Töredékek, morzsák
| Ó, a sebesség bús gyönyörűsége! |
| Húzom magam után fájó magam, |
| ahelyett, hogy beleszórjam a szélbe. |
|
|
| begyömöszöltem az egész világot, |
| és tudatom, a számfejtésre bamba, |
| a csillagok túlsó felére hágott. |
|
|
| Te ki vagy s én ki vagyok? |
|
|
| Megint buján ontják pompájukat |
| az éjbeomló rózsadombi kertek. |
| Kutyák holdkóros kórusa ugat, |
|
|
| Az arcokon vajon kinek világít |
| etruszk sírboltban muskotály mosoly? |
|
|
| Anyám kedves, fáradtszirmú virága: |
| újból találkoztunk, Kékliliom. |
|
|
| Azért tette Isten a világra |
| a nagy sziklákat, hogy el ne vigye |
| mindenestül más csillagok szele. |
|
|
| hogy vagyok – s én vagyok, |
|
|
| mérgezett nyíl s atombomba |
| földünk együtt dönti romba. |
|
|
| a vad világ s a vénség terheit! |
|
|
|
|