Chopin… zokog
Zsolci Chopin-ihlette versét 1961 tavaszán tataroztam, ez lett belőle.
| Chopin… zokog, őrjöng a zongora; |
| Mintha a lelke könnyes szenvedése |
| Száz év után szivembe vésne, |
| S mint az a régi bánat, akkora. |
| Agyam betölti bűvös mámora, |
| És nem kívánok józanulni mégse – |
| Lenyűgözött örök lelkendezése, |
| Kottába rejtett édes óbora! |
|
|
|