Huszonhat évesen
| Huszonhat év, ahhoz elég kevés, hogy ijedten |
| fölsikoltsak: „Koponyámat ezüstpapírba burkolta a dér!” |
| Pedig, hogy szerettem, átkozódtam, temettem! |
|
| Ad még nekem a sors, vagy akármi |
| annyi időt és hitemnek annyi erőt, |
| hogy elkiáltsam, ami csak nekem tud fájni, |
|
| Virágaim még harmatosak. Kórság nem rothaszt, nem öl. |
| Mezőimen topognak pávák, kövér bikák, tajték-szőrű csikók. |
| Konok vagyok. S naprendszereket szikráztat föl |
|
| Virágaim tán szalmává száradnak maholnap, |
| vetésem kénkő, kőeső veri szét. |
| De addig csak hadd égjek-robogjak |
|
| Meddig? Ki tudja? Ahhoz már mi közöm? |
| Élek. Tündöklő robbanás az életem. |
| S ha más égitest-tömegbe ütközöm, |
|
| Mert más ki mondaná el helyettem |
| Amit, ha csak sejt is a szív, beleretten |
|
| Ne féltsetek. Elszánt vagyok és hajthatatlan. |
| S ha érdem ez, nekem elég. |
| Feltör ajkamról a kimondhatatlan |
|
|
Könyörgés hűségért
| Hozzád könyörgök néma holnap, |
| hogy sebeimbe ne pusztuljak, |
| egész a fölmagasztaltatásig. |
|
| bordámba vágta nagy iszonnyal, |
| s ott vergődtem a habok hátán, |
| véres uszonnyal, mint a cethal. |
|
| De húsomból a vasat kitéptem, |
| mirigyet, zsírt, vért kirántva. |
| Ne legyen csak a seb a részem, |
| ne haljak a szigony vasába. |
|
| Könyörgök hozzád ismeretlen, |
| ne féljek attól, ami majd jön, |
| hogy jajgatni kell új sebekben, |
| újabb szigony, hogy ledöfjön. |
|
| Hisz hűséges szívem se gyáva, |
| Legyek, hogy ne éljek hiába, |
| mint a kutya, oly hűséges. |
|
| Adj nyers erőt, hinnem abban, |
| élet-halál lesz a részem, |
| hogy magamat soha meg ne adjam, |
|
| Hogy ha már csontjaim ropognak, |
| akkor is hű legyek hozzád, |
| (ne ahhoz, ki vas-szárnnyal szorongat!) |
| te legbiztosabb bizonyosság. |
|
| Legyek hűséges, mint a gyermek |
| hű a rágcsálható csecshez. |
| Add meg nekem a kegyelmet, |
| mert boldog, aki megkegyelmez. |
|
| Legyek hűséges, mint a rózsa |
| hű vérmes, nagy illatához, |
|
| Csatolj arany-páncélt szívemre, |
| arany-kagylókkal térdeim védjed. |
| Arany-sisakot gyapjas fejemre, |
| legyek a legbátrabb vitézed! |
|
| Akármi borzasztó kisértés |
| röhög szemembe, nem győz le vérzés, |
| hideglelősen nem üvöltök. |
|
| Ha rám sárkány-csodák robognak, |
| hűség légy pajzsom, kopjám, reményem. |
| A bősz rondákra hadd ugorjak |
| aranyvért-szügyű büszke ménen. |
|
|
Emberszabású álmaink
| A forró tájban szenvedés, |
| Békakonty sorvad lázasan. |
| Ami volt, annak vége van. |
|
| rongya lóg, mint zöld denevér. |
|
| Itt bent is üveggé lohad, |
|
| De nő a gondozott remény, |
|
| Az ember mégis maga dönt, |
| világos törvényt nemz a csönd. |
| Mert több az ember, mint a vad, |
| megérti, hogy miért szabad. |
|
| A sáska-hím, mikor szeret, |
| ad életet, s veszt életet. |
| Tűfoknyi állkapcsok kettős |
| fogsora váj a szervek közt, |
|
| fűrésze jár, a tűhegy-ív, |
| míg savak zsákmánya a szív. |
|
| Én is így vagyok már veled, |
| s mert termékenyít tudatom, |
| falsz, emberevő-korszakom! |
|
| Mint egy-egy forró vérdarab, |
| vet a fa lucskos árnyakat, |
| a petrezselyem zöldje rőt |
|
| fagyos, sárga hájdarabok, |
