Áll még a ház, ahol születtem

Áll még a ház, ahol születtem,   hol anyám dajkált és szoptatott, állnak a kéklő, görcsös szilvafák.   S fürtökben fönt a csillagok. Két szülőm fejét a tél már behavazta.   Ha megölelnek, mint nagy fiút, nézzük a lombot és a kicsi kertet,   s az útat, amely messze fut. Ők szültek dalra, s a dalt már sose adnám!   Szívemből szakad és egy velem. Ó, amíg élek, zengjen énekemben:   szabadság, munka, öröm, szerelem.