Aranyborjú

Szakállas Mózes, mikor negyven nap után Sión hegyéről lejött, két kőtáblával a hóna alatt, s a bujaságon megütközött, mert amíg ő éhesen véste ott a sziklát, verejtéke, mint babszem gyöngyözött, tülekedve, meztelen imádták a felvirágzott homlokú dögöt, vad haragjában a csőcseléket a táblával csatázva verte szét, letörte a kis bika heréit, bár Áron fölfújódott, mint a szappanbuborék, szétzúzta az öntött aranyborjút, megátkozta a büszke főpapot! Halljátok, e hegyen voltam én is, megtisztúltam, és most itt vagyok. A parancsokat kőtáblára írtam, összetöröm a múlt bálványait. Építő világot hirdessen a dal, mire a munka és népem tanít!