Két öreg

Bodrokban száll a kék füst, hallgatag úsznak a felhők, micsoda gyöngy-madárhad viszi az éjt suhogva! Mama az ablaknál foltoz, papa már alszik a széken, zizegve hull az ujság megfakult kezéből. Eliszkolt innen az ínség, a múlt köhög a széken, álmában unokák ülnek, ölében játszadoznak. Gyomlálja haját a fésű, mama kinéz az égre, tündöklő tollú sereg viszi az éjt suhogva.