Álmából fölsír a csecsemő
Az asszonyka pillája lobog, |
mint függöny a szélben, fölül, |
kibontja mellét, mosolyog. |
Aztán susogni kezd, édesen |
susog, mint a hűvös pálmák |
a bimbón csámcsogó fejecske fölött. |
Mikor meghozta szuszogó álmát |
s az aranyos csöppségnek két |
hangosan ásít! Pár pillanat |
és hallgatózva elalszik megint. |
Alszik a vasrács, fűszálon |
a lepkék. Örök törvények szerint. |
|
|