint csecsemő a csörgőt, állt ott vakon, bután |
| és tétován a koradélutáni gyöngyházragyogásban, a lassan hosszú |
| lila árnyékot növesztő gyöngypára-gomolygásban, a mohával- |
| bundásan benőtt falomladék előtt. Aztán nagyon lassan és tétován, |
| nagyon óvatosan beletúrt a könyvbe, mert egy félig-elégett |
| könyv vala kezeiben, egy félig elszenesedett könyv vala |
| furcsa, didergő kezeiben, hogy izgalmában fölmirigyesedett |
| keze bőre, mint a varangyé, mint az asszonymellek, ha a kéjben |
| lúdbőrzenek, s megkeményedtek ujjai, mint az izgatott nősténybibék, |
| s érezte, hogy hártyás és bőrös és kitinpáfrányszerű és vedlett kígyó- |
| bőrszerű és csonthártyaszerű és lecafatosodott sejtvirágszövedékes |
| gyíkhártya-öltönyszerű valamit fog kezében, mintha száraz tojáshéjat |
| fogna, nagy elszáradt virágszirmot, fakéreghártyát, elégett |
| páfránylevelet, de mégis valami mást, valami mást, valami borzongató |
| titkos újat, titkos új tudást, hogy a titkok titkát fogja most, |
| az ismeretlen titkos anyagot, a moha embrióját, a moha-anya |
| titkos újszülöttjét! Valami ropogó, puha és mégis kemény hártyát, |
| nem állatot, nem bogarat, nem lepkét, nem madarat, nem is |
| növényt, virágot, követ, kőlapot, tollat, kőlevelet, de valami |
| mást, valami csoda-borzolódást, csoda-legyeződést, csoda-lapulást, |
| nem élőt, és nem is halottat, valami többet annál, valami |
| irgalmatlan rosszat, vagy valami kimondhatatlan életű jót, |
| valami ropogva lapozódó kőhártyaszárnycsomót, bőrborda-gerincű, |
| lefoszlott-mohájú, lekopott-szőrpikkelyű lepkeszárny-köteget, |
| ahol már csak recegerendázat-mozaikszárnyak ropognak a homályos, |
| likacsos hártyahólyagablakokkal, valami halott-eleven hártyarózsa- |
| rabot, ki tudja megölhetőt?, ki tudja elpusztíthatót?, ki tudja |
| összetörhetőt?, ki tudja legyőzhetőt?, ki tudja megehetőt? Csak |
| fogta vala a félig-elégett könyvet szorosan, izgatott két kezével, viaszbéka- |
| halmaz-orrát a lapok közé nyomta, és szagolta és nyalta és |
| szimatolta, mint kutya az ismeretlen tárgyat, és nyalta és szagolta |
| és szimatolta, és szimatolta és szagolta és nyalta, mint vak |
| elefánt halott gyermekét, mint vak kutya ismeretlen gazdája kezét, |
| mint ősasszony a halott csecsemőt, mint vak majom-anya piros-kék- |
| rózsa-gumi-szőrcsomó kisded-halottját! Aztán sárga cseréprózsa- |
| száját, a repedezett-zománcú cserépsziromfodrokat tágúltra |
| kiöblösítve, hogy szája vala, mint sokráncú sárga cserépszoknya, |
| igen, száját kiöblösítve, gyorsan a könyvbe harapott. Kiharapott |
| egy karéjjal a törékeny barna lapokból, lassan, merengve rágta |
| a hártyás lapokat, nyálával pépesre keverte vala az ízetlen papírgombócot, |
| aztán egy nagy köpéssel a mohába köpte, a vak moha-arcú |
| falba, mint gyerek az útált pépet, hogy lágy csattanással fúródott |
| vala a könyvpép-golyó a mohába, mint hóemberbe a hógolyó. |
| Aztán a könyvet kezéből kiejtette, az Ismeretlent, a Titokzatosat, |
| a Nem-ehetőt, hogy úgy hullott az a lába előtti ősvastag ősmohába, |
| mint döglött lepke, ha gyík pikkely-korsó-szájából, a mirigypettyes hártyabélésűből, |
| béka mirigy-kancsó szájából, a pórusperemű hártyahasadékmosolyúból, |
| mintha madár sárga csontreszelőszalag-peremű csőréből |
| cafrangosra rágottan lehull a moha-asztalra, hangtalanúl! |
| És a dal, a dal, a dal, a tiszta, tiszta dal ott örvénylett benne és |
| körülötte, mintha virágörvényben állna, mintha virágörvény forogna ember- |
| szívében, a dal, a dal, a dal, a tiszta, tiszta dal! Ott állt vakon, |
| bután és csalódott-tétován, oly tétován és ostobán, fölpúpozódva és bután, |
| mint állat, ha ürít, ott állott vakon, szája cserépszirmait nyalogatva, |
| halála előtt, halála közepén, és nem látta vala, hogy az óriás moha- |
| korong-térség fölött ott lebeg, a mohacsipketornyos ősmoha- |
| korona fölött, hogy ott lebeg, lábújjaival szinte a mohába |
| furódva ott lebeg a Négy Jelenés! Hogy ott lebeg vala a Négy Jelenés, |
| a Két Ember-alak-óriás, s a Két Óriás-csoport, a gyöngyházködös délutáni |
| fényben, hogy ott lebeg vala a Négy Jelenés: a Szerelem, a |
| Megvalósulás, a Halál, a Csönd! Mint ahogy azt se látta, hogy a kövér |
| mohasisakba és mohabundába öltözött falomladék másik felén, a vastag |
| moha-fürtök, moha-zuhatagok tövében valami gépen valami |
| fekete korong forog, valami óriás kék zománcliliom-tölcsér |
| alatt kis fémvillogás beszéltet valami fekete ráncgyűrű-korongot, |
| s a mohában szinte derékig süppedve, a gépet körűl-ülve emberszabású |
| lények figyelnek kíváncsi arccal. Ki tudja miféle lények ők, |
| Emberkutyák, vagy Majomcsecsemők, Lómajmok, vagy Hippocampus- |
| emberek? Ki tudja, jaj ki tudja, jaj ki tudja? Jaj, ki tudja? |
| Jaj, nem látta vala, jaj nem látta vala a szegény, vak, nyomorúlt |
| Ember-Barom, a félig-halott haldokló árva Vak, nem látta |
| vala, hogy ott lenn, a másik oldalon, a zöld-zuhatag moha-fal |
| tövében az óriás kék zománc-liliom-tölcsér belsejéből árad |
| vala a dal, a dal, a tiszta, tiszta dal, hogy a merev fodorszájú |
| kék zománcliliomkürt szívéből árad vala a dal, a dal, a tiszta |
| tiszta dal szíve felé, hogy a zománcliliomkehely, az óriás kék |
| hang-serleg hajlított serlegnyele alatt fekete lemez forog, valami |
| titkos-titkos korong, valami merev fémvillogás, valami fémtű |
| szalad recegyűrűi barázdáiban. Mint ahogy azt se látta szegény, |
| hogy néha az egyik mohában-kuporgó emberformájú állatalak, |
| ki tudja kicsoda Pókembermajom, ki tudja kicsoda Látomás-alak, |
| ki tudja kicsoda Pókcsimpánz-keverék, ki tudja kicsoda |
| törpe Embermaradék, Csikófejű-férfi, vagy gyökérkezű, gyökér- |
| szakállú, gyökérlábú, gyökérhajú Moha-manó, Lajhárkengurú, |
| vagy Embermedve, Madárfejű-ember, vagy Emberfejű-madár, |
| vagy csak egyszerű Csimpánz, a lila gumirózsa-tenyerű, a kék gumi- |
| rügyecske-ujjú, a kék gumikesztyű-lábú, igen, talán csak egyszerű |
| Csimpánz egy fémkarú tekerővel lassan darálni kezd vala |
| a gép oldalán, a gép oldalán, amely lakkozott barna fadobozba |
| rejtetik vala. A fémtekerővel fölhúzza vala a lakkozott |
| barna fadobozba rejtezett gép rugóját, kék lakk-pénzű kék |
| gumikezecskéjét a tekerő fanyelére fonva, aztán arany szőr- |
| zacskó állát kékráncos rózsagumi-tenyerébe hajtva figyel, talán |
| a dalra, a dalra, a tiszta, tiszta dalra, amely az óriás kék |
| zománcliliomból árad vala a délutáni ég gyöngyházködébe. |
| Mint ahogy azt se tudta az óriás mohafal másik oldalán ácsorgó |
| félig-halott, félig-eleven, haldokló különös, különös Összetettség, |
| a különös, különös Reménytelenség és Árvaság és Titok, |
| hogy az óriás moha-korong-térség fölött ott lebeg vala a Négy |
| Jelenés: a Halál, a Csönd, a Szerelem, a Megvalósulás! Mert az új |
| őscsönd ősanyagából, a kristálycsönd kristály-akaratából szikrázó |
| óriás kristályvár épűlt a mohakorong-tér fölé, négy kristály- |
| óriás toronnyal. Mintha kristálydarazsak kristálynyálragacsukból |
| építettek volna kristályrózsa-darázsházat, a szikrázó tornyok kristály- |
| cellákkal valának teli, s a tornyok alatt vala négy óriás |
| kristály-szoba. És a kristály-lángoló kristályvár egyik oldala, a moha- |
| torony aljában kuporgók felé tekintő, a mohafal mögött rejtőző |
| halála-előtti Vak felé tekintő, igen, a kristályvár első oldala |
| hiányzott vala, hogy lángolva, ragyogva, tisztán mutatták kristály- |
| kocka-belsejüket az óriás szobák. Mint négy egymáshoz-ragasztott |
| hatalmas kristálydoboz ragyogott a lassan hosszú lila árnyékot |
| növesztő délutáni fényben a Csönd-vár kristályfacetta-belseje, |
| a tornyok kristálycellái, s a szobák, mint egy óriás szitakötőszem, |
| mint egy óriás darázs-szem! S a tornyok csúcsain négy kristály-alak |
| ül, az egyiken kristály-embercsontváz, a másikon kristálygyermek, |
| a harmadikon kristály-hegedűt csőre és bögye közé szorító kristály- |
| madár, a negyediken ruhátlan kristály-asszonyalak. S a tornyok izzó |
| kristálycelláiban valának színes kristályokból madarak, virágok, |
| állatok, halak, bogarak, növények, férgek, csillagok, hangszerek. |
| S a négy óriás kristályszobákban, amelyek a vastag mohaszőnyegbe nőnek |
| kristályfalaikkal, állnak vala a Négy Jelenések, a Halál, |
| a Csönd, a Szerelem, a Megvalósúlás! Óriás alakjaikkal, óriás |
| csoportjaikkal a négy szobákat egészen betöltvék, mint anya |
| magzatburkát a születésre-érett, kifejlett magzat, állanak vala |
| hatalmasan és szótalanúl, állnak vala szárnytalanúl lebegve a |
| négy kristályszobákban. Mint óriás kristálybuborékhalom-kristályanya |
| magzatburkában a négyes-ikrek, lebegnek az óriás kristályvár- |
| anyában a Négy Jelenések. Az elsőben áll a Halál. Ott áll |
| lebegve a hatalmas Ember-alak, az óriás Halál-test, amely vala földből, |
| gyökérből, tetvekből, pondrókból, lárvákból, bogarakból, félig- |
| rothadt, foszló toll-köpenyű madarakból, halott szemgolyókból, |
| bogárkoponyákból kiesett állatkristályrózsa-szemekből, férgekből, |
| gilisztákból, kukacokból, hernyókból, poloskákból, szívó- |
| férgekből, békákból, varangyokból, lótetűkből, ganéjtúró bogarakból, |
| szúnyogokból, pókokból és legyekből: fekete-fehér-kocka-zománc- |
| mozaik-legyekből, sárga-fekete-csíkos-kitinmellényű legyekből, kék |
| mohakristály legyekből, zöld zománc-pikkely-mozaik-legyekből, |
| piros-kék szőrmozaik-kocka-legyekből, ezüstgyűrűs-ezüstöves-ezüst- |
| szalagos ezüstmoha-mellkasú, ezüstpontlikacsos ezüstszivacsrózsa-szemű |
| legyekből, fekete mohapettybundás, szénkristálykoponyasisakos legyekből, |
| százlábúakból, fülbemászókból, denevérekből, rothadó halakból, |
| kígyókból, siklókból, vakondtúrókból, patkányokból, vizipockokból, |
| házascsigákból és meztelen-csigákból, fogsorokból, állkapcsokból, |
| csigolyákból, lábszárcsontokból, bordacsontokból, rothadó tollsisakú |
| véres madárfejekből, gombákból, gombaszivacsokból, fonal- |
| gombákból, állatürülékből, madárürülékből, rovarürülékből, pondró- |
| ürülékből, elszappanosodott húsból, mohából, korhadt csontszivacsból, |
| rózsaszín rothadék-rózsa agyvelőből, zöld nyúlós haláltakonyból, |
| színes kocsonya-polipvirágzásból, üres kagylókból, üres |
| csigaházakból, lemálló-pikkelyű kék, rózsaszín, zöld, lila, arany |
| madárlábakból, foszló, elgennyesedő szőr-rétegekből, rothadó, |
| elrepedt, szivacsosra kirágódott emberszívekből, madárszívekből, |
| állatszívekből, halszívekből, rovarszívekből, hüllőszívekből, |
| kétéltű-szívekből, mindenféle halál-rothadékból, hullafoszladékból, |
| rothadásmaradékból, szőrből, bőrből, mirigycafatokból, tollakból, |
| pikkelyből, hártyából, fölfúvódott belekből, savtól szétrágódott |
| gyomrokból, bogárszemekből, darázsszemekből, szitakötőszemekből, |
| emlősszemekből, halszemekből, kétéltű-szemekből, féreg-szemekből, |
| tintahal-szemekből, polipszemgolyókból, medveszemekből, puhatestű-szemekből, |
| cápaszemekből, bálnaszemekből, rájaszemekből és delfinszemekből, |
| mindenféle nyákból, nyálkából, hártyából, takonyból, nyirokból, |
| rothadó szervből, légzőszervből, ivarszervből, hallószervből, szagló- |
| szervből, tapintószervből, kiválasztószervből, csápokból, fülekből, |
| orrokból, tracheákból, légcsövekből, kopoltyúkból, kristály- |
| kopoltyúkefécskékből, kristálykopoltyú-seprűcskékből, kristály- |
| kopoltyú-bojtokból, legyezőcskékből, pamacsokból és pamatokból, |
| fésűkből és tollakból és tüdőmirigy-kopoltyúlevelek rothadékából, |
| földből, gyökerekből, mindenféle málló, foszló, korhadó, erjedő, |
| rothadó, bomló, elfolyó, széteső, szétlazuló, eltaknyosodó, el- |
| kocsonyásodó, enyvesedő anyagból, megalvadt vérből, sárga |
| hullafolyadék-csöpögésből, mindenféle halálhangból: végső |
| vartyogásból, brekegésből, rikoltásból, víjjogásból, hörgésből, |
| bugyborékolásból, tátogásból, halálos csápzúgásból, halálos |
| csáprózsa-fölfúvódásból, nyöszörgésből és károgásból, döglött |
| varjúkból és döglött varangyokból, döglött bogarakból és korhadt |
| rongyokból, szemfödelekből, sisakokból, csákókból, sapkákból, |
| kalapokból, kesztyűkből, harisnyákból, cipőkből, ingekből, csizmákból, |
| mellényekből, körmökből, karmokból, csőrökből, mindenféle |
| koponyákból: emberkoponyákból, állatkoponyákból, madárkoponyákból, |
| halkoponyákból, hüllőkoponyákból, embriókoponyákból, kétéltű- |
| koponyákból, mindenféle kitinpáncélból, kitinpáncélruhából, kitin- |
| szárnypajzsból, orrszarv-tüskés kitinpáncél-álarcból, kitin- |
| gatyából és kitin-fogsorokból, kitinkoponyákból, mindenféle szőr-arcból, |
| szőrcsillag-szemkeretű, szőrcsillag-orrlikú pettyes kitin-lóálarcból, |
| szőrtollas, dupla szőr-pikkelyfás, kitineres, kitinlikacsos csődör-arcból, |
| csontvázakból, békacsontvázakból, kígyócsontvázakból, madár- |
| csontvázakból, egércsontvázakból, teknősbékákból, piócákból, darazsakból, |
| csíkbogarakból, temető-bogarakból, dögevő-bogarakból, hangyákból, |
| méhecskékből és mindenféle lencséből, nyálból, sárból, mocsárból, |
| mindenféle rágószervből, szívókából, nyelvből, szopókából, szigonyból, |
| horogból, kültakaróból és szőrálarcos szőrsisakból, kitin-vázból és csont- |
| láncból, mindenféle erjedésből, püffedésből, hulla-lázból, gázból, |
| mindenféle rothadó szövetből, csontszövetből, izomszövetből, mirigy- |
| szövetből, hámszövetből: a laphámból, köbhámból, hengerhámból, |
| urothéliumból, kutikulás-hámból, ciliás-hámból, a pigmentes hámból, |
| a mirigyhámból, az érzékhámból, a retikuláris hámból, |
| az Endothelből, Mesothelből, mindenféle oszló szövetből, |
| mindenféle elszappanosodó kötőszövetből, a Mesenchymából, |
| érett kocsonyás kötőszövetből, laza rostos kötőszövetből, Retikuláris |
| kötőszövetből, areoláris kötőszövetből, lemezes kötőszövetből, |
| tömött rostos kötőszövetből, a Chordoid szövetből, zsírszövetből, |
| Chondroid szövetből, porcszövetből, csontszövetből: a fonottból, |
| a párhuzamos-rostúból, a lemezesből, az izomszövetből, ideg- |
| szövetből, a szívizomszövetből, mindenféle elfolyó, rothadó, föl- |
| bomló elmálló sejtből, hámból, rostból, szövetből, mindenféle |
| elkocsonyásodó nemiszervből, mindenféle rothadó szőrből, szőrsisak-szőrtaréjból, |
| szőrzetből, hajzatból, szempillából, szeméremszőrből, ánusz-szőrből, |
| hónalj-szőrből, sörényből, farokszőrből, mindenféle ürítőnyílásból, kloákából, |
| vizeletcsőből, vizelet-kehelyből, mindenféle heréből, petéből, pete- |
| fészekből, halott ondóból, bezápúlt tojásból, halottak spermájából, |
| mindenféle elvetéltből és tojásbazápúltból, csirkeembrióhullából, |
| kétéltű-anyákba, emlősanyákba, elevenszülő békaanyákba, csiga- |
| apaanyákba-döglött embrióból, az aranypettykoszorús óriás kék gyöngy- |
| hólyagszemű rózsahurka-férgekből, a kocsonyarózsahurkaránc- |
| hasú, óriás takonyrózsakoponyás, betekert farokcsigás, rózsakocsonyatuskó- |
| kéz-lábnyúlványos-rózsakocsonya-rügyecskés, rózsacsigafülkorongos |
| viasz-férgekből, a csupa-pórus rózsaszín-viasz lény-kezdetekből, amelyek |
| úgy feszűlnek kék erezetük csipkeháló-zsákjában, mint hernyóháló- |
| koporsóban a kövér rózsakukacok, mindenféle bábba, sárzsákba, |
| agyagkancsóba, sárcsipke-kürtbe, sárcsipke-serlegbe, sárcsipke- |
| kehelybe, kőbe, földbe, más állat kocsonya-zsákjába, más lények |
| szervezetébe, hüvelyébe, ivarkútjába, szemgödrébe, májába, beleibe, |
| szemeibe, hólyagjába döglött lárvákból, férgekből, féreghalmazokból, |
| mindenféle halálból, élőből és halottból összegyúrt óriás |
| Ember-alak! Ő vala a Halál. És teste minden részlete |
| vala laza és nyálas és csomós és szövedékes és gyökérhálógubancos! |
| És teste minden részlete vala mégis szilárd és szét-nem-eső, csupa |
| porzás, nyálzás, porladás, hullás, buborékolás, pöfögés, füst- |
| böfögés, lángcsipketaréjlás, csupa mocorgás, mozgás, hemzsegés, |
| tekeredés, fonódás, vala csupa rögmorzsalék-hullás, féreg- |
| mászás, varangylihegés és békamászás, légyzengés, bogárzengés, |
| méhecske-zümmögés, darázs-dünnyögés, csupa állatkristály-szemrózsa- |
| szikrázás és színes enyves elfolyás, teste vala csupa zsongás, habos csiga- |
| mászás, csiganyálszalag, csupa dörmögés, kaparászás, nyálzás, rágás, |
| nyelés, emésztés, ürítés, testéből, teste minden részletéből kék, |
| lila, piros, sárga gázbuborékok törnek elő, kék buborékfürtök, |
| zöld buborék-rózsák, és teste minden szövedékéből sárga hulla-füst |
| szívárog, és teste minden csomójából zöld hulla-láng tör vala elő, |
| aranycsipketarajú kék lángok, és vállaiból, hátából, oldalából, |
| tomporából, térdeiből és feje-búbjából piros ecetfák, zöld |
| szomorufűzfák, kékzománc-pikkelylevelű babérfák bóbitásodnak |
| és tornyosodnak vala, mint a csikóhalak üvegcsikókoponya- |
| fejéből a kék, a zöld, a piros, az arany kocsonya-fácskák, állat- |
| üveg-bóbiták, és fülei valának döglött teknősbékák és orra |
| vala lihegő varangy és orrcimpái valának tüzeshasú békák és |
| szájcimpái valának lila piócák és köldöke vala csecsemő-koponya, |
| és szemgödrei valának madárfészkek, amelyekben kopasz madár- |
| fiókák ülnek kifelé fordított lúdbőrös rózsagyűrű-fenekükkel és |
| megállíthatatlanúl ürítenek, fosnak, mint örök ürülék- |
| források bugyognak, hogy véres zöld-sárga-fehér ürülékük lecsurog, |
| lefolyik a hemzsegés-arcon, a hemzsegés-szakállon a laza és |
| mégsem-széteső hemzsegés-mellkasra alvadtan és dermedetten, |
| mint a vérrel kevert oltott mész, és szemöldöke vala óriás |
| százlábúak üvegcsigolyás kristályküllő-karéja és szempillái |
| valának döglött denevérek. És fogai valának egér-csontvázak. |
| És keze körmei valának állat-alsóállkapcsok, és lába-körmei valának |
| csontcsipkehorgolás-szélű pórusos csontbuborék-kisemlős- |
| rágcsáló-medencecsontok. És szőrzete vala finom és durva |
| gyökérzet, hajszálgyökér, rostosgyökér, csavart-gubancú gacsos |
| gyökér, hámlóbőrű gyökérkígyók milliárdja. És vala férfi és női |
| nemzőszerve neki halál-nyüzsgésből, rothadás-hemzsegésből: |
| békákból, varangyokból, férgekből, csigákból, kukacokból és lárvákból |
| szőtt, halállal tömött óriás zsák, s alatta, a halálgombóc-herék |
| alatt lánggal-virágzó, bozsgó óriási szájcimpaszerű dombok, ajkak, |
| nagy sötét hasítékkal: földből, gilisztákból, oszló mirigypépből, |
| tollakból, pikkelyekből, zöld mohakorong-köldökű szemgolyókból. |
| Mert ő vala az óriás Ember-alak, a Fölemésztődés-Megszűnés- |
| Rothadás-Átlényegülés-Óriás, a Halál! És mellette a másik |
| kristályszobában vala a Négy Jelenések közűl a Második |
| Jelenés, a Második Jelenés: a Csönd! És az óriás kristály-szobába |
| vala beépűlve Moha-szoba, mohakocka-belső, mintha a lángoló |
| kristályszoba fala, mennyezete és padlózata mohával |
| lenne kibélelve, s a falakon vastag mohafürtök, zuzmó- |
| függönyök, hínár-lepedők, békalencse-zsákok, zöld növény- |
| szivacs-tüdők, zöld mohaszív-óriások, kék moha-szemgolyó- |
| fürtök, moha-koszorúk, moha-koronák, moha-csillagok és |
| moha-álarcok, moha-koponyák, moha-láncok, és hínár- |
| szárnyak, mohacsontvázak és moha-koporsók, moha-pólyák |
| csüngnek vala a zöld derengésben, a falakról és a vastag |
| moha-mennyezetről. És köztük zsurlók, páfrányok, pajzsikák csipkelángjai, |
| zöld csipketollai, csipkeszívei, csipke-csápjai, csipke-álarcai |
| merengnek a zöld homályban, és a moha-páfrányok moha- |
| címerein moha-madarak ülnek, moha-baglyok, moha-harkályok, |
| moha-pávák, moha-sasok, moha-sármányok, moha-gémek, |
| és óriás mohapókok ülnek a moha-szoba sarkaiban, nyolc |
| moha-buborék szemekkel, és óriás mohalepkék ülnek a |
| moha-álarcokon, moha-koponyákon, mohacsontvázakon |
| moha-csáptollakkal, mohapáfránycsápokkal, és moha-kígyók csüngnek |
| a mohafalakról moha-koponyával, mohasziszegéssel, és a vastag |
| moha-padlón óriás kucsmagombák, tányérgombák, kalapos- |
| gombák, csipkegombák és fodorgombák dagadoznak és tornyosodnak |
| vala vérpettyes, likacsos gumisipkával fedett lemezrózsa-fejjel, |
| csigatestfodrú szivacstányérkoponyával, véres buborékgödrű |
| hegyes szivacs-sisakkal, zöld lemez-küllős gumibuborék-ernyővel. |
| És a mohaszobában ott állnak az óriás zöld Moha-alakok: |
| az óriás Moha-ember, az óriás Moha-madár, az óriás Moha-béka, |
| az óriás Moha-Ájtatos Manó, az óriás Moha-medve, az |
| óriás Moha-majom, s az óriás lófejű Moha-asszony. És a |
| Moha-férfi moha-mélyhegedű moha-húrjain húzza lassan a |
| moha-vonót moha-kezével. És a Moha-madár moha-hárfa |
| moha-húrjait pengeti lassan mohalábai moha-karmaival. |
| És a Moha-béka moha-kürtöt fúj, hosszú, nagykelyhű |
| mohakürtöt széles-mohamosolyú mohaszájával, moha-szemeit |
| lehúnyva, mohatokáját lágyan rezegtetve. És a Moha- |
| Ájtatos Manó moha-hegedűt szorít mohasisakos, moha-álarcos mohaszív- |
| koponyája és moha-szügye közé és játszik rajta vékony moha- |
| vonóval, moharózsa-kezét billegtetve, fodrozva a moha-húrokon. |
| És a Moha-medve nagy mohadob mohahártyatányérját üti |
| moha-mancsába fogott moha-dobverővel. És a Moha-majom |
| moha-furulyát fúj moha-pofabugyogtatással, moha-kesztyűs |
| keze mohaujjait a furulya mohalukain ütögetve. És a |
| lófejű Moha-asszony mohacimbalom moha-húrjait veri |
| erősen lófejű moha-ütővel, és merev moha-lófeje árnyéktalan, |
| mohaesernyő szempillái árnyéktalanok, mohasörénye zöld |
| zuhatagban hull moha-melleire, moha-hátára, moha-tomporára. És vala |
| a Mohacsönd-zene Csönd, és valának a moha-szájak, moha- |
| ujjak csöndek, és vala a csönd Moha-zenéje csönd, és vala a csönd |
| Zöld moha-zene, és vala a csönd áradó moha-mámor, moha- |
| virágzás, moha-csönd, moha-örökkévalóság, és vala a Moha-zenekar |
| moha-zenéje Csönd. Csönd-lények csönd-zenéje, csönd-hangszerek |
| csönd-diadalma, csönd-szájak csönd-fújása, csönd ujjak csönd- |
| mozgása, csönd-kürt csönd-zengése, csönd-mélyhegedű csönd- |
| búgása, csönd-hárfa csönd-hullámzása, csönd-hegedű csönd-rívása, |
| csönd-dob csönd-rengése, csönd-furulya csönd-fuvallása, csönd- |
| cimbalom csönd-viharzása! És finom zöld moha-por permetezik vala |
| belőlük, a testekből és a hangszerekből, az ujjakból, kezekből, |
| könyökökből, a hónaljakból és a fülekből, a szájakból és a |
| szemekből, a sörényekből és a koponyákból, az ágyékakból és |
| a fogakból, a moha-körmökből és a moha-szempillákból. És |
| vala zenéjük Mohacsönd-zene, és vala csöndjük Moha-remény. |
| Mert a Második Jelenés vala a Csönd. A Csönd vala a Második |
| Jelenés! És mellette a harmadik kristályszobában vala a |
| Négy Jelenések közűl a Harmadik Jelenés. Vala ott a |
| harmadik óriás kristályszobában a Harmadik Jelenés: a Szerelem! |
| A harmadik kristályszoba kékfényű, zöldfényű, zöld márvány- |
| erezésű, zöld füstréteg-legyezős égboltja alatt, mint zöld- |
| kristály akváriumban asszony-emlős Bíbor-rózsák, Arany |
| csikóhalak, Kékpáncél-lovagruhás emberkezű Tengeri-csikók, |
| Rózsafodor-ívek, Piros-arany Korallváz-Emberszobrok, Zöldhajú, |
| Zöld-mohasörényű, Aranyálarc-fejű Asszony-merengések állnak |
| egymásra-hajolva, mint rózsák, csikófejek, aranytüskés-aranygyökérszivacs- |
| sörényes, arany-orrlikú, ararnyhorpadás-aranyránc-aranygyökérzet karcsú |
| Arany-lófejek, embertestű lovak zöld páncél-arccal, arany- |
| hártyából gyúrt ló-fejjel, piros orrlikakkal, piros zománcgombú |
| arany-szemgolyókkal, asszony-mellekkel és asszonykezekkel, |
| állnak egy tengeri aranyrücsök-korallszigeten, egymásra-hajolva, |
| egymásra-borúlva, magányosan, mint rózsák, arany-tüskefák, |
| aranycsontváz-csipke-alakok, aranytüske-aranycsipke-álarcú nők, |
| csontokból és mindenféle csontvázakból ragasztott ruhában, állnak a |
| halál korallszigetén a kék márványszalagos víz előtt a Szerelem |
| Alakjai. Ott áll az aranyszivacsból, rákok arany-csontvázából, |
| madarak arany-hullájából, ősgyíkok aranykoponyás aranycsontváz- |
| görnyedéséből, ősászkák megkövesedett aranybordái három-hurka |
| aranypajzsából, arany-madárlábakból, aranytüskés arany-csigaházakból, |
| aranykagylóhéjakból, aranylegyezőbordás aranypajzsokból, arany- |
| kígyócsontvázakból, arany-békacsontvázakból, arany-rájákból és |
| arany-halcsontvázakból szivacsosan és rostosan összeépűlt |
| korallsziget közepén a Piros Asszony-alak, piros karokkal, |
| piros kezekkel, arany-csigahéjakból, aranykagylóházakból, arany- |
| állatpáncélokból ragasztott ruhában, mint egy múmia-bábban, |
| melle csontruhája is aranyszirmokból, aranymirigyekből, aranygolyókból, |
| arany-lábszárcsontok, aranycsigolyák tömegéből ragasztva, amely átnő a |
| fej felé, az arc elé, mint aranytüskés aranycsontszivacs, |
| aranyléc-aranygerenda-aranycsonthurok-álarc. Mellette, jobbra |
| tőle, kicsit előre-hajolva egy Asszony áll cafrangos piros bársony- |
| ruhában, csupa-szakadás, csupa-ránc, csupa-buggyanás, csupa- |
| fodor vérbársonyruhában, véres szoknya-fodrait fogva arany-kezekkel, |
| s a piros bársonycafrangok alól zöld moha-szoknya lóg ki, |
| mint moha-harang a piros cipős lábakig. A buggyadt, bíbor |
| ruha-ujjak a csuklókig érnek, de nagy hasítékkal üres a ruha |
| elől, a csodás test elején, hogy mint bíbor bársony-csigaházból |
| a csigatest, kilátszik csípője, dereka, nagyköldökű arany-buborék |
| hasa, lecsüggő pirosrózsagombos emlője is, ágyéka szőrsarlója is: |
| és mindez tiszta, tiszta aranyból. Feje nem látszik vala, mert |
| fejét nagy aranybokrával eltakarja a Lófejű Ember, a Lófejű |
| Férfi! Mert fejét eltakarja vala a fejét mellére-hajtó Férfi, az Arany-Csődör, |
| aki ott áll merengve arany-tüskebokrokból, arany-tövisgubancokból, |
| madarak aranycsontvázából, baglyok kék üvegszemű, aranycsőrű arany- |
| koponyájából, vizi-állatok színarany csontvázából, héjából, páncélzatából, |
| radioláriák, és foraminiférák aranycsipke-látomásvázaiból, arany- |
| pórusos aranykürt-tekervényéből épített férfitesttel, korallvázak |
| szövedékéből, pórusos és csipkés és fodros ágcsövecske-tekervényéből |
| összeragasztott gyönyörű férfi-nemzőszervvel, aranytesttel, arany- |
| lábakkal, aranykezekkel, és gyűrt és horpasztott és erezett aranyból |
| formázott lófejjel, az aranyfodortajtékos orrcimpájúval, |
| az aranyhártya-orrlikúval, az aranygolyó-pupillás aranybuborék- |
| szeművel, hatalmas sörénye aranyviaszrózsák, aranytengerirózsák, |
| aranyrákok, arany-tengeri-liliomok, arany-tollak, aranybaglyok, |
| arany-százlábúak, arany-lárvák, óriás, tüskés, tarajló aranyhab- |
| szövevénye, aranycsontvázkazla. És a középső piros titkos Asszonyalak |
| vállától balra egy másik titkos titkos csoport áll a Merengés |
| Csontváz-halálszigetén, a zöld-kék márványfodor ég előtt, az |
| aranytajték-erezés előtt, mint a Szerelem Látomása! Szélről |
| a Fekete-Lófejű-Asszony, a Lovag-Kanca, karcsú lófejében, a zöldbársony |
| ajakcimpák fölött virágzó zöld-moha orrcimpakürtökben piros |
| üvegkelyhekkel, nagy szemei feketén ragyognak az aranyszempillás |
| arany-szemhéjak alatt, mint kristályembriós korom-golyók, nagy |
| homlokán fekete pajzs, göndör fekete haja vállára bomlik és láthatatlan |
| lapockáira, merev fekete fürtökben és csigákban, mint a bírák púderes |
| parókája, nyakán kettős aranylánc, testén kék lovagpáncélruha |
| a kék páncél-térdrózsákkal, kékpáncél-lábfejszirmokkal, vascsipke-csillagokkal, |
| kék héjszeletekkel, páncélhernyó-burkolattal, páncélrózsa-csatlakozásokkal, |
| virágfejű csavarokkal és két óriás kék páncélbuborék-dombbal |
| a csecsek fölött, páncélruháján nagyredős barna bársonyköpeny, |
| testén korallfűzérek lánca, s vékony viasz-asszonykezével a Halál- |
| sziget szívére mutat. És merengő lófejével eltakarja a Vállára- |
| hajló-fejűt, az aranysörényes Testére-görnyedőt, akinek szakadt, |
| rózsaszirmokból-ragasztott inge nem födi aranybuborék-tomporát, pihétlen alsó- |
| karját se födi, és izzanak kék-cipős aranylábai, és izzanak |
| karcsú aranycombjai, és izzik arany-tompora, gyöngyház-szigonyt |
| fogó aranykeze. És az ő aranycsobogás-hajára hajtja merengő |
| szép fejét a Zöldhajú Harmadik, akinek arca aranylemezből |
| domborított álarc, mint Agamemnon-király aranyhártya halotti- |
| maszkja, pórusos aranyorral, arany-ajakcimpákkal, aranyhernyó- |
| szemöldökkel, pórusos aranycsipkevirágú aranybuborék-szemgolyókkal, haja, |
| mint zöld kristály csomósan, csavarosan, fodrosan zuhog a |
| Halál-sziget csontváz-talajára, jaj, nem is zuhog, de összenő |
| testével, a ragyás, csipkés, mirigyes, cseppkőfürtös és csipkefürtös |
| zöld kristályoszloppal, amely az előtte álló görnyedt Rózsa-alak |
| szétterpesztett aranylábai között nő a Halálsziget arany-csontváz- |
| halom-talajába zöldkristály mélytengeri halfejekkel, tátogó zöld |
| kristály-őshalkoponyákkal, lukas zöld kristálygolyó-szemekkel. |
| És hosszú szivárványos gyöngyház-szigonyt tart vala, |
| megtámasztván pórusos, szőrtelen aranyviasz-ujjaival a kék páncéllovagruhás |
| Fekete-Lófejű-Asszony! És vala Merengés, Aranyfény, kék Páncél- |
| lovagöltöny-ragyogás, Rózsalobogás, Zöld-kristály-Hallgatás, |
| Bársonyredő-rózsacsönd, Aranyviasz-ujjmutatás, Gyöngyház- |
| szigony-szivárványcsönd, titkos, titkos, titkos Utalás bennük, |
| általuk, miattuk, értük, velük. Titkos, titkos, titkos Utalás |
| a Halálra és a Szerelemre. Mert a harmadik kristályszobában |
| ők valának, a Négy Jelenés közűl a Harmadik Jelenés, a |
| Harmadik Jelenés: a Szerelem! És mellette a negyedik óriás |
| kristályszobában vala a Négy Jelenések közűl a Negyedik, |
| az utolsó Jelenés, a Négy Jelenés közűl a Negyedik: a Megvalósulás! |
| A negyedik óriás kristályszobában ott áll vala a gyönyörű Meztelen |
| Asszony! Csodás, hatalmas emlőkkel áll vala egy magában a |
| negyedik kristályszobában, bőre rózsás csillagragyogás, nagy-füstű |
| haja kontyban, mint arany-sisak, nyaka kékeres alabástrom- |
| oszlop, vállai gyöngyvirágerdők illat-remegése, izzó, hatalmas combjai |
| fehér bársonymárvány tornyok, lábai rózsamoha-csillagok, |
| karjai liliomokból font tiszta kévék, kezei halál-illatú |
| liliomlángok ősgyöngyház-harang csípőjén pihenve, dagadt emlői |
| kékbársony-eres, mályvarózsa-tányéros, fekete bársonyrózsagombos, |
| pórusos aranykupolák. És arca vala a Mosoly Világossága, |
| a Titkos-tudás Múlhatatlan Lángja, a Megáldatottság |
| Legszebb Ragyogása, a Fogantatottság Gyönyörű Homálya, a |
| Győzelem Lángoló Bizonyossága, a Halált-legyőzetés Szent |
| Szent Biztonsága. És teste gyönyörű burkolata a szent |
| hüvelynyílás asszonyi rózsacimpáitól az emlők lángoló bársony- |
| dombkezdetéig áttetszik vala, mint az üveg. Mintha tiszta |
| üvegbúra, tiszta kristálybuborék, gyémánthártyahólyag |
| borúlna teste közepére, a hasdomb helyére, az emlők és a vagina- |
| kehely párta-cimpái közé. És látszik vala teste belseje, |
| látszik vala a szent hüvely, a szent hüvelyboltozat, látszik vala a |
| méh, a méhnyak, a méhtest, a méhfenék, látszanak a hámok, nyálkahártyák, |
| kötőszövetek, mirigyek, látszik vala a méhizomzat, és látszik vala |
| a méhtestet borító hashártya, és látszanak vala a redők, szalagok, |
| és látszanak vala a méh tubasarkától eredő, ív-alakban oldalt- |
| futó kürtök, és látszanak vala a petefészkek. És látszik vala |
| azontúl alsó-törzse minden szervecskéje, szerve, minden építése, sejtje, |
| erecskéje, lombja, minden homálya, hártyája, dombja, gödre, |
| bíborban, kékben, aranyban ragyogván. Látszik vala a szent |
| Megtermékenyítés helye, a szent, szent Pillanat, amikor a |
| Láthatatlan Megtermékenyítő a Szent Ejakulátumot, a |
| Négyszázmillió-Spermiumot a Hüvely hátulsó boltozatába |
| lövelli, a külső-méhszájhoz önti, látszik vala a szent, szent, |
| forró Galaxis-becsapódás, a titkos, titkos Pillanat, amikor a spermiumok |
| elindúlnak a mirigyes, nyálkás, savós kék-rózsaszín barlangcső-talajon, |
| vonaglanak és vándorolnak és haldokolnak és nyüzsögve kúsznak a |
| Tuba ampullája felé, ahol várja már a Titkos Egyetlenegyet, a |
| Szent Egyetlenegyet a szent, szent, szent Egyetlenegy Asszony- |
| Pete! Ó, gyönyörű Farokcsapkodók, Spermium-Ebihalak, Sárga |
| Békaporonty-ondócsillagok, ó , Lázas-üstökösnyüzsgés, ó ellenálló- |
| sapkás, tojásfejű, kocsonyacsőnyakú, spirális-hüvelyű, fonalfarkú |
| gyönyörű Nyüzsgés, szent Kocsonya-kobra-özön! És látszik vala, |
| mintha a ragyogó üvegbúra-hasfal óriás nagyító-lencse lenne, |
| látszik vala a legtitkosabb és legszebb pillanat is, a legtitkosabb |
| és legszebb találkozás, a Pete és a Spermium Találkozása, a mámoros Befúródás, |
| az Impregnáció, amikor a Spermium a Pete kocsonyaburkába fúródik, |
| a pete fogamzási dombját átdöfve kocsonyaláng-fejével, s aztán, hogy |
| megtörtént az Őstalálkozás, a petefelszín termékenyítési hártyát |
| képez és ragyogva mereng! És ó, gyönyörű, gyönyörű titkos Egyesülés-kezdet, és |
| ó, gyönyörű gyönyörű titkos és mégtitkosabb Konjugáció, te |
| Szent Spermovium, és te szent, szent Barázdálódási-Mag! És látszik |
| vala, hogy a megtermékenyített pete belsejében lüktetve vándorol |
| az ondósejtdarab a petesejt magva felé, dagad, nő, dobog, virúl, |
| forog, középdarabja sugaras rajzolatot növeszt, szíksugárzást kocsonya- |
| kristály spermiocentrumot, míg a félmagok s a spermiocentrum |
| egymás mellé kerűlnek, míg a félmagok között az oszlásiorsó is képződik |
| vala, míg kialakúlnak a kromoszómák, s a két első blastomera- |
| magok! Ó, gyönyörű, gyönyörű Petesejt-oszlás! Ó, csodálatos |
| Barázdálódás, sorozatos mitotikus sejtoszlás! Ó, el-nem-mozduló |
| mozgó Folyamat, ó Csíraszelvény-mozaik-gömbalak, ó titkos, |
| titkos Részletekre-bontás, Titopencia-felosztás, ó csodás |
| Csíraszelvények felszínén fekvő Feltételezett Szervtelepek, akik |
| a későbbi szervek sorsát foglaljátok magatokban, ó mégtitkosabb |
| Folytonos Sejtoszlás, és szászor-titkosabb Differenciálódás, a |
| Blastomerák önálló-irányú fejlődése, akik magatokból |
| megépítitek a szervezet különböző sejtjeit, ó titkos Szervtelepek, |
| Szervek-elődei, Szervek-ős-előcsoportjai, ó megtermékenyített |
| Petesejt-belső bonyolúlt, kölcsönös Összefüggés-Halmazai! Ó |
| Csírahólyag sejtjeinek vándorlása, mámoros Gastruláció, ó csíra- |
| belsőbe-áramló felszíni sejtek, ó első ősgödör, az |
| Ősszáj, ó csírabelső végső Szervtelep-sorrendje! Ó, Csíralemezek: |
| Ektodermák, Mezodermák, Entodermák! És látni vala a tiszta |
| kristálybuborék-hasfalú asszony testében, a szikrázó kristályburok |
| alatt, mintha óriás nagyítólencsével néznéd vala a test bíbor |
| Kialakulás-barlangjai mélyét, látni vala a vándorló Petesejt |
| útját a Tubában, látni vala az Ember-csíra trophoblast-burkát |
| és abban az embrió-csomót, a szivacsos Morula masodermát, aztán |
| a Deliminációs Entodermát, az Epibóliás Entodermát, az |
| Amnion-üreget, a Szíkhólyagot, a Choriont, az Embrió- |
| pajzsot, a Chorion mezodermát! Jaj látni vala a Szent-szent-szent- |
| Vándorlást és a Szent-szent-szent Megvalósulás folyamatát, |
| minden mozgását, oszlását, örvénylését, épűlését, szétágazását, |
| összebonyolódását látni vala a titkos mélység áttetsző homályaiban |
| és mozaik-buborékjában, látni vala a Szent-szent-szent |
| Megvalósulás Kezdeteit és Folytatását, az elmondhatatlan, a |
| kimondhatatlan Részleteződést, a csíra legtitkosabb önmagát, |
| a Kialakulás anyagát és folyamatát, az Embriópajzs |
| mindent-összefoglaló mámor-anyagát, az első jeleket, a velőlemezt, |
| a velődombot, a velőbarázdát, a primitív gödröt, a primitív barázdát, |
| az Allantoist, a hasnyelet, az Embriópajzs primitív ember- |
| összességét, az Embriópajzson a Feltételezett Szervtelepeket, a |
| lemezeket, a farokbimbó-mesodermát, az ősszelvényeket, őscsigolyákat, |
| a nyeleket, látni vala minden elmondhatatlan sokaságot, az |
| anyag-bomlásban, anyag-épűlésben rejtőző és megmutatkozó ember- |
| világot, mint Isten láthatta az önmagában önmagából kialakuló |
| világot! Jaj látni vala, ahogy a Csíra a tubán átvándorol vala, |
| amíg a Szent-Implantáció helyére ér, a Szent-szent-szent |
| Megtapadás Helyére! És látni, hogy vala gyönyörű Homálya, |
| gyönyörű Fénye, gyönyörű Reménye! Látni, ahogy az Emberi Pete |
| a méh-nyálkahártya-belsejébe tör, szétroncsolva boldogan, keményen |
| a nyálkahártya-szövet álmait, a hámszövetet, kötőszövetet, és |
| mint melegített vasgolyó viaszba, belesűllyed a Stratum Kompaktumba, |
| és izzó petekamrát alakít! Látni vala ahogy boldogan összenő |
| az Anya és a Pete, egymásba-burjánzik kettőjük dupla Egy-élete, |
| redőkkel, trophoblast-burjánzásokkal, trophoblast-csésze- |
| rétegekkel, primér chorion-bolyhokkal, amelyek az anyai szövetbe |
| hatolnak, szétágazódnak, szétpamatolódnak, mirigyeket, vér- |
| edényeket nyitva meg, míg ott fekszik vala Ő nyálkahártya-törmelékben, |
| szövettörmelékben, trophoblast-omladékban, s boldogan táplálkozik. |
| Látni vala, ahogy összekapcsolódnak a bolyhok, véredény-ökrendezések, |
| üregek, erek, ahogy kialakúlnak a homályok, levelek, rétegek, hártyák, |
| ahogy kialakúl a külső és belső magzatburok, a Chorion és az |
| Amion-zsák, a Chorionbolyh-rózsacsipkekoszorú, s a kristálytiszta |
| sárgás folyadékú Amnion-üreg, amelyben majd a magzat lebeg, |
| amely az Ébrény testét előbb szorosan körűlveszi, aztán a |
| magzatvíz-szaporodástól lassan földagad, látni a magzatvízragyogást, |
| a fehérjés, sós folyadék-virulást, amely később lassan megzavarosodik, |
| mert levált hám, bőrmirigyek váladéka, haj, vizeletalkatrész |
| kerűlt anyagába! Látni a kialakuló Lepényt, Köldökhólyagot, |
| Köldökzsinórt; látni az első táplálkozást, a Histiotroph-táplálkozást, |
| amikor az elfolyósított szövetalkarészek, mirigyváladékok, az |
| anya-szövetből származó transsudátumok, lekötődött hámsejtek, |
| erekből-kilépett vér, leukocyták, szétesett kötőszövetek adják |
| oda magukat a Lénynek! És látni később a Placenta-táplálkozást. És |
| jaj látni, látni, látni a placenta-virulást: a magzat-légzőszerv- |
| lobogást. Ó, csodás, csodás, csodás szent Megvalósulás! Ó meg- |
| görbűlt Embriópajzs, ó bezárt szíkhólyag, ó, ősbél, ó, szíktömlő, |
| ó, hasnyál, ó szíkhólyagfal apró hólyagai, amelyekben vörös vérsejtek |
| képződnek vala, ó, összekapcsolódó vérüregek, kialakuló |
| szíkkeringés-erek, ó, embrió-szívtelepei, ó chorialis-vérkeringés, |
| ó, placentáris vérkeringés, ó, Hensen-féle csomó, ó, primitív csík, |
| ó, fej-nyúlvány, ó, velőlemez, velőbarázda, velőduzzanat, ó, |
| velőcső, aki vagy az agyvelő, gerincvelő őse, ó, őstagok, ó őstagok |
| nyelei! Ó, agyvelőtelep, ó tejléc, ó kopoltyúívek, végtaglebenykék, |
| ó, faroknyúlványok, ó összetapadt külső és belső magzatburok, ó, szívdomb, |
| májdomb, füldomb, szaglógödör, szemhólyag, hallóhólyag, szagló- |
| mező, zsigerbarázda, ó hatalmas agyvelő, hatalmas fej, ó, kézlemezek, |
| ujjlécek, ó ujjvégek rései, ujjak hártyái, előzetes végtagtelepek! |
| Ó, szemserleg, szemlencsekezdet, szemserleg-pigmentek, orr-kezdetek, |
| fül-kezdetek, ó csontosodási magvak, kialakuló kezek, lábak, |
| ujjak, körmök, ajkak, fogmedrek! Ó, első haj, szemöldöktáji |
| hajzat, ó az egész testet beborító szőrzet, te magzatgyapjú, te |
| lanugó, ó szemhéjvarratban összenőtt szemhéjak, ó, orrnyílások |
| lefoszlott elzáróhámcsapjai, ó működni kezdő faggyúmirigyek, |
| ó, szent magzatmáz, szent őskenőcs, amellyel én is valék vastagon |
| bekenve! Ó, kialakuló erezet, idegzet, csontok, végtagok, külső és |
| belső szervek, hámok, szövetek, rostok, rétegek, kocsonyák! Ó, |
| megvalósuló szív, ó, a szív első hangjai! Ó, szent zsír, ó, a |
| szent zsírréteg előtti üvegszerű bőr, átlátszó, vékony piros bőr, bőrüveg! |
| Ó, lágyékgyűrűig-leszálló herék, virágzó kisajkak, nagyajkak, |
| klitorisz, hymen! Ó, szétváló szemhéjak, virágzó szemöldökszőr, |
| pillaszőr, hajzat, ó, első légzőmozgás! Eloszlott pupilla-záró |
| hártya! Ó, szembogár elolvadt hártyája! Ó, megkeményedett |
| körmök, kinyitott szemek! Ó, arckoponya és agykoponya, a kilenc- |
| csontú, hét-varratú, hat-kutacsú! Ó gyönyörű, gyönyörű Szent- |
| Megvalósulás, a Négy Jelenések közűl a Negyedik Jelenés! |
| Jaj nem látta vala ő, az óriás mohafal mögött ácsorgó vak |
| Nyomorúlt, jaj nem látta vala ő a Jelenéseket, nem látta |
| vala az Elsőt, a Másodikat, a Harmadikat. És nem látta, |
| nem látta Szegény Vak Vágyakozó a Negyedik Jelenést se, |
| a Negyedik Jelenést, a Megvalósulást! Nem látta, hogy |
| ott a negyedik kristályszobában lebegő Szűzanyamosolyú Óriás |
| Ősanyában, az ős-kristálybuborék feszes szikrahártyája alatt hogy |
| alakúl, hogy nő, hogy dagad az Ember Gyermeke, a Titkos |
| Őscsomó: virágzik, önmagát kibontja, hogy ott izzik titkos rózsalángban |
| csomója, hólyaghasú, kaméleonfarok-gerincű rózsa-hurkája, csomója, |
| dombja, gombja, s dagad, dagad, nő láthatóan a lángoló ős-kristálybúra |
| alatt virágzó méhben, a rózsakoszorú magzatburokban, |
| függvén lebegve a rózsamirigycsipke-lepényen vérerekből-font- |
| belsejű kocsonyakötélen, mint óriásfejű rózsa, mint óriás-szemgolyós |
| kocsonya-rózsa kaméleon-csönd, mint valami rózsaszínüveg |
| kocsonyavirágzás, mint piros üvegvirágzás! Ó, szent Látvány, szent |
| Folyamat, te titkos Legszebb-Látható, te Legtündöklőbb Jelenés! |
| Te Megvalósuló Akarat, aki ha mutatod magad, vagy előbb |
| mint csipkefülű tátottszájú lárva, testközepedből kilógó óriás |
| véreres zacskóval, leszel aztán két szemgolyókezdeményes, |
| hegyesfarkú, végtagdomb-kezdeményes rózsahernyófejsisak, akinek |
| hasából óriás kocsonyakehely nő ki, annak bibéje eres hosszúszárú lopótök- |
| zacskó, porzója kocsonyarúd; aztán ahogy folytatod magad, |
| leszel különös-különös őslárva-alak, óriás háromdombú piros |
| kocsonyasisak alatt a csipkés fodornyílások fejvigyor-szélin kis |
| szemkehely-golyókkal, pórusos kocsonyamelledben látható szívzacskókkal, |
| tüdőszívlevelekkel, mirigyfürtökkel, a széles alsóajakdombok oldalain |
| mirigyszőlőfürtökkel, kéz-láb-bunkókkal, ebihalfarokkal, |
| ovális nemiszervgyűrűvel; aztán, ahogy folytatod magad, leszel |
| egyetlen piros pórus-kocsonyasisakba húzódott két |
| óriás szemdió, tömpe gorilla-orrú, pettyorrlikú, háromszögszájú |
| merengés, az oldaltokákon kocsonyafülkagylóüregekkel, |
| melledben elterpedt tüdőlevél-fürtökkel, négy szívzacskóval, négylevelű mirigy-lóherével, |
| vörös kocsonyahólyag-testoldaladon tömpe kocsonyacsipke-kéz- |
| láb-levelekkel, a kis rózsakocsonyafarokpajzson ánusz-ponttal, |
| nemiszerv-függelékkel; aztán ahogy folytatod magad, leszel |
| egyre-inkább ember-alak, bár még csak az emberforma kezdete, |
| ember-lényünk tömény képlete: óriás piros kocsonyahólyag- |
| buborék-sisak alatt tömpe, szögletes arc-alak, a piros kocsonya- |
| álarc szélein kék szemlevelek, alattuk rózsaszín fülkagylólebenyek, |
| köztük fehér gyűrűkben fekete pont-orrlikak, az orrlikak alatt |
| hullámos csíkszáj, s a karok, a lábak kocsonyacsillag-kezének |
| üvegbimbó-ujjai ragyognak, s a levélalakú testben, a piros |
| takonykancsó-üregben kirajzolódnak a csigolyacsáp-gerinc-ágak, s egy- |
| egy csigolyából mint kőhurkok, kőgyűrűk, kőfonat-hurkok, a bordák |
| ágaznak nagy ívben önmagukba vissza, mert látszik már a könnyű |
| bordaszárnyak csontrajza. Látszanak már a rózsapontzsák-mellkas |
| bordakorsói, csontváz-kelyhei! Jaj, nem látta ő, ahogy a magzat |
| szíve dobog, ahogy a magzat vizet vesz magához, iszik anyjából, |
| önmagából, ahogy a magzat kortyol, ürít, mozog, vizel, nem látta ő, |
| a Vak Halálra-készülő az Ember-készülődést ott az anya- |
| méhben, a dagadt magzatburokban, nem látta ó a magzat |
| mosolyát, testében a vér finom reményét, testében a Szent |
| Magzatszurok barna-zöld virágát, amely a vékonybélben, végbélben |
| nő ragyogva, s vala epefestékből, epesavakból, cholesterinből, |
| bélnyákból, bélhámból, a magzatvízzel lenyelt hámsejtekből, |
| pehelyszőrökből és faggyúrögökből, amely tiszta, tiszta, tiszta, |
| mint a legszebb gyermekálom, mert baktériumok, gázok, rothadási |
| termékek nem szennyezik vala! Jaj gyönyörű Burkok, gyönyörű |
| Hártyák, gyönyörű Rózsakoszorúk az Anyaméhben! Jaj gyönyörű, |
| gyönyörű Magzat! Gyönyörű, gyönyörű Megvalósulás! Jaj, te Tiszta |
| Remény, Mámoros-Alakulás, te Szent Virágzás ott az óriás |
| Jelenés-Alak méhe közepében a ragyogó óriás kristálybuborék |
| mögött, te Szent Virágzás a Jelenésben, te Szent Megvalósulás |
| Ősálom-csodája, te Ember-virágzás Jelenés-Magánya! Jaj, |
| szent-szent-szent lila-rózsa göbök világoskék mirigyfelhők |
| között a sötétkék magányban, csöpp hegyes-sisakú rózsafallosz- |
| alakok, jaj aranyhurkák vérrózsa-bozonttal, piros végtaghurka- |
| csomós, kékgyűrűs szemserleg-rózsás kékarany hurkabuggyanások |
| a kéklila mirigyreményben, jaj kék hártya-buborékban lebegő kocsonya- |
| rózsatojás arany végtagcsonkokkal, széles rózsaszalag-gerinccel, s jaj a |
| kék buborékból szivárványos indán lógó szivárványgolyó, kék-arany- |
| zöld-piros kristálymirigylepedékek a kék hártya-buborék alatt! Jaj, lila |
| hártyákba, rózsafátylakba, fehér mirigyleplekbe, kék hártyaüvegekbe, |
| véres arany mirigylepedőkbe csomagolt rózsaszín magzat-kezdet, |
| lila szem-üreggel, fehér rózsakesztyű kezekkel! Jaj, aranyfonatbelű |
| fehér hártyakötélen lógó arany-csomag, csupa véreres aranybuborék, csupa |
| véreres aranyhurka-halom fekete szem-kehellyel, piros golyó- |
| kezdettel a kék hártyabuborék-csöndben! Jaj izzó rózsakoponyák |
| hatalmas szemrései, bennük kéklila álomtojás, rózsagyűrűben |
| aranygolyóval! Jaj fehér mirigypettycsillagos fekete űrben lebegő |
| izzó ősmirigycsipkekoszorú-galaxis, kék hártyagolyó magvú |
| ősi vastag vércsipkemirigykorona, a kék hártyagolyóban |
| óriás aranykoponyájú aranygyermek, a hártyagolyó héját nyomó |
| vércsipkeháló-sapkájú ősarany-koponyával, aranyvirág-kezekkel, |
| aranyvirág-lábakkal, hegyes arany-farokcsúccsal, aranybordázat- |
| ránccal, vérszárú vérhólyagvirágokkal, csövekkel, hártyákkal, vér- |
| fonalakkal, előre-görnyedvén lebegve, hogy kis aranyvirág-kezei |
| a zárt-szemhéjú szemek előtt úsznak! És jaj tápláló-lélegző- |
| kiválasztó vastag aranykristálymirigyfelhő, amelybe az arany-magzat- |
| belsejű kék őshártyagolyó ragadt! És jaj ti kék hártyazsákban |
| lebegő aranykesztyű-kezek szögletes csontkezdetekkel az arany- |
| kesztyű-zsákban, arany-kesztyűcsöcsökben, a karok aranycsövében, |
| amelyek fölé az arany-álarcú arc lóg óriás fekete szemgolyó- |
| rózsákkal. És jaj, kék vízben úszó sárga viaszkocsonya- |
| tőgyszerű tömpe kezecskék, a megdagadt kék hártyabuborék |
| kék magzatlevében lebegő rózsaviasz-lábak, viaszrózsa-talpak, |
| érhálós viaszhólyag lábujjak, eres kék viaszbuborék-iker tompor, s a fehér |
| csavart-viaszizmú hártyakötél! Jaj, te óriás aranyhártya-tojásba |
| csomagolt, összehajtogatott, rózsából és aranyból kiformált óriás |
| magzat, aki hatalmas aranyhólyag-fejeddel kinyomod a rózsa- |
| hártyatojás tetejét, középen fehér csíkkal levarrt óriás lila-szemhéjú |
| szemeid alusznak, viasz aranymaszk-arcod mosolytalanúl mereng, |
| egymásra-hajtott lila-talpú lábaid, behajtott kezű rózsaszín |
| karjaid vérerekkel valának sűrűzve beszőve, mintha rózsaszín |
| üvegkesztyűkbe piros pamutból horgolt kesztyűket húznának |
| feszesen, mintha aranyüveg-kezek, aranyüveg-lábak üvegszövetébe |
| piros drótszálak csipkekesztyűit ágyazta volna a szent |
| teremtés, óriás kék köldökzsinórod csavartan lebeg hasad |
| előtt mint a dinnye szára, kúszó-tök indája, ajkaid, orrcimpáid, orrod, felső- |
| ajakgödröd aranymerengés-magánya, mint a szerelem világít! |
| És jaj, ti kék fátyolkötelű, rubint-gyökérzet-hálós hasak, |
| péniszecskék, lábak, fekete csöndben lebegő piros viasz-ágak. |
| És jaj zöld-arany hártyabuboréktojásban fekvő óriás üvegviasz- |
| magzat, lila viasz-magzat, aki ujjadat szopod, s viasztestedben, lila |
| viaszmellkasodban, óriás lila viaszkoponyádban a bíbor erezet, |
| mint a Megvalósulás szent, szent gyökér-inge, mint a Megvalósulás |
| szent, szent gyökérsisakja pirosan és lilán szövődik, mint a |
| viaszgolyóba nyomott aranydróthálókoponya izzik és ragyog! |
| És jaj aranyhártya-szemfedőbuborékban fekvő Titokzatos |
| Rózsaarcú, Rózsakezű Merengő, az aranyredős aranyhártyazsák |
| boldog rabja te, óriás lila szemhéjú Hallgatás, lila viaszbuborék- |
| szemhéjadon fehér viasztaréjvarrat-gerinccel, lila kezecskéden |
| fehér viasz-hold körmökkel, aranyrózsaviasz-álarc-titkos- |
| mosolygással, aranyszőrsisakú lila viaszkoponyával, aranyszőr-álarcú |
| rózsa-arccal! Ó, te Merengő, te fehér hártyaszemfedő-őstojásban |
| fekvő, óriás-fejedet kis kezedre hajtó Boldog Várakozó! Jaj, te |
| titkos, titkos, hatalmas aranyrózsaviasz-koponya, tiszta rózsaviasz- |
| fülkagylóval, fejed óriás viaszbuborékát az erezet-fák vastagon |
| benőtték, mint a csönd buborékát a piros magány csipkésen-fodrozó |
| gyökerei! És jaj behajtott rózsaujjak, fehér foszfor-lepedékkel |
| bevont rózsakesztyűk, fehér foszforkörmű aranyrózsa-remények! És |
| jaj magzatkoponyatető fehér-spirál hajgyűrűje, a koponya-ős- |
| spirálköd izzó szőrgyűrűzése! És jaj te óriás, te gyönyörű, te |
| titokzatos aranyrózsa-magzatfej a fekete űrben lebegve, te arany |
| lanugóval, fehér magzatgyapjúval födött arcú és fejű Titok, |
| te óriás fehér szemöldöksörényű, hatalmas aranybuborék-szemhéjad |
| fehér szempillasisaktaréjjal középen összeragasztott, kis aranyvér- |
| kezeid szemed előtt tartod, szájad nyitva, mint az istené! És ó, |
| te Titkok Titka, Legtitokzatosabb Lehajló-fejű, te óriás piros |
| lámpával belűlről átvilágított Aranyfejű Merengés a fekete űrre |
| hajolva, te Megvalósulás Ősarany-álarca, hatalmas agykoponyájú |
| Aranycsönd, hatalmas dupla aranyviasz-szemhéjbuborékú Magány, akit a |
| belső tűz-koponya úgy átvilágít, hogy fejed, szemhéjad erei |
| kilátszanak piros márványfodrozással, csipkehálózással, szent |
| mozaik-cella-ragyogással, mint a Mindenségi tűzháló-álarca, |
| mint a Mindenség szent csillagháló-koponyája! Ó, te Szent, te |
| Szent, te Szent Megvalósulás, te Szent Virágzás a Jelenésben, |
| akit nem láthat vala a Vak! Ó, te Csodálatos, te Drága, te |
| Reménység Örök Virágzása, te Elmondhatatlan Örök Fáklya, te |
| Örökös Eleven Máglya, te Föld Legmagányosabb Reménye, te |
| Örök Rózsabokor, te a Szentség Nappala és Éje, te Virágzó- |
| Belsejű-Aranyház, te Titkos Értelmű Rózsa, Mennyországnak Ajtaja, |
| Frigynek Szent Szekrénye, te Szeretet Lángoló Tűzhelye, te Örök |
| Halmok Kívánsága, te Élet és Szentség Forrása, te Örökös |
| Megvalósulás a Jelenésben, nem láthat téged a Vak! A vak, a |
| vak, a vak Árva Barom! De ím, ott állt a negyedik kristályszobában a |
| Negyedik Jelenés, ott állt vala a Megvalósulás, a hatalmas virágzó, lángoló |
| Tiszta Asszony, kristálybuborék-hassal, amelynek szikrázó kérge |
| mögött ott virágzott az Ember Kialakulása. Ott állt vala a Négy |
| Jelenés a négy kristályszobában, s ott állt vala az óriás mohafal |
| mögött a megszottyadott, meglottyadott árva Embersárkánygyík-magány, |
| ott állt vala halála előtt, ott állt vala halála közepén. S a dalt, a |
| dalt, a tiszta, tiszta dalt figyelte! És nem vala már benne semmi erő! |
| Aztán, ki tudja, a Végső-Megreszketésben, vagy az Utolsó-Tántorgásban, |
| vagy az Eljövendett-Halálremegésben, vagy a Tiszta-dal Utáni Mámoros, |
| Halotti Vágyakozásban, vagy csak az Utolsó-Kíváncsiságban, vagy valami |
| ismeretlen másban, titkos ragyogásban és titkos akarásban, vagy |
| a vak szív-mögötti gyászban, vagy az irgalmatlan vak várakozásban |
| megújúlva és új erőre kapva, iszonyú akarással és gyötrött, nehéz |
| lángolással, ismeretlen titkos mélyeiből felörvénylő végső-végső |
| harangzúgással, szíve félig-kiapadt titkos kútjaiból, piros |
| vérmoha-barlangjaiból kövér aranyfüsttel tölcséresen fölgyűrűző |
| utolsó erjedéssel és utolsó tűz-virágzással új hitre és új erőre |
| kapva, megsorvadott, megszottyadott óriás Iker-lényében új |
| zuhogásokkal és zubogásokkal, lángolásokkal és csomósodásokkal, |
| új hittel és új reménnyel, arcán a végső-végső tiszta-tiszta fénnyel, vak |
| keverék-arcán aranyláng-álarccal és keskeny, lapos kavics-homlokán, |
| amely inkább varangyé volt, vagy axolotl, vak sziréngőte kocsonyás, mirigyes |
| homloka, igen, homlokán sűrű nagy verejtékgyöngyökkel kivert sárga |
| viaszpánttal, mely mint a haldoklók viasz-koronájának nagy izzadtság- |
| csöppekkel reszkető pórusos viasz-abroncsa ragyogott és lángolt és |
| halállal-virágzott, igen, egész dupla lénye belsejét reszketve |
| kitöltő földagadt Bizonyossággal újra elindúlt! Lépett volna, |
| ha nincs előtte, vak keverék-arca előtt és emberből, őstatuból, |
| sárkánygyíkból, ős-libából-ősemuból összekevert iszonyú törzs-eleje |
| előtt az óriás zöld mohafal, a zöld moha-zuhatagokkal, moha- |
| lepedőkkel, mohafürtökkel benőtt és befolyt, mohasisakos fal- |
| maradék. Óriás kőpikkelygolyó-térdbütykei a kövér mohaköpenyes |
| falba ütődtek, mint viasztálba a vasgolyó, mint óriás ősmoha- |
| varangyba a kőágyúgolyók zöldfüstű lágy csattanással, zöld sistergéssel, két |
| dagadt kőcsöcsös kőpikkelyszív-szügye a szügy óriás kőtüske- |
| agyarával, amely mint az Unikornis hosszú homlokszarva, narvál |
| óriás csontszigonyként előrenyúló szemfoga, kidudorodó vastag kő- |
| erekkel befonva és kő-likacsokkal, kőpetty-üregekkel beszőve, |
| mint a gyűszű fémkupolája, erekkel és likacsokkal beszőve hegyesedett, |
| s amely eddig a koradélutáni gyöngypára-gomolygásba szúrt, mert |
| szügyét félig-elfordítva állt merengve a zöld fal előtt, szügye pikkelyes |
| rengése, kőpikkelybuborék-csöcsű, óriás kő-tövisű szügye őskori állat- |
| kő-templom-moccanása, óriás kőgolyószem-dülledés kő-varangy- |
| mozgása a kő-csontvázú, lágy zöld húsú falat megrengetvén |
| lassan ledöntötte, hogy puhán omladozva, lágy ingással rogyadozva, |
| lágy huppanásokkal és fulladt meleg csattanásokkal, zöld füsttel, zöld |
| porzásokkal, cafrang-hullásokkal, szőrlebeny-alázuhanásokkal, |
| zöld porladással és imbolygással az ősvastag mohalepedőbe |
| omlott. Mintha zöld vattakazalba ütnek mohos kő-villát, kőfésűvel |
| vakarnak moha-koponyát, kő-öklű mohakesztyűvel horpadt moha- |
| mellkasba ütnek, úgy sűllyedt puha csattanással és zöld porzással |
| a kőcsontvázú mohakupola az óriás mohakorong-térség vastag |
| ősanyagába, moha a mohába, kő a mohába, kő a kőbe talán, |
| hisz ki tudja mi vala a hatalmas alkony-előtti tér óriás zöld |
| moha-fedője alatt, talán kő, talán föld, talán csak moha, moha, |
| moha, moha, moha egymáson vastag és kövér rétegekben, gyapjas |
| zöld kötegekben, puha bársonykristály-övekben, kérgekben, hártyákban, |
| héjazatokban egész a Földanya tűzhártya-szívburkolatát, kristály- |
| tojáshéjburkolatát magába záró kőzetkéreg-tojásáig. S mikor a zöld |
| mohapor a mohára üllepedvén, mint a Mindenség csillag-arcaira |
| a Mindenség anyag-üregeiben gomolygó fény-robbanások, ősanyag-jajok és |
| csillagsóhajok vastag őspora és finom dérpihéje, mint a csillag- |
| arcokra és csillag-szemgolyókra, csillag-szempillákra, csillagszemhéjakra, |
| csillagszájakra és csillagfülekre puhán lerakódó őspanasz tűzpelyhe |
| és gyémánt-zizegése, befedvén az őspórusokat és ősráncokat, |
| mikor a kövéren gomolygó mohapor a mohára üllepedvén csak a |
| gyöngytiszta délutáni fény maradt a zöld-lélegzetű levegőben, |
| a lassan hosszú lila árnyékokat növesztő délután ősmagányában, |
| a nagy mohakorong-térség csöndkristály-anyagból épűlt Kristályvára is |
| elpukkant hangtalanúl, hirtelen a Négy Jelenéssel, mint |
| óriásra fölfújt szappanbuborék a szalmacső szalma-eres, aranyköldökű |
| végiben dagadozván szivárványosan, hogy csak egy-két csillogó |
| hártyacafat libegett még elolvadván a fényben, kristályos hártya- |
| fal-foszladék, aztán összeolvadt a két ugyanaz-ősanyag, a hártya-burkolat |
| belsejét kitöltő, s a hártyahéjazat külsejét körűlvevő, levegő a |
| levegővel, s maradt a gyöngy-anyagfényű Csönd. S elfoszlottak |
| a Jelenések is gyorsan, mint téli délutánon a lélegzet nehéz pára- |
| páfrányai, buborékozva, gyöngyözve, magukból finom hólyagokat, levegőtojást |
| pöfögve, lágy hártyarácsozat-leveleket növesztve és vékony olvadás- |
| pamatokat, foszlás-bolyhokat, párolgás-bojtokat, buborék-fürtöket, kristály- |
| söprű-oldatokat, oldalék-keféket, gyöngylánc-erjedéseket sarjasztva és eregetve, és |
| így oldódva föl lassan, egyre-likacsosabb, egyre-szivacsosabb, egyre- |
| buborékosabb, egyre-roncsoltabb csontvázúvá fogyva, pezsegve és bomolva, mint |
| oldatban kristályfigurák, kristálykocka-tornyok, kristálytű-páfrányok. |
| Egy pillanatig látszék még vala egy-egy körvonal, rajzolat, váz-csipke- |
| másolat, az Anyahas kristálybuboréka, körvonalaival az óriás Moha- |
| béka, a Halál-rothadék-ember csigaházai, rongyfoszlányai, fehér |
| koponyabuborék-térdkalácsai, a moha-hegedű zöld olvadása, a |
| Lófejű-Moha-asszony zöld párolgása, a magzat bíborrózsa-oszladéka, |
| mint tűzben-sorvadó rózsaszirmok a Szerelem-csoport aranyszivacs- |
| olvadéka, kék páncél-lovagöltöny viasz-szétfolyása, aranysörények, |
| zöld kristálysörények, gyöngyház-szigonyok pára-mállása, szines |
| pára-eloszlása, a Moha-medve zöld-buborék szétdurranása, zöld füst-pukkanása, |
| semmivé-bomlása, zöld por-pöfögése, a Megvalósulás Semmivé-folyása, egy |
| pillanatig látszék még vala a sok Jelenés-foszladék, Jelenés- |
| málladék, Jelenés-cafat, Jelenés-csontváz foszfor-szalagokkal |
| a levegőre írva, mint gyermek-éjszakában a Csontváz-látomások, |
| mint gyermek-álomban a Szörny-elolvadások, aztán lebegésük |
| helyén csak a gyöngyházfényű űr maradt, a gyöngyházfény- |
| gomolygással merengő, néma, lassan hosszú lila árnyékokat növesztő |
| Új-Ősidő-Délután. S az előbb még az óriás mohafal előtt űcsörgő |
| Ki-tudja-miféle Lények, Hippocampus-emberek, vagy Ember- |
| denevérek, Emberkutyák, Majompókok, Pókmajom-szalamandrák, |
| vagy Sziréngőte-emberek, Ember-vak-barlangi-gőték, vagy Medve- |
| emberek, vagy csak egyszerű Majmok, Csimpánzok, Ember-földikutyák, |
| Vakond-emberek, vagy kék gumikezű, rózsaszín gumibőr-tenyerű |
| Csimpánzok, Ember-állatkeverék-törpék, vagy Moha-manók, Ember-varangyok, |
| vagy törpe Ember-maradékok se valának sehol már. Talán |
| a leomlott mohafal alatt hevernek, mohába-nyomva, mohába-tömve, mohába- |
| dugva, mohába-verve, mohába fulladtan, mohakoporsóban, ősmoha- |
| temetőben, a zöld csöndbe gyömöszölve, a moha-zsákba, mohával- |
| betömött szájjal, moha-szemfedő alatt, mohába-tekerve, moha-múmiák, |
| moha-magzatok, moha-királyok. Lehet, hogy ott bújnak a vak, |
| vastag, kövér moha-fedő alatt, a hideg moha-tányér alatt, mint a |
| varangyok, valami moha-üregben, moha-barlangban, moha-kútban, |
| mint földben a pockok, kígyók, pókok, giliszták, békák, vakondok, bogarak, |
| pislogva, zöld-szürke foltos mirigycsésze-szemhéjukat óriás dülledt, |
| üvegsarló-köldökű, kőeres kőgolyó-szemükre húzva, vagy merev kristályszemmel, vagy |
| szempillátlanúl pislogatva, föl-le tologatva könnyes üvegdió |
| szemükön kőcsipke-sisak szemhéjukat. Talán ott menekűlnek a moha |
| alatt kúszva, moha-alagútat fúrva, moha-barlangban úszva, talán rettegő |
| magukat a mohában előre-rágva a mohát lenyelik, testükön gyorsan |
| átvezetik, kiürítik, mint a földet a földigiliszták. Mert látszott |
| vala a mohának fölpúposodása, fölbuborékolódása, fölhólyagzása, mert |
| az ősmoha-talaj itt-ott púpot növesztett, zöld óriás-buborékot, moha-hólyagot, |
| mintha anyahasat nyomna ki magzat, s zöld hólyagcső-hurkahátak |
| remegtek, dagadtak, kigerincesedtek, fújódtak és apadtak a kövér |
| mohakorongon, óriás zöld domborodás-erek növekedtek gyorsan |
| szétágazva és gyökérlegyezősen szétfutva a tér óriás moha- |
| takaróján, mint a növényi sejthártya-felület rácsozat-rostjai, egymásba- |
| font rost-kötegei, mint az amőba testhártya-felületén a kocsonya- |
| gyökér-kinövések és eltűnések, a mozgás-gerincek őstakony-kidudorodása, |
| s itt-ott a mohából finom zöld mohapor-pöfögések, gőzpáfrány-lövellések, zöld |
| páratorony-bóbiták lobogtak föl vala, mint a sejthártya pórusaiból |
| a növényi izgalom gőze, mint az egysejtű héjhártya-likacsaiból pikkelyfa-pöfögése, |
| az őstűz kilövellése, takonycsöcsű sejt-bálna-gőzfújása. De az is lehet, hogy csak |
| az Új-Ősdélután játszott a Magánnyal. Hogy csak a délutáni |
| fény rakta óriás kristálykockáit a mohára, a csöndre, hogy csak a |
| Föld lélegzett, mint alvó ősanya a zöld őstakaró alatt, s álom- |
| moccanásai, álom-forgásai a mohatakarót fölgyűrik, fodrozzák, erezik, |
| s teste, karja, emlője, térde, orra nyomja ki hólyagosra, buborékosra, golyósra |
| a zöld mohatakarót. S a különös, különös tölcséres gépezet ott |
| ragyogott a gyöngyházgomolygás-délutáni fényben, a lassan |
| hosszú lila árnyékot vető délutáni gyöngyházragyogásban. Óriás kék |
| zománc-sziromtölcsére hatalmas lila liliomkehely-árnyékot |
| vetett a tér zöld moha-csöndjére. S az egyik kék zománc- |
| szirmon egy fekete kiskutya zománcrajza csillogott keményen. És |
| körülötte koszorúban valami írás! Aranybetűk aranykoszorúja! |
| És a gépezet már nem beszélt. És a gépezet már hallgatott! |
| És irtózatos csönd vala mindenütt, irtózatos csönd vala a világban. |
| A növényekben, a fényben, az óriás mohakorona-térben, a vak, |
| láthatatlan kövekben és döglött sárkány-szívében. Csak ember- |
| szíve, a madárszív-lüktetésű árva tömlő vert egyre vadabbúl, |
| irgalmatlan fölgyorsulással, vak rángással és vad kopogással, |
| záporos kő-ütésekkel vervén mellkasa száraz hártyáit, a keskeny |
| mellkas-belső üres tojáshéj-száraz falát, hogy recsegett szinte |
| minden vad kőhomlok-ütéstől, őrűlt kő-kecskefej-döfködéstől, |
| gyors csőrveréstől, mintha mellkasa kiszáradt hártyabélésű |
| csonthordóját, a bordapántokra hullámosan feszűlt száraz bőrdobot |
| vak kő-harkály törné belűlről irgalmatlan csőre kő-ütéseivel, |
| mintha kőeres-tökű sovány kőkecske ugrálna eres, száraz hártyagolyóban, |
| göndör bak-fejével, buta bak-homlokával, kő-szarva gyors |
| döféseivel szétrepeszteni akarván a száraz hártyahéj-börtön derengő |
| falát, mintha kemény hártyatojásban fölhergelt vad kő-sáska |
| ugrálna, tömzsi kő-szöcske, megtébolyodott kő-tücsök, mintha |
| kőálarcból kinövő kőcsigolyatorony-csápjaival döfködne keményen, mintha |
| varangycsődör érezné a pórusokon beszívárgó kőmirigyrózsa-asszonyillatot, mintha |
| vak kőbéka-kan szökdösne kövesre-alvadt-erezetű kemény hártya- |
| zsákban, mert odakint nősténye várja, az erjedt asszonyi mirigy- |
| kutakkal párolgó asszony-óriás, kis madárlüktetésű emberszíve |
| egyre-gyorsabb és egyre-fájdalmasabb rángásokkal, ütésekkel és |
| ficánkolással készűlt a halált kimondani már, hogy a mellkas |
| szőr-ingje fölpúposodott, fölbuborékzott minden vad pillanat-töredékben |
| a szív fölött, s minden szünettörmelékben beomlottak a mellkas szőrpúpjai, |
| szőrbuborékai, szőrhólyagjai a szív fölött, arcáról, homlokáról, szemhéjáról, |
| orrlikai kék kocsonyataréj-kelyheiből, kis rózsamohás fülei mögűl, kőszita- |
| tarkójáról, rövid nyakáról vastagon és bőven ömlött a verejték, belucskosítva, |
| hideg könnyeivel átitatva a szőröket, pihéket, szőrzet-lángokat |
| és hajzat-függönyöket, mellkasa megőszűlt szőr-ingje is egy lucsok vala |
| már, és hátán a hideg haldoklás-gyöngyök gördűltek nagy csillogás-farok- |
| uszállyal a nagy vastag szőrszálak, vörös hólyagseb-korongok, félig- |
| lemállott bőrcafatok, kék pettyek, májfoltok, lila szeplők között a csigolya- |
| fűrész-taréjos pórusos hátgödörben, az izmok köteg-homályai tövében, |
| s fölgyülemlének az embertörzs-sárkánygyík-összenövés finom, pihés, szemölcsös, |
| pikkelyes, palás, gyöngylencsés, rózsás bőrpórusos, gyöngykása-mirigygumi- |
| szövedék-szövetű gödrében, szakálla, bajsza, szempillája, szemöldöke |
| szőre, az előreugró vörös sörény-esernyő, a lángoló szőr-eresz is |
| halál-verítékkel vala begyöngyözve és elkeverve, mint harmattal a |
| fű, mint eső után az őszi mező, kis csigabigaszáj-kocsonyasziromfodros |
| csecsemővagina-rózsaszája is a halál hideg könnyeivel vala megtelve, |
| mint olvadt hólével a száradó rózsafejek a sírokon, mint haldokló, |
| vagy halott katonák viaszrózsa-szája csata után könnyel, vérrel, esővel, |
| harmattal, mint halott katonák sárga-eres viaszliliom-szája |
| véres könnyel, zöld esővel, verítékkel összekevert vérrel, kis rózsa- |
| erezésű rózsasárga halálcsöppekkel, viasz-kék verítékgolyókkal. |
| Irgalmatlan gyorsasággal lihegett vala, oly gyorsan és oly fehér- |
| vadúl, hogy inkább beszívta már a levegőt, mintsem kilökte, csak |
| hideg nyálát köpködte, fröcskölte finom csomókban, apró nyálhólyagcsillaggal, apró |
| buborék-fürtökben a levegőbe, keverék-kezével vadúl kalamolt és |
| kaszált a levegőben, egész embertörzse rángott, lángolt és fodros |
| szőr-taréjlásokkal reszketve hullámzott, hónaljaiból vastag, nehéz |
| könny-patakok csorogtak befejezetlen csípője, elkezdett, de |
| szaurusznyakban folytatódó tompora pórusos viaszgolyó- |
| felezései felé, köldöke óriás bíbor szőr-rózsája is hideg halál-vízzel |
| vala telve, s lüktetve nyüzsögtek a szőrkehely bíbor üstaljában |
| a verítékcsöppek, mint átlátszó hártya-páncélú bogarak, férfi- |
| mellkasa kis megszottyadott szőrös asszonycsöcsei izzadtan ragyogtak. |
| Mert a Megfojtó Angyal már fojtogatni kezdte, nyakára fonva kristály-kezeit! |
| De az óriás Kőpikkely-ember-csoda vággyal, reménnyel tusakodott még! |
| Bíborszőrzetű vak keverék-arcát az ég felé emelve lassú, roggyadt, |
| nehéz lépésekkel az óriás mohakorong térség zöld csöndjét taposva |
| vánszorgott a gyöngyházgomolygású délutáni fényben, óriás kőpikkely- |
| oszlop-libalábaival homorú moha-csillagokat préselve az |
| ősanyag-bundamagányba, hatalmas zöld csipke-írást nyomkodva |
| kőgumihártya-talpa kőpikkely-csillagával, félig-halott szaurusz- |
| másodtestét, a pikkelyes kőkoporsó-burkolatút, a kőkorong-csigolya- |
| lánc őstatu-farkút, a kőtüske-kehely-csengettyűs-farokvégűt |
| haldokló ősállat-lassan, haldokló Diplodócus-lassan, Brontosaurus-lassan, |
| dögledező Stegosaurus-lassan, félig-döglött Tirannosaurus-lassan, |
| kő-lándzsákkal átvert-szívű rogyadozó Őskazuár-lassan |
| vonszolva kő-oszlop-óriás-lábú Ember-maga után, ment vala |
| az óriás mohakorong-térség közepéig. Ment, mint egy száraz, |
| kéken és dagadtan megalvadt erezetű hártyarózsával összenőtt, |
| kihalni-készülő Glyptodon, a négyméteres hátpajzsú Ősmozaik-kőkan, a |
| Glyptodon, az Őstatu-király, akinek már nem is látszanak |
| mohába-sűllyedt kőmozaik-lábai, s csak óriás hatszögű kőkockákból |
| épűlt kőmozaik-félbuborék hátpáncélja mászik szinte a dagadt kék |
| mohában, a kőcsipke-fodor-szoknyaszélű, a vastag kőtaréjjal |
| beszegett, amely alól hatalmas kőmozaik-korongokból fűzött, |
| lassan elvékonyodó őscsigolyalánc-szelvényfarka messzire hátra |
| hosszan kinyúlik, mint egy hatalmas kőpikkelygyűrűs őskígyó, |
| amely a kőcsipkeszegélyű kőmozaik páncél-szoknya alatt a kloákába, vagy az |
| ánuszba bújt fejével! Térde óriás kőpikkelygolyói, az ősi bütykök, |
| roppant kő-kalácsok nyikorogtak, lángoltak, füstölögtek és a |
| pikkely-összenövések hártya-réseiben, a kőszirom-találkozások, |
| egymásra-levelezések árnyékszüneteiben vérrel szívárogtak, |
| s az alvadó, szívárgó, arra újra-ráalvadó vér és nyák és nyirok |
| lemezein, hártyáin és dombjain kék, zöld, piros, feketekocka- |
| ezüstkocka-mozaik zománcmellényű legyek nyüzsögtek kupacban, |
| mint a tehenek szemében, lovak hátsebeiben, tehenek rózsás, szőrcsipkés |
| vagina-liliomszirmain, félig-döglött békák nagy dülledt kőgolyó- |
| szeme körűl, kitátott szájuk hideg sárga mirigybarlangjában, |
| a szájkupola véreres hártyabordáin nagy kristályhab-szivacslencse-párnás |
| lábakkal tapodva, zengve ki-be szállva a póruslikacskoszorús, penészes |
| porcelán-peremű szájkancsó-dermedésben. Mint óriás fekete |
| kőhagymák, ha lassan összenyomódnak, és csípős levet eresztve |
| sírnak, nedvezek és könnyeztek durva kőpikkelygolyó-térdei, |
| míg elvánszorgott vala a hatalmas mohakorong-térség közepéig, a |
| zöld moha-korona közepébe, az óriás lila-árnyéku moha- |
| csipketornyokkal koszorúzott zöld korong közepére. |
| S ott megállt vala, megállt az Új-Ősi-Magányban, mint |
| haldokló király országa közepén, mint haldokló király, |
| akinek nincs népe már, akinek népe már halott, akinek |
| népe sose volt, aki uralkodott vala egymagában, űlt vala mohos |
| kő-trónján az egyedűlvaló magányban, mint a Semmi Királya, |
| a Csönd Fejedelme, mint a Halál Uralkodója, önmaga ítélője, |
| önmaga parancsolója, önmaga népe és önmaga királya, önmaga |
| értelme, önmaga homálya, önmaga törvénye, önmaga álma, mint |
| a Halottak Haldokló Királya, akinek nincs se bosszúja, se vágya, |
| se eleven népe, aki majd sirassa, se eleven népe, aki eltemesse, |
| aki holttestének tiszta gödröt ásson, aki utána a sírba lekiáltson, |
| aki vele haljon, vele temetkezzen, halott szíve után halálba |
| siessen, aki holt arcára rakjon aranymaszkot, holt-arcára |
| formált ősarany-álarcot, holt fejére arany-koronát illesszen, |
| viaszkezeire arany-kesztyűt húzzon, viasz-lábaira aranycsizmát |
| húzzon, eldermedt törzsére aranyból-szőtt inget, inge alá rakjon |
| halál-szobrocskákat, aki lágyan hintse vad virágesővel, fessen |
| körmeire arany-csillagokat, viasz-szemhéjára arany napot, holdat, |
| fessen péniszére aranyvirág-indát, kék fülcimpáira arany- |
| madarakat, sárga ajkaira arany-krokadílust, kemény fogaira |
| aranysárkányokat, aranyszarvasokat, aranypelikánt és aranypikkely-kobrát. |
| Jaj megállt vala, megállt az Új-Ősi-Magányban, mint haldokló |
| király országa közepén, a Semmi Királya, a Csönd Fejedelme, |
| a Halottak Uralkodója, a Föld Árvája, a Tűzözön Gyalázat Létrehozottja, a Tűzözön |
| Embersárkánygyík-Angyala, a Tűz Küldötte, a Halál Megváltottja, |
| a Bűn Bűnhődés-Gyermeke, a Föld Haldokló Árva Büntetése, Tűzözön Noéja, |
| Különös Szerelem Egyetlen Reménye, Titkos Megadás Vak Reménytelensége, |
| a Bánattalan, a Gondolattalan, az Emléktelen, a Jövőtlen, |
| a Kétféle Ocsmány Egység, az Egytest-Kettős-Lehetetlenség, |
| megállt vala az óriás mohakorong-térség közepén, mint |
| haldokló király országa közepén, mint a Növények-Királya, mint |
| a Moha-Királya, mint a Zöld Burjánzás Haldokló Fejedelme, |
| mint a vad, a szégyentelen, a bűntelen, a jövőt-nem-ismerő, a |
| halált-se-tudó Faúna-összevisszaság, Szörnyeteg Állatzagyvalék- |
| Jelen Királya, mint az Állat-növényzagyvaság-Növény-állattisztaság |
| haldokló titkos Istene, mint a Földgolyó-Magány legmagányosabb |
| Magánya, az emléktelen, a jövőtelen, a szerelemtelen, az árva, |
| a Maga-után-semmitse-hagyó, a Maga-után-csak-csontvázat-hagyó, |
| a Maga-után-csak-kőpikkely-kődonga-kőszalag-kőtüske-kőlevél- |
| kőkorong-kőszirom-kiégett-pórusú-kiégett-erezetű-halmazát- |
| hagyó, a Mámortalan, a Mennytelen, a Pokoltalan evilági Árva, |
| Túlvilág-nélküli vak Egyszer-volt-Sohasem-lesz-többé! |
| Megállt vala, egy-döbbenettel iszonyodva attól, ami eljön, attól |
| ami eljön már e pillanatban, attól ami eljön óriás döféssel, |
| s vak arcát a könnyű-könnyű délutáni égre emelve nehezen, |
| hosszan, fájdalmasan, fehéren fölvartyogott! Vartyogott, akár |
| egy haldokló ősi Varangy-isten, aki ott ül ősmirigyes kövér ős- |
| varangyfejét a semmibe emelve a Mindenség mohacsillag- |
| köldökén, szívében kristály-kardok, sebei zöld vérrel bugyognak, |
| szemei zöld penésszel elhomálylanak, s körötte tizenhat egymásból- |
| gyűrűző koszorúban lebegvén vartyogván dicsőítik a zöld |
| mirigyköpenyű, zöld mirigysisakú, zöld mirigy-úszóhártyaláb-szárnyú |
| Varangy-arkangyalok, és halál-vartyogása a titkos Mindenség |
| legtitkosabb zugát is betölti az ősi forró mirigykürt-zenével, a Mindenség |
| legrejtettebb sejtje magját is betölti zöld mirigyharsona-zenével vad |
| halál-vartyogása. Vak arcát a könnyű, tiszta délutáni égre |
| emelve fájdalmasan, hosszan vartyogott a Halottak-királya, |
| az Embersárkánygyík-Magány, és nem látta, hogy vak arca fölött, |
| a mindenféle kétéltű-keverék-emberarc fölött ott lebeg; a csillogó hermafrodita |
| Hártya-angyal, kezében óriás gyöngyház-szigony. Hogy ott lebeg |
| vak arca fölött már döfni-készülőn, gyöngyház-szigonyát magasan |
| feje fölé emelve a Hártya-angyal, a hártya-arcú, hártya-szoknyás, |
| hártyaszárnyú, hártyalábú, hártyakezű Angyal, csillogván mint egy óriás |
| szitakötő és döfni készűl. Feje vala, mint a szitakötőké, egyetlen |
| vállig-tarkóig-szájig-nőtt kristálysisak, egyetlen óriás kristály- |
| sisak kristálykehely-mozaikszemekből építve, és szája vala izzó |
| hártyarózsa, és hártyaingén áttetsző köldöke vala világló hártya- |
| csésze. És teste erezete vala, mint az anyaméhben kuporgó |
| üvegtestű magzatoké, és szárnyai valának óriás kék recékből, |
| lila kitin-gyökerekből fonvák, s közeikben valának bolyhos, sejtes, |
| csillogó hártyaablakok. És négy szárnyai valának neki, a |
| hártyavállakból piros kitincsuklókkal, kék kitinforgókkal |
| forgathatók és mozgathatók, mint az óriás szitakötőnek. |
| És emlői valának eres hártyarózsák és nemzőszervei hártyarózsák, hártya-kard. |
| Ott lebegett vak feje fölött a Hártya-angyal, ott lebegett a Végső- |
| Vartyogás előtt egyszerűen és mosolytalanúl, kétágas, gyöngy-bajusz- |
| hegyű gyöngyház-szigonyát magasra emelve, aztán kicsit hátrálván lebegve |
| egyetlen iszonyú lendülettel a vartyogó Embersárkánygyík |
| emberszívébe döfte a gyöngyház-szigonyt. Oly erővel döfött az |
| Angyal, hogy a gyöngyhorgok cafatra szakítván a szív kamráit és |
| pitvarait hátán kiütődtek, s ragyogtak embernek láthatatlanúl, mint |
| a kőlándzsával átvert-oldalú ősvad oldalából kiálló kő-lándzsa- |
| levelek, mint a szigonnyal átütött hal zománc-pikkelypajzs-oldalán |
| a kristályszigonyszárnyak. S az Embersárkánygyík hörögve megroggyanván |
| előbb térdre-esett, mint az elefánt, ha meglövik, mint az orrszarvú, |
| ha meglövik, mint a zsiráf, ha meglövik, mint a viziló, ha |
| meglövik, mint a kazuár, ha meglövik, szája izzó sárga cseréprózsa- |
| fodrain vérhab szívárgott, vérbuborékok bugyogtak, fehér nyáltajték |
| sistergett, orrlikaiból is véres és véreres nyálbuborékfürtök fúvódtak lassan |
| kifelé, aztán különös-különös keverék-kezeivel ember-szívéhez- |
| kapott, aztán lassan oldalra-dűlt recsegve, nyikorogva, kőporfüsttel lobogva, |
| csikorogva, kőzetében ropogva, mint egy elefánt, mint az orrszarvú, |
| mint a Tyrannosaurus rex, ha meghal, mint a szakállas vén, fehérpettyszőrű |
| Kentaur-király, ha meghal, hogy iszonyú kőpikkelygolyós kőpikkely- |
| libalábai és kőpáncélzattal, kőlevelekkel, kőgyűrűkkel és |
| kő-övekkel fölszerelt szauruszteste ropogva nyitogatta pikkelyeit, |
| mint tüzes kő-kefén hal, dzsungeltűzben toboz-állatka, |
| kőcsatjait, kő-öveit szikrázva ropogtatta, füstölögve csikorogtatta |
| kőgyűrűit és kőmozaik-buborékjait, aztán lassan oldalra- |
| dűlve kinyúlt, roppant kőpikkelylibalábait előrenyújtva |
| párosan, mint az elefánt mellső kőoszlop-lábait, hogy mint |
| nagy csipkés pikkelybordázat-csillagú pajzsok, óriás kőcsipkelevelek, |
| óriás kőeres, sejtmozaik-háromszöghártyás letelek, iszonyú kőgumitollak, óriás |
| kőpikkelyesernyők álltak a talpak élükkel a mohába hullva, a zöld puhába |
| hullva, kősarló-sarkantyúikkal, szikla-kard karmaikkal, kőpikkely- |
| csigolyagyűrűlánc farka nagy hullámcsapással kiegyenesedve |
| mereven elfeküdt a mohában, kőmirigygomb-koszorús farokvége |
| kőtüske-harangja félig a mohába fúlva hallgatott, roppant- |
| ívű kőcsipkegerenda-gerince taréja, a kőlevélcsontváz-alakú kőgerendatövis-hárfa |
| hatalmas lila hárfaárnyékot írt a mohára! Ott feküdt halottan |
| és döglötten, döglötten és halottan az óriás mohatér közepén, óriás |
| lila-árnyékú mohacsipke-tornyok koszorújában a Kétszer-halott |
| Halott, döglötten és halottan, hiszen ember és sárkány keveréke |
| vala ő! Ott feküdt, mint egy óriás kőtoboz az egyre-mélyülő, |
| egyre lilább Új-Ősidő-Délutánban, mint egy hatalmas kőpikkely- |
| zsákba bújtatott óriás kőtojás, amelynek héját föltörte már a |
| magzat a tojáskúp végiben, s félig kibújva dohos szülőbörtönéből |
| viaszosan csüng vala a tojásfal oldalán halott félteste, mint egy |
| óriás halott kukac. Szemei tágra nyitva, erősen kidülledve dermedeznek, |
| maguk mögé gyűrve a rózsamirigycsésze szemhéjakat, hogy csak a |
| piros mohatojások dagadoznak vak moha-dermedéssel a könnytelen |
| szemgödör fölött, véres és nyálas szakálla a mohába lóg, sörénye, |
| a kőszitabuborék-koponya kőlikacs-rácsozatából vörösen és parókásan |
| kilobogó, úgy hullt hátát bepalástozva mohaszőnyegig alá, |
| mint egy rongyos, véres zászló elvesztett régi csaták után a lovával |
| egy-halott lovag kezéből, mikor a fodros páncélszoknyába öltőzött, |
| homlokszarv-csillagú páncélsisakálarcos lóval kék páncél- |
| öltönybe, madárfej-formájú páncélsisakba öltözött lovasa is |
| meghal. Axolotl-kopoltyú koponya-tollai, mint alvadt, eres |
| viaszmirigytollak kék buborékcsápokként meredtek a fényben, |
| emberszívére-szorított különös-kölönös keverék-kezei, mint béka-ujjhegyű |
| viaszvarangy-csillagok izzottak. Embertörzse asszonycsecsei |
| szőrkoszorús viaszrózsák. S az ősmoha kőpikkelytestét, a sárkánykőtojást |
| félig befogadta, a Halál a Sárkány-kőtojást az ősmoha-fészekbe |
| tojta, mint madár mohapikkelyfészkébe a tojást. Jaj, Neki |
| annyi se jutott, jaj Neki annyi sem jutott, mint a titkos |
| Mondabelinek, aki le akarta győzni a Halált! Neki annyi |
| sem jutott, hogy legalább elkezdje a Legyőzetést, a Győzelem-utat, mint a |
| titkos Mondabeli, aki a Halál ellen indúlt vala, hogy a |
| Halált legyőzze! Aki Halál ellen indúlt vala, a titkos Mondabeli |
| Ember, hogy a Halált legyőzze. Neki annyi sem jutott, mint a |
| titkos Mondabeli Férfinek, aki a Halált legyőzni elindúlt, |
| a Halál Istenasszonyát. A Halál-Istenasszonyát, Hinát, |
| akinek ott izzott ég és föld között hatalmas vörös szeme, mint a |
| tűzgolyók! Jaj, neki annyi sem jutott, hogy legalább megkeresse |
| a Halál-ország kapujában fekvő, a titkos titkos Földalatti-Ország |
| kapujában fekvő Halálasszony-óriást, hogy nemiszervébe bújva |
| legyőzze! Neki annyi sem jutott, mint a titkos, titkos Mondabeli |
| Férfinek, aki félszárnyukkal-egymásba-kapaszkodó madarak lüktető, millió-szemű, |
| óriás, zsibongó, suhogó, milliárd pikkelycsillag-lábú felhőjébe |
| kapaszkodva elindúlt repülvén a Halál országa felé, hogy az |
| óriás Halál-istenasszonyt legyőzze! És mikor elért vala a madár- |
| szövevény-felhő eleven, lobogó csücskébe kapaszkodván a Földalatti |
| Ország kapujához és leszállt, s a milliárd madarak óriás gyűrűkben |
| és óriás koszorúkban köréje telepedvén rémüldözének és riadozának, |
| madarainak megparancsolta vala, hogy hallgassanak. Hogy hallgassanak |
| és figyeljenek, és lássanak és hallgassanak! És ne beszéljenek és |
| ne szóljanak, csak hallgassanak és lássanak, és ne is nevessenek! |
| Mert az óriás alvó Halál-asszony, az Eleveneket-Fölfaló, a Megőrlő-Hüvelyű, a |
| Bosszúálló-Éhes, a Kegyetlen-Szájú, a Kemény-Szívű, a Rózsaragadozó-Vaginás fölébred |
| vala a szóra és fölébred vala a nevetésre. Mert ott feküdt vala |
| az óriás Halál-istenasszony a Földalatti-Ország kapujában, ott feküdt |
| ruhátlanúl és hanyatt, ott feküdt meztelenűl és hanyatt. Kövér, |
| húsrengeteg ősteste, mint a ragyogó végtelenség, rengeteg csöcsei, |
| mint tűzpettyes és szeplős, dagadt, hatalmas rózsa-bálnák, |
| mint vérerekkel kék-indásan beszőtt óriás vérbársony-kupolák, |
| tetejükön fekete mirigykoponya-forma csecs-rózsákkal, hasa óriás |
| rózsa-buboréka izzott keményen és tisztán, mint a napfényes |
| hegyhát, s kerek bőr-redő-taréjos köldökcsészéje, mint a |
| vastag kék erekkel kidagadó oroszlánszáj és köldökében vala fekete |
| pupillahasítékkal derengő óriás kamilla-fej bőrből. És izzadt |
| hónaljától csípőcsontjáig szeplős kövér hús-hurkák gyűrűznek és |
| buborékzanak és redőznek, mint a hernyók teste és irdatlan |
| fehér combjai szétvetve valának, és térdei, a hatalmas, csontos |
| toronyfejek valának fölhúzva, mint a kövér tücsöknek, |
| valának a csípő-magasságig fölhúzva, mint a kékpettyes- |
| combú, aranypettyes-lábszárú, vérpettyes comb-belsejű, fekete- |
| pettyes combtövű óriás piros szöcskének, hogy olyan is vala, |
| nézvén lentről és előlről az óriás Halál-asszony, mint egy |
| hatalmas piros, szines-pettyekkel-behintett-combú szöcske. És |
| meredek lábszárai valának izzó vastag kristályoszlopok, kristály- |
| pórusaikból durva, kemény szőrszálak növekedtek vala, és lábai |
| valának, mint fekvő piros vizilovak, ragyogván pirosan, szőrtelenűl, |
| és lába-körmei, mint lila szaru-rózsák. És hatalmas, izmos, májfoltos |
| Halál-őskarjai ott feküdtek törzse mellett az erjedő fűben, |
| a lángoló virágban, és óriás kezei, mint piros ötfejű sárkányok, |
| égő pikkelytorony-bimbók és keze-körmei, mint rózsaholdas, |
| rózsafelhős, sűrű, hosszanti recegerendás zöld ősbogár-kitinpajzsok. |
| És vállgödrei izzadt ősi márványcsészék, és vállai lapuló tűzpettyes |
| jádekő-párducok és nyaka, mint a bársonymoha ősgomba rózsaszín |
| szára, és hatalmas gigája, mint sárga csonthártya-csillag. Bodros |
| fekete őshaja rengeteg halálzuhatagban hullt és ömlött és folyt |
| és gyűrűzve csigázott a Halál-ország Csönd-szíve felé. A |
| Halál-ország Csönd-szíve felé! És óriás arca nem látszott vala, |
| mert óriás arcán vala vastag zöld moha-álarc és a vastag zöld |
| moha-álarcon nem valának szemnyílások, csak szájnyílás |
| vala, és a szemnyílások helyén vala két óriás zöld moha- |
| buborék. És fogai, mint a barracuda-halnak! Jaj, iszonyú |
| test! Jaj, iszonyú combok! Jaj, iszonyú nyílás, combtövek gőzölgő |
| hasadéka! Mint frissen levágott tehén gégétől hüvelyig fölhasított |
| megnyúzott teste belseje izzott és vöröslött irdatlan asszonyi |
| nyílása a rengeteg fekete ősmoha-ágyékszőr izzadt kövér nyerge |
| alatt, mint bárddal széthasított göndör gödölye ragyogott pirosan és |
| kéken, mint fejszével vágott iszonyú dinnye-lék sárga mirigyekkel és sárga |
| erekkel és bíbor buborék-szövettel világolt vala rengeteg teste |
| szülőnyílása, s a nyílás alsó viaszos, kövér rózsasipka-vége alatt izzott lucskosan |
| a fekete ánuszrózsa fekete szőr-koronája! Mint óriás rózsalepény-örvény, |
| húsfodros, kocsonyarózsaszoknyás csigaszáj vonaglott, fodrozódott, |
| aranyhártya-bevonattal izzott halálos szerelem-kelyhe ott a pettyes |
| őscombok között! Jaj iszonyú nyílás, jaj izzó húsfodrok, rózsa- |
| lebenyek, duzzadt ősi ajkak! Jaj, Halál-istennő óriás piros |
| rózsája ott a szétnyitott ős-combok között, jaj elevenfaló kék |
| csillag, szörnyű kezdet, virágzó kapu, te véres liliom, te halálos |
| rózsa, te emberevő tűzliliom, őrlő rózsamalom, eleveneket összeroppantó tűz- |
| mirigy-rózsa, gőzölgő halál-kút, füstölgő csigabigaszájú tajtékos |
| kegyetlen barlang! Jaj madarak, jaj madarak, jaj a csillagokig |
| fölgyűrűző dermedt madarak, ne szóljatok, ne is nevessetek, |
| ha a Mondabeli Férfi elindúl, ha elindúl a Halál-asszony, nyitott ősrózsa- |
| hüvelyébe bújva, hogy megtegye visszafelé az utat az asszonyi |
| testben, ha majd elindúl, hogy a halált legyőzze, s a rózsafüstölgő vaginán |
| bebújva végigmenjen az óriás halál-testben, a roppant, forró, véres |
| halál-úton, fordítva, mint ahogy megszületett, s a Halál- |
| asszony óriás testében vándorolva az ősbelek, ősmirigyek, őshártyák, |
| ősvesék között, az ősmáj, ősgyomor forró buzgalmai között, az |
| óriás ős-szív bársony-lángharangja mellett, az őstüdők erjedő |
| rózsabuborék-tömlői mellett vándoroljon az ős-szervek forró |
| barlangjában, a keskeny torok izzó hártyarugó-porccsontváz- |
| csövében mászva fölfelé, a dagadt érharangszoknyás, mirigypettyes rózsauborka nyelv- |
| csapba kapaszkodva a hatalmas ős-szájüregbe bejusson, a rózsakő-barlangba, s |
| az irgalmatlan-ragyogású zománc-serleg fogak között az izzó |
| ősszivacslevél-nyelv rózsamirigy-dombhátán tovább vándorolva |
| és látva már a tátott ős-száj fehér zománcpajzskoroszorúja mögött, |
| a fogak csipkés, nyálcsillámos koszorú-ragyogása mögött a felhőtlen kék |
| eget, hogy az óriás alsó ajakcimpára mászva, a rózsahártyaredős |
| vastag ősrózsaszirom-ereszre, ott véresen, nyálasan, lihegve, |
| boldogan fölénekeljen, hogy hozsánna, állelúja, dicsőség, |
| dicsőség, dicsőség, a Halál legyőzve már, itt fekszik az már ős- |
| Halál halottan, az óriás Halálasszony, a hatalmas Halál- |
| istenasszony! És dicsőség, az Élet élet marad örökké! Mert |
| meghalt a Halál, mert meghalt a Halál, keresztűl-rágtam |
| magam ősrengeteg testén! Mert aki visszafelé az útat megteszi, |
| a Rima pudendin bebújva átvándorol a Halál-testen, s a Rima orison kibújik, |
| a végből indúl el a kezdetig, a Halál kapujából indúl el az |
| Élet szájöbléig, fordítva, mint ahogy az anya szűlte, az a Halált |
| legyőzve lesz majd halhatatlan, és vele lesz halhatatlan egyedeiben |
| és részleteiben a Mindenség maga! Jaj madarak, jaj madarak, óriás |
| koszorúkban és gyűrűkben hallgató madarak, ne szóljatok, ne |
| is nevessetek, mert a nevetésre, a szóra fölébred a Halál- |
| istenasszony, s a combjai-közé-furakvót egy roppant roppantással, szirom-őrléssel, |
| comb-összehúzással megöli! Hallgatának hát a madarak figyelve |
| a csillagokig-épülő gyűrűkben, koronákban, koszorúkban, a titkos |
| Mondabeli Férfi pedig a Halál-Ősasszony szétnyitott pettyes combjai között |
| elindúlt, hogy a Halált legyőzze! S a roppant test nyílásához érve, fölhajtva |
| két kezével az óriás arany-mohás húsrózsa-szirmokat, a nagyajkakat, |
| a labia majorákat, s széthajtogatva a nagy kék mirigypettyes bőrkettőzetet, |
| a labia minorákat, a kisajkakat, a szent, szent óriás rózsagyümölcs, |
| a szent, szent klitorisz alatt, áttörve koponyájával az eres rózsamoha- |
| hártyafalat, a félhold-alakú szűzhártyanyílásos szent, szent |
| hyment, a Bartholin-mirigyek kivezető-csövei között a gőzölgő hüvelybe bújt! |
| Ott evickélt és vonaglott irtózatos őspicsája piros és mézes, |
| mirigypettyes és májfoltos és óriás koromszeplős redői és lebenyei közt. |
| És mászott evickélve és vergődve fölfelé a hüvelyben, a halál-kehelyben, |
| a savanyú hüvelyváladékban, a csobogó forró szűz-vérben, a forró halál- |
| mirigyrózsa-alagútban, és eltűnt lassan mellkasa, dereka, combja, |
| térde, hogy csak két lábszára állt ki a forró rózsamoha-barlangból, |
| mint kígyó aranyhártya-belsejű pikkelysisak-szájából a béka lábai, |
| mint béka zöld mirigykancsó-szájából a szitakötő kék-zománc-abroncsos |
| aranybársony-hordó potroha, mint madárcsőrből a sáska zöld üvegizombékás |
| ugrólábai, s kalimpált vala veszettűl igyekezetében, kalimpált |
| vala lábaival! És ahogy nézte vala a barázdabillegető, ahogy nézte vala |
| a szent, szent igyekvést, a szent, szent kalimpálást, a szent, szent |
| evickélést, gyönyörében ide-oda ugrált, gyönyörében csőrét nyitogatta, |
| gyönyörében szárnyát rázogatta, gyönyörében fölnevetett. És fölébredt a |
| Halál-istenasszony, fölébredt a Halhatatlan-alvó, fölébredt |
| a szent Halhatatlanság, roppant ősteste kicsit összerándúlt, |
| óriás-arcáról a moha-álarcot letépte, s combja két kristály-oszlopa |
| görcsben összezárult, s úgy szétmorzsolta feltört rózsahártya- |
| ablakú hüvelyében a Mondabeli Férfit, mint gyerek két ujja-bögye |
| között a finom hártyás, mohás, szőrpáfrány-tollas, moha-álarcú |
| rovart, hogy csak méznyálas szőrpép, véres és kocsonyás moharagacs, |
| aranyszőr-üvegnedv-morzsalék, szőrpikkely-takony maradt ujjai között. És ujjai |
| finom redőpajzsain, a redőgödrök rózsa-csatornáiban vékony |
| aranypor, mintha az ujjak aranyránc-pajzsának aranypókháló- |
| csontváza ragyogna! Jaj, a Halált-legyőzni-indulót úgy összetörte a Halál, |
| mint madártojást az állati fogak, összetörte és megőrölte a kristályrózsa-malom, |
| hogy belőle csak egy halom csont és halom szőr maradt, mikor bosszúállló |
| szent, szent hüvelye a fűre, a virágra kiköpte, mint szülés |
| után emlősök a placentát! Mert Halandó a Halálon nem |
| győzhet. Halandónak nincs halhatatlansága. Mert halandó a |
| Halálba nem bújhat, halandó a Halált le nem győzi, halandónak |
| halál a jutalma! Aztán aludt tovább a halhatatlan Halál- |
| istenasszony, a Halálasszony-óriás aludt tovább, zöld moha- |
| álarcát fejére rakva, hogy álmát csillagfény meg ne zavarja, |
| hogy bogarak, madarak arcát ne csíphessék. Hogy az élőket örűlni |
| ne lássa. A fűben pedig vala vér, szőr, csont, virág. És a megőszűlt madarak |
| jajja és átka és sírása a levegőben! Jaj, jaj az Embersárkánygyík- |
| halottnak annyi sem jutott, jaj, neki annyi sem jutott, mint a |
| Titkos Mondabelinek! Ott feküdt az egyre-lilább, egyre-aranylóbb, |
| egyre-kékebb, egyre-bíborabb, egyre-lángerezettebb délután új |
| őscsöndjében halottan! És nincs isten, aki föltámassza őt, és nincs |
| Jézus, aki megnevezvén fölélessze őt, mint az evangéliumi |
| halottat és nincs társa, aki eltemesse őt. És vala testében mindenütt |
| halál! Két szíve halott már, csöpp agyvelője is halott már, négy tüdeje |
| is halott már, és halott már minden szerve, porcikája, halott már |
| lénye minden titkos lángja, halott már lénye minden titkos nedve, |
| ereiben a vér borostyánkőszínű alvadék már, véréből kicsapódván |
| szabálytalanúl a fibrinfonalak, csomópontjukban némi vérlemezkék, |
| s a fibrinfonal-hézagokban sárga alvadékban vérsavó, vörös alvadékban |
| savó, vörösvérsejtek, fehérvérsejtek. És leszállt a vér teste |
| alsó részeibe, és elérték már a sötét hullafoltok, és elérte már |
| a pattor mortis és elérte már az algor mortis, és elérte már a |
| rigor mortis, és a szaruhártyán kívűl és belűl valának a fekete |
| háromszögletű Larcher-féle foltok, és elkezdődött teste rothadása, |
| elkezdődött az anyag fölpuffadása, és megindúltak a rothadásos |
| gázok, s növének rothadásos gázbuborékok a májban, és mája |
| habzik és gázzal buborékzanak vérerei, és vala teste belűl |
| csupa habzás, vala teste gázhólyag-virágzás, vala teste belűl csupa |
| kék láng, s szívárogván testéből kijőnek a Dögbűz-Angyalok |
| libegve, a Zsírbomlás-Angyalai, a Fehérjebomlás-Angyalai, a |
| Kénhidrogén-Angyal, az Ammónia-Angyal, az Illó-zsírsavak |
| Angyala, a Merkaptánok Angyala, az Aminósavak Angyala! |
| Ott feküdt halottan és döglötten, döglötten és halottan a lassan, |
| nehezen alkonyodó Új-ősdélután csöndjében magányosan. |
| Körötte némaság és benne lángok, szívében boldog gázbuborék- |
| zsivajgás, zöld gázfüst-virágzás és piros mohabuborék-szemén |
| óriás lila szempilla-árnyék, mint lila esernyőcsontvázak csöndje. |
| Ott feküdt, talán csak két pillanatig, talán a közönyös új |
| ős-alkonyatig, s egy pici piros hangya mászott sietve térde óriás kő- |
| pikkelyrózsa szirmai között, hol árnyékba zuhanva, hol arany- |
| lángba kúszva a térdpikkelyárnyékok, térdpikkelyhátak között, |
| aztán a felső-lábszár szürke kő-pikkelyburkolatán sietve |
| tovább, a szügy pórusos kőcsecsén átrobogva, mint piros |
| páncélszoknyába, piros páncélsisakba öltözött középkori csataló kőhegyen, |
| az embertörzs piros szőr-inge hatalmas ősrostjai között törve tovább, |
| mint dzsungel indái között a mohos kőpáncél-lemez-testű rinocérosz, fölmászva a két |
| viaszrózsacsöcs dermedt, sárga, szőrös halmazai között az alvadt |
| gégegödörig, s mászva piros búvársisak-fejével tovább, a viasz- |
| virágszár nyakon tovább, most láthatatlanúl a véres tokaszakáll szőr- |
| bozontjában, aztán kibukva az alsó állkapocs csúcsán és rózsa-páncélosan |
| sietve az arc rózsagyökérszerű szőrzete között, elrobogva a véres |
| szájcsücsök tajtékrózsája mellett, a bal-orrlik sárga-eres, pórusos |
| viaszserleg-peremén futva körben, megállt az orrlik takony-eres, |
| félig-kifúvódott vérbuborék-fürtje fölött a viaszvarangy- |
| orr tömpe viaszbuborék-hegyén, ahol a két szőrös viasz- |
| félbuborék fehér viaszpillér-fallal összenő. Állt egy kicsit, aztán |
| hatalmas barna kitin-sarlópát rágószerveit az orr dermedt húsába |
| vágta és rágni kezdett, hogy kiharapjon egy hajszálerecske-rózsás |
| húsrögöt. Aztán egy darázs jött dünnyögve és sietve a lila |
| ősi fényből, aztán egy kukac mászott dupla kék kocsonyarózsa- |
| talpsorát hullámoztatva, aranypettyes, piros-szalagos zöld gumi- |
| hurkatestét gyűrve-oldva-ráncolva-fölpúpozva, gumi-buborékosan |
| tolva a szügy óriás pikkelyesernyő-halmazán, mint egy óriás |
| kőtobozon, mint egy óriás kőkaktusz-sivatagon szőr-hullámait a teve, aztán egy madár, |
| egy pirosfejű, aranypetty-bögyű, kékbóbitás, rózsamirigy-szemkoszorús |
| madár zuhant le az űrből kidagadó viasz-ágakkal csöndes |
| halántékára, aztán egy zöld mirigy-babhüvely béka ugrott a szügy |
| hatalmas kőcsöcse kőgombjára, görnyedten rátapadva tűzszemölcsrózsa-hasával a mohás |
| kőgolyóra, könyökig-érő kék gumikesztyűs kezeivel, a kék kocsonya |
| lencse-kesztyűujjvégűvel ölelvén a kőgolyót szaporán lihegve, mirigy-pihegéssel, |
| hogy sárga kőmirigy-zsák ölelése lágyan ráhorpadt a mohos kőrózsa-fejre, |
| aranyserleg-orrlikaiból fehér gőz-páfrányt lövellve, aztán egy |
| nagyházú csigabiga mászott recés fehér kocsonyaszoknya- |
| hullámzással, ezüstös nyáltajték talpfújással az óriás kőpikkely- |
| esernyő talp kőhártya-mezején, dagadt fehér tehéntőgy-fejét forgatva, |
| emelve, szeme vasgolyóit vas-száron a csöcs-kupolákba tolva, |
| aztán visszahúzva előbb a vasgolyó-szemeket, aztán a hideg csöcsszarvakat |
| homlokába visszaszippantva, aztán egy kis aranyszínű egér |
| futott nagybajszú aranyszőrgolyóként végig az óriás bal-comb kőpikkely- |
| sivatagán, aztán egy kék kristálykockákból összeforrasztott óriási |
| döglégy szállt összetett furcsa keze mutatóujja kék hajszálér-csontváz- |
| belsejű viaszgolyó-végire, dupla kék szőrmozaikrózsa-szem- |
| sisakkal, s az egyik pórus viaszserleg-mélye nedveit kezdte nyalogatni, |
| aztán egy mézevő méhecske zuhant halálba-alvadt mirigybuborék- |
| páfrány koponya-tolla kék mirigycsipke-hegyére, mint aranyszőr |
| csillagzuhanás, kristálymellű aranyszőr-angyalnőstény, s aranyabroncsokba |
| foglalt fekete mohabuborék-potroha szikrázott keményen, |
| szikráztak ősasszony-szőrcombja arany-puttonyai, s aranydrót- |
| csontvázú fekete moharózsa-fején, a kék kitin-szívre épűlt kék |
| szőr-rózsa oldalain úgy folytak le óriás kristálymirigycsöcs-szemei, |
| a dagadt, nehéz állatgyémántemlő-szemek, a szőrös kristálymozaik-emlő |
| óriás-szemek az arany-állkapcsokig, mint a Willendorfi Vénusz |
| irtózatos őspocakra ömlő, ősbuborék-ágyékig lefolyó, őskövér |
| csípőkig lebuborékosodó óriás ősemsecsöcsei, ősemlői. Aztán egyre-több |
| bogár, kukac, madár, hernyó, légy, béka, csiga, patkány, egér, lepke, méhecske, |
| darázs, kígyó és varangy jött sietve a csöndből, jött gyűrűzve, sisteregve, |
| és hömpölyögve az állat-áradat, rovar-áradat, madár-áradat, százlábúak, pókok, |
| énekes-madarak, sasok, keselyűk, rókák, vadmacskák és iszonyú |
| hemzsegő hömpölygéssel a levegőben, a földön és a földben a |
| keverék-vadak, a diadalmas állatkeverékek, nagy rángó színes |
| koszorúkban szálltak le az űrből, és óriás hártyás, bársonyos, mohás, szőrös |
| gyűrűkben, pikkelyrózsa-gyűrűben, mirigyláva-gyűrűben, moha-szalag-gyűrűben, hártya- |
| rózsa-gyűrűben, szőrpánt-gyűrűben, kitinkerék-gyűrűben fodrozva |
| és ömölve és rángva és koszorúikat egyre szűkítve jött az állat- |
| áradat, hömpölygött buborékozva, bugyburékolva, sírva, nyüszítve, |
| rángva és visítva árva teteme felé. És jött az alkonyat is, jött |
| a hirtelen este, a gyors koromzuhanás. Vastag bíbor, lila, sárga, |
| kék, zöld, aranyláng, alvadtvérfekete kristályrétegek, üvegrétegek, |
| gyémántrétegek és hártyarétegek rakódtak egymásra izzó |
| koszorúban az űrben, szines kristálykupolát, izzó gyémánt- |
| búrát, tűzeres üvegbuborékot építve az óriás mohakorona |
| fölé. S mikor az űr Ősvarangya, mikor az óriás Kristály- |
| krokodílus, a mérhetetlen Gyémánt-egyszemű tüzes szemgolyóját, |
| tűzeres szemét a földbe behúzta, tűzbuborék-szemét a |
| Földgolyó mögé lehúzta, hemzsegve ellepték, lihegve megrohanták, |
| visongva elborították testét a vadak, ellepte testét a Boldog |
| Állatvízözön, a boldog-boldog Győztes Éhség! S mire a Halál arany- |
| csigolyákkal szórta be az űr fekete moha-tömbjeit, s arany- |
| koponyát dobott az éj közepébe, a Holdat, vad kopácsolás, reszelés, |
| nyiszálás, rágás, kaparás, harapás, csemcsegés, csámcsogás, kalapálás, |
| roppantás, fűrészelés, vájás, vagdosás, szívás, szipókázás, kortyolás, |
| tépés, ráncigálás, cibálás, turkálás és csattogás vala benne |
| és fölötte egyetlen reszkető óriás-kupacban, fekete mohacsipke- |
| árnyékok óriás-ujjai között. És vala a benne és rajta zabáló |
| boldog állatkupac, az óriás hemzsegő, fuldokolva-nyelő, részegen- |
| rágó állatkupac, mint a Csönd hatalmas moha-csontváza |
| belsejében verő szív, mint aranyhártya-zsákba varrt óriási |
| szív boldog lüktetése, boldogtalan verése. És mire eljő vala |
| a Fény titkos cseréje, a fény és a sötétség szent új-összekeveredése, |
| mire eljő vala a hajnal és a reggel, előbb lila hártyabúrával, |
| hogy a Föld vala mint véreres magzatburokban lebegő rózsaderengés-magzat, |
| aztán rózsalila hártyaszalaggal, aztán véres mindenség- |
| gyökerekkel, aztán növekvő bíbor csontkupolával, arany- |
| szemgödrökkel, arany-varratokkal, mintha óriás koponyabelső |
| vörös csontbuborékában lüktetne a világ, mire arany-csigolyáit |
| az űr ősi moha-gyászából a Halál összeszedte, s az aranykoponya- |
| Holdat, a szent őshalott koponyáját penész-mellén az inge alá |
| rejtette, s irdatlan tűzgolyó-szemét az őshallgatásból az |
| egyik hatalmas mohacsipke-torony mögűl a Mindenség-Egyszemű, |
| a kék mirigy-sisakokkal benőtt Oldalszemű, a szemhéjnélküli |
| Homlokszemű Világ-Varangy kidugta, a tűzeres lángszivacs-golyót, a tűzhártya- |
| golyót, a rubintgyökeres aranygolyót, és ősaranypislogásától |
| fölszáradt a bánat és a harmat, hogy csak a növények zöld szívében, |
| a moha rostjai között, a növények levélcsésze-nyele növényszőrpihe-csillagú, |
| zöld-erezésű, világító sejtépítésű, világoskék tövében maradt |
| vala nedvesség, a csillagok könny-ragyogása, hogy csak a zöld |
| levélcsészék zöld-kristály bordacsillag-tövében, a pártacimpák |
| szőrös serleg-nyelében, a zöld kristálycsáp-kalászok gyémántszőrös |
| oldalág-eredetében, a levelek mohos hónalja alatt, a virágcimpák |
| vastagon-erezett kürt-tölcsére sziromtekercsében, buja szőrös bársony- |
| göngyölegében, a virágfejek vércsillag-aljú koponya-gödrében |
| maradt valami ragyogás, valami könny, valami folyékony izzás, |
| valami párolgó gyöngy-halom, mire eljőve a tiszta, tiszta Reggel, |
| s megállt az óriás Fényhártya-Alak az illatos moha-korong- |
| térség fölött, aranyhártya-lábát az egyik mohacsipke-torony zöld |
| mohasisak-csúcsán pihentetve, kezében színarany-serleggel, |
| kezében gyémántrózsa-lángolással, s látszott vala hatalmas arany- |
| hártya-mellkasában tűz-zsák-szíve ragyogása és tűz-kastély- |
| szíve lángolása és dobogása, mire eljött vala a Reggel, hogy ott |
| álljon a Csönd fölött merengve, igen, mire eljött vala a Reggel, |
| egy különös-különös csontváz-óriás feküdt a hatalmas |
| moha-korong közepén, egy furcsa-furcsa Csontváz-óriás feküdt |
| a zöld moha-korona közepén. Ott feküdt szikrázva, ragyogva, |
| hófehéren, pilléreivel, oszlopaival, gerendáival, léceivel, kúpjaival, |
| gyűrűivel, csillagaival vadúl összevissza-nőve, és mégis pontosan, |
| célszerűen megépítve és megszőve, mint hatalmas fehér híd, |
| mint szikrázó csont-gerendákból, csont-övekből, csont-dongákból, csont- |
| abroncsokból, csont-pántokból és csont-lécekből épített óriás csont- |
| buborék-ház, óriás hegyes és csillagtüskés csigolyahullámvonallal, |
| amely hosszan-ívelve és hajlott-homorúan és egyenes csont-lánc- |
| vonalban fut az apró emberkoponyától a szauruszfarokvég |
| nehéz csonttüske-kelyhéig, egymásba-fűzött nagy csontcsillag-ív- |
| tetőjén óriás csigolyanyúlványok, szikrázó vastag csonttüskék |
| csigolyákból kinőtt hársfalevél-alakú taréj-csontvázával, amely, |
| mint csonthárfa szikrázott a tiszta, tiszta fényben. És szikrázott a |
| vastag, hosszú, de egyre vékonyodó, sűrű csontcsipke-korongokból |
| font csontlánc, a hosszú sárkánygyík-farok csontcsipkelánc-váza, |
| amely a sárkányfartő nagylikacsú, nagyrücskös óriás csont-félbuborék |
| medencepajzsa alsó kerek nyílásából tört elő, mint hajó |
| páncél-orrlikából a vastag horgonylánc, s a sárkányfar |
| csont-félbuborék-pajzsa is izzott a fényben, domború fehér |
| pórus-serlegében a hátcsigolyák felé futó gerinc-folytatás, |
| amely a serleg-mélyben kapcsolódik nagy csont-lánckötésekkel |
| a farokcsontlánccal össze, s izzott a serlegszélen körbefutó csont- |
| csipkeszalag taréj, nagy hólyaglukakkal, küllő-lapokkal és |
| csönd-tégla-üregekkel. És most látszik csak, mikor csontra levetkőzött |
| a tiszta Titok, most látszott csak, hogy a lehetetlen és mégis |
| megvalósúlt összenövés, az embersárkánygyík-találkozás míly |
| durva, finom, egyszerű s bonyolúlt, hogy ahol megvalósúlt a |
| különös-különös találkozás, ahol összeért az embertörzs-vég a |
| sárkány-nyakkal, a férfi-medence a sárkánygyík-szüggyel, |
| hogy ott is hatalmas, domború, rücskös és sűrűzve-likacsos |
| csontpajzs buborékzik szilárdan, szélein csontcsipke-horog-koszorúval, |
| s közepéből nagy csonthalmok, csontbuborékkoszorúk közűl, mint |
| óriás egyenes agyar tör elő a szügypajzs csontgerenda-óriástövise, |
| mint csontlevélrózsa méhéből óriási fog, s a pajzs homorú |
| belsejében szivacsos, szálkás, gerendás, buborékos, küllős, léces, |
| csonthabos, csontrücskös vad és pontos csontszövedék-összevisszaság, |
| csontpántok, csontgyűrűk, csontszalagok, csontövek, csontoszlopok, és |
| csonthártyakő-háromszög-féldongák rendezett, céltudatos |
| szövedéke világít. Sűrű keresztpántok, csontbuborék-ívek, küllő- |
| legyezők, csontgerenda-hidak, nagy csontüstök, óriás csontgolyók, |
| csontsisakok, bennük csontgömbök óriásai, csontpillér-koszorúk és |
| hosszú ovális csont-láncszemekből összefűzött csontlánc-ingrészletek |
| vad és pontos összevisszasága vala a különös-különös találkozás |
| központja, az embercsont-sárkánycsont-találkozás helye, az |
| embercsigolya, sárkánycsigolya találkozások vastag csontlemez- |
| üstje, a mindenféle csont-épülés, a mindenféle csontalakulás- |
| belsejű, amelyből a törékeny férfimedencecsont ágazik fölfelé, mint |
| két hegyes csontfülkagyló, s a férfi-keresztcsontba ágyazva kígyózik |
| fölfelé a liliomkehely-alakú csigolyacsontokból épített embergerinc a |
| vékony borda-csontkorsóval a dúdoros csontlevél-lapockákig, |
| a kulcs-csontokig, a két-hurokszárnyú nyakcsontig, s onnan tovább |
| a fodros, rücskös, csontborda-homályos koponyasisak-alsó tarkó- |
| csontig, a vékony csigolyaláncba-tűzött apró emberkoponyáig! És |
| e vastag csontbuborék-üst-szövevényből ágazik hirtelen nagy |
| hurokívvel hátra fölfelé a sárkánygerinc, először vékony, finom |
| csontcsipkehorgolás-hátcsigolyákkal, aztán egyre-nagyobb és egyre- |
| vastagabb hátcsigolyákkal, kövér csontcsipkelánc-fűzérrel a |
| sárkánygerincközépi óriás főcsigolyáig, amely mint óriás csont- |
| körszakállú kő-üst világít, vastag csonteres csontbuborék-csésze |
| öblösödéssel, titkos második agykamra-üreggel, hisz bizonyára |
| másodagya, szaurusz-gerinc-agya is vala neki, s onnan újra lassan |
| vékonyodva és csontkelyhüket, csontserlegüket lassan zsugorítva hurkolódnak |
| egymásba a hátcsigolyák gyors lejtő-íveléssel a faroktő csontserleg- |
| pajzsáig, a csontcsipke-szalaggal-beszegettig. És e kövér csont-szövevény- |
| belsejű csont-üstből, a buborék-alakú csonthurokcsipkézet- |
| szélű csontpajzsból, a szügy vastag, rücskös, kövér csont-eres sisak- |
| korongja belsejéből, a pajzsbelső falának homorú kérgeiből |
| kinőtt ősvastag csontfal koponyabuborékszerű őscsésze-végiből |
| ágazva lefelé, nőttek vala ki a csontoszlopok: az irdatlan sárkánycombcsontok, |
| hatalmas csontbütykökkel, a Caput femorissal, és nagy csont- |
| tarajokkal, csontszivacs-lapály-öblökkel futnak tovább, dupla |
| csontemlőkkel ágyazódva a lábszárcsontok csontüstjeibe, futnak |
| tovább lábszárcsontokban folytatódva, a sípcsontban, az óriás |
| Tibiában, s a szárkapocsban, a hatalmas Fibulában a különös, |
| különös lábcsontokig! Ó különös, különös lábcsontok, ó csontok |
| óriás fehér esernyőváza! Mert már az ízelt kőpikkelyhurka-lábujjakkal |
| a karmokig-összenőtt kőgumi-úszóhártyák sem valának sehol, a |
| szétcsillagzott hatalmas lábujjak mohos kőhártya-háromszögei, és |
| a lábujjak vastag, kőeres kőpikkelyei sem valának sehol, csak |
| az óriás csontsarkantyús bokacsontokból kiágazó bütykös fehér |
| esernyővázak ragyogtak a reggeli tiszta fényben, a mohából |
| függőlegesen szétlegyeződve, mint hatalmas bütykös csontgerenda- |
| legyezők, izzó csontfésűk, csontsugárcsokrok, szétfutó villaágú, görcsös-golyókkal |
| elosztott csontvillák! S az utolsó csont-ízesülések végiből fekete |
| kősarló-óriásokként mélyednek a fény hártyahúsába a karmok! |
| És ó, kerek csontvázai, különös, különös emberkezek vázai, a vállcsonttal és |
| lapockacsonttal a fény aranydrótjaival összedrótozott karok, |
| karcsontok, bütykök, forgók, csuklócsontok és ujjcsontok, kis |
| ikravirágfej-csontvázak, a hallgatás küllői, amikre a tiszta, tiszta |
| reggeli fény építette arany-ikra-korongját. A halál csontcsillag- |
| ágai, a némaság csontszivaccsal, csonthabbal töltött csonthéjkesztyűi, |
| most már titoktalanok, most már csak emberkéz-vázai, hiszen |
| a sziréngőte-levelibéka-axolotl-kéz jelei, jelképei és |
| töredék-megvalósulásai lefosztva rólatok, lefosztva már a |
| körmök, karmok, kocsonyalencsék, bársonygumi-golyók, s titok-létük |
| eltemetve madarak, méhek, darazsak, legyek, állatok, százlábúak |
| gyomrában! És ó, te különös, különös emberkoponya ott az |
| izzó nyakcsigolyafűzér, a csipkés és csészés és csontcimpás csont-liliomszár |
