Az ősz a rétre kék tavat varázsolt

Az ősz a rétre kék tavat varázsolt, pedig tegnap még csupa hamvadás volt, kikericsek, kikericsek kékje borzolódik, néz a hamvas égre. Libák ülnek benne, mint a tóban, ringanak és alszanak csomóban, csillag-szemmel a napra vigyáznak, vagy a tollaik közt bogarásznak. S ím, egyszerre rikoltva zendűlnek, mit tudom én miért? fölrepűlnek. Lobognának, de nehezek, lomhák, hasukkal a fodrokat sodorják, s csillog, habzik, gőzöl, mint a víz, lábaiktól a sok kikerics. S csillog, habzik, gőzöl, mint a víz, szárnyaiktól a sok kikerics.