Nem epika, nem líra, nem dráma, Nem esszé. Egyik sem, szándékában. Mégis: részben epika, mert a történet – az emberi szép- és rémhistória – beerőszakolja magát; líra, mert az ihletéért bizony a felső világba kellett menni; dráma, mert katarzisa a mélylétben megmerülve született. S annyiban esszé, amennyiben a nyilatkozó személy rá jellemző gondolkodása az egészet átjárja.

Nem okítás. A homályban járók a pillanatnyi felszakadozottság, a mindössze tenyérnyi tiszta tereplátás birtokában lehetőleg ne oktassanak. Viszont nem is vita: – mit hazudjak? – az ügyben úgysem rendíthet meg senki. Hozzátehet, finomíthat – ezzel az alapban csak megerősít. Valószínűleg az esztétikai élvezkedés is csak másodlagos, bár azért jelen van. Mit csináljunk? Az érvényességre ügyelni kell.

Tulajdonképpen vándorlás a kereszten; de ilyen műfaj nincsen. A vízszintes letapogatása. Aztán rugaszkodás a felső szárra. Visszahullás. Zuhanás az alsó függőlegesen. A szellem artistái egyelőre ügyetlenek. Satnya a hanyagolt izomzat. Vagy a fogásmód hibádzik. Vagy talán az óvatlanság az oka. Az elsietett hurrá, miközben – a hurrát abba se hagyva – már csúszunk ismét lefelé. Persze, a biztatás is csekély. Legfeljebb gyér taps, inkább kuncogás. A vízszintesben bevackolódott többi, hogy ő pusztán közönség, azt hiszi. Egyébként is, ők nagyon szeretnek legyintgetni. Sürögni-forogni, toporogni. Egy kicsit öldökölni, egy kicsit szaporodni, egy kicsit szónokolni, egy kicsit elkushadni. Amíg aztán a rúd két végéről – ki jobbról, ki balról – le nem potyognak. Nem baj – mondom mégis –, nem akkora baj, ha van védőháló, s ez a védőháló elég rugalmas ahhoz, hogy a pottyanókat újra meg újra visszalökje. Csupán lehangoló. Hogy ennyi irtózatos idő után is. Százszor száradt verejtékkel, már isteni vérrel is átitatva – még mindig csak itt! És így.

Ez kétségbeesés. De a kétségbeesés előbb-utóbb agresszivitásba fordul. És az nem jó. Azt nem szabad. Akkor hát mit szabad? Ha a korbács méltatlan, a cukor pedig rendre kiköpve?

A hangulat- és helyzetjelentéseket, a kegyelmi kérvényeket, a mozgósító cédulkákat – változatos stílusban, váltakozó címzetteknek – megírtam már. A hatásfok siralmas. Hátravan ez a néhány csatolandó melléklet. Kérem szövegüket valamelyest figyelembe venni. Kérem őket iktatni, oda, ahová valók.