| tetejébe tűzve, mint egy különös csonthólyag-virág. Te csipkés |
| varratokkal hullámvonalakban, ívekben és félgyűrűkben összefogott |
| izzó csontbuborék, te titkos, titkos koponya, akár egy óriás |
| varangyé, akár egy ősemberé, hátúl nagy csonthólyaggal kiöblösödő, |
| goromba alsó-állkapcsú, piciny szemgödrű, óriás orr-szakadékú, |
| lapos-homlokú, keskeny-homlokú, apró majomfogsorú, csipkés és |
| csontfodros és csontlemez-hullámos és csontpánt-támasztékú különös |
| különös ősbuborék, te Lehetetlenség-Háza, te Butaság- |
| Csontkastélya, te Árvaság Csontvára, te Vakság Csonthólyagvirága, |
| te Titkok Csontbuborék-virága, te csontsisakkal betakart Halál- |
| serleg, te csönd-kehelyfedővel bezárt Semmi-kelyhe, te pórusos |
| csontszáron-kinőtt vicsorgó Csonthéj-golyó, te üres Gömb-koporsó, |
| a Csönd csontesernyővel összenőtt Csontbölcsője, te titkos, titokzatos |
| vigyorgó Őskupola, te tarkócsont-halántékcsont-ékcsont- |
| homlokcsont-falcsont-rostacsont-állkapocs-könnycsont- |
| orrcsont-járomcsont-szájpadcsont-ekecsont-orrkagyló- |
| nyelvcsont-koponyaboltozat csipkés, vastag csontgyökérfákkal |
| befutott, pórusos fehér buborék-összessége, te fekete varrat- |
| csipkékkel összevarrt fehér Buborék-béke, te Már-nem-szenvedő, |
| te Már-nem-vak, te Már-nem-rettegő, te Már-nem-zabáló, te |
| Már-nem-ásítozó, te Már-nem-hortyogó, te Már-nem-kíváncsi, |
| te Ős-süket, te Ős-vak, te Ős-néma Csontbuborék! Ó, |
| Koponya! Ó, Koponya! Ó, Koponya! Óriás sárkánycsontváz-háromnegyeddel |
| összenőtt embercsontváz-töredék szikrázó, apró Koponyája! |
| Ott izzott a harmattalan és moccanatlan reggeli tiszta fényben |
| az apró lapos koponya, óriás hátsó csontbuborék-kiöblösödéssel, |
| ott izzott vala a tiszta, tiszta fényben, mégsem magányosan, hiszen |
| a koponya különös kőszitabuborék-sisakja, a kőcsövecske- |
| likacsokkal sűrűzve-berácsozott kőszitaháló-gömb, a sűrű |
| kőpálcikákból font rácsozat-hólyag kőkereszt-fonásaival és a kő- |
| fonálkeresztek apró kocka-hézagaival, a kőfonadékok szögletes |
| csomósodásaiból finom kő-tekercs gyűrű-peremmel kibuggyanó |
| kőcsövecske-hálózatával, a kőpórus-pettyüreg-gömbsivataggal |
| ott maradt ragadván a koponyán, mint egy homloktetőig, fülkagylóig, |
| nyakig lenőtt óriás fekete szitakötőszem, mintha fekete |
| kristálykelyhekből épített kristálysisak-szitakötőszem nőtt volna az |
| emberkoponyára, a lapos, a hátúl nagy csonteres csontbuborékkal |
| kiöblösödő apró emberkoponyára, amely inkább egy óriás varangyé, |
| vagy valami ősmajom-emberé, vagy valami ősmajomé lehetett, |
| mint az emberé. Mert nem vált le ez a kőlikacsgömb-kősisak |
| koponyájáról, mint gesztenyéről a gesztenye tüskés burok-háza, de körben a |
| koponyacsontokkal alíg-észrevehetően összenőve, egymásba- |
| olvadó finom kőrücskökkel, csontlemezekkel, vékony csontrücskökkel, |
| kőlemezekkel, kőragyával, csontragyával egymásba-tolódva és lávásodva, |
| szétbonthatatlanúl és lehasíthatatlanúl együtt élt a koponyával, |
| hogy a kőpetty-kőpórus-kőlikacs-kőszita-kőfonadék-kőcsövecske-sisak |
| egymásba kulcsolódó kőgyökér-erecskékkel és csontgyökérerecskékkel összenővén |
| örökre összetapadt a koponyával, mint a két magzatburok, az Amnion és a |
| Chorion, hogy védelmet adjon tiszta magzatának, az agyvelőnek. S |
| vala ezért a koponyabuborék csonteges csontlemezgömbfala |
| bélése a koponya-kősisaknak, amely a hajzatát elveszítve |
| dermedett vala feketén a csontliliomszár tetejében, mint |
| megkövesedett óriás ős-szitakötőfej, facetta-kőüst gömb- |
| sivatagával, mint pórusos csont-ujjra húzott kő-gyűszű, csontrózsa kőpettylikacs- |
| szövet kalapja! Jaj, ott feküdt a hatalmas, furcsa Skeleton |
| az Új-ősmoha-térség közepén s a csönd aranykristálykockákkal építé |
| be óriás csontháló-buborék-üregét, aranykocka-kristályokkal építette |
| vala körűl, mint kristály csontváz-virágot! S úgy feküdt ott a |
| kövér zöld mohacsönd-korong közepén, mint ősborostyánban |
| gyíkcsontváz, amely csontváz-szájával levelibéka-csontvázat nyelt |
| vala le félig! Aranykristály-őscsöndbe zárva feküdt az óriás |
| tiszta Skeleton, mint megkristályosodott hatalmas ősméz-rögben |
| az embercsontváz-törzselejű Tyrannosaurus-rex gigász-csontváza! |
| Mint óriás kristálylegendában a Kentaur-király ember-ló csontváza! |
| Ó, hatalmas ős-sárkány-bordatollak szikrázó hézag-boborék-váza! Ó, |
| apró ember-borda-viráglevelek arany-receírásos sejtelem-látomása! |
| És teste kőzetei, a burkolat-kőzetek, a kőpikkelyek, kőpajzsok, |
| kő-buborékfelek, kőlemezek, kőszirmok, kőövek, kőcsatok, |
| kő-pántok, kő-dongák, kőhéj-csövek, kő-szelvénygyűrűk sem |
| valának sehol, sem a mohában, sem csontváza csontváz-árnyék- |
| belsejében, sem a homályban, sem a fényben, sem a földön, |
| sem az égen. Talán elvitték azt is a Vadak, vagy a moha-alatt |
| bújó Ki-tudja-kicsodák, a moha-barlangokhoz búvó Ki-tudja- |
| kicsodák, vagy a Vadak, akár húsát, szőrzetét, börzetét, velőjét, |
| agyát, inait, izmait, ereit, rostjait, nedveit, pépjeit, kásáit, |
| lucskait, szerveit, salakját a Vadak, gyomrukban, szájukban, |
| szőrükben, belükben, hüvelyükben, moha-koponyájuk kövérjében, |
| szőr-álarcuk bojtjaiban, bóbitáiban, szőrpáfránycsápjuk oldaltollaiban, |
| kitinkoponyájuk pórus-rács-szövetén, moha-álarcuk tollpamat- |
| bajuszán, szőrkefe-kopoltyúin, kristálypamacs-fülein, kitin-fésű- |
| hézagaiban, kitingolyó-csigolyatorony porc-találkozásaiban, |
| kristálylencsés szőrsisakjuk kristályszőrkefe-kakastaréján, szőrcsillagos |
| kitin-lovagálarcuk kristályszőrsarló-félholdján, homlok-taréján, |
| likacsaikban, üregeikben, pórusaikban, fogukon, rágószervükön, |
| nyelvükön, körmeik és karmaik alatt, pikkelyeikre tapadva, csontvályuikban, |
| kitinszelvényeikre ragadva, orrlikaikba szívódva, csőrűkbe törve, |
| csőrfogsoruk kitin-reszelő szalagjai léc-üreg-réseiben, a szájszélek sárga |
| és piros bőrrózsa-fodraiban. Mert, jaj csak a Csont marad meg |
| belőlünk, a tiszta csont, a tiszta, tiszta csont! Ó titkos csont, |
| ó, legtitkosabb anyag, ó legtitkosabb szövet! Mert elmállik |
| minden, mint a hab, lemállik rólunk és kimállik belőlünk, elfoszlik, |
| mint a könnyű, könnyű tajték, mint a ló bársonykehely orrlikából |
| csöpögő, mint a tenger kristálytaréja sörénye, mint a virágok édes, |
| erjedett, lázas koponya-habja, elfoszlik, lemállik, kimállik |
| lényünk minden részlete, részecskéje, része, minden fodrozása, |
| erezése, buborékzása, fal-szövedéke, sejt-tömbösülése, lefoszlik |
| rólunk minden hártya, minden titok, minden mámor, minden éhség, |
| kimállik belőlünk minden szenvedés, minden szerelem, minden |
| félelem, minden gyötrelem, minden rész-halál, kimállik belőlünk |
| minden öröm, minden szégyen, minden álom, lemállik vázunkról |
| a hús gyönyörűsége, kihabzik koponyánkból a tiszta, tiszta |
| gondolat minden kristályvárkastélya, szívünkből a csönd titok- |
| kastélya elpárolog, ereinkből a piros irgalom kihabzik és elfolyik |
| vala kék habsörénnyel minden lüktető reményünk! És kimállik |
| testünk belseje, a hús-éjszakába zárt ragyogó piros szerelem- |
| virágzás, mert jaj lemállik vázunkról, mint a hab az Emlék, a |
| Jövő, a Múlt, a Halál! Mert jaj, csak a csont marad meg belőlünk, |
| a tiszta, tiszta csont, a tiszta, tiszta váz, a szent Skeleton! |
| A legtitkosabb Anyag, a legtitkosabb Szövet. Erősebb, mint a |
| Megváltó szíve, erősebb, mint a Halál láng-ütése, erősebb, mint |
| a hulló Végtelenség, erősebb, mint a Gond Szerkezete! Ki vagy te |
| Csont, mi vagy te Csont? Te titkos, titkos szent Anyag? Te titkos, |
| titkos szent Anyag-szövetség?! Ki vagy te titkos, titokzatos Szent |
| Szerkezet? Miféle remekmű, miféle vak zseniális anyag, miféle |
| önmagad Hervadhatatlan Lángja, miféle szent Összetapadás |
| Féktelen Reménye vagy te Csont, te Csont, te szent, szent Skeleton! |
| Mert ki tudja titkodat elmondani, ha vagy is mindenféle anyag keveréke, |
| te Szent Szilárdság, Csontsejtek Összessége, te kemény Őshab, aki |
| magadba zártad a foszforsavas mész, a szénsavas mész, a foszfor- |
| saras magnézium, a kalciumfluorid, a kalciumchlorid, a |
| nyomelemek megkötő Angyalait, te ossein-titkú, te szóda, |
| fluorsó, citrát, magnézium és más ionok ősszilárd Ásványanyag-látomása, |
| te Osteocyták nyúlványukkal-összefonódott Diadalmas Szövetsége, |
| te Titkos Kristályok Örökös Reménye, te Szerves és Szervetlen Anyag |
| Legtitkosabb Keveredése, te titkos, titkos Alapállomány Milliárd |
| Virágzó Virága, te kollagén fibrillák kötegeiből fölépűlt Alap- |
| Szövetség, te fonott, te párhuzamos rostos, lemezes Szövet- |
| Szentség, te Mesenchymából-kifejlődő szilárd Virág- |
| szövetség, Osteoblastok, irányító gerendák, csontlécek, csontszivacsok, |
| csatornácskák, elemi velőüregek, lemezrendszerek és mindenféle buborékok, |
| habok, kötegek, nyúlványok, likacsok, gerendák, pántok, küllők, pillérek, |
| titkos és rejtelmes megvalósulások szent, szent, szent Anyaga, |
| te a Haláltól-alíg-megrágható, te az Időtől-alíg-összetörhető, |
| te értelmünk és érdemünk szilárd fehér virága, te magányunk |
| föloldhatatlan szerkezete, te életlángunk kristálykereszt-váza, |
| te megváltó-életünk mennybe-pokolba-múltba-jövőbe-ágazó |
| örök Kristály-Keresztje, megváltó-szívünk kristály-lángja, |
| te csont, te csont, te csont, te drága Skeleton, |
| te csont, te csont, te csont, te drága Skeleton, |
| te legrejtelmesebb kristályszerkezet, Kristály-Feszület, te virágzó titkos |
| atomszerkezet-szövetség, aki könnyen nem adod meg magad a |
| Földnek, aki példám vagy, példám, hitem és reményem, akivel |
| bevetteték vastagon a föld, mert évmilliárdok óta dugja, gyömöszöli, |
| gyömködi, tömi a Földbe a csontot az Idő, a tébolyúlt |
| ősi Üvegasszony, ott lebeg a Földgolyó-ősanya körűl óriás |
| Üvegbuborékként a feje-nincs Idő-asszony és üvegbuborék- |
| belső csönd-faláról kinőtt üvegkezei milliárdjaival, melyek, mint |
| az üvegbuborék-belső rengeteg tőgyei, hártyatest-gömbje- |
| belsejére nőtt mélytengeri-rózsaerdők milliárd szívókarjai ránganak, |
| fodroznak, gyűrűznek, vonaglanak, igen, milliárd üveg-kezével tépi |
| tébolyúltan az elevenekről a szőrzetet, a húst a körmöket, a karmokat, |
| szemüket üveg-ujjahegyével kinyomja, orrukat letépi, fülüket |
| leszakítja, koponyájukról a hajzatot, a húst ítélő, dühös üvegkezeivel |
| lecsutakolja, üvegkezeivel az eleveneket addíg dörzsöli, gyúrja, |
| mossa, míg a szőr, a hús, a bőr cafatokban mállik le a skeletonról, |
| az Elevent addíg mossa, csutakolja, mint Világszépe táltoslovak kifejt |
| tejében a gonosz király testét, míg csak halom csont marad belőle, |
| aztán a csontokat, a tiszta, tiszta csontokat a földbe dugja, hogy a |
| csontokat, a vázakat, a pilléreket, a csontházakat ne lássa, mert |
| ellene virágzik minden ami él, mert a szent vázak el nem hervadának, |
| mint a virág, mert minden élőt a földbe kell dugni, mert |
| minden élő lenne halhatatlan, mert az Idő gyűlöli az élőt, |
| mert a Megvalósulás az Idő szívét sérti, mert undorát a |
| vázak is kiváltják, mert tébolyát a csontok is növesztik, mert |
| Halál ellen épűl a Halandó, a Halálból halhatatlan Láng nő, |
| mert a Földön ami fölnövekszik, azt az Idő csonttá-csutakolja! |
| Ó, szent Épülés, sejtek billiárdszor-billiárd Szövetsége, ó, szent |
| Biosz-anyag, szent-szent Élet-anyag, aki milliárd formában és |
| alakban építed és teremted magad, megvalósítván a Halhatatlan |
| Folyamat Halandó Homályát, ó csontjainkra-épűlt könnyű |
| kristályhab, és Szerkezetünkbe-épített könnyű-könnyű kristályhab- |
| halandóság, aki lemállasz rólunk és kimállasz belőlünk, kiolvadsz lényegünkből, |
| mert kirothad, kimállik, kihabzik, kiolvad vázunk magányából dacos, tiszta szívünk, |
| ó könnyű, tiszta Élethab csontjainkon, amit oly könnyedén átüt vala |
| az Isten ujja, mint gyerekujj a ködöt, ha elfolysz is elvirágzott örök |
| Szerkezetünkről, valami belőlünk mégis megmarad! Mert |
| megmarad a csont, a csont, a tiszta, tiszta Csont, hiába dugja |
| Csontjaink a Földbe az őrűlt Idő-asszony, a Föld-ősanyagolyót |
| üvegbuborékként körűlvevő! Ó, csontok, csontok, tiszta, tiszta csontok! |
| Legalább ti őrizzétek meg a föld alatt tiszta hitünket, ti szilárd, |
| hervadatlan lángok, ti földmélyi fehér ősvirágok, legalább ti |
| őrzitek meg több-milliárd év Élet-akaratát, ti Vázak, Oszlopok, Hidak, |
| Buborékok, Kosarak, Kulcsok, Lécek, Serlegek, Kelyhek, Lemezek, Golyók, ti Szent |
| Skeletonok, hogy elmondhassa majd a Föld-anya, a Legjobb Jó, |
| a Legszebb Szépség, a Legtitkosabb Titok, a Legrejtelmesebb Rejtelem, |
| Csontjaink Áhítója, Csontjaink Küldője, Csontjaink Szövetségese, |
| Csontjaink Befogadója, hogy elmondhassa majd a titokzatos, |
| titkos Föld-Anya, a szent-szent Ősgömb-Asszony, ha más |
| csillagról egyszer más élő ideszáll, s a puszta Földön sírva |
| vándorol, s a puszta Földön mindenség-társát keresi, s a puszta |
| Földön félni kezd magában, nagy kristály-reggelek, nagy lila- |
| alkonyok, nagy tücsök-éjszakák, nagy halál-hajnalok harmatában, |
| ködében, látomásaiban és csöndjében dideregve, hogy elmondhassa, |
| majd a szent-szent Földanya más csillag boldogtalan magányos |
| Vándorának, hogy őrzi még szívébe temetve, őrzi még csont-jeleinket, |
| csont-époszunkat, csont-üzenetünket, hogy csontjainkkal ott vagyunk |
| a Földben, hogy évmilliárdokig szült minket szorongva, milliárd |
| szülötteit, milliárd gyermekét, hogy voltunk egyszer mi is itt a |
| a Földön, voltunk mi is, nemcsak föld alatt, voltunk szépek, |
| szerelmesek, büszkék, voltunk istent-is-birkózni-hívók, voltunk |
| halál-ellen-feltörekvők, voltunk boldog sejttársulás-tornyok, |
| fölvirágzó sejtcsillag-remények, atomokból-szervezett-halandók, |
| halhatatlan-kedvű költők, époszírók, voltunk egyszer mi is, |
| voltunk régen, nem mesékben, mondákban, regékben, nem |
| is csak a Szűzanya méhében, nem is angyalok magzatburkában, |
| nem is a Csönd-hártyabuborékban lebegve, kortyolva a csöndet és |
| ürítve, mint magzat a magzatvizet issza, mint magzat a magzatvízbe |
| ürít, voltunk mi is, voltunk egyszer régen, még a Szülő-Reménység |
| idejében, még a Boldog-Halál uralma alatt, kigondolván a Föld- |
| ősanyától, a Földanya méhében kihordva, anyag által megvalósíttatva, |
| voltunk Hitek, Lángok és Halálok, s most csak tiszta Csontok vagyunk, |
| Csontok, tiszta Vázak, tiszta Skeletonok a Földanya szívébe |
| temetve. Skeleton-emberek, Skeleton-madarak, Skeleton-hüllők, |
| Skeleton-halak, Skeleton-kétéltűek, Skeleton-sárkányok, Skeleton-Lét-szavak. |
| Jaj! Jaj, ott feküdt az óriás Embersárkánygyík-csontváz a |
| zöld mohakorong-tér közepén egyedűl. És nem vala, aki nézze, |
| és nem vala, aki lássa, és nem vala, akit megígézzen. Mert nem |
| vala senki már a Földön, aki látni tudjon, nem vala Ember, |
| vagy Ember-keverék, idegen csillagról se szállt ide senki! |
| Jaj, idegen csillagról nem szállt ide senki, sem a Tűzözön előtt, |
| sem a Tűzözön után, hogy meglássa a Földgolyó magányát, hogy |
| meglássa a Megvalósúlt-átkot, hogy meglássa az Új-ősvilágot, |
| hogy a Földön sírva vándoroljon, hogy a földre-roskadva zokogjon! |
| Mert a Mindenség izzó végtelen fénypontszövet-gömbjében |
| milliárd és milliárd fénylobbanás, lángrobbanás, születés, zsugorodás, tágulás, |
| lángolás, meghalás, tűz-társulás, boldog társulás és boldogtalan |
| beomlás, hipercsillag-összeomlás, csillagrendszer-összecsomósodás, és |
| ős-tűzbuborékfölfúvódás, földagadt tűzhólyag-rendszerek őskemény |
| tűzgolyóvá alvadó omlása, kozmikus katasztrófák és csillagújszülött- |
| lángjajgatások valának egyszerre együtt és külön-külön, milliárd |
| föllángolás, ellobogás, szétpukkanás, szétrobbanás, összetapadás, |
| egybeolvadás, összesűrűsödés és szétlazulás, virágzás, bomlás, születés, |
| halál vala a Mindenség laza kristályszerkezete, szikár kristály- |
| atomszerkezete, végtelen tűzpontháló-gömbje, végtelen gömb- |
| belsejében a végtelen tűzpontháló-szövetek lüktető, izzó szivacsával |
| kitöltve, mint egy eleven csontgolyó csonthab-állománya, csontszivacs |
| tölteléke! Jaj az önmagáért-önmagában árva Mindenség csak él, |
| virágzik, nemz, fogan, forog és meghal, és újraszületik részleteiben, |
| és virágzik és posztúl és szeret. Mert, jaj, a Mindenség egy |
| láng-robbanása nem több a Mindenség boldog-önmagának, |
| mint egy anyag-pont-égitest fényköddé-bomlása, tűzlegyecske döglés- |
| hamvadása, laza fényporlás az ősfényszövet-gömbben, tüzes |
| foszlás, tűzkristály-fölizzás, semmi láng-pötty néma kimúlása! |
| Mint ahogy az eleven Föld se több neki, a mérhetetlen Tűz- |
| pontháló-golyónak, mint moha-legyecske zümmögő pörgése, |
| zöld koponya jajgató forgása, Élet-lárva vaksi keringése, |
| izzó és boldogan lüktető kristálygolyó-szövedék ősgolyó-belseje egy |
| laza galaxis-sejtje sejtfalában. Jaj, nincs Isten és nincs Ember és |
| nincs Létező a Világegyetem-Ősmagányban, aki látná most a |
| Halott Földet, aki tudná, hogy a Halott-Értelem zöld ravatala |
| már a Földgolyó, hogy ott virágzik, szenved, hal magában, ember |
| nélkűl a Vegetáció, hogy a Múltját-elégetett Föld oly társtalan, |
| oly egyedűlvaló árva, mint a Semmi Gömbjén a Semmi Királya, |
| a Mindenség kristályos magzatvizében lebegve olyan árva, olyan |
| árva a Föld, mint egy megtartó folyadékba tett Emberszív a |
| leforrasztott üvegedényben, amely ott lebeg zöld-üszkösen és |
| bíborfeketén a mumifikáló folyadék zöld kristálylevében, oly árva a Föld, |
| mint egy macerált magzat, összezsugorodva, összekuporodva, levált, |
| lefoszlott hámrétegekkel, vérüszök-kesztyűs lábakkal, kezekkel, lila |
| bőrrongy-álarcú koponyával egy új magzatvízű üvegburokban. |
| Jaj, mert a Mindenség a Földet nem gyászolja, a Mindenség a |
| Földet nem is érti, a Mindenségnek a Föld is Mindenség! Jaj |
| ott fekszik a hatalmas Ember-sárkánygyík-csontváz nehéz, izzó |
| aranykocka-kristályokból épített Csönd-piramis közepén, ott |
| fekszik, mint óriás ősborostyán-rögben óriás őskétéltű- |
| csontváz, ott fekszik, mint megkristályosodott ősgyantában törpe |
| kenguru csontváza, ott fekszik kopaszon, tisztán, szemérmetlenűl |
| a furcsa-furcsa Skeleton, húsa nélkül, habja nélkül, szőre |
| nélkül, kőzete nélkül, páncélzata nélkül, titkos, titkos, mohos |
| burkolata nélkül, mert az Embersárkány-halott oly gyönge volt, oly árva, oly |
| halott és oly hatalomtalan, hogy egy éjszaka fölfalták, megzabálták, |
| elhordták húsát és kőzetét, burkolatát és szőrzetét, héjazatát |
| és szerveit, körmeit és szemeit, ágyékai rejtett és nyílt szerveit, |
| szíveit és rózsafodorcimpás szája véres és nyálas szirmait és |
| leveleit a vadak, a boldog, boldog, boldog állatok, boldog állat- |
| királyok! Mert nem vala hatalma semmi a szegény, vak, árva |
| Embersárkánygyík-magánynak, hogy legalább egy napig megőrizze |
| testét a Végső-pusztulástól, a Csontig-lefosztó-Haláltól, hogy |
| legalább egy napig megvédje skeletonja élethab-virágát, boldogan- |
| szervezett ragyogó lánghab-rózsabokrát a Legvégső Elszámolástól, |
| a Halál-kiárúsítástól! Nem vala hatalma annyi sem, mint |
| egy hangyának, aki ősborostyánba temetkezett, hogy legalább |
| lénye csoda-burkolatát megőrizze vala, s ott üljön eljövendő |
| évezredekig a kristálybuborékos mézkristály-magányban, s |
| mutassa kitinbúvársisak-koponyáját, kitingolyókból fűzött csápjait, |
| állkapcsa kitin-sarlóit, kitin-mellénye, kitin-inge, kitin tarkó- |
| nyerge homorú virágminta-pórusait, hosszú kitinszelvény-tojás- |
| potrohát, szeme kristályikra-rózsái szőrkefe-koszorúit, kitin-csontváz- |
| lábszárú lábai térdkalácsbütykeit, kitincsuklókból kiágazó kitin- |
| kesztyű-kezecskéi karom-bojtjait, ujjpamatait, szőrkeféit, sarló-seprűit. |
| Jaj, nem vala hatalma annyi sem, mint Salamon Királynak, a |
| diadalmasnak, a büszkének, a csodásnak, az aranyhomlokú Óriásnak, |
| aki keverék vala, mint vala ő is, mindenféle lény titkos keveréke, |
| aki vala szent-szent-szent keveréke embernek, sasnak, oroszlánnak, |
| költőnek, titánnak, aki uralkodott vala nemcsak a büszke népen, |
| de minden elemen, jelenségen, dolgon és teremtményen, aki |
| parancsolt vala az egész világnak, virágnak, növénynek, állatnak, |
| kristálynak, kőzetnek, a csillagoknak és a tűznek, az égitest- |
| halmazoknak, az őslángoknak, a mozgásnak, a csöndnek, aki |
| parancsolt vala mindenféle titkos-titkos, titokzatos titánnak, |
| gigásznak, szörnynek, aki parancsolt vala az angyaloknak, ördögöknek, |
| a dzsinneknek, démonoknak, tündéreknek, boszorkányoknak, |
| merideknek, manóknak, Griffeknek, sárkányoknak, sátán-kanoknak, aki |
| parancsolt vala a látóknak és a vakoknak, a tenger szörnyeinek és a |
| halaknak, a kopoltyúsoknak és a tüdővel-lélegzőknek, a |
| hártyalegyező-hátúaknak és a koponyasisak-szeműeknek, aki |
| parancsolt vala a hiénának, a sakálnak, tigrisnek, párducnak, |
| krokodílusnak, oroszlánnak, jaguárnak, mókusnak, cincérnek |
| a bivalynak és a lepkének, az elefántnak, tapírnak, orrszarvúnak, |
| vizilónak, gazellának, zsiráfnak, aki parancsolt vala az énekes |
| madaraknak és a ragadozó madaraknak, a százlábúnak, a póknak, |
| a medúzának, polipnak, tintahalnak, Hippocampusnak, ráknak, |
| aki parancsolt vala a kétéltűeknek, hüllőknek, egysejtűeknek, |
| bolháknak, tetveknek, atkáknak, poloskáknak, a virágállatoknak |
| és a tengermélyi lüktető mészcsipke-zsáknak, aki parancsolt vala |
| az ízeltlábúaknak, az alsóbbrendű állatoknak, a reptiliáknak, amphibiáknak, |
| amőbáknak, emlősöknek, gázló-madaraknak, mindenféle szuszogó, libegő, lihegő, |
| csapkodó, turkáló, furkáló, rágcsáló, rabló, gyilkos vadaknak, |
| a hörcsögnek és a rókának, a sáskának, szöcskének, tücsöknek, |
| kabócának és a víz, a levegő, a föld, a kő, a növényzet minden |
| fiának, teremtményének, lakójának, szerelmesének, anyjának, apjának, |
| aki parancsolt vala a legyeknek, darazsaknak, méheknek, sünöknek, |
| teknőcöknek, övesállatoknak, tobozállatoknak, a békának, a gyíknak, |
| a rozmárnak, fókának, tengeri tehénnek, delfinnek, szirénnek, bálnának, |
| cetnek, a cápának, rájának, minden fülkagylósnak, mellkasba-épített-fülünek, |
| combba-épített-fülünek, potrohba-épített-fülünek, térdbe-épített- |
| fülünek, lábszárba-épített-fülünek, csápba-épített-fülünek, |
| homlokba-épített-fülünek, torba-épített-fülünek, kitin-koponya- |
| buboréksisakjába-épített-fülünek, a liliomnak, a rózsáknak, a |
| hernyóknak, álcáknak, lárváknak, férgeknek, kukacoknak, gilisztáknak, |
| a kígyónak és a kígyó fiának, a szúnyogoknak és a csigáknak, minden |
| állatnak, növénynek, kőnek, kristálynak, virágnak, aki parancsolt vala |
| minden égitestnek, minden fénynek, égitest-társulásnak, galaxis- |
| csoportosulásnak, az őstűzgyűrű-őscsigaháznak, a benne lakó |
| rengeteg tűzbimbó-szarvú fénykocsonyaszoknya-testű őstűz-csigának, |
| aki parancsolt vala a hangnak és a némaságnak, a robbanásnak és |
| a bénaságnak, a csontnak és a földnek, a víznek és a hőnek, a |
| gáznak és a plazmáknak, aki kisujjával kemény zöld hab-rózsává |
| kavarta a tengert, hogy milliárd lakója úgy ragadt vele a mélytengeri |
| szakadékoktól a holdig dagadt óriás reszkető habrózsa-pépben, mint |
| ősborostyánba ragadt apró állatok: legyek, darazsak, békák, pókok, hangyák, |
| gyíkok, aki parancsolt vala az atomoknak, elemi részecskéknek, |
| a gravitációnak, mágnesességnek, elektromosságnak, aki egy |
| könnyű fújással, lágy prüszköléssel, boldog tüsszentéssel csillagok |
| milliárdjait söpörte le a Mindenség titkos Csönd-szívéről, |
| aki kisujja arany-virággal, arany-szarvassal, arany-krokodílussal, |
| arany-kobrával, arany-párduccal, arany-vizilóval, arany-elefánttal, arany- |
| majommal, arany-pelikánnal díszített körmével hegyeket piszkált el a |
| földről, kövér csillagtetveket a Mindenség sötét szemöldökéről, |
| aki elefántokat, orrszarvúakat, vizilovakat nyomott szét kisujja aranyozott |
| recebarázdagyűrű-pajzsos rózsarece-ujjbögyével, mint más az |
| iker-szőrkalászcsápú, dupla szemrózsakristálykocsonyás-mohakoponyájú |
| szúnyogot! Aki parancsolt vele a szélnek, viharnak, esőnek, jégnek, |
| villámnak, mennydörgésnek, akinek sírása vízözön vala, akinek |
| fújása tűzözön vala, akinek toppantása földrengés vala, akinek |
| köpése tajték-tó vala, akinek ürítése vulkán-kitörés vala! |
| És jaj, aki büszke vala, büszke módfelett, gőgös vala és istentelen, |
| mert parancsolt egeknek, létezőknek, csillagoknak, mert parancsolt |
| a láthatatlan titkos gömböknek, gömbhéjaknak, erőgyűrűknek, |
| láz-ellipsziseknek, köröknek, karikáknak, vonalaknak, a Mindenség |
| mértani alakzatainak, a csönd kockáinak, kúpjainak, háromszögeinek, |
| mert parancsolt az erővonalaknak, egyeneseknek, gömb-burkolatoknak, |
| a szögleteknek, síkoknak, lapoknak, golyóknak, vázaknak, |
| héjszeleteknek, parancsolt mindenkinek és mindeneknek, s akart |
| vala, akart vala parancsolni a Halálnak! És mikor érezte, hogy |
| eljő halála, közeledvén, büszkén és dacosan, de szíve vad |
| gyökere-hajszállombozatában mégis megremegvén, Kaf hegyének |
| legmagasabb csúcsára fölmászott, leűlt vele színarany-trónjára, |
| odaűlt a tölgyfalábú trónra, leűlt vele legszebb palástjában, |
| csontvázakkal kihímzett palástban, fején vele legszebb koronája: |
| gyermek-koponyából épített kehely volt, szemgődrükben gyémánt- |
| koponyácskák, fogaik közt nagy kristály-varangyok, a serlegben |
| aranyrózsa-erdő! Kezét a trón karjára helyezte, a jácintkő-sárkány- |
| hátú karra, lábát a trón talpára helyezte, az óriás arany-hattyúlábra, |
| nyakában gyermek-csigolya-láncok, ujján gyermekcsigolyából reszelt |
| gyűrű, tele csontvázminta-vésetekkel, tele gyöngy-szemgolyós koponya- |
| rózsákkal! És parancsolt mind a madaraknak, orvmadaraknak, |
| vadállatoknak, parancsolt a sáskáknak, lepkéknek, parancsolt |
| a férgeknek, álcáknak, nyűveknek, lárváknak, hernyóknak, kukacoknak, |
| parancsolt a legyeknek, méheknek, darazsaknak, szúnyogoknak, póknak, |
| parancsolt a békáknak, rókáknak, sakáloknak, parancsolt a |
| tetveknek, poloskáknak, bogaraknak, parancsolt a dögevő vadaknak, |
| molyoknak, patkányoknak, skorpióknak, hangyáknak, termeszeknek, |
| parancsolt az egereknek, gilisztáknak, pondróknak, szitakötőknek, |
| parancsolt mindenféle létezőnek, lénynek, mindenféle vadnak, dögevőnek, |
| parancsában azt megparancsolta, hogy szent testét meg ne érínthessék, |
| parancsában álnokúl azt mondta: gondolkodik most a Halál sorsán, |
| s mire töprengését abbahagyja, legyőzi a Halált egy ütéssel, |
| legyőzi egy kőlándzsa-vetéssel, kődárdát ver rothadt ősszívébe, |
| s lészen így a Létnek örökléte, lészen így az ő létük öröklét, lészen |
| így a haláluk halott majd! Akkor lészen lakodalom, vígság, isten |
| szájáig fölhabzó vígasság, isten szívét elborító mámor, isten arcát |
| befedő rivalgás, isten fülét betömő dicsőség. Együtt táncol róka, |
| kukac, lepke, együtt táncol rák, oroszlán, medve, együtt táncol teve, |
| zsiráf, varjú, együtt táncol állat, növény, kristály, nagy gyűrűkben |
| lejtik majd a táncot vadmadarak, emlősök és pókok, tajték-koszorúkban |
| táncolnak majd hüllők, gőték, rovarok, keselyűk, ő meg ott ül, az |
| Élet-királya, a gyémánthegy gyémántcsúcsa trónján, s nézi ősboldog |
| alattvalóit, nézi a természet boldog táncát, nézi és a szíve megújúl |
| majd, szíve lesz, mint bivalybika szíve, szíve lesz, mint |
| elefánt-kan szíve, szíve lesz, mint vizilókan szíve, szíve lesz, |
| mint zebracsődőr szíve, szíve lesz, mim őskecskebak szíve, szíve |
| lesz, mint Gilgames-bikáé! És így hazudván elbűvölte vala a |
| vadállatokat és orvmadarakat, a bogarakat és a pókokat, és megbénítá |
| megigézvén a férgeket, álcákat, rovarokat, és lenyűgözte a szelet, |
| hogy ráfújván ne szárítsa, és lenyűgözte az esőt, hogy ráhullván ne |
| rohassza, és lenyűgözte a napot, hogy testét korhadttá ne égesse, |
| és lenyűgözte a holdat, hogy húsát hártyává ne szárítsa, és |
| lenyűgözte a madarakat, a verebeket, sasokat, keselyűket, hogy |
| ne piszkítsák be, le ne fossák, és lenyűgözvén minden bomlasztó, erjesztő, |
| rothasztó, korhasztó, olvasztó, mállasztó, porlasztó, puffasztó, püffésztő |
| elemet, a nedvességet, a rozsdát, a baktériumokat, gázokat, tüzet, |
| nyálat, mérget, tojócsövet, pókhálót, molytömeget, elbűvölvén, |
| megigézvén, lenyűgözvén mindeneket, elbűvölvén, lenyűgözvén |
| és megigézvén a petefészkeket, ondó-tokokat, ivarszerveket, rágószerveket, |
| lenyűgözvén, megigézvén és elbűvölvén a habzó, áradó, boldog |
| életet, egyet köhintve meghalt hirtelen, szótlanúl kimúlt. Mert |
| nem kiáltott, mint Krisztus a keresztfán, mert nem hörgött, mint |
| Jézus a kereszten, által-szögezvén vasszögekkel, megitatván epével, |
| ecettel! Feje nem csüngött le véres mellkasára, nem csurgott szájából |
| epéje, vére, nyála, nem csorgott dárda-vert szívéből borostyánszínű vérvizenyő, |
| szöggel-általvert kezéből, szöggel-általvert lábából vér-rozsdás víz, |
| mert dárda át nem verte, szög át nem ütötte, testéből nem csorgott |
| rózsalila véralvadék csöppje. Ott ült nyitott szájjal és nyitott |
| szemekkel, király-mereven és király-büszkén színarany trónján, |
| a színarany hattyútalpú trónon, a négy tölgyfalábú kemény trónon, |
| a Kaf-hegy gyémánt-csúcsán diadalmasan, gőgösen és halottan! |
| Az állatok pedig elhívék neki, a madarak pedig elhívék neki |
| gőgös szent parancsát, dacos varázslatát, az elemek, dolgok, formák, |
| alakok pedig elhívék neki hazug szavát, mámorító akaratát, |
| az égitestek pedig elhívék neki szent parancsolatja érdemét. A |
| Természet elfogadta vala halál uralma jövendő édenét, a Mindenség |
| pedig várta vala király-szava új üzenetét. S a dolgok, a lények, |
| az elemek, a fények ott ültek hatalmas reszkető gyűrűkben |
| körülötte, a világos és a sötét ott ült óriás nehéz gyűrűkben körülötte. |
| Kristálygyűrűk, fénygyűrűk, lánggyűrűk, tűzgyűrűk, korom-gyűrűk, |
| éjszaka-gyűrűk, rózsapánt-gyűrűk, szivárvány-gyűrűk és csillag- |
| gyűrűk vonódtak fehér koponya-serleg-koronás feje köré s feje |
| fölé a Mindenségben, mint egymásba-ágyazott és egymás-köré-épített koronák, |
| abroncsok, kristálykoszorúk, csillagkoszorúk, kozmikus-sötétség- |
| koszorúk, s építettek föléje és köréje a Mindenség szívéig növő fénymoha |
| gyűrű-buborék-házat, virágzó csillagméhkast, kristály-csillag- |
| kupolát, s valának abban a madarak várakozó szent gyűrűi, |
| egymás köré és egymásra építvén lobogó testüket, mint eleven toll-buborékházat, |
| egymásra épűlvén a szemgolyó-gyűrűk, toll-gyűrűk, csőr-gyűrűk, lábpikkely-gyűrűk, karom-gyűrűk, |
| mert feje körött és feje fölött nagy zengő, reszkető, pihegő és csicsergő, |
| lüktető koszorúkban lebegtek vala a madarak, közvetlenül halott |
| feje körűl a rigók, a cinkék, a harkályok, sármányok, verebek, fecskék, |
| az erdei, a mezei madarak boldog virágzó koszorúi, mögöttük a |
| varjúk, a csókák, a pacsirták, baglyok, a szarkák, aranymálingók, |
| rózsapirókok, vörösbegyek, hollók virágzó boldog koszorúi, és mögöttük |
| a gólyák, gémek, íbiszek, kócsagok, flamingók virágzó-várakozó |
| boldog koszorúi, és mögöttük és fölöttük a denevérek cincogó fekete-kék |
| bársonyhártya-koszorúi, és mögöttük és fölöttük az ölyvök, |
| héják, vércsék, sasok, keselyűk, saskeselyűk rikácsoló, vijjogó, dögszagú |
| kemény koszorúi, és közbűl és alúl és fölűl mindenféle vad és |
| énekes és szelíd, mámoros, könnyű madarak várakozó boldog koszorúi, |
| a csillagokig-építve várakozó, boldog madárkupolatornyukat, mint |
| egy óriás, lüktető toll-moha-pikkely-csőr-szemgolyó-ősesernyőt, lobogó |
| toll-esernyőt, szines moha-esernyőt, pikkelycsillag-küllős boldog madár- |
| esernyőt! És valának körmökkel-erjedő lába körűl tiszta és kevert gyűrűkben az |
| állatok, a bogarak, a férgek, a csúszómászók, rágcsálók, erszényesek, |
| vadevők koszorúi! Feje körűl szivárványosan izzó pillangó-koszorúk, |
| nyaka körűl gyémánt-sisak-láncként szitakötők szikrázó szent gyémánt- |
| gyűrűje, szíve körűl, a szőrrel-burjánzó testet bekerítve a levegőben halálfejes |
| lepkék, fekete moha-álarcos éjjeli lepkék reszkető, színes moha-gyűrűi |
| óriás fehér szőrkoponyával, a piros moha-álarc zöld kristályrózsa-szemei |
| mögűl kinőtt óriás kék mohacsontváz-páfrány csáptollakkal, és apadt, szőrszoknyás |
| ágyéka körűl a testet lebegvén körülkerítvén hőscincérek, ganajtúró- |
| bogarak, aranyos virágbogarak, szarvasbogarak, szentjánosbogarak, |
| orrszarvú-bogarak, kőrisbogarak kék-barna-fekete-sárga-zöld-arany, pórusos |
| páncélkoszorúi és térde körűl, az izzó aranytrónt, a Halál-trónt is bekerítve |
| lebegvén darazsak, méhek, legyek aranymoha-hordó, kék-zöld-piros, |
| fekete-fehér-szürke-kockás, pettyes és pontozott és szalagos és csíkos és |
| abroncsos és pántos és öves és gyűrűs zománckoszorúi, kristály-kocka |
| forrasztás-koszorúi, állatásvány-szemrózsa-koszorúi, lüktető sárga moha-rózsa, |
| kék szőrcsillag-koszorúi, gőzölgő szőr-rózsa-koszorúi, és lábai körűl kék- |
| piros-arany-fekete-lila-rózsaszín-pettyes, arany-álarcú, kristály-álarcú, |
| zöld kőszivacs-álarcú, ér-léces, eres, ragyás, gyűrt, rozsdás és |
| penészes bádog-álarcú szöcskék, zöld kristályrudakból-kristályszívekből- |
| kristálylécekből-kristálybordázat-csíkokból épített áttetsző |
| imádkozó sáskák, kőpáncélsisakos, kő-álarcú, kőcsápbajszú, kő- |
| mellvértű, kő-tarkó-nyergű, kő-combvértű, gumiharmonika-hasú zöld, kékpettyes |
| sáskák koszorúi és gyászbársony-mellényes, feketebársony-álarcos, fekete moharózsa- |
| szemű, fekete kitinrózsa-lüktetés-potrohú tücskök koszorúi, és hangyák |
| milliárd barna és piros és aranyszínű és sárga és vörös láncszemekből |
| font vaslánc-koszorúi, és lábai, halott lábai körűl a boldogan |
| várakozó kukacok, lárvák, álcák, hernyók pettyes és szalagos és |
| csíkos és öves és gyűrűs és lécezett és kristálykaktusz-erdő-hátú és |
| gumirózsa-talpú és korall-bokor hát-taréjú kék-zöld-piros-sárga- |
| rózsaszin-lila-fekete-arany gumi-koszorúi, vonagló gumihurka- |
| koszorúi lángfoltokkal és gyászfoltokkal és kristálypötty-szemekkel! |
| És ott fonódtak a pókok gyémántkoronás szőrcsillag-koszorúi, kristályrög-fejű szőr-kereszt-koszorúi! |
| És valának lejjebb és egyre lejjebb a hegyen, egész a lapályig és egész |
| a tengerig és a tenger izzó, tajtékos fövenyén is, és a tenger |
| elcsöndesűlt vízében is állat-koszorúk, állat-gyűrűk, állat- |
| karikák, állat-abroncsok, állat-korongok. És úgy ült vala a halott király a |
| köréje és alája és fölébe épűlt állatok egymásra-halmozódott rezgő, lüktető |
| gyűrűiben, mint egy eleven, boldog serlegbort, úgy ült vala |
| gőgösen, büszkén, álnokúl, halottan Salamon király, mint |
| eleven boldog kehelyben, az állatok egymásra-épűlt várakozás-gyűrűiben. |
| Mint lüktető, óriás gumi-bőr-kocsonya-szőr-kitin-szaru-toll-tojásban, |
| védetten és boldogan és bezártan, mint magzat az anyaméhben, ült |
| vala az állatokból-rovarokból-madarakból épűlt óriás, eleven, |
| boldog, virágzó Anyában. Mert valának lejjebb és egyre lejjebb |
| az állatgyűrűk: giliszták rózsaszín-lila húsgyűrűszelvény-abroncsai, |
| és békák, varangyok, gőték, szalamandrák pettyes, csíkos, foltos, |
| koromgyűrű-derekú, lánggyűrű-ujjacskájú kocsonyarózsa-ragyaszilvarózsa- |
| a mirigyrózsa-koszorúi, kígyók, gyíkok, krokodilusok, kajmánok, |
| gekkók, varánuszok, leguánok gyöngy-taréj-bőresernyőcsillag-tüske-pikkely- |
| koszorúi, sünök, övesállatok, tobzoskák kőmozaikgolyó-kőtoboz- |
| kőgesztenyehéj-koszorúi; egerek, patkányok, pelék, pockok, vidrák, hörcsögök, |
| menyétek, görények, hódok, nyusztok, nyestek, nyércek visongó szőrkoszorúi; |
| és rókák, farkasok, hiénák, sakálok várakozó, lecsavart szív-lángú koszorúi, |
| és nyulak, őzecskék, vadkecskék bársonymályva-bársonyliliom-koszorúi, |
| és jávorszarvasok, rénszarvasok fehér-mohaszakállas, zöld-mohakoronás tél-fújás-koszorúi, |
| és oroszlánok, tigrisek, párducok, jaguárok, pumák, cibetmacskák, ocelotok, |
| hiúzok, vadmacskák aranypettyekkel behintett zöldbársony- |
| szemgolyós hörgés-koszorúi; és elefántok, orrszarvúak, vizilovak, tapírok, |
| vadkanok, majmok, medvék óriás aranyhab-szőrrózsa-rózsakocsonya-kő- |
| gyűrűdés-koszorúi; és lejjebb tevék, gazellák, okapik, zsiráfok, |
| kenguruk, antilopok, gnuk, zergék, zebrák, muflonok, argalik, |
| kuduk, kámák, vapitik, lámák, guanakók, alpakkák, pézsmák, |
| kvaggák, onagerek, dzsiggetájok, kiangok, vadszamarak, bizonok, |
| pézsmatulkok, jakok, bölények, bivalyok szelíd, csillag-álom-szemű, |
| virágkehely-szemű merengés-koszorúi. És vala már kétszáz éve halott |
| a gőgös büszke király és ül vala elmondhatatlan sokaságú, és |
| elmondhatatlan változatosságú, és elmondhatatlan-rengeteg alkatú, |
| formájú, életű és álmú állatok, madarak, vadak lüktető, boldog, |
| virágzó gyűrűi épületében, mint forró állat-őstojásban, mint óriás, |
| virágzó állat-kehelyben, mint a Fauna reszkető, ősi serlegében. |
| És fekete szakálla lezuhogott vala vastag fürtökben, kövér csigákban és |
| rengeteg göngyölegekben a hegyről, és belefolyt vala fekete szőr- |
| hömpölygéssel és fekete szőr-özönnel a tenger elcsöndesűlt vízébe, |
| mint dermedt, pórusos viasz-álarcú arcáról patakzó izzó szőr-láva! |
| És haja lefolyt vala csontvázakkal behímzett palástú hátán és a |
| hegy oldalán fekete ős-özönként ömölve a lenti virágos lapályra, |
| és virágzott, mint a kozmosz éjszakája a tűz-álarcú csillagok között. |
| És valának körülötte állatokból, elemekből, várakozásokból és hitekből: |
| zománc-gyűrűk, pókháló-gyűrűk, moha-gyűrűk, penész-gyűrűk, molylepke-gyűrűk |
| gomba-gyűrűk, kristálygyűrűk, üvegkoszorúk, szaru-gyűrűk, szemrózsa-koszorúk, |
| gumi-gyűrűk, pikkely-gyűrűk, szőr-karikák, cserép-gyűrűk, fonal- |
| gomba-koszorúk, mozgás-gyűrűk, dermedés-gyűrűk, rezgés-koszorúk, és a |
| merev szemek moha-rózsa, kristály-rózsa, állatüveg-rózsa, pamut-rózsa, gyémántszőrliliom-koszorúi és |
| szikrázó lebegés-korongok, s a szemgolyók nedves, ragyogó, könnyes, áhitatos |
| gyűrű-láncai, izzó és lángoló kocsonyabuborék-koszorúi, kocsonyacsillag-koszorúi |
| egymásra rakva a hegy körűl és a hegyen és a levegőben, a tengertől |
| a csillagokig, mintha lángoló szemgolyókból-ragasztott, ragyogó, láz- |
| üzenetű, aranypettyekkel-beszórt, milliárd korom-ábra-pupillás, vérerekkel |
| beszőtt óriás kocsonyakristály-harangban ülne. A büszke, a gőgös, a |
| hatalmas, a hazug, az igéző, a bűvölő, a bájoló, a lenyűgőző, |
| a halált-legyőzni-akaró Halott! A halott király, akinek neve vala |
| Salamon! És vala már négyszáz éve halott a Gőgös, az Álnok, a |
| Hazug, és keze körmei aranyhártyákból-varrt kesztyűjét átütötték vala, |
| a halálfejekkel és csontvázakkal behímzett aranykesztyűt és körmei |
| úgy feküdtek csigásan és pödörten a térdein, a trón arany-hattyutalp- |
| földjén, mint kétméteres szaruszalag-tekercsek, mint hatalmas zöld |
| rugó-kerekek, mint óriás gyűrűs köröm-lepények, és csigaház-tengely- |
| végükről rég lepattogzott vala az aranyfestés, mint ősi freskók ősi |
| templomok faláról, az aranypikkely-kobrák, az aranypikkely-krokodílusok, |
| az arany-vizilovak, arany-majmok, arany-szarvasok, arany-elefántok, |
| arany-orrszarvúak, arany-pelikánok. És lába körmei gyöngyökkel- |
| hímzett aranyzsák-papucsát dühödten sarjadván átfúrták, |
| átdöfték és átverték, mint zöld szaru-kobrák, zöld szaru-kaszák, zöld szaru- |
| szögek, szaru-sások, és ültek vala függőlegesen aszott kék lábujjai |
| előtt, mint kétméteres foraminiféra-házak, iszonyú szaru-tekercs- |
| kürtök, óriás üres csigaházak, és rengeteg szakálla fekete habjában |
| madarak, állatok, bogarak, darazsak, méhek, csigák fészkeltek |
| vala, és tojtak, kotlottak, költöttek, növekedtek és haldokoltak |
| vala rengeteg hajzata és lehömpölygő rengeteg szakálla fekete |
| habjaiban, és rengeteg hajzata és lezuhogó rengeteg szakálla |
| állathullákkal, állatkicsinyekkel, rovarhullákkal, rovarkicsinyekkel, |
| madárhullákkal, madárkicsinyekkel, tojáshéjakkal, állatürülékkel, |
| madárürülékkel, elszáradt placentákkal, hatszögű zöld kristályrúd- |
| rovarvizelettel, csontvázakkal és kitin-páncél-burkolatokkal, koponyákkal, |
| kitinsisakokkal, csápcsótáros kitinkoponya-mohasisakokkal, |
| enyvvel, nyákkal, nyállal, száradt és gőzölgő vérrel, takonnyal, |
| hüvelyragaccsal, mézzel, méhecske-viasszal, papirrózsa-darázsházakkal, |
| bogárdögökkel, álcákkal, lárvákkal, petékkel, sperma-rózsákkal, |
| ikra-liliomokkal, béka-nyálhab-kastélyokkal, varangy-sár |
| várakkal, pókháló-harangokkal, pókháló-serlegekkel, pókháló- |
| kelyhekkel, haldoklókkal, öregekkel, fiatalokkal, újszülöttekkel, |
| szerelmes csigabiga-tornyokkal, skorpió-anyaháton hemzsegő skorpió- |
| apróságokkal, rák-vándorokkal, barlangokkal, üregekkel, likakkal, |
| alagútakkal, kígyófészkekkel, gyíktojásokkal, nyögésekkel, énekekkel, |
| sírásokkal, vartyogásokkal, csattogásokkal, bölcsőkkel és temetőkkel |
| vala vastagon és kövéren beszőve. És rengeteg hömpölygő vad |
| szakálla az elcsöndesűlt tengerbe zuhogván, ömölvén és folyván |
| szétlegyeződött fekete bodrokban a víz áttetsző kristályanyagában, |
| és fekete füstként szétgomolygott és kövér csigákban szétlombozódott |
| és ringott és lebegett és imbolygott fekete füst-rózsa-tömegeivel, |
| mint az őshínár. És lakozának a szakáll imbolygó-ősbodraiban |
| a halak, tengeri állatok, tengeri csigák, tengeri rovarok és tengeri |
| pókok, és vala ott is minden boldog rothadék és boldog elevenség, |
| vala minden mámor és halál. És a tengeri állatok messze a tenger |
| végtelen zöld homályáig és le egészen a tenger fekete talpáig óriás |
| gyűrűkben, koszorúkban, tömbökben és karikákban vártak vala |
| a Megváltásra. Vártak vala mind a tengeri állatok a töprengés- |
| ébredésre és a halált-legyőző király-diadalra! Vártak vala |
| kristálykérdőjelekből font kristálycsikófejű koszorúként az emberpislogású |
| csikóhalak, vártak vala hímzett bársonyhólyag-harangok csoda- |
| gyűrűjeként a meduzák; kristályharang-gyöngyharang-álomkoszorúként |
| a polipok, szépiák, tintahalak; vártak vala hatalmas zománc-gyűrűkben |
| a pettyes, csíkos, öves, szalagos, foltos, gyűrűs, kristályesernyős, kristály- |
| legyezős, kristály-levél-gerinc tarajú, aranyszínű, kék, sárga, zöld, |
| piros, fekete, lila, ezüst, tűz-színű, márvány-mályva-színű, gumicsésze-szájú, |
| pontozott, szeplős, kék kocsonyabuggyanás-ajkú, csoda-arcú, csoda-szemű halak és halacskák, |
| vártak vala fekete, kék, piros, zöld páncélolló-gyűrűkben, acél- |
| kaktusz-gyűrűkben, vas-legyező-gyűrűkban a rákok, vártak vala kocsonya-libegéssel |
| a papirsárkány-alakú bíbor húsesernyők: a ráják, óriás lebegő, |
| fodros levél-koszorúként lebegve. És szakálla sötét, nehéz, szétgomolygó |
| bodrait benőtték vala a virágzó korallfák, a virágzó korall-várak, |
| virágzó korall-csipkekastélyok. És vártak a megváltó-harcra a |
| tenger fekete talpáig legyűrűző hallgatag koszorúkban a cetek, a cápák, |
| a bálnák, lammantinok, dugongok, narválok, rozmárok, fókák, tengeri |
| tehenek, szirének, a murénák, a titkos, titokzatos tengeri szörnyek, |
| kidugva izzó óriás szemüket a vízből, mint a tószéli langyos öböl |
| vizébe orrlikakig, szemgolyókig-bújt békák, hogy csak pórusos aranyporcogó- |
| serleg-orrlikuk és dülledt mirigy-harang-borítású kocsonya-körte |
| szemük dagad ki a penészes zöld vízhártyából, az aranygyűrődés- |
| csöndből, vártak vala a tenger fekete talpáig leépülő gigászi |
| élet-takony-harangként rengve lassan és lüktetve, fújtatva lágyan, |
| kékpettyes és csíkos és zöld kitinpáncélszárny-lécbordázat-testű |
| és kocsonyaselyem-hasú, csőr-pofájú, csontsarló-gereblye-fogú, |
| szempillás és szempillátlan tengeri óriások és tengeri szörnyek, mint |
| egyetlen izzó sötétkék bársonyharang-óriás, amelynek külső oldala izzó |
| szemekkel vagyon kirakva, kocsonya-ragyogással és gyémánt-lángolással |
| vala kirakva, mint gyöngyökkel, gyémántokkal ősi koponyaálarcok, kelyhek. |
| És vártak vala a tenger kristályizmokból font mélyiben, zöld |
| kristályizomfonadék-serlege alatt óriás piros csillagcsipke-koszorúban |
| elrendeződve a tengeri csillagok, óriás rózsakoszorúba fonódva a |
| tengeri rózsák, óriás izzó liliomkoszorúba fonódva a tengeri liliomok, |
| óriás barna csonttüske-koszorúba fonódva a tengeri pókok, óriás |
| lüktető viaszkoszorúba fonódva a viaszrózsák, óriás sárga lepény- |
| koszorúba fonódva a lepényhalak és mindenféle más állatok, hal- |
| lepények, virágállatok, uborkák, dinnyék, állatvirágok. Zöld szivacs- |
| koszorúként a szivacsok, fehér mészrácsháló-kesztyűk lüktető eleven |
| koszorújaként a zsákállatocskák. És vártak a Halál-megváltó |
| végső-végső harcra hatalmas tűzkoszorúkként lebegve a tenger |
| izzó kristályharangja alatt, lebegve mint óriás tűzkoronák a |
| mélytengeri világító állatok és halak, tűzcsipke-margaréta-koszorúk, |
| tűzpetty-koronák, tűz-pontsorozat-láncok, tűzrózsa-szemhéj- |
| koronák, tűz-látomás-harangok, a hideg mirigyfényű tűzlövellők. |
| És vala már hatszáz éve halott a király, vala már hatszáz éve |
| halott a Gőgös, a Büszke, a Dacos, az Álnok, a Hazúg, a Bűvölő, |
| a Lenyűgöző, a Leigázó, az Elvarázsló, vala már hatszáz éve |
| halott, és népe kihalt már és nemzettjei is kihaltak régen! |
| S a Természet lenyűgözve várt a Királyra, várt a Halandóság a |
| végső, győztes küzdelemre, várt a legyőzött Halálra, várt a legszebb |
| diadalmi-táncra, várt, várt, várt a Világ-lakodalomra, az |
| Isten szívéig fölhabzó gyönyörű vad Vígalomra! S a hatszázegyedik |
| év első pillanatában, igen, abban a minutában, a színarany trón egyik |
| tölgyfa-lába kiesvék a trón megrogyván imbolyogva és recsegve |
| előredűlvén a földre zuhant. Mert a király, a király, a büszke király |
| elfeledett vala szólni a szuhoknak, elfelejtett vala szólni a |
| pici szúnak, amely ott lakott vala a kemény tölgyfában. Ott |
| lakott vala és rágicsált és ürített és zabált, és fúrt vala gyémántfűrész- |
| koponyájával, kristályfúró-fejével milliárd likacsot, alagutacskát, |
| habos barlangocskát, cifra üreget a fában, míg a trón-lábat lassan |
| kiette és megette, míg a kemény tölgyfát szivacsosra rágta, míg a |
| kemény tölgyfát habosra harapta, míg a kemény tölgyfát tajtékká |
| őrölte! A király pedig arccal zuhant vala a földre, a gőgös, a |
| büszke, a hazúg király, és nem vala már rajta igézet, segítség, |
| nem vala már bűvölet, varázslat, nem vala már semmi titkos |
| szentség, rem vala már vak lenyűgözöttség, nem vala már uralma |
| a Léten! És megértvén az állatok a dolgot, megértvén, hogy szívüket |
| becsapták, megértvén, hogy a király hazúg volt, megértvén, hogy |
| ők a becsapottak: fölhabzottak, fölgerjedtek, sírtak, bömböltek, |
| vinnyogtak, vonítottak, keservükben bőven ordítottak, iszonyú vad |
| haraggal bámultak! Mert a király ott feküdt a földön, szőrhab-arcát |
| a gyémánt-mohába ejtve, feküdt csontvázzal kihímzett kesztyűkkel, csontvázhímzéses |
| palástban, szétterűlve, mint egy döglött béka, mint egy halott denevér |
| feküdt ott, döglött őspók pókhálógomolyban, úgy feküdt ott |
| tenger-szőrzetében! Aztán az állat-gyűrűk megreszkettek, összetört |
| a madárősesernyő, forrt, bozsgott a tenger ősharangja, bugyborékzott, |
| sistergett a tenger, mintha vulkán fújna mélyében hörögve, fortyogott |
| és bugyburékzott minden, rángott, vonaglott, háborgott minden, a |
| csillagok rengve kavarogtak, lobogtak a láng-üstök, sörények, |
| vicsorogtak a szelek, a fények, egyszerre izzott a nap, hold, csillag, |
| üstökösök dagadva rohantak, tűzkocsonya-farkuk rengve csapkod, |
| vihar kavarodott, villám csattant, ömlött a víz, ömlött a jég, |
| napfény, ömlött a hold ezüst lángja, üszke, fölbomlottak, |
| állatsejtekké olvadtak a kocsonya-harangok, őstakony-harangok, |
| a madárkupola-ernyők, az állatkoszorú-tornyok, a gyémánthegy |
| repedezni kezdett, csupa gyémánt-robbanás volt minden, tűz |
| lövődött ki a gyémánt-résből, növények, virágok burjánzottak, |
| zöld tajték-özönnel a hegyre kúsztak, izzó viráglávával szőr-láva haját, |
| szakállát belepték! S a vadak a királynak estek, egy perc alatt |
| fölfalták, megették, megzabálták szőrét, húsát, csontját, meg- |
| zabálták bőrét, minden rostját, megzabálták kesztyűit, |
| palástját, megzabálták papucsát, ruháit, megzabálták minden |
| porcikáját. Trónja elolvadván ott feküdt a virággal, növénnyel, szőr-lángokkal, |
| indákkal, tüskékkel, szöszökkel, levelekkel, lencsékkel és zöld füsttel, |
| növénymirigyekkel kövéren behabzott hegycsúcson, mint óriás |
| párolgó tehénlepény. Lába-körmei és keze-körmei is ott feküdtek |
| virág-lánggal, növénykásával befolyva kövéren, mint hatalmas |
| kőből való rózsák, mint hatalmas zöld szaru-tekercsek. |
| Gyermekcsigolyából reszelt, csontvázirásos, gyémántkoponyás gyűrűje egy madár bögyében. |
| Koronája, a Koponyák-serlege pedig széthullván izzó gyerek- |
| koponyahalmazzá ott feküdt egy óriás lapulevél zöld kristály- |
| moha-esernyője alatt a zöld homályban, mint egy halom döglégy- |
| pete, amit az Őshalál-Döglégy, az Űr Kristálysisakos-Dögrabló- |
| Végzete tojt bosszúból a Földre. Mert bizony nem győzhet |
| senki a halálon! Halandónak halállal kell élni! Halandónak |
| halállal kell halni! Halandónak halál a halála! Jaj! Jaj! Jaj! |
| Jaj, micsoda habos fújás, tajték-bömbölés tajték-rohanás, szőr-lángú |
| rengés, habos vicsorgás, sírás, bömbölés, nyerítés, vonítás, üvöltés, örjöngő |
| zsongás, véres szemgolyó-forgás, szempillaszőr-szétcsillagzás, farok-szőrrózsa- |
| szélben-virágzás, micsoda fülkagyló-hegyezés, fülkagyló-legyezés, fülkagyló- |
| reszketés, pata-dühöngés, szaru-dübörgés, körömcsattogás-kőtűzözön, micsoda |
| tajtékos orrlik-bársonykürtölődés, szőrös bársonykürtök, és szőrös mohakürtök, |
| szőrös selyemszivacs-kürtök riadt és tébolyúlt és szégyentől-mámoros vad |
| fújása, bársonyliliom-orrlikak, szivacsliliom-orrlikak, mohaliliom-orrlikak |
| forró gyászkürt-zenéje és bosszú-zenéje, szőrös bársonyszájcimpa-szétnyílások, |
| kékeres belső-kibuggyantások, fogsor-lángoló, gőzölgő állkapocs-szétnyitások, |
| micsoda torokig-tátott véres üvöltések, nyihogások, fuldoklások és lihegések, |
| micsoda szőr-reszketések, szügy-szőr, has-szőr-átkok, a far, a szőrkehely-tompor, a combok, a |
| hát, a szőrbuborék-pocak, a nyak, a szőr-álarcos, szemleilla-serleges fej |
| szőrzetének szőrdudorodás-érhálózat-remegése volt a Csalódottak, Becsapottak, |
| Megszégyenűltek és Megszégyenítettek, a Balga-Hívők és Halhatatlanságra-Vágyók |
| vak felelete és vad bánata, a Halhatatlanságra-Várakozók szégyene, dühe! |
| Fekete pettytömeg-hömpölygéssel, fekete petty-buborékhalmaz-pettyhalmaz-buborék- |
| fekete pettytorony-fekete pettyoszloplábú-pettygomolygás-golyó nyúlánk és megnyúlt |
| furással, óriás szempilla-szőrcsillagú aranypettyhalmaz-szemgolyós tűzpetty-ragyogással, |
| virágszoknya-ajkú, sárga mohaliliom-orrlikú fekete pettyhálószövet-csikóhalfejű |
| némasággal robogtak, úszván szinte a fémporban, csillagátok-ködökben a |
| zsiráfcsikók, zsiráfcsődörök, zsiráf asszonyok; zebracsődörök, zebra-anyák és |
| zebracsikók fekete szőrcsík-pozitív, aranyszőrcsík-negatív buborékhalmaz-hömpölygéssel |
| iramodtak és nyerítve, fekete-aranycsíkos tompor-szőrbuborék-tánccal topogtak és |
| futottak; fekete szőrliliom-orrlikú, aranyszőr-kecsegefejű aranyszőrcsigák, |
| szőraranyhullámzások hömpölyögtek sírva: tevekancák, tevecsődörök, tevecsikók; |
| áradt a lila, piros, rózsaszín, nagyszőrös szivacsgomba-ajkú, őskocsonya-kancsó-virág- |
| fejű, kövér és röfögő, ősbársony-tátikaszájú kocsonya-vízözön: a vizilócsorda; |
| kék és zöld és barna és szürke dagadt zománc-pikkelykoporsók, a krokodílusok |
| úsztak, kék mirigycsésze szemhéj-borítású keskeny lencsevágat-orrlikukból fehér |
| bugyborgás-fürtöket, buborék-lánchalmazokat a vízfelszín szétgyűrűző zöld |
| hártyáira fújva: az óriás kőgyűrődés-kanok, kőszivacs-anyák, kőrongy-csecsemők |
| kőkobra-hernyó ormányukat a meggyalázott csillagok felé emelve füstölgő |
| bazalt-csorda-rohanással hömpölyögtek, az elefántok; és a mohos és szivacsos |
| óriás kőlapokból heggesztett és nagy kőszivacs-taréjokkal, kőszivacs-fodrokkal |
| összeforrasztott rinocéroszok kőszivacs-homloktömpeségből kiforrt csonttüskéjüket |
| a csillagokra szúrva futottak, húzva maguk után, kőszivacs-zúdulás tömegük |
| után, lebegtetvén könnyen kőbuborék-buggyanás ajkuk fölött a Mindenséget, |
| mint tűzpettyháló égitest-szemfedőt; lila gumiálarcú, bordás bíbor zománc- |
| szivacs-álarcú, fekete moha-álarcú, fekete bársony-halálfej-álarcú, kék |
| szőr-álarcú, asszonycsöcsű, férfipéniszű aranyszőr-rózsák, piros mirigyrózsával |
| összenőtt kövér ezüstszőrcsillag-gallérú, kék szőrhabrózsa-taréjú, kövér arany-szőr-kutyák, |
| kék gumi-csecsemőkezű, piros gumi-csecsemőlábú piros szőr-rózsák visongva, |
| vicsorogva, ugatva, makogva, vakogva, köpködve, pofázva, nyafogva, sírva |
| ugráltak és lila holdsarló-körmű aranyszőrkesztyű-kezüket a földön húzva |
| szaladtak, a majmok, mint a bánatában összeroppant isten megtébolyúlt |
| látomása, mintha ember-arcú aranyszőr-kecskebékák, gyermek-arcú aranypamut- |
| szöcskék vad csordája és őrűlt gumi-szőr-özöne ugrálna a sistergő csillagok |
| között, a csigás tűzpetty-lepényen, mert talpát égeti a tűzbugyborgás, csillagláz, |
| az égitestek kék fém-füstje, hisz-kilökődtek az isten óriás, zöld, hideg moha-szívéből; |
| a meg-nem-váltás magzatai, mint réműlt magzatok az állat-anyaméhből; |
| és futottak, vad lihegésük gőz-páfrányait a dühbe-dermedt csillagokra fújva |
| az óriás mohakorona-fejűek, a csontvizimalom-kerék-fejűek, a csontszivacs- |
| szélmalomkerék-fejűek, a szakállas-szügyűek, az ősmanó-mohaszállúak, |
| az aranypettycsillagos-aranyholdas vérgolyó-szeműek, a dagadt fehér szőrzacskóban |
| nehéz iker-őstojásúak, a tűzmirigyliliom-hüvelyű szőr-óriások, a szerelemtől |
| fölfújt, földig-lógó szőrbuborék-érbuborék-pocakúak, az áldottságtól-fölfúvódott- |
| hasúak, a magzataikat hömpölyögve-hordók, a rózsa-tőgyűek, a rózsaszivacs- |
| csöcsűek, a bánat-szeműek, a szarvasok, bölények, bikák, bivalyok, medvék, |
| a vaddisznók, tapírok, gazellák, okapik, antilopok, a rózsaszín-kék-arany- |
| fekete-gyűrűs-lábúak, az aranypettyes-kékpettyes-szügyűek, a szőrvirág-nyakúak |
| és szőrvirág-fejűek, a tűzbársony-állatliliomcsordák, aranyöves-zöldöves-kéköves |
| hosszúnyakúak, a sárga szem-keret-mályvások, a totyogó medve-szuszogások; |
| és futottak mind az emlősök, emlőtelenek, a kanok, bikák, csődörök, bakok, |
| a nőstények, elárúlt állat-asszonyok, a méhükbe új-halált-befogadók, a halál |
| köré magzatburkot-növesztők, a halált-kihordó, halált-nyögve, habosan megszülő |
| nők, anyák, szűzek, asszonyok. És mint óriás szürke kő-szöcskék, kőhab-sáskák |
| ugráltak, szökdöstek, szaladtak a kenguruk, és kőtüske-gombócként, kő-mozaik- |
| golyóként, kő-övek-buborékjaként hömpölyögtek a sünök, hangyászsünök, tatuk, |
| övesállatok, sziszegő pikkelyláva-zúdulással a kígyók, gyíkok, mindenféle gyík- |
| félék, leguánok, varánuszok, és mind a hüllők, kétéltűek, bogarak, madarak, |
| futottak, szálltak, robogtak, hömpölyögtek a Halál felé, a Halál felé, a |
| le-nem-győzött Halál felé, a kődárdával át-nem-vert-szívű felé, a Legyőzhetetlen |
| Egy felé, a Megválthatatlan-Mindenkié felé, a Halál felé, a Jövő felé. |
| És a tenger is bozsgott, sistergett, fortyogott, bugyborékolt, füstölt, habzott, tajtékzott összes |
| lényeivel: a kocsonya-csillagokkal, pikkely-csillagokkal, takony-csillagokkal, mészcsipke- |
| csillagokkal, tűzmirigy-csillagokkal, kristálycsillagokkal, állatvirág-csillagokkal, az |
| óriás kocsonya-bálványokkal, óriás zománc-ragadozókkal, bársony- |
| szörnyekkel, gyöngyház-csillaglepényrügyekkel, a hatalmas kékpettyes |
| kocsonyakardokkal, bársony-vicsorgás-pofájú dagadt üveg-pallosokkal, |
| az óriás szőrös csontrügy-csillagkanokkal, egy-rózsavagina dupla kő- |
| szárnyú óriás kagylótátogatókkal, a kis gyermekszemű üveg-szögletesség, üveg- |
| tüske asszonylovakkal, bársonyhab-rózsa lázzal-teleírt dagadvány-kanokkal, |
| az óriás pórusos mészkürt iszapban-gurulókkal, az iszonyú rózsa-rablókkal, |
| csillagfogsor-szájú kocsonyabársony-mályvákkal, a mályvapettyes-tűzpettyes |
| ragadozó óriás-falloszokkal, a virágzó húsvirág-kanokkal, hím-asszonyokkal, |
| nőstény-rabokkal, fújó, prüszkölő, hörgő, szuszogó óriás kocsonyahólyag- |
| tehenekkel, dagadt mohabuborék-hurka-asszonyokkal, a csöppnyi szilárd |
| üvegtakony-állatégitest milliárdokkal, virágzásokkal és burjánzásokkal, |
| erjedésekkel és dagadásokkal füstölgött, buborékzott, fortyogott, sistergett, |
| bugyborékolt a tenger is, hömpölygött önmagában és önmagával, hömpölygött |
| lényeivel, remegéseivel, rettegéseivel, éhségével, szerelmeivel és fényeivel |
| a Halál felé, a Halál felé, a Le-nem-győzhető Minden-egy felé, a |
| Halál felé, a Halál felé, a kőlándzsával-szét-nem-roncsolt-szívű |
| felé, a Legyőzhetetlen Értelem felé, a Megújító Elbomlás felé, az Újrakezdő |
| Befejezés felé, az Elmondhatatlan Összesség felé, a Kimondhatatlan |
| Gyötrelem felé, a Mindenséget örökre-szűz magzatburkába záró |
| hím-nőstény Őskezdet felé, a Mindenséget vak méhében kihordó, a |
| Mindenséget mindíg-újraszülő, önmagát önmagával nemző, önmagát- |
| önmagával-erjesztő, önmagát önmagában kihordó Ősférfi-Ősasszony felé! |
| A Halál felé, a tűzpetty-csillagszövedékből szőtt Mindenség-nagy |
| Őskan-Ősemse-Ősbika-Ősnőstény-Őshermafrodita Őshalál felé. |
| A csillagondó-csillagsperma-csillagpete-őstűzpettyszivacs Ős-kettős Nemiszervek |
| felé, a szerelmes ondó-pete Mindenség-erjedés Őshalál-Ősélet felé! |
| Az örökké fölgerjedt, örökké pete-kész Őstűz-Férfinemzőszerv, Őskék- |
| Asszonyméh halálos dicsősége felé, hogy megváltódjon a szerelemben és a halálban. |
| A Mindenség-Halál, Mindenség-Szerelem, Mindenség-Föltámadás felé! |
| Jaj, ott feküdt a furcsa, tiszta szép Skeleton, a tiszta, tiszta, tiszta |
| Óriás-csontváz az óriás mohakorong-térség közepén, ott feküdt az |
| óriás mohacsipketorony-koronaágas mohakoronában, ott feküdt az |
| aranykristály-koporsóban, a harmattalan és gyásztalan reggeli fény |
| óriás kristályrögébe temetve, mint ősborostyán kristály-csöndjében az |
| ősi csontcsipke-gyíkcsontváz! Ott feküdt az Embersárkánygyík tiszta |
| váza, tiszta, tiszta maradéka! Mert neki hatalma annyi sem vala, |
| mint egy hangyának, vagy a szúnak, vagy Salamon királynak, hogy |
| megőrizni magát a csönd-kristályba temesse, hogy a gőgöst, a büszkét a |
| porba rántsa, hogy a Végső-Elhordatást, a Végső-Széthordatást egy |
| napig megállítsa vala, mint Salamon király! Mert egy éjszaka elhordták |
| húsát és kőzetét és hajzatát a vadak, a Ki-tudja-kicsodák, a Ki-tudja-voltak-e, |
| a most-már-láthatatlanok! Sírjunk sírván és panaszkodjunk helyette, |
| sírjunk sírván és fohászkodjunk helyette sírván, aki Sárkány vala |
| félig, de félig mégis Ember vala, a maradék árva Emberiség! |
| No én szemeim sírjatok immáron és hullassatok keserűséges könnyeket, |
| és meg ne szűnjetek a keserűséges sírástól és a könnyhullatástól, |
| és óhajtástól, No ez világnak immár minden ő vígaszsági és |
| hangossági, mindenek tőlem eltávozzanak és azok mindenek |
| kik énnekem gyönyörűségeknek láttatnak vala, ezek mind |
| éntőlem messze eltávozzanak, és engemet megkeserűltet a |
| puszta kietlenben haggyanak, csak önnön-magamat keseregnem, |
| és sírnom, És az én szerető társamat a keserűséget haggyák |
| nekem megkeresnem, Úgyhogy sirathassam meg az szertelen |
| való gonoszságokat, hogy kik énnekem az én bűnömnek |
| homályából jöttenek énreám, és kik engemet néha gyakorlatossággal |
| örvendeztetnek vala, és ifjúságnak szépségével gyönyörködtetnek |
| vala, és virágoztatnak vala engemet, És íme mostan ez gyarlóságos |
| nyavalyában behoztanak engemet, Ó én lelkem siess és térj |
| be tennen magadhoz, és minden ez-világi elmúlandókat |
| felűl hagyj, és felűl nyomóggyad, és lábad alá vessed És |
| fuss be az kietlen pusztában, és keressed meg az mélységes |
| keserűséget, hágj fel a nagy magas hegyre, Az szíved és elméd |
| beli keserűségre, és kérjed meghasadott és keseredett jővel, |
| és siralmas szóval, Nagy sok óhajtásokkal, és fohászkodásokkal, |
| és nagy keserűséges kiáltásokkal úgyhogy Mind a mély völgyeket és |
| mind a magas hegyeknek tetejét, És mind a magas égnek magasságát |
| felűlmúlja az sírás, kiáltás, Oly igen nagyon, és oly igen nagy |
| szívszakadásnak keserűségével úgyhogy a mennyeknek magasságában |
| a kegyes mindenható istennek ő irgalmasságos füleiben bejutnak |
| hangoztassanak, Avagy hangoslassanak, kik kegyességgel |
| teljesek, Ilyen és ehezvaló kiáltásokkal járúl, és ezt mondjad |
| Óh drága nemes kövek, óh nagy magasságos hegyek, óh nagy |
| sok szép virágokkal megékesűlt széles mezők, Óh fényes |
| csillagokkal megdíszesűlt nemes magasságos lakodalmak, |
| ki volna ti-közületek hogy ki adnája azt énnekem, hogy |
| hirtelenséggel való tűz az ő nagy hévségével az én szívemnek |
| gyökerét megégetné az ő buzgóságos hévségével, És az én |
| szemeim nagy bőséges keserű könnyeket hullatnának, És ki |
| volna az, hogy ki engemet keserűségre nem indítana, és az én |
| keserűségemben engemet megkönnyebbítene, Sőt bizonnyal |
| szívemnek adna oly nagy keserűséget, hogy hozzája való hasonlatos |
| keserűséget ne lelhetnének, avagy lelhetnének, hogy ki az én |
| lelkemnek keserűséget tegyen, és az én szívemben engemet belűl |
| gyötörjön és kínozzon, Jaj énnekem boldogtalannak, mert |
| bizonnyal jóllehet hogy az én mennyei jegyesem engemet az ő |
| szeretetiben vett vala, és engemet ő éltet vala, és ő engemet |
| jegyesének választott vala, és önnön gyűrűjével ő magának |
| gyűrűzött vala, és engemet nagy sok-képpen megékesített vala, |
| Mézet és tejet gyakorlatosan az ő mézes szájából vettem |
| És ottan ottan gyakorlatosan az ő szájának édességes csókolgatásával |
| gyönyörködtem és éltem, És gyakorlatosan lelki ölelésekkel |
| engemet hozzája ölelt az én lelki jegyesem, Ki liliomoknak |
| szeretője, Mind-ezekkel és egyéb sok jószágokkal engemet |
| betöltött vala, De maga én boldogtalan nyavalyás én neki |
| mindezekről hálátlan voltam, És mikoron én ennyi nagy |
| tisztességben voltam nem értettem meg magamat, de ő-tőle |
| elfutottam és eltávoztam, szeretőmet elhagytam, És íme immár |
| szeretőm-hagyott vagyok, Jaj énnekem gyarlóságosnak, mert íme |
| elvesztem őtet, Jaj énnekem hit-balgatagnak Mert az én |
| szívemnek egyetlen egy vígasságát elhagyám, és tőle elszakadék, |
| Jaj, mert elhagyám az élő vizeknek erit és urát, Jaj énnekem |
| Mert az én szeretőmtől néha szerettettem vala, Jaj, mert én |
| magamat tőle elidegenítem, és elválasztom, Jaj énnekem |
| gyarlóságosnak melyeket én ővele elvesztettem, Mert íme önnön- |
| magamat elhagytam és mind a mennyei lelkeket is megsértettem, |
| És íme immár a magamnak való szomorúságok eljövének, |
| Mert mindenek engemet elhagyának És íme immár ülök miként |
| mezítelen árva özvegy elhagyott asszonyállat hogy tudatlansággal, |
| és keserűséggel bétölt, Jaj énnekem, mert az én csalárd |
| barátim Sőt bizonnyal a biztos barátim is nagy szidalmassággal |
| engemet megcsalának, és nagy gyarlóságos szegénységben engemet |
| elhagyának, és minden jószágomtól megfosztanak kikkel |
| az én jegyesemtől valék meggazdagított, avagy meggazdagítván, |
| Óh tisztességnek elhagyása Óh örömöknek elvesztése, Ó |
| minden vígasztalásoknak megfosztása, mert csak egy jőne el |
| minden-nemű én kivánatosságimnak teljes elvesztése fosztása |
| és pusztulása, Jaj énnekem, Mert immár innentova én meg |
| nem vígasztaltathatom, Jaj de mert csak ez leszen az én nagy |
| vígasztalásom, hogy immár semminemű vígasztalást magamnak |
| nem teszek továbbá, de csak mindenha sírok óhajtok, és fohászkodom |
| mind-addiglan míg ez gyarló világban élek és keserű halállal |
| őbelőle el kimúlom, Jaj énnekem immáron hova fordítsam fejemet, |
| és magamat kihez fogjam, és ki vígasztal meg engemet immáron |
| Jaj énnekem Mert íme immár mind ez világ elhagyott engemet, |
| Jaj, mert az én szeretőmet én elhagytam Jaj énnekem, hogy |
| mire én azt tettem Jaj ki gyarlóságos idő óra volt az, ki a |
| gonoszságoknak esméretére lett Óh tündöklő szép piros rózsák, |
| Óh gyönyörűséges illatozó fehér liliomok és szeplő nélkűl |
| való violák, Azaz szentséges és szeplő nélkűl való lelkek, |
| lássátok, mert nem az estéli virágok, akiket én mondok nektek, |
| vegyetek eszetekben, és lássatok engemet tövisekhez hasonlottat, |
| és vessétek a ti szívetekbe hogy mely igen hamar, és hirtelen |
| megfonnyad, és elesik a virág kit itt ez világ elragad, mert |
| továbbá egyéb semmi nem ér itt lenni hanem csak az hogy eleven |
| meghaljon Ime ezen-szerrel vagyon immár énnekem, semmi |
| egyéb nekem nem illik egyéb hanem csak hogy éltemnek |
| javában meghaljak Sőt virágozván elfonyadjak, Ifjúságomban |
| megvénhedjem idő előtt ékességemben megkorúljak, |
| betegűljek, Jaj de maga ezek mind könnyen elveszteglethetném |
| hallgathatnám, de jaj csak az énnekem mentűl nagyobb |
| nehezebb, hogy az te kegyes atyai orcádat megsértettem, és |
| tégedet én szeretőmet megszomorítottalak, Jaj, mert ez énnekem |
| az én poklomnak kínja, és ez énnekem minden keserűségeknek |
| fölöttébbvaló keserűségem Ó én édes Istenem, lám elmémben |
| megfogyatkozom, mikor meggondolom, és megszámlálom |
| mennyi édességes szeretetekkel elő-vettél vala, mikoron ennyi |
| édességekkel gyönyörködtettél vala Jaj énnekem, mert mind |
| ezeknek keserű kínja gyötör engemet Azért, hogy miért én |
| mind-ezekről hálálatlan lettem, hogy ennyi sok jószágokkal |
| mely keveset gondoltam és ennyi nagy kincset mely könnyen |
| elvesztettem Óh boldogtalan halálnak kívánatos jelenvolta |
| hol vagy, mit hallgatsz? Mire el nem jössz és mire nem |
| veszel engemet boldogtalant Ó emberi szívnek nagy kemény |
| erős volta hogy én ennyi nagy keserűségeket szenvedvén meg |
| nem fogyatkozom Ó én szívemnek a vas keménységéhez hasonlatos |
| ő keménységes volta Mire hogy ennyi nagy sok keserűségben |
| keseregvén meg nem hasadsz Ó ti mind isteni nemes virágok |
| lássatok és hallgassatok meg engemet és ti mind kegyességes |
| szeretők velem-egyetemben keseregjetek és sírjatok, mert én |
| vagyok a boldogtalan néhai szerzetes jegyes a nagy |
| felséges névvel ki néha valék megékesíttetett Én vagyok a |
| boldogtalan, ki néha hívattatom valék a felséges királynak |
| választott jegyesének, Mert az áldott isten a bőséggel gyümölcsöző |
| olajfának nevezte vala az én nevemet Jaj, engem |
| boldogtalannak Mert immáron én nem vagyok méltó ígyen |
| csak az ő szeretőinek társasági közűl valónak, és mondhatom, |
| Avagy hívattatnom és az ő tisztivel tiszteltetnem Jaj |
| énnekem boldogtalannak, mert íme Immáron továbbá az |
| én szemeimet a nagy szégyenséges pirongatásoktól ígyen föl sem |
| merészlem emelnem Jaj énnekem gyarlóságosnak, Mert íme |
| immáron továbbá az én számat meg nem merészkedem |
| nyitnom Óh szívnek keserűsége Jaj énnekem boldogtalannak, |
| mert minden-felől nekem keserűségem vagyon Jaj énnekem |
| mert hogy mit válasszak magamnak nem tudom, Jaj énnékem |
| boldogtalannak, mert az én szeretőmet meglelhetetlenségnek |
| hiedelme nélkűl elvesztettem, Jaj énnekem, mert minden |
| halálnál nehezebbeknek ítéltetnek énnekem az én lelkemben |
| ez hogy ismét őtet meglelhessem miképpen először |
| megleltem valék Ezt immáron hiszem az én lelkembe szívemben |
| hogy ez lehetetlen legyen, Jaj énnekem, mert íme miképpen |
| mind ez szélességes szegletiből mindeneket megkeserítettem |
| keserűségekkel, Jaj mert bizonnyal jobb volna énnekem |
| hogy ha pusztában Avagy kietlenben volnék, holott |
| önnön magam egyedűl emberi szem engemet nem látna, |
| sem pediglen emberi fül nem hallana, Úgyhogy szabadságosban |
| szívem szakadatjának keserűsége szerint magamat meg- |
| elégíthetném a nagy keserűséges sírásokban, kiáltásokban, |
| és keserű könnyhullatásokban, Jaj, énnekem, Mert immár |
| ez leszen végezeti az én megvígasztalásomnak és konzolálásomnak, |
| Ó bűn bűn mit hoztál énnekem, Ó boldogtalan bűnöknek |
| tűz-szeplői, és ó ti fáradozó torkosságok, Íme mely |
| nyavalyásságokban engemet bevittetek, Óh te fertőzetes |
| világ, mert csalárdságnak, és hazugságnak rozsdájával teljes vagy, |
| Jaj annak aki szolgál teneked, és aki a te akaratod alá |
| magát adja Jaj Ó mert mennyi háborúságokkal, és keserűségekkel |
| ez íly ember háborog és kesereg, Ó lám de maga ha némiképpen |
| kővel láttassék őneki vídámsága, de lám |
| enyésztetvén vagyon az ki őtet belűl úntalan rágja Ó ha |
| kívül láttatik tisztának, de maga lám eléje jőnek számtalanok, |
| kik szünetlen az gyarlóságos lelket gyötrik Jaj csalárd világ |
| Jaj melyeket ennek előtte énnekem mind eleitől fogván fogadál |
| és fogattál vala, mikoron engem meg akarál csalnod édes |
| leveleiddel És gyakorlatos ajándokiddal ellenkedéseket vettél, |
| és édességes beszédiddel kínáltál, és miképpen a tengerbeli |
| leány színű halnak Avagy csodáknak ő hangos édességes |
| szép éneklési Eképpen szép beszédieddel éntőlem elmémet |
| elvetted elhajtottad és elfordítottad, és miképpen az uta-vesztett |
| asszonyi állatnak ő színét látnám szemeimmel Énnekem |
| hit-balgatagnak szívemet által-öklelted, és énnekem |
| víz-kérőnek tejjel, Avagy tejes emlőt mutattál, és meg- |
| nyitottál Jaj énnekem, mert íme engemet balgatagot édes |
| színnek alatta keserű mérgekkel itattál, és íme édes illat |
| alatt epének, és méregnek keserűségével, megrészegítettél és |
| megbágyasztottál, Jaj énnekem, mert gyakorlatosan szépségű |
| almákat tennen kezedből hízelkedésnek gyönyörű szérüskert |
| énnekem, mutattál Jaj mert nagy gyakorlatosan szépséges nemes |
| illatos rózsákat a te rózsás-kertedből énnekem hoztál, és |
| engemet vele ajándékoztál, és megesküdtél énnekem, hogy |
| engemet mondhatatlan nagyon szeretnél, és soha el nem hagynál, |
| úgyhogy soha sem örömömben, sem vígasságomban, sem |
| szomorúságomban Sőt sem gazdagságomban sem szegénységemben |
| engemet meg nem hagynál, és éntőlem el nem válnál, Óh okos |
| és csalárd ravasz ó te kegyetlen méreggel tölt kígyó Jaj mert |
| íme mindezekkel, és egyebekkel nagy sok számtalanokkal engemet |
| gyarlóságos balgatagot a te halálodba be-vontál, és annak- |
| utána a halálra vontál, és vittél Ígyen ezen szerrel hogy |
| miképpen mikoron kinek az zöld ágat mutatják és az halálra |
| örömest vitetik Ó kegyetlen fene haragos kemény vad Óh te |
| vérben-telhetetlen bestye, mostan ki igen kegyetlenűl furdalsz |
| engemet, kit igen könnyen meggyőztél Óh ki hirtelen kegyetlenűl |
| szorongatsz engemet, kit igen könnyedén megcsaltál, Mert a tenger |
| csodájának a leány színű halnak szép éneklésének hangos |
| szavát hoztad elém, és ez szín alatt megcsaltál engemet |
| Íme a tengeri halnak édes szavának hangosságát mutattad, |
| de magát fullánkodat lenni Jelentetted, és íme mindezek |
| vissza ellen fordúltanak, Jaj, mert mikoron én a te kebeledben |
| bátorságos nyugodalmamat állíttanám, Jaj, mert íme hajaim |
| elmettetnek, és szemeim kitolattatnak, Jaj, mert énnekem |
| életem elmúlik, és eltávozik, Jaj, mert erőm is elvétetik én- |
| tőlem Jaj, mert még annak fölötte mind az én ellenségimnek |
| kemény tőre alatt fekszek, Jaj íme mindezeket elmémbe meg- |
| gondolom avagy gondolván, és mindezeket forgatván Jaj íme |
| önnön-bennem megfogyatkozom, és megfonnyadok, Jaj, mert |
| önnön-magam magamnak nehézzé lettem, Azért bizonyában |
| boldognak mondatik az oly gazdagságnak királyné-asszonya, |
| kit az egyebeknek eme veszedelme íly jóvá tett, hogy ki |
| mind testének elméjének ártatlanságát megtartotta és |
| megőrízte Ó mely boldogsággal ez életen örüljön Sőt ígyen |
| meg sem véltethetik és gondaltathatik, azért vígadjon a |
| tiszta élet mindaz lélek ki az világi kívánságtól elszakadtott |
| és elválaszttatott, hogy ki mindenkoron kemény háborúságot |
| szenvedett lelki-ismeretében Jaj íme mindezek asszonynál nehezebbek |
| énnekem Sőt oroszlánnál erősebbek fenébbek Sőt még az |
| mennydörgésnél is rettenetesebbek, és az üröm keserűségénél |
| keserűbbeknek bizonyíttatik, Jaj énnekem mert ez a belűl |
| még rágó féreg ki a marástól rágástól meg nem szűnik és |
| meg nem fárad, De maga soha nyugodalmat nem hágy. Sőt még |
| nagy sok állatokat hirtelenséggel felrettent Jaj énnekem mert |
| íme eme és ennek vadnak kik az megfertőzött lelki-ismereteket |
| marják, rágják, és szaggatják hogy kiket itt az szeplő nélkűl |
| valók igyen csak alig hihetnek Sőt meg sem gondolhatják Óh |
| én uram és én istenem Mert a te teremtett állatod ő teremtőjének |
| teneked szolgálván megvilágosúl az gyötrelemben a hamisak |
| ellen, és könnyebb leszen nekik a jó mívelködetre mind- |
| azoknak kik tebenned hisznek, Ime én ezeket mondám, |
| mert bizonyság tanítja ezeket mondanom, és az én szívembeli |
| mostan-való nagy keserűségem inte engemet ezt mondanom, |
| mert a nagy keserűség engemet megnyomorítván immáron |
| engemet meg-kényszerít kiáltván és mondván Jaj, mert igen |
| gonosz és keserű énnekem hogy az én jegyesemet én elhagytam, |
| és hogy az ő parancsolatának én nem engedtem, Jaj ki volna |
| aki hogy adna énnekem olyan széles hártyát, kinek széle |
| legyen oly széles mennyi az égnek Avagy az mennyországnak |
| széle mennyi tintát annyit mennyi fáknak ő levelei és az |
| réti füveknek ő magjai, avagy magvai, hogy írhatnám még |
| az én keserűségemet, és mondazokkal egyetemben az én káraimat, |
| kiket meg nem lelhetek, kikben be-estem, Jaj nekem, mert |
| az én szeretőmet én elhagytam, Jaj énnekem nyomorúltnak, |
| Miért hogy ígyen ez világra születtem volt, Jaj, miért, hogy |
| még anyámnak méhében el nem vesztem volt Jaj miért |
| mindenestűl fogva megfogyatkozom, Jaj hogy mit tegyek ígyen |
| nem tudom Ó én uram és én istenem, Jaj mit veszteglek, és |
| mit hallgatok továbbá Jaj mit háborgok és mit sírok |
| kesergek Jaj mit tegyek és hova legyek, jaj mit illik továbban |
| immáron énnekem egyéb, hanem csak hogy önnönmagamat megútáljam, |
| és a boldogtalan kétségnek esésében a pokolnak sötét mély |
| vermében magamat bevessem, és az áldott istennek ő dicsőséges |
| színének orcája előtt magamat elvonjam. Jaj! Jaj! Jaj! |
| Jaj csalárd világ, csalárd világ megloptál engem és megcsaltál engem, |
| és becsaptál engem és összetörtél engem! És fölhág vala a Nap az égnek |
| közepébe, fölhág vala a sugárzó arany-állat a Csönd tetejére és |
| még mindíg semmi állat-moccanás és még mindig semmi növény- |
| moccanás, mintha megkristályosúlt volna a világ, mintha óriás |
| sugárzó kristályrög belsejében dermedezne a különös titkos |
| Vegetáció mindörökre, s a láthatatlan madarak, állatok, állat- |
| keverékek, madár-keverékek és rovarok, rovar-keverékek a növényzetben, a |
| mohában és a földben, vagy a moha alatt rejtőző kövekben |
| várnának álmodván, vagy halottan, vagy valami titkos, titokzatos |
| szóra! S ott feküdt a furcsa-furcsa, titkos titokzatos Skeleton |
| a Csönd kristály-kastélyába temetve az óriás mohakorong-térség |
| közepén, ott feküdt az Embersárkánygyík különös-különös |
| Csontváza, és nincs asszony, aki legalább csontjait összeszedvén, |
| csontjait könnyeivel mosván, eltemesse, nincs asszony, aki csontjainak |
| moha-gödreit ásson, s csontjait könnyeivel mosván, csontjait |
| csókolgatván, csontjait lebomlott, vérrel-átitatott hajával, haja |
| véres puha kendőjével törűlgetné, vak csontjait megtörvén eltemetné! |
| Aki sírván sírna, zokogván zokogna, aki sírván sírt volna vala |
| még a zengő vad Állat-rablás előtt, még a diadalmas, részeg, tékozló |
| Zabálás előtt aki csókolgatta volna fekete vérrel, tüdöszín vérrel |
| bugyborgó ajkait, vére száradását, vére drága habját. Mint az |
| a Másik, a ki-tudja-mikor-volt, ki-tudja-volt-e Asszony a |
| jajgató véres Fa alatt, mikor elkékűlt isten-magzatát ölébe vette, |
| aki a megsárgúlt, véres és zöld epe-lávás és nyálhabos-szakállú |
| fejet ölébe vette, nehéz könnyeivel áztatgatta, sűrű vad csókjaival, |
| tebolyúlt csókjaival csókolgatta! Ó, vérmocskos áldott Szűzanya! |
| Ó, Vérmaszatos Asszony, aki nemcsak a szülésben, nemcsak a tiszta |
| menzeszben, de a halálban is vagy merő vér, valál a vérrel vastagon |
| behintett! Jaj ott feküdt elveszetten, húsában fölzabáltan és |
| tisztán, ott feküdt az óriás mohakorong-térség közepén a titkos |
| titokzatos Embersárkánygyík tiszta váza, s vala csönd körülötte, |
| dermedett, nehéz csönd, csönd, csönd, csönd és láthatatlan tiszta |
| ámulat! Jaj világ, csalárd világ! És nem vala senki, nem vala |
| senki, senki még a förtelmes Megzabáltatás előtt, aki legalább |
| megprópálná föléleszteni, vagy elsiratni őt, mint halott társukat |
| az elefántok, mint halott társát az elefánt, aki a hatalmas |
| elefánt-holttestet kőszikla-fejével lökdösi, gyűrt kő-esernyős-fülű, |
| kő-álarcos-fejével, óriás-szempillás fejével, irgalmatlan |
| kőlapulevél-fülű fejével bökdösi, aki kőránc-ormányát |
| kőredősen elpetyhűdt teste köré csavarva nyögve emelgetné, |
| aki mellső lábaival szíve-táját rúgdosná lágyan, aki halott |
| teste mellé letérdelve, agyarait hasa alá dugná, hogy kő-recsegéssel, |
| kő-erdőnyögéssel lassan fölemelje, vak kőoszlop-csillag lábára |
| állítsa, aki szólni hívja, beszélni bíztassa, holtteteme fölött |
| sírva trombitáljon, holtteteme fölött gyászát trombitálja! Jaj, |
| nincs temető, ahová temessék, síró kentaur-csorda, aki eltemesse, |
| síró kentaur-csapat, aki csontja sírját körűltérpedelve árva |
| csontjaira hintene virágot, szórna rá virágot, mohát, rögöt, követ |
| és virágot! Ott fekszik az irgalmatlan tiszta Csontváz a néma |
| óriás mohakorong-térség közepén és nem valának sehol az állatok, |
| állat-keverékek, a rovarok, madarak, pókok, kúszó korall- |
| bokor-hátú lepények, sem az összetett, sem a tiszta lények, és nem |
| vala sehol a furcsa gépezet, nem vala sehol. És nem vala sehol |
| az óriás kék zománcliliom-kehely-fülű gépezet, a titkos barna |
| lakk-doboz a rajta-forgó fekete koronggal, a csillogó fekete |
| rece-gyűrűzés-korong, nem vala sehol a különös-különös, titkos |
| gépezet, a hátából tölcséresedő kék, fodros-kehelyvégű óriás |
| zománc-liliommal, zománc-liliomon, az óriás liliom egyik |
| kék szirom-szelvényén a fekete zománc-kutyával, a fekete |
| kutya körűl aranyírás-koszorúval, nem vala sehol a titkos, |
| titokzatos éneklő gépezet, az oldalából kiálló tekerővel! Ott |
| feküdt a tiszta, tiszta Óriás-Skeleton a tiszta, tiszta fényben, a Föld |
| légbuborék-burka homorú belső-tetejéig nőtt kristály-reménytelenségben, |
| ott feküdt a csönd kristálytojásába zápúlva a többé-ki-sose- |
| virágzó tiszta, tiszta csont, a reménytelen Skeleton-óriás magában. |
| S ím egyszercsak valahonnan, jaj ki tudja honnan, jaj ki tudja |
| honnan?, fölzendűlt, mint a harangok húsvéti zenéje, fölzendűlt, |
| mint a kereplők őscsontváz-zenéje, fölzendűlt, jaj ki tudja honnan?, |
| a titkos kórus, a virágos, véres ének, a csontváz-harangokkal, rózsa- |
| harangokkal, liliom-harangokkal, kőharangokkal, fából-vésett- |
| harangokkal, moha-harangokkal és kristály-harangokkal beszélő |
| magányos ének, talán a gép beszéde! Jaj mit akartok ti zsoltáros ősi |
| hangok, mit akartok ti vérrel-átitatott, halállal-átitatott, csontokkal- |
| zörgő, rózsákkal-beszőtt, liliomokkal-meghintett őshajú, halál-hatalmú |
| zsoltár-beszédek?! Jaj mit akartok ti világ-halál füstjét |
| szívetekben hordozó fekete szavak, ti alvadtvérszínű szavak, |
| ti Szűzanya szűz méhe illatú, fertőtlen ágyéka-illatú szavak, |
| ti Szűzanya dagadt magzatburka-illatú szavak, ti Szűz-Anya |
| magzatvize-illatú szavak, ti Szűz-Anya kristály-láng |
| magzatvizében lebegő megváltó-magzat-jövője szavak, |
| ti szűz-emlő illatú szavak, ti isten-lángú szavak, ti túlvilág |
| virágoskertje-illatú szavak, ti megszaggatott isten-húsú szavak, |
| ti Krisztus továbbszakadó-sebei szavak, ti durva szögeken függő |
| lila húsgyökércsavarodás-szavak, szögeken függő habos |
| végső-hörgés szavak, hajunkba vérrel-csöpögő szavak, |
| Jézus keresztről-levett véres teste-szavak, ti föltámadás-szavak, |
| ti anyatej-illatú szavak, ti csont-illatú szavak, ti halál- |
| árnyékú szavak, ti viola-reménység szavak, ti nárcisz-álom |
| szavak, ti jácint-jegyű szavak, ti halálos boldog beszédek, |
| zsoltár-füstök, zsoltár-lángok, zsoltár-könnyek, zsoltár-ravatalok! |
| Mert jő vala a vérszínű beszéd, a csontváz-tiszta beszéd, a liliom- |
| buja beszéd, a szűzek-átka beszéd, a kőharang-beszéd, a moha- |
| harang beszéd, a virágzó kőfogsor-beszéd, árad, bársonylik kéken |
| és hártyázik feketén, és hömpölyög rózsa-vízözönnel és zúdúl |
| tűzliliom-tűzözönnel talán a fényből, tatán a Csönd átlátszó |
| szívéből, talán az ősvastag moha alól, talán az óriás moha- |
| csipke-korona egyik zöld torony-ága mögűl, talán fölnyitott |
| moha-ajtajú moha-barlang nyirkos zöld-homályú mélyiből, |
| talán a Halál diadalmas homlokából, talán az Új-Ős magány |
| Új-Megváltó akaratából, jő vala a zsoltáros, rajongó, tiszta |
| tiszta ámulat-özön, jő vala mint a Mindenség virágnő ravatal-füstje: |
| Áll vala Jézusnak keresztfája alatt az ő szent Anyja, Szűz |
| Mária, az tavasz időben, Mikoron a nap fel kezd vala |
| hajnalnia a hegynek magasára, és az ő világosságának fényességét |
| bőséggel kezdé önteni a földnek színére, Íme ez időben minden lelkes |
| és minden teremtett állatok megelevenednek, és meg kezdenek újulni és |
| megindúlni, kik a téli hideg előtt elrejtőztenek vala, Minden lelkes |
| állatok és szárnyalkodó madarak, hogy kik a kő-likakban és |
| minden egyéb sötét likakban, vermekben elrejtőztenek vala, és nagy |
| új világosságnak fényességére mindenek ki kezdenek jőni és megújulni |
| és megelevenedni, És szívnek kezdik vígasságos örömét megmutatni, |
| Mint az égi madarak ő hangos szájuknak szép éneklésével, Avagy |
| emberi nemzet ő kezének tapsolásával, Mind vének, mind ifjak a |
| tavasz-időnek eljöttére örvendeznek és örvendetes vígasságot mutatnak |
| egyetemben vígadván, No azért immár nyílván kívált tisztasággal |
| való szívűek, és tiszta elmével istent dicsérjük és szeressük, |
| Vegyétek eszetekbe, Mert nekünk is ezen szerrel történt mostan, |
| Mikoron a Szűz napfénybe öltözik és a Mennyei Királyné Asszonynak |
| méhe mennyei gyümölccsel megtelék, Választott, miképpen a |
| felkelő fényes nap a mi szívünknek gyökerének édességében |
| az ő emlékezetének édessége be-ötlessék és az ő édességes illatjának |
| gyönyörűsége édeskedjék a mi szívünkben és lelkünkben, Mert |
| az ő szépséges, fényes világossága minden ködös homályosságtól |
| tiszta, Mert az isteni fényes világossággal oly igen megékesűlt és |
| megfényesűlt, hogy minden száraz aszúságot a mennyei malasztnak |
| harmatjával megharmatoz, Íme a sötétségek eltávoztatnak és az |
| új világosság megadatik, Avagy föltámad és örömöknek nagy |
| érdemi nekünk gyűjtetik és énnekem ő nagy volta adatik, Azért |
| teneked óh mi reménységünk és mi szívünknek vígasságos |
| örvendeti, Íme mi gyarlóságos bűnös emberek a teneked köszönő |
| szónak hangosságát néked énekeljük és vele téged dícsérünk, |
| Ím, mi teneked köszönünk és mi szívünknek buzgóságával és |
| szemünknek könnyhullatásával, és a mi lelkünknek ájtatos |
| térdre-hajlásával, teneked malasztnak anyjának ájtatossággal |
| köszönünk, Mert ím ezt látjuk, hogy a kegyes szívek az |
| orgonaszónak hangos zengésére megvidúlnak és a szomorúsággal |
| megnyomorodott minden szívek a vígasságos hangosságára megörvendeznek, |
| Ígyen ezen szerrel én is mikoron a te emlékezetednek édességében |
| magamat foglalom az isteni édességben elborítozom és az ő |
| buzgóságával megedződöm, mikoron én kívánkozom tégedet dicsérni, |
| Kit dicsér mind menny és föld, és mind mennyei teljes szép |
| erősséges jószágok, Mert minden teremtett állatoknak jóságos |
| volta a te jóságos voltodnak méltóságához csak annyiban hasonlíttatik, |
| mint mentűl kisebb csillagoknak világossága a fényes napnak ő |
| fényéhez, a mondhatatlan nagy világosságához, Mert lám az |
| isteni bölcsesség az ő malasztjának bőségével tégedet oly igen |
| megékesített, az ő jóságos voltával oly igen meg-bővesített, Úgyhogy |
| Az ő megfoghatatlan bölcsessége tebelőled kifénylettetnek, és |
| az tebelőled ki-ötletik isteni jószágoknak fényes volta adatnék |
| nekünk, Attól inkább kívánatossága, Mikoron én ezt elmémben |
| forgatom, hogy még világ kezdetétől fogván való bölcsek mely |
| igen tégedet dícsértenek, hát én elmémben megfogyatkozom, |
| és az én okosságomtól megfosztatom, Semmi több én lelkemnél |
| az én testemben meg nem marad, De maga, mikoron ismét |
| én magamban önnön-magamhoz térek, Ezeket az én szívemben |
| forgatván, és ezeket mondom: Ó, üdvözlégy Szűzeknek Kegyes Virága, |
| Valami az, hogy mit mind kezdettől fogván nyelv a te dícséretedre |
| mondatott és toll megíratott, szív meg-gondolhatott, mindezeket |
| egybe-gyűjtvén és egybe-írván, és miképpen nemes viola-virágból |
| kötött kéve, Ugyan mind egybe-kötvén, száz-annyiszor mindenek |
| megsokasítván, és ezerszervaló ezerannyiszor véghetetlen való sokaságra |
| sokasítván, Mind-ezeket szívnek ájtatosságával, mézi édességgel, |
| Nemes virágoknak és minden édes illatoknak illatával Boldogságos |
| Szűz Mária, én gyarlóságos bűnös adom a te méhednek |
| tisztességére, dícséretére és dicsőségére mostan és mindörökkön örökké; |
| Mert mi koron én tégedet tekintlek Asszonyom Szűz Mária, tehát |
| úgy tetszik, hogy ha én a mennyországot és az eget az ő fényes szép |
| csillagaival egybe-nézném, És az láttatik énnekem, hogyha a |
| Paradicsomnak gyönyörűséges, édes lakodalmában lakoznám, |
| Sőt még annak fölötte, önnön magamat elfelejtem a te nagy |
| meg-vélhetetlen dicsőségeden elámúlván, És nagy és felszóval |
| Csak ezt kiálthatom: Ó, örök istennek, gazdagságos bőségének, |
| magasságos bölcsességének mélységes tudománya, Mely igen nagy |
| örvendező szívvel vígadoza, mikoron ez nemes teremtett állatot |
| íly nagy tökéletességgel megékesítéd, és ide a világnak örömére |
| szerzéd; Ó szűzlő szép szemek, csillagozó fényességgel csillagozván, |
| Ó rózsálló, piros, tündöklő szép orcák, Ó arany színnel fénylő |
| szép sárhajak, Ó mézi édességgel folyó, avagy édeslő szép |
| ajakak, Isten fia, gyakorlatos csókolgatásával meg-istenültek; |
| Mert valami, amit én tebenned látok, nézek, mindezek az |
| isteni bölcsességnek jóságáúl vannak tebenned megtökelletvén, |
| és ékesíltetvén tisztességes szerzéssel, de maga nem nyilvánvaló, |
| kívált édességgel e gyarlóságos bűnösöknek édesnek láttatnak |
| a te áldott emlőid, kik emtették és szoptatták mennynek és |
| földnek királyát; Ó, mely igen, mi nekünk, gyarlóságos |
| bűnösöknek édesen illatoznak, Mert ő-belőlük jő ki az |
| örök élet, és ő-belőlük származik ki a nagy édesség, ki |
| megvígasztal minden korokat, Azért az asszonyi állat ki íly |
| bízón és vígasságos szentenciát erről kimonda, nagy felszóval |
| Üdvözítőnkhöz kiálta, mondaná, avagy mondván: Boldog |
| a méh, ki tégedet viselt, és az emlők, kiket te emtél |
| és szoptál, Ó boldogan szoptatták és emlették az Úr Jézus |
| Krisztust, Mert az jószágoknak teljes bőségével mind menny, |
| föld vígad és édességgel betelik, és megújul; Mert a te két |
| emlőd olyan, mint a liliom között játszadozó két kecske-gidácska, |
| hogy kik játszadoznak, és éltetnek a liliom között, addiglan |
| mígnem a nap fényes árnyéka elmúlik, Mert az ő gyümölcse |
| miatt hasonlíttatnak ez két emlőd a liliom között játszadozó szeplős |
| kecskegidácska-ikrekhez, kövér liliomok közt ugrándozó |
| két kecske-gidácskához, Mert ím, ezt látjuk, hogy mennynek |
| és földnek szerzője és teremtője az eget, Avagy mennyet nappal, |
| holddal és fényes csillagokkal megékesítette és az e-világi |
| éltető állatokat, Avagy e világnak színét megdíszesítette nemes |
| élő-állatokkal, és az eget egyben szárnyalkodó madarakkal, a |
| ligeteket, erdőket szép zöld levelekkel, És a mezőket és a réteket |
| a mosolygó, avagy gyönyörködő virágokkal, de maga mindezeknek |
| fölötte Boldog Szűz-Anya Mária, a te drágalátos, szentséges |
| testedet meg-ékesítette, és megdíszítette két nemes, áldott, |
| fényes, szentséges emlőkkel, Íme ezek a két áldott emlőid, |
| ezek a két nemes bővelkedő olajfák, hogy kikből kiszármaztatnak |
| a malasztnak édességi gyarló bűnösöknek üdvösségére, Ezek |
| az olaj-színű szép két gyümölcshozó almafák, kik a |
| szentlélektől gyümölcsöt teremtettenek, Ezek kik teremtik |
| közepette a Paradicsomnak a haláltalan gyümölcsét, hogy |
| kik kóstolják. Avagy eszik, azok meg nem halnak, Ezek |
| a két illatozó narancs-almák és az szép-színű naspolyák, |
| Ezek a bizony Salamonnak temploma, Ezek az engad |
| szőllejének két szép gerezdi, kit palántálának a gyönyörűséges |
| viridárium-kertben, Ezek, kik a megszomorodott gyarlóságos |
| bűnös embernek édes vígaszságot ad szomorúságot elűz |
| és eltávoztat, Mert e két nemes emlők jobbak az illatozó |
| boroknál, Mert íme, az borban vagyon testi bűnnek indulása, |
| és ez földi kívánatosságnak gyönyörűsége, Íme e két |
| arany-színű violákon pedig vagyon e világnak teljes minden |
| megoldása, És némiképpen a természet-fölött való a mennyei, |
| avagy lelki édességnek teljes, tökéletes szeretete, Megismerte |
| az, aki kóstolta és aki kóstolta, megismerte míly hirtelen |
| hamar minden e-világi torkosságnak gyönyörűségi elmúlnak, |
| és semmivé lesznek, Mikoron a te malasztodnak édes tejét |
| kóstolta, Mert a te mennyei malasztodnak nagy illatától a |
| mérges kígyók megrettennek, és elfutnak, és el nem szenvedhetik |
| eme nagy békességnek tisztaságát, Tehát akkoron betelt szívek |
| kezdenek örvendezni az ismeretlen ajándékkal betelvén, Az |
| nyelv veszteg kezd vala hallgatni és a lélek istenben kezd |
| örvendezni, Mert a szemek sírnak vala és édességes könnyeket |
| hullatnak vala és a száj nemes, édességes isteni illattal |
| tartatik vala, És a gyakorlatos isteni igyekezetnek édességében |
| elborúlván kiált vala mondván: Mert minden édes, illatozó |
| állatoknál édesebb illatú Szűz Mária a te emlőid, Ó |
| kegyességes Szűz Anya Mária, esedezzél a te nemzetedért |
| az örök bölcsességnél, Mert valami, amit vallasz, avagy neked |
| adatott, mindenek attól vannak, akitől minden jószág |
| származtatik, De maga, ha valami láttatik édességnek mérges |
| az én lelkem, a te édességes emlőidnek malasztjához fut, |
| kik teljesek malasztnak édességével, Bizodalmasban járúl |
| a te malasztodnak bőségéhez, hogynem mintha az örök |
| bölcsességnek kemény borához kiket lélek szerint az örök |
| bölcsesség árul, Mert bizonnyal a te malasztodban tökéletes |
| édesség érzetik, Amott pediglen erősséggel, avagy savanyúsággal |
| meg-elegyítvén láttatik, Mert bizonyában az örök bölcsesség |
| a megvígasztalásban az még fenyő-vesszőnek sanyarú voltát |
| is előnyújtja, Íme, Kegyes Anya Mária eszedbe veheted |
| mennyiszer engemet az ő beszédének, édességes gyönyörködőt, |
| nagy édességgel megvígasztalt, És legottan ismét az ő nagy feleséges |
| voltából oly mely nagy kemény, erős bornak erejét énreám |
| öntötte, nagy félelemmel illetett, de Asszonyom Mária a te |
| emlőidnek édes illata, Azaz te malasztodnak édes volta |
| teljes vígasztalásnak édessége, Mert a te emlőid, azaz te |
| malasztodnak bősége szép titkon való fegyelmet ad, Mert Mikoron |
| én őtet, az örök bölcsességet, miképpen a jegyes ő jegyesét |
| szeretettel hozzája öleli, hozzám akarnám ölelni legottan én az |
| ő nagy feleséges isten-voltáról megemlékezem, Csak könyöröghetek |
| őneki miképpen az én erős boromnak, És mikoron én tőle |
| kérnék, mint a csecsszopó gyermek, tehát tőled eltaszított, |
| mint az anya ő csecsszopó gyermekét, mikoron a csecstől elválasztja, |
| fegyelemnek keménységét mutatván, De maga te mi vagy |
| Asszonyom Mária, bizonyára tetődtől fogva talpadiglan nincsen |
| tebenned keserűségnek valami volta, Sem keménységnek |
| valami alja, De valami mind, ami tebenned vagyon, mind |
| tisztaságos édesség Megvélhetetlen édessége vagyon, És minden |
| édes, illatos állatoknak édes és drága voltát felűlmúlja, |
| Mert mindenstől fogva szép és édes vagy te Asszonyom Mária, |
| Semminemű keserű és kemény orcád nincsen teneked Asszonyom |
| Mária, Mert a te orcádnak színe igen szép és kegyes, Te |
| szód, avagy beszéded méz édességénél édesebb és jóságokkal |
| megékesűlt és minden malaszttal teljes, Mert tebenned |
| vagyon Asszonyom Mária minden életnek és igazságnak |
| malasztja, tebenned vagyon minden bizonyságos reménységnek |
| jósága, de az örök bölcsességtől bor tejjel elegy adatik, de |
| tetőled Asszonyom Mária édes méznek édessége ki-ütletik |
| tiszta édesség, de maga micsoda Asszonyom Mária a te |
| édességed, hogy minden bűnösöket a te kegyes anyai kebeledben |
| be-vesz, és nagy kedvesen édességgel a te fiadat megengesztelvén, |
| szeretettel neki ajándékozod, Ó gyarlóságos vétkezőt, bűnösöknek |
| drágalátos nagy kincse, Íme, mikoron mi gyarlóságos bűnösök |
| a felséges királyt mi bűnünknek miatta elvesztettük, és |
| mikoron őtet megháborítjuk, mind a mennyi angyalokat is |
| megháborítjuk, Mikoron mindnyájan magunknak is nehezek |
| és jól tehetetlenek vagyunk, és valamennyien vagyunk mind |
| nem tudjuk mit kelljen tennünk, Csak azt kell nekünk, |
| bűnösöknek tennünk, hogy mind lelki és testi szemünket |
| hozzád fölemeljük és tanácsot tőled kérdjünk és segedelmet |
| tetőled kérjünk, Ó, én szívemnek egyetlen-egy vígassága |
| és reménysége és én életemnek öröme, Te tudod mennyiszer |
| szívemnek megszakadásával, lelkemnek keserűségével |
| és keserű könnyes orcával, mikoron én istenemet megháborítottam |
| és magamat kárhozatnak fiának állítottam, ellmségimmel |
| minden felől meg voltam környékezvén, Az én szemeimet |
| Kegyességes Anya fölemeltem és a te segítségeddel Boldog |
| Szűz Mária minden veszedelemtől megszabadúltam, No |
| azért nekik örűljenek az ő ártatlanságukért, Egyebek pedig |
| vígadjanak az ő érdemüknek sokaságos voltáért, Egyebek |
| pediglen legottan örvendjenek az isten irgalmasságáért, Ó, |
| Asszonyom Szűz Mária te vagy az én édesanyám, te vagy |
| az én reménységem, és te vagy az én életemnek minden vígassága, |
| Mikoron én mindenestől fogván istenről és én-magamról |
| kezdek kételkedni, Tebenned vetvén gondolatomat és |
| terólad megemlékezvén, oly mely a nagy magas mélységnek |
| sötétségéből új világosságra kijövén megéled és örvendez, |
| Mert te vagy Asszonyom én dicsőségem, te vagy én |
| üdvösségem, tisztességem és én életem, de Maga honnét vagyon |
| ez énnekem ó én reménységem, hogy ki csodálatos énnekem, |
| Mert teneked nagy sok szerető fiaid vannak, kiket |
| önnön ártatlanságuk üdvözíthet, hogy kiket követik ő |
| jó művelködésüknek jósága, hogy kik méltán mondhatják |
| ezt az igazi emberrel egyetemben, Soha én szívem önnön |
| életemben engemet meg nem fogott, és meg nem fogyott, Óh |
| én szívemnek keserűséges buzgósága, Ó Édességes Kegyes |
| Anya, Ó minekünk Kegyes Anyánk, Óh nyílván kívált |
| szeretettel szerető Kegyes Anyánk nekünk bűnösöknek, |
| Te azt jól tudod, hogy minden én életem tisztaságnak ellensége |
| és megfogása ellene mondása, Íme tekints a te beteg kór |
| gyarló fiadra, Mert nem vagyok méltó én te fiadnak hívattatnom, |
| de tégy csak úgy énvelem, mint az mentől kisebb egyik |
| beteg és vetkőzött fiadról emlékezzél meg Kegyes Anya, hogy |
| az anyák az ő beteg kór fiúkat mely édesdeden szokták |
| tapogatni, és míly szorgalmatosan velük bánnak és míly |
| édesdeden minden gondjukat viselik, Azért Íme én szegény |
| árvája maradtam, Lám az árvák terád maradnak, És |
| az árváknak te vagy anyjuk és segedelmük, Íme Kegyes |
| Anyám, a te beteg fiadnak énnekem, Íme az én sebeim |
| teneked nyitva vannak, No azért Kegyes Anya látogassad |
| meg a te betegeidet, támasszad föl a te halottaidat és a |
| keserűségben megnyomorúltaknak adj megvígasztalást, No |
| azért a kegyesen és igazán éltűek járúljanak az isteni bölcsességnek |
| világosságára, Jaj énnekem gyarlóságos bűnösnek könny- |
| hullatásban mindenestől elborúlván én Kegyes Anyám |
| Ím én futok a te segedelmednek oltalma alá, Mert én |
| mezítelen és szegény, nem merek a nagy mondhatatlan |
| fényességnek színe elejbe mennem, De tehozzád futok |
| én kegyes Anyám, te vagy én reménységem, te vagy én |
| oltalmam, kiben az én üdvösségemnek végzetét |
| vetettem, hogy ez távoli legyen, De míglen a megharagudott |
| bíró engemet, te szolgádat, kárhoztatni akarna és a te |
| kegyes kezed által teszi, ha pedig az ő malasztjába meg akar |
| tartani, hát azt is a te érdemed miatt nekem méltóltatja, |
| Én pedig tetőled sem éltemben, sem holtomban, sem |
| gazdagságomban, sem szegénységemben, sem békességemben, |
| sem háborúságomban soha tetőled el nem akarok szakadnom, |
| Sőt annak fölötte, hogy ezt isten ne adja, ha én tudatlan |
| boldogságomnak miatta ha én istenről el nem feledkezném, |
| Terólad soha el nem feledkezem, Tégedet soha el nem |
| hagylak, Mert a te emlékezeted az én számban minden |
| méz-színnél édesebb, és minden édességnek fölötte |
| édességesebb énnekem, Az én orcám tebenned megvidúl, |
| szívem megörvend, És minden örömem tebenned megújúl, És |
| annak fölötte jóllehet méltatlan lettem legyek, de maga |
| mennyiszer a te vígasztalásodnak édességével megelégítettél, |
| Tennen magad így jól tudod Kegyes Anya, hogy minemű |
| jókat üdvösségemre valókat énnekem adtál, No azért |
| mi szószólónk, és mi reménységünk kelj fel Kegyes |
| Anya és irgalmas, és a te irgalmas szemeidet fordítsad |
| mihozzánk, és egyetlen-egy fiadat engeszteljed meg, Kit |
| mi nagy sokszor megsértettünk és megháborítottunk, mi |
| vétkezetünknek miatta, Lám te a bűnösöknek szószólója, |
| Azért járulj közelebb a te szent fiadhoz, és nyerjed |
| bűnünknek bocsánatát, kérünk asszony a te szent |
| fiadtól, Mert nincsen semmi oly hogy tőled megtagadhasson a |
| te áldott kegyes szerető fiad, Ó, örök atyának bölcsessége, Íme |
| mostan én az én segedelmemre és értem-esedezésre te-eléd |
| viszem a te Kegyes Anyádat az édességes Szűz Máriát, |
| Azért őtet én te-elibéd állítom és én magam a te színed előtt |
| az ő háta mögé rejtőzöm, Az én szemeimet a te dicsőséges |
| orcád előtt föl nem meresztem, Avagy merészkedném emelnem, |
| Azért kívánom azt, hogy a te szülődnek szava által hallgass |
| meg engemet, És kérlek azon, hogy tiszteljed és hallgassad |
| meg őt, Minemű tisztesség adná, hogy ilyen kegyes anyádat |
| semmivel előled tiszteletlenséggel el-űznéd, ha egyszer egy napon |
| eléd esnék is, Azért kérlek azon úr-isten hallgass meg, |
| hallgass meg engemet a te szent istenségednek jó voltáért, |
| És a te szerető szülédnek nyilván kívált tisztességéért, |
| Mert miképpen a vak ő urának, avagy atyjának vezérlésével |
| viteti magát ezen-szerrel ím én a te édes szülődet te-eléd |
| hozom én szóm szólnia, és én segedelmemre, hogy amit |
| én érdemlenék, a te érdemednek, Avagy az ő érdemének |
| nagyságos jó volta töltse be, No azért mostan ó örök |
| Atyának tisztaságos bölcsessége vegyed eszedbe és lássad |
| teneked a te dicsőséges szülődet anyádat, Nézzed, tekintsed |
| a te szerető szülédnek ő édességes szemeit, te-előtted |
| mi-érettünk, bűnösökért esedezvén, Mely szemekkel mely |
| igen édesdeden néz vala tégedet, lássad az ő rózsai |
| szép orcáját, mely rózsai-színnel tündöklő szép orcáját |
| anyai szeretettel a te orcádhoz szorítja vala, tégedet édesdeden |
| csókolgatván, Óh, annak fölötte lássad és tekintsed az ő |
| anyai boldogságos ajakát, Kivel Avagy Kikkel a te |
| isteni szádat, és a te áldott isteni fénylő szemeidet és minden |
| egyéb te tagjaidat gyakorlatos csókolgatásokkal csókolgatja |
| vala, És legottan ismét édességes szájával, és szavával |
| téged vígasztal vala, Ó Földnek, Mennynek ura Jézus, |
| lássad és tekintsed az ő áldott szent kezeit kivel neked |
| szolgált gyermekkorodban, Ó áldott Jézus lássad, és tekintsed |
| a te szülődnek Szűz Máriának ő emlőit, kikből szoptad |
| és emted ő szűz-anyai tejét, Ó kegyességes édes Jézus, |
| Íme ez nem méltó, hogy ezeket te látván és mindezeket |
| nézvén íly kegyes anyának eme számtalan szolgálatját, |
| fáradságát, hogy ki tégedet földnek mennynek urát szülte, |
| szoptatta, emlette, és fölnevelte, Mindezekről megemlékezvén |
| nem méltó, hogy őtet te-előled semmivel elbocsássad, |
| Kérlek azon Uram Jézus, hogy emlékezzél meg a te |
| szűzességes anyádnak, minden szolgálatáról, hogy kiket őtőle |
| vettél tekintsed gyermek-korodban, mikoron te kicsinyled |
| gyermek-korodban az ő anyai kegyes kebelében tégedet tart, |
| nevel vala, Nézvén a te két különlő kisded szép szemeidet, |
| Tégedet ölelget vala és csókolgat vala, És mikoron mosolyúlsz |
| vala te kegyes szülédnek legottan az ő kegyes karjával tégedet |
| hozzája-szorít vala és tégedet csókolgat vala és teveled |
| édeskedik vala, Mert minden szűzek között őtet anyáddá |
| választottad vala és mindeneknek fölötte őtet szereted vala, |
| Azért ő is mindeneknek fölötte téged szeret vala és teveled |
| édeskedik vala, Kérlek azon Uram Jézus emlékezzél meg |
| a te szülédnek minden keserűségéről, és epeségéről, kiket a |
| keresztfa alatt állván ő kegyes anyai szívében nagy buzgóságos |
| keserűséggel szenvede te-éretted, Mert bizonnyal áll vala |
| Jézusnak keresztfája alatt az ő anyja Mária, szíve |
| megszakadván, Óh mely keserűséges ige ez legyen, és mely |
| keserűséges hallások ezek legyenek, Óh, mert az én szívemnek |
| ájtatossága, és mely nagy buzgóságos keserűségre engemet rémít, |
| hogy ily kegyes üdvözítő, és teremtő istennek ő kegyes anyja |
| szíve-szakadva álljon meg-keseredvén a kereszt alatt, Mert |
| néha mi, kik valánk sötét homálynak árnyékával beborúlván, |
| Íme immár mostan az ő segedelmével, Azaz Krisztus Jézus, |
| isten fiának anyja segedelmével, az nagy szép tiszta világosságra |
| hozattatnak, Azért úgy illik és méltó ily nagy kegyes meg- |
| keseredett anyával a keresztfa alatt minekünk, és szívünknek |
| buzgóságos keserűségével sírnunk, és keseregnünk vele |
| egyetemben, Mely keserűségeket szenvede ő szívében az ő |
| szent fiának halála idején, hogy kiknek miatta ez |
| gyarlóságos bűnösök szünetlen megvígasztaltatnának, és |
| vígasztalásokat vesznek, Azért méltó, és igazságos, hogy mi is |
| ez megkeseredett anyával, Szűz Máriával egyetemben vele |
| keseregjünk, De maga jó-lehet méltó volna, hogy mind |
| vele egyetemben kellene keseregnünk, mi azt nem tehetjük, |
| hát csak az ő keserűségének emlékezetét a mi szívünkben |
| behozván, Úgyhogy csak a mi szívünknek hűséggel való |
| buzgó ájtatosságát ő-hozzája indítjuk, Ez íly kegyes |
| anyának ő siralmának, és keserűségének nagy voltát mi |
| gyarlóságos goromba elméinkkel meg nem vélhetjük, és |
| meg nem gondolhatjuk, De maga nyilván kívált keserűségekből |
| és néminemű hozzája hasonlatos gondolatokból vélhetünk |
| csak hozzája, Azért kérdje meg tulajdon önnön-magát |
| minden nagy szerető hogyha az ő szeretőjét akit nyilván kívált |
| nagy szeretettel szeretne, látná nagy szörnyű halálra adatván, |
| és szertelen szörnyű halállal megölni őket, gondolja meg azt, |
| hogy mennyi keserűséges bánata őneki ebből történnék és |
| adhatnék, és minemű nagy buzgóságos keserűség míly hirtelen |
| az ő szívében üttetnek, Jóllehet hogy akit igen nagyon nem |
| szeretne avval ő is kevesebbet gondolna, és kevesebb keserűséget |
| érzene őbenne, Azért kegyes lélek forgassa csak ezeket ő |
| szívében és elméjében. És mindezekből könnyen hihetendő |
| leszen minemű keserűségei valának az Szűz Anya Máriának |
| ő szívében, És önnön maga mondhatja meg, mely nagy keserűsége |
| lett légyen az ő édességes szülöttén, kit mindennek fölötte |
| szeret vala, Azon mindennek fölötte nagyobb keserűség |
| vala, Miképpen látja vala nagy szörnyű halállal őtet |
| megölni, Ó, Kegyes Anya Mária, No azért mondjad meg nekünk |
| minémű keserűségeid valának neked a te szívedben |
| akkoron mikoron állasz vala a te méhednek gyümölcsének, |
| az áldott Jézusnak keresztfája alatt szíved szakadván, |
| Ez-szerrel a keresztfán függve őtet nézed vala, Bizonyában |
| okosság is ezt adja, Bizonyság is ezt mutatja, és a szerelemnek |
| nagy volta is azt bizonyítja, hogy igen nagy keserűséged vala, |
| mert a te édes szülöttödet igen nagyon szereted vala, Azért |
| azon igen nagy keserűséged vala, Ó csak a te szerető fiadnak |
| kínvallásának, csak a meg-emlékezetének keserűsége nagy |
| sok ájtatosokat elámít és elmételenné teszen, Tehát |
| meg-égnek íly nagy keserűséges anya, hogy ki földnek, |
| mennynek urát, teremtőjét szülte, ez-világnak megváltóját |
| keserű kínszenvedésével, ha ennek csak emlékezete mely |
| igen nagy buzgósággal égettetik bűnösöknek ő szívükben, |
| Tehát óh Kegyes Anya, boldog Szűz Mária a te anyai |
| szívedben meg-gerjedvén keseregsz vala a te áldott szent |
| fiadnak halálán, Mert azt jól tudjuk, hogy mennyivel ki |
| az ő szeretőjét inkább nagyobban, és buzgóságosabban szereti, |
| és mennyivel valaki a szeretője előtt tiszteltebb és kedvesebb, |
| Az annyival tőle elszakadása és elválása leszegi neki keserűségesebb |
| és siralmasabb, De maga bizonnyal és minden kétség nélkűl |
| én azt hiszem, hogy a te szerető szülöttednek ő kegyességes, |
| nyájas volta és veled-nyájaskodása, és édeskedése teneked |
| oly édes és oly kedves és oly nyájas vala, hogy minden |
| halandó embereknek elméjét okosságát fölűl-múlja, és |
| semminemű ember meg nem foghatja, No azért önnön-maga |
| az édes Anya Mária mondja meg minekünk azt, hogy mikor |
| az ő szerető szülöttét látta eme nagy keserű kínban, hogy ha |
| azon neki öröme, vígassága volt, avagy keserűsége, No, |
| azért jöjjön mostan mi-közénk, és önnön-maga mondja |
| meg minekünk az ő keserűségét, És ím ezen-szerrel feleljen |
