Csontos paraszti kezed

Apró kezed a könyveken,
zendűl a toll, a ceruza.
Csontos paraszti kezeden
tintafolt, szeplő, forradás nyoma.
Ráncokon, pihén, ereken
a fény szilánkja szendereg.
Ujjaidban a rejtelem:
százhúsz csivitelő gyerek.
Látom, krétával száll a táblán,
mint fecske csapong, verdes az ujjad;
s mint hajnal, dereng a sejtelem.
S a gyermek-agyak pezsegnek, forrnak.
S formát kap, vésőtől a márvány,
a jövő: a munka, értelem.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]