Mária

Mint hasas tehénke, együgyűen bámul és álldogál a réten, az ég alján az ezüsthasú hold apadni készül éppen, apadni készülnek a tengerek. Eszébe jut a sok gyerek, akik a szobába zárva bőgnek, az ablakrács kockáin kidugják fejüket és leskelődnek, pillájuk véreres rózsaszirom. Lassan elindul, hallgat, mint hasas tehénke rózsaszín hátulját ringatva ballag, fölötte sziporkáznak a csillagok. Szíve szörnyű hangosan dobog, de ezt maga sem érti, megáll, magára néz: belülről apró lábak rúgásait érzi.