| nekünk önnön eleven nyelvével, jóllehet legyen teste |
| szerint menyországba, De maga lélekben legyen itt mivelünk, |
| És ím ezt mondja minekünk: Aki engemet, ő alázatos |
| leányát ő malasztjának miatta választott vala anyjává, |
| ugyanazon az én szívemet ő buzgóságos szerelmével hozzája |
| szorította vala, Úgyhogy soha egyebet, hanem csak ő-róla és |
| ő-benne az én lelkem vethetne nagy keserűséget, Mert lám |
| őbenne én menedéket bírok vala, És az ő szeretete énnekem |
| vala mind ez széles világnak birodalma, Mert az én lelkem |
| ott vala, holott az én Jézusom vala, És inkább ő-benne, |
| hogy nem én-bennem élek vala, Ember-fiának szépségét, |
| az édes szülöttömet mikoron látom, és nézem vala, Tehát az én |
| szívemnek édességes vígassága vala, és az ő istenségén gondolkodván |
| az én lelkem édeskedik és gyönyörködik vala, És csak őróla |
| vala nekem gondolatom, és az ő-róla való gondolatom ad vala |
| nekem nagy örömet, És az ő róla való szólásom vala nekem csak |
| nagy vígasságom, Avagy vígasztalásom, És az ő szájának |
| beszéde hallásom vala nekem édességes vígasztalásnak hangossága, |
| Ő-róla én szívemnek tiszta tüköre, és az én szememnek világa, |
| Mind mennyei jószágoknak gyönyörűsége és földieknek is |
| kívánatos volta, Vala énnekem az Ővele való nyájaskodásomnak |
| édessége, Azért mikoron az én egyetlen egy-Szülöttemet és az én |
| szívemnek drágalátos kincsét, s az én szememnek világát |
| szemeim fölemelvén láttam volna, ez-szerrel a tolvajok |
| között útálatosan a keresztfán fölfeszítvén, és az halálnak |
| keserűségében megkeseredvén, Óh ki keserűséges elszenvedhetetlen |
| látás, és nézés vala az énnekem, Óh mely siralmas, keserű |
| látás vala ez, Az én lelkem én-bennem keserűséggel |
| megfőtt vala, és az én anyai szívem meghasadott vala, és |
| minden tetemem ízről ízre elszakadozott vala, Minden erőm |
| eltávozott vala, És az én elmém tőlem elvált vala, és a |
| nagy keserűség oly igen megnyomorított vala, hogy az én könnyes szemeimet |
| fölemelem és látom az én szépséges szerető szülöttemet, és |
| semminemű keserűségben és kínjában neki nem segíthetek |
| és nem szolgálhaték, És hátra-tekinték és látám, hogy |
| íme nagy mondhatatlan keserűséggel azokat kik az én |
| drágalátos kincsemet elragadták vala és ily nagy kegyetlenűl |
| kínzák vala, Óh ki nagy keserűséggel az én lelkem, tehát |
| énbennem kesereg vala, Óh mely nagy szívem szakadva valék, |
| íme szívemtől elszakadtam, mert az én szerető szülöttem |
| szívemet tőlem elvette vala, És vele egybe fölfeszítve tartja |
| vala, A nagy sok kiáltástól, óhajtástól, sírástól, fohászkodástól, |
| szóm én-tőlem elvétetett vala és berekedt vala, Úgyhogy |
| csak alíg szólhatok vala, És a nagy epeségben megfogyatkozám, |
| és a nagy keserűségben a földre le-esém, És íme, egy kevéssé |
| elmém hozzám-jöve, és lelkem énbennem megelevenedék, |
| és szívem megszakadván, az én lelkemben ilyetén és ezekhez |
| hasonlatos szókat csak óhajtván fohászkodhatom vala, |
| Mert szómmal nem szólhatok vala, Ez-szerrel fohászkodván, |
| Óh én szívemnek és lelkemnek egyetlen-egy vígaszsága és |
| szememnek világa, Néha tégedet látlak vala én szívemnek |
| és lelkemnek örömével és vígasságával, Íme mostan |
| látlak nagy keserűséggel és siralommal, Jaj, jaj énnekem |
| megkeseredett anyának, ki nagy keserű kínban függvén |
| mostan tégedet látlak és nézlek, Ó egyetlen-egy szívem, |
| lelkem, Ó én életemnek egy vígassága, Kérlek azon |
| szerető szülöttem vedd el veled a te keserves anyádat, vígy |
| el veled szerető szülöttem, Ne hagyj el engemet, te keserves |
| anyádat, Mert igen kívánnám veled megholtom, mert |
| továbbá nálad nélkűl nem élhetek, Kérlek azon szerető |
| szülöttem, én édes Jézusom, ne hagyj el engemet, keserves |
| anyádat, de vígy el engemet veled, Ó szerető szülöttem |
| Jézus, ki volna az, hogy ki azt adná énnekem, hogy |
| halhatnék meg én te-éretted, Óh megmondhatatlan |
| keserűséges siralmam, és végül az ő anyjának ő szülöttétől |
| árvája elmaradása, az ő fiától elszakadása, Jaj, íme |
| megnyitám szemeimet és látám az én szerető szülöttemet |
| a Jézust, kiben minden én életem és üdvösségem vala, |
| Mikoron pediglen én keserűséges szülő-anya válván |
| ilyen keserűséges szókat mondanék, Íme az én szülöttem |
| fiam oly, mely az ő keserűségéről elfeledkezvén, Íme |
| engemet, ő megkeseredett anyját igaz ő halálának idején |
| édesdeden konzolál vala, és vígasztal vala, Mert mikoron |
| lelke ő szent testétől elszakad vala, engemet keserves |
| anyát, az ő szerető tanítványának: Jánosnak anyjáúl, |
| és őtet ajánló énnekem fiamnak, Mikoron pediglen az |
| én szerető szülöttömnek én szavát hallottam volna, |
| tehát az én anyai megkeseredett szívem megszakada, és |
| minden keserűségem megújula, És íme az én anyai keserű |
| szívemet éles tőrnek keserűsége által-jóra felemelem |
| az én kezeimet, és kívánom vala szívem szakadásával, |
| hogyha illethetném az én szerető szülöttömnek, avagy |
| csak az ő szent testét a keresztfán, Avagy csakhogy ez- |
| szerrel az ő kínjának keserűségében tehetnék neki könnyűséget, |
| és szolgálatot, Mikoron pediglen egyebet semmit magamnak |
| nem tehetek vala, az én szerető szülöttömnek áldott szent |
| vérét nagy buzgóságos sírással csókolgatom vala, ki |
| minden külön-külön ő sebeiből nagy buzgóságost mind |
| a földiglen alá-foly vala, mind addiglan, míg az én |
| anyai könnyes orcám a keresztfán meg-öletik az áldott |
| szerető szülöttem fiamnak szent vérével befagyott vala, |
| Ó ha akkoron a siralmas és keserűséges órában láttál volna |
| engemet, megkeseredett anyát, Az anyját láttad volna |
| az ő fián keseregvén, és az ő fiát ő anyjával egyetemben |
| bánkódván és keseregvén, Mikoron az anya ő keserűségében |
| kivánja vala szent fiáért megholtát, Ez a fiú az ő |
| árvája, maradandó anyját ő keserűséges kínjában szíve |
| szakadván konzolálja vala, és könyörgeti, vígasztalja vala, |
| Ó, ha akkoron ott-lettél volna, ezeket nem hallgathattad és |
| nézhetted volna, az anyát fián megkeseredvén, és az fiát |
| az anyján ismét azon-szerrel megkeseredvén, Holott az |
| anya kívánja vala ő szent fiáért megholtát, És a fiú az |
| anyjának keserűségén megkeseredvén nagy édesdeden |
| könyörgeti vala az ő szülőjét, és lelki vígasztalással |
| konzolálja és gyámolítja vala őtet, Azért ha az időben |
| ott-lettél volna nem nézhetted volna, Avagy ha láttad |
| volna, sem hallgathattad volna ez nagy keserűséget, |
| Azért íme, ennek-utána mikoron én szent fiamnak szent |
| lelke tőle eltávozott volna és mikoron immár a keresztfáról |
| az ő szent testét le-vennéjek Ó mely keserű sírásokkal |
| az ő szent testet csókolgatom vala, és mely keserű könny- |
| hullásokkal a keresztfáról alá-függő ő szent karjait |
| az én nyakamhoz szorítom vala, És az én szerető szülöttem |
| fiamnak ő megholt szent testét az én anyai kebelemben |
| és ölemben szorítom vala, és az anyai szeretettel őtet hozzám |
| ölelem vala, Óhajtok és sírok vala, és keserű könny- |
| hullatásommal az én megholt fiamnak orcáját mosom |
| vala, És az ő véres sebeit mosom vala én szemeimnek |
| keserű könnyhullatásával, Óh nagy csoda íme az én |
| szívemnek életét és az én szememnek világát nézem |
| vala, és íme megholt vala, Íme nézek, és tekintek vala |
| kétfelé, ismét nézem vala őtet, Íme, sem szózat, sem |
| érzékenység nem vala őbenne, Szólok vala neki, Óhajtok |
| vala szívem szakadván, és sírok vala, Ime előttem állnak |
| vala, kik az én drágalátos kincsemet, és az én szerető |
| szülöttemet, szent fiamnak ő megholt szent testét éntőlem |
| elveszik vala, és el akarják vala temetni, Óh tehát óhajtok |
| és sírok vala, és nagy szóval jajgatok vala, Ó az én |
| szívem retteg és meghasad vala, mikoron látom vala, hogy |
| az én szerető szülöttem fiamnak ő megholt szent testét, kit |
| én anyai kebelemben szorítottam vala, tőlem el akarják vala |
| venni, És Íme az én könnyes orcámat szorítom vala az a ő |
| orcájához és gyakorlatosan az ő orcáját szorítom vala az én |
| kezem közé, Oly mely keservesen nézem vala, Oly mely keserű |
| sírást, óhajtást és fohászkodásokat teszek vala, és mely nagy |
| keserűséggel tehát valék betelvén, Mert íme, nem vala |
| oly ember, hogy ki engemet megkeseredett anyát lát vala, |
| és velem egyetemben nem kesereg vala, És hozzám képest |
| nem sír vala, és íme, mikoron az én szererő szülöttömet |
| eltemették volna, Óh mely keserű sírással tőle elválám, |
| és mely nagy keserűséggel engemet haza-visznek, De maga |
| aztán az a feltámadásainak idején mikoron látám a nagy |
| dicsőségbe teljességgel való megvígasztalást és megkonzolálást |
| vevék, Mert akkoron való keserűségemnek bánalja fordula |
| lelki vígasságomnak örömére; Íme eddiglen az Szűz |
| Máriának önnön szava, és ő mondása, No azért mi, kik ezt |
| hallók sírás nélkűl nem tűrhetjük, és nem hallgathatjuk, |
| Azért szól tennen nyelveddel Szűz Anya Mária, mert |
| a mi keserűségünknek buzgósága kényszerít vala egyben |
| keseregnünk, És eme számtalan könnyhullatásnak bősége |
| kikben Ó kegyességes Szűz Anya Mária teveled kesergünk |
| szívünk szakadtával, Óh ki igen megkeményűlt szív az, hogy |
| ki szíve szakadván te veled egyben nem kesereg, Óh ki igen |
| gonoszúl meg-száradott és aszott szemek azok, kik látnak |
| tégedet sírásodba, veled egyetemben nem sírnak és könnyet |
| nem hullatnak, Avagy nem hullathatnak, Óh ki igen |
| meghidegűlt szív aki ezekből nem óhajt és nem fohászkodik, |
| Ó kegyes Anya Mária hasadna meg veled-egyetemben az én |
| szívem, és minden tetemem veled egyben keseregne, Óh áldott |
| szent kezek, karok, hogy kikben nyúgodott az én szeretőm |
| és látom nyúgodni áldott Jézust, Ó rózsaszínnel tündöklő |
| anyai piros szép orcák, Óh kegyes szűznek anyai édes kebele, |
| holott én testi szememmel látom, látom az én-kegyes uramat és |
| királyomat a nagy keserű kínban megfáradván nyúgodni, |
| Óh édes édes édes emlők óh édes szűz emlők melyeket szopta |
| és emte vala az áldott Jézus Krisztus, óh édes emlők violákból |
| kötött tiszta kévék, óh édes emlők jácintokból kötött teljes kévék, |
| Óh édes emlők kik soha el nem száradtanak és meg nem csomosódnak |
| vala, nárciszok illatos csokrai, szűz pázsiton ugráló két göndör szűz |
| báránykák, óh édes emlők ti szűzi liliomtenger két fehér |
| cethalai, világító szöszös birsalmák óh édes emlők kik emtettétek |
| és szoptattátok vala a kisded Jézust világnak urát a |
| megváltás gazdag kertjének kövér csigabigái óh pici tőgyek, csöcsöcskék, |
| pici csecsek pici emlők piciny keblek, isten virágoskertjének |
| liliomai rózsái és orgonái, a megváltás báránymezejének kisded |
| pihés fénylő jáspis-templomai egyedűl maradván a tűzlő virágos |
| örök mezőben, óh kegyes és felséges szűznek világló emlői, |
| havas mezőben üldögélő két fehér medvécskék Óh édes |
| emlők ti Salamon templomudvarának két fehér elefánti, |
| elefántcsont kápolnácskák a Kegyes Szűz Anya Mária virágos |
| csillagos szíve fölött, örökkön való szeplőtelen kócsagtojások, |
| Óh édes édes Szűz Anyai emlők ti rózsaszín bársony harangocskák |
| kövér kristály-angyalocskák édes illatokkal áradozó liliom- |
| mezők fölött csüggvén vala, ti tiszta mézzel és tejjel |
| Avagy a teljes örök élettel gazdag és bőségesen bugyorgó édes |
| liliom-kutacskák, ti két szelíd és jámbor tehenecskék, örök |
| élettel teljes Avagy tejjel csöpögő megváltó itallal bőségesen |
| gazdag vadrózsa-kévék, ti örök pusztaságnak ringó és fehér |
| teve-kancái, bőséggel és zsírossággal gazdagsággal való Nílusi |
| víznek mosolygó vizilovai fehér orrszarvú-állatok avagy |
| orrszarvú-nők nárcisz-mezőben pihenő két nyugodalma, pézsmatulok-borjak, |
| boldog delfin-halak teljes tengerben, Avagy a mindenható |
| örökkévalóság anyjának testének liliom-tengerében, Óh emlők |
| Salamon kertjének virág-mezejének hattyúi, pávái, pelikáni, |
| fénylő hold-golyók teljes nap-csillagok az Örök Élet Örök Egében, |
| díszlő tenger csillogó Avagy morajló habjának örökséges sziréni |
| Avagy a rózsa színű tengeri mohának két teknősbékái emlők |
| virágzó rózsai-állatok Avagy méltán büszke és délceg tengeri csikócskák, |
| Óh édes édes édes emlők, az örök életet szoptató és emtető édes |
| emlők, nárcisz-sivatagnak és jácint-sivatagnak mályvapettyes vadszamár-kancái, |
| eres cukordinnyék rózsaszínnel mohos viaszkos vadrózsa-bogyók, |
| ti tejnek és méznek dagadt selyemsátori örök élet fénylő buboréki |
| Óh emlők emlők édes emlők óh édes emlők a Szűz Anya Mária |
| habos szűz kalásztengerének aranypettyes és tűzszeplős nősténycsikói, kövér vadlúd- |
| tojások, háborítatlan szőlőskert dagadt szőlőfürtjei a megvélhetetlenség és meg- |
| foghatatlanság fehér bivaly-asszonykái, kemény körték, százszorszép-csillagok |
| Óh rengő szűzi tevetőgyek, szamártőgyek, szarvastőgyek, bálnatőgyek, zsiráftőgyek, a Szűz Anya |
| testének rózsai hattyúi tengerének habosan fickándozó kövér bálnái, |
| rózsai színű lammantinjai, dugong-asszonyi narvál-kancái, habosan |
| henytergő rozmár-asszonyai fehér fóka-lányai dagadt liliomhabos |
| tengeri tehenei, Óh édes Szűz Anyai emlők puszta fehér rózsasivatagnak |
| eleven boldog bálványszobrai, forró jégmezőnek boldog jegesmedve-szűzei |
| Óh emlők édes kicsi emlők a mindenható örök isten édes Anyjának Szűz Máriának |
| testének avagy a szűz liliomerdőnek kapaszkodó két rózsaszín majmocskái, |
| Salamon király oltárának aranyszőrrózsa-páviánkutyái, kövér |
| bíbor selyemmajom-kancái aranyrózsa-fejű fehér mohamajom-nőstényi |
| fényes csillagmezőben világító liliomtengerben ugráló két fehér nyulacskák, |
| Óh, emlők emlők édes emlők rózsakoporsón örök koponyácskák |
| Óh emlők rózsatengerben ringó fehér tapír-emsék Medúzácskák |
| eres és szikrázó örök kristálygolyók örökélettel-bugyogó kristály- |
| korsócskák, örökélet-kutacskák isten anyja Mária kegyességes |
| Szűz Anya áldott anyai tejével töltött habzó hordócskák, az |
| édes Szűz Anya Mária csillagos ravatal-testének rózsakoporsócskái |
| lángoló faggyúgyertyái a szűz magzatot szűzen hordozó |
| Szűz-Anya emlői édes liliom mezőben ugrándozó kecskegidácska |
| ikrek, örökké világító lámpácskák, iker napocskák, |
| játszadozó és fickándozó liliom-csengőcskék az örök szűzesség |
| liliom mezejében bámuldozó vemhes szamaracskák, ugrándozó |
| kövér gödölyécskék Szűz Anyának tejjel teljes Avagy |
| tejes-mézű csillagai árvák maradván vala Óh nemes |
| aranyos nyúgodalom, minden királyi székeknek fölötte |
| választott mindez óráiglan szeplőtelen tisztaságba megtartott, |
| hogy viselje életnek és földnek, mennynek szerzőjét |
| élettől elszakadván, De magam mit mondjak, Íme immár |
| kegyességes Anya mostan én te-előtted szívem-szakadván |
| könny keserű hullatván hanyatt-homlok a földre |
| leesvén kérlek és isteni erősségben bízván oly mely |
| kénytelenítlek tégedet, hogy a te drágalátos nemes kincsedet, |
| az én szerető uramat, és királyomat, ki én-érettem a nagy |
| kínt és szörnyű halált szenvedte Azon színben személyben, |
| hervadatosságban melyben a keresztfa alatt a te anyai |
| öledben a megholt testet keserű sírással be-szorítottad |
| vala, kit lelki szememmel gondolván mostan én csak |
| meg sem vélhetek, Engedjed és adjad nekem testi szememmel |
| látnom, hogy az ő keserű kínszenvedése látván én sírhassak, |
| és könyörűlhessek őrajta, Úgyhogy, Mely keserűséget az |
| időben engedtek vala adatni test szerint teneked, miként |
| kegyes Anyának, Avagy csak hogy lélek szerint, és emlékezet |
| szerint engedtessék látnom, kérlek adjad meg énnekem |
| én üdvözítőmet, Engedjed nekem kit én szeretek, Mert |
| semmiképpen immár tovább nem várhatom, Azért óh én |
| szerető lelkem vegyed el mostan a te szeretődtől az |
| szeretetnek nagy voltát, És az szeretetről adj hálát neki, |
| és vele egyetemben való kesergést, Óh én édes szeretőm, és |
| én üdvözítőm és megváltóm, Én szeretőm, és én lelkemnek |
| dicsősége, Íme mostan én mindenektől én tehetségem |
| szerint és mind én lelkem ereje szerint el vagyok szakadva, |
| És mind én lelkemnek buzgóságos szeretetével te-hozzád |
| fordulok, és térek, Tégedet nagy szeretettel nézlek! |
| És áradott vala és zúgott vala és hömpölygött vala a jaj, az |
| ének, a zsoltár, hömpölygött vala, mint a megváltó-vízözön, |
| hömpölygött vala, mint rózsa-lángolás, mint Krisztus tiszta vére, |
| és zuhogott vala, mint az öt sebekből patakzó örök vérözön, |
| rózsafüsttel és rózsatűzzel áradott vala a Mindenség szent szívéből |
| és beszélt vala a Csöndnek kő-harangok, moha-harangok, mályva- |
| harangok, liliom-harangok, vérbársony-harangok, deszka- |
| harangok, kristály-harangok, csont-harangok, hártya-harangok |
| együtt-hangzó beszédivel, és fekete taréjokkal zúgott, piros |
| tajték-mámorral hömpölygött és véres áhítattal habzott az ősi |
| tiszta jaj, a mérhetetlen halottas-ének, a diadalmas emlő-zsoltár |
| a ragyogó ragyogó tiszta Skeleton körűl, amely ott feküdt az |
| óriás mohakorong-térség közepén vad és vak összenövéseit, komor |
| kiágazásait, bonyolúlt szerkezetét mutatva, kőszitabuborék- |
| sisakos különös-különös ember-koponyával. És a létben semmi |
| mocorgás. Aztán lassan köréje gyűlnek az állatok, a madarak, a |
| férgek, köréje gyűlnek a bogarak, lepkék, darazsak, denevérek, |
| köréje gyűlnek a medvék, majmok, rókák, rákok, vakondok, |
| köréje gyűlnek a harkályok, varjúk, rigók, keselyűk, seregélyek, |
| köréje gyűlnek a kukacok, hernyók, gyíkok, csigák, poloskák, |
| köréje gyűlnek a sasok, fecskék, békák, varangyok, tetvek, hangyák, |
| köréje gyűlnek a szarvasbogarak, kőrisbogarak, dongók, legyek, |
| köréje gyűlnek az egerek, patkányok, teknőcök, pockok, menyétek, |
| köréje gyűlnek a szarvasok, nyulak, őzek, baglyok, pacsirták, |
| köréje gyűlnek a barázdabillegetők, földigiliszták, sáskák, pókok, |
| köréje gyűlnek a farkasok, vaddisznók, sündisznók, öves-állatok, |
| köréje gyűlnek a kabócák, méhecskék, szitakötök, szalamandrák, |
| köréje gyűlnek mind a földben-lakó, földet-tipró, víz-reményű |
| állatok, a szárnyatlan és a szárnyas állatok, a hártyásak, a |
| bundásak, a szőrösek, a pikkelyesek, a tollasak, a szaru-kérgesek, |
| a selyemgumibőr-bevonatúak, a nyílott-testűek, a zárt-vérrendszerűek, |
| köréje gyűlnek a külső-vázasok és a belső-vázasok, köréje |
| gyűlnek mind a földi, a vizi, a légi állatok, nagy izzó |
| gyűrűkben mind az emlősök, a hímek, nőstények, emsék, bikák, kanok, |
| a tyúkok, a bakok, csődörök, kancák, a tojók, az ellők, a szoptatók, |
| a magzatburkosak, a rózsaszivacs-csöcsösek, köréje gyűlnek s nagy izzó |
| gyűrűkben, karikákban és koszorúkban állnak, lebegnek, |
| ülnek, toporognak, lihegnek, bámészkodnak körülötte, |
| míg eljöve megint az isten-árnyékú lila délután, míg eljöve |
| megint a bíbor, a lila, a kép, a véralvadék, az arany-izzadás, |
| a márvány-mályva, zománc-kocka, kristálykocka alkonyi építkezés, |
| míg eljöve a bársonykocka, mohakocka, penész-kocka alkony- |
| utáni csönd beépítés, köréje gyűlnek a különös-különös |
| keverék-állatok, keverék-vadak, a gyíklegyek, a pókkutyák, |
| szalamandra-baglyok, denevér-szöcskék, légyfejű gyíkok, kék- |
| pettyes lepkesündisznók, rózsaszín pávamalacok, rókaskorpiók, |
| köréje gyűlnek a majomlepkék, szitakötővarangyok, százlábú- |
| hattyúk, kócsag-menyétek, a hőscincér-fejű kacsák, kígyósasok, |
| köréje gyűlnek az imádkozósáska-csigabiga-szitakötők, a |
| medvepillangók, medvegyíkok, medvevarangyok, medve-griffek, |
| köréje gyűlnek a bogárhalak, szarvasbogár-teknősök, darázs-csókák, |
| sziréngőte-kabócák, a hódkeselyűk, a mókus-harmatlegyek, |
| a patkánycinkék, a vadmacskagémek, a méhecske-giliszták, a |
| madárkígyók, a kisemlős-rovarok, a rágcsáló-tücskök, az |
| emlős-lepkék, a szivacsállat-vizibogár-keverékek, köréje gyűlnek |
| mind az összenőttek, egymáshoz-ragadtak, egymásból-kibújtak, |
| egymásba-forrtak, egymással-boldogtalanok, köréje gyűltek mind a részleteikben- |
| összekevertek, a véletlenek, az álmok, az átkok, látomások, bűnök, |
| csodák, köréje gyűltek rengő, bozsgó, lüktet, izzó koszorúkban, |
| gyűrűkben, karikákban és övekben lebegve, ülve, bámészkodva, |
| figyelve, köréje gyűltek a tiszta állatokkal, tiszta madarakkal, |
| tiszta vadakkal összekeveredve, szelíden egymást nyomva, löködve, |
| böködve, döfködve, kaparászva, köréje gyűltek a látók és |
| a vakok, az egyetlen-szeműek, a szemkoponya-fejűek, a szemgolyósok, a |
| sokszeműek, a pont-szeműek, a visszafejlődött-szervűek, a |
| szem-nélküliek, az egy-fejűek, a több-fejűek, a fej- |
| nélküliek, a szárnyasok, szárnyatlanok, a páncélosak, puhák, |
| köréje gyűltek bámészkodva, ásítozva, fújtatva, bogarászva, |
| köréje gyűltek tolongva és szorongva óriás mohás-pihés-pikkelyes-mirigyes- |
| hártyás-páncélos-kőzetes-kocsonyás-gumiselymes-szőrös koszorúkban, |
| óriás dermeteg koszurúkban bámészkodván és figyelvén, míg |
| eljöve megint a fekete pamut-szárnyú este, míg eljöve megint |
| az árva este, az árva árva este s a kékbársony-hajú Mindenség |
| kimutatja tűz-csecseit, és kristálytűz-emlőit bőséggel mutatja, |
| míg az Egy-csecs-állat, a Hold, az árva árva foszfor-golyó |
| lassan az égbolt közepére mászik, s behinti gazdag fénylő tejével |
| a lüktető, magányos természetet, hogy fénylenek vala az árnyak |
| fehér lapokkal, fehér sejtekkel és fehér erezettel, hogy izzanak |
| vala a dolgok, a formák, a testek hideg csönddel és hideg lehelettel, |
| hogy ragyognak vala a szemek, szemgolyók, szem-pöttyök, |
| szem-mozaik-kupolák, kocsonyahólyagok, bársony-buborékok |
| az óriás titkos titokzatos csontváz körűl, mint a csillaguk, mert |
| a Hold hideg tüzére visszaragyognak ősi tűzzel, s a foszforosan |
| fénylő titkos, titokzatos Óriás-Skeleton körűl tűzgyűrűk, |
| tűzkoszorúk, csillagkoszorúk, láng-koronák, égitest-övek, |
| égő kristály-abroncsok gyűrűznek és sokasodván lángolnak |
| vala az éjszakában. És mikoron a végtelen jaj, a véghetetlen |
| vérző ének-kiáltás, a tejjel, avagy örök mézzel csöpögő és |
| duzzadó végtelen és árva és könnyes és irgalmat-esdő és |
| föltámadást-kiáltó fénylő, tajtékzó, térző, habzó, szent |
| megváltást-áhítozó emlő-zsoltár hirtelen megszakadt, |
| mintha-szíve-szakadván az irgalomért esdeklő árva ember |
| arccal a halálra zuhan, és karjait szétveti az árva földön, |
| és meghidegűlt arcát a földbe mártja, a földbe, a földbe, a földbe, |
| a mondhatatlan földbe, amely mindeneket és mindenkit |
| magába szótlan visszafogad, a földbe, a földbe, a gyönyörű földbe, |
| a Küldő-Anyába, a visszaváró Földbe, a tenyésző tiszta Földbe, |
| igen, mikor a kő-harangok, hártya-harangok, deszka-harangok, |
| kristályharangok, moha-harangok, penész-harangok, mályva-harangok, |
| vérbársony-harangok, liliom-harangok véres és könnyes mámorral |
| egybe-szőtt irgalmatlan és véres és fekete beszéde megszakadt, |
| nagy zúgással és nagy roppanással megindúlt a holdfényes |
| növényzet a titkos titokzatos óriás Keverék-csontváz felé, |
| nagy szőrös indák kúsztak, cserép-bőrű gyökerek tekeregve |
| másztak, szőr-szalagok, szőrös növénypamut-kötelek, pihés |
| gyökér-hömpölygések vonaglottak és áradtak foszforos tajték- |
| kötegekben az Embersárkánygyík szikrázó hatalmas csontváza |
| felé, a moha-korona-tér óriás csönd-gyűrűjét betörve, átfúrva, |
| ledöntve és magukba-göngyölgetve, bokrok, fák, cserjék, virágok, |
| füvek nagy szagos növény-léptekkel mentek vala a csontok |
| felé, a tiszta tiszta csontok felé, kalászok, levelek, lombok, |
| növényi csáp-kötegek sarjadtak, lobogtak, lángoltak, forrtak |
| foszforosan és fekete tajték-özönnel, aztán az óriás izzó |
| csontvázhoz érvén a csontok likai, rései, ablakai, ajtói, üregei, habjai |
| között a csontvázba bemásztak, a csontokat a kacsok, levelek, |
| gyökerek, indák, növénypamut-kötelek, növényszőr-istrángok, |
| növénykocsonya-fonalak, kemény gyökércérna-gomolygások |
| betekerték, körűlfonták, begöngyölték lázasan csavarodva |
| és evickélve és bolyongva, az óriás csontvázbelsőt zöld köteleikkel |
| összevissza fonva, mintha óriás növény-pók szőné be csönd- |
| belsejét zöld háló-rengetegével, zöld izzó üvegháló-kötegek, |
| növényi kristályrács-tömegek épűltek, hulltak és vonaglottak |
| a csontokban, a csontokon, a csontváz belsejében, a velőüregekben, |
| a szivacsos csontállomány szivacs-likaiban, buborék-üstjeiben |
| apró növényszivacs-tapadókorongokkal, növény-piócaszáj-recelencsékkel, |
| érküllős tapadókerekekkel ragadva a csontkülső és a csontbelső |
| falára, sejtjeire és lemezeire, hártyáira, pilléreire, küllőire, |
| csonttű-kévéire és csontgerenda-legyezőire, növénykristály-kalászok, |
| levelek, virágok, szőrök, indák, szárak, csészék, párták, cimpák, |
| törzsek, ágak sarjadtak, növekedtek, göngyölögtek és tekeregtek |
| lüktetve, füstölögve, lángolva, ropogva, bugyogva, reszketve |
| a csontban és a csonton, mohák, penészek, szőrök, növénypikkelyek, |
| lencsék, kásák, hártyák, erek, pihék kövéren sokasodva és egymásra- |
| tajtékozva izzottak a foszfor-álmú éjszakában. És a csontvázat |
| magukba temették és a csontvázat szívükbe rejtették. És |
| mire eljöve vala újra a Hajnal, a Rózsa-isten, a Rózsaláng- |
| istencsődör s rózsa-lépteivel a Földet bejárta, s rózsa-szemével a Földet |
| vigyázza, és rózsa-ujjaival a zöld kristály-kalászokat kiegyenesíti, virágok |
| kék szirom-erét lágyan megnyomkodja, a levelek pórus-szőrkútjait megigazítja, |
| madarak tollát puhán letörli, bogarak pórusos páncélhátát bedörzsöli |
| viaszos fénnyel, szitakötők szemét kristályreszelővel kicsiszolja, |
| a békák, gőték mirigycsillag, kocsonyakoporsó testébe, mirigyük, |
| kocsonyájuk éji hidegébe kristályláng-ragyogást fúj, |
| pókok szőr-buborék hátáról a harmatot letörli, gyíkok pikkelyernyő- |
| szemhéját megnedvesíti nyállal, a sáskahang-reszelők recéit kiélesíti, |
| a kitinlécek és kitinvályuk fürészporát rózsa-szájával elfújja, |
| baglyok szőr-rózsa-szempilláját rózsaszín ujja-bögyével lágyan megigazítja, |
| és rózsa-ujja rózsahegyével a bogarak mirigy-lámpáinak éji kormát |
| letörli, a csillagkoszorú-alakú potroh-mirigykorona-lámpát, a mélytengeri |
| halak, rákok hideg mirigyfény-lámpáit, mirigyfürt, mirigykoszorú szemtasak-lámpáit, |
| kocsonya-korona-lámpáit, pontsor-lámpáit, mirigyrózsakoszorú-lámpáit, szakáll- |
| lámpáit, szájöböl-lámpáit, gerinc-mirigypettysorlámpáit, bóbita-lámpáit, a |
| szőrös bogár-mellkasba, fekete páncél-pórus-mellvértű rovar-szügyébe |
| épített rózsamirigy-lámpást, bogarak csáptolla kitincsigolya-gerincébe, |
| bogarak szőrcsillag-orrlikú kitin-álarca homlokába, gumigégéje alá, |
| bogarak felső-combja üveg-sonkáiba, bogarak zöld csontgolyós csontváz- |
| térdébe, bogarak tüske-taréjos alsó-lábszára csontváz-porcelánjába épített |
| rózsazöld, rózsakék, rózsapiros mirigyfürt-lámpáit, mirigydob-lámpáit |
| kifényesíti, halak pikkelyeit finom zománccal keményíti, kristálytüske- |
| bordás uszonyuk fehér-rózsaszín-kék-aranypettyeit belső fénnyel világítja, |
| emlősök szemgolyóiról az álomfátylat, a bánatot rózsásan lefújja, |
| medvék, rókák, tevék, tehenek, nyulak, fekete szivacs-köcsög |
| orrlikát hártyásan bugyborgó hajnali mézzel bekeni, hernyók kék-lila- |
| piros-fekete kristályszőrcsillagos gumirózsa-lábcsöcseit fölfújja |
| erővel, s piros korall-rózsa, szőrcsillagrózsa taréj-sörényét keményre |
| izgatja, s a halottak földben-didergő nehéz csontjaira rózsaszín |
| lángot fúj, rózsa-szíve forró irgalmát lövelli a didergő csontokra, |
| és eligazít minden dolgokat, megnézi a földben a kristályokat, a víz |
| ereit, a sose-hervadó mérhetetlen tűzkocsonya-rózsát, a Föld-Apa-Anya |
| őstűz-szívét, a láng-kocsonyásat, megnézi az állatokban a csontokat, s az |
| állatok, rovarok, pondrók, férgek, madarak, hüllők, kétéltűek, egysejtűek |
| szívét rózsa-ujja rózsaszirom-recebögyével kicsit megpöccintve gyorsabbra |
| ingerli, s a vérpályák lüktető, boldog tűz-koszorúiba tiszta oxigént fúj, |
| s boldogan fölgerjeszti a zöld, kék, sárga, fekete, lila, piros, narancsszínű, |
| rózsaszín rovar-vér, a bíbor és kékfekete és rózsalila állatvér, madárvér |
| kemény lobogását, zárt suhogását, selyem-örvényeit és nehéz kocsonya- |
| áradását, s a zöld csobogással, növénykristály érfonat-hömpölygéssel, |
| zöld növényláng-lobogással beszőtt növényi sejtek zöld koponya-csönd- |
| üregeiben üldögélő, finom zöld párapikkely-hegedűk nyakára, csönd- |
| csigatekervény-fejére állukat hajtó zöld pikkely-angyalok pikkely-szárnyát |
| pikkely-kezét és pikkely-arcát megtisztítja a némaság szőrös dérhártyáitól, |
| s a virágok kemény szívére ejti tiszta, mézes nyála hideg csöppjeit, |
| s a bibéket földuzzasztja kövér keményre, s a porzókat megkeményíti, |
| s a szirom-erek növényi lankadását kristályos-keményre szólítja, |
| s a rovarok, méhek, darazsak, lepkék, molyok, pókok szaglószerveiből, |
| szőr-kürtjeiből, szőr-kelyheiből, szőr-serlegeiből az éji álom nehéz |
| homályát kifújja, mint a láztalan ködöt, s a körmöket, karmokat, |
| szőröket, pikkelyeket, mirigyeket, hajakat, hajzatokat, hámokat, szöveteket |
| fölszólítja a szent növekedésre, szent gyarapodásra, szent vastagodásra, |
| s fölszólítja a csontokat is, a kérgeket, a héjakat, páncélokat, kitin-álmokat |
| is a növekedésre, s a pórusokat, likacsokat, porózus hártyákat, héjazatokat |
| a szennytől, ragacstól, hártya-homálytól, lepedék-kásától megtisztítja, |
| s a tojások pórusait rózsakristály-tűvel kitisztogatja, hogy könnyebb legyen |
| és tisztább legyen a kemény burkokba gyömöszölt embriók, magzatok |
| levegő-cseréje, s fölszólítja a holtakat, hullákat, halottakat, dögöket, |
| tetemeket a boldog rothadásra, erjedésre, lángolásra, füstölgésre, bomlásra, |
| gázbuborék-virágzásra, s kiszólítja a holtakból az Émelygés Angyalait, |
| s a méhekbe, ivar-kutakba, petefészkekbe, hüvelyekbe, rovar-herékbe, kan- |
| tojásokba, csődör-almákba, bogár-herezsákokba, bika-tökökbe, nőstény- |
| barlangokba, hím-vérszivacszsákokba, hermafrodita-szerelemszervekbe új |
| erőt ad és új szerelmet, új párzó-anyagot, új fönnmaradás-lángot, új hitet, |
| új halál-gerjedelmet, új habzást, új virágzást, új gyötrelmet és új magányt, |
| s az emlőket, csöcsöket, tőgyeket, csecseket, bimbókat szőrös húsrózsa-rügyeket |
| földuzzasztja és megkeményíti és megtölti tiszta tiszta tejjel, s a |
| tejmirigyeket, kövér tejmirigy-fákat, tejmirigy-lombokat erjedni, dagadni, |
| dolgozni hívja és termelni tanítja, s a tejben a zsírt, a cukrot szaporítja, |
| s a vérmoha-vérháló szűzhártyák holdsarlós, korongos, kockás, háromszög- |
| ablakú, lándzsaék-pupillájú szövetét keményre kifeszíti, s a szemgolyók |
| kocsonyás vizét, eleven üveganyagát, érbokrait, hártyáit, érláng- |
| robbanás íriszét rózsa-áhítatával átragyogja, s a szemgolyók |
| pupilla-ablakán rózsa-nézéssel benéz, s a szemgolyók ereit keményre |
| gyúrja, a szempilla-szőrszárnyak rózsacsöcsök-tövéből a hajnali tiszta |
| taknyot, kitörli rózsa-ujja rózsa-szavával, és tiszta, tiszta rózsaláng- |
| tekintetével a fölmagzottak, terhesek, földagadtak, magzattal-megerjedettek |
| hasába néz, s nézi nézi szent rózsa-láng-szigorral és rózsatűz- |
| szerelemmel az anyahasak dagadt, boldog rózsamirigy-tojásait, |
| a rózsamirigy-koszorús vérháló-gömb-tojásokat, a lüktető, áttetsző, eres |
| magzatburkokat, a rózsaszínnel átragyogó magzatvizet nézi, rózsa- |
| szíve rózsa-tüzétől, rózsa-rajongásától átvilágított magzatvizet |
| nézi, s a benne lebegő kicsinyeket, az embriókat, magzatokat, |
| ébrényeket, kezdeteket, kocsonyatűz-csomókat, bimbós, rügyes indulásokat, |
| a kétéltűekben, a csigákban, az emlősökben, a rózsabuborék-hasú |
| anyákban, medvékben, az elefántban, a vizilóban, orrszarvúban, zsiráfban, |
| zebra-anyában, kenguruban, sündisznóban, vaddisznó-asszonyban |
| és mind a boldog anyákban, nézi a rózsatűz-magzatvízben eres |
| szivárvány-kocsonyakötélen lógó magzatokat, a csavart kocsonya- |
| dinnyeszáron csüngő embriókat, kezdeteket és álmokat, ahogy össze- |
| kuporodva és összecsavarodva, egymásra-hajtogatott lábakkal, kezekkel, |
| óriás áttetsző üvegfejekkel, óriás kék kocsonyakehely-szemekkel lebegnek, |
| mint vérerekkel beszőtt üveg-gyümölcsök, rózsalárvák, rózsa-kaméleonok, |
| magzatvázasan, magzatgyapjasan, rózsakörmösen, rózsapatásan, rózsakarmosan, |
| s kezüket picit megigazítja, tarkójukat picit megnyomkodja, lábukat picit |
| meglobogtatja, szájukat kicsücsöríti, vesszőjüket, vagináikat megpelyhezi |
| gyönge szőrrel, szempilláikat kicsit kihúzza a rózsamirigy-csészetokból, |
| nézi őket, az ámúlva növekedőket, ahogy ürítenek, kortyolnak, isznak, |
| ahogy forognak, csavarodnak, rúgdalnak, kocsony-szőrfonállal |
| összevarrt óriás rózsamirigy-buborék szemhéjukat a szemgolyó-düllesztéssel |
| feszegetik, ahogy szemük rózsatakony-csillagát nyitogatják, s fölszólítja |
| a boldog növekedésre a szemgolyókat, heréket, szemserleg-kezdeteket, |
| péniszeket, ujjléceket, lábbimbó-kezdeteket, a csontocskákat, hámokat, |
| a vaginákat, klitoriszokat, hymeneket, ajkakat, méheket, belső- |
| szerveket, a szíveket, agyakat, rózsakocsonya agykoponya-lángokat, a |
| szőröket, húslángokat, mirigyeket, látó-halló-szagló-tapintó-ízlelőszerveket, |
| s a bábokba, lárvákba, petékbe is benéz rózsatűz-akaratával, s megnézi |
| szépen növekszenek-e odabent a vérerekkel beszőtt kocsonya-golyó-magányban |
| az üveg-alakzat-embriók, az üveg-látomás-magzatok, s a tojások forró élet- |
| kásájába is benéz, hogy a tojásban-növekedők magányát rózsa-csókkal |
| föloldja, s új erőt ad a szülőanyáknak, s új hitet az új halálra-készülőknek, |
| mire eljöve újra a Rózsacsődör-isten, a Hajnal, csak a virágzó harmatos |
| növényzet vala a csontváz helyén, és a moha-korona-tér helyén |
| vala párolgó harmatos növénykoporsó, párolgó harmatos virág-rengeteg. |
| És köztük és bennük és fölöttük és rajtuk a boldog-boldogtalan |
| állatok hajnali világa, hajnali álom, hajnali zengés, hajnali csönd. |
| És ha egyszer idegen csillagról ideszáll majd egy másfajta ember, |
| valami emberebb-szívű lény, s a növénykoporsóban nyugvó |
| csontvázat megtalálja, kérdezvén növényt, állatot, virágot, férget, |
| madarat, bogarat, mert beszélni tud vala minden létezővel, mint |
| Ferenc, az assisi, azt mondják majd neki, az űr tisztúltabb |
| Vándorának, azt mondják majd neki boldogan köréje gyűlvén és |
| kórusban felelvén a kövek, kristályok, égitestek, vizek, szelek, |
| növények, állatok, bogarak, madarak, férgek, virágok, azt mondják majd |
| neki zengő kórusban felelvén: Született, élt, meghalt, gyorsabban |
| mint a harmat, gyorsabban, mint a pára, nem tudjuk ki |
| küldte, nem tudjuk ki szűlte, nem tudjuk miért élt, nem tudjuk |
| mit akart, itt zabált, itt vartyogott, itt jajgatott, itt vándorolt, |
| halála ősoka talán a Reménytelenség, talán a Kétségbeesés volt! |
|
A kiválásról és a feladatról
| Alig múlt két hete, hogy levelet kaptam Franciaországból egy festőtől, |
| barátomtól, gyermekkorom, kamaszkorom és ifjúkorom mesterétől és bűvöletétől: |
|
Hantai Simontól. Attól a festőtől, akit a világ mai művészi mámorosságában, |
| ingerűltség-örvényeiben, vérpettyes dühkitöréseiben, fekete hörgéseiben, |
| csődör-szagú és kanca-szagú bíborlásaiban, ánusz-gyűrű-és-kloáka-kehely- |
| csillogásában, mozgó, zenélő, pillogató, pislogó, víjjogó, földagadó, önmagából- |
| kizuhanó, békaszemgolyóként-dülledő, a kaméleon agyagfonadékkosár- |
| szemgolyó-bőrkorsójaként-forgó, csápjaival emeletes póklábakként kaszáló, |
| defekáló, az üreges viaszkoponyában agyvelő helyett kis gumibáb-emberkék |
| csomóját rejtegető, Krisztus szögeiként meredő, gipszes, gumihártyás, mohás, |
| zsákszövetes, fémforgács-rózsás, drótszál-csontgerendázatos, porcelános, |
| üvegbuborékos, viaszgyertyás, kötél-magányos, növény-szigorúságú, állat- |
| szőrrel-beborított, pettyes párducprémmel és ezüstmoha nyúlbőrrel felöltöztetett, |
| kitömött, üvegszemű, barna pikkelygatyás, faháncs-csizmás madarak dermedt |
| diadalmával beültetett, madár-csontvázakkal és állatcsontvázakkal korall- |
| mészcső-ágakkal, szines csigahéjakkal és kő-penészes kagyló-kőlegyezőkkel |
| teleragasztott tárgy-halmazában és dolog-halmazában a legtisztábbnak tartok, |
| attól a festőtől, aki ebben a művészetében démonian fölgerjedt világban a |
| közönyt, a hisztériát, a gőgöt, az unalmat, a lét-depressziót, a restséget, |
| tunyaságot, butaságot, beleegyezést és eltűrést, gonoszságot, gyilkolásra-fölhízlalt |
| hatalmat, rossz szédületeket és hamis hiteket, önámításokat és önhittségeket |
| mohó, nyúlványaival áramló és lényével pöfögve, buborékozva és gőzölögve |
| áradó óriás sejthalmaz-állatként bezabálni-kész, belsejébe-inni-és-gyűrni- |
| kész, magába-gyömöszölni-kész, és egyetlenségéből kiüríteni-kész művészi |
| erjedésben és gyönyörű elemi erjedtségében hitem és ismeretem szerint |
| a legtisztább, leggyötrelmesebb, legmagányosabb, és leggyötrődőbb. Hitem |
| szerint annyira, hogy csak óriás-kortársához: az árva, önmagát-csontig- |
| lefosztó, a természet kérgeit, háncsait, bőreit, hártyáit, kagylóhéjait, virágzás- |
| cafatjait kegyetlenűl letépő, fölöslegeit zordan lehasító, mint a halál csontváz- |
| önmagáról a húst, hatalmas ujjaival gyötrelmesen lecsipegető, az egyszeri, |
| az állandó, a biztos lényegit kereső Giacomettihez hasonlítható. Levelében egy |
| színes fényképet is küldött barátom. A fényképen műterme (amit csak a |
| felső sarok három-ágú fehérsége jelez), lazán kiterített, könnyedén a falra- |
| akasztott, gyűrődéseikkel és redőzetükkel egymásra-omló színes vásznak |
| hatalmas-méretű tömege borítja a mennyezetig és a szem ütköző-pontjáig |
| az egész fénykép-teret. Mintha egyetlen óriás szines kristály-halmaz ragyogna |
| bíboraival, kékjeivel, feketéivel, narancs-sárgáival, szögeivel, éleivel, üveg- |
| csokraival, szakadékaival, hasábjaival és szeleteivel. Csak nehéz szívemre és |
| arany-uszályú őszi tűnődésemre vethet kristály-árnyékot levelének tartalma, |
| két sorát mégis fölidézem most, föltépve magányunk burkát, mert a |
| művészi teremtés lényegét, a teremtő akarat legfontosabbját, a művészi |
| megvalósulás, a kiváltódás és kiválás értelmét mondta ki ezzel, a minden- |
| teremtő-akaratra-érvényeset, a mindnyájunk-teremtő-vágyának figyelmeztetését |
| és rettenetét, mintegy fordítva, a művészi teremtés egyetlen lényegét, lehetőségét |
| és föladatát. (Mintha egy földuzzadt és önmagával kifordított mélytengeri |
| lény belsejével: erezetével, mirigyeivel és belső szervei eres hártyavonaglásával, |
| nyálkás és fodros lüktetésével magyarázná eredendő állapota célját.) Azt írja: |
| Hónapok óta dolgoztam most, de egyelőre semmisem jött létre, ami a fehér vászon előtt |
|
megállná a helyét. És a fénykép hátúlján: Nem maradt belőle talán semmi. Igen, |
| mert a kiválasztásra-készülődő, az emberkéztől-háborítatlan, az önmagában- |
| való, az így tiszta anyag, a zárt anyag-tömb a minden-együtt, a minden |
| lehetőség együtt, az általános megvalósulás, amely az egyszerit várja, a soha- |
| többé-másat, ha lemállanak róla majd a kegyetlen fölösleg héjai, zsírjai és |
| rostjai. A fehér, szürke, szikrázó, sárga fém-szerkezetű anyag a lét önmagában- |
| való erkölcse és felelőssége, nemcsak a lét anyaga, amelyből kiválásra vár a mű, |
| tehát a művész erkölcsisége és felelőssége. A fehér vászon, a kőtömb, a nedves |
| agyag-halom, a tiszta papiros a mindenség együtt, és a félelem és a magány, |
| s az anyagból a művésszel kiválasztott, kiváltott, megváltott mű a mindenség |
|
egyik egésze, szerkezete, jelentése, így célja. A feloldódás és megváltás. |
| A múltról és a teremtés-indulatról szóltam, azzal, hogy a magam életének, |
| milliárd-sejtű cella-várának egy cella-ajtaját nyitottam föl most. Boldoggá |
| teszi és fölemeltté a gyötrődő és fölemelkedni-vágyó embert az a mű, amely |
| az általános anyagból való kiváltódás érdemesültje, amely ezzel a kiválással
|
| hordozza létét és értelmét. Ezek a művek nem vágynak vissza az egy-tömbű |
| anyagba, mert a kiváltódással találták meg helyüket és létezésük okát |
| nehézveretű, talpig-és-koponyáig-beborított-páncélzatú, vastag hajzatokkal, |
| és tajtékosan leomló sörényekkel vágtató életünkben. A művészetnek sokfajta |
| akarata volt már az emberiség történetében. Volt akarata a tajtékzás, a mozgás, |
| és volt akarata a cselekvés is. De volt akarata a mozdulatlanság is, a csönd is, |
| a fölragyogás és a derengés, a titkok mosolya és a szenvedések görcse: |
| néma fuldoklás, vicsorgás és hörgés. Hisz mindennek van lehetősége és indulata. |
| És volt akarata az állapot-meghatározás is. E művekben a lét, de inkább létünk,
|
|
emberi létezésünk, egyszeri voltunk állapotai jelennek meg. Életünk merengése és |
| szigorúsága, csöndre-hajolása jelenik meg itt, a termékenység-állapot, a |
| megtermékenyűltség-állapot, a teremtő kezdet és teremtő akarat csöndje, a |
| fáradtsága, magánya, gondja, gyásza, szerelme magányában ülő ember, |
| a csönd mítoszi, ősvilági és a halál-világi csönd-virágait két bronz-rücskös ujja |
| közt merengve tartó ember, a csönd ragyogó kelyheit és tündöklő szirom- |
| koszorúit tűnődve vigyázó ember. Eredendő állapotok ezek! Mozdulatlan |
| eredendő történések. Ez a titkuk. Ez az értelmük. A nem-dermedt, de állandó |
| állapotok végtelen bizonyossága. Belső csöndje és külső csupaszsága. Önmaguk |
| értelmének bizonyossága, Jelentésük tisztaságának bizonyossága. Világunk |
| tömve van zajjal, gyásszal, robbanással, vijjogással, dübörgéssel, mozgással, |
| hörgéssel, iszony-torzulásokkal, fegyverropogással, szenvedéssel és jajgatással. |
| A művészet, bármilyen indulatú és megjelenési formájú is: cselekvés. Azzal
|
|
cselekszik, hogy van! Nem önmagát cselekedteti, de önmaga a cselekvés. Nem
|
|
hirdet erkölcsöt, mert önmaga az erkölcs. A művésznek, éppen ma, szenvedő és talán |
| végső-elárvulásra-készülő világunkban cselekednie kell. Léteznie és akarnia |
| kell! Lennie kell! Nem fújhatjuk magunk köré a szótlanság véreres, dagadt |
| hártya-buborékát; nem ülhetünk tündöklő, meztelen, boldog Ádám és |
| Évaként világító szappanbuborékban, amely pávatollas kék csészealjú, |
| csipketollas-szőrű, piroslevelű növény virága; nem rémüldözhetünk egymásra- |
| borúlva meztelenűl, tomporunkig-érő üvegharangban a kelepelő-gólyás-hátú, |
| tüskés-sörényű vadkanon; nem táncolhatunk köldöktől-pucérok, medve- |
| mohás, vadkan-bozontú kan-harangütőkkel, köldökig-tajtékzó dühödt |
| ágyékszőrökkel, kékeres-hálózatú földagadt hassal (amelyen áttetszik az |
| önmagába-göngyölt magzat, mint a csikóhal-apa hús-borostyánkő-buborék |
| hasán, fölrepedni-kész teher-teljességén az óriás-lárvaszemű, kristálytrombita- |
| orrlikú, pórusos borostyánkő-liliom-fejű tengericsikó-embrió), derekunktól- |
| óriás-szívbe-nőve, kezünkben piros almákkal, közös szív-fejünkön óriás- |
| bagollyal; nem ülhetünk, édeni ruhátlanok, tüskés piros óriás-gubacsokban, |
| begöndörödött-végű, piros-öves, rubint-dongás rák-torpáncélokban, zöld- |
| kéreg gyöngykagylókban, hímzett kaskákban, pikkely-hímes porcelánfazekakban, |
| repedezett-mázú cserépgömbökben, rákolló-tollú, aranycsengettyű-rojtos, |
| szemfedőharangos, horgolt bársonykalapban; nem úszhatunk óriás kék |
| vadszederbe harapva és kapaszkodva a kék tóban; nem lovagolhatunk, |
| meztelen boldogok, vállunkat-zsírozó hajjal, labdarózsa-emlőinket begöngyölő |
| hajjal, csípőnket és aranyrózsa-tomporunkat behömpölygő sörénnyel kék, |
| fehér, piros, barna, fekete lovakon, kecskéken, vadkanokon, medvéken, |
| tevéken, egyszarvúakon, szarvasokon, üveg-hólyag-sisakba dugott fejjel |
| (amely, mint a vállig-lehúzott, csúcsánál-leforrasztott lámpaüveg, amelynek |
| az emberfej a láng-arany-virága) a pirosfejű madáron, miközben hártya- |
| harangunk, üveg-buborékunk és üveg-kelyheink körűl és fölött nyüzsögnek |
| a jelképi rémek: patkányok, varangyok, halak, sündisznók, lepkék, hüllők, |
| a tóban deréktól-páncélba-öltözött-vaskesztyűs-vitéz: fején-madárcsőrű- |
| páncélsisak-vasderekától-delfin; tüskés-hal-hátsórészű, szőke-hajbozontú, |
| nagymellű kanca: a szirén; a levegőben rovarcsáp-páfrány-szárnyú meztelen |
| férfi, kék-madármellkasú-madárfejű-fácánszárnyú piros oroszlán, |
| szitakötőszárnyú hal, négyszárnyú ember-szitakötő, s néznek merengve az |
| óriás aranybóbitás, piros-fejű, zöld-fejű baglyok, vadkacsák, óriás-csőrű |
| óriás énekesmadarak. Mert Boldogság-kertünket, Édeni-virágoskertünket, |
| (ahol az ánuszokban, vaginákban, orrlikakban és szájakban kék és piros virág, |
| alma, eper, szamóca), üvegharangunkat és buborék-hártyánkat széttöri a vas |
| zaja! Nem ülhetünk a Csönd-anya szivárványhéjú magzatburkában (nyeldesve |
| szőreinket, vizeletünket és magzatvizünket), nem ülhetünk, összegöngyölödött |
| jövendő-embriók, a Némaság-asszony hasában (magzatvízben kiázott, |
| csikóhalgyöngykéreg-körmű, ráncosra-ázott arcunkra hajtogatott kis kezekkel, |
| amelyek, mint az öreg mosónők keze) a megváltó-születésre várva, mert |
| nem tudunk megszületni. Nem is lehetünk, mint a Virágok gyermekei, akik |
| „istent látják egy virágban”, s úgy őgyelegnek virággal a kezükben, virággal |
| a hajukban, a fülük mellé tűzött virággal, a meztelen mellbimbókra ragasztott |
| és a meztelen köldökre ragasztott virággal, virággal-behímzett ruhákban, |
| virággal a fogsoruk között, mint a Virágok gyermekei, akik a bőrükre, |
| mellükre, mellkasukra, hasukra, tomporukra, nyakukra, orrukra, arcukra, |
| homlokukra és halántékukra, kézfejükre és tenyerükre, nemiszervükre virágot |
| festenek, akik élnek virágoskerteket ültetve és kapálgatva, mert a virágok |
| növényi csengettyűszavára és illat-csengettyűire nem fut el iszonyodva a |
| Rettenet és a Bűn, nem párolog el a virágok néma hatalmára. Dolgoznunk |
| kell! Minden vonás, elmondott állapot, ami a csöndet árasztja magából, a |
| csöndre int, a titokra int, a szerkezetre int, a jóságra int, önmagunkra és |
| szégyenünkre int, a szigorúságra int, a fölemelkedésre és kegyelemre int |
| boldogság-üveghártyánál, szerelem-hártyaköpenynél, álom-buborék- |
| harangnál keményebb, tündöklő, áttetsző, tiszta páncél-harangot épít az |
| Emberiség köré, megrettent szívünk köré. És a Költészet-Kristálybuborék, |
| a Tündöklés-Álomüvegharang meg tudja védeni szívünket, Emberiség- |
| érdemünket az örökös haláltól. |
|
| Ha van Jövő! Ha lesz Jövő! Ha lehet Jövő! Mert csak akkor beszélhetünk, |
| csak akkor érdemes beszélnünk a Költészet jövőt-célzó föladatairól. Csak |
| akkor lőhetjük ki énekünk virágzó vesszejét a létünkre-göngyölgő időben |
| előre. Ha lesz kinek és lesz minek? A halál nemcsak múltunk és jövőnk. |
| A halál kérlelhetetlen Jelenünk. Élve is lakjuk tenyésző Csont-birodalmát, |
| fekete Átok-országát. Ott bizsereg, ott mocorog, ott vakaródzik, ott tüsszent, |
| ott ásítozik minden pillanatunkban. Vár a Megmásíthatatlanra, a Beteljesülésre. |
| Vár önmagára. A csontra, a húsra, a belső szervekre, a körömre, a szőrre, a |
| szemgolyókra és az agyvelőre. De én most nem Róla akarok beszélni. Nem |
| Róla: a Személyiségünkre-áhítozóról. A Bennünket-fogai-közt-morzsolóról. |
| Aki majd átharapja létünk öves csonthéját, mint az őskori páncélos-övesállatot |
| a fölpáncélozott-húsú és páncél-csipketaréjú ős-kétéltű, hogy elmeszesedett |
| szívünkön, értelmét-vesztett árva koponyánkon nagy lukakkal repedezik szét |
| kúp-fogsorának harapás-nyoma, a csontlékek, mint a hold fény-gyűrűs kráterei. |
| Mert nem több ez, mint a magányos veszteség! Mint a szép Megmásíthatatlan. |
| A folytatás egyetlen mámora. A még-tovább csont-tüske csillagvégű |
| ostora. A kezdet értelme. De a világ-veszteségről szólok én. A teljes |
| lét-pusztulásról. A Földgolyó-halálról. A soha-többé-nincs-virágzás- |
| Lehetőségről! Fölrajzoltam én üszkös és kormos és parázs-sistergő szavaimmal, |
| véres vérző hajakkal és még-lüktető velővel, bőrhártyás embercsontszilánkokkal |
| és szőrökkel teleragadt szavaimmal a Jövő Rémület-térképét a Jelenre, |
| és fölrajzoltam én a Földgolyó-Halál, a Túlélő Halál, a Terméketlen |
| Halál és a Rosszra-termékeny Halál virágzó vad világát, és |
| a Holnap penész és rothadék-tájait a nappal arany-deszkáira, megfontam |
| döbbenet-mirigyeimből kitóduló szavaimmal (amelyek mint a pók |
| szövőmirigyeiből a lágy fonál-váladék-kötegek a fonószemölcsön át nyomódnak |
| a levegőre, hogy ott megszilárdúljanak), piros-kristály szavaimmal a Világ- |
| Halál-Jövő rézfonal-szobrát, a Megdermedt-Emberiség pókfonál-szobor- |
| kosarát, az Iszonyat-Drótváz-Földgolyót, az Iszonyat-Drótváz-Embert, |
| a Pókháló-Csontváz-Emberiséget, az anyag-nélkülit, a húsnélkülit, az Iszonyat- |
| Drótváz-Létezőket. A Drót-Mindenséget, amelyen az ember-lét cafatjait, |
| a világlét-cafatjait rázza, lengeti tépi a világszél, a forró, a deres, a közönyös, |
| az árva. Jaj, mi értelme a Költészetnek, ha a Föld a tűz és a tüzes kő alá |
| temetkezik? Ha létünk: akaratunk, szerelmünk és irgalmunk a tűz pikkelyei |
| alá temetkezik? Ha eltékozolt értelmünk a láng és a füst és a robbanás |
| mítoszi rózsái alá temetkezik, a Világegyetemet-benövő, a Mindenségbe- |
| dagadó Rózsa alá temetkezik, amelynek gyökere tűz, szára robbanás, véres |
| szirom-salátája láng, tüskéje arkangyal-aranyfog, s levéltetvei a nyálzó, |
| kiszáradó csillagok, galaxis-csomók, kozmikus fény-anyagszigetek. Ha |
| létünket magába-szívja a Világmindenséggé-dagadó Tűz-szemgolyó, |
| amelynek erezete tűz, írisze láng, pupillája halál, szemfeneke az Emberiség |
| vastag vér-gubanca. Ha részei leszünk a Szemnek, de megtagadtatott tőlünk |
| a Látás, mert ez a szemgolyó a Vakság. Mi értelme a Költészetnek, ha izzó |
| hamu rakódik lassan, évszázadokig, szakadva, mint a Pokol havazása, a |
| Bűnhődés tűz-esője az Emberiség halálra-nyitott szemére, a próféták halált- |
| átkozni-vágyó, halálba-tátott, halál-fogsorú, leperzselt-szőrzetű szájára? |
| A költőkére és a megváltóéneket-vágyakozókéra. És ha marad valami, hát |
| mi marad? A kő, a bunkó, az állat-lábszárcsont, a szőr-harang, a köröm- |
| tekercs, a szőrösödés, a makogás, a hullaevés, a gyilkosság, a rablás, a csonka |
| gép-kotyvalékok, a város-kőcsontvázak, a babonák, a dárda, a kőbalta, a huzal- |
| értelmetlenség, a szörny-elszaporodás, az istenek, a kolibri-ember, a medve- |
| asszony, a sün-anya, a krokodílus-isten, a disznó-ős, a kentaur, a szirén, |
| a faun, a szatír, a sellő, az Egyszemű, a nimfa, a najád, a törpe, az óriás, az |
| elvarázsolt béka, a madár-ember, a Hulladémon, boszorkány, Hattyúlány, |
| a Zöldszakállú király, sáska, denevér, rágcsáló, a Sárkánykirály, az |
| Ördögkirály, a Fekete saskirály, a Zöldmadár, a Csodaszarvas, az Aranykacsa, |
| Kígyóbőrű Kámán Sára, Vasorrú-bába, Jufijankó, Planétaisten, Nyárfa-anya, |
| a Fűzfa-apa, a Fügefa-szülő, a Myrrhafa-szülő, Tölgyfa-fiú, a Nyírfa-fiú, |
| a Háromfülű Kék Ló, az Égitestszabadító, a Bólintgató-csontváz, a Tűzkirály, |
| a Lángkirály, Vas Jankó, a Békakirály, a Kígyóvőlegény, a Hableány, a |
| Mennydörgés-isten, az Ördög-fejedelem, a Nyolclábú Szárnyas Paripák, |
| a Világ-Ügyelő-Férfi, a Városi-Fejedelem-Öreg, Babszem Jankó, a |
| Gyöngysíró-leány, a Medvevőlegény, a Madárvőlegény, a Békavőlegény, |
| a Sündisznóvőlegény, a Nagy-Erdőbeli-Öreg, a Barlanglakó-Öreg, az |
| Aranyszakállú-ember, az Állatsógorok, a Halottból-lett-kisgyík: Fanampitoloha, |
| a Kardinális-madár, a Kétlábujjú-Szellemszörnyek, az Álomszellem, a sakál, |
| a hód, a csőrösemlős, a kenguru, a gnú, az esőmadár, a rozmár, Baiame: |
| az esőküldő, Hét-Coboly-Magasságú-Rezes-Vas-manó, a Rézember, a Medvefiú, |
| a Macskafiú, a Tóöreg, a Fehér-kanca-fia, a Viziszellem, az emberbeszédet- |
| értő állatok, a Kutyaorrúak, Egérnővérek, a Viziszörny, a Medvefeleség, |
| a Ködasszony, a Gyermekrabló-Csillag, a Hideg-Idő-Ura, Bátor Vidra, a |
| Tintahalkirály-Tengeriemlős-Ember-Viziszörny, Hüvelyk Matyi, Rókaöreg, |
| a gyík, Madárleány, a Coboly-lélek, a Rozsomák-lélek, a Tigrissé-vált-ember, |
| a Beszélő-teknősbéka, az Erdei-Szellem, a Róka-bíró, Rózsakirálynő, |
| Medvekirályfi, a skorpió, ganajtúróbogár, a Mohalány, az Emberevő-lány, |
| a Gazella-lány, a bagoly, a teve, a dzsinn, sajtán, ifrit, márid, a Szellemlovak, |
| a bülbül, az Elvarázsolt madarak, a Kőember, a Sirálykirály, a Békakirály, az |
| Aranymadár, a Farönk-királyfi, az aranyásó hangyák, a Négy-Kígyó, a majom, |
| az elefánt, a mósuszökör, az Emberfejű Naga-kígyó, a Ravasz nyúl, a |
| Kígyódémon, a Hattyúkirály, a Disznószellem, a Föld Szépe, a Hét-arasz- |
| szakállú-és-három-arasz-termetű, a Jóságos emberevő, Gülbahar: a Rózsa- |
| tavasz, Gülizar: a Rózsa-arc, Gülperi: a Rózsatündér, Tök-tábornok, |
| a Százlábú-leány, a poloska, a tetű, a bolha, a rüh, a Hegyiszellem, a Pók-nő, |
| Béka-nő, az Ember-alakú-szellem, a Kobold, a Táltos-cethal, a Csiga-ember, |
| a Majomisten, a Mézmadár, a sakál, a cerkóf-majom, a pávián, a lajhár, |
| a csimpánz, a hangyászsün, a tatu, a jaguár, a Holtak-ura, a Gyümölcs- |
| fia, Mani: a nyolcfejű, a Szivárványhal-bátyák, a Cápaisten, Vasjankó, |
| Rigócsőr-király, a Szarvas-rénbika-formájú-fejedelemhős, a Csontos- |
| rénbika-formájú-fejedelemhős, az Obi-hattyú-orrú-bálvány-öreg, a Nem- |
| szerencsés-fejedelemhős-fiad-körme-íze-nem-fogja-kerek-kőbálvány-öcsém, |
| az Oimét-nép-embere-habos-szablya-vőnk. Ők majd szétözönlenek a |
| Földgolyón, s az űrben, a Jóslatok, a Mámorok, a Rémek, az Ember-nélkűl- |
| értelmetlenek: az angyalok, ördögök, négyarcú-négyszárnyú Kérubok, |
| a kristály-szárnyúak, a láng-szárnyúak, szeráfok, lelkes állatok, Pirosmalac, |
| Hajnalpelika, az Angyalbárányok, Pancimanci, Zöld király, a Hattyunő, |
| a beszélő koponya, Vas Laci: a papirkerékké-váló, a sárkány: a vaskerékké-váló, |
| a Lidércek anyja, a Jós ökör, a jósló madarak, Hattyú-lovag, a jós méhmagzat, |
| az emberbeszédű állatok, az emberbeszédű madarak, Ribike: a gyíklány, |
| a holló, a Csodásökör, Veresálnok Vitéz, az aranyfogú testvérek, Fordítottfejű |
| János, Vasfejű farkas, a Medvék királya, a Rókák királya, Kalefaktor: a |
| szárnyas ember, Hajnalkötöző királyfi, az állatanyától-származó-fiú, a Griff, |
| Fanyűvő, Vasgyúró, Kőmorzsoló, a hegyesszakállú törpe, a Vénusz madara, |
| a félkutya-félember, Fehérlófia, a Varjak királya, Kutyafejű |
| Hétszünyükapanyányimonyók: a hosszúszakállú kis ördög, a méhmagzatnak- |
| elígért-tündér, Világszép Sárkány Rózsa, Veres juhocska: a juhásztól- |
| megesett, a tehén-fiú, a hét-sing-szakállú-hét-sing-ember, az embertől-teherbe- |
| esett-medve, Hegyhengergető, Messzehajító, Lélekrabló tündér, a háromlábú |
| ló, a rák-ember, az inci-pinci-piripócsi-pöttön, a tehetetlen démon, Kutyaszemű |
| Jankó, Ződ Imre, Növény Ferenc, Csonkatehén fia, az odvas-fában-fekete- |
| bárány-ellette-ember, Kakasel, az őrző-elefántok, a tyúklábú ember, Bai |
| Ülgön, a tizenkétszárnyú ló, az ólomfejű-barát, az arany-cethal, Csillag- |
| kalapáló, a sokfejű-szörny, Háromlelkű, a pelikán, a kutyahal, a tengeri kutya, |
| a véreslábú csikó, a szélbe-dobott-repülő-száraz-rózsa, a csonttal-koponyával- |
| telt-ló, Tórem: a Földre-szent-tűzözönt-lebocsátó, a Szőlőfürt-fiú, az |
| emberbeszédű békák, az aranyfülű szamár, a tűzokádó medve, a tűzökrendező |
| oroszlán, az emberszülő malac, a halfiú, a virágból-született-fiú, Baba-Jaga: |
| a csontlábú, az aranysörényű-tüzesfogú-kutyák, az aranyagyaras Vadkan- |
| király, az alma-apák, a víz-apák, a Liliomleány, Szegfűhajú János, a hiéna, |
| a borz, az óriást-őrző kakas, a koporsót-turkáló-tüzes-ökör, a tüzes vaddisznó, |
| Naperesztő, Zöld dragonyos, Olenburisz király fia, Kékvár-tornyán-forgó- |
| kék-kakas-lány, Félvilág csősze, Éjjelt-nappalt-zsebében-hordó, Bolha-inas, |
| Hangya-huszár, a Csodaszörny, skorpió, Kékszakáll, Lidérckirály, a |
| Medvecár, Halál-ló, a Zöldnadrágú szakács, a Marhahólyag-fejű, a Disznógyomor- |
| fejű, az Ürügyomor-fejű, a Csöcsös-emsehas-fejű, a Kecsketőgy-fejű, a |
| démonok, a halottevő-hűtlen-anyák, a mókus, Hirtelennőtt, Égigérő-nyakú |
| táltos, a vak béka, kétfejű kutya, a tündértörpék, a tündérpók, Isten fehér tevéje, |
| Mongus Pakai: a kőszívű, a gyökér-remete, a faháncs-ember, a tapló-szűz, |
| a gomba-asszony, a csikóhal-király, a tarajosgőte-bálvány, a csíkbogár-démon, |
| a viziló, a tapír, az orrszarvú, a zsiráf, a csillagruhájú sárkány, az ötlábú- |
| háromfejű-táltosparipa, a kis tengeri nyúl, Széltől-fogantatott, Macska- |
| Csinosomdrága, az egér, a Darázs-szúnyog-légy-királyfi, a szövőszéken- |
| katonákat-szövő-asszony, Virágok Vitéze, Sasfészek-fejű, Észak Vén |
| Banyája, a hétfejű menkív, a szélasszonyok, Rothadt-szív: a reves-fa-szívű |
| herceg, a keselyű, Durumó: a pokol királya, a Rubicek-madár, Pestisasszony, |
| Nyomorasszony, Sárgahalál: az elbomlasztó, Zöldhalál: a fölsarjasztó, |
| Sárgalábú-vöröslábú-a-többi-teste-zöldbe-s-veresbe-játszó-Csontváz-ember, |
| a négyszárnyú táltosló, Harkálytündér, Skorpió-boszorkány, Sokagancsú- |
| szarvas: mely-csak-addig-él-míg-szarvai-égig-nem-érnek, Magas-szikla-hollója: |
| mely-csak-addig-él-míg-alatta-a-mélységet-ganéjjal-meg-nem-töltötte, |
| Huszonnégyfogsorú, a Méhek királynéja, a Halak királya, a Madarak királya, |
| a Hangyák királya, a fehér pelikán, a Páva-hajú lány, Teknősbéka-fiú, a leányfejű |
| kígyó, Szalmakirály, a Miki-máki öregember, Harmatból-fogant-kilenc- |
| anyától-született-lány, a bajuszos patkány, a hatlábú jávorszarvas, az |
| angyalmalacok, A Napba-röpítő-fehér-ló-melynek-két-fülében-két-szál-gyertya- |
| ég, Virágok királya, a kalt-bálvány-képű-rénbikák, Páfrányvirág, Lúd- |
| szállta-harminc-embernél-öregebb-bátyák, Fagy-öreg, Felső-Ég-nyugodt- |
| vizében-növekedett-bálványhúsban-dús-fejedelemhős, Húsz-daru-magas- |
| lábíz-bátyák, Kacskaringós-fejű-vöcsök-madár-anyám, Járványvész-fejedelemfi- |
| fürtös-fejedelemhős, Himlő-anya, Halálangyalok, Nyusztos-nép-embere- |
| nyusztprémben-bővelkedő-fejedelemhős, Járvány-anyó, Sok-föld-emberének- |
| insége-fejedelemhős, Hideglelés-leány, Nátha-anyó, Kanyaró-apó, Takony-apó, |
| Kelés-apó, a fénylő-hátú-teknős, a kolibrimenyasszony, a fóka, Bakuraó- |
| madár, a bálnaevő poloska, a nyérc, a Világteremtő Varjú, Isi: az Uaku- |
| gyümölcs-fia, az Égből szállt-asszony, a félig-hús-félig-fa-testű, az alligátor, |
| az emu, a kristályból-lett-hattyúk, az opossum, Mullinga, Baiame: a |
| virágküldő, Bibiolona: a Nagy Állat, a kőbéka-lányok, Mooroonu-mil-da: |
| a szemnélküli-az-orrlikain-keresztül-látó, a Boogoo-doo-ga-da: az esőmadár, |
| a krokodíl, Ooboon: a kéknyelvű gyík, fölűl-ember-alul-kristályszikla-istenek, |
| Bun-yun Bun-yun: az árvizi béka, Maya-Mayi: a hét kristályruhájú nővér, |
| Ég-leány-széltől-víztől-teherbe-esett-Vízanya-akinek-térdén-egy-kacsa- |
| fészket-rakott-s-abban-hat-aranytojást-és-egy-vastojást-tojt-ott-kotlott-költött- |
| a-ruca-amíg-a-Vízanya-térde-mint-izzó-szén-térdén-rándít-s-a-tojások-a |
| tengertajtékba-hullanak-cserepekre-törve-tojás-alsó-fele-lesz-föld-tojás-felső- |
| fele-lesz-ég-sárgája-felső-fele-lesz-nap-fehérje-felső-fele-lesz-hold-tojástarkája- |
| lesz-csillag-feketéje-felhő, a madár-hüllő-párzás, a pikkely-toll-szerelem, |
| a rovar-emlős-bagzás, a szárnyas amphibiák, az ezerszemű, négyezerlábú, |
| húszezer-orrlikú, negyvenezer-ujjú, húszezer-fülű, tízezer-farkú, nyolcszázezer- |
| karmú reptiliák, a zsákállatok, húsevővirágok, pókok, rákok, polipok, csigák, |
| medúzák, férgek, elhízott delfinek, halak, bálnák, cetek, virág-erjedések, |
| növény-tajtékzások, rózsa-dühöngések, porzó-háborúk, bibe-forradalmak, |
| vagina-tébolyok, ágyékszőr-erjedések, fallosz-őrjöngések, emlő-csecs-milliárd- |
| bugyborékolások, rovarcsáp-páfrányerdők, szemgolyó-szemkristály-trillió- |
| rügyezések, világuralkodó városnagy Rovar-Atyaistenek, Bogár-Szűzmáriák. |
| Ez lehet Jelenünk. És ez lehet Holnapunk. Jövőnk. A Költészetnek értelme |
| akkor van csak, ha van Jövő. De ez a jövő a Költészet halála. Az elvadúlt, |
| lét-alatti lét fölfalja nemcsak a Költészetet, de a Költészet spermáit is, mint |
| az önhitt és gőgös és zsarnok népmese-sárkány az Ország lányait, a Vizet, |
| a Napot, a Holdat, a Csillagokat. És jöve a Sötétség. A korhadás, a rothadás, |
| a penész, a moha, a dér, a világganéj. Ez lesz-e létünk sorsa? Ez lesz-e a |
| Költészet jövője? Győz-e a tűz, és a tűz után a penész? És dagad-e új szellem- |
| embrió a pusztulásból? Megtermékenyűl-e a Föld új szerelmes-nemzésben? |
| A költészet tárgya: a lét. A költészet értelme: az ember. De milyen ember? |
| Nem a Maradék-ember! De a Vágyakozó-ember, a Kiválni-akaró-ember, a |
| Szeretetsóvárgó-ember, a Halállal-társalkodó-ember. Ember nélkűl |
| fölösleges a Költészet. Ember nélkül a Költészet: puszta kő, szürke pala, |
| pórusos kőzet, amelybe belenyomódtak a lét csipkés, sejtes és eres szavai, |
| életünk csontvázai és szerelmes rajzai. Ember nélkül a Költészet: bűn, téboly, |
| a magány üresség-háza, mint a kürtős-darazsak fészke, amely sár-kürtjeivel, |
| sár-zsebeivel, sár-kéményeivel, sár-zacskóival, sár-zsákjaival, sár-trombitáival, |
| sár-erszényeivel, sár-bélrendszerével, sár-hólyagcsöveivel, sár-barlangjaival, |
| sár-celláival, sár-tülkeivel, sár-korallbokrával és sárkancsó-csokraival, |
| sárkehely-csomóival, sár-serlegrózsáival, mint egy omladékony, barna-héjjal- |
| vedlő-gyökerű löszfalra tapasztott ezersejtű sár-virág: értelmetlen, |
| terméketlen, céltalan és illattalan. Szagtalan iszap-és-darázsnyál-keverék-rózsa. |
| Mi hát a dolgunk: a Jelenkor költőinek? Egy költőnek sincs hatalma arra, |
| hogy elhallgattassa az átkozott fegyvereket. Hogy mint Sztravinszkij opera- |
| hőse az ördögöt a földbe: visszakártyázza a fegyverré-kovácsolt-érceket a |
| földbe: érc-kristályrózsának, érctüdőnek, ércembriónak, érc-daganatnak. Egy |
| költőnek sincs hatalma arra, hogy mint áttörhetetlen és átéghetetlen kristály- |
| redőnyt az Iszonyat-Jövő előtt lehúzza az Időt, így védve az élet jelenét a |
| lángtól és a hamvadástól. Egy költőnek sincs reménye arra, hogy Jézus hatalmával |
| megmilliózza kis kenyerét és kőhártya-pikkelyű halát: hogy szétosztván |
| juttasson minden éhezőnek, gyermeknek, öregnek. Egy költőnek sincs hatalma |
| arra, hogy szája prófétatüzével elolvassza, mint jégcsokrot, jégvirágkoszorút: |
| a bűnözést, a hatalmi tébolyt, az elnyomást, a koncentrációs táborokat, a |
| szexuál-banditizmust, az önámítást, a szesz-mámorba-menekülést, a drog- |
| mámorba-menekülést, a könyvégetést és könyvbezúzást, a fajgyűlöletet, a |
| kizsákmányolást, az ember és a költészet szép szabadságának hisztérikus |
| gyűlöletét, és mind a fölsorolhatatlanúl-többieket. Mi hát a lehetősége nemcsak |
| a Jelenkor költőjének, de a Költészetnek általában? Mi a lehetősége és |
| kötelessége? Hogy éljen hitével és reményével! Mert ez a hatalma! A |
| Költészetben nincs kivételezettség. Kivételezett tárgy, kivételezett forma, |
| kivételezett indulat, kivételezett kifejezésmód. A Költészet mintája a Mindenség. |
| De a Költészet dolga nem a Mindenség utánzása, hanem azonos-rangú |
| Mindenség teremtése. Így a jövő megtervezése. Az ember, bár a természet |
| akarata ő is, azzal több, mint a természet, hogy ítél, dönt, dacol, lemond, |
| kimond és vállal. Megteszi ezt napjaink Költészete? A Költészetnek őriznie kell |
| önnön szabadságát: a szó, a nyelv, a kimondás, az ítélet, a konokság szabadságát. |
| A tisztaságét. Az aggódás szabadságát. Őrizkednie kell a Megtévesztőktől, |
| Beleszólóktól, Hamisaktól, Júdáspénzt-adóktól! Megteszi ezt napjaink |
| Költészete? Ne a kora határozza meg Költőjét, de a költő határozza meg korát: |
| építse meg a lét gyémánt-szerkezetét, s fonja be, borítsa be világ-álmú, világ- |
| értelmű fogalmaival és szavaival. Mert az előbbi: gyöngeség, esetlegesség, |
| esettség, lemondás, árvaság. De az utóbbi: tiszta akarat és törvényerejű |
| teremtés. A jelen legjobb és legszebb erővonalainak összefogása, és szikrázó |
| gyémántfonalainak tündöklet-katedrálissá-fonása. Éneklő Tűzfonadék- |
| templom. A Jövő Háza. Hisz a Költészetnek nincs múltja. A Költészet a |
| mindíg-jelen! Múltja csak a költészettörténetnek van. És a tér-idő- |
| teremtményeknek. A Költészetnek csak jelene van és jövő-reménye. Hite. |
| Hite, hogy az ember nem adja föl önmagát. Hite, hogy az Emberiség nem adja |
| föl önmagát. Hite, hogy szavára testvér-szavakkal felel a lét. Hite, hogy |
| egyszer föloldódik világegyetem-magánya. Hogy egyszer találkozni fog |
| világegyetem-testvéreivel. A Költőnek hite van és reménye. Hogy szavai a |
| jövőre-írt tűzkacskaringó-époszok. Hogy nem pusztul el ostobán és reménytelenűl |
| a Föld, hogy zöld penész-gombócként keringjen majd céltalan Tűzanyja körűl, |
| makogva, hörögve, sikoltozva, vinnyogva, cincogva, ugatva, reszelve, cirpelve, |
| károgva, víjjogva, nyihogva, bőgve, zizegve, cuppogva, csattogva és kopogva. |
| Hite, hogy nem pusztul el iszonyú tűz-szerelemben a Földgolyó, s lesz a |
| világűrbe-lógó-hajú füst-gyapjú-hulla-ősanya, megkövesedett sárkánytojás, |
| amelyben ott ülnek évmilliárdokig a kő-sárkánygyík-embriók; megkövesedett |
| sárkány-anyaméh, amelyben kő-sárkánytojások fürtjei, óriás kő-szőlőfürtök, |
| s a kő-szőlőszemekben emberkezű, csikószemű, kő-orrlikú, kő-fülkagylós, |
| kőpajzs-tarajsörényes, kő-körmű kősárkánycsecsemőmagok eres, kő- |
| szemgolyós halmazai várnak a soha-föl-nem-támadásra. A jövendőnek-szánt |
| Emberiség! Hite, hogy nem hal meg az Értelem, az ember legszebb reménye, |
| a költő legtisztább szerelme, hite, hogy nem pusztul el, nem hal ki Atomtigris- |
| lánghörgésben az a nép, amelyből vétetett, az a nagy-álmú és nagy- |
| szenvedésű nép, amelyből szólnia kiválasztatott, hite, hogy nem szárad el a |
| Ringyó-robbanás világpusztító-csókjaitól az a nyelv, amelyen szólnia rendeltetett, |
|
A halott
| A homlok: viasz-narancshéj; |
| a szemhéj: zöld bogárpáncél, |
| piros-csíkos, rücskös, sárga |
| bogár páncél-fedőszárnya, |
| forrt pórusos kagyló szárnya, |
| kő-bordák, kő-vályuk fehér |
| kőfodrán kő-csipkeszegély, |
| kőpettyek, kőpontok sárga |
| gömbláncként megkövesedve; |
| kőcsipke-bürökcsontvázak. |
| fekvő viaszkürt, kő-halott, |
| szőrös-öblű kőhólyag-láng, |
| fagyott, kőeres gömblángok |
| fehér viaszpillér-csönddel |
| megosztott iker-félgömbje. |
| zöld erecskék sejtfonata, |
| mint rézdrótból font virágok, |
| viaszba-szőtt csontváz-lángok, |
| csontvázembriók, drótbokrok, |
| viaszban-ülő drótszobrok. |
| S a titkos viasz-odukban, |
| fényes viasz-barlangokban, |
| fénytelen kőláng-likakban |
| az orrlik-csöndbe merülnek, |
| rubint-csigolyákból épűlt |
| zöld csöndjéből kandikálnak |
| a rákbajusz-kristályágak, |
| a piros orrlik-szőrszálak. |
| S a kék szőrszál-árnyak alatt |
| a nyelv, s a torok virága. |
| S lejjebb az áll, mint kő-gomba |
| a gyertya kék fény-szívétől, |
| a mécses láng-lüktetéstől. |
| sárga kristálykürt-reménye |
| a szőrös, zöld nyakbőr alatt |
| ásványlángot küldve dagad. |
| S lejjebb az összefont kezek, |
| zöld kígyók megfagyott harca, |
| pikkely, szőr, köröm, erezet |
| viasz-vályuk, viasz-ráncok, |
| viasz-sejtek, viasz-lécek, |
| szőrös kék viaszcsatornák, |
| könnyű madárcsontváz-bordák, |
| egymásba-font szenvedése. |
| kezek: őshattyú-csontvázak, |
| kezek: ősgyíkharcok szobra, |
| megkövesedett gyíkcsorda, |
| kezek: görcsbe-tekert ujjak, |
| szőrös, eres, pikkelyes vak, |
| nagykarmú fehér ujjhegyek, |
| saskörmű kék pikkely-csövek, |
| csillaghúsba vésett karmok, |
| fehér mindenség-gyökerek, |
| csillag-csecset fogó kezek, |
| kék-csíkos, zöld-csíkos kezek, |
| szőrös őspáfrány-levelek, |
| csontváz-kézre gyűrten rásűlt |
| átderengő viasz-kesztyűk, |
| mindíg-játszó, mindíg-mozgó |
| ujjak, bütykök, ráncok, izek, |
| rózsarecepajzs-ujjhegyek, |
| szőrös rózsaláng-őskapuk, |
| meg-nem-áldott istenségek, |
| kőpikkelykesztyű-virágok, |
| bűnre-fagyott rózsalángok, |
| egymásra-dűlt márvány-szüzek, |
| kő-Máriák, kő-Krisztusok, |
| kő-keresztek, kő-kaktuszok, |
| kő-babérfák, kő-szigonyok, |
| kezek: márvány-kriptaszobrok, |
| márvány-szakállas királyok, |
| márvány-szűzön márvány-ráncok, |
| kezek, illatos vak ujjak, |
| halál-szagú kő-félholdak, |
| páfránycsipke kő-halálban, |
| kőcsipketoll-lepkecsápok, |
| buborékos, pettyes kőben, |
| kezek, kezek, sárga kezek, |
| ott csillognak a szőrszálak |
| közt, mint kristály-bogárhátak, |
| kezek, kezek, sárga kezek, |
| váltsatok meg a haláltól, |
| a bűnbe-rothasztó lángtól, |
| szívem köré gyökér-háznak |
| fojtsátok a Fojtó Angyalt, |
| holtan-párzó két kőtoll-rák, |
| nagyszőrű tarisznyarákok, |
| szőrös sárga kristálypókok, |
| szőrös kristályszita-zsákok, |
| egymásra-hullt vak kő-zászlók, |
| gyöngyházcsillagfürt-polipok, |
| ó, ti bűntelen megváltók, |
| mohos szobor-roggyanások, |
| ahogy egymásra rárogytok, |
| ó, ti meg-sose-váltottak, |
| ó, ti földbe-rohasztottak, |
| ó, ti csonttá-kopaszodók, |
| ahogy görcsösen kapartok, |
| s az őskristály-szemgolyóból |
| bőrötökre hull a foszfor, |
| hull a mindenség szent fénye |
| körömre, holt véredényre, |
| az ujjak közt kristálytollak, |
| kristálycsipke-páfrány-holdak |
| Kezek, meg-nem-rothadottak, |
| az ős-kristályba fagyottak, |
| kezek, karmok, viasz-lángok, |
| kő-szavak, értem-kiáltók, |
| mentsetek meg a haláltól, |
| kő-karmú kristálygyökerek, |
| szólni már nem tudó kezek, |
| ne rántsatok le a földbe, |
| szőrös rózsaláng-villámok, |
| görcs-pikkelyes ujjatokból, |
| kristálytűzzel szúrva lángol |
| S lejjebb, ahogy őt idézem, |
| cérna-csipke égbolt alatt, |
| cérna-csillagok, virágok, |
| fagyott, könnyű lobogása, |
| alatt a test láthatatlan, |
| a hús, az elmondhatatlan, |
| a húsban a tiszta romlás, |
| a testben a nehéz bomlás, |
| a szívben, májban, vesében |
| kék gáz-habzás, víz a vérben, |
| a sejtekben könnyű züllés, |
| a nemzőszerv, az ágyékszőr |
| viaszból, habos kék csöndből, |
| a combok, térdek, lábszárak |
| szőrös márvány-virágszárak, |
| aranykristály-zsákállatok, |
| mintha tíz gyertya lobogna |
| láng-koponyákkal ropogva, |
| márvány-sírokra ragasztva, |
| Krisztus-fejekre tapasztva |
| gyertyák öreg sírköveken, |
| gyertyák véres feszületen, |
|
| Aztán egyszercsak kivittek, |
| a kristálykönny-levegőben, |
| ott lebegtél, föld a földön, |
| ott lebegtél, csont a könnyön, |
| izzó kristálytű-börtönben, |
| örök kristályrács-ketrecben, |
| szikrázó kristály-kehelyben, |
| te teremtés, te teljesség, |
| te gyalázat, szőrös átok, |
| te virágzó csontváz-titok, |
| te kristály-titkú vigyorgás, |
| te szememre-száradt vércsepp, |
| te a feszületnél könnyebb, |
| te kegyetlen közönyösség, |
| irgalmatlan kényszerűség, |
| te rothadni-kezdő csillag, |
| te, a földbe-nyíló ablak, |
| kan-rózsatűz, szörnyű kezdet, |
| alvadt-vérből épűlt végzet, |
| agyag-csődör, te szétomló, |
| gyökérrel-beszőtt táltosló, |
| légy hát kegyetlenebb hozzánk, |
| légy hát kegyelmesebb hozzám, |
| rothadásod szabadítsd rám, |
| csontjaiddal üss meg engem, |
| haboddal itasd föl könnyem, |
| föld-szájaddal harapdálj csak, |
| egyszer majd visszaharaplak, |
| karcsontjaid széjjelverem, |
| fogammal csontodat őrlöm, |
| ujjcsontjaid, csigolyáid, |
| csontra-száradt szempilláid; |
| az lesz ám a harc a földben, |
| magadat ne add meg könnyen, |
| az lesz a vívás a földben, |
| két csont-csődör, két csontváz-kan |
| vív a forró föld-tajtékban, |
| csontváz-kakasokként állunk, |
| egymásnak csonttal kiáltunk, |
| egymást ütjük csont-csövekkel, |
| egymást fojtjuk csont-kezekkel, |
| föld-húsú gyökér-kentaurok, |
| földdel-tömött gyökér-szobrok |
| harapjuk egymást forogva, |
| fojtjuk egymást tántorogva, |
| tépi gyökér-kéz a szemet, |
| gyökér-száj a gyökér-szügyet, |
| fojtja gyökér a gyökeret, |
| harapja a csont a földet, |
| harapja a föld a csontot, |
| harapja a csont a csontot! |
| két vicsorgó gyökér-medve, |
| két gyökér-csődör forogva, |
| két gyökér-kan vicsorogva, |
| két gyökér-hím fenekedve, |
| gyökér-sólymok, gyökér-sasok, |
| kegyetlen gyökér-kakasok, |
| marja egymást két gyökér-bús |
| gyökér-király, gyökér-koldus, |
| zsíros föld-örvényt kavarva |
| gyökér-polipok, csont-vadak, |
| csontváz-cápák, csontváz-halak, |
| szikrázó csontváz-madarak, |
| két vak csontváz-krokodílus, |
| két csontváz-orrszarvú-koldus, |
| forgó csontváz-denevérek, |
| őrjöngő csontváz-remények, |
| s habzik a föld, buborékzik, |
| fekete lángokkal fénylik, |
| sárga tajtékkal örvénylik, |
| vad tajtékcsóvákkal izzik, |
| kemény buborék-csokrokkal, |
| gomolygó földhab-sörénnyel, |
| gyökércsipke-lángörvénnyel. |
| Amíg engem le nem győztél, |
| amíg le nem győztelek én, |
| csontod össze nem töröm én, |
| nem lehetsz te addig boldog, |
| nem leszek én addig boldog! |
|
| Aztán földbe eresztettek, |
| aztán földdel betemettek, |
| földdel, virággal, esővel, |
| esővel, virággal, földdel, |
| az űrben szörnyek lebegtek, |
| hullt az eső kristály-ráccsal, |
| kristálycsipke-tántorgással, |
| kristályszita-lobogással, |
| szólt a rezes-banda gyásszal, |
| dühödt ősangyal-zúgással, |
| vak őskan-sárkány-hörgéssel, |
| tele volt az esőkristály, |
| réz-hangokkal, réz-lángokkal, |
| szörnyekkel és angyalokkal, |
| gyémánt-sziszegés tavakkal, |
| pettyes halál-csődörökkel, |
| lángoló kristálykürtökkel, |
| földnek-fordított kelyhekkel, |
| szikrázó gyémánt-betükkel, |
| lepkeszárnyú varangyokkal, |
| asszony-mellű ősgyíkokkal, |
| szűzlány-arcú madarakkal, |
| harccal, halál-lebegéssel. |
|
| Aztán, ahogy szótlan álltam |
| az esőben, csak én láttam, |
| csak én láttam, ahogy roppant |
| rengéssel a sír megmoccant, |
| a föld feltúródott lassan, |
| mintha vakond mozogna ott, |
| s apám halál-kristály lába |
| lángolt a földből kiállva, |
| mint kőpikkely-gyík-kő-orra, |
| mint varánusz-gyík zöld feje, |
| földhab-rózsa vakondtúrás, |
| nőtt a sír, nőtt apám lába, |
| ki a földből, a halál-zöld, |
| zöld kristály-fák, kristály-ágak, |
| nőttek a hatalmas talpak, |
| sírkő-karmok, kő-hatalmak, |
| mint óriás zöld kalászok, |
| mint szfinx kő-hernyó lábai, |
| szőrösen, bőrpikkelyesen, |
| bütykösen és tyúkszemesen, |
| érkristálycsillag-bütykösen, |
| sárga kristályláng-fényesen, |
| a világ-tengelybe fagyott |
| a szent tisztítótűz felé, |
| szőrkristálycsillag-őslángok, |
| szőrös húskristály-őságak, |
| a borostyánléc-pajzsgömbök, |
| rece-vályuk, bütykök, izek, |
| nőttek, mint lángoló kések, |
| ki a földből, a fűzöldek, |
| lassan, mint a csiga szarva, |
| nőtt a roppant kocsonya-fa, |
| nőttek a roppant kéz-ujjak, |
| nőttek föl az űrbe gyorsan, |
| sejtek, ráncok, árkok, szőrök, |
| pórusok, kőkagyló-körmök, |
| köröm-felhők, köröm-holdak |
| foszfor-sarlókkal lángoltak, |
| nőtt a zöld-pórusos testű |
| óriás két kristály-kesztyű, |
| nőtt magát dagasztva, ontva, |
| nőttek a csigaszarv-tőgyek, |
| a kék mindenség-lángokba, |
| s nehéz kék halál-gyökerek |
| kristálykézen kristály-erek: |
| lángtalan szőrös gyökerek; |
| majd az arc, a halál-gyémánt |
| merült föl a földből némán, |
| buggyan föl kőszárny-uszonnyal, |
| s nőtt a koponya, a sárga, |
| fülei, mint szőrös, száradt |
| kristálybarlanggá dagadtak, |
| iker-gyémántkürtök lángja |
| kristály-félbuborék cimpák |
| csöndjéből lövellt a kék láng, |
| fekete szőrpáfrány-felhők |
| s a szemgolyók földagadva, |
| mint két izzó kristály-alma, |
| aranypettyes, rézvirágos, |
| roppant kocsonya-tojások, |
| roppant kocsonyagömb-lángok |
| csillag-vért lüktetve szívtak; |
| aztán a törzs, a kristály-kan, |
| fújódott a földből gyorsan |
| iszonyú kristály-tagokkal, |
| karokkal és lábszárakkal, |
| hatalmas kristálylapokkal, |
| fénylő kristály-tojásokkal, |
| dagadt, mint kristálybuborék, |
| lángoló kristály-ágyékkal, |
| lángoló kristály-fallosszal, |
| roppant kristály-nemzőtesttel, |
| roppant kristálygömb-térdekkel |
| dagadt, fúvódott ragyogva, |
| apám teste, a tűz-tiszta, |
| fallosza, mint űrbe-mászó |
| iszonyú zöld kristályhernyó, |
| kristálygyűrődéssel lökve |
| ágyékszőre, mint iszonyú, |
| szőrhabbal az űrbe dagadt, |
| a világtűz-csöndbe ragadt, |
| s ősrostjai közt hemzsegtek |
| nagy sárga kristály-sündisznó, |
| magát fölfújva úgy dagadt, |
| mint a mélytengeri halak, |
| nőtt a holttest-őspillanat, |
| mint gyémántbuborék dagadt, |
| mint roppant kristálybuborék: |
| halhatatlan kristálytüzét |
| lövellve dagadt szét húsa, |
| könnyű fényporrá lazúlva, |
| már mi is testében voltunk, |
| kristály-húsában ragyogtunk, |
| nőtt a holttest-ősküldetés, |
| tűzpettyhalmazok, bóbiták, |
| láng-szigetek, fény-örvények, |
| naprendszer-kígyócsontvázak |
| lobogtak, ragyogtak kéken |
| a halálmindenség-törzsben, |
| tartályok, halmazok, dolgok, |
| anyag-rögök, anyag-pontok, |
| csillaghalmazok, ősködök, |
| anyag-szigetek, tűzkörök, |
| gáz-örvények, gáz-csillagok, |
| kék-sörényű csillagrajok, |
| tér-részek és végtelenek, |
| napcsillagok, ágyék-fények, |
| boldog anyag-szövevények, |
| pontok, gyűrűk, övek, mezők, |
| benne ragyognak a lények: |
| lángok, halálok, remények, |
| Ősgömbbe-zárt végtelenség, |
| a fölburjánzás, kihordás, |
| anyagpont-szövetség-láza, |
| a láng, a tűz, igen és nem, |
| mindenséggé nőtt apámban, |
| ott a mindenség-burokban, |
| benne hitünk és reményünk, |
| benne tántorgunk és égünk, |
| benne lobog minden csillag, |
| a megváltott mindenségben, |
|
|
Az elhagyott ház
| Köd, sirályok, köd, tél, isten |
| göngyölgő csipke-csóvákban, |
| az örök kristály-barlangból, |
| az elmondhatatlan üstből, |
| kihömpölygő csipke-lázban |
| A fehér gomolygó gyászban |
| mindenütt az elmúlás van, |
| mindenütt a nincs csontváza, |
| a csont szőrös csipkeháza, |
| mindenütt a semmi csontja, |
| a köd csipkepáfrány-lombja, |
| a csont csipke-csillag váza, |
| hús-csillagok kő-csontváza, |
| az udvar köddel behintve, |
| a kertben a krumpliszárak, |
| üvegpórusok, csont-szárnyak, |
| maradék zöld csipketollak, |
| üvegrostok, kristály-holdak, |
| rothadt virágrongy-koponyák, |
| fagyott virágarc-kocsonyák, |
| szőrös üvegrács-halottak, |
| zöld-kocsonya répa-tollak, |
| kő-embriós mályva-szűzek, |
| növényrece-szobor szívek, |
| pikkely-szobor növény-kövek, |
| pikkelycsipkeernyő-szobrok, |
| kérgek, gyökerek, és rostok, |
| héjak, növénypernyék, háncsok, |
| szőrrózsa-üst kőbógáncsok, |
| kő-eres kőhártya-csengők, |
| hártyakoponya-foszlányok, |
| eres hártya-szobor hősök, |
| törpék, púposak és csorbák, |
| döglött növényzománc-csordák, |
| hártya-csecsű szőr-asszonyok, |
| kristálypórus-háló holtak, |
| eres kőhólyagfürt-lények, |
| rothadt kőhártya-szegények, |
| szőrös kőszivacshab-kesztyűk, |
| dérrel szikrázik hab-testük, |
| kék kőpórus-zsák-csöcs hősök, |
| pórusokban gyémánt-szőrök, |
| szívárognak, szőrhab-rózsák |
| csontváz-vállán rothadt szőr-láng, |
| mindenütt rothadt növény-láng, |
| vak növénykocsonya-hullák, |
| fehér szőr-szobrok, rost-rémek, |
| fekete drótcsipke-szörnyek |
| mindenütt szőrös gomolygás, |
| mindenütt csontváz-vicsorgás, |
| mindenütt rozsda-merengés, |
| mindenütt drótszobor-horda |
| ködfoszlányokba csavarva, |
| mindenütt drótháló-holtak, |
| köd-szemfedőbe-csavartak, |
| dróthálókürt-orrlikakban, |
| dróthálócsipke-szájakban, |
| drótcsipkekagyló-fülekben |
| vattacsomók, laza füstök, |
| köd-pamacsok, deres szőrök, |
| fehér szőrpáfránybóbiták, |
| csontváz-gyökérszobor-rabok |
| orrlikában szőrcsillagok, |
| szikrázó nagy szőrcsillagok. |
|
| Köd, köd, köd, köd, isten füstje, |
| tántorognak a zöld lécek, |
| zöld moha-hüvelybe húzott |
| rosttá-rohadt zöld léccsúcsok, |
| a rozsdás ácsszögek kéken |
| kereszt-eres vascsillagok |
| mintha csupa Krisztus-lába |
| s folyna vére a köldökre, |
| az ágyékszőr rostos sárga |
| gyökérszív-szőrpamacsára. |
| kristályalma-légyszemeit: |
| ragasztott szőrös és sárga |
| szemét, a két gyémánt-almát, |
| sokszögűre csiszolt halmát, |
| a kristálypikkely-magányból: |
| s fúj, hörög, köp, ködöt, füstöt, |
| mint gőzt a fortyogó üstök, |
|
| Anyám áll, és nem is tudja |
| köd a ködöt hogy harapja, |
| átkot, gőzt, káromlást, füstöt; |
| harkály, cinke tűz felé tör |
| sír a sátán, jajgat, hörög, |
| kék kocsonya-könnye csöpög, |
| Anyám áll, és nem is hallja |
| mit hoz a kút átok-habja, |
| isten szája mért füstölög. |
| áll a ködben köd-ruhában, |
| mint menyasszonyi fátyolba, |
| mint csipkeláng-szemfedőbe, |
| roppant titok-szívverések; |
| vak isten-orrlika füstben |
|
| a gomolygó csipke-füstben |
| testén köd-rongyok, köd-habok, |
| mirigy-ragyás bőre gőzöl, |
| az iszonyú mirigy-harang, |
| ül szemhéját nyitva, csukva, |
| mint óriás mirigy-Buddha, |
| ül puhán, lazán, kövéren, |
| ül a széttottyadt kövér hús: |
| varangy-Willendorfi Vénusz, |
| két lába közt a földig nő, |
| szétterpedt mirigy-lepedék, |
| ül a kövér varangy-kurva, |
| szétterpedt combokkal, szótlan, |
| nagyobb, mint a vén szederfa, |
| nagyobb, mint a templom tornya, |
| eres, bütykös babhüvelyek, |
| száraz, szeplős bőr-csillaga, |
| reng mirigyhólyag-pocakja, |
| reng alsóállkapocs-zsákja, |
| zöld-szeplős petyhűdt tokája, |
| mellső lábai, mint konok, |
| ragyás kocsonya-oszlopok, |
| zöld-pettyes bőrgyűrődések, |
| fölfújt mirigyzsák-rengések, |
| gyűrten, ráncosan, pettyesen |
| lobog, mirigy-pikkelyesen, |
| mint a kakas bőr-szakálla, |
| ős-csigolyacsipke-lánccal, |
| mirigycsillaggal, zománccal, |
| füstölög a mirigycsillag, |
| a mirigyrózsa csók-ablak, |
| a csücsörgő bőr-rózsa fej, |
| az ősmirigycsillag-kehely; |
| varangy, a bűn mirigy-üstje, |
| ősvarangy, a mirigy-szeplős, |
| ül a varangy-Vénusz lomha |
| ül a ködben, fehér gyászban, |
| őscsipkecsönd-gomolygásban, |
| fölvágott kocsonya-kancsó, |
| ül a varangydög-táltosló, |
| az ősasszony-mirigykorsó, |
| gyöngyház-csigahéj fülei, |
| hasadt mirigy-mosolygása, |
| kocsonya-szalaggal szegve, |
| pórus-láncokkal pettyezve. |
|
| S kocsonya-barlang szájából, |
| sárosan, szótlan, könnyesen, |
| nyögve, könnyezve, dúdolva, |
| mintha a sírból kimászna, |
| arcán sárcsomók, sárpöttyök, |
| kezén fekete sár-kesztyű, |
| mászik sírva a sár-testű, |
| mintha más dolga se volna, |
| köpködve a sarat, nyálat, |
| ott a varangy-szájperemen, |
| arcán sárból nehéz álarc, |
| szempilláin, nagy körmein, |
| pikkelykesztyű-ujjhegyein, |
| sárgolyók, sár-kesztyűujjak, |
| homlokán hideg sár-tollak, |
| szemöldökén sár-százlábú, |
| fülében sár-rák, sár-bajszú, |
| fogain olvadt sárpöttyök, |
| szívárgó sárcsillag-szőrök, |
| sáros kézzel, sáros hajjal, |
| sár-sírással, sár-sóhajjal, |
| könnyes arcát sárba mártja, |
| ahogy dúdolgat ott mászva, |
| a föld sarában, könnyében, |
| a nem-várt megváltás felé, |
| mirigy-bőrbe kapaszkodva, |
| vékony sárkesztyűs kezeit, |
| s ott imbolyog könnyű, vékony |
| a kék mirigykancsó-szirmon, |
| s az egyik varangy-orrlikból, |
| a füstölgő porc-kancsóból |
| egy koporsót húz ki lassan, |
| s a másik varangy-orrlikból, |
| nagy szemfedőt húz ki lassan |
| a varangyszáj-mirigyholdra, |
| mintha nem volna más dolga, |
| mintha más dolga nem volna |
| meg ne fázzon, ne köhögjön, |
| többé vért sohase köpjön, |
| s ott integet, ott vezényel, |
| két nagy sárkesztyűs kezével, |
| mint egy deszka-űrhajóban, |
| mint sárgolyós kék szőrküllők, |
| sárgolyó-rojtú szőr-csengők, |
| s vezényel pislogva, sírva |
| sár-szempilláit lehunyja, |
|
| Mert az őskocsonya-zsákban, |
| zene szól, vad réz-hangszerek |
| attól reng a varangy hája, |
| zöld-pettyes mirigy-tokája, |
| Mert a forró mirigyzsákban, |
| a forró mirigy-kehelyben, |
| réz-rikkantással vidáman, |
| tapsolva rézlap-tenyérrel, |
| rézfúvók, kürtök, trombiták |
| sírják, jaj de szép a világ, |
| mondják, de bolond a világ, |
| de gyönyörű, de förtelmes, |
| de kegyetlenűl kegyelmes, |
| iszonyatos csontváz-örvény, |
| irgalmatlan gyászú törvény, |
| gyönyörű kristály-közösség, |
| rothadt-rózsa-kanszűzesség, |
| szörnyek, dolgok, jelek árva |
| a csönd szívéből kivetve, |
|
| kristályküllőin a szemölcs, |
| lobogva, könnyen vezényel |
| sárkesztyűs vékony kezével, |
| sír, vezényel, rikkant, köhög; |
| s a varangy-száj csak füstölög. |
| Sír a varangy, a mirigy-bak, |
| könnyei: fröccsös-poharak, |
| könnyei: elrothadt tüdők, |
| könnyei: szőrös csecsemők, |
| könnyei: földagadt májak, |
| könnyei: fölpüffedt lábak, |
| könnyei: kristályszőr-kezek, |
| könnyei: elkurvúlt szűzek, |
| könnyei: balták és kések, |
| könnyei: vak szívverések, |
| könnyei: szőr-álarc arcok, |
| könnyei: szemfedő-szárnyak |
| a könnyek, mint égitestek, |
| ott lebegnek az ősködben, |
| magányosan az őscsöndben, |
| egymás körűl is keringve, |
| mint a tejútak fény-fürtje. |
|
| S egyszerre áttetszik a kék |
| varangy, mint üvegbuborék, |
| s az áttetsző őspocakban, |
| a fénylő kristály-varangyban, |
| mint egy óriás palackban, |
| mint egy hatalmas lombikban, |
| csontvázak táncolnak gyorsan, |
| s látni, ahogy teste lüktet: |
| csont a csonton, csont a csontban: |
| topognak, löknek, ugrálnak |
| a sárga ember-csontvázak, |
| egymást-löködve forognak, |
| csont a csontot nyomja, gyúrja, |
| csontváz a csontot tiporja, |
| bordáik közt sárga rózsa, |
| mintha a rózsa szív volna, |
| csontváz-örvények forogva |
| táncolnak ott csikorogva, |
| áll a csontváz-bál tombolva, |
| s visszaszól a csontváz-hangra |
| réz-lánggal a rezesbanda. |
|
| A kék ősvarangy-szív alatt, |
| lassan-rengő kőzsák alatt, |
| alatt táncol a csontváz-múlt, |
| csontváz a csontvázzal társúl, |
| csontváz a csontvázzal bagzik, |
| úgy ülik a csontváz-lagzit, |
| Varangy-bendő lett a pokla. |
|
| Anyám áll a nehéz ködben, |
| s látja a Varangy felröppen, |
| teste lassan köddé foszlik, |
| a gomolygó fehér csöndben, |
| áll anyám könnyen merengve, |
| s látja könnyű kis mosollyal: |
| fölrepűl, mint könnyű lepke, |
| mint egy bársony-könyv lebegve, |
| mint nyitott bársony-könyv könnyen |
| hímzett óriás-szárnyakkal, |
| zöld szőr-pásztorbot bajusszal, |
| kék szőr-csigaház szakállal, |
| pikkelycsillag-hímzés szárnnyal, |
| rózsaszőrcsillag-szemekkel, |
| szőr-koronás moha-fejjel, |
| kék pikkely-dorong csápokkal, |
| zöld csipkeszoknya-pillákkal, |
| ott lebeg a gomolygó csönd |
| közepén a fölnyitott könyv, |
| a szőr-pikkely szárnyú finom |
| a megváltás tiszta könyve |
| ragyog ott könnyen lebegve, |
| a tűz kristálypikkely-könyve |
| lángol, mint szent János könyve, |
| lángol, mint kristály-ősmoha |
| bársony mályvalevelekkel, |
| növényszőrcsiga-füvekkel, |
| százszorszéppel, vadkaporral, |
| zöld szőr-rugó cicfarokkal, |
| libeg a lepke-könyv lágyan |
| áll a virágból-szőtt lepke |
| a virágból-szőtt Szentírás, |
| a kék bársony-könyv kinyitva: |
| olvastassék minden titka. |
| fején gyöngyvirág-koszorú, |
| ott ül a kék lepke-nyakon, |
| mint valami bársony-lovon, |
| ott ül nyargalva vidáman: |
| aranycsengettyűk torkában, |
| a bársonykönyv közepén ül, |
| ott ül a szagos kék könyvben, |
|
| koszorúkból font koronák, |
| lángoló aranyszőr-habból, |
| aranytajték-csillagokból, |
| aranyszőr-zebracsíkokból, |
| méhecskékből, darazsakból, |
| csöpp aranyszőr-szélmalmokból |
| font zengő korona-forgás, |
| barna kitinszív-koponyák, |
| tört aranybuzogány-csáppal, |
| s a kitinszív két oldalán, |
| szőrcsillag-sisakra ömlő, |
| nagy kristály-látószerv emlő, |
| kristályszív-mozaik felhő |
| szemek ragyognak szőrösen, |
| S a méhekből szőtt korona |
| lángol, mint isten fogsora! |
|
| Feje fölött gyöngy-szárnyakból, |
| bársony-csillag potrohokból, |
| kemény moha-mellecskékből, |
| égő kristály-emlőcskékből, |
| szárnyas moha-tigris táncból, |
| gyász-szalagos arany-láncból, |
| aranycsápú zöld könnyekből, |
| aranypáfrány-szarvú gyászból, |
| kék szőr-ökörkoponyákból, |
| iker-kristályszív sisakú, |
| szőrös gyémánt-szív szem-arcú |
| szőrcsillag-fülű gyémántból, |
| lüktető szőrpettygömbökből, |
| égő aranyszőr-csengőkből: |
| méhecskékből, darazsakból, |
| bársonyszív-fejű hadakból |
| zengő, forgó nagy korona: |
| csupa gyémánt, csupa moha, |
| kristály-örvényként pörögve, |
| izzó aranydrót-csontvázak, |
| lángoló kristály-csontházak, |
| nagy aranyhártya-koponyák |
| moha-rózsák, gyémánt-rózsák, |
| kristály-rózsák, bársony-rózsák, |
| az aranydrót-csontvázakra, |
| tapasztva, ragasztva, tömve: |
|
| S a virágból-szőtt titkos könyv |
| lángol, mint a legtisztább könny, |
| fénylenek könnyel, virággal; |
| zöld arccal, szőrös gyémánttal |
| lebeg a bársonykönyv-lepke, |
| virág-szentírás-könyvecske, |
|
| ragyog, mint csillagkoszorú, |
| a kék-moha nyereg-tarkón, |
| topog, játszik, nevet, leül, |
| nekidűl kristály-szemének, |
| a fény-üveg sejt-dombhátnak, |
| amely szőr-gyűrűből nőtt ki, |
| kék szőr-koszorú gyűrűzi, |
| s fogja a pikkely-dorongot, |
| amely, mint az ős-pásztorbot: |
| pikkely-kacsba tekeredik, |
| s nézi a nagy szőrdorongot, |
| a moha-törzsű nagy csápot, |
| szőrös kristály-csöcsök tollát, |
| mocorgó szőrpáfránycsigát, |
| szőrpikkelyek, pikkelybőrök, |
| szagló-pikkelyek és szőrök, |
| szagló-sejtek, szagló-hámok |
| oszlopát, a por-istrángot, |
| fogja, mint harangkötelet, |
| s rángatja a lepke-fejet, |
| mint szótalan szőr-harangot, |
| mézes-torkú kék szőr-kancsót, |
| a virágharang-szűzecskét, |
| illatos szőrcsengettyűcskét, |
| pikkelyszőrcsillag-körmökkel, |
| aranycsontváz-ujjbögyökkel; |
| s a virágkönyv-lepkeszárnyon, |
| a könyv lángjába süppedve |
| füstölgő arany-gomolyban, |
| szőrtelen rózsaszín teste |
| kék, fekete, sárga, piros |
| arcán kék virágpor-álarc, |
| testén lepkeporból vért-vas, |
| mint a méhecskék combjain, |
| szőrös csont-comboldalain |
| arany-zsákok, por-puttonyok, |
| arany-kancsók, arany-rögök, |
| nagy virágpor-csillaggöbök. |
|
| Aztán a Könyv, a zöld udvar, |
| a virágból-hímzett angyal, |
| a füvekből szőtt őslepke, |
| a zöld virág-Újszövetség, |
| virág-János Könyve szentség, |
| a kalászból-szőtt zöld csikó, |
| virág-szárnyú táltoscsikó, |
| a szent lepke-őskönyv-csoda |
| finom őskönyv-lapozással, |
| bársonypikkely-lobogással, |
| könnyű virág-szárnycsapással, |
| megváltáskönyv-lángolással |
| elszállt a sors virágkönyve, |
| elszállt a nyitott könyv, lassan |
| az aranycsengettyű-torkút, |
| a szűz szent virágpor-vértűt |
| a virágból font táltosló. |
|
| az isten-orrlika füstben, |
| áll, mereng, a ködbe réved, |
| nem hallja az ős-szavakat, |
| a dolgokból köd szívárog, |
| a nincs-liba csont-kürtön szól, |
| a nincs-disznó röfög barnán, |
| a nincs-kacsa hápog bambán, |
| meg egy tyúk kapar a ködben, |
| járkál az ősfehér csöndben, |
| áll, nézi a deres földet, |
| rá-rácsúszik nagy szemhéja |
| köd ömlik, köd, köd, végtelen |
| csipkefátyol, vak őselem, |
| rongyra, csirkekoponyára, |
| rothadt kis rost-csillagára, |
| krumplihéjra, tojáshéjra, |
| fagyott szappanbuborékra, |
| fagyott kék szappanhab-gyíkra, |
| fagyott zöld csipketoll-csonkra: |
| fagyott habmirigy-békára, |
| odvas vén velőscsontokra; |
| deres, rongyos rothadt szalma, |
| dér-hernyók másznak fehéren, |
| szőrcsillag-sörényű kövér |
| hernyót szült a disznóganéj; |
| ködcsipkerongyba csavarva, |
| toll-csillagok a verebek, |
|
| Áll anyám merengve, szótlan |
| a hömpölygő köd-habokban, |
| úgy áll ott, mintha a dolga |
| mindíg csak a ködöt nézni, |
| lábánál vak, csipás, öreg |
| szőrét-vesztő kutyánk remeg, |
| mert a fehér izzadt csöndben |
| szörnyek hemzsegnek, a ködben, |
| szörnyek, rémek és halottak, |
| kígyók, madárszárnyú holtak, |
| disznócsöcsű nagy galambok, |
| gyíkfarkú kan sárkánykutyák, |
| lepkeszárnyú nősténymedvék, |
| csontváz-hónaljú méhecskék, |
| hörögnek kék lángot köpve |
| a szörnyeteg-hemzsegésre, |
| de csak áll csipásan, vakon, |
| anyám mellett az udvaron. |
|
| a csipke-hömpölygés időt, |
| lépnek csont-csillag talpakkal, |
| csikorgó csont-ámulattal, |
| lépnek csont-csipke ujjakkal, |
| bütykös oszlop-lábszárakkal, |
| a hatalmas csont-szárnyúak, |
| a ködben, a köd-magasban, |
| csont-csillagból épűlt sárga |
| nyikorognak a csont-rugók, |
| mennek a csontváz-asszonyok, |
| madár-nők és madár-kanok, |
| csontvázukból folyik a köd, |
| a csonthártya-üst szemekből, |
| az izzó csőr-orrlikakból, |
| az üvegkürt-csillagokból; |
| s jönnek a többiek sorba: |
| csonttal lépve, csonttal szólva, |
| csontváza a ködben lebeg, |
| csontszálka-buborék halak |
| nyüzsögve lassan rajzanak, |
| ugrálnak a csontváz-békák, |
| a csontcsipkecsillagocskák, |
| hüllők kőtoll-csontvázai, |
| kúsznak ködben nyikorogva, |
| mint kőcsontváz-harmonika, |
| vak csontcsillag-láncra fűzött |
| vak kődrót-szobrai között |
| csont-denevérek forognak, |
| csont-örvények csikorognak; |
| s jönnek, jönnek, jönnek, jönnek, |
| mint kristálycsontvázú könnyek, |
| mint isten-szemből a könnyek, |
| a csontvázak, kődrót-házak, |
| jön a csontváz-magyarázat, |
| mert az elmúlás föllázadt, |
| a csont a földből kiáradt, |
| a fekete csillag-zsákból, |
| földtojás-magzatburokból, |
| kiáradt a múlt a múltból, |
| a csont a földhab-golyóból, |
| a kék csillag-koporsóból, |
| a tűz-tojás ősasszonyból, |
| jött a csont-múlt az időből, |
| csontváz-rágcsálók, csont-kígyók: |
| csontcsipkezsák-kőcsontrugók, |
| s jöttek totyogva, zörögve, |
| csonttal-sírva, csonttal-nyögve, |
| csont-léptekkel csörömpölve, |
| csontlánc-farokkal csörögve, |
| csont-dugattyúkkal dörögve, |
| csontból-font őscsipke-lánggal, |
| ős-kőszarkofágnál nagyobb |
| kőcsontváz-sárkánykirályok, |
| kőcsipke-királysárkányok, |
| kőcsillag-brontoszauruszok, |
| jöttek mind a kőtotyogók, |
| tengerlakók, mocsárlakók, |
| páfrányerdő zöld csipke-hab |
| csöndjén totyogó ős-szavak, |
| pikkelyerdő zománc-csipke |
|
| Jöttek kőlánggal-totyogva, |
| vigyorgó kőcsipke-lánggal, |
| tornyok, kőlángból-font urak, |
| jöttek cammogva a ködben, |
| csontjaik közt a köd csobog, |
| kő-szájukból köd párolog, |
| kőcsipkevicsorgás-szájuk, |
| kőcsillag-láng csigolyájuk |
| ködöt fúj és ködöt harap, |
| füstölögnek a köd-szavak, |
| mennek az őscsontváz-kanok, |
| kő-mosollyal, kő-ijedten, |
| füstöt lövell az anyámra, |
| a hatalmas kőláng-iszony, |
| a kőcsipkeszobor-asszony, |
| font kőszita-csipkekanca, |
| kődrót-szobor, a kő-virág |
| látja anyám, mint kő-lovon: |
| a csontcsillag-kőfürt nyakon, |
| a fiút, csont-láncon ülve, |
| az ős-sárkány csigolyákon, |
| balkezében könyvet tartva, |
| fején kék, gyémánt-szigorú |
| rá se néz, nem is néz arra, |
| nem néz anyjára, a döbbent |
| asszonyra a csipke-ködben, |
| de csak áll ködbe csavarva, |
| mint menyasszonyi fátyolba, |
| mint vak szemfedő-vászonba, |
| sóhajtva a köd-magányban, |
| a kristály-anyag szigorú, |
| ül a kőcsillag-nyeregben, |
| ül, a vánszorgó kőlángon, |
| s a köd gomolyog izzadtan |
| a ködben-lépkedő csont-fa, |
| lassan totyogva, csoszogva, |
| az istenből ömlő füstben, |
| s fönt az űrben világít csak |
| a gyertya, mint lánghab-csillag. |
|
| Áll anyám, szólna, intene, |
| de nem mozdúl fehér keze, |
| áll csak merengve a ködben, |
| az istenből ömlő füstben, |
| a tárgyakból, a jelekből, |
| a földből és a lényekből, |
| a csillagokból, az űrből. |
|
| Ó, hol vagy kert, kis kertecske, |
| zöld csipkedárda-legyező, |
| zöld növénycsipkeláng-ernyő, |
| gyökérdrót-bajszú kőfehér |
| sovány petrezselyemgyökér, |
| kőnyelű zöld csipkezászló, |
| mellett kinőtt vak kőszobor, |
| kő-asszony fehér kő-vállal, |
| zöld csipkefüst-bóbitával, |
| kő-csikó fehér kő-fejjel, |
| zöld növénycsipke-sörénnyel, |
| zöldszárnyú fehér kő-angyal, |
| zöldpamacs-lángcsipkehajjal, |
| földbe-sűllyedt fehér sírkő, |
| csipkeláng-szárnyú halál-kő, |
| földből-kimászó őscsontváz, |
| koponyádon csipkés zöld láz, |
| kő-Krisztus a földbe dugva, |
| vállán, fején kis ecetfa, |
| koponyáján zöld tollfodor, |
| növénycsipkecsillagcsokor, |
| hol vagy kövér sárgarépa, |
| hol van piros fejed tolla, |
| földből-kibújt piros vállad |
| húsából nőtt csipkeszárnyad, |
| hol vagy földlakó ősangyal |
| növénycsipketoll-szárnyakkal, |
| te földbe-bújt gyökér-páva |
| hol van, a csipkeláng-ernyő, |
| földbe-nőtt csőrű hatalmas |
| piros növénymirigy-kakas, |
| zöld növénymirigy-tarajú, |
| mirigycsipkepáfrány-tollú, |
| hol vagy kapor könnyű sárga |
| növényküllőcsillag-lángja, |
| szőrös finom növénycsillag, |
| a küllők közt kristály-ablak, |
| pórusos csönd, izzó hártya, |
| mint a szitakötő szárnya, |
| a sejtcsillag-hártyaközök, |
| hol vagy kapor, pihés száron |
| derengő szőrcsillag-álom, |
| hol vagy mák, szőrös és laza |
| szőrös növénycsigolyákból, |
| szőrös-lombú levél-lángból |
| púpján zöldcsillag-korona, |
| hol vagy zöldhártya-buborék, |
| zöld növénykorsó-csöndesség, |
| pórusos zöld fej, zöld urna, |
| szempillátlan zöld koponya, |
| csillag-orrlikú táltosló, |
| zöld növénycsont-serlegcsoda, |
| csontcsillag-kontyú fejecske, |
| szőrös lábszárú szűzecske, |
| szőrös zöld-lábszárú szent szűz, |
| finom zöld zsiráf-ácsorgás, |
| zöld gém, féllábú fülecske, |
| szőrös-térdű csipke-őzbak, |
| csont-lábszárú halál-csillag, |
| hol vagy krumpli, bársonyhólyag |
| csipkékből font szelíd csillag, |
| hol vagy tiszta krumplivirág, |
| bársonymirigycsipke-ősláng, |
| zöld bársonymirigy-szakállak, |
| mirigybársonycsipketollak |
| szőrös, kövér, mirigypúpos |
| csillaglombja, a zöld-habos, |
| ó, hol vagytok ti zöld tyúkok, |
| hol vagytok növény-kakasok, |
| bársonycsillag-krumplibokrok, |
| sárga hólyagcsillag-arcok, |
| merengő zöld bársonyfejek, |
| hol vagy szentséges fokhagyma, |
| fehér gerezdcsillag-szív-fa, |
| hólyagszív-koponya virág, |
| karcsú ezüstszürke ősláng, |
| vékony pihés növény-agancs, |
| hol vagy földmélyi szív-gubanc, |
| hol vagy fehérbajszú hagyma, |
| zöld tülökszarvú szent hagyma, |
| tollad végén csillag-kristály, |
| növényfogsor-koszorúcska, |
| kis növényszív-csillagocska, |
| szent növényszív-koronácska, |
| hol vagy dicsőséges hagyma, |
| könnyes héjgömbhalmaz-tojás, |
| réteges szent gömblángolás, |
| szent növénykönnycsepp-óriás, |
| hol vagy láng-csokor saláta, |
| zöld lángfodor-örvény szoknya, |
| harmatos zöld csillag-rózsa, |
| rongy-levelek zöld lángbokra, |
| hol vagytok vastag zöld-eres, |
| tömött boldog asszony-rózsák: |
| zöld rózsa-szűzek, saláták, |
| hol vagy tök, aranypocakú, |
| sárga csillagkürt-hónaljú, |
| fehér-szőrű kristályindák, |
| szőrös növénylepedő-láng, |
| bordás kék kristály-hónaljak, |
| kristályborda-szár csontvázak |
| hol vagy tök, édes tököcske, |
| hol vagy szent növény-koponya, |
| hol vagy szőlő, orgonafa, |
| hol vagy szilvafa, diófa, |
| százszorszép, mályva, kamilla, |
| hol vagy puskapor, liliom, |
| lángoló zöld csipke-uszony, |
| zöld lángcsipke-mámor béke, |
| békességünk csillagfénye, |
| hol vagy lángoló mennyország, |
| zöld lángcsipke-álom ország, |
| üdvözlégy Mária, hol vagy |
| kert, kertecske, te zöld csillag, |
| te zöld csipkecsillag-sziget, |
| a megváltás zöld csipkeláng |
| angyal-követe jöjj hozzánk, |
| jöjj el hozzánk zöld lángcsipke- |
| tollakból szőtt kis kertecske, |
| zöld Gábriel, csipkeszárnyú, |
| szőrös növénycsillag-arcú |
| hírnök jöjj el újra hozzánk, |
| jöjj el lángoló zöld hazánk, |
| jöjj el zöld-lobogás Jézus, |
| virágból font testű Krisztus, |
| virágból szőtt szívű drága |
| megváltó két csipke-karja, |
| zöld mirigycsipkeláng-kezek, |
| zöld növénycsipke-tenyerek |
| üdvözlégy nektek ti drága |
| üdvözlégy kert, kis kertecske, |
| üdvözlégy kert, zöld szűzecske, |
| üdvözlégy szent kristály-kapor, |
| zöld csipkeszövetség-akol, |
| üdvözlégy szegények kertje, |
| üdvözlégy füvek, virágok, |
| fehér gyökerek, zöld lángok, |
| üdvözlégy fák és madarak, |
| kukacok, hernyók, giliszták, |
| férgek, tetvek, lepkék, békák, |
| üdvözlégy kövér varangyok, |
| üdvözlégy méhecskék, legyek, |
| darazsak, lótetűk, kövek, |
| üdvözlégy lárvák és bábok, |
| pondrók, álcák, kis tojások, |
| üdvözlégy hangyák és pillék, |
| üdvözlégy neked zöld álom, |
| lángoló zöld mennyországom, |
| zöld csipkeláng-isten teste, |
| üdvözlégy kert, kis kertecske, |
| üdvözlégy megváltás fénye, |
| zöld csipkeláng-szívverése, |
| üdvözlégy zöld-lángú fecske, |
| üdvözlégy kert, kis kertecske, |
| zöld gyökérlobogás-füstben |
| lángoló zöldcsipke-isten, |
| üdvözlégy kristály-istenkém, |
| üdvözlégy halál-kertecském. |
|
| átömlik rostokon, kérgen, |
| az anyag-rostok közt forog |
| a fehér köd, ott tántorog, |
| közt forog a köd fehéren, |
| az ős-dolgok közti térben, |
| s anyám áll a ködbe fogva, |
| áll a ködben a köd foglya |
| áll merengve ott magában, |
| áll ott a ködben magában, |
| áll a hömpölygő halálban; |
| örvénylik a köd a házban, |
| a padláson, a tárgyak közt, |
| a ruhák közt, bútorok közt, |
| gomolyog csöndben, fehéren, |
| s szétlazúlnak már a dolgok, |
| s úsznak a ködben lebegve |
| libeg az asztal, a szekrény, |
| ágy, kalap, ruha, kés, edény, |
| libeg a szék, a kék lavór, |
| a varrógép, zománc-kályha, |
| a padlás-csöndben az öreg |
| párnák, fésűk, kefék, gombok, |
| mint árvízben tárgyak, dögök, |
| a ködben a lét hömpölyög, |
| libegnek a tárgyak, testek, |
|
| átfolyik kis testén a köd, |
| mint kristály a láng-özönben, |
| s ahogy csonttal hurkolódik |
| lángol a köd szégyenében, |
| már csontja is ködöt növeszt, |
| mint kő-pusztán a kő-kereszt, |
| csontvázában köd gomolyog, |
| köd örvénylik, ősköd forog, |
|
| Ő csak áll, és nem is tudja, |
| hogy húsát a köd fölissza, |
| hogy testét a köd fölosztja, |
| szívét a köd fosztogatja, |
| áll a ködben csontváz-anyám, |
| áll a magányban a magány, |
| csontvázában a köd csobog, |
| áll a kis Mindenség-anya, |
| áll a csontváz-Szűz Mária, |
| áll a boldog halhatatlan, |
| a halált-legyőző Asszony, |
| áll a Mindenség-Asszonya, |
| a fölszentelt-méhű Asszony, |
| áll a Titok, az ős-alkony, |
| áll a Titok, az ős-hajnal, |
| áll szent testtel, szent sóhajjal, |
|
|
A tested
| Titok, titok, titok, titok. |
| Selymek, szövetek, kárpitok, |
| boldog rózsaláng-hajnalok, |
| boldog rózsabársony-napok, |
| lüktető kristály-remények, |
| hártyák, boldog véredények, |
| rózsa-remény, rózsa-fenség, |
| titkos szent reménytelenség, |
| titkos szent anyag-szövetség, |
| titkos szent halál-teljesség, |
| csontok, szőrök, szent hajzatok, |
| bársony-mirigy csillagzatok, |
| lángoló kristály-szövetek, |
| rostok, kötések, irgalmak, |
| hámok, pórusok, parazsak, |
| pernyék, kövek, rögök, lángok, |
| lüktető szivárvány-pántok, |
| mészcsipke-kürtök, mész-tollak, |
| kő-csillagok, vak kő-kések, |
| sugárzó szent robbanások, |
| kristály-páfrány lángolások, |
| tiszta ős-terekben boldog |
| tiszta ős-terekben tömény |
| anyag-csoportok, köd-remény, |
| égő köd-foltok, tűz-pettyek, |
| tiszta ős-terekben dermedt |
| sár-rózsák, sziklák, tűz-vermek, |
| izzó kék hártyacsillagok, |
| izzó kék kristály-ömlések, |
| pára-páfrány erdők csöndje, |
| őscsillagok tűz-őskönnye, |
| lángoló hártya-tartályok, |
| méhében tűz-csillag rezeg, |
| kocsonya-napcsillagocskák |
| kristálymagzatok bezárva, |
| gőz-örvények, tűz-örvények, |
| selyemhártya-szenvedések, |
| csontcsillag-kereszten függő |
| szent anyag-mindenség-felhő, |
| szent mindenség-anyag-felhő, |
| izzó vak kristálykeresztre |
| függesztett mindenség-este, |
| gázcsillag-rózsafürtomlás, |
| izzó aranypetty-hánytorgás, |
| a titkos őscsöndből kinőtt |
| égő kristálylebeny-mezők, |
| szőrök, csontok, pihék, erek, |
| hártyák, izmok, kérgek, kövek, |
| mirigyfürt ős-csillagrajok, |
| terek, csövek, falak, habok, |
| pántok, pillérek, oszlopok, |
| dúcok, hurkok, ívek, burkok, |
| tűzzel-átszőtt burkolatok, |
| boldog ráncok, gyűrődések, |
| fehér mészcsillag-kereszten |
| burkokba, hártyákba zárva, |
| érfürt-ernyőkkel beszórva, |
| asszony-Jézus, forró kripta, |
| nincs ott a sugárzó halott, |
| szült a sír kristály-alakot, |
| mindenséggé nőtt gyémántot, |
| sugárzó mindenség-kristályt, |
| mindent testébe-zárt tartályt, |
| benne űrök, terek, napok, |
| csillag-örvények, gáz-golyók |
| robbanva, fagyva, tüzelve, |
| zöld mindenség-tűzpont-folyók. |
| Titok, titok, titok, titok. |
| Özvegy szegény-Szűz Máriám, |
| ősmindenség-asszony hazám, |
| szegények lánya, te özvegy, |
| szegények lánya üdvözlégy, |
| üdvözlégy Borbála, drága, |
| üdvözlégy anyám, Borbála, |
| üdvözlégy malaszttal teljes, |
| üdvözlégy szent test, te drága, |
| üdvözlégy mindenség-asszony, |
| üdvözlégy szent Szakramentom, |
| üdvözlégy szent özvegy anya, |
| üdvözlégy szent özvegy anya, |
| üdvözlégy múltam szent teste, |
| üdvözlégy csillagos este, |
| üdvözlégy titkos szép vendég, |
| üdvözlégy örök mindenség, |
| üdvözlégy te feddhetetlen, |
| üdvözlégy legyőzhetetlen, |
| tisztúlt egem szivárványa, |
| bús szívem rózsa-doktora, |
| üdvözlégy ártatlan özvegy, |
| anyám, Borbála üdvözlégy, |
| üdvözlégy szívednek vére, |
| ritka szépség, tűz csillaga, |
| bánthatatlan kristály-szirom, |
| te, a bűntől szeplőtelen, |
| üdvözlégy csillag és rózsa, |
| üdvözlégy lepecsételt kút, |
| elzárt kert, te virágos út, |
| üdvözlégy megváltó-ünnep, |
| üdvözlégy mennynek ajtaja, |
| leszállott szent szűz méhibe, |
| s emberi testet vett abban |
| a tűzkristály-pillanatban, |
| üdvözlégy üdvösség, béke, |
| üdvözlégy örvendetes ház, |
| üdvözlégy te virág-egyház, |
| özvegység szűz gyöngyvirága, |
| hitvallók nagy vígassága, |
| te, álmodók legszebb álma, |
| üdvözlégy asszony-nemesség, |
| mindent fölűlmúló szépség, |
| csillagnál nagyobb fényesség, |
| tisztaságban kivirágzott, |
| szentséges szép Kisasszonyom, |
| gyászoló nap, őscsillagom, |
| aki adsz majd szent védelmet |
| csont-ujjával ha kopogtat |
| ó, kegyelem szép hajléka, |
| tiszta öledbe nyugtattad, |
| könnyű karodon tartottad, |
| kis emlőcskéddel szoptattad |
| fiadat, üdvözlégy asszony, |
| áldott gyökér, tiszta szoba, |
| mert méhed első gyümölcse |
| sír bilincsét összetörte, |
| szólj ellenem, ha botlanák, |
| mutasd meg kegyes voltodat, |
| mutasd meg boldogságodat, |
| mutasd meg ős-irgalmadat, |
| haláltól védd meg fiadat, |
| áldott szent test, áldott szent vér, |
| üdvözlégy áldott kis szentély, |
| üdvözlégy őscsillagszekrény, |
| üdvözlégy szavam reménye, |
| színaranyból épített ház, |
| kire csak a halál vigyáz, |
