Takács Jenő hetvenedik születésnapjára
mely hajdan volt Pannónia, |
s már ötven éve Ausztria – |
ez mind-mind a rímet kinálja: |
|
Bejártad többször a világot, |
ne bánd, hogy szíved hazavágyott! |
E föld is régen vár reád, |
s illata, íze gyümölcsnek, virágnak. |
Zengjen hát új erővel zongorád, |
a régi tájban, ahol megtaláltad |
gyermekkorodnak Paradicsomát! |
|
|
|