Álmából fölsír a csecsemő
| Az asszonyka pillája lobog, |
| mint függöny a szélben, fölül, |
| kibontja mellét, mosolyog. |
| Aztán susogni kezd, édesen |
| susog, mint a hűvös pálmák |
| a bimbón csámcsogó fejecske fölött. |
| Mikor meghozta szuszogó álmát |
| s az aranyos csöppségnek két |
| hangosan ásít! Pár pillanat |
| és hallgatózva elalszik megint. |
| Alszik a vasrács, fűszálon |
| a lepkék. Örök törvények szerint. |
|
|