| kegyelemnek nagy csodája, |
| édes anyám, ó, el ne hagyj, |
| életed nyitott szent könyvünk, |
| Asszony, aki összerontod, |
| áldva tisztel sok milliom |
| volna nyelvem színaranyból, |
| szárnyaiddal födj be engem, |
| védd meg testeddel a testem, |
| anyám, te, kegyelem tára, |
| gyarló hitem szép mentsvára, |
| és el nem bocsájtom őket, |
| hiszen más menekvés nincsen |
| mosolya bennem derengjen, |
| lelkem legtisztább lánggal ég |
| érted legtisztább édesség, |
| rólad szólnom nagy édesség, |
| a legnagyobb gyönyörűség, |
| köszönöm is, mint anyámnak, |
| én kegyelmes pátrónámnak, |
| a bajban engem megvédtél, |
| nekem annyi áldást nyertél, |
| szavaiddal, hogyha vertél, |
| tőled nagy irgalmat kaptam, |
| testem is belőled vettem, |
| tiszta szívből dícsérjelek, |
| üdvözlégy ó nagy szeretet, |
| csodálatos szent véredet, |
| szegény fiad, vittél engem |
| csodálatos szent testedben, |
| emlőcskéid duzzasztottad, |
| mellecskéid dagasztottad, |
| szent vak húsoddal tápláltál, |
| magzatvizedben forgattál, |
| mirigyrózsakertbe raktál, |
| szent nagy hasadban ringattál, |
| a testeden át hallgattál, |
| a testeddel csókolgattál, |
| azért, hogyha ínség jő rám, |
| te vidd a földbe szívemet! |
|
| Özvegy szegény-Szűzmáriám, |
| ősmindenség-asszony anyám, |
| szegények lánya, te özvegy, |
| szegények lánya üdvözlégy, |
| nincsen bűnöd, nincsen vétked, |
| szent véredet nekem adtad, |
| drága szív, anyaszív verj meg, |
| nekem a jövendőt nyerd meg, |
| álmélkodjál és üzend meg, |
| oltalmazza meg rossztól, bűntől, |
| királynő, belőled jöttem, |
| hiszen szűz méhedben ültem, |
| s mikor megnyílt tűz-ajtaja, |
| dicsőséges rózsa-szekrény, |
| azért, hogy majd bátorítsál |
| s hogyha megvetsz édesanyám |
| szánd meg szomorú estemet, |
| hallgasd meg könyörgésemet, |
| édes anyám, kegyes dajkám, |
| mindenható csillagpusztám, |
| özvegy szép tavaszi rózsa, |
| benned az élet szép napja |
| ó, te szent őscsillag-magzat, |
| ó, te szép mennyei borház, |
| érc-torony, kő-pajzs, fedett sánc, |
| égben és földön boldogság, |
| a lángok közt legnagyobb láng, |
| ó, te az éj tiszta holdja, |
| ó, te kő-dárda, kő-sisak, |
| isten nyakán arany nyaklánc, |
| aki üdvöt adva megszánsz, |
| zöld bolygónk asszony-királya, |
| ó, te a szent búza magja, |
| ó, te az ékszer smaragdja, |
| ó, te szűz virág bimbója, |
| te gyönyörök kincstartója, |
| ó, te a rózsagally lombja, |
| ó, te Jessze termő törzsén, |
| fölkelt ősboldog-fényesség, |
| csillagsáppasztó kedvesség, |
| ó, te mennyország kék útja, |
| belőled jön isten lángja, |
| ó, te szent szív, tiszta kertem, |
| akiben én lakást nyertem, |
| ó, te szent szív, égő gyertya, |
| ó, te szent szív, te könnypatak, |
| hadd fürödjek szent könnyedben, |
| hadd fürödjek szent véredben, |
|
| Üdvözlégy anyám, Borbála, |
| üdvözlégy szegények lánya, |
| üdvözlégy test, dicsőséges, |
| rózsakertedben fürdettél, |
| rózsaserlegben kihordtál. |
| Üdvözlégy anyám, Borbála, |
| üdvözlégy mindenség-bánya, |
| üdvözlégy csillagok lánya, |
| rózsák ősasszony-királya, |
| üdvözlégy rózsa-Kisasszony, |
| üdvözlégy mindenség-asszony, |
| üdvözlégy kristályló Rózsa, |
| Szent testedet sose láttam, |
| hogy szent titkait titkolja, |
| anyja szent testét, hogy lássa, |
| meztelen szent ragyogása, |
| rózsakristály-asszonyhajnal, |
| ahogy áll kibontott hajjal, |
| szent testével meztelenűl, |
| szűz szent elrejtezetlenűl, |
| szent védtelen-meztelenűl. |
|
| Szent testedet sose láttam, |
| csak egyszer, egyetlenegyszer, |
| egyetlenegyszer, csak egyszer |
| lángolt fölöttem fehéren, |
| ragyogott ősrózsafényben, |
| sugárzott kristály-lángokkal, |
| födetlen pucér szent tested, |
| rejtezetlen kicsi melled, |
| körülötted ott totyogtam, |
| másztam, lerogytam, forogtam, |
| gyermek-kürtön gyöngén szóltam, |
| fölnéztem rád, lenéztél rám, |
| ahogy álltál csillag-némán, |
| ahogy másztam, ahogy álltam |
| ott a kis nyárikonyhában, |
| mint lüktető lepény-halon, |
| mirigyszőnyeg varangy-bőrön, |
| te csak álltál ott ragyogva, |
| meztelen testtel lángolva, |
| én meg néztelek, nevetve, |
| négykézláb-állva, nevetve, |
| néztem a szent rózsatestre, |
| rózsa-láng rózsa-hajnalra, |
| béka-poronty a csillagra, |
| a két kristály-buborékra, |
| füstölgött a tégla-kályha, |
| a kristály-százlábú teste, |
| a sárga gyökér-sündisznó, |
| kristálygyökércsillag-hernyó, |
| gőz gomolygott, gőz hömpölygött, |
| gomolyogtak a gőz-csomók, |
| mint gyöngyház-csillag polipok, |
| verejték-csillag gomolygás |
| volt a konyha, ős-köd forgás, |
| gőz-izzadtságcsöpp-tejútak |
| lángoltak és gomolyogtak, |
| nehéz gőzharang-örvények, |
| fehér gőzcsillag-lepények, |
| lobogva sárgán, könnyesen, |
| az volt a világmindenség, |
| s ebben az ős-gomolygásban |
| álltál ragyogva, ruhátlan, |
| a gyöngyházpetty-örvény gőzben |
| kristály-lánggal, meztelenűl, |
| csillagok közt te ős-csillag, |
| lángoló rózsaszín gyertya, |
| virágzó kristály-rózsafa, |
| te csillagból-szőtt ősanya, |
| te asszony-tejút látomás, |
| te szikrázó kristály-lámpa |
| ott állsz a csillagok között, |
| tiszta rózsa-ragyogással, |
| fehér kristály-lángolással |
| átvilágítsz minden csöndet, |
| minden ősködöt, őskönnyet, |
| minden kék gázcsillag-örvényt, |
| minden elemet és törvényt, |
| minden anyagon átragyogsz, |
| minden rejteket belángolsz, |
| ahogy állsz ott a teknőben, |
| nagymosás után, a gőzben, |
| emlőid, combod locsoltad, |
| ahogy arcod, nyakad mostad, |
| ahogy lábad szappanoztad, |
| lángoltál és mosolyogtál, |
| izzó rózsakristály-Vénusz, |
| rózsa-asszony Szűz Mária, |
| lágyan-rengő kristály-cédrus, |
| remegtek szűzen ragyogva, |
| mint könnyű fehér sólymocskák, |
| rózsakristály-csillagocskák, |
| világító szent napocskák, |
| világító szűz holdacskák, |
| illatos gyöngyvirágocskák, |
| lángoló kristály-lámpácskák, |
| barna-pettyes szűz borjacskák, |
| reszkető fehér báránykák, |
| szűz mezőn szűz virágocskák, |
| kristály-gyerekkoponyácskák, |
| s ragyogott a combod, vállad, |
| ragyogott pihés lábszárad, |
| ragyogott a hasad, csípőd, |
| ragyogott két tiszta emlőd, |
| ragyogott tomporod, hátad, |
| ragyogott térded, a lábad, |
| s az eres ágyék-barlangon, |
| a szőr-szív burjánzó bokra |
| gyémántporral volt beszórva, |
| s a hónalj szőr-csillagait, |
| kemény fekete szőr-rózsák |
| rostjait könnyel beszórták, |
| rózsakesztyű-lángú kezed, |
| ahogy álltál ott a gőzben, |
| ahogy szent testedet mostad, |
| nagymosás után, a gőzben, |
| s gőzben izzadt ajtó, ablak, |
| a szén és a fölmosórongy, |
| teknő szélén a gyöngyházgomb, |
| s a kormozott rézbuborék: |
| gőzölt az üst, s a cinfazék, |
| s a nyitott kályhaajtóból, |
| a rózsakristály-halomból, |
| dőlt a zöld cementpadlóra, |
| rózsaláng-árnyékot vetve, |
| s néztelek ahogy a gőzben |
| állsz a nagy mosóteknőben, |
| kemény-szálú göndör hajad |
| ragyog, mintha lenne könnye, |
| néztem szent tested te Titok, |
| ahogy testtelenűl ragyog, |
| bőröd, ahogy tisztán lángol, |
| ahogy csillagként világol, |
| néztem pici emlőd, hasad, |
| te istenség ott a testben, |
| csillagokból szőtt nagy fenség, |
| csillaghordozó Mindenség, |
| s mintha már azt láttam volna, |
| úgy megnőtt a nyárikonyha: |
| a Tejút függ ott lángolva, |
| csillagörvényből szőtt teste |
| függ az űr csöndjén lebegve. |
| a csillagból font Ősasszonyt, |
| Rózsakristály-Világasszonyt |
| láttam fölöttem ragyogni, |
| szűz arcom fölött lobogni! |
|
| vak fehér pettyekkel ömlött, |
| pamut-csillaggal özönlött, |
| örvénylett vatta-csillaggal, |
| kristályvatta ős-szárnyakkal, |
| vak fehér szőr-áradattal, |
| az ősz isten ős-szakálla, |
| laza pamut-rács szövődik, |
| kristálypamut-rácsok laza |
| egymásba-font, egymásba-szőtt |
| lobogó könnyű rács-mezők, |
| rács-lapok és rács-négyszögek, |
| rács-kockák, nagy rács-szövetek |
| kék-kocka rács-ablakokba, |
| szövődtek könnyedén folyva, |
| a szőrszálak és szőr-rácsok, |
| a fehér petty-rács-omlások. |
| A havas tyúk, mint egy csokor |
| ült a hóban, izzadt sárga |
| kis mirigygatya-szakálla, |
| mirigytaraj-csillag feje, |
| kristálycsipkével beszegve, |
| mirigy-csésze szemhéjain, |
| kék szőrcsillag szempilláin |
| hókristálycsipkecsillagok |
| áttört rács-hálója ragyog, |
| s mint a testen átparázsló, |
| szív, a magzatok nagy szíve: |
| a rács-szövet zuhogásban, |
| lángol, mint nagy piros gyertya |
| egy havas sírdombba dugva, |
| lángol, mint nagy piros gyertya |
| mint kristályrács-szövet gömbben, |
| az őstűz szent rózsa-magja, |
| lángol a kakasfej-gyertya. |
| S a kötélen fagyott ruhák, |
| törülközők, ingek, gatyák, |
| zsebkendők, rongyok, szalagok, |
| bugyogók és dunyha-cihák, |
| kombinék és pargett-ruhák, |
| harisnyák, szeplőtlen vásznak, |
| érthetetlen titkos vásznak |
| nyikorogtak, csikorogtak, |
| mint gyűrt csont-zászlók ragyogtak, |
| rostos kő-zászlók lobogtak |
|
| Te meg fáradtan fürödtél, |
| mosolyogtál, nem nevettél, |
| a csillagörvénylés-gőzben |
| szent testedben födetlenűl. |
|
| Üdvözlégy szent test, te drága, |
| üdvözlégy szent anyagtalan, |
| üdvözlégy te titkos szentség, |
| te legszebb anyag-szövetség, |
| üdvözlégy legszentebb titok, |
| üdvözlégy emlők, emlőcskék, |
| üdvözlégy forró kutacskák, |
| üdvözlégy szeplős halmocskák, |
| pettyes remegő dombocskák, |
| üdvözlégy gyémánt-korsócskák, |
| üdvözlégy habos hordócskák, |
| tejjel-buzgó csillagocskák, |
| szöszös-csillagú mellecskék, |
| üdvözlégy emlők, emlőcskék, |
| üdvözlégy lábak és karok, |
| körmök, zománc-körömholdak, |
| tyúkszemes fehér lábujjak, |
| barna-pihés szép lábszárak, |
| üdvözlégy combok és vállak, |
| repedezett csillag-kezek, |
| rózsaszirmokból-szőtt könnyű, |
| rózsa-vágás, rózsa-borda, |
| rózsa-ér, rózsa-ránc, rózsa- |
| vályú, rózsa-láng és rózsa- |
| sejt-szövetség titkú rózsa |
| üdvözlégy kéz, rózsalángú, |
| üdvözlégy kezek, kezecskék, |
| üdvözlégy szent kristály-rózsa, |
| rejtezetlen kristálylámpa, |
| csillagokból épűlt sátor: |
| üdvözlégy szentséges tompor, |
| üdvözlégy tiszta lapockák, |
| üdvözlégy májfoltos tarkó, |
| üdvözlégy fül: rózsakagyló, |
| üdvözlégy pórus-füvecskék, |
| gyöngyház-koponya térdecskék, |
| üdvözlégy szempillaszőrök, |
| pihés gyöngycsigaház-köldök, |
| liliom-dombok és völgyek, |
| gyökér-szív szeméremszőrzet, |
| üdvözlégy a könnycsepp-köldök |
| szőr-szívből földomborodó |
| szőr-híd, köldökbe-ágazó, |
| s te szent rózsarajzolatú |
| szent szülőnyílás üdvözlégy, |
| titokzatos rózsa-szentség, |
| üdvözlégy szent, szent szemérem, |
| fölszentelt kristály-szekrényem, |
| fölszentelt rózsa-serlegem, |
| üdvözlégy szent rózsa-ablak, |
| szőrcsillagban rózsaörvény, |
| üdvözlégy elrejtett törvény, |
| s üdvözlégy te másik ablak: |
| üdvözlégy szőr-félhold jelek, |
| üdvözlégy finom szemhéjak, |
| kék-eres arany-félholdak, |
| üdvözlégy pihés-fehér nyak, |
| üdvözlégy rejtett hónaljak, |
| titokzatos szőr-csillaga, |
| üdvözlégy tiszta arc, homlok, |
| üdvözlégy szent halántékok, |
| üdvözlégy száj, orr, és fogak, |
| üdvözlégy kristályláng-szavak, |
| arany-pettyes barna szemek: |
| bennük az őscsillag-tüzek, |
| barna őstűzcsillag-szemek, |
| üdvözlégy haj, te gyönyörű |
| üdvözlégy bőr, pórus-terek, |
| üdvözlégy minden csontodnak, |
| minden láthatatlan szervnek, |
| ami azért lett, hogy adjon, |
| szent rózsa-házat hordozzon, |
| hogy abban kristály-napocska, |
| lüktető sejtcsipke-ostya, |
| sejthabgolyó-csillagocska, |
| lüktető kocsonya-csillag, |
| növesszen koponyát, csontot, |
| verdeső kék rózsa-zsákot, |
| szempillákat, végtagokat, |
| szemgolyókat, hajzatokat, |
| körmöket, fület, ajkakat, |
| szerveket, könnyet, gyapjakat, |
| s nője be a rózsa-vermet, |
| s betöltve a lüktető, kék |
| ott lebegjen, ott forogjon, |
| csillagként ott gomolyogjon, |
| hogy ott forogjon lebegve, |
| aranyszőr-magzatgyapjasan, |
| zöld-csillag-magzatszurkosan, |
| szőrrel-bevarrt szemhéjakkal, |
| üvegcsillag-ujjacskákkal, |
| várva, hogy majd megszülessen, |
| a szentséges megnyílásra, |
| a szent, szent leapadásra, |
| hogy az ige legyen testté. |
| titokzatos tiszta tested, |
| mindent-tudó test üdvözlégy, |
| titoktalan titkos szentség, |
| üdvözlégy szent Szakramentom, |
| üdvözlégy megáldott asszony, |
| legyen most és mindörökké! |
|
| Szent testedet sose láttam, |
| sose láttam rejtett fényed, |
| titkos szent meztelenséged, |
| hiszen én tebenned laktam, |
| rózsalángodban ragyogtam, |
| szent forró vizedből ittam, |
| szent magzatvizet kortyoltam, |
| tested lángjait kimondtam, |
| magzat-Buddha, magzat-Jézus, |
| világmegváltó csöpp koldus, |
| készülődve, hogy lássalak, |
| lássalak és megváltsalak, |
| a nem-létből kiváltsalak, |
| ős-kristályból kihozzalak, |
| hogy sohase virrasszalak. |
| mirigyrózsakerthez kötve, |
| s szőrösen, magzatgyapjasan, |
| készülődtem jönni hozzád, |
| Világanya, Asszony-fenség, |
| Csillagból szőtt Ősmindenség, |
| szent húsodból kiforogva, |
| titkos testedből lett tested. |
| titkosan a titkos gyermek, |
| húsodból lett minden kezdet, |
| a csontváz, rózsakocsonya, |
| a szemöldökszőr-félholdak, |
| a szempillaszőr-csontvázak: |
| taknyos szőrcsillag-mintázat, |
| a szőrtelen pénisz, ánusz, |
| a szív, a törzs, az üveghús, |
| a körmök, a testnyílások, |
| csonton a kocsonya-rácsok, |
| a fül, az orr, az orrlikak, |
| a szemgolyók, vékony ajkak, |
| a száj, a nyelv és a könnycsont, |
| áldva a teremtő asszonyt, |
| minden szerv és minden részlet, |
| minden szőr, minden pihézet, |
| s a szent vér, a titkos anyag, |
| titkok között legtitkosabb, |
| a szent nedv örök magánya. |
| kék rózsahártya-hordóban: |
| kristályos magzatvizedben, |
| rózsaszín magzatvizemben, |
| mint eres kocsonya-Buddha; |
| lüktető kristály-Jézuska, |
| s láttam házam magzatvizét, |
| a szent magzatvíz-tartályban, |
| s láttam a vak ősvíz mögött |
| a feszes magzatburok-fal, |
| a kék rózsahártya-gömbfal |
| s a vérben a testecskéket, |
| mint csillag-örvényt csobogni, |
| mint csöpp jéghegyeket úszni, |
| rózsahúsgyökér csontvázát, |
| s láttam, testedben forogva, |
| mintha ködben ültem volna, |
| s azon a sötétkék foltot, |
| az ágyékszőr gyökér-szívet, |
| s lejjebb, a homályos barna |
| vak rózsabarlang-csatorna |
| a titkos nyílást alattam, |
| s messzebb a derengő combok |
| s alatta, mint kristálygolyót: |
| a térdcsontot, combcsont-forgót, |
| s láttam rózsahúshajnalok |
| holdat, kristály-tejútakat: |
| szent testedben a csontokat, |
| a kristályszarv-farcsigolyát, |
| a combcsontnyak kőgolyóját, |
| s a kristályhordó-pántokat, |
| a szent kristálydrót-hurkokat, |
| mint óriás kristály-lepke |
| a medencecsont ragyogott, |
| és mint egymásra-ültetett |
| tornyát, a gerincet láttam |
| a törzs rózsatűz-húsában, |
| s a kristálytűz-ősmagányban |
| hártyás lüktető gömböket, |
| a kék napot, piros holdat, |
| a kék nyirokháló-csöndet, |
| tűz-rojtokat, gyökereket, |
| mintha ülnék tűz-keményen |
| horgolt tűzcsipkeszekrényben |
| és két rózsahab-fürt között |
| láttam őt, a tisztán verőt, |
| ifjú szent szíved dobogni. |
| Mert magam körűl tudtalak, |
| mert én belűlről láttalak, |
| rózsakristály-derengésben, |
| téged testedben néztelek, |
| S tudtam minden rezdülésed, |
| lázad, sírásod, nyögésed, |
| minden csuklásod, nyelésed, |
| görcsöd, könnyed, ürítésed, |
| ahol jársz, tudtam a lángot, |
| tudtam, hogy az ég beborúlt, |
| tudtam, hogy az ég kiderűlt, |
| s ültem, mint arany-tojásban, |
| s ültem, mint kristály-tojásban: |
| tudtam állsz a ragyogásban, |
| tudtam, elfogott az alkony, |
| s arany-szempillák ha nyíltak |
| ős-kék éjszakámba sírtak, |
| nagy arany-betüket írtak, |
| őshártyám vizébe szóltak, |
| tudtam: a csillagok jöttek, |
| neked lángjukkal köszöntek, |
| nyögve, kapkodva kapáltál, |
| tudtam a zöldcsipke-csöndet, |
| a görcsös padlót súroltad, |
| más szennyesét szappanoztad, |
| tudtam mindent, tudtam rólad |
| te szikrázó kristály-ablak, |
| te kristály-gömb lakóházam, |
| te gyötrelmem, hitem, lázam, |
| átderengő kristály-váram, |
| Mindent tudtam, mindent láttam |
| minden ércsontváz-füvecskét, |
| aranyszőr-malom méhecskét, |
| kristályszélmalom-repülőt: |
| kristályrózsa-szitakötőt, |
| minden magzat-pillanatot, |
| azt, ha ősz vegyűl a nyárral, |
| kocsonyatűz redves lánggal, |
| ha a tavasz jött zöld szárnnyal, |
| s szólt zöld pikkely-trombitával, |
| jött zöld növénycsipke-ingben, |
| zöld csipke-szárnyakkal könnyen, |
| s zöld szőrcsillag-emlőcskéit, |
| zöld hónaljszőr-csillagait, |
| zöld-csipkeszív ágyékszőrét, |
| a növénycsipkeláng-szoknya, |
| azt, ha ősz vegyűl a téllel, |
| vak növénycsontváz a csonttal, |
| kő-csontváz a csillagokkal; |
| minden iszonyt és megoldást, |
| a földben a foszfor-írást, |
| az űrben a csontváz-írást, |
| minden embriót és csírát, |
| minden petét, minden lárvát, |
| minden követ, minden múltat, |
| s a vak Földgolyóban nyüzsgő, |
| a bolygó-húsban hemzsegő, |
| s a vak levegőben nyüzsgő, |
| az ős-vak légben hemzsegő |
| ülvén gömbkristály-szobádban, |
| szőrös, pihés ősgömb-szoba, |
| testem rózsaláng-csarnoka, |
| láttam, körülötted csodák: |
| szent csoda-szörnyek nyüzsögnek, |
| szent szörny-létezők lebegnek, |
| zöld lombban bagolykoponyák, |
| tarisznyarák-embercsodák, |
| fatörzsre-kötözött szívek, |
| gyíkfarkú varangy-angyalok, |
| gyémánt-ostor farkú majmok, |
| páncélos kék griff-malacok, |
| Aranytrónon az ember-sas, |
| trónja alatt egy hatalmas |
| mintha árnyékszéken ülne, |
| mintha sérv-hólyagja lenne, |
| a tátott aranysas-fejből, |
| s végbélnyílásából nagy kék |
| vasháromszög-szárnyú fecskék |
| szállnak a szent rézkürt felé, |
| emberfejű pók-segg-csodák, |
| férfi-péniszű varangy-nők, |
| asszony-hüvelyű hal-felhők, |
| köcsög-seggű malac-kutyák, |
| bógáncs-fejű vas-lovagok, |
| drótrács-mellű kacsa-hajók, |
| vasgömb-testű varangy-gyík-sas: |
| szakállas egyszarvú ős-ló, |
| csonthártya-állat ősszobor |
| akár egy föltört tojásban: |
| a csonthártya-tűzhomályban |
| a bak ördögök kártyáznak, |
| durrantanak, vihorásznak: |
| között ős-késpenge lebeg, |
| vén csöcsüket varangy szopja, |
| csöcsei vaskesztyűs kezek, |
| kést döfnek az ülő szűzbe: |
| s csupa csáp-cafat-rojt-pamat- |
| toll, lebeny-karom-madarak, |
| emberrákvarangysünlepkék, |
| ember-farú gyíkméhecskék, |
| ánuszukban láng-tollseprők, |
| vas-orrszarvú szárnyas hajók, |
| nyüzsgését láttam körötted, |
| földben, földön és fölötted, |
| tested körűl és a földben, |
| s legszebb álmodat is láttam, |
| talán testeddel álmodtam, |
| a vízben-szendergő gyermek, |
| talán én álmodtam benned, |
| hogy leintsem vad gyötrelmed, |
| hogy tüzedben ne lobogjak, |
| több fájdalmat ne okozzak, |
| a szívedig föl ne rúgjak, |
| szent testedben úgy aludjak, |
| szíved árnyékát ne üssem, |
| koponyámmal ne döfködjem, |
| Legszebb álmodat is láttam |
| fehér-virágos nagy mezőn, |
| rengve futott körbe-körbe |
| nyerítve, fújva, prüszkölve, |
| lángolva, fújva, füstölve |
| egy kövér fehér ló lassan, |
| futott zöld-mező álmodban, |
| gyöngyház-szőr farok-uszálya, |
| mint az angyalok szűz szárnya, |
| gyöngyház-szőrharang sörénye, |
| mint a látomás szűz fénye, |
| mint az angyalok szoknyája, |
| lobogva, fúvódva, könnyen |
| buborékzott a zöld ködben, |
| s szállt óriás szempillája, |
| kék csillagpókcsontváz-árnya, |
| nagy szőrbuborék-tompora, |
| szőr-eres combja és szügye, |
| szőr-eres szőr-kancsó feje |
| barna pettyekkel pettyezett, |
| kék csillagokkal behintett, |
| izzó habcsillag-virág van, |
| fut nyerítve körbe-körbe, |
| fut a pettyes ló álmodban, |
| rengve fut zöld mosolyodban, |
| téged néz, mindíg csak téged, |
| nézi szűz szent dicsőséged, |
| te meg ott állsz egy virágban, |
| virág-palást hull hátadra, |
| virágpalást hull válladra, |
| ott állsz mezétláb, nevetve, |
| tested virágködbe rejtve, |
| titokkal megáldott méhed, |
| zöld növénycsipke-ruhában, |
| csillagokból szőtt kis ingben, |
| virágból-font mellénykében, |
| ott állsz szűz királynő fenség, |
| ott ülsz Virágzó Szent Asszony, |
| virágból font szárnyas lovon, |
| virágból szőtt táltoslovon, |
| ott ülsz te, Virágok Anyja, |
| virág-szárnyakkal lobogva, |
| virágból-font tiszta trónon, |
| virág-sátrú virág-trónon, |
| ott állsz, te Virág Jövője, |
| Virág-Asszony, Virág-óra, |
| te, Virágzó Világasszony, |
| te, Virágzó Szűzi Fenség, |
| te Virágzó Szent Mindenség, |
| Szent Virág-Egyetemesség, |
| Szent Világ-Egyetemesség, |
| Világszülő Szent Szűzesség, |
| Szent Virágzó Élet-Asszony, |
| te, Halál-szülő Kegyesség, |
| Szent Mindenség-szülő Anya. |
| Ott állsz szent Virág-Szövetség, |
| Egyetlen Virágzó Szentség, |
| ott állsz Virágok Küldője, |
| ott állsz Élet Királynője, |
| ott állsz szent Királynő-Tavasz, |
| ott állsz te virág-sugaras, |
| Virág-csillag, Virág-lámpa, |
| én meg ott ülök húsodban, |
| én meg ott ültem testedben, |
| szentséges szent életedben, |
| s a testedet belángoltam, |
| mint nagy petróleumlámpa, |
| kinek én voltam a lángja: |
| úgy égtünk mi együtt ketten, |
| úgy ragyogtunk test a testben, |
| törékeny szent kristály-lényed, |
| ott ült méhedben szent terhed, |
| ott ült a megváltó-gyermek, |
| szent kristálybuborékodban, |
| érted, hogy majd megszülessen, |
| s a csöndet létté kiáltsa, |
| ráfújva kristályra, rácsra, |
| hogy megváltsa a haláltól. |
|
| Ó, szent együtt-levő felség, |
| szent test-együttes dicsőség, |
| szent együtt-élő kettőség, |
| Tok és Gyümölcs együttese, |
| aki voltunk együtt ketten, |
| két élet-láng egy életben, |
| ó, mi szent összekötöttek, |
| tisztán egymáshoz-kötöttek, |
| szent egymáshoz-kötözöttek, |
| egymást-boldogító testek, |
| szent boldog anyag-szövetség, |
| kettévált anyag-egyesség, |
| együtt-élő két külömbség, |
| egy-virágú anyag-szentség, |
| szent anyag a szent anyagban, |
| két láng közös virradatban, |
| egy-anyag-virágzás fények, |
| dicsérem közös-szentséged! |
|
| Szent test, aki terhed voltam, |
| anyag, ki anyagod voltam, |
| szent tűz, aki tüzed voltam, |
| mámor, ki mámorod voltam, |
| szent anyagodból lett anyag: |
| tested rózsabarlangjából, |
| ki testemet tőled kaptam, |
| szent anyagodból lett anyag: |
| majd a földben találkozunk, |
| egymásnak nem irgalmazunk, |
| szent egy-anyaggá változunk, |
| egymásra-hullva csontjaink, |
| a csontjaid, a csontjaim, |
| egymásnak adjuk a földet, |
| földdé-egyesűlt testünket, |
| együtt leszünk az anyagban |
| együtt leszünk egy egészben, |
| földdé alvad tiszta lángunk, |
| föld lesz egymásnak-hiányunk, |
| együtt virrasztunk majd abban |
| egy föld-magzatként a földben, |
| egy-magzatként az ős-csöndben, |
| ott az ős-magzatburokban, |
| erezetünk kék gyökér lesz, |
| csontozatunk is gyökér lesz, |
| egy-koponyánk is földből lesz, |
| egy-magzat-testünk a föld lesz, |
| testszőrzetünk is gyökér lesz, |
| hajzatunk is a gyökér lesz, |
| föld lesz szemgolyónk és szívünk, |
| föld lesz lehetetlen hitünk, |
| ott kuporgunk az anyagban, |
| várva, hogy majd megszülessünk, |
| hogy a másvilágra essünk. |
| Ott lebeg a szűz csillagzat |
| ott az ős-magzatburokban, |
| ott ül lebegve és hallgat, |
| a vad őstűz-szívdobogást, |
| a testben a tűzcsobogást, |
| s az őskristály-szív őstüze, |
| az ős-szív rózsatűz-fénye |
| a föld-magzatot ragyogva, |
| mint kék gyertyaláng a tojást, |
| bent a csirke-szívdobogást, |
| s látszanak a magány-méhben, |
| az egymásba-olvadt dermedt |
| szívek, szőrök, halott szervek, |
| az összekevert vak csontok, |
| ott lebeg az egy-test magzat, |
| ott dereng a rózsatűzben, |
| ott hallgat a rózsaködben, |
| hallgatja az őstest-forgást, |
| hallgatja az ős-nyikorgást, |
| kő-csillagok csikorgását, |
| gázgömb-gyűrűk hemzsegését, |
| kék-eres tűzhártyagolyók, |
| kristályköldökű csillagok, |
| kő-méhű kristály-asszonyok, |
| izzó csillagköd-kentaurok, |
| csillagból-szőtt kövér kanok, |
| csillag-pávák, köd-asszonyok, |
| csillag-medvék, gáz-embriók, |
| lángoló kristálymagzatok, |
| a szent csillag-szomorúság |
| a mindenség anyag-sorsát, |
| s a földben a föld lebegve, |
| vár a föld a földben függve, |
| vár a föld-magzat merengve, |
| vár ősföld-anyjában ülve, |
| várja, hogy ős-zene szóljon, |
| hogy a kristálykürt rivalljon, |
| hogy az őstest megremegjen, |
| hogy az ősméh fölrepedjen, |
| őslángok között megnyíljon, |
| ős-görcsökben hánytorogjon |
| a Föld, mint az asszony-hüvely, |
| a Föld, mint a vérző kehely, |
|
|
Éhség
| Elmondok egy mesét neked, |
| amit egy csillagról hoztam, |
| az ősköd mélyéből hoztam, |
| az őscsönd szívéből loptam, |
| vagy egy csillag mondott nekem, |
| zöld csillag, zöld gyémánt-szájú, |
| zöld kristálycsipketoll-szárnyú, |
| lebegve nagy éjszakámban, |
| zöld gyémánt-száját remegve |
| tapasztva csöndes szívemre, |
| amit neked most elmondok, |
| azt a csillag mondta nekem, |
| függve az űrben fölöttem, |
| mint nyitott gyémánt-könyv égve |
| mint zöld ősgyémánt-könyv lángolt, |
| gyémánt-lappal lapozódott, |
| talán az ős-szél lapozta, |
| ott lebegett a gyémánt-könyv, |
| mint szikrázó óriás-könny |
| ott lebegett a zöld csillag, |
| ablakrés fölöttem lángolt, |
| isten szívén gyémánt-ablak, |
| hogy az őstitokba lássak, |
|
| Ülj mellém, hagyd el a gondot, |
| hallgasd csak, amit most mondok, |
| ülj egy csillag peremére, |
| ülj a szárnyak toll-lombjára, |
| ülj késpengék között sírva, |
| ülj a csont-embriós sírra, |
| ülj egy köves halcsontvázra, |
| szikkadt kőbuborék-házra, |
| ülj az ős-sárkány csontvázra, |
| Krisztus fonnyadt, büdös, sárga, |
| fára-feszült jobbkarjára, |
| Jézus hervadt, büdös, kékre |
| a nagy-karmú pikkely-ágra, |
| szőrös gyökér-csillagára, |
| Krisztus csillag-gyökerére, |
| ülj Krisztus habzó szívére, |
| a szív bűzös, kristály-sárga |
| ülj kristálycsontvázú árva, |
| ülj szemöldök-szőre alatt, |
| mint kék gyökér-felhő alatt, |
| a könnyes szempilla-háncson, |
| pihétlen szeplős csecsére, |
| varrat-csipkés kő-hegyére, |
| zöld mirigypúp-sírdombjára, |
| amely göndören göngyölög, |
| lobog szőr-buborék bokra, |
| a fehér szőr-füst ős-uszály, |
| gubancos ősfoszfor-hínár, |
| benne lángolva nyüzsögnek |
| látomások, kristály-testek, |
| ülj a sárkány nagyujjára: |
| Világszépe könnycseppére, |
| mint egy kristálygolyó-székre, |
| ülj Tórem kő-pajzs térdére, |
| lángoló kristály-körmére, |
| ülj az őskristály-kutyára, |
| ülj a világ-csönd ormára, |
| ülj a hétszárnyú Csodára, |
| az Ős-szemgolyó gömbjére, |
| csillagból-szőtt őstüzére, |
| ülj a Csillag-bak szarvára, |
| szagos lángcsipke-oltára, |
| a gótikus gyertya-templom, |
| gyertyatemplom-fejű Iszony |
| csillagból-szőtt szívét nyomva, |
| csillagból-szőtt teste trónján |
| ülj te Titok és hallgass rám, |
| a rózsákból font szent lovon, |
| ülve hallgass engem, asszony, |
| a szőrtelen kristály-könyvre, |
| ülj és hallgasd, amit mondok, |
| hallgassák mítoszok, dolgok, |
| hallgassák a nyüzsgő lények, |
| hallgassák a teremtmények, |
| látomások, szörnyek, rémek, |
| legendák, tündérek, szentek, |
| hallgassák az anyag-testek, |
| hallgassák az álmok, csodák, |
| próféták és csillag-anyák, |
| minden teremtő, teremtmény |
| hallgassa most köréd gyűlvén, |
| mind az élők, mind a holtak, |
| mind a remények, a lázak, |
| mind a létező csontvázak, |
| kibújva a földből lassan, |
| állat, madár, ember-csontváz, |
| halcsontváz és sárkánycsontváz, |
| gyökér-hússal, gyökér-törzzsel, |
| gyökér-szívvel és tüdővel, |
| agyag-szemgolyókkal nézve, |
| gyökér-szempillákkal intve, |
| kék földpermetet szuszogva, |
| sárga föld-lángokat fújva |
| csont-szakadék orrlikukból, |
| csontcsipkepatkó-szájukból, |
| hallgassa a csontváz-világ, |
| a csontváz-múlt, a csont-anyák, |
| mint kő-erdő, lázcsipkekő, |
| dermedt kőcsipke-tűzözön, |
| hallgassák virágok, vadak, |
| növények, kristályok, halak, |
| kövek, lepkék, denevérek, |
| minden csúszó-mászó, féreg, |
| csillagok, csillagszigetek, |
| gáz-örvények, tűz-örvények, |
| köréd gyűlvén hallgassanak, |
|
| egy kis asszony, meg egy ember, |
| egy korhadó, avas házban, |
| mint bütykös deszka-csontvázban, |
| a rothadt deszka-bordák közt |
| bedugta gyöngyházfüst-orrát, |
| zöld gyöngyházfüst-hüvelykujját, |
| fehér-csipke szempilláit, |
| füstöt, havat, esőt, ködöt |
| az odvas csontváz-réseken, |
| ronggyal-betömött likakon, |
| s gomolyogtak a köd-lángok, |
| a fehér ködcsipke-zászlók |
| a kis deszkacsontváz-házban, |
| szuvas deszka-koponyában, |
| bütykös rost-háló szobában, |
| örvénylett a köd vak lángja, |
| bekúszott lángcsipke-csápja |
| az asszony zsíros hajába, |
| az ember nagy szakállába, |
| zsíros szőr-harang hajába, |
| beszívárgott csipke-lángja |
| zsíros szőr-rózsa fejébe, |
| mert gyerek is volt ott annyi, |
| meg se lehetett számolni, |
| fehér csipkeláng-szegélyben, |
| kék csipkesarló-karéjban, |
| fehér csipkerost-csillagban, |
| mint a hó pókfészek-szőrre, |
| s úgy szívárgott a hab-ezüst, |
| mint szalmatetőből a füst |
| csipkefoszladék-szegényen. |
| Mindíg sírtak, mindíg fáztak, |
| farost-fészkekben kotortak, |
| nedves rost-rózsa likakban, |
| mert mindíg éhesek voltak, |
| egymás tollában verdesve, |
| mert mindíg éhesek voltak, |
| szőr-csillagokként lobogtak, |
| kis szőr-holdakként forogtak, |
| szőr-manókként tántorogtak, |
| mert mindíg éhesek voltak, |
| egyre átlátszóbbak voltak, |
| mint kik üvegből fújódtak: |
| szőrös üveg-lámpa csillag, |
| szőrös üveg-csillagocska. |
| A köddel-gomolygó házban, |
| a bütykös deszka-csontvázban, |
| a rothadt deszka-anyában, |
| a redves deszkarost-várban |
| kuporogtak, fáztak, sírtak, |
| mert mindíg éhesek voltak, |
| Mint deszka-magzatburokban, |
| deszka-csontváz-anyahasban, |
| köd-lánggal beszőtt burokban, |
| szőrös üveg-csillagzatok, |
| a köd-láng átfolyt testükön, |
| mindíg sírtak, mindíg fáztak, |
| mindíg fáztak, mindíg sírtak, |
| mert mindíg éhesek voltak, |
|
| S elment az ember, hogy lopjon, |
| elment, hogy valamit kapjon, |
| elment, hogy valamit kérjen, |
| elment, hogy lopni ne féljen, |
| s lopott is egy kicsi búzát, |
| lopott is egy kicsi árpát, |
| lopott is egy kicsi rozsot, |
| meg egy zsíros húsdarabot. |
| S amit lopott vitte lopva, |
| mint egy nagybozontú, törpe, |
| mert úgy összezsugorodott, |
| nemcsak attól, amit lopott, |
| az éhségtől úgy megtöppedt, |
| kis fekete szőrharang lett, |
| tántorgó szőrharang-medve, |
| szőrfürt-csillag gomolyogva, |
| ment a zöld moha-emberke, |
| mint egy moha-szülte béka. |
|
| S otthon a kőcsillag-asszonyt |
| kérte: kenyeret dagasszon, |
| kenyérlepényt süssön abból |
| a lopott búzából, rozsból, |
| a zsíros nagy húsdarabból, |
| a zsír-rózsás húsdarabka, |
| süssön egy asztal-nagy lepényt, |
| hadd egye szegény a szegényt. |
| S az asszony, a kis kő-csillag, |
| a kővé-szikkadt ős-bánat, |
| a kőpórus-csillag asszony, |
| a mosolytalan kis asszony, |
| a könny-nélküli kis asszony, |
| a mindíg-fölcsinált asszony |
| a lepényt meg is sütötte, |
| ott piroslott füstölögve, |
| s körűl-ülte a sok szegény. |
| zsíros ujjakkal tépdesni, |
| mohó szájjal majszolgatni, |
| zsíros szájjal csókolgatni, |
| szűz kéreg-csillag közepét, |
| nézték bűvölten, fehéren, |
| a kövér húst a kenyérben. |
| S ahogy csípkedtek, majszoltak, |
| a nagy lepénycsipkecsillag |
| egyre fogyott, egyre apadt, |
| egyre foszlott, egyre szakadt, |
| egyre kisebb lett láng-teste, |
| kenyér-rózsa emlőgombját, |
| kenyércsillag-köldökdombját |
| kezdték kapkodva csípkedni, |
| zsíros ujjakkal tépdesni, |
| zsíros körmökkel kaparni, |
| zsíros ujjböggyel nyomkodni, |
| míg szétrepedt füstölögve, |
| mint egy lángoló kemence, |
| forró zsírhabot lövellve, |
| forró zsírpárát fröcskölve, |
| zsíros gőzt a csillagokra, |
| zsírgőzben ragyogott mohó |
| fejük, a sok szőrhab-golyó, |
| s Uramisten, Jézuskrisztus, |
| ott gőzölgött a kövér hús, |
| ott füstölgött a piros hús, |
| ott illatozott a sült hús! |
| egymást löködve kapkodtak, |
| egymás kezére csapkodtak, |
| bambán röfögve kapkodtak, |
| lökdösődtek és csapkodtak, |
| kézzel, ujjal tolakodtak, |
| zsíros ujjakkal kotortak, |
| zsíros körmökkel kapartak, |
| mert nagyon éhesek voltak, |
| mert mindíg éhesek voltak, |
|
| Legügyesebb az anya volt, |
| a bütykös gyökér-asszony volt, |
| a száraz gyökér-csillag volt, |
| a gyökérből font anya volt, |
| pikkely-csillagát bárányba, |
| göndör, zsíros báránykába, |
| s a földről az űrbe rántja, |
| s szájába gyömködte, gyúrta, |
| zsíros kézzel gyömöszölte, |
| kő-barlang szájába tömte, |
|
| Legszomorúbb az apa volt, |
| a szőrharang-emberke volt, |
| a szőr-csillag apácska volt, |
| fölkapott egy kést lihegve, |
| hörgött az asszonynak esve, |
| mint egy törpe öreg medve, |
| táncolt lobogva szőrösen, |
| s a kést az asszonyba vágta |
| testét, éppen szíve előtt, |
| s szőr-arcát testébe mártva |
| fürdetve szőrét a vérben, |
| s az asszony meghalt ültében. |
|
| könnytelen szemmel bámúltak, |
| mert nagyon éhesek voltak, |
| mert mindíg éhesek voltak, |
|
| Legszomorúbb az apa volt, |
| s lekezdett a földben ásni, |
| mint kutya, végezvén dolgát, |
| s talált egy pöfeteg-gombát, |
| jó lucskosat, jó fehéret, |
| s kövér levét kicsavarta, |
| s csöppenkint becsöpögtette |
| s a vérző, köldökig repedt |
| pihés partszegélyű sebet, |
| sebet is gyorsan bekente, |
| a nyaktól az ágyék-dombig, |
| szőr-rózsa szeméremszőrig |
| s abban a szent pillanatban |
| összeforrt a vágás gyorsan, |
| sírva, pezsegve, lángolva, |
| rózsaláng-örvénnyel forrva, |
| sistergő sárga tajtékkal, |
| s helyén más már nem is látszik |
| csak egy pórustalan kék csík, |
| húzott pihétlen kék vonal, |
| kék cérna az emlők között, |
| kettéosztva kék vonással, |
| kék gyökércsík-elmúlással. |
| És most már boldogok voltak, |
| még mindíg éhesek voltak, |
| mert mindíg éhesek voltak, |
| mert most már boldogok voltak. |
|
| fogta a hatalmas fejszét, |
| a rénlapocka-nagy fejszét, |
| s szótalan köszörűlgette, |
| S mikor asszonya kérdezi, |
| a föltámadt test kérdezi, |
| a gyökérből-font kérdezi: |
| a fejszét mért köszörüli, |
| a szőr-harang azt feleli, |
| a nyérc-bajszú azt feleli, |
| szétvágom Tórem-istenkét, |
| egy suhintás: kettévágom, |
| egy suhintás: széthasítom, |
| rénlapocka-nagy fejszémmel, |
| szikrázó fehér fejszémmel, |
| egy suhintás: ketté-metszem, |
| egy suhintás: ketté-nyesem, |
| fejszém agyába fürösztöm, |
| rácsapok szuvas csontjára, |
| fejszém vérébe fürösztöm, |
| egy suhintás: kettévágom, |
| egy suhintás: széthasítom |
| két vért-lövellő szeletre, |
| két sűllyedő szőr-szigetre, |
| két szőrös fél-Tóremkévé, |
| mint egy medvét, mint egy rókát, |
| szétmetszem Tórem-apókát, |
| vért köp ketté-vágott szíve, |
| vért köp füstölve, bugyogva, |
| a pokolban, mennyországban, |
| földre, vízre, állatokra, |
| s a föld húsában lakókra, |
| mintha piros szárny zuhogna |
| habosan, csipkésen, kéken, |
| szétfolyva a mindenségben, |
| pont a nyelv-csapja közepén, |
| csillag-szakálla közepén, |
| csengős vesszője közepén, |
| fénylő csontváza közepén, |
| minden csigolyát közepén, |
| szétvágom kedves Tóremkét, |
| jobbfelén lesz a jobbfele, |
| kétfelől lesz két-félszíve, |
| jobbra a jobb mell-rózsája, |
| balra a bal mell-rózsája, |
| jobbról párolog fél-agya, |
| jobbra a jobb-szemöldöke, |
| jobbra egyik szempillája, |
| jobbfelől lesz egyik szeme, |
| balfelől lesz másik szeme, |
| jobbra egyik bajusz-szárnya, |
| balra másik bajusz-szárnya, |
| jobbfelől a fél-szakálla, |
| a szőr-rózsa ágyékszőrtől |
| köldökig habzó piros szőr, |
| a szőrszalag, vastag szőrpánt, |
| a piros szőrtajték-pillér |
| kettévágva szőrcsík-lángja, |
| két szőr-félszív árvaságra, |
| kis gyomra is kettévágva, |
| húgyhólyagja kettémetszve, |
| szőrös zacskója szétmetszve, |
| mint egy szőr-rózsa szétmetszve, |
| két fél szőrcsillaggá esve, |
| mint egy félbevágott szőrkürt, |
| mint egy kettéhasított üst, |
| a szétvágott csigolyáknál |
| gőzöl, mint az aranybarlang, |
| lángol, mint a hajnalcsillag, |
| ömlik isten titkos fénye, |
| ömlik a titkos test lángja |
| nyomorunkat gyógyítgatja, |
| s nem lesz ki a két testfelet, |
| csókjával összeforrassza, |
| könnyével összeforrassza, |
| csillagszőrrel összevarrja, |
| nagy fejszémmel ketté-nyesem, |
| az istenkét most megölöm, |
| fejszém azért köszörűlöm, |
| ha gyereket ennyit adott, |
| ennivalót mért nem adott? |
|
| S elindúlt istent megölni, |
| rohant a szőr-harangocska, |
| ment a szőr-harang lobogva, |
| a szőr-örvény gomolyogva, |
| mint ördögbak fújva, köpve, |
| mint egy szőr-esernyő lepke |
| örvénylett könnyen lebegve, |
| mint egy kis szőr-csengettyűcske, |
| mint egy dörmögő méhecske, |
| s látja egyszer, ott előtte, |
| ott áll egy színarany létra, |
| gyémánt-csigolyatoll csápja, |
| mint óriás kristály-sáska |
| kristálypáfrány-homloktolla |
| nő kristálycsipke-bordákkal, |
| kristálykehely-csigolyákkal |
| a kövér ködláng-őscsöndbe. |
|
| s a kiköszörűlt nagy fejszét, |
| a rénlapocka-nagy fejszét |
| mászott, mászott, mászott, mászott, |
| mászott a kövér ősködben, |
| mászott a lángoló ködben, |
| mint kristályszőr-csillagokból, |
| kristálytüske-szőrkancsókból |
| ragasztott kis hernyó mászott, |
| Tórem-isten felé mászott, |
| szőrét mártva az ősködbe, |
| mászott a szőr-harangocska, |
| a dühös szőr-csillagocska, |
| a kék szőrcsillag-hernyócska, |
| s egyszerre a fényes ködben, |
| két árnyékot lát lebegni, |
| két-oldalt mellette álltak |
| a ködben az ember-árnyak, |
| mint köd-lovon árny-lovasok, |
| szánba-fogott rénszarvasok, |
| mint csukott-szárnyú madarak, |
| kristálytoll-uszonyú halak: |
| ott állt két ember a ködben |
| S hangjukat a köd-láng hozta: |
| mit akarsz itt ős-apácska, |
| mit akarsz szőr-harangocska, |
| öreg szőrcsillag-pókocska? |
| S felel az ember a ködben: |
| az istent megölni jöttem, |
| egy suhintás: kettévágom, |
| egy suhintás: széthasítom, |
| ha gyereket ennyit adott, |
| ennivalót mért nem adott? |
| Mert mindíg éhesek vagyunk, |
| mindíg éhesebbek vagyunk, |
| éhség éjszakánk, nappalunk, |
| éhség alkonyunk, hajnalunk, |
|
| S az ősköd-testben lebegők, |
| mint a mellkasban a tüdők, |
| a köd-mellkasban lüktetők, |
| arany-gerinc mellett függők, |
| a ködben-rengő ős-szívek, |
| a lángtalan öreg gyertyák, |
| az árnyék-kereszt lebegők, |
| a köd mohos szent lényei, |
| szakállas, szárnyas halai |
| csont-eres csontbuborékát, |
| csont-recéjű csont-szív burkát |
| fölnyitották, a csont-szívet, |
| a csontgyökér-hálós szívet, |
| mutatván, hogy mi van abban |
| a csont-eres szívburokban: |
| tele volt az minden jóval, |
| ott volt a szent bőség abban |
| a hártya-cellás csont-tokban, |
| csontszívben ott volt a bőség, |
| a fölfalható ős-szentség, |
| étel tölti a csont-szívet, |
| az eres csontszív-koponyát, |
| ott lakott az egész világ, |
| ott ragyogott a boldogság, |
| fagyott szalonna és fehér |
| lángrózsa-köldökű kenyér, |
| rózsalángú szent buborék, |
| szent szivacsgömb-gyönyörűség, |
| fagyott hús és búzalepény, |
| illatozott a csont-edény, |
| ragyogott az olvasztott zsír, |
| az ikrás, habos fehér zsír; |
| a csont-szív, akár a szent sír, |
| benne feküdt az örök test, |
| a megváltó mindenség-test, |
| a csont-eres csontszív-tokban, |
| a lángoló szent anyag-test, |
| a test, a megváltó anyag, |
| az anyag, a szent Fönntartó, |
| a test, az örök Megváltó. |
|
| Majd a diót összecsukták, |
| hogy benne fekszik az Ország, |
| hogy abban a szent Bőség van, |
| abban a szent Táplálék van, |
| az eres csontszív-koponyát, |
| a bőség csont-koporsóját, |
| a gyökeres csontszív-kriptát, |
| a megváltó test szent burkát, |
| kis szőrharang-boldogsága, |
| útközben egy másik éhség, |
| egy másik halál-reménység |
| egy avas, szuvas vén diót, |
| egy rothadt-belsejű diót, |
| egy szú-pontokkal pettyezett, |
| poros pórusokkal hímzett, |
| rothadt varratokkal hímzett, |
| diót, szőrös kő-koponyát, |
| tett a szent dió helyére. |
|
| sírva is meg csudálkozva, |
| összetört, mint holt a földben, |
| összetört, akár egy olcsó |
| foszló kis deszka-koporsó, |
| foszlott, pórusos csontkérge, |
| összetört, mint egy koponya, |
| mint foszlott koporsó-deszka, |
| s a csonthártya-koporsóban, |
| csak hártyafal-törmelék volt, |
| csak kukac-rágás ikra volt, |
| csak kukac-ürülék por volt, |
| csak barna-szemcsés homok volt, |
| csak zöld penésztajték csönd volt, |
| csak egy döglött kis kukac volt, |
| feje száraz hártya-rózsa, |
| teste száraz tajték-cérna, |
| ott feküdt a barna porban, |
| dagadt mirigybajusz-holdja, |
| mint pettyhalom-kristálygomba, |
| mint pont-csomó kaktusz-rózsa, |
| koponyacsont-törmelékben, |
| rostos deszka-reszelékben, |
| csont-eres csont-foszladékban, |
|
| Nézték és csak átkozódtak, |
| átkozódtak, vártak, sírtak, |
| nézték és csak kiáltoztak, |
| aztán dünnyögve bozsogtak, |
| mint egy méhraj sírva zsongtak, |
| szőrcsillagokként forogtak, |
| dühösen sírva zsibongtak, |
| kristály-koponyákkal zúgtak, |
| moha-örvényléssel dongtak, |
| szőr-lángokkal kavarogtak, |
| mert nagyon éhesek voltak, |
| mert mindíg éhesek voltak, |
|
| ment az istenkét megölni, |
| egy nagy fejsze-bólintással, |
| egy hatalmas suhintással, |
| szikrázó fehér fejszével, |
| rénlapocka-nagy fejszével, |
| nem várni egy pillanatot; |
| ment az istenkét megölni, |
| ha gyereket ennyit adott, |
| ennivalót mért nem adott? |
|
| a szent ősarany-állványhoz, |
| a szent ősarany-lépcsőhöz, |
| a két köd-árnyék emberhez, |
| s nem jutott el az istenhez! |
| Ott lebegtek az ősködben, |
| függtek a fehér őscsöndben, |
| köd-lovon ülve figyeltek, |
| ködcsipke-szárnnyal lebegtek, |
| ősarany-csontváz vállain, |
| fénylő szent borda-tollain |
| kinőtt szőr-csipke ős-szárnyak, |
| szőrláng-arcú ember-árnyak, |
| fekete szőrcsipke-zászlók, |
| kék moha-gömb lódarazsak, |
| gyapjas, kövér medve-pillék, |
| köd-szárnyú óriás-medvék, |
| ott függtek az őshomályon, |
| ott lebegtek ősköd-szárnyon |
| az ősarany-csontváz létra |
| mellett ősköd-hámba fogva, |
| mint szakállas rénszarvasok, |
| szánhoz-fogott rénszarvasok. |
|
| Ő meg csapkodott a ködben, |
| csapott feléjük dühödten, |
| a kireszelt nagy fejszével, |
| rénlapocka-nagy fejszével, |
| kiabálta, hogy becsapták, |
| köddel köddé varázsolták, |
| köd-beszéddel ködbe-fonták; |
| azok meg egy szót se szóltak, |
| köddel a szívébe nyúltak, |
| köd-kötéllel megkötözték, |
| ködcsipkelángba csavarták, |
| ködzsákba gyorsan bevarrták, |
| mint pók a dühös legyecskét, |
| kristálynapraforgó-nyereg, |
| szőrös kristálysejt-köpönyeg, |
| kristályötszög-buborékgömb, |
| kristálysisak-koponyagömb |
| szemét, moha-rózsa arcát, |
| megkötözték isten-harcát, |
| ott sírt ősködökbe tömve, |
| mint egy csecsemő pólyában, |
| mint egy hernyó fehér bábban, |
| aranycsontvázhoz ragasztva, |
| mint szőr-tigris darazsacska, |
| ott sírt ködbe-bábozódva, |
| ült a köd-magzatburokban, |
| ült a fehér köd-golyóban, |
|
| az ősköd-zsákból kihúzták, |
| az ősköd-burkot szétfújták, |
| testéből lassan kiszívták |
| szőrös szájukkal tapadva, |
| kiszívták dermedt szívéből, |
| szíve minden szögletéből, |
| s ott ült megint az ős-létra |
| szőrös kék kristálykocsonya- |
| mint egy görnyedt, puha testű, |
| zöld-pihegés hártya-golyó, |
| mint egy zöld-gumigyűrődés, |
| porc-háromszög farú, recés, |
| izzadt hártyakürt-orrlikú |
| mint egy zöld-púp csodálkozás, |
| hosszú zöldbéka-karokkal, |
| kék kocsonya-pók ujjakkal, |
| gyűrt gumirózsa-hónaljjal, |
| görnyedten a csöndre lógva |
| ott ült, függve a hiányon, |
| az ősgyík-aranycsontvázon. |
|
| S adtak neki egy tört kardot, |
| abban az egész világ volt, |
| tele volt az minden jóval, |
| búzával, kenyérlepénnyel, |
| fagyott zsírral, fagyott vérrel, |
| fagyott szalonnával, mézzel, |
| árpával, rozzsal, kenyérrel, |
| fagyott hússal és kölessel, |
| zsíros rénszarvas-belekkel, |
| kövér rénszarvas-tökökkel, |
| fagyott ősmedve-csülkökkel, |
| csipkés nagy medvegyomrokkal, |
| kopoltyúkkal, uszonyokkal, |
| tajtékos tigris-szívekkel, |
| érpáfrány-hiúznyelvekkel, |
| faggyú-rög faroktövekkel, |
| vadszederrel, nagy csigával, |
| fölhasított vadnyulakkal, |
| hagymával, tejjel, harmattal, |
| zománcpikkelygömb-halakkal, |
| zsírcsillag-farú madárral, |
| lekopasztatott madarakkal, |
| tyúkokkal és vadludakkal, |
| májjal, szívvel és tüdővel, |
| mindenféle jó csontokkal, |
| mirigyrózsa-szakállakkal, |
| mirigycsillag-taréjokkal, |
| nyelvekkel, rózsa-orrokkal, |
| fülekkel, rózsa-talpakkal, |
| a szent világ ott volt abban |
| a félbetört rozsdás kardban, |
| a szent fönntartó valóság, |
| létünk forrása, szent anyag. |
|
| S futott a medve-emberke, |
| csoszogott a hód-emberke, |
| a kis szőrharang-emberke, |
| szállt a denevér-emberke, |
| ment a boldog nyérc-emberke, |
| ment a boldog nyuszt-emberke, |
| ment a boldog moha-törpe, |
| vitte haza a tört kardot, |
| amiben a szent világ volt, |
| amiben a szent anyag volt, |
|
| S otthon aztán ettek, ettek, |
| ettek, ettek, ettek, ettek, |
| ettek, ettek, ettek, ettek, |
| ettek, ettek, ettek, ettek, |
| ettek, ettek, ettek, ettek, |
| csámcsogtak, sírva nevettek, |
| zsírban-turkálva nevettek, |
| szalonnát-rágcsálva nyögtek, |
| dagadoztak, gömbölyödtek, |
| belűl zsírral bélelődtek, |
| zsírosodtak, fényesedtek, |
| zsíros arccal, zsíros szájjal, |
| zsír-csillagos szempillákkal, |
| zsírhártya-kesztyű kezekkel |
| bársony-lángokkal röhögve, |
| bársony-kürtökkel röfögve, |
| bársony-buborékként nyögve, |
| szálkát, pikkelyt, csontot köpve, |
| a szőrt, a tollat kiköpve, |
| sírva, nevetve és nyögve, |
| ettek, ettek, ettek, ettek, |
| ettek, ettek, ettek, ettek, |
| ettek, ettek, ettek, ettek, |
| éjjel, nappal ettek, ettek, |
| alvás helyett is csak ettek, |
| szinte már halhatatlanúl, |
| ettek, ettek, ettek, ettek, |
| ettek, ettek, ettek, ettek, |
| ettek, ettek, ettek, ettek, |
| végül is mindent megettek! |
|
| Aztán egy nagyot aludtak, |
| szuszogva egymásra hulltak, |
| mint szőrös kövér levelek, |
| mint rózsaláng-kocafülek, |
| mint füles-baglyok kupacban, |
| nagy toll-örvény fülkagylósan, |
| nagy bőr-csésze szemhéjakkal, |
| nagy szőr-csillag szempillákkal, |
| szögrózsa-sündisznófészek, |
| mint pók-család kő-homályban |
| ott a deszkarost-csontvázban, |
| szőrcsillag a szőrcsillagra |
| szempillák és szőrkoronák, |
| szőr-sírdomb szőr-púp koponyák, |
| szemgolyók, lábak és testek, |
| ahogy ott egymásra-estek, |
| a deszkarost-csigaházban, |
| s azon a köd, mint egy fáradt |
| a rothadt deszka-csontvázat, |
| mint óriás gyökér-szoknya, |
| ott ül a kövér köd-állat, |
| a köd-gyűrűből fölbuggyant |
| ködhullámkoszorú, roppant |
| s lecsurog, mint csipkeszoknya |
| a redves deszkacsontvázra, |
| s imbolyog lassan mozogva |
| ott hemzseg csipke-örvényben |
| csipkeláng-harang-fehéren |
| gyöngyház-csápjait kövéren |
| s izzik, ragyog, lobog, lángol, |
| s a csáp-buborék-kosárból |
| a deszkaház ki se látszik, |
|
| megint csak éhesen nyögtek, |
| mert mindíg éhesek voltak, |
| S szólt az egyik gyerek: baj van, |
| hasamban kő-tetű nyüzsög, |
| kis kőpikkely-örvény pörög. |
| S szólt a másik gyerek: baj van, |
| százlábú mászik hasamban, |
| százlábú mászkál hasamban, |
| kőgyökércsontváz-koszorú, |
| kőtipegés-csontváz fodrú. |
| S szólt a harmadik is: baj van, |
| bagoly ül az én hasamban, |
| bagoly pislog a hasamban, |
| lépeget kő-csillag lábbal, |
| pislogat kő-szempillákkal. |
| S szólt a negyedik is: baj van, |
| sündisznó van a hasamban, |
| sündisznó mászik hasamban, |
| sündisznó mászkál hasamban, |
| kő-szög rózsa, nagy kő-bógáncs, |
| kő-csillagfürt, szöges kő-lánc |
| nyílik, lassan növekedik, |
| S szólt az ötödik is: baj van, |
| borz ugrál az én hasamban, |
| borz futkos az én hasamban, |
| borz táncol az én hasamban, |
| kőpárna-csillag talpakkal, |
| S szólt a többi is: nagy baj van, |
| kő-harang szól a hasamban, |
| kő-harkály kopog hasamban, |
| kő-gyík liheg a hasamban, |
| kő-kalász döfköd hasamban, |
| kő-toboz nőtt a hasamban, |
| kő-tobzos jár a hasamban, |
| kő-hal ficánkol hasamban, |
| kő-denevér száll hasamban, |
| kő-cincér kapar hasamban, |
| kő-párduc hörög hasamban, |
| kő-darázs nyüzsög hasamban, |
| kő-kard forog a hasamban. |
| Jaj, nagyon éhesek vagyunk, |
| jaj, mindíg éhesek vagyunk, |
| mindíg éhesebbek vagyunk, |
|
| S elindúltak nyöszörögve, |
| hártya-léptekkel zörögve, |
| száraz hártya-lépésekkel, |
| a ködben egymást szólítva, |
| a ködben egymást löködve, |
| köd-ujjal egymást böködve, |
| fulladoztak az ős-füstben, |
| másztak az ős-elmúlásban, |
| négykézláb mászva, kutatva, |
| másztak akár a csecsemők, |
| másztak Tórem-isten előtt, |
| másztak a ködben-keresők, |
| másztak a ködben-lihegők, |
| négykézláb másztak a ködben, |
| kotorásztak fűben, földben, |
| szőr-habos kis kő-vödrökben, |
| póknyál-habos kő-gödrökben, |
| elhagyott madárfészkekben, |
| nyállal, ezüst sárcsipkével, |
| száraz kék levélforgáccsal, |
| növény-pernyével, kő-hánccsal, |
| penészes növényrost-lánccal, |
| avas növényszőr-ragaccsal |
| szimatolva és szaglászva, |
| ködben sírva, bukdácsolva, |
| másztak, mint öreg varangyok, |
| a száraz hártya-könnykancsók, |
| kő-magzatos szőr-koporsók, |
| kő-embriós varangy-korsók, |
| másztak, mint vak kutyakölykök |
| a szőrcsillag-halálbölcsők, |
| s amit csak találtak, ették, |
| nem a dögöt, nem a holtat, |
| nem is a földbe-rohadtat, |
| nem is a földbe-fagyottat, |
| nem a foszlottat, korhadtat, |
| amit csak találtak: ették, |
| fagyott földből kikaparták, |
| repedt rögből kikotorták, |
| mindenféle bogyót, magot, |
| fagyott békát, dermedt gyíkot, |
| kitincsontvázú zöld pépet, |
| kígyót, pókot, lepkét, legyet, |
| dermedt száraz bogarakat, |
| fagyott őskocsonya-lángot: |
| deres kalász-csontvázakat, |
| szűzhártyás csigaházakat, |
| mohás, szőrös és porhanyós, |
| nyálas, vizenyős, húgy-szagos, |
| pikkelyes, mirigyes, halott |
| rovarcsontváz-koporsókat, |
| álcát, férget és kukacot, |
| lárvát, gilisztát, harasztot, |
| redves gombát, avas kérget, |
| halál-szőtte pókfészkeket, |
| mindent, amit csak megláttak, |
| mindent, amit kikapartak, |
| másztak négykézláb a ködben, |
| mint nagy pókok másztak lassan, |
| szőr-medúzák, szőr-harangok, |
| szőr-teknőcök, szőr-varangyok, |
| púpos sovány szőrcsillagok, |
| csontváz-lábú szőr-sírdombok, |
| hátukon a szőr-kereszttel, |
| Másztak, másztak, másztak, másztak, |
| de már semmit se találtak, |
| lenyelhetőt, kiszophatót, |
| rághatót, kiszürcsölhetőt, |
| semmi holnapra-ébresztőt, |
| a szívben tüzet-gerjesztőt! |
| Csak a ködöt, csak a ködöt, |
| Tórem isten ősköd-szívét, |
| fehér szőrcsipkeláng-szívét, |
| mert hiszen ők abban másztak, |
| Isten ős-szívében másztak. |
|
| S amikor a köd fölszakadt, |
| csipke-gyásza égig hasadt, |
| a tűz-szakadék magányban, |
| sötét éhség-örvény forgott, |
| véres toll-örvény gomolygott, |
| zománc-vértű madár-szügyek, |
| csőrök, lábak, karmok, szemek, |
| orrlikak, szemhéjak, fülek, |
| szempillák, kőtoll-kötegek |
| örvénye forgott, kavargott, |
| kő-szigonyok és kő-kardok, |
| hajlott orrlikas kő-bárdok, |
| kő-eres, recés kő-horgok, |
| csorba kő-fejszék, kő-kések, |
| kőpikkely-szögek, kő-térdek |
| örvénye gomolygott lassan |
| vérzománc-mellényű vadak, |
| vérpikkely-csőrű madarak, |
| kőpikkely-tölcsére forgott |
| fölöttük, szinte csikorgott, |
| pörgött surrogva, csörögve |
| a kő-tölcsér, sisteregve, |
| s ereszkedett le a kövér, |
| madarakból-szőtt ős-tölcsér, |
| s rájuk hullt, mint vad, kiáltó, |
| szörnyű, madárból-szőtt zászló, |
| lüktető, gyűrött, ropogó, |
| madarakból-szőtt szemfedő, |
| s kapálva, rikoltva, ütve, |
| csípve, vájva, tépve, köpve |
| rángott, gyűrődött, ropogott, |
| sziszegett, sírt és csattogott, |
| kőpikkellyel fölfúvódott, |
| toll-lánggal fölbuborékzott, |
| szőrhólyag-füsttel tajtékzott, |
| hörögve lángolt, csikorgott, |
| hömpölyögve rángott, forgott, |
| kő-buborékkal fortyogott, |
| vak toll-örvénnyel lobogott |
| és belőlük egy perc alatt |
| csak a fehér csontváz maradt, |
| szanaszét a véres földön, |
| szikrázva a deres földön, |
| s a jól-se-lakott madarak |
| fölkapkodták a csontokat, |
| ujjcsontokat és bordákat, |
| a kopasz lábszárcsontokat, |
| sark-csontokat, farcsontokat, |
| s testüket az űrbe rántva, |
| lobogtak, lengtek keményen |
| az égő kristály-reményben, |
| s a csontokat földre ejtve, |
| a csontra visszazuhantak, |
| velőt-csípkedve lobogtak. |
|
|
Mit tegyek?
| kegyetlen-szép halottaim, |
| föld-szemgolyós halottaim, |
| kukac-forgács szájöblűek, |
| földet-fúvó-kő-csillagok, |
| szűz gázbuborékcsillagot, |
| csipkehínár-örvény füstöt, |
| gyökércsipke-tölcsér kürtöt, |
| zöld láng-habcsokor csecsemőt, |
| földdel-tömött moha-csengőt |
| szülő vak fehér halottak, |
| kocsonya-fortyogás holtak, |
| ó, ti száradók, szikkadók, |
| földdel szótlan-kiáltozók, |
| forró kék földhabot ivók, |
| sárga füst-rózsákat fújók, |
| ó, ti vad szemérmetlenek, |
| földben-levetkőző szűzek, |
| irgalmatlan csontváz-kanok, |
| föld-szívű gyökér-kakasok, |
| gyökér-szügyű csontváz-bikák, |
| vad csontváz-meztelen apák, |
| fölgerjedt gyökér-csődörök, |
| megerjedt zöld lángot köpők, |
| zsírkukac, füst-finom gyökér, |
| gyökér-kesztyűujj bimbótok |
| földet lövell, gyökér-drótot, |
| döf kék gyökérszőr-felhőbe, |
| ó, ti szemérmetlen szűzek, |
| ó, ti vak szégyentelenek, |
| pucér kevély kegyetlenek, |
| földbe-gyömöszölt testűek, |
| földdel-nyomott gyökér-bábok, |
| szégyenből-kibontatlanok, |
| ó, ti vak kifosztatlanok, |
| ó, ti hanyattfekvő holtak, |
| csontváz-trágár meztelenek, |
| gyökérfüst-szeméremszőrű, |
| gyökérhab-kehely szemérmű, |
| ti fölhúzott csontváz-térdű, |
| zöld gyökérüst-ágyéköblű, |
| széttárt-combú csontváz-kancák, |
| hab-hüvelyű gyökér-kancák, |
| gyökér-emsék, csont-nőstények, |
| csábító csontváz-kevélyek, |
| hanyatt a földben-föloldott |
| combcsontok, csipkés farcsontok, |
| csonthuroklepke-őscsontok |
| a csipkés csont-tölgylevélre |
| hömpölyödik a habos föld, |
| hömpölyödik a férges föld, |
| gyökér-kan-csontváz-szégyenre, |
| gyökér-hím a gyökér-szívre, |
| kis gyökérszobor-asszonyra |
| a fölgerjedt föld lángolva, |
| a szemérmetlen csontvázra, |
| koponyák, csontok, csont-csövek, |
| könnytelen szép halottaim, |
| szívem felé mért kapkodtok, |
| ősgyökér-zsákokba varrtak, |
| sárga földhab-lovon ülve, |
| fénytelen csontváz-utazók, |
| ülvén egy gyökér-nyeregben, |
| ülvén tömött föld-dobozban, |
| ülvén a bolygó-csillagban, |
| ülvén kék gyökér-fülkében, |
| ülvén a bolygó-pörgésben, |
| keringtek csillagok között, |
| ringyó-közönyös halottak, |
| kurvánál is kurvább holtak, |
| pörögtök, fekve, kevélyen, |
| mint vérlemezkék a vérben, |
| mint vértestecskék a vérben, |
| szálltok a Tér szent testében, |
| szálltok fekve és halottan, |
| csontvázzá-kopaszodottan, |
| szálltok hanyatt-fekve holtan, |
| mohó csontváz-átkozottan, |
| mit akartok hát halottak, |
| mit akartok tőlem holtak, |
| ti földbe-küldött kémeim, |
| mért beszéltek, mért jajgattok, |
| mért sziszegtek, mért nyafogtok, |
| mért bömböltök ott a mélyben, |
| gyökeresen, csont-kevélyen, |
| gyökér-tigrisek, kő-sasok, |
| ti csontváz-krokodílusok, |
| gyökér-kutyák, gyökér-medvék, |
| vak csontváz-türelmetlenség, |
| ó, ti kőpikkely-farkasok, |
| gyökér-párducok, kő-baglyok, |
| ó, ti halhatatlan foglyok, |
| mért hörögtök, mért ugattok, |
| csonttal földet mért haraptok, |
| miért hívtok, mit akartok, |
| szívem felé mért kapartok, |
| mért ugattok kő-fejekkel, |
| tátott kőcsipke-vödrökkel, |
| szőrös kőpikkely-szájakkal, |
| zománc-patkó fogsorokkal, |
| tőlem holtak mit akartok, |
| szívem felé mért haraptok, |
| tőlem holtak mit akartok, |
| szívem felé mért kapartok, |
| gyökér-kesztyűs csont-kezekkel, |
| agyag-kesztyűs kő-kezekkel, |
| könnyű kő-csillag kezekkel, |
| száraz csont-csillag kezekkel, |
| a földből csontváz-ribancok |
| fölnyitni az ős-földajtót, |
| mit akartok tőlem holtak, |
| régen földbe-rothadottak, |
| mit akarsz te csontváz-apa, |
| mit akarsz vedlő nagyanya, |
| mit akarsz csonthab-testvérem, |
| mit akarsz föld-örökségem, |
| csontváz-büszke bánataim, |
| úgyse visztek le a földbe, |
| úgyse húztok le a földbe, |
| nem gyömöszöltök a földbe, |
| nem gyúrtok bele a földbe, |
| nem gyömködtök be a földbe, |
| nem cibáltok be a földbe, |
| nem megyek én le a földbe, |
| csontvázzá lefogyatkozni, |
| gyapjas füsttel füstölögve, |
| kék lángokkal felőrlődve, |
| inkább egy csillagra ugrok, |
| csillagról csillagra ugrok, |
| várok csillagködbe bújva, |
| csillaghalmazban lapúlva, |
| csillaganyám szent testében, |
| csillagból-szőtt életében |
| mint Szuzó az Asszony mögé, |
|
| sárga, kék, fehér víz-szálak |
| ütik a hó-rongyos földet, |
| a hó-kocsonyás vak földet, |
| ül szőrös virág-csontvázra, |
| rothadt-roncs virágfejekre, |
| viráglábszárcsont-bütyökre, |
| meszelt sovány kő-Krisztusok, |
| szent kő-merengés Jézusok |
| kristálycsipke-szélű sisak, |
| s a kő-orr mellett csöpögve, |
| fekete kristály-szalaggal, |
| a kő-csillag szájgödörbe, |
| meszelt temető-Krisztusok |
| a kő-vállgödörbe gyűlnek, |
| jég-csontvázú kristály-könnyek, |
| az ázott, görnyedt Jézusok |
| döglött, foszló hó-menyétek, |
| kristálycsipke-lepedékek, |
| kő-kezükben jégcsap-kések, |
| a könnyek is jégcsap-kések, |
| jégcsap-csillag, kristály-olló |
| Jézus kő-csillag kezében, |
| hó zöld kocsonya-csipkéje |
| kirothadt növény-szárnyakra, |
| kőpikkely-bodzacsontvázra, |
| cafatos növényrongy-házra, |
| holt kő-szemgödör fészkekre, |
| földből kiforgott csontokra, |
| szőrös rovar-csontvázakra; |
| higany-rács hull a világra, |
| kristályrács-köd a magányra, |
| szótlanúl a sírja felett, |
| ázott hajak, ázott tarkók, |
| kristályfogsoroktól rágott |
| szalagok, zászlók, virágok, |
| szőrkoszorús kristálysziget- |
| eső-füstös réz-trombiták, |
| zöld füstöt okádó kürtök, |
| pihés csontváz-virágernyők |
| fölött ezüst deszka-tokban, |
| kristály-szárnyú koporsóban, |
| mint egy fémlemez-csikóhal, |
| kristálycsótárú csikóhal, |
| mint virágzó deszka-angyal, |
| mint egy könnyű szép rakéta, |
| a Föld szent testébe szálló |
| Griff, a szent Földbe leszálló, |
| a Földben-úszó szent Madár, |
| mint csontvázak közt úszkáló |
| kristály-tengeralattjáró, |
| csontok között, holtak között |
| csontvázak és koponyák közt |
| lebegő szűz deszka-báb csönd, |
| a csontváz-múltban lebegő, |
| csontváz-állatok közt függő, |
| csontváz-virágok közt rengő, |
| ősállat-csontvázak között, |
| száraz ősmadár-csontvázak, |
| nagy csontváz-virágállatok, |
| csontváz-halak, csont-csillagok |
| közt könnyen-lebegve járó |
| a Földgolyó ős-csöndjében, |
| a múlt csontváz-tengerében, |
| jövőtlen szent szégyenében, |
| úszó ezüst test, deszka-tok, |
| nehezebb, mint a csillagok, |
| nehezebb, mint a csillag-fa, |
| nehezebb, mint Jézus sírja, |
| nehezebb, mint isten szíve, |
| mint isten mindenség-szíve, |
| az elmúlás-csönd virágzik, |
| s a rovarbáb-szerű testben |
| fekszik a Test önfeledten, |
| s a testben a Csontváz fekszik, |
| a húsból majd kinövekszik, |
| füstölve, gázzal-beszélve, |
| míg tisztán ott lebeg abban |
| az ezüstös deszka-tokban, |
| a deszka-testben a csontváz |
| a földben a deszkatok-ház, |
| a Csontváz-Jónást hordozó |
|
| Áznak a földben a holtak, |
| áznak, áznak, áznak, áznak, |
| hanyatt a házból kihoztam, |
| hajtva, kamasz-homlokomat, |
| könnytelen szempilláimat, |
| s a koporsó-csúcs szöglete |
| ők meg merengve kinéztek, |
| mint magzatburokhártyából, |
| asszonyselyemhártyalángból, |
| az elmúlás szűz fátylából, |
| viasz-virág arccal néztek |
| lángnak, rothadéknak adták, |
| akik rám se csudálkoztak, |
| viasz-szóval szótlan szólva, |
| szenteltvíz húllt a fogukra, |
| szempillaszőrrel összevarrt |
| kőmirigygömb-szemhéjukra, |
| sárga hideg-füst hajukra, |
| tömött zöld-penészes vatta, |
| növény-csönddel fagyoskodtak, |
| szent virág-múltba roskadtak; |
| a földbe frissen-merűltek, |
| a zord anyag-lángba sűltek, |
| a zöld füstben ünnepelők, |
| áznak a füstben-mosolygók, |
| áznak a lángban-vicsorgók, |
| áznak a csontra-vetkőzők, |
| hártyát-vedlő csontváz-gyíkok, |
| a még-el-sem-felejtettek, |
| áznak a szűz hanyattfekvők, |
| a csont-kézzel integetők, |
| a csont-ujjal csábítgatók, |
| a csontváz-nőstény remegők, |
| a csontváz-hím álmodozók, |
| a rothadékony szent burok, |
| áznak a bomlott asszonyok, |
| a szentséges szent test ázik, |
| a szentséges szent hús ázik, |
| a szentséges lényeg ázik, |
| áznak a-már-félig-tiszták, |
| áznak az egészen tiszták, |
| áznak koponyák, csontvázak, |
| a csontok, csigolyák áznak, |
| áznak a fölbomlás-lángok, |
| a földbe-dobott zsebkendők, |
| bajuszok, párnák, fejkendők, |
| szempillák és szemöldökök, |
| kemény férfi-ágyékszőrök, |
| őshernyó-szemöldökszőrök, |
| áznak a fülcimpa-szárnyak, |
| körmök, hajak és szemhéjak, |
| göndör, foszlott tarkótollak, |
| a tajték-hernyós orrlikak, |
| a hab-rózsába fúlt fogak, |
| áznak a hím-hártyacsengők, |
| a viaszhernyó kan-vesszők, |
| ánuszokban tajték-rózsák, |
| földbe-ásódott varangyok, |
| kukacok, pondrók, rovarok, |
| giliszták, férgek, bogarak, |
| áznak a boldog föld alatt, |
| áznak a gyönyörű földben, |
| a mindenség-anyag csöndben, |
| a csipke-szárnyú tokokba, |
| a döglött halál-lepkékbe, |
| földben-szálló korhadt, barna |
| a foszlottan-széthulltakba, |
| csonttal-összekevertekbe, |
| csurog a tél tiszta könnye, |
| a mindenségnagy-csontvázú |
| örök kristálygyökér-teste |
| mint egy szentséges, föllázadt |
| örök kristálygyökér-állat, |
| hogy a holtakban tenyésszen, |
| holtakból élőt növesszen, |
| vak szívükbe gyökerezzen, |
| vak csontjukkal szeretkezzen, |
| s a csontok kivirágzanak, |
| nagy zöld levelet hajtanak, |
| zöld csillagot növesztenek |
| a sírban a csontok, vázak, |
| a földben a vak csontvázak. |
|
| És te mit láttál a Földben, |
| a rejtelmes anya-gömbben, |
| mit láttál apám a földben, |
| a titkos ősanyag-csöndben, |
| mit láttál te Megfigyelő, |
| mit láttál te kedves alak |
| ott tizenkilenc év alatt, |
| mit láttál te Titkos Szótlan |
| átadtad magad a csöndnek, |
| az egyszerű fölbomlásnak, |
| ott állt csillogva, lebegve, |
| a nyitott föld fölött függve |
| hosszúkás, vékony szent testét, |
| nagy födél-papírkeresztjét, |
| minden szögletét és csücskét, |
| deszka-húsa minden részét, |
| minden csavart, minden szöget, |
| hogy a mélységet kibírja, |
| hogy szét ne durranjon sírva, |
| szét ne pukkanjon füstölve, |
| mint a sátán hártya-gömbje, |
| az isten szívét figyelve, |
| mint magzat magzatburokban, |
| s a hártyagolyó ott forgott, |
| isten szívében gomolygott, |
| s az ős-ördög bent kuporgott, |
| figyelte a Titkos Titkot, |
| egy iszonyú szív-rengéstől |
| szétpukkant nyálas cafattá, |
| tűz-szőrös tűzpép-ragaccsá |
| s a Gonosz, a Szíve-korhadt |
| nagy vízhólyag-végű ujjak, |
| higanylencsehólyag-ujjak, |
| higany-hemzsegve matattak, |
| milliárd kristályujjával, |
| hogy megtudja mi van abban |
| a titokzatos nagy tokban; |
| mint egy ezüst-szőrű lepke |
| a tok, s a tokban a tested, |
| ázott kötél-dörzsöléstől, |
| könnyű csipke-uszonyokkal, |
| kocsonyakristályszárnyakkal, |
| hallom, ahogy földet érve, |
| kötél-nyikorgásban roppan, |
| s láthatatlan tested moccan |
| az ezüstös deszka-tokban, |
| s hull rá eső, föld és virág, |
| hull ima, könny, ének, átok, |
| hull rád elhagyott világod. |
|
| Ó, te szent földbe leszálló, |
| ó, te szent testbe merülő, |
| proletár-Piccard professzor, |
| hogy a fényes ezüst-tokkal, |
| a szent halál-szakadékba, |
| a szent mélytenger-halálba, |
| a halál-nyüzsgés tengerbe, |
| Piccard-gömbödben figyeltél, |
| a szent ősanyagban ültél, |
| mint egy kristálybuborékban, |
| mint kristály-magzatburokban, |
| ott ültél búvárgömbödben, |
| a kristálytest-gömbfülkében, |
| a gömb-korlát elmúlásban, |
| szent halálodba eresztve, |
| ott sodródva és figyelve, |
| s fölötted már összecsaptak, |
| a föld-habok összeforrtak, |
| a szent földtajték-örvények, |
| a seb összeforrt fölötted, |
| a föld összenőtt fölötted, |
| te viasz-bátorság-Piccard. |
| benőtte rozmaring, virág, |
|
| Ott ülsz üveg-gömb anyádban, |
| kristálygömb-magzatburkában, |
| halhatatlan csontvázmagzat, |
| föld-álarcú csontváz-Piccard, |
| látod a zsíros kék csöndet, |
| halál-szörnyekkel hemzsegő, |
| szörnyeteg-holtakkal nyüzsgő |
| ősvilágot látsz a földben, |
| úsznak a csontváz-rokonok, |
| kék csont-uszony lobbanással, |
| mint állatszörny-tüzijáték, |
| zöld lángcsokor-ősajándék, |
| kék szörny-mirigyfény-bóbita, |
| hal-csillagok fény-pamata, |
| égő kék kocsonya-zászlók, |
| kocsonyaszakáll-tűzrácsok, |
| mirigy-ötszög lángolások, |
| mirigycsillagpatkó-kapuk, |
| tátott kocsonyaüst-tüzek, |
| fényszitagömb-buborékfák, |
| nyüzsögnek ablakod előtt, |
| mirigycsillag-koszorúkkal |
| lebeg zöld ablakod előtt, |
| csont-lámpákat növeszt a föld, |
| s látod ülvén a halálban, |
| keringvén a Földgolyóban, |
| lebegni föld-szemed előtt, |
| Dylan Thomas ül a földben |
| a laugharne-i füves dombban, |
| ott ül gyökér-fonadékban, |
| fölpuffadtan, földagadtan, |
| ül csontok-közé-ragadtan, |
| kezében nagy söröskrigli, |
| kezében nagy-pohár whisky, |
| mint egy angyal-varangy ül ott, |
| szürcsölgeti a föld-habot, |
| gyökér-szárnyakkal lebegve, |
| ül ott az irgalmas földben, |
| s másutt az ősbuborékban, |
| zöld lángot fújva rikoltoz, |
| nyihog ott a földbe-dugva, |
| készűl a legvégső harcra, |
| hömpölyög a földben égve, |
| csontvázakra hömpölyödik, |
| csont-csődörökre örvénylik, |
| szent füstjével az anyagot |
| szűz kristálycsontváz-csecsemők; |
| s Kathleen Ferrier egy roppant |
| kőcsontváz-Brontoszauruszban |
| gyökérfüggönyök közt állva |
| a sárkánycsontváz-templomban, |
| mint egy ősfoszfor-angyalban, |
| a kristály-őshímcsontvázban; |
| s látod a csontváz-zenekart, |
| a földben lágyan vezényel |
| kék gyökérkesztyű-kezével, |
| s föld-hegedűk és föld-fúvók, |
| föld-klavírok, föld-csemballók, |
| föld-kürtök, vak föld-trombiták |
| mondják a föld-szimfóniát, |
| csontváz-nyikorgás a hangjuk, |
| föld-hallgatás a hatalmuk; |
| s hallgatja az ősföld-zenét, |
| szent gyökér-Kazinczy Ferenc, |
| a gyökércsipke-ingű szent, |
| máslis-copfos koponyával, |
| magányos csont-mosolyával, |
| vak szívében föllazúltan, |
| az ősanyag-Konzerthausban, |
| csontváz-testén gyökér-mente, |
| csontváz-lábán gyökér-csizma, |
| szent gyökér-könyvet lapozva; |
| a Föld-szívben Bach és Verdi, |
| Schönberg, Haydn, Monteverdi, |
| Alban Berg és Anton Webern |
| Beethoven, Liszt Ferenc, Wagner, |
| Händel, s a vén Gusztáv Mahler |
| nagy lábszárcsonttal vezényel |
| szentséges csontváz-csoportban, |
| s valamennyiük csont-arcát, |
| mindegyik vezénylő-pálcát |
| befonják hajszálgyökerek, |
| s a föld-kesztyűs csontváz-kezet; |
| s látod, ül, a földbe-hullván, |
| zöld békával hüvelykujján, |
| zöld-lüktetés mirigy-házzal, |
| lencsés kocsonya-kezével, |
| kocsonya-gomb ujjhegyével |
| el-nem-rothadt hüvelykujjat, |
| a zöld görnyedés csak hallgat, |
| mint egy lüktető zöld dió, |
| mint ijedt, zöld mirigy-manó, |
| ott ül Bartók Béla némán, |
| zöld-béka ül hüvelykujján, |
| ott ül szótlanúl, merengve, |
| szent arcát a földbe rejtve, |
| ott ül el-nem-rothadottan, |
| ép testtel az ősanyagban; |
| s ott száll a titkos hold felé, |
| száll Cyrano de Bergerac, |
| testén milliárd kis palack, |
| sovány szent testére kötött |
| hajnali harmattal töltött |
| hólyaggal száll szent Bergerac, |
| mint üveghólyagfürt-angyal, |
| mint üvegszőlőfürt-angyal, |
| ott repül a Földgolyóban, |
| amiben egy parázs-szív van, |
| száll a rózsaszín golyóban, |
| hólyagfürt-angyal Bergerac; |
| s látod: beszél a vadaknak, |
| gyökér-Assisi Szent Ferenc, |
| szent-szíved-rokona-Ferenc, |
| s körülötte ott nyüzsögnek, |
| csontja körűl ott hemzsegnek |
| mint a csillag-gömbárnyékok |
| a fehér kőcsontváz-vadak, |
| csontváz-őzek, csontváz-nyulak, |
| csontváz-gyíkok, csontváz-békák, |
| csontváz-hemzsegés-gömbszálkák; |
| s látod, taposva a csöndet, |
| meg-sem-mozdítva a földet |
| mennek a csontváz-állatok, |
| őscsontváz-Dinoszauruszok, |
| az ős-csontcsipke-kőtornyok, |
| óriás lábszár-csontokkal, |
| óriás szent combcsontokkal, |
| csipkés csigolya-ágakkal, |
| vonúlnak lassan a földben, |
| mennek kő-léptekkel lassan, |
| S látod, ahogy ott ülsz szótlan |
| föld-üveg búvárgolyódban, |
| csontváz-lovakon kocognak, |
| csontváz-népek vándorolnak, |
| csont-népek mennek a földben, |
| nagyhajúak a nagy csöndben, |
| földdel-tömött koponyájuk |
| csontból-kinőtt szőr-örvénye, |
| kinőtt szőr-zászlója lángol |
| mint a napok, mint a holdak, |
| mint égő csillag-képletek, |
| lángoló csillag-rendszerek, |
| mint égő állat-csillagok, |
| foszforeszkáló köd-képek, |
| csillagképlet-tűz-szekrények: |
| márványtökű márvány-lovak, |
| márvány-eres csődör-nyakak, |
| márvány-röhögés ló-fejek, |
| márvány-szárnyú ló-istenek, |
| márvány-csöcsű föld-remeték, |
| a márványcsipke-szakállú, |
| göndör márványcsipke-szőrű |
| istennők, Homérosz, Dante, |
| égő csontváz-könyvön ülve, |
| foszlott gyökér-könyvön ülve, |
| mint kő-lepkén, gyökér-lepkén, |
| mint óriás csontváz-lepkén; |
| kőcsontváz-Giordano Brunó |
| száll ott lángoló kék szájjal, |
| ömlik, habzik sisteregve, |
| csillaglángokkal beszórva, |
| csillagtajtékkal befonva, |
| s a Földgolyó-derengésben, |
| s látod kedves halott alak |
| a földben a kristályokat, |
| a kristályrög-csillagokat; |
| s látod Halhatatlan Ember: |
| nagy csontváz-macskán ül Baudelaire, |
| gyökér-csipkével takarva, |
| s fut a macska mozdulatlan |
| s látod, egy gyökérszobában |
| föld-asztalnál szótlan görnyed, |
| földet fúj csont-köhögése, |
| földet köp csontváz-köpése, |
| óriás lencsét csiszolgat, |
| mintha csiszolná a holdat, |
| s csontváz-kezével föltartja, |
| azon át látszik csont-arca, |
| s látszik a dagadt koponya |
| a hold kő-arcához tennéd, |
| s úgy látnád te a földagadt |
| kőcsipkepórus-arc holdat; |
| s látod, ahogy a földben száll |
| a csapkodó-szárnyú gépen, |
| a drótváz-faváz-csontvászon- |
| s ott szállnak a Wright-testvérek |
| Wilbun Wright és ő, Orville Wright, |
| ferdén, ahogy a föld-szív lejt, |
| mint egy király-szitakötőn |
| ülnek kétszárnyú repülőn, |
| ülnek a vászon-nyeregben, |
| mint egy lepketartó-nyergen, |
| csontváz-lábuk hosszan kilóg |
| a vászon-gépből, gyökér-pók, |
| zománc-csillag-gömb torába |
| lóg az ősgyökér-magányba, |
| s zöld gyökér-pilótasapka |
| s látod, mutatja az ablak: |
| Kopernikusz, Newton, Max Planck |
| mereng magában a Földben, |
| ott mereng a három Csontváz- |
| szent-mindenségmegújítás, |
| koponya-tornyokban lakva, |
| csontváz-mellkasukból vastag |
| gyökérszövedékgömb dagad, |
| mint léggömbön kosár-házak; |
| s látod ott ül Albert Einstein, |
| ül domború csillag-rácson, |
| a csillag-gömb végtelenen, |
| hamvadatlan bársony-arca, |
| rothadatlan szent ősarca, |
| lángol, mint az isten szíve, |
| mindörökké ott a Földben, |
| Goethe Faustját lapozgatva |
| a boldog ördög a földben, |
| a szent époszt úgy lapozza, |
| mintha nem is földben ülne, |
| de egy üveg-gömbben ülne, |
| anyagpont-gömbhéjban ülne, |
| mintha csillag-gömbben ülne, |
| ül az anyagtalan földben, |
| minden ami volt, ami lesz, |
| leszáll elrothadt szívedhez, |
| leszáll minden Jövő hozzád, |
| s megérinti csontváz-orcád, |
| minden dolog, minden lényeg |
| megérinti csontváz-lényed, |
| eljönnek hozzád a testek, |
| eljönnek hozzád a múltak, |
| földbe-rothadt szívverések, |
| minden halál eljön hozzád, |
| te szent csontváz-bizonyosság, |
| búvárgömböd előtt szállnak, |
| mint robbanó-fényű halak, |
| fény-robbanás testű halak, |
| foszfor-felhőt fecskendező, |
| kék fény-bojtokat lövellő |
| garnélák, ollótlan rákok, |
| kristályszöglet-Jézus rákok, |
| eljön minden csont a csonthoz, |
| eljön a szent föld a földhöz, |
| a csont-bánat a csont-csöndhöz, |
| majd eljövök én is hozzád, |
| földbe-megyek én is hozzád, |
| csontváz-arcod megcsókolom, |
| lesz akkor kövér vígalom, |
| gyökér-székben ülve vársz majd, |
| könyöklöd a gyökér-asztalt, |
| földdel-habzó csipke-pohár, |
| ülsz csontváz-apám a földben, |
| csontváz-lámpa a kezedben, |
| azzal világítsz, ha jövök, |
| szájadból a föld füstölög, |
| s figyelsz a réz-lángú hangra, |
| földben szól a rezesbanda, |
| fújják a réz-trombitákat, |
| a lábszár-csont furulyákat |
| a földbe-gyömöszölt szájak |
| fújják az ősföld-szobában |
| s a Földgolyóban szétárad |
| hogy minden halott figyeljen, |
| ha megtér a tiszta földbe, |
| visszatér a boldog földbe, |
| szívét a föld-lángba dobja, |
| nem a mennybe, a pokolba. |
|
| A föld-valcert, az iszonyút, |
| fújják majd a csontváz-fiúk, |
| fújják a habos föld-polkát |
| a földdel-tömött trombiták, |
| szétlazúlt csontváz-kezével |
| szájából földpermet tódúl, |
| csontváz-testén nagy-sujtásos, |
| penész-kabát, elrothadt ing, |
| selyem-kesztyűs kezével int, |
| nyakkendő-csokrán arany-rojt, |
| foszló aranycsipke-bozont, |
| körülötte, mint egy fészek |
| darázs, a csontváz-zenészek: |
| a föld-nagydobot a földben, |
| billegnek a csont-üst lukak |
| moha-szívén csontváz-ujjak, |
| játszik a víg rezesbanda, |
| gyökércsipkecsönd a hangja, |
| hangja gyökerekből, földből, |
| gyökér nő ki a kürtökből, |
| földdel-tömött trombitákból, |
| föld-gilisztás furulyákból, |
| gyökérszoknya-földasszonyok |
| lógnak ki a trombitákból, |
| a szétrepedt koponyákból, |
| másznak gyökér-százlábúak, |
| gyökér-skorpiók, kő-ágak, |
| gyökér-gyíkok, gyökér-pókok, |
| bütykös ősgyökér-varangyok |
| a mohos földzsákba tömött |
| csontvázak, koponyák között, |
| a föld-habos csontvázakban, |
| a föld-habos koponyákban, |
| földbe-fulladt trombitákat, |
| föld-likú csont-furulyákat, |
| föld-szakállú koponyákat, |
| az egész csontváz-zenekart |
| betekerik bütykös, csavart |
| örvénylő csipke-lángjukkal, |
| gyökér lóg ki a csont-csöndből, |
| szemgödrökből, fülgödrökből, |
| zsírjából füstként kimászik, |
| kövér gyökér-szőr virágzik, |
| a fehér csont-hónaljakon, |
| göndör gyökérhab-szőrrózsák, |
| gyökérszívrózsa-ágyékláng, |
| s a föld-arcú koponyákon, |
| széttörött csonthólyagokon |
| rothadt dalárdista-sapka, |
| mint foszló kék moha-rózsa, |
| kis arany-darázscsontvázzal: |
| aranycérna-hímzés lanttal, |
| kis aranycsontváz-lírával. |
| S így szól a zene a földben, |
| szent gyökér-föld-csont-valcerral, |
| föld-ütemmel, föld-hangzással, |
| szótalan föld-lángolással, |
| magam is szent földdé válok, |
| lent a földben vígadozunk, |
| szent férges földet kortyolunk, |
| szent kukacos földet iszunk, |
| s a földben, mint a csillagok, |
| giliszták, férgek, varangyok, |
| lüktető testük úgy ragyog, |
| mint az űrben őscsillagok, |
| körülöttünk úgy lebegnek, |
| mintha csillag-háló lenne |
| köröttünk a földbe-szőve. |
|
| Áznak a földben a holtak, |
| Ne hívj engem csontváz-apám, |
| ne hívj le a földbe apám, |
| figyeld csak az ősvilágot, |
| széttörött csontváz-királya, |
| figyeld csak a vak életet, |
| lásd, amit sohase tudtál, |
| búvárgömböddel leszálltál, |
| gömb-utas, csontváz-virágszál, |
| örök kristálygolyó foglya, |
| lásd a Föld-időt, föld-magzat, |
| mindent-néző csontváz-Piccard, |
| proletár-Piccard professzor, |
| Misztikus Angyali Doktor, |
| Mindenttudó Szent Confessor, |
| Angyali Tudós Professzor! |
|
| Magamat földbe nem oldom, |
| nekem más dolog a dolgom, |
| föld, kő, tűz, rothadás, féreg, |
|
| Hagyj hát magamra Csont-alak, |
| ne akard, hogy átkozzalak! |
| Ne akard, hogy megsértselek, |
| ne hívd anyámat a földbe, |
| ne hívd zöld lángot üvöltve, |
| hogy a sírból kicsap a láng, |
| ne hívd te Örökös Naptár, |
| férgekkel-nyüzsgő Csont-kaptár, |
| irgalmatlan Csontváz-harang, |
| földbe-merűlt búvár-harang, |
| gyökér-szárnyú Csontváz-Csoda, |
| látomás Csontváz-Angyala, |
| gyémántnál-szigorúbb apa. |
| Hisz a föld összetört téged, |
| összetörte tiszta fényed, |
| hisz a földben összetörtél, |
| a szíved is úgy rohadt el |
| sziszegő förtelmes tűzzel, |
| szíved a lángtalan földben, |
| vad lángot lövellve zölden, |
| hogy azt hittem, tomboló, vad |
| tüzétől a Föld széthasad, |
| a Föld is parázzsá rohad, |
| parázskristály-gömbbé lohad, |
|
| a gyökeres föld-dobozban? |
| szakadozott gyökérszőrök, |
| üres hártyák, foszladékok, |
| tajtékok, maradék szőrök, |
| rongyok, rothadt csipke-felhők, |
| féreg-pernye, földbe-száradt |
| kukac-hab, rovar-csontvázak, |
| földdel-tömött csigahéjak, |
| aszalódott varangy-csillag, |
| rothadt aranypapír-kereszt, |
| között jaj mit is találnék, |
| halál-szemétben ha állnék? |
| Csontot, csontot, csontot, csontot, |
| földbe-száradt csontot, csontot, |
| a gyökeres földbe száradt |
| sárga koponyát, csontvázat, |
| pórusos kiszikkadt csontot, |
| repedezett sárga csontot, |
| földdel kitömött koponyát, |
| gyökér-bajuszos koponyát, |
| gyökér-szempillás koponyát, |
| gyökér-szakállas koponyát, |
| széttört csontvázat, koponyát, |
| de nem a szent Ember Fiát! |
| a csillag-hajnal mosolyút, |
| de nem a Megváltó Testet, |
| aki jött, hogy fölkiáltson, |
| hogy az öröklétbe rántson. |
|
| Ez volnál te, Büszkeségem, |
| Ez volnál te, szép Kedvesség, |
| ez a föld-csont-szőr-keverék? |
| Ez volnál te, Éposz-hősöm, |
| részegen is csak nevettél, |
| féltél, mert nagyon szerettél, |
| ez a föld-dobozba rothadt |
| rongy, szőr, csont, gyökér, féreg-hab? |
| lámpásomat meggyújtottad, |
| szívemet testedből gyúrtad, |
| kék-eres és rozsda-szürke, |
| lángfoltos és föld-mirigyes, |
| porhanyó, ragacsos, nedves |
| agyagba sűllyedt kő-fejű, |
| Ez a sárba-süppedt komor, |
| büszke, vak Henry Moore-szobor, |
| ez a széttört, szikkadt kő-ház, |
| nagy kő-hárfa kő-húrokkal, |
| vak kő-fa kő-csillagokkal, |
| ez a csont és szőr-maradék, |
| csont, belegyúrva a sárba, |
| ez a széttört csontcsipke-híd, |
| összevisszaság, kő-trágya, |
| ez a gyökér-rózsás csont-gömb, |
| ez a csont-hólyagba zárt csönd, |
| szuvas fogak, lukas fogak |
| kemény föld-gyökértömések, |
| földpikkelycsillag-gyökerek, |
| föld-férgek és föld-idegek. |
| Ez volnál, Örök-Szemérmes, |
| ez a gyökeres, föld-kérges |
| hosszú csontváz penész-zölden, |
| magadat hanyatt szétvetve |
| szemérmetlenűl, titokban, |
| csontcsipkepálca-kúszadék, |
| csontcsillaglánc-kőmaradék, |
| tátott, repedt, fölordító |
| mintha egy kőcsipke-madár, |
| titkos ősgyík-Ramphorhynchus, |
| szent ősgyík-Pterodactylus, |
| forrva, lazán kőbe-törve, |
| ez volnál, csontpálca-szobor, |
| megkövűlt ősvirág-csokor, |
| heversz az agyag-szekrényben, |
| hosszú pórusos virág-szár, |
| szőrtelen kő-láng levelű, |
| vak kőcsipkelánc-gyökerű, |
| csont-tulipán a kék földben, |
| kő-serleg az eres földben, |
| földdel-megtöltött kő-kehely, |
| lángtalan csontketrec-hüvely, |
| fekvő csontkalicka-torony, |
| te szőrtelen csontváz-szigony. |
| Ez volnál te, ez a Kő-gyász, |
| ez a bütykös, sárga Csont-ház, |
| ez a Csont, ez a Váz, ez a |
| csont-alom, trágya-korhadtan |
| Hát hol vagy Te, Büszkeségem, |
| hát hol vagy Te, Édességem, |
| hát hol vagy Te, Szép Kedvesség, |
| hát hol vagy Te, Nagy Örökség, |
| hol vagy Örök-Szemérmesség, |
| te Époszhős-Sejtelmesség? |
| hol van Lényeged, Illatod, |
| hol van Hangod, Mozdulatod, |
| hol van könnyű Nevetésed, |
| hol van Vágyad és Reményed, |
| Kizárólagos Szent Fényed? |
| Hol van sugárzó szép arcod, |
| izzadt homlokodra tapadt, |
| hosszú könnyű fehér kezed, |
| fehér Krisztus-lábad hol van, |
| Jézus-tiszta lábad hol van, |
| gacsos, hosszú lábujjaid, |
| tyúkszem-rózsás lábujjaid |
| hol vannak, szent lábad hol van, |
| te meg ott ültél gatyában, |
| sár-rózsa szájjal fütyültél, |
| hol van behorpadt nagy hátad, |
| hová foszlott, hátad hol van, |
| meztelen lábbal tapostam, |
| amíg nyögésed hallgattam, |
| nagy kék kardvágás-karéjban, |
| kék forradáscsipketollban, |
| lila csipkelánc-félholdban |
| összevarrt szent hátad hol van, |
| seb-páfrányán tapickoltam, |
| szőrhabos tiszta lágyékod, |
| a szent nemzőtest hová lett, |
| amit egyszer láttam, halott, |
| mint viaszvarangy-csillagot, |
| ahogy fénylett árván, holtan, |
| szent viasz-szégyentelenűl, |
| vak viasz-szobor, egyedűl, |
| absztrakt szobor, viasz-őspajzs, |
| a halálra-rajzolt kőrajz, |
| mint egy égő kristálylámpa, |
| kristálylámpa fénylett tompán, |
| megtörve a kőtoll-bordán, |
| izzott a gyertyaláng-csöndben, |
| s az illatos halál-ködben, |
| ebben a kőhárfa-csöndben, |
| a viasz-csönd soványságban |
| úgy megnőtt a szent nemzőtest, |
| a szent nemzőszerv-együttes, |
| kristálygyík szőrcsillag-dombon, |
| mint egy afrikai szobron. |
|
| Mögötted már a halál van, |
| s nem látod, összekúszáltan |
| fekvő váz a föld-szobában, |
| fekvő csont-törmelék apám, |
| nem látsz túl az agyag-szobán, |
| nem látsz túl a gyökér-szobán, |
| vak koponyád, a csont-sárga, |
| szemgödreiben a vak föld, |
| csont-üstjeidben a vak föld, |
| nem látod, hogy a fejedtől, |
| elrothadt test-hüvelyedtől |
| tíz méterre szállt a földbe |
| nagyanyám, a zsíros ködbe, |
| elrothadt ifjú szívedtől. |
| Ó, a kicsi Csillag-asszony, |
| a zöld-arcú Tündér-asszony, |
| a zöld-arcú csöpp Ősanya, |
| a picike szent Ősasszony, |
| semmin-fészkelő Zöld Mítosz, |
| a Zöld Lomb a zöld halálon, |
| ó, a csöppség Zöld Ősanya, |
| virágok közt szállt a földbe, |
| mint egy virágból-font lepke, |
| virágból-szőtt Őskönyvecske, |
| fektetett szagos gyöngyvirág, |
| fehér nárcisz, rozmaring-ág, |
| fehér jázmin, zöld füvecske, |
| zöld kalász, kristálytű-ágú, |
| zöld kristályszőr-koronájú, |
| mint harmatos ibolyácska, |
| bársony-koponya árvácska, |
| virág-bölcsőben feküdt ott |
| a csöpp Ősanya-Kisasszony |
| hogy a közepéig ért csak, |
| mint köd-zsákban viasz-tollak, |
| nagy-máslis selyemcipőben, |
| apró kék bársony-cipőben, |
| pórusos zöld növény-lánggal, |
| szőrös növény-boldogsággal. |
| Úgy halt meg, akit szerettél, |
| hogy egész-nap imádkozott, |
| ült az ágyban fehér ingben, |
| üdvözlégy Malaszttal Teljes, |
| üdvözlégy Szent Virág-asztal, |
| üdvözlégy örök malaszttal, |
| üdvözlégy Szent Virág-asszony, |
| Virág-szülő Boldogasszony, |
| üdvözlégy áldott Jézusunk, |
| üdvözlégy Világ Asszonya, |
| Szent Virág-Asszony Teljesség, |
| üdvözlégy Szentséges Virág, |
| üdvözlégy Szent Szeplőtelen, |
| Jézuska csüggött melleden, |
| szentséges szent emlőiden, |
| mennyország Virág-angyala, |
| áldott legyen a te neved, |
| áldott vagy az asszonyok közt, |
| a boldog Virág-kutak közt, |
| mi Asszonyunk, Szűz Mária, |
| én istenemnek Szent Anyja, |
| az istennek tán kedvesért |
| most majd halálom óráján, |
| Mi-Asszonyunk Virág-szíve |
| légy az én Szent Menedékem, |
| hadd aludjak kertecskédben; |
| ó, Jézus Szentséges Szíve, |
| védj, ha az angyalok szólnak, |
| ezért hozzád fohászkodok, |
| szívemben ne nyüzsögjenek; |
| akkor jött a Fehér Angyal: |
| virág-szárnnyal, virág-hajjal, |
| virágból-font virág-testtel, |
| ne félj nagyon kicsi szívem, |
| egy kicsikét most nehéz lesz, |
| egy kicsit nagyon nehéz lesz, |
| de azután majd könnyű lesz, |
| azután gyönyörű fény lesz, |
| én a Termékenység vagyok, |
| a Virágzás-Angyal vagyok, |
| a Teremtés-Angyal vagyok, |
| Te Örök Termékeny Boldog; |
| aztán jött a Piros Angyal, |
| tűzből-épített szárnyakkal, |
| csillagokból szőtt szent testtel, |
| csillagokból font kezekkel, |
| csillag-ujjal megillette, |
| ne félj nagyon kicsi szívem, |
| tüzemmel porrá perzsellek, |
| lángommal fölolvasztalak, |
| csillag-testemhez ölellek, |
| csillag-testembe égetlek, |
| Végtelenség-Angyal vagyok, |
| a Csillagtér-Angyal vagyok, |
| az Öröklét-Angyal vagyok, |
| azért fordulok most hozzád |
| Te Csillagból Lett Boldogság, |
| egy kicsikét most nehéz lesz, |
| egy kicsit nagyon nehéz lesz, |
| de azután majd könnyű lesz, |
| tűz-testemben újjászületsz; |
| s jött már a Fekete Angyal, |
| férgekből-szőtt dög-szárnyakkal, |
| nyüzsgő, zsíros kukacokból, |
| nyűvekből és vak lárvákból, |
| szőtt lüktető dög-sár testtel, |
| lárvás döghús-sár kezekkel, |
| s dög-ujjával megillette, |
| most nagyon nehéz lesz szívem, |
| most kicsit nagyon nehéz lesz, |
| most aztán nagyon nehéz lesz, |
| nézz rám, előbb imádkozunk, |
| aztán szépen megfojtalak, |
| dög-kezemmel megszorítom, |
| lelked dög-testembe szívom, |
| ne félj nagyon, én a rabod, |
| én a Föld Angyala vagyok, |
| én az Anyag-Angyal vagyok, |
| a Földanyag-Angyal vagyok, |
| az Ősanyag-Angyal vagyok, |
| az Anyagláng-Angyal vagyok, |
| azért fordulok most hozzád |
| Te Földből Épűlt Boldogság, |
| ne félj szívem, ez a dolgom, |
| mondd csak szép lassan utánam |
| míg föléd-terítem szárnyam: |
| üdvözlégy férgek, bogarak, |
| üdvözlégy kukacok, vadak, |
| üdvözlégy hernyók, giliszták, |
| boldog föld leszállok hozzád, |
| üdvözlégy pókok, varangyok, |
| üdvözlégy csigák, vakondok, |
| üdvözlégy kemény rovarok, |
| üdvözlégy szőrös csillagok, |
| üdvözlégy gyökerek, kövek, |
| üdvözlégy lárvák és nyüvek, |
| üdvözlégy tetvek, poloskák, |
| üdvözlégy Föld, Örök Ország, |
| üdvözlégy Föld, Bolygó-Anya, |
| férgek, szentek Szülőanyja, |
| üdvözlégy Föld, Csillag-gyermek, |
| üdvözlégy Föld, és ismerj meg, |
| üdvözlégy Keringő Asszony, |
| üdvözlégy Zsíros Szent Alkony, |
| méhed nyisd meg kis testemnek, |
| nyisd ki készülő testemnek, |
| férges, száradó húsomnak, |
| nyílj ki Hajnal alkonyomnak. |
| Üdvözlégy Föld, elindulok, |
| tiszta szent testedbe bújok, |
| üdvözlégy boldog Rothadás, |
| üdvözlégy Erjedés, Bomlás, |
| üdvözlégy Gyönyörű Romlás, |
| üdvözlégy Szent Féreg-ország, |
| Föld-Anyám, indulok hozzád! |
| hártyacsipke-csillag nyakra, |
| s az Ősanyát megfojtotta. |
| Kis-kontyocskás koponyája, |
| a rózsaláng-gömb csontfalak |
| s az angyal-féregkezekben |
| úgy ült feje megkövűlten, |
| mint egy habos viasz-csillag, |
| mint egy lángtalan kő-csillag. |
|
| S ott fekszik most már a földben, |
| tíz méterre csontod mögött, |
| földdé-rothadt szíved mögött, |
| zöld utasa, a zöld csillag, |
| a zöld tajték, a zöld őshab, |
| ott fekszik virág-teknőben, |
| virág-palástban a földben, |
| megláncolt bütykös kezekkel, |
| szőrtelen zöld viasz-pókok |
| fagolyó-lánccal megkötve, |
| arca, mint zöld kristálykőzet, |
| álla alatt kis zsebkendő, |
| arca, mint izzó zöld gránit, |
| gyászcsipke-lovagsisakban |
| a földmélyi zöld lángokban |
| úgy világít a zöld kő-arc, |
| mint a halál-máglyán Jeanne d’Arc, |
| mint a kis szűz téboly-arca |
| a koporsók, mint kristálykő- |
| egymáshoz-ragadva könnyen |
| lebegnek az öreg földben, |
| földben-szálló szitakötők |
| lebegnek ott boldog nászban |
| gyökér-szárnyakkal a földben; |
| földbe-hullt halál-szekrénye |
| nem omlott földdé a földben, |
| várta asszonyát a földben, |
| várta, hogy hozzá merűljön, |
| várta a szent rothadatlan |
| test a testet rothadatlan, |
| várta pödrött nagy bajusszal, |
| gyökér-száraz nagy bajusszal, |
| koponyáján zöld sisakkal, |
| szemén penész-virágokkal, |
| mirigyhártya-békakesztyű, |
| lábai, az ölyv-láb árvák: |
| száraz varangy-mirigy csizmák, |
| ott fekszik hártya-gyűrötten, |
| hártyapikkely-bőrözetben, |
| a rothadatlan őscsöndben, |
| zsinóros tüzér-nadrágban, |
| a nadrágon zsinór-csontváz, |
| zsinór-csontvázvirág-írás, |
| ott fekszik ős-elevenként, |
| pikkelygyűrődés-szoborként, |
| mint egy kiszáradt zöld ősgyík, |
| hártya-virágból hímzett gyík, |
| nagy szőrrózsa-csavarodás, |
| két szőr-kérdőjel, szőr-csikó, |
| a hártya-arcra tekert nagy |
| szőrrózsa-üstököscsillag, |
| így várta az ifjú, délceg |
| az Ősanya-Boldogasszonyt, |
| a Zöld-csillag-arcú Asszonyt, |
| így várta őt, rothadatlan, |
| szívében föl nem oszlottan, |
| ötven évig a cink-tokban, |
| és most ott libeg fölötte, |
| mint egy kicsike gyászlepke, |
| fekete csipkéből hímzett, |
| gyászcsipke-csődörtől nemzett |
| kis halotti-zászló lepke, |
| fekete csipke-könyvecske, |
| s ott ég boldog szerelemben, |
| ott lángol a boldog földben, |
| zöld tajték-rózsás mellényben, |
| foszfor-rózsás kék kötényben, |
| erjedő kék hab-csizmában, |
| szent kukac-rózsafűzérrel |
| megláncolt hab-kesztyűs kézzel, |
| ölében kék láng-rózsákkal, |
| szent, szent, szent ős-szerelemmel, |
| a férgekből-szőtt kis Lepke, |
| kukac-szárnyú Ősszűzecske, |
| a pondrókból, rovarokból, |
| szőtt szárnyú titkos Hab-angyal, |
| homlokán féreg-csillaggal, |
| Féreg-szívű Kis Szent Teréz, |
| tajtékos zöld Csillagocska, |
| a féreg-hüvelyű kis szent, |
| és most itt a füves dombban |
| lebeg a földben nyugodtan, |
| mint egy sárga csontváz-lepke, |
| könnyű csontcsipke-könyvecske, |
| mint egy csontból-írt kis őskönyv, |
| mint óriás sárga csont-könny, |
| pórusos fehér Csont-Rózsa, |
| fehér csont-kereszt a földben, |
|
| Áznak a földben a holtak, |
| Mit akartok tőlem holtak, |
| Tőlem, gyávák, mit akartok, |
| szívem felé mért kapartok? |
|
| Mit akarsz te, Csontváz-apám? |
| Könyörtelen Csontváz-apám? |
| Mért akarsz a földbe húzni, |
| Nekem más dolog a dolgom, |
| magamat én föl nem oldom, |
| szívem a földbe nem oldom, |
| földnek nem adom a csontom! |
| Nem elég, hogy te meghaltál, |
| hogy a földbe leszaladtál, |
| hogy az agyagba zuhantál, |
| magadból könnyet se hagytál? |
| Ott feküdtél a konyhában, |
| egy hatalmas öreg ágyban, |
| azért ült ott, hogy vigyázzon, |
| dermedten ült a kis-széken, |
| virrasztó gyász-feketében, |
| te meg csak az ajtót nézted, |
| mindíg csak az ajtót nézted, |
| a kinyitott ajtót nézted, |
| a csillag-ősszív-lüktetést, |
| az ős-tűzrostély-sziszegést, |
| a gőzölgő csillag-kockát, |
| a négyzetes űr-őskristályt, |
| a csillagból-szőtt űr-kockát, |
| az égő őskristály-téglát, |
| anyám is aludt egy picit, |
| és egyszerre csak zörögtél, |
| mint egy picike koporsót, |
| abban a gyufaszál-csontot, |
| zörögtek a száraz csontok, |
| ráztad dühösen, szelíden, |
| ráztad szelíden, dühösen, |
| mert már csupa vér volt minden, |
| csupa, csupa vér volt minden, |
| fölugrottak az asszonyok, |
| nagyanyám már imádkozott, |
| mindegyik egy gyertyát hozott, |
| vérző szent szájadat mosta, |
| véres szent testedet mosta, |
| véres szent kezeid mosta, |
| véres szent nyakadat mosta, |
| vért-bugyogó szájad mosta, |
| s akkor a csillagok közűl |
| látszott feketén kiröpűl, |
| mint fekete bársony-zászló, |
| jön a Szent Fekete Törvény, |
| forogva, mint korom-örvény, |
| jön bársony-fekete jajjal, |
| csillagok közt ős-sóhajjal, |
| mint egy korom-pont, ha megnő, |
| s lesz előbb nagy korom-ernyő, |
| aztán koromcsipke-zászló, |
| mint ejtőernyős, ha ugrik, |
| s buborék-szárnya kibomlik, |
| s hull az űrből növekedve, |
| s már ott áll a nyitott ajtó |
| előtt az Angyal-Táltosló, |
| fekete-ragyogás csöndben, |
| szőtt Fekete Csipkeangyal, |
| nagy koromcsipke-szárnyakkal, |
| fekete jajból szőtt ingben, |
| fekete csipke-kesztyűben, |
| már ott áll és csak te látod, |
| melléd áll és csak te látod, |
| rádborúl és csak te látod, |
| füstölög szent keze korma, |
| rádborúlva reng, rázkódik, |
| reszket, lobog, hánykolódik, |
| mint kakas ha boldog nászban |
| reng a hajnal-rózsalázban, |
| te meg nézed az Ős-estét, |
| koromcsipkeszövet-testét, |
| a gyászvarangy-toka csöndet, |
| szép fejed visszahanyatlik, |
| sovány hajad egy lucsokba, |
| szemöldököd egy lucsokba, |
| égő gyertyákkal topognak, |
| égő gyertyákkal futkosnak, |
| Mama, Mama, mondod kétszer, |
| Mama, kiáltod mégegyszer, |
| égő gyertyákkal futkostak, |
| égő gyertyákkal lobogtak, |
| Hagyd már nyugodtan meghalni! |
| Ne fogd már, hagyd hát meghalni |
| Boris, hagyd már őt meghalni! |
| Hagyd már Jézusom meghalni! |
| Anyám meg visszakiáltott, |
| sziszegve, sírva ordított: |
| Vigyétek a gyertyát innen! |
| Vigyétek az égő gyertyát! |
| Vigyétek a gyertya-oltárt! |
| gyertyával táncoló rémek! |
| Te meg ott feküdtél csöndben |
| szent verejték-kereszteden, |
| véres-arcú Jézus Krisztus, |
| vérhabos-ajkú Szent Koldus, |
| és halottan sírtál, sírtál, |
| mert ugyan már halott voltál, |
| te mégis mindent hallottál, |
| mikor már semmitse láttál, |
| nem láttad a Fojtó Angyalt, |
| a rózsa-vérömlés hajnalt, |
| ahogy állt magát felejtve, |
| az egész konyhát betöltve |
| fekete csipkeszőr-csönddel, |
| s benne lobogtak a gyertyák, |
| benne táncoltak a gyertyák, |
| tajtékgyűrűkkel befonták, |
| nem láttad a Halál-Angyalt, |
| a Mosolygó Fojtó Angyalt, |
| a szőrcsipke Végső Angyalt, |
| se a Rózsa-hörgés Hajnalt, |
| a Föld szent ősköpenyére, |
| de mégis mindent hallottál, |
| amikor már halott voltál, |
| mert éltél még, így halottan, |
| s szemedből folytak a könnyek, |
| szent patakokban a könnyek |
| az orr könny-teknő tövénél, |
| mellett véresen csobogva, |
| mert te mindent jól hallottál, |
| mert te halálodról tudtál, |
| a könnyek, a könnyek, könnyek, |
| a könnyek, a könnyek, könnyek, |
| a könnyek, a könnyek, könnyek, |
| hallottad, nem tudtál csalni, |
| jaj, annyira nem akartál, |
| jaj, annyira nem akartál, |
| és már tudtad, hogy meghaltál, |
| halottan azért is sírtál, |
| a könnyek, a könnyek, könnyek, |
| a könnyek, a véres könnyek, |
| könnyek, könnyek, könnyek, könnyek. |
| és még kétszer kukorékolt |
| és úgy maradt, félig nyitva |
| szemed, zölden világítva. |
|
| Mit tegyek anyám, ha eljön |
| a szent Mindenség-tűzerdőn, |
| anyag-csöndön, anyag-felhőn, |
| az őscsönd-meztelenségen, |
| a csillagból-szőtt magányon, |
| csillag-gömbök, anyag-pontok |
| csillag-testek, tér-szigetek, |
| csillaggal-behintett terek, |
| csillaggal-beszórt üresség, |
| anyag-tartály végtelenség, |
| lángoló mindenség-rostok, |
| erők, terek, dolgok, tárgyak, |
| vonzások és anyag-vágyak, |
| lángoló csillag-csontvázak, |
| virágzó csillag-egyházak, |
| szent szárnyait átgyötörve |
| minden anyagon, reményen, |
| minden boldog készülésen, |
| minden részlet-pusztuláson, |
| minden tejút-tűzsörényen, |
| gyémánt-tűz-reményben égő |
| csillaghalmaz-magzatokon, |
| égő pont-rajzás semmiben, |
| anyag-tűzpont hemzsegésben, |
| tűzpont-anyagörvénylésben, |
| anyag-tartály-áramlásban, |
| ponthalmaz-tűz gomolygásban |
| érted is eljön az Angyal, |
| áttörve homályon, fényen, |
| jön a Csontvázak Ősanyja, |
| a Mindenség-őscsontvázban, |
| hogy csont-kezéhez ragasszon, |
| hogy fölötted ő virrasszon, |
| gyászcsipke-kesztyűs kezével, |
| kukac-sörényét rádhintse, |
| féreg-szárnyait rádejtse, |
| kukac-palástját rádöntse, |
| s ha már a földben ülsz szépen |
| egy férges gyökér-trónszéken, |
| szikrázó Csontváz-királynő: |
| szíved körűl varangy-felhő, |
| gyökér-polip, gyökér-csillag, |
| vállaidon gyökér-szárnyak, |
| gyíkokból-font pikkely-jogar, |
| csontváz-méhedben föld-magzat, |
| földből-gyúrt ősgyökér-magzat, |
| s gyökér-abroncsok, kő-pántok, |
| föld-redőjű gyökér-zászlók, |
| földet-habzó gyökér-fáklyák, |
| görnyedt, sovány gyökér-kutyák |
| kristály-csontváz alakodnál, |
| ha már ott lángolsz a földben, |
| Csontváz-királynő a földben, |
| Mit tegyek anyám, ha eljön |
| az Ős-tűzszekrény Angyalka, |
| a Csontokból-font Ősanya, |
| a Csontváz-szárnyú Gyík-kutya, |
| a Gyertya-szárnyú Táltosló, |
| Lángoló Csillag-csontvázú, |
| Lángoló Csillagszőr-szárnyú, |
| Lángoló Csillagköd-szőrű, |
| Kék Csillag-palást örvényű, |
| Kék Csillag-gerincsörényű, |
| Fehér Bárány ha érted jön, |
| a Lángoló Csillag-börtön, |
| kinek a könnye is csillag, |
| szuszogása örvény-csillag, |
| tűz-méhében csontváz-magzat: |
| szent csillagbóbita-szárnnyal; |
| anyám mit tegyek teérted, |
| ha jön az űrben lépkedve, |
| csillagnyálon ereszkedve, |
| s ránéz szívedre a Bárány, |
| körötte csillag-szivárvány, |
| könnye-hullása is csillag. |
| Mit tegyek anyám, te drága, |
| azzal csapkodjam a Bárányt, |
| azzal vágjam, azzal öljem, |
| emeljem föl a nagy-fejszét, |
| szent fejét azzal verjem szét, |
| hogy láng, csillag, szent tűz fröcsög, |
| csillagomlás-vére csöpög, |
| hogy fröccsen a tüzes kristály, |
| csillaghabot köpköd a száj, |
| az orrlikak csillag-tüzet, |
| emeljem föl a nagy-fejszét, |
| szent szívét azzal verjem szét, |
| hogy megdögöljön a Romlás, |
| legyen világ-csillagomlás, |
| csillaghömpölygés-tűzözön, |
| csillagfortyogás-vérözön, |
| a gyertya-oltár lángjait, |
| a csillagkoponya-roncsot, |
| az égő-csillag-abroncsot, |
| a vérző csillagcsontokat, |
| a szent csillagszőr-lángokat |
| addig rúgjam, Kis-Mindenség, |
| mintha az égben taposnék, |
| mintha a szent Mindenséget |
| taposnám védelmed végett, |
| csillagokat törve, zúzva, |
| meghal a Mindenség-isten, |
| s szent Maradéka füstölög, |
| most már csak a te szívedhez |
| úgy kering a boldog létben, |
| Hogy vívjam meg ezt a harcot? |
| Keressek egy régi kardot, |
| mint a szent az Ősvarangyra, |
| az Ősmirigy-bűnt szabdalva, |
| azzal üssem a Könny-tuskót, |
| a lüktető Könny-harangot, |
| s dög-testében léket vágva |
| bújjak dög-léte zsírjába, |
| hogy szívét összeharapjam |
| sírva a mirigybarlangban, |
| a Mirigyharang-varangyban, |
| hogy döglötten ellottyadjon, |
| zöld dög-kásává olvadjon, |
| ne tudjon többé rádnézni, |
|
| Mit tegyek én majd, ha jönnek, |
| a hírhozó szárnyas vadak, |
| s belepnek mindent csapkodva, |
| nyüzsögve, sírva, surrogva, |
| topognak pikkely-ág lábbal, |
| suhognak vérfoltos szárnnyal, |
| pislognak aranyszőrökkel, |
| vérpettyes aranyszemekkel, |
| mit tegyek anyám én akkor, |
| hogy védjelek a vadaktól, |
| gyújtsam föl az egész házat, |
| a szívedre úgy vigyázzak, |
| Hogy elszálljanak lobogva, |
| mint milliárd égő gyertya, |
| az űrben lánggal pörögvén, |
| mint égő ős-gyertyaörvény, |
|
| Hogy védjelek meg majd attól |
| hogy védjelek meg Kicsikém, |
|
| egy átlátszó kristályházat, |
| hatalmas kristály-lapokból, |
| könnytelen gyémánt-kockákból, |
| tiszta kristály-pillérekből, |
| csiszolt őskristály-tömbökből, |
| szögletes kristály-szívekből, |
| metszett sokszögű rögökből, |
| homálytalan szent kövekből, |
| tiszta kristálycsipke-kastélyt |
| teszek, sűrű kristályrácsot, |
| kristályból-font ablakrácsot, |
| ős-kristályszita-szövetből, |
| fehér kristálydrót-szövetből, |
| kristály-ajtaja lesz annak |
| a kristálycsipkekastélynak, |
| az ős-ajtón kristálypántok, |
| az ős-ajtón kristályláncok, |
| az ajtón őskristály-lakat, |
| óriás kristályszív-lakat, |
| nagy kristálykoponya-lakat, |
| fogok egy nagy kristály-fejszét, |
| úgy várom az Angyal-estét, |
| várom a Szent Settenkedőt |
| a Szent Földbe-gyömöszölőt, |
| hogy ráüssek, rákiáltsak, |
| kristályfejszémmel rárontsak, |
| szent fejét azzal verjem szét, |
| szent szívét azzal vágjam szét, |
| te meg a kristálykastélyban |
| kristályfényben ülsz magadban, |
| átdereng a kristályváron, |
|
| Nem, nem építek én házat, |
| tiszta kristálycsipkevárat, |
| könnytelen ősanyag-kastélyt, |
| lángoló kristálytűz-kastélyt, |
| szent tiszta Megőrző-várat, |
| égő kristálycsipke-kastélyt, |
| nem úgy várom én az Estét, |
| a mindenség-csontvázárnyú |
| másképp győzök a Halálon! |
|
| Magam dermedek kristállyá, |
| egyre-növekvő kristállyá, |
| egyre-növő kristályröggé, |
| egyre-tágabb kristálygömbbé, |
| egyre-nagyobb őskristállyá, |
| mérhetetlen-nagy kristállyá, |
| mindörökké-egy kristállyá, |
| kristállyá növök ragyogva, |
| növök, mint kristály-harmatcsepp, |
| mint óriás kristálykönnycsepp, |
| ősnövésem egyre könnyebb, |
| ragyogva, szótlan lobogva, |
| kristály-magányomba zárva, |
| hogy már testemben ragyognak |
| a csillagok, napok, holdak, |
| tűzponthalmazok hemzsegve, |
| tűzpettyek lazán derengve, |
| anyagok, csöndek, remények |
| kristály-életemben égnek, |
| halmazok, tüzek, kő-árnyak |
| kristálytestemben lobognak, |
| kristály-életemben forrnak, |
| szűz kristályszögleteimben, |
| ott virágzik minden élet, |
| minden növény, állat, féreg, |
| minden, ami mindenné lett, |
| minden, ami eddig fénylett, |
| minden, ami csak homálylott, |
| az most derengve ragyog föl |
| az örök őskristálycsöndből, |
| minden tartály, dolog, edény, |
| minden megmaradás-remény, |
| ragyog minden, ami boldog, |
| bennem: Mindenség-kristályban, |
| a kristály-megmaradásban, |
| örök kristály-anyagomban, |
| mindenségkristály-húsomban, |
| végtelen-kristály testemben, |
| S te Anyám, kristályszívemben, |
| hatalmas kristály-szívemben, |
| az örök kristálydobozban, |
| a kristály-szentségtartóban, |
| a kristályszív-ősoltárban, |
| a kristályszív-boldogságban |
| ülsz mindörökre bezártan, |
| mint egy nagy kristály-szobában, |
| úgy ülsz őskristályszívemben, |
| kristály-könyörületemben, |
| kristály-ősszeretetemben, |
| kristálytűz-szívverésemben, |
| örök őskristály-csöndemben, |
| őskristály-mindenségemben, |
| úgy ülsz kristályvár-szívemben, |
| úgy ülsz mindörökké bennem, |
| mint én ültem a méhedben, |
| mint én ültem a testedben, |
| szentséges szent életedben, |
| úgy ülsz az Örök Kristályban, |
| mint lepke a borostyánban, |
| mint ősdarázs a kristályban, |
| ősméhecske a kristályban: |
| virágporos szent szőrökkel, |
| virágpor-kesztyűs kezekkel, |
| nagy kristályrózsa-szemekkel, |
| virágos szőrpikkelyekkel, |
| virágpor-kancsós combokkal, |
| virágpor-csizmás lábakkal, |
| zöld moharózsa-hónaljjal, |
| szőr-gyász-szalagos potrohhal, |
| szőr-gyászabroncsos tomporral, |
| aranycsontvázú lakk-fejjel, |
| arany-zebracsíkos törzzsel, |
| arany-tigriscsíkos háttal, |
| arany-nyereg nyak-zománccal, |
| kitin-csillag koponyával, |
| közepén szőr-rózsa csáppal, |
| piros szőr-szív koponyával, |
| azon iker páfrány-csáppal, |
| tövükben szőrös gyémánt-rög, |
| csiszolatuk sejtlap-ötszög, |
| onnan nő a szőrcsipketoll, |
| tekert szőr-kürt a tokából, |
| ülsz sárga kitin-szív fejjel, |
| dagadt szőr-rózsa szemekkel, |
| aranyszív-álarc ősarccal, |
| aranycsont-arc szőrrózsával, |
| kék kitinpikkely-álarccal, |
| aranyrece szárny-vázakkal, |
| szőrös, pórusos őshártya- |
| szőrcsillag vállad ős-szárnya, |
| ott ülsz virágpor-palástban, |
| úgy ülsz az ős-szív kristályban, |
| mint darázs ős-borostyánban, |
| úgy ülsz mindörökre bennem, |
| mint én ültem a méhedben, |
| ülsz, mint a magzatburokban |
| örök kristály-anyagomban, |
| a kristályszív-ősburokban, |
| örök kristály-buborékban, |
| a tiszta kristálytojásban, |
| a kristálygömb-virágzásban, |
| az ős-kristálytojás-csöndben, |
| az örök kristály-örömben, |
| ülsz az Örök Élet-házban, |
| ülsz a Boldog Kristály-lázban, |
| Kristály-Halhatatlanságban, |
| szentséges szent kis testedben, |
| ülsz örök kristályszívemben, |
| virágzó szent kristálycsöndben, |
| Örök Embrió, Szent Magzat, |
| s az őskristály-pórusokon, |
| szívárog szent orrlikadba, |
| s mindenség-kristály testemen, |
| kristályhabrózsa-szemekkel, |
| szőrös kristálykönny szemekkel, |
| vastag szőrcsipketoll-csáppal, |
| piros koponya-páfránnyal, |
| kőkesztyűs rovarkezekkel, |
| gyászcsipketoll-ősszárnyakkal, |
| zöld mohacsillag-potrohhal, |
| arcodig ér ősgyász-árnya, |
| ott táncol a kristályanyag |
| csöndjében, mint páfrány-csillag, |
| ott táncol a kristálycsöndben |
| a halál-árny-lepke könnyen, |
| kapar, kapaszkodik, csúszik, |
| vicsorogva kapkod, mászik, |
| harapná a kristályt sírva, |
| szemét a kristályhoz csapva, |
| csücskein két szőr-rózsája |
| szőrös gyémánt-sejt csöcsei, |
| csiszolódnak, taknyolódnak, |
| ahogy testemhez csapódnak, |
| a könnytelen őslakk-szemek, |
| kihólyagzik szőrcsésze kék |
| szájszervéből nyálbuborék, |
| szőrcsipketollpáfrány-csápja |
| szőrpor-páfrányt csap testemre, |
| ahogy ott táncol dühödten, |
| mint egy fekete szivárvány, |
| mint büdös kurva boszorkány, |
| szőr-arcán pödrött szőr-ormány, |
| szőr-állkapcsán kék betekert |
| fullánktalan ős-pödörnyelv, |
| azt kifújja, a szőr-csigát, |
| mint egy vékony szőr-trombitát, |
| mint egy szőrcsigává pödört |
| hosszú kék szőrcsipkekürtöt, |
| az állkapocs-szőrtrombitát, |
| a szőr-kürt kék moha-csigát, |
| trombitálva szőr-sóhajjal, |
| mint egy őrjöngő Szőr-angyal, |
| a Minden kérgén keringve, |
| lobog, fullánkjával döfköd, |
| kék rózsaszőr-dögpotroha, |
| kék mirigyszív-csücskű puha |
| kitincső-szigonyát, forrva |
| a vékony kék kitincsövet, |
| s kristálypórusokba szúrja |
| döfköd a Szőr-angyal szörnyen, |
| kérgemen vércsíkot húzva, |
| táncol az Ősalkony-Bálvány |
| a Minden Kristály-határán, |
| csúszkál a Szőrangyal-Bálvány, |
| kaparász az Őskan-asszony, |
| a Szőrcsipke-angyal Alkony |
| az Örök Kristály őskérgén, |
| a Végtelen Kristály bőrén, |
| s a gömb-kérget megcsiszolva |
| porzik a szárny páfránytolla, |
| s hull az őskérgen zörögve, |
| szőrpáfrány-csápjait zúzva, |
| a kérgen porcsíkot húzva, |
| gyászörvény-kúttal sűllyedve, |
| mint halálra-perzselt lepke, |
|
| Te meg őskristály-szívemben |
| mosolyogsz szent révületben, |
| a kristály-magzatburokban, |
| mint ahogy én mosolyogtam |
| áldott szent magzatburkodban, |
| boldog rózsabarlangodban, |
| ülvén őskristály-szívemben, |
| mindenségkristály-testemben, |
| szentséges ifjú testedben, |
| ott ülsz Világszülő Anyám, |
| ott ülsz virágzó szívemben, |
| s a Mindenséget figyeled, |
| Én Halhatatlan Megváltóm. |
|
|
|
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY ÉS VÖRÖSMARTY MIHÁLY SZELLEMÉNEK
|
| hozzá kezdek vala szokni magánosságomhoz, |
| a melyre magamat a végre szántam, hogy |
| csendes olvasásom s elmélkedésem által |
| emberi Destinátiomhoz jobban közelíthessek, |
| hogy Múzsáimnak áldott karjai közűl a |
| Világi Nyughatatlankodás ki ne |
| ráncigáljon, hogy jelesben Árpádról |
| irandó Epopoeiámat annál jobban elké- |
| szíthetném, haldokló Nemzetemnek |
| szájába egy végső hattyúi Éneket |
| adhassak a Duna és Tisza nádassai mellett |
| és hogy egy szóval Hazámnak, vagy |
| legalább a Maradéknak haszonra való |
| nézés nélkűl szolgálhassak |
|
|
| A dolgok nem mutatják, hogy nincs Isten, |
| de nem is mutatják kézzelfoghatóan |
| Isten jelenlétét. Rejtőző Istent mutatnak |
| csak. Minden magán viseli e bélyeget. |
|
|
| Mert a Mindenható nyilai vannak én- |
| bennem, a melyeknek mérge emészti az |
| én lelkemet, és az Istennek rettenései |
| Ordit-é a vadszamár a zöld füvön, |
| avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett? |
|
| Mi ez a csönd a szívemben? Ez a bénaság, halál, |
| Megfagyott jaj-rögökkel mért hallgatsz ugar-szívem |
| Ősfehér szívemből Isten szívéig burjánzott a tűnődés |
| holdfényben csönd-arcok levelei: magány, rémület, |
