Ibolyaszemű
megüzentem, hogy hazamegyek, |
rendbehozom a kerítést is, |
Mondják, anyám kalácsot sütött, |
összeszitált egy kicsike lisztet, |
zsák aljából, fiók fenekéből, |
lisztes kötényét leporolta. |
Az asztalra mosott terítőt tett, |
bögrébe meleg kecsketejet, |
fehér ingem fényesre vasaltan, |
Apám leveles dohányt vágott, |
kórót, faháncsot kosárba szedett, |
befűtött, hogy ne dideregjek: |
hidegtől nem véd fehér papiros. |
Már kora reggel a kapuba álltak, |
toporogtak és köhögettek, |
az eget nézték, az utca végét, |
a csordás gyerekre ránevettek, |
csokorba szedtek dermedt őszirózsát. |
S hogy nem jöttem, dérütötten álltak, |
sóhajuk hullott csak zizegve, |
fejükre sűrű zuzmót hintett |
|
|