Fúdogál a nagy szél…

Fúdogál a nagy szél

a nagy hegyek felől.

Jer, pajtás, utánam,

most én megyek elől.

Bujdosni, bujkálni –

csak tudnók, vaj miért.

Másét el nem vettük,

nem es ontánk mi vért.

Haj, az ártatlanság

őnekik nem mentség –

megfognák az embert,

hogy majd elveszejtsék…

Fúdogál a nagy szél

a nagy hegyek felől,

megyek teutánad,

pajtás, te menj elől.