Névtelen ének

Apjukat még sohase látták Anyjuk krumpliért futott A konyhában ültek összebújva Robbant rezegtek az ablakok Apjukat még sohase látták Tizennégy éves volt a kislány Öccse dundi szőke kis bolond Fürödni készült a virágot Meglocsolják majd a harmatok Tizennégyéves volt a kislány A fazékban sírt sírt a víz A gőz a födőt már feszegette Az ajtó bedobbant hol van apád Rémülten néztek a gyilkos szemekre A fazékban sírt sírt a víz Apámat én még sose láttam Ne hazudj ringyó bestia No gyere csibém lefektették Anyja még most se jött haza Apámat én még sose láttam Meredt szemében tükröződtek Fényes puskák esti fények Zokogott gyűrték meggyalázták Részeg zöld-arcú legények Meredt szemében tükröződtek Az egyik ordított ne bőgj gyerek Ne bőgj mert a vízbe fojtlak A sikoltó kölyköt a fazékba nyomta A locska csöppek sustorogtak Az egyik ordított ne bőgj gyerek A szőke fürtök fönt lebegtek Sírt a víz az ég hallgatott Csöpp orrlikán sötét véres hab Buggyant ki már nem sikított A szőke fürtök fönt lebegtek A fortyogó nagy cínfazékban Ki látta mint a répa úszott Ki látta hogy kis tüdejéből Szálltak a véres bugyborékok A fortyogó nagy cínfazékban Nyíltak az őszi margaréták A lányt a dunapartra vitték Hörgő vonagló halmok között Röhögve a lépcsőre lökték Nyíltak az őszi margaréták Öreg pléh-Krisztus nézte őket Mind az öt sebe kivirágzott Mind az öt sebe könnyet ejtett Körül a föld vérben ázott Öreg pléh-Krisztus nézte őket Mikor leszállt az esti harmat Élve-holtan még ott hevertek Nyöszörgött a melle vérzett Legyek csordában zümmögettek Mikor leszállt az esti harmat Aztán mi volt már nem is tudom Csak egyszer sírt fel a néma éj Anyám szívemben még egy szív dobog Anyám dagadok mint a kenyér Aztán mi volt már nem is tudom Mondják egy deportált-vagónban Szülte meg kínnal gyerekét Mellette mész vödörből klozet Görcsben egy hulla fogta a kezét Mondják egy deportált-vagónban Akkor már tél volt nagy hideg Szappanos víz és húgy habja megfagyott A csupasz lábak ostyásra fagytak Megdermedtek a csillagok Akkor már tél volt nagy hideg Az ablakon drótrács-bokron át Szőrös arcok tág éhes szemek Bámultak míg ő szoptatott Nézték a futó kék eget Az ablakon drótrács-bokron át Kutyák csaholtak föl a holdra Gránát pukkant bomba zuhant A békét várta aki menekült Elevenre is hullott már a hant Kutyák csaholtak föl a holdra Már béke van a házak pipálnak A földben érik az új kenyér A gyárkémények füstös ujja A fodros fellegekig ér Már béke van a házak pipálnak Tavaszi szellő bontja selymét Milliók mennek egy ütemre Milliók együtt énekelnek Mintha a vas mind lábrakelne Tavaszi szellő bontja selymét Sokat szenvedtem sírtam én is Mégis őt néztem hátha látom Aki apját még sose látta Túl van-e vagy innen halálon Sokat szenvedtem sírtam én is A májusi menetben ott ment ő is A májusi menetben a zászlót vitte Viaskodott a szél a lobogóval Megfeszült szép erős teste A májusi menetben ott ment ő is Milliókkal együtt a fényben Menetelt s míg énekeltek Szabadok vagyunk proletárok Jövőjük felé meneteltek Milliókkal együtt a fényben