|
Szánd meg őket is. Ha Te nem léteznél, ők sem volnának szánandóak. Mert ha Tőled „eltekintünk”, a zsarnok élete (akár a tömeggyilkosé is!) „sikeres” élet. Ha Te nem néznéd őt a működésben, ő lenne a nyertes; hiszen amíg élt, élvezettel élt, saját kénye-kedvére. De mert mindig is voltál és mindig is mértél: iszonyatos az ő sorsuk a Te irgalmad nélkül.
Tudom, Júdást – félig-meddig eszközödet – már megszántad. Csak teste függött az ágon: lelkét lábad elé tette, s Te tovább görgetted, újkori próbákra. Hát az embert elárulókat is szánd meg; nyúlj utánuk, ahol éppen vannak
a gyehenna hő-anyagába
az öröksötét alsó-levegőbe
a nemlét nyálkás pocsolyavizébe
nyúlj utánuk, akik nem kiáltottak Hozzád a mélyből, mert a nyomorultak azt hitték, a magasban vannak; sőt néhányan még azt is hitték, ők maguk a példa. Helyedbe és nem a nyomodba akartak lépni.
Aztán sorról sorra bizonyosodott be, milyen az, amikor kés kerül a majom kezébe!
Vlagyimir Iljics vágott vele (felületes diagnózis, műtét pontatlan kézzel),
Adolf kasztrált és csonkított (téves diagnózis, de a kéz, sajnos, nagyon is pontos),
Joszip Visszarionovics pedig a kést egyszerűen markolatig döfte (találomra is találat). A szörnyű választékból ezúttal csupán három frissen néven nevezett. Elmentek mind; de írmagjuk bizony itt maradt.
A szorgos és makacs Iljicsek, akik látják a bajt, de nem látják a kórokozót,
a szívós és könyörtelen Adolfok, akik ráfogják a baj okát a mindenkori „másra”,
a színjátszó és szadista Joszipok, akik unalomból és félelemből ölnek.
A tanítványok száma – lásd be – a mínuszban is végtelen. Különböző fokon, de mégiscsak beteg elme oktat itt tudásra, s már milyen régen!
A rövidlátó,
a vizionáló,
a vak
egyképp a magáét látni tanít.
Hát szánd meg őket,
vedd magadhoz a kést,
ne küldd őket többé hozzánk
csodadoktor-álruhában,
ne általuk serkents minket
a keresésre,
könyörülj rajtuk és könyörülj rajtunk.
Könyörülj Vlagyimir Iljicsen és szétszórt fiain: a tehetetlenségben is erőszakosokon, akik akarva-akaratlan, de bűnösként állnak minden ordótól lecsupaszítva, kinevetve és kiközösítve, bambán és értetlenül a huzatos utolsó órán –
könyörülj Adolfon és kései maradékán, mert gyűlöletben halnak a gyűlölet halála helyett, és rémálmokkal mennek a hosszú aluvásba, ahol is minden kínzatást hiány nélkül, rendre visszakapnak –
könyörülj Joszip Visszarionovicson és soknyelvű ivadékain, hiszen nem lesz hatalmukban a megcsúfolt szabadság, sem kisajátítható köztársaság az égben, hanem minden féreg alá rendeltetnek, s a lumpendémonok majd rajtuk tapodva vigadoznak –
Lásd, testvéreinkért imádkozunk, mi, Káintól érintett Ábelek – egy Ábel érintette, tisztultabb Káinért.
Mentsd meg őket, mert csak így menekszünk mi is; ne lökd őket új s új alakban vissza, ha csak a borzalom elavult módozatai öltenek bennük modernebb formákat, de küldd őket (ha lehet, s ha van ilyen) alázatra és tanúságra, hogy kiáltva kiáltsák: jaj annak, aki azt hiszi, gonosszal lehet a gonoszt kiűzni. Küldd őket potenciális áldozatnak, hogy a kiegyenlítődés végre beteljen ezen a hóhér nevelte Földön.
Szegény testvéreink, ez a másképpen-más fokon bűnös három. A széles választékból ez a három néven nevezett.
Uljanov
Schickelgruber
Dzsugasvili
kár volt a születésben megszentelt neveket hamissal és hangzatossal felcserélni. Súgd meg nekik – ha ugyan a halál óráján meg nem súgtad.
Az ő Istenük is voltál – bármily szomorú, de az övék is.
Te tudod, mi tudjuk: nincs kivétel.
A Tőled jött Krisztus sem válogatott. Segíts hát rajtuk, s mi tagadás, ezáltal rajtunk
hiszen látták és láttuk, híres hatalmuk mivé lett
amikor az egyiket lassúdan megölték
a másik hirtelen megölte magát
a harmadik az ágy lábánál
verődött tudatborulásig
fekete mesében fekete királyfik
mentsd ki őket,
hogy még dacból se kövesse
példájukat senki,
mert elég volt
az optimista halálmenetből
az összecserélt útjelekből
a fölvérző simogatásból
az okosak hazugságaiból
az ostobák igazságaiból
és elég volt, hogy folyton-folyvást ismétlődjék ez
a kibírhatatlan
elképzelhetetlen
beláthatatlan
leírhatatlan
megbocsáthatatlan
s félek, jóvátehetetlen
Isten és ember elleni merénylet.
|