Ima Magyarországért

Öregisten, Nagyisten   nézd, hogy élünk itt lenn   katlanba zárva   csodára várva   csöbörből-vödörbe magyarok.   Itt élünk se élve se halva   hurrá a vödörben hal van   süthetünk szálkás kis pecsenyét   a friss húst viszi már a fürge menyét   körben a bozótból   ragadozók szeme villog   az elhevert csordákon   áldozati billog.   (csitt, csak csendesen, ne kiálts,   mormold csak, mormold az imát) Öregisten, Nagyisten   ha Te nem, ki segítsen?   Sovány lakomára   nova bort kínáltak   s akik ezt megitták   mind bódultakká váltak.   (…csak csendesen, ne siránkozz,   bátran szólj elkábult hazánkhoz) Öregisten, Nagyisten   érted sóvárog ma minden   akik hortyognak szanaszét   vagy éberen vigyáznak   síkos savas-eső alatt   bíz egyformán áznak.   (…csak csendesen, mind aki lázad,   báránybőr jelmezben figyelik a házad) Öregisten, Nagyisten   erősíts a hitben   hogy ami késik   azért el nem múlik   él még a Te nyájad   bárha szőre hullik.   (…csak csendesen, nem használ a lárma,   mostoha szülők közt még árvább az árva) Öregisten, Nagyisten   más remény nincsen   mint igazad kegyelmed   hogy Te szabj végül rendet   maradék országnak   adj életes kedvet   a lecsonkolt többit   gyógyítgasd ne engedd   önnön-gyilkosává válni   haza kell találni!   (…csak csendesen, mert vád alá vesznek,   jönnek janicsárék, kerék alá tesznek) Öregisten, Nagyisten   nem hoztak, de vittek   a vak lóra azt hazudták bátor   suba alatt kupec lett a pásztor   műdalokkal altat nejlon-furulyája   dagonyáztat minket langyos pocsolyába.   (csak csendesen, ne élvezd a táncot,   csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot) Fájdalomban boldog régi jó Patrónánk   hegyeink elcsórták, eladó a rónánk   fulladunk a füstben a folyónkban cián   sorvasztja a lelkünk a ránktukmált Isten-hiány   mértékadó értelmiség minden mérték nélkül!   hóhér a halottal cinikusan békül   dús szobákban ál-parasztok   a búzát égetik ők nem a harasztot   melósvezér nyüszít, uszít   munkásember helyben fut itt   a hajléktalant rendőr verte   shoppingcenter országszerte   mocskos pénznek nincsen szaga   gaztól rabolt s gaz lett maga   és a művész? búsan kérded   megvették a tehetséget   sirasd őket Ősi Anya   zsoldos pénznek sincsen szaga.   (…csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni,   végtelen időben mindenkit megtérni) Öregisten, Nagyisten   kit kövessünk s kit nem?   Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd   hisztériát űzz el indulatunk meghagyd   a reánk szabott leckét beteljesíthessük   gőgösek se legyünk kétségbe se essünk   náci-tudat, bolsi-tudat   csak álarc a Szörnynek   egyképp meggyötörtek   lám egymásra törnek   gonosz század elment   nehéz évek jönnek   melegítsd eszünket, okosítsd szívünket,   bíztass hogy a testvérharc megszűnhet   göngyöld e Földgolyót Fiad köntösébe   édes hazánkat annak is kellős közepébe   a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke.   Annyi gyalázatos koron át   őrizd meg számunkra misztikus koronád.   (…csak csendesen, akinek füle van, hallja,   a látónak látható, hasad az Ég alja) Öregisten, Nagyisten   mit akarjunk s mit nem:   törvényed vezessen   hogy e kis nép oda ne vesszen   át ne lyukadjon helyünkön a térkép   ki ne radírozzon a világi lét végképp   serkentsd fel szolgád a Magyarok Istenét   kend meg könnyektől elhomálylott szemét   küldd le a magasból újra e véres-veres földre   tartsd köztünk szellemét most és mindörökre.   (A Születés előtt túl hosszú volt az Ádvent   – hiszen az életünk hovatovább ráment –   mielőtt nem késő, Te mondd ki az Áment.)