Arany

Gyér haja kontyát babrálja az asszony, aztán hangosan fölnevet, széttárt, mocskos praclijukba kanalat ad és kenyeret. A sok cingár nyak, mint víz fölé a rózsák a párolgó tányérra hajol, illatokban füröszti piros orrát. És míg e ködben szemük csillaga ragyog, mint tíz külön világ, lent a levesben úszkálnak az arany-karikák.