Komor dal
| Harangszót hoz felém az alkony, |
| nyáreleji meleg fuvalmat, |
| friss fű szagát görgeti lassan, |
| a fűszagban áldott nagy nyugalmat. |
|
A kertész leteszi kapáját, |
|
kislány öntözi a palántát, |
|
öregember a ház elé áll, az égre sóhajt. |
|
| Az udvar gyöpén kurrogva sétál, |
| hátát görbíti a fekete macska, |
| barlangjából a tücsök kibúvik, |
| gyúl a gyepen sok sugaracska: |
|
a szentjánosbogár útrakél, |
|
s áradva gyertya gyullad ki a magasba. |
|
| Csöpög a viasz, serceg a csillag-kanóc, |
| Nagy sárga tűz-virág a hold, |
| kinyílt a szomszéd háztetőn. |
|
A macska nyivákol, szerelmes, |
|
a kémény fölött a bagoly verdes, |
|
magányos kutya kóborol a holt, fehér mezőn. |
|
|
|