A csönd virága

A csönd elvirágzik levelet hajt a bánat nagy erekkel Ne sikolts ne sikolts ne törj meg engem a szemeddel Ne feszíts föl a jajgatásra eleven síró kötelekkel Száradok húsomban szerveimben belep a halál döngő kék legyekkel Mint a polip karjai idegeim a nyálas űrbe kinyúlnak Csillag-halacskákra tekerődnek forró vérüktől ittasúlnak Nyálkás zöld szem vagyok tengelyen forgó szenvedéseim kigyúlnak Emelj ki mélyeimből üveges-közönyömtől ragadozó-álcámtól szabadúljak Egy szarvast hallottam énekelni vándoroljunk arra a tájra Ott csöndből vannak a levelek a némaság fái felszöknek sudárra Ott piros madarak virágzanak ődöng a szelídség őz-sutája Kihajt szívedből a szívem holdfényben nyit a csönd virága