Kuncz Aladár hét leveleSzász Böske húga, Damokosné Szász Fanny, 1974. október 27-én elküldte hozzám Kuncz Aladár hét levelét. – „Én már nem sokáig tartogathatom” – hangzott a kísérőlevél egyik mondata. Előérzet szólt belőle: a hajdani kolozsvári szellemi arisztokráciának ez a csupa szelíd napsugár alakja. Szász Károly leszármazottja, egy évvel e hagyományozó levélküldemény után, 87 éves korában elköltözött az élők sorából… Amint írta volt, a hét levelet fiókrendezés közben találta Böske nénje hagyatékában. Két évvel ennek előtte, egyik látogatásom alkalmával, már jelezte, hogy valahol lappang nála néhány Böskéhez írt Kuncz-levél – a többit, 1958-ban elhalálozott nénje iránti kegyeletből, jobbnak látta elégetni. Kuncz Aladárnak Szász Böskével, a Damjanich utcai „irodalmi panzió” társtulajdonosnőjével való barátsága még kolozsvári gyermekkorukból eredett. Virágzott a tízes évek elején is, már Budapesten; az internáltság után pedig minden valószínűség szerint Kuncz Aladár első és legtartalmasabb érzelmi kapcsolata. Szász Böske fontos szerepe a megviselt, kiéhezett fogoly emberi és férfiúi talpra állításában – rehabilitásában – a fennmaradt írásbeli, tárgyi emlékek, szóbeli emlékezések alapján kétségbevonhatatlan. Az sem titok, hogy Kuncz csapongó természete Böskének sok szenvedést, a családjának nem egy aggodalmat és bosszúságot okozott; ez magyarázza, hogy később Fanny éppen azokat a leveleket ítélte máglyára, melyek a Böske-Aladár-ügy legizzóbb vagy legkeserűbb fázisának lehettek bizonyítékai. A kegyeleti máglyát túlélő hét levél már szerelmük barátsággá finomult állapotában született, s bennük csak egészen halaványan, egy-egy célzás formájában ismerhető fel némi parázs a hamu alatt. Így magyarázható meg, e barátsággal, K. A.-nak a rejtélyes budatétényi nőügyben való nyíltsága Böske iránt; félben-szerben maradt pesti dolgainak intézését sürgető segítségkérése; irodalmi vállalkozásaiban sáfárkodásra, közbenjárásra biztatása – egyszóval olyanfajta teendőkkel való elhalmozása, amilyeneket csak a legbizalmasabb barátjára vagy bennfentes titkárnőre bízhatna az ember. Már az első levélben feltűnik, s a továbbiakban is szembeszökő, e levelek gyakorlatias, hevenyészett, úgyszólván „sürgönystílusa”. Köznapi szóhasználatok, stiláris pongyolaságok, íráshibák stb. a beavatatlan olvasóban holmi hánykolódó hajós fedélzeti naplójának képzetét kelthetik. Aki pedig olvasta K. A.-nak a francia internáltságból Ferenczi Sárihoz írt néhány levelét (Lőrinczi László fordította magyarra s tette közzé e franciául írt leveleket),* valósággal megdöbbenti emezeknek s a kolozsváriaknak stílusa között észlelhető különbség. Már a röpívük is egészen más szögű: a fogságbelieket szinte Mikes Kelemen-i s jóformán nem is annyira a címzettnek, mint inkább az utókornak szóló műgondjuk, szabatosságuk par excellence „irodalmi levelekké” avatja; még a dátum is akkurátusan ott komorlik minden levél elején. A kolozsváriaknak keltét – egy kivételével – viszont csak következtetve, hozzávetőleg lehet megállapítani. Mindenképp figyelemre méltó tünet, hogy K. A. a Szász Böskéhez írt kolozsvári levelekről következetesen elfelejti a dátumot. A magyarázatot csak találgathatjuk. Az újélet-kezdés időtlenségérzete? Állandó kimerültség, a szerkesztőségi-kávéházi-újságíró-klubbeli bohém életmód? A gyakori szállásváltoztatások megpróbáltatásai? Vagy valamiféle politikai óvatosság? – amire nézve akad is egy-két támpont ezekben a zaklatott lelkiállapotot rögzítő levelekben. Akármi legyen is, szimptóma, annyi szent, akárcsak az is, hogy nincs két egyforma levélpapír a hét levél között! Mintha hol a ruhatárostól, hol a főpincértől, hol a szerkesztőségi titkárnőtől – vagy az unokahúgától kérte volna kölcsön. Élete rendezetlensége, a