Te gyermekasszony

Te gyermekasszony, ha hazajössz este fénnyel telik meg a szoba körben, mintha csillag suhanna leülni a székre, csupa fény az asztal vacsora közben. Ha lefutsz a lépcsőn, zsákkal a fáshoz, mert sötét van már, nem lehet holnap, a lépcsőházban a vasvirágok derengenek és föllobognak. Az edényeket, ha rakosgatod, azok tűnődve fölragyognak, amikor este megveted az ágyat a párnák fényesen dagadoznak. Micsoda lélek lobog tebenned, micsoda szerelem, az áldott? Vettem neked, mert szeretlek nagyon, nézd, egy csokor szenvedést, virágot.