Hiába szimatoltalak, világ…
Hiába szimatoltalak, világ, |
meg fogok halni, tudván, hogy tudatlan |
maradtam végig, mint egy rosszdiák. |
S a szerepem többé már ki nem osztják. |
Ó, jaj nekem, az ostor vége csattan: |
minden csak sejtés volt, s nem bizonyosság. |
|
|