napról napra élés kötetlen rögtönzésrendszerében, már a levelek külalakjából is nyilvánvaló. Dátumtalanság tekintetében második kivétel az utolsó levél. Ezt azonban már a budapesti Üllői úti klinikán írta, halálos ágyán. Bizony ezen már van dátum: Bp. jún. 3. – (a negyedívnyi, valami neki küldött levélből leszakított papírdarab bal sarkán). Mintha, ellentétben a kolozsvári hiperaktív újélet-kezdés szétfolyó időtlenségérzetével: már tudná, hogy nemcsak napjai, de órái is megszámlálhatók – és megszámozandók! Visszatérve most már a Ferenczi Sárinak írt „irodalmi levelekre”: valami paradox helyzet észlelése elkerülhetetlen. Mintha a kolozsváriak volnának, minden pongyolaságuk ellenére, irodalmi levelek, vagyis képviselnének mondanivalójukkal nagyobb irodalomtörténeti értéket, mint a magasabb röpívű, finom előadásmódú „Fekete kolostor”-beliek. Ez természetesen a kolozsváriak helyzeti előnyéből következik: nem egy fénycsóvát vetnek az első világháború utáni zavaros homályból kibontakozó, éledező és árvaságában magára találó erdélyi magyar irodalmi és szellemi életre, és Kuncz Aladárnak ama korszakára, amikor szülővárosában egyelőre téblábolón, úgyszólván egyik napról a másikra tengeti magát, s még messze van attól a felismeréstől vagy eseménytől, mely Erdélyben maradását eldönti. Ennek okai közül, a levelek tanúsága szerint, első helyen a budatétényi nő erinnüszi szerepe említendő, akinek, bármily furcsa is, e tekintetben az erdélyi magyar irodalom csak hálával adózhatik! (Olyanformán, mint az amerikaiak annak a viharnak, mely Kolumbust azokra a partokra, sodorta…) E nő üldöző, kellemetlenkedő szerepe majdnem egy esztendeig tart, s Lőrinczi László szóbeli közlése szerint végül a tekintélyes jogászprofesszor Kuncz Ödönnek sikerült a szívós és ádáz lelkületű hajadont jobb belátásra bírnia… Itt jegyzendő meg, hogy a budatétényi nőügy előzményeiről és következményeiről feltételezésem szerint K. A.-nak Laczkó Gézához írt kiadatlan leveleiben remélhetünk, a nő nevével együtt – Fazekas Bábic? –, pontos felvilágosítást. Kuncz Aladár Erdélyben maradásának további okai lehetnek: a magyarországi infláció tetőzése, a szürke nyomor minden téren, az irodalomban is; egy új, minden pesti „hidat” felégettető kolozsvári szerelem – amire nézve a tervezett (és 1928 őszén megvalósult!) grenoble-i utazás szolgáltat alapos gyanút; s végül, de nem utolsósorban az erdélyi magyar irodalomban rá háruló szerep felismerése és elfogadása. Ezekből a tényezőkből alakulhatott ki tehát, körülbelül 1925-től számítva, az a tevékenysége, melynek korabeli eszményített minősítése: „békítésből és kiengesztelésből álló irodalmi-diplomata küldetés”. Kuncz Aladár tehát Erdélyben maradt. Elhatározása a Szász Böskével fennálló barátságot, újabb válsággal fenyegethette. Ebből az időszakból azonban nem maradt a hagyatékban több (vagy ha maradt is, máglyára került minden) Kuncz-levél. Márpedig levélváltás nélkül bajosan képzelhető el Szász Böske kolozsvári látogatása és két-három hónapos Erdélyben időzése (Szász Fanny közlése; bizonyítéka Gruzda János festőművész havasi tájképe szobája falán – a festőt Enyedről indulva Áprily Lajos társaságában 1925 tavaszán vagy őszén Zalatnán meglátogatták). Az „érzelmes utazás” azonban inkább kiolthatta a hamu alatti kis parazsat, semmint felszította, ha nem tévedek. A Grenoble-motívum, egy nagyobb és szenvedélyesebb expedíció körvonala, akkor már kialakult – „a Mont Blanc-nal és a halállal a láthatáron”. És az utolsó levél keserű, bocsánatkérő sóhajtása: Szász Böskének vajmi szerény kárpótlás és elégtételadás. Az pedig, hogy ez a sóhajtás éppen Kolozsvárra száll, csakugyan „furcsa”: e földrajzi helycserében ismét van valami fekete kolostorbeli, álomszerű, már-már síron túli vonás.
