Szúrágta régi sifonérban…

Szúrágta régi sifonérban porosodnak a verseim; rossz ajtajának belsejin kopott nyakkendők sűrü sorban. – Ezért írtál hát? – szól a sok sor. – Ezért vettél? – a sok selyem – hogy ezen a sötét helyen kelljen örökre porosodnom! És már kinyitni sem merem, már magam is szinte restelem: vers és nyakkendő úgy mered rám, mint kit becsaptak becstelen. 1952