Az ember ott a legfájóbb magyar…
| Az ember ott a legfájóbb magyar, |
| hol a magyarságnak már nyoma sincs. |
| Egy messzi csillagon, hol nincs múlt, csak jelen; |
| Bethlen Gábor talán s Szent István lesz velem, |
| s első ősöm, kinek nevét sem ismerem. |
Cinfalva, 1977. november 21. |
|
|