| bőrük ikrás toll-pörsenés, |
|
| Rájuk kés villog, rám a gond, |
| Engem nem nyakaz le a kín, |
|
| Gunnyaszt a ráncos elmúlás, |
| ujja, mint kis zöld gyík pihen. |
|
| Kislányom futkos, neki még |
| elég a pettyes labda, kék. |
|
| Mond furcsa, édes szavakat |
| Játszik, sír, nő, nevet, szalad |
|
| csak meg kellene menteni. |
| Már él, mint embrió, vakon, |
|
| Anyám nyugágyban szendereg, |
| két szárnya pázsiton piheg. |
| Kigondol, miértünk sokat, |
|
| fojt a kénszagú nyári tűz. |
|
| Asztalomon bor, szóda van. |
| Én nem oldozom föl magam. |
|
|
Virágok hatalma
| Jaj, Rózsa, Vizililiom, Nárcisz és Szarkaláb, |
| holdfény higany-tócsáiban derengő lenge Mák, |
| te bújdosó, te álmatag-vérű, lebegő rejtelem, |
| vérfoltos-arcú, májfoltos-bőrű hold a fény-szigeten, |
| mint terhes-anyák a hold alatt, állnak nyitott ablak előtt, |
| s érzik a szemgolyót, fogakat megtestesítő eljövőt |
| és ríddogálnak boldogan, könnyű ezüst harmat szakad, |
| mosván a tejtől-fájó, nehéz, fehér-nagy halmokat, |
| úgy állsz te itt, úgy álltok itt, reszkető kis csoport, |
| s hinti fejetekre az űr-golyó a foszforos sárga port. |
| Ó hold-lepény fehér gőzében merengő Nárciszok, |
| mint a tűnődés gyönge szárán kinyílt szerelmes alkonyok, |
| fogalmak, amik a gyönge, lágy merengés talaján kihajtanak, |
| csókok, amik a szerelmes ágy fény-foltos falára vetik árnyukat, |
| édes-gondolatok, amik a gond fém-sajgásából kiszállnak |
| és illatos-méhüket ölelik szelíd, növényi lepke-szárnyak, |
| vagytok-e más csillagon is, e földtől köröskörűl odább, |
| a megmérhetetlen messzeség mélyén, a lárva, báb- |
| csillagok rétjein, idegen holdak króm-habjában fürödve, |
| lélekző sejtekkel, ragacsos hónaljjal, buján gőzölögve, |
| hisz ez a föld a nagy tejút egy szélső vérbokra csak, |
| létével érzi, nem tudja bár a csigolya-húrt, a gerincvonalat, |
| s ha új csigolya nő az idő farkában, feltűntök-e ott, |
| mint sápadt, szomorú, nem-vándorolt partraszállt-vándorok? |
| Vagytok-e ott, az ember-nélküli, állat-előtti boldog magányban, |
| a most-alakúlt, vagy évmilliárdos magányos pusztaságban, |
| az alig-lehűlt anyag melegéből, piros enyvéből kikelve, |
| az ember-előtti állatok pikkely-pillérei közt illattal-énekelve? |
| Remegtek-e a páncél-fenyőből lehajló csöpp-orrlikú taknyos szuszogásban, |
| fáztok-e az eget elfödő madarak toll-ege alatt a bábeli kiáltozásban, |
| tündér-szemek, angyal-kezek, kis borjúszájak, csecsemő-fülek, |
| Estikék, Nárciszok, Csodás ibolyák, Mezei ördögszekerek? |
| Ón-szálakon ezüst csészék, a holdban remegők, |
| az idő fülei, az űr zaját kihallgatók, a hangot ellesők, |
| ti érthetetlenek, meghaló s megújuló csodák, |
| csonttalan-testű illatos agyak, zöld-gerincű álmok, Imolák, |
| a csönd harangjai, egy-lábú titkok, csupasz tüdők, |
| piros vese-szövevények, néma torkok, kik túléltétek az időt, |
| s nem tudjátok kivallani bennetek milyen titok van, |
| növényi-miriggyé, porzó-hangszálakká varázsolt torkotokban. |
| Csak itt éltek, ti, földre-átkozottak, élni-száműzöttek, |
| szépségre-ítéltek, e föld szövetébe gyökérrel-fűzöttek, |
| csak itt tudtok élni, másutt sehol, más-égitesten, |