|
| Kopár szívem növénye árnyat vet a Végzet-sötét |
| ahol álom-bölcsők születnek majd dörögve, világ |
| mint poszméhek dühöngenek fénygömb-temetők, vidám szerelmes |
| Új levele nő, ha moccan, virágja nincs, madár se |
|
| Ameddig lombja lehelete ér nincs más, csak csont, fehér |
| Megfagyott szemgolyók csontszárakon: ezzel vacognak |
| Bíbor iszonnyal nyeli el a mély a nehéz ágakat, |
| törzsedről Szótlanság, Emberevő-gond, mindenség-árnyú |
|
| Hat angyal áll a kristályfa alatt, szárnyuk a földre lóg |
| mint énekeshattyú-szárny, súlyosan csüggnek a tollfüggönyök |
| ereszük rongyos, jégcsapos, barlangjuk mohos a holdas |
| Szemgödrük, mint gyíkok hónalja: benőve gyűrött sárga |
|
| Néha megsuhognak jéggel zörögve a lényeget-ismerő |
| s elnyugosznak a háton egymásba-csukva, mint sovány madarak |
| s fölborzolódnak újra, mint szélben nyitott könyv |
| hogy leroskadjanak megint, hogy átvérző testüket, mint kötéssel |
|
| Fújnak az Angyalok, Angyalaim, ötféle zord-muzsikájú |
| rubintkürt, zafirkürt, jácintkürt, smaragdkürt, jáspiskürt |
| A hatodik lepkeszárnyból-ragasztott hegedűn gyermekkori |
| hogy sírnak zord Angyalaim és nem némúlnak a bánat-ragyogású |
|
| Fújják a csönd kürtjeit a Hártyával-befödött-szeműek, |
| s e komor kürtzenére a tegnapok a halálból lágy gördüléssel |
| mint égitestek, kiforognak a roppant dermedésből |
| az Öröm, a Remény, a Szó, a Látomás, a Mindent-szeretni, |
|
| És előttük áll, mint fehér sólyom, csípőre tekert szárnnyal |
| s a süppedt, lenőtt, kopasz szemhéjakat a szemek duzzadtra |
| mint szájban-forgatott golyók az arcbőrt, mint hal pelikán |
| Mint viaszrózsa gyomra, a szemhéj fúvódva kitüremlik, |
|
| Látni! Látni! De látása lezárva átok-pecséttel, mint |
| és Isten se törheti föl e titok-hegeket: mert sugárzása |
| mert elhízott Őshím-szíve egy csillagkorallzátonyon |
| mint öreg bálna, akit elraboltak a vízből kiapadt |
|
| És kifordúlt piros zsírral a tejút-állkapcson vergődik |
| pislog hajnal-szempilláival, kacsint a bőrrengetegből |
| és mája kilátszik és a habzó mámoros űr megtelik |
| és nem kérdi senki vére mért csöpög, nem kérdi |
|
| És előttük áll, mint fehér sólyom, a kürtösök előtt |
| mint szines krétáktól befogottak, lepke-porosak jázminillatú |
| Megül a hold a lepkeszárnyból-ragasztott hegedűn, izzanak |
| Mint szitakötő száll gyermek-szava. Hallgatom. |
|
| Hajnalodik? De miféle hajnal ez, milyen láng? A bennem-fény |
| Mikor virrad magányom és mire virrad? És lesz-e még |
| életemnek és lesz-e még tébolytalan ős-szavaimnak irgalma, |
| vagy csak pusztulása lesz a szónak és a csontnak a tengerhabokban, |
|
| Hajnalodik? Jaj, hajnalodik? De mikor csikordúl ősz csillagom |
| Az ősarany-szív láng-dobbanása, förgeteg tűz-fújása, |
| hoz-e majd tavaszt deres szívemnek, lesz-e zöld pikkely-vértű |
| penészes csontokkal beszórt halál-szívemnek, lesz-e hitem |
|
| Nő-e majd habos, tajtékos, szőrös, pórusos, küllős, cimpás, |
| a koponyák, csigolyák, lábszárcsontok, medencecsontok, |
| szőrös és penészes hónalj-maradékok, spermalucskos véres |
| magányosan erjedő emberhús-darabok fölé, boldog zöld |
|
| Nő-e majd a Halál fölé pihés, eres, fénylő Zöld Mámor |
| zöld pikkelykürtösök fújják-e zöld pikkelykürtjüket piros |
| zöld hártya-ruhás virág-asszonyok, virágból font lovak táncolnak-e |
| zöld pikkely-vértű, zöld pikkely-sisakú virág-lovagok virágzó |
|
| Hömpölyög-e a mámoros szent virág-had zöld lábbal |
| zöld pikkely-cipős lábbal dobogva, zöld pikkely-kesztyűs kezükben |
| pihés, pórusos zöld szárakon illat-koponyák, csillag-csészék, |
| nyitott csillagüst-szívek, bunkós bibe-koronák ömlenek-e |
|
| Jön-e a Zöld Menet, a Zöld Áradat, a Zöld Megváltás, |
| hogy fehér gyászomat, csontváz-szívemet zölden lángolván |
| jönnek-e a zöld Növény-Krisztusok, hogy gyökerüket szívembe |
| föltörjék fehér magányom, szétrepesszék halállal-rezgő |
|
| Hogy megváltsanak a Fagytól és a Csöndtől, a Téltől |
| a Jajtól és a Bűntől, a Hallgatástól, aminek deres üszkei közé |
| jön-e a Zöld Láz, a Zöld Boldog Szenvedés és irgalmat vesz-e |
| győzelmet vesz-e rajtam a Zöld Lángolás, hogy kiváltson e |
|
| Jön-e a Lángoló Zöld Horda, hogy szívem deres, jégszálkás |
| zöld pikkely-ujjaival puhítsa, kaparja, jégcsipkéit lázas ujjal |
| virágzó zöld dühét a deres barlangok jégcsipke-üstjéig |
| a fagyott gyökerek, szikrázó jég-erek közé bedöfje izzó zöld |
|
| Hogy föllövelljen majd a Vér, a Láng, a Vér, a Tűz csontvázzal-teleírt |
| hogy vérbársony-csipketornyok lövődjenek föl korhadt, kukacos |
| s a fröcskölő, kék pettyekben visszahulló virágzó vérből |
| föltámadjanak halottaim, a csontok kiugorjanak a kukacos |
|
| S a boldog vérpáfrány-csipkefák, vértorony-zuhatagok, |
| jeges szívemre visszahulló vérzuhatag csipkelombok |
| füstölögve, lángolva és zsibongva hemzsegő dagadt |
| megerjesztik a száraz csontokat, fölforralják az árva |
|
| S a szőrök, a húsok, a szőrzetek, gyapjak, kocsonyák, erek, |
| a körmök, a hajak, a szervek, a szemek a csontokra |
| a pórusok, recék, hajlatok, hártyák, tokok, emlők oda |
| a hüvelyek, csengők, zacskók, bunkók, tojások, gőzölgő |
|
| S a vérrel kevert szív-por rózsasárrá lazúlva, piros hús-habbá |
| rózsaszivaccsá erjedvén a csontokra és a csontokba forrva |
| s habos szőrzet örvénylik föl a földből, s a friss bőrzeten |
| a hónaljban, ágyékon, koponyán, húson pihézve, göndörödve, |
|
| Jaj, kimásznak szívemből majd a csontok, a csontvázak |
| a csontok, csontvázak, csigolyák, koponyák szívemből |
| s földet, gyökeret köpve, rázva, fújva, köhögve |
| a csontváz-milliók, kiörvénylenek szívemből a repedt, |
|
| S a véres földet csont-kezükkel gyúrva, csontváz-lábukkal |
| forró nagy csomókban a csontokra tapasztják, a csontokba |
| s látni hogy sarjad, forr, pezseg, lüktet a rózsasár, |
| a comb, a tompor, az ágyék, a kar izma, a füstölgő |
|
| S egymáshoz csapkodják nevetve a lüktető véres sarat, |
| a buborékos, habos, pórusos, eres, erjedő boldog |
| s elkenik egymás csontjain, csigolyáin a vérző, |
| s a hátat, a vállat, a nyakat, a csípőt egymáson teremtve |
|
| S a kő-eres koponyabuborék résein gyömködik majd |
| a fül-likon, csigolya-likon, száj-likon, orr-szakadékon |
| a koponyát csontváz-kezükben, pihés félig-hús kezükben |
| mint fölfújt eres disznóhólyagot tömik velővel |
|
| És láng-tojások, tűz-buborékok, tüske-uborkák, |
|
kék kristálycsillag-gyökerek, |
| rezgő aranypetty-halmazok szikráznak és ragyognak tétován |
| s földerengenek rojtos kígyókarú vércsillagok |
| s a kocsonya-almák pupilláiban fölizzanak |
|
az őscsillag-létüzenetek. |
|
| Jaj, Szív, Szívem, Dacos Szívem, fehér Lét-temető, |
| jaj, Szív, Szívem, Halott Szívem, csontok és rothadások |
| Halottak Pokla, te Fehér, Fehér Szívem, Kemény Sír, |
| Árva Mindenség-rög, fehér Halál-csomó, Halállal-földagadt, |
|
| Fölforrsz-e majd szívem fortyogva, sustorogva, lángolva |
| fölforrsz-e Csönd-szív, Kristály-szív, Fehér Kő-csillag, |
| Fehér Csönd-ország, fölforrsz-e majd szívem, |
|
Kristályőscsillag-jajtemető, |
| csontvázaid jeges kő-méhedből kifújva, deres kő-ráncaidból |
|
| Hogy megolvadnak majd a kő-ráncok, kő-redők, nehéz |
| s az olvadt sár, a fortyogó kő, a piros hab hemzsegve, lüktetve |
| s a lüktető piros sár buborék-csomókkal, buborék-csokrokkal |
| s lesz forrongó szívem az Öröm sara már, dagadt tüze |
|
| Mert minden piros sárbuborék pici méhburok, eres |
| mert minden piros sárbuborékban szemgolyók, szívek |
| mert minden piros sárbuborékban lüktető hús-zsák, izzó |
| mert minden piros sárbuborék szemgolyó, szív, lüktető |
|
| S Csontvázaim, a most-születettek, ugrálva, táncolva kapkodnak |
| a hemzsegő szívek, szemek, tüdők, vesék, májak között tapodván |
| s fölkapnak egy-egy szemgolyót, szívet, markolnak tüdő-sarat |
| s táncolnak nevetve boldogan az eres, ideges, erjedő |
|
| S a szemgolyókat a koponyák pórusos, sárga kő-csészéibe |
| s a szíveket a rózsahabbal betömött borda-hordó habjába |
| s virágzó csontjaikat a virágzó sárral gőzölgő kezekkel |
| s szőrüket, péniszüket a sárból kicsípve, kigyúrva eleven húsukra |
|
| Jaj, Tavasz, Tavasz, én tavaszom, eljössz-e majd, büszke |
| vad Piros Forrongásom eljössz-e majd, Gyötrelmem |
| eljössz-e majd Zöld Lángolás, hogy forrva, dagadva, robbanva |
| besződd e Halál-szív rostjait, gödreit, végtelen kő-redő |
|
| Eljössz-e majd Tavasz, Virág-Megváltó, Zöld Krisztus, |
| virágból és zöld kalászból font Istenfiú eljössz-e majd őskopár |
| virágból és zöld kalászból font lovon nyargalva jössz-e majd fehér |
| virágból szőtt szárnyaid lobogtatva, te illat-szívű, zsibongó |
|
| Virágból és zöld kalászból font lovad léptei fényes zöld |
| szőrös zöld füst-örvény virágból és kalászból font lovad |
| örvénylő virág-erjedés virágból és kalászból font lovad |
| virágból és kalászból font lovad fújása: pórusos, pihés zöld |
|
| Illatos virág-sebet üt kő-lárva szívemen lovad virágból és kalászból font |
| zöld léptei lobbantak sziszegve-hemzsegő zöld |
| vad illat-léptei robbantanak szívemen zöld |
| virág-tűzözönt csurgat kristály-szívemre virág-orrlikú zöld |
|
| Virágból és kalászból szőtt sörénye, farka kék |
| hoz édes mocorgást, szagos zsibongást, zöld fű-zenét |
| hoz zöld sarjadást, kék erjedést, piros hitet deres vak |
| s virágot köp fagyomra virágból és kalászból font orrlika, habos |
|
| Zöld Krisztus, Virág-Megváltó, Növény-fiú, Megváltó-Uram: |
| jőjj hát Uram, Én Istenem, Én Édes Tavaszom jöjj lassan |
| jőjj hát Megváltó Zöld Fiú kalászt kiáltva, virág-tűzözönt |
| hogy szavadtól és kezedtől zöld lángba borúljon a deres |
|
| Jőjj zöld kalász-hajú, virág-szakállú, virágból és kalászból font arcú |
| virágból és kalászból font kezeddel hints zöld örömöt vak |
| hadd hulljak virágból, fűből és kalászból font zengő |
| hullasd rám virág-könnyeid, zöld kalász-éneked Én Édes Istenem: |
|
| Jőjj zöld kalászból, fűből és virágból font testű boldog |
| jőjj zöld kalászból, fűből s virágból font lovadon, jőjj, |
| táncolj, forogj, topogj, robogj csontváz-szívem deres rücskein |
| virág-csődör zöld kalász-ura, zöld kalász-dárdáddal sebezd és vérezd föl |
|
| Mert rettentő ez a gyász, rettentő ez a csönd, rettentő |
| mert rettentő ez a kő-némaság, rettentő ez a rücskös, vak |
| mert rettentő ez a hó-köd hallgatás, rettentőek a csipkés |
| mert rettentő vagy ősfehér szívem, te Őstiszta, Ősárva, |
|
| Ó, Kristályfa, Szívem Ősfája, Tűnődés-kristályfa, |
| az Isten csillagtetves vad mellkas-bozontjáig nőtt óriás |
| őstörzsedbe is csontok, koponyák, szemgolyók, kezek ragyognak |
| kristály-húsodban hullák, dögök, szívek fölött a kemény |
|
| Ős-ágaid kristályhúsában szempillák, arcok, rozsdazöld |
| fülek, lábak, hímvesszők, hitek, mint borostyánba temetett |
| félig-rothadt emberfejek szőrös buborékhalmaza zöld habbal |
| az Ősfa-kristálysír ősgyöngyeiben halottak, látomások, |
|
| Mert ott a Hulla-ország a Kristály-ősfa lángoló törzsébe, ágaiba |
| mint borostyánrögben ősdarázs: potroha szines szőrgyűrűk |
| sárga kitinkéregszív-fején lefolyt kristálylepény-szemek: szőrös kristályszívek |
| bunkós csápjai pórusos kék botok, s a csuklós csápizületek szőre |
|
| S a pórusos kitin-botok kúpgömb-szőrei csillagzó vékony |
| mint csillagbuzogányok, kő-szárú sündisznók izzanak örökre |
| likacsos koponya-rudak kék szőr-bógáncsai |
|
a csövecske-csillagedényben, |
| s a szájszervek szőrei, s a szív-alakú recés ajakpárnák |
|
| És látszanak a barna kristályszív-szemek csiszolt ötszögű merev |
| és látszanak az aranyfoltos arc-lemezek, halánték-lemezek kék |
| a kitin-csavarok a homlokpajzs lemezén, az arc-lemezek |
| a csapok, szögek, mint lovag-páncélsisak rostélyai, ízei, |
|
| Igy látszik minden részlete, minden lét-pillanata a vad |
| a Szív-Őskristályfa kristály-sejtjeiben, szikrázó |
| ott mered rothadatlanúl kristály-gömbjeiben, zárt |
| minden örvénye, gyűrűje, pontsora az elmondhatatlan |
|
| Mert az a fa, Szívem Ősfája, az Isten szívéig nőtt |
| mert az az ős-szárú kristály-ősbozont virágzó |
| mert ez a bütykös, görcsös, csomós, gubancos |
| ott lángol Isten szíve alatt, ott ég a Halálból-nőtt |
|
| És szikrázó, lángoló, moccanatlan őslombja minden |
| halottak arca él, az eres kristálylapok közé temetve |
| s úgy néz szőrösen, ellapítva rám a kövér |
| mint üvegdobozban pók, a nyolcszemű, gyapjas |
|
| S mint levágott emberfej sokszögű, soksejtű zárt |
| ezerszer önmagát mutatva, minden tükörsejt-felületen |
| a kristálylomb minden szöglete, lapja, hasábja, szelete, |
| mutatja halottaimat, a halál-arcokat a lángoló |
|
| S mint kristály-tömbökbe temetett békacsontvázak, |
| kígyócsontvázak, gyíkcsontvázak ragyognak fehér |
| halottaim úgy ülnek ott az ágakban, görcsökben, |
| a Temető-Kristályfa húsában, arcukon rothadás, átok |
|
| Mint kristálydobozba zárt pók-milliók dermedt |
| szőr-ágak, szőrpúp-csillagok, szőrös kristály-rögök erjedt gyémántos |
| egymásba-keverve ott nyüzsög a holtak véres feje, szakállas |
| törzsedben Szívem Ősfája, Reményem Halhatatlan |
|
| Szívek, fejek, karok, kezek, szemek, ajkak, szőrök, |
| hemzsegnek moccanatlanúl a Halál-ősfa |
| mint rovarokkal, bogarakkal tömött üvegben, |
| a dühödt halál-dermedés, a szőrök, csápok, térd-izületek, |
|
| A domború őskoporsókban: a pórusos kitinszárnyak, a tüskés |
| a kitin-sarkantyúk, a szájszerv-kitinsalátabokrok, zöld |
| a tor pettyes vért-lemezei, a combsonkák szőrösen, a kifolyt kék |
| a szem-bütykös kőszív-fejek, szőrök, mohák, gyapjak, kő-nyereg |
|
| Ott tömődtek egymásba-gyömöszölten, dermedt virágzó |
| ott lebegtek fulladtan és meredten egyetlen |
|
gyökérszőrcsillagörvényben, |
| a szikrázó és halott gyermekkor-üvegben, az átlátszó |
| egymásba-zabáltan, egymásba-tekerten, egymásba-rohadtan, |
|
| Igy függtök örvényesen, így gomolyogtok halottaim, |
| te halott Ország, szőrös és véres Túlvilág, szőrös és véres sárga |
| tátogva, vicsorogva, szőr-zászlók közé csavarva lebegsz ott |
| Könnytelen Jövőm, Reménytelen Időm, Halál-erőm, |
|
| És szemek, szemek, halott szemek, merev szemek virágzanak |
| szemek, szemek, halál-szemek dagadoznak Ősfám |
| mint légbuborékok az üvegben, mint buborék-örvények szabálytalan |
| szemek, szemek, szemek, szemek dülledt és fagyott |
|
| Szemek, szemek, halott szemek a Kristályfa törzsében, ágában, |
| virágzó kocsonya-golyók, pettyezett bársony-diók, tűz-eres |
| hogy az a fa, mint szemgolyókkal megtömött virágzó |
| hogy az a fa, mint üveggolyókkal megtömött őshártyacsillag mered |
|
| Mint a tejútig-növő tengeri állatrózsa, kocsonyaszárú óriás |
| viaszcsáprózsa-óriás, aki gyomrába rákot, halat, férget |
| s mereven ragyog kitágúlt áttetsző állatvirágszár |
| mint gyermekkorom halál-függvénye, a halál-üveg, |
|
| S az üveg mögött a zöld szemek, a vérpettyes viaszgolyók, |
| úgy világítanak a szemek az óriás viaszrózsa-állat |
| a lenyelt mirigy-bóbiták, világító csápok, mirigypont-lámpák |
| a kristály-rügyek, üveg-buborékok, parázs-rózsák, |
|
| Jaj, Kristályfa-viaszcsillag, Kristályfa-viaszrózsa, |
| te szemgolyókkal-tömött ős-szárú Üvegcsillag, |
| ne nézz, ne nézz, jaj irgalom, ne nézz, én lenni nem vagyok |
| te Szemgolyó-csillagzsák, halott magányom Kristály-koronája, |
|
| Én lenni nem leszek a Halál Királya, a Szégyen és Némaság |
| Kristály-halálfa jaj ne nézz jaj-rögös, deres |
| Kristályfa-koporsó ne lehelj halál-árnyékot jaj-redős fagyott |
| ne hints halált, ne hints halált halállal-bevetett fehér |
|
| Ott állsz szikrázva és ragyogva, lángolva és lobogva Szívemből-sarjadt, |
| ott állsz, halottaimat aki hordod, szikrázó |
| óriás Kristály-páfrányfa, csipke-tollaiddal az Isten szívéig |
| Őskristálycsipkebóbita ott állsz a csönd szívén |
|
| És kristály-sejtjeid üregében, mint üvegkoporsóban, |
| te üvegkoporsóból forrasztott Ősfa, kuporognak benned |
| te üveghólyagokból forrasztott Szökőkút, buborékjaidban |
| minden üveghólyagban, üvegkockában, mint magzatburokban, |
|
| Te üveghólyagok végtelen szökőkút-lánca, őslegyező-fejű |
| kristálymagzatburkok bóbita-fája: halál-magzatos |
| te sose-szülő, te rothadatlan, te Rothadás Hervadhatatlan |
| te Virágzó Bénaság, Halál Lángoló Kristálycsokra, |
|
| Vad gyökérkoronád szívembe ásva és gyökereidben is |
| mert gyökereid is: kristály-temető, mert gyökereid is: csupa |
| ott állsz te lángoló, zord Kristálytemető, vak földem éjébe is |
| kettőzötten, mint tükörben, önmagad ikreként: Jég-szárú |
|
| Mint kristálykézzel föltartott kristálykönyv lángolsz |
| mint nyitott kristálykönyv lángolsz a kristályős |
| mint lazán szétlapozott kristálykönyv lobogsz a túlvilág |
| te halállal-teleírt Kristály-Biblia és látod lapjaid az Isten |
|
| Mert az őspupillában visszatükröződsz, égő óriás |
| ott lobogsz mereven Kristály-könyv, halottak szemével teleírt |
| Kristály-halottaskönyv, te szótalan, jövendőm |
| lapjaidon, lombod leveleiben a halál, a halál, a halál, |
|
| És a hat angyal áll a Kristályfa alatt, mint az ítélet, mint |
| kövér szárnyuk a földre lóg tömötten, borzonganak a zsíros |
| sziszegnek szirom-csokrosan a ferde toll-kévék, mint lobogó vad |
| rengve bozsog az ősi szárny, mint virágzó rózsa-őrület, szikrázó |
|
| Borzonganak lobogva súlyosan a fehér toll-Bibliák, kövér |
| gerincig lapozódnak ropogva a földig-lehajló |
| a halálig-csurgó nyitott angyal-őskönyv a némaságban fodrosan |
| mintha szél fújna ősfűzfa alatt hagyott nyitott szent époszi |
|
| Mintha szél lapozna ősi époszt, a könyvlapokat buborékozva, emelve, |
| fölcsipkézve, fölfodrozva, fölborzolva, habosan föltúrva |
| s lobog, örvénylik, ágaskodik, sziszeg a túlvilág-nehéz |
| s egymást lapozza a szárnyak tollpikkelykötege, pihe-csokra, |
|
| Mint föltoronyló s lezuhogó hó-tornyok, hócsipke-kúpok, |
| fölpúpozódva s lehullva taréjló csipke-özönnel, szikrázó |
| a súlyos szárnyak habzanak a csönd örvényeiben |
| Angyalaim ős-szárnyai, a tolltajték-kévék, a föltoronylók, |
|
| Lobognak, örvénylenek az Isten árnyát ismerő tajtékos ősi |
| zuhognak, hőkölnek a deres tollpikkelyek, toll-kalászok, |
| mint kócsagszárnyakat ha fúj szél, az őrület tűz-szárnyait |
| fodrozódva tajték-csönd könnyedén, mint rózsákból font |
|
| Mint rózsákból szőtt üdvösség-zászlók, lobognak ott |
| tövig fölnyitódva, csontig lapozódva a csönd-idő vak |
| a hátig borzolódva az elmúlás halállal-virágzó szent |
| hogy kilátszanak a rózsás angyal-hát pórusai, a bordacsontok, |
|
| S az angyal-vállakra nőtt titkos ősi könyvek, angyal-vállakba forrt |
| szétnyíltan lapozódva borzongva habzanak, az isten-ujjal teleírt |
| s a könyvek lapjain halál, halál, halál, halál, aranybetűkkel írt |
| fodrozva habzanak a szent könyv-szárnyak, a borzongó |
|
| És minden lapjukon halál, halál, halál, halállal írvák tele a könyv |
| s pikkelyükön és águkon és kalászukon és lombjukon és pihéjükön |
| s a csönd-förgetegben habzó és örvénylő könyvlapok minden pórusán |
| s úgy fodrozódnak szótalan a Könyvek, az angyalszárnyak, mint viharban |
|
| És minden rostjukon és minden szirmukon és minden csipkéjükön |
| s úgy lapozódnak a csönd-szélben taréjosan a halállal-teleírt titkos |
| mint Isten szívében a mindenséggel-teleírt csillag-hömpölygés |
| mint Isten szívében a Könyv, amelynek minden lapja csönd és élet |
|
| Ó, Angyalok, Angyalaim, borzongó-szárnyúak, fodros |
| rabjai ti, titkos Halál-könyveket hordozók, Angyalok, |
| ne sírjatok én Angyalaim, ne sírjatok vak, néma |
| ne sírjatok, míg halálkönyv-szárnyatok habzik, örvénylik, |
|
| Ne sírjatok a Kristályfa alatt ős-szárnyú mennyei |
| ne sírjatok Isten kétnemű madarai, ne sírjatok, ne sírjatok |
| ti ember-formájú Csoda-madarak, Halál-zászlók ne álljatok |
| a Tűnődés-Kristályfa halál-törzse körűl zokogva, |
|
| Ne sírjatok Madár-könyvek, Angyal-Bibliák, |
| Túlvilág-sólymok, Menny-pelikánok, Isten Ibiszei |
| vak Ember-Könyvek, vak Isten-Könyvek ne sírjatok, |
| vak ember-arcú, asszonyférfi-törzsű, szívem csöndjébe szállt |
|
| Ne sírjatok a Halál-kristályfa örvénylő dühödt csöndjébe |
| ne sírjatok halál-szívem földjén rózsás meztelen lábakkal |
| ne sírjatok, fodros nehéz ős-szárnyatokkal borzolódván |
| majd visszakéri sorsotok, majd visszakéri szárnyatok szíve köré |
|
| Hogy ott lebegjetek szíve körűl, az Ős-szív körűl |
| hogy ott lebegjetek a Szív körűl vidáman, gyűrűsen, fehéren |
| vigyázva, hogy világ-húsát az Elmúlás-döglégy petével |
| s elűzzétek a Zengő Dögöt, a halált-petéző Szárnyas Kurvát, |
|
| Hogy röpködjetek Szárnyas Gyémánt-rögök, szikrázó |
| Égő Zománc-madárcsődörkancák a Bíbor Rög körűl csipogva, |
| s vigyázzátok Verését, Robaját szikrázva, lángolva, suhogva, |
| az Ős-ütést, amelyből robbanva kitörnek csillag-bolyok, |
|
| Hogy ott pörögjetek, hogy ott nyüzsögjetek cikkanva kéken |
| a virágzó, bíbor Ős-tuskó körött zománcból-kiforrt |
| Istenszív Zöld Harkályai, Öröklét-fülemülék, Szent Túlvilági |
| az Őstűz lázát lobbantva, hűtve, lobogó szárnyveréssel a Szívre |
|
| Hogy ott zsibongjatok az Ős-hús-zsák körött, rücskeit, pórusait |
| Ember-kócsagok, Angyal-gólyák, páfránylegyező-szárnyú |
| Isten Vidám Kis Cinegéi, Emberarcú Szép Hóbaglyai, |
| az őskérgű Istenszív férgeit, lárváit, kukacait, álcáit, pondróit |
|
| Kicsípkedve a virágzó, lüktető Végtelen Hús döglárváit, |
| az Ős-öröm büdös zöld gödreit, férgekkel-erjedő buborékait |
| vak fehér bogárlárváit, hártyacsillaglánc cincér-álcáit kicsípve, |
| hogy föl ne zabálják, habosra ne rágják teremtés-mámorát, |
|
| Mert páfránylevél-szárnyú alagút-csipketollakat rágnak sercegve |
| tengeri kígyókarú-csillag alakú habos, széterjedt, recés |
| csövecske-legyezőszárnyakat, ürüléktajtékkal eltömött |
|
csövecske-ősrákpajzsokat, |
| virágzó alagút-címereket, cirádás rágás-pajzsokat a Szívben harapván |
|
| Mert ott ürítenek, zabálnak, emésztenek, turkálnak, csövekben |
| gyémánt-rágószervekkel, kristálysarló-fogakkal a Mindenség |
| a csillagmohás, csillagpenészgombás őskéreg alatt az Első Szív kemény |
| hogy halállá egyék, alagútcsillagszivaccsá egyék létedet |
|
| Jaj, Angyalok, Angyalok, Angyalaim, Ősszív-csipegetők, |
| Isten magányos magánytalan Tukánjai, Isten titkos |
| jaj, Angyalok, Angyalok, Angyalaim, az Elmondhatatlanság |
| Isten szívén zsibongva futkosók, hemzsegve csipkedők, vidáman |
|
| Hát ne sírjatok, ne sírjatok Isten Madárkái, Megváltástalan |
| ne sírjatok borzongván lobogva, ti |
|
Halál-Kristályfa-alá-száműzöttek, |
| ne sírjatok Nem-megváltástalanok, Vakok, |
|
Halálfa-csipkeárnyékba-kötözöttek, |
| mert könnyetekben nincs semmi remény, mert könnyetekben is |
|
| Mert könnyetekben nincs föltámadás, mert könnyetekben nincs |
| mert könnyetekben is csak rothadás, mert könnyetekben is |
| mert könnyetekben halál-lángolás, mert könnyetek a Dög |
| mert könnyetek a csobogó Halál, mert könnyetekben kék |
|
| Mert könnyetekben, végső könnyetekben, mert könnyetekben, mint |
| bogarak, pókok, legyek, szúnyogok, darazsak, méhek hullája |
| a gyémántos szőrcsillagok, szőrös kristályrózsák, kő-koponyák |
| a szív alakú gége-páncél, ízesűlt csuklós lemez-kesztyűk hernyós kitincsövei |
|
| Mert könnyetekben, mint kristálygolyókban fülbemászók, vak |
| skorpió-törpék, kék homloktollú lepkék, zöld mirigy-törpe |
| vad kitin-ollók, mirigy-kezek, mint égő kék |
|
kocsonyalencsecsillaglámpák: |
| mert könnyetekben szőrösen gomolyogva dermedten virágzanak |
|
| Mert könnyetekben holtak arca lángol, halottak véres feje |
| mint lámpa lángja lobog könnyetekben halottak gubancos |
| kezeket, szőröket, szemeket, törzseket villogtat vak szemetek csobogó |
| halottak kő-faszát, szempillacsipkéit, buborékhabrózsás sárga |
|
| Ahogy a sustorgó, fortyogó, szikrázó hegyipatak lángolva |
| fodrozó, gyűrődő gyémántpikkely-habzása, kristályköteg-gomolygása, |
| tűzkása-bugyborékolása hasadékaiból halak uszonyát, pettyét, |
| úgy villog lángolva zuhogó könnyetekben halottaim szőrfüggönyös |
|
| Jaj, Angyalok, Vak Angyalok, halottakat-könnyező |
| halottaim zuhognak vak szemetekből, könnycseppekbe forrasztott |
| re sírjatok, ne sírjatok rengve-örvénylő Angyal-Bibliák, |
| ne sírjatok ti Beforrt-szeműek a halál-árnyékú merengő |
|
| Mert könnyetekben nincs semmi remény, mert könnyetekben |
| mert könnyetek a Zuhogó Halál és könnyetek |
| halálba-csorgó könnyetekben lángol és gomolyog a rothadt |
| kristályfátyolként zuhogó könnyetek: a rothadás-örvényű |
|
| Mert könnyetek fröcskölve ömlik, zuhog, kopog, a folyékony |
| a Halál-kristályzuhatag testetek rózsa-dombjain csobogva |
| mint ősasszonyok haja emlőtökön, csípőtökön, hasatokon fröcskölve |
| rózsaköd testetek kristálypalásttal rengeti a robajló fehér |
|
| Jaj, úgy lebegtek ott a könnytől rojtosan, mint rojtharang-szoknyás |
| ti Kristály-könnyharangok, lobogó, fodros, égő |
| úgy álltok ott Túlvilág-Madarak, Halál-Hattyúk, Angyalaim, |
| mint a Reménytelenség Síró Könyvei, mint égő csillagon |
|
| Úgy álltok ott, e kopár Jégpokol szív-üszkén zokogó |
| mint bűntelen elítéltek, mint hűtlenűl kitaszítottak szótalan |
| s ömlik, habzik, fröcsköl halálkristály-őskönnyetek nehéz |
| befolyva rózsahab testetek, ágyékotok, combotok közt suhogva, |
|
| S zuhog, ömlik a könny fröcsögve, szőrös asszonyemlőtök |
| a szőrös rózsacsillag köldököt, a pihétlen tűzeres hasat fehéren |
| a csillagosan burjánzó ágyékszőr-tajtékpolip aranyrostjai között |
| az óriás szőr-polip rostjaiban, amely könnytől szikrázik |
|
| Amely az ágyékvölgyekben kúszik a hermafrodita csípők felé |
| s a comb-belsők oldalán csillagzik szőrösen tovább gyűrűkkel, |
| a tompor-rózsalik felé, a rózsasonka-tomporgolyók felé lassú |
| s a combon erjed lefelé szőr-tengercsillag szirmokkal |
|
| S az óriás ágyékszőr-polip közepén, amely a test aljában, homorulataiban |
| gyűrűs rózsagiliszta csüng, szelvényeit vérerek fonják be hálósan, |
| a pénisz az, s alatta a gőzölgő combtalálkozás domború |
|
csillag-szőrtenyészetében |
| nyálkás és fodros rózsaserleg tüzel, mint kancák hüvelye, |
|
| Az asszonyi nemzőszerv a fardombok közt, az iker comb-golyók közt |
| mint légy dupla kristálygolyó szeme alatt a moha-álarcos |
| a szőrös szájszerv, az alsó kitin-állkapocs szőrcsengő-közepéből |
| kilógó tapogatókkal, s a szívókával, a kitincső-ajaklábbal |
|
| S az iker vese-alakú, szív-alakú recés ajakpárnákkal a szívóka |
| Asszonyszervetek így virágzik a rózsaköd combtalálkozás |
| mint szőrös kristályszív légyfej szőrcsengő-szájszerve, függve lazán |
| dögre-éhesen és vérre-szomjasan tátogva a kitinszív-légyfej |
|
| És ömlik könnyetek és zuhog könnyetek a hímnős combokon, a hímnős |
| és hímnős lábatok piros ujjai között csobog lángolva |
| s úgy álltok ott Madár-meztelenek, pucér Angyalaim lobogva |
| Halált-sírók, mint magányos csillagon, Elátkozottak, mint egy |
|
| Úgy álltok ott ti Árva Kárhozottak, Meztelen Angyal-Bibliák, |
| mint apró árva csillagon, virágtalan csöpp csillag-jéggolyón, |
| mint száműzötten pörgő jég-csillagon, úgy álltok ott |
| mint halálból-csomósodott kristály-csillagon a pucér |
|
| Úgy álltok ott a Kristályfa alatt, a Csönd-sziget halál-földjén |
| a szívemből-kisarjadt Tűnődés-Ősfa kristálylombja alatt |
| s lüktet és lobog titkos lényetek, föl-le buborékzik |
| mint légbuborékok páfránylombja folyadékkal félig töltött |
|
| Olyan bezártan, olyan megkötötten, olyan föltörhetetlen |
| s odabent kinyílva, virágozva, buborék-örvénnyel forogva |
| s fölszállni sose tudtok, s nem lesz szent húsotok sóhajjá, |
| s keringtek-e még a boldog semmiben Isten-lepkék, |
|
| Keringtek-e még Hermafrodita Pillék, Mindenség Szitakötői, |
| Halállal-hímzett-szárnyúak, Gyémánt-dagadás-fejűek szikrázván |
| a tűzzel-virágzó boldog égitestek közt könnyen lobogván |
| vagy létetek a vak isten-kezek zord és szikrázó Kristályrög-bánatomba |
|
| Deres Kristályszikla-szívembe, s ott sírtok mindörökké |
| vak szívem rabjai, Rab Angyalok és könnyetek a Csönd-szíven |
| szétömlik kristály-könnyetek halál-szívemen, mint |
| és szívem akár a jégmező és szívem, mint árva jégcsillag |
|
| Úgy álltok ott, mint magányos csillagon, a csillag jegébe, kőzetébe |
| mint virágzó Csönd-fa alatt, az Elmúlás fehér húsába |
| mint magányos csillagon, irdatlan jégmezőn hat angyalszárnyú |
| Ősmedvemadarak az égő csillagjégmezőn, a kristályszigeten |
|
| S a jégcsillag, a kristályszív, a halál-magzatú jég-golyó szikrázva |
| gyűrűzve és pörögve a lángoló vidám Remény-égitestek közt |
| a gomolygó és lüktető láz-csillagok bíbor örvényei közt |
| a halállal-fölcsinált fagyott őskönnycsepp a Mindenség deres |
|
| Az árva jégsziget, a szív-kristálygolyó, a fehér rög, csipkés |
| s körötte gömb-alakban forog a jég-lehelet havat virágzó |
| a halál burok-udvara, a halál-jégmagzat jégpára |
| a derengő páragömb, a halotti gőzgolyó, jégfüstgolyó, a szikrázó |
|
| S ti álltok ott, Isten-szívétől-száműzöttek, bűntelen vak |
| a reménytelenség jég-szigetén, s nem látjátok az izzó |
| a lángoló erjedő Mindenség-petéket, a vad csomókban sarjadó |
| csak álltok ott szegény vak Isten-madarak, mint szigeten |
|
| Mint leprások csöpp óceáni sziklaszigeten és szárnyatok |
| csak álltok ott a rothadásra, fölbomlásra várva elhagyott, síró |
| és bennetek halál és árnyatok halál és csókotok halál Szívembe-száműzött |
| és nézitek az égő égitesteket vakon, mint lassan elúszó fénylő nagy |
|
| És nézitek a lángoló nagy égitesteket, mint ködben elúszó fényes nagy |
| csak nézitek a tüzes rajokban örvénylő csillagokat |
| ahogy földagadnak lüktetve keményen, s elfoszlanak az égő |
| mint fénylő gömb-alakú hajók a végtelenség-ködben, vak |
|
| És búgnak, zenélnek a lángoló ősgolyók, a végtelen-reményű |
| s elúsznak a Halál-sziget vak rabjai előtt az ősidőt |
| hogy vak arcotokig csap renyhén redőzve a semmi háborgó |
| mikor a tűzgolyók, a fénygolyók vak sorsotok előtt dörögve |
|
| És intenétek, de nincsen kinek, a lüktető vad csillagokról nem int senki |
| a földagadt csillag-hajókról, a borzongó fénypetty-csomókról, ahogy |
| a tűz-gömb lüktetők, a fénypont szeretők, ahogy tüzet süvöltve |
| s hömpölygő fénydörejüket gyíkbőrrel-benőtt szemetek, csecsemő-angyalfületek |
|
| S ott álltok csüggedten, elhagyottan, a föloldozó kék rothadásra |
| a dög-szivaccsá rothasztó időre, jég-csillag lakói, Halál-szív |
| a Csönd-sziget szárnyas száműzöttei, Isten szívembe-taszított virágzó |
| ott álltok a hó-sziklás halál-föld jégpára-harangja alá |
|
| És köröttetek fortyog, hömpölyög, tajtékzik, sustorog, hab-koronákkal |
| habcsipkeláng-kelyhekkel tántorog a mindenség-anyag, |
| köröttetek ott gyűrűzik jajongva, fölágaskodva, lezuhogva |
| milliárd kristálygyík-fejét kidugva sziszeg, s gyűrt pikkely-átokkal |
|
| S mindenség-párák, mindenség-füstök, mindenség-gőzök lobogva |
| s önmagukért égnek óriás csillaglánc-gyűrűk, hatalmas |
| dagadva szétfúvódó fénypont-halmazok, egymást-gyűrűző |
| szívemben-árva sorsotok körűl a gomolygó csillag-idők pörögve |
|
| A Mindenség erjedve, lüktetve hánytorog köröttetek, |
| jéghegy-szívem Föloldhatatlan Rabjai, ti levarrt-szemhéjú |
| s szörcsögve kidugják fejüket a végtelen idő-habból |
| világító-szájgödrű üveg-szörnyek, égő pikkely-gömbök, üveg-gerenda |
|
| És fújnak, köpnek, szuszognak, hörögnek, fortyogva |
| s bugyborékolva fölmerűlnek újra az őspikkelyzsákok, |
| s forró buborékzsákokkal habzik az idő, ahogy robbanva kilövődve |
| jégpokol-sorsotokra a fölmeredt fénycsáp-koronájú, kékpettyes kristályszárnyú |
|
| S fortyogva habzik az ősárva idő, mikor semmi-létébe |
| s a gyűrűző Semmi megráncosodik újra zsírosan, lángoló |
| mit se törődve Angyal-Kárhozottak szívembe-száműzött |
| s halálkönyv-szárnyatok borzongva lobog, s halál-könnyeitek |
|
| S a háborgástalan, gyűrt, renyhe Ős-semmi-minden, a ráncos |
| párás zöld bőrén a Tűnődés-Kristályfa idő-redősen |
| s borzongó túlvilágmadár-létetek az idő gyűrődés-rongyai |
| bomlottan, lazán tükrözve az Öröklét-emberkönyveket mereng |
|
| Jaj, Angyalok, Angyalok, Angyalaim, Isten-sárgarigók, |
| szívemen totyogó Fehér Pingvinek, ti kristály-jégsziget vak |
| Isten haragos bajusz-rándulását ismerők, zord szempilla-ütését |
| ti Isten rózsaránckupola-ujjbögyén megpihenők, Isten Sóhajától |
|
| Ti Isten kemény húsrózsa-ujjhegyén fészkelő Pacsirták, tűnődő |
| Halál-Hattyúk, kiket a Virágzó Megmaradás szívembe sodort egy |
| mint káposztalepkét a forró nyári szél, a zöld-eres sziromkönyvet |
| hogy szárnyatok moha-lisztje hullástok után az űrön lebegve |
|
| S a zöld kitin-recék közt, zöld kitin-gyökérablakkeretekben a hártya |
| és sejtesen feszűl, pihés pórusokkal, lesikálva az Ős-száj |
| homályosra és zsírosra reszelve az Egyetlenség |
| s bunkós kitin-pávatoll csápotok pörzsölten rezeg, csillag-lángtól |
|
| Jaj, Isten áttetsző mindenség-húsában úszó árva |
|
Halálkristálysziget-Szívem, |
| Isten erjedve-boldog, lüktetve-tiszta őshúsában lebegő |
| jaj, Vak Angyalok, Rózsakoporsó-Angyalaim, a fehér Rémület-földre |
| mi bűnötök volt, mi vad vétketek, hogy raboskodtok itt e halálból-fagyott |
|
| És mi bűnöm volt és mi vétkem nekem, aki voltam lángoló |
| aki a Zöld Álom voltam, a Zöld Kalász-léptű Tavasz, végtelen |
| aki voltam a gőzölgő Nyári Föld, Pihés Növényi Láng, a föld |
| Jelene voltam, Gyásztalan Gyönyör, a zölden lángoló |
|
| Jaj, mi vétkem volt és mi bűnöm nekem, mi vétke lehet |
| a zöld Növénytűz-dacnak, a sarjadó anyagnak, a Zöld |
| hogy lettem Halál-föld, deres Csönd-sziget, koporsója a rothadt |
| Kristály-Magányfa halál-szigete, jég-üszkös Temető, büdös |
|
| Hogy lett virágba-öltözött király-szívem a halál szikrázó |
| tömör kristályszirt, amelynek minden sejtjében úgy ülnek |
| mint mammutok, ősmedvék, ősmacskák, a tiszta ősjégbe |
| hogy aki voltam az Élet Zsíros Virága, lettem halál-föld, a Halottak |
|
| Jaj, mi vétkem volt nekem és mi bűnöm volt nekem, a virágos |
| a Lángoló Zöld Beteljesülésnek, a Föld Irgalmatlan |
| mi vétkezésem volt nekem, a Termő Tiszta Földnek, a Mindenség Teremtő |
| hogy lett bíbor-kemény király-szívem Halál-kő, Kristályszikla |
|
| Hogy lett féktelen, piros-robajló ország-szívem Kristály-koporsó, |
| és szívemből a halottak kinéznek, halálpók-arcukat a csönd-ablakhoz |
| ott tolonganak a kristálylap-ablakok mögött nyüzsögve |
| és szempillájuk, bajszuk erjedten lobog, orruk és szájuk kéken |
|
| Mint redős kék vagina-hernyók a szakállcsillag-koszorús szájak |
| mint csillagzó nagyszőrű hernyó-gyűrűk vonaglanak a dermedt lila |
| s a szőrcsillag-szempillabóbiták, s a foszló, penészes |
| a kristályrög szögletes sejtlapjai mögött, mint hínár-penész |
|
| S a lila-holdas zöld körmök, s a fagyott kék tűzpetty-varangy |
| s a csorba kőszirom-fogak, s a kéz-hát ritka szőrei, s a lila recés |
| mint dagadt kagyló-lepények, húsbimbós-fejű meztelen csigák |
| csupa-koporsóablak-szívemre, s az ágyékszervek, mint jégbefagyott pókok |
|
| S a redős gilisztagyűrű-orrlikak, s zöld üregükben a rozsdacsokor |
| mint kövér pókok, s a kék-bolyhos csillagú tomporok, a pórusos sárga |
| s a szőrmedúzás ágyék-hajnalok, s a zöld halál-erekkel beszőtt |
| s a szőr-bógánccsal dagadó hónaljak jégrög-szívemben rothadásra |
|
| Örök halál-gubancban és örök halál-kupacban dermedve |
| s behintve szemgolyókkal a halál, s a fagyott szemek halmazokban |
| mint fagyott tűzikra-csomók, száraz aranypontok, égő |
| a halott szőrök, húsok, csontok között benned szívem-halál, mögötted |
|
| Jaj, hát mi vétkem volt nekem és mi bűnöm volt nekem, |
| aki voltam a Legszebb Anyag-megvalósulás, a Teremtés |
| hogy lettem Halálfa-hordozó Halál, a Rothadás Jég-ünnep |
| hogy lettem Kristályfa-merengés Csönd-király, Fehér |
|
| Hát mi bűnöm és mi vétkem volt nekem, a Mámoros Tavaszi |
| a millió formát kigondoló, millió formát megvalósító |
| a Termő Nagy Rejtelemnek, a párolgó, lángoló, kevély |
| hogy lett sorsom, hitem, hogy lett termő-szívem kristály-röge |
|
| Hogy lettem, mint talpáig-befagyott tenger, óceán-vastag |
| s a tenger-alja talajig halál-jegemben hemzsegve árván ott |
| csomósan, halmazban, magányosan, mint tűzpontok, fénygolyók, |
| az űr halott szívében, ott lebeg a pikkely, a kocsonya, a csont-tüske, |
|
| Ott lebegnek a világ-vastag jégben a rozmárok, fókák, delfinek, |
| a ráják, polipok, tintahalak, szirének, narválok, tengeri disznók, |
| ott lebeg hemzsegve a milliárd húscsillag-alakzat, a hidrák, csillagok, |
| a viaszrózsa-állatok, a pikkely-gömb cikkanók, |
|
a gyöngyházlepény-szűzek. |
|
| Ott lebeg a sok Bajszos, Kardfogú, Kocsonyabóbitamirigylámpás, |
| a milliárd Rojtos, Hólyagos, Uszonyos, Tüskés, Bimbós, Csápos, |
| a milliárd Virág-testű, Kagylókőbuborékos, Szőrös, Kopasz, |
| a milliárd Ellapúlt, Tokán-szemű, a Rabló-cikkanó, |
|
| Ott lebeg halálomban a milliárd halál, halálomban a halottak ott |
| a Kúszók, Szárnyazók, Libegők, Tapogatók, a Lépegetők, |
| a Zsákozók, Imbolygók, Lüktetve-robbanók, |
|
a Fénypettyhálógömb-Rettegők, |
| a Rablók, Másban-tenyészők, a Szelíden-lángolók |
|
és a Remélve-Rettegettek. |
|
| A mirigytűzzel-világító kocsonyacsillag-szakállas arcú pikkelykockazsák |
| a szögletes, tüskeágas, rongyos, bimbós, kristálytűernyő-fogsorú |
| a tűzpetty-pontsoros Őspikkelykockalángok, |
|
Kocsonyahólyag-Létdaganatok, |
| éhes Hermafroditák, szelíd Kentaúr-halak, gyémántszöglet-kérdőjel |
|
| A gyémánt-csikófejű gyémánt-lüktetés kérdőjelek, a délceg |
| kis kristály-lepkeszárnyakkal, ember-szemekkel, |
|
gyémántkupak-szemhéjakkal, |
| ember-szempillákkal, tüskés gyémántláng-örvényként csavarodó |
| ott lebegnek a Gyönyörök, Szörnyek, Leigázottak, Meghódítottak, |
|
| És tátognak, vicsorognak, álmodoznak, kristálykürt-orrlikukból légbuborékot |
| s a buborék-kristálygömbláncok is fürtösen ott lebegnek |
| ott virágzanak halottan a vak óceán-szakadékokig megdermedt |
| akiket élni szűltem én, akiket kigondoltam én, akik szívemből |
|
| Akiket őslétem hordozott, akiket kihordtam önmagam-nemzette |
| akiket megálmodtam én és akiket kiformáztam én |
| akiket ámulat-jövőm virágzott és teremtett Rettenthetetlen |
| ott lebegnek most jövőtlenűl és időtlenűl |
|
Kristályistensír-halálomban. |
|
| Ott lebegnek a kékpettyes, rózsaszín fodros üveglepények, hús-szárnyú |
| s a kék kocsonyaseprű-fejű zöld állatporcelán-háromszögek |
| zöld teknőcök, üvegszárnyas pikkelylovak, pikkelykakasok |
| ott lebeg a Hemzsegve Tenyésző Halál, benned csöndig-befagyott |
|
| Jaj, Angyalok, Zokogók, Árva Kürt-fújók, Síró Kürtösök, |
| a Végzet-Isten nagy csillagszőrös rózsasziget kézfejéről |
| eres szőrpikkelyhártyaörvényként lepörögve deres vak szívemre |
| fehér és kövér csönd-kürt szavatok föltámasztja-e szívembe gyömöszölt |
|
| Ti Isten dühödt orrlik-lángjától pihés nyárfalevélként |
| hogy szárnyatok szárazra, feszesre lekopott, mint éhező csecsemők |
| s szárnyatok lisztpora rátapad a csillagok tüskéire, a kő-rostos |
| az idő gubancos rostjaira, s mint nehéz hó-kévék csöndemre |
|
| Jaj, Angyalok, Halál-Kürtfúvók, Vak Kürtösök, Szívem Kürtfújó |
| Isten lángoló mellkas-szőréről lefújt Hermafrodita |
| lesz-e zöld Tiszta Tűz, Növénytűzcsillagrobbanás a Virágtalanság, |
| amin álltok kürt-fújó Túlvilág-Pelikánok, a föld meg fog-e |
|
| Komor, gomolygó csönd-kürt szavatok lesz-e az Itélet |
| hogy halottaim penészes csontjait jég-üszkeimből csönd-parancsotok |
| hogy szavatok néma láng-parancsa legyen Halál-Kristályfám |
| lesz-e csönd-szavatok erő, csöndkürt-zenétek a Halottak |
|
| Lesz-e borongó ásványkő-zenétek, ásványkő-kürtötök titkos |
| mint az Itélet Angyalainak Mindenséget-megrengető piros szent |
| szavukra csontok, koponyák, szőrök és szívek földből sürögve |
| a rángó, hánytorgó, fölbomló anyag erjedve-sistergő |
|
| Mert a piros kürt-parancsra a földek, csillagok, égitestek erjedve |
| mert a bolygók, tűzkása-halmazok, égitest-kupacok lángolva |
| mert a mindenféle lét-teremtett holtak a csillagok égő húsából |
| mert mind a Származottak és Akartak szétszórt anyag-pontjaikból eggyé |
|
| Mert tajtékzik, habzik, forrong az anyag a piros és véres |
| és újra formát vesz és újra alakot és új lélegzetet és új |
| és megürülnek az égitest-gömbhéjakban a gödrök, üregek, barlangok, odúk, |
| s fortyog és gőzöl, s pöfögve buborékzik a föltámadt lázas |
|
| S gőzpáfrányokat fúj és vért lövell, s önmagát-csipkézve |
| és sír és sziszeg és énekel a piros-kürt-hívott irgalmatlan |
| Jaj, Angyalok, Csönd-Angyalaim e végső szent Megújulásban |
| és lesz-e Föltámadásom, Újjá-Akarásom Csönd-kürtöt Fújó |
|
| Mert mind, kiket Jövőm teremtett és mind kiket Múltam teremtett: |
| mert Jelenem: Halál és Boldog Föltámadásra vár |
| mert virágzásra vár és Zöld Kiújulásra én |
|
Halál-Kristályrög-Hűségem, |
| mert várnak ők, a Kristályburkokban-lebegők, jőjj |
|
| Mert aki Kristálysír vagyok, Ős-jégtemető, Csönd-szív, |
| Tömör Üvegkoporsó, Fénylő Nagy Üvegcsillag, |
| Halottak Birodalma, Remények Temetője, Jégvirágtornya |
| mohos csönd-kürt szavatok piros és véres föltámadás-parancsát |
|
| Mert aki voltam az Élet Csillaga, most a Halál Csillaga vagyok, |
| Jég-csillag, Halottak Fehér Odva, Hulla-égitest, Mítoszi |
| halottas-csönddé meredve várom, hogy bíbor kürtszavatok győzzön |
| halálomat hogy létté fölgerjessze a tavaszból-ragasztott illatos |
|
| Jaj, ne sírjatok hát Angyalok, Angyalok, Angyalaim, |
| a Tűnődés-Kristályfa halál-őslombja áttetsző, nehéz |
| a csönd-kristálykürtöket fújva Halál-szívemben, a Fehér Király |
| jaj, Angyalok, Angyalaim, Szent Túlvilág-Madarak magamra |
|
| Ne hagyjatok magamra Angyalaim, ne hagyjatok itt |
| vidám isten-hívásra el ne szálljatok szívemből, suhogva |
| ha hív az Ősvirág-Mosoly, ha hívnak istenszív-férgek, |
| ne hallgassatok a lárvák énekére, ne álljak itt, Jégvirágtorony, |
|
| Föl ne röppenjetek forogva szívemből Zokogás-Madarak, |
| Kürtfúvó Isten-Hattyúi, s te hegedű-szavú Legkisebbik Hatodik |
| te lepkepor-maszatos orrhegyű, hímpor-csillámos szempillájú |
| az Őshívásra el ne szálljatok vad szárnyakkal lihegve |
|
| Ne hagyjátok itt Halál-szívemet, a Csöndszív-Kristályfát |
| árván és moccanatlan meredni mindörökké, Madarak |
| míg tömény szent csönd-zenétek őrűlt tüzet nem robbant |
| míg föl nem olvad, el nem olvad a Reménytelenség. |
|
| Míg föl nem olvad a Büntetés, a Megváltatlanság, |
| a Hulla-Némaság, Hulla-Csönd, Jéggel-virágzó |
| a Semmit-sarjasztó Csönd, a Szikrázó Sarjadhatatlanság, |
| amíg ki nem zöldűl szívem, teremtve zsongást, mocorgást, bogarat, |
|
| Teremtve boldog tiszta lét-zsibongást, vidám állati bozsgást, |
| szőrös, kitines, kocsonyás lét-nyüzsgést a földön, a földben, |
| a vízben, növényben, gyökerek közt, a kő alatt, s itt-ott |
| kirobbantva a Teremtő-Megvalósítás állat-növény-rovar-alakzat |
|
| Ott álltok ti Halálkönyv-szárnyúak a Csönd-fa halál-jéglombja |
| és úgy borzong szárnyatok, hogy rózsatű-köldökű rózsapont-pórusos |
| a nehéz toll-örvénylés, hókéve-tollzuhogás, toll-kalász tollhömpölygés, |
| lángja és gyűrűzése között kilátszik, s látszik a sovány |
|
| És látszanak a vékony rózsakőléc-bordák és látszik |
| sovány embermadár-angyaltestetek a toll alól sovány rózsatűzzel |
| és csípőtökön az angyal-tompor fölött kövér fehér öv lépviaszból, zsíros |
| az angyalhúsba nőve, az angyal-tomporba forrva, mint rátekert |
|
| S a csípő-öv ötszögű viasz-sejtek virágzó halmaz-lánc-sora, szögletes |
| szögletes viasz-kehely, pórusos sárga viasz-serleg, nyitott |
| szögletes viaszhordó-láncolat, viasz-hüvelyek sárgán és zsírosan |
| pontsora, s a viasz-öv halállal bozsog, mint halál-utáni |
|
| Mint szögletes szürke papírcellákból épűlt merev és hártyás |
| vagy fű-szőrös föld-lik, vidám méhecske-barlang: |
| a halál-viaszöv, a testbe-nőtt, testből-kinőtt vastag |
| lihegve, fújva, szusszantva, beszippantva a szőr-halottakat, |
|
| Mert mint a méhek, a darazsak zsibonganak a csípő-viaszgyűrűn |
| aranyabroncsos szőrgolyó-potrohú ember-darázs halottak zsongva |
| a szögletes viasz-serlegek mézes homályaiból zenélve |
| s a szögletes viasz-kelyhek méz-illatú homályaiba szuszogva |
|
| És emberfejük van az arany-nyereg vállúaknak, az arany-nyíl |
| amely az embertarkó s darázstor találkozásánál indúl kövér |
| s onnan fut arany-szárával tovább, aranylap-gerincként |
| a moha-nyereg tarkópáncélon, s a szőrtojás-potrohon át, |
|
| Arany-abroncsként, aranypatkóként begörbűlve a szőrtojás |
| nemző-köldök központjáig, a szőrtojás alsó csücskiben lüktető barna |
| ahol a nemzőszerv-hártyatok, a nemzőegyüttes-kitincső-mirigyzsák |
| ha omlania kell, halállal halált nemzeni, a kerek szőrkeretes |
|
| És emberfejük van a vastag viasz-övön nyüzsgő méheknek, |
| szakállas emberfejük, bajuszos férfifejük, loboncos asszonyfejük, |
| csecsemőfejük, bógáncsszőrkoponya gyermekfejük és arcukon |
| könnyű lángja és szemük arany-rögökkel ragyog, ahogy bolyban |
|
| És a mohás torpáncél s az eres-dongájú kitinhártyahordó, kék |
| kagylós érintkezése közűl, ahol a tarkókagyló a torhártyával lazán |
| emberkezek lógnak ki fehéren, mocorgó, bizsergő, átlátszó, |
| kezek, s a potrohon kitin-lábszárak, kitincsillag-lábak, kitin-térdizületek, |
|
| S az emberdarázs-halottak darázs-emberkezében pici |
| mint kicsi kristálylángok, szétnyitott szikrázó, lángoló |
| s beírva minden pici kristálylap száradt-vér halál-betűkkel, |
| s égnek az apró könyvek gyémánt-tűzzel, mint megkristályosodott |
|
| Ó, Angyalok, Angyalok, Angyalaim, holtakat-könnyezők, holtakkal |
| fekete szőrpolip ágyékotok, iker rózsa-alma tomporotok fölött |
| kövér viaszkorong-öv halállal hemzseg, mert halál van ti testetekbe |
| Isten Száműzött Madarai, ti Halál-Fészkek, Halál-Viaszrózsák, |
|
| És lobogó, örvénylő nagy hajatok alatt, amely hátatokra, emlőtökre |
| amely gyűrűsen és fodrosan lobog vállatok rózsaszögletén, sovány |
| amely a sovány rózsakő-csípőkig lehömpölyög zölden, tapad az |
| zöld-lángú hajatok közűl is a szikrázó halál-emberdarazsak özöne |
|
| A zöld hatalmas koponya szőrharang, lobogó zöld szőrfüggöny |
| zöld gyökérszálai közűl a csönd-fényre hemzsegve, zenélve |
| a feszes és fekete-eres-mozaik-ablakos hártyalegyező-szárnyú |
| a méhecske-emberek, emberdarazsak, kimásznak a halált |
|
| Mint kalászos kövér nagy fűben zsongva mászkáló méhecskék, |
| lobogva örvénylő hajatokban mászkálnak zsibongva |
| a halál-emberméhecskék hajatokban, zöld koponya-lángotokban |
| halált-virágzó rózsaköd testek körűl kékpettyes szőrgyűrűként |
|
| Mert szőrös és feszes asszonyemlőtök alatt, az emlőtalálkozás |
| is szögletes viaszcellákból épűlt sárga viaszrózsa-óriás |
| a szőrös mályvatányérú nehéz nősténygolyók alatt, a hajzatból ha |
| ősviaszrózsa-fészek lüktet és dobog, a sejtcellarózsaállat |
|
| S ez a halál-viaszrózsa gacsos és bütykös viaszgyökerekkel |
| sovány ködhúsát áttörve titkos és láthatatlan madárszívetekbe |
| onnan sarjadt a halál-fészekrózsa, lényegének madárszívetek |
| talaja isten-ujjahegyével gyúrt verés-csomó, földje elmondhatatlan |
|
| S a rózsaszőrcsillag-köldökig gyűrűzik dagadva, viasszal |
| az erjedő ősviaszrózsafészek, az őshalálrózsa, mint óriás |
| s csupa pórusos viaszcella a viaszlevelek örvényfodra, sárga belseje, |
| s a rózsa-fészek liheg: méhecske-emberekkel, ember-darazsakkal reng, |
|
| S ki-be lövődnek, kifújódnak, beszívódnak a rózsából |
| zenélve, ketyegve, rezegve, aranycsontvázú szőrfelhőkként |
| s rájuklobban zuhogva, s szétnyílva a csönd-szélben elterűl zöld lángja, |
| örvénylő hajatoknak, hogy a viaszrózsa-szirmok eltemetődjenek, |
|
| S a kis darázs-emberarcokon nincs öröm, nincs semmi |
| és mint a halottaké verdeséstelen szempillájuk |
|
szőrcsillag-fölkunkorodása, |
| s orrlikukból gőz nem füstölög és nincs ajkuknak recés |
| s nincs semmi szó a szájakon, s a halott-arcokon nincsen semmi |
|
| S a szögletes viasz-üstök fodros viaszlángörvénye, a hatalmas |
| lobogó, zuhogó zöld hajatokban elmerűl, aztán őslétét |
| mint az őrjöngő kristálycsipkeláng tenger-toronylás ha hörögve |
| az ősláva kőhab-szigetet, aztán tajtékszálasan magába visszaszörcsölődik |
|
| Jaj, Angyalok, angyalaim, Madártestű Árvák, rózsaköd |
| halál nyüzsög és halál hemzseg ki zöld haj-örvénylésbe tekert |
| és halállal bozsog a zöld hajszalagköteg, a fekete |
| és halált sírtok Isten Kürtfúvó Madarai, Zokogó Angyalkoporsók |
|
| Halál, halál, halál, halál, halál zsibong, nyüzsög, bozsog |
| és lesz-e élet-láng, piros tavasz-öröm, tűz-diadal komor |
| és kivirágzanak-e a csönd kürtjei kék virág-zuhogással |
| zöld indákkal, leveles növényszárakkal, zöld füstként |
|
| Ömlik-e kéken zuhogva, zölden gomolyogva a Tavasz a csönd-kürtök |
| az ásványkürtök borongva-szikrázó öbleiből Tavasz-láng, Növény, |
| és lesz-e nehéz borongás-kürtötök, mint kévékben leomló |
| zöld élet-függöny, zöld kalászok kévéje, léten-szétkúszó |
|
| Mert halál, halál, halál, halál, halál gomolyog sovány |
| mert a kövér halál-öv, a vastag viaszkorong-abroncs ágyékotokba |
| s gyűrűs viaszrojt-haranggal, sárga viaszgyökérgubanccal befelé |
| a szent ágyékfészekbe kapaszkodik a halál-öv, s virágzik |
|
| Mintha óriás százlábú-bogár csavarodna sovány rózsaköd angyalderekatok |
| a virágzó óriás szőrmedúza ágyékszőr fölött, a dupla comb-golyók |
| óriás szelvénylánc-testű viasz-százlábú, eltakarva a sovány |
| s kristályláb-körfüggönyét a titkos, titokzatos ágyékfészekbe |
|
| A hermafrodita istenmadár-ágyék dagadt szőrcsillag-közepében |
| pihés, pórusos rózsaránc-mozaik tojás-zacskó szent kövér |
| s a domború dagadt szőrpolip-ágyékcsillag rózsaleveles izzó húscsillagába, |
| az ágyéktest mélyeibe, ahol a hüvelyből kétfelé szétágazik |
|
| Az ágyék titkos szent mélyeibe, a kétágú szent rózsacsövek |
| izzó piros barlangkürt boldog közepébe, a szent madár-petefészkek |
| ott gyökerezik, oda gyökerezik sovány angyalcsípőtök halál-szökőkút |
| a halál-pórusú halál-gyűrű a megváltást-nem-hozó testek |
|
| És bozsog halállal a halál-öv és szögletes, sárga, halál-szagú |
| tenyészik a halál és kőlárva-emberfejükkel a dögszagú viaszüstbe |
| mint sírgödörbe hajló sírásó, s szőrös potrohukkal lihegve |
| kitinszív-csücskű kitinszelvénytok-potrohvégükkel kiállva, |
|
| S hegyes kitinszelvénytok-kúp potrohvégük, a barna kitinháromszög-szív, |
| a pórusos kitinszív-zsák, amelyben a halál-jövőjű halál-petefészkek |
| mint kitin-hangyászsün ormánya begörbítve, csúcshegyükkel úgy |
| a viasz-sírgödrök peremébe, s fullánkjuk viaszba vájva, |
|
| S viasz-sírból kiálló potrohtojás pórusos aranylapszalag-gerince |
| s szikráznak a szőrhordó-potrohot abroncsosan átkötő |
| a párhuzamosan gyűrűző aranylemez-csíkok, mint |
| a gerincből pántkarikákként kilógva, s aranypórusuk halált |
|
| Jaj, halál, halál, halál, halál, halál szívetekben és |
| halál-öv, halál-rózsa rejti titkos gyökérzetét titkos vak |
| halál-rózsa, halál-öv gyökér-felhője gomolyog istentől-kigondolt |
| s könnyetekben is halál, s a zsíros rothadás borong |
|
ásványkő-csöndkürtszavatokban. |
|
| És halál, halál, halál, halál, halál örvénylik és rajzik |
| halál zsibong, mocorog, bozsog dagadt, örvénylő szőreitekben |
| testetek nem-rejtett titkos fészkeiből a darázsló őshalál |
| és halált lebegtet, mint embriót magzatburok: üvegbuborék, kristálygolyó |
|
| És fújjátok a csönd kürtjeit, Túlvilág Halálhattyúi, |
|
Megváltást-nem-hozó Pelikánok |
| és zokogtok Árva Madárnőférfiak, Halálkönyv-szárnyú |
| és halálkürt-szavatok dög-panaszát Teremtő Zord Istenetek |
| és kristályzászlóként zuhogó könnyetek, mint jajgató halott |
|
| S az átkozott, a mindenség-vákuumot döggel-teleszülő Isten is |
| a döggel-teleszülő Ősanyakoca-szörny röfögve hentereg és önmagát |
| és rózsacsöcs-milliárd hasán, a pihés rózsazsákon tolongnak |
| angyalmalac-testvéreitek, a Rózsás Madármalacok, |
|
| Mert száműzött csöndkürt-szavatok nem érti meg |
| és nem érti meg jég-szívem csöndjét a csillag-kását ontó |
| nem érti a kristálykönny-zuhogást, aki ott fekszik Mindenné |
| és átlátszó világ-rózsahúsában ott bolyong háromszázmilliárd |
|
| A csalók, a büszkék, az átkozottak, a gőgösek, megátalkodott |
| a kitaszíthatatlan kitaszítottak, a bűn ringyói, a kék-lángú |
| Förtelem-madarai, a Mindenség csillagköd-szőrös hónaljában tenyésző |
| Dögmadár-csődörkancák, akiknek szíve féreg-gombóc, pillaszőre |
|
| Akiknek szakálla gubancos, tekergő féreg-függöny, szénrózsa-szemű |
| rángó, vonagló kék hemzsegés-zászlója és arcukon nagy sárga |
| mint óriás sárga szaru-csónak, s csőr-orrlikaikon csillagzó gyűrűben |
| és öreg toll-kúp fejükben piros mirigycsillag, s azokban |
|
| S ott bolyonganak, s ott hömpölyögnek, s ott cikáznak, |
| a Semmi-gömb Ősbikatehén szétlazúlt, megritkúlt |
| égő csillagpontok, égő anyagpontok mindenütt-jelenlét |
| a Teremtés Őskettős Jelenében fosnak, ürítenek, kopognak |
|
| A közömbös és virágzó csillagköd-ürességtartály Ősasszonyférfi |
| vad és gonosz testvéreitek, a Büntetés-Átkúak, |
| a Telhetetlen Szárnyas Űri Szajhák, |
|
a Nyihogó Pettyes Madárlovak |
| és piros sörényük ló-arcukon és tűz-szeplős hátukon gomolyog, mint füst |
|
| A Szitakötőszárnyú Kancakakasok, a Varangy-pillangók, |
| az Ördögpávák, a kegyetlen Égi Denevérkutyák, |
|
az iker-gyémántpatkó-ajkúak, |
| a Kék Angyalszukák, a Fehér Angyalhülyék, |
| a Zöldfoltos Angyal-kentaúrkretének, s a Túlvilágszárnyú |
|
Pikkelyes-Patkányfarkúak. |
|
| És nem törődik velük sem az Isten, mert Lényegéből Lényüket |
| s önmagába nézve nézi őket, mert Lét-önmagának a Vad Bűn is |
| mert benne él a Legnagyobb Gonoszság, ott hemzseg Benne szárnyasan |
| s ürülékük a csillagokra szárad, s ürülékük az égő Ködgolyók fehér |
|
| És nem törődik velem sem az Isten, mert úgy döntött, hogy velem semmi |
| mert úgy döntött, hogy kihagy a szívéből, mert úgy döntött, hogy mosolya |
| mert úgy döntött, hogy elhagy önmagammá, hogy elégjek ködös |
| mert úgy döntött a mosolytalan Isten, hogy őslángját szívemből |
|
| És nem törődik velem sem az Isten, mert úgy döntött, hogy tüzét |
| rostjaimból és szüneteimből, tavasz-szárnyaimat vállaimról |
| virág-szárnyaimat csontporrá égeti, mert úgy döntött, hogy gondom nem |
| mert úgy döntött, hogy otthagy a szívemben, mert úgy döntött, hogy |
|
| Mert úgy döntött, hogy nélküle maradjak, nélküle is vele |
| mert úgy döntött, hogy kőcsillag-kopáran üljek hüvelykujja |
| mint akit már nem lehet szeretni, ősrózsakukac-ujja |
| hogy ott üljek nélküle is benne csontvázhegyen és |
|
| Mert nem törődik velem sem az Isten, nem ért engem, azért hagy |
| nem tudja, hogy velem mit akart ő, nem érti, hogy vele mit |
| mint akinek mosolya halál, mint aki vak, nyirkos dögszagú |
| cseppkő-oszlophoz kötözötten rohad és szavának nincs vetése, |
|
| S végűl ott áll évmilliók óta a cseppkő-oszlophoz kötözött |
| ott áll csontvázzá-rohadtan, ott áll a kristálypillérhez láncolt |
| s varangy, gyík, barlangi gőte, pók, százlábú, kígyó nézi, |
| s csontjain, mint rongyos gyászlobogók bársony denevér-csomók kék |
|
| Mert nem törődik velem sem az Isten, mert úgy döntött, hogy kihagy |
| és úgy döntött, hogy Teste ősködében merengni hagy százmilliárd |
| amíg istentelen isten-magányom a csönd kertjében isten-halállá |
| amíg tébolytalanságom föl nem oldoz Ribanc Elhagyása |
|
| Jaj, nem törődik velem sem az Isten, otthagy ücsörögni |
| haragomat húsából kiköpte, magányom beoltotta kegyetlen |
| ő-szerelmét kilángolni hagyja és beborított csontomig |
| s ülök az elmúlás hús-rongyaiban, hársfa alatt király-koldús |
|
| Mert nem törődik ő csak önmagával és önmagával nincs miért |
| és nem törődik Romlott Angyalával és a Szárnyas Ködkutyákkal se |
| mert önmagával hömpölyög és önmagában röfögve hentereg és |
| köd-állat önmagából köd-állat önmagába, mert önmagát szeretkezve |
|
| És önmaga őshímvesszejét önmaga őshüvelyébe dugja habos |
| és önmagát fölnemzi ős-szuszogással és önmagát röfögve, nyögve |
| és önmaga Lényegét önmaga Lényegével emsekan-tajtékzással |
| és nincs gondja másra, csak a nemzésre, anyaságra és nem gondol |
|
| És mindenségtűz-mindenségsemmi Ősgolyó-életében jégcsillag-szívem |
| tömör kristálykoporsó-szívem Ősfája kristály-halál-levelekkel lobogva |
| mert kiestem Jóság-Angyalok, Angyalaim Isten gyönyörű |
| mert ő csak szül és nemz Tüzet, Robbanást, Átkot, Reményt, |
|
| Mert kiestem Isten teremtés-akaratából, kiestem Isten |
| mert az Ős-Önmaga Isten megváltás-hitéből zokogva |
| mert jól tudja már, hogy jobb lesz nélkülem, nagyobb lesz nélkülem |
| mert szívében felejtett, mint férges követ, mert nem hiányzok |
|
| Mert mint húst a döglégy az Ősdöglégy-Isten szívemet halállal |
| kék kitin-tojócsövét bolyhos zománckockamozaik-kúp potrohából |
| kék halál-csövét, a rángó mirigy-szív csomójából kiállót éhező szívembe |
| a nehéz rostok közé, s tojta petéit rángó kék mirigyszív-seggel, |
|
| Mert így köpött be engem Ő halállal és így fertőzött meg |
| és így lopta be nyűveit szívembe és így lettem én halállal |
| s így akarta vad szívemben önmagát legyőzni, s szőrösen |
| halálát szívembe ez a Lehetetlen, ez a Halhatatlan, |
|
ez a Nem-szeret-senki-mással! |
|
| Mert halálomért összezsugorodva lett pici döglégy, bolyhos zengő |
| s halál-osztó nyögés után dögszagú boldogan keringett átok-szívem |
| mint kristályos zengő szőrcsillag, szőrkoszorúkkal a gyémántrózsa-szemsisak |
| aztán dagadni, szétfúvódni kezdett, mint egyre-növekvő |
|
| És dagadt és ritkúlt és szétlazúlt, a Mindenséggé ritkúlt |
| és úgy szállt a Semmiben a szőrös, gyémántos |
|
Őslégy-Isten-Őslét-buborék, |
| hogy Benne forgott, gomolygott önmagában minden pont, csomó, gömb, |
| s én ülök szétritkúlt lüktető szervei között: Istenemben az Istenből |
|
| És nem törődik velem a Szőrösség, nem törődik |
| a Mindenség-Ősdöglégy-Kurva, |
| ki ott ülök forró csillagpont-halmaz laza szervei között |
| mert önmagát se látja és önmagát nem érzi, csak döng |
| csak döng a Gyémántlapszöglet Óriás Szőrpont, csak döng és önmagát is
|
|
| Jaj, Angyalok, Szívem Halálkönyv-Árvái, Szívem Vak Árvái, |
| jaj, Árva Halálkönyvek, Szárnyas Vak Árvák, |
| Halál-Madarak, Madár-Koporsók, Szívem Halhatatlan |
| akiket szívemben felejtett az Isten, mert nem akarta átkom és hitem |
|
| Mert az Isten engem meg nem értett, a Közönyös Köd rám se |
| forró rózsa-látomás ujját végig nem húzza jajtalan |
| hogy a rózsaujjhegy-simítástól lángbaborúlva kitavaszodjon |
| mert az Isten engem elfelejtett, mert az a Vak engem meg se |
|
| Mert nem tudja a Halált, a Jajt, a Kegyelmet, a Tékozlást, |
| és nem tudja, hogy voltam Tavasz-Hajnal, s lettem kopár |
| és nem tudja, hogy izzástalan magánya legmélyebb fehér gödrébe |
| mint sírból kiáltok szótalanúl és jajtalanúl és őt hívom és őt várom, |
|
| És nem tudja, hogy dacos vagyok, kegyetlen, kevély, mert így magamra |
| mert jég-fosadékát így rámköpte, önmagán átlottyantva szívemre |
| mint madár, ha röptében ürít, mint madár, kinek föltámadás |
| az Isten-madár, s híg ürülékében angyalszárnyak, ördögcsontvázak, |
|
| A túlvilág-létezők megemészthetetlen vázai, lét-roncsai, jégfostos |
| s szívemre csurgott, mint lázas virágra világon-átköpött híg |
| nagy fehér csillagokban, mint az oltott-mész, a belek híg |
| s szívem jég lett, jégmező, jégcsillag és párolognak száraz ragyás |
|
| És nem tudja, hogy odvában üvöltök, hangtalan üvöltök teste |
| mint óriás penész-üstben sikoltok, magamat neki szerelmesen |
| és hozzá fordulok, mert csak magamhoz, vad halálomat létének |
| a Dögnek, a Kurvának, a Ringyónak, a Rohadtnak, mert elfelejtődtem |
|
| Jaj, Angyalok, Angyalok, Angyalaim, akik ott álltok Kristálytemető |
| és titeket is elhagyott az Isten, Vak Vitorlások, mert titeket a szívembe |
| jaj, Szárnyas Kürtfúvók, Égi Kürtösök, Kürt-Madarak |
| kristálykopár szívemen, a rücskös jégmezőn, halál alatt a halálon, |
|
| S ott állsz te is, te Legkisebb Édesem, te Hegedűn-játszogató kis |
| ott állsz szárnyad-csukottan, deresen, mint Kristály-kapcsos-könyv |
| ott állsz Sovány Égi Hegedűs halál-bezártan, halál-csukottan, ott állsz |
| könnyű nagy szárnyaid, mint fehér kötések, két gyolcs-eveződ madárcsípődet |
|
| Könnyű nagy szárnyaid hátadon hegyesen összecsukva, mint fehér |
| mint fodros toll-háromszögek, szikráznak bolyhosan a könnyű |
| mint vastag keresztkötések át a háton, s a toll-kéve bodrosan |
| csípőd rózsakő-szögleteire, s onnan keresztben egymást-födve az ágyékig |
|
| S virágporos virágszőr-ágyékszőrcsillag erjedő, dagadt |
| fúrva csúcsos evező-lándzsahegy szárnyvégüket ott lángolnak |
| a nehéz toll-könyv közép-lapjai, pihe-csillagosan, mint kéz |
| mint nyárfalevél nyárfalevélen, s úgy állsz ott szárnyaid habos örvényébe |
|
| Mint fehér tollpikkely-sátor, könnyű toll-kúp, fordított toll-tölcsér, |
| torony, élivel nyitottan asztalra tett könyv állsz ott Kis |
| önmagad toll-örvénye, önmagadra tekert toll-zászló, fehér zászló |
| és rózsaszín hajad, vad rózsahajad kis rózsatested körűl örvénylik, |
|
| Virágzó vad rózsahajad, a rózsatűz rózsaharang, az illatos |
| lobog, hullámzik, buborékzik, hólyagzik, fölrepűl, testedre |
| virágzó vad rózsahajad a piros tomporgolyókig, piros combokig lángolva |
| és pina-szőröd csillagbokra óriás virágkosár és szeplős kis hasad kék |
|
| És ágyékod rózsalevél-hasítéka, pihés rózsalevél-örvénye, mint |
| és nincs kettősséged, szent kétneműséged, mert te asszony vagy |
| testedből nem lóg ki az eres rózsaszelvényzsák, mint földigiliszta |
| a második nemzőszerv, s az iker-tojású szőrös rózsazacskó, |
|
| És emlőid, a kicsi dagadt emlők, a kis csöcsök reszkető nehéz |
| és hónaljad szőre virág-eső és virágzó angyalasszony-derekadon nincs |
| és eres finom asszonycsípődön vastag virágkoszorú, virágból font |
| és köldöködben is virág, s Virágzásod méhekkel, darazsakkal, lepkékkel |
|
| Mert lepkék, méhecskék, szúnyogok, darazsak, bogarak, sáskák, |
| pettyes és csíkos kitinbuborék-szárnyú bogár-asszonyok, kékpettyes-arcú |
| rózsahangyák, pántos és öves gyászlovagöltönyű tücskök, |
|
szőrpikkelycsillag-pillék, |
| boldog növénytetűk, levelibékák, madarak zsibonganak terajtad |
|
| És recés rózsakúp-hegyű, májfoltos, dacos kis emlőid alatt, |
| illatos tövinél, ahol az édes asszonytest-golyók kék árnyéka |
| bokros, fodros-buborékú óriás rózsa-szív habzik és lángol és |
| és a dagadt fehér sziromörvény-szív láng-halmazában |
|
| Ó, te kis Virág-Angyal, Isten Virágzás-Szívéről leszakított virágok |
| piros csípőd virágkoszorúja, a boldog virág-öv, a tiszta lényekkel nyüzsgő |
| s a szeplős emlőgolyók alatt őrjöngve habzó rózsaszív-halom, |
| tested szent mélyeibe tekeri tiszta gyökereit, lényedtől ég, |
|
| Gyors és reménnyel-lökdöső angyalmadár-szívedbe lazán |
| s a virág-ágyékdomb mögött az asszony-petefészkekbe öntve |
| a csomós és növénycérna-függönyhömpölyeg termékenységed mélyeibe |
| kemény cérna-horgait, csavart gyökérszigonyhegyeit titkodba |
|
| Titkos és egyetlen Tested termékenység-csomóiba, lázaiba |
| Vak Remény-Ország, Tavasz Vak Angyala, Virágzás Lényeg-Madara, |
| te Kis Hatodik, Vak Angyal-Tavasz, te aki oly közel laktál |
| te Mindenség Tavasz-Gyermeke, te halálon-toporgó |
|
| Ó, te Tavasz-testű, ó, te Tavasz-szavú, ó, te Tavasz-mosolyú, |
| aki lepkeszárnyakból ragasztott titok-hegedűdet vakon mosolyogva |
| rózsapihés, rózsaszőrös angyal-vállad és asszony-állad közé |
| s a lepkecsápokból font húrokon csöpp pihés kezed virág-vonót |
|
| És finom csigaszarv-ujjacskáid szikrázva lepkeporosak, |
| hímpor-zsírosan foltosak, fehér és piros és kék szárny-reszelékkel |
| zöld szőrpor-szikrákkal bolyhosak, sárga szárnypikkely-lánggal |
| s a szárny-szőrpikkelyek bolyha, mohája, zsíros lisztje arcodra |
|
| Mint szines krétákkal játszadozó gyerek ujjai: kis kezed |
| szőrfüsttel, por-lánggal foltosak a recék, ráncok, ujjhegyek, |
| a pórusok, a körmök rózsalakk-kagylói, a kézhát pihéi, |
| mint darazsak kövér szőrcsillag-potroha, szőrvirág-combja, |
|
| És lepkepor-maszatos kis asszony-arcod is, a vak, merengő |
| és orrhegyeden, a piros kúpon kék szőrszeplők, piros pontok, |
| és piros orrlikaid pihés peremén aranypor-koszorúk, |
| és nyálas ajkaidon, nyálas fogaidon olvadt por-csillagok, |
|
| És lepkeszárnyakból ragasztott titok-hegedűd, a tavasz-hegedű, |
| a sárga, pórusos hártyáig lekopott és homályosan, vedletten |
| a szárnyrece-legyezőhálókig porából lekopott, ahol köd-álladdal |
| ahol rózsaköd-kezecskéddel fogod és száraz és hártyás |
|
| S mint félig-szőrös hártya-hegedű, titokhártya-hangszer, |
| vedlett és foszlott, törékeny kristályhártya-csillag, kék szőrszálakkal |
| mint halott imádkozó sáska: térdeplő hártya-templom, |
| hártyamozaik-ingű, hártyamozaik vért-nadrágú, áttetsző |
|
| S a kitin-recés, zöld kitin eres hártya-vállak, hártya-ing, hártya-szügy |
| az iker hártyabuborék-sisakú hártyakúp-koponya átlátszó zöld |
| a csönd lakik, a hártyaszív-koponyában, a teljes némaság, a csönd zöld |
| kék-eres hártyatölcsér-combjaiban, s hártya-törzsében a csönd, a fény, |
|
| Jaj, titok-hegedűdben is a csönd lakik, szikrázó kopott |
|
lepkeszárny-hangszeredben, |
| jaj, hártya-hegedűdben, vak kitinrecés hártyahangszeredben a titok-csönd |
| és vonogatod a virág-vonót és csöndet zenélsz Isten Tavasza, |
| úgy vártam, én Egyetlenem, én Tavasz-Hitem és csönd lakik |
|
| Mert hártya-hegedűdben a Teljes Csönd lakik, Én Édesem, |
| Isten Tavasz-Madara, Föltámadásom Megváltó-Hírnöke, |
| te Halálom Tavasz-Angyala, vad virágzásodban állatokkal, bogarakkal |
| és lepkecsápokból sodort húrjaid csöndjét jég-dermedésben merengve |
|
| Mert Tavaszodban a teljes csönd lakik és csönd virágzik |
| mert Isten csöndjét hoztad te magaddal Sólyomszárnyú |
| mert reményed is csönd és csönd a te hatalmad Irgalmas |
| te Tiszta Létezőkkel Hemzsegő Ölű, te Istenből-csöppent |
|
| Mert a csöndet mondod és a csöndet hoztad titokzatos, elmúlástalan |
| elmúlástalan madár-szívedben fehér csönd-szívembe te a csöndet |
| mert vak szívembe-hulltod előtt te Isten szívében a Csönd Könyvét |
| hogy elolvasd époszait, megtanúld énekeit és elmondd majd |
|
| És vad rózsahajad lobog, örvénylik, lángol meztelen testeden, |
| a hosszú rózsaszőrharang forog, föllobban, reng |
| mint arany kalász-örvény, ha fújja forró nyári szél csipkésen ágaskodva |
| s két könnyű szárnyad csukottan piheg, mint nagy tó partján roskadt |
|
| S a hosszú rózsaszőrhajszálak fodrosan, csigásan, kacsosan |
| a csúcsos toll-kunyhó szárnyak zsíros tollaira, pihéire, |
| mint piros hínár szétlegyeződve a szárnyháton, a szárny-vállak |
| s a szárnypikkelyek tollkéve-zuhatagára csipkésen |
|
| És domború szőr-tengericsillag combtöved fodros |
| méhecskék, darazsak aranypetty-halmaza, tűzpontgolyó-tömege rajzik ki |
| és tested körűl örvényesen forog, mint aranypont-tölcsér tüzesen |
| Tavaszom, a Csönd Tavasza, aki vagy Isten-szíve húsából, csöndből |
|
| És csönd-zenéd hoz-e majd szívembe tavaszt, hoz-e majd jegemre |
| a Teremtés Első Csöndje vagy-e, a Megvalósulás Csönd-burka-e, |
| Halálának Föltámadása, a Világteremtés Kezdet-hallgatása |
| Én Tavasz-testű Tavasz-Hírnököm, a Teremtés Csöndje vagy te |
|
| Hozol-e dermedt hitemnek föltámadást, hozol-e tavaszt |
| hozol-e fehér kristályba, fehér jégbe olvadt jelenembe |
| termő erőt vak halál-rostjaimba, nagy halál-létembe |
| hozol-e zöld kemény lángolást kristállyá fagyott |
|
| Hozol-e halottaimnak tavaszt, hozol-e föltámadást |
| hozol-e Jég-éjem, Merengés-Ősfám fölé lángoló csillagot, napot, |
| hogy komor kristályaimból, vak jegemből a szőr-átok elmúlás |
| s szíved, a zöld lándzsa ver virág-sebet irgalmatlan kristály-átok |
|
| Vagy csak Csönd-anya vagy, Virágzó Csönd-asszony, s a csönd vak burka |
| vagy csak a Túlvilág-csönd Madár-asszonya vagy, csönd-magzatú |
| Virágcsaló Köd-buborék, Vak Csönd-Menyasszony, Csönd-ribanc, |
| s Tavasz-Ribancság, Tavasz-Hazugság, Tavasz-Átok Virágzó |
|
| Vagy te is a Halál vagy, Tavaszba-öltözött Csalás, Angyalszárnyú |
| a Pusztulás Csönd-Angyala, Varázsló Tavasz-Ördög, |
| Isten vére csöppjéből, csillagporból Isten nyálával összegyúrt |
| Jaj, oldozz föl kristályomból, hadd zokogjak, zuhanva rád, arcomat szárnya |
|
| Hadd zokogjak túlvilág-illatú szárnytollaid habkötegébe fúrva |
| nagy zsíros szárnyaidba fúrva istent-is-teremteni-tudó |
| Hadd zokogjak testedre borúlva Tavasz, Vak Virágzó Megváltó |
| átfogva karjaimmal szárny-kúpos vállaid, rózsaszívedre ejtve |
|
| Hadd zokogjak Szent Testeden Tavasz, Szent Virág-ágyékod |
| Szent Virág-ágyékod harmatában fürdetve kiváltott |
| ott hengergetve virág-öleden virágtalan, kegyetlen, kristálycsikorgó |
| szagos szent szőreidben Tavaszom Túlvilága, tested rózsaköd |
|
| Hadd sírjak, hadd nevessek, örvendve hadd zokogjak |
| szívedbe hadd kiáltsak, szívedbe hadd üvöltsek, |
| csönd-szíved üregébe hadd kiáltsam Isten Tavasz-Angyala: |
| Tavasz-szívedbe hadd rágjam magam, s igyam nagy kortyokban |
|
| Jaj, Tavaszom Hírnöke, Egyetlenem, Remény-Madaram, |
| te Tavasz-testű Túlvilág-Madár, te Vak, lepkeszárnyakból-ragasztott |
| Mozart-Angyala, halál-jégmező csönd-szívemen virágzó boldog |
| meddig kell még a halál halála, halálom, hogy a csont-bánat halálon |
|
| Meddig kell még a Kristály-halálfa kristály-halál-lombja |
| jég-susogása alatt halottan dermedezni, halál-szívemnek meddig lesz |
| meddig lesz Tűnődés-Ősfám gyökere, ága, gubanca, törzse, levele, |
| a Halál Virágzó Kristálykoporsója, virágzása: halál, virágzása: |
|
| Meddig leszek még a Csontok Ürege, a Csontok Kristálykriptája |
| meddig leszek még a csontok és hitek lángoló fehér |
| meddig leszek még az Elmúlás Deres Kristályszörnye, |
| meddig leszek még, meddig lesz jövőm a halál gyökere, ága, törzse, |
|
| Meddig álltok még Angyalok szívemben, Halál-Hattyúk, |
| meddig álltok még szívemen zokogva, árva halálkristálysziget |
| meddig álltok még Isten-madár Csönd-kürtösök halállal-tömött |
| Zöldhajú Vak Kürtfúvók, Isten halál-ágyékú, halál-szívű |
|
| Jaj, meddig, meddig, meddig, meddig tart még az elmondhatatlan |
| jaj, meddig, meddig, meddig hallgatom még jövőtlen-dallamú |
| jaj, meddig, meddig hallgatom király-tetszhalottan |
| jaj, meddig hallgatom a Nem-hallhatót, kürtötök szavát, |
|
| Jaj, szívetekbe mit súgott az Isten, a kis húscsillag-golyóra ajkait |
| a forró szívhúson át lehelve forró ős-üzenetét, susogva lágyan |
| hogy nyálas szájszirmai, a vérpettyes, kékszeplős, rózsaredős |
| égették madárszívetek és csiklandozta rengés-halmait buja |
|
| Jaj, mit mondott csomós csillagköd-szívetekbe a Mindíg-virágzás |
| mit mondott nektek Látni-nem-tudók, mielőtt szívembe |
| mielőtt lepöccintett világrózsakúp-mutatóujja hegyéről, milyen |
| nektek az én Istenem is, a Szörnyeteg-Szép, a Mindenütt-levő |
|
| Mert úgy pöccintett le csillagköd-istenujjhegyéről titeket |
| mint ujjam hegyéről én gyerekkoromban a tóparti réten |
| figyelvén, hogy fekete-piros-fehérpettyes fedőszárnybuboréka középen |
| s gyűrten kilobbannak a kitin-rések közűl kitinpettyes, könnyű |
|
| Kilobbannak, mint eres hártyafüst, sárga hártyazászló |
| a kitin-csillagpettyes, kitinhínáros, pórus-pontozott sárga |
| a pettyes kitinburok-szárnyak, csuklósan-fölemelt |
|
zománchólyag-födélkoporsók |
| rései és homályai alól, s barna lemezcsáprózsa-homlokbajszai legyezősen |
|
| Mert úgy fújt le végtelen rózsaszőr-sivatag kézfejéről titeket |
| ti Vakok, Vak Szív-Csipegetők, Isten szívében férget-kereső |
| mint sovány kezemről én gyermekkoromban a szelíd |
| s néztem, hogy zúgva elrepűl, mint vérpetty elfoszlik a zöld nyári réti |
|
| Mint zúgó vérpont a zöld nyári ködben fölszívódik és én csak |
| a gomolygó nyárdéli zöld növényfüst-ködöt, a vérpontot |
| És úgy nézett Ő is utánatok a csillagtűzfátylak közé, |
| vagytok Halálom Vak Kürtösei, s vagy te kicsike |
|
| S irgalmas tűzfújása fölborzolta kövér szárnyatok, lángolva |
| a tollak nehéz köd-kévéit, a vad pihe-zuhatagok csokrait, |
| s hulltatok bukva, csavarodva, magatok körűl forogva, |
| a titkos isten-parancsnak, a szívembe-átkozó zuhanástól szinte lángra |
|
| És ti hulltatok a szívbe-súgott paranccsal, a kék |
| rózsaköd testetekben, a tűzpont-buborék űrön át a jég-dermedésembe |
| kihulltatok az Istenből Rejtelmesek és mégis Benne bukva, |
| pörögtetek Csönd-szív Halál-országom jegére, köd-testetekben szája |
|
| Köd-lényetekben szája irgalmával és nyála csókjával |
| amely forr, habzik, sustorog, bugyborékol minden sejtetekben, |
| a Lét Parancsa, a Végtelen Nyögése, a Minden Titka, |
| s most itt álltok a Csönd-fa alatt, s kristálylombja meg se moccan, levele meg |
|
| Jaj, mi isten-súgást hoztatok belém, miféle mondhatatlan |
| miféle istenszáj-üzenetét, milyen elmondhatatlan fehér |
| miféle istencsönd-titkait, milyen ősnéma titok-tudást, |
| irgalom-éneket, bénulás-hitet, elmúlás-époszt, létemre |
|
| Ami úgy ömlik csönd-kürtötökből magányomra, mint fortyogó, |
| a csöndkürtök kristály-tölcsérein habosan, tajtékosan, fátylasan |
| halál-szívetek, halál-ágyékotok véreként, mirigynedveként fröcskölve, |
| hermafrodita ágyékotok spermájaként forrón lövellve, |
|
| Hermafrodita csönd-ágyékotok ondó-szökőkútjaként, ami forrón |
| hermafrodita csönd-szívetek vad véreként, ami a kürtszájon |
| kiömlik gőzölögve, kifröcsköl füstölögve a Csönd-kürtökből |
| s belepi tűnődésem, borítja merengésem, s szívemre szárad |
|
| Fehér ködcsepp-szívetek halál-csöndje a Kürtökből tajtékozva |
| rózsaködzacskó herezsákotok haláltojás-lucska, a végtelen |
| a Kürtökből lángolva kiomlik énekemre és megfagy |
| és a remény-virág, jövő-liliom a dermedt kristályrétegekben |
|
| Jaj, mondjátok meg mit súgott az Isten, mondjátok meg mit akar |
| Mondjátok meg Csöndek, Csöndesek, mondjátok meg miféle |
| Jaj, némán sírok, fulladva kiáltok, mint éji hóviharban eltévedt |
| aki csak tántorog, zokog, sikítva forog, míg rázuhog a gyapjas fehérkalászú |
|
| Mint gyermek, aki vacogva leűl, liheg az irgalmatlan éji |
| és hull rá az ég kövér fehér kalásza, őrjöngve hull és vállig |
| és hó-zsákba varrva már, hó-némaságba, hó-szívbe csöpp törzse, lába, |
| így ülök én, dermedt jövő a csöndkürt-habzásban, vad fehér |
|
| Jaj, mondjátok meg nekem, amit mondott, Isten amit nektek |
| ős-szárnyatok kövér tollkéve-keresztjébe bújva, mint kazalban |
| köd-csengő szívetekig kiáltva kérem, mondjátok meg velem mi |
| mert tudni én azt halál-ködzsák szívetekbe, eres csöndhólyag-szívetekbe |
|
| És érzem halál-testetek halál-szagát, az émelygés-büdöset, |
| s érzem a nehéz dögszagot, szárnytollatok közt az erjedőt, ami talán |
| mintha halottról-levett izzadságfoltos dunyhacihába bújnék, az átizzadt |
| úgy érzem szárnyatokban, ködhúsotokban |
|
az istenlehelet-hullaszagot. |
|
| A zsíros isten-sóhaját, a bomlás-ködöt, ami ott rejtezik, mint nádasban |
| mint rothadt nádasok párája, bűze ott rejtezik laza testrostjaitok |
| bomlott halak, békák, kígyók, gőték, foszló madarak dögbűzeként szívetek |
| dögbűz-buborékként a szív körűl, s átitatva dögfüstjével a sűrű |
|
| Dögbűz magzathólyagként angyalszívetek körűl, aminek a szív |
| az istencsönd-zacskó, amelyben az isten-súgás büdös lehelete |
| amelyben az ő-nemzette titok-magzat lágyan gomolyogva |
| mint fehér üvegpalackba fújt füst, a füst-rózsa, Isten nagy |
|
| Jaj, Angyalok, Angyalok, Angyalaim, Kürtfúvó Csöndek, |
| Én Halálkertem Virágai, Én Halál-szívem Rózsái, Kürtös |
| mi titkot rejteget csönd-öletek, csönd-mellkasotok, könnyű |
| mi Isten-titkát rejtitek túlvilág-lényetekben, ti Zokogó Szelíd |
|
| Kék csillagpermetköd-húsotok mit rejteget, mit küldött Isten |
| miféle nekem-üzenetet, mi lakik ott a zöldhajú |
| miféle ellenem-parancs, vagy nekem-szó, |
|
mi nekem-is-részem-lehet-abban, |
| vagy nekem-nem-tudható súgottság virágzik isten-nyálából-gyúrt |
|
| Mit hoztatok, mit visztek el, mit kértek el, mit vesztek el |
| s vagytok-e valóban, vagytok-e egyáltalán csönd-életemben, mint anyában |
| vagy csak szívem Rémületei vagytok, Vak Álmok, kiket én szívem |
| Látomás-Madarak, Bánat-Pelikánok, Gyász-Hattyúk, |
|
| Vagytok-e Isten Madarai, vagytok-e Istenben-kihordtak, |
| akik Isten forró csillagbuborék-mindenséghasában ültetek, mint anyában |
| tízezermilliárd évig kortyolva magzatvizét, lakva az eres |
| tízezermilliárd évig vizelve magzatvizébe, lebegve szőrpihe-örvények |
|
| Vagytok-e Valóság-Létezők, Valóban-testű Igaziak, |
| az Őstitok Küldöttei, Valódi Hírhozók, Valóság-Angyalok, |
| vagytok-e Titokzatosak, Halállal-Titkosak eleven |
| és láthatom-e Édes Istenem léted mindenség-véres üszkeit, |
|
| Vagy Te sem vagy és nincsen semmi más, mint Gyász, Üszök, Halál, |
| és Nem-te Vagy, csak Pusztulás, Halottak Döghalmaza, Zokogás, |
| és Nincsen-Vagy Remélt Bizonytalanság, csak Bánat van, Könny, |
| és te vagy a Nem-voltál-soha, a Nem-lehetsz-soha |
|
| És te sem vagy te Átkozott és te sem vagy te Édes és te sem vagy |
| és te sem vagy Könyörületes és te sem vagy Pimasz Közömbös |
| aki Semmi-lényeket, Köd-madarakat fújtál fehér |
| Nem-lényeket, Pára-hattyúkat, Semmi-angyalokat költöttél |
|
| Te Nincsen-Madár, te Semmi-Madár, aki semmi-tojásokat tojtál |
| s ott gőzölögtek a holtak deres kupacain semmi-seggedből lágyan |
| a semmi-tojórózsa semmi-fodrai közűl halottak deres szakállába |
| s ültél rajtuk kotolva Semmi-Madárasszony, a semmi fölött semmit |
|
| Míg a semmi-tojások fölrepedtek s kibújtak semmi-nyálasan |
| kibújtak tojásaidból a Nincsenek, a Nem-vannak, |
| a Nincs-Hermafroditák, a Képzelet-Istenmadarak, |
|
a Szent Látomás-Angyalok, |
| kibújtak Gyászom Hattyúi, Bánatom Angyalai, Elveszettségem Őrei, |
|
| Halál-magányom Szárnyas Szellemei, a halált-kürtölők, |
| Némaságom Szárnyas Rabjai, Pusztulásom Dögszagú |
| kibújtak Rettenetem és Irtózatom Látomás-Tollasai, |
| Hogy jég-szívem helyett zokogva verdessetek, mert szívem, mint pórusos |
|
| Hogy Csönd-szívemen zokogjatok, halállal-beírt őskönyv-szárnyakkal |
| hogy Halál-szívem Tűnődés-Kristályfája alatt fújjátok |
| míg halálkönyv-szárnyatok borzongva lapozódik, s koponyátok |
| hömpölyögteti, rengeti szívem vak csöndje, a jéglehelet láthatatlan |
|
| Hogy szívem Vak Halál-földjén mosolyogj te, |
| Reményem Angyal-Tavasza, Hitem Virágzása, Jövendőm |
| aranyport-füstölgő kopott lepkeszárny-hegedűn Szent Tavaszt |
| Zöld Tüzet mondva, Piros Ködöt beszélve Halhatatlan |
|
| Jaj, ti Halál és Élet Angyalai, Gyászom és Reményem Angyalai, |
| Angyala, Elpusztulásom Angyalai, Magányom Angyalai, |
| akik nem láthatjátok, Vakok, hogy bennem is kristállyá dermedett |
| akik nem tudjátok, Önmagatokat-Sem-Tudók, hogy mi |
|
| Jaj, én Sírdomb-szívem Angyal-Rózsái, Angyal-Liliomai, |
| jaj, Rémület-Madarak, Iszonyat-Pelikánok, |
| jaj, Magány-Madarak, Képzelet-Angyalok, |
| jaj, Rózsaködlátomás Halálom-Madarak tudjátok-e, hogy holtan |
|
| Tudjátok-e, hogy élek is halottan, hogy jéghéjam alatt őrjöngve, |
| a vér, a vér, a vér, a vér, vad vérem, vad királyi vérem fortyogva |
| s kitörni készűl már a vér, a vér, a vér, a vér király-szívemből |
| hogy lángolva lázasan elöntse fehér gyászodat |
|
Szívem-Kristályreménytelenség! |
|
| Tudjátok-e Én Titkom Titkai Titkosak, akik Én Titkom Borzongói |
| tudjátok-e Titkom Teremtményei, Titok-Szívem Szülöttei, |
| tudjátok-e Halál-hirdetők, óriás sárga hártyazacskó-torkú |
| Kürtfújó Látomás-Madarak, hogy majd fellövellő vérem ragacsába |
|
| Tudjátok-e, hogy egyszer majd ti is elrohadtok kiözönlő vérembe |
| mint mézgába muslica, légy, szúnyog, darázs, lepke, vágyatok most |
| elrohadnak a szőrök, szőrcsillagok, kristályszögletkúp-szemek, a csáptoll |
| és sárga torokzacskótok, az aranypihés bőrbuborék halottaimat majd |
|
| Halottaimat kiökrendi élve, mert Zöld Tavaszt hoz az én |
| mint sárga magzatburok kilöki magzataimat halál-zacskótok, |
| mert fölzendűl még az Én Tavaszom Kürtfúvó Álmok, |
| mert lesz hitem elég és lesz erőm elég, mert eljön majd |
|
| Tömött madárbögyötök, pelikánbőrzacskó sárga angyaltokátok majd |
| mohón fölcsipegetett halottaimat ti Halálevő Haláltestű Szárnyas |
| kiköpi sárga, orrlik-bajúszkoszorús tukáncsőrötök a szőrös |
| és vidúl Tavasz-Szívem emberisége emberré visszaforrva, boldoggá |
|
| Jaj, vagytok-e valóban Angyalok, Angyalaim, vagy csak én halál-képzeteim |
| Bánatom Képzeltjei, Gyászom Akartjai, Rettenetem |
| Halál-képzeletem Szárnyas Vak Kürtösei, Halál-rémületem |
| jaj, vagytok-e Angyalok, igaziak, vagy csak Magányom Látomás-Lényei |
|
| Vagytok-e valóban Szent Vakok, Szent Állatok Isten szívéből szívembe |
| Isten szívéről lefújt piheszőrök, rózsahajszálak, |
| vagy csak a halálfüst képzelet-madárrá összeragadt csomói, lüktető |
| ragacsos, puha kötegei vagytok, a rothadásfüst erjedő, imbolygó |
|
| És nincs semmi más, csak Halál, Rothadás, Bűn, Büntetés, Átok és |
| csak Pusztulás van és Pusztítottság, Halál, Halál, Halál és nincs |
| csak Irtózatom, Szégyenem, Gyászom és Magányom, csak |
| csak az Elpusztított Balga Ország szívemben és szívem mögött, |
|
| És nincs semmi más, csak Csont, Szőr, Csontváz, Koponya, Rothadt Hús |
| csak halottak rothadás-csomója, szétfolyás-halmaza, |
| holtak erjedés-kupaca, halottak szőrös szemétdombja |
| Jég-Szívemben, Kristály-Jelenemben, Tűnődés-Kristályfát növesztett |
|
| Csak halottak szívem körűl, szívem mögött, szívem alatt, |
| egyetlen szőrös szörnyű véres büdös Halál-Szemétdomb, |
| aki voltam Király, Élők Királya, a Tavasz Fejedelme, Zöld Zászló, |
| Látomásosa, aki voltam a Mindíg-Ének-Mindíg-Öröm, |
|
| Aki voltam a virágból-font lovon lovagló, zöldszárnyú |
| virágot-lépő, virágot-nevető, virágot-könnyező |
| aki voltam a csikó-szemű, csikó-hajú Mámor, a Piros-szárnyú Élet és |
| aki voltam Piros Csődörcsikó, Piros Öröm-Zászló, |
|
a Mindíg-Vidámság-Mindíg-Ugyanaz! |
|
| Aki voltam Mindenség-Tűzakarat, Boldog Vad Termékenység, |
| és aki a Boldog Megvalósítás, Csoda-Megvalósulás, Világtervezés aki |
| Arany-árnyékú Zöld Világfa, Kék Kiáltás, Isten Teremtő Ajka |
| az Ős-akarat szíve vércsöppjéből formált Szent Hímvessző, |
|
| Aki voltam a Teremtés Ujjhegye, a Szép Halál Csókja, a Bánat Vad |
| a Rossz Halált virág-hatalommal elűző Emberangyal, az Átoktalan |
| most itt merengek jégrücsök-magányommal a rothadás zöld halmazaiba |
| és szívemben csöndkürtöket fúj, csöndhegedűn játszik az Isten Élet |
|
| A vad és zord Istené, a Büntetőé, Rothasztóé, a Gyógyítani-nem-akaró |
| aki van, aki nincs, aki volt, aki nem lesz, a mindíg-lévő, |
| Istené, akinek Hegedűs Angyala, Kürtfúvó Angyalai itt zokognak |
| a Talán-Nincsenek-Is-Angyalok, a Talán-Nem-Is-Voltak, |
|
| Nézve Virágzás-Múltam felé vakon, nézve a lángoló vad Múlt-Időbe |
| Teremtő Lényegembe, hiszen én a Létteremtő Szent Hímvessző-Meredés |
| a Jövő Kemény Nemző-dárdája, a Megvalósítás Szerelem-Láza, |
| s most rothadásba ásva, pusztulásba lökve, halálba-kötve vagyok |
|
| Vagyok Egyetlen Temető, Egyetlen Sírdomb-Szívű Ős, a |
| a Halottak Halálkirálya, a Holtak Kevély Fejedelme, Halottak Őse, |
| és elmúlt rólam minden nagy virágzás, minden virág és elmúlt már |
| és itt dermedek halál-magányom föltörhetetlen kristálygömbjébe |
|
| És kristályköd-szívemben Csönd-Angyalok zokognak, Csönd-Angyal |
| csönd-ásványkürtöket fújva borzonganak a rózsaköd |
| lepkeszárnyból-ragasztott csönd-hegedűn játszik a Képzelet-Remény |
| szívem kristályfája alatt, s én hallgatom: halál a halált, csönd a csöndet, |
|
| Jaj, Angyalok, Kürtfújó Csöndek, Csöndkürtöt-fúvó Halálok, |
| mit fújtok, mit játszotok ti Vakok borzongva, zokogva |
| jaj, Kis Angyalremény-Angyaltavasz mit hegedűlsz, mit szívem, |
| mit mondotok, mi isten-reményt hoztatok Istenből-száműzött, |
|
szívemből-teremtett Vak Vadak? |
|
| Mit hoztatok, milyen reményt, milyen reménytelenséget, milyen hitet, |
| ti Isten nyálából fújt, szívem bánatából kibújt nehéz |
| Szárnyas Ködkancacsődörök, Szárnyas Halálköd-Asszonyférfiak, |
| mit küldött Isten veletek, a Halál milyen üzenetet, milyen |
|
| Ti Isten ősrózsaszőrserleg-bélésű ősrózsaködüreg orrlikában kihordott |
| ti szívem emberganéjdombjában kihordott Dögpáramadáremberek, |
| ti Menny Küldetés-Madarai, Dögszívem Ködmadarai, |
| ti Őslétből kiköpött, Emberdögtemető-szívemből kilökött |
|
| Mit hoztál nekem, jaj mit hoztál nekem, jaj mit hoztál |
| Tavaszom Reménység-Maradéka, te Tavasztörmelék-Angyalasszony, |
| tavasz-öledből, tavasz-szívedből, tavasz-hegedűdből milyen |
| kacskaringóznak és csavarodnak csöndem hidegébe, |
|
Fölnyitott Angyal-Levelecském? |
|
| Valami újulást, valami föléledést, valami megmaradást, valami |
| valami újravirágzást, valami láng-reményt, valami zöld |
| vagy te is a halált hozod, őt mondod tovább, mert az életre nincs |
| mert halálköd-délibáb csak őstavasz-ágyékod, rózsaszíved, |
|
nagy rózsaörvény-szárnyad? |
|
| És te is Csalás vagy, a Hazugság, a Virágba-öltözött Rothadás, |
| a Ringyó-téboly Virágkisasszonya, Virág-öltönyű Halál-Démon, |
| akinek virágbokor-ágyéka nyüzsgő kukac-kosár lesz, |
| férfi-szigonyommal, hemzsegő büdös lárva-fészek, szőrös és véres |
|
| És virághordó hasa lesz egerek, békák, varangyok, viperák, giliszták |
| és óriás rózsapúp-szíve lesz vicsorgó halottak nyögése, hányása, |
| és lángoló rózsaköd-csillagarca, mint madárfészek, amit megtölt a madarak |
| s kicsurog, lefolyik véresen, meszesen, zöld-eresen a madárszar dermedt |
|
| Lecsurog csipkezuhogással, lotyadék-rojtosan, mész-ágasan a rózsaköd |
| mint égő gyertya viaszcsipkefüggönye és rothadásban féreg-hemzsegés |
| Jaj Angyal-Tavaszom, Én Virágcsillagom szent teremtés-tavaszodban lesz-e |
| hitemnek és halálomnak, lesz-e virága szívemnek, eljutok-e |
|
a Termékeny Tiszta Szóig? |
|
| Kiváltasz-e a Halál-hallgatásból, kiváltasz-e a vak fehér |
| kiváltasz-e az Elmúlásból engem Kis Angyalom, |
| mert nem lehet, mert nem lehet, hogy érettem egyszer föl |
| Én Édes Egyetlen Remény-Hattyúm, Én Tavasz-Angyalom, Te Tűz Ködből |
|
| Mert nem lehet, hogy éljek halottan, én, a király, hogy legyek |
| hogy legyek Csontvázak Gyászolója, Halottak Hallgatója, |
| hogy legyek a Rothadás Őrzője, a Pusztulás Nemző-őse, |
|
Beforrt Csöndhártya-száj, |
| mert nem lehet, hogy Virrasztó legyek, Halálom Virrasztója, |
|
| Mert nem lehet, hogy a Rossz Őre legyek, én, Édesem, aki a Rossz |
| te Tiszta Élet-Angyal, aki ott játszod a csönd-hegedűversenyt |
| ti Tiszta Halál-Angyalok, akik csönd-kürtversenyt játszotok |
| mondjátok, hogy nem leszek, mint összesűlt óriáscsillag, kis anyagcsomó, |
|
| Mondjátok ti is Halál-Angyalok, akiket Istenem engem megváltani |
| mondjátok, hogy azt üzente Isten: szívemre fúj majd zöld |
| s fölolvad Halál-éjszakám, jön Tavasz-hajnalom hatalmas |
| mondjátok Létben-Részesek, mondd Hajnalom Reménye, |
|
| Aki vagy, s nem vagy, nem is tudom, akik vagytok, s nem vagytok |
| akiket szült az Akarat, vagy én szültem Iszonyomban, Gyászomban, |
| s hordtam, mint hatos-ikreket Csikóhal-apa, kristálymozaik-kúp |
| akiket megszültem fölrepedt vérző szívemből, hogy lebegjenek |
|
| Jaj, vagytok-e, vagytok-e Angyalok, Angyalaim, Kürtfúvó |
| jaj, vagy-e Egyetlenem Virágmadár-Túlvilágasszony, te Illatos |
| aki oly közel lebegtél mindíg az Ősgömb-Öröklét Végtelen |
| hogy tested, a szent Rózsatest, szárnyad, a Rózsalobogó vad Isten-illatot |
|
| Mert ködasszony-lényed és zsíros rózsasziromszárnyaid beszívták |
| Jaj, ne féljetek Szívemben Lakó Angyalok, akiket Ő köpött szívem |
| Majd visszakéri sorsotok az Isten, majd visszahív az Isten |
| férgeit kicsípkedni, szívéből kicsípett élettel, halállal beporozni ködgolyót, |
|
| És elhagytok majd és el ne hagyjatok még kristályszárnyú |
| Szégyenem Magzatai, Szárnyas Isten-Gyermekek, Zokogó Vak |
| Rabjaim, Foglyaim, Édeseim, értetek én, Könnyeim az Isten szívébe |
| az Isten Ős-szégyen Szívébe kiáltok magamért, hogy Vak Titkaim |
|
| Ó, el ne hagyj engemet Gyász és Remény, Kürtfúvó Hattyúk, |
| jaj, Csöndhegedűn Játszó Virág-Remény, Tavasz-Angyal ne hagyj el |
| te mindíg győztél, mindíg megmaradtál, te mindíg mindenkit legyőztél |
| te Virágcsillag-arcú, te Virágszív-arcú, ó te Diadalmas, |
|
| Ne hagyj el engem, jaj ne hagyj engemet Szívem, Te Mindíg-Győztes, |
| megváltó tavasz-ujjaddal érintsd dermedésem, símogasd ujjhegyeddel, |
| megváltó csöndhegedű-szavad fonja be jegemet, a szőrös |
| omló finom arany-gyökér zuhatagával repessze föl magányom Szavad, |
|
| Mert csönd-hegedűd virágzó csönd-futamai arany-szőlőkacsok, |
| mint arany-szőlőlevelek, arany-páfrányfák nőnek ki |
| s arany csipketollfákkal, arany csipkelepényekkel betollazott |
| talán kiolvad Jövőm, fölélednek tetszhalottaim: a Szent |
|
| Ó, ne hagyj el engem Élet és Halál, értetek én Isten szívébe |
| s Ősrózsaszíve ősrózsakristály-üregeiben mint denevér cikkan, |
| mint szitakötő cikázik kristályszavam a Szív rubint-eres |
| s iker-gyémántrózsacsokorsisak-fejével a Bíbor Rengésnek ütődik |
|
| Az Átok és a Hívás, a nagy szikramozaiknyereg-koponya, a négyszárnyú |
| s az örvénylő bársonyrongy-lepény, a pörgő fekete csipkés |
| amit a nyár üvegharangja, a nyáréj csillagharangja alatt fúj, lökdös |
| amit az éj küld, amit a harmat küld, amit az éj és harmat |
|
| És gyémántosan és bársonyosan verődik, sodródik szavam |
| és megérti tán az Öntudatlan Őslüktetés bársony-hívásom, |
| megérti tán értetek-könyörgésem, Angyalaim, vad |
| Én Tavaszom, Föltámadásom, Élet és Halál, megérti tán |
|
| Vagy szív-süket az Isten és nem érti vad hívás-szavam, |
| nem érti átkomat, nem érti jajomat, nem látja hangomat |
| s halálcsönd-szavaim, halálcsönd-fényeim szív-odúiban rojtosan |
| elmállnak szíve büdös gödreiben, mert nem érti létezésem |
|
| A Buta, a Süket, a Vak, az Öntelt Ostoba, a Csak-robajló |
| az Átkozott Lehetetlen, a Kegyetlen Árva, az Egyedűlvaló Bajszos |
| a Bíbor Zsák-ütés, az Ősférgek Húshordója, a Dögsír |
| merengő csöndkürt-zenétek, a hegedű-hívást, nem érti meg amit veletek |
|
| Mert nincs is, aki Van és van, aki Nincs, mert csak én vagyok itt a tengeren |
| csak én ülök itt merengve egyedűl, Rom-akarat, Roncs-idő, |
| és az elátkozottság vak köde, a kiűzöttség vastag halál-palástja |
| zsíros nagy koponyámon köd-korona és csöndvirágot növeszt |
|
| Amely kinő szájamból óriás fehér ködliliom-kehellyel, szőrös |
| köd-száron ködszív-pikkelyekkel és köd-gyökereit szívembe |
| s ködzsák-szövedék gyökérharangjával szívem minden rostját tenyészve |
| s ködsziromcsillagkürtje köd-árnyékát homlokomra ejti fehér |
|
| És szívemben Tűnődés-Kristályfaóriás, amely az Ő szívéig ér |
| amely az Isten Vak Szívéig ér, Süket Szívéig kristálylombja |
| halálkristály-csipkelombhegyével a Titkos Ősrengésig ér, úgy találkozik |
| s ütése moccanatlan visszareng szívemig hatalmas |
|
| És kering és zuhog a két szív között a titkos áram, |
| s tüzét csobogva hömpölyögteti és lényegét így rejteti |
| és fekete halál-ütését, kék üszök-csókját, arany dög-szigonyát hirdeti |
| és ti itt álltok a Kristályfa alatt, a Halálütés-fa fehér |
|
| Itt álltok Angyalok, Angyalaim, Titkom Teremtményei, Isten Hírhozói, |
| és szemeitek benőve gyűrött sárga bőrrel, mint a varánuszgyíkok |
| mint belakkozott szemű bogarak álltok Vak Szárnyasok, Isten Hat |
| mert a szemgödörre körűl ráforrva csipkésen sárga bőrcsészék, |
|
| Mert megvakított titeket az Isten, Kürtöseim, mielőtt a szívembe |
| Mert látni nem szabad a szív titkait, halál-titkomat látni nem |
| mert Gömblénye körűl pörgő Könnyű Szellemek, őrző és hódoló |
| nem láthatjátok földem jajjait és dögeit, a szívembe rothadt |
|
| Nem láthatjátok ami Föld, Halál, Rothadó Kevélység, Bánat és |
| nem láthatjátok a Szív-Dögtemetőt, |
|
a Kristálykoporsó-Óriás-Csöndfát, |
| nem láthatjátok az Emberpusztulást, az Ember-rothadás zöld |
| ti Isten-és-ember-között-levők, Ködszellem-Kócsagok azt ami |
|
| Nem láthatjátok Isten vad hiányát, Isten vak szégyenét, |
| ami szőrrel és halállal kivirágzik, az ő-nélküliség kék |
| mert nem láthatjátok, míly rosszúl és bután végezte itt |
| míly lángtalanúl és akaratlanúl, ti Halhatatlanok, dolgát |
|
| Hogy valamit létünkből kifelejtett, amikor nevetve gyúrta |
| s nyálat köpött bele, spermát és taknyot gyúrt bele, tűhegynyi vércsöppet |
| és csöppnyi lobogást őstüzéből, sárga csöppet olajos, zsíros |
| és szíve ördög-feléből, a Rothadatlan Bűnből kicsippentett |
|
| Mert szíve hátsó fele, a neki-is-láthatatlan, akár a Hold vak |
| mert szíve hátsó fele a rücskös, kráteres, likacsos, pórusos, |
|
fénylő Sivatag-gonoszság, |
| mert kihagyta létünkből azt, ami benne teljesűl, kimaradt |
| mert könnyelmű volt teremtés-mámora, könnyű és ostoba |
|
| Mert már a teremtésben minket elhagyott, már a teremtésben megtagadott |
| mert már a teremtésben elfelejtett minket, mert csak játszott |
| mert tudta akkor is, hogy amit belegyúrt: |
|
az anyaga-titkával-lehetetlen, |
| mert magára hagyta húsunkat, hitünket, a Gonosz szőrös kezébe tette |
|
| S az fújja, mint a parazsat az Emberiség-Szívet, s az serceg, pattog, |
| lángolva pattog, szikrázik szikracsillagörvényt a Gonosz kék |
| s ott virágzik óriás rózsakristályszivacsként szőrös |
| mint rózsakristálytüdő a Gonoszság leheletében virúl és köp |
|
| Mert önmagába nyúlva önmagából létünket kihozta, aztán |
| s gyúrta tovább csillagait, ködgolyóit, gázgolyóit, tűzgolyóit, |
| mint gyermek sárgolyót guggolva, önmagában guggolva játszotta |
| és minket adván a Gonosz kezére, minket önző, kevély szívéből |
|
| Jaj, itt ülök most Isten nélkűl árván, jaj, itt ülök most |
| és szívem körűl fekete szőrszivárvány, fekete szőrbuborékban gyászol |
| s ti Angyalok, Angyalaim itt zokogtok árván a fekete |
| Vak Angyalok, Kristálysír-szívemen vakon, isten-jégszégyenébe |
|
| Mert megvakított titeket az Isten, hogy szörny-szégyenét ti |
| hogy ne láthassátok a Halál-Rothadást, fagyott király-szívem |
| mert aki Isten fényéhez szokott, nem láthatja léte sötétjét |
| nem láthatja, hogy benne mennyi pusztulás van, mennyi rothadás, bűn, |
|
| S titeket Valaha Látók és Most Vakok ősujjhegye rubintrózsagerincére |
| egy ősrózsaráncra, mint galambokat sorban, aztán sárga |
| kis foszlányt kicsípve, s lecsípve egy kis sárga mirigyfoszlányt gyűrt |
| betakarta puha bőrfoszladékaival az aranygolyókat, |
|
| S a pórusos sárga isten-fitymabőre, s a finom pihétlen húsfoszladék, |
| a mirigyes istenhónalja-bőrcafat ráragadt a vérpettyes |
|
aranybuborék-szemgolyókra, |
| s Ő akkor, mint kecskebékák, levelibékák szemét üvegruganyosan |
| az angyal-szemgolyókat, s a bőr csipkefoszladékait ráforrasztotta |
|
| Körben, mint vékony agyaglepényt, mint pórusos sárga pici |
| s a szemgolyók visszarugózva, mint a békák szeme rugózva ujjad |
| a bőrzacskót belűlről ütögették, iszonyodva a vakság érthetetlen |
| s a finom agyaghártyagömb, ráncos istenbőr-buborék lüktetve |
|
| Mint békatoka pihegett dobogva az orr-oldalak, az arccsontok |
| a szemöldök-ereszek alatt, mint gyűrött hártyazacskók lihegve |
| mintha eleven szív rúgdosna zacskó-mélyükben, eleven magzat, lüktetve |
| aztán visszahúzódtak, s újra feszessé föltolódtak szent |
|
vakság-reménytelenségben. |
|
| Aztán a Gőgös Megvakító a szempilla-szőrsarló szőrszálait egyenkint |
| hogy a forradás-rózsacsipke-széleken piros likacskutak félholdja |
| vérző póruspontok lánckoszorúja, szempillaszőrlukak láncholdja, |
| szemek könnyezni kezdtek, s a likacskutakból könny szívárgott, |
|
| Aztán az Isten fújt egyet nevetve, s ti zuhantatok az űrön át, |
| óriás csillaggömb-szövedék magányában fodrosan pörögve zuhantatok |
| ti Isten-fitymabőrével-leragasztott-szeműek, Isten-hónalja-bőrével-betapasztott |
| hulltatok halálomba Vak Várakozók, hogy csöndemen csöndet |
|
| Titkomba hulltatok és halálomba és magányomba hulltatok |
| titkaim meg nem érteni, magányom föl nem oldani, hallgatni |
| zokogni titkom temetőjén, sírni síromon, csöndkürtöt fújni |
| titkomba hulltatok és halálomba Isten Megvakítottjai, Zokogó |
|
| S itt álltok most Jégcsillag-szívemen, Kristály-tömegsír szívemen |
| Szívem Vak Állatai, Isten Vak Hattyúi, Vak Túlvilág-Gémek, |
| és leforrt-szemhéjú arcotok lüktető zacskóiból kövér vad könny |
| a gyűrt sárga bőrzsákok, bőrredőrózsák köpik |
|
| A pórusos sárga bőrbuborékrózsák kék likacskoszorúiból zuhognak |
| s ömlenek a könnyek, a könnyek, a könnyek, a könnyek |
|
a szempillaszőrlikacsokból |
| és ömlik a halál, a halál, a halál, ömlik a halál vad |
| Szívem Vakjai, Szívem Látomásai, Szívem Rab-Ősei, |
|
| S a szempillalikacsokon fröcskölve, forrva, bugyborékolva, |
| lövődnek ki a könnyek, tódúlnak ki a halálok, |
| és mint kristályrojtharang lobog, lángol ruhátlan testeteken |
| és kis rózsalábatokig lehömpölyög, s a rózsakacs lábujjak közt habzik |
|
| És szétfutván szétcsobognak Jégkúp-Szívemen, a Jégpuszta |
| nagy, eres szirmokban, nagy pikkelyes szirmokban lefagyva, habosan, |
| s a fagyott nagy könny-lepedők fagyot füstölnek szívemen |
| És jaj, lesz-e még Hitem, Jövőm, Zöld Tüzem, lesz-e még Tavaszom |
|
| Ó, Angyalok, Szárnyas Köd-képzetek, Vak Hitek, |
| akik itt álltok Nem-létezők és Mégis Létezők, Nem-létező |
| Angyalok, Könnyeim, Képzeteim, Gyászaim, Reményem, |
| akik itt álltok merengve, sírva és zenélve a kristálylombú óriás |
|
| Itt álltok, Vakok, gyűrt, sárga, pórusos bőrzacskókkal betakart |
| sárga bőrzsákok Szem-Rabjai, melyekben a szemek lágyan, hevűlten |
| mint herezacskóban a herék, lüktetve mozognak, kövéren |
| beszívódnak újra, s újra kinyomódnak nagy csomókkal, nagy belső |
|
| És lüktetnek a szemgolyók kövéren a sárga bőrcsipketányér-fedők |
| forognak, mint a magzatok az anya óriás eres bőrdinnye, hártyagolyó |
| s ott dülledeznek a kék kocsonyagolyók a vakság |
| és lüktetnek, remélve megnyílást, fölszakadást, hogy tán a burok |
|
| Mert látni, látni, látni akarnak, látni a Vakok, mert látni kell |
| látni az Életet s Halált, látni a Lehetetlent és látni |
| látni a Reményt és látni a Rothadást, látni azt a vak |
| amelybe lökve ácsorognak és zokognak, amely jegével megdermeszt |
|
| Látni, látni, látni, látni, látni a Mindent és a Semmit, |
| virágzó Pusztulásom, látni az emberszív-fehér-sötétet, |
| látni halálos Kristálybénulásom, jégbeszőtt halottaimat, szívemet, |
| Bánatát, akik a Látást se látták Isten közelében, mert ott vakoskodtak |
|
| Akik ott lebegtek a hatalmas rózsaránchegyvonulat istenszívredők |
| a sugárzástól vakon, mint aki napba néz és pislogat |
| mint aki napba nézve pislog könnyesen és pillogat |
| s kék háromszögek, fekete pettyek, szivárványkarikák rezegnek szemhéja |
|
| Látni, látni, látni, látni magányom titkait, halálom végtelen |
| látni önmagukat és látni engem és látni az országpusztulást elárvúlt |
| látni a halált omló könnyeikben, látni a halált zord szakállas |
| látni a halandóságot, amely nem az övék, amely több, mint |
|
| Mert látni csak halandót érdemes, mert látni nincs miért, ami |
| mert létre csak halandó érdemes, ami törékeny, foszló és |
| ami halált hoz formáiban, jelenéseiben, ami halált ad tömény |
| mert látni csak a halandót szabad, a dolgok csöndkristály-lényegét |
|
| Mert létre csak az érdemes, aki halandó, aki halálát hozza |
| mert a halandóság az egyetlen remény, amely kiold az elmúlásból |
| mert a halál az egyetlen jövő, amely meghozza mindíg-kivirágzó |
| mert a halállal vagyunk boldogok, formát kötve a halandóság nehéz |
|
| Mert ami van, mind csak azért van, mert halállal-oltott boldog |
| az Akarat minden anyag-formája, jelensége, megvalósulása, lángja, |
| az Akarat minden anyag-ruhája, minden lehetetlen, vad, |
| az Akarat minden föltornyosulása, csipkésedése, minden csíra, pete, |
|
| Mert ki a halált nem tudja: az örök halott, az a néma |
| az a Kezdet-Halál, s akiben nincs halál, az nem lehet, mert |
| mert nincs benne indulat és nincs teljesülés és nincs hatalma, vérzése, |
| és nincs irgalma, reménye, rettegése, mert a Halhatatlan a Nincs, |
|
| Jaj, látni, látni, látni akartok Angyalaim, Csoda-Vakok, |
| látni a halált, amely az enyém, halandók halálát, amely |
| míg a csönd szőröslevelű, bolyhos-pórusú indái tekerednek kürtfogó |
| hegedűt-fogó ujjaid köré Angyalom, Angyalaim, ti Magányom Hasában |
|
| És kürt-fogó ujjaitok, mint piros gyíkok, rubintkúp-fejű piros |
| rubintrózsa-szemű szemhéjas hajlékony pikkelykötelek, rózsahasú |
| és sziszegnek és mozognak, rózsaredőzsák hasukkal ráhorpadnak |
| a csöndkürtök csönd-száraira, s a csöndkürt-likakon billegnek |
|
| S a te kezed pici asszonykéz Megváltó Tavasz-Angyalom, |
| rózsapihés kis rózsakéz, két gyönge rózsacsillag, két lobogó könnyű |
| s fogod lepkeszárny-hangszered, s a lepkecsáp-vonót tántorogva, lobbanva, |
| kis csoda-kezeiddel, a páros rózsalepkeláng-reménnyel te Egyetlen |
|
| Mert reményt csak te adsz és vígaszt csak te adsz és tavaszt csak te adsz |
| Megváltó-Asszonya, Egyetlenem, Egyetlen Édesem, te Virágból-szőtt Testű |
| vagy reményt, vígaszt és tavaszt te se adsz és nem lesz tűz, tűz, |
| Jég-életemen és nem virágzik ki zöld lánggal, zöld erővel rücskös |
|
| Mert Jég vagyok, Jég, Jégkristály, Halál, Halottak Jégtemetője, |
| mert én a Halál vagyok már és a Halál én vagyok és Halottak |
| és ködös Jégpuszta-Szívem, mint árva Jégcsillag lángol, |
| buborékos és levegő-pettyes jéglapok, jéghasábok között Szívem, |
|
| Mert Szívem: a Halál és a Halál: Szívem, a Halál vagyok |
| és szerveim közt halál és sejtjeimben halál és a halállal magamra |
| és a halálban halottan hallgatok és a halál fehér pecsétje |
| és halál virágzik csöndemen és halál-hitem halál, s a Termő Időtől |
|
| És Csönd-szívem, Halál-szívem óriás Kristályfát növeszt, |
| hatalmas Jégpáfrány-bóbitát, Tűnődés-kristálycsipkefát, |
| s ti ott álltok deres és jégcsipkés halál-árnyéka ködében |
|
Halálkönyv-szárnyú Álmok, |
| borzongva-lapozódó halálkönyv-szárnyú Angyal-Szivacsok, |
|
| Mert halottaimat testetekbe szívta ködszivacs lényetek, a szőrös |
| és szárnyatok mint óriás lepkeszárnyakból csokorba-varrt verdeső |
| és kürtötök habosan hömpölyögteti a halál-ködöt, |
| és könnyetek zuhogó jégcsöpp-függönye: vicsorgó rothadás és szőrös |
|
| Hat Angyal áll a Kristályfa alatt, a Merengés-Ősfa alatt, |
| Hat Hattyú-köd, Hat Pelikán-látomás, Hat Ködpikkelyállat, |
| hat Angyal áll ködös Jég-Ország Szívemen, Hat Akarat, öt a halálé, |
| mint szűzek a máglyán, lobogó Jégmáglya-szívemen, a lángoló |
|
| Öt a halálé, egy az életé, hat Angyal áll ott fehér jégfüstben, |
| és fújják a Csöndkürtöket, fújják a Csönd Kürtjeit, borzongva, |
| és nem égnek el és nem porladnak el és fehér lángolásom húsuk |
| és tüzet nem fog halálszárnyuk tolla és szikracsokrot nem lő |
|
| Egy az Életé, öt a Halálé, hat Angyal áll vak szívem |
| hat Madárszűz, hat Szűz Angyal-Akarat, hat Köd, öt a Halálé, |
| és nincs köztük egy a Semmié, öt a Nincsené és nincs köztük |
| és fújják a vak kürtöket és húzza a csönd-hegedűt Öt Halálom |
|
| Hat Szent Ibisz-Angyal, hat Szent Angyal-Flamingó, |
| Hat Angyal áll a Kristályfa alatt, mint szűzek a máglyán, |
| hat Angyal áll a Halálfa alatt, hat Lobogó Pikkelyzászló, |
| hat Örvénylő Rózsatorony, hat Tollörvényzászló, |
|
hat Szűz Halálom Jegébe Kötözött. |
|
| Öt a Halálé, egy az Életé és nincs elmúlásuk, s az Időnek nincs rajtuk |
| s a halálnak nincs hatalma rajtuk és nézem Vad Időtlen |
| s nézem ki tudja mióta már rengésük, örvénylésük, |
| s száraz szemem ki tudja hány éve már nehéz titok-könyv-örvénylésük |
|
| Itt ülök időtlenül és nézem őket időtlenűl, mint |
| és nézem időtlenűl Titkom Teremtményeit, Titkom Szülötteit |
| mint az Időtlen Időt az Időtlen Isten, mert a Teremtés volt vala |
| mert a Teremtésben magamra maradtam, mert a Teremtésben nincs |
|
| Mert a Teremtésben Őket én akartam, mert a Teremtésben nagyon |
| mert a Teremtésben egyedűl én voltam, egyedűl én voltam, |
| mert én küldtem őket, mert én lettem őket, hoztam őket |
| és én akartam létezésük szárnyát, én csipkéztem |
|
| Mert én vagyok az Idő, a Semmi, én vagyok az Ős, én vagyok a Halál, |
| én vagyok a Hat Angyal, a Hat Részlet, én vagyok a Hat Angyal |
| s vagyok Ők, aki így megmaradtam, s én vagyok aki magamat |
| és én vagyok a Rejtelem, Megoldás, a Titok, a Köd, |
|
| A Pusztulás, az Újrakezdés, a Nemző, a Nemzett, a Magzat ki anyjában |
| és én vagyok az Anya és a Gyász, s az Öt Halálangyal én vagyok, |
| is én vagyok, az Élet Angyal-Asszonya, a Virágból-font Szűzanya, |
| És csönd-zenéjük hallgatom. Nézek száraz szitakötőszemekkel. Hallgatom. |
|
| Hajnalodik. Hajnalodik? De miféle hajnal ez, miféle véres |
| amely elömlik itt a tengeren s szívemben, miféle Isten-köpte |
| amely rubint-eres és bíbor-hártyás redőkbe vonja hab-csipkés tengerem |
| s óriás rózsakristály-tömbjeit a tenger talpáig eresztve izzik alattam, |
|
| Miféle parázskristályözön hullt tengerembe, a zöld vizet a tenger talpáig |
| szögletes rózsakristálytömbjeivel, kék parázskristály-hasábjaival |
| hogy magányos király-csónakom mintha kristályparázs-bérceken lebegne |
| a kristályos, szálkás sűrű tűz hasábjain, szirtjein, lapjain, csipkéin remegne |
|
| Mint az Itélet Noé-bárkája, a Múlttal és Jövővel betöltött |
| az Idő Hajója, a Múlt Lebegője, a Jelen Jövője, szögletes |
| és ott árad a Vereség és ott vonúl a Győzelem kristályparázs |
| s a nyálkás és mohás őshajón szorong a nemzésre-kész |
|
| S az izzó folyékony rózsaparázsban lámpa-szörnyek, pikkely-hitek, |
| lebegnek kék tűzpont-kürtök, fénypettyhalmaz-liliomok, átkok |
| és izzó kék szögleteikben és sercegő piros halmazaikban jajongva |
| az Éhesek, az Elmúlásra-Szomjasak, a Kocsonya-Ős, |
|
| S a gyűrt gyíkhónaljbőr-redős, pikkelyes, gyémántpontos, szögletes |
| végtelen, renyhe leguán-hasa-bőre, eres pikkelyrongy leguán-oldala |
| tűzrózsaszirom-hömpölyegén, a fodros parázs-végtelen óriás |
| forog imbolyogva és párologva, s mint rózsakristály-köszörűkő csiszolódik |
|
| És szikrát vet-e majd hajnalkristály-köszörűlt szívem, köp-e |
| szikracsipkepáfránylevelet, kékfehér csillagokádékot hajnaltalan |
| és fölgyújtja-e kegyetlen jegemet a vad és gyönyörű |
| és föléleszti-e kínhalál-halottaiból a Hajnal |
|
a Keresztről-levett Ember Fiát? |
|
| Hajnalodik? De lesz-e Hajnalom? És lesz-e Föltámadásom, |
| és lesz-e Hajnalom Föltámadása? És miféle hajnal ez, |
| amelyben együtt ott lebeg, rózsaköd magzatvizében a Tenger |
| amely eres rózsahártyagömb-özönével ráomlik |
|
e vak Szív-és-Csillag-Árvaságra? |
|
| Hajnalodik? De hol az én Hajnalom? Én Magányom Rózsavirradása |
| És hol az Én Hajnal-jövőm, Hajnal-hitem, Hajnal-mámorom, Hajnal-erőm, |