1.[Dátum nélküli levél. Feltételezett kelte 1923. szept.–okt.]
Édes jó Böském, édesem, visszaadom a kölcsönt: én is éjfél után ½2-kor írok – Köszönöm mindenekelőtt a küldeményt. A két darabon s a regényen* kívül a világirodalmi jegyzetek tömegét kérem. Légy szíves mindezeket Friedmann könyvkereskedő címére küldeni. A pontos címet kívül írom. A világirod. jegyzetek asztalfiókomban vannak irkalapokon, jókora csomag. Göngyölítsd össze s légy jó ajánlva föltenni. Úgy kérem fedőlap nélkül a Nyugatot is. Valamint minden új, érdekes könyvet ajánlott csomagban. A kiadók adnak nekem ingyen. Elég betelefonálni hozzájuk. Én ezekről írok itt. Géza* majd ad hírt az új könyvekről. Minden szállítmányt Friedmann címére kérek. A leveleket nem. A Napkelet-féle kivágásokat légy jó előre elolvasni, s csak politikamentes kivágásokat küldj. Illetve vágd ki a politikát belőle. Őnagysága* írt: minden levelet (anonym) ő írt. Ezt vallja. Azóta nem válaszoltam. Holnap írok. Ez már egészen komoly. Propozícióm ez lesz: egy évig távol, azaz ha Pesten is lennék, nem találkozunk. Egy év múlva döntés. Ez azonban, amint látom, nem jó. Inkább azt írom, hogy ezek után vonja le a konzekvenciákat. Csupán ennyit. Úgy írok, hogy ide ne jöjjenek, de viszont legalább egy évig békét hagyjanak. Közben aztán mehetne egy végleges levél. Mindenesetre érzem, hogy itt a helyzet, amikor kertelés nélkül kell beszélni. Megkaptad a levelemet?* Géza még nem írt, Anyja* is vár tőle levelet. Olvasom, hogy a börze rosszul áll. Reméljük, nem hosszasabban. Szabads. vonatkozólag Grois* azt mondta, biztos közbelépést garantál. Egyelőre a fontos az, hogy a kérvényemet elfogadták.* Más újságot nem tudok írni, minthogy (sic!) nagyon hiányzol. Estéimet magánosan töltöm. Két gyönyörű ruhám holnapután kész lesz. Ki fogom stafírozni magamat s gyűjtök, ha lehet, pár dollárt. Ez a tervem. Ezzel s Nizzával s teveled alszom el, sokszor csókol Gézával együtt Dadi.
2. [Nagyobb alakú levélpapírra, lila tintával írt levél. Alatta a dátum, egy sor kivágás ellenére is, ép; évszám nélkül, Kolozsvár, okt. 5/9 (?)]