| e föld vizétől duzzadozva, mint vízkórosok lucskosan-levesen, |
| e nap tüzét belélegezve, mely ragyog az atomok tejút-rendszerében, |
| s csillog, mint arany-istenszobrokon a több-élű bibéken, |
| csak e szivárvány-gallérú, virágtalan hold alatt, |
| mint másutt meg-nem-élő, meg-sem-születő gondolat? |
| Jaj, Rózsa, Vizililiom, Nárcisz és Szarkaláb, |
| holdfényes mezőkön foltokban reszkető méz-sűrű virág, |
| nehéz-gőzű tavak partján megikrásodott illatok, |
| mért fáj úgy a szívem, miért, ha rátok hallgatok? |
| Nekem ti vagytok a hazám, más földet nem ismerek, |
| mint e küldetésre-űzött savanyút, zsírosat, szíkeset, |
| én nem tudom más földön nyittok-e szirom-kosarat, |
| idegen bolygón van-e virág. Üstökös gyöngyike, Felálló iszalag, |
| Fehér mécsvirág, Piros mécsvirág, Ragadós mécsvirág, Ékes vasvirág, |
| Naprózsa, Fényes kutyatej, Tündérfátyol, Tornyos ikravirág? |
| Én nem tudom, más földön vagytok-e, hűségesek, |
| kigyúltok-e, ahol forró a víz, a nap-csillag lángja vérmesebb, |
| vagy hűségetek csak itt tolja szárát, levelét, szótlan szirmait |
| mindíg-újra, e-földhöz-hű-gyerekként, csókolva síkját, halmait? |
| Kis lila ernyők, néma haranglábak, bálványfejekkel-teli tornyok, |
| virág-koponyákkal aggatott ágak, sziromköcsög-fák, írott pecsét-ólmok, |
| por-csillagok, csillámfák, eres szirom-szemgolyók, |
| hab-golyvás zöld gyertyák, vércseppfürtök, horgonyzó űrhajók, |
| országutak lisztes árkaiban nyelve a nehéz por-ködöt, |
| ott égtek csüggedetlen robaj és csönd között, |
| s mint kő-malom oszlopát, gerendázatát a bazalt-moha, |
| létetek fehér por fedi, erjeszti autógumi, lópata, |
| s csak a harmat, a könnyű eső mossa meg arcotokat, |
| a tű-ujjú, eres levelet, a napszítta, rongyos lombokat. |
| Vasúti töltések partjain tenyésztek szikrában, gőzben, koromban, |
| ágaskodtok talpfák, sinek között a piros kő-folyamban, |
| kátrány, olaj taván úsztok kék hattyúk, növényi-gémek, |
| sárga-üstökű, piros koponyájú hódítók, hűséges jövevények, |
| kemény-szerkezetű, érces-lombú, puha-csontvázú bátrak, |
| ha tehervonat robog remegnek a húsos-dúcú, tejcsontú-sátrak. |
| Ó, salakdombok fekete habján világra-tört szüzek, |
| szemétdombok tündérei, a boldogságtokat ki érti meg? |
| Rongyok, cserepek, üvegtörmelékek közt, fazekak rozsdás lukjain |
| kitörve ringtok, mint jégzajlásban vitorláshajó, a mocsok óceánjain, |
| ujságpapír, barna drót-gubanc, fémforgács-hínár közében |
| éltek, mint korallok, hús-csillárok a tengermély édenében, |
| éltek, mint boldog halhatatlanok, halni-kész halandók, |
| tüske-ágak, csillagszóró-szépek, eres húskezű-kancsók, |
| áttörve döglött macskák foszló, olvadt, émelyítő húsán, |
| áttörve a halálon, ülve világító rothadék penészes trónusán, |
| egér-csontvázak roncs-gályáira halványkék-kagylókkal tapadva, |
| szirom-kopoltyúkkal mozgatva a fényt, zöld uszonnyal a lángot kavarva, |
| kigyúltok halotti méccsel az elvadúlt, árva temetőkben, |
| kis sárga méccsel a holtakkal elhagyott mezőben, |
| katonák viasz-csigahéj füle mellett, huszárok kék-sebű szívében, |
| dédapák szakállában, elásott magzatok fehér tenyerében, |
