Görögök

Kisfiát a szívére szorítja, fut az asszony, nem tudja hova. Motor bőg a fémszínű magasban, bomba hull és jól tudja, hova. Füst-lombok és láng-rózsák az égen, bekormozott lábos ott a nap, kövekből és apró háztetőkből fölcsaptak most a szökőkutak. Rakáson, mint elhullott legyek, kezek, törzsek, ágakon belek, habzó pofájú autók, tüzet okádó házak és gépfegyverek. Harmatos virágok, rügyező sebek nyiladoznak itt szanaszéjjel, piros zászlók lengenek: a felhők, lobognak a sziklák fölött vérrel. Hellasz földjén készűl a szabadság, gyerekhadnagy fekszik a búzában, oldalához öleli a puskát. Halántékán halványkék virág van.