Ének az esőhöz

Eső, eső, te szálashajú, csöppekre osztod szét magad, testvéreid, zúgnak a fák is. Hullj csak, hullj csak, jaj, csak zuhogjál, öntsd szét éltető nedveidet, a búzákra, kukoricákra, fészkelő kotlós krumplibokorra. Ó eső, te ezüsthajú asszony, itasd meg a csecsemő földet csordultig telt emlőid tejével. Ó hullj, ó zuhogj nehezen csapódva, te omlóhajú, könnyes szerelemben. Kicsattanó, tömött bimbóidra várnak a göröngyök, mint a tátottszáj-babák. Eső, eső, hullj, zuhogj csak, legyen kenyere, termése bőven ennek a szabad, harcos, építő hazának!