| mint zöld-viaszú gyertyák fölgyúltok a dámszarvasok nyomában, |
| alsó-állkapcsok félig-lemorzsolt kukoricacső-karéjában, |
| disznó-körmök, csibe-koponyák mellett a trágyadombon, |
| rozzant óltetők málló halpikkelye közt, fekete vas-lombon, |
| a repülő-roncsok szitakötő-fejében, műszerek földbe-kevert falán, |
| olajos, gumi-szagú fedő és hártyaszárnyak perzselt aluminium-halmazán, |
| foszfor-zöldes műszeretek az elsűllyedt zöld-taknyú bárkák gyöngygerincén |
| szelídkedik, s a légnyomástól fölfordúlt fehér-hasú halak uszonya-csücskén, |
| poshadt halfejek szigetein, bombák átok-uszonyain, ágyúlövedékek |
| ólom-magú réz-acél nemiszervei, sárgaréz hüvely-kelyhei közt égtek, |
| piros lámpásotok fölgyúl, fehér orcátok föltündököl |
| lótetemek szőrös bőrcafatjai alatt, hová a fény bedől, |
| erek nyúlós, vizenyős indáit, csontok őspilléreit megfestve, |
| fehér-fáklyák kigyúltok ott az ég felé repesve, |
| fölszálltok, mint az éji-csillag forogva, könnyesen, magában, |
| fölszálltok tündökletesek, kimondhatatlan-tisztaságban, |
| fölszálltok a rondaságból zöld szellemek, zöld szárnysuhogással, |
| fölszálltok fehér glóriában, gyönyörűséges-megadással, |
| fölszálltok megnyílt koponyák fekete, sárga kopasz aggyal, |
| fölszálltok fejrenőtt-szívűek, békével és haraggal. |
| Jaj, Rózsa, Vizililiom, Nárcisz és Szarkaláb, |
| ti bűntelenek, jól tudom, mi-szívünk mostohább, |
| ti erősek, hatalmasok, ti hangtalan-születők, |
| ti szótlan-meghalni-tudók, hősök, megadó szeretők, |
| minket annyi bűn szorít, bujaság, önzés, öncsalás, |
| a szenvedés elszomorít, hiúság fásít, ledönt a megadás |
| mert mi csak emberek vagyunk, veletek egy-alapanyag, |
| sírunk, ha születünk, sírunk, ha meghalunk, az élők sikoltanak. |
| Az állat is nyöszörög, liheg elfúlva, míg fészkére zúdítja kölykeit, |
| egy-láz a kis vörösbegy is, míg költi szeplős tojásait, |
| az asszony jajgat, ordít, átkozódik, mint tajték hánytorog, |
| amíg kitolja teste hüvelyéből a vér-lucskos, barna fejbúbot, |
| s fáj a magzatnak is ez a rettenetes, világ-szép viadal, |
| sikít nyálban, vérben, zsírban, a fájdalomtól elkékűl, mint a hal, |
| s hideg, sűrű gyönggyel veretik ki testem a legvégső vitámon, |
| míg fenakit-bálvánnyá alvadok ott a halálos ágyon, |
| de ti virágok, szótlanok, miért vagytok oly erősek, |
| vérttelenek, a föld idegszálai, az idővel-viselősek? |
| Megszülettek, akár a szerelem, elmúltok, mint a bánat, |
| együgyűek, sejtelmesek, kelyhei a magánynak, |
| sovány legelők törpe-szőrű halántékán, kaszálók kötényében, |
| ott biccentgettek karcsú-lábszárúak, sarkantyús-bokájúak a fényben, |
| viszeres-combúak, talptól-szárnyasok, csomós-hátúak, kígyó-körműek, |
| ott álmodoztok bütykös-derekúak, hólyagos levelibéka-levelűek, |
| hármas-nyelvű, dorongos-nyelvtövű, lila, lisztes nyelv-aljú szájak, |
| hatszirmú kajla fülek, fejnélküliek, deréktól fülkagylós vágyak, |
| lápok püffedt, vizenyős bőrén, vizenyők zöld tollbokraiban, |
| laza, kőomlás-köpenyű hegyoldalak palás-zuhatagaiban, |
| horhosok hájasan lefolyt, kiálló-gyökeres, száradékos hátán, |
| szíkesek só-ágyéka körűl, szürke-pamatú tikkadásán, |