| Fölvirrad-e magányom hajnala, jövőm partja, ami ott lángol |
| vagy itt kotyog tovább kagylós, hínáros pocakfalú csónakom a csipkés |
|
| S én ülök a Rózsakristálytűz-Mindenséghajnalbuborékban száraz |
| és véres szemekkel és könnytelen kristályrózsaszöglet-lakkrózsa |
| és fáradt és lüktető szemekkel és piros ködhártyagolyókba gyömöszölt |
| és a hajnalt nézem és nem látom a hajnalt és ellep a hajnal szőrös |
|
| Hajnalodik? Hajnalodik? Jaj, hajnalodik-e már, vagy a Pokolban |
| a Pokol tűzkristály-kupacán, kristálytűz-trónon a Büntetés |
| vagy a Sátánkirály parázsló ajakbegyén ülök, a Pokol |
| vagy eléghetetlenűl ott ülök az Ördög rángó, rebegő |
|
Parázskristály-Óriásszívén? |
|
| Vagy a Hajnalon ülök én, a Bíbor Semmin, a Csalóka Lángon, |
| aki az Éjszaka vagyok most, aki voltam a Nap, a Láng, a Tűz, |
| aki az Elmúlás vagyok most, a Rettenet és a Bánat, s betakar vérző |
| a tiszta űr, s vérző tűz-avaron lebeg csónakom, mint rózsaszín |
|
| Hajnalodik? De mi az én hajnalom? De mi az én hajnal-reményem, |
| És mi az én hajnal-jövőm? A Part, a Föld, a Messzi Ország, |
| És jövőm a Part és jövőm a Föld és jövőm az Irdatlan Idő, |
| sziklás és csipke-szögletes izzása körülöttem, |
|
Őskristálykoszorúfészek-magányom? |
|
| És jövőm a Part és hajnalom a Part és a Part az én hajnalom |
| és lesz-e jövőm és lesz-e hajnalom és lesz-e partom és lesz-e |
| és lesz-e földemnek hajnala még, földemnek megvírradása és lesz-e |
| robbanó tavasza hajnalomnak, vagy hajnalom is csak a csontvázak |
|
| Hajnalodik? Piros, vad kristályparázs-igézet körülöttem, alattam |
| és úgy ülök hajnalomban, nyálkás, kocsonya-csillagos csónakomban, |
| mint borostyánkőbe temetett ősrovar, úgy ülök az óriás |
|
hajnalrózsakristálygolyóban |
| és nem tudom, a Hajnal szült engemet, vagy ez a Hajnal |
|
| Mert tűz és tűz és tűz és tűz a Minden és a Semmi és tűz az Emlék és tűz |
| és tűz az eres hártyafélgömb koronátlan, zsíros, feketeszőrű koponyám |
| és fodros, leveles, szögletes tűz a tenger is alattam és fortyogva visszatükrözi |
| a tenger, tengerem és tűz ott lenn a húsvirágtenyészet és tűz szól |
|
| És árva csónakom csigákkal, kagylókkal, moszatokkal taréjos gerince |
| a tűz reng, a tűz, a Mindenség-máglya ropog Stegoszaúrusz-csónakom |
| mert fölfordúlt sárkánydögben ülök én, s a nyálkás, tobozpikkelyes |
| pikkelynyílásai és pikkely-hónaljai a tűzbe ragadva |
|
| És izzik és füstölög dögsárkány-csónakom, mintha a Pokolban |
| az Ősördög vérében lebegnék elítélten, a ragacsos, sűrű |
| hogy a füstölgő, nehéz bíbor nedv csónak-halálszigete sodródik |
| míg szívébe nem ér a suhogó, pontos vér-lökdöséstől, meglátva |
|
| A hártyás, pilléres, cafatos, húscsipkerojtos, hártyaív-feszüléses, |
| buborék-gerendás, húslécküllős, gyűrődés-pettyes |
|
Barlangszakadék-homályba, |
| a Bíbor Rossz rángó, kegyetlen, halállal-tömény, hártyabéléses |
| s ott forogjon és ringjon mindörökké a Bíbor Barlangéjben |
|
| Mert a Sátán vérében ring király-csónakom, ott lebeg a Sátán |
| mert a Gonoszság testében lakok én, ülvén magányos szegény |
| mert az Ősgonosz erében lökdösődöm én és fuldoklok |
| és kapkodok, mint a vizi-szörny, szörcsögve levegő után |
|
| Mert kristályos, puha, sűrű, könnyű vér, füstölgő renyhe vér lüktet |
| mert habos, kristályos, párás, tiszta vér lüktet tűnődő fejem |
| mert a vér, a vér, a vér, a vér, a Mindenség Mindenében |
| és vért fodroz szempillaverésem és a Gonosz vérében fürdik |
|
| Hajnalodik. Hajnalodik? Jaj, vérzik az Isten, Elmondhatatlan Szíve |
| vagy Titok-Bensőjében valami megszakadt, eltört az ér, ami zárt: |
| s elömlött vak testében a vér, habosan bugyborogva Ős-Lényegében |
| s megteltek kibuggyant forró önmagával a belső-üregek, |
|
| Jaj, Isten vérében ülök én és fejem körűl a tűnődés fénylő |
| mint lángoló kristályhólyag a merengés finom kék |
| jaj, Isten vérének csipkés tengerén ülök és kezemet nyaldossa forró |
| és merengésködburok-fejsisakom szikrázik, mint halott csillag |
|
| Jaj, itt ülök magányom tengerén és az égre nézek és a vak vízbe |
| jaj, itt lebeg magányom habjain kagyló-pikkelyes, csigaház-csomós |
| és nem tudom, jaj nem tudom, hogy ez Hajnal-Vértömeg Jövőm-e |
| és nem tudom mit hoz Szív-éjszakámba ez a Vérző |
|
| Jaj, itt ülök a Hajnal-tengeren medúzahólyag-ragacsos kis |
| mert a szines és halálfej-mintás hólyaglámpák csónakom falára |
| mint lottyadt hártyazacskók, rojtos szivacshólyagfejek véres oldalára |
| mint összetört kocsonyahólyag-lámpák cafatra törve libegnek |
|
| Az égre nézek és a vízbe nézek és nincs remény fölöttem, |
| a ködbe nézek és a múltba nézek és nincs remény előttem |
| a tűzbe nézek és a vérbe nézek és nincs remény a vérben |
| és az Átok csontvázzal-kivarrt, halál-csengős kőbársony-palástja |
|
| S csónakom körűl fortyogni, sustorogni, habzani, bugyborogni kezd |
| forrni kezd a víz, a redős rózsahajnal-hártya magányos csónakom |
| és lángolni kezd és ropogva összetörni a rózsakristálymagány, s a szakadt |
| szörnyek dugják ki szörcsögve fejüket, Pikkelyrémek, |
|
| Tátogó és vízfüstöt-köpő szájú Pikkelycsikó-lámpák, |
| világító kocsonyacsillag-pofájú óriás Haldenevérek, |
| Hármas Lámpabóbita-Fejek, kőtüskefogsorú szortyogó |
| óriás dupla üvegbuborék-szemkoponyájú, kocsonyabokor-szakállú |
|
| Hegyes kék húscsőr-arcú óriás Kocsonya-falloszok, |
| csővégi szív-csücsöri szájú Rózsaszín Húslepkeóriások, izzó kék |
| Fekete Bársonyzsák-Vízpegazusok, kékpettyes kristályuszonyú |
| Zöld Kocsonyakentaúr-csődörök, piros kocsonyarózsa-gégeszájú |
|
| És fújnak és lihegnek, bugyborognak, fehér vízfüstöt köpnek, |
| és kék buborékrózsákat ültetnek a vízbe és hörögve |
| az Ősidők Jelei, az Ősidők Követei, a pislogó Pikkelyrudak, |
| s zöld habcseppharangot fröcsögve magukról elhagyják a víz véres |
|
| S a vízből őstömeg-létükkel hatalmas kék kocsonya-robajjal kiugorva, |
| lebegnek a véres hajnal-űrben s a vízbe robbanva zölden |
| a Víz Pikkelykutyái magányom virrasztás-hajnalában szökdösve játszadoznak |
| és fortyognak és nyihognak a vízben forró buborékkoszorú-harangokat |
|
| És Óriáslámpa-fejüket, Kék Kristálytuskó-fejüket, Zöld |
| fehér hab-örvények, szétgyűrűző habrózsakoszorúk között újra |
| s a rózsaszín renyhe parázsgyűrűzésből tátogva én szörny-szívemet |
| a Pikkelyszörnyek, Kocsonyarémek, Kőmozaikrémek, Bíbor |
|
| És pislognak és kacsintanak és cuppognak, intenek zöldszeplős |
| intenek kristálybordás kristályszárnyaikkal, zöld |
| és kacsintanak és intenek emberszempillás fehér |
| és hívnak forogva, hömpölyögve, hívnak létükbe |
|
| Jaj, hívnak a mélybe Vízi-királynak, jaj, hívnak kacsintgatva |
| Víz-fejedelemnek, Tenyészet-királynak, Éj-uralkodónak, |
| kacsintanak, pislognak, cuppognak, integetnek, a vízből csípőig |
| és csalogatnak és szörcsögve beszélnek, míg én a jövő magányát |
|
| Jaj, hívnak, hívnak a Vizi Trónra engem, a virágzó kék |
| viaszrózsákból font vonagló, borzongó királykoronám kacsintva |
| tengeri csigákból ragasztott ezer szem-bimbós jogarom a vízből habosan |
| s mint iszonyú kristályfüggönyt, a tengert széthúzva mutatnak |
|
| S a szétnyílt iszonyú kristályránctömeg, mint kocsonyaszőrös |
| szétnyílt kristálylevelei, kristálylebenyei mögött, a zöld |
| mutatja múltam álmait a Pikkelytéboly-Viziszörny, mutatja |
| dacos szívem Rothadás-Trónját és rák, csiga ragad körömtelen |
|
| Mert az iszonyú kristálytest, a végtelen parázskristály-asszony |
| a Víz redői, lebenyei, szirmai, kövér izomkötegei, forró habzsírja |
| iszonyú kristálynyílása alatt, a kristálytest legtitkosabb |
| kevélységem Büntetés-hazája, bűnöm kagyló-trónja, |
|
rákokkal-koszorúzott hitem. |
|
| Mert ott dereng az én büntetésem, ott áll a tengeralji sárba süppedetten |
| az üres rákpáncélokból, üres csigaházakból, levedlett pókcsillagvázakból |
| és lábait és karjait és rákpáncél-hátléceit befonják vonagló |
| és benövik tengeri-liliomok, kígyókarú csillagok tapadnak |
|
| És tengeri sünök, tengeri uborkák zöld rücskös kristályrögei, |
|
dagadt kristálycsillagai, |
| zöld kristálytüskerózsái, tengeri csillagok kőpettyszövet-csillagai |
| és mocorognak és tüske-petty-kőcsomó dagadással Trónom előtt |
| mint büntetésem király-szőnyege és benövik Vígaszom |
|
| A bizsergő, vonagló Viaszcsápcsokor-fejűek, a mocorgó |
|
Viaszcsápcsillagkoszorúk, |
| a dagadt, viasz-nyelű Rózsacsápkorongok, a viaszcső-szájperemű |
| a vad állatrózsa-tenyészet, a bíbor csillag-állat tenyészet, |
| befonják Trónomat, a Hallgatás Trónját, a Büntetés-Széket, |
|
| Jaj, ott vár engem, ott vár Király-Trón, ott vár Hivalkodásom |
| a szőrös és pórusos kőrücsök-csövekből, rángó tengeri pókokból font |
| jaj, ott vár engem Bánat-osztásom Király-Palástja, a milliárd |
| a bíbor és kék viaszrózsa-állatokból szőtt Hullámzó Virágállat-Harang, |
|
| És bizsergő, állat-virágzó, húsomra-éhes Trónom fölött, mint könnyű |
| mint szélfútta könnyű levél-sátor, taréjlik, hullámzik, lobog |
| a pettyes, csíkos, szalagos, fénypontos pikkelyszőnyeg, az uszonyos |
| lángoló könnyű szőnyege, a tátogó Hal-szemfödél, a Köd: pikkelyből |
|
| A kürt-szájú, tölcsér-szájú, hasított kocsonya-buborék szájú, |
| pikkelyzacskó-bölcsőszájú, tömpe rózsa-szájú, gumikúp-szájú |
| kristály-zománc-gumi-üveg-porcelán-bársonyszőnyegként rajzanak |
| a húsra-éhes hússal-virágzó Engem-Vár Trón fölött lebeg |
|
| Jaj, micsoda Trón, milyen Trón-sátor, milyen Korona, milyen Palást, |
| Jogar, milyen Hallgatás és milyen Uralkodás vár engem ott a habzó |
| jaj, Büntetésem milyen Vizi-földjét mutatják tövükben |
| a függönyként széthúzott kristály-ősanyag mit mutat égő |
|
| Mert hívnak a Pikkelyszörnyek, Kocsonyarémek, mert kacsintva |
| a Zöld Ősmélység Pikkelyangyalai, Kocsonya-angyalai csábítanak |
| a zöld tűzből csípőig kiállva forognak és táncolnak vak |
| s zsíros kocsonyaszőrükről, csípő-pikkely-lombjukról a vízcsöppek |
|
| Mint madarak tolláról az eső, mint kutyák szőréről a zápor |
| és fröcskölve táncolnak a Kék Kocsonya-denevérek, |
| és hívnak engem, csábítanak engem, hív az Üvegharang-szemű |
| és azt súgja vízfüst-köpéssel, vízköd-sóhajjal, hogy ott |
|
| Hogy ott a Büntetés, ott a Béke, Hatalom, Remény, |
| hogy legyek a Béke Nagy Királya ott lenn, legyek a Némaság |
| hogy legyek a Hallgatás Piros Halkirálya, üljek trónomon |
| üljek állatvirág-trónomon kipikkelyesedve, mert Békém, Büntetésem, |
|
| Mert ha közéjük jönni én a vízbe-hullok, s szállok alá lassan |
| bőröm, húsom lassan megpikkelyesedik, szikrázó zománcpénzeket |
| karjaim kristályszárnyakká alakúlnak, testem hal-pikkelykorsó |
| s alsó állkapcsom, s tokám között a hús széthasad lüktető |
|
| S fejem két óriás üvegbuborékkal kidagadó kék gumirózsa-szájú |
| és kristálytüskebordás, piros zománcpettyes kétágú farokuszony nő ki |
| kétágú csontvillák közé szőtt hártyalobogó, mint szárnyak a titkos |
| s hal-tokám kék zománcpettyei: lángcsöpp-félholdak, |
|
| Ahogy a fa lombot hajt tavasszal, aláforgásomban úgy pikkelyesedik ki |
| s leszek Piros Pikkelykirály, Kék Uszonyfejedelem, |
|
a Vizi-csönd Zöld Királya! |
| És hív és kacsint és csalogat a sok Pikkelyrózsa-csípőjű |
| ágyékig kiállva, tomporig kiállva szörcsög, sipog, kínálja |
|
| És fölbuggyan a Legnagyobb, az Átok, a Legmélyről-Jött, |
| a tenger virágtalan szakadék-hüvelyéből lövődik föl |
| az őskéreg iszapos barna hasíték-homályaiból száll föl |
| s óriás légbuborék-liliomkehely forog körülötte, parázsló |
|
| A víz sötét talpától a víz háborgás-csipke tetejéig szétcsillagzó |
| és a víz lényei, tüskéi, csikói, lepényei, táltosai hömpölyögve forognak |
| fuldokolnak és énekelnek a pikkelyláng-fiúk a fehér |
| és forr, habzik a tenger, Magányom Tengere virágzik, |
|
| És kiáll a vízből csípőig fölmeredve a Pikkelyes Ősribanc, |
| kék gumiabroncsos gumizsák szájjal tátogatva, kék kocsonyakígyó |
| kékpettyes porcogó-bögre szemhéjait föl-le húzza, kék |
|
zománctányér-kopoltyúkkal |
| szörcsög, s a bíbor rongypáfrány-kopoltyúlebenyek fújása, |
|
| És óriás kék zománckúp fejében az óriás domború, zöldgyűrűs |
| és a koromsziromtányér-pupillákban aranycérnával írt |
| és teste, az ősasszonykövér pikkelyes hús-levél füstölögve pettyesen |
| és testét borítják ágyéka közepéig pettyes kék zománctollak, |
|
| És ágaskodik ki a tenger-hajnalparázsból, s a rózsatajtékból térdig |
| reng és fröcsög és rázkódik kövéren, s látszik asszony-combja, |
| mert csípőtől lefelé asszony ő, mert a forrongó vízben tapos nagy piros |
| s nagy piros combjai izzanak, s kék habkoszorút ver térde |
|
| És hal-asszony ágyékán, ahol a halpikkely elfinomodva az asszonybőrrel |
| hatalmas szőrcsokorral dagad a dagadt kövér asszonyágyék |
| mint a megkövesedett máglyafüst a szeméremszőrzet dermedten |
| mint füstös gyökérbozont-kunyhó, mint szederindával benőtt |
|
| Jaj, ez a Fölűl-hal Alúl-asszony izzó hatalmas piros combjait |
| és mutatja teste szőrös hasítékát, a tűzlebenyek |
| füstölgő véres förtelmét mutatja, szőrös combköze |
| ágyéka fodros csigaszáj-kapuját, aztán a tajtékcsipkékbe szőrét |
|
| S kiáll a vízből újra Szent Förtelemmel, s int |
|
kristályhártya-uszonyaival, |
| s elvadúlt ágyékcsillagszőrzetén a vízcsöppek, mint lángoló |
| s szül nekem Köd-Jövőt, s vízbe pottyantja a titkával-nemzett |
| s combja közűl özönlik a vér és integet hal-hónalja pettyes |
|
| És piros asszony-lábával könnyedén széthúzza a tengert, |
| mint óriás puha kristálytest seb-ajkait, hogy a test üregébe |
| hogy a Titok vérző mélyeibe lássak, s látván a Titkot: |
| mert látom Jövőm és látom Ágyam ott, mert látom Időm: |
|
| És int és csal és csábít és kacsint, s ős-ágyékát mutatja: |
| És ágyéka kő-bokrát szétnyitogatja és Üdvét mutatja: |
| És combjai füstölgő tűzliliom-szakadékát mutatja: |
| És tengermélyi ágya kocsonya-paplanát mutatja: hogy tenyészve |
|
| Mert ott vár az Ágy, a tengeri-liliomokból kötözött, ott az én |
| mert ott vár a Paplan, a tengeri-csillagokból összeragadt |
| mert ott vár az óriás tekert csigakürt, a habos kocsonya-itallal |
| Halálos Nász-poharam, ott várnak a Halangyalok |
|
a Korallkő-Nász-szobában. |
|
| Ott várnak óriás kagyló-tányérokkal zománcpettyes |
| és csiga, rák, rája, polip, viaszrózsa, lepényhal |
| Nász-tálaim hemzsegve várják szívemet, s a Halál van |
| s várnak óriás csontrücsökágcsillag tengeripók-lovak |
|
| Jaj, int nekem az Óriás Hal-Asszony, jaj, int nekem, hogy én csak |
| jaj, csábít engem a Pikkelytorony-ágyékasszony Hívás, |
| forogva, kacsintva, combját-nyitogatva csalogat engem |
| hogy jövőm ágyéka kocsonya-rózsájába, hogy hitem teste tenyészet-Ködébe |
|
| Hogy legyek a szeretője, legyek a Vizi-Férj, Víz-Embere legyek, |
| aki az Akarat Királya voltam és nem a Bánaté, aki a Hit Szeretője |
| És pislog és kacsint és integet és forog a Pikkelytorony-asszony fröcskölve |
| s a hajnaltűzből ágyékszőrig kiállva vad Nász-énekemet, Kan-válaszomat |
|
| Jaj, hív, jaj csalogat a Szörnyeteg-Halkanca, a Tenger |
| s ahogy forog, pörög a vízben a Haltörzsű az asszonyszőrös csípőkig |
| egyre vadabb lesz, egyre tébolyúltabb magányos nőstény-mámora, |
| toronyló kanca-haltánca és nézem őt merengve, |
|
| S tátogó kék porcelán-hártyazsák halszája óriás rózsabuborékokat |
| és lüktet és robban a víz piros habrózsakoronákkal burjánzó öle |
| s a víz vérgyűrűzése a végtelenbe fut és nem hagy engem, hív |
| és nem tudja még, hogy Őskanca-tébolya nem köszörülődik |
|
| Nem tudja még, hogy nem adom magam, hogy ölébe hullni |
| nem tudja még, hogy magam el nem adtam teste szent |
| hogy hiába szól a nőstény-hegedű, hiába hív |
| szőrös ölébe nem rejtem szavam, ágyéka szőrébe nem fullasztom |
|
| Mert nem tudja még: a Bánat az enyém és enyém a Gyász és |
| hogy enyém a Rettenet és enyém a Vígasztalanság és enyém |
| hogy csak enyém a Mindenség Halálba-Zúdulása, enyém |
| hogy szerelmében csak Átok van, Halál, hogy szerelmében nincsen |
|
| Mert nem tudja ő, hogy nincs benne Öröm, csak a Halál van habzó |
| hogy Országa, az a Másik Sűrű Csönd: a Halálvirágzás |
| ott lenn a Vízmélyi Pokol, ott lenn a Bánat-tenyészet |
| hogy kegyetlen mámorom nem lehet csődör-virág szőrös |
|
| Hogy ez a folyékony zöld kristálytemető, omlékony kék |
| virrasztásom csillagzsákszövet szemfödője, amin ülök gubbasztván |
| mint téli ágon magányos madár, mint jégszirten sovány |
| mint taréjos jégszigeten kék rozmár, hogy ez a rózsakék nem |
|
| Nem tudja még, hogy nem lehet hitem a boldog léttel-hemzsegő |
| hogy nem lehet megáldatásom és föloldozásom a zöld vízmélyi |
| hogy a milliárd egymástól-rettegő, egymásra-éhező, egymásra-gyilkos, |
| leskelődő és lapuló szörny, csillag, kocsonyalepke, pikkelykürt nem |
|
| Hogy ez a rojtos, cafatos, cafrangos, hólyagos, bóbitás, mirigy-lámpás |
| hogy ez a pikkely-vértezetű, üveg-lepkeszárnyú, zománc-arcú éhség-tömeg |
| hogy tátogásuk, rebbenésük, mocorgásuk, libbenésük |
| csáprózsa-hömpölyegében, liliom-állaterdejében rettenetemre |
|
| Hogy az én népem nem a Víz Virága, nem a Víz Szörny-szépei: |
| hogy magányom izzó kék kristályköveit magányos hemzsegésük |
| hogy a kocsonyagyökér-fejűek, zománctuskó-fejűek Napcsillaga, |
| nem az én Napom és nem az én Csillagom és nem az én Holdam |
|
| Hogy ami vár ott lenn: a Szerelem a Ringyó-hazugság, a habzó |
| hogy az a véres Ágyék-hívás, lángzó Pikkely-hívás nem lesz |
| mert nem az én szerelmem a Csönd Tenyészete és a Víz nem |
| s a Tenyészet Állat-köde, Állatrózsa-csöndje nem csal ágyékomból |
|
| Hogy ami ott vár lenn: a Szerelem, az nem lesz soha, nem lesz |
| hiába hívás, ének, jaj, panasz, asszony-sírás, az iszonyat |
| hiába minden Hajnal-násztánc és hiába virágzó gyönyörű |
| és nem hullok állatliliom-ágyba és nem lesz Szent Vízmélyi |
|
| Én nem leszek Pikkelyes Ős, Gyöngyházkoronás Halkirály, |
| hogy üljek virágzó korall-trónon, kezemben tengeri sünnel, |
| mint tengerkristály ráktoll-rákolló-kereszttel, |
|
zománctüske-aranyalmával, |
| s hínárhabos szakállamban csiga, csigalepke, viaszrózsa virágzik |
|
| És palástom bíbor óriásrája, húslepedő-szárnyait vállaimon |
| remeg és tomporomig lelóg óriás zománctüskés szárnya redője, |
| s ellapúlt sárga csipkecsillag porcelán-rózsa has-szája a hátamon át tapad |
| és szétterűl rezegve hátamon, mint óriásdenevér, óriás trópusi |
|
| Én nem leszek Víz Királya és nem leszek a Viziszörny Hínárhajú |
| aki a Föld Királya voltam, Tavasz-Király, Virágot-beszélő |
| Virágot-lépő Király-tavasz, aki voltam, akinek a Föld |
| akinek volt hűsége, hite a Föld! Az nem lehet a Vizi-csönd |
|
| Én nem leszek a Csönd Pikkelykirálya, hogy haltestem körűl lebegve |
| mint csikófejű, kaméleon-farkú, gyémánt-tollú kristályangyalok: |
| a kocsonya-nyárfa bóbitás lófejű csupa-kristályszögletesség |
| virágállatot tenyésztő szívem körűl lebegvén, mint fekete toll-bóbitás |
|
| Jaj, nézem hívását, jaj hallgatom énekét a tengerből-kiálló |
| a Fordított Halkentaúrasszony jajgató szerelem-énekét hallgatom |
| a tátogó Halasszonydögnek, a Csípőtől Leányszínű Halnak és nem tudom |
| csak azt tudom, hogy a Leányszínű Hal nászhívó énekébe a kanok |
|
| A hívők, a boldogtalanok, a boldogságra-vágyó-szívűek, |
| akik azt hiszik a Boldogság Szigete ott virágzik a Szent Szirén |
| hogy ott győznek majd a halálon, a Sárkányasszonyon belűl, |
| s pikkelyes, véres nász-ölelése után ölében nem maradnak csak |
|
| Mert habzó és zománcos szirén-ölelése a gerjedett férfitestet úgy |
| mint a Tavasz Aranyajka a havat, az izzó, csődörző húst a csontokról |
| és pikkely-halölében csak a csontok, csontok maradnak |
| így a szerelemnek, halálnak és a csontnak, és nem vágyik már |
|
| És nyálkás hideg zománc-öle a csontokat kiköpi, a koponyát, |
| mint bagoly az egércsontvázat, egér-szőrt, kitinszárnyakat, |
| s a nyálkás szőr-csont-pihe-karom-fedőszárny-gombóc, |
| zölden, véresen, nyálasan ragyog és bűzlik és rohad |
|
| Hát ennyi marad, csak ennyi maradna a Szörny-Hívás után belőled |
| a Pikkely-Ravasz, Asszonykentaúrhal rózsaszín húsliliom |
| valami ágyék-köpet, pina-köpet, szőr és csontgombóc ágyéka virágzó |
| valami hüvely-köpet, csontforgács, fogak, mint morzsolt kukorica |
|
| Valami büdös király-maradék véresen, nyálasan, mint elvetélt |
| a piros asszonycombok között a véres, feketepihés ágyékszakadék |
| és semmi Jövő és semmi Megmaradás és semmi Hit |
| csak kiköpött csont lepi, mint száraz ág avarbokrot a füstölgő |
|
| Magamat hát a Hajnalhoz kötöm, a Köd-árbóchoz, mint |
| szívemet a Hajnalhoz kötözöm óriás |
|
rózsaszőr-rózsaláng-kötelekkel |
| és nézek a Part felé, a Part felé, a Föld felé száraz és szőrös |
| óriás szőrös kristályszív-nyereg szemekkel nézem: az Idő sodor-e majd |
|
| Mert a Hajnal-Rózsahajó kivisz tán a Parthoz, kisodor tán a tenger |
| s kiszállok majd Magányom Csónakából, az Áldott Földre nevetve |
| és várnak ott a Köd-álmok, Köd-seregek, Köd-hitek, |
| várnak halottak és halandók, hogy hátam és mellkasom átüti szívem |
|
| Mint rubint lándzsa-levél ki-be üt testemből testembe fölgyorsúlt |
| húsomat, ingemet, páncélomat átveri vad piros |
| boldogság-döbbenete átüt csontot, vértezetet, vasat, sodronyinget |
| s a Föld csudálkozik és Medve és Madár, Vadkan, Szarvas, Borz |
|
| Mert Ők várnak ott, a Boldog Vadak, a Szarvas, a Medve, a Madár, |
| a Borz, a Róka, a Farkas, a Mókus, a Sün, a Vakond, a Kígyó, |
| a Gyík, az Egér várja partra-érkezésem és vár a Bagoly |
| mert ők várnak ott a Boldog Messzi Parton együtt-sereglő |
|
| Mert a Part, a Part a Boldogság Szigete, a Föld, a Föld, |
| mert a Föld, a Föld a Boldogság Szigete, a Föld |
| mert az a Ködös Messzi Part, a Zöldtollú Remény-rengeteg |
| Jövőm és Rettenetem és abba vetem én, mint lüktető piros horgonyt: |
|
| Mert kitör törzsemből a szív, király-szívem átüti húsomat |
| mint tojás héját a csibe, vért-ingemet áttöri fuldokló |
| fölrepeszti páncél-vértemet, vas-ingemet, léket tör a vason |
| s a kitört héjcserép-ablakon kibuggyan piros csomóval, |
|
| Kilökődik piros rengéssel a háton, a mellkason, aztán lüktetve |
| mint rózsabéka a mell üregébe én szívem, én vad király-szívem |
| bíbor kiáltozással, piros húsrózsa-ordítozással, vörös üvöltéssel |
| mélyiből tetszhalottaiból fölkelt szívem, testemből robbanva |
|
| Mert föltámadok én és föltámad szívem, mert a Föld |
| mert a Föld, a Föld az én Föltámadásom és Fölújulásom |
| az a Föld ott, az a Part, az a Közel-Messziség, amire bíborban |
| a Hajnal-lángredő-bársonyzuhatag, mert a Föld Hajnala lesz |
|
| Az a rózsaködös Közel-Messziség, az a rózsamámor-oszlopokkal |
| az a piros ködcsipketornyokkal virágzó Édes Messziség, az |
| az a Látomás-Rózsaerdőt pihegve rengető ködös földsziget, |
| az a Köd-Jövő, az a Rózsaköd Életsziget, az az izzó |
|
| Ami mögött már ott szorong Földem minden reménye, állata, |
| mint a vad vadak, szelíd vadak, vad madarak, szelíd madarak, |
| föltámadt király-jöttömet, királytavasz-érkezésem diadalát |
| óriás néma tömkelegben vár majd a Föld Létezőkben-Megvalósúlt |
|
| A milliárd tollas, szőrös, tüskés, kitines, csontpáncélos, |
| a milliárd Meztelen, Kopasz, Befedett, Csupasz, Védtelen |
| várnak majd engemet, várják majd jöttömet mocorgó |
| bizsergő, lüktető, lihegő, szuszogó, verdeső, vonagló tömeg vár, |
|
| Az Értem-Magány, a Nélkülem-Magány, a Nélkülem-Minek vár ott |
| várnak az Elvadúlt Szelídek, a Megszelidűlt Vadak a ködben |
| a ködben szótalan topogva, némán toporogva, köd-ágakon ülve |
| ködöt szólva és köd-csengettyűt sírva várnak a ködben |
|
| Várnak a köd népei a ködben tolongva, köd-erdő lombjai alatt |
| vár a ködben-totyogó, ködben-ácsorgó, ködben-tántorgó millió |
| a Köd vár és a Köd Halottai, a Köd Gyászlovai várnak ködöt |
| várnak a Halandók és Halottak, vár a Szarvas, a Nyúl, a Harkály, |
|
| Jaj, ki vár ott engem, ki vár majd ott a Parton, tengerből-föltámadásomra |
| jaj, ki vár majd engem ott a Ködös Földön, Múltam |
| ha népem halott, országom halott, ha egemet átfogja fekete |
| gyász-abroncs, hisz elvesztem én, jaj hogy vesztem el, remény-sorsomat |
|
| Jaj, hát hogy vesztem el én, hogy vesztettem el komor jelenem, hogy |
| És hogy vesztettem el világtermő lázam, s hogy vesztettem el teremtő |
| És hogy vesztettem el múltam árnyait, s hogy vesztettem el azt |
| És hogy vesztettem el Nem-köd-népemet és hogy lehet, hogy köd |
|
| És hogy lehet, hogy köd minden hatalmam és hogy lehet, hogy köd van |
| és hogy lehet, hogy fehér köd-lovam ködöt nyerít és ködöt fúj |
| itt áll a vizen leomló köd-hajakkal, puha köd-patával a vérző |
| mint Jézus állt egykoron a tó vizén és testemtől elvált árnyam ül |
|
| És Nem-köd-országom hogy vesztettem el, hogy veszett el |
| Nem-köd-múltam és Nem-köd-jelenem köd lett, fehér köd, |
| És köd ott a Föld, a Közel-Messzi Föld és létem ködében |
| És köd és köd és köd forog izzó habos gyöngyházrózsaként |
|
| És köd és köd és köd forog lángoló óriás tajtékrózsaként |
| és a hajnal rózsarovar-angyalai a habos köd rózsaszirmai |
| mint muslicák, szúnyogok, lepkék, legyek, ha vergődve, |
| a csápcsillag-mézikratányér izzadt húsevő-virágra szédűlt |
|
| És szögletes-ötszöglapú állatkocsonyarudakból összeragasztott |
| a barna, zöld, fekete, szögletes, szőrös kristályemlő, kristályszív, |
| s domború, rózsaszín, pihés gyémánt-napraforgótányér, vese-alakú |
| az izzó mézragacsba fullad és mézbe fullad rágószervük, nemzőszervük, |
|
szívókaszervük, hallószervük. |
|
| És belefullad csápjuk tollbóbitája, a halottas-ló gyászcsótárához |
| és a mézlő haláltányér behajtja körben takonycsápjait, |
| és emészt és nyal és szop böffenetlenűl a halál-virág és könnye |
| Jaj, hová lettetek Hajnalom Szárnyasai, hová levél |
|
| És köd-lovam köd-nyergében testemről leszakadt árnyékom ül |
| és megsarkantyúzza köd-lovamat és izzó hajnalparázs-tengerem ködét |
| ott üget a gomolygó hajnalköd rózsa-kazlaiban hús-létem |
| ott üget árnyéktalanúl az Árnyék és bánatot, ködöt nyerít lovam |
|
| Mert Jövőm az Árnyék ott kutatja, ott keresi Jövőm Értelmét |
| ott keresi a Valamit a köd könnyező véres bolyhaiban, a Semmi Vérző |
| ott keresi a Lehetőt, az Elmondhatót, a Megvalósíthatót a rózsafehérség |
| míg köd-lovam táltos-ködszárnya lágyan lobog, köd-vitorlája |
|
| A Hajnalban, a Mindenség-tűzben, az Isten-vérzésben, |
|
a Sátán-parázs-zúdulásban, |
| ott keresi az Én Hajnalomat. Hajnalomat? Hát hol van |
| Itt ülök most a tengeren bozontos nagy szakállal, bozontos |
| vállamra hulló csődör-sörénnyel, könnytelenűl a piros |
|
| Itt ülök magányos csónakomban és nem tudom ez a hajnal |
| És nem tudom ez a Hajnal: Időm Hajnala-e, véres, sikongó |
| Hajnala-e, Kikötésem Hajnala-e, Partraszállásom Hajnala-e, |
| hogy ez a hajnal a Kezdet Hajnala-e, vagy csak |
|
| Vagy csak hajnal ez a hajnal, egek tűz-omlása, egek vérzése, |
| semmi Kezdet és Föltámadás, semmi Elindulás és semmi |
| csak Isten leömlő tüzes nyála, az Anya-Mindenség |
| szent lecsordulással és szent leömléssel téged Tengerem |
|
| Hajnalodik. Jaj, hajnalodik. De miféle Hajnal ez, miféle |
| Mintha Krisztus lándzsával-átdöfött szíve vére csorogna arcomra, |
| mintha a Názáreti átszögezett keze vére, átszögezett lába vére hullna |
| csöppjeivel homlokomra, hajamba, arcomra, kezemre, |
|
a Folyékony Túlvilági Tűz. |
|
| A hajnalt nézem és a vizet nézem, a tengert nézem és az eget nézem |
| És vér hull hajamba, szakállamba, vér csurog elvadúlt bokros |
| És könny nem jön és álom se jön világkezdet-óta virrasztó |
| És nem tudom az Ördög tüzes vizelete, vagy az Isten örök vére |
|
| És nem tudom, hogy hol vagy Hajnalom, Megváltás, vagy Halál |
| Hajnali Tűz, Hajnali Vér, s nem tudom, hogy ez a Hajnal |
| Bíbor Mámora-e, az Alkony vér-hörgése alvad ott |
| hogy ez a Hajnal nem az Alkony-e, a Csontváz-Reménytelenség |
|
| Jaj, óriás piros Köd-halálvirág, amibe vidám Reménység-Angyalaim |
| s ott vonaglanak, ott vergődnek visítva fuldokolva az ikrás |
| s hártyatollas szárnyatok, az ürítő-pont és kék szőrszív-potrohcsúcsú |
| nemzőszervetek: a mirigyzacskós nemzőtok, a pórusos nemzőcső is |
|
| Jaj, elhervadsz-e Iszonyú Köd-halálvirág, elsorvadsz-e |
| te Köd Húsevő-Virágkancsó, te Köd-Csápkoszorúcsillag, |
| és bizsergő csápkoszorúd, szikrázó tányér-fejed, a köd-eres |
| ködét fölszívja-e a Víz, a Nap, a Csillag, a Hold, szétfújja-e |
|
| Vagy itt virágzol örökké az Égő Űr Mindenét betöltve fodros |
| őstajték-szirmaid kövér ráncredő-fodraival a Minden Lényegét |
| mintha szívemből nőttél volna ki te is, te Szívem Ősdagadt |
| s itt égsz a Mindenütt-Mindenben Ködrózsaszörny a Létet befödve |
|
| Jaj, lesz-e Hajnalom és lesz-e Vírradásom és lesz-e az Ősköd |
| és lesz-e Partom és Jövőm és lesz-e Földem, amire majd újjongva |
| s lesznek-e Népeim megint, Bennem-Hívők, Engem-Szeretők, |
| Miattam-Bátrak, Nekem-Tiszták, Értem-Akarók, lesz-e Ők |
|
| És lesz-e Népem megint, Szent és Tiszta Népem, akikért |
| akiknek lehetek én, akikért akarok én, akiket szolgálok én |
| akiknek lábát és szakállát megmosom én egyszerű okos |
| akiknek szívét megmosom én Szent Királypáva-énekemmel |
|
| A Szent Nemzés-ünnepen, a Szent Fallosz-ünnepen, a Szent Magzás |
| a Szent Magbeömlés-napon, a Szent Teremtés-napon királyit |
| mint föltoronyló szines zománcpikkelyek kúpja, farktollaimat |
| mint zománcpáfrány-lángkoszorút, ülvén a jajgatva-kuporgó |
|
| Jaj, lesz-e Népem megint, Népem: Én-hiszek-bennük, |
| Én-bátor-értük, Én-tiszta-értük, Én-akarom-őket, |
| ha egyszer mégis partra lépek én, vár-e népem, vagy csak |
| Űr-csöndje lesz ott zöld vadonnal benőve, csak |
|
| Csak a Zöld Láng, a Népem-nélküli Zöld Pokol, |
| és Állat-királyok, Madár-fejedelmek, Bogár-hercegek, Rovar-kevélyek |
| s Állat-népek és Madár-népek sereglenek elém, mert Népeim mocsárban |
| s elfoszlott szívüket nyomja, emészti tőzegtuskó, tölgyfagyökér, |
|
| Mert csak ők fogadnak csőrüket nyitogatva, nagy szőr-rózsa pofájukat |
| pikkelyzománckúp-fejüket föltátva, szimatolva, makogva, fújva, |
| vagy csak ők fogadnak, a Hemzsegő Rengetegek, lüktetve gyűrűzve |
| köröttem és köröttem tolongva és kopog a Hemzsegők körme, csülke, |
|
| És forró toll és pikkely és szőr és hártya és tüske és szelvénytömegükkel |
| hemzsegnek körülöttem és szívemre fújnak és arcomba fújnak |
| pára-kürtöket, lehelet-trombitákat és tekintetük, mint a párolgó |
| és arcomba sziszegnek és szívembe sziszegnek kék horgony-nyelvüket |
|
| És hívnak és hívnak királynak engem, tolongva hívnak |
| hívnak a Boldog Magányos Boldogtalan Állat-madár-bogár |
| s mondják állat-hangokon és madár-hangokon, hogy engesztelődjek |
| mert rám vártak ők, az Erdőt-lakók, Nádast-búvók, Földben-élők, |
|
| A Kő-alatt-lakók, Mocsárban-ünneplők, Mezőt-hemzsegők |
| és mondják titok-szavukkal, szőr-szavukkal, szaru-énekükkel |
| hogy véres, ürülékes madárfészek lesz király-koronám, saskoponya |
| kezemben és lesz király-jogarom döglött sünökből font |
|
| És lesz reményem az ő reményük és hitem az ő hitük lesz |
| lesz az ő hatalmuk és választhatok asszonyaik közűl |
| és legyőzünk mi majd minden Rossz Erőt, leigázunk |
| és nincs az a Pokol, mely bennünket lebír és semmi Pokol erőt |
|
| Jaj, de hát lesz-e Ember-Népem megint, Népem, aki élni |
| Népem, akit élni akarok én, akit élni segítek én, akinek szívére forrón |
| fiatal spermámat és öreg könnyemet, akinek szívéből énekemmel |
| akinek testéről a halált lemosom, vagy a Vad Vadak közé küld |
|
| Jaj, lesz-e Ember-Népem, Népem, akinek átizzadt szívéből |
| mint új halottról lehúzott átizzadt, halál-verítékes inget, |
| átdöfött szívű halottról a véres inget lehúzván és rázkódván |
| Jaj, lesz-e Népem, Engem-váró Nép ott túl a ködös-közeli |
|
| Jaj, lesz-e Népem és Föltámasztó Bizalmam, Népem, aki reménykedve |
| és hív és szeret és kezem akarja, parancsoló türelmem és nagy |
| Népem, kinek testéről az Elmúlást lemosom, akinek vad |
| lesz Példája és Hite, csontváz-koronával Megkoronáztatásom mondja |
|
| Jaj, lesz-e Népem, Hajnali Nép, ott túl a Parton, ha egyszer |
| s az óriás Hajnal-Rózsakristály széttörik és rózsatömbjéből |
| megrázván magukat, mint a madarak, a beledermedettek, |
| a piros kristályhúsban szunnyadók, a kristály-rózsarögbe |
|
| Vagy Ők várnak csak, Ők várnak engem, Ők, akik akarnak engem |
| vagy Ők várnak csak, Ők, a Szelíd Vadak, s a Vad Vadak várják |
| a Növények és az Állatok, a Madarak és a Virágok, a Bogarak, Férgek |
| a Tetvek, Poloskák, Kukacok, a Nehezek és a Könnyűek tolongva |
|
| És hozzák elém szent lét-hódolatukat és hozzák elém |
| szívemet átkötözni bolyhos hódolat-kötelekkel, csuklómat |
| hogy létükbe-fonjanak, sorsukba-kössenek Növény-örömmel, |
| hogy jövőjükbe és múltjukba szőjenek, s legyek ember-vak |
|
| A Madár pelyhes, véres és zöld mészlotyadék-szaros fészket |
| és óriás aranyat-bugyogtató sárga viaszsejt-lépszívet hoz mancsában |
| és az Orrszarvúbogár óriás pihebársony-szárnyú fekete-csíkos Orrszarvú-asszonyát |
| és óriás fekete-szeplős szürke kitincsigolya-pálca csápjait hozza a Hőscincér |
|
| S az Őz hozza asszonyát, a rozsda-arany, ezüstbarna Nősténytündért |
| a fehér pamut-szív seggű Állatcsodát és várja, hogy hím-szívemet |
| aki könnyű tomporán ánuszát és asszony-ivarszervét fehér szőr-szívbe |
| s aranyszőrsarló lóg ki abból, arany-szőrlevelek összefonódása, |
|
| És a Százlábú izzó fehér kristálycsont lábakat hoz, hogy futni ha kell, |
| s a Kígyó zöld zománc-pikkelykúp sisakot, hogy húzzam |
| mint hegyes porcelánpikkelycsuklyát, s a Szarvas kövér szügye-szakállt |
| s a Vakond nagykörmű fekete bársonyhús-kesztyűket, s kemény kék patát |
|
| És a Harkály óriás-csőrű piros tollzsák-álarcot hoz, hogy fejemet |
| s vállamig hulljon a tollhüvely-sisak, a kék tollsarló-taréjos |
| s a Béka hoz óriás zöldszeplős mirigylebeny-köpenyt és magának |
| a Sas, a Róka, a Farkas, a Nyúl, a Borz, a Varjú, a Sün, a Sólyom: |
|
| És hoz minden állat magából valamit, hoz minden létező valamit |
| hogy legyek Ő, hogy legyek Ők, hoznak szarut, tollat, izmot, |
| hoznak aggancsot, csápot, pödörnyelvet, hozza lényegét a szent |
| a szent állat-magány, szent állat-egyedűlség, hozza önmagát |
|
| Hozza magányát, rettegését, rejtőzését, búvását, titkait, |
| hozza marcangoló kegyetlen életét és hozza zabáló rettegő |
| hozza nemzését, halálát, szülését, születését, hozza a Titok |
| szívében, nem-kevély szívében, s a szív-húsban kristálykürtök |
|
| Mert szívükben izzó kristálykürtök szólnak és hívnak, |
| a Magány Titok-könyvét szívükben és ujjamat nyálazva |
| a Rettegés Titok-könyvet, a Csönd-titok Könyvet szívükben |
| Teremtő Elhagyójukat, Süket Kigondolójukat, s magányukat |
|
| Mert a Néma Rettegés van azokba a Titkos Szív-Könyvekbe |
| a Rettegő Rejtelem és Közöny Magány van ott |
|
a szívhártya-könyvlapokban, |
| az Együtt-Egyedűl virágzik ott a lüktetésbe-rejtett |
|
szívkönyv-titokírásokban, |
| s aki ha abban olvasni tud: Magányuk Gyötrelmét |
|
| Hát hívnak engem a Szelíd Vadak, a Vad Vadak, hogy sorsuk |
| gyors és erős szívükből a magány-ködöt bozontos ős-szájammal |
| hogy rejtelem-szívük Titok-Könyveit töprengve lapozza, pörgesse |
| hogy kiváltsam őket a Magányból, s nekem-áldozat énekük állat-búgását |
|
| És áldozat-állaténekük véres és nyálas nagy szövete lobog majd |
| a Róka, a Fácán, a Nyúl, a Harkálykakas, a Medve, a Varangy, |
| a Cincér, a Kígyó, a Gyík, az Ölyv, a Vadgalamb, a Bagoly ének-szövete |
| majd az én magányom és hangjuk szövedéke, mint zászló csattog |
|
| A Cinkék, Rigók, Fülemülék, Sármányok, Rózsapirókok, Pacsirták, |
| Szent Ének-szövete lángol fölöttem, s az állatok makogása, brekegése, |
| kopogása, cirpelése, hártyakürt-hónaljfúvása, |
| lesz Diadalmas Eleven Zászlója fölöttem a Győzelemnek |
|
| Mert hívnak engem és várnak engem a Néma Növények, |
| hívnak, hogy jöjjek Virág-Királynak, hívnak, hogy jöjjek |
| s zsíros nagy illat-özönükkel és csillagszőr-özönükkel |
| és megverik szívemet aranyporral és szívemre vernek |
|
| És árva szívemet zsíros aranypor-csókokkal behintik és lesz |
| mint virágporral teleragadt óriás darázs-szem, kristálycsillagok |
| mely mint kettős domború kristályszív-ernyő ragad a kitinszív-arcú |
| s szőrös szívkristálysejtlapjain virágpor, s virágpor a szőrrózsákon, |
|
| És jégsírkő-szívem lesz, mint arany életporral befújt fölmeredő |
| mint sárga nemzés-porral befújt véres asszonyágyék-szív, |
| és sarjaszt kő-dermedt szívem zöld ágat, zöld levelet, s aranypettyekkel |
| szívem, aranyszeplőkkel ragyogó szívem fölerjed szerelemmel |
|
| És nem lesz Halál és nem lesz Csönd és nem lesz Halottak Halhatatlan |
| mert kivált engem a Némaságból, a Halálból kivált a Virágok |
| s nem lesz Halottak Kő-Szigete, a Halál Fagyott Féktelen |
| de lesz az Üdvösség Hazája, Növények Halhatatlan Zöld |
|
| Jaj, a Növények, Virágok hívnak engem, hívnak, hogy legyek Növény, |
| hogy a földbe nőjek virág-türelemmel, növény-gyökerekkel szívódjak |
| süppedvén térdig a kemény talajba, s szétágazódjanak hulló |
| a Föld-szív felé gomolygó gyökér-függönyökre lábujjaim, a köröm, |
|
| S térdeim hajtsanak zöld levelet, zöld kacsokat szőrös |
| hogy törzsem legyen pihés zöld növénypikkelyszívekből |
| pórusos, pihés, szőrös zöld növényszár-torony, |
|
s virágcsésze-hónaljaimon |
| zöld növényszőrcsillagok meredjenek, mint Jézus ágyékának |
|
| S zöld növénypikkelyek, növénylencsék lepjék be herezsákomat, |
| s a zöld szőrös pikkelyzsák-ágyú hajtson zöld levelecskét, |
| s ontson ágyékom zöld növényszőrzete fű-illatot, hínár-illatot, |
| s mellkasom, hasam, hátam, vállaim, karjaim, nyakam füstöljék |
|
| És koponyám, a zsíros-bozontú, kerek, az iker-sebhelyes homlokú |
| a szőrcsillagos és húskristálycsillagos kemény és tiszta |
| a tokánál és a tarkónál lassan zöld pikkelyserleg-virágcsészévé |
| virág-kehelytányér legyen, zöld pikkelyserleg, a homorú |
|
| És koponyám lassan öt kövér, fekete-eres sziromcsillag-levéllé |
| szétnyíljon leopárdpettyes tűzliliomkoronává, pödört |
| kövér párducfoltos sziromajaktekercsek kürtcsillagává, |
| s agyvelőm bibeszárat növesztve ragyogjon, mint csillagok sárga |
|
| S úgy éljek ott a Tűzliliomkirály, a Vérszeplős |
| a Vörös-kürtcsillag-virágfejedelem, úgy éljek köztük |
| én a Király, Volt-Népem-Királya, a Föld Fejedelme, |
| kinek meghalt Istene, Népe, Országa, Múltja, Jelene, |
|
| Ki a tenger ködéből jöttem ki a földre, akit a hajnal szült |
| akit a hajnal szült énekelve és nevetve, az Irtóztató |
| akit a Hajnal hordott ki ködrózsagolyó-hasában, |
| a vak tenger ködében, véres hajnalában, mint örök csillagrózsasziget |
|
| Jaj, hívnak engem, csalják szívemet az Állat-létezők, Növény-létezők, |
| jaj, a Víz csalogat és a Föld csalogat múlhatatlan szent testébe |
| jaj, itt ülök magányos, hínárnyálhabos csónakomban |
| a Nem-tudom-mi-van, a Töprengés-köde van. Ülök, mint Isten |
|
| Ülök, mint Isten a Teremtés előtt, mint a Teremtés Kezdete előtt |
| a Nem-látható Isten, a Mindenütt-köd Isten, a Derengő |
| a Semmi Isten, a Nem-tudható Isten, az Egyetlen Sötét |
| ülök derengő önmagamban, isten-magányomban, mert nincs aki teremtő |
|
| Mint ahogy Ő ült Derengő Önmagában töprengve dolgain, szorongva, |
| nem tudván: mit tegyen, nem tudván: hogy tegyen, a Teremtéshez hozzá |
| nem tudván hogy kezdje osztani önmagát, a semmiből valamit hogyan |
| hogy kezdje Lényegét részekre bontani, s ül hányingeresen, |
|
| És vad hányingere van, szívében gyémánt-kések, mellkasa nehéz |
| és belei forognak, s torkában kőgolyó és tarkójába vágva kövér |
| s szájában epe-ízű nyál, s ujjhegyeitől összeborzolva kemény, |
| s azt hiszi megsemmisűl, döggé döglik a szörnyű |
|
| Mert nincs más, mint önmaga, mint a csönd hányingere, mint |
| mert nincs más, mint a magány tüzes trónja, a homlokon égő |
| mert nincs más, csak a semmi homályos fény-csöndje és mi haldoklás kell |
| hogy kezdjen dolgokat, létezőket, lényeket a teremtés-haldoklásból |
|
| Micsoda szív-pusztulás, micsoda belső-szörnyűség, milyen |
| micsoda megsemmisülés-máglya, csillag-erdőkből rakott hatalmas |
| hatalmas lobogó csillagparázs-hegy, amelybe lökve énekelsz |
| te mindíg-benövő szűzhártyájú Teremtés-Anya, te hamuvá-ítélt |
|
| Ül tétován az Isten önmagában és nem tudja mit tegyen és nem tudja |
| és tud mindent mégis a végtelenségig, s a részleteket az öröklétig |
| s tudja együtt az egészet, a mindenséget tudja és megmoccan |
| és semmi-ujjai mozogni kezdenek és már tenni akarják, hogy valami |
|
| S kicsíp egy kis ködöt önmagából és gyúrogatni kezdi |
| s gyúrogatja tétován, s ráfúj a gyúrt vatta-ködre és csinál |
| kicsipkézi szárát, leveleit, átfényesíti sejtjeit, s csillagzó |
| sodor és lapogat ujjaival, gyökereket fodroz, s minden sejt-szívbe |
|
| S a semmibe tűzi a fehér virágot, beletűzi derengve-virágzó |
| aztán nagy marokkal tép köd-habot a ködből, s formáz |
| s azt is csönd-szívére ülteti, s már gyúr és formáz, |
| betelik dolgaival, szent jelenéseivel, s nem lesz az öröklét |
|
| És csinál szarvasbogarat, s az iker-szénrózsás puha ködkoponyára |
| nagy tüskés csontágakat és befödi vaskos bogár-szügyét |
| s rálehel a teremtett-újra, ráfúj az új-jelenésre boldog |
| s az megszilárdúl és megkeményedik, mint olvasztott üveg, |
|
| És már teremt és tudja teremtés-mindenét és már boldog és nem |
| és felejti a kezdet szégyenét, a kezdés tűz-gyalázatát |
| s gyúr köd-golyókat, köd-gyűrűket, köd-ikraházakat és kezéből |
| a csillagokat, tüzeket, világokat, retteneteket boldog |
|
| És már tudja, hogy így lesz mindörökké, hogy ez a boldog |
| szent szívében soha ki nem alszik, hogy a teremtés-láng Lényegét |
| hogy Egyetlen Magányát tűz-szájjal énekelve Milliárd Magánnyá |
| megsemmisűl, s aztán majd újrakezdi, mert abbahagyni |
|
| De jaj, én mit tegyek, én Ismeretlen Istenem, mit tegyek én |
| vak szívembe nyúlván: abból ki mit vegyek, miféle ősködöt, |
| hogy pusztúlva önmagamban teremtsek szívem csöndjéből |
| hogy formáljak ember-égitesteket, ember-csillagmezőt |
|
| Jaj, hogy teremtsek Népet és Hazát, Ős-szívcsöndemből |
| Országot, magamnak Ember-Jövőt, hogy teremtsek Országot, |
| jaj lesz-e erőm és bánatom elég, elárúlt létemben annyi |
| annyi ondó-tömeg, sperma-tűz, hogy Csönd-jövőt |
|
| Lesz-e férfimag-lávám elég, hogy a Titkos Csönd-Asszonyt anyává |
| méhébe zúdítva tűz-hitemet, hogy magzattá érjen hasában szent |
| és megszülessen a Gyermek-Jövő, s a fölhasadt véres testből kiszakadva |
| És lesz-e Látomásom elég és az Időbe szállni, Sors kinöveszted-e |
|
| Lesz-e Asszony-erőm elég, nekem, a Kannak, a Virágcsődörnek, |
| a Teremtés-bikának, a Nemzés-királynak, az Asszonyt-fölmagzás |
| hogy önmagam-nemzésben gyöngéd asszonytestem megtudja végre: |
| s mirigy-rózsabokra lángolva dagadjon és púposodjon pihés hasa |
|
| S dagadjon, púposodjon, kúposodjon a Szent Has és benne |
| és a Boldog Has eres rózsabuborékában lebegve forogjon a pihés |
| s szent magzatvizemben a szőrös és szempillaszőr-csillagos Jövő |
| és kortyol rózsavizet és kuporogva növekszik, s ragyog, |
|
mint gyermek-rózsakristálycsillag. |
|
| És szíve ütése testem rengeti és létem rengeti a vad húscsillag-ütés, |
| s pezseg és forr testem belűl és húsom habzik homályaiban |
| s szent részeim, kocsonyás sejt-szüneteim hídjaiban, homályaiban |
| és lüktet minden halálom, virágzásom, rózsaláb-rúgdosástól reng |
|
| És csontjaim virágzanak és keményednek és vasaknál erősebbek lesznek |
| és emlőm dagad és fölkúposodik és hajlott emlőkúppal ferdén |
| és az emlő-rózsamályva szőrei fölmerednek, keményen, mint |
| mint a kalász zöld kristálytüskéi, csillagszőrkoszorúban |
|
| És ágyékom földagad, s szemérmem rózsacimpa-ajkai lázasan |
| és vad ágyékszőrzetem dagadtan széthabzik hasamon, |
| mintha óriás pók-szőrcsillag ülne ott szőrcsillag-özönével |
| és tűzliliom-ajkú szülő-hasítékom duzzadt hús-levelei |
|
| És piros mirigypettyei égnek és pihéi fölmerednek, mint a selyemkaktusz |
| és így vagyok én már a Teljességre-kész és így leszek én a Jövő |
| s ha földagadt testem alja fölhasad, s kizuhog forró magzatvizem a combra, |
| térdre, lábszárakra: fölindúl mindenem és ráng Szent Szégyenem |
|
| És széttárúlt testem cafatos, szőrös, vonagló, megszakadozott-húsú |
| kiforog véresen, nyálasan, zsírosan, hab-csatakosan, kiforog |
| nyálas hörgéssel és taknyos sírással, kék-eres üveg-arc |
| a Magzat, Magzatom, Remény-Jövőm, az anyatest tátott |
|
| Jaj, lesz-e Nemző-erőm elég és lesz-e Magzatnövelő-erőm elég, |
| Fölmagoztató-erőm elég és lesz-e Kihordó-erőm elég és jaj, Tápláló erőm |
| elég és lesz-e Belső-lángom elég és jaj, Testet-növesztő erőm |
| elég, Vérem, Húsom, Tüzem, Hitem, hogy Testembe-Küldöttemet |
|
| Hogy föláldva önmagam Ország-Jövőm, Hazám-Jövőm nyögve |
| hogy Népem-Jövőm és Szent Szaporodás-Jövőm Minden-testemben |
| hogy Korcsot ne szüljek, négylábút, nyolc-szeműt, vérszájú üvegtuskót, |
| böfögőt, rózsaszín ember-pókot, zöld-szeplős kocsonya-csikót, akinek |
|
| Hogy ne szüljek szőrös üvegrózsát, kétfejű rózsaszörnyet, kék |
| aranypettyes és zöldpettyes kentaúrfiút, aranysörényű piros |
| hogy ne legyen szőrös szörnyeteg, pihés arc-lábcsokrú tintahal, |
| jajgató, vonagló húsomból hörögve, hogy meg ne szüljem húsom brekegő |
|
| Hogy vérző széttárt combjaim között, a véres dagadt szőrpajzs |
| a piros virágállat bizsergő, vonagló csápkoszorú-rózsa fejeként vonagló |
| kitüremkedései, izzó vastag sziromgyűrődései, vonagló lebenyei, |
| fodrai előtt ne szőrös üvegrózsacsokor heverjen a szülés vérében, |
|
| Jaj, lesz-e Férfi-erőm és Anya-hitem elég, hogy Ember-Népemet |
| hogy Hazát, Jövőt teremtsek Önmagamból és a Maradékból, |
| majd ott a Parton, ha a Partra kilépek és Hajnalom |
| Reményem Alkonya, a Sötétség Első Vércsík-alvadása, |
|
| Az elvérző Mindenség vérfoltjai alvadnak-e most a Tengeren, |
| nagy bíbor lepényekben ragadva habra, fodorra, hullámra, |
| zöld gumikör-szájú pikkelycső vízből-kibújás gyűrűire vastagon |
| halcsobbanás, szörny-csobbanás, szörnyeteg-kibuggyanás után |
|
| Mert delfin lövődik föl itt a vízből, mint vigyorgó kövér kék |
| hajlott óriás kék üveglándzsa és óriáspolip lövődik föl, szuszogva, |
| mint óriás rózsaszín púpos húscsillag és gyöngyházkorong-ostor lábai |
| gyémántrojtharangként lobognak és lógnak, s visszahulltában |
|
| És forr és pezseg és habzik a tenger, ahogy robbanva visszahull |
| a gyémánt-rögökkel beültetett fejű hatalmas kocsonya-pók, |
| s óriás-ráják lövődnek föl a vízből, a víz kék hús-levelei, |
| fröcsögve taréjlik röptük után, s kéken ragyognak |
|
a rombusz-vitorlaszárnyak. |
|
| Aztán csattanva a vízbe visszahullnak, az óriás hús-lepkék, |
| s aláforognak a víz szörny-mélyeibe kék iker-háromszög |
| s kilökődnek a tengerből megint óriás |
|
kristálycsipkegömb-csobbanással, |
| hogy kék denevér-röptükkel király-magányomat halállal |
|
| A víz denevérei, a vizi-denevérek, a hús-denevérek, |
| a tenger Rája-Angyalai röpködnek csattogva, nyüszítve |
| s bársonyosan nyikorognak, kocsonyásan nyihognak a rózsakék |
| a Víz Denevér-Angyalai, mint sárkánymadarak, madár-sárkányok, |
|
| És medúza-hólyagok lebegnek csónakom körűl, Hajnalom |
| a víz hólyag-rózsái, kocsonyagömb-lámpái, mint érett |
| csipkés gyűrűkaréjú éhség-buborékok, rabló |
| piros szívek, dagadt hólyagszívek és lüktetnek és forognak |
|
| És rózsaszín hús-szárnyú csigalepkék libegnek lebbenve árva csónakom |
| a kéktornyú vizi-pillangók és állnak mereven, délcegen |
| a csikófejű gyémánt-kérdőjelek, a csiszolt-kristálysejtek-összege |
| a szögletes-pocakú, gyémánt-tüskés gyémánt-csődörök, gyémánt-csikók |
|
| S kis gyémánthártyatoll hátgerinc-uszonyuk, gyémánt-toll hónalj-uszonyuk |
| és moccan kristálytollacska bordás csípő-uszonyuk finom |
| és emberszemű csikófejük gyémánt-trombita csikófej-csőrvége kék |
| gyöngyösen buborékzik, s emberszemhéjuk, emberszempillájuk pislog |
|
| És piros-szárnyú és kék-szárnyú halak ugornak Hajnalomba |
| piros-pettyes és kék-pettyes halak, csíkos és öves és gyűrűs |
| s én nézem őket és a vízbe nézek és nézem a vizi-lét-magány |
| a Csönd-Mennyország vizi-népét nézem és hív a Csönd, |
|
| Mert hív a Csönd és hív a Víz és hív a Csönd-Pokol, |
| és hív a Vízi-Nép, a Víz Népe hív magához, a Víz Népe |
| hogy ugorjak a Csönd Örvényeibe, hogy szívébe vetni magam |
| hogy a Folyékony Kristálymagány majd befogad, |
|
| Jaj, hív a Csönd, az Egyetlen Remény, jaj, hív a Vízmély rengő |
| jaj, hív a Puha Ország, a Lágy Ország, a Rothadás Ország, |
| jaj, hív a Boldog Rettenet, igéri már, hogy elmondja majd |
| csak arra vár, hogy szívébe zuhanjak, csak arra vár, |
|
| Csak arra vár, hogy konok csobbanással Csöndkristályszívébe |
| s aláforogva lágyan, mint a rózsa, kék tenyészete mélyébe |
| a rákok, csigák, pókok, kékszárú fényvirág-állatcsillagok közé forogva |
| hogy a virágállatok, állatcsillagok, liliom-állatok közt heverjek |
|
| Hogy boldog éhség-állatvirágtelepek, kemény rubintos csillagkígyók, |
| fenék-túrók, állatganéj-legelészők, hullazabáló |
| halál-száron imbolygó csillagszövet-fényliliomok, tátogó |
| derengő bóbita-ködlámpák között feküdjek boldogan, |
|
| Jaj, ahogy hullok majd a vízben, a zöld kristályanyagban lefelé |
| vad csődör-szakállam, vad csődör-hajam a vízben lebegve |
| mint fodros, csipkés szőrzászló lobog a vízben könnyedén, |
| mert már nélkülem él koponyám, állam, tokám szőr-ernyője |
|
| Mert már nélkülem kezd lenni minden ami van, ami van bennem |
| mert már nélkülem kékűl arcom bozontos szőrbokrai közt szétnyílott |
| mert már nélkülem pezseg a víz buborékgyöngyeiben orrlikam, |
| mert ágyékszőröm és hónaljszőröm vízgyöngy-virágát teremni én |
|
| Csak szemem él még, csillag-szemeim élnek még tovább a zöld lombbal |
| víz kristálypikkely-függönyeit nézve, s nézve, hogy bozontos szájamból |
| lassan az utolsó légbuborék, tüdőm utolsó levegő-golyója, s lassan |
| a Csöndben a törékeny fénylő gömbcsillag, életem utolsó csillaga, |
|
| S nézem, ahogy száll libegve lassan fölfelé létem utolsó sóhaja, |
| utolsó élet-sóhajom, utolsó mámor-csillagom, a szikrázó |
| száll a víz zöld közöny-húsában az Utolsó Buborék, mint egyre |
| csillag, fehér gömbtűz, amíg levegő-pont lesz, pici fénypont, s elfoszlik |
|
| S én hullok lefelé, hullok a Kéksárga Mélybe, hullok |
| hullok a Szörnyekkel-hemzsegő Hallgatásba, hullok |
| hullok lágy forgással, hullok ős-hullással, hullok a Zöld Csöndben |
| s szakállam, hajam a vízben szétterűl, mint a medúzák |
|
| És szempillaszőreimen és szemöldök-szőrívemen pont-köldökű algák, |
| nagy toka-seprűs, izzó kristálytollkefe-állkapocs-szárnyú |
| szögletes üvegkoponyával, szénpont-szemekkel, s hártyalánc-testüket |
| mint törékeny üveghólyagok láncát csigásra, s hártyazsák szívük üt |
|
| És orrlikaim szőreiben pici rákok, apró csigák, kis üveg-ollók, |
| pici ízesűlt üvegkeresztek, üvegbuborékkürt-csavarokban pontbimbó-szemű |
| s szájam szőrkoszorújában, szájam pihekoszorújában eleven |
| s beleragadva szőrzeteimbe a fénypont-szívek, tűzpont-agyak, |
|
| Jaj, hullok, hullok, hullok a Zöld Húsban lefelé elhínárosodva, |
| a kékszárú tűzpetty-kaprok, eleven hosszú piros-szárú tűzpont-kaprok |
| az egylábú hosszú tűzpont-csillagkoszorúk, küllős fénypettykerekek |
| a hideg kék mirigyfény-pontcsillagok merengő állat-éhsége felé |
|
| A tűnődő, piros mirigypont-lámpakoszorúkkal égő éhség-virágok |
| az égő csillagpetty-küllő-korongok állat-virág rablás-várakozása |
| ahol zöld mirigyfényhomlokkoronás Éhség virágzik és a világító |
| ahol a hosszú-szárú Tűz virágzik, s a tűzvirágállat Foszladékom |
|
| Létem szétbomlott szöveteit, magány-húsom foszladékait, |
| mert hulla-foszladékot, vedlés-hártyainget, pórusos |
| ürüléket és fehér hamvat, ázott bőr-pernyét, rost-maszadékot vár |
| a Világító Virág-Szomorúság, hogy önmaga fényes csáp-öklét becsukva |
|
| Zabálja szétfoszlott árva testem hártyarongyait, húsfoszladékait |
| mint a föld a szemfödőt, mert halálra-éhes ott lenn a fénylő |
| mert dögre-éhes mind a Létező és hullára-éhes ott is minden |
| mert dögcafatra éhes ott is minden merengő Fénypont-Virág, |
|
| Jaj, hullok, hullok, hullok a kristálytollas zöld |
| mint fészkéből kilökött madárcsibe a víz kristálysziklái közt ütődve, |
| hullok az Ős-szakadék Homály virágzó világító csönd-tenyészetébe |
| vak halál-forgásban, vak halál-hullásban, vak nem-vagyok |
|
| Csak a szemeim élnek tovább, csak a szemeim, csak nagy csillagszemeim |
| mert nem tudnak meghalni az én szemeim, mert az én szemeim meg sose |
| mert nem fognak meghalni az én szemeim, mert meghalni |
| mert nem halnak meg az én szemeim, mert az én szemeim soha |
|
| Csak a szemeim élnek tovább, nagy csillagszemeim égnek |
| mert nem halnak meg az én szemeim, lángjukat nem oltja |
| vad tüzüket, aranyláng-örvényüket a Létezés nem azért akarta |
| hogy kásásodva elrohadjanak, hogy kocsonyásan kihamvadjanak |
|
| Hogy fölfúvódva kidurranjanak, mint dagadt eres kocsonyahólyagok, |
| s aranypetty gömbhéj-halmazuk minden tűzpettye kék vízcsápot |
| mint gyermek ha vizel, kis kocsonya-pöcsöket csírázva halált |
| zöld vízpáfrány-ívben, s az őspupilla szétnyílva mutassa lényegét, |
|
| Mert nem azért születtek az én szemeim, én szemeim nem azért |
| mert anyám nem azért hordta méhében szemeimet, |
|
az aranypetty-gömbtüzeket, |
| kik szent teste szent vizében tiszta iker-csillagként ontottak |
| növekedvén a magzatvíz-rózsahomályban, mint kristály-gömbfáklyák |
|
| Égtek, lobogtak tűzpont-gömbhalmaz-szemeim, aranypetty-gömbhalmaz |
| anyám szent hasában, a pihés és szőrös életrózsavízzel töltött |
| a pelyhes és szőrös rózsagömbben, mint őscsillagok az Isten |
| És nem azért szülte meg anyám, hogy elrohadjanak az én szent |
|
| Mert nem halnak meg az én szemeim, mert a szemeim holtukban is |
| mert ragyognak, lángolnak, lobognak, mint a most-születő |
| mert vad tüzükkel, nehéz arany-ködükkel halálom után is |
| Szent Létezés, Szent Lét-Virágzás, Szent Anyag-Mámor, |
|
| És égnek és lángolnak és ragyognak tovább érted Megismerés, |
| érted Anyag Szent Látomása, érted Mindenség-Minden |
| érted Mindíg-látásra-késztető, érted Mindíg-hitre-ámító Anyag |
| mert szemeim mindent látni akarnak és nem nyállá-poshadni |
|
| Az én könyörtelen szemeim, az én mindent-néző szemeim, |
| létet-átvilágító szemeim, az én mindent-följegyző-szemeim, |
| amelyek fölisszák ragyogva a Lét-állapotokat, s nekik a Létezők |
| tódúlva, tolongva a gömb-mély titkaiba, a csillag, a medve, a féreg, |
|
| Jaj, gyémántkard-ütéssel Pokolig-lehasító szemeim, a Pokol véres |
| jaj, kristály-dárdákkal a Menny Istenszív-kárpitját fölsebző kemény |
| hogy a fölhasadt, vérző Ős-szív bőre mögött látszanak a mennyei |
| a boldogság-kínok, remény-trombiták, apokalipszis-lovak, |
|
| Látszik az Ősangyalok csillagpihés lábszára, jáspiskő-lábaujja, |
| s a bokáig lelógó csüggedt szárnyvitorlák félhold-karéjú |
| a rózsaszín tollpikkely-kúphegy, s a csillaghalmazokon Isten |
| a rózsarothadás büdös habcsomó, s látszik a szívhúsban |
|
| A méhecske-ágyék illatú, darázs-comb illatú, szitakötőszem-illatú, |
| a lepkekoponya barna páfránytolla-illatú, a virágszőr-illatú, a föld-illatú, |
| szöcskék karcsú kitin-drótszerkezet lábszára, vékony finom rézdrótcsillag |
| illatú Eleven Kapcsos Könyv, az Istennek-föllapozhatatlan, a Kinyithatatlan |
|
| Mert ama Szent Könyvben még ő sem lapozhat, mert önmaga lényét ő se |
| mert nem láthatja mi van írva abban, hogy a Létezés miért ragyog a titkos |
| hogy miféle jelek, ábrák, rajzok, mértanok, képletek élnek ott a hártyás |
| miféle állapotok, tüzek és ünnepek, kezdések vannak ott a Bezártságba |
|
| Mert van, ami Istennek láthatatlan, mert neki Önmaga láthatatlan, |
| csak dolgaiban él, tartályaiban, gömbjeiben, hullámaiban, forró |
| csak lényeiben él és lényeivel ég a terekben és a tér finom pórusos |
| s a Rejtelem-Könyvben neki-nem-olvashatók a rejtelem-ábrák |
|
| És a Kezdet óta van az a Könyv, már a Kezdet Kezdete előtt |
| ott feküdt a Könyv, mint az Embrió-Mindenség szikrázó |
| ott lebegett mielőtt hártyásodni, ráncosodni, csomósodni kezdett |
| mielőtt gyűrődni, pontokká bomolni, sejtesedni kezdett a Semmi |
|
| Mielőtt forrni, bugyogni, bugyborogni kezdett az Önmaga-Semmi, |
| mielőtt lüktetni kezdett egy csöpp anyag-csomó, az őspetecsomó |
| mielőtt gyűrődve dobogni kezdett az Első Lét Tüzes Sejthalmaza |
| mielőtt bomlani, dagadni, robbanni, fúvódni kezdett a Megvalósulás |
|
| Mielőtt benőtte önmagát terjedvén szétfelé és terpedvén befelé |
| s csupa kötés és kapcsolat, összefüggés és láncolat lett vala |
| mielőtt a Szenvedő Egy-Egész fölbomlott billió Szenvedő |
| mielőtt virágzani kezdett az Elhatározás, s az Akarat elkezdett |
|
| S aztán benövé a Mindent a Minden erekkel, hússal, hidakkal, |
| pillérekkel, csövekkel, hitekkel, mámorokkal, tűzzel és Titkos |
| s az Ősgömb-Minden közepén a Könyv, a Rejtelem ott fekszik |
| ott fekszik fölnyithatatlanúl, ott fekszik a Vázlat Éposza bezárt |
|
| Ott fekszik a Lapozhatatlan Rejtelem Könyve a Fölhasított Szív |
| mint forró, eleven koporsóban a tetszhalott és ott ég, ott ragyog, |
| ott fekszik egy rubint kéz vérkő-tenyerében, s gerince kirakva kék |
| mint fészek kopasz tölgyfán, s alatta rózsaszín angyalkoszorú, mint madarak |
|
| Hegyes, csúcsos, kereszt-sarlós, egymásra hajtott sovány toll-kúpok |
| hallgatag szárnnyal állnak a rózsaszín angyalok a Rubint-kéz körűl |
| mint hóban a madarak, mint káposztalepkék a száraz temetői |
| mint rózsapúderes rózsalepkék a nyár izzó ikracsöndjében, várván |
|
| Várják a Sohase-Estét a Könnyen-Fáradók, a Fáradhatatlanok |
| várják a Mindíg-Világosság Árva Madárlényei a szárnyharmatoztató |
| hogy bejárván és beszállván lobogva könnyedén a ködös Isten-Erdőt, |
| egy csillagon elpihenjenek pikkelykúpsátor-szárnnyal, |
|
| És ötszögű állatkristálysejtek ikrarózsa-emlője szemük pihés |
| bepárásodjanak harmat-hártyával és így aludjanak |
| s piros pamut-pajzsikalevél csápjaik begöngyölítve, mint páfrányos |
| s gyöngéd szőrtokájuk kék pödörnyelvei az állig föltekerve, mint |
|
asszír királyok szakállai. |
|
| Mint szőrös kötélgyűrűk, s finom harmatcsöppek a kék |
| s a kékpettyes homlok-lemezek, s a szív-alakú gége-lemezek |
| s a kék szív-alakú szemek, piros vese-alakú szemek, zöld agyvelő-alakú |
| s a harmat vízcsöpp-szemfödője a szív-alakú, vese-alakú zöld |
|
koponya-kristálydúdorokon. |
|
| Jaj, szemeim, szemeim, én szemeim, ti mindíg-nézni-akaró |
| ti mindíg-kutató, mindíg-vizsgáló, mindíg-éber, mindíg-magányos |
| ti mindíg-figyelő, le-sose-zárható, ki-sohase-oltható kemény |
| jaj, szemeim, szemeim, én nagy szemeim, ti mindíg nyitottak, |
|
| Jaj, szemeim, szemeim, áldottak, átkozottak, szemeim, csillagaim, |
| jaj, ti mindíg-lángoló, ki-sose-hamvadó fekete |
| ti mindíg-áldók, mindíg-átkozók, ti mindíg-parázsló |
| ti múltam tűzpettyes üvegkoporsói, ti múltjaim kocsonya-temetői, |
|
| Ti féktelenek, vadak, szelídek, gyűlölködők, ti gyújtogatók, |
| ti megrettentők és elnémítók, ti elszólítók és megszólítók, ti vadakat |
| ti kancákat, csődöröket, bikákat, farkasokat, párducokat |
| ti ördögöt földbe-parancsolók, ti a Sátán tüzes ujjhegyeit jégkúppá |
|
| Jaj, Szemeim, Áldottak, Átkozottak, akik forró kő-kupaccá |
| jaj, meghalni-nem-tudó szemeim, meghalni-nem-akaró szemeim, |
| majd ha elheverek csonttá vedletten az állat-virágok |
| koponyámban, mint nagy gyémánt-golyók: akkor is égtek, |
|
| És húsomtól és hajamtól és szőrzeteimtől lefosztott koponyám |
| a két eres csonthártya-vödörben, betöltve csöndjüket, lángolva |
| halhatatlan király-szemeim, óriás gyémánt-rügyek, gyémánt-rózsák, |
| s a nyüzsgő Lét megviláglik körűl és fölűl hatalmas gyémánt-lámpa |
|
| Mert szikrázva ontja vicsorgó kopasz koponyámból a két gyémánt-rózsa |
| mert lángja tiszta zöld ködében halak, rákok, állat-rózsák libegnek, |
| mert iker üvegtollú sárga pikkely-nyílvessző hasak, világító |
| lebegő csigák fodros és recés lepénytalp-teste, rákok olló-arca ismeri |
|
| Nagy fogszálka-belsőszáj-szakállas tátott kőmozaik-szögletesség |
| kőkocka homlokuk közepéből kinövő kocsonyarúdon |
| csipkés rózsapetty-lepénytestű, gégére-csúszott-szemű csapkodó |
| imbolygó éhes dögvirágtornyok forognak zöld őstüzedben |
|
| És moccanatlan és lomhán-moccanó, pettyes és foltos és csíkos |
| és száz csöcsbimbós-hasú és tehéntőgy-ágyékú |
|
és kocsonyaháromszög-farkú |
| és piros hús-indák száj-harangja fejű és fehér kőhordó-lüktetés |
| és fekete márvány-sírkereszt árnyékú óriás-testek libegnek fölöttem, |
|
| És a lágyan-rengő zöld kristálypikkely-avar, a zöld izmokkal rángó |
| végtelenség, a zöld kristálylapokkal, kristályhasábokkal remegő |
| a Víz, a Víz, a Víz, a Víz lángol és ragyog szemeimtől, |
| átdereng, a Zöld Víz-éjszaka koponyám rózsa-tüzétől zöld fényben |
|
| Mert nem alszanak ki az én szemeim, mert az én szemeim: a forradalmak, |
| mert akkor is égnek és élnek szemeim, ha átadtam magam |
| mert az én szemeim látni a Vizi-Mindenségből, látni mindent |
| a lét szent részletét, a lét szent összegét, pikkely háromszög-farát |
|
| Hatalmas zöld lángokat, fekete lángokat, arany láng-erdőt |
| bevilágítják a Tenger zöld húsát gyémánt-tojás szemeim, |
| s minden vad létezőt, minden vak létezőt, minden szelíd vadat igézetükbe |
| minden szörnyet és minden virágot sorsomba-bűvölnek vad lángjukba |
|
| És az Életet nézik és nem a Halált és az Életet látják és nem a Halált |
| mert ami élet, az minden halál és minden halandó a halhatatlan |
| mert nincs az életnél gyönyörűbb, förtelmesebb, végtelenebb és végzetesebb, |
| mert bennünk minden ami halál: meglátják azt az égő |
|
| Mert a létezésben minden csak Halál és Halandóságával így |
| mert a Szerelemben minden csak Halál és Végzetével így |
| ezért virágzik hólyag-szív, korsó-szív, szörny-liliom, fénylő |
| ezért rág minden, ami rág nyüzsögve minden rész-halál |
|
| Ezért mered a vizi-párduc énrám, ezért liheg rongycsipke-kopoltyútollakkal, |
| pettyes, arany-tűzpontos tokazsák-lüktetéssel a vizi-macska |
| hogy vad fogát, szikrázó zománckés-hold fogsorát kemény |
| s király-húsát marcangolva föltépje, hínárbajúszos kőpetty-pofával |
|
| Jaj, ott fekszem én majd, ott fekszem én a Nagy Víz alatti |
| világító pont-koszorú karcsú virágállatok merengő tenyészetében, |
| jaj, ott fekszem én, ott fekszem én halott szívemmel, aki Király |
| jaj, ott fekszem én élő szemeimmel, halott szívemmel, |
|
a vízkristály-koporsóban. |
|
| Égő pontcsillagok gyűrűje küllős koszorúvirágok karcsú |
| fénylő mirigypont-abroncsvirágok, tűzpont-korongok hús-szárú |
| eleven tűzpont-kaprok illattalan kék derengés-buboréksisakú |
| zöld fénybuborék, piros fényködgolyó tűzpetty-virágállatagyak |
|
| Kis tűzgolyó-csomó virágagyak közt, kiknek ködös kék fényburok |
| jaj, ott fekszem én halott szívemmel, haláltalan csillag-szemeimmel |
| mert a haláltól meg nem menekszem, de én a Látástól |
| mert a Látás az én Parancsom és Itéletem, mert én vagyok |
|
| Jaj, ott fekszem én majd halottan, halott szívemmel a fény-állatok |
| a merengő és derengő fény-virágállatok közt, halott szívemmel |
| és sírhat a világ, mert akinek ujjhegye hozzáért szívemhez, annak sorsa |
| kifénylik sorsa, mint a most-születő csillag, s átragyog tőle |
|
| Annak Sorsa fölragyog, lángol, fénylik és lobogni kezd, mint |
| És mi lesz nélkülem veled Világ, ha szívem vad mámora egyszer |
| és mi lesz nélkülem veled Jövő, ha nem tudsz már hozzáérni |
| finom ujjhegyeiddel Élő Szívemhez, ha kemény rostjai már rothadásba |
|
| De nem halnak meg az én szemeim! És nézlek Idő és nézlek Jövő, |
| Sorsodra Jövő és Sorsodra Idő és látni fogok mindent, |
| látni fogok minden múltakat és rengő homályába nem zárja |
| Csillag-szemeimet, ha majd rothadó testemből odalenn halál-virágokat |
|
| És átvilágít Csillagot, Időt, Múltat és Lehetetlent, Teret és Homályt |
| Anyagot, Képzeletet, Angyal-szívet, Ördög-vesét az égő |
| és átvilágít minden Képzeten és minden Jelenen, amit csak forgásba |
| Teremtés és király-tekintetem a Halált leigázza és király-szemem |
|
| Jaj, ott fekszem én majd a Lenti Avarban és benő |
| fölszívja elfoszlott húsomat, kioldott szőrzetemet a Sár, a Virág, |
| csont-üregeimből kiszopja, kieszi a puha anyagot az éhes, fénylő |
| és koponyámból az agyat kiszopja a tűzvirágerdő és csontjaimból |
|
| S belepik csontjaimat, csontvázamat, koponyámat boldogan sarjadva, |
| virágozva, bimbózva, szaporodva, csírázva, befűződve |
| belepik magányos merengés-csillagokkal és tűnődés-kupacokkal |
| a gyanakvó, rettegő, tüzet-virágzó állatok, kék páfránycsipkefáklyák |
|
| A növények és az állatok ott mocorognak, mozognak, bizseregnek, |
| legelésznek, rágcsálnak és forognak kopasz csontjaimon, csontomba |
| csontomra tapadva, csontomra forrva, csontjaim málló ágbogára |
| s csontvázamon hemzsegve ringanak, boldogan szaporodnak |
|
| A csigák négy higanybimbós fölágaskodó fodros lepényfejükkel, |
| izzó vércsöpp-szemű rákok, az üveg-mértani ábrák, hosszú |
| a rózsaszín viaszrózsák piros húsmirigykorong-fejükből fölbizsergő |
|
csipkecsillagzó csáp-toronnyal, |
| a piros tengeri csillagok, rubintpettyszövet csillag-karjuk csontomra |
|
| A fehér, a piros, a kék, a bíbor, csápokkal-nyüzsgő állatvirágtornyok |
| viaszcsáp-koronák, viaszcsáp fáklyakoszorúk |
|
állatlépviasz-testnyeleken, |
| a pöfögő üvegbimbók, lihegő üveg-hólyag-fejek, sötétkék |
| rügyező kis üvegkoponyák, iker-halántékbóbitájuk lobog, |
|
mint finom kristályseprő. |
|
| A böfögő, buborékzó, böffenő, váladékot, ürüléket, emészthetetlen |
| rózsás mirigycsillag-fejszájgyomrukon kiökrendő dögre-éhes |
| a vadak, a mohóak, a kegyetlenek, a szívlánc-ostorok, |
| a hullazabáló liliomerdők, rubint kígyócsillagok, virág-álarcú |
|
| A Rettenet lényei és a Rettegés lényei és a Közöny lényei |
| benövik félig kék mocsárba sűllyedt csontvázamat, csontomat, |
| benövik kemény fogsoraimat és tenyészve benövik szívem, ami maradt |
| a csönd-üreget, a zöld csöndüveg-homályt a fodros és nyálkás |
|
| És mászkálnak csupa barna kőrücsök-csillag tengeri pókok kopasz |
| a kő-eres kőbuborékon kősarló-csokor karom-lábakkal vígan |
| s piros és kék és aranyszínű és zöld és rózsaszín tengeri csikók szelíd |
| bordáim között és fogaim között, mint a gyermek-éjben a legszebb |
|
| Szögletes-felületű kristály-csavar farkukkal a pórusos csontágakra |
| állnak délcegen és merészen, kristálysejtszöglet-buborék pocakkal |
| a szelíd üvegvirág-csikók, a pislogó halcsikók, mint ágaskodó csiszolt |
| s büszke és vaskos csikónyakuk, csikótarkójuk gyémánt-sörénye taréjlik |
|
| Gyémánt-taréjuk, gyémánt-tarkójuk üveghártyasörénye, mint szétnyitott |
| s mint kis gyémánt-legyezők nyitott tollcsokrai a finom |
| s aranygömb emberszemgolyójuk emberszemhéjak, emberszempillák |
| és lövi aranypetty-tüzeit, s üvegkürt orrlikukban |
|
üveghólyagfürt-buborékemlő. |
|
| És ők vigyáznak engem, ők az én Gyászlovaim, ők az én kocsonya-csótáros |
| ők az én Tenger-Alvilágom Lófejű Angyalai, az Őrző Lovak, |
| csotjaim Csikófejű Őrző Halálangyalai, Lófejű Kristály-halangyalai, |
| Kristálysörényű Kristálylovai. S mint égő gyertyák a virágállatok rajtatok |
|
| És nincs más csak a Csönd, meg a Víz, meg a Halál, s ti Őrző |
| ti Csontjaim Lófejű Őrei, ti Túlvilágom Angyal-lovai, |
| És mint égő nagy gyertyák lobognak csontjaimon a virágzó |
| És nem lesz több Hajnalom és nem lesz több Reggelem! Jaj, lesznek-e |
|
| Jaj, lesznek-e Hajnalaim, lesz-e Hajnalom még, mondjátok meg |
| mondjátok meg Csontjaim Őrei Őrző Angyal-Halcsikók, Lófejű |
| vagy csontjaim a sárból ki sose jönnek, s ti mindörökké csiszoltan |
| Büszke Üveglegyező-sörényűek, Kristály-Kérdőjel-Angyalok, |
|
| És itt vigyáztok örök csontjaimra Csikófejű Angyal-Őreim, |
| s örökké itt égnek a virágállat-gyertyák mocsárba-sűllyedt |
| vagy fölindúlnak egyszer csontjaim az Élet Piros Kürtszavára, |
| őrködő Angyal-Gyászcsikók, Kristályangyal-Kérdőjelek, ti Csontjaimon |
|
| Ti szívem-helyén csavart üvegrugó-farokkal kapaszkodó Üvegkancák, |
| kivisztek-e majd az Alvilágból engem délceg |
|
kristálykérdőjel-úszással, |
| hogy csontjaimat siratja a víz, s a víz kiált utánam |
| ha egyszer mégis meghajnalodik, ha csontjaimnak meghajnalodik |
|
| Ha egyszer meghajnalodik szívemnek és vak csontjaimnak, ha eljön |
| ha Rózsa-angyalok rózsa-trombitákkal meghirdetik |
| ha majd vak szívemet és csontjaimat a Csöndből |
| ha eljön az Én Végső Hajnalom! Dehát eljön-e majd, eljön-e értem |
|
| Eljön-e az a Hatalmas Rózsaszínű Angyal, tengert-földúló hatalmas |
| s ott lebegvén vad csónakom fölött: csónakomból kiemel |
| mint bölcsőből haldokló gyermeket és szívembe-fúj hatalmas |
| s a Partig száll velem hatalmas rózsa-zúgással, rózsa-örvénnyel, |
|
| És ott a Partra tesz és ott a Földre tesz, mint hatalmas édes Emlőre |
| s arcomról a Halált lefújja és vak szívemből a Csönd Angyalait |
| s szívemhez ér, a Csöndet kitörűlni onnan, hatalmas rózsaszínű |
| És föltámasztván szívem, a Föld Édes Emlején, az Édes Emlőn |
|
| Aztán elszáll az Angyal, az Óriás Rózsa-angyal hatalmas |
| otthagyván engem, ott a Földön, az Édes Édes Emlőn, a halál-illatú |
| a bánat-illatú Földön, a gyönyör-illatú Földön, az öröm-illatú |
| hogy húsába bújva és zöld szőrzetébe, hogy ott aludjak nyál-csurgó |
|
| Hogy pihés és forró és puha és kemény emlőibe túrva bozontos árva |
| és emlői dagadt édes melegébe fúrva bozontos arcomat, nagy |
|
szempillaszőrcsillagaimat |
| elkeverjem húsában és hitében húsom és hitem, elkeverjem gyönyörű |
| hogy egyek húsából és hitéből, hogy húsa és hite betöltse szívemet, |
|
| Hogy ott aludjak rajta, benne, érte, hogy ott aludjak benne boldogan |
| hogy ott aludjak átfagyott szívemmel forró szívén vad-boldogan |
| álmomban is hallva nagy konok szívét, ahogy üt nagy konok |
| ahogy töri szívem hatalmas kérgeit, ahogy vad virág-ütéssel a szívemet |
|
| Hogy ott aludjak magamat feledve, magányom elfelejtve |
| s szemem aranya kibuggyan, szájam habja kicsordúl fehér |
| és arcom szőrzetében virágzó test-illatok, vad föld-illatok, s vastag |
| rámnő és rámhull a Föld Haja és begöngyöl és betakar, hogy érte |
|
| Hogy ott aludjak boldog ősalvással, hogy ott aludjak virágzó szent |
| hogy ott aludjak vad rettenet-tudással, vad mindent-akarással |
| hogy ott aludjak vad virág-megújulással az Ősemlők pihés |
| hogy ott aludjak felejtve félelmeimet, felejtve bánatom |
|
| Feledve gyászomat és könnyemet, irgalmatlanságom és bűnömet |
| feledve veszteségeim, feledve halottaimat, feledve mindent, |
| feledve magányom gömbölyű kőrost-háló börtönét, |
| feledve Poklot és Időt, Tengert, Halált, Temetőt, Árvaságomat |
|
| Hogy ott aludjak a Föld Édes Édes Édes Emlőibe bújva vad |
| habos vad csődör-horkantással, tajtékos bika-fújással, gyermekké |
| s tudván álmomban is, hogy vállamat, nyakamat, fejemet szorosan |
| a Föld forró kövér keze, forró bűvölet-karjai átölelnek áldott |
|
| És nem engednek elibéd Halál és nem engednek hatalmas testéről |
| és nem hagyják Csont-Kezű, hogy letépj a Föld Emlőiről csonttal |
| mert én a Föld Emlőibe csimpaszkodok, mint vak macskakölyök |
| mert én a Föld Emlőibe ragadok, mint vak kölyök-állat, erőd lesz is |
|
| És alszom és élek és élek és alszom, amíg a Halált magamból örökre |
| Mert fáradt vagyok, fáradt, fáradt, fáradt, mert fáradt vagyok |
| minden mámor és halál, hiába minden hitemnek-megújulása, |
| föl nem kelek én a Föld Emlőiről, amíg a Halált magamból |
|
| Mert virrasztok ki tudja mióta már, ki tudja mióta várom én |
| mert ki tudja mióta virrasztok én, könnytelen égő |
|
kristálycsillag-szemekkel, |
| mintha koponyám tarkóig, állig beborítva lenne domború |
| mint a légynek, darázsnak, méhecskének, s várom a Rózsaszín |
|
| Mint ötszögű csiszolt sejtlapokból álló szőrös kristályszív-szemek, |
| a légy, a darázs piheszőrös szív-alakú szemei, vese-alakú szemei, |
| kettős-lepénybuborékúak, a szőr-rózsa, a bolyh-rózsa szájszervű |
| s a kitin-pontos kitinhalántékon kék kitin-rúdon barna hártya-félhold, |
|
| Olyan valék már, egyetlen száraz szem, szemhéjtalan, |
| szempillátlan és könnytelen, egyetlen óriás szögletes-felületű |
| egyetlen szem-koponya és néztem és nézem ki tudja mióta már |
| rejtelem-hívását, ágyék-hívását és azt hívém virrasztásom |
|
| Jaj, ki tudja mióta virrasztok én és mit virrasztok én, miféle |
| Jaj, ki tudja kit virrasztok én, miféle holttest fekszik ott |
| a Közel-Messzi Parton, miféle halott, milyen múlt a tengertéli |
| rejtőzve hatalmas törvényeivel, mint fehér vászonba betekert |
|
| Itt ülök, virrasztva egymagam, könnytelen szemekkel, |
| itt ülök hínáros magány-csónakomban, én, aki a Létet megváltani |
| s köd előttem és köd mögöttem és víz alattam, s a hajnalköd reng |
| És ki tudja mióta virrasztok én, három napja csak, vagy százezer |
|
| Jaj, ki tudja, mióta virrasztok én, az Egyetlen Szem, a szempillátlan, |
| a harmincezer köszörűlt sejt-ötszög lapból összeragasztott égő |
| egyetlen csiszolt-sejtfelületű Szem-Koponya, szikrázó örök |
| vállaimból kinőtt szögletes-csiszolt Egyetlen Szem-Sisak, ki tudja mióta |
|
| Mintha harmincezer tömör kristály-kehely, csiszolt kehely-szájú |
| egyetlen égő buborék-csokorrá összenőve lángolna vállcsontjaimból dagadtan |
| vagyok egyetlen Szem-Koponya, s csiszolt kehely-szájaimmal oldalt, |
| fölfelé, lefelé látok, jaj, látó-sejtlapjaim mindent látnak, mindent |
|
| És lángol és ragyog Virrasztás-Szemem, Fényvirág-Koponyám, |
| mintha a harmincezer tömör kristálykehelyben harmincezer gyertya |
| mintha óriás üvegkupola alatt halott-virrasztó harmincezer gyertya |
| minden szögletes kristálykehelyben egy, minden szög-mélyben |
|
| Mintha egyetlen óriás Buborék-Lángrobbanás lebeg a vizen, Lángoló |
| itt lebeg ki tudja mióta már, s lángol, mint a Mindenség Csillagai |
| mint harmincezer gyertya óriás leforrasztott merev |
| mint üveg-sírban láng-halott, mint üveg-koporsóban égő |
|
| És nincs Szempilla és nincs Szemhéj, hogy a Szemre mirigyes-puhán |
| s nincs arany álom-ragacs, hogy a szempillaszőrcsillagokat lágyan |
| puha álom-ujjbögy, hogy a szempillaszőrök bolyhait, gyökereit |
| nincs álom, amiben a szemhéj-sarok puha szép aranya bugyogva |
|
| Nincs Álom, hogy a ráncos, puha, bánat-redős, halál-gyűrt szemhéjakat |
| a szempillaszőrök kemény rost-sarlóival, gyökér-félholdjaival |
| csipke-varrással, fekete csipkegyökér-öltéssel, jaj, nincs |
| szememnek, szemeimnek, jaj, nincs álom, ami Lángomat |
|
| Egy percre legalább, egy pillanatra csak, egy fekete-bíbor |
| egy arany-mozaik pillanat-túlvilágra, árnyék-tolongó |
| hogy szemem, a Szem, a Virrasztó, a vállaimból-kinőtt gömbölyű |
| a szögletes sejtfelületű Kristálysisak bebábozódjon puha édes |
|
| És ott pihenjen és ott derengjen magát-feledve, magát a rövíd elmúlásnak |
| az édes álom selyemrost-hálójában, selyemszövedék-buborékjában |
| az illatos puha gömb-takaróban világítva, vibrálva, lüktetve |
| mint magzatburokban alvó rózsa-magzat, szikra-pettyekkel |
|
| És itt virrasztok én, ki tudja mióta már, én, a Csupasz Szem, ki tudja |
| és az égre nézek és a vízbe nézek és a ködbe nézek és a múltba |
| s nincs jövő, amit ha látni tudnék: lenne a Jövő, lenne |
| és nincs múlt, amit ha láthatok: volna a Múlt, jövőm |
|
| Csak köd van, víz van, hajnal-lángolás, csak köd, csak tenger, |
| förgeteg tűzözön-tébolya, csak köd, köd, köd, |
| csak a tenger piros habcsipke-moraja, csak a csönd páfrányai |
| csak kristály-rengés alattam, láng-repedések fölöttem, szívemben |
|
| Csak köd van, víz van, hajnal-lángolás, csak köd, csak tenger, a víz |
| kristály-ropogása, kristály-recsegése, zöld gyémánt-loccsanása, |
| csak a tenger pikkely-nyüzsgése, kék szörny-fújása, kék |
| csak bársony és hús és húscsipke és zománcláng-örvények lövődése |
|
| Csak szörnyek moraja, röhögése, zúgása, rikácsolása, hörgése a vízben |
| halak és szörnyek zizegése, nyávogása, csicsergése, fütyülése, |
| szörnyek és pikkely-rémek röfögése, morgása, sípolása, dögök |
| bársony-szörnyek hajókürt-búgása, harangzúgása a lenti |
|
| Csak pikkely-szörnyek, bársony-rémek fehér fogcsikorgatása, |
| csak halak és szörnyek, rémek és rettegők csontváz-csikorgatása, |
| dörrenő úszóhólyag-fölfúvása, csonttal úszóhólyag-ütögetés |
| csak a Zöld Kristálypokol-Mélység kegyelem-röhögése, |
|
| Mert hívnak ők, hogy menjek én közéjük, fortyogva, röfögve, |
| mert hívnak ők, hogy Országukba hulljak, mert vicsorogva |
| mert azt mondják: a csönd páfrányait letördelik zizegve |
| s benövik csönd-üregeit, s homályaiba állatvirágtenyészetükkel |
|
| Mintha csontvázat csontvázhoz dörzsölik, mintha lábszárcsontokat |
| mintha kőkést kőkéshez dörzsölik, mintha hártyát hártyához dörzsölik |
| hívásuk kő-beszéd, hívásuk csont-beszéd, hívásuk |
| hívásuk fölfújt hártyazsák-beszéd, kő-hívásuk Csönd-szívembe |
|
| Hívásuk irgalom, hívásuk kegyelem, hívásuk szánalom, hívásuk |
| hívásuk gyűlölet, hívásuk félelem, hívásuk a rettenet förtelmes |
| hívásuk a méznek és epének alattam fortyogása, mohos kőfogsor |
| hívásuk a Vizi-szakállas parancsa, gyásza, hívásuk a virágzó |
|
| Mert cuppognak, csettintenek, köpködnek az óriás kék |
| a hasított kék gumikúp-szájúak, a zöld gumigyűrűs |
| mert pislognak, kacsintanak, pislogatnak a vörös |
| az aranypettyes rubint-tojás szeműek, a sárga |
|
kocsonyacsillag-szempillarojtúak. |
|
| És fülem keresik és szemem keresik és szívem keresik vad |
| hogy fülembe, szemembe, szívembe reménytelenségük horgonyait |
| hogy szívembe vágják a négyágú, vas-szív hegyű irgalom |
| s szívük csöndjébe húzzanak pikkelyharangzúgással, |
|
| Mert, mint egyetlen óriás zománcliliomtölcsér, rengő hatalmas |
| a tenger sötét talpából kinőtt csillagzó kocsonya-kancsó: |
| reszkető virág-reménnyé összetapadva a szörnyek, halak, csápok, |
| rojtos kocsonyacsillag-pofák, tapogató-harangok: várván |
|
| Várnak lüktetve és remegve, vár a tengerben-ringó Ősállat-liliom |
| hogy ragacsos és zománcos kelyhébe hulljak, a vonagló eleven |
| vár az Egyetlen Ősliliom-állat bugyborogva, prüszkölve, sírva, |
| vár a síkos és pikkelyes Halálméz-kancsó, vár a Hajnal-tengerből |
|
| Mert köröttem, mint óriás bizsergő pikkely-koszorú szörny-csipkézve |
| áll ki a véres, csipkés hajnal-vízből a Liliom-állat |
| óriás kocsonyacsipke-szirmokkal, zománc-csipkelánghegyekkel: |
| a Halál zsíros és zománcos kürtcsillagkoszorúja az Elmondhatatlan |
|
| A Hívás és a Halál óriás, zsíros, olajos, kocsonyás, pikkelyes |
| a szőrös és vizi-csipás és bajszos és szakállas, ágaskodó vad |
| bizsereg, mocorog, reng, remeg, sír, sikolt, szörcsög, fúj, köp, |
| s forog, mint lassú kocsonya-pikkely-csésze a Várakozás |
|
| S kilüktet a vízből, s a vízbe visszahúzódik, aztán ágaskodva kidagad |
| olajos szirom-ághegyeivel, zöld, kék, pettyes, csíkos, párducfoltos |
| s csillámlik Magányom Kevély Hajnalában halállal, tűzzel |
| és bugyborékzik és fortyog és szuszog és szívembe-szól fejéből gőzt |
|
| És hív és csalogat és csábít engem és forog köröttem, s vonaglik |
| s szikrázó zománc-csipke lángjait taréjosan a vízből fellövi |
| s fényes rojtjait a vízből kifújja kocsonya-csápkoszorúsan |
| mint dühödt és dagadt kocsonyarojt-lángokat és dicsekszik a zománcban, |
|
| Mintha egymillió csápfejű, vékony fallosz meredne körülöttem, dagadna ki |
| kék és piros és zöld és arany és fekete hegyes-makkú hajlongó |
| mintha óriás, szőrös és lebeny-rojtos pikkely-sajkában lebegnék, |
| virágzó kocsonya-teknőben, füstölgő ősvaginában, ami kidagad |
|
| És nincs más csak a Hajnal és nincs más csak a Hívás és nincs más |
| És égő száraz szemeim, mint tömör gyémánt-fáklyák virrasztva |
| És lángoló kopár szemeim nehéz kristályvirrasztás-lángjukban |
| És Magányom Hajnalában kuporogva és a Jövő Hajnalát |
|
| Jaj, szemek, szemeim, ti halált-hozók, halált-adók, |
| jaj, szemeim, szemeim, ti könnytelen száraz szemek, ti halált-elűző |
| ti halált a halálba-parancsolók, ti ropogó, száraz, |
| mondjátok: ússzon el alólam, amin ülök: a lüktető |
|
kocsonya-pikkely-óriáspók! |
|
| Parancsoljatok Szemek, Szemeim! Mondjátok: essen szét sejtjeire, |
| ez az óriás Kocsonyatölcsérpókállat, enyésszen el lángotok |
| égjen vízköddé, vízbuborék-lánggá kegyelmes parancsotok |
| mert nem a Halált, az Életet választom én! Én, a Király, a Szegények |
|
| Mert király vagyok és nincs hozzá jogom, hogy a halált válasszam |
| mert király vagyok, kegyelmes és kegyetlen és választásom egy: |
| Mert király vagyok és jogom csak a Jövő és jogom, hogy hitemben |
| a Lét és minden Létező és remélhet szívemben, aki megadja magát |
|
| Mert király vagyok, s így választottam én, büszkén, tisztán, |
| s úgy döntöttem én, hogy vak és borzas, bozontos szolgája nem leszek |
| mint az Örömnek, mint a Piros Zúgásnak, a Föltámadott |
| s nem hullok a Halál kukac-sírdomb ágyék-hegyére |
|
| Mert király vagyok és egy az én jogom: hogy nemző-erőmet a Jövőnek |
| hogy hatalmas ondó-lángomat testébe lövellve az Idő méhébe |
| hogy gyönyörű sperma-tüzemet a Piros Megmaradás pete-kürtjébe |
| hogy termő-erőm, teremtés-hitem az Idő Szent Rózsaszín Asszonytestébe |
|
| A hatalmas bíbor Asszonytest ágyékára zuhanva, mint a tajtékos |
| vad szőrlándzsa-taréjos vörös sörényű vadkan-koponyával, |
| s fölmessem a szent rózsaörvény hártya-pupilláját a bíbor |
| hogy hörögve és sírva megáldjam, s remegve elnyugodjak |
|
| Mint az Isten-bika, a Bikafejű Isten, akinek két óriás |
| úgy reng a szőrös rózsaszínű zsákban, mint a szőrhabos-ágyékú |
| akit a Mindenség küldött nemzeni, küldött a Megújítás Komor |
| küldött, hogy legyen a Létnek dagadása, izzása, könnye |
|
| S az óriás szőrcsillagba rejtezett piros húscsipkeörvény lüktetve |
| a piros szent élet-dárdát, s vonaglik, fodrozódik csipkeörvénnyel köréje |
| s magát rángva és selyem-örvénnyel síkosan, hab-lánggal |
| Mert király vagyok én, király, az Idő Választottja, |
|
| Mert király vagyok én, mert király voltam én, mert király leszek én, |
| hív a Víz, hiába hívnak a Vadak, hiába hívnak a Szörnyetegek |
| Jogom csak egy van: hogy szívem a Csöndet, a Halált, a Lehetetlent |
| jövőm csak egy lehet: hogy a Termékeny Mindenség-Időt |
|
| Csak egy az én szívem joga: hogy a Termő Boldog Mindenség-mezőt |
| s legyen szívem a Múlt és Mindenek, mint a zsidók tűz-arcú |
| hogy legyen szívem a Mindenség Teremtő Könyve, ne a Csönd üres-lapú |
| hogy legyen szívem a Halhatatlan Élet Végtelen Piros Termő |
|
| Csak egy az én szívem joga: a Boldog Virágzás és nem a halál, |
| nem a Pusztulás Büdös Kegyelme, nem a Rothadás Bűzhödött |
| de Virágzás, Termés, Termő-Újrakezdés, de a Megvalósulás Nehéz |
| a Megvalósítás Nehéz Türelme, Kemény Kegyelme, |
|
a Mindíg-Befejezhetetlen. |
|
| Mert az Életet választottam én, mert az Élet választott ki engem |
| mert a Lét Küldötte vagyok én, a Létezés Kiválasztottja, |
| hát nem lehet, hogy itt motyogjak én szakállszőreimbe, |
| hogy a Pusztulás ragadjon el pettyes kék táltoslován, kinek szárnyai |
|
| Kiállnak, mint a kristálylegyezők a táltosló-szárnyak |
| mint a király-szitakötő óriás, eres és csomós |
|
kristályhártyatoll-szárnyai, |
| s kiáll a rengő zöld habcsipkegörgetegből, mint a csikóhalak |
| két üvegfüle, s rázkódik, remeg, s pirosan lángol |
|
| S kiáll a vízből nagy, aranypettyes, karcsú táltosló-feje |
| s aranysörénye szétbomoltan elterűl a vízben, mint ősasszonylegendák |
| mint széthúllt kéve, kalász-kazal-csillagtollak ázott lágy |
| s orrlikaiban piros tengeri csillag, s kristálytűz az óriás |
|
| És néz engem és rámröhög kevélyen és haja úszik, habzik, |
| óriás sörényhaja, mint arany-szőrcsillaglepény a vizen habosan |
| s néz engem az arany szőrcsillagkorongból, szívem felé fülelve |
| s két tűzpettyes rubint-tojás szeme könnyezik, két táltos-szeme |
|
| Két táltos-szeme vérzik és néz engemet és hív engemet vérző |
| s körötte csupa vér a víz, foszlékony, oldott vér a víz, körötte a víz |
| s véresen szétterűlt asszonyhaja, táltos-sörénye ahogy a vízben lebegve |
| ahogy ott fodrozódik és remeg óriás arany-szőrcsésze |
|
| Kiáll a vízből szügyig, mint óriás kék csikóhal, mint tűzpettyes nyakú |
| néz engem és hátára hív engem lovasnak és azt mondja: |
| Azt mondja: ő az én Király-lovam, azt mondja: ő az én Megváltó |
| Győzelem-lovam, Hit-csődöröm, azt mondja: hátára ülve legyek |
|
| Azt mondja: négy óriás kristálytoll-szitakötőszárnyas hátára |
| s tűzpettyes vaskos nyakát átkarolva bozontos arcom véres |
|
táltoscsődör-arcához öleljem, |
| majd betakar nagy hajával, s ülök aranyhajában, mint nehéz |
| s levisz Vízmélyi Győztes Seregemhez, levisz táltos-úszással, |
|
| S ahogy szállunk a vízben lefelé, nagy táltos-úszással |
| orrlikából fehér légbuborék-láncok kövér fürtjei lobogva |
| s orrlikaimból is fehér levegő-golyó zászlók fürt-csóvái |
| s forr, pezseg, bugyborékzik a víz körülöttünk, s táltos-szíve hozzáér |
|
| S néznek Szörnyek, Rémek, Halak és Halottak, nézik |
| nézik a Fénybóbita-Fejűek, nézik a Kőpikkelydoboz-Szügyűek |
| s fölöttünk légbuborék-kúpok, légbuborék-ernyők lebegnek |
| s fénypettyek, tűzpontok, kristályszeplők, levegő-pontok rezgése |
|
| S visz Győzelem-Táltoslovam, a Csábító-Csődör, a Bájoló Tűzpettyes |
| visz a víz virágzó kristálytalpán robogó víg, |
| hogy had-élükön ott ússzak én, a holtak élén, közel |
| Szitakötő-Táltoslovamon, Szárnyas Kék Zománc-csődörön, |
|
én a Halottak Királya, én a Vizi-Hatalmas! |
|
| Holt hadak élén holt hadak királya, holt hadak holt királya, |
| hadak halott vezére, holtak fejedelme, halottak hatalmas |
| halott halott hadak halott királya, a Vízmélyi Győztes, |
| Táltoscsődör-Szitakötőmön lovagolva, halottaim élén |
|
| Ott győzve, ott lihegve, ott ordítva győzelem-jajszót vad |
| vad buborékcsóva-lánggal kivirágzó szájjal, hegyes légbuborékzászlókat |
| vad levegő-golyó páfrányokat lövellve mögém, mik láncosan forrón |
| szétszakadoznak, s kristálygolyókként elúsznak, s eltűnnek |
|
| Ott megyek én majd halottaim élén, ott úszik majd Kristálytoll-szárnyú |
| s mögöttem a Páncélos Győzelem Szörnyeken, Rémeken, |
| s orrlikaikból, nyitott szájukból hegyes légbuborékzászlók |
| örvénylik hátuk mögé, mintha szárnyuk tollcsokra lenne, ami lihegve |
|
| Mintha vállaikból, a páncél-ingek, vért-vállvasak |
|
vascsillag-csatlakozásaiból |
| nagy fehér szárnyak nőnének ki, s buborékzászlókkal |
| száll Páncélos Buborékszárnyú Angyalseregem, s száll |
| mint a Túlvilág fehér haja, forrva kinővén a vért-vasak |
|
| Száll páncélos Buborék-Angyalseregem, vizivadakon lovagolva |
| száll a Páncélos, Vasba-öltözött Halál-had buborék-zászlót |
| s benőve mindnek orrlika, füle, szájürege, szeme virágállat-csönddel, |
| fortyogó hínárfüsttel, s csöndet-énekelnek a vasbuborékhernyó-öltözetű |
|
| Jaj, hív az a Ló, az az Angyalhajú Csődör, hív az a Kék Táltos-Isten |
| hív a Halottak Tűzpettyes Csődörkirálya, halottak élén hív bátran |
| s azt mondja: ott a Győzelem, azt mondja: ott a Vas-öltönyű |
| azt mondja: ott az én Hazám, Országom ott van, Népem |
|
| De szívemnek nincsen más joga: mint élni, a halálhoz joga nincs |
| Dehát én nem adom magam, ha vagyok is, én nem leszek |
| De leszek az Élet Öröme, Virága, leszek az Elmúlás |
| és lépni csak a Földre lépek én, s nem Állat-Királynak, |
|
| Mert a vízbe nem lépek én, mert nem vagyok Jézus, hogy a vízen |
| a háborgó tenger-tavon, mint a Könnyű Isten, mint |
| s elvadúlt szakállamba motyogni nem fogok már, én, |
| mint fölfújt szőr-zsákba, hogy nyálas és epés szakállam |
|
| Mert ez a Hajnal már az Én Hajnalom, mert ez a Hajnal |
| S itt ülök medúzacsillagos, tengericsillagos, medúzahólyagcafrangos |
| S aranycsengők, aranyrojtok, aranyláncok helyett száradt epe és nyál |
| És tatár lovak nyerítése habzik a ködben, tatár lovak nyerítése habzik |
|
| S a tűzpettyes, aranyszeplős Kék Táltosló-Királycsődör mégegyszer |
| s megérti kristály-válaszom, szemem nehéz kristálykard-ütését |
| s szívem piros lándzsa-ütés válaszát megérti és király-hívását |
| s füstöt fújva a vízben elmerűl, fodrosan vízbe húzva tarkója |
|
| S aranyhaj-örvénye egy pillanatig látszik még, mint arany füstkéve |
| s szitakötő-táltoslószárnyai, mint kristálykardok a vízbe |
| hogy megreng könnyedén a hínárnyálas, zöld hínármaszatos |
| s vízfodrok, fehér bugyborék-kutak, lángcsipkék törnek föl a mélyből |
|
| Óriás buborék-páfrányerdők törnek föl a vízmélyből forrva, |
| a Szitakötő-Táltoskanca dühödt merülése után, lobogó |
| vad buborékcsokrok, bugyborék-láncok, erjedett fehér |
| s eloszlanak, elfoszlanak a vízfelszín olajhártyáján lángolva, |
|
| S a vízgyűrűk is reszketve ellapúlnak, zöld ránccal |
| és hol van a Táltos-Hívás, hol van a Szitakötő-Táltoskirály igézete, |
| Csak tenger van, köd, hajnal, lóröhögés, szakállam borzas kék árnya |
| a tenger zöld kristálycsipke-lökdösése, lassan elszívárgó köd-kúpok |
|
| Mert a köd, a köd, a köd lassan elszívárog, a köd-kévék |
| mert a piros hajnalköd izzó kúp-hegyei lassan száraz semmivé |
| mert a vérző rózsaködkazlak aranyban elégve üresség-tartályokká |
| mert a véres köd bánat-kupacai aranylepényekként |
|
| Mert az Éjszakát a Hajnal fölitatta, mert a Hajnalt a Nap magába |
| a hatalmas Aranyszőr-Buborékállat, az Égi Aranyhólyag-golyó |
| mert a csillagtűz kék és zöld pettyeit a Hajnal-homály piros nagy testébe |
| s az Aranyujj a tenger kék gyémántcsipkéit, gyémántfodrait |
|
| És látszik már a Part, Halálom Partja, Életem Partja, Veszteségem |
| Elveszésem Földje, Föltámadásom Földje ott túl a vékony |
| az izzó rózsahártya mögött, mint magzat a magzatburok piros |
| üvegtűz-kuporgással átvilágít, mint szemfödő alatt halottak |
|
| S a partról, a partról, a partról lónyerítés, lónyihogás, lóröhögés száll |
| tatár lovak kemény patakopogása, tatár lovak puha |
| ott kaparnak a parti köveken, ott kapál a tatár lovak vékony |
| mint harkály csőre kopog, szőrnyelű szaru-balták vágnak |
|
| A medúza-nyálas és hínár-nyálas és csiga-síkos, pikkely-avaros parti |
| kopognak a karcsú paták, táncolnak csikócsődörök, habos |
| táncolnak könnyű kancák, robognak nagyhajú törpe lovak, szamárcsődörök, |
| tevecsikók, tevecsődörök, szamárkancák, tevekancák a lángoló |
|
| És Elleneim ott kuporognak és Elleneim onnan kiabálnak |
| hívnak engem, hívnak nevetve és felém égő nyílvesszőket |
| s a kemény tűz-szögek átverik Krisztus-kezét a kereszten-függő |
| átverik Krisztus-lábát a piros parázs-szögek sziszegő |
|
| És szállnak az olajba-mártott égő nyílvesszők óriás |
| a szurokba-mártott égő nyílvesszők lobogva szívem felé |
| s égő aranyfonalhurkok laza hálókötege lesz a semminél |
| virrasztás-csönd, magány-szívem s a kőpart között a Kék |
|
| Szállnak a tüzes nyilak, az égő hosszú aranyszögek, égő |
| szállnak sziszegve megváltó-szívem felé, hogy húsát fölgyújtsák |
| hogy aranyüszökké égjen, parázs-kupaccá rohadjon minden rostja, |
| hogy elégjetek ott Merengés-Angyalaim, ti Csönd-Gyémántkürtöket |
|
| Hogy elégjetek ott, mint a tiszta csillag, kék hamukupaccá rohadva |
| égő szívemen, mint égő máglyán a Bűbájosok, az Érintetlen |
| hogy sikoltva fekete trágya-csomóvá Angyalaim, Csöndjeim |
| s te is Egyetlenem, Angyal-Tavaszom, Rózsa-szívű Szent |
|
| És árva, árva, árva csónakom körűl sisteregve vízbe hull az űr égő |
| füstölögve vízbe fúl az Ellenem-Part lángoló gyémánt-kígyónyelv |
| s köröttem a tüzes nyilak, mint a Sátán csobogó kövér |
| mint a tűz köpései, mint az Ördög hegyes, hosszú tüzes köpése, |
|
| És jaj, az éjszakák, a bársony-vad éjszakák, szűz éjszakáim, amik |
| Mintha csillagokból font golyóban ülnék, nagy |
|
aranylüktetés-buborékgömbben. |
| Mert csillag hemzsegett, nyüzsgött a csillag alattam, mögöttem, |
| s az óriás csillagbuborékhálógömb gyémánt-tű kegyelmei vak |
|
| Egy láng volt az Éjszaka, egyetlen Láng-üvöltés minden éjszakám, |
| s ott ültem én fölszúródva, mint gyémántrózsa-szemű bogár |
|
a gyémánttű-szövevényben, |
| ott ültem rángva szótlanúl, szemhéjtalan kristálycsöcs-szemű, |
|
az éj csillagtűz-özönében, |
| mint óriás húsevő virág befelé-nőtt szőrzetű kancsója gyémántos |
|
| És rámtapadt és rámragadt a húsos kék Éj-kancsó emberevő vad |
| s én ültem belegomolyodva, mint csöpp bogár meztelen asszony füstpajzs |
| mint csöpp szőrös bogár asszony kibomlott hajába, lobogó könnyű |
| mint szőrös szemű, szőrcsengő-szájszervű, szőrcsipkepáfrány-homloktollú |
|
| Alattam csillagok, fölöttem csillagok, a vízben is örvénylő vad |
| s világító állatok, fénypettykoronás állat-virágok, világító szörnyek |
| merengve és lüktető tűz-csoportban, s az űrben világító állatok |
| fénybóbita-szarvú, tűzpáfrány-csáptollú állatok lebegtek, lüktetve |
|
| Mindenütt tűz, mindenütt tűz, tűz-állatok, tűz-lepkék, |
| tűz-virágagyak, tűzpetty-állatfelhők, tűzpont-szörnyeteg |
| tűzpont szakállömlések, tűzbuborék pikkelygömb-vonaglások, |
| tűzpontörvény-csődörágaskodások, kék tűz-lövellések, |
|
tűzsperma-falloszkönnyek. |
|
| Tűzsperma páfrány-felhők a vízmélyből sziszegve fellövellve, tűz-ondó |
| az űrből bojtosan és rojt-zászló rongyosan tűzpetty-függönyként |
| tűzpáfrány-lepkecsápok a rengő sötét víz kövér aranypont-gyászából |
| tűzmirigykosár lepkeszemek, űr-vadak, víz-vadak szeme fölött |
|
| Tűz, tűz, tűz, tűz, csoda-tűz, halál-tűz, kristály-tűz, pokol-tűz |
| és alattam, tűz-hörgés, tűz-tátogás, tűz-átok a lenti magasban, |
| tűzpont-kentaúrok robogása, tűzpetty-szirének csobbanása |
| a tengerben, éjszakámban, az űrben, éjszakámban, ahol ülék: |
|
| Az Éj-Kancsó Húsevő-Virágban, ahol szívembe-roskadva árván |
| mint koldús gyerek a gazos útszélen, gyíkok, varangyok, virágtetűk, |
| mint koldús gyerek üres sírgödörben, behavazott sírban, nézvén |
| zokogván bent a föld fehér hasában, lihegve, nyögve, |
|
a föltámadástól-kifosztottan. |
|
| Ahol vacogva kucorogtam, ahol jövőm-virrasztva ültem, |
| mint a magzat anyja vízgömb-hasában, a szőrös zöld magzatvízben |
| s nem vala semmi remény, semmi erő, vad szülő-görcs, hogy gyászából |
| magány-kuporgásom, hogy vér, vizelet, zsír és nyál között születni |
|
| Jaj, Éjszakák, jaj, Éjszakák, tatár-nyilazta Éjszakák, Rettentő |
| Jaj, Tatár-Nyíl Éjszakák, Tatár-Üvöltés Éjszakák, tatár lovak vad |
| Jaj, Nyílvesszők, Égő Nyilak körém-zuhogása, az éjben tatár lovak |
| bársony-csengők, nagy szőrharangok sátán-csöndülése, jaj Nyíl-sebezte |
|
| A tűz-szőrös Éj-Virágserlegben tevék kiáltozása, szamarak hörgése, |
| bivalyok bőgése, bikák sírása, csődörök röhögése, kék |
| s a titkos csillagkása éji víz vak csobbanása, fellövődő tűzpettyek |
| pikkely-szikrázó vízből-kiugrások, dörrenő vízbe-visszahullások suttogása, |
|
| Jaj, Éjszakák, jaj, Éjszakák! Partról-lőtt tatár-nyilak sűrű |
| Mintha százezer ördög állna ott a parton, s felém-röfögve |
| százezer furkója tüzet húgyozna, nagy fényes ívben lőve |
| tűz-vizeletét, égő nyílvessző-húgyozását csattogva csónakom |
|
| Az égő nyilak vak szívem között, s a röhögő vak part között ferdén |
| éjem zsíros virághúsát nehéz tűzarany-fonállal vadúl összevissza |
| hogy vastag tűzarany-háló-harang lett vala szívem, |
| között a kicsi csönd, s hulltak a vízbe a tüzes nyilak, sziszegve, |
|
| Jaj, Égő Nyilak Éjszakái, Rettegett Tatár-Nyíl Éjszakáim, |
| Szívem-felé fúródó kristályszigonyok, mintha százezer gyémánt-gyík |
| ott a Közel-Messzi Parton, két-ágú tűz-nyelvét szívem felé |
| csupa tűz-nyelv vala minden éjszakám! Jaj, Tűz-szögekkel Átvert Vak |
|
| Jaj, űrre-szegzett Krisztus-Éjszaka, te Fölfeszített Gyász |
| te égő lándzsáktól átvert Sötétség-Szív, te Fekete Egyetlen-Remény, |
| Hiábavalóság, te Egyetlen Megváltást-Hozni-Tudó Fekete Jóság, |
| Istenfia-Éjszakám, te Mindent-Igérő, hogy ámulék, hogy csüggék |
|
| S néztem a tűztüske-záport, ami fekete szőrökbe, fekete hajakba kevert |
| s néztem csüggedetlen és csüggedt-egyedűl ezer vérző, kristálynyálas |
| s néztem elhagyottan és hitben-egyedűl égő nyilakkal átvert csüggedt |
| s néztem a tűzpont-milliók közt függő véres ágyékszőrű görcs-átok |
|
| Jaj, mit hoztál nekem, jaj, mit igérsz nekem, milyen hajnalt, milyen |
| Jaj, mit mondasz nekem, milyen magányt, tovább-magányt, milyen |
| Jaj, mit mondtál Megváltó-Éjszaka, hisz ott kuporogtam sebed |
| s néztelek benned-bízva én, mint a csillagtűz-rudakkal átszúrt |
|
| És néztelek talán százezer éve már, néztelek hulló vak véredben |
| hulló vak véred csöppjeit kenve kristálycsillaggá dermedett |
| hogy fölolvadjon a Csönd-szív kristály-jege, s pirosan |
| rángani, remegni kezdjen, s virágot hajtson, csillagreményt bíborban |
|
| Mert eljött már a Hajnal, az Én Hajnalom, levéteték az Éj |
| És lángoló tatár nyilak szállnak felém a partról feszes |
| s a vízbe-hullanak füsttel-sziszegve, sötét olajgyűrűket verve |
| s ott lebegnek, mint döglött tűhalak, pikkelylándzsák nem messze mohos |
|
| S egy tüzes nyíl csónakom zöld-mohás kövér szügyébe fúródva |
| s kilángol kéken füstölögve, piros toll-uszonyában kék és sárga |
| s a többiek lebegvén, forogván a zöld kristályhabcsipkelüktetésben |
| mint az Itélet széttört mondatai, mint halcsontvázak, amit a Víz kiökrendett |
|
| Mint kígyócsontvázak, amit az Isten-Pelikán kiökrendett aranyzsák |
|
toka-zacskójából undorodva! |
| Csak ez az egy áll itt csónakom nyálas bögyébe verten, amit szívembe |
| s toll-uszonyán kék szőrcsillagpehely-pettyek, sárga pihecsillag-pontok, |
| S én nézem a Szívemnek-Küldött Tatár-Nyilat. Nézem, |
|
| Szívemben hajnalodva? De hajnallszik-e már? Jaj, ez a hajnal |
| És mért mosolyog és mért röhög és mért kiabál az Arany-álarcú |
|
Rajtam-Győzelem ott a parton? |
| És az Űr csillag-madárfos-köpetét mért nem issza föl vad szőrbozontos |
| És hova űz még engem, jaj hova, a Gyász, a Vereség, a Veszteség, a Szégyen, |
|
| Mert az Éj csillag-köpetei ott száradnak nagy bolyhos szakállamban, |
| mint a madárfos meszes és véres zöld lepény-csillagai szálkásan |
| vagy csak könnyem és csipám az, virrasztásom véres harmata, sűrű |
| nekem a Virrasztó-Könnytelennek, amit szőreimbe kent a Virrasztás |
|
| Mert a tüzes és hegyes Sátán-köpködés, az aranydrót-ívű Ördög-vizelés |
| és csapkodva hull csónakom köré, nagy ívben pisál az Ördög |
| Aranyszigony-vizeletét lőve Csöndsziget Szívem felé a Sátán |
| rettegem Tiszta Reggelem és Eljövendő Éjszakám Keresztjét látom |
|
| És köröttem a vonagló, ringó, tág kocsonya-szörnykoszorú, a Virágzó |
| kék és vörös pikkelycsipkeláng-sziromkürtbefejezése, a zománc-gumi |
| millió vékony, takonybimbós, világító pont-halmaz-kupolájú |
| bizsergő gumicsáp-kerítésként hajlong és mered és fölágaskodva |
|
| Mert a kristály-könny tenger kék kocsonyafallosz-koszorúja |
| tűzpettybuborék-makkhegyű izgalmát: ontani akar vad állat-irgalmat |
| folyatni tiszta halált, csurgatni hal-jövőt, szörny-időt |
| hogy legyek világító mirigylámpa-csengős Takonycsillagszörny |
|
| És a fallosz-csápgyűrűlánc, a hideg halál-nemzőostor-kerítés, |
| tűzpontsisak-makkfejét magányom százezer aranycsipás |
| s ott mocorog és ott tapogat, mint Jézus sebeiben Tamás gyönyör-éhes |
| hogy Halhatatlan Gyászomról bizonyságot vegyen, az Ujj, a Gyásztalan, |
|
| S a tenger-szőrös Pikkely-Őspicsa, amelynek nyálas fodraiban ülök |
| az Óriás Habzó Zománcpikkelykorsó, amelyben árva Csónakom lebeg |
| akarja nemzetni magát velem, hogy Csigaszáj-Kútjába tolódjak! |
| hogy forró lebeny-kelyhébe ragadva ott lüktessek én, |
|
Örök Falloszként meredve! |
|
| S legyek a Halál-Nemző, legyek a Halállal-Nemzett, legyek |
| Mert akit a Föld magától ellökött, mert aki a Földet sírva |
| nem várhat semmit már a Föld Szívétől, nem várhat semmit |
| Mert akit a Föld a Vízre kiköpött: annak csak a Víz lehet Asszonya, |
|
| Jaj, szemeim, szemeim, konok szemeim, a Sátánkirályt igézetükkel |
| segítsetek most is szemeim, mint akkoron, mikor a Királysátán ott állt |
| nagy bíbor denevérszárnyaiba csavart szőrös testével a fehérszakállú |
| és piros szemei tüzet lőttek, s szőrös ánusz-rózsája tüzet köpött, |
|
| És ti azt mondtátok szemek, szemeim: Most menj a földbe Piros Dög. |
| és jajgatva sűllyedni kezdett, szőrös térdéig, tűzhab-ágyékáig, |
| s szívta be tovább őt a föld és besüppedt szőrzacskós buja |
| és beszívódott szarva rubint-csücskéig beivódott, mint vér a földbe, |
|
| És ott jajgatott, ott tombolt, ott üvöltött, ott hörgött, ott vicsorgott, |
| ott vonaglott, ott hánytorgott, ott átkozódott a Király-Bűnkakas |
| a föld alól hallék kiáltozása, hörgése, sírása ott gomolygott |
| a földből szívárgott átok-mocska kéken, de nem hallgatott a Föld |
|
| Nem nyílt meg a föld átok-szavára, s egyre halkabb lett vad |
| mert sűllyedt, süppedt, egyre sűllyedt a szőrös hártyaszárnyakba csavart |
| a Piros Denevérkirály-Bika, a Kecskebak-Csődörfejedelem, |
| köveken, kristályokon, héj-rétegeken törve át, míg elérte őt |
|
| S alászállt a Föld Őskocsonyatűz-Szívébe, s ott fortyogva, |
| s égtek szőrei, pikkelyei, s mohaszőrös kőhab-szíve a kocsonyatűzben |
| És nem sír a Föld az Ördöggel azóta, s nem lüktet a Föld a Sátánnal, |
| boldogan és hallgat sátántalanúl, s kérgén jajgatása sebeket |
|
| Kérgén büdös kúp-likakat nem éget hatalmas átka, szőrös vak |
| ahogy kitört a húgy, a nyál, a tűz, köpése, átka, durrantása, |
| hogy véres örvényeivel, tűzpáfránycsápjaival a Fing-Országba a gyöngéket |
| mert ott fingott és röhögött a földben és földrengés volt minden büdös |
|
| Jaj, segítsetek szemek, szemeim, virrasztó árva szemeim: győzni ti |
| Parancsoljátok: olvadjon el, enyésszen el ez az óriás, bizsergő kék |
| a tenger sötét talpából fölnőtt Állatépület-Liliom, ez a zöld |
| Őspikkely-serleg Vagina, amelybe ragadva forog csónakom, ki halálommal |
|
| Parancsoljátok: a Rémek és a Szörnyek ne ugráljanak jajgatva |
| a Pikkelysátánok, Kocsonya-angyalok ne ugassanak az őselemből |
| a Zománc-kutyák ne hörögjenek a zöld vízbe csattogva, fröcskölve |
| ne szálljanak ki a vízből a Gyöngyház-vadak, a Kristályharang-állatok |
|
| Parancsoljátok: legyen vége már a Pikkelyhívás-táncnak, |
| a Gyöngyrojtos Gyöngykorong-fellövődésnek, |
|
a Zománchab-szárnyalásnak, |
| legyen vége már a Rózsaszín Púpos Húscsipkepók |
| legyen béke már, legyen vége már minden Rejtelemnek, |
|
| Legyen vége már a Halál-hívásnak, Halál-szerelemnek, a Lángoló |
| és ti tengerből-kiugró Pikkely-Halálok, Hús-Szörnyek, |
| hagyjátok Virrasztás-Magányom, hagyjátok, hogy Belső-virradatom |
| s föltámadjak halottaimból, s ne higgyek a Kacsintásnak, Pislogásnak, |
|
| Mert eljöve már az Én Reggelem, eljöve Hitem Reggele, eljöve már |
| Itt ülök tengericsillagos, medúzahólyagos, tengericsigás csónakomban |
| rongyos király-palástomba burkolódzva, mint magányos csillagon |
| mint árva kristálycsillagra száműzött Szakállas Angyal. És a csillagok |
|
| Ülök a tengericsikókkal, csigákkal, algákkal teleragadt-oldalú |
| mint árva kristálycsillagon, magányosan és nézem köröttem |
| suhognak, lángolnak és dörögnek a kék tűzgolyók, piros gázgolyók, |
|
sárga ködgolyók, csecsemő-égitestek, |
| s nézem a zöld tűz-gyűrűket, kék gáz-gyűrűket, piros köd-gyűrűket, |
|
a Mindenséget, ahogy kilobban. |
|
| A Mindenséget, ahogy tűzben föltámad, s rajtam árnyak és tüzek |
| Isten Szakállas Könnycseppje, Száműzött Szőrös Angyal, itt ülök |
| és tudom, hogy nem halok meg én, tudom: a Mindenségnek lesz még |
| a Mindenséggel dolgom lesz nekem, mert engem |
|
a Mindenség Erői akarnak. |
|
| Mert engem a Mindenség lenni akar! Mert én a Mindenséget |
| Mert a Mindenség bennem-lenni-lesz, bennem akarja önmagát |
| mert a Mindenség bennem gomolyog és bennem épűl föl dolgaival, |
| kopár magány Én Most-Magányom, Csillag-Csónakom ha rejt is |
|
| Mert a Mindenséget nem azért akartam, hogy most kopár csillagára |
| hogy szálkás kristálytűz-csillagán üljek merengve, szegény |
| szakállamba nyálat és könnyet keverve motyogjak virág-lényemtől |
| teremtés-elhagyottan, bőség-elhagyottan, hogy a kopár kristálycsöndet |
|
| Mert a Mindenség magából kifújt engemet, mint piheszőr-csillagot, |
| de a Mindenséget én gyúrtam magamból, szívemből formáztam én |
| de a Mindenséget én akartam lenni, és akartam létezni |
| mindent: ami él, lüktet, forog, dobog, virúl, mindent ami széthúllt |
|
| Mindent, ami széthúllt anyagokra, jelekre, tüzekre, álmokra, |
| mindent, aminek szíve tűz-kötés, mindent, aminek lángja |
| mindent, ami volt és ami lesz, mindent ami van, ami halál, szerelem |
| mindent lenni én akartam, én, a csillagra-száműzött, zöld csónakom |
|
| Mert a Mindenséget kigondoltam én, a Mindenséget el is mondtam |
| Mert a Mindenség nem lehet nélkülem, mert a Mindenség énbennem |
| Mert én a Mindenség vagyok, s a Mindenség Boldog Rabja vagyok én, |
| homlokom mögűl az Őscsillag Teremtés-Koronája, tüze csontomból |
|
| És bevilágít Halált és Időt és bevilágít Teret és Jövőt tüze |
| az Őstűz-agy mindent átragyog és átvilágít minden homályt, réteget, |
| minden kötést, üreget, tömör tömböt, minden létezés-hamut |
| mindent ami nedvedzik, ragyog, lángol, apad, türemkedik, gyűrődik, |
|
| Jaj, ki vagyok én, hogy itt vagyok én, miféle Hit, a Mindenség |
| Jaj, Tatár-Nyilak, Tatár-Lovak, jaj, Vereség, Menekülés, a Halál |
| És árva csónakom mögött ott ring a Nagy Hajó, ott ring a Haza |
| s azon király-csontok, király-koponyák, király-csigolyák, mert az a Hajó ott: |
|
| Jaj, miféle Mindenség vagyok én, miféle Mindenség-Árnyék, miféle |
| Mindenség-Lovasa, miféle Mindenség-Csillaglovon réműlten vágtató |
| miféle Mindenség-teremtő Könnyelműség, miféle |
|
Iszonyat-Mindenség-Hiánya, |
| miféle Csillaghalmaz-Büszkeség, Csillagbuborék-Vereség, miféle |
|
| Miféle Mindenség-Ló és Mindenség-Lovas, hogy önmagamból idáig |
| miféle Gyáva Önmagam, hogy Magamból magamat menekülvén |
| miféle Csillagtáltos-Megfutás, hogy magamért Mindenség-Önmagam |
| miféle Hűtlen Kurva Köd, hogy szétritkúlván, az Idő-Ló átfutott |
|
| Jaj, miféle Gőg, miféle Hűtlenség, miféle Hazugság-Halmaz, |
| miféle Ködcsillag-Csődör, Köd-Király, Ördög-Árnyék, Isten |
| Sátán Durranat-füst Alakja, Ganéjból-gyúrt Fejedelem, Ördögszar |
| Szakállas Madárfos-Szobor vagyok én, miféle Ringyó Gyávaságban |
|
| Miféle Szakállas Reszketés, Borzas Takony-Király, Bolyhos |
| miféle Gőgös Szégyen Szegénye, Sárga Koldús-Köpet, Kurvák Szagos |
| miféle Butaság-Tajték-Király, a Vérző Mindenség miféle |
| milyen Mindenség, ki elhagyva önmagát, sírva fut, mert |
|
| Miféle Önmagából-Kifutó Mindenség, ki önmagát elhagyva kiáltozva |
