Mint tollfosztó néni a tollat

Mint tollfosztó néni a tollat, lekopasztotta a fákat az ősz. De gyémánt porával a tél beszórta   csöndesen a tájat. Madár hasítja ketté az eget. Egy villanás, s a téli nap ragyog. A hegyek szikláin szikrázik   keményen december. Piros a nap. A pásztor juhait hajtja a hegyről. Bégetve hömpölyög a nyáj,   arany-köd fölötte. Kemény tél, s komorabb szerelem tájaira értünk. Nézz szét a tájon. Micsoda roppant tűz ropog   ifjú szívünkben?