Egy költőhöz

Barátom voltál, egy ágyban aludtunk, kiabálsz, hogy mindez nem haszon. Ködből varrtál ruhát magadnak, szétfoszlott, most itt állsz csupaszon. Panaszkodsz, hogy földi dolgok vernek, szeretnél a világ szemébe köpni. Boldogtalan vagy? Nem én akartam jégvirágot koszorúba kötni! Mi bajod hát? Egy a fontos: népünk jövője, gondja, boldogulása! Pegazusa roggyon össze annak, kit nem érdekel épülő hazája. Vaksi kis gebéd ágaskodik, horkan, fölrepülne, de tört már a szárnya, gőzfelhőt fúj két rózsaszín orrlikából. Elsöpri egy csillag ragyogása.