| át fényszeplős Űrön, Hazán, Hiten, Időn, Jövőn, Halálon |
| hogy magát mentve magát ölje meg, szívében fordúljon |
| hogy gyávaságát futva mentse meg, vad gyávaság-lovon |
|
| És izzadt lova tajtékot köp, sárga habot fúj, zöld tajtékot fröcsköl |
| és űzött lova vastag sárga tajték-köpenyben, kék tajték-bundában |
| s eres szőrpajzs-izomszív szügyéről, bársony-kúp ágyékából |
| szakadoznak, s kék szőrkehely-orrlikából dagadt habrózsa |
|
| És óriás szempillái kéken lobognak, mint szőrkalász-koszorúk, s szeme |
| mint véres zöldszeplős madártojás gőzölög, félig-kibújva |
| az izzó vörös mirigycsésze-koszorúban és izzadtság-gőzök kövér |
| és a Halál vad rettenete Árnyék-Király szívemben, a Halál |
|
| Jaj, hát miféle király vagyok én, miféle Mindenség-Teremtő, |
| Buborék-Király, miféle Önmagát-Elhagyott, Önmagából-Kiszökött |
| Aki csak futni tud, futni szégyentelenűl, futni gyáván, micsoda |
| jaj, hát miféle király vagyok én, hogy elhagytam önmagam, |
|
| Miféle Vágtató Temető, Robogó Koporsó, Rohanó Sír, |
| miféle lovát-hajszoló Halottak Korsója, lovát-öklöző |
| miféle Halottak Földje, aki lova nyakára borúlva zokog, |
| s úgy vágtat a Halál elől, mert nyomában már a Csont-lovas |
|
| Miféle Gyávaság, miféle Gyöngeség, miféle Hittelenség, miféle |
| Mert a Halál elől futottam én, mert a Halál elől rohantam |
| Mert űztem tajtékos karcsú lovamat, hogy vak gyávaság-szívembe |
| iker-ághegyű csontlándzsáját a Csontok Csontváz-Királya, |
|
| Hogy rikoltva csont-dárdáját izzadt lovam habos nyakára görnyedt hátamba |
| s fölszakadt hátamból a vér ne fröcsköljön vad |
| s ne fordúljak le lovamról hörögve, véres, sárga, |
| míg tovább robog árva lovam, kalász-lehajló testemet füvön vonszolva, |
|
| Hogy szakállas, bozontos vérző fejem, mint óriás szőr-ecset, |
| vastag vörös csíkot húz a fű-hömpölyegen, a száz szőrös |
| a tikkadt földön, tücskös köveken, a zöld sárbuborékokkal pöfögő |
| míg a hátamból kiálló dárdanyél remeg, mint |
|
az Itélet Csontcsipketornya. |
|
| Jaj, a Halál elől futottam én, én a Halni-Gyáva, én, |
| Jaj, hát miféle Halál-elől-futó Halál vagyok én, Halálkirály, |
| Lovon-vágtató Halál-Halál, aki visszanézni sem mer, |
| csont-eres Csont-üst Tekintetével a Csontváz-lovas |
|
Elképzelni-is-Lehetetlen! |
|
| A Halál elől futottam én a vízre, s most itt kuporgok nyálas |
| Mögöttem az árbócos Maradék-Haza, a vén Deszkadonga-Csillag, |
| s azon a Maradék: szentek üszkös zöld hüvelykujja, koronámból |
| az Asszony, a Család, Menekülés-lovam. És ring a Deszka-csillag |
|
| Ring az óriás deszka-patkókból csillagbuborékká ácsolt hínáros |
| a Bérelt Hajó, a Haza-Maradék, a Szégyenrózsa-Csillag nagy leffedt |
| mintha óriás fehér denevérek kötöztetének árbócaihoz, fa-csontvázú |
| roskadtan lotyog a csont-ujj s hónalj közti hártya, a csomósan-lecsüngő |
|
| Ring a zöld-nyálas, tenger-állatokkal benőtt oldalú óriás |
| a szurkos gerendacsillagüst, a törékeny álom-koporsó, a lomha |
| ring a törékeny Koporsó-Hazatörmelék a zöld csipkefodorláng |
| mint Túlvilág-Tengeren az Árnyak Hajója, Zöld Pokoltűzön |
|
| S én nézem, nézem, nézem az Időt, nézem a Jövőt vad páncél-mereven, |
| akinek két kövér, sokszögűre-csiszolt domb-felületű gyémántszív-szemet |
|
hord kitinszív-koponyája, |
| s a kitineres zöld kitinszív-koponya kúp-csücskiben mozog zöld |
| a zöld csont-salátafej, a zöld csontrózsa, s fölötte csuklós |
|
| S a szív-alakú tor-páncélok, szív-alakú halántékpáncélok, szív-alakú |
| szív-alakú homlok-páncélok, tarkó-fedőpáncélok, pofa-páncélok, |
| a nyak-páncél, homlokpajzs, tarkólemezek, koponya-lemezek, fül-lemezek, |
| a virág-alakú szemek, vese-alakú szemek, kavics-szemek óriás csiszolt |
|
| Nézek behúnyhatatlan, szemhéjtalan, szempillátlan óriás |
| ahogy a csillagok néznek, ahogy a Mindenség néz örökké |
| ahogy a Semmi néz gyémántködgolyó szemekkel, ahogy az Isten |
| mert betelni nem tud a Rettenettel és Reménnyel, betelni nem tud |
|
| Mert szőrös koponyám ötszögű csiszolt gyémántpontokból összeragadt |
| mint a légy szeme, darázs szeme, bögöly szeme, mint a legyek, darazsak |
| zöld moha-fészkekre, kék mohatojásra ragasztott gyémánt-almák, |
| dúdorai, ötszög-cellás dróthálógömbbe kötözött dagadt kocsonya-szívek, |
|
| Szőrös kitinpatkó két oldalára ragasztott, dróthálógömbbe kötött |
| kék, sárga, piros, zöld, rozsdás, ezüst, szivárványos, lila sejtes |
| hogy az ötszögű sejtekből szőtt drótzsákszívháló sejtablakain kidagad |
|
a szőrös állatkocsonyaüveg, |
| s izzanak a dróthálószívbe kötött kocsonyaszív-szemek, |
|
a drótcsontváz-kristálylángolók. |
|
| Izzanak a szőrös-felületű takonykristály-szemalmák tűzpetty |
| a kristálypont-szövedék-golyók, a zöld kitinpatkó-koponyán |
|
kinőtt kristálysündisznók, |
| a barna, kék lakk-karéjokba, zöld zománc-gyűrűkbe, zománckeretekbe |
| a sárga szőrpatkó-serlegbe épűlt üvegmozaik-gombák piros gyémántpont |
|
| Izzanak a szőrös, pórusos kitinkehely két oldalára nőtt óriás |
|
kristálykocsonya-csöcsök, |
| a szőrkoszorú-ötszög drótsejtekből szőtt drót-melltartók kék |
| az óriás zöld, piros szem-emlők, a kék kitinpatkó-kehely dróthálós |
| a drótháló-melltartóba gyömöszölt óriás kristályszív-emlők, szemek, |
|
| A szőrös kitinkehely-koponya oldalain kinőtt dróthálószívek kocsonya-szívei |
| a piros drótzsákok, kék drót-tarisznyák, drótszív-zsákok hálójába gyömöszölt |
| a zöld zománcfonál-melltartók koponya-csöcsszemei dagadtan, szőrösen |
| a pihés kék kitinnyereg gyémántbuborék-emlői az állig lecsüngve |
|
| Jaj, mi látok én, jaj, mit látok én, a légy-fejű, darázs-fejű, |
| Jaj, mit látok én, a Csak-Szem, aminthogy mondám, a hatalmas |
| Jaj, holtakat látok én, virágzó holtakat és szemeimnek nincs könnye, |
| mert százezer halált látok én, százezer szégyent látok én, |
|
| Mert látok tolongni millió halottat, millió halált tolongni |
| tódulva árad, tolongva hömpölyög felém, hogy milliárd-szögletű |
| dupla kristályszív darázs-koponyámra, iker-rozsdabuborékemlő-fejemre |
| zöldrózsás bögöly-koponyámra, mint izzó gömb-ablakra a lepke-bogár |
|
| S óriás barna iker kristályszív-szemű mézevő-méh koponyám köszörűlt |
| csiszolt cella-ablakain, milliárd mozaiklap-ablakán reszketve |
| remegve szőrösen, rezegve mohásan, lobogva pamut-toll |
| szívembe nézzenek meglátni titeket szívemben-ácsorgó |
|
| Szívembe nézzenek zöld halál-szemekkel, kérdeni szívemet: |
| Kék halál-tekintetükkel halál-kérdőjeleket ragasztva Csönd-sziget |
| néz a Halál-had, néz a Halál-sereg, néz |
|
a Halottak Kocsonyás Figyelme, |
| néz az Árnyék-sereg, míg görnyedt testemre rávetűl |
|
a Kékcsipkeóriás Hajó-árnyék. |
|
| Halottak ömlenek, özönlenek a Part és Szemem közti kis űrt hemzsegve |
| fekete pontok, piros pettyek, zöld csillagtörpék, kék pont-golyók, |
| gomolygó nehéz hömpölyege, vad molekula-tánca ez kék |
| halottak jönnek most-nőtt szárnyakon, csörögve, csörömpölve, |
|
| Rothadó vállaikból korhadt lapockáikból, dögletes kék hátukból, |
| tarkójukból, lila szőr-üst hónaljukból kinőve eres, |
| kékpettyes mohazsindely lepkeszárnyak, aranypettyes zöld hártyalegyező |
| zöld zománc-csomós kristálytoll szitakötőszárnyak, piros |
|
| hőscincér-szárnyak, feketecsíkos ganajtúró-szárnyak, piros |
| szőrös barna szarvasbogár-szárnyak, fehér-pontú katicabogár-szárnyak, |
| pórusos kék lakk-buborék-szárnyak, zománc-pepita |
| piros-pettyes zöld zománc-sarló szárnyak, kék hártyával benőtt |
|
| Jönnek légy-szárnyakon, darázs-szárnyakon, méhecske-szárnyakon |
| jönnek lepkeszárnyakkal, szitakötőszárnyakkal, bögölyszárnyakkal |
| jönnek halálfejes lakkpajzs piros temetőbogár-szárnyakkal |
| jönnek rovarszárnyakon, bogárszárnyakon a Szívemre-kérdőjel |
|
| Jönnek zúgva, zörögve, csörögve, csörömpölve, jönnek zizegve |
| vad vas-hömpölyegben, rozsdás vért-hömpölyegben, óriás bogár- |
| mintha jönne a Kérdező Pokol, a Bűntudat összenőtt Ember-Bogár |
| hogy millió-szem-ablak koponyámra tapadva szívembe nézzen, |
|
| Jönnek a Rovar-szárnyúak, Bogár-szárnyúak, Lepke-szárnyúak |
| jönnek a Lepke-emberek, Bogár-emberek, Rovar-emberek, |
| jönnek a félig-rohadt, vagy egészen-rohadt Szárnyas Testek, |
| szitakötőszárnyú páncél-ingek, lepkeszárnyú páncélöltönyök |
|
| Vas-vértű csontvázak szöcske-szárnyakkal legyezve, páncélsisakos |
| vasbuborék-hernyó nadrágos combcsontok, lábszárcsontok, légy-szárnyú |
| aranyszitaevező-szárnyú csuklós, vascsillag-forgós vaskesztyű |
| jönnek a kopasz Ember-rothadások, meztelen Bomlás-Hadak, |
|
| Jönnek a lepkeszárnyú Térdek, légyszárnyú Szemgolyók, |
| jönnek a szitakötőszárnyú Mellkasok, az orrszarvú-bogár |
| a méhecske-szárnyú Nyakak, darázs-szárnyú Ágyékok, szúnyog-szárnyú |
| a kabóca-szárnyú Csigolyák, pille-szárnyú Állkapocs-csontok |
|
| És ott nyüzsögnek füstölgő, erjedő, lángoló vad rothadás-kupacban |
| ott hemzsegnek, mint szárnyas hangyaboly, arany-zománc-szőr |
| gomolygó szőrös sötét halomban Egyetlen Kristályszem Fejemen, |
| mint halott koldús hajában, szőrzetében a tetvek, lárvák, bolhák, bogarak, |
|
| És Királydarázs-fejemen, mint nyüzsgő kukac-bunda-sisak, eleven |
| szárnyas holtakból nyüzsgő vastag sisak; |
|
kövér szőr-vas-szárny-buborékban, |
| vastag csont-hús-rothadás-hajzat-szárny-testrész- |
| kettős kristályrózsalepény-szemű darázs-kitinszív fejem, mint gyásszal |
|
lefödött üveghólyag-lámpák. |
|
| És óriás Darázs-király fejem körűl óriás övekben, gyűrűkben, |
| nő föl a Láthatatlan Isten Nem-Látható Szívéig a Halottak |
| eleven, rángó, szárnyas, büdös, halál-toronykúphegyét az űr |
| Virágzó Haláltorony-Tömegét ingatva kövéren a csillagok közti |
|
| Ott reng, remeg, inog, bozsog, reszket, rezeg Óriás Halál-Koronám, |
| Jövőm és Jelenem Halotti Koronája, Holtakból-épűlt |
| a Halálok Koronája, Korona-Halálom, Nyüzsgő Eleven |
| a görnyedt vállakig besüppedve, az ég üresség-térbarlangjába |
|
| Mintha holtakból szőtt zengő szárnyas zsák volna szőrös király-fejemre |
| kettős gyémántszív-szemű szőrös kitinszív darázs-koponyámra |
| mint fordított büdös Halál-serleg a vállgödrökig bolyhosan, |
| úgy fojtogat, fullaszt a gégémig, nyakszirtemig lecsurgó eleven |
|
| Mert ez az Én Koronám, ez az Én-Király-Koronám, |
| ez a Halottak Tornya, ez a Szárnyas Rothadás-Torony, |
| ez az én Halálkirály-Koronám, mert így koronáztaték meg |
| holtakból épűlt koronát hordok én, Nyüzsgő Halálvárat koponyámon |
|
| Mert ez az én Új Koronám, Dicsőségem Új Koronája, Hatalmam |
| És megkoronáztaték én a Kupacló Halállal, ez Érdemem, Jogom |
| Mert a Halottak Szárnyas Serege, Testrészek Szárnyas Halálhada virágzik |
| fölött, büdös bundába burkolva fejem, csírázó rothadék-tornyát |
|
| Mint ember-hullákból, ember-rothadásból összeragadt hatalmas |
| hatalmas, csillagpont-tűzgyűrűk hüvelyébe szúrt Ember-rothadék |
| boglyas szőrvirág-koponyámból, kövér szőrcsillag-fejemből kinőtt |
| mered fejem Halálkoronája, közel az Istenszív fénylő őspontjai |
|
| Jaj, Koronám, a nyüzsgő ember-darázskupac, ember-lepkekupac, |
| jaj, Koronám, az űrbe-földagadt Bogárszárnyas Halál-Embertorony, |
| szitakötőszárnyakkal, rézdrót-eres gyémántlapát-tollakkal szikrázva |
| Ember-rothadék Koronám, nekem miféle király-erőt, milyen |
|
| Jaj, Koronám, Szégyen-Koronám: benned szárnyas ágyékszőrök, |
| rovarszárnyú hónaljszőrök, szitakötőszárnyú vaginák, szárnyas |
| szárnyas emberfejek, lepkeszárnyú hüvelykujjak, sáskaszárnyú |
| halálfejes lepke-szárnyú szívek, vesék, tüdők zöld rothadás-gomolya |
|
| Jaj, Koronám, Halottakból-Koronám, hát miféle új hatalmam |
| Miféle Ország dicsőség-jelképe, milyen alattvalóim büszkesége, |
| Amely görnyedt vállamig lehullva, mint émelyítő büdös halál-zsák |
| hogy fuldoklok sötét büdösében, hogy roskadok tornya |
|
| És a halottak óriás lépviasz-sejtű, köszörűlt sejtlapú kristálygolyó fejemhez |
| húsukat, szőrüket, körmüket, fogukat, madárkarmos |
| mint szőrporos, mohás, szőrös, bolyhos, pihés, szőrkoszorús, szőröves |
| kemény potrohukat a bogarak, szőr-szív mellkasukat, kitinszív szügyüket, |
|
| Mint gyémántbuborékrózsa-sisakszemű zöld kitinszív-koponyájukat |
| óriás fehér páfránytoll-pamutcsipkecsápjukat a lepkék, pórusos |
|
vasdorong-csápjukat a méhek! |
| És Egyetlen-Szem Koponyámhoz dörzsölődve, tapadva hallgatag |
| és látják: ott sírnak Isten Madarai, Isten Hattyú-Könnyei, |
|
a Szárnyas Túlvilág-Lovak. |
|
| S nézik a Kürtfúvó Angyalokat, Isten Csönd-Madarait, Szívem |
| s a Csönd-hegedűn-játszogató Szent Tavasz-Angyal virágzás-csöndjét |
| nézik, s óriás üvegkupola-fejemen tolongva, tapadva, lüktetve |
| csodálják Csöndhattyú Lényeim, a Kristályfa-halálárnyék |
|
| Akik ragyognak, égnek, lángolnak ott az Ősmerengés-Kristályfa |
| mint a jáspis, zafír, kálczédon, smaragd, sárdonix, sárdius, |
| lényük tüzét lövik, mint a topáz, krisopráz, jácint, amethist, |
| akik lényük sötét tüzével égnek ott a Csöndszív-Halálsziget |
|
| Szívembe néznek és szívembe látnak és szívemet igézik a halál-mohó |
| és szívemtől számonkérik halálukat és föltámadásuk jövőjét szívemtől |
| s Jégcsillag-Bánatszívemen halál-tolongás árnyék-lombjuk kék remegés-halmaza |
| kék árnyék-pettyek, árnyék-foltok, árnyék-pontok az Angyalok testén, |
|
| Zokogó Csönd-Angyalaim arcán, haján, szőrzetén, szárnytollain, |
| kék és zöld és fekete árnyék-szeplők, árnyék-pöttyök, árnyék-lángok, |
| halottak árnyék-hada tolong szorongva, lökdösődve, nyüzsgő fekete |
| vak halmaza zsibong Merengés-Ősfám levelein, az Angyalok csöcsén, |
|
| Mert Föltámadásuk és Megváltatásuk Vak Bánat-Angyalaim kürt-szavától |
| mert Megújulásuk és Fölvirágzásuk Vak Tavasz-Angyalom hegedű-szavától |
| mert tudják: a Szívem-Halál az ő Pokol-Jegük, tudják a Halállal-tolongó |
| hogy a Válasz és Igéret ott az én szívemben, s nincs más mi föloldaná |
|
| Ó, gégéig-befödő, vállakig-lecsurgó Büdös Halálsisakom, |
| óriás Halálfészek-Koronám, Vállaimra Épűlt Halál-Méhkas, |
| Fölmeredt Halál-Fallosz: aki voltál az Eleven Haza, |
| s most szívembe-nézve kéred sorsodat, te szívembe-néző Gyászom, |
|
| Mit vársz te tőlem Ország-Halála-Koronám? Miféle föltámadást |
| Mert eljött már a Hajnal és eljöve a Reggel, eljöve már |
| Eljöve Virrasztásom Alkonya! És én az égre nézek és |
|
a kristálytűz vízbe nézek: |
| s a vízmélyben ott vonúl győztesen délceg, büszke, gőgös, hetyke, |
|
| S mintha nagyító-üveg, óriás nagyító-lencse alatt nézném: |
| vasöltönyökké, vas-vértezetté, vasbuborék-vasálarc-vasszoknya ló-öltönyökké |
| csipkés, pikkelyes, buborékos, dongás, lemezes vas-ingekké, vas-sisakokká |
| hemzsegve lángolnak, izzanak a vizi-mélyben: vas-seregeim, |
|
| A tenger óriás zöld kristálylencséje alatt vonúl vasból-hadam, |
| vonúl zöld, ragacsos, iszapszőrös, lepedék-enyves vízmélyi |
| tengeri sünökkel, csillag-állatokkal, tengeri uborkákkal benőtt sziklák között; |
| rettegő szakadék-árnyak fekete kúpjai, háromszögei alatt ég |
|
| Kék csipke-árnyék-tollak, lila szikla-csipkék, virágzó piros csillagkorallfák |
| vastag csipkeszalagos, póruspont-pántos, kúpocska-öves kék kövér |
| rózsaszín viaszrózsa-fürtök, kék-csillagfürt-állatfák, világító-pontfürtös |
| dombjai, kupacai, halmazai között látom vonúlni én a mámoros |
|
| Ott mennek vas-lovon, vas-ruhában, vas-lándzsát emelve |
|
a Pödört-bajszú Hetykeségek, |
| ott mennek vas-szoknyás csontváz-lovon a vas-fejű Lógó-bajszú |
| ott mennek vas-álarcos, vas-félbuborék szem-ernyős lovon a Gőgök, |
| ott mennek a hernyós, lemezes, buborékos vas-öltözetű Mámorok, |
|
| Ott ügetnek a Vasgolyó-fejűek, a Vas-mellényűek, a Vitézek, Hatalmak, |
| ott ügetnek a görbe vas-csőr álarcú, vas-orrlikas Madár-Urak, |
| a vas-madárfej páncélsisakú, vas-rettenet álarcú Büszkék, |
| a vas-mellényes, vas-buborék-térdű, dongás vascséve-nadrágú |
|
| Ott ügetnek rothadó kövér lovon, kék hínárnyél-harang farkú lovon |
| hosszú buborék-kürt kúpházas tengeri csigákkal teleragadt sörényű |
| piros tengeri-csillag orrlikú, rothadás-pettyes csődörökön, zöld |
| zöld alga-szőrű, kagylókkal benőtt kancákon üget a vas-szívű |
|
| Virágzó tengeri rózsafürt-sörényű, csipkés vasharang-szoknyájú |
| robognak az Urak, eleven mén-dögökön robog vas-hadam, |
| s borzas szakállukba befonva aranycsengők, aranycsöngettyűk, aranycsillagok, |
| aranyláncok, aranyholdak, s kristályfüsttel örvénylik a víz a vas-szoknyákon, |
|
| Ó, vízmélyben vonuló víg, bolond Hadak, Álom-Hadak, jaj, |
| Víg Páncél-vadak, Páncél-legények, boldog Páncél-urak, |
| Prüszkölő, horkantó, röhögő, nyerítő, buborékot-fújó Sörényes |
| horkantó, ágaskodó, megtorpanó, dobogó csődörök, kancák, hínár-bajszú |
|
| Ott hömpölyög a Vasbuborék-vashernyó-vasdonga-vasharang Füstfújó |
| a Vas-sisak, Vas-ing, Vas-mellvért, Vas-tomporernyő, |
| s a vizi-halálvirágzás, vízmélyi éhség-tenyészet, vizi-csápcsillagzás bizseregve |
| örvénylik, fodrozódik, csillagzik, tűzpettyekkel világít, borzong vak |
|
| Ott vonúl áradva boldogan vasba-öltözött Győzelem-Hadam, Nagy |
| A kurjongató Vas-cső Virágzás, a Hetyke Vasból-Kiáltozás, a Gőgös |
| Ott áradnak a Rothadók, Rothadatlanok, a Félig-Bomlottak, |
| a Fölvértezettek, a Vért-Résekből Lángot Lövellők, ott vonúl |
|
| S a lovak testéből nagy tömbökben mállik ki a rothadó hús, nagy sárga |
| s a csontvázig látszik testük belseje, s elkékűlt szívük férges gyümölcse |
| s a lovak szőre a bőr pórusos hártyafelületéig lemállik, nagy hajuk |
| húsukból, mint öreg ecset szőre, s szétfoszlottan lebeg |
|
| Víz-lövellések, füst-lövellések, láng-lövellések köpődnek ki a testek |
| víz-füst-láng halál-szökőkutak, gyémántpont-örvényzászlók, |
| buborék-kürtök, kék bugyborék-kelyhek, s a szempillaszőrök likacsaikból |
| s az orrlik-szőrök pórus-fészkeikből kihullva ragyognak |
|
| S a csontváz-lovak, mint nagy csont-betűk, csont-csillaghalmazok, |
| fehér kőcsipkekorsó-röhögéssel, kőcsipke-olló vigyorgással robognak |
| kőtüske-patkó koszorús kőcsipkezsák-tátogásuk a kövér |
| vizet köp, vizet szív, vizet hörög, s a víz izomtömbjei a csontok közt |
|
| S a lovak szempillátlan szemhéja, mint pontsor-peremű fordított |
| piros bőrkupak, kék redő-ernyő és hemzseg rajtuk a halál zöld, sötétkék |
| s tüdejük fekete buborék-zsák, s döggel-hemzsegő ikraszív szügyük |
| s iker halál-emlő tomporuk gyűrődés-csillag rózsapontja, mint a szív |
|
| Lüktet és köp vízkarikát és fúj vízbuborékot és lő pezsgő |
| erjedés-levegőpontok, habzás-kristálypontok kék és sárga csóváit |
| mintha kék ráncrózsacsillag tátogatna gyémántpont-csillagok csóva-örvényét |
| mintha zománc-pont bogár-raj rebbenve hagyna el vonagló-kelyhű |
|
| Jaj, hogy vonúlnak a Rothadás-Diadalmak, a Vas-Fiúk, a Vassal-Földagadt |
| a Vassal-Fölfúvódott Fél-Hitűek, az Érteni-Nem-Akaró |
| a Vas-Hólyagok, Vas-Pocakúak, Vasbuborékokba Beledagadt |
| a Vas-Nyakúak, Vas-Combúak, Vas-Térdűek a vízmélyben győztesen |
|
| Mint a Vas-király kövér vas-magömlése: tengermélyi győztes |
| diadalmas, pezsgő vasláng-csóvalövettel, vasbuborék-nyüzsgéssel |
| s a vasak résein, rostély-hézagain, csatlakozás-szünetein nehéz |
| zöld rothadás-bajszok, kocsonyás rothadék-szakállak tódulnak |
|
| S a vascsipke-szegélyű vas-szoknyás lovak vas-álarcának zöld |
| mint zsíros zöld bársonyzászló lobog, sörényük mocorgó |
| s fekete higanygolyó-agyú virágbimbó-szemtorony csigák a lovak |
| a páncélvért-szíven, amely mint a bogarak szív-alakú mellkas-páncélja, |
|
| S a lovak vasdonga-hernyó tarkópáncélja, a lemezes, zsindelyes |
| a koponya-kúptól a hátkezdetig ív-lemezesen lehajló |
| viaszrózsa-rengeteggel, tengerililiom-tömeggel reng kövéren, |
| csillagbizsergés fonalostortornya mozog a nyak-vasakon, |
|
a virágzó állat-hallgatás. |
|
| S a lovak buborék-dongás, szirom-szerkezetű nagy far-páncélrózsa |
| a vascsipkés vas-tomporszoknya hurkadongái virágzó |
| örvénylő csönd-virágállat-tanyák vasburok-szigete, |
| domború őstere, s virágzik korállal a páncél, mint csillaggal |
|
| Jaj, robogó, virágzó vasak, vasat-virágzó tengerem, állat-virágzó |
| jaj, halált virágzó vas-hömpölyeg, virágzó-fejű vas-fiúk, |
| jaj, polip-tenyészet vas-görgeteg, rákok, csigák, pókok vastornyai, |
| jaj, virágzó vascsörömpölés, jaj virágzó vízalatti győztes, |
|
| Jaj, víg, bomlott, erjedő, boldog Győzelem-Hadam, Vízmélyi Vitézek, |
| Jaj, Győztes Rothadás, Győzedelmes Vas-kocogás ott lenn |
| aranypettyek, halárnyék-pontok, rája-árnyék rombuszok rezgése közt |
| kocogó Vasbugyborék-Sereg, polipok kék csillag-árnyéka alatt ügető |
|
| Jaj, Énekelők, Kurjongatók, Rikkantók, Ordítozók, Rikácsolók, |
| Rikoltozók, Kiáltozók, Csettintgetők, Fecsegők, jaj, Vízmélyi Hetykék |
| s ti, Horkantók, Prüszkölők, Röhögők, Fújók, Táncolók, Büszke |
| akik ott vonúltok a habzó kristály-csöndanyagban vízgyöngyöt verve, |
|
| Jaj, Lovak, Lovak, Lovak, Lovasok! Mámorosak, büszkék, Szent |
| Szent Győzelem-Fiúk, Győztes Apák, Víg Gyermekek, Kőrózsa-bajszú |
| ti ott lenn győztesek, ti ott lenn boldogok, te gőgös, kegyetlen |
| robogtok Rémület-szívem alatt ti öldökléstől-ittasak, |
|
| Kocogtok Halálkő-Szívem alatt Lovasok, Lovasok, Lovasok, |
| míg szívem óriás Csönd-fája alatt zokognak a Csönd |
| s én zenéjük csönd-szavát virrasztva hallgatom, csöndjüket nem tudom |
| S rajtatok fény-tömbök, árnyék-tömbök, köztetek fény-rudak, |
|
| Fény-kockák, árnyék-oszlopok, fény-golyók, árnyék-lángok, nagy |
| hemzsegő-fény-pontok, nyüzsgő árnyék-pettyek, fény-levelek, |
| robogtok Víg Hadak, Mámor-Seregek, a Víz-Győzelem |
| és nincs köztetek csüggedt egy magány, s köztetek nincs egyetlen |
|
| Jaj, ott vonúlnak az én hadaim! A Mindent-Lebírók, |
|
az Ellent-Legázoló Vasak! |
| S köztük ring árny-szakállas árnyék-királlyal csónakom, |
| És csigákkal, rákokkal virúl a zöld páncélszoknyából kilógó kövér |
| s zöld nyálrojtos, cafrangos hab-köpeny födi a vas-álarcot, nehéz |
|
| Ott úsznak, ott libegnek halakon, rákokon, polipokon, rájákon, |
| világító mirigypont-rózsaöves kőpikkelygolyó-halszörnyeken, |
| vérpettyes rózsakocsonyaszárnyú lepkecsigákon, cápákon, szőrös |
| fehér lepényhalakon, lépegető állat-lámpákon lovagolva, ott lebeg |
|
| Fölfúvódott fénybojt-szakállú, kőpáfrány-szárnyú kőhólyag-halakon |
| fény-üst köldökű kőpálca-csillagösszesség lényeken, kőtoll-halakon |
| csúcsos kövér kőcsipkezsák-halakon, kocsonyaharang-kristálypúpokon |
| óriás virágzó-kürtüregű csigaházakon lovagolva lebegnek vitézeim, |
|
| Csillag-karú óriás gyöngyház-púp lényeken ülnek a zsindelyes vaslemez-ruhájú |
| hatalmas kristályharang-szemszörnyeken, a szemgolyó-kristályüstök fölött |
| hasított, zöld, kúpos kocsonyabuborék-szájú aranyzománctoll-halmadarakon |
| piros zománcpikkely-haltollakon lovagolva úsznak a Végső Győzelem felé |
|
| Rubint csigolya-torony bajszú piros zománchorgony-rákokon ülnek |
| a meztelen-mellkasúak, a csontváz-törzsűek, a csont-arcúak, kivont |
| lándzsákat emelve, dárdákat rázva, vascsillag-buzogányokat rengetve |
| tőröket dobálva, fejszéket hajigálva üget úszván a Lét-Reménye, |
|
a Szent Győzelem-Dögletesség. |
|
| A Győztesek, a Zordak, a Kevélyek, a Mindíg-Egyformák, a Kacér |
| Ülnek halakon, szörnyeken, rémeken, hal-szörnyetegeken |
| lovagolnak csigákon, pókokon, rákokon, lárvákon, lámpa-álmokon |
| kékpettyes uszonytollakba kapaszkodva a Vasba-öltözött |
|
| Hatalmas kék csigalepke kocsonyapúp tarkóján, a kőtorony csigaház nyálas |
| ül az egyik, mint kék kocsonyalovon, mint kocsonyalepedő-szárnyú táltosló |
| vas-szirom cipős vas-cséve lába kristálypont-zsákot húz, |
|
s a Kék Kocsonya-Sárkány, |
| a Csigalepke-Táltosló boldogan lebeg, forog, szárnyait |
|
| S vitézem ízesűlt vaslemez-gyűrűkből szögecselt vaskesztyűs kezével |
| a kék lepkecsiga kocsonya-árbóc szavait, a szem-kúphagymákat |
| mint szerelmes szeretője csöcseit álmában fogja, lázban-hervadt |
| s a kék kocsonyazsák csigafej habosan hőköl, taréjlik a vízben |
|
| S óriás kristály-koponyájú, hernyós kristályzsák-testű lárván lovagol |
| s a lárva-farokcsúcs fekete bolyh-pamatai, fekete szőr-rózsái, szőr-csillagai |
| s kristályharang-koponyája halánték-mélyiben szemei: két fekete |
| s kristálykefe-tokapamatai szikráznak, s higanygolyó-szíve kristályszelvényben |
|
| Jaj, az a Vascséve-vitéz, az a Vasdonga-vitéz, az a Vas-héjakból |
| a csigaház-púpos, szárnyas Kék Kocsonya-Bika szarvait fogja, |
| mint álmában szerető szeretője csöcseit, mint a Vas-ördög |
|
a bikaszarv-ólomgolyókat, |
| hogy vaspikkely-tenyerét a puha golyó betölti, s száll a Látomás-Bikamadár, |
|
| S egy tűzpont-halmazokkal világító kőrostokból font kődoboz-fejű |
| tűzpetty-mirigymargaréta szemkeretű, tűzrózsa-uszonybojtos hal-csodán |
| ül a harmadik, rozsdás vaslemez-gyűrű karjait a vizi-magasba |
| s páncélsisakja rostély-résein kitódúlt szakálla szétfolyik az izzó |
|
| S lebegnek a függőleges kristálybetűk, a kék, a zöld, a sárga, |
| s lázpettyes kristálylegyező toka-uszonyuk rezeg, s kristály-pocakjuk |
| s pödört kristálycsavar-farkuk ragyog, s nyakuk sárkánytaréja |
| s kristály-csikófejük csupa szöglet, csupa hasáb, csupa karcsú |
|
| És lovagolnak a Szent Kristály-sárkánycsikókon, a kristály-fűzfa bóbitás |
| a kristály-páfrányfa csótáros Halkentaúr-szépeken, a délceg |
| az emberszemű, ágaskodó Kristálysárkány-halcsikókon, az izzó |
| a csődörfejű Kristálygubacsok nyakát átölelve Vitézeim, |
|
| Vitézeim, a Vasba-öltözöttek, Vitézeim, a Vas-ruhás Csontváz-fiúk, |
| Kék, piros, sárga, zöld, rózsaszín, fekete, aranyszínű csikóhalakon |
| a gyémánt-kérdőjel halcsikókon ülvén kék tengeri-liliomerdőkben |
| óriás tengeri rózsák állatszörny-erdejében libegve, győzve az állatok |
|
| Mint Szárnyas Kristály-Táltoslovon, Táltosló-Kristálycsődörön |
| ül a vas-csillagokkal összecsavarozott Vaslemezhólyag-ruhás a gyémánt |
| s gyöngyözve habzik, pezseg levegő-pontokkal a víz |
|
a gyémántlegyező-csikókakastarajon, |
| s hínár-gyeplőt fog a vaskesztyűs kéz, ami befűzeték a halcsikó |
|
| A karcsú, keskeny gyémánt-kehely orrlikakból, a gyémánt-gyűrű peremű |
| a kristály-félbuborék cimpák serleg-mélyiből szálaznak ki a zöld |
| s a fordított kristálykancsó-csikófej uszony-fülei, mint |
| mozognak, legyeznek, s légbuboréklánc száll ki a sisak-madárcsőr |
|
| S a piros húspáfrány-bóbitás kékpettyes Kocsonya-Kakas |
|
Vaspikkelyszobor-lovasa kevélyen |
| ül a Gyémántkérdőjel-Kakason, mint vaspikkely nagy Á-betű, |
|
s vasgolyó-térdei benyomják |
| a lüktető tüskés kocsonya-pocakot, az izzó üveghordót, mint gyerek térde |
| mint fehér szamara oldalát Jézus, s szétálló vascséve-lábai üvegbuborékrózsák |
|
| És ring és libeg a Kékpettyes Arany Kocsonya-Hintaló, |
|
s kövér üvegsarló-nyakán az üveglegyezők |
| rezegnek, s a Vascséve-Jézus vascsillag-sarkantyúi, a kis vaskakasok |
| az üvegharmonika-farokbajusz kékpettyes kocsonya-legyező uszonyos |
| s a kék Csődörkakasfej kocsonya-nyírfái habrózsákkal remegnek |
|
a pikkelyes madárfej-vasálarc előtt. |
|
| S a kékpettyes Üvegkalász-Csődörkakas, a Tüskés Kék Kristálysarló-Gyíkbika, |
| hosszúkás üvegdoboz-szelvényekből forrasztott tövises harmonika-mellkasán |
| kis üveg-golyó kifújódással lüktet a szügy-üveg, s a szív piros |
|
kocsonya-kelyhe kilátszik, |
| s tüskés hártyasörénye gyémántsarló. S kék buborékfüstöt köpnek |
|
a vas-szemhéjak, vaspikkelykesztyűk, vaspikkelycipők. |
|
| Mint Lófejű-Kristályangyal, Csikófejű Hosszú Kristályhólyag, |
| Gyémántcsődör-fejű Kristálysündisznó, Rubint Tirannoszaurusz, Ágaskodó |
|
Kristálymozaik-Övesállat, |
| Gyémántszárnyú Csikóangyal, Gyémánt-gyíkfarkú Hit, |
|
Gyémánt-koponyataréjú Bánat, |
| Gyémántcsődör-Emberpislogás, Szent-Ló-Bika, Hasas Kristálymadár lebeg |
|
| Mint szögletes-sejtűre csiszolt héjú tüskés üvegsarló, gyíkfarkú, csikófejű |
| lófejű kristálybuborék-üvegkalász, csikófejű, kristálytoll pocak-uszonyú |
| libeg a Csődör-Gyémánt-Tünemény, a Piros Csikóhal-Király és ember-szemhéjai |
| s lovasa Árnyékom-Én vagyok, s könnyű kék árnyéktestemen kövér |
|
| Jaj, ott ülök én, az Árnyék-Király, ott ülök én a Gyémánt-lovon, |
| s köröttem kő-szörnyek, rózsapetty-csomó halak, kék rája-lepkék, polipok |
| kék-pettyes cápák, üveg-legyező rákok, piros szárnyas csigák, bojtos halak |
| árnyék-szívem árny-ütéseire, s fénypontok csillagrezgése kék |
|
| És látom, egyik vitézem, egyik Vas-Legényem óriás viaszrózsa-állattal |
| vas-csőrű vasmadár-fejével integet, vaskesztyűs keze nehéz vízlombba |
| a hatalmas állatrózsa bizsergő csápcsokor fejébe félig elmerűlten |
| s az állat rágyűri csápcsillag-rózsafejét, ráhömpölygi csápözönét, sír, |
|
| És csápjai mozognak üvegesen, a kocsonyacsövek, viasz-ágak, |
| a fémre tapadnak, a vasra ragadnak, a fémet, a vasat benövik |
| és ráhúzódik lassan az ízelt vasruhára, a lemezes-dongás-csatos |
| a kitágúlt rózsaállat-gyomor, a kifújt rózsazsák, rátüremkednek |
|
| S a csillagrózsa-állat lüktető gyomor-törzsében lassan elmerűl a jajgató |
| a páncélruha csipkéit, csuklóit, csavarait, lemezeit, tüskéit, gyűrűit, |
| dongáit, vas-csillagait, ernyőit, térdbuborékait, váll-burkolatait, |
| mellborításait, csillagrózsa-díszeit, abroncs-öveit gyomrába szívja |
|
| És végűl már csak a páncélsisak buborék-teteje látszik, a tollbóbitás |
| és eltűnik lassan a tollpamacs-torony is, a tollcsillagzászló a vad |
| és virágzik tovább a vak rózsa-állat, a dagadt rózsalüktetés piros |
| és szétdagadt csápkosár-fejéből vér szívárog, nagy buborékokban, golyókban |
|
| Jaj, csikóhalakon, rájákon, rákokon, csigákon, kék pettygömb-halakon szálló |
| jaj, pókokon, égő rózsaszörnyeken, világító kőpálca-tornyokon lovagló |
| jaj, gyémánt-csődört lovagló kék Árnyék-Király, te borzas árnyék-szakállú, |
| Árnyék-Fejedelme, Látomás-Bolond, menj Csoda-Sereged élén |
|
| Menj Kristályangyal-Halcsikócsődörödön lovagolván lebegve, |
| a gyémánt csikófej kristálylegyező halánték-uszonyaiba kapaszkodva |
| markolván az aranypettyes kristálycsokor-kristálytollbóbita csikófüleket |
| robogó vas-seregeid élén, szörny-lovagló hadaid élén libegj |
|
| Amíg a Gyémánt-Csikóhalkirály le nem dob magáról, |
|
a Szárnyas Kristálytáltoscsikó, |
| amíg sok-sejtűre köszörűlt gyémánt-sírdomb hátáról le nem dob |
| te borzas, te loboncos zöld árnyék-szőr szakállú Árnyék-Gőg, |
|
te Mindenség Kék Bolondja, |
| te Viaszrózsa-koszorú Koronás Árnyék-Szamár, Árnyék-Bika, |
|
| Te kék árnyékcsipkebozont-fejű Árnyék-Halálcsillag, te Árnyék-Buta, |
| te árnyék-szívű, árnyék-kezű, árnyék-ágyékú Árnyék-Lehetetlen, |
| te vas-árnyak, vasöltöny-árnyak, vascsődör-árnyak, szörnyeteg-árnyak |
| te árnyék-hadak Elsőszülöttje, te Árnyék-Csömör, görnyedt Halotti |
|
| Te Senki-Árnyék, Árnyék-Nem-Lehet, Árnyék-Vígasztalan, |
| te Árnyék-Diadal, Árnyék-Hülyeség, te Átok-Árnyék, |
| te Kék Laposság Árnyék-Hazudozás, te fenti vert görnyedés lenti |
| te bánatom, gyászom, veszteségem Hazug Árnyék-Gőgkirálya, Ringyó |
|
| Te Ribanc Árnyék-Hazugság, Kurva Árnyék-Téboly, Szajha |
| te Dög Árnyék-Önámításom, Buta Sátánkakas Árnyékgyűlöletem, |
| te gyávaságom Árnyék-Bátorsága, te Árnyék-Önmagam-Becsapás, |
| te megfutásom Árnyék-Előrelovaglása, árnyék sereg élén lovagló |
|
| Te létemnek-mindenben-ellentéte Árnyék, te lényemnek-mindenben-ellentéte |
| te gyöngeségem Árnyék-Erőse, te megvertségem Árnyék-Győzedelmese, |
| Hiúság Árnyék-Szelídsége, te csónakból-kihajlásom Árnyék-Egyenese, |
| Győztes Árnyék-Öszvér, Süket Árnyék-Kentaúr, te veszteség utáni |
|
| Te Lehazudtad-ami-volt Árnyék-Diadalmas, te Lehazudtad-ami-van |
| te Árnyék-Gőgöse Magányom Kuporgó Szégyenének, Kék Szőrcsillag-arcú |
| Menj csak halakat, szörnyeteg-vizinépeket, páncélméneket lovagló hadaid élén |
| árnyék-karddal kaszabolva, s körötted óriás csillagpamacsokban szívárog szét |
|
| Libegj csak Szárnyas Csikóhal-Csődörödön, a Kristályhím-Halcsikón, |
| a Szárnyas Hím Gyémánt Hal-lovon, a Csikófejű Gyémánt-Ágaskodáson |
| az Emberszempillás-emberszemgolyós Csikóhal-Kristálykérdőjelen, |
| a Lófejű Kristályzsák-Haltáltoslovon lovagolva, a Halottak |
|
| Menj csak halottaid élén lebegve, ülvén a Csődörfejű-gyíkfarkú |
| a Szent Kristály Kis-a Betűn lovagolva, a Csikófejű Gyémánthólyagon |
| a Gyémánt-Sárkánytáltoson, a Kristálykakas-Lovon, a Fölágaskodó Kristály- |
| vasruhás lovakon, világító csillagpont-kőbóbita-állatokon kocogó holtaid élén, |
|
| Szent Hazugság-Árnyékom, Rab Árnyék-Hazugságom, menj csak |
| vas-ruhás, csontváz-tiszta, csontváz-kegyetlen, rothadva-bugyborékoló |
| délceg Sárkány-Kristálycsődörödön lovagolva, Győztes Árnyék-Király, |
| ott-lenn-győzni-tudó Király Önámítás, Árnyék-Hiedelem, |
|
| Te Árnyék-Legenda, te Mesék Ördögűző Képzelet-fia, |
| te Mondák Ősköd-Fejedelme, Mítoszok Ősárnyék-Bikája, |
| megülve Kristály-Táltoslovadon, nyargalva a Szent Csikóhalon |
| ülvén Piros Zománclovadon, Piros Porceláncsődörön, Piros Üvegcsikón Vad |
|
| Ügetve holt hadak élén, halott hazád előtt lebegve, árnyék-karddal |
| holt néped előtt libegve, holt nemzeted élén nyargalva büszkén, |
| hisz a víz alatt nincs vereség, a víz alatt nincs gyöngeség, a víz alatt |
| örömöt virágzik a víz alatt a hazugság csillagként fénylik, a halált élettel |
|
| Hisz a víz alján a Hazugság: Igazság, a víz alján a Halál lesz |
| a víz alján a Megvertek csak győznek, a víz alján a Halál halott, |
| a víz alján, ha voltál Gyáva Megfutó: győzve roboghatsz a fű-zöld |
| a víz alján nincs Reménytelenség, a vízmélyben-lovagló Büszkeség nem ismeri |
|
| Mert a tengermély zöld izmai, kék hasábjai, arany-tömbjei között |
| Víg Vereség Kevély Győzelemmé vedlik, magáról a szégyen hártya-öltönyét |
| kibújik pórusos hártya-bánatából a Megmaradás Szent |
| mert a víz alján virágot hajt, fénybóbitát a Csont, a Hús, a Vas, a Szív, |
|
| Mert a víz alján a Nem-Remény: Remény, ott Ős-Föltolulás |
| Mert a víz alján a Gyász: a Vígalom, ott Megvalósulás |
| Ott a Zöld Kristályrengés alján a Rothadás-lángú Vas-robogás |
|
a Nagy Győzelem-Egyetlen, |
| ott az Isten: Ördög és a Sátán: az Isten, az Árulás: Hűség, s a Hűség: |
|
| Mert a Víz Alján még él a nép reményben, ott nem rothadoz népem zöld |
| még él a Nép és Népem Fiai vas-méneken győztesen robognak |
| mint kékpettyes túlvilág-lovakon, arany-mennyországcsődörökön az Isten Égő |
| gyémánt-kürtöt, piros márványtrombitát fújó angyal-seregek, |
|
| Mert ott lent, az Óriás Zöld Kristályszív Ősrengés-Közepében, |
| Hal-angyalok, Rák-angyalok, Polip-angyalok, Rája-angyalok |
|
Föltámadás-kürtöket fújnak, |
| Szépia-angyalok, Csiga-angyalok kocsonya-kürtöket, porcelán-kürtöket, |
| föltámadást-adó szent zengzetekkel dícsérnek Árny-Király, bűvölnek |
|
| Mert az ott lent: a Minden-lehet, a Vízmélyi Mennyország, |
| a Mindíg-csak-nyereség, a Sohase-vereség, a Nincs-akit-legyőzni-nem-tudunk |
| mert az a virágzó, világító, szörnyekkel-nyüzsgő Zöld Közöny: |
| Halottak Éneke, Győzelem-Éden, a Boldogság Virágoskertje, |
|
| Mert ott lenn a Zöld Kristályhomályban virágzó csillagkorallfák, égő |
| lángoló polip-ősfák, csillagzó kőcsövecske-bozont alatt arany-foltos |
|
Szalamandra-angyalok ülnek, |
| kék kocsonya-pettyes Tarajosgőte-angyalok ülnek, mert ott vár a |
| a Nagy Végső Vígalom, a Szörnyeteg-Mulatság, a Tenyészet-Lakoma, várnak |
|
| Vár a Rothadhatatlan Búcsú, a Kevélység-Lakodalom, |
|
a Szörnybozont-Dínomdánom! |
| S a Kétéltű Angyalok zöld kocsonya-hólyag hasukra támasztván hangszerüket: |
| Korall-hegedűkön hegedűlnek, s lesz habzó csiga-kupa, hólyagzó kagyló-serleg, |
| Vizi Hejehuja, Vízalatti Mennyország-Lakoma, dicsőségedre Hazugság |
|
| Dicsőségedre Árnyék-Győzelem, dicsőségedre Árnyék-Hazugságkirályom |
| lesz kék-tajtékú tintahal-kehely, tajtékos kagyló-tányér, lesz rakott |
| lesz mámor, ünnep, vígalom, öröm, szent szörnyeteg-ének habzó |
| lesz gazdag, boldog csiga-teríték, zöld látomás-hab, rózsaszín |
|
| Lesz piros gumigyűrűs kék zománctölcsér-haltátogás-beszéd, |
| fehér kocsonyacsáp-fürtös szépia-himnusz, kőrúd-kőpúp pókok |
| csuklós, piros zománc-csövek piros zománckúpba forrasztott csillagainak |
| lesz csigatülkökből kihabzó gyász-jajongás, feledve vereséged |
|
| Lesz Mámor és Magány, lesz minden, ami kell, Átkozódás, lesz, ami kell |
| Szidalom, Szitok, Átok, Gyűlölet, Gőg, Pöffeszkedés, Ős-Látomás, |
| lesz Megmaradtunk-Büszkeség, tengericsillagos zöld hínárzászló, |
| lesz Rák-vígasz, Vizi-Szörnybika-vígasz, Fénypetty-Harang vígasz, |
|
| Az lesz a Víg Baromság, Hetyke és Rohadt Baromság, Víg Bambaság, |
| a Vidám Butaság, a Semmi-Kétely, a Semmi-Szégyen, |
|
a Most-aztán-senkise-Hallgat! |
| Dícséretedre Vizi-Győzelem, dícséretedre Győztes Árnyék-Király, |
| dícséretedre Vízmélyi Víg Világ, Vízmélyi Győzelem-Tor, |
|
Vízmélyi Boldog Pusztítás. |
|
| Vízmélyi Boldog Öncsalás, Vízalatti Kevély Lakoma, Táncos-Totyogós |
| lesz Hódolók Remény-Hada, Legyőzöttek Vak Hódolata, Szava |
| mert világító kőcsipkeszörny-kupák, pókok, csigák, halak hódolat-ajándékot |
| kagyló-tálcán zöld hínárhabot, kőkelyhekben állat-csillagot, tengerililiomot |
|
| S az üveg-lófejű csiszolt kristálykampók, a kristályfűzfa-koponyabóbitás |
| nagy kék üvegserlegben hozzák eléd csikóhal-kicsinyeiket, |
|
a halcsikó-újszülötteket, |
| s gyémánt csikófejük, a véres újszülött-csikófejek benövik szikrázva |
| mint egy csokor lófejű üvegvirág a serlegből bóbitásan, szögletesen |
|
| És gyermek-szemük, az ember-szempillás, aranypettyes, kék zománcgyűrűs |
| forog, mozog, pislog, rebeg, mint a csecsemők szeme és zöld tűzzel |
| s gyöngyházvért-csikóarcuk, gyöngytölcsér-orrlikuk, gyöngy-sarló taréjuk |
| a vízrengés továbblöki, mint Isten-szívrengés a csillagokat, könyörgő szűz kezét |
|
| Nagy mirigy-tűzpetty-hálóbuborék lámpákat hoznak a lebegő |
| kék és piros fénybóbita-fáklyákat, kő-fejükből fölágazó mirigy-lámpafákat |
| s a zöld hínár-homályban, az állat-liliomerdők imbolygó csöndjében úgy |
| mint csillag-ősfák az Isten-éjszakában, mint Isten húsában a Rejtelmek, |
|
| S a kék zománc-csíkos, piros zománc-foltos, fekete zománc-öves nyúl-ajkú |
| keskeny zománcpikkelysátor-hátukon petével telefolyt zöld hínárhab-fészkeket |
| s a gyöngy-üst szemű király-polipok, mint óriás ős-kristályharangok |
| értetek Vizi-Győztesek, érted Hős Hejehuja-Habzás, érted Zöld Csipke-Úr |
|
| S lesz csiga-evés, polipnyál-ivás, szépia-zabálás, kagyló-kiszürcsölés, víg |
| s vaslemezcsillag-mozaik lovagruhás legényeim a csigaszűzekre, rákszűzekre |
| a polipszűzekre, pókszűzekre, halszűzekre vadászva vas-bagzásban |
| részeg böfögéssel, részeg röhögéssel, részeg röfögéssel halakat, csigákat, |
|
| Ott gomolyognak, ott hemperegnek a vas-ruhások, a vas-kanok, |
| a vas-bikák, vas-bakok a kék hínárszőrös tengeralji rózsaszín |
| polip-húscsillag piros ölelésben, kék hal-zománcörvénytekeredésben, |
| s a részeg Győzelmi Bosszú-Bagzás vassal, hússal, zománccal durrog, böfög, |
|
| Te meg majd nézed Árnyam-Én Király a kristály-üveg-gyöngy-hús- |
| a Győztes Szerelem Kandühöt és intesz: lehet, intesz Kék Árnyék-Szar |
| nézed vascsődör-vaslegényeid, míg habzik a mocsárfüst piros gomolya, |
| s lüktetve reng a vas-ruha hús-csillagon, nézed |
|
a zománcláng-szerelemforgást. |
|
| Nézed: a Vasdonga-vaslemez-vasbuborék-feszület Ember a zöld vízben |
| csikóhal-fiúval párzik, szögletes testét, mint Kristálykancsó-csődört |
| mintha páncélos imádkozó-sáska-óriás Gyémántcsődörasszonyt |
| zöld kristályrózsa-szemű zöld páncélszív-fejét a szikrázó csődörasszony |
|
| S cakkos vas-szirmokkal födött iker vasbuborék fara kegyetlenűl |
| hím vasgolyó-ütéssel, s vascsillagcsipkés vascséve-lábai a kristály-derekat |
| s vaspikkely-vaskesztyűs vascséve karjai a kristálytüskés kristálycsikóhalnyakat |
| s forog, pörög, lebeg a Kristály-vas-gomolyag, a Kristálykérdőjel-vasrák |
|
| S a csikóhal karcsú csődör-üvegfeje a vaslemez-hernyós vállon pihenve néz |
| mint fém lószobor nyakán üvegcsikó feje és üveglegyező taréja mered, |
|
üveglegyező fülei mozognak |
| és emberszeme pislog, s testén a vashernyó-kereszt vasgolyó-farlüktetései |
| s a kampós vascsőrű fém-madárfej sisak, mint fém-bagoly feje |
|
az üveg-csikófejen pihen. |
|
| S te nézed Büszke Király-Árnyam a Kristálykérdőjel-Fémpikkelykereszt- |
| ahogy a Halcsikóbika kristály-kaméleonfarka a vascséve-combok közt |
| a dupla vasbuborék-tompor vaspikkely-szakadékába ragad, mint harcsa |
| mint kristályhorog, kristályhorgony, s a Kristálycsikó magához így öleli |
|
a Vaspikkely-csődör Kegyelmet. |
|
| S te nézted, te Győztes Árnyam-Király, te Veszteségem Győzelem-Árnyéka, |
| a vad vizi búcsú-táncot, s nem látsz ki győzelmed királyi |
| ahogy a vasruha vasruhával táncol, ahogy embercsontváz embercsontvázzal |
| ahogy páncél-vértezet embercsontvázzal táncol, a piros mocsárban totyogó |
|
| Nézed piros zománc-horgony, kék zománc-kereszt rákpáncélokból épített |
| ülve Zöld Árnyékcsipke-Király, kék csipkebozont-árnyékszakállú |
| nézed a Látomás-Ostobaságot, ahogy a polip vasat szeret, ahogy mozog |
|
a csikóhal kristálylegyező füle, |
| s én téged nézlek Győztes Vadak Királya, Bagzás-Fejedelem |
|
| Piros zománc rákpáncél-trónod fölött pettyes, csíkos, szalagos halakból |
| libegő könnyű pikkelysátor, rózsaszín gumiszáj-tátogás lepedő, |
| s villognak a zománcpettyek, kocsonyapettyek, aranypontok a halak |
| a hártyás kristályfésűkön, s kezedben állatliliomkorbács, szigony: virágzó |
|
| Jaj, ülj csak a habban, a Habzó Vízmélyi Lakomán, a Buja Győzelem |
| jaj, ülj csak a Vízmélyi Élet-Virradatban te Árnyék, |
| jaj, csak vígasztalódj Kegyetlen Árnyékom ott a Kristály-mélyben, |
|
Mosolygó Árnyék-Mocsokság, |
| hisz ott az Élők Ura vagy te, míg én itt Holt Szívem Vak Angyal-zenéjét |
|
| Míg én itt ülök a Halál-Virradatban, Halál-Reggelem foszló zöld ködét |
| a vízbe nézve kristálymereven, halbüdös csónakomból kihajolván, |
| mint szitakötő, tízezer gyémántsejtből összeragadt gyémánt-rózsasisak |
| a vizi-mélybe, s a vízből visszanéz szemem állkapcsig lenövő |
|
kristálynyereg-szemű fejemre. |
|
| Míg én itt ülök Borzas Csónak-Rab, Szőrbozont Csónakba-Átkozott |
| s a köd harmata szempillámon, a köd permete, rózsaszín hajnal-esője |
| A vízbe nézek, a Látomás-Hadakra, mert ott a Hazugság-Győzelem, |
| és itt csak a Halál, a Halál, a Halál van, szívemben Angyalok, |
|
| Mert itt csak Halál, Halál, Halál, Halál van, az a Part ott |
| az a Part Mögötti Föld a Halottak Paradicsomkertje, Én Csontváz-Vígasz |
| mert szövetén a Halál Rothadás-arca van, mint Krisztus vér-arca |
| és jaj, nem tudom majd megadatik-e függő csontjaimnak |
|
az Élet Virágzó Kegyelme? |
|
| Jaj, a vízbe nézek és az égre nézek, a virágzó kristály-mélybe nézek |
| és nincs reményem, mert ami reményem: az ott vonúl a buborékos nehéz |
| ott ül majd Borzalom-Lakomát a korall-virágos, halcsikó-kérdőjeles |
| ott vidúl halak, vadak, szörnyek között és ez a remény szívemre |
|
nem lobban tűz-vígasszal! |
|
| Ott lebeg piros csikóhalon ülvén Kék Király-Árnyékom, bozontos |
| fekete árnyék-karddal árnyék-kezében, árnyék-fején piros |
| görnyedt kék árnyék-testén csipke-fodrosan széthulló nyálkás zöld |
| legyező-redősen széthulló zöld alga-köpenyben, vállán húst-virágzó |
|
| Vállain piros hús-csipkebokrot virágzó csigaház-kürtökkel, |
| kék kocsonya-bimbós üvegpálca-csokrokat kihabzó piros |
| ott lebeg halottaim élén ügetve, akik robognak foszlottan, csontvázakkal, |
| az álarc-orrlikakból, sisakrostélyok vaspálca-függönyéből kihabzó |
|
| Ott kocognak a vas-seregek: fölvértezett lovak, páncélruhás urak, |
| csikóhalak kristálybajusz-farkához, óriáshalak gyémánt-olló farokuszonyához |
| zöldnyálas kantárszíjakkal, hínárkötelekkel rákok kék zománc-cséve-horgony |
| polipok gyémántpúp-harang alól kilógó üvegostor lábaihoz kötve |
|
| Lepke-lebegő rózsahús-szárnyú csigák csavart rózsabuborék-kúp házához |
| kövér kék nyál-fonállal, csipkés, pórusos fekete növény-istránggal, |
| a vaslemez-lovak, a vas-álarcúak, a vas-szív szügyűek, beborítvák |
| ott vonúlnak a vas-homlokúak, s kiszáll a vasburkok résein |
|
| S a vaslemez-vaspikkely-vasborítás lovak vízködöt fújnak,vízbuborékot |
| s a vért-vasak réseiből, álarcok korong-üregeiből, fém-csatlakozások |
| csuklók, buborék-burkok, hernyós ránclegyezőjű könyökcsövek, térdcsövek |
| kék rothadás-láng, zöld rothadás-füst, véres vízlövellet pamatai, páfrányai |
|
| És mindenütt a vasak réseiből, ráncaiból, szüneteiből, csatlakozásaiból, |
| a testekről lerohadt szőr málladék-örvénye, rost-habja tódúl ki |
| mintha minden szőrcsomó, szőrtajték-csillag, szőrbojt-virág a vasak vérzése, |
| volna, s légbuborékfürt száll ki a fém-lóálarcok hosszú |
|
| És az elvadúlt szakállzat, hajzat kihabzik, a szőr-üstökösként szétbokrosodó |
| göndören, csipkésen kifolyva lebegnek korong-ablakaidból, tojás-orrlikaidból |
| a páncél-embersisak vas-szemhéjai, vasháló-bajszai mögűl lágy piros |
| tódulnak kifelé, s fodrosan szétlegyeződve libegnek a vízben, a vason |
|
| És énekel, kurjant, rikolt, prüszköl, fúj, röhög Lenti Seregem |
| mint vashordókba gyömöszölt dögök füstölögnek, lángolnak Hőseim, |
| kék légbuborék-zászlókat, levegő-golyó-üstökösöket fújnak az emberek, |
| s pezseg, forr, bugyborog a Virágzó Halál-Életország, a Rothadást-virágzó |
|
| És lángol a víz döggel és halállal és Látomás-Túlvilággal a víz |
| virágzó Vas, szőrt-virágzó Vas, halált-virágzó Győzelem tölti be |
| a Hatalmas Zöld Üvegkupát, az Ősvíz-Serleget, |
|
a Kristállyal-Tömött Üvegvermet |
| és fölveszem, szakállas szájamhoz emelem és kihörbölöm |
|
a Halállal-habzó Élet-Kelyhet. |
|
| És óriás szőrcsillagban-lángoló piros húscsillag-szájamhoz emelve |
| a Halál Zöld Tenger-Kelyhét és szürcsölve megiszlak Látomás-Élet |
| és bozontos arcomat az Őskehely-Üstbe mártva felhörböllek |
| szörnyekkel, vasakkal virágzó Halál-Tajték, te Üvegtál: |
|
| Mert ami Halál: az mind az enyém, mert ami Halál: az mind |
| mert ami Halál: az én italom, életvizem, mert ez a Tenger |
| Mert ami Élet: az mind az enyém, mert ami Élet: szívemnek |
| mert ami Élet: az én italom, halál-vizem, mert ez a Tenger Véremtől-habzó |
|
| Jaj, kihörböllek én Halál-Gyönyöröm, Élet-Szégyenem, te Gyásszal-Habzó |
| te Vígasszal-Habzó Kehely-Óriás, testembe döntöm |
|
Nagy-Rettenetesség-Folyadékod! |
| Hörbölve föliszom véred, könnyeid, szörnyetegeid, takony-nyüzsgésed, |
| fölhajtom mámorosan én rozsdás vasvirág-italod, virágzó |
|
| S nagy száraz szakállamba, száraz szőrcsillagbozont-szakállamba, |
| a szörnyek, kocsonyák, pikkely-ostobák, kő-rémek, vas-lények, lüktetve |
| mint a Világ-virrasztó Isten mindenség-szakállába az angyal, az ördög, |
| mint a Mindenség-Közönye Isten fénylő ágyékszőrébe |
|
az égitest-tűzponthalmazok csokra. |
|
| Mint halott koldusok, száraz, nyál-üveges, száraz nyál-hártya csillámos |
| a szúnyog, muslica, légy, lepke, darázs, méhecske, dongó, növénybolha, |
| mint a szőrkefe-csápú, szőr-fenyőág-csápú, szőr-páfránylevél-csápú, |
| szőrszív-állkapcsú, kitinszív-állkapocs-csücskű Zizegők holt koldusok |
|
| Az égre nézek és a vízbe nézek! Ott virágzik, ott lüktet a Kegyelmes |
| Állatvirágzás, állat-tenyészet, állat-szerelem, állat-gomolygás ott |
| Libegő, lobogó, lebbenő pikkelygömbök, csillag-pontok, ezüstpénz-halak |
| bolyong lobogva Magány-Árnyékom. Én Ismeretlen Istenem: ott is egyedűl |
|
| Jaj, Én Ismeretlen Végzet-Istenem de egyedűl, de egyedűl, de egyedűl |
| de egyedűl, de egyedűl, de egyedűl, de egyedűl maradtam Én Ismeretlen |
| Ha hívlak se jössz, ha hívlak se szeretsz, pedig én minden rejtelmed |
| pedig én minden titkomat, halált-virágzó magányomat Szíved Tartályaiba |
|
| Pedig én vérzéseimet, csöndem: a rejtelem-ködöt, hitem: a bánat-oszlopot, |
| jövőm: a halál-szigetet, üdvöm: az őslény-temetőt, szerelmem: |
| tiszta sejtjeidbe petéztem, húsodba vertem, mint piros mohaszív-darázspotroh |
| szigonyhorgas ondócsövét kövér lárvába, hogy beléd-folyassam spermám: |
|
| Hogy fölzabálja zsíros kocsonyád, zsírpép-húsod, lüktető, redős, |
| Benned-Növekedésem, Benned-Alakulásom, kristály-rög szemeim |
| Hogy táplálékot és erőt adj nekem, lét-hitet zsíros, üveges, rózsaszín |
| hogy pórusos hártyatokodból kibújván létembe-épűlt léteddel |
|
| De egyedűl, de egyedűl, de egyedűl maradtam Én Ismeretlen Vad |
| De egyedűl, de egyedűl és nincs senki itt, nincs senkise, aki Végzetemen |
| De egyedűl, magamra hagytál te Nem-Vagy Mindenem, |
| Te Szívemből-kinőtt Mindenség-Éposz, te Sorsomban-virágzó |
|
| De egyedűl! Pedig én a Mindené voltam, pedig én, hidd el: Mindenkié |
| Pedig én valék a Szép Magánytalanság, a Mindenség Jelenései lüktetve |
| A Létezés Dolgai ott növekedtek és izzottak bennem és volt a Halálon |
| A Lét Magányai és Szövevényei libegtek szívemben, születtek |
|
| De egyedűl! De kihagyva a Létből! De kifeledve önmagamból, |
| De egyedűl! De irgalmatlanúl! De árván! De szegényen! De magányomba |
| De egyedűl! De átok-egyedűl, de halál-egyedűl! Aki valék |
| De egyedűl! Pedig a Mindenség nőtt ki lángoló lét-halmazaival |
|
| De egyedűl! De egyedűl! De egyedűl! De egyedűl! De egyedűl! De egyedűl! |
| Kihagytál önmagadból Édes Istenem, Én Egyetlen Mindenem, Te, |
| S most itt ülök Nélküled-Magam, s hol vagy te Magad-Nélkülem, |
| Kezdet-Létemből, s hova hulltam én Ökrendezés-Lényegedből, |
|
| Jaj, mit tehetsz te nélkülem: Jelenlét, Hiány, Üres Burok, Töltetlen |
| és nélküled én mit is tehetnék: Jelenlét, Hiány, Halál-burok, |
| Mert egymás nélkül mit is tehetünk, ha nem csurog vérünk egymás szívére |
| Hisz elveszteni nem akartalak, s elhagyni engem Teremtés-Erő |
|
| Itt ülök barna moszat-szakállas, halbüdös csónakomban, itt ül |
| Szakállas Elhagyottság, itt ül a Téboly-Utáni Borzas Egyedűlség, |
| És a vízbe nézek és ott lenn Gőgös Árnyamat viszi Piros |
| s mögöttem vas-had hömpölyög, halakat, szörnyeket lovagló seregem |
|
| És a vasvértezet-lovak vaskancsó-szájából buborékpáfrányzászló nő ki |
| s a páncélsisakos páncélöltöny-fiúk páncél-bagolyfejéből buboréktollak |
| s pezsegve, lobogva leng fölöttük a légbuborékokból szőtt habzó, |
| s fortyog, habzik a vasak körűl, s dagad fehér hólyagokkal az álarcok |
|
| És kristálycsillag-polipharangot hág meg lihegve égő csillagcsipkés |
| egy vas-gyűrűkből épített, csontvázzal-bélelt lovag-páncél és gomolyogva |
| mintha nagy-csápú ízelt páncélos bogár gyémánttal-kirakott szőrharang-pókkal |
| ott forog, gomolyog egymásba-ragadtan a vas, a hús, a gyémánt, a szőr, a csáp, |
|
| És ott kaszabol, nyes, vág, suhint az Én-Árnyékom-Király, |
| Árnyék-karddal az Árnyék-Király! És libegnek hús-kocsányok, |
| s körötte hal-dögök, polip-dögök, dög-halcsikók, rája-dögök, |
| és ömlik a növény-takony, ömlik a szörnyeteg-vér, a víz vérrel |
|
és nyállal bolyhos, sugaras. |
|
| Bizsergő rózsaszín tengeri-rózsák, púpos piros tengeri-csillagok, |
|
vörös kígyókarú csillagok, |
| kék tengeri-liliomok, tüskefák, vizidinnyék, zöld tengeri-sünök, tengeri-uborkák |
| kaszabol Vérengző Árnyam odalent, s Csikóhal-Táltosa kristály-délcegen |
| s vérzik a víz és taknyadzik a víz, vért és nyálat pöfögnek a megdöfött |
|
| A kristály-tollseprű farkú zománclemez-buborékok, a rózsapettyesek, |
| És zöld állatvirág-nyákot, piros vérbőség-poklot bugyborognak a haldokló |
| Mert az ám a Harc, az ám a Győzelem, az ám a Viadal, az ám |
| mert az ám a Most-aztán-Megadom-Nekik, az Így-Kell-Ezt-Csinálni |
|
| Mert ez ám a Nagy Önámítás, az Így-Kell-Ezt-Tenni Tébolyúlt |
| Mert így lehet letagadni a Voltat és a Vant, mert így lehet Gyönyörűen |
| Mert a Földön ha megverettél, majd győzöl a víz alatt, Árnyékom: |
| Mert ott fölbolydúlnak a Győzni-nem-tudók, a Tohonyák, Tehetetlenek, |
|
| Mert ott mindent lehet, ott lent a Víz alatt, ott aztán téged senki |
| Árnyék-Király, Kék Hazugság-Ringyó, Szárnyas Árnyék-Szamár, |
| Vasburkok Üressége Sereg, Páncélok Csontváz-Hada, nagy ott |
| nagy ott a te Győzelmed Tengerre-futó, Lenti Sereged, mint üstökös-csorda |
|
| De kint a Parton nem vár a Remény, ott nincs Hazugság, ott csak a Halál, |
| De kint a Parton-Arany-álarcos Elleneim röhögnek, szőrcsillag törpe lovak |
| Mint kupacban bozsgó döglegyek, a szőrös kristály-korong szeműek, |
|
ahogy szőrrel-zsibongnak, |
| a szőrös kitinkehely-koponyába épűlt kristály-napraforgó szeműek: |
|
| És én a Partra nézek és az égre nézek és a vízbe nézek, a virágzó vízbe |
| És nincs más a vízben csak élet és halál és Szégyenem Árnyéka kék |
| S a vízben csak halak, ráják, polipok, rákok és pókok, köztük szakállas |
| s a vízben csak virágzó virágállatok, bizsergő halál-rózsakertek, óriás |
|
| S a vízben csak lángoló korallsziklák, égő csillagfák, virágzó |
| lapos nagy hínárfátylazás, piros zománc-rebbenés, kékpettyes |
| a vízben csak csigák, lebegő árva-telepek, tüskés és csillagköldökű |
| a vízben csak élet és halál van, korallvirágoszlopok, vizi-boldogok, |
|
| S a vízben, alattam aranypettyreszketésben, térdig besüppedve |
| ott áll lovam páncélvértezete, s rajta ül páncélsisakos, csillagos |
| Ott áll a Boldog Tenyészet Főterén, mint bronzlovon bronzkirály: |
| s körötte halak és csigák lebegnek és pettyezésük arany és csíkozásuk rózsaszín, |
|
| A ló: ívelt vaslemezekből, hajlított vas-szalagokból, dongás vashéjazatból, |
| vasburkolatokból, vas-szirmokból, vas-félholdakból, ízelt csipkés |
| vas-csillag csavarokkal összeillesztett pikkely-csődör, szobor: pikkelyes |
| s szügye vasmellény-közepén vas-margaréta, s vastüske áll ki a vascsillag |
|
| És tompora: vas-sziromcsipkés vasbuborék-iker és hosszú vaskancsó |
| és szemei helyén két cső-vascsillag és fülei helyén két csipkeperemű |
| és a vas-álarc orrlikai félbuborék-peremvégű vaskürtök és vastüskét hord |
| és vasvirág-csillagokkal csavartatik össze a vasszalag-sörény, a szobor ízelt |
|
| És combjai vas-tölcsérek és lábai vas-csövek, s a térdek vas-buborékok, |
| s nyaka, tarkója vasszalag-cséve, dongás, lemezes, szalagos, ízelt, csíkos |
| És benövé a Vaspikkely-Szoboregészet a lüktető állatrózsakert, lepedékes |
| s a páncélpikkely-páncélszalag-lovon aranypettyek, árnyékpettyek |
|
| S rajta ül páncélruhám: a páncéling, páncélnadrág, a vascséve-nyakú |
| fölhúzott sisakrostéllyal a vas-sisak, a zöld vízkristály-ablakú óriás |
| a vállak: vas-szirmok, a térdek vas-szirmok, a vas-ing pereme |
| s az ízelt fémgyűrű-vaskesztyű, vas-szirom vascipő, mint csikóhalak |
|
| S a páncélsisak rostélyürege: habzó, vonagló, bizsergő, nyálzó piros |
| s a páncélruha buborék-dongáira, vas-tulipán vállaira kagylók, |
| s mint rózsafával benőtt Jézus-szobor: a vasruhán tengeri csillagok, |
| s a vértezet réseiből, hiányaiból, kilobog, mint a szőr a moszat, a hab, |
|
| Ott áll vaslovas vas-szobor Múltam a vízmélybe-hulltan, a piros |
| és tompora alatt és combjai között és háta fölött és szügye előtt |
| mint piros, kék, rózsaszín, fekete zománc-lepkék, mint aranygolyók, |
| ott áll Gyávaságom Szobor-Lovasa, s én itt ülök Reggelem büdös |
|
| Ott áll az Állatvirágzó-Állatrózsaszobor, a Virágoskerttel-benőtt Vasló |
| a Virágzó Temető-Szobor, ott áll Vízbelökött Múltam, az Átok Amit |
| ott áll a Megfutás Szobor-Mindene a lángoló, kegyetlen, árva |
| S én itt ülök büdös magányomban, szívemben Csönd-Angyalok, |
|
| A vízbe nézek és az égre nézek! Az égre nézek merev, kristályos |
| Mert fölöttem az ég reggele elsötétűl! Vagy csak fáradt szemem homálylik |
| Mintha fekete szőr-zsákban ülnék, fekete szőr-templomban, |
|
a Túlvilág pokol-ködében, |
| mintha vérző-ördög-szívben ülnék, az ördögszívben vonuló |
|
| Mert tiszta reggel-űröm, a pára-karéj holdas, a csillagtalan kék |
| zizegve, recsegve, suhogva elsötétűl, lesz fekete szőr-buborék, fekete |
| Nyüzsögve rajzanak, hemzsegve örvénylenek, gomolyognak a holtak, |
| a szőr-apák, rothadás-fiúk, bomlás-asszonyok, erjedés-lovak űrödben |
|
| És reng és forog és rezeg és hömpölyög és forr feketén és vérzik |
|
a vastag Halál-Áradat fölöttem. |
| Mert jött a Halott Ország, kúszik Leöldökölt Népem, lebeg |
| a Lekaszabolt Tegnap, a Fölcsinált Szűz Tavasz, az Arany-magzat-pocakos |
| mert jön a Nyíllal-átlőtt-szívű Nép, a Karddal-félbevágott Nép |
|
| Mert jön Lándzsára-szúrt-fejű Népem, Szablyákkal-szétvagdosott |
| jön Dárdákkal-fölhasított-ágyékú Népem, Arany-faszokkal-betömött-hüvelyű |
| Arany-szőrcsillag-szájas aranyhüvelybe gyömöszölt merev |
| jön a Kiszúrt szemű Nép, a Vastüskecsillag-bunkókkal |
|
| Jönnek a Levágott-Fejűek, a Fejnélküliek, a Fél-Embertörzsek, |
| jönnek a Comb-nélküli Lábak, Törzs-nélküli Vállak, a Folytatás-nélküli |
| jönnek a Levágott Emlők, Levágott Péniszek, Levágott Fülek, |
| jönnek a Lábfejek, Sárga Térdek, Lemetszett Karok, Lebegő |
|
| Jönnek a Törzs-nélküli Csípők, a Csípő-comb-lábszár-láb-nélküli |
| jönnek a Virágüstként-szétnyílt Koponyák, a Gödrükből-kimetszett |
| jönnek a vérző, kék alvadás-vérvonalas Tarkók, Halántékok, Nyakak, |
| Homlokok, Arcok, Gégék, Hónaljak, Hasak, Talpak, Tenyerek, |
|
| Jönnek a Hasakból-kimetszett Magzatok, a Csecsemők, Apák, Ujjatlan |
| jönnek a Vérző Csonkok, Rothadó Csonkák, a Húsból-kivirágzó Csontok, |
| jönnek a Nagyhajú-zománc-csillagsor-mosolyú Koponyák, a Földből |
| Ló-Rothadások, Rohadás-Mének, Ember-Rothadások, Zöld |
|
| Jönnek a Kimetszett Szívek, Zöld-vágás-karéjú Csöcsök, Szőrzászlós |
| jönnek a Szőrcsillagos Alsó-ajkak, a Kék Ajaklebenyek, az Üszkös |
| jönnek a Kék Orrhegyek, Penészes Bajuszkötegek, Bőrcsík-félholdú |
| jönnek a Fekete Lábujjak, Körömtelen Mutatóujjak, Szőr-gesztenyeburok |
|
| Jönnek a Kivágott Zöld-mirigybimbós Nyelvek, a Földdel-betömött |
| jönnek a Föld-rózsás Segglikak, a Halálezüst Körmök, Bárddal-kitört |
| jönnek az Ujjcsontok, Arc-csontok, Comb-csontok, Váll-csontok, |
| jönnek a Csigolyák, Lábszárcsontok, Bordák, Könnycsontok, |
|
Medencecsont-lepkeszárnyak. |
|
| Jön mindenféle Rothadás, Halál, Büdösség, Szégyen, Erjedés, Penészedés, |
| Jön a Lándzsákkal-fölszúrt, Dárdákkal-földöfött, Kardokkal-szétmetszett |
| Jön hömpölyögve és rohadva, bomlottan és zuhogva a Penészes |
| Jön az Ellenem-Vád Föltámadásban a Földből-kimászott |
|
| Jön a Vérző Lelkiismeretfurdalás, a Rothadás-Vád, |
| özönlik, hömpölyög fölém a Véres Önvád, a Rothadás-gázzal-bugyborékoló |
| Hazám, Joggal-Vádol-Népem, jön a Földből-kihabzott Gyötrelem, |
| Mint óriás, szőrös, rothadó fekete Mutatóujj: Szégyen-Szívem felé bök Bűnöm. |
|
| És fölordítok! És szívem öklömmel verem! És szívemet öklömmel verem |
| mint gyermek apja koporsóját, mint a fiú apja koporsóját, a halállal-töltött |
| Kristálykoporsó-szívemet ütöm: te halál-üvegláda, büdös üveg-doboz, |
| Jég-Szívem, Kristály-Szívem törj össze, hullj büdös darabokra, |
|
büdös szilánkokra törj össze! |
|
| És ordítok és szívemet ütöm és arcomat ütöm ököllel, a jajgató, véres |
| a halálfejjel-hímzett fekete szőr-zászlót és ököllel verem konok nagy |
| és üvöltök és jajgatok és jajgatok és ordítok, mint a vízből kibújó |
| és mellkasom körömmel szaggatom, mint bagoly a nyulat, a sikoltozó |
|
| És koponyámat ütöm, a szörnyeteg, szőrös csonthéj-gubót, a halál-lárvás |
| És ütöm a szőrös nagy csont-koporsót: király-fejemet, a koronátlant, |
| És mellkasom körömmel szaggatom, mint fogával szügyét |
| hogy szívét vérző húsából véres fogával kiássa, hogy összerágja szívét, |
|
| Jaj, én Bagoly, Szőr-Bagoly, Király-Bagoly, aki ültem az Éj Peremén |
| piros toll-szív arccal, hegyes toll-zászló fülekkel, tollcsillag-tollkoszorú-tál |
| horgas halállal, a tollcsillag-üstök középen égő óriás |
| jaj, én halált-hozó Halálmadár, mit várok én Nappal-Éjem Halál-habjába |
|
| És szívemet öklömmel verem, vad halál-ütéssel, vak bánat-ütéssel, |
| Törj össze Szív, Halálszív, Kristálykoporsó, Kristályfa, törj össze Szív, |
| És dögöljetek meg Angyalok, Isten-Madarak, Csönd-Angyalaim, |
| Dögmadara, dögöljetek meg zokogó Csöndmadarak, Isten-Pelikánok, |
|
| És támadjatok föl Halottaim, Kristályfa-Halottaim, támadjatok föl |
|
Szent Halottak, támadj föl Népem, |
| te Gyönyörű, te Mámoros, te Ostoba, te Nélküled-Nem-Lehetek, |
| te Vereségem, Mindenem, Egyetlenem és Végzetem, Megújulásom, |
| támadj föl Népem, Szent Halott, Virágzó Bűntudat, támadj föl |
|
| Elveszett Édenem, Porrá-Égett Paradicsomkertem, Óriás Kék |
| te Virágzó Szelíd Ősi Kert, Bűnbe-esés Előtti Virág-Vadon, Szelíd |
| az Ősbűn-előtti Boldog Megvalósulás Növény-ünnepe, Állat-Rózsafa, |
| támadj föl halottaidból Kristály-Csönd Szívembe temetett |
|
| Mert elég, elég, elég, elég, elég a Halálból! Elég a Halálból! Elég! Elég! |
| Te alattam, fölöttem, köröttem és szívemben virágzó Halál-Nép, Halálom, |
| odúm ablakát rothadás-bolyhoddal, mint madár-apa a madár-anyát |
| ülteti, s sárcsipkével a köcsögszájat beragasztva vár, kihagyván |
|
| S a sárcsipke-fészekfödő kis csipkecsillag-sárablakán kiálló hosszú |
| a tollkoszorú-tövű, piheszőr-keretes sárga üresség-tojás orrlikú |
| s hoz a madár-apa hártyás bogarat, páncélos bogarat, kukacot, |
| lárvát, tetűt, növénymagot, növényhúst, virágmagot, levelibékát, |
|
| Hoz sáskát, szöcskét, pondrót, bogarat, darazsat, méhet, lepkét, |
| a Lázas Anyának, a Sárköcsögben-Rabnak, s az zabál és fal és |
| s csőréből hártyaszárnyak, kitinszárnyak, sáskafejek, szöcske-csápok |
| szőrös üvegcsillag darázs-szemek, levelibéka-lábak, s a kék moharózsás |
|
| Mert kell a Halál a Halált-Virrasztónak, mert kell a Halál |
| mert kell a Halál a Halál-Anyának, mert kell a Halál, hogy |
| hogy sárcsipke-kancsó fészkébe dagadva a Halálon üljön, |
| mert az a Rab csak izzik és zabál, ürít, fosik, hogy nyakig önszara szarkancsó- |
|
jában ül, holtakat habzsol, piros csőrén pikkelyes lepkepor-szőnyeg. |
|
| Jaj, Reménység-odúm kis ablakát ne tapaszd be Idő, ne falazz be Fekete |
| hogy csak vércsillag-szájam áll ki sötét börtönödből, a szőrkoszorús, |
| ne tömj te engem új és új halállal, ne tömd be számat holtakkal |
| ne hozz nekem szitakötőszárnyú új halottakat, ne ölj meg, holtaid |
|
| Mert gégéig vagyok, mert szájperemig vagyok halállal, a Halál szájamból |
| Mert a halottak csontjai, szőrös combjai, pihés lábszárai bozontos szájamból |
| mint a kékpettyes lepkeszárnyak, zománcrózsa-szitakötőszemek csőréből |
| mint vérpettyes szöcskecombok, hogy fuldoklik, vonaglik már és nem tud |
|
| Mert fuldoklok már, nyögök, hánykolódom és dögledezek |
| Mert szőr, pikkely, pihe, mirigybőrcafat, békauszonyhártya, bogárfej, |
| nem az én étkem, mert táplálékom nem lehet Halál, értsd meg |
| mert nem éltetnek engem a Halottak, mert ki nem virágzok én |
|
| Mert belehalok, mert beledöglök, mert tébolyúltan rágom magamat, |
| Mert tébolyúltan rágom húsomat és tébolyúltan eszem szőrömet, mint |
| kinek szőre megnőtt, mint a saskeselyű tolla, s füvet evék, mint az ökör, |
| kinek körmei, mint a madarak karmai, s bőg baromúl, a viziló-kannál |
|
| Mert megmérgeznek engem a halottak, mert vérembe fölszívódva keringenek |
| Mert halál suhog piros selyem-hömpölyeggel, bársony-örvénnyel megőszűlt |
| Mert Piros Halál-Malom zokog, mint őrűlt Sátán Kristály-ősz Csönd |
| Mert halál lobog, halál büdösödik, halál erjed, halál, húsomból tóduló |
|
| Jaj, egy-percnyi Tiszta Reggelem bolyhos Halál-felhőkkel, Rothadék-szőnyeggel |
| Jaj, egem: Kövér Halál-Lüktetés, Holtakból Fekete Burok, Örvénylő |
| Mert ott vonúl, árad, hömpölyög a Szótlanság-Tegnap, ott zuhog |
| Rothadék-Bűnöm, Földagadt Büntetésem, a Gázokkal-fölpüffedt |
|
Mért-nem-a-földben-maradtál! |
|
| Áradnak véresen, büdösen, zölden a Leszúrtak, Ledöföttek, Halálra-baszottak, |
| az Agyonütöttek, Legázoltak, Mocsárba-fullasztottak, |
| a Vízbe-fullasztottak, Fölakasztottak, Megfojtottak, Kútba-dobottak, |
| a Kettéhasítottak, Levágottak, a Szívüket-megzabálták Üres-mellkasúak, |
|
| Áradnak szőrösen, csonkán, vakon a Lábuknál-fogva-széttépettek, |
| az Egymást-zabálni-kényszerítettek, az Egymást-röhögve-meghágni |
| a Földet-evők, a Hullákat-evők, az Embercsontokat-rágcsálók, |
| a Lódögök-hasában-bújkálók, a Levágott-tökű Fiúk, |
|
Anyjuk-emlőjét-szopó Férfiak. |
|
| Áradnak szótlanúl, rothadozva, sárgán a Seggbe-döföttek, |
| a Lehúgyozottak, Leszartak, a Ló-farkához-kötözöttek, |
|
a Bika-eleven-hasába-varrtak, |
| akiknek vihogva szájukba vizeltek, akiknek szájába |
|
sárga férfi-magot csurgattak, |
| áradnak Reggelem Kék Tüzét belepve, árad |
|
a Förtelmes-Iszonyú-Szent-Lehetetlenség! |
|
| Árad az Elveszett Haza, a Megölt Nép, a Legyalázott Minden, |
| Áradnak a Testek, Fejek, Szívek, Szemgolyók, Törzsek, Tüdők, Belek, |
| Árad a Nehéz Halál-Hömpölyeg, mint Utolsó Itélet előtt |
| a földből-kimászott Szőr-csont-por-koponya-Láva, az Űr Közönyében |
|
| És a testekből, nyakakból, tarkókból, halántékokból, mellkasokból, |
| hasakból, ágyékokból, csípőkből tollas nyílvesszők állnak ki véresen, |
| tövükben zöld tajtékcsillag, rózsahab-csésze, zöld penész-csillag |
|
a véres nyílvesszők tövében, |
| s a sebek fekete lángot fújnak, s a sebek rothadék-csillaga |
|
| Jaj, árad a Halál! A Halál hömpölyög Gyász-Reggelem Kék |
|
Zománcbuborék-homorulatában, |
| mint a gyémánt-arcú gyémánt-lovak, zöld gyémánt-lovasok: |
| mint a darazsak, méhek, legyek zsibongva, a hemzsegő mohacsillag, |
|
szőrcsillag, penészcsillag, |
| pihecsillag, bolyhcsillag, lüktetve, lökdösődve gőzölög az Elmondhatatlan |
|
| Mint a gyémántrózsás szőr-szív fejű, barna kristályszív-szemű, arany |
|
mohaszív-koponyájú méhek, |
| mint az aranypettyes fekete kitinszív koponyájú darazsak szőrös sárga |
| mint a fehér zománcpánt-virágkosárba ültetett kék moha-kehely fejű legyek, |
|
kristályszőrrózsa-szemekkel, |
| mint a szőrös zöld kitinserleg-koponyájú legyek, az arcközépen fehér |
|
zománc-szalaggal, a kékek. |
|
| A zöld kristályuborka-szeműek, a piros kristályvese-szeműek, |
| a rózsaszín kristálysündisznó-szeműek, akik dülledt nagy rózsapihés |
| s aranypettyes kék kitinliliom-arcuk közepén függőleges fehér zománc-vonal, |
| pánt, mint fehér menzesz-öv, ezüst erény-öv, aranylakat, s kétoldalt a szőrös |
|
| Mintha fehér zománchorgony feküdne a szőrös kitinszív arc-pajzson, |
| s ketté az osztja a zöld páncélszív-arcösszeget, két mohás, pórusos |
| s kétoldalt ott dagad a szőrös kristálymozaik-buburék, az összetett szem |
| mintha arany-lakat lógna a kék szájszerv-pihecsengőn, a fekete |
|
| Jaj, így látlak én titeket halottaim, íly közelien, ilyen pontosan, |
| Jaj, így látom én a Holtakat, a hömpölyögve áradó Halottak Szőnyegét |
| És előttük Páncélos Angyalok lovagolnak, szikrázó arany-vértezetben, |
| nagy szárnyuk hátukra zuhog, a vért-vasra zuhog, lobogó |
|
| Nagy fehér hattyúszárnyuk a vért-vasak fölött, mint nyitott könyv |
| és fejükön nincs sisak: aranybuborék, ezüstbuborék, lángoló fordított |
| s a borzongó őskönyv-szárnyakra hull hömpölyeg nehéz hajuk piros |
| s fodrozódik, lobog a virágzó piros hajtömeg, mint piros szőrbuborék |
|
| Halottaim előtt Páncélos Angyalok lovagolnak, Jaj-Angyalok ügetnek |
| az Első rubint-lovon, a Második zafir-lovon, a Harmadik jácint-lovon, |
| smaragd-lovon, az Ötödik jáspis-lovon és előttük ott üget a virág-eső szárnyú |
| lepkeszárnyakból ragasztott zöld kalász-sörényű pikkelycsődörön, |
|
s zöld kalász zászlót lobogtat! |
|
| És én nézem őket, nézem ámulattal és fölindúl szívem, ömlenek kiszáradt |
| Nézem a rubint-ló, zafir-ló, jácint-ló, smaragd-ló, jáspis-ló, lepkepikkelycsődör |
| nézem a titkos Menny-Magasság Páncélos Nyitott Könyveit, Halál-Vezető |
| és sírok és sírok és sírok! Mert ti vagytok azok, Rab Angyalok, Csönd-Szívem |
|
| És sírok és sírok és sírok és sírok és sírok, mintha szitakötő zokogni |
| mintha király-szitakötő sírni kezdene, mintha iker-kristályrózsakert |
| a hatalmas szempárból épűlt mozaik-ikra-koponya vadúl zuhogva |
| Jaj sírok, sírok, sírok, sírok, sírok! Hull borzas szakállamba koponyám |
|
| Mert Halottaim, titeket siratlak, mert Angyalaim, titeket siratlak, |
| Mert Halál-Nép, téged siratlak én, mert titeket siratlak én Fönn-lovagló |
| Mert titeket siratlak jajgatva én Vak Zene-Angyalok, Hömpölygő |
| És ellepik szakállam, mellkasom, födött ágyékom nehéz, könnyű, |
|
kegyetlen Király-Könnyeim. |
|
| És ott mennek a Gyémánt-Lovak, az Angyal-Lovasok; ott megy a Pettyes |
| a lepkeszárnyakból-ragasztott kékpettyes Szőrpikkelycsődör, mintha |
| s lobogó zöld kalász-örvény rengő sörény-taréja, s zöld kalász-kéve |
|
zuhatag farokuszony-tolla, |
| s orrlikaiban piros rózsa ég és hosszú virágfüggöny kékpettyes |
|
pikkelyszív-szügye szőr-zászlója. |
|
| És lépése virág-ütés és lépése virág-nyílás, s mint fehér harang reng |
| és keskeny kék mohapikkelyhordó-hátára hull a Hatodik Angyal hatalmas |
| és nyerítése virágfelhő és tajtékja virág-zivatar és virág-habzás kékpettyes |
| és zablája fehér liliom és kantárja piros rózsalánc, nyerge gyöngyvirág-kosár |
|
| Jaj, Angyal-Lovasok, Gyémánt-Lovak, Énekeim, akik ott ügettek |
| ti rám se néztek Gyémánt-Lovak, Csönd-Angyalok, Vak Hangszerek, |
|
kik szívemben elhagytatok! |
| S én itt ülök a Szent Halál-Hömpölyeg alatt, s vagyok nyálkás, |
| És meddig ülök én itt, most már végleg egyedűl? Mielőtt azt a Vak Partot |
|
| Jaj, rám se néztek Angyalok, Halottak, Csöndfám Rabjai, Gyémánt-Lovak, |
|
rám se nézel Halál-Áradat, |
| te kalász-sörényű Pikkelycsődörcsikó, te Hatodik Angyal, ki zöld kalász-zászlót |
| rám se nézel Hatalmas Halál, Belőlem-Áradó, s te virágzászló-szárnyú |
|
Szentséges Angyal-Tavasz! |
| Nem néztek énrám Csöndek és Halottak, Angyalok, Halálok, élen-ügető |
|
| És a lovak szeme, mint a sáskák szeme: óriás zöld kristálykorong, |
|
a lovak szeme, mint a szitakötőké: |
| óriás kristály-lepény, s a lovak szeme, mint a szöcskék szeme: rózsapettyes |
| S a lovak arca, mint a sáskák arca: zölderes kristály-álarc, |
| s a lovak szügye, mint a sáskák mellkasa: zöld zománc-szív, lábuk, |
|
| Lábuk, mint a kék zománcpettyes combú tücsköké: kék kristálydrót, |
| kristálydrótcsillag patákkal és szájuk gyémánt-tátikavirág, fodros |
| És a Lovasok szárnya borzongva lobog, mint szélfújta nyitott könyv, |
| s a Hatodik, a kis Tavasz-Lovas lengeti, zizegteti a zöld kalászból font |
|
| És rám se néznek a Szívemből-Kiszálltak, a Földből-Kibújtak, |
| Csak kocognak szikrázva gyönyörűen, lángolva és ragyogva, |
| mint gyémánt-sárkánycsikók aranyport lövellő orrlikakkal, |
| csak ülnek az Angyal-Lovasok a Gyémánt-Táltosokon, |
|
égnek túlvilág-türelemben. |
|
| És mögöttük Gyászom Reggele, a Nép-Halálhömpölyeg, |
| az Üszkös Reménytelenség, a Néma Rothadék-kása, |
|
az Özönlő Halottak-Szigorúsága, |
| az Eget-belepő Vastag Halál-szövet, a Szőr-csont-húsmálladék |
| a Pöfögő Halálmocsár, a Bugyborogva-kúszó Halál-sárlepedő, |
|
| Jaj, Gyász-Éjszakám és jaj, Gyász-Reggelem, jaj, Kereszten-függő |
| jaj, Kereszten-függő Jézus-Reggelem és jaj, minden jövőm és jaj, |
| Forog zöld hínárnyálas, kagyló-tüskés, büdös rabtartó csónakom, |
| ragasztott deszkacsillag-tányér, a kék kocsonyacsipkeserlegen forog |
|
| S én itt ülök a kék hínárszakállas, fekete moszatszakállas, csigaházas |
| itt ülök árván, szakállasan, könnyesen és a vízbe nézek és az égre nézek és |
| S a vízben Halál-virágzás, s az égen Halál-virágzás, s ott tolongnak |
| ott a parton tolongnak tülekedve az Árnyak. Mint száműzött angyalok |
|
| Ott tolongnak, ellepve Elérhetetlen Partomat a kék, a zöld, a piros, |
| könnyű Árnyék-Népem tolong ott tülekedve, totyogva, integetve, |
| ott tolong topogva, integetve, árnyék-szívét árnyék-húsába rejtve |
|
Vak Túlvilág-Emberiségem, |
| ott tolong a Fekete Árnyék-Haza, a Néma Árnyék-Ország, tolong a Halál: |
|
| Mint tengerből-kiálló sziklacsipke-szirtcsillagon, a csipkés szikla-rózsán, |
| a szálkás és rostos, száraz kőhasáb-liliomon, a fehér kőcsipke-ősfán |
| a hemzsegő, lüktető, lobogó, ásító, csőr-tátogató madár-milliók, |
|
ahogy jajgatva zsibonganak, |
| ahogy fosnak, ürítenek, párzanak, tollászkodnak, tojnak, kőszálkán ülnek |
|
| Barnapettyes, zöldszeplős tojásokon, barna rost-rózsa moszat-fészken, |
| száraz, zöld hínárkosáron, véres ürülékkel összeragasztott, tollpihés |
| ahogy ülnek piros gomb-szemű toll-bálvány meredéssel a véres, fostos, |
|
pihékkel-teleragadt tojáson, |
| ahogy hemzsegve zsibonganak, lobogva tolonganak a kőcsipke-fa fehér |
|
| A kőcsipke-lombon, kőcsipke-ágon, kőcsipke-gallyon, minden fehér |
| s néznek meredten piros zománc-golyó, piros rubint-golyó, vérzománc |
| s tolluk lobog és szárnyuk lobog és testük pihéje habzik, a bőrig-szétnyíló |
| a rózsaragyás bőrig szétfúvódó pihecsillag-lánggal, zsibongnak álmatagon |
|
| S köröttük üres csigaház, üres kagyló-kőrózsaszirom, üres rákpáncél, zöld |
| halpikkely, halcsontváz, száraz kék epe-hányadék, gyík-koponya, |
| bogarak, szőrös, páncélos fedőszárnya, medúzahártyazacskó, |
|
s a kék csipkelánggal fölhabzó |
| tenger, a kék ősdörgés kristálycsipke-ágaskodás, a koszorúsan fröccsenő |
|
| S a tengerben-gyökeredző kőcsipke-ősfa meszes, véres, zöld-eres |
| szálkás, csipkés, rojtos, vastag ürülék-lepedőkkel görnyed, szikrázik |
| a száradó, véres csurgás, a dermedt ürülék-tajtéking, a zöld ganéj-köpeny, |
| vértezet lángol fehéren, mint égő gyertya viasza csurogva dermed kövéren, |
|
| S ülnek a madarak a zöld őscsipke-dörgés közepéből kinőtt kőcsipkerózsán, |
| ágain, levelein, hegyes kőszálka-lombjában, s néha fölrebbennek |
| s a fostos kőre visszalobbanva ülnek, s tolonganak nyakukat nyújtva, |
| s nézi őket a kék kristálydörgésből kidugva fejét a rozmár, a dugong, |
|
a szirén, a bálna, a fóka. |
|
| Jaj, így tolongtok zsibongva ott a parton, tolongva ott az égő |
| ott a rettenet-közeli, rémület-szomszéd parton tülekedve zsibongó |
| Halál-Árnyékmilliók, Árnyék-Halálhadak, jajgatva-hemzsegő millió |
| s én nézem zöldpettyes értem-tolongástokat, s égő harmattal betelik |
|
bozontos szőrpajzs-arcom. |
|
| Mint a kék kristálycsipkeláng-örvény tenger-üvöltésből fejét kidugva |
| vízalatti-nép, a lammantin, a narvál, a cápa, a tintahal, a polip, |
|
a porceláncsipkevigyor-delfin, |
| a tengeri tehén, a vizipók-óriás, a teknőc-király, a csiga-ős, kocsonya-nőstény, |
| nézi az imbolygó, fortyogó Madár-tornyot, a Kőfa jajgató, rikoltozó, füstölgő |
|
| Úgy nézlek én titeket Árnyak, úgy nézlek én téged Vak Árnyék-Hemzsegés, |
| úgy nézlek Parti Árnyék-Haza, közönyös, kegyetlen és kegyelmes |
| úgy nézem üszkös hemzsegésteket egymáson-tolongva-tornyosodó |
| s szívem: hús-rettenet, arcom: szőr-rettenet, szemem: láng-rettenet, ágyékom: |
|
| Mert ti vártok engem ott a parton, Árnyékaim, Árnyék-Hadak, ha egyszer |
| ti vártok engem ott a parton, ha fölszabadúlván nyűgeimből, majd |
| ti vártok engem tülekedve Árnyékok, Árnyék-Felek, Fej-nélküli |
| Félbevágott Árnyak, Karnélküli Árnyak, Lábnélküli Árnyak, |
|
| Ti vártok ott a Parton: Árnyék-fejek, Lüktető Árnyék-szívek, Árnyék-lábak, |
| Árny-csecsemők, Árny-asszonyok, Árnyék-fiúk, Árnyék-apák, |
| Árnyék-szemgolyók, Árnyék-fülek, Árnyék-kezek, Árnyék-szűzek, |
| ti vártok ott a kagyló-késes parton: Halál-Árnymilliók, Számonkérők, |
|
| Akik ott tolongtok a kék csillag-messzi parton, a kék szörnyűség-közeli |
| mint égő csillagon száműzött, szorongva-hemzsegő Angyal-hadak, |
| mint Isten égő ajaklebenyén, fölhúzott lángoló fitymabőrén a tolongva-ácsorgó |
| mert nem tudják a szőrös, vérpettyes lebenyen, büdös bőrgyűredékhegyen |
|
| Ti vártok ott Árny-Trónnal, Árny-Koronával, Árny-Karddal, |
| hogy legyek Árnyak Árny-Királya, a Halott-árnyék Nép Kék |
| hogy a Halott-Árnyak Vezér-Árnya legyek, s kövér Árnyék-lovon lovagolva, |
| Zöld Árnyék-csődörön ügetve visszafoglaljam Árny-Hazám |
|
| S legyek a Diadalmas Árnyék-Király, a Visszafoglaló Győztes Ős |
| s uraljam Árnyék-Népemet, a Halottak Árnyait, a Halottak |
| Árnyékok Halál-Hadát, Kék Halott-Árnyékok Birodalmát, |
|
Kék Halál-Árnyékemberiségem, |
| Én, az Árnyék-Csoda, a kék csipkeszakállas Király-Árnyék, |
|
akinek nem adatott meghalnia. |
|
| Én, az Árnyak-között-az-Eleven, a Szakállas Borzas Büszkeség, |
| s ott üljek Zöld Országom közepén borzasan, rongyosan, rengő |
| mint Isten a Mindenség közepén hatalmas csillagvilágfák lángoló |
| s nézzem zsibongó Halál-Árnynépemet, szőreimben száradozván egyedűl, |
|
| Vagy ott bolyongok majd a zöld vadonban, ősrengeteg-országom zöld |
| s nagy szőrzsák-fejemből, pettyes hártyazsák-szájamból szívárog |
| szívárog, mint a nyál borzas ősbozont-szakállamba, vakogó halk |
| s csak szőreim hallják őrűlt motyogásom, tébolydadogásom szőrzsákba |
|
| Mint finom pókháló-zsákba, méz-szőrös pókháló-szatyorba a légy, |
| s zeng ott a ragacsos háló-szőrbozontban picit tovább még, lüktet, |
| aztán lüktetve hallgat tovább, aztán zizegve fölsír utóljára, |
| s teleragadva finom nyálselyemmel szőrös kristályalma-szeme, arcpajzsa, |
|
szárnya: a lakk-levelecske. |
|
| Jaj, ott bolyongok én majd, az Őrület Királya, a Téboly-Király és jaj, |
| bolyongok én, Zöld Magány-Országomban, téboly-dalt motyogva taknyos |
| s majd lehullok meghalni az árva földre én, szemeim a föld habjába mártva, |
| s leszek mint csigaház, összegöndörödve, s megeszi testemet a medve, a sas, |
|
| Leszek, száraz király-dög, fekve összekuporgó szőrös kicsíny kupac, |
| mint lebegve kuporgó halott magzat, a Magány Halott Szőrös Magzata |
| s nem motyogok több halál-éneket, őrület-virágot, sirató-szégyent, |
| s míg rothadozik magzat-szégyenem: belep a hulló kék levél, belep a hó, |
|
| S míg rothadozik szőröm és húsom, míg korhadoznak széthullt csontjaim |
| a csóka, a harkály, a varjú, a farkas, a medve, a nyúl nézi |
| és fújásuk: fehér béke, lihegésük: álom-virág és tekintetük: |
| és csőrük kopogása, fejük csőr-nyitogatása: piros életkürt |
|
| Vagy csak ők várnak engem ott a Parton, meghalni várnak |
| ha majd a földre lépve szívemhez kapok és görcsben összerándulok, |
| s nézik szőrös viasz-magányom, bozontos viasz-lángom, |
|
ahogy ott halálba-kuporodtam, |
| nézik a medvék, keselyűk, szarvasok, szarvasbogarak, sünök, |
|
| És marad az Üres Haza, a Népe-Nélküli Ország, az Embertől-Üresség-Föld, |
| Embernélküli Ősvadona, a Zöld Rengés, a Könnyező |
|
Ólomszövevény-Ősrengeteg, |
| a Vérző Vadon, a Párás Csöndsziget, a farkasok, medvék, rókák, baglyok, |
| varangyok, békák, kígyók, gyíkok Hazája, Embernélküli |
|
| Vagy csak ők várnak engem ott a Parton, vagy csak ők várják Magányos |
| a Medve, a Róka, a Szarvas, a Nyúl, a Harkály, a Bagoly, a Zöldfoltos |
| a Gyík, a Kígyó, a Sas, az Ölyv, a Sólyom, a Varjú, a Hőscincér és |
|
a Szarvasbogár, a Csöpp Békakirály, |
| s várnak mind a többiek is, némán a Partra tolongva, Bársony-Népem, |
|
| Vár Toll-Népem, Tüske-Népem, Szőr-Népem, Húsgyűrű-Népem, |
| Mirigybőr-burkolat Népem, Mészpáncél-Népem, Kőmozaik-buborék |
| és Királyának kér majd engemet és rámnéz a hatalmas állathömpölyeg, |
| melengeti kristály-zsibbadt szívemet, nyaldossa szívem táját, az ujjaim, |
|
| És közéjük ülök én borongva, mint óriás, állatokból-épűlt fészek lüktető |
| s fehér békét fújnak az állatok szívembe, vagy fekete haragot, |
| oly mindegy lesz nekem, mert nem fáj már nekem semmi akkoron, |
| Ott ülök könnytelenűl a mirigyzsákokból, pikkelyzsákokból, tollzsákokból épűlt |
|
| És nézem a lüktető, lihegő szőr-pikkely-toll-kő-mirigybőr-szemgolyó |
| és nem sírok és nem jajgatok és nem motyogok és nem kiáltozok |
| csak nézem a fénylő, bolyhos Serleget, az izzadó, tüskés, pikkelyes Kelyhet |
| Mert tudom: én életem kié, mert tudom: Jövőm te vagy Szent Állat-Liliom, |
|
| Mert tudom: Szent Büntetésem vagy te, Szent Megfizetésem, |
| a Gyáva Megfutás Liliom-Fizetsége, a Buta Elragadtatás Lüktető |
| Hülyeségem Miriggyel-virágzó Trónja, Nagy Ökörségem Emberevő |
| Húsevő Húsvirága, Csontevő Szőrvirága, tudom: Szent Büntetésem vagy |
|
| S egyszercsak összezárúl a Húsevő Liliom, mint az Éj Kelyhe, az Ősvárakozás |
| szőrcsipke-pikkelyláng sziromhegyei bolyhosan, zománcosan egymásra |
| és rámtapad rángva, fodrozódva a Halálgyomor, a Gyomorvirág, bolyhai |
| bimbói, csápjai, szemölcsei, lebenykéi testem nyílásaiba nőnek, |
|
| És leszopja csontjaimról húsomat, föloldja szőrzeteimet és habzó |
| és kék savában csontvázam forrva, fortyogva, bugyborogva habzik, |
| mint a mész, ha oltják, s a Húsevő Virág-gyomor, a Halál-üst |
| mindenét fölissza, aztán sejtjeire bomlik, s futnak az állatok |
|
| Jaj, csak ők várnak engem ott a Parton, ők várnak ott a parton tolongva, |
| csak ők várnak szívükben remény-lánggal, piros kürtöket fújó |
| szemükben habzó hódolat-lánggal, szemükben bolyhos |
| a Szent Állatok, az Itélet-Állatmilliók, a Rám-Várakozók, a Méhecske, |
|
a Harkály, a Béka, a Medve. |
|
| Várnak engem és hívnak engem és akarnak engem reménylő kék |
| sziszegő hódolattal, ködfújó szájjal, s őstitok-szívük szent testükön |
| a szőr-ingen, pikkely-ingen, páncél-ingen, toll-ingen löki át lüktető |
| mint a bolyhos, kövér teremtés-füstöt Isten egy vércsöppje bevilágítja |
|
| Mert megszúrta Semmi-Ujját egy eleven csillag, a forró kristály-rovar |
| s lehulló lángja csöppjét, lehulló vére csöppjét Mindenség-Lénye bolyhaiba |
| mert ott ég az óriás isten-vércsöpp gomolygó, virágzó |
|
Mindenütt-Ágyékszőrébe ragadva, |
| ott lángol a lüktető piros golyó, ott ragyog gőzölögve, s benne |
|
a Létezés Csírája, Magja. |
|
| Mert csillagok, állatok, növények, kőzetek, égitest-halmazok lebegnek |
| bikák, angyalok, bálnák, polipok, ősgyíkok, sárkánycsődörök, |
| csillag-kezdetek, állat-kezdetek, növény-kezdetek lét-kötege a vércsöppben |
| mint üvegharang-állatok, üvegkürtök, kristálykentaúrok, üvegorrszarvú-rákok, |
|
kristálysöprű-lények a vízcsöppben. |
|
| Jaj, várnak engem és hívnak engem és akarnak engem a Szőr-Várakozások, |
| Páncél-Akarások, Pikkely-Csudálkozások, Tüske-Ámúldozások sziszegve |
| és szívük testükön átvilágít, mint Időn az Őscsillag, testük állat-ingén, mintha |
| piros láng-folt lüktet és lobog és testüket bevérzi, mint a vér, ha sebből |
|
| És testükön szívük átvilágít, s Szent Állat-Várakozóim, mint piros |
| fénylenek tüzes szívekkel, s égő nagy rózsafoltosak a mellkasok, |
| boldog, vad rózsaláng-vérzés a toll-vértezet, szőr-vértezet, páncél-vértezet, |
| rózsaszőrrel szétszívárgó égő rózsapontok lüktetnek testeden |
|
Hatalmas Állat-Bizonyosság. |
|
| S én elébük állok, s ők körém-tolongnak pikkelyes, ragyás, szőrös, |
| s lebegnek fölöttem boldog várakozással, s nyüzsögnek lábam előtt |
| s köröttem szív-tüze rózsatajték, s alattam, fölöttem, köröttem égő |
| mintha csillaghalmazban állnék, mintha a Mindenségben állnék, bekerítve |
|
| Mintha tűzpont-csillaghalmaz buborékban állnék lebegve, |
|
a fénypontőshalmaz-özönben, |
| nagy égő rózsapontok halmaz-buborékában állok, s arcomon a |
| rózsafoltokkal visszafénylik, testemen lüktetve lobog a szív-tajtékzás |
| Mintha égő máglyán állnék, állok az Égő Szívűek között, |
|
| És ők hívnak engem és ők kérnek engem és ők akarnak engem, |
|
a Rózsaszőrcsillag-Mellűek, |
| s azt mondják hódolnak nekem, hoznak majd nekem csigát, moszatot, |
| hoznak majd megölt állatot, mézet, halikrát, kígyótojást, békafejet, |
| hoznak majd gőzölgő meleg vért, zsíros virágot, kukacot. Szívembe fújják |
|
| És ágyékomba fújják Nemzés-Kedvüket és Futásukat megroggyant |
| s Rejtőzésüket gerincembe fújják és Állat-Lényegük Tüzét koponyámba |
| és Látásukat kiszáradt szemeimbe fújják, s Rettegésük Szelídség-Édenét |
| és szívemre teszik Akaratukat, mint a Teremtésben Isten a Dolgok |
|
| Hogy boldog Ősrózsaköd kisujjából a lüktetés átcsobogjon, a Jelek, Jelenések, |
| s dobogni kezdjen minden Lét-Pillanat, Test, Akarat, Rémület, Növekvés, |
| hogy lüktetni kezdjen a Fény és a Homály, minden Tartalom, Üresség, |
| minden Rejtelem, Nyitottság, Burok és Bélelet, Tömeg és Felület |
|
| A Lét örömére, a Lét hitére, hogy fényleni, derengni kezdjenek az Akaratok, |
| Hogy a Minden lángolni és ragyogni kezdjen és szikrázni kezdjen: |
| Azt mondják: Testük legyek én, Szent Megváltozásban, Szent Kivedlésben |
| rongy ember-lényemet, legyek, mint ők: Emléktelen, a Mindíg-Jelen |
|
| Legyek, mint Ők: a Mindíg-az-a-Pillanat-ami-Van, |
| az Önmagát-Betöltő Szelíd Szép Homály, az Önmagát-Betöltő |
| a Testek Határfelületéig Önmagát Teljesen Betöltő Ámúldozás |
| az Emléktelen Jelen-Derengés, a Mindíg-Rettenet-Mindíg-Figyelem |
|
| Legyek a szorgalmas, szelíd, pontos és kegyetlen, rettegő, rebbenő, |
| legyek a Buzgalom, Nemzés, Építés, Ragadozás, Lopakodás, Költés, |
| legyek a Gyűjtés, Ének, Kitinhangszer, Hártyatrombita, az Éhség |
| Szelíd Várakozás, Szelíd Adakozás, Véres Evés, Szelíd Legelészés, |
|
| Legyek Ők, mint Ők vannak önmagukban, Önmaguk Édenében meghalva |
| Önmaguk Homályában növekedve, lüktetve, repűlve, csipogva, futva, |
| Önmaguk Emléktelenség-Ködében nyaldosva szivacsos orrlikuk, rágcsálva, |
| Önmaguk Tüzében virágozva, földet-turkálva, ürítve, tojva, szülve, |
|
szoptatva, halállal-égve. |
|
| És én állok köztük és megadom magam, zord ember-létemet föladom |
| és átadom testemet rejtelem-hitüknek és szelíd akaratuknak Emlékezetem |
| érzem, hogy lassan átalakulok, s emberkezemmel idegen arcomat |
| óriás királydarázs-fejet érintenek már reszkető, szőrös ujjaim, |
|
| Mert király-koponyám óriás aranyfoltos-feketefoltos kitinpáncélszív-koponya |
| s aranypettyes-feketepettyes szívbuborékoldalán kétoldalt ikrásan |
| a vese-alakú szem-óriások, a barna kristály-vesék, a két |
| s fölöttük és mögöttük a csuklós, pórusos, szőrös barna kitinbotok, |
|
| S alúl az aranyfoltos-feketefoltos lakkozott szívcsücsök széthasadva szőrösen |
| mint szűz vagina, s aranykampók, aranypatkók, aranyhorgok harangja: |
| lüktet, merev moccanatokkal él, mintha pici arany-rák nőtt volna a hasadt, |
| szájszerv méhibe, s az mozogna páncélmerev rángással ott: a szívből |
|
| És nyakam és hátam és törzsem, ágyékom, combjaim, lábaim lassan |
| s leszek aranygyűrű-zománcgyűrű test-összesség, pihés, légző-stigmás |
| s karjaim nagy, barna-eres arany-hártyatollakká széttolódva, mint |
| a légbe magasodnak, s a hártya-ablakokon kék zománcpont, aranypetty, |
|
| És combjaim barna porcelán-tölcsérek és lábaim barna |
| és lábszáraim barna, tüskés drótrudak, a térdeim csuklós barna |
| s ízelt hernyós kövér aranycséve-potrohom végin lapos zománckúp, |
| barna porcelán-szív lüktet és vonaglik, ivarszerveim kitinszív-hólyaga, |
|
a nemzőszerv-tartály dobog. |
|
| Jaj, mert megadtam magam, mert föladtam magam, emlék-létemet szívükbe |
| mint tetves ruhát, tetves szőrzetet, leszek megzsírosodván és földagadván: |
| jaj, emlék-múltamat, mint tetves inget tűzbe, Hívás-szívük Láng-Jelenébe |
| leszek a Szőrös Brummogó, leszek a Barna Totyogó, leszek az Isten-Mézevő, |
|
| És ott ülök majd nagy barna pocakkal, vastag barna háttal, nagy |
| mint óriás barna szőrbuborék, mint Isten Ünnepe, múltamat magamból |
| ülök egy vérző fenyőfa alatt, múlttalanúl, nagy sárga viaszrózsa lépesmézet |
| mézes mancsaim nyalogatva, mézeset böfögve, bundámban a mézcsurgás |
|
| Jaj, mert megadtam magam és föladtam magam, Emlékezetem Hitükben |
| testem lassan kitollasodik, bíbor toll-mellényt, kék toll-köpenyt növeszt |
| arcomra kék toll-álarc kerűl, sárga szaru-kard, zöld tolltaréj-üstökös |
| zöld toll-lángolással hegyesen hátra-lövell, lábaim kék pikkelyrudak, |
|
| Lábaim nagykarmú kék pikkelycsillagok, kék zománcszívpikkely-kesztyűk, |
| bőrzsák-tövekkel a karmok kezdetén, s szárnyaim csúcsos zöld |
| mert királyharkály lettem én, a Nagy Kopogó, a Bicegve Mereven Ugrándozó, |
| Fák Doktora, s Harkály-Önmagam nem emlékszik már |
|
a Vad Emberszív-Magányra! |
|
| Jaj, mert föladtam hitem, mert múltamat eladtam, mert magányomat |
| testemet sírva fogdosom, létemet vartyogva siratom, ember-múltamat |
| Mert lassan elvarangyosodok, mirigybőröm, mirigybuborék-tokám |
| zöld-foltosan, szürke-foltosan lüktet mirigyzsák-pocakom, dagasztja |
|
| Mert lettem Varangykirály, Békafejedelem, zöldszeplős, izzadó varangyos |
| lábaim porcelán-pálcacsillag ujjközeiben zöld hártya-háromszögek, |
| s zöldszeplős farcsúcsomon kőrózsa-kloákacsillag, s szemhéjaim: |
|
a szemgolyós kőmirigycsengők |
| rengenek, mert pislogok és nem ismerem Tegnapom és elfeledtem |
|
| Jaj, Látások, Látomások, Szégyen-Hitek, Vígasztalások, |
|
Keservem Kegyelem-Vígaszai! |
| Ti Látomás-Föloldozások, Látomás-Kegyelmek, |
|
ti Látomás-Jövő-Folytatások! |
| Ti Köd-Mámorok, Köd-Igézetek, Nyomorúságom Képei, |
| Ti Vérző Rettenetem Sebkötő Pólyái, Bűnöm Ködei, Virrasztásom |
|
| Jaj, Látomások: Poklok, Temetők, Jajgató Önmarcangolások, |
| Könyörtelenség-Állapotok, Gyönyörtelenség-Bocsánatok, |
|
Lehetetlenség-Megvalósulások, |
| Dög-Álmok, Gyűlölet-Jövők, Szégyen-Keservek, Vak Vérző |
| Elmém Gyász-Hömpölyegei, Szívem Bánat-Tavaszai, Virágzó |
|
| Meddíg sarjad még ez a vad, bolond tenyészet, meddíg virágzik |
|
vak Szörny-Vígasztalásom? |
| Meddíg dagad még förtelem-lángjaival Virrasztásom Látomás-Reggele, |
| Ez a Tébolyúlt Nem-Felejtés, ez a Tébolyúlt Halál-Ünnep, |
| Győzelem-Jövő, ez a Rettenet-Mennyország, Hazugság-Pokol, |
|
| Hisz ami volt: volt! Hisz ami van: van! És a Vereség-Tegnapnak |
| Nincs Növény-Vígasz, nincs Állat-Vígasz, nincs Virág-Vígasz, |
| Nincs Angyal-Vígasz és nincs Téboly-Vígasz, lényemet, ami száraz |
| a Víz, a jövő Halálos Rózsakertje, a Tenger, a Halál Virágoskertje, |
|
| Hisz ami volt: volt! Hisz ami van: van! És a Gyalázat-Múltnak nincs |
| Hisz ami van: van! Hisz ami volt: volt! Hiába: Jajgatások, hiába: |
|
Vacogások, hiába: Könnyek, |
| hiába: Látomás-Vígasz, Állat-Jövő, Növény-Túlvilág, Virág-Remény, |
| hiába: Állat-Várakozás, Virág-Ragaszkodás, a Leányszínű Kék |
|
| Hiába minden Remény, Rettenet, Gyász, Gyötrelem, Várakozás, Roskadás, |
| Hiába minden Önmarcangolás, Szív-Rúgdosás, Siralom, Őrület, |
| Hiába minden Mások-Szidalma, Mások-Vádolása, Isten-Köpete, |
| Hiába minden Vízalatti Győzelem, Halál-Lakoma, Táltosló-Hívás, |
|
| Hiába minden Gyász és Magyarázat, hiába minden Büszkeség, |
| hiába minden Szégyen Szégyene, Bűntudat Bűntudata, a Látomás |
| hiába a Veszteség-Gőg, a Vereség-Mámor, hiába minden |
| hisz ami volt: volt, hisz ami van: van, és változtatni ezen szívemnek |
|
| Jaj, hogy futottunk, hogy rohantunk, hogy lihegtünk, jaj, hogy |
| jaj, hogy szitkozódtunk, hogy átkozódtunk, vért-lövő sebeinket |
| páncélból-kivirágzó sebeinket, mellvért-lékeinket szőrös nagy ökleinkkel |
| voltunk, mint páncélosbogár-temető, mert közénkcsapott |
|
| És egymást hogy gyaláztuk és egymást hogy röhögtük és egymást hogy |
| és egymást habosan hogy tapostuk, vas a vason csörögve, vas a vason |
| mint páncélos rákok halál-hemzsegése, a sok vas-csótány, vaskakas |
| hogy tekergett, kopogott, a vastoll, vasburok hogy zuhogott nyögve |
|
| Jaj, hogy csikorgott, hogy nyikorgott a vasdonga-vaslemez-vasbuborékörvény, |
| mint ízelt óriás páncélos-bogarak, fölpáncélozott lovakon ülő nagy-ollójú |
| a vascséve-páncélbajszosak, a vasálarcos vaslemez-lovakon ülő |
| páncélbajszukkal tapogatództak, páncélollójukkal hadonásztak |
|
| És hömpölygött vas a vason és fortyogott vas a vason, sírt |
| a szikrázó vas-görgeteg, s a páncélöltönyök donga-résein, csatlakozás-közein |
| a vér, a szőr, a hús, a verejték, a szügy-tajték, s a vértezet-lélekből |
| a vér, a vér, a vér, a habos fekete vér, s a mellvért vasára alvadt, |
|
mint tengerirózsák bokra. |
|
| És a vaskancsó-fejű vashernyó-lovak ágaskodtak, pisáltak, fújtak, |
| s a vaslemez-vasbuborék-vasburok lovak: az óriás-szöcskék, óriás |
| összetaposva, összetaknyolódva, összegubancolódva vérüket, vizeletüket, |
| mint eltaposott házas csigák hús-vér-nyál-mészháztörmelék-kocsonya-kupaca: |
|
| S e vérző, tajtékzó, nyihogó, vonagló, kinyúlt, habos |
|
vaslemez-vasbuborék-vasöv-kupacban, |
| mint páncélos szöcskék, ha egyik lábszáruk a zöld csont-tölcsér |
| s a zöldpettyes comb ottmaradt a forgó-bütyökkel, s a drótlábszárnak |
| bicegve evickélnek, úgy evickéltek forogva a vaslemez-lovagruhás fiúk |
|
| S mintha sáska sáskával ölelkezik, szöcske szöcskét ölel, rák rákot hág |
| szarvasbogár-hím szarvasbogár-hímmel verekszik, orrszarvú bogár |
|
orrszarvú bogárral dulakszik, |
| skorpió skorpiót cibál, csótány csótányt ráncigál, hőscincér hőscincérrel |
| a vascséve-fiúk, vashernyó-lovak egymáson-tántorogtak, egymáson-csavarodtak |
|
| S az ezer páncélcsap, szögecselt pofa-lemez, csillagos tarkólemez, szügy-burkolat, |
| szív-alakú halánték-lemez, páncél comb-burkolat, vas-lábszárvért, |
| tompor-vasszoknya, vas-ing, vas-sisak, vasrostély-arcketrec, |
| páncél-állkapocs-csésze, lemezes nyak-borítás lángolt és füstölt benned |
|
| Mert hullt az eső dörögve és ropogva és a vért-vason porzott kemény |
| s a vascsillagokkal összecsavart páncélburkolatokon füstölt nehéz |
| porzott az arc-vasakon, vas-álarcokon, páncél-sisakokon, mellvérteken |
| s szikrázva lobogott, vízlánggal ragyogott a véres buborékvas-vashordó |
|
| S a vérben, a dagasztva-böfögő sárban, a vasburok-embermocsárban habos |
| vérző halálfújások, páncélba-durrogások, vasból-szakállas hörgések, |
| tajték-vakogások és vérfüst-makogások, ördögfingok, |
|
piros kocsonya-cuppogások, |
| s dörgött az eső a vérteken, vasakon, a gomolygó véres vaskupacon |
|
| S a vasakon kardok kopogása, fejszék csattogása, vastüske-bunkók |
| s kopogó, ropogó, recsegő, nyikorgó, beroppanó, fölhasadó, szétnyíló |
| Jaj, az az Öldöklés, az a Futni-nem tudva Futás, jaj, az a Véres |
| és jaj, Hazám és jaj, Nemzetem és jaj, Népem Futása, Vérzése, |
|
| Jaj, vérrel-virágzó vasak, vért-lövellő vasbuborékok, vas-vérzések, |
| jaj, a vasak fugáin kihabzó verejték, jaj, a véres latyakban könyörögve térdeplő |
| merev Ájtatos Manók, vaskesztyűs Kegyelem-Könyörgések, vas-arcú |
| vas-sáskaöltönyből szakállas Szent-ének Motyogások, vashabból bugyborgó |
|
| S én habos, vércsatakos lovam nyakára borúlva a Vasban-Halálörvényből |
| s én vas-ingemet, páncélsisakomat, vasnadrágomat ledobva |
|
Önmagam-Undorába futottam, |
| eldobva vaskesztyűimet, eldobva reményeimet vad tajték-ménemen |
| kihányva büszkeségemet, lehányva nagy szakállamat a tenger fövenyére |
|
| Jaj, Én Meghalni-Gyáva, Én Meghalni-Ostoba, |
|
Én Meghalni-Nem-Merék-Hazámmal, |
| jaj, Én Büszkeség-Rothadék, Király-Szarhalom, Megőszűlten-futó |
| hömpölygettem szakállas arcomat, aranycsengőkkel, aranyrojtokkal befont |
| ott fetrengtem zokogva a Parton, orrlikaimban a rothadó kagylók, csigák, |
|
medúzák, polipok hulla-szagával. |
|
| És szakállamban vér és epe száradt és büdös ijedtség-hányadékom lávája |
| erjedő büdösség szőreimben és szakállamban mászkálnak pici pókok, |
| apró csigák, s szakállamban száraz csikóhalak, pici kagylók, döglött |
| kiket kiökrendett gyászomúl a tenger, s szájamban homok, csigahéj |
|
| És szempillaszőreimen homok és sós homok orrlikaimban és szemem homokba |
| ott fetrengtem fuldokolva én és föl nem ültetett lovam nyihogása, |
| és ott hemperegtem nyögve és dadogva, sírva és motyogva, rettenetemet |
| mint az Ördögkirály az Isten tüzes szemhéja-szigetén és rángva jajgat ott |
|
| Rángva vonaglik, sül, kunkorodik, rózsaszőr-teste buborékzik, mint parázson |
| Mert Isten szemhéjára tette őt, hogy lássa a Jövőt, hogy lássa az Időt, mert |
| Mert büntetésem vala az a büdös homok, az a tenger-rothadékkal füstölgő |
| az a Büdös Magány, az a forró homok, az a döglött medúzákkal rothadó |
|
| Ott fetrengtem hörögve és zokogva, mint a tengerből-kiköpött fehér |
| szörcsögve és sípolva, kapkodva levegő után, ott hemperegtem |
| mint Magányos Tengeri Szörny, mint a Tenger |
|
Kegyetlen-Gyáva-Húscsillag-Kurvája, |
| akit kiokádott a víz undorában és most nyög és szárad, |
|
kristályláng-húsa fölreped. |
|
| Mert Miféle Király az, aki elszalad? Miféle Király az, aki vert népét |
| Miféle Szörnyeteg-Király, aki gyáván megszalad, s szakállas árnyéka lobogva |
| mint borzas kék kakas-árnyék, miféle Gyász-Király, aki szívében a Kegyetlen |
| miféle Sátándög ez a király, Szörny-Állat, akinek Szörnyeteg vala Ősapja |
|
| Jaj, ez a Futás, jaj, ez a Szégyen, jaj, ez a Gyalázat! Jaj, |
|
ez a Megsemmisülés-Útálat! |
| Jaj, a büdös, halállal-füstölgő homokba evém magamat, |
| hogy a sós dögletbe fulladjak én, hogy a homok-kútba szarjam |
|
és okádjam én dög-testemből kiáradt |
| önmagam-undorát, hogy önmagamtól kiürüljek én, s a napon csak |
|
| Mert tudom: én Népemtől Népemért futottam! De mégis: mi Jövőt tettem |
| hogy Népemből Népemért megfutottam? Hogy a Halálból kirobogtam lovam |
| Aztán szörny-fejemet fölemeltem. S láttam, a tengerből hatalmas |
|
pikkelygömb-fejét kidugja |
| az Ős-Szörnyeteg, rámkacsint és röhögve rámfúj óriás kék |
|
kocsonyacsillag-zománckürt orrlikakkal. |
|
| És szeme, mint a madaraké és szempillája, mint a lovaké, s hatalmas |
| fölborzolta habos szívemet, s szakállamból a rákot, csigát, tetvet, |
| és nézett engem és pislogott bután és röhögött köddel, lánggal |
| és hívta Undorom és csalta Szégyenem és rázta lovam véres sörényét |
|
| Hívott engem, hívott a Hatalmas, a Moszat-szakállú Pikkely-Hatalmas |
| hogy burkaimból kibújva legyek, övé legyek, s szakállas üres bőröm |
| a büdös fövenyen, mint üres darázsbőr az óriás hártyarózsa-szemekkel, |
| az ízelt, sejtes, pórusos, szőrös, kitin-erekkel befont hártyatok, |
|
| S én ültem bambán és esetlenűl, ültem izzadtan, tetvesen a dögbüdös |
| ültem csipásan, vakaródzva, mint Jób a Bibliában, s a Kacsintó Szörnyeteget |
| s koronátlan, borzas fejemre fújt lovam szelíden, s a Megújulásban |
| s nem tudtam tengerhab fröccsenés-csillaga, vagy madár-ürülék, |
|
| Jaj, Csaták, Csaták, Vesztes Csaták, Buborék-Győzelem-Mámor, |
| Mert az volt ám a Harc, az a Győzelem, ahogy mi ott, ahogy |
| Ahogy a Látszattal hadakoztunk, a Látszatot döftük, a Látszattal |
| ahogy a Látszatot döftük, vágtuk, nyestük, szúrtuk, ahogy nyilaztunk, |
|
| Mert Elleneink a dombról lezúdúltak tarka lovakon, nagyhajú |
| s mi: hajrá, neki! és ütöttük, vágtuk, kaszaboltuk, lőttük a Némaságot, |
| Mert rongy vala valóban, amit legyőztünk, Rongy, amit küldtek ránk |
| Rongy, rongy, rongy és kóc és fa és széna és szalma és szénából font sörény |
|
| Mert Arany-arcú, Arany-kezű Elleneink a lovakra rongybábúkat, |
| rongy-golyó fejű zsák-embereket, szalmával kitömött óriás |
| s festettek a rongy-gombóc fejekre kék csillag-szemet, szív-alakú piros szájat, |
|
zöld kalász-szempillákat, |
| s befestették a fejeket arannyal, s a rongy-hónaljakba farudakat |
|
| És zúdúltak a lovak, a lovak, a lovak, s rajtuk a bicegő, imbolygó |
| a Kóc-belűek, Szalma-szívűek, Széna-ágyékúak, a Fű-agyú |
| S mi, gyerünk, nekik! és vágtuk önmagunkat, mert önmagát vágta ott |
| a Kitömött Semmit döftük kurjongatva! A vasba-öltözött lovú |
|
| Az volt ám a Nagy Győzelem! Az volt a Szent Gyönyörűség! Ahogy a vas |
| Villogott fémesen, mereven a vas-öltözetű ló, s lovas, mint a szöcske, |
| Lángolt a hajnal-vérben a fém-lovak, s fém-lovasok csikorgó merev |
| a harmatos vértezet, a páncél, a szelvényezett, a vas-öltözet nehéz |
|
| Lángolt a páncélzat minden részlete, a sisak-fejek minden szöglete, |
| a fejtető, a pontszemlemez, a homloksáv, a járomlemez, a lunula, |
| az arcél, az arcpajzs, a pofa, a pofaszöglet, szájszöglet, a fejtetőlemez, |
| a csáp-tőíz, a csáp-ízek, a csápsörte, a csápostor ízei, a tapogatók, a szívóka, |
|
| Lángolt csikorogva, nyikorogva és ropogva a fém-óriás sáska-harcosok |
| a fém-szöcske lovak minden szögletes fordulása, hőkölése, topogása, |
| a pajzsocskák, billérek, hátdúdorok, a hátlemezek, haslemezek, tarkólemezek, |
| a hátpajzs, a mellpajzs, a nyakpajzs, a halpajzs, a gégepajzs, a potrohszelvények |
|
| Lángolt a háromszög-alakú, rombusz-alakú, trapéz-alakú pontozott fejcsúcsi |
| a homlok-vályú, a szemkeret, a csápnyél, a csípő, a tompor, a comb, a térd, |
| lángoltak a térdizületek, könyökök, könyökizületek, lábfejízek, sarkantyúk, |
| csápok, karmok, lábszárcsúcsok, csövek, tarkócsatornák, szív-csatornák, |
|
| Lángoltak a kitincsapok, kitinszögek, szögecsek, csavarok, csatornák, ízek, |
| a szelvények, pajzsok, lemezek, pontok, arcpajzs-csapsorok, szemek-közti |
| az álarcvas dagadt szemrózsái közti függőleges szalagok, vasráncok, |
| a szív-alakú ajakpárnák, az álarc-szemhéj vascsészék, |
|
a fémabroncs-gégeszelvények. |
|
| Lángolt a hajnalvérben a harmatos-páncélzatú, csikorgó, merev |
| s nyikorgott és csikorgott és ropogott fémesen, ahogy fordúlt, |
| s ütöttük, szúrtuk, vágtuk, döftük, löktük, böködtük, nyestük |
| s észre nem vettük Édes Istenem, hogy csak az Ellenség-Ló nyerít. |
|
| Jaj, lovak, lovak, lovak, zöld-eresek, sárgák, fekete-pettyesek, |
| jaj, lovak, lovak, májszínűek, fekete-habosak, aranyfoltosak, |
| jaj, lovak, dohányszínűek, ezüstösek, barna-szeplős tomporúak, |
| jaj, rózsacsillagos szügyűek, fehér-pettyes lábúak, bársony-ajkúak, |
|
| Jaj, vérző, röhögő, prüszkölő, összerogyó, fölhemperedő, tomporra-rogyó |
| és jaj, Néma Lovasok, Szótalan Kócfiúk, Aranyozott Bábúk, |
| és jaj, Harc Fulladt Dühe, Vasból-Ordítozás, köztük kavargó vas-lovak, |
| és jaj, szelvényes vas-hordóban ugráló madár-szívünk, fölgyorsúlt szív-ütésünk, |
|
| Mert a Látszattól vert gyorsabban szívünk, hogy vashordó-ingünket majd |
| mint tojás héját a gyémántpikkelyszív-gyíkfej, a Látszattól fulladt el hitünk |
| s amit vágtunk: a seb homokot pörgetett, szalmát böfögött, földet csurgatott |
| s lándzsánk szénába fulladt, rongyba döglött, széles kardvasunk a rongyot |
|
| Mert rongy-szívekbe, szalma-szívekbe, homok-szívekbe, avar-szívekbe döftük |
| mert kövér dárdahegyünket zsák-mellkasokba, széna-ágyékokba vertük |
| mert kóc-szívekbe állt nyílvesszőnk remegve, széna-seb fölött reszketett |
| s fa-hátakba tört lándzsánk hegye, s vér helyett forgács és moha ami |
|
| Mert homok pöffent ki a sebekből, földet fújt a rongy-seb, okádott |
| böfögött nyálas fű-gombócot, mint a tehén ha kérődzik, ló, ha űrít |
| Mert az volt ám a Harc, ahogy a Vas a Rongyot vívta, ahogy összekeveredtünk |
| röhögve, sírva, ordítva, átkozódva, sátánt üvöltve, gyalázva Krisztus Örök |
|
| Mert az volt ám a Nagy Kavarodás, a Vascséve-lovak, Vascséve-emberek |
| a Ronggyal-Szalmával-Mohával-Szénával-Fával-Homokkal-Harc, |
| És észre se vettük tarkónkba, hátunkba, gégénkbe úgy verte Nyilait |
| s kopogott, dörgött a vason, vasbuborékokon a Hátúlról-Győztesek |
|
| Mert fémsáska-lovainkról, fémtücsök-csődöreinkről nevetve, könnyedén |
| s a vascsótány-vasászka-vascincér-fiúk egymásra-hullva csörögtek |
| mint vashordók, fémcsövek, hernyós, szelvényes, gyűrűs, lemezes fémek |
| nagy fém-rák, páncélosbogár-kupacban vonaglottak, fémszuszogással |
|
| S a fémruhák szelvényei, dongái, abroncsai, gyűrűi, lemezei, ízei közt |
| állt a nyílvessző, kardvas, mint páncélosbogár páncél-ízei közt a |
| mint sáska potrohszelvényei közt a beszúrt tű, a vértezet-résekben |
| Vas, Elítéltetésünk Vasa, Önteltségünk Itélet-Szögei álltak |
|
| És Bábú-Halottak és haldokló lovak és hörgő Fémek és Kifestett |
| és Rongy-Fejek, Rongy-Koponyák piros festék-szájjal, kék festék-szemmel, |
| és Különös Halál-Keveredés: Rongybaba gubancolódék össze Fémből-épűlt |
| és a rongy-likakból száraz homok pereg, s a páncél-csatlakozásokból |
|
| És csiga, fű, bogár, béka, sáska, kalász, hit, mámor, kevélység, gőg |
| és vonagló fémcsótány-kupac tükröződik egy döglött ló álarc-vasból |
| Hát így győztünk mi, így, Látszattal megveretve, s Megmaradásomért csak |
| a Jajgatva-vak Rohanásé, az Üvöltve-tajtékos-Szaladásé, így lettem |
|
| Igy volt? Igy, igen! Igy is volt? Igy, igen! És mennyi Árulás és Hitegetés |
| és mennyi Becsapás és mennyi Hazudozás és mennyi Álnokság lökött |
| ahol ülék, mint hibbant fiú a Lét küszöbén, tojáscsönd-fejét az ég felé |
| és kezei homokot túrnak, ujjai homokba fúrnak, s szőreiben gyönge nyál, |
|
| Ültem, mint hibbant fiú a Lét küszöbén, ültem a büdös, zöld tengerparti |
| és izzadt lovam nyakamba fújt és forró, habos lihegését lökte |
| És most itt ülök zöld hínárhabos, barna moszat-szakállas csónakomban |
| Jövő és semerre Holnap és semerre Népem-Virradat, Sors Holnap Talán |
|
| És a víz alján szelvényes fémhurka harci-ruhám bíbor, kék állatrózsafákat |
| és mögöttem a Nagy Hajó, a Maradék Haza, Maradék Kincseim Szigete |
| s a hajócsúcs-angyal szárnyára hajtva fejét barnapettyes-fehérpettyes lovam |
| mint Angyal-csődör az Isten szeméből kihajolva, s a gyönge szél zöld |
|
kristálycsipkékkel játszik. |
|
| S a hajón jajgatva szül egy asszony, hallgatom tajtékos, véres, gyönyörű |
| asszonyok sírását hallgatom, gyerekek sivalkodását hallgatom éhes |
| Szent Noé-Bárka te, Hajó-Haza, Jövendő Korhadt Növény-Csillaga, |
| és Félelemmel töltött Maradék-Maradandóság őrizd meg Élet-Kincseim |
|
| És fölsír a Most-Született, habosan jajgat, nyálasan nyávog, köhög, |
| Jaj, mire szültél te Asszony és jaj, mivégre születtél te Gyermek, |
| ott lógsz most a sós levegőben, s kékeres rózsalábacskáid gyöngéd |
| s arany-ívben vizelsz és lilán bömbölsz? Hát kit kérdezzek? Milyen Jövőt? |
|
| És körűlállnak az árva asszonyok és körűlállnak a bozontos balga férfiak |
| s te csak bömbölsz és vizelsz Fiú, kis pöcsöd arany-kalászt növeszt, |
|
s az aranycsörgéssel ívben lehajlik, |
| s rózsa-árnyékod a víztükörben bömböl, s a kék kristálycsipkehömpölyeg |
| s a vízből kidugja fejét a Hal, a Szirén, a Delfin, a Polip, a Bálna, |
|
| És néznek a Tenger Népei mind, s csudálkoznak, állatfejekkel hemzseg |
| Néz a Magányos Boldog Tenyészet, ámúldozik jöttödön Fiú, |
| Jaj, mire születtél és mivégre lettél te Kék-mosolyú Pöttön, |
| e Halál-Idő, a Halál-Jövő, e Halál-Holnap: Jajgató Kék |
|
| Jaj, mire születtél és mivégre lettél, aki most születtél Oktalan |
| Milyen kínra és milyen maradásra, milyen jövőre, milyen halálra |
| Milyen holnapra és milyen átokra, milyen gyönyörre, miféle hitre, |
| Milyen kegyelemre és milyen megadásra Csöpp Emberem, aki világra esni |
|
| Miféle nép vesz majd ölébe, miféle nép ringat majd susogva, |
| A Nincs-Nép, Nincs-Semmi Nép, az Üresség-Ország, az Elvadúlt |
| az Emberevő Vadak, a Nádasokban Bújkálók, a Lápokban Nyakig-Űlő |
| a Borzas Bújdosók, Odúkban Rettegők, Fa Odvában Csücsülők, |
|
| Ez a Teknősbéka-Nép, Vizisikló-Nép, Mókus-Nép, Pocok-Nép, |
| ez a Levelibéka-Nép, Szarvasbogár-Nép, Sündisznó-Nép, Fülesbagoly-Nép, |
| ez a Csíkbogár-Nép, Tarajosgőte-Nép, Varangy-Nép, Gyík-Nép, |
| ez a mocsárban-vartyogó, lombban-bújkáló, földbarlangban-rettegő |
|
| Ez a Meg-nem-váltott Átváltozott, ez a Reménytelenség-átváltozásban |
