Könyörgés hűségért

Hozzád könyörgök néma holnap, lehessek hű mindhalálig, hogy sebeimbe ne pusztuljak, egész a fölmagasztaltatásig. Tüzes szigonyát a sátán bordámba vágta nagy iszonnyal, s ott vergődtem a habok hátán, véres uszonnyal, mint a cethal. De húsomból a vasat kitéptem, mirigyet, zsírt, vért kirántva. Ne legyen csak a seb a részem, ne haljak a szigony vasába. Könyörgök hozzád ismeretlen, ne féljek attól, ami majd jön, hogy jajgatni kell új sebekben, újabb szigony, hogy ledöfjön. Hisz hűséges szívem se gyáva, hozzászokott a veréshez. Legyek, hogy ne éljek hiába, mint a kutya, oly hűséges. Adj nyers erőt, hinnem abban, élet-halál lesz a részem, hogy magamat soha meg ne adjam, semmi fölismerésben. Hogy ha már csontjaim ropognak, akkor is hű legyek hozzád, (ne ahhoz, ki vas-szárnnyal szorongat!) te legbiztosabb bizonyosság. Legyek hűséges, mint a gyermek hű a rágcsálható csecshez. Add meg nekem a kegyelmet, mert boldog, aki megkegyelmez. Legyek hűséges, mint a rózsa hű vérmes, nagy illatához, bár a hűtlenség harapósa bokámba mar és elátkoz. Csatolj arany-páncélt szívemre, arany-kagylókkal térdeim védjed. Arany-sisakot gyapjas fejemre, legyek a legbátrabb vitézed! Akármi borzasztó kisértés tekereg rám, bármi ördög röhög szemembe, nem győz le vérzés, hideglelősen nem üvöltök. Ha rám sárkány-csodák robognak, hűség légy pajzsom, kopjám, reményem. A bősz rondákra hadd ugorjak aranyvért-szügyű büszke ménen.