Egy sirályhoz
| Ó, sirály, fehér tajtékmadár, |
| Add kölcsön tudományodat, |
| hogy most mindjárt az ablakára szálljak. |
|
| Már egy éjjel voltam fekete páva, |
| mennyit repdestem ablaka körül! |
| Kérleltem őt jajgatva, kiabálva: |
| eresszen be! De ő kegyetlenül |
| elüldözött megint az éjszakába. |
|
| Gonosz vágyakozásom szinte fölvet, |
| már nem tudom, milyen alakot öltsek. |
|
| Felhő leszek és úgy omlom elé. |
| Hattyú leszek – legyen ő Danaé! |
|
|
|