Játék az ősszel

Utólsó vihar Vihart fest az alkony a tájra, villám-ecsetét huzigálja. De dörög az ég, kékülten rivall, letörli a fényt felhő-rongyaival.   Komor szélben dörögnek a lombok Komor szélben dörögnek a lombok.   Ez mi lenne más, mint az ősz, az ősz elleni bomlott,   örök tiltakozás!   Reszket az ezüstnyárfasor Reszket az ezüstnyárfasor,   szikrázó tollazattal   rebbenne, szállna a hold előtt   elhúzó vadludakkal. A nyárfák zokognak, zokognak,   rázkódik gyenge vállok.   Asszony-sorsot siratnak így   vert-ezüst hajú vénleányok.   Zsarnok Mint beteg zsarnok csördíti ostorát, a szél és dühöng és fúj és vért okád, s borzolt arannyal, vinnyogva, remegve bújnának a fák ködökbe, fellegekbe.   Himnusz A réten, a réten fölzendűl este az ős-zenekar, föld lelke: tücsök! Ős-himnuszát zengi, s rá feleletre csillag-fátyolával az este köszönt. Bőregér riog, csapong, ráng, levélnek csapódik, a levelek, mint fémlapok zenélnek, ereszkedik harmat a füvekre, s fönt vadliba ver ezüstből ködöt.   Fut a hajnali ég fehéren Fut a hajnali ég fehéren, a könnyű akác is int a szélben, poros levele hullni készen. Neki már mindegy: reggel, este, lazúltan billeg kicsi teste. Az ősz pipázva ül egy dombon, esőhajtó szelekkel játszik, azért csak ül és néz, pipázik, mereng az égett barna torson, s a csonttá aszott tehénlepényen.