Valkói álom

Valkó – a régi áhitat

fog el; az őrzött ősiség

szent dohával a papilak

eláraszt, úgy, mint rég.

Áldott nagynéném könnyeit

sok csókom törli le:

örömtől zokogón szorít

hullámzó keblire.

Minden a régi helyin áll,

mindenki sír-nevet,

virágos fapadon kinál

a vándornak helyet.

Ajtó nyikordul és a kert

felől bejő a pap,

nadrágja szára feltekert,

s fején gyűrött kalap –

1957. április 18.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]