| zöldpikkelyű, aranyfejű sellők tűnődtök a patakparti szivacsos pihenőkön, |
| puszták csülök-ajkaiban, savanyú hegyi legelőkön |
| ültök, ti Föld-hangszálai, mézes nyálmirigy-gumók, küllő-gerincűek, |
| tarkóra-nőtt lágy-fogsorúak, homlok-uszonyúak, hólyag-fülűek, |
| erdők kúszadékaiban, gombák és redves fatörzsek tövében, |
| kagylóval, csigával telepetézett mészkőtörmelék fény-övében, |
| ti szívemhez-kötött hallgatagok, ti tündér-nevűek, |
| Istenke-kesztyűk, Lisztes kankalinok, Kék mályvák, Bársonyos tüdőfüvek. |
| Itt égsz te bennem, öröm és bánatként, földem néma lelke, |
| Kikerics, Hólyagos habszegfű, Boglárka, Aranyveselke, |
| szívemet gyökérrel át-meg-átszövöd, rögömet befonod, |
| mert én ez a föld vagyok, termő-anyád, rabod, |
| mert nélküled lenni én se tudnék, ki élni küldtelek, |
| puszta-kopáran megavasodnék, de élsz, mert hittelek. |
| Ha fém és ásvány-siváran néznék az űrbe, mint a vakok, |
| ha meddő, szines por födné arcomat, miért vagyok? |
| Itt gyúl ki csillag-fejed, zöld ágad, tested kék ablaka, |
| Pitypang, Kabóca-fa, Tövises gilice, Holdviola, |
| itt élsz te bennem Hóvirág, Téltemető, Vérontófű, Gyöngyvirág, |
| Peremizs, Békaliliom, Gólyahír, te édes Búzavirág. |
| Ó, kimondhatatlan, bánat-oldó, mágus-nevű csoda: |
| Tőzike, Nadálytő, Ükörke, Zsióka, Janka-tarsóka, Ösztörűs veronika, |
| vad, vérmes, haragos Borzas vértő, Hússzínű kosbor, Kapotnyak, |
| lágy Salamonpecsét, Sárma, Sármányvirág, Papsajt, Kékcsillag, |
| itt bontod farkad csipke-sátrát arany-páva, Hölgy-páfrány, |
| emelgeted őskori-kócsag-lábaid szívemben Pikkelypárfány. |
| Itt merengsz szívem zöld árnyaiban sokfejű levelibéka-bálvány, |
| Karéjos vesepáfrány, zöldszárnyú Saspáfrány, Hólyagpáfrány, |
| óriás zöld szempillák, harmatos hajnalomban itt zizegtek, |
| Harasztok, Zsurlók kék csipke-árnyat gyökeres arcomra hímeztek, |
| megváltó-vérem ott lüktet zöld csuklótokban, a levélhónalj-erekben, |
| szirom-halántékotok kék ágaiban, a szőrös húsköcsög-fülekben, |
| növényi gyík-szakállal, varangy-fejjel hemzseg vérem növény-sündisznóháta, |
| a Fülemüleszittyó, Varangyszittyó, Gyíkpohár, Békakorsó, Harmatkása, |
| csillog, mint ősasszony ágyékszőre a tarka, hosszú bozontos-szőrű Vidrafű, |
| a Prémes kígyótárnics, reszket a Pólé veronika, Kolokán, Koldustetű. |
| Megváltó-véretek zöld gerincvelőtökben épűl, hónalj-májatokban buzog |
| ti zöld varázslók, virág-sámánok, virág-orvosok, gyönyörű gyógyítók, |
| eleven gyógyszerek, szívér-tágítók, légzőszerv-tisztítók, |
| ti tüdő-buzdítók, seb-forrasztók, fulladást-szüntetők, szemet-vidítók! |
| Virág-kobra, növény-skorpió, mérges virág-pók nem vagy, Élet-tűz: |
| Szélfű, Szemvidító, Csikorka, Kálmos, Ziliz! |
| Itt izzotok bennem, mint az angyalok arca, ti okosak, gyöngék, bánatosak, |
| merengésem legszebb árnyai, legcsodálatosabb éposz-szavak! |
| Álmomból törsz elő, fölkúszva csillagok pikkelyes szárnyaira |
| Csenkesz, Hólyagos csüdfű, Ebfojtó müge, Bársonykerep, szikár Gurgolya, |
| Füles hölgymál, Lepkeszeg, Pozdor, Dákoska, Borbálafű, |
| Kakasmandikó, Borzas szulák, Patkócím, Zsázsa, Ördögharaptafű. |
