A vízivárosi Vénusz
| A Szent-Anna harangszavára ébred, |
| de szemét sokáig nem nyitja ki: |
| minden mozdulatát egysíku rémek |
| mohón settenkedő raja lesi. |
|
| Jaj neki, a Szépek Legszebbikének! |
| Szent átka őrzi és kötelezi: |
| vakító fényét háromszög szemének |
| a Teremtő róla le nem veszi. |
|
| S ezek a kémek, akik szakadatlan |
| lázban jegyeznek, rónak valamit, |
| s olvashatatlan pergament, lepattant |
| márványszilánkot hagynak néha itt |
| s úgy hívják őket: Rilke, Botticelli, |
| Tasso, az őrült, s Michelangelo – |
| mert nem tudják tétlenül elviselni, |
| hogy ez a csoda nélkülük való |
| s főleg, hogy nem általuk örökül meg |
| ő, kinél szebbet nem látott szemük, |
| s hogy ők, ők nem általa örökölnek, |
| mert a mű a művészre visszaüt. |
|
|
|