Az ablakon át, látod: lobban a tűz

Az ablakon át, látod: lobban a tűz, bemennél kicsit melegedni, de fagy terít fátylat az üvegre. Csönd van. Egy asszony kendőbe csavart gyerekét viszi, lehelete, akár a füst, kavarog. Feleséged, aki félig gyerek még, babos párnák közt alszik. Álmában ki tudja, merre jár? Áldott egy asszony szerelme, mondod, s munkába sietsz, halkan fütyörészve. Fölötted, ahol tegnap még kék vásznakat fodrozott a szél, most fehér hegyek, hallgatag havasok magasodnak. Kis csoportban tehenek mennek, lepényük potyog, füstöl a hidegben. Mint most a szíved, olyan szelíd ez a táj és a távol. Asszonyodra gondolsz és észre sem veszed, hogy nagy pöttyökben hajadba száll, a földre ül, a kazlak tetejére a magasság szirma. Esik a hó.