| ez a megpikkelyesedett, kitüskésedett, kitollasodott, szőrzettel-benőtt, |
| ez a páncélt-növesztett, csipkés kocsonyataréjjal büszke, |
|
ez az ujjközökben-meghártyásodott, |
| ez az ujjhegyeken kocsonya-korongos, elfűrészelt páncéltojásba |
|
| Ez a Lombot-Evő, Levelet-Rágcsáló, Sarat-Szopogató, Iszapot-Szürcsölő, |
| ez az Emberhúst-Evő, Állatdögöt-Rabló, Madártojást-Kereső, |
| ez a Rovarokat-kukacokat-bogarakat-lárvákat-pondrókat-petéket-férgeket |
| mocsárlakó, szikla-üstben lakó, fészek-lakó, földben-lakó Nép, |
|
| Ez az Igy-Maradt-Meg-Népem, Igy-Is-Alíg-Maradt-Népem, |
| Nép, ez a Burjánzó-Szőrzetű, Bagoly-Tollazatú, Csóka-Karmú, |
| Én Átváltozott Népem, Én Hasonúló Népem, Én Színeváltott Népem, |
|
aki így se lettél szabad, |
| Én Állat-kölcsönruhás Népem, aki Léggyé, Darázzsá, Méhecskévé, |
|
| És lett, ami lehetett a Nagy Rettegésben, Fekete Bújdoklásban, Éhségben |
| lett, ami lehetett a Búvásban, Hasonúlásban, Átalakulásban, |
| és élt tovább és él tovább varangybőrben, tollköpenyben, pikkely-ruhában, |
| teknőckagylóban, kígyóbőrben, vakond-bundában, rák-páncélban, |
|
| Mert ők a Szabadok, a Szép Vad Vadak, a Szép Szelíd Vadak, |
| a Rák, a Kígyó, a Teknőc, a Csiga, a Hal, a Madár, a Szitakötő, a Lepke, |
| mert bennük valósult meg a Mindíg-Élet Öntudatlan Okos Öröme, |
| Állandósága, a Folytonosság Gyásztalan Irgalma, mert ők a |
|
| Mert itt a Földön csak az Ember védtelen Habzó-mosolyú Kis Emberem, |
| mert önmagára csak az Ember képtelen és újszülötten csak az Ember |
| Mert a Képesség és a Teremtés-Tudás ott van már minden rovar-újszülöttben, |
| ott van minden vizi, földi Létezőben, levegőt-kavaróban, ott van a Tudás, |
|
| A pókban nyálhordójával, fésűs lábával, selyem-kútjával ott a háló-építés |
| a darázs szájszerveiben, lábaiban a sárkancsó-építés, lépsejt-építés komoly |
| a hal szájában a nyálbölcső-építés, habos nyálbuborék-kosár építés lángoló |
| a madár csőrében a fészek-ragasztás, sárcsipkekosár-ragasztás kegyetlen |
|
| S a Nyúlban a futás, a Sünben a tüskerózsa-gömbölyödés, a Rákban a harc |
| a Harkályban a kukac-ismeret, a Levelibékában a tapadva-várni-tudás |
| a lihegő, pislogó zöld hártyamirigyzacskó zengő légy-reménye, lebegő |
| a szőrcsillagos kocsonyatüske-taréjlás-szőrcsipke-ágaskodás Hernyóban |
|
a mászni-tudás pettyes türelme. |
|
| A Vakondban a vakság öröme, a Rigóban az ének barna lángja, a kivárás |
| a Csigában a házát-húsából ki-izzadás kegyelme, a Medvében az erő |
| a Szitakötőben az előre-oldalt-föl-hátralátás óriás iker |
|
kristályrózsa-mindenségtudása. |
| Csak az Emberben nincs meg Bömbölő Pöttön Emberem a Kezdet-Tudás, |
|
a Kezdet-Teremtés-Dallam. |
|
| Jaj, miféle nép vesz majd ölébe, te Ember-Kezdet, ha egyszer majd |
| Nép? Ha van Népem ott túl a Parton, ha van még Nép ott túl, a Földön, |
| Ha át nem változott egészen, ha föl nem olvadt lángolván az Állatban, |
| ha maradt még Valaki Maradék e Csont-Szőr-Rothadék-Országban, |
|
| Mint messzi árva csillagot, mint a ragyás, buborékos kő-álarc Holdat: |
| a ködös, szikrázó kő-sarló föld-nyúlványt a rózsakék, zöldpermet |
| nézem, mint száműzött angyal forró kristálycsillagon ülvén |
| a kopár szomszéd-csillagot, amit elérnem sohase lehet, magányában |
|
| És nem tudom e Sivatag-csillagon ki él, mi él, miféle Létezők lihegnek, |
| miféle Létezők totyognak, párzanak, zabálnak és szuszognak ama |
| király-sárkányok, sárkány-madarak, pettyes négylábúak szikrázó |
| gyűrt pikkelygatyás kétlábú vicsorgó mese-óriások, szárnyas bikák, |
|
| Vagy pihés, szárnyatlan óriás futó-madarak, két-lábon járó óriásgyíkok, |
| szitakötőszárnyas piros zománc-csődörök, szarvasbogár-hatalmak, |
| lepkeszárnyas izzadó varangysziklák, keselyűtigrisek, tűz-szeplős |
| vagy hangyák, tetvek, poloskák, százlábúak, giliszták, bolhák földje |
|
| Nép? Ha van népem még, ott túl, a Földön, ha van még akikre vágyni |
| Ha ott a ködös föld-sarló Part mögött a virágzó mocsarak, mocsaras |
| ingoványok, csillagzó lápok, ködös láp-erdők, sás-poklok, vadrózsás |
| tölgyerdők, platán-szigetek, a lobogó zöld gyertya-rengeteg a Bújdokló |
|
| Vagy csak a zöld lobogás, zöld lángolás, zöld növénytűz, zöld növényköd |
| van ott túl, a part mögött: a Földön, zöld susogás, lobogó |
| és köd és köd és köd és köd, zöld ködgomolygás, aranypettyes |
| s csöndjében merengve áll a bölény, a farkas, a róka, a szarvas, |
|
| És lombjában merengve ül a madár és alszik és nyög, beszél, |
| és ködében merengve ül a nyúl, a fácán, a mókus, a hiúz, |
| és földjében merengve vár a vakond, az egér, a sün, a varangy, |
| a fonálféreg, a kerekesféreg, a lárva, kövei alatt gyík-anyák, kígyó-apák |
|
| Vagy csak a Lángoló Zöld Növény-Túlvilág van ott a Part mögött, |
| Zöld Hallgatás-Mennyország, Zöld Lángolás-Pokol, Zöld Kevélység, |
| Zsíros Tajték-Rengeteg, s húsukból-kibomlott fehér koponyák, üres |
| csak csontok, csontok, csontok, koponyák hevernek ott repedezetten, |
|
| Csontok, csontok, csontok, csontok, csontok, száraz sárga csontok, |
| sárga porceláncsövek, bütykös porcelánrudak, fehér zománc-csillagok, |
| fehér zománc-csipkék, zománc-lapok, zománc-golyók, száraz porcelán-tollak, |
| fűvel, virággal, sással, kalásszal, növénypenésszel és mohával benőtt csontok, |
|
| A Csont-Ország hever ott szárazon, keményen a Dühöngő Zöld Erjedésben, |
| a Rothadék-Húsmálladéka-Se-Maradt Pórusos Csontváz-Ország, |
| mint bütykös száraz alma az Ősanyag Zöld Mámorában, az Ős-szőrzet |
| száraz kő-csövek, pórusos száraz kő-csillagok, fogsorok, farcsontok, |
|
| És lihegő kövér madarak, szuszogó kövér madarak, dög-madarak, |
| elhízott lomha madarak, már-röpűlni-se-tudó madár-ringyók, tollas |
| pihés jóllakottság-szajhák, véres madárfejek, vékony rubintpálca-csillag |
| piros kristálytű csőr-orrlikszőrök, vérpikkelyes csőrök, vércsipke-palástú |
|
| A gutaütéses, kövér, totyogni-se-tudó, fuldokolva-lihegő, |
| a Vértől-mocskosak, Vértől-enyvesek, Vértől-csimbókosak, |
| a tántorgó, pihegő, fulladtan-reszkető, bezabáltan-dögledező |
| az aranypettyes-bögyű, kék zománc-csipkezsák bögyű, zöld lángbóbitájú |
|
| A Vad Szelídek, a hátrafelé-hegyes sárga toll-sisakú, kék csipkeláng-taréjú |
| a fehérsávosak, piros-szalagosak, kék páfránylábúak, piros pajzsika-talpú |
| az ezüstcsillag-tarkójúak, a piros mirigycsipke-koszorú szem-tányéros |
| a kékpettyes zöld tollcsillag-sisaktaréjú Sárgák, a fehér tollszív-arcú |
|
| A kék-arcú Rózsaláng-golyók, a pihegő Rózsafröccsenés Tollcsillagok, |
| Zöld Zománcpikkely-borzongások, károgó Fekete Zománcbalták, |
| a Barnapettyes Becsavart Tollzászlók, az Ezüstbársony Ásítozások, |
|
Rózsaszín Tollszivecskék, |
| a Piros Mirigyerszény-tokájúak, a Kék Pikkelyháromszög-léptűek, |
|
a Bíbor Tollcsengő-szörnyek. |
|
| A Csupa-vér Madarak, a Csupa-vércsipkeszáradék Madarak, a Csupa-vérmaszat |
| a Ragadozó Szelídek, a Szelíd Ragadozók, akik a Nyárból suhogva |
| s Bűzhödött Ember-Rothadék Hazám kopár egén tolongva, lökdösődve |
| s lobbanva rád-omlottak Halott Hazám, mint ledűlt torony kövér tollfüsttel |
|
| És csíptek és téptek, csípkedtek, csipegettek, vájtak, törtek, zabáltak, |
| fosztogattak, ettek, szürcsöltek, cibáltak, vágtak, tépdestek fortyogva |
| forrva és lobogva, rikoltva és zajongva Halál-Hazám, vérző testeden |
| ették szőreid, szemeid, rostjaid, beleid, arcodon nyögve nyüzsögtek, |
|
| És ettek és ittak és faltak és zabáltak és hörböltek és szürcsöltek mohó |
| Nyilakkal-átlőtt Testedet fölették, Lándzsával-átvert Szívedet fölették |
| és fostak és fostak és fostak és fostak, fostak fűre, kőre, állatcsontra, |
| és fosadékuk, mint a rubint, fosadékuk piros gyémánt-lotyadék, |
|
| És ürülékük ott száradt piros gyöngy-lemezekben, vörös mészhabrózsákban |
| piros enyvként száradtan csurog, csipkésen csillagzik embercsonton, |
| zsíros kloáka-föccsenetük, mint piros zománchab lángol a Kopasz |
| kövér trágya-köpetük, segg-lövetük, mint piros porcelán-csurgás virágzik |
|
| Jaj, Madarak, Madarak, Madarak, Népemet-fölevő Madarak, |
| Madár-Ringyók, Madár-Ribancok, Madár-Szajhák, ti Rubint-fosatú |
| ti Vértől-vak Mámorok, Hústól-hibbant Tollhülyék, Velőtől-vídám |
| Véres Eleven Temetők, Vérmocskos Toll-koporsók, Vérbüdös Kövér |
|
| Ti Alvadt-vér Zománcos Szuszogó Tömegsírok, Népem Szárnyas |
| Bőségben-elhülyűlt Élő Sírok, Gutaütéses Toll-halálkorsók, Vérpettyes |
| csak ti ültök ott kövéren fuldokolva és szuszogva és gyomrotokban |
| s büdös gyomrotokban fölolvad az Ország: Kupacban Lihegő Madarak |
|
| Csak Ti ültök a korhadó Csontváz-Haza pórusos, száraz csontjain |
| mert fulladásig vagytok Népem Dög-húsával, s szőrhabja, húsfoszladéka |
| mint kőkoporsóból halott ágyékszőre, pénisze, s nem tudtok se énekelni, |
| már, csak böfögni tudtok, fülledten dadogni, fosni, nyögni, szarni, |
|
mint vén kurvák, elzsírosodva! |
|
| Jaj, Madarak, Madarak, Madarak! Te Én-húsomra-is-éhes Eleven |
| Te száraz, pórusos Csontváz-Hazán lobogó, hánytorgó, zsibongva-böfögő |
| Te vársz majd engem, ha a Partra lépek, te csontokra-ragadt lüktető vastag |
| Te Lobogó Halál-Zsák és Benned a Fölolvadt Ország, milliárd szemedben |
|
| És milliárd szemgolyódból visszanéz rám a Nincsen-Ország, a Nincsen-Haza, |
| Kívüled-Semmi-Más-Csak-Te-Vagy, visszanéz rám |
|
a Tétova-Üveges-Üres-Bizonyosság! |
| S porcelángolyó-üveggolyó-zománcgolyó szemetekből rám visszanéz |
|
a Béna Seholsevolt-Ország! |
| S én nézem kopár, merev szemetek, mint a teremtés után idegen csillagait |
|
| Mert a csillag-golyók, akik visszanéznek, akik rá visszanéznek, tudni már |
| Teremtőjüket és nem is tudják már Teremtőjüket és üveges gömbjükben |
| a Megvalósító, Milliárd Önmagát és tudja jól, hogy Önmagából néz most |
| Jaj, Szemetekből így néz rám vissza a Halál, aki én vagyok, vissza így néz rám |
|
| Nép? Hát volt-e Nép, hát lesz-e Nép, volt-e érdemes Nép, lesz-e érdemes Nép |
| akinek szíve elé vessem sorsomat, király-hitemet kinek tarkójába fújjam |
| mint tékozló fiú, ha tetvesen, koszosan, rongyosan hazatér és bölcs apja |
| tetves fejét: zokog és elmondja mind a bánatot, halált, elmondja mind |
|
| Jaj, Népem, Én Tékozló Népem, Én Elveszett Népem, Én Szanaszét Népem |
| ha a Földre visszatérek, te Átkozott, te Gyönyörű, te Nem-tudom-ki-vagy, |
| te Bütykös-lábú, te Kevély-szívű, te Megcsodált, te Szívemből-kiűzött, |
| Jaj, feldöng szívem veszettűl és ver keményen és bozontos szájamból a gőg, |
|
a dac dühös tűz-ága kihajt. |
|
| Döngj csak okos, szép, gőgös, csudás, fönséges, kegyetlen, lét-nagy |
| királyi-szív, király-csudákra képes, királyi hódító, vad királyi |
| vértenger boldog cethala, Isten ős-csillaga, fájó gyökerekbe font reszkető, |
| árva húscsillag, a fogsortalan föld legszebb falatja, kevély |
|
| Megérdemli hát e rongy, rossz, balga, kegyetlen, önző, elhitető, vak, |
| e valaha-rettegett, önáltató, rabló, gyilkos, álnok, barbár, süket, |
| e törpe-népség, gyérszakállú manó-csorda, e lidérc-nép, hogy király-fejem |
| szolgáljam őt, legyek Krisztusa majd, hogy gyönyörködjön a bűzlésben, |
|
rothadásban, megfeszítésben? |
|
| E szarvasokkal-együtt-legelő, e rénszarvas-nép, növény-eredetű, vadakkal-párzó |
| nagyhajú vadcsődöröktől nemzett, vadló-nép, zöldmoha-testű törpe kancában |
| e jávorszarvas-mellkasú, zuzmó-szegény, rovar-halhatatlan, kő-vak, |
| e gyökerek-csavarodása-testű nép, e moha-nép, hogy élhessen a boldogtalan |
|
| E mókusok-testvére, menyétek-huga, nyestek-fia, evetkék-asszonya, |
| e nyércek-öccse, hiúzok-bátyja, borzak-férje nép, e darazsak szőr-testvére |
| én rovar-hideg, rovar-tekintetű, rovar-merev, rovar-könnyű, |
| én szelvényes, ízelt páncélos-rovar szerkezetű, rovar-irgalmú népem lehet-e |
|
| Te mocsár-nép, toboz-nép, törpefenyő-nép, erdei-szellem-nép, te nagy medvék |
| te harkályok huga, baglyok lovasa, rénszarvasok szakálla, farkasok szügye |
| te hódok hite nép, rókák reménye nép, erdei gyíkok riadalma nép, |
| szelvényesen összegömbölyödő pórusos kitinkerék-népem miért tódúlsz |
|
| Jaj, te fa-odvak méze nép, sárga darázs-lép szívű nép, te csíkos tigris-lépte nép, |
| pettyes settenkedése nép, medve mancsából kicsurgó méz népem, |
| ágyékszőre, pikkelyes férfitompora nép, te dzsinnek, koboldok |
| nép, lúcfenyők, vörösfenyők nemzettjei nép, cinkék szíve nép élhet-e érted |
|
| Te vérrel, nektárral, harmattal, dögzsírral, virág-csiklók duzzadt nyári |
| bánat-rothadékkal táplálkozó bogár-boldog nép, gomba-nép, a tengerből |
| zsíros őshalból vérrel, nyállal, zsiradékkal együtt a parti füves kavicsra |
| rágcsáló-ükanyájú, gyűjtögető kisemlős-nagyapájú nép, |
|
| Kis, kövér, bálna-emlőjű, delfin-csípőjű asszonyaid teste száraz |
| méhük befonnyadt zöldszakállú forrás, mohos sziklaszáj, mint a fa üszkös, |
| kiszopott mellük, mint mohos denevérszárny lóg, fekete bőrrongyként |
| nem duzzadt, bársonybuja, lucskos, holdas nyári rét, ahol a tücskök |
|
| Jaj, férfi-fejek: szőrhínárloboncos pókpofák, kő-nyélen, mint tengeri rózsák |
| mint fatuskóra száradt hínárnyalábon levelibékák: a szemek! Ó, |
| Ti medve-arcú férfiak, madárcsőrként áttetsző orrúak, tőlem ti |
| Jaj, toll-álarcban, mint a sasok feje e Ragadozók üveg-szemű |
|
| Jaj, te madár-nyelvű nép, virág-beszédű nép, medve-beszédű nép, |
| te tölgy-beszédű, virágméh-mézevő méh-zenéje hangú nép, te száraz |
| te szarvas-beszédű, rigó-beszédű, cinke-beszédű, te szarvasbogár-hangú, |
| te sasok kiáltozása, baglyok hallgatása, mókusok sírása nép, te fenyvesek |
|
| Te sáskák zöld zuhanása hangú nép, vadrózsa-beszédű nép, kökény-beszédű |
| te gyertyánfák fekete csikorgása hangú, nyárfák ezüst lángolása |
| te nyulak bársony-toccsanása, gyíkok pikkely-ásítozása, piros |
| te rózsapirók-beszédű, sármány-beszédű, aranymálingó-beszédű, |
|
| Te csillagok aranyforgása hangú nép, bíbic-beszédű, te nádasok zöld örvénye |
| te nádasok barna buzogány-ingása hangú népem, te moha-hangú, |
| te ölyvek lobbanása hangú, te varjak kék alkonyi sétája hangú, te ködök |
| te erdei patak ezüst csörgése hangú népem, te lepkék pettyes, csíkos |
|
| Te gyöngyvirág-beszédű, harangvirág-beszédű népem, te ibolya-hangú, |
| te kövek virágzása hangú, vizek fémbársony gyűrődése hangú, |
| te jázmin-beszédű, jácint-beszédű, te siklók pikkely-tekeredése hangú, |
|
te zsíros gyantacsurgás hangú, |
| te vadméz halál-szaga beszédű népem, te kócsagok, gémek fehér tollörvénye, |
|
| Te vadkan tajtékos szerelme beszédű, mének csatakos szügye beszédű, te piros |
|
és arany hattyú-ásítozás nép, |
| te pelikánok sárga tokazacskós merengése népem, te vadszamár kő-bárd lépése |
| te vadkörtefa-beszédű népem, sólymok kő-kard keringése hangú népem, |
| te barlangok barna bánata beszédű népem, te gombák puha növekedése |
|
| Te szarvasok szakállas úszása hangú népem, bölények gyász-robogása, vadak |
|
lázas csörtetése beszédű, |
| te szitakötők kristály-legyezése beszédű népem, teknőcök karvaly-csókja |
|
hangú nép, fehér hold-beszédű, |
| te halak gyémánt-lüktetése hangú népem, te levelibékák púpos zöld |
| te esők kék árvasága, tavaszok tűz-indulása, jegek lángolása hangú népem, |
|
| Te magzatvízben magzat forgása hangú népem, magzatvízben |
| te föld lehelete hangú, föld hívása hangú, föld illata hangú, |
| mert nincs más kívüled, hát mi volna nélküled, add vissza hitemet |
| Beszéd, te Vércsíkos Szirmú Tűzliliom-Beszéd, te Vadrózsa-Zsoltár, |
|
| Add vissza Hitemet, add vissza Holnapom te Szent Virág-Beszéd, |
| te Éjem Tűzliliom-Himnusza, te Forró Láp Lilioma Beszéd, |
| add vissza Énekem és add vissza Benned-Hitem te Mindenség Méze, |
| hogy élhessek tegnapodért, Nyelv: Gyönyörű Ifjú Lomb, Nép, |
|
hogy élhessek holnapodért. |
|
| Te Madarak Hajnali Mindenség-Himnusza Beszéd, Madarak |
| te Virágok Hajnali Harmatcsillaga Beszéd, Virágok Alkonyi |
| Népem, te Lángoló Fűpuszták, Égő Őséjszakák Szavú Népem, |
|
te Öreg Rénszarvas Mosolyú, |
| vedd szívedre gyötrött homlokom, szavaidból nőttesd ki szavam, |
|
| Szavaidból hajtson ki szavam, zöld pikkelyszív-szárral, nagy zöld |
| véres és bársonyos sziromlevelekkel, nyitott méhszájú pettyes |
| hogy beteljék szíved virág-ámulattal, illat-spermával, a halálon-túli |
| hogy szelíd és vad és vak és gyönyörű szíved betöltessék |
|
| Hogy legyek Mámorod, Rejtelmed, Hited, Szavadból Szavad, |
| hogy legyek Nemzésed, Halálod, Föltámadásod, Magzatod és Tested |
| hogy Virágzó Paradicsomkerted legyek, vagy Virágzó Szelíd Temetőd, |
| hogy Jövőt dagasszak lángfújó szájammal szívedben, s fölépítsem Hitem: |
|
| Hogy Sorsomat Halhatatlan Hitedből megépítsem, hogy Sorsodat, Gyönyöröm: |
| te Gyötrelmem, Gyönyöröm, Könnyem, Halál-Szégyenem: Medve-ajkú Nép, |
| te Vadméz-mosolyú, Zöld kalász-tekintetű, te Pacsirta-beszédű, |
| hogy véres és szőrös szégyen-testemet halálból-kivirágzó rejtelmes |
|
| Jaj, Népem, Nép, te Üszkös Maradék ott kinn a Part mögött a Földön, |
| te Bújdokló Könnyűség, Kiszakállasodott Rejtőzés, Vadló-sörényű |
| Kancacsikó-sörényű Szűzek Riadalma fogadj magadba, árva testemet |
| és vedd húsodba virágom és fogadd be tajtékzó üstökös-lángom |
|
| Mert Gőgöm páncélját levettem, mert elébed állok Nagy Gőgöm |
|
Kristálypáncélját levetve, |
| mint bíbor rák páncélját levedli, s ott az üres rákpáncél szelvényesen, |
| hártyásan, pórusosan. Elébed állok én, a Rák-Király meztelenűl, |
| hogy feszíts meg Édes Mindenem, szögezz föl Én Egyetlenem Virágzó |
|
| Szögezz föl Én Mindenem óriás vas-szögekkel, szögezz Rózsavirágzó |
| S én fölszögezlek Egyetlen Életem szálkás, halált-virágzó, rózsát könnyező |
| bütykös kezeid szöggel átverem, csomós lábaid átszögezem, így vonlak |
| s így élünk együtt-virágzó Egymásban majd, egymásba halva, |
|
egymásra boldogan fölfeszítve. |
|
| Így élünk: Egymást-Megváltani-Jöttek, Egymásnak Krisztusok, Egymásnak |
| virágzunk és remélünk epét és vért okádva, csupasz ágyékkal, |
| egymásba-nőve, egymásból kiágazva, egymásban égve, lecsüggő |
| s rózsát hajtva és jövőt, mi Együtt-Krisztusok, Együtt-Görnyedők, |
|
| De mikor, de mikor, de mikor Én Népem, Én Uram, Szent Véres Utam |
| Szent Véres Utad mikor kezdődhet el, jaj mikor ácsoltatunk mi egymásnak |
| Hogy kiváltsuk egymást a Halálból, hogy tegyük a Gomolygó Kék Időt |
| hogy halálunk és virágunk lángoljon mindörökké a Testekkel |
|
| Jaj, itt ülök zöld hínárhabos, tengeri csigákkal teleragadt, lángtalan |
| szakállas vad fejem lehajtva, rongyos palástban, könnytelenűl már, |
| s mögöttem ott ring a Nagy Hajó, a Haza-Maradék, árnyék-csipkéje |
| és nincs Jövő és nincs Remény és nincs Megváltás ott a Parton, |
|
| Csak a tenger van, csak a tenger, olvadt smaragdhánytorgás, |
|
az őskor palakék vizelete, |
| fénydörej, kék könnysuhogás, hal-arcú verejték-őselem, izzó vérhártyás |
| beláthatatlan puha kristály-rengés, hőkölő tajtéklények |
| csak a tenger tűzgondolata, kék lángmoraja, mozgásból kovácsolt |
|
| Csak a tenger, csak a tenger, meg a csönd, meg a csönd, csak a tenger, |
| csak a várakozás, csak a gyászcsönd, csak az irgalmas puha tenger, |
| csak a tenger-vígasz, víz-remény, csak a semmi-föld hiánya, |
| lombozó Isten-csönd reménység-árnya tetves fürtjeimen, tetves szakállamban. |
|
| Jaj, mi ez a Csönd ott a Parton? Mi ez a Csönd ott túl a Parton, |
| Csönd ott túl a Parton, a Reménytelenség-Földön, mi ez a Csönd, |
| Csönd ott kinn a Parton, mi ez a Lángoló Csönd ott a Csillag-Földön, |
| Fehér Láng, Óriás Zöld Szivacs-Állat, aki gyötrelmem némaságát |
|
| Mi ez a Csönd? Jaj, mi ez a Csönd, ez a Szép Csönd, ez a Lángoló |
| ott a Parton, ez a Hatalmas Lángoló Csöndliliom, ez a Lobogó Óriás |
| Hogy hallom a tücskök édes, édes szavát megint és hallom a szöcskét, |
|
a zöld kristály-nyikorgást, |
| a sáskák kristály-fűrészelését, kristály-reszelőit, szól a comb-zene, |
|
ér-zene gyémánt-csikorogva. |
|
| Hallom a kabócák réz-hegedűit, a cikádák zöld üveg-hegedűit, hallom a zölden |
| örvénylő növény-beszédet, hallom a föld édes, szent szavát, a sárga |
| ahogy a parti kavicsos homokra fut nagy tajtéklepedőkben, hallom |
| s a madarak kék és barna és piros énekét is hallom. És ott a Partról |
|
| Ki integet zokogva ott a Parton és kiabál és őrjöng örömében és a nyálas |
| jajgatva és sikoltva és ott hempereg a sárga csipkesárban, |
|
a tajtékcsipke-lángolásban, |
| ugrál akár a szakállas tébolyúlt és zokogva kiabál, hörög szent |
| és mondja, hogy elmentek ők, az Arany-arcúak, hogy Itéletem itthagyott |
|
| Hogy elvonúltak a Seregek mind, elvonúltak a Hiúz-Lábúak, |
| elvonúltak a Tevecsikók, Tevekancák, Tevecsődörök, a Hosszú-Fejűek, |
| elvonúltak a Tüzet-Tüsszentők, a Nyers-Mosolyúak, Arany-Tincsűek, |
| elvonúltak a Füstöt-Szeretők, a Fecske-Hasúak, a Vérben-Röhögők, |
|
| Elrobogtak a Büntetők, Megfizetők, Itélkezők, a Csábítók, Becsapók, |
| elrobogtak a Mi-Is-Ilyenek-Voltunk, a Nap-Ikrei, a Hold-Lányai, |
| elrobogtak a Gyalázkodók, az Intők, a Lesújtók, a Vihogók, |
| elrobogtak a Fű-Fiai, a Homok-Álmai, a Hátunkba-Nyilazók, |
|
| Eldörögtek a Bőrbe-Öltözöttek, a Szablya-Karúak, a Zsíros-Hajúak, |
| eliramodtak az Arany-Mellűek, Arany-Fülűek, Arany-Nyakúak, |
| elkocogtak az Arany-Ágyékúak, Arany-Tomporúak, |
|
az Arany-Hártyacsillag-Ajkúak, |
| elhúzódtak a Szablyák, Pajzsok, Kopják, Nyilak, Fejszék, |
|
| Elhömpölyögtek az Ökrök, Bivalyok, Tevék, Szamarak, Kutyák, Tehenek, |
| elhömpölyögtek a Csikók, Borjúk, a Birkák, a Csődörök, Bikák, Kancák, |
|
a Nagytökűek, a Heréltek. |
| Hemzsegve, jajgatva elhömpölyödött a Pettyes Lovakról Nyilazó |
| a Piros Csődörökről, Törpe Kancákról Lándzsával Döfködő |
|
| A Fű Népe elvonúlt, a Pusztai Köd Népe elvonúlt, a Tigris-szemű Nép, |
| Nép, a Hóbagoly-tekintetű Nép, a Tevekanca-farú Nép elhömpölygött |
| A Győzedelmes Semmitől-Megvertek, a Győztes Aranyláng-Görgetegek, |
| Ünnepelők, az Arany-álarccal Makogva Disznólkodók elhagytak Reggelem, |
|
| És én a Partra nézek és jajgatva fölállok és borzas és tetves szakállam cibálom |
| és zokogva kiabálok és hívom népeim és nevetve kapkodok és ordítozok |
| és üvöltök: evezőt, evezőt! és ordítok: eljövél Reggelem, eljöve Ünnepem |
| és ugrálok csónakomban, mint gyerek markában a tücsök gyász-vértezetben |
|
| Mint gyerek eres rózsagömb-markában a sáska: kékpettyes combokkal, |
| kékzománc-álarc pofával, rózsapettyes gyémánt-hajszál csáppal, kék |
| zöld gyémántszív-térdbütyökkel, kék üveg-pajzs szemmel, zöld |
|
zománcfűrészkard tojócsővel, |
| ahogy lökdösi magát és pattog és dulakszik, ugrálok csónakomban |
|
| Szilaj szöcske-lánggal, pettyes sáska-ugrándozással, fekete |
| mint fekete lakk-csikó, zöld zománc-csikó, rózsapettyes kék porceláncsikó |
| És népeim sírnak és zokognak és népeim jajongnak és betelnek lángoló |
| és tarka lovam dobog ott a hajón és felém-fúj habos nagy barna |
|
| És vitorlát vonnak föl már zsibongva és sírva tülekszenek és énekelnek |
| s a hajó-orr festett angyalát csókolgatják tolongva, festett emlőit, |
| farózsa-tomporát, fa-csillag ágyékát és csókolgatják fából-fodrozódó |
| és Jézus és Krisztus és Mária Szűzanya habzik és csordúl |
|
| Mint serlegek, kelyhek, kupák habja ha forrva kicsordúl, nedve lázasan |
| Jézus és Mária Szűzanya és Isten és Krisztus Szent Habja habzik |
| ti Őrjöngve Ünneplők, Tolongva Sikoltozók, ti Népeim: Gyászból |
| ti Hajó Maradék-Emberisége, te Szőr-Jövő: szemedből a könny |
|
| Mert ami vár ott kinn a Parton, azt a Jövőt akarod-e Balgatag |
| azt a Jövőt tudod-e Őrjöngve Ünneplő Népem, ami vár ott Kinn, |
| Tudod-e, ami Jön, tudod-e, ami Lesz, tudod-e, hogy örökre magába zár |
| az a Rengő Zöld Túlvilág, tudod-e mindazt, amit én halállal-benőtt |
|
| Tudod-e mindazt, ami Volt, ami Van, ami Lehet Még, ami Itt Nem Lesz |
| te Balgatag, Bolond Nép, Bitang Maradék, Elbűvölt Gyöngeség, Elvarázsolt |
| Te Loboncos Velem-Futás, Kibomlott-hajú Asszonyjajgatás, Kis-csöcsű |
| tudod-e Habos Butaság, Tajtékos Árvaság, hogy átváltozol majd virággá, |
|
| Hogy ami ott vár kinn a Földön, az a Halál-Után, az nem lesz Virágzó |
| az a Kiherélt Idő, az a Lombozó Zöld Ős-szívdobogás, ami elborít majd |
| Tudod-e Boldog Részeg Gyötrelem, hogy ki voltál és ki vagy, hogy csak |
| lehetsz Halandó Boldog Ámulás, te Önmagadból Kihabzó Félelem, |
|
| És tudod-e akarni majd, ami Jön, jaj, tudsz-e akarni még te Árva |
| tudsz-e akarni Hitet, Jövőt, Áldást, Türelmet, Kegyelmet, |
| Tudod-e akarni majd a Holnapot, s ami rád vár: az Irgalmatlan |
| Tudod-e Elkezdeni Újra Önmagad? Lenni: Ami-Nem-Volt-Soha-Még, |
|
| Tudod-e, tudod-e, tudod-e, tudod-e? Tudod-e, hogy mi lesz a Bűn |
| És mi lesz az Akarat és mi lesz a Lehetetlen és mi lesz Szívem, ami Másképp |
| Mert én a Holnapot tudom és az Időt tudom, s lehajtom zsíros, tetves, |
| és Jövőmet megalkotni Én Ismeretlen Rejtőző Istenem te Nagy Irgalmadat |
|
| Jaj, mi ez a csönd a szívemben? Mi ez a csönd a szívemben, jaj, |
| Csönd a szívemben, ez a Három Angyal-Csönd, tudod-e Merengő |
| ez a Nagyszárnyú Múlt-Csönd, Jelen-Csönd, Jövő-Csönd, |
|
mint ez az Izzó Csönd-Három |
| Töprengő Szívembem, te Feledhetetlen Képzelet-Csónakban |
|
| Mert én, aki akartalak és elképzeltelek és ülök nyolcvan napja már |
| nyolcvan napja már Látomás-Lángban égek és tizenegy éve lángolok |
| te Szakállas Múlt-Idő, égek agyadban Képzelet-Király, ülök szívedben, |
| én a költő: Juhász Ferenc a Három Csöndet hallgatom, égek a Látomás-Csönd |
|
| Te tengeren-úszó Óriás-Agyvelő, Hatalmas Agyvelő-Medúza, Töprengő |
| a Csönd szűlt újra Téged, a Csönd mondott ki Téged, Látomásom |
| Látom gyűrt kristály-arcodat, bozontos kő-görcs arcodat, ahogy vad lázzal |
| sietsz a Part felé, a Föld felé. És leng a Múlt-időben bozontos, tetves |
|
| És lobog a Múlt-időben rongyos köpenyed, tetves palástod, koponyád |
| és mikor csónakod hínárhabos, bordás csőre, csigás pocak-taréja |
| a köves, kagylós, kavicsos parti homokon csúszik csikorogva, s kövér farával |
| kiugrasz Képzelet-Királyom, s szállsz ugrálva, mint a szöcske, lihegsz |
|
a sós vízhabban szaladva. |
|
| Jaj, fut a király, a Létbe visszafut, megbotlik, elzuhan, ott hempereg |
| a sárga tajtékcsipke vízlepedők között, ott liheg a dörgő kék |
| ott vergődik, mint nehéz hal, csapkod, tátog, pettyes uszonytollait verve |
| fölugrik, térdrehull, fölugrik, fut tovább: a Föld felé, a Föld felé |
|
| Fut a király a Föld felé, az áldott, áldott, Föld felé, fut a király |
| az áldott, áldott föld felé, az édes, édes föld felé, a Gyönyörünk |
| a Mindenünk Ő föld felé, az Éhségünk Ő föld felé, a Kegyelmünk |
| fut a király a Föld felé, az Egyetlenünk föld felé, Mi Mámorunk |
|
| A föld, a föld, a föld, a föld felé fut a Király zokogva, ugrálva, |
| vas-combbal ugrálva, mint a sáska, mint a tücsök tüskés |
|
drót-lábszárral pattogva, |
| fut hörögve, lángot-üvöltve, fut, elzuhan, fölugrik, fut tovább |
| fut a föld felé, a föld felé, a föld felé, fut ronggyal habosan, |
|
rézcsipkekúp-szakállát a semmibe lökve. |
|
| Mert zsíros kemény szakálla előre-mered, mint a bundás-lepke |
|
piros pamutcsipke-páfránytoll csápja, |
| óriás kék szőrcsipketoll-csápja, piros moha-páfránylevél tollcsápja |
| mint megfagyott füst-kéve, mint asszír királyszobrok |
|
kőcsipke-szakálla pikkely-kevélyen |
| és a szikrázó levegőt böködi sár-hártyás, vízszintes csipkés |
|
| Jaj, Föld, Gyönyörű Föld, te Küldő és Betakaró, te Fölemésztő |
| Föld, Vígaszunk Sötét Habja te, Megmaradásunk Zsíros Tajtéközöne, |
| Élet és Halál, Termékeny Bizonyosság, Teremtő Ősokosság, te |
| Halálunk Reménye, Jövőnk Fájdalma, Föld, Föld, Önmagadban-Égő, |
|
| Jaj, Föld, Föld, Föld! Gyönyörünk Kertje, Csontjaink Kertje, |
| Egyetlen Poklunk, Temetőnk, Egyetlen Mennyországunk, aki a Semmiből |
| tűz-viharok, gáz-viharok, gőz-viharok, láng-viharok, víz-viharok |
| gyűrődve, ráncolódva, buborékolódva, fúvódva kérgesedtél |
|
| És fortyogó, lángoló puha Gömb-Lényed sistergő hatalmas kőparázs-kúpokat |
| óriás parázskristály-kupacokat köpött ki izzó vaskocsonyavér-szívéből |
| fújt lángoló kő-kása tornyokat, piros zománccsipke-páfránytollakat |
| páfrányos hab-gejzíreket, űrbe-lövellő tajték-tüzeket, kőhab-lángokká |
|
| És lüktető, nyáladzó Gömb-Önmagad forrt, bugyborékzott hatalmas |
| és forrt, bugyborékzott hatalmas víz-tengerekkel és óriás lila |
| és óriás zöld gőz-lövellések sebződtek testeden és húsodból kinőttek |
| és piros láva-böffenés, gőzölgő kék kőzet-buggyanás alvadt meg bőrödön |
|
| És kihűlt tengereidben Boldog Szörnyek, Balgatag Szörnyetegek hemzsegtek, |
| és meleg húsodon puha óriás-páfrányok, zöldzománc zsurló-óriások |
| és arany-pettyes kocsonya-táltosló óriások legelésztek páfrányerdős kék tiszta |
| szárnyas kék kocsonya-bikák, puha tarajosgőte-óriások, zsurló-erdőben |
|
óriás varangy-lángolások. |
|
| És mocsaras édes húsodon hatalmas kék sárkánygyíkok, kétlábú gyík-királyok |
| óriás zöld pikkely-kanok, kék óriás porcelán-páncél gyík-kakasok ásítozva |
| hatalmas taréjos, piros kocsonya-csődörök egymásra-hágva fújtak, sírtak |
| kétlábú királygyíkok, kaktusz-hátú gyíkok, orrszarvú-gyíkok haldokolván |
|
| És piros-gőzű boldog egedet óriás kék sárkánydenevérek, varjú-sárkányok |
| hatalmas gyíkmadarak, denevérszárnyú gyík-lovak, kőpikkelyszárnyú, nagy |
| s ellepték Gömb-testedet a szárnyas bikák, mammutok, tigrisek, törpe lovak, |
| boldog bölények, néma szarvasok, virágörvények, óriás-szitakötők, |
|
| Ó Föld, ó Föld, ó Gyönyörű Föld, csöpp meleg Sárhabgolyó |
| Zöld Kristálypont a Mindenség Örvénylő Lángködében, Gyönyöröm, |
| Madarak Földje, Férgek Földje, Húsevők Földje, Növényevők Földje, |
| Víz-lakók Földje, Bogarak Földje, Virágok Földje, Növények Földje, |
|
| Föld, Föld, akin valaha istenek tapodtak, akin valaha istennők tajtékban |
| szárnyas bikákkal, bikafejű emberekkel, emberfejű bikákkal, szörnyekkel, |
|
szellemekkel, vad pásztorokkal, |
| ó Föld, ó Föld, akiben őrlő férgeink lakoznak, nyűveink, |
|
kemény nagy állkapcsokkal, |
| ó Föld, ó Föld Édes Emlőiddel etess meg, itass meg te Ősgömbrózsa Pöttön |
|
| Fut a király, fut láz-bolondan, fut eszméletlenűl lobogva, fehér tüzet |
| s ahol a homok megszakad, sűrű aranyredő-lapálya összenő a zsíros |
| ott jajgatva, sírva, nyögve lezuhan, ott ordítozva, énekelve, sikoltozva |
| és hempereg és jajgat és zokog, kis száraz testét görgeti, arcát hömpölygeti |
|
| És eszi és nyeli és rágja és harapja és nyaldossa és szívja és szürcsöli |
| és a földet zokogva szürcsöli és szívja, nyaldossa, rágja, nyeli, |
| és szájába tömi és fogával cibálja és ráfröccsen könnye, |
| és nyálával mossa, könnyével dagasztja, vérével festi és magát |
|
a földbe mélyen belefúrja. |
|
| A Szent Féreg, a Szent Szelvényes Hártyaféreg magát a Szent Földbe |
| mint ásóbéka, ásóbogár, vak vakond, üregi nyúl, parti fecske, |
| a Bozontos Fehér Király-Óriáslárva, a Szent Házatlan Csiga, a Piros |
| körmével kapar, fogával váj a földben, hörög, liheg, földbe-fúl |
|
| És észre sem veszi, hogy a föld, hogy az a föld kemény patáktól összetaposott, |
| csülköktől összegyűrt, vastag talpaktól pikkelykásásra dagasztott, |
| comb-hónaljban, hogy az a föld dög-csigákkal, hulla-lárvákkal, |
| hogy tehénszar, birkaszar, teveszar, szamárszar, lóganéj, bárányganéj szárad ott, |
|
nyüzsög abban a legyek kukaca. |
|
| Csak eszi, rágja, harapja, rágja a ganéjos földet, a szaros földet, a lárvás |
| s szakálla büdös bozontjában földmorzsalék, üres lárvabőr, ganéjszőr, |
| s szájában sár és szaros föld és szájában nyálas föld, lótetű és apró |
|
sárcsillaggá dagadt kihabzó nyálbuboréka |
| és hempereg nyögve, sírva, makogva, röhögve a Király, szőreit, |
|
testét földdel betemetve! |
|
| És tajtékzik szája, mint az eszelősnek és szemeit a vére földbe fúrja és |
| és szája nyálzik, mint a tébolyúltnak és ráng, vonaglik a kis varangyos |
| mint Krisztus rángott a Keresztfán, mint Ő vonaglott a Fán |
| tajtékot hányva, vért okádva, epét köpve, amíg kétoldalt röhögtek |
|
| És nézi a Nép, a Nagy Hajó Maradék Népe nézi a Föld-Evő Királyt |
| nézi a Földet-Zabálót, Földet-Habzsolót dermedt, szakállas gyűrűben |
| hogy bolond talán, bolond szegény, talán az Isten tarkóját ujjahegyével |
| Csak barnapettyes lova áll nyihogva. S a Szent Király-Kukac fölött |
|
a Boldog Láthatatlan Isten. |
|
| Nézi a nép a Száraz Kicsi Embert, a Ganéjt-Evőt, a Lárvát-Evőt, |
| a Ganéjos-Földet Evőt, a Halállal-beszőtt Földet Hörbölőt, aki, mint átlátszó |
| koponyája hártya-harang, keze, lába eres hártya-kesztyű, teste kis zsák sejtes |
| s szemei dülledt szarupikkely-buborékok, üres nagy hártyagolyók, |
|
| Nézi a Szelvényes Üres Rovarbőr-Királyt, aki magát nevetve és zokogva |
| és könnye nincs és szava nincs és átka sincs és toporog és el-nem-virágzik |
| nézi, ahogy vonaglik, jajgat és hörög a Kis Szőrös Száradék, |
| nézi a tekergő Ember-Kukacot, ahogy nevetve a kukacos földet eszi, |
|
nem fárad boldog habzsolása. |
|
| Aztán fölül lihegve a Király, aztán föláll, szakállában ganéjszőr, nyálas sár, |
| szakállában és szájában véres sár, könny és takony, fűgyökér, száraz |
|
rovarcsáp-szőrcsipkepáfránylevél, |
| szempillaszőrein kis sárgolyók, bajszában hörgés-hab, taknyos hab, |
|
földszagú fürtjeit rázza a tengeri szél. |
| Aztán körűlnéz a Király, sáros kezével int. Aztán: megyünk! Aztán: |
|
| S vesz új inget magára, aranyozott páncélt, könnyű donga-mellényt, |
| könnyű buborék-aranysisakot, szelvényes vas-nadrágba bújik, csipkés |
| és barnapettyes karcsú lovára ülvén a habzó tengerre visszanéz és int: |
| S a Kék Kristálycsipkedörgés-Múltra vissza se néz már, |
|
a Zöld Remény-Temetőre búcsú végett! |
|
| És előre üget lassan, szótlanúl, a páfrányos erdőben üget pettyes sárga lovával, |
| népe ott kocog mögötte kis lovakon, piros csődörökön, tarka kancákon, |
| a Rongyos Maradék, a Vasba-öltözött Kicsi Emberiség kocog |
|
a Zöld Homályban, zöld-vakon, |
| s kis batyukba, kis motyókba kötve Ami Maradt: szentek csontjai, |
|
| És vonúlnak lassan a zöld rengetegben, s a lovak horkantanak, habosan |
| s örvénylik, kotyog, lobog, sustorog, lazán zihál, lágyan gőzölög |
| a Zöld Túlvilág zöld füsttel hömpölyög és szürke csontvázak |
|
a földből-kiálló gyökerek, |
| s a széttört koponyákban penészes, nyálas víz, s a zöld füstben |
|
arany-kockák, kristály-rudak. |
|
| És bogarak, muslicák, méhmajmoló-legyek, darázslegyek, dögevő legyek, |
| aranyspirállal körűldrótozott ősgyík-hártyacsipketaréjú darázs-varánuszok |
| és csigabigák és kecskebékák, gyűrt bőrük, mint szeretőkön a lucskos véres ing, |
| öregasszonyok ülnek a csupa-mirigy-daganat-bütyök-májfolt-lencse |
|
| És madarak ugrálnak a földön, ugrálnak a lombban, a riadozók, |
| csirregés, kakukkolás, vadgalamb-beszéd, csivitelés, pityegés, csattogás |
| és vadzeller, gomba, vadpetrezselyem, kapor, kutyatej dereng a fülledt |
| s szőrös csikószájú citromcsalánok, zöld mohacink páfránycsokrok |
|
| És vonúl óriás platánok, óriás tölgyek, óriás bükkfák, óriás gyertyánfák, |
| a Szótlan Maradék, hatalmas világító zöld páfrányok, óriás-bürkök |
| zsurló-óriások, pajzsika-lángolások zöld csipkezuhataga alatt szikrázó |
| fölpáncélozott lovakon, vasálarcos méneken hazafelé |
|
| Elől a Király kocog barna-fehér pettyes lován, s mellvértje aranyozott vasára, |
| kis levelibéka ugrik, s a szív fölötti buborék-vasra tapad puhán, |
| lencsés zöld gumikesztyűs kezével a szív-vértre ragad, mintha lüktető |
| lüktető zöld mirigytörpe-csillag, a lomb zöld mirigymanója, a Puha Küldött, |
|
| És nem pöcköli le a Király szíve aranyozott vasáról, csak hagyja, |
| zöld mirigy-lüktetéssel, mintha szíve mászott volna ki a vasra, |
| nézi a mellvértvas kis zöld mirigycsillagát, a Zöld Szívet, az arany-pislogót, |
|
aki elfelejt már lihegni, |
| réműlten a vason úgy ragad, hogy verejtékcsöppek szikráznak |
|
a kék kocsonya-ujjhegy-korongon. |
|
| Elől a Király kocog barnapettyes-fehérpettyes lován, s utána száraz, |
| a kékzöld őserdei homályban, a párás, lucskos, gőzölgő vadonban: |
| a Csörömpölő Páncélos Kukac, s aranypettyel, tűzpettyel foltos |
| a lovasok vas-vértezete, páncélsisakja, a lovak fém-álarca, vas-szoknyája |
|
| Arany-foltos, zöldfoltos, aranypettyes, zöldpettyes, arany-pontozott, |
| az ember, mint a tüzeshasú béka, mint a varangyosbéka, mint a tűzpettyes |
| mint a sárga bársonygumiláng kukacok piros, fekete, zöld, kék, rózsa-pettyei |
|
az álarc-vasak, vas-csatok, |
| vas övek, vaskesztyű-szelvények szikrázatán aranypont-tűzpetty-halmazok, |
|
| Zöld pettyek, arany szeplők, aranyfoltok a zöld lovak fején, arcán, testén, |
| mintha a pettyek csobognának, nem is a sereg menne, foszforpontok, |
| a lovasok páncélján, páncélos kezén, páncélvállain, páncél-hátán, |
| állva szinte a zöld homályban, a vasbuborék-sisakokon zöldpetty-aranypetty |
|
| És aranypontok, tűzpontok, foszforpontok, ezüstpontok, zöld pontok |
| a vas-álarcok korong-ablakain kidagadó óriás, véreres, |
| s a ló-álarcok vas-félbuborék szemhéjain is tűzpontok, |
|
zöld pontok nyüzsgő csomókban |
| és zöld izzás a zöld lovak szemében, aranyparázs |
|
a szelvényes páncélzat-szünetekben. |
|
| És aranyfoltok, zöld foltok a lándzsán, vérten, sisakon, kardon, farokzászlón |
| asszony-arcokon, férfi-szakállakon, gyermek-kezeken, a Zöld Lovasok |
| és vonúl a törpe vas-buborék-folyam zöld lovakon, zöld szamarakon |
| a Zöld Túlvilágban kocog a Zöld Némaság, taposva árnyék-folton |
|
| Elől a Király kocog barnapettyes sárga lován, s utána Vert Maradék Népe üget |
| a Zöld Rengeteg-Magányban, hömpölyög csörögve szótlanúl a Megmaradt |
| megy hazafelé a Zöld Túlvilágban és villog, szikrázik tűzponttal, aranypettyel |
| s zöld foltok, zöld árnyék-pontok csobognak át a Magány-Merengő |
|
| Elől a Király megy, barnapettyes lova páfránytollakat, zöld csipkelángokat zúz |
| Elől a Király megy, és ős-szíve mellkasa csontján, melle húsán, kis vértvasán |
| zöld tűzzel átsüt a tűzön, húson, vason, zöld lánggal átlobog a páncélon, |
| ontva világít Hatalmas Szíve, hogy zöld tűzben ég körötte a vadon, fölizzik |
|
| Elől a Király megy, s melle aranyozott vértvasán, mintha lángoló zöld |
| úgy süt át szíve húson és vason és törzse és feje zöld pára-buborékban, |
| s dagad teste körűl a zöld tűzbuborék, s a páncélos ló, a páncélos sereg |
| kocog csörögve, az Óriás Zöld Királyszív-Fénybuborékban, a Zöld |
|
Derengés-Golyóban dobogva! |
|
| És beviláglik a páfrány és a zsurló, a fű és a lomb, a bükk, a tölgy, |
| Mert Égő Zöld Csillag ül ott fölpáncélozott lovon, Lángoló Zöld |
| Vason átrózsálló Óriás Rózsa-Szív ragyog ott zöld lánggal, Zöld Idővel, a |
| És beragyogja a Létezés Mindenét a Létet-Bedagadó Óriás Zöld |
|
| Elől a Király megy, s utána Mind a Nép, kocognak, ügetnek ott a zöld |
| Elől a Zöld Béka-Szív-Csillag lobog nehéz vas-szelvény-öltözet lovon. |
| Mennek a Köd-Jövőbe. S a lombba-búvó lovak és népek páncél-tomporát, |
|
páncél-hátát, páncél-lábikráit, |
| páncél-sisaktarkóját nézi a páfrányt félrehajtva a sas, a szarvas, |
|
|
|
Mosolyod hatalma
| Mosolyod mindent legyőzött! |
| Minden gyötrelmet legyőzött! |
| Minden bánatot legyőzött! |
| Minden könnyet, kést legyőzött! |
| Minden kőrácsot legyőzött! |
| Minden tűzpoklot legyőzött! |
| Minden víz-átkot legyőzött! |
| Minden gyilkolást legyőzött! |
|
| Mindent legyőzött mosolyod! |
| Gyötrelmet mindent mosolyod! |
| Bánatot mindent mosolyod! |
| Kést, könnyet mindent mosolyod! |
| Minden kőrácsot mosolyod! |
| Tűzpoklot mindent mosolyod! |
| Víz-átkot mindent mosolyod! |
| Jaj, ki győzi le mosolyod? |
|
| Jaj, ki fojtja meg mosolyod? |
| Miféle Kéz nagy mosolyod? |
| Milyen szorongás mosolyod? |
| Kötél, hurok szép mosolyod? |
| Milyen Ujjak ős-mosolyod? |
| Tudod? Nem tudod? Nem? Tudod! |
|
|
Rózsa-rabló
| Te Csődör-sörényű Asszony: |
| szívemen szíved virrasszon! |
|
| Te Kanca-szűzhajú Asszony: |
| szívemen szíved virrasszon! |
|
| Te Rózsa-Rabló Kis Szentség, |
| Fekete Asszony-Mindenség, |
| Te Átok-szövetből Asszony: |
| szívemen szíved virrasszon! |
|
| szívemre vert Arany-patkó, |
| te Arany-Átok Vér-Asszony: |
| szívemen szíved virrasszon! |
|
| Lepkeszárnyú Kék Kancaló, |
| szívem szíveden virrasszon! |
|
| Virrassz szívemen Te, Átok! |
| Szíved fölött ezer gyertya: |
| lángcsipkerojttal lobogva. |
|
| Földben-égő Csontváz-Asszony, |
| csontüst-szemgödröd ne csaljon. |
| Szívem szívedre rohasztom: |
| csontom csontodon virrasszon! |
|
| halálom rajtad virrasszon! |
|
|
Az aranyba-öltözött halál
| A Halál, a Halál, a Halál |
| megtalál, megtalál, megtalál. |
|
| Nagy fehér-fekete lovon jön. |
| Megtorpan mellettem, rámköszön. |
|
| Csontvázán aranypáncélruha, |
| aranyálarc csipke-ősmosolya. |
|
| Hörgése aranyköd, aranyláng, |
| fújása ráncredő-aranyláng. |
|
| Ráncarany-mosolya beterit, |
|
| S aranyrög-öklével nagyot üt: |
| tarkón-üt, szíven-üt, agyonüt! |
|
| S ott fekszem véresen én, a Vad |
| Fekete Halált-gyűlölő Harag. |
|
| S fut tovább nagy lován a Halál. |
| Akit kell: a szívén kalapál. |
|
| Üget fehér-pettyes gyászlován. |
| Vérem ég Ráncarany-Alkonyán. |
|
| Pontozott tűzlova vérző, nyers |
| fújva vágtat, mint egy vén Ady-vers. |
|
|
Anna, aki szívemre-fonódva búcsúzott
| Szegénység Szép Riadalma. |
| te szőrhabos bádog-vércse, |
| gyűrt, szögletes kis fém-szobor, |
| belűl-fölforrt ezüst-pokol, |
| aki szörcsögve, bugyogva, |
| szőrös fémrács aki voltál: |
| mint tenger fölbukó Szörnye |
| levegőt szívtál szörcsögve, |
| te, aki csak szépen szóltál |
| s most amikor átváltoztál |
| szőrös szögletesség-csillag, |
| csupa-kúp kis pléh-Madonna |
| szögletes fém-arcod görbe |
| forrasztott fémvonalakká, |
| gyermekláncfű pihe-gömbje: |
| szikrázott, lángolt ősz-kéken, |
| mert a rák örvénylett benned, |
| s szortyogott fémszobor tested, |
| mint a lápok, a mocsarak, |
| szíved, gyomrod, tüdőd, húsod, |
| gyöngyházarany kis mosolyod, |
| te gyöngéd gyűrt szögletesség, |
| bádog kubista-arc szentség, |
| szőrös, égő üveg-vércsepp, |
| fehér hosszú vércsekörmű, |
| te szögletes bádog-szobor, |
| belűl-üres szöglet-pokol, |
| te törékeny szőrös asszony, |
| kiszőrösödött fém-asszony, |
| karvaly-pléhkarmú kedvesség, |
| szakállas pléhszöglet-mentség, |
| te gyíkkörmű bádog-karvaly, |
| szakállas fémszöglet-arcú, |
| fém-háromszög forrasztású: |
| Veled még a Jobbik Hazánk! |
| Aki hajnal-szépség voltál, |
| mélyhangú mézes aranytál, |
| léthabbal telt aranyedény, |
| aranyszelíd kis ragyogás, |
| ködben a csillag-lángolás, |
| dörmögő kis csillag-remény, |
| tán a Mindenség Kis Anyja, |
| a halál fémszöglet-szobra, |
| szőrös pléhszobor zokogva, |
| mindörökké már ott tartod, |
| s hörgött, szortyogott kis tested |
| fémszobor-zsákja, tebenned |
| sistergő bomlás-tajtékzás, |
| fölzabált e szegény-világ |
| s úgy sírtál ott a szívemen |
| te szőrös kis ezüst-csillag, |
| úgy öleltél, úgy zokogtál |
| szőrös-arcú asszony-kristály, |
| mint csillag ha zokogni kezd, |
| aranyat-hörögve lüktetsz! |
| Ó, hol vagy már Édes Anna, |
| Ferkó csontvázán a földben, |
| ott égsz szőrösen rohadva |
| daltalan csontváz-uradra, |
| kubista-szobor lényecske, |
| szögletes fém-asszony este, |
| rózsacsönd-hajnal ki voltál, |
| dörmögő boldog szép kristály, |
| darázs-szív szemű gyöngy-rózsa, |
| vérző rózsán aranycsillag: |
| két kristályszív-látóablak, |
| két gyémántszív-ősremélő, |
| két fekete csiszolt csillag, |
| aranypettyes rózsa-ablak, |
| dörmögő kis rózsa-csillag, |
| darázs-Madonna, siratlak, |
| szögletes kubista-asszony, |
| te kiszőrösödött pléh-láng, |
| voltál aki Jobbik Hazánk, |
| mindíg tündöklő szavakkal, |
| mindíg okos mosolygással, |
| soha, Anna, semmi mással, |
| Vígasz Örök Szép Asszonya, |
| s úgy fogtál át, mint polipok, |
| fogtak a pléh-pálca karok, |
| hitted azt, hogy mosolyogva, |
| polip gyöngy-örvény fogással, |
| szőrös drótláng-öleléssel, |
| mosolyodban szőrös késsel, |
| szőrös drótszobor-Madonna: |
| sejtes drótzsákszobor Anna! |
| Mosolyod millió kés volt, |
| szőr-álarc mögött a Kés volt, |
| bádog-vonal szörnyű kések: |
| szőrös drót-örvény ki lettél: |
| pihés fém-örvény ki voltál |
| Fém-Anna, hogy átkaroltál |
| Fogtak kék sas-bádogkezek, |
| szőrös kis bádogszobor nő, |
| pléh-kúpokból forrt csöpp felhő |
| nem is lépve, csak suhanva, |
| Szőrös fémcsillag, siettél, |
| szívemből de ki nem estél |
| mentél és vissza se néztél, |
| de mégegyszer visszanéztél |
| szőrös kis pléhszobor-Anna. |
| Hol vagy már, hol szíved hamva, |
| aki csak sírt, én nem sírtam, |
| csak a Sorsommal zokogtam, |
| csak a Létemmel átkoztam, |
| s mentem, halálodra hagyva |
| Kis Fémszöglet-szobor Anna, |
| Szobor-szögletesség Anna, |
| fortyogva, zubogva, kéken, |
| őrjöngve hömpölyög és forr |
| benned szőrös Drótzsák-Szobor, |
| fémkúpokból forrt Ijedtség, |
| Szőrös Fém-asszony Kis Mentség, |
| akiben már ott gomolygott |
| minden, ami volt, a Dolgok, |
| benned, szőrös pléh-szoborban, |
| Halál-Mindenség Asszonyban, |
| Csillag-Remény, Tejút-Felhő: |
| fogantató kristály-ernyő! |
| Magunkat mért hagytad Anna |
| ilyen veszettűl magunkra! |
| Átkozódj, földben rohadva |
| te Szakállas Csontváz-Anna! |
| Átkozódj Te Szőrös Csontváz, |
| Szőrös Kőhurkokból Font Láz, |
| Anna, te Csontváz-Szakállas, |
| Szőrös Kis Csontváz-Hatalmas! |
| Szidd kivérzett Szép Hitünket, |
| bevérzett Nagy Reményünket, |
| csontváz-sárga Örömünket, |
| csontváz-fehér Könyörünket, |
| szidd a Piros Szerelmet is! |
| Gyásztalan Gyász-Önmagunkat, |
| Jaj, hol vagy már, Hitem Anyja? |
|
A jegenyefa hajnala
| a lángját-vedlő jegenyén, |
| a zöld csipkeláng oszlopon. |
| Meghalsz? Meghalok. Már tudom. |
|
A gyászban meztelenűl
| s fagy ránk a kő-szeszély |
|
|
A kis nyírfa első őszülése
Az ütések kegyelme
| Üss csak, üss csak, amíg üthetsz! |
| Azután már meg nem üthetsz! |
| Földbe-dagadva, ha lüktetsz, |
| sírban rohadva: majd nem versz! |
|
| Üss csak, üss csak, üss csak, üss csak, |
| üss, üss, üss, hogy élni tudjak! |
| Ott ütöttél már szívemre: |
| kék magzatvízben lebegve. |
|
| függtél magadba-göngyölten, |
| úsztál ázott zöld kezekkel, |
| kis rózsacsőr körmöcskékkel. |
|
| Függtél kék gyöngykürt-mosollyal, |
| kristálykürt-pár orrlikakkal, |
| göndör csigaház-farokkal, |
| mint egy rózsaszín csikóhal. |
|
| Tüskerózsás rózsatesttel, |
| rózsatollcsokor-fülekkel, |
| rózsahorgony kezecskékkel. |
|
| Függtél érgömb kis pocakkal, |
|
| az ősvíz kéken derengett, |
|
| Testedből szíved kilátszott, |
| üvegben, mint kövér gyászpók. |
| Lüktetett finom érzsákod: |
|
| Kék lebenykékkel virágzott |
| leragadt szemhéjad gyászolt, |
| viselvén szőrsarló-fátyolt. |
|
| Üss csak, üss csak, üss csak, üss csak, |
| üss, üss, üss, én nem tagadlak! |
| Hisz engem már ott ütöttél, |
|
| Zöld Átok-Tűz, kristályhasban, |
| vízzel telt rózsalugasban, |
| mirigyfelhők alatt függve, |
| gyöngyház-kötélen lebegve, |
|
| ott a márvány-ér barlangban, |
| kék tenyérrel már ütöttél. |
| Nagy szíveddel agyonvertél! |
|
|
Kiáltozás az idő ellen
| Jaj, távolodban, testvértelenűl, |
| jaj, magányomban: végzet-egyedűl, |
| kiáltoznék, sikoltoznék sírva. |
| Árvaságom vad szívedre írva! |
|
| Távolodban, aki vagy magadban, |
| aki vagy már velem-halhatatlan, |
| ordítoznék, mint gyermek magában: |
| lámpátalan, bezárt szűk szobában. |
|
| Testvértelenűl, így önmagamban, |
| te általam most már halhatatlan, |
| jajgatnék, bömbölnék, mint a gyermek, |
| akit az Árnyak dühei vernek. |
|
| Zokognék, mint gyermek kis magában |
| egyedűl egy bezárt vak szobában, |
| petróleumlámpa-nélkül árván, |
| a Benyitó-Reménységet várván. |
|
| Kis, dohos, penészes vak szobában! |
| Bezárva! A Gyermekkor-Magányban! |
| Mert hát lenni most így lehetetlen. |
| Bezárva, hogy vagy te a szívemben. |
|
| Sikoltoznék, jajgatnék, zokognék, |
| mint nagykéssel fenyegetett vendég, |
| aki felé a rokonok döfnek, |
| konyhakéssel levegőt böködnek! |
|
| Bezárva hogy ácsorgok szívedben, |
| a lüktető tébolyda-teremben: |
| darázs-magány csapódik szivemhez, |
| kristályszív-arc vacogó hitemhez. |
|
| Szőrkoszorús kristályszív-szemekkel, |
| kezeiben köszörűlt késekkel |
| lökdös a jaj, fehér dörmögéssel, |
| piros cellámban nagy gyémánt-késsel! |
|
| Égő cikk-cakk-vonalait húzza, |
| az áradó jajt bevonalazza, |
| kék dörmögés-szövedékkel von be |
| cikázó és szőrös gyilkos kedve. |
|
| Fehér kristály-vonalait húzza, |
| vérző gyászom szövi rács-dobozba, |
| pihés kristály-szívvel üt löködve |
| szőrös és cikázó gyémánt-kedve. |
|
| Körűldonog égő lihegéssel, |
| kezeiben két nagy konyhakéssel, |
| késeivel szívem koszorúzza, |
| gyémánt-arccal énekeim zúzza! |
|
| Csupa szúrás a csönd körülöttem! |
| Én meg állok tebenned-tebennem, |
| jajgatok és rettenetem nincsen, |
| nincs hisz aki innen kisegítsen. |
|
| S csupa szúrt seb a csönd körülöttem, |
| s vérzik a csönd, vér-szökőkút fröccsen, |
| zuhog a vér a kék csönd-sebekből, |
| szőrös gyémánt-arccal tört szívemből. |
|
| Mintha égő kék csillagon állnék, |
| az Idő tömbjén átkiabálnék, |
| s te egy másik csillagon zokognál. |
| S közöttünk a zöld Ősidő-Kristály. |
|
| S nem hallanád, amit kiabálok, |
| s nem hallanám vak zokogás-átkod! |
| Tátogunk csak, egymásba temetve. |
| Beforrva Ősidőkristály-Rögbe. |
|
| Ráforrva tébolyúlt csillagunkra, |
| egymásban egymástól messze úszva, |
| ülünk: két csontváz két temetőben, |
| vicsorogva Kristály-Ősidőben. |
|
| Két anyagsziget két árva foglya, |
| egymást iker-csillagként befogva, |
| s közöttünk a sötét Ősidő-Tér, |
| őstűzpont-tajték, halál-erőtér. |
|
| Mit csináljak, mondd mit tegyek érted? |
| Hogy magányunk egymását megértsed? |
| Hogy magányod-magányom megváltsam? |
| Sírván az őspontarany-szobában? |
|
| Üvöltvén a Mindenség-Teremben, |
| az Anyagpont-Gömbősvégtelenben. |
| Hogy az Idő Kristályát föloldjam |
| testvértelen te-én-távolodban. |
|
| Az Ősidő-Kristályt fölolvasszam, |
| Csönd-Temetőt elpárologtassam, |
| s egymásba-robbanva úgy ragyogjunk, |
| akik, mint a sírból föltámadtunk! |
|
| Mit tegyek, mit, mondd mit tegyek érted? |
| Valamelyik ablakon kilépjek? |
| S hullván lefelé úgy sikoltozzak: |
| sorsunkba, hogy nagy irgalmat oltsak? |
|
| Nem lehet, nem, lehetetlen, Asszony: |
| az Idő, hogy tőled elválasszon! |
| Távolodban: szerelemtelenűl |
| meghalok én, meg: tőled-egyedűl! |
|
|
Könyörgés dögvész-istenhez
| Dögvész-Isten, én akarom: |
| Ments meg az élet-lángoktól! |
|
| Dobj ki dögvész-önmagadból, |
|
| Ég a ház, az ablak-keret, |
| ég minden szent lét-emelet, |
| lángol minden anyag, részlet, |
|
| Dobj ki lángoló szívedből, |
| lökj ki önmagamból engem, |
| engedj már nem-lenni lennem! |
|
| Dobj ki önmagadból engem, |
|
| benned szálltam, bukdácsoltam! |
|
| Dobj ki dögvész-önmagamból, |
| lökj ki szép piros szavadból, |
| bíztam benned Dögvész-Isten. |
|
| minden vérző vad soromban. |
|
| Belőled, ki sorsod voltam, |
| zuhanjak ki tőled-holtan. |
|
| Sorsomban aki úgy bíztam, |
| lángjaidban döggé híztam: |
|
| könyörgök hozzád Te Hittem |
| Kétnemű Vak Dögvész-Isten, |
|
| a sorsodban, a sorsomban: |
| szabadíts meg nyomoromban! |
| hulljak ki belőled holtan! |
|
|
Egy gyermekjáték dallamának változatai
|
te Fehér-szárnyú Ős-örök. |
|
| Ady, Babits, Petőfi is, ő is, a vad, |
|
s a bandzsa szelíd Spinoza. |
|
| s akikben a szívem forgott: |
|
néznek az Anyag-Mindenek. |
|
|
a Lét Titkos Dolgainak ütődve. |
|
|
csillag-sírássá gyötörten. |
|
|
szívemben őscsipkelángok páfrány-zölden. |
|
|
nagykezű nagyfiúk vernek. |
|
|
nagymellű lányok cibálnak, fütyülőjét csiklandozva. |
|
| Ősöm, Átkom, Ködöm sincsen, |
|
aki ős-ölébe tudna venni. |
|
| véres pép szőrpihés húsa, |
|
véres sár pihe-láng bajsza. |
|
|
nyakig ülök benn a földben. |
|
|
nem az Aranyszájú Csillag-Kertész! |
|
| húz a Föld tűz-szíve felé |
|
| csont-markában a Lét Hite: |
|
rózsaszeplős nemző-testrész. |
|
| lüktet aranyrúd-dühödten, |
|
mint giliszta láng-csokor kakas bögyében. |
|
| testű Élő Arany-Átkot szorongat |
|
a Csontkalicka-csontőserszény. |
|
| s forr a föld és lángolva zúz! |
|
Mosolyom már sárrá barnúl. |
|
|
a Föld-Szív Ős-Tűzözönben. |
|
| ránts vissza rózsa-robajjal |
|
Létedbe Te Rózsapihés Rózsakezű Asszony-Hajnal. |
|
| mint arany-mosolyú vadak. |
|
Arany-nevetés ránc-tűzzel minden halált beleheljek. |
|
| époszommal Mindenséget teleírjak. |
|
Mosolyommal a Lét Szívén ámúldozzak. |
|
| S föltámadnak mind a holtak: |
|
s égnek vad tűzvészemmel betelve. |
|
| s tüzemtől átégve, forrva |
|
ragyog minden Dolog, Forma, Létező, az Idő és Tér. |
|
| pont, erőtér, rész, elektron-felhő |
|
héj, burok, csomag fölragyog. Megváltódnak! |
|
| Teríts be aranyláng hajjal: |
|
Rózsatűzpont Őscsillagtér Őshúsoddal. |
|
| úgy nézzek a Mindenségre! |
|
Önmagamból önmagadba, rád magamból: a Reményre! |
|
|
Balga vers, írván balga módon, ritmusban összevissza és mégis egységesen
| Szívemben mindent elrendeztem. |
| Mindent a helyére tettem. |
| Mint reggel mindent a szobámban. |
|
| Nézem barna-láng rézkarc-arcát, |
| az őscsillag-hajnalt, a lángelme-bandzsát, |
| göndör pókhaja vállára omlik. |
| Szívéből az Egész toronylik. |
|
| Vállára ömlik a csigás, csipkés, |
| bodros, barna póknyálhaj-özönlés, |
| Szemei Isten szívébe lesnek. |
|
| Szája: mosolygó hullák korom-szív szája. |
| Mindenség-köszörű: szempillája. |
| Pupillája: ősegyetem-korong pokol. |
| Nyakában fodros csipkehab-csokor. |
|
| Nézem szívemet nagy lencsével, |
| Spinoza kristálylencse-szívével |
| szívem nagy rothadt gödreibe nézek: |
| az Isten ül, mint az Enyészet. |
|
| Ott ül mellette a Halál is, |
| fehér csődörön a Világ is, |
| ott ül az Éden és a Rabló, |
| röhög a Gyász, a csődör-vadló. |
|
| Szívemben minden a helyén van, |
| mint kitakarított szobában. |
| Tiszta már szívem. A szívem tiszta. |
| Kitakarítva minden sarka. |
|
| Minden rendben van a szívemben, |
| ott a helyén az Igen és Nem. |
| Ott ég a Múlt és a Jövő is, |
|
| Csillagkupacon ül az Isten. |
| Eszébe se jut, hogy segítsen. |
| Szájából csillag-kása ömlik, |
| mint gyerek, ha hány, szorítva kis öklit. |
|
| Mint részeg, ha hány, sír és köpköd, |
| teleokádja a fölmosóvödröt. |
| A csillagok szívembe lövődnek, |
| tűzpontokkal húsába szövődnek. |
|
| Hogy szívem, mint őstűzpont-háló, |
| őstűzpontzsák: az ürességen álló, |
| ős-vákuumban virágzó Minden, |
| virágzó Semmi, Tűzpontvirág-Ősnem! |
|
| Hát így van. Így most. Így: szép rendben. |
| Nem érinthet a Végzés szívemben, |
| kő-ujjával el nem kenheti |
| ami szívemben nem őt illeti! |
|
| Mint az ember este a kis lepkét, |
| szétmorzsolva halálpor-testét, |
| a kék pamutpáfrány-csápot, zöld üvegszív-szemecskét, |
| a porhanyó lángot, piros szárny-erecskét. |
|
| Az ujjbögyök csigás, vérrel-fénylő, |
| szív-alakú rózsákkal örvénylő |
| bőrlécei közt, puha bőrlécpajzsában: |
| akit vár a hit a rothadásban! |
|
| Nem a pamutpihepamacs-lángot, |
| nem az égő páfránytoll-virágot, |
| nem a lüktető száraz kis nedvet, |
| nem a kocsonyatűzpikkely-szerelmet! |
|
| Minden helyén van a szívemben. |
| Ott a Dolgok már tisztán, rendben. |
| Hiába minden: átok, jóság! |
| Szívemben ott van a Valóság. |
|
| Ami por volt: letörűltem. |
| Ami rossz halál volt: eltemettem. |
| Ami szemét volt: kisöpörtem. |
| Ami magány volt: kiszellőztettem. |
|
| A dolgokat helyére raktam, |
| Isten köpenyét megigazgattam, |
| csillag-redős vásznát kibontva |
| ráteregettem ködös kínomra. |
|
| És beleheltem szívét új-magánnyal, |
| mint ő szívemet léte gomolyával, |
| barna ősködét szívembe fújta, |
| tűz-gomolygását szívembe gyúrta. |
|
| Most: egymás szívében gomolygunk, |
| mintha nem is volna más dolgunk! |
| Ragyogunk egymást átitatva, |
| sötétlünk egymást gyámolítva. |
|
| Így hát a szívben minden rendben. |
| Most már rend van a szívemben. |
| S dolgozni leül ott a Tiszta |
|
|
Mindenség-rózsafa
| Gyász ha, hát Nagyon-Gyász! |
|
|
Négyszer Isten
| Isten, Isten, Isten, Isten! |
|
| Rámrontanak gyémánt-késsel: |
| jajgatással, szenvedéssel! |
|
| Csipkezászló szárnyuk ropog, |
| mint szélfújta őskönyv-lapok. |
| köröttem mert tekerődzik. |
|
| Mint fehér csipkeszörny lüktet, |
| rágcsálva a vérző testet, |
| szárnyuk is testem zabálja. |
|
| Ölnek, ölnek, ölnek, ölnek! |
| Döfnek, szúrnak, míg megölnek! |
| Aztán szívem megzabálják, |
| ökrendve szívemet rágják. |
|
| Szívem szájukból csurog ki: |
| lüktet a pép-szívmorzsalék, |
| szőrzsák-szájukban az: Elég. |
|
| Szájuk véres gyönyörűség, |
| Szájuk lobogó vak szőr-üst. |
| Fortyog abban hús és vérfüst. |
|
| kan-fogsoruk közűl szívem, |
| rágják ahogy szerelmesen. |
|
| Arany-fogsoruk hogy villog! |
| gömbősaranycsontváz-szárnya! |
|
| ős-szakállon, mellkas-szőrön, |
| s megalvad az ágyékszőrön. |
|
| Rágnak, falnak, sírva esznek |
|
| Nyomnak fejemre abroncsot: |
| izzó csipkelánc-vasfogsort, |
| kezembe nagy királypálcát: |
| Sátán izzó vas-falloszát! |
|
| Mert én vagyok az: Adósság! |
| Zabálnak, mint népe Dózsát! |
| Dózsát ahogy sírva ették: |
| úgy falatsz föl Őstetvesség! |
|
|
A csődör vérző szeme
| A sárga hold, a sárga hold, a sárga hold, a sárga hold, |
| mint apám, mint apám, mint apám, mint apám, |
| a sárga hold, a sárga hold, a sárga hold, a sárga hold: |
| a februári éjszakán, a februári éjszakán, a februári éjszakán. |
|
| A sárga hold, a sárga hold, a sárga hold, a sárga hold |
| az én apám, az én apám, az én apám, az én apám: |
| egy csődör vérző szeme volt, csönd-csődör véres szeme volt |
| a ravatal-éjszakán, a gyászfehér ős-éjszakán. |
|
|
Egy régi baka-nóta ütemére, amikor részeg voltam, a Rózsadombon
| mint ős-sárkány-pikkelyek. |
|
| áll, vagy utcát söpröget, |
|
| levedlett csont-könnyeket, |
|
| Fekszem majd, mint a halott, |
|
| Fekszem Krétakard-Király: |
|
| s nő bennem a rózsacsönd, |
|
| Nő szívemből csönd-virág: |
|
| mint cet páfrány-tornyai, |
|
| mind akik vannak, voltak! |
|
| Megyek, megyek csöndesen, |
| Szám fehér lángot lövell: |
|
| énekel, sír, fúj, motyog, |
|
|
A mesék kútja
| Rengve ragyog a kút vize! |
| Ott lenn a békák zöld feje: |
| gyémántszív-csillagok tüze. |
|
| Hogy világít a kút szive! |
| Zöldbékák mirigyszív-feje |
| hogy meghódítsa a Jelent! |
|
| Ragyog rengve a kút tüze! |
| Kapuja, a gyémánt vízláng! |
|
| Ott lakik a Varangykirály, |
| az Aranyszemgolyós Király, |
| az Aranyvigyorgás Király, |
|
| A Zöldszakállú Csontváz-vad, |
| Az ott lenn az Aranyharang- |
|
| A kút vize rengve ragyog! |
| Ott szülnek az Őscsillagok. |
| A víz vérzik és mosolyog. |
|
| Ott hemzsegnek az Ősmanók. |
| Mondd Istenem, mondd mért vagyok |
| ilyen árva, mondd mért vagyok? |
|
| Tündérország a víz alatt! |
| A Csontvázország az alatt! |
|
| Kásás Püffedt Vak Rothadás! |
| Csak egyetlen nagy csobbanás! |
| Sok korty, buborék. Semmi más! |
|
|
Az ifjúság páfrányerdeje
| hol van már, jaj hol van: |
|
|
Fény-hitem kő-kérdőjele
| kő-toll uszony-szárnyakkal. |
|
| Miért csapsz be, mondd miért? |
|
| megtudod, hogy meg ki ölt! |
|
|
Az időbe-kötözött
| Szép vagyok, mint egy csikóhal, |
| gyémánt-ragyogással függve |
|
| Ágaskodok kristály-szóval, |
| fejemen gyémánt-sarlóval, |
|
| gyöngykacs-csigaház menetű |
| sarló-szív: a gyémánt-betű |
|
| Vad csikószemem úgy ragyog, |
| mint az őstűzpont-csillagok. |
|
| Aranygömb, kis gyász-sarlóval, |
| nézek emberszem-sikollyal |
| benned: köröttem örvénylő |
|
| a Gyásztalan Mindenségben, |
|
|
A gyásztalan hársfa
| Csak te, csak te, csak te, |
|
| Nem lesz ott, jaj, nem lesz |
|
| Nem lesz, nem lesz, nem lesz, |
|
|
A megváltó arany-mérleg
| mint a legszebb kristály, |
|
|
Ős-szélben gesztenyefák
| Földgyalúk, gépek, salak, |
| gép-árnyak. Gödrök, csövek. |
|
| Nincs Múltam. Csak Jelenem. |
|
|
Az én hajnalom
| És hajnal van. És semmi más. |
|
A köd gyönyörű iszonyata
| A köd, a köd, a köd, a köd |
| tajtékzik, lángol hömpölyög, |
| a köd, a köd, a köd, a köd, |
|
| A köd, a köd, a köd, a köd, |
| örvénylik, füstöl, nem dörög, |
|
| Fénygolyók, rács-villanyfalak: |
| házak, fák, Manet-látomás. |
|
| Kék pointillista-pettyezett |
| végtelen jég-lánghömpölyeg |
|
| Monet, Seurat fénypettytömeg |
| ködtejút-minden-gyűlölet, |
| kő, kőfalak, gesztenyefák, |
| s fuldokló dühödt éji láng. |
|
| Se csillagok, se istenek, |
| csak köd, köd, köd, köd, köd-hideg, |
| se tankok, se söröslovak, |
| csak köd, köd, köd, köd-iszonyat. |
|
| Csak köd, köd, köd, kőfalak, |
| csak köd, csak köd, a kő, a pad, |
| köd-rejtelem, köd-ámulat! |
|
| S a pad, a pad, a pad, a pad |
| ősköd-gesztenyefák alatt, |
| mint Szőnyi István padja ott |
| dér-tűz köd-lángban ragyogott! |
|
| S a ködben nemzőszerveink, |
| kő-combjaid, vas-combjaim, |
| köd-gyöngyös ágyék-szőreim. |
|
| sírod köd-izzó gyászomat! |
| Ősnemző-lándzsám, a remény! |
| S a ködben ködünk: hullafény! |
|
| Ködpuszta nemzőszerveink, |
| nyomorunk minden tébolya, |
| s a köd gyémánt-szar mosolya! |
|
| Szőrcsillag-lángban a muszáj: |
| Lüktetés, nyálzó dobogás. |
|
| S a kigyűrt kőláng-csigaszem, |
| Az eszme foszlány-csillaga |
|
| S dagad az emberség-csoda |
| Az eszmélet-foszlány puha |
|
| Zöld eszmélet-foszlány ködök, |
| s a köd-iszonyat hömpölyög |
| és bong és kong a köd-harang: |
| gyöngy-világegyetem-harang. |
|
| Vak, véres csődör-nyerítés, |
| vért-habzó delfin-verdesés, |
| s a ködjajgatás-mén forog, |
| ahogy a Nem-lét gomolyog. |
|
| Mint rángó rózsa-polipok: |
| egymásra-tapadt gyöngy-karok! |
| Gyöngyházgomolygás-örvény, kék |
|
| Mint dagadt rózsa-polipfák: |
| remeg, ring egymás mélyiben. |
|
| S a ködben vámpír-nevetés, |
| szárnyas sárkánygyík-legyezés, |
| nyüzsgő, vicsorgó ősvadak, |
| bőrszárnyú őscsontváz-hadak. |
|
| Csőrös, kő-hártyás őskanok, |
| kő-ingben kő-ránc totyogás. |
|
| Kőlegyező szárnyú pikkely- |
| doboz lángok kő-kard fejjel: |
|
| röpködő ős-szörny kő-betű: |
| kőpóruscsontváz-nyikorgás. |
|
| Vad redők, selymek, szövetek, |
| báránybőrben köd-rengeteg. |
|
| Láng-írások, pontfény-betük: |
|
| ahogy a ködben fénylenek, |
| mint óriás darázs-szemek: |
| dagadt gyémánt-ikra szívek! |
|
| csillag-golyó nem-vétkeid, |
| mint szőrös nagy darázs-szemek |
| lángolnak, égnek, rengenek. |
|
| szines ködlánggal ringanak, |
|
| A két köd-csengő mosolyog, |
| a köd-harang lüktet, dobog, |
|
| Pihés, dagadt gyémánt-szivek: |
| mint szőrös ősdarázs-szemek, |
|
| S az égő dülledt ős-szemek, |
| gödrében ködcsillag-patak, |
| ködharmatos pehely-szalag. |
|
| S a dagadt gyémántszív-csecsek, |
| dülledt ősdarázs-szívszemek |
|
| Mint darazsak szeme között, |
| sejtes látó-csöcse között |
|
| A dagadt, szőrös ős-szívek |
| közt a homorú orr-nyereg: |
| nagy rózsapamacs arc-gödör, |
|
| S a ködtűz-harangok fölött, |
| mint koponya-szívből kinőtt |
| kék tollak, a fej tollai, |
|
| petty-karok, tűz-csuklók, kezek! |
|
| S villanyplakátok, köd-vakok. |
|
| És köd és köd és köd és köd, |
| templomtornyok, düh-fényrögök. |
| Ködben-föloldott szomjúság. |
| Köd-álom. Tél-szigorúság! |
|
| És köd és köd, zöld láng-folyók, |
| aranykeresztek, fénygolyók, |
| vas-szörnyek, ködben lángolók: |
|
| Ködtűz, fénypikkelykupolák, |
| köd-törpék, fénypermet-csodák, |
| könny, csók, hab, bádog-kakasok, |
|
| Köd, rozsdás gépek, részegek. |
| Köd-téboly ködben ténfereg |
| És dörög a tűzpont-folyam. |
|
| És itt vagy te és itt vagyok! |
| Meghalsz és én is meghalok! |
| És forr, örvénylik majd a köd |
| egymás csontvázaink fölött. |
|
|
A vedlő aranycsipkeláng-oszlop
| Csipkés a hulló láng-remény. |
|
| a tar ágak közt égve hull. |
|
| Aranycsipkeláng-oszlopon, |
| Meghalsz? Meghalok. Jól tudom. |
|
|
Akinek szívére fújt az Isten
| Jaj, az Isten ráfújt a szívemre! |
| Aranyat fújt az Isten szívemre! |
| Füstöt, aranyport, kövér ködöt. |
| Gödreibe tűzkását köpött. |
|
| S így virágzok én az Őshalálban, |
| így virágzunk Egymás Mosolyában, |
| így virágzik a Mindenség bennem: |
| aranylángpont-haláltűzözönben. |
|
|
A megváltó kések
| S higgyük, mit hinni kell |
|
| Kellett, kellett, kellett: |
|
|
Az átkozott Isten-disznók
| Költő vagyok, vagy fene mi! |
| Nem is kevesebb, nem is több, |
| mint a Mindenség-Semmi Köd. |
|
| Nem vígasztalás, pusztulás, |
| csak minden együtt: semmi más. |
|
| Nem kegyetlenség, nem öröm. |
| A Mindenhez csak van közöm. |
| fejem a szíven széttöröm! |
|
| A Szív-Minden falán verem |
| szét őrűlt mindenség-fejem! |
| Gyászon fejem, mint egy tojást. |
|
| húsához úgy csapom fejem, |
| mint csaptam fához a tojást, |
| az ovális-gömb lángolást. |
|
| Réműlve a nagy loccsanást, |
| a gyermek-nem-bűn-vígadást, |
| rettegve nem-bűn-vígaszom: |
| folyik a gyűrt fa-oldalon. |
|
| taknyos fehér vígasztalás, |
|
| S nagy pöttyös sárga cafatok, |
| alvadt száradék-csillagok |
|
| S azokban tojáshéj-törek: |
| hártyás porcelán-cserepek, |
| s lent a földön, a fa alatt: |
| csipkés tojáshéj-alkonyat! |
|
| Dühömtől Gyermek-Alkonyat! |
|
| Mályva, kamilla, fű között |
| az: Ahhoz Nincs Semmi Közöd! |
| S nézik a tyúkok, kakasok, |
|
| S nézik a Szárnyas Farkasok, |
| Szorongás Köd-Irgalmasok, |
| S nézi az udvar barma: nép! |
|
| a Kő-Szárnyú Csönd-Szamarak! |
|
| sírnak, vakognak, ugatnak, |
|
| Rám-mekegnek, rámbrekegnek, |
| gyermek-gyászomon nevetnek, |
| köröttem: ütnek csaholva! |
|
| átok-gyermek vad szívemet: |
| varangyos, vizenyős bőrrel, |
| mirigy-ragyás varangy-zölddel. |
|
| Kefe-pamacs szőrtaréjjal, |
| sörény-sarló csődör-hajjal, |
| kristálytű-csokor tollakkal |
| fekete hörgés-szárnyakkal! |
|
| Költő vagyok! Hát, köszönöm! |
| szétloccsantom a Gyönyörön! |
|
| Széjjeltöröm az Ős-Zsákon! |
|
| Aki nincs: Nem Ragyogásom! |
|
| Ő: Az Egyetlen Véres Zsák, |
| a Végtelen Szivacs-Ország, |
|
| a: Benne-Halni-Kell-Lenni! |
|
| Fejem Szivacsán verem szét, |
|
| A szívedhez Nem-Gyötrelem |
| úgy vagdosom költő-fejem, |
| hogy üvöltözz fájdalmadban, |
|
| Igy bűntetem én a Fényed, |
| én, a: Lehettem Reményed! |
| Én Rohadt Szívéhez csapom |
|
| Hisz az Átkos nem döglik meg, |
| hagyja, hogy én megdögöljek! |
|
| Hát legyen, ahogy akarja! |
| Költő vagyok! Mit tehetnék? |
| Fejjel rúgom a Lét Testét! |
|
| S a csöndből rámnyerítenek |
| a pikkelyes, szárnyas Nyüvek, |
| bökdös hab-sarló ló-szájuk. |
|
| Rámfújnak dög-orrlikakkal, |
| szőrös bársonykürt-szavakkal: |
| pamut csigaház-kürtökkel, |
| orrlik-hab szőr-gyűlölettel! |
|
| Mi közöm a Köd-Kevélyhez? |
| Mi közöm a Nem-Reményhez? |
|
| Tudja: azzal szeretem őt, |
| szép fejemmel ha verem őt: |
| nagy létemet nem ismerőt! |
|
| Tudja? Nem tudja? Mit bánom! |
| Szép fejem szívéhez vágom! |
|
| Szívéhez úgy vagdosom őt, |
| a földhöz, mint a nagy tököt, |
|
| Hogy széttört nagy cserepekre, |
|
| S lángolt a tök-csillag bele, |
| habos, szivacsos belseje, |
| a széttört növény-koponya |
|
| A maggal-behintett szűz hab- |
| foszladék növény-daganat, |
| mintha tojáshéj tört vödre |
|
| A Szívhez úgy vagdosom azt |
| a Halálom Mindíg-Vígaszt, |
| mint földhöz a sárga tököt, |
|
| Hogy törjön szét a koponya |
| könnye, gyásza és mosolya! |
| S zabálják csámcsogva föl azt |
| a széttört Emberség-Vígaszt |
|
| az Átkozott Isten-Disznók, |
| a Szárnyas Dögevő-Kancsók. |
|
| Vad csámcsogásuk hallani! |
|
| Dulakodva, hogy azt egyék |
| Angyal-Kocák, Angyal-Emsék. |
|
| Kristályszárnyú Angyal-Kutyák, |
| Szőr Csigakürt Fülű Csigák. |
|
| az Ő-Szíven széttört Tüzet, |
| mint kiskoromban a tököt. |
| És sír a kan, visong, röfög. |
|
| S farkuk kitolúlt csigaszem, |
| örvénylik szőrpikkelyesen, |
| s alattuk a nyílás fodra, |
| mint egy véres papír-rózsa. |
|
| S szárnyuk csipke-kavargása, |
|
| És sírnak a Szárnyas Kesék, |
| potyog a nyál, hab, ürülék, |
| s a sárban csülkeik nyoma: |
|
| A két szív-fél iker-kagyló |
| sár-félhold, sárcsipke-sarló. |
|
| S a sok Isten-Dög kavarog, |
| motyog, hörög, visít, dadog! |
| Hogy csámcsogják szép fejemet, |
|
| És lottyadt csöcsük sárba lóg. |
| Csecseik: kis papírzacskók, |
| Gyűrt gombjukból vér szívárog. |
|
| És véres szájuk, orrlikuk, |
| vérhabos disznó-fogsoruk, |
| vér, szempilla, könny, gondolat. |
|
| bajszom, átkom és mosolyom. |
| Szájuk véreres hab-patkó, |
| szájuk véres tajték-sarló. |
|
| hegyes vérpatkó mosolyuk, |
| szőrcsipkepatkó-mosolyuk! |
|
| sarat túrva, nem nézve föl, |
| s rózsa-vigyoruk tündököl. |
|
| Vérpatkó-szájuk tündököl! |
| Disznó-fogsoruk tündököl! |
| Disznó-mosolyuk tündököl! |
|
| Pikkelyrohadt Kegyetlenek, |
|
| az Angyaldisznó Asszonyok, |
| Tövistoll-szárnyú Koszladék, |
|
| a Gyémánt-szívvel Csülkösek, |
|
| a Szőrtölcsér Vigyorgások, |
| Szőrtölcséren Szempillások, |
| s a szőrkúphegyen nagy kövér |
|
| taknyot-fújó orrlikakkal, |
| hegyes kőlándzsasor-sarló! |
|
| gyűrűben hemzsegve körbe, |
| szárnnyal, fejjel egymást törve, |
| farral, lábbal, lapockával, |
| angyaldisznó-visongással, |
|
| sírva, nyüzsögve, röfögve, |
| egymást lényükkel gyötörve, |
|
| vizelve, egymásra mászva, |
| szőrös rózsa-trombitával, |
| csillagzó végbél-rózsával, |
|
| ráncos, kövér nagy Szőrzsákok, |
| gyűrött, tottyadt Pikkelyzsákok, |
| Lepkeszárnyú Disznó-Álmok, |
|
| láng-szemű disznó-gyönyörben, |
|
| szőrből, csülkökből, csöcsökből, |
| szőrkacsokból, pikkelyekből, |
| nyöszörgésből, bandzsításból! |
|
| széttört fejem akik rágják, |
| sárban böködik, turkálják, |
|
| sivalkodva, nyögve, bőgve, |
| egymást szárnyukkal döfködve, |
| s lobog tűzlepedő-szárnyuk, |
| tajték-rózsát növeszt szájuk, |
|
| Vak szárny-tüzük de nem éget, |
| nem perzsel csillagot, férget! |
|
| S nézik a Rohadtak, Bambák, |
|
| s a csontfűrészek mozognak, |
|
| Mint varangyos-bőrű tököt, |
| rücskös, eres, sárga tököt, |
| csillaggal beszórt tüdejét: |
|
| eszik széttört koponyámat, |
| agyvelőmet, szempillámat, |
|
| csattogva, véres mosollyal, |
|
| S az Isten-Szemérmetlenek, |
| a Rózsaszőrzsák-Taknyosak: |
|
| lassan fényleni kezdenek, |
| mintha csillagot ennének, |
| ragyog a sok Szárnyas Féreg! |
|
| Tőlem ragyog, tőlem lángol |
| a sok koszos, rühes Mámor, |
| fölzabált világ-tüzemtől, |
| mindenség-gyönyör dühömtől, |
|
| mindenség-ős szerelmemtől! |
|
| mindenség-éposz fényemtől! |
|
| S a tetves Disznó-Darazsak, |
| mintha nyelnének parazsat: |
| táltosok, mint a mesében: |
|
| szájszervük, potrohszelvényük, |
| ürítőpontjuk, szív-térdük, |
| tarkónyergük, szőr-tokájuk, |
| gyémántrög-szívkoponyájuk, |
|
| kék pikkelyálarc-mosolya, |
| s a csuklós pamutpáfrányok, |
|
| a szem-sziklák fölött kinőtt |
| piros tollak, zöld legyezők, |
| száraz mészcsipke-levelek, |
| halcsontvázpajzs-szaglószervek: |
|
| fényt ontanak, fényt okádnak, |
| lángot köpködnek a vállak: |
| disznó-szemek, kék orrpajzsok, |
| disznó-bajszok, disznó-arcok! |
|
| S röfögnek a Lélek-Vakok, |
| mint bajszos rabló-lovagok, |
| s testük ragyog, lángomtól él, |
| mint napban a lovagpáncél, |
|
| s dög-húsukban ahogy égek, |
| mintha volna bennük lélek, |
| a Csámcsogó Szőrzsákokban, |
|
| Mint vaspikkely-lovagruha: |
| vas-ing, vas-kesztyű, vas-gatya, |
| vas-madárfej zsindelysisak |
|
| tollas, hernyós és lemezes, |
| ízelt, ászkás, csuklócsöves, |
| csipkés, buborék-szalagos, |
| zsalu-csévés, hólyag-forgós |
|
| a fém-barlangba tömködve: |
|
| a Pikkely-Kegyetlenekben, |
|
| a Szempillás Pamutzacskók, |
| lapos kő-körfűrész szájú, |
|
| piros agyag-bimbó csöcsű, |
| Dögökből ömlik ki fényem, |
| fölmajszolt hitem, reményem! |
|
| S mind a Szárnyas Dög Szőr-Erszény: |
| De hitemtől, de napomtól, |
|
| S a Kékpettyes Angyalringyók, |
| a Szárnyas Rózsaköd-Disznók, |
| Buta Sörtés Disznó-Lepkék, |
| Sáros Kanok, Koszos Emsék |
|
| ahogy falnak, rágnak, nyelnek, |
| nem tudják, hogy létem titka |
|
| Fényem dög-testükön átég: |
| abban lángol a Mindenség! |
|
| amit mond: az létem fénye! |
|
| Nem tudják azt a Röfögők, |
| s nem tudja azt az Ős-Szív sem, |
|
| a Nélkülem-Nincs-Ő-Lehet- |
| Csak-Általam-Van-Szív-Jelent! |
|
| Szívéhez loccsantva fejem, |
| s megalvad majd a Mindenség, |
|
| s lesz Egyetlen Kőzsák minden |
| Kőpontzsák-Végtelen Halál! |
|
| S az Őskőcsipkezsák alatt, |
|
| sárban ülve, sárban túrva! |
| Az Isten azt már nem tudja! |
|
| Szárnyas Disznó-Angyalait, |
| Lepke-Disznó Csámcsogóit! |
|
| sárrá föl nem emészthetnek! |
| Egymás-Magunkat ha rágják: |
| a Fény Gyönyörét zabálják! |
|
| Halálunkkal föllángolnak, |
|
| Angyalszárnyú Emse-Pókok, |
|
| fejükön két piros csáppal: |
| horgolt cérnacsipketollal, |
| arcukon kék szemhéjakkal, |
| zöld szőrsarló-szempillákkal, |
|
| hab-rózsakard-mosolygással |
| dúlnak Ő-Szívünk nem tudva, |
|
| hiszen Mi-Halandók-Ketten |
| gyémántlunk ott a Rühekben: |
| disznó-szájakban, szemekben! |
|
| Lettünk-Egymásért-Halandók! |
| S egy a törvény jövő-múltja: |
| halott a halált nem tudja! |
|
| a halandó: csak ami volt, |
| azt érti csak, amire várt! |
| Halál nem tudja a Halált! |
|
|
Egy titkos csillag faggatása árva hajnalomban, amikor sírtam
| Vér, vér, vér, vér, vér, vér, |
|
|
tűzpont, csillag-vércsöpp? |
|
|
örvénylő szem, sír-csont? |
|
|
vagy csak Virág-Szörnyek? |
|
|
zöld félhold-szőrcsillag. |
|
| Nézlek, mint egy asszonyt: |
|
|
A titok ütő ujja
| gyászunkra hogy rásegítsen. |
|
| csiszolja átkunk az Isten, |
| bőrlécörvény-kúp bögyével: |
| düheinkben hogy segítsen. |
|
| mosolyunkra hogy segítsen. |
|
| csontvázig dörzsöl az Isten, |
| gyömöszöl rózsaköd-zsákba: |
| bajunkra hogy megsegítsen. |
|
| Szívünket, mint lepke-szemet |
| s széttörünk, mint lepkeszemek: |
| döglésünk rajta segítsen. |
|
| S bolyhosan eltaknyolódva |
| száradunk piros ujjhegyén, |
|
| üt gyászunkra rá az Isten, |
| szerelmünkre hogy segítsen. |
|
| S nedves üvegpép-morzsalék |
| szívünk, mint a lepke szeme |
| szörny-ragacsunk: léte hite! |
|
| szégyenünket a Vak Isten, |
| vakságán hogy így segítsen. |
|
| S majd mi belehalunk ebbe! |
| S a Vaknak ez: gyönyörűség, |
| Isten-ujjbögytől reszelve |
|
| penésszel-fényesek: Mi-Őt- |
|
|
Égő kő-dermedés
| Ott áll köztük, a tolongó |
| Én meg itt állok egymagam: |
|
| kő-szirmok csődör-ajkaim. |
|
| És bajszom kőkalász-uszony. |
| Fehér kő-láng kő-mosolyom. |
|
| Létem gyötrött kő-mosolya. |
|
| A Nincs-Ő, Nincs-Ő! Lesz-e Még? |
| Kő-csillag: égek! Szörnyű, vak |
| lángokban. Jaj. Jaj. Iszonyat! |
|
| És lesz-e még? És lesz-e még? |
| Átok, Mámor, Gyönyörűség! |
| Nem-Bűnöm: Ős-Gyönyörűség! |
|
| És lesz-e Hajnal, lesz-e Nap? |
| Szép Bűnhődés: ki rámvirrad! |
| Csillag, Szó, Átok lesz-e még? |
| Jaj lesz-e még? Jaj lesz-e még? |
|
| Köröttem örvénylik, forog: |
| gép, ember, füst, köd, kő-dolog, |
| az izzadt, gyámoltalan ég. |
|
| ez az egyszerű tiszta nép, |
|
| Cipelve gyászát, szégyenét, |
| rámvetve mosolygó szemét, |
| Vakon: Mosolyom Alkonyát. |
|
| Látva nem: Iszony-Gyászomat, |
|
| Csak állok kő-lomb-egymagam, |
| a népek közt mosolytalan. |
| És Szép Halálom merre van? |
|
|
Vérző őszi kertem
| darált-hús dögszagú-nyers. |
|
| Nincs szőrös csont-irgalom! |
|
| földje vér és zöldje vér, |
|
| Vérző nyers hús ez a kert. |
| Most már foszforral bekent. |
|
| Lettem egyszer. És ki volt? |
|
| Kertem vérzik, vérben ég, |
| Vér-szakadék holdfényben. |
|
| Vércsillag hull: ha néznek, |
|
| s emésztve majd böfögnek, |
|
| S szárad a toll-gatyákon, |
| segg-pont pehely-rózsákon, |
|
| S ott a véres csillagban, |
| csáptollak, bütykös csövek, |
|
| vas-szív térdek, állkapcsok, |
| karom-drótcsillagcsokrok, |
|
| csigolyák, gyűrűk, kefék, |
|
| S törlik zsíros szájukat, |
|
|
A szép harag reménye
| Mi készűl bennem: nem tudom! |
|
| Micsoda mocskos rejtelem? |
|
| Majd Dög-hadak robajlanak, |
| őrjöng a genny, a sejt, salak, |
|
| Csörög, habzik tajtékosan |
| bennem a Gyűlölet-Se-Van? |
| fognak majd fölforrasztani? |
|
| nyomják ki röhögve szemem: |
| Mindíg-Látó Nem-Szégyenem? |
|
| Vaspikkely-ujjakkal verik |
| koponyám nagy gyümölcseit, |
| a két kocsonya-csillagot, |
|
| Belűlről nyomja ki szemem |
| a vaspikkelyzsák-kesztyűvel! |
|
| én Két-Egyetlen Mindenem, |
|
| Vagy mint vén szájból fog ha hull, |
| kinyomják a Vérző Csodát, |
|
| Összetörve, mint a legyet: |
| a kristálytoboz-szőrszöget, |
| a gyémántsejtpikkely-tobozt. |
| Már nem szoroz és nem is oszt! |
|
| vér-üszkös törött vermeit |
| Bennem-Gyász Nem-Gyász Iszonyat? |
|
| Világmindenség-Az Szemem, |
| üres rovarbőr fekszem ott? |
| Isten, az lesz boncasztalod? |
|
| pamacskehely, pehelyserleg, |
| pihe-harang nemzőszervek. |
|
| S zöld-szárazon áttetszenek |
| szőrvödröcskék, pamatkelyhek, |
| a hónalj, a mellkas fehér |
|
| Látszanak a pamut-ostyák, |
| kefe-csillag harangocskák, |
| kis kék szőr-üst ánuszpontom. |
|
| S a szívcsücsökre támasztva, |
| mint háromszögletű ostya- |
| szívzsák: hártya-száraz fejem |
|
| támasztott sárkánykoponya: |
| mész-szövetzsákszív koponyám. |
|
| A legszebb mindenség-csoda: |
| pehelycsengő orrlikakkal, |
| száraz szőrharang-bánattal. |
|
| forrasztott üresség-mámor, |
| mészcsipkéből horgolt szívzsák, |
| szívalakú mészcsipkezsák. |
|
| S beabroncsozza keresztben, |
| állkapcsig gyűrűzve körben |
| a két szem: a gyémántsarló, |
| a szívre-forrt kristálypatkó, |
|
| mint szívre-nőtt két kristály-bab, |
| szőrös csöcs, két üveghólyag, |
|
| De már halott, csönd-üvegét |
| nem ölik mítoszok, mesék! |
|
| csontszőrszáraz-mészkeményen, |
|
| kék toll mered, kék szőrlevél, |
| a szagló-ostya szőrtaréj: |
| mészcsipkéből horgolt álarc! |
| Rombusz-alakú kék szőrpajzs! |
|
| kék halcsontváz-pihefésű. |
|
| Él-hegye az orrcsont felé, |
|
| a nagytollú pehelylándzsa |
| szőr-szélkakas merevsége, |
|
| döfi a lapos szagló-toll, |
| föl a kék rombusz-pamacstoll, |
| kitin-szívből kitollazva: |
| gyémántrögök közt kék nyárfa. |
|
| Aranypettyes piros szívből, |
| a piros kitinszív-fejből, |
| ágaskodik föl a kék toll. |
|
| tollazott piros kehelyből, |
| vas-szögecselt arany-zsákból |
| páfrányosodik a kék toll! |
|
| S a kék csáptő két oldalán, |
| drót-koponya két arc-falán: |
| szőrös sírdomb, gyémánt-bögre, |
|
| vese-szemek, két szőrbimbó, |
| drót-rák szájszervig lecsurgó. |
| Sejtes, szőrös kristálypatkó: |
|
| dermed szőrpajzs-csápkeresztem, |
| rombuszlevél kék szőrtolla! |
|
| Halottan a halott szíven, |
| sejtlapcsiszolat-szőrösen |
|
| Törékeny Mindenség-Halott, |
| Mindenségedben fekszem ott? |
| Te leszel bennem a halott! |
|
| Benned halok meg magamban, |
| halálod halott szavamban, |
| halott te vagy, én ravatal! |
|
| Halott szemem: két csillag-dög, |
|
| Fekszünk egymásban: két halott: |
| Világ-Halál, Világ-Halott! |
|
| egymásban a Két Dögpanasz! |
| Hisz ha én elvesztem magam, |
| te döglesz meg boldogtalan! |
|
| De nem, de nem, de nem, de nem! |
| Tavaszodj bennem Irgalom! |
| Dögvész-Győzelmed nem hagyom! |
|
| egymásunkat így betöltve, |
|
| legyünk egymást betenyészve. |
| Ne ravaszkodj győzelmeden, |
| ne verd meg magad Istenem! |
|
| Se érted! Nem! Se magamért! |
| Se otromba kis gyászodért |
| nem győz le üszög, rothadás, |
|
| De nem! Én nem adom magam! |
| Nem rothad lángoló szavam! |
| Zúghatnak gyémánt, vas-hadak! |
| Győz majd Szívem: a Szép Harag! |
|
| Győz majd érted és magamért, |
| a Szép Harag: győz majd Szívem! |
|
|
Spirális vers-szív
| Az én szívem csüggedt, szomorú, |
| benne ücsörög egy háború. |
| Zöldet pislog, fehéret liheg, |
| mint erdei manó-szellemek, |
| szakálla föld, haja kék moha, |
| darazsakból van a fogsora, |
| keze csiga, szája liliom, |
| lába hattyú, füle nőszirom, |
| szeme sármány, szeme gyöngyvirág, |
| szeme minden csillag-ősvilág, |
| szeme minden csillagtér, sziget, |
| szeme: aranypontokból: tüzek! |
| Ül szívemben ez az ősmanó, |
| ez a mozgó, bozsgó, villogó, |
| ül a piros barlangban maga, |
| ül, mint a mindenség-éjszaka, |
| ül töprengve: most mit is tegyen, |
| hogy is hódítsa meg országod: Jelen? |
| Virágot hogy ültessen oda, |
| ahol eddig csont nőtt, nem csoda! |
| Liliomot oda hogy tegyen, |
| ahol eddig csak a kő terem, |
| kő, meg csont, meg kő, meg csont, meg ág, |
| kőből, csontból sarjadt vak világ! |
| Ahol eddig nem volt semmi jó, |
| ahol eddig nem volt semmi szép, |
| se mámorok, hitek és mesék, |
| se istenek, boldog bánatok, |
| se kék csikók, kristálypatakok, |
| se kisborjak, nyálzó Rózsafák, |
| se csődörök, bárányok, bikák, |
| se csöngőket nyíló almafák, |
| aranycsengő-szemű csillagok! |
| Az én szívem ezért szomorog! |
| Ó, mert az én háborúm a Jó, |
| a gyönyörű virág-arcú Szó, |
| az én hadam virágok hada, |
| győzelmem a világ mosolya, |
| hatalmam nagy virág-hatalom, |
| erőm, hogy virágzik termő mosolyom. |
| Az én háborúm: minden virág |
| győzedelme rajtad szomjúság! |
| Kő-szomjúság, csont-éhség, vas-rabság, |
| az én hatalmam virág-szabadság! |
| Ülök magam, virágzik szívem, |
| mint a csillagok a semmiben, |
| csüggedése is nagy hatalom, |
| Piros gödréből az ősmanó, |
| kitör majd a virág-arcú Jó. |
| Az elvarázsolt táltoscsikó. |
| Ifjúságom: a Szárnyas csikó! |
| Kitör és nem lesz kegyelem: |
| Minden szavam lesz égő virág, |
| minden szavam lesz az ifjúság! |
| Piros csikó-tánc az énekem. |
| A kő-halált fölvérzi hitem! |
| Lángbaborúl szavamtól a kő. |
| Vérzik boldogan a holt Idő! |
| A Mindenség vérzik és nevet. |
| Ünnepli nagy győzedelmemet. |
| Szent, szent, szent győzedelmemet! |
|
Balzsam-vers
| Kan-öcsém, szűz-kanom, kan-szűzem, egy-golyós, szőr-zászlós |
| fekete csillagom, holnap otthon leszek már! / Addig meg hadd |
| cincogjanak, addig csak virúljanak, / összevissza hadd |
| hordjanak: / mindenféle vad bogarat, mindenféle tücsköt, |
| sáskát, Ó, ó. / Addig cibáld a lányokat, addig tereld asszo- |
| nyomat és lányomat, / mert a pimaszság szívüket, a szabadság |
| életüket / úgy ellepte már, úgy benőtte már, / mint szőlőskertet |
| vadrózsa, tószélit hínár, / mint a köd az erdők alját, ló szü- |
| gyét a sár, / mint csikó szügyét a sárpötty, a bársonyfiút, / |
| mintha csillagfénnyel ömlik tele tiszta kút, / mint az eső a |
| nyakamat, ha megyek haza, / mint a penész a síromat halálom |
| után, jaj, / mint a fonalbuborékos eső a fejem, laza fonalcér- |
| náitól elázik a szív, elázik a haj. / Olyan pimasz a két csir- |
| ke, azaz tyúkjelölt, / hogy láttukra füstölög a csillag, cső- |
| dör, föld! / Ha nem várnak velős-csonttal! / Ha nem várnak |
| paprikával! / Alázatos tisztelettel, nagy sóhajjal, nagy virág- |
| gal, / mindenféle finomsággal, / olyat csapunk az asztalra, / |
| hogy az egész ház megreped! / No majd szétcsapunk mi ketten! / |
| Odaütünk a seggükre, / odacsapunk csattogósat, keményet! / Hadd |
| tanulják meg a szeppent hölgyek, / milyenek a gőgös, büszke |
| magyar kanok, / kancsillagok, a szőrhabos, csillagszemű legények! |
|
Rövid vers feleségemnek, Juhász Ferencné, született Szeverényi Erzsébetnek
| Erzsébetem: mindent tudok, amit tudni akartam, mivel levelet, telefont szívedből kicsikartam, |
| Lehetőleg mennél többet írj és mondj el minden mást, irodalomtörténetet, pénzt, szerelmet, Pomogátst. |
| Lehetőleg várj majd engem a hitvesi ágyadban, akkor is, ha fejfájásod, taknyod, mérged, lázad van, |
| Lehetőleg virágozzál Virágszálam Virág-nő, és ne bömbölj sokszor, mint egy négyhónapos csecsemő, |
| Lehetőleg dolgozz, vagy ha nem, aludd ki magadat, tartsd be Rózsám szigorúan a vad szesztilalmakat, |
| Lehetőleg gondolj rám és lehetőleg számíts rám, nehogy bezápuljon végűl eredendő zsákocskám. |
| Ma nem dolgozom semmit, mert rettentő fáradt vagyok, napon ülök, zöldben ülök, vízben ülök, aluszok, |
| Akkor is, ha soha többet nem jelenik meg sorom, akkor is ha munka-időm ezzel ma elárulom. |
| Szeretett nagy-leányunkkal legyetek jó-viszonyban, egymástól ne feszűljetek, mint bőr a haluszonyban. |
| Szeretett kis Feleségem, íme eztet írom most, jön a postás, nem töltöm be az egész nagy papírost. |
| Szeresd hűséges Férjedet, ezt a hegyi-lelencet, Fölségedet húsz éve imádó Juhász Ferencet. |
|
Katinak, bizonyos 2-esek, 3-asok után, szeretettel
| Harkály néz be az ablakon, |
|
De mit csinál most Imola? |
|
|
De mit csinál most Káncler úr? |
|
Ha a fene sors nem javúl: |
|
|
De mit csinál most Pomogáts? |
|
Ha nincs a sorsban gőg, se gáncs: |
|
|
De mit csinál most Nagymama? |
|
Ha a sors meg nem inti ma: |
| kis kolbászt hoz a Nagymama. |
|
|
De mit csinál most Katalin? |
|
Ha a sorsban nincs jaj, se kín: |
|
|
De mit csinál most Péterünk? |
|
|
De mit csinál most Erzsike? |
|
Ha nem fogyott ki hő hite: |
| magyart magyaráz Erzsike. |
|
| ragyog a füstös tárgyakon. |
|
De mit csinál most Balzsam úr? |
|
Most nem a sors, most ő az úr: |
| bolhát harapdál Balzsam úr. |
|
| És így tovább és így tovább! |
| Nem is folytatom én alább! |
| Ha lennék talán ostobább, |
| tollam se lenne mostohább! |
|
|
Pótlás
|
Ez a levél csak Nektek szól, senki másnak, |
|
se Apósnak, se Testvérnek, Pomogátsnak! |
|
Méltóztassatok hallgatni róla másnak, |
| jobb ha köztünk marad a szó, ameddig a szívünknek nagy gödröt ásnak. |
|
|
Aztán úgyis elviszik a leveleket, |
|
kibogozzák, kicsomózzák a betűket, |
|
szívják, szopják a könnyeket, örömöket, |
| mert a Magyar Tudományos Akadémia veszi meg hátramaradt életünket. |
|
|
Aztán abból nyaral itt sok Tudományos, |
|
csupa rendű, csupa rangú Várományos! |
|
És a Költő Felesége, Lánya Anyja, hagyományos |
| szegénységben eszi a paprikás-krumplit, mert nem fizet ám sokat a Boldog Város. |
|
|
Node ne búsúljatok ti, csak ha baj van, |
|
még sokáig buzog a vér a magyarban!*
|
|
Nevess Erzsike, Katalin, röhögj Balzsam: |
| vígan esszük, amit eszünk s együtt leszünk Tsetsemőim halhatatlan!*
|
|
|
Vers lányomnak, Juhász Katalinnak, hasonló stílusban
| Tavaszi Takony-Csillagom, ha van merszed: |
| írj nekem újra egy százlábú verset, |
| Lássam hát, mit tud az én-akarta lány, |
| Ha elég Szia,* és elég Magány.*
|
|
| Ha van benne bőven ihled és dakony*
|
| És ül egyedűl a beteg-ágyakon,*
|
| Lábánál hempereg szép puli-kutyája, |
| És szeretőn nézi Kedves Jó Anyája.*
|
|
| Kenőcsök, pirulák, injekciók, bókok: |
| Ez jár a kutyának, de nem az apának, |
| Mindenféle jóság, minden-fajta csókok, |
| Ha magát lehányom,* akkor is imádom! |
|
| Elmondom, hogy van egy csöpp őzecske itt, |
| Aranyszőre csupa pötty és csupa csík, |
| Mihálynak nevezik, cucliból tejt* iszik, |
| Hossza húsz, a magassága negyven centiméter!*
|
|
| Orra le van ütve, és nemcsak a csücske, |
| A drótrácson a bőrt szamár* ledörzsölte, |
| Orra mostanában taknyos rózsa-csillag, |
| Világít a ködben mikor hazafelé ballag. |
|
| Mert nagy zöld ködöket fúj az erdő nyögve, |
| Nagy esőt köp az ég, tele a zöld bögre!*
|
| Én meg ülök, mint nagy fekete párdúc, |
| Mert így jár a költő, ha vesszőz és aláhúz!*
|
|
| Mikor aludtam és mikor fölébredtem, |
| Fújtam, ásítottam, feje-fájós lettem, |
| Pedig Nőtagjaim* nem is nagyon ettem,*
|
| A túró-gombócot, tejfölös-gombócot megköszöntem és visszaküldtem, |
|
| Így élek e hegyen, de már nemsokáig! |
| Mert a szívem, párduc-szívem, madár-szívem, szamár-szívem, tehozzátok vágyik!*
|
| Az autóbusz-jegyem ma hozza a postás, |
| Mert őt kértem meg, hogy vegyen nekem jegyet.*
|
|
|
|
Mátraháza, 1968. május 23. Csütörtök.
A Jegyzeteket írta: A költő életének és műveinek kutatója X. Y. (Aki irodalomtörténészi szerénységgel a homályban marad, mint a kódexmásoló szerzetesek a középkorban, mikor zöld ősrengetegek fölött kő-ketrecbe zárva írtak, gyertyafénynél, ujjukra-csöpögő forró viaszlángokkal, mert a gyertya hüvelykujjukra volt szerelve, kis spirális drót-puttonyban ült, mint sárga-lángsüveges könnyező ősz erdei manó.
|
|
Egy feledékeny leánykához
| nints most ződség; se szivárvány |
|
| Nints virág, levél, reménység |
|
| Szívemben estvéli gyász van, |
| egy ifjú könnyez magában, |
|
| mellyemről a nehéz vértet |
|
| Majd, ha síromnál megállasz, |
| jajszódra csak ő ad választ, |
|
|
Vers, 1971. május 20-án, reggel kilenc órakor, Mátraházáról; Juhász Ferencné, Erzsikének, aki nem ír levelet
| Beborúlt a Reggel. Otthon talán esik. |
| Nekem az itt-ülés nem nagyon jól esik: |
| itt a papírosnál. Csak bámulok rája. |
| Engemet bámúl A halottak királya.
|
|
| Tetves szakállából Történelem ömlik, |
| büdös bundájából az Elmúlás ömlik, |
| Néz a Király engem, én meg őtet nézem. |
| Őtet nézem és a múltakat idézem. |
|
| A magyar nótában, mint mikor éneklik, |
| amikor a nótás hangja sírva nyeklik, |
| a dalnak mikor könny szökik a szemébe, |
| ahelyett hogy szótlan menne a fenébe. |
|
| Itten most öntöznek, mások ping-pong-oznak, |
| emitt rádióznak, amott szórakoznak, |
| odalent fölmosnak, idefönt sikálnak, |
| amig a helységek tisztákká nem válnak. |
|
| Im, ez régies vers így adja tudtodra |
| hogyan is van itten: Szívem Csipkebokra! |
| Égő Csipkebokor, szívembe ültetett. |
| Én fölállok, nézem a nyüzsgő kerteket. |
|
| Mert nyüzsög a kertben: bogár, madár, őz, vad, |
| mókus, menyét, tücsök, s a lombozat hallgat. |
| Mint ahogy a tollam hallgat, mint egy hülye: |
| papírra nem folyik egyetlen betüje! |
|
| Nem, az istenért nem akaródzik folyni |
| belőle az éposz, a tízezer sornyi! |
| Én meg mit tehetek? Ülök szépen, árván, |
| Nagyságos Asszonyom: leveledet várván. |
|
| Ülök csak és várok, várok és csak ülök. |
| S szívem felbőg néha, mint egy ősi tülök. |
| Kínjaim trónszékén ücsörögve sülök, |
| mint egy Dózsa György és égve keserülök. |
|
| Tüzes trónom ez a párnázott szék, piros, |
| bolond máglya-lángom a fehér papiros, |
| koronám meg füstből, vastag kék koszorú, |
| homlokomra gyűrve, mint égiháború. |
|
| A Friss Ujság vasárnapi számában is |
| ilyen versek voltak! De régen volt az is, |
| Olvastam őket én: ős-gyermekkoromban, |
| Döglött Pegazus ült ama vers-sorokban. |
|
| Ült? Ringott hanyatt, szétvetett lábbal, dögként, |
| szárnya libegett, mint kifordult könyv békén |
| a fekete betü-patakban lobogva, |
| ég piros segg-lika, pihés szárny-hónalja. |
|
| Jaj, én szelíd szívem nagyot ijedezik: |
| Büszke Pegazusom most már dögledezik? |
| Rogyadozva leül a Semmi partjára, |
| mint egy öreg szamár hátsó két combjára. |
|
| Ül ott dögledezve, szárnya földig lóg le, |
| reszket a csillagok habjait söpörve, |
| farka a semmibe lóg, mint szaros csutak? |
| Ilyen nehezek hát a költői Utak? |
|
| Nyelve oldalt kilóg, piros lapulevél, |
| tetves sörényében ül az alkonyi szél. |
| Ül nagy szomorúan a Költői Hajlam, |
| ahogy kosarában időnként a Balzsam. |
|
| Szivem Csillagfája, tessék biztatni hát |
| Férje Urát, s benne Zseni Költő Urát. |
| Ha most nem lehet a fülét vakargatva: |
| csókjait préselve egy küldendő lapba! |
|
|
Arany Johánn, aki most Juhász Ferenc, írja versét leányának: Juhász Katalinnak
| S lesz-e tavasz majd más?
|
|
| kézzel mondom, hogy: sztoj!*
|
|
|
Rügyem, arany-forrás!
| Előbb, mint a csirke tolla, |
| gyermekláncfű pamut-csokra, |
| aztán két szőrből font kobra, |
| aztán omló arany-forgács, |
| aztán Tejút leány-vállon, |
| háton csillagfény-lecsurgás, |
| copfos, kontyos, farkas, omló haj, |
| homlokban elvágott, pödört, |
| hordod mint egy kis szőr-vödört, |
| göndörített, csavarintott, |
| máslival föl-tornyosított, |
|
Tulipán-vers Katinak
Te nem lehetsz már egyedűl! |
Szívem sorsodban elmerűl. |
Zöld száron dereng a piros öröm. |
Üget a piros csikó: szívem: |
lovasa csöngettyűs hitem! |
Sorsod sorsomnak köszönöm! |
És nem leszel már egyedűl, |
hiszen a Mindenség hegedűl, |
a gyász-éjre virradt tavaszt. |
|
Kati-vers lányomnak, Katinak
| szép szerelem-szomjúság! Ó |
| Büszke, mint egy fekete ló! |
| Szemöldöke csillag-sövény, |
| haja megbarnúlt szivárvány, |
| haja olvadt szálas márvány, |
| haja világegyetemköd-ősfény, |
| haja a megtisztúlt tisztaság! |
| Haja harmatból, nem kőből! |
|
Szívütés-üzenet élőnek, halottnak
Gobbi Hildának
| Te is a Szó vagy, a Szó Maga, |
| a Mindenség Minden Szava: |
| Hilda: Jóság, Mámor, Bohóc |
| és sírni kell, te is ha szólsz: |
| sírni átkot, sírást, hatalmat |
| elmúlást, ködöt, dög-vigalmat |
| és nevetni kell minden hatalmat, |
| halált és bűnt, jogát a szarnak, |
| a rothadásnak, ha ti szóltok, |
| Hilda: ti Bitang Szent Bohócok! |
|
Illyés Gyula képes-könyve
| Mindenütt Te vagy e kép-történelemben, kép-sorsvonulatban, |
| a „képírók” fénylemezére írt derengő ámulat-akaratban, |
| Te magad, s tebenned ők, bennük Te, egy-ötvözet e Kép-Fa, Barátom! |
| Ha sorsuk ledobod, vacognak ők, mint fagyban, ha leveszem télikabátom. |
| A bajszos ős, pruszlikos kisanya, az édes asszonyok, levedlett társak, |
| a gyermek, s a gyermek-jövő, a nem-holt-lelkek, a gyász-hibásak, |
| akikben rejteztél, s akik nem-rejtőzve rejteznek tebenned, |
| akikben hittél, s akik hitét adták hitedben az emberi nemnek! |
| A küzdőfelek, az „ellenfelek”, az egy-akarat virágzó nem-halandói mind, |
| ki rothadozva-korhadozva, ki testét élve még, a jóra kínt. |
| Mind e kép, mint égő cserép, arcot-mutató aranylap, aranyablak: |
| nyitottan ég, fény-lengéséből álmaid a zord űrbe zuhannak! |
| Mint rengő víztükörben a vak sárga csipkés óriás falevél |
| melyet lentről lobogtat a köddé-gyöngülő ősz tihanyi szél, |
| a mozgó alvilágból, mely ott örvénylik Vörösmarty Mihály-őrülettel |
| az ideák szívében: a jövő villódzik itt negatív felelettel: |
| a volt, a most, a lesz, a van, akik állnak fényhártya, könnyű nyárban, |
| mint jegenye-bizsergés, zöld tollak, zöld csápok a Föld-Koponyában, |
| kék múlt-homállyal, tegnap-vérrel, részecske-gyors kötekedő mával, |
| a szíved-köré-gyűltek irgalmatlan szép fehér mosolyával. |
| A tőled-szikrázó-létűek, az ők-vagy-Te, a Sors-Angyalok: itt |
| mutatják lényükből lángolva a sorsukban legszebb lényegit: |
| hogy vannak általad, Éposz, Tebenned, Nem-rejtett hitedben, |
| ifjú-piros Petőfi Sándor, zöld lepke Arany János-ősz Énekedben. |
| Hogy vannak, voltak, lehetnek, mert vagy, mert voltál és lehettél: |
| a Vágtatás nem-skizofrén táltos aranylováról le nem estél. |
| Nagy Lényed kérdez itt, és oly emberit, Társam: Ősz Emberi Fő, |
| mint vígasz-versedben a balatonparti áhítat-ácsorgó ősmosolyú nő, |
| a karcsú „modern”, fehér homokban őgyelgő kisfiát: „No Fercsi mi kő?” |
| És mindíg visszafelel, mert úgy akarod, akarja Veled a sose-vén idő, |
| hisz kérdő szavad hívását várja a vak anyag, a sose-gyűlölködő, |
| válaszol Rád: a fény, az elme, az ország, szerelem, a lét, a téboly, a halál, a kő! |
|
Játékos szívütés-üzenet I. Gy-nak, Katona József átigazított Bánk bánja kézirat-olvasásakor
|
A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ MŰVÉSZEINEK
| nem lehet hazátlan az kit a |
| hazának olly fia szeret, kinek |
| szivében a haza elhamvadt |
| csontjai s a jövő rósálló |
| összve: múlt, s jövő, mi egykoron |
| s virágzó emberiség: a magyar |
| is. A sokszor szótalan, báva |
| nyelvű, megkukított, s el- |
| Ember-valóság. Így: Haza! |
|
Ejtőernyő-ugrás az alvilágba
Juhász Ferencné Szeverényi Erzsébet
| Csönded hozza szűz éjemet. |
| Csönded nem hoz már éneket! |
|
|
Gyermekdal-kitaláló 1973-ból
| Anyja nincs. És apja nincs: |
|
| Anyja nincs! És apja sincs, |
| Igy vagyunk: boldogtalan. |
|
| Ki ez? Mi ez? Mi ez? Ki ez? |
|
|
Gyűrődés-éjszaka
| Most már elmondom ami fáj, |
| mert elmondani azt muszáj, |
| mert el kell azt már mondanom, |
| mert most már el is mondhatom, |
| Mert most már ki kell mondani: |
|
Négy jaj
| az a csak-volt-ba olvad át. |
|
| halált mond, halált és halált! |
|
|
Iszonyat-mindenség és holtak virágzó világfája és üvöltözés két halott kék sivatag-szívén józanon tántorogva
A bekerítő halottak
|
ILLYÉS GYULÁHOZ
|
| Írtam: mikor már a földben |
| erjedt, akit meg nem öltem. |
| Én vad szívem kitakartam. |
|
| Testvérem vagy? Öcsém? Bátyám a szenvedésben? |
| Átkom a fölmagasztalásban? |
| Hitem a pusztulásban? Gyászom a megmaradásban? |
| Apám a rettegésben? Öcsém az iszonyatban? |
| Testvérem vagy a kőben, a hitben és a késben? |
| Testvérem vagy a bátran kimondható titokban? |
| Testvér? Apa? Öccs? A Sándorban-is-egyet-akartunk? |
| És akármi más volt: egy volt a harcunk! |
| És akármi volt: egy volt az ordítozásunk! |
| A jajgatásunk, a dadogásunk, a lángelménk, az átkunk! |
| Hát most már mi vigyázzunk! |
| Mi vigyázzunk: te szívben-sose-ősz hetvenen-túl-éves! |
| Mi vigyázzunk: te dühöngve-tiszta! |
| Te bujdokló, szorongó, rettegő, te őrjöngések pokla, |
| te gyász, te remény, te rejtőzés, magyarázat, |
| te kétely és irtózat gyémánt-keveréke, |
| te borongó, búskomor, mélabús evilági béke, |
| te: mindíg-azt-hitték-a-dacos-alázat! |
| Az ifjabb én valék, az ifjabb én vagyok. |
| A bolond, a lázadó, a féktelen, a véres, |
| a halállal-megáldott, a holtakat-hurcoló, |
| holtjaim arca fölé hajolva könnytelen hódító! |
| Mert bekerítettek engem a halottak! |
| Gyűrűbe-fogtak: akik a szenvedésem, édenem voltak. |
| Kék halál-arcok, lila halott-arcok, az akasztásban, ámulatban holtak, |
| mint temető-kerítés deres vaslándzsa-hegyei, |
| mint festett agyag-álarcú dzsungel-népek csoportjai: |
| a festett agyag-disznófejűek, agyag-kutyafejűek, agyag-kolibrifejűek, |
| a véres szemgödörrel agyag-korong-ablak-tekintetűek, |
| a hörögve vad táncolók, a röfögők, visítók, nyihogók, nyögők, jajgatók, |
| fejükre agyag-disznófej-köcsögöt nyomkodók, |
| akik kék tajtékot fújva táncolnak, agyag-krokodilfejű pók- |
| gyűrű örvénylik körülöttem, lándzsát, disznósörényt rázva! |
| És ez az agyagörvény-koszorú sorsunkat magyarázza! |
| Mert körbefogtak minket a halottak: |
| akik sírtak, jajongtak, hittek és ordítoztak. |
| S állunk, mint havas sírkövek vaslándzsa-kerítésben, |
| deres írással, kő-jajban, márvány-dermedésben! |
| Gyula! Gyula! Ne hagyjuk el egymást, mi vigyázzunk! |
| Legyen irgalmatlan mosolyunk és gyászunk! |
| Legyen irgalmatlan létben-hitünk megmaradása! |
| Legyen irgalmatlan elmúlásunk várakozása! |
| Vigyázzunk a hitre, szerelemre, világegyetemre, |
| indigókék-kezű, indigó-kék arcú holttetemre, |
| akinek feje, mint gyűrt, szelvény-szeletes szögletű indigó-zsák, |
| lila papirhártya-szoborfej, hajtogatott, gyűrt, puha kék halál-ország. |
| Vigyázzunk életre és halálra, hogy megmaradjon |
| legalább dühödt hitünkben az ország és az asszony! |
| És nem szabad, hogy megaláztassunk: ha megalázunk. |
| És nem szabad, hogy megaláztasson tiszta gyászunk. |
| És nem lehet, hogy lét-termő hitünk a halálon virrasszon. |
| Mert bennünk hisz, aki hinni tud még: a Jövő-Ország |
| és nem lehet, hogy ki ne mondjuk végzete gyönyörű sorsát |
vad sorsunk-csillagokban, |
kereszten-csüggő megváltó isten-tudásra, |
itteni túlvilágra, anyagi mennyországra, |
gyász-folytonos halálunk, |
|
|
|
Latinovits Zoltán koporsója kívűl-belűl teleírva, mint az egyiptomi múmia-bábok
| Ahogy te mondtad az Anyámat: |
| Engem csontvázra rág a bánat. |
|
| Te vak! Erzsikét skizoid-sirattad. |
| Bolond. Bolond. Megadtad önmagad miattad. |
|
| Mert mindíg van remény bolond fiú, |
| S szívünkbe-irtottad, mint kis népet háború: |
|
| S égünk, vérzünk, mint kicsi ország, barbár- |
| Aki így döglik az végleges halott már: |
|
| Te Gyáva! Még halálod is: másnak halál, részeg |
| Minek a valcer? Nem is értetted az egészet |
|
| Minek a tangó, az utolsó, a vagina-pénisz-nyálzó |
| Most tudod: dögös koporsódon hogy vágott az ásó? |
|
| Azt hitted hős vagy a vicsorgó téboly-ugrással, |
| Önmagad nem cserélhetted ki soha senki mással. |
|
| Te Önmagad-dacosan-elviselni-gyáva: |
| Most már hiába ordítok, s Erzsike után is hiába. |
|
| Hiába, nem lehet negyvenötévesen szipogva, röhögve |
| Csak röhögni nyálasan, mert telve már a bögre, |
|
| Kötélhurokba. Mozdony elé. Gázcsövön lógni, |
| hogy zárt a száj, akár a kés, kék, s az asszony-nyelv se lóg ki. |
|
| Mint csigaszarv a csigatest-bársonykocsonyalepényből |
| szemed kinőtt koponyád jobb szemüregéből. |
|
| Hiába, nem lehet így ugorni, ahogy ti, |
| Ha tudnátok, hogy titeket nekem így kell kibírni! |
|
| És mi a bűn? És mi a gyalázat? És mi a megbocsájthatatlan? |
| Nekem, ha volt, mert nektek elhittem magamban: |
|
| S fordítva: így lettem, halottak, létetek-hazátlan. |
| Te Asszony-zseni, Kis Depresszió, s te, Skizofrén Gyémánt-társam! |
|
| Mert gyáva, hazug, kurva, rongy mind, aki más szívére dönti |
| mint gyerek-vállra cementes-zsákot a csődörnek se férfi. |
|
| És görnyed a gyermek, izzad, sír, gerince ropog, |
| kis klottgatyája verejték-vizelet-híg ürülék-lucsok: |
|
| De nem dobja le a cement-halált, nyála folyik, |
| s csöpp testében hideg fekete lángörvény kavarodik. |
|
| S könyvekről álmodik, dagadt asszonycsöcsökről, szerelemről, |
| a kis szamár, míg sáska zöld kristályszilánk-csettenettől |
|
| Hogy ölni kellene, nagy konyhakéssel szúrni, |
| a felnőtt rohadékokat, s a hitben nem lazúlni, |
|
| S áhít asszony-comb közti barna-göndör szőrliliomot, izzadt nagy |
| s kis vesszője meredten mézel, a rózsás pöcsöcske-agy |
|
| Nem tudtátok, a létből nem lehet kifutni: |
| Hogy lehet, Halott Buták, hogy lehet sose tudni! |
|
| Ti Gyámoltalanok, Gyávák, Mást-kínzó Őrűlt Boldogok: |
| Ti Öngyűlölő Bátrak, Büszke Dacosok, Kan-kanca Téboly-rabok: |
|
| Mint kutyák mócsingos csontot, a fehér-kocsonyásat, |
| marcangol a Két Gyász, tördel Két Halál s fáradt |
|
| Mert nyár van, s szívemben hull a hó, hull |
| Múlandó nem élhet: csak teljes halállal halhatatlanúl! |
|
| És mindent beföd kristályzsírosan, szőrpuhán, mint |
| nádtetőt, kutyaólat, ecetfát, kakast, részeg kínt |
|
| Fehér pamuthórács-ketrecébe zár foltos korcs-kutyát, tyúkot, |
| ahogy mászik négykézláb a hóban, részeg-nyugodt: |
|
| Behavazott sovány varangy, havas koponyával, |
| részegen röhögcsélve, s a szeszt dúdolatával |
|
| Szőke varangy, csiga-szája a hóban mászik hernyós csiganyommal, |
| s vére a hószőrön gyöngysor, füstölgő nagy piros lukakkal: |
|
| Nyár van. Sírodon szárad virág, koszorú, halál-mosoly, |
| Fehér frakkod lassan enni kezdi a moly. |
|
| Zabáld csak Vad Bohóc a földet, |
| Csontvázad fölé majd holmi mértani, növényi zöldet. |
|
| Ne üvölts, ne vinnyogj Tajtékzó Skizofrén Párduc |
| mint rohadni már, elrohadni, kilángolt a halál-szusz! |
|
| Mit hörögsz megőszűlt szakállas, tetves, pettyes |
| A két dög marja száraz-fehér szívem! Leselkedsz |
|
| Ti mániás-depressziós skizoid doxazmás Árva |
| eres halántékotokon többet nem éget hártyás korongot, vörheny-sárga |
|
| Nem lesz több visszaesés, nincs több recidíva, |
| Ti már az Elmegyógyintézetből végső-adaptációra kiírva: |
|
| Teljes szabadságra! Jaj! Jaj! Jaj! Fehér szilánkokra |
| Szívemből két zöld páfránycsáptoll nő ki, két fölfújt pikkelyes levélfejű kobra. |
|
| S az Időt szagolják e csápok, a Halál-Időt, az Idő-Halált |
| S agyamban derengenek a sárga fagyott hallgatásba zárt |
|
| Görgök, ropogok, összetörök a Két Halál, Két Gyász |
| Mit akartok még? Ezután majd aki megaláz: |
|
| Mint föld-őskori őslények, őshüllők gyomrában |
| pépesre zúzták a lenyelt állatot az eleven halálban: |
|
| szív-gyomrom élő hólyagában csörög s zúzza |
| Mert nem hiszlek titeket soha én, ha újra |
|
| De megemésztem halálotok! Mert gőgös halálotok: Ti Ketten |
| a zsíros vérképző, húsképző, csontképző anyag éhes szívemben, |
|
| S ha kövületeim egyszer kiássák: a belűl kőcsipkés szívgyomor |
| kövület-bélsártartalma: csontvázatok lesz! Én mondom: |
|
| Te Asszony, Skizofrén Aranykard, Végső Aranytokban, |
| S te Férfi, Mániás-Depressziós Kristálycsillag az Élet-Iszonyban! |
|
| Szakállas ősz fejed a földben: mint tenger zöld üveghús- |
| ingó virágállat, csalánzócsipkebojt sárga viaszrózsa-koldús, |
|
| Látom: a földben imbolyog az állat-növény, ring a virág- |
| Az eleveneket-zabálni-éhes növényalakzat állat-láng |
|
a Földgolyóban szétdagad. |
|
| S a Földgömböt belűlről benőve mohó fejed: |
| mint egyetlen óriás habos agydaganat-döbbenet: |
|
| belűl a Földgolyón, s csak a földhéjazat marad |
| Hagyd abba! Hagyd! Ringyók Királya. Szőröd, szempillád, hajad, |
|
| Ne ámíts tovább! Elég volt! Hagyd a cirkuszt! A hülyülést! |
Ne üvölts! Ne ordíts! Ne sikolts! Ne voníts! Ne visíts! Ne vinnyogj! Ne nyávogj!
Ne vakogj! Ne zokogj! Ne nyüszíts! Ne nyafogj! Dobd el a kést! |
|
| Mert úgyse kapsz föloldozást, mert úgyse kaptok |
| Nagy a bűn, dögnagy, írtóztató! Két Iszony foga csattog, |
|
| Te Áruló, ti Árulók, Szörnyeteg-Ringyók, Szörny-Kurvák, nincs föloldozás, |
| Hiába minden: iszonyat, bűntudat, kín, Jeremiás- |
|
| Mert nincs bocsánat Engem-Elhagyók, mert nem lehet |
| annak aki szerelmére dobja hulláját, s így nevet: |
|
| A kurva-pénzt, a kupleráj-díjat! A Szeretetre-Árva |
| Büdös hullát, szagos tetemet, bonckéstől szétnyiszálva! |
|
| A szétfűrészelt koponya, a gégétől nemzőszervig, |
| fölvágott test büdösét! Elsiratni, ahogy illik! |
|
| Nem! Nem! Nem! Nem adom magam. Meg nem adom magam |
| Kik napfénypettyesen, aranypontosan, napláng-lombosan |
|
| Még holtan is disszimuláltok! Gyászt, irgalmat |
| Akinek a létre a két nemző-szülő ad hatalmat: |
|
| Gyászom: a düh, a gyűlölet, pedig Halálaim: |
| A babonák napja már, hisz szívembe mart mancsával a Megőszűlt Párduc-hím: |
|
| Ne üvölts hát a Földgolyóban szétdagadt Ősz |
| Veled a Földgolyó a külső hártyahéjig megőszűlten viselős: |
|
| A föld pórusain kifüstöl gyalázat-ordításod, |
| országok, népek, földrészek, vulkánok, vadonok, dzsungelek, jég-szívű hegy-óriások, |
|
s a cettel fölhabzó tengerek. |
|
| S fehér szökőkút-kévében fellövell az óceán-kék, |
| ráják, bálnák, cápák libegnek a habtoronyban falevélként, |
|
| S a tigris, a jaguár, a teknőc, a puma, a majom, a páva, |
| a papagáj, kolibri, krokodil, viziló, elefánt, zsiráf hiába |
|
| S az orrszarvú, a zebra, s mind a madarak, hüllők, vadak |
| s a csúszómászók, tatuk, hangyászsünök, pókok, rovarok, bogarak: |
|
| Mert lesz ezután is, lesz Árulók, lesz Kurva Hitszegők, |
| termelés, dacos növényi tenyészet, lesz férfi-nők |
|
| És nem halál, nem gyász, Két Skizofrén Apostol: |
| Tudod: Nő-Jézus, s te Ideg-Ősz Színész-Bohóc Leo Tolsztoj: |
|
| Mint megvakított csipás törpe bányaló a mélyben, |
| sínen a csillét, két koporsót húzok a halál-sötétben, |
|
| S óriás ló-szempilláim alatt a kiszúrt szemek véres |
| tiszta forrás! Nem sírok. Értek a szenvedéshez. |
|
| Megyek a földben, leragadt szemhéjakkal, vakon, |
| Járok a föld forró beleiben, bélsáron tocsogva, fehér szaron. |
|
| Jaj! Tiszta forrás! Én: szarvassá változott fiú! Szarvam: |
| Szarvam csillag-lombjában Friedrich Nietzsche ül, s erő-hatalmam: |
|
| És mind a többiek, a hittevők, árvák, bolondok: |
| S a költők, Isten Örvényei, a Kezdet-Előtti Anyagpontok. |
|
| Mégis: milliárd sejtem: milliárd ravatal, rajtuk |
| Holtak Virágzó Világfája lettem. De hagyjuk |
|
| Halál! Halál! Halál! Halál! Halál! Halál! Halál! |
| Halál! Halál! Halál! Halál! Halál! Halál! Halál! |
|
| Halál! Halál! Halál! Halál! Halál! Halál! Halál! |
| Kannibál-szívem kitépett emberszívet rág, embercsontot mar, emberhullát zabál: |
|
|
|