Apokrif imák
– alkalmakra
| ma még minden megtörténhet |
| ami tegnap sem történt meg |
|
most még jövő ami estére a múlt |
|
kecsegtet a jelen teli van a pult |
|
most még gyúrható ami estére bekövül |
|
kibújtak a tervek álmom fátyla mögül |
|
Kettős ingembe hál’ Isten visszatértem |
|
tegnapi tudatlan: talán ma megértem |
| amit elkezdtem, be kell azt fejezni |
| amit tanultam, ki kell azt fejezni |
| ami téveszme, le kell azt fejezni |
|
nyílnak-kattannak a zárak |
|
merre futsz, hovajutsz, kicsi én? |
|
szomorú, szomorú ami lett |
|
elszakadt, elszaladt az a tett |
|
add meg a mi méltó bérünk |
|
hogy mérhessük, mennyit érünk |
| |
| Te írd meg a kérvényünket |
| fesd táblánkra szenvedésünk |
| ne engedd, hogy tovább féljünk |
|
| |
| szenteld meg a harag napját |
| tartsd fiánál meg az apját |
|
| a jajgatást vissza ne tartsam |
| és ne hivatkozzam érdemekre |
| csupaszságomat ne röstelljem |
| és ne reklamáljam sorsomat |
| az ítélethozót és a végrehajtót |
| és még az élvezkedő tömeget is |
|
|
Bocsássatok meg, hogy még rosszabbá |
|
|
a föl nem ismert történet által. |
|
|
már szabad a sebet bekötni |
|
már szabad a választ kérni |
|
már ami volt, csak Isten érti |
|
már szabad újra lábra kelni |
|
a szenzációt széthirdetni: |
| |
| Giling-galang szól a harang |
| tetszhalott csak aki halott |
| hagyjatok most csapot-papot |
| ál-tanítvány, hű tanítvány |
| egymás mellett hű s a hitvány |
|
| |
| az Istenség jelzőt váltott |
| az eltörlésért legyen áldott |
| „Bosszúálló” nincsen többé |
| „Irgalmas” lesz mindörökké |
|
|
(az égbe van – ki égbe ment) |
| A vigasság még nem gazság |
| mulatozzunk – hátha hagyják |
|
|
| Semmi ez ahhoz képest, ami az volt |
|
– törlesztés. Részesedem. |
| Semmi ez ahhoz képest, ami az lesz |
|
Nyereség (győzelem) esetén
| A vesztes fél látványa kedvemet szegte, |
| ami több itt, az lett ott kevesebb. |
| A világ egy fikarcnyit sem gazdagodott. |
| Ez az egész nem annyira fontos, |
| a küzdelem szép volt, bár néha szégyenletes. |
| Csak a döntetlenek számítanak igazán. |
| Add, hogy föl ne zabáljam – |
| Add, hogy föl ne zabáljam – |
s valahogy mégis megemésszem |
| add, hogy különvaló lehessen – |
| add, hogy különvaló lehessen – |
bár a legszervesebb részem |
| add, hogy közel érezzem – |
| add, hogy közel érezzem – |
ha távol van is a térben |
|
De ha meghal – lelkét ne kampózzam vissza |
|
s magammal többé meg ne kínáljam |
|
maradjon is üres, ha üres az ágyam |
A gonosszal való viadalkor
| (hiszen ismerem erőnléted és klasszikus fortélyaidat) |
| karon fogva vonszolnál oldaladra. |
| (hiszen méltánylom érveid és sajátos logikádat) |
| és dobhártyaszaggató szócsövön át ordítanál fülembe. |
| Megmutatod a szörnyűségeket |
| nem kapom el a tekintetem |
| (hiszen nagy stílművésze vagy a szenvedtetésnek) |
| vagy dilettánsként kezelj |
| és orromat a saját mocskomba oktatólag beleverjed. |
|
|
Igen, igen; sok mindent rád hagyok |
|
de köztünk még sincs alku tárgya |
|
| tetőtől talpig megszemléllek |
| de nem bonyolódom véled hitvitába |
|
|
színváltó köpenyed szétnyitom |
|
s aki mögötte van, szinte semmi |
|
| mert én viszont akarok lenni
|
|
|
a halhatatlan csalhatatlan |
|
|
Azt hisszük, pontosan tudjuk súlyodat. |
|
S titok, kit szeretünk benned. |
|
Azt hisszük, pontosan tudjuk a veszteséget. |
|
S titok, kit szerettél bennünk. |
|
|