Kedves jó Böském, ezt a levelemet bizonyára előbb kapod meg, mint a másikat, amelyet már 2 nap óta írtam, de amelyről máig sem tudom, hogy elment-e, tekintettel arra, hogy a kiadóhivatallal* küldtem. Nagyon köszönöm édes jó soraidat, biztatásodat és gondomviselésedet. A budai kislánynak csak annyit írtam még, hogy legutóbbi levelére a napokban válaszolok. Ez az a levél, amelyben írta, hogy az anonymokat ő egyedül gondolta ki s küldte el. Erre a levélre az lesz a válaszom, vonja le a konzekvenciákat s tekintse azt a két évet, amely az ő nem egyenes eljárásán alapult, meg nem történtnek. Ha ő erre nem hajlandó, magam fogom kijelenteni, hogy rám nézve kötelezőnek ezek után semmit sem érzek. Mindezt elég kíméletesen óhajtom megírni. A kéziratok 3-ik csoportja: világirodalmi jegyzetek. Iskolafüzet papírjára vannak írva s az íróasztal fiókjában vannak. Minden ilyenféle papírt légy szíves összegöngyölíteni s így címemre elküldeni. Arra is kértelek, hogy nyomtatványt, új könyvet Friedmann Jenő könyvkereskedő Plata Uniteii [sic!] Cluj*, légy szíves küldeni. Gézát kérem, h. új érdekes könyvet vegyen meg lehetőleg kedvezményesen s a jelzett címre ajánlott csomagban küldje el a könyvben K. A. számára bejegyzéssel. Ugyanide kérem a boríték nélküli Nyugat, Napkelet s egyéb folyóiratokat. Ha kivágást küldsz, édes Böském, előbb olvasd el! A Tormay-novellára gondolok! Mostanában sok a dolgom. A P. tűzben* is állandóan írok. Innen 1000 lejt kapok. Két gyönyörű ruhám készen. Már a sötétkékben írok. Szép újcipővel a lábamon. Rám nem ismernél ebben a gentlemanban. Ideiglenes szobám az Ó-várban van. De hideg és nem megfelelő. Változtatni akarván, jobb, ha magánleveleket 5. Str. Regala, azaz Vili* címére írsz. Gézának írtam és írattam. Vegyen jó novellákat s fizesse meg duplán. [Egysornyi korabeli vagy későbbi kivágás.] Ennék a legreprezentánsabb műnek kellene lenni. Inkább ne kímélje a pénzt. Majd én beduruzsolom illetékes helyeken, h. szükség volt rá. Légy szíves, Böském, telefonálj Révai Testvéreknek, hogy vállalt két bevezetést megírom. Ott Lőrinczy* igazgatóval légy jó beszélni. Télikabátomat epedve várom. Nekik is írok különben, s könyveket tőlük is kérek. Azt hiszem, édes Böském, mindenről referáltam. A nagyváradi ügy egy oda utazó újságíróban leli magyarázatát, akit a gyorsaság kedvéért a levél ottani feladásával bíztam meg. Írj, édes Böském, ölellek igaz, nagy szeretettel Gézát [innen a kivágás miatt ezen az oldalon is hézag]!
3. [„Kutyanyelvszerű”, keskeny papírdarab. Dátuma nincs. Talán 1924 legelejéről való. A lap szélén, fent: Szász Böske, VII. Damjanich u. 28. B. (Ez arra vall, hogy a levelet utassal küldte. Erre, amint az alábbiakból kiderül, jó oka volt!)]
Édes jó Böském, a legnagyobb meglepetéssel értesülök a leveleimre jött válaszokból, hogy az általam küldött levelek kb. 2-3 heti késéssel érkeztek. Nem tudom ezért, hogy a te utolsó leveledre küldött ajánlott lev.met megkaptad-e. Ebben írtam az itt folyó feszült újságírói viszonyokról s a fenyegető sztrájkról, amely azóta le is folyt. Akkor úgy éreztem, hogy esetleg egyik napról a másikra elutazom megundorodván mindentől. A dolgok elsimultak s így becsülettel aligha távozhatok innen febr. vége vagy márc. eleje előtt. A várakozást különben is jónak tartanám a budai ügyből kifolyólag. Onnan ugyanis 4-5 hete egy sort sem kaptam. Én sem írok. Tehát valószínűleg a harag stádiumába léptek. Holmi fenyegető nyilatkozatokról is hallottam Nyuszi Jenő* révén. Nem tudom, igaz-e. Én mindvégig kíméletesen s úriasan igyekeztem eljárni. Küldtem ma innen egy fölh. Korpás Ferencnek. Gézának köszönöm a küldeményt. Rendes levél megy Neked, neki is. Bizony isten vágyakozom utánatok, s gondolhatod, ha bizonyos fellegek nem várakoznának ott rám, csapot-papot már rég itthagytam volna. Gézát ölelem, téged számtalanszor csókollak, Kárpátinak* meleg baráti üdv. Daditól
[A hátlapon, utóiratszerűen:] Gézának üzenem: 1. A strike miatt az Ell.ék* nem tudta lebonyolítani a Surányi ügyet. A P. Naplójára [sic!] reflektálna. Sürgönyt ne kérjen, mert az horribilis pénzbe kerül. Levélben pontos választ küldök. 2. Mik a pesti írói honoráriumok? 3. Kapunk rajzokat, Kodályt, Bartókot (Ez kérdő mondat, de a kérdőjel elmaradt.) 4. Fontos! Kodálynak Sírni … sírni – c. Ady dal partitúrája hogy lenne megkapható?
