Faust, ötszázéves korában

Változat
Nekem, ki mindig ifju voltam,
megérni, hogy végképp öreg vagyok!
 
Élet, használtalak sokáig víg bazárul,
De hallom, vaskapud már csikorogva zárul.
Jövőtlen tengek itt vakon, számkivetetten,
Semmi sem érdekel, már mindent elfeledtem.
Csak egy kérdés gyötör, perzsel, hogy szinte fölvet:
Felelj, Uram: a Szörny Idő mikor s miből lett?
Tudásom átka, lám fejemre visszahárult:
pokolgépesített tökéletes világunk
Északról, Délről is
aláaknázva rég:
tíz vagy húsz év talán
s úgy elpukkan, akár a roppant búborék.

1979. január

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]