| És tódul álmaimból a zöld-taréjú, kehely-tökű virág-horda: |
| Fodros gólyaorr, Kopasz oroszlánfog, Pézsmaboglár, Vicsorgó, Galléros tarsóka, |
| az Olocsán, Szirtőr, Sarlós gamandor, Párkányos bangó, Bakszakáll, |
| a Pukkantó dudafürt, Meténg, Meddő rozsnok, Cickafark, Szalmagyopár, |
| tódulnak virág-hódítók, szelíd gyökérlábú keresztes-hadak, |
| a leigázni-nem-akarók, lábukkal-földbe-nőtt, csont-szárnyú virág-bogarak, |
| a Héricsek, Katángok, Hólyagfák, Sóvirágok, Dárdás labodák, |
| zöld pikkely-vértben, zöld pikkely-trombitával fátyolszárnyú virág-katonák, |
| a szelídség kürtösei, a lehetetlen-hódítók, a virág-madár, szirom-oroszlán: |
| a Kéküstökű csormolya, Keresztes galaj, Tátorján, Babér boroszlán, |
| a Szúnyoglábú bibircsvirág, Kígyótárnics, Csörgő kakascímer, Genyőte, |
| a Csába ire, Földi-tömjén, a Bóbitás küllőrojt, virág-tarajosgőte, |
| a Gatyás saláta, Fehérszőrű zanót, Jerikói lonc, Angyalgyökér, |
| az őszi Oroszlánfog, Enyves aggófű, Varjúköröm, Vitézvirág, Pipitér. |
| Ó, mi is lenne velem, ha megúnva lázas, gyötrött földemet |
| elhagyna minden virág, s elindulna az űr felé a virág-menet, |
| mint Jézus-kereső útjukon a Máriás-lobogós búcsúsok |
| hömpölyögnének a liliom-állatok, szirom-sárkányok, pikkelyes növény-gyíkok, |
| levél-pajzsos lábakkal, gyökér-karmokkal, virág-csődörfejekkel |
| vonulna a sereg, csillag-zenét figyelve zöld-dobhártyás fülekkel, |
| menne a Madársisak, Mente, Százszorszép, Deres fényperje, Prémes gyöngyperje, |
| a Harangvirág, Zsálya, Kökörcsin, Sáfrány, más-csillagdörgésre figyelve, |
| a Bürök gémorr, a Foszlár, Nenyúljhozzám, Subás farkasfog, |
| szállnának ágyék-koponyákkal tüzelve a feledés-kancsók, |
| az aranymirigy-fejű óriás Szümcső, a Pettyegetett lizinka: |
| a levél-hónalj-virágú, s a mirigyes-szélű rovarszáj-pártacimpa, |
| a Szakállas csormolya, Varjumák, Méreggyilok, Bábakalács, |
| a Kígyószisz, Ördögszem, Lándzsás aszat, Bogáncs, virág-madárvonulás! |
| Földem nem tudná kimondani virágtalan magányát, |
| kihányná arany szerveit, kiökrendené pusztító tűz-üvegvirágát! |
| Jaj, Rózsa, Liliom, Nárcisz és Szarkaláb: |
| legyetek konok őreim, ti korong-nyelvűek, szirvárvány-kocsonyák, |
| ti páfrány-csápú virág-lepkekoponyák, szívemből-kiszólítottak, |
| bársony-lángú zászlók, meghódíthatatlan-meghódítottak. |
| Szívem mohos üregeiből kiúszva uszonyos szájjal tátogtok, |
| óriás-szemgolyóm partjain zöld szakáll-bozonttal lobogtok. |
| S mind, ti meg-nem-nevezettek, ti föl-nem-igézettek, |
| mélyemben, ormaimon, lapályaimon ott rezegtek, |
| egy-helyi vándorok, akik az idő csönd-bércein törtetek át, |
| hozva magatokkal az ős-lét illat-örömét, édes bánatát, |
| kik születtetek a teremtés kezdete után, a meleg, higgadó sárban, |
| fémek húgai, ásványok lányai, szerelmes bujaságban, |
| ti csillag-tejű fény-emlők, lapos ikra-hattyúk, spirálköd-csigabigák |
| leszármazottai, elemek csecseit szopó mohó babák, |
| a foszfor, a vas, a bór, a réz, a kén tőgyét habzsoló zöld borjak, |
| sók idegdúcai, vulkánok vérrokonai, szilíciumból fakadó tollak, |
| nitrogén álmai, arany-anyaméhből kicsókolt érctelenek, |