4. levél. [Felzetes: ERDÉLYI ÉS BÁNSÁGI NÉPKISEBBSÉGI ÚJSÁGÍRÓSZERVEZET KLUBJA. Cluj-Kolozsvár (a dátum kipontozott helye üres), Monostori út 18. Feltételezett kelte 1924 tavasza, húsvét előtt.]
Édes jó Böském, már táviratban jeleztem e hosszú levél megérkezését. Rég készülök már írni, de majd alábbiakból meglátod, miért nem jutottam hozzá. Egy hete már nagy strapában vagyok. Bandi* kivált a laptól, mert a Keleti Újság nagy pénzt (15.000 L) kínált s ott névvel felelős szerkesztő lett. Erre én átadtam a mellékletet Áprilynak* s addig, amíg a dolgok el nem dűlnek, szerkesztem a főlapot. A dolgok pedig most vannak legzavarosabbján. De hiszem, hogy nagyon hamar végleges megoldás jön. Engem már a Mellék. nem köt. Felelős nem lehetek, mert nem vagyok áll.polg. Tehát csak nagyon rövid átmenetről lehet szó.* Ezalatt a lap szerkesztőségében igen jelentős változások történnek. Mindez most forr s igen előnyösen rám nézve abból a szempontból, hogy állandó állással Pestre visszamenjek. Nagyon köszönöm Neked, édes Böském, hogy nem haragszol. Gondolhatod, hogy minden nap gondol – [a köv. sor elején az ok elmarad] rád, meg a pesti tartózkodásra. Itt a tavasz, szép lehet ott. Nagy nosztalgiát érzek Pestre s különösen külföldre. Csináld úgy, édes Böském, hogy kis pénzmag gyűljön s visszatértemkor szép utazást csináljunk. Legalább ez a haszon legyen meg az egész erdélyi kirándulásból. Újságokat nem igen tudok. Gabi* nagyon jól él Bandival. Rupiékat [?] nem látjuk. M. Zsigáné valóban öngyilkos lett? Mit csinál Zsiga?* Az irodalmi társaság terve nagyon érdekel.* Idáig még nem kaptam hírt róla. Alig várom, hogy már végleg fent lehessek s mindenről nyugodtan és bőven beszélhessünk. Nagyon szolid fiú lettem. Minden reggel 8-kor már a redákcióban vagyok. Írjál, édes Böském mentől előbb, szép, ibolyás húsvétot kívánok, Gézát és Kárpátyt (sic!) ölelem, téged nagyon sokszor csókollak Dadi
5. levél. [Hosszú, régi fajta, ún. miniszteri papír, nyolcrétre hajtogatva, ami arra vall, hogy zsebben vitte valami utas, s nem a postára bízta volt. Nagy sietséggel, zaklatott lelkiállapotban íródhatott: ellaposodó, kusza betűvetése erről árulkodik. Semmi dátum. Az előzmények ismeretében 1924 nyarának derekára tehető.]
