Isten szájában

Szívem piros horgát kivetettem, s ráharapott falánkúl az isten. Állkapcsot tört át horog-szerelmem, s megállt a hűs kocsonya-gyümölcsben. S vasra-fűzött száját összezárva, véres habot fújva pislog párom, ver a nyak négy szitakötőszárnya. Isten hal-szájába nőtt magányom. Fáj e nyálkás, fog-szakállas ernyő! Szívem: szájába nőtt korall-erdő. Összetartozásunk sem üdvösség. Foglya vagyok, s ő nekem rabom már, s fogsora közt szívárog szines sár: epe, vér, zsír, ének és büdösség.