| láng-nemzettjei, termő-köd embriói, szivárvány-üzenetek, |
| aluminium-sűrű, forró párák megbontói, kék esők |
| megfogant vágyai, nap-köldökzsinórral táplált sejtrögök, |
| zöld nyálkák, hártyák golyvás, szív-süvegű nyakai, unokái a nagy tüzeknek, |
| lágyabb öccsei a vérpiros, sárga, fekete, kék, mélyzöld kőzeteknek, |
| ti lányos öccsei a dörgő óceánoknak, nagy zsíros cethalak szépanyái, |
| rákok, tengerbe-topogó uszonyos hosszúnyakúak, gázlók iker-babái, |
| ti halak nővérei, sárkányok, ősgyíkok dédanyái, |
| rovarok nénéi, szarvasok, kígyók menyei, madarak ükanyái! |
| Te fém-tüzek jövendője, fortyogó vas-kása boszorka-szíve, |
| olajok anyja, szén nemzőszerve, csontok megváltó-hírnöke, |
| virág, aki vagy, s megjártad a megmérhetetlen időt, |
| zöld-csülkű, törékeny lábadon, te egyhelyre-nőtt! |
| Ó, virágok, mindenttudók, földem virágai, |
| a sejtetekben ott bőg még az ősi szél, a hajdani, |
| ott kering üvöltve a benti űrben, a protonok, neutronok |
| csillag-képei között, hirdetvén a megszületést, a boldogot, |
| mikor végigsuhant a szagos csöndben, a tűz és a nemzés határán, |
| s milliárd fejetek összekocódva sóhajtott boldog-árván, |
| s arany-istenek szálltak ki méheitekből, lisztes szellemek |
| és omló, sárga fátyol födte szabad szerelmetek, |
| virágok, a múltat-megéltek, mit tudtok ti rólam, |
| mit tudtok a szívemről, hogy mért él oly mohóan, |
| hogy mi fáj nekem, mért szép az áldott, büszke hit, |
| miért termi eszméletem nehéz-illatú, örök-szép virágait? |
| Virágok, ti időtlenek, s mégis-oly-könnyen-megtörhetők, |
| kocsonyás-csípőjűek, levelükkel vállban keskenyedők, |
| mirigy-homlokúak, gégérenőtt-ajkúak, gyengéd tüskéjűek, |
| virágaim, törékeny álmok, gyenge-bordájúak, lándzsás levelűek, |
| virágaim, fekete-nyelvűek, tej-vérkörűek, arany-gallérúak, |
| virágaim, hónaljba-nőtt kopasz-tüdejűek, zsiradék-koponyájúak, |
| virágaim, zsírhajú-laposfejűek, érkagylós-ádámcsutkájúak, |
| nyilt-sebű gégéből harangütőkként kilógó lisztes-hangszálúak, |
| virágaim, vizenyős-húsúak, tejtől-lucsogós derekúak, |
| az ember mit tegyen, ha álmodik és magára marad? |
| Virágaim, ti győztesek, elhullni sohasem szabad, |
| az ember álmodjon tovább, mert ember csak így marad! |
| Ti, zöld-ösztönök, éltek a zsenge levegőbe törve, |
| ívesen kigörbülő, bolyhos oszlopokon, ajak-csészékben tündökölve, |
| mint egymásból-nyíló ejtőernyők, a férfitestre-csatoltak, |
| ahogy hull át az űrön láncosan nyiladoznak, |
| úgy lebegtek ti át, nyitva újra s újra, évmilliókon, |
| örökre-nyíló, örökre-szálló ernyőkön, szárakon, gubókon. |
| Ti hallottátok a rák-rája-polip-medúza-nélküli tenger roppant loccsanásait, |
| láttátok a holdfényben nyüzsgő bálnák tornyos nagy gőzfújásait, |
| ahogy a sárga-uszonyú, bibeszál-nyakú, egér-fogsorú emlős-gyíkhalak, |
| a Plesiosaurusok, lila kocsonya-Tátikák, a tengeröbölben csókolódzanak, |
| a homokra kihányt rózsafejű-polip üveggé-száradásait, |
| a lágy, piros-hasú, páncél-kaktusz hüllők játékos szerelmeskedéseit, |
| hogy a kagyló-borítású combtőből lágy eres hagyma-harangnyelv lengedez, |
| kékhagyma-szőrfészkű, üvegszőrös bőrzsákban dinnyenagy here-pár rengedez. |
