Tájkép, 1951

A dombokon az őszi hervadás, harmatosak a roskadt zsupptetők, fészkébe tér a nap, arany-darázs, felhőt habarnak fönn a repülők. Az úton fekete kő-Krisztusok, a porban terélő, gágogó libák, a dombokon túl vontató pufog, a kis tanítónő veri a zongorát. Jönnek a krumplis, sarjús-szekerek, a tehenek himbálnak, a kerék nyekereg. Vezetik szikkadt, szótlan magyarok. Köszönnek, s mennek. Arcuk poros márvány. De szívükben a thermopylei csatánál is vadabb küzdelem kavarog.