Százhúsz szűz hegedű

Mint térképet néztem eddig a kezed, de titkát megfejteni csak ma tudtam: a bogok, a görcsök, a hálós erezet csöpp csomóit a lányos hajlatokban. Mint ménes, ha horkanva vágtat a pusztán, s útján a füvet ragyásra tapossa, köd-seregével így robogott az idő puhán, pata-nyomát a kezedre taposta. Eddig csak engem zendítettek egyszerű és konok paraszti-ujjaid, most egy nemzedéket, hány szívet, koponyát! Vasöntők, kövezők, ácsok lányait. Ujjaidtól naponta százhúsz szűz hegedű cseng kristály-dalt. S zeng fél-évszázadon át.