Édes jó Böském, bár te megszólítás nélkül s bizonyára méltó haraggal írtad a legutóbbi leveledet, azért én mégis belső meggyőződésből, őszintén és önmagam előtt igazoltan szólítlak továbbra is édes Böskémnek, s arra kérlek, hogy ha ki is vetsz érdeklődésedből és szimpátiádból, azért várd meg, amíg egyszer már összetalálkozunk s lefolytatjuk szóbelileg sok elmaradozásom különböző okait. Viliék nagyon melegen és kedvesen és nagyon sokat beszéltek rólad s átadták rövid üdvözletedet, amelyben mégis némi apró kis békülékenységi húrocska remegett. Itt Kolozsváron semmi újság sincsen. Legfeljebb annyi, hogy azt hiszem, a lap körül a veszekedések már megszűntek és egy olyan atmoszféra állt elő, hogy talán már megkezdhetem a legkomolyabb formában elutazásomat anélkül, hogy abból károm támadna. Köszönöm, hogy leküldted azt a kis papírdarabkát, itt majd jól felhasználhatom. Édes Böském, most még arra kérlek, hogy Bevilaquának*, aki majd elsején jelentkezik nálad, fizess ki egy 400 ezer korona körüli összeget. Ő majd a számlát elküldi, s ugyanakkor, Rózsavölgyi, Szervita tér 5, a kolozsvári Lepage javára egymillió hatszázezer koronát (Ez a Viliéké). Érdeklődtek nálam, hogy Gajzágó Gyula Mezőtárkány (Heves m.) címére küldtem 2000 lejnek megfelelő összeget, mert nem kapta meg. Feladattad azt, édes Böském? Nálad lévő pénzzel azt csinálsz, amit akarsz, nem tudom, kinek a kezére bíznám inkább, mint a tiedre. Válaszolj, édes Böském, mielőbb és ne haragudj, mert igazán nem érdemlem meg. Ölel sokszor Dadi
6. levél. [Ez a legkisebb méretű, kislánylevelezésre való levélpapír. A két belső oldala egyvégtiben keresztülírva. Dátum nincs, kelte 1924. aug. végére vagy szept. elejére tehető. Ez K. A. Szász Böskének írt utolsó fennmaradt kolozsvári levele.]
Édes Böském, megkaptam leveledet s nagyon örültem neki, mert mintha némileg jobb hangulat áradt volna belőle. Nagyon érdekel, hogy milyen terveid vannak. Elképzelhető, hogy mennyire kívánom neked, bár már egyszer olyan jó helyzetbe kerülnél, mint amilyet annyira megérdemelsz. Édes Böském, arra kérlek szépen, hogy a szept. és okt.-i fizetésemet, ha lehet, tedd félre, ezekből és a nov. fiz.-ből szeretném Magdát* Grenoble-ba kikísérni. Nagyon jó volna, ha Te is tudnál jönni, de biztosan egyébre lesz gondod. Én okt. 25–26 táján megyek fel vele együtt. Pár napig maradok és csak amikor visszatérek, akkor töltenék huzamosabb időt Pesten. Mint írtam már, Kolozsvárra többé nem vagyok kötve. Ebben az évben csak egy-két hónapot töltök itt. Okt. 28–29-én mennék Grenoble-ba, a nov. fizetésemet valakitől előlegben felvenném. Hogy vagy, édes Böském? Itt semmi különös újság. Bandi megvett egy hétfői lapot, elég jól vált meg a Klubtól.* Gabi szegény nagyon gyenge bőrben van. Magda számtalanszor csókol, én igaz szeretettel ölellek Dadi Bocsáss meg az írásért, szörnyű tollam van!
7. levél. [Talán egy hozzá írt levélnek tisztán maradt fele; a szakítás jól látható. Ceruzával írt, rövid sorok. A betűk, szavak itt-ott elmosódtak. Négyrét hajtva küldhette ki valaki látogatójával az Üllői úti klinikáról, néhány nappal halála előtt. (1931. jún. ?) Dátum alul, a bal sarokban. (Lehetséges, hogy a legutolsó fennmaradt Kuncz-manuscriptum?)]
Kedves jó Böském, az Isten áldjon meg leveledért, amellyel annyi őszinte örömet okoztál nekem. Remélem nemsokára lesz módomban hosszabban írni, most, míg a láz és a fájdalom tart, bajosan megy. Hidd el, sokszor gondoltam rád, a Kolozsvárról érkező leveleken már napok óta figyelem kezed írását. Nem furcsa?* Gabit, Bandit ölelem, a Te kezedet számtalanszor csókolja
1977 |