| Ti láttátok a Gigantosaurusok páncélos, véres harcait, |
| a króm-zöld, tüske-taréjú hüllők fogvicsorgásait, |
| ahogy a Három-szarvú pajzsos csont-pikáit tolja a Gyík-király szügyébe, |
| s omlik annak tüdő-csomókkal, zsírral kevert sárga-lila kövér vére, |
| suta, vinnyogó szárnycsapásait az első madaraknak, |
| zúgását hallottátok a teknőc-nagy bogaraknak, |
| éreztétek lepedőnyi, szerelem-jelű lepkék nemző-viharát, |
| láttátok teknőcök lomha vonulását, halálos sóhaját, |
| hallottátok suhogni az ember villámló érc-nyilát, |
| láttátok avar csecsemők különös-édes mosolyát, |
| hún hadak mokány lovait, az ezer-orrlikú, egy-szügyű förgeteget, |
| trák szűz mosta harmatotokban a vér-ínyű emlőhegyeket, |
| alúlról nézte szirmotok tengelyét szerelmes latin leány, |
| orrára csaptatok sárga szigetet, ha aranyüszög-csiklótokra hajolt a cigány, |
| ti hallottátok bőgni, makogni a magyarok barmait, tulkait, |
| mikor zúdultak, ők is üldözöttek, vágyván a bükkfák árnyait, |
| vesztett nagy csaták jajjait, hörgéseit őrzi porcikátok, |
| a kocsonya-apokalipszisben dárdák, pajzsok, balták, buzogányok |
| nyíltak, a csönd vas-virágai, üveg-nyelv-bibék, szőrös üvegek, |
| ti az átkok foganását, csókok puszta-tüzét őrzitek, |
| ájtatos rongy-cafat menetek porfátylú, zord siratóénekét, |
| akik a Második-Személyt viszik, a fára-szögezett Zöld Kő-epét, |
| a lázadók fájdalmas-bűzös kereszten-fonnyadásait, |
| a páncélos-mének deres zöld-takony ajak-cimpájú kupacait, |
| ti bombázó-gépek elbőgő gyors-árnyait is reszkettétek, |
| kő-erdők omlásait, embervér-permet a szirmotokra hólyagot éget, |
| ti hallottátok kemény poéták lágy beszédeit, |
| próféták átkait, szülőanyák eget-megrázó boldog sikongásait, |
| virágok, illat-üstök, itt a holdfényben remegők, |
| szikrázó-pénzűek, sejtelmesek, gyönge árnyat vetők, |
| ó, a hold-lepény fehér gőzében merengő Nárciszok, |
| tövükben kék gyíkok alszanak, a törpe-saurusok, |
| korcs-utódok, pillék, vagy szirmok, nem is tudom, |
| higanyos, kékes ragyogás ömlik el a kis patakon, |
| a nikkel-hártya alatt örök-mozgó zöld lombok alszanak, |
| köztük verdeső fehér tokával aprócska halak ringanak. |
| Csak azt tudom, hogy ember vagyok, hínáros ösztönök |
| forró ős-mocsarából kikelt, halandó és örök, |
| emberré-érdemesűlt sejt, lángban megtisztult tudat, |
| tudom, világ a dolgaid, s elrendezem a dolgomat, |
| ahogy kell, bátran és ahogy neked kell világ, |
| ti ezt már úgy sem értitek, Nefelejcsek és Ibolyák. |
| Ti azt már úgy sem értitek, hogy amit én nyitok, |
| az a virág beszélni tud és szebb, mint a holdas Nárciszok. |
| a szára föl az űrbe nő, a jövő-időnek illatozik, |
| porzóira száll az üstökös-idő, szirom-dongája nem hervadozik, |
| hogy bennem az első-tapadásig visszafáj az egyre-tisztuló láncolat, |
| hordok magamban pikkelyeket, sárkány-taréjokat, kopoltyúkat, uszonyokat, |
| tollakat, csillag-ködöket, tengert, növényt, tüzet, vasat, meszet, |
| ó, ezt ti holdban-remegő virágok úgy sem értitek! |
| Nem érted Rezeda, Zsoltina, pedig nálam te élsz tovább |
| Jajrózsa, Vizililiom, Nárcisz és Szarkaláb. |
|
|