|
1975. február 13-ára virradólap, álmomban egy hosszabb, szózatszerű beszéd utolsó mondata volt: apám hangján! Erre ébredtem. – Azokban a hónapokban, napokban a Széchenyi-napló fordítása kötött és nyűgözött le. A fáradt agy azonban aludtomban is tovább működött, s nem lehetetlen, hogy apám hangján voltaképp Széchényi Ferenc „intelmeit” hallottam – a fiához… Hogy a csodálatos álombeli környezetből és eseményből minél többet megőrizhessek, lámpát sem gyújtva firkantottam le ezt, egy vaktában előhúzott vékony füzetre; és tovább aludtam. Reggel láttam, hogy Kunszery Gyula különlenyomata Szerb Antal elhanyagolt Magyar Irodalomtörténetéről.
|