De régesrég volt…
| De régesrég volt, talán harmincötben, |
| vagy talán harminchatban, meglehet; |
| haltak mellőlünk akkor egyre többen |
| s én reszketve bújtam össze veled. |
|
| Milyen szép s milyen rövid volt szerelmünk, |
| s omlós, mint egy galambszín marcipán; |
| amit az életben mi szerepeltünk, |
| elfér egy könyv egyetlen oldalán. |
|
| Jártunk együtt fényben, jártunk ködökben, |
| hevertünk hóban, fűben és lombokban, |
| egyszer véletlenül az arcod megütöttem, |
| te könnyeztél, de kinek sajgott jobban? |
|
| Ha kértelek, sírtál, hát, könyörögtem, |
| s Szabó Lőrinc verséből mondogattam: |
| még húsz év, tíz, talán harminc, esetleg ötven, |
| s összebújtunk parkban, sikátorokban. |
|
| Aztán elmentél s lelkem arra döbbent, |
| hogy, mint halottat, elvesztettelek; |
| vagy harminchatban volt